K
KAAKA – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Juncus. KABAK – általánosan – a lopótök kurtanyakú fajtája; használják csíktöknek és sokszorosan úsztatónak pld. a fenékhorgászatnál, a lábóhorgon; néha kobak is. KACS – Körös-Tarcsa – az evező nyelén levő fogantyú; l. Bódé stb. KACSAORR – Szeged – a viza, tok, sőreg, kecsege vagyis a tokfélék orra. KACZÉR – Balaton, általánosan – karcsú nádcsóva, melyet téli időben az eresztőhálóra őr helyett jelnek kötnek. A kaczér a zajló jégnek könnyen enged, innen az elnevezés. KÁFA – Hegykő – l. Apacs. KAKASÜLŐ – Kopácsi – a kecze fája, l. Bónéfa. KALÁNHÁLÓ – Sepsi-Uzon – l. Bőcscsőháló, Ollóháló. KALAUZ – Bodrogköz – az, a ki a hal vaczkát tudja. KALICZKA – Balaton-Füred – l. Vejsze. KALLANTYÚ – Szolnok – l. Kolomp, Húzóvánkus, Kaloda. KALODA – Keszthely – a bödön hajó húzóvánkusa; van húzó- és keresztszege; Húzószeg, Keresztszeg. KALLÓSZÍJ – Kis-Majtény – l. Cziklend. KALLÓZNI – Kis-Majtény – l. Cziklendeni. KAMPÓ – Varbó, Ipoly mentén – a szigonyról, melynek egyes ágát a palócz kampónak mondja (palócz). A Bodrogközön a kereső, l. Gébics. KAMPÓS FOGAK – dentes raptatorii.* KAMSA – Szolnok – l. Gébics. KANALAS FOGAK – dentes cochleariformes.* KÁNCSA – Tápé – l. Gébics, Gemics, Gemes, Gamó, Kampó. KÁNDRÓ – tóban élő hal. Székelyföld, talán Perca fluviatilis L., melynek oláh neve tavas helyeken Kosztros. KÁNVA – Szentes, körösi halászok – l. Káva, Hajtovány. KAP – a hal a horoghoz, vagy a horog után. KAPARÁSZHÁLÓ – Turahát – l. Varsaháló. KAPARÓ (háló) – Bodrogköz – l. Varsaháló. KAPARÓSZÁK – Szolnok – l. Varsaháló. KAPÓHAL – Komárom – a nagy hal (viza, harcsa) mellett kifogott apróbb halak, a melyekben a legénység részén kívül osztozik. KARICS – H. O. – Carassius vulgaris NILS. Lázi, Nógrád megye (palócz). KARIKA – Hegykő, Saród – l. Csiga, Villafa; szerkezet szerint az előbbivel egyezik. KARIKAKESZEG – H. O. – Leuciscus rutilus L. juv. Komárom. Tulajdonképpen Abramis sapa PALL. KARISNYA – Kis-Majtény – a rácsa kerete; l. Kasornya, Káva, Hajtovány. KARÓRA HALÁSZNI – Hegykő – mikor nem a partra húzzák ki a hálót, hanem a tó színén a hajóba, mely a levert karóhoz van kötve.
