F
FÁGYNI – Tihany – így ejtve: "fánynyi" pld.: "erigy hálót fánynyi", az az: a kihúzott hálót ismét kivetésre rendberakní; l. Fejni. FÁGYÓKÖTÉL – Balaton-Füred – vékony, rövid kötél, a melylyel a háló húzókötelét a jég alatt járó vezérhez (rúdhoz) kötik. A tihanyi halászarticulusban büntető szerszám is. FAHAJTÓ – Keszthely – l. Rohonyos, Vezeres. FAHEGYKESZEG – Abramis Brama L., közepes; rügyfakadáskor ívik, innen a neve; Balaton-Füred. FAJKESZEG – Körös mentén – azok a keszeg-fajok, a melyek 10–12 fontig is megnőnek; megkülönböztetésül azoktól, a melyek aprók maradnak. FAJ TOK, Acipenser schypa GÜLD. FAJTOKOK – Antacei, mint csoport.* FAJZÓ HAL – Janua 1729 – szaporító hal. FAL – Nagy-Bereg – a csíkvarsa vagy kas tömlöczrésze. FAR – általánosan – a hajó vége. FÁRADT HAL – Lázi, Ipoly – csenevész, hitvány hal (palócz). FARHÁM – Komárom – heveder, melylyel a parton haladó laptáros a bejáró kötelet a mataknál fogva tartja. FARKAKŐ – Csongrád – l. Belsőkő. FARKALÓ – Körös-Tarcsa – az a kő, vagy tégla, mely a hosszú kecze végébe van kötve, hogy a hálót feszítse. FARKARÓ – Csongrád – a csónak farán tartogatott rövid, hegyes, karvastagságú czölöp, a gyors kikötésre való. A nyargaló apacs vontatására siető legénység a farkarót hirtelen beveri, hogy a csónakot hozzákötve a vontatáshoz láthasson; l. Merecs. Az Ecsedi lápnál az a karó, a melyhez a szárnyasvarsa farka kötve van. FARKARÓ MADZAGJA – Börvely – az a madzag, a melylyel a szárnyas varsa vége a farkaróhoz van kötve. FARKASFŰTEJ – Székelyföld vizei – Euphorbia esula és cyparissias L. Ezt a mérges füvet a székely kéveszámra szedi, a víz színe alatt kövön kővel összezúzza, így megmérgezi a vizet s evvel együtt a benne élő halat. FARKHÁLÓ – Erdővidék, Olt mentén – l. Bokorháló, Farszák. FARKÖVÉCS – Komárom – a fenékhorog végköve; l. Belsőkő. FAROK – Komárom – a vízbe hosszan benyúló partrész, vagy szigetvég. FAROS – Bodrogköz – a ki a csónakot kormányozza, tehát a ladik farán áll.
784
FAROSBÁRKA – Szolnok – kis bárka, a melyet a keczés a ladik után szokott kötni, hogy halászás közben a fogott halat élve elrakhassa. FAROSLEGÉNY – Bodrogköz – annak a dereglyének a kormányosa, a melyen a gyalom van. FARSZÁK – Székelyföld – l. Bokorháló. FARTŐKE – általánosan – a ladik hátulját alkotó erős fa, melyhez az oldalak és fenék erősítve vannak. FATTYASPARA, – Komárom – az, mely egy kitört para helyébe köttetik – tehát nincs fölfűzve. FATTYÚ-HERING – Mátyus után Grossinger – Alosa vulgaris TR. FATTYÚLAPTÁROS, – Komárom – kisegítő laptáros, l. Kurtulászni. FATTYÚÓLOM – Szolnok – ha sebes a víz, jobban súlyozzák az öregháló inát s ezt a rendesnél több ólmot mondják "fattyú"-nak. FECSKEFARKÚ – Máramaros, Visk – Alburnus bipunctatus HECK. FEDELÉK – Tóth Pál, BONNET fordításában – a suboperculum értelmében. FEDÉLKÖTŐ, a csíkputtony fedelének lekötésére való.