I

  • IGAZ TOKOK – Acipenseres, mint csoport.*
  • IHÁM – Tápé – l. Ihany.
  • IHANY – Szeged – fonal vagy fűzfa gúzs, a melyre az eladott halakat fűzik, hogy a vevő tisztán és kényelmesen vihesse.
  • IKERVEJSZ – XIII-dik század – alkalmasint két fővel ellátott vejsze; l. Fej, Fő.
  • IKLANDANI – Szeged – egy evezőt a ladik végébe akasztva s ∞ szerűen mozgatva haladni; rokon a csikló, cziklend, cziklonyozni, kallózni félékkel.
  • IKRA – általánosan – a hal petéje.
  • IKRA – Orbis pictus 1708.
  • IKRÁS – általánosan – a tojóhal.
  • IKRÁSODNI – Miskolczi Gáspár – l. Ívni.
  • IKRÁSODNl – Miskolczi Gáspár – megtermékenyedni.
  • ILÁNKA SZEMLING – Szirmay Andr. – Salar lacustris AG., a magyar vizekre csak ráfogva.
  • ILONAHAL – H. O. – Acerina Schraitzer CUV. Szeged.
  • ILONKAKESZEG – H. O. – Acerina Schraitzer CUV. Szeged.
  • ILONKAKESZÉG – T. Sz. Nátly gyűjtése – l. Ilonahal.
  • ÍN – általánosan – minden vastagabb kötél v. zsineg, a mely a háló keretét alkotja. Horgoknál, jelesen a fenekes és tökösnél az a zsineg, a melyre a pekle reá van hurkolva. A halászok a nagy hálónak csupán alsó, kettős kötelét nevezik a "háló iná"-nak.
  • INAHUZÓ SZÉK – Szolnok – kis négylábú padka, a melyre az a legény ül, a ki a háló mát húzza; azért ül, hogy az ínat letarthassa, l. Letartás.
  • INASOK PADJA – Balaton – a dereglyén a csigán túl az első pad; itt azok evedznek, a kik a háló inát húzzák.
  • INGÓ czölöpépítmény – H. O. – olyan, mely rekeszekre volt rakva, a mely az áradó, illetőleg apadó vízzel emelkedett vagy alászállott.
  • INGOLA – Petromyzon, l. Pláner Ingola, Vak Ingola.*
  • INGOLA – H. O. – Petromyzon fluviatilis L. Erdővidék és Udvarhelymegye vizei; nyilván az ingolna, angolna alkalmazása. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
  • INGÓLÁP – általánosan – alapjában mocsáros helyeken az a növénytakaró, a mely alatt mély víz következik s a mely az ember terhe alatt folytonosan engedve, inog.
  • INGOLNA – Janua 1729 – Petromyzon fluviatilis. Congrus alatt felhozva.
  • INGOLNA – Szabó Dávid – Anguilla fluviatilis AG. Az ingolna az angolna mellett előfordúl a XVII. századbeli szakácskönyvekben is.
  • INGOVÁNY – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – uligo.
  • INGOVÁNYOSFÖLD – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – terra uliginosa.
  • INHÚZÓ – Záhony – a felső Tisza halászbokrában két legény, a ki az öregháló inát húzza.
  • INKŐ – Agárd – l. Csattkő.
  • IN KÖZ, példáúl a fenékhorgon a pallóin darabja, mely két horog között van.*
  • INLÉHES – Budapest – a kecsegehálónál a tulajdonképeni háló, mely két "tükör" között van; lásd: Tükör.
  • INNYOMÓ, az a husáng, a mely a m. velenczei csiga derékfájába keresztbe van dugva s a melynél fogva a halász a csigát lenyomja.*

    798
  • INÓ – Nádasdy Tamás lev. – a pisztráng fogásról szólva; a horog inától, tehát a pisztránghorog egészsze.
  • INTAKARÓ – Szolnok – gyékény, a melylyel nagy hőségben a háló ólmos inát betakarják.
  • INTÉS – Tihany – ha a bokornak valamely tagja hanyag, részeges, házsártos, czivakodó, lusta stb. háromszor intik meg s ha nem fog rajta, felmondanak neki; a ki a helyébe lép, "rááll a szerszámra" l. Ráállani.
  • INSZEDŐ – Csongrád – az a legény, ki a hálónak a vízből való kiszedésekor s a hajóba való betakarításkor az alínt felszedegeti és rendberakja.
  • IN TÁBLA – Duna mentén – az a peremes deszka, a melyen a fenékhorgot kihányásra elrendezik.
  • ISLÉG – Szeged – l. Isling és Islik.
  • ISLIK – Komárom – l. Isling.
  • ISLING (néha Islik), minden erősebb zsineg, a melylyel pld. a háló az inakhoz, v. fakeretekhez van kötve. Nyilván a schlinge szótól ered. L. Lajfánt.
  • ISLINGTŰ – Komárom – olyan mint a hálótű, csakhogy a fonalhoz képest nagyobb; l. Állítótű.
  • ISPITA – Komárom – a halbárkának külön rekesze, melybe a megbágyadt halat rakják.
  • ISTÁP – Balaton – l. Apacs. A balatoni őshalászok nem ismerik az apacsot; a Bodrogközön a szárnyasvarsa feszítő karója és horgászbot is.
  • ISTÁPKŰ – Balaton-Füred – az istáptól számítva az első nagyobb kő; l. Csattkő.
  • ISZÁK – Csongrád – l. Szák.
  • ISZAPOS FENÉK – általánosan – finom, mély sárral borított vízfenék.
  • ISZKÁBA – általánosan – vaskapocs, a ladik oldal és fenékdeszkáinak egymáshoz való erősítésére; eszkába is.
  • IVADÉK – Tata – apróka pontyok, a melyeket a költő tavakból, hol az ikrából kikeltek, a nevendék tavakba eresztenek.
  • IVADÉKRA VALÓ – Calend. oec. 1721 – ponty, azaz szaporításra alkalmatos; l. Anyaponty.
  • ÍVÁSÚ – Agárd – pld.: idei ívású, tavali ívású ponty, azaz: mely ezidén v. a múlt évben kelt ki az ikrábúl.
  • ÍVNI – általánosan – a halak ikrázása, párzása.
  • IVATNI – T. Sz. – l. Ívni.
  • ÍVÓHELY – általánosan – a hol a halak ívni szoktak.