800
KARÓS HORGÁSZAT az, a midőn a horgot a partba leszúrt karóhoz kötik.* KAS – Erdélyi-Mezőség – a vejszének az a része, a melybe a hal betéved, l. Kürtő, Fej. KAS – Velencze, Komárom, Balaton, Szeged – eltérő alakú kosarak a halak szállítására. KASHELY – Derczen – a lábó könyökében vagy öblében lévő köz, melyen a víz átfolyhat s a melybe a csíkkast beléfektetik, hogy az úszó csík belétévedjen. KASORNYA – Kis-Majtény – az a vesszőből csavart kantár, a melynél fogva a csíktököt hordozzák. KASZAKESZEG – P. K. – Pelecus cultratus L. Szamos, Maros m.; Bodrogköz, H. O. KASZÚR – Börvely – a Magyar Velenczén divó gyalázkához hasonló, de jobb szerkezetű nád- és lápvágó eszköz; a csikász legkedvesebb szerszámja, mert fegyvere is. KÁTA – Karád – l. Segg. KATÉR – Balaton, Kenesse – mindenféle giz-gaz, a mit a Balaton a partra kivetett. Tüzelő anyag l. Habita, Habócsa, Katré. KATKA – Szeged – l. Fentő; Szegeden többnyire négy nagyobb horog vasmacska alakba kötve; van azonban a fentőhöz hasonló is, még pedig két böncsővel terhelve; alkalmasint az akadka, akatka kopása. KÁTRÉ – Tápé – l. Habita, Habócsa és Katér. KATUCSFA – Nagy-Bereg, Borzsa folyó – a czége kapujába beállítható gamzsaháló tartó kerete. KÁVA – Bódva mentén – azok a farészek, a melyekre a hálók feszítve vagy kötve vannak; így pld. az ághegyháló, két keresztbeálló félabroncsnak négy végére van kifeszítve s innen "négy kávás merítő"; – l. Hajtovány. KÁVAKÖTŐ MADZAG – Miskolcz – az, a melylyel a tesziveszi háló – ághegyháló – két abroncsa középen meg van kötve. KÁVAKÖZ, két káva közötti hálórész, illetőleg tér.* KÁVALAPÁT – Máramaros – félkörű kávára középen és keresztbe erősített ékalakú lapát, a melylyel a halász az apró köveket bolygatja, hogy az apró halat a csáklyahálóba beriaszsza. KÁVÁRA HÁNYNI – Miskolcz – a hálót a tájára felkötözni: "kávára kell hányni a hálót". KÁVA-VAS – a vasas-örvösháló ághegykáváját súlyozó vas.* KAVICSHAL – P. K. – Cobitis barbatula L. Garam, Léva mellett. KAVICSOS FENÉK – általánosan – igen durva homokkal s apróbb kövekkel elegyesen borított vízfenék. KECSEGE – K. – Acipenser Ruthenus L. GALGÓCZI-nál (1622) megvan. MIKLOSICH szerint a szláv kečiga (?). KECSEGE – Orbis pictus 1708. KECSEGEHÁLÓ – Komárom, Budapest – 70 m. hosszú 2 m. széles. Berendezése alapjában olyan mint az öreghálóé, de a hálórész hármas: közbűl finom léhés, mely mindkét oldalon tükör között van; l. Inléhés, l. Tűkör. KECSEGE TOK hal, Acipenser Ruthenus L.* KECSIGE – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Sturio primus, echinus. Érdekes megtudni, mit értettek a régiek a Sturio primus és secundus alatt, minthogy a nyelvészek még ma is idézik; l. SZARVAS GÁBOR "Czápa" a Magyar Nyelvőrben; l. Kecsege. KECSÖGE – H. O. – Acipenser Ruthenus L. Szegedi kiejtés. KECSKEBÉKA – Szeged – Rana esculenta; a harcsa csalija. KECZE – Szeged – háromszögletű, súlyozott fakeretre alkalmazott fenékháló, melyet csónak után vonszolnak; l. Kocza is. Két öregszemű, islikből kötött tükörháló között a finom hálótest; a hosszú ín lószárcsontokkal felszerelve. KECZEG – H. O. – Leuciscus rutilus L. Ipoly, Lázi Nógrádmegye (palócz); Alburnus bipunctatus HECK. Egyh. Oláhfalu. KECZEKÖRÖM – Szeged – l. Koczaköröm; a bónéfa; l. azt. KAPÓKESZEG – H. O. – Aspius rapax AG. Baja. KAPU – Fertő tava – a kürtő része. Ott a hol a lészák már sarokra hajlanak, az első, tágas átbocsátó rész, hová a hal legelőbb kerül befelé. KAPU – Nagy-Bereg – a czége nyílása, a melybe a gamzsahálót beállítják. KAR – Börvely – a csíkputtonyon az a két fonadék, a melynél fogva a halász a puttonyt a vállára akasztja.