* FEHÉRHAL – Komárom – keszeg, paducz stb.: "csak fehérhalat fogtunk" azaz: csekély értékű, szálkás halat. FEHÉRHÚSÚ CSUKA – Galeottinál – nyilván a süllő, Lucioperca Sandra. FEHÉRKÉS MARÉNA – Szirmay Andr. – Coregonus albula L. a magyar vizekre csak ráfogva. FEHÉRSZÁRNYÚ KESZEG – P. K. – Abramis sp. Velenczei tó. FEJ – Komáromban a szák keretének felső része; lásd Hajtovány; a vejszéknél – Keszthely, Hegykő, Dobrony, Latorcza – az a rész, a melyben a hal megfogódzik, így: "vejsze feje, kürtő feje, lésza feje." FEJELÉS (háló) – általánosan valamely hálónál oly igazítás, mely az egészre kiterjed s némely részeket egészen felújít. FEJÉR KESZEG – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Alburnus. Ugyanígy az Orbis pictus 1708-iki kiadásában. FEJÉRKESZEG – P. K. – Alburnus lucidus HECK. – Körös (Szarvas táján). FEJÉRKE – H. O. – olvasott embereknél meglehetősen elterjedve: Alburnus lucidus HECK. FEJÉR KESZEG – Janua 1729 – Alburnus in genere. FEJES DOMOLYKÓ, Squalius dobula L. FEJESHAL – Grossinger – Squalius dobula L. FEJES PONTY – Szirmay Andr. – Squalius dobula L. FEJKARÓ, a Fertő-vejszénél, l. Kürtőkaró* FEJKŐ – Komárom – az a kő, a melylyel a fenékhorgot elsülyesztik. FEJLÁNCZ – Szeged – az a láncz, a melylyel az állóbárka macskáját a sárkányhoz kötik. FEJMADZAG – Komárom – az, a mely a fenékhorog csíptetőjére van kötve s a melynél fogva a horgot viszik vagy fölakasztják. FEJNI – Bodrogköz, jég alatt való halászat – a kijáró kötelet kifejik a lékből, azaz: a jobb és bal kézzel fölváltva kihúzgálják; a tehénfejésre emlékeztet; Balaton-Füreden a hálóról is; Keszthelyen egyértelmű a tihanyi "fágyni" szóval. FEJSZÉS LEGÉNY – Bodrogköz – a jégalatti halászatnál, l. Jegellő. FEKETE FARKU HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Melanurus, sepia; itt nyilván belejátszott a német "Tintenfisch," mi tudvalevőleg a Sepia officinalis; nem hal. FELADNI MAGÁT – Keszthely – a pontyról: "mikor a mély vízből feladja magát" – ekkor szigonyozzák. FELEHÁLÓ – Keszthely – a háló szárnyának felehossza, l. Beérkezik, Összevárni. FELEKEZET – Balaton, őshalászat – l. Bokor. Miskolczi "Vadkertjében" a faj értelmében használva. FELEPÁLHA, l. Felepóta.* FELEPÓTA – Keszthely – nagyobb gyékény-úszó, mely a háló szárnyának felehosszát jelezi; v. ö. Túzsér. FELES – Karád – l. Kötélfejő. FELESHAL – B. Szabó Dávid – sok hal értelmében. FELFÉRGELNI – Tápé – a horgot, azaz: gilisztával, lótetűvel halfogásra felszerelni.
785
FELHALAZNI – Keszthely – a horogra apró halat tűzögetni; l. Felférgelni. FELIBE HALÁSZNI – Balaton, őshalászat – mikor a gazda a legénységet a kifogott halak felével fizeti. FELIN, – Balaton – az öregháló felső, parás kötele, háló föle. FELINAS – Bodrogköz – az a halászlegény, a ki a pálhás inat húzza. FELINHÚZÓ – Karád – a jég alatt való halászatnál az a legény, a ki az ajtóléken kijövő háló parás inát húzza. FELJÁRNI A TŐRT Keszthely – a régi czéhszabályban azt teszi: a fogásra kivetett szerszámot orozva végig vizsgálni s a fogott prédát elszedni. FELJÁRÓ ŐR Bodrogköz – a téli vasas szák keresztőréhez kötött s a víz színét rnegütő fonal, melyhez a pedző van kötve; a hal jelenlétének árúlója. FELKÖVELNI – H. O. – a hálót, fenékhorgot stb. a szükséges kősúlyokkal felszerelni.