801
KÁRÁSZ – Carassius, l. Kövi Kárász, Széles Kárász.* KÁRÁSZ – K. – Carassius vulgaris NILS Egy tőből való a német: Karausche, Kareisl, Gareisl; az oláh karas és tót karaš, karašek nevekkel. GALGÓCZI-nál (1622) megvan. KÁRÁSZ – Janua 1729 – Carassius vulgaris NILS KARASZ – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. charax; ma egy halcsalád Characinidae és a Charax nem; tengeri hal. KÁRÁSZKESZEG – T. Sz. Nátly és H. O. – Szeged, – P. K. – Tiszaföldvár, Scardinius erythrophthalmus BON., tavakból. KÁRÁSZ PONTY, Cyprinus acuminatus HECK.* KÁRÁSZPONTY – H. O. – Carpio Kollarii HECK. Velencze. Minden halász állítja, hogy a kárász és a ponty keveréke. KÁRÁSZVARSA – Doroszló (Bácska) – két bejáróval, dobszerűen fölpeczkelhetó hálóból kötve; máshol a kárászvarsa egy bejáróval. KARCSU-PONTY – Grossinger – "Kartsóponty" – nyilván a Cyprinus hungaricus HECK. KARCSU PONTY – Szirmay Andr. – Phoxinus laevis AG. értelmében. KARDKESZEG – P. K. – Pelecus cultratus L. Tisza m. KARDA – P. K. – Pelecus cultratus L. KARDAHAL – P. K. – H. O. – Pelecus cultratus L. Duna m. KARDAKESZEG – H. O. – Pelecus cultratus L. Csongrád. KARDOS – Pelecus, l. Sugár Kardos.* KARDOS – P. K. – Pelecus cultratus L. KAREVEDZŐ – Keszthely – be nem akasztható, mankóval ellátott evedző. KECZÉS CSÓNAK az, a melyen a keczés jár.* KECZÉZŐ – Szeged – a keczével halászó halász. KECZÉS – Tisza mentén – keczehálóval járó halász. KECZÉZNI – Tisza mentén – a keczével halászni. KEJTÁG (kétág) – Latorcza mentén – l. Keresztkötél [Nem szerepel! – NF]. KELE – Scardinius, l. Pirosszárnyú Kele.* KELEHAL – P. K. – Scardinius erythrophthalmus BON. Balaton. KELEN – Göcsej – Scardinius erythrophthalmus BON., nyilván a szláv "Klen" keszegnévvel egy tőből való, l. Kele, Keling, Telea, Telen és Telény. KELEVISZ – Komárom – az iszapban fekvő ágasbogas fa, melybe a háló beakad. KELING – H. O. – Squalius dobula L. Kis-Majtény; a balatoni kelehallal rokon név. KEMÉNY HAL – általánosan – mondják arról a halról, mely a szárazra vetve is sokáig elél, pld. ponty, kárász, sügér. A keménység, ha jósággal párosúl, növeszti a hal becsét. KEMENY HEJU HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – concha, conchile, conchilium, ostrea; régente az Unio, Anodonta kagylók is halszámba mentek. KEREKDED HÉJJAK – Miskolczi Gáspár – pikkelyek, halpénz. KEREK HALPÉNZEK – squamae cycloidae.* KEREKKESZEG – T. Sz. Nátly – Szeged. Abramis sp? talán sapa PALL KERÉKSZEG – P. K. – Aspro vulgaris CUV. kitünően festi az alakot. Nyitra torkolata. KERESŐ – Balaton – vaskampós, görbenyelű szerszám, a melylyel a jég alatt eltévedt vezérrúdat fölkeresik s helyrehúzzák, l. Gébics és Gemics; Tihanyban azonban a vasból készűlt fentő neve. KERESŐ HALÁSZ, a keczés, vezetős, kaparós halász.* KERESŐ HALÁSZAT az, a midőn a halász folytonos helyváltoztatás mellett alkalmazza a szerszámot, pld. a keczét.* KÁRÁSZ – Grossinger – Palingenia longicauda, "Tiszavirág". KERESZTFA – Bodrogköz – a bokorháló lábát megerősítő fa. KERESZTHÁLÓ – Kolozsvár – l. Ághegyháló stb. KERESZTKÁVA, a borító oldalát alkotó, egymást keresztező káva.* KERESZTŐR – Bodrogköz – a téli vasas szák hálóján keresztbe futó fonalak, melyek a hal jelenlétét a feljáró őr és pedzője útján elárúlják. KERÍTŐ HALÁSZAT, az öreghálóval, gyalommal s rokonaikkal űzött halászat, mely körbe vagy félkörbe keríti a halat.*