* FELPILLANTÓ KÜLLŐ, Gobio uranoscopus AG.* FELPÍSZTANI – Balaton-Füred – az odafagyott kötelet a czibék villásbotjával fölszabadítani. FELSŐ ÁLLKAPOCS – os maxillare superius.* FELSŐ ÍN, – az eresztőháió fölén, a melyre a jeles és többi póták reá vannak kötve.* FELSŐ KARCSONT – humerus.* FELSŐ NYAKSZIRTCSONT – os occiditale superius. FELSŐSERTE – Komárom – a ponty sörényének első, fogassertéje; l. Bognár. FELSŐ SZEMCSONT – os supraorbitale.* FELSZÁLL – Ecsedi láp – a csík a láp fenekéről a víz színéig, hogy szelet foghasson. Erre az élettani sajátságra van fektetve a kassal való csíkfogás. FÉLSZÁR, – Komárom – hálófoltozásnál két kiszakadt szem egyesítése. FÉLSZÁRNYÚ – a kormányúszó mikor nem fecskefarkszerŰen két egyforma félből való, mint pld. a vizánál; a tudományos mesterszó "heterocerk".* FELSZEDNI A PIRITTYET – Kuthy – betakarítani. FELÜTI – Miskolczi Gáspár – a delfin a fejét a tengerből; halra érti. FELVÁGÓ – Szolnok – nagyhorgos bot kötéllel; a jég alatti halászatnál arra szolgál, a mire a Balatonnál a czibék, l. azt; különben apacshorog is, l. azt. FELVÉSNI A HALAT – Fáy-féle szakácskönyv XVII-dik század – a 88-dik lapon a czompófőzésnél mondja "vesd fel es ved ki az belit"; – tehát kihasítás értelmében. FENEKES – Szeged – fenékhoroggal halászó halász. FENEKES-CSÓNAK, a melylyel a fenékhoroggal halászó jár.* FENEKES HOROG – Balaton, Duna, Tisza – egyes horog, mely kővel sülyesztetik el; vagy 20–40 méteres ín, melyen peklék segítségével 60–80–150 horog van megerősítve s kőhöz kötve, elsülyesztve. FENEKESZEG – H. O. – Aspius rapax L. Kis-Majtény. FENÉKHAL – Duna mentén – azok a halak, a melyek leginkább a víz fenekén tartózkodnak, mint a csíkok, küllők stb. FENÉKHORGÁSZAT, a fenékhoroggal űzött halászat.* FENÉKHOROG – Komárom – l. fenekeshorog. FENÉKJÁRÓ KÜLLŐ, Gobio vulgaris CUV.* FENÉKKÁVA, az, a mely a hálókon a feneket tartja, illetőleg feszíti.* FENÉKVARSA – Záhony – szárny nélkül való, a folyó fenekére sülyesztik s gilisztát raknak belé. Nem láttam. FENTŐ – Komáromn – kősúlylyal ellátott ágasbogas fa, melylyel a halász a fenekes horgokat fölszedi illetőleg a víz fenekén keresi; l. Katka. A T. Sz. tésztának s egyébnek is magyarázza. FÉNYESBOGÁR – Szegeden – vízibogár: Gyrinus natator, mely a víz színén kisebb-nagyobb rajokban kavarog futkosva-úszik. Azt tartja a szegedi halász, hogy ha ez a bogár a part felé szaladoz, ez áradást jelent. FÉREGSZEDŐ DÖBÖN Komárom – hosszú pózna végére erősített, nyitott szájú és oldalú bödön, a melylyel a folyó iszapos fenekéről a harcsaférget szedik. FÉRGELNI – Tápé – a horgot csalókával fölszerelni; l. Felférgelni. FERTÁLY – Körös-Tarcsa, Balaton – huszonöt fontnyi rakásokba rakott és összekötött szárított hal.
786
FERTÁLYBÓNÉ – Tisza, Abád-Szalók – l. Kerítő. FERTŐ – általánosan – kivált tavas helyeken oly pontok, a hol a víz csak néha üti fel magát és süppedéket alkot. FERTŐ – Hegykő – így nevezik azt az ingoványt, mely a leapadt víz helyén marad. FERTŐ-VEJSZE, a Fertőtó magyarságánál dívó vejsze, l. Kürtő.* FÉSŰSHAL – H. O. – Perca fluviatilis L. Torna, Torna vize. FÉSŰSSZÁRNYÚ HALAK – Acanthopteri, mint alrend.* FESZÍTŐ – Erdővidék, Olt mentén – a seb háló ágas peczke. FESZÍTŐ ÉK – a gyalázka pengéjének a nyélbe való megerősítésére szolgál.* FESZÍTŐ PECZEK, az ollóhálón, a peczektől való megkülönböztetésűl.* FEU – a régi okiratokban – pld.: Homfeu, Kapusfeu, egyértelmű vele a mai Balatonfő. Tó feje, háta v. dereka, feneke (Balaton fenék) = tó felső, középső, alsó része; különben a vejsze halászatnál is, l. Fej. FIASÍTANI – Tápé – pld. a harcsáról, "az egyik ereszti az ikrát, a másik a tejet"; tehát termékenyítés. FIGYELMEZŐ – Egyházas-Oláhfalu – a tollashorgon a középső két toll, a vezetőnél kisebb, a bekapónál nagyobb; ez a víz színén úszik s állítólag figyelmezteti a pisztrángot; reám a költött szerszám benyomását tette. FIÓKGYÉKÉNY – Balaton-Füred – póta, a fattyúpara értelmében; l. azt. FIRIS – Grossinger – Phoxinus laevis AG. FISÉR – általánosan – halkereskedő, ki a fogott halat nagyban vásárolja; ilyen alkalmazásban: "a halászok várják a fisért"; – világos jele annak, hogy a magyar halászott, a német kereskedett. Komárom régi jegyzőkönyveiben is meg van különböztetve a halász a "phisértől." FIÚ – Nagy-Dobrony – minden fajszerint megkülönböztethető ifjú hal, pld.: harcsafiú, potykafiú, jázfiú stb. FIZIS – Kenesse – Petromyzon fluviatilis L. nyilván GROSSINGER-ből vette, l. Firis. FLOH – Baja – l. Pirity- v. Kerítőháló. FOGACSOS FOGAK – dentes prehensiles.* FOGACSOS HALPÉNZEK – squamae ctenoidae* FOGASHOROG – Keszthely – legkisebb fajta; a horog ina 30–40 öles, rajta cserkére kötve 100–120 horog, leginkább apró sügérrel felhalazva. Most már tilos. FOGAS SÜLLŐ, Lucioperca Sandra CUV.* FOGAS – K. a Balaton egész környékén – Lucioperca Sandra C. V. súly szerint 11/2 kg.-tól fölfelé; a kisebb példányokra nézve, l. Süllő. FOGÓSZÁK – Budapest – l. Szák. FOGOTT – Bódva mentén – a szigony, azaz: belevágott a halba. FOGÓVÉG – H. O. – a szigony nyelének az a része, a melyet a halász sújtáskor a kezében tart. FOGÓ VÉG, a kosztos horog kosztján a vastagabb vég, a melyet a horgász a kezében tart.* FOGÓVÉG – Szeged – l. Külső csapó. FOGÓVÖRCSÖK – a rokolyaháló szélén levő táska, a varsa vörcsökétől való megkülönböztetés végett így.* FOGYASZTANI – általánosan – a szemet a varsa vagy zsákalakú hálók kötésénél: a vörcsök vagy fark felé kevesbíteni. FOK – 1322-ben – stagnum unacum duobus introitis (sic) aque vulgariter fok vocata". Egyesülő vizek földköze, innen a mai Gyevifok (Algyő mellett), Siófok (Balaton) stb. rendesen jó halászóhelyek; számtalan halásztanya név járúléka. FOKHÁLÓ – Algyő, őshalászat – gyékényes gyalom; l. Gyalom. FOLÓCZ – Hegykő – nyilván a német "Floss" után a para, pálha stb.; lásd azokat. FOLYÁS – Derczen – a tavaszkor duzzadó lápok folyós erei, hol a csuka és czompó él és tapogatóval fogható. FOLYÓ – általánosan, nagy vagy nagyobb folyóvíz. FOLYÓMENET – Bódva – a folyó főíránya. FOLYÓS VÍZ – Szeged – az, a mely a partot rongálja. A ponty tartózkodásáról szólva "a ponty a legfolyósabb szirtokon jár, hol a földmorzsát legeli"; l. Szirt, Legelni. FOLYÓVÍZI ORSÓHAL – Tóth Pál – BONNET fordítása, Petromyzon fluviatilis L. FOLYO VIZ HALA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. piscis fluvialis, fluviatilis.
787
FOLYO VÍZ RAK – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – astacus fluviatilis. FONÁS – Latorcza mentén – l. Gorcz. FONT – Velencze – kisebb, emeltyűs mérleg, hálókosárral, a melyen kisebb mennyiségű halat mérnek. FORDÍTÓFA – Latorcza mentén – kétágú s kurta szárán kampós fa, a melylyel az űző rúdat a következő lékre ráigazítják; az űzőrúd tekintetében lásd: Hajtólécz, Rohony, Vezér. FORDÍTÓ LÉK – Tószeg – l. Saroklék, Szeglik. FORDÍTÓ VÉK – Latorcza mentén – l. Saroklék, Szeglik. FORGÓ – Tihany – a vezérrúd hátulján álló vaskarika, a melybe a fágyó kötél szolgál; folyók mentén, sok helyen az örvény, ily értelemben már a XVI-dik században is dívott. FORGÓ – általánosan – l. Forgóvíz. A vető-háló tartókötelén forgó ikerkarika, arra való, hogy a kötél össze ne sodródjon. FORGÓVÍZ – Miskolcz – lassú folyású, mély, örvényes víz; a ponty lakóhelye. FORGÓS VÍZ általánosan nagy tölcsért alkotó víz. FŐ – sok helyen – l. Fej, Feu. FŐHAB – Kenesse, Balatonmellék – a Balatonfő Kajár felől, tehát északkeleti hab; halászatra alkalmatlan. FŐHAL – sok helyen – a halászok a halak felsorolását rendszerint evvel kezdik: "hát nálunk a főhal a .... harcsa, csuka, ponty, fogas" a szerint, a mint e vagy ama faj vidék szerint jövedelmesebb. FŐHALASZ – Tinódy Sebestyén – "Csakis főhalasz es hétszáz benne vala" t. i. Szegeden; a mai öreghalász, halász nagygazda; a czéhes rendszer szerint halászmester értelmében. FŐHOMLOKCSONT – os frontale. FÖLDMORZSA – Szeged – omló partok apró röge, melyet a ponty kedvel, mert sok benne a növények finom gyökere. FÖLFEJNI – Balaton – a hálót húzogatva a vízből kiszedni; l. Fejni. FÖLLEKELNI – Pest, Pilis, S. és K. Kun-megye – l. Jegelni, Jegellő. FÖLSZEDNI – Algyő – pld. "fölszedtük a zsidóutszát", t. i. azt a karózatot húzták ki a földből, a melyen a halakat szárítják; l. Zsidóutcza. FÖLSZÉL – Keszthely – mely Tihany felől jár; halászatra jó; tehát északnyugoti; ez a kenesseieknek nem jó. FÖLVETI – általánosan – magát a hal a vízből; Szép, csöndes estéken, nyáron át. FÖRDENI – Velencze – a hal ívik, vagy fördik", mondta a tóbíró. FÖVÉNYES FENÉK – sok helyen – durvább homokkal bontott vízfenék. FÖVENYES PART – általánosan – homokos part. FÖVENYVÁGÓ – Cobitis taenia L. Erdővidék, Olt menti vizek. FŐZŐKANÁL – Szentes, körösi halászok – az étel kavarására szolgáló lapiczkás fa; inkább véső- mint kanálalakú. FRENTŐ – Szolnok – L. Fentő; nyilván elfajúlás. FRISSELNI – Tyukod, Ecsedi láp – a vizet; a csíkveremben a vizet új feltöltéssel javítani. FURKÓ – általánosan – nagy fakalapács, melylyel mindenféle karót bevernek. FUTOSÓ – Tápé – l. Fattyúlaptáros. FUTTATÓ HÁLÓ – Komárom – melynek egyik végét dézsához kötik és kieresztik, hogy a víz vigye; a másik végét a csónakon tartják; – mire a háló a dézsa után egészen ki van feszítve, a csónakkal sebesen evedzve a dézsára kerítenek. FUTTYOGATÓ – Szeged, Szentes – lásd: Buttyogató. FÜL – Algyő – a hálótű lába; a csíkászoknál a csíkkasnak (varsának) füle van, melynél fogva a vízből kiemelik. Innen a régi okiratokban az "ansa", pld. 1095 körül: "quod caperetur in ansis" és: "in elevatione ansarum". FEJÉR, Cod. Dipl. I., 487. Dávid herczeg adománylevele a tihanyi apátság dunai halászatáról. FÜRGE CSELLE, Phoxinus laevis AG.* FÜZÉR – Komárom – l. Tűzsér. FŰZFAHAL – H. O. – Alburnus lucidus HECK. Kolozsvár. Varbón (palóczság) Alburnus bipunctatus HECK. A hal testének fűzfalevél alakjáról. Göcsejben is.