802
KERÍTŐ (háló), – Szeged – tulajdonképen kézi háló, két ember számára; van parája, kő helyett azonban ló lábszárcsontok vannak rákötve. Hossza 8–10 m. KERÍTŐ JEGESHALÁSZAT – a gyalommal a jég alatt űzött halászat.* KERÍTŐ SZIGONY – Oltszem – öt ágú, szakás szigony, melynek középső ága a legrövidebb, a többi fokozatosan hosszabb, úgy, hogy az ágak hegyei együttvéve lapos ívben meredeznek. KERESZTSZEG – Keszthely – a bödönhajón az a szeg, a melylyel a húzóvánkus meg van erősítve. KERÜL – a hal horogra, hálóba. KESERŰ FOG – Agárd – a ponty torokfoga. KESERŰHAL – P. K. – Rhodeus amarus AG. Balaton tája. KESERŰ PONTY – Szirmay Andr. – Rhodeus amarus AG. KERÍTENI – Bodrogköz – a tanyát, ilyen alkalmazásban: "Már háromszor kerítettünk", t. i. ennyiszer vetették ki a hálót. Általánosan a húzóhálókkal való halászás módja, mely abban áll, hogy a hálót előbb kifeszítik s azután körösen összehozzák. KESKENY KECSIGE – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Rhombus; tehát tengeri keszegúszó, a német "Steinbutt". KESSEGI – Marsilius – l. Dévér keszeg. KESTSCHEKE – Marsilius, Bloch – l. Kecsege. KESZE – H. O. – Abramis és Leuciscus fajoknál genusz név. Szeged; de nem általánosan. KESZEG – Abramis, l. Bagoly Keszeg, Dévér Keszeg, Éva Keszeg, Lapos Keszeg, Leuckart Keszeg, Silány Keszeg, Szemes Keszeg.* KESZEG – általánosan – minden ú. n. fehér-hal; egyesíti az Abramis, Blicca, Leuciscus, Squalius, Aspius, Idus, Scardinius nemeket; kiválóan az Abramis nemre alkalmazva. KESZEG – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Leuciscus, in genere. KESZEGE – P. K. – Abramis brama L. Balaton. KESZEGHÁT – sok helyen – oly hegy, melynek domborulata az Abramis fajok, jelesen az Abramis Brama hátának élére emlékeztet. KESZEGHÁTRA MOSVA – Duna – mondják kivált homokzátonyokról, mikor élek látszanak rajtok; szintén az Abramisról véve. KESZEGÓLDALT – általánosan – szűk résen a test keskenyével, tehát oldalt átbújni; mint testi hiba: féloldallal előbbre járni. Az Abramis lapos testéről véve. KESZI – H. O. – ú. m. Kesze. KETHKEZHALO (Kétközháló), már 1493-ban. Az egri püspökség számadási könyvében. Udv. levélt. Bécsben Nr. 314. Fol. A két végét egy-egy ember fogja s úgy kerítenek vele, tehát két ember közé való háló; l. Kerítő. KÉTKÉZHÁLÓ – Turahát – l. Kerítő, Kétköz. KÉT-KEZZEL VONÓ HÁLÓ – Janua. 1729 – a mai kétközháló. KÉTKÖZ – Bodrogköz – kisebb gyalom, melyet két ember közre vehet s vonhat; l. Kerítő. KÉTKÖZHÁLÓ – T. Sz. – l. Kerítő. KET KÖZ HALO – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – a haltapogatóval verriculum alatt. KÉTSZÁRNYÚ – a hal kormányúszója, mikor két egyenlő félből állva, fecskefark alakú, mint pld. a pontyé; a tudományos mesterszó "homocerk".* KÉTVÉGŰ KÓPJA HAL – Anphioxus lanceolatus, YARRELL.* KEVESKOR – Nagy-Dobrony – igy: "a kullogót csak keveskorig lehet használni. KÉZTŐ – carpus.* KIFELÉ HALÁSZNI – Balaton – a tó belsejéből a part felé halászni. KIFOGÓ – Keszthel – A 40 öles horog ín vége a part felől, a víz derekán le volt kövelve s ez a pont egy úszó nádcsóvával (kótával) volt megjelölve; innen 10 ölnyire egy nádszál volt leszúrva, mely az in 10-dik ölét s egyszersmind azt a pontot mutatta, a melyen az inat emelték, azaz: kifogták. KIFOGOTT HAL – Balaton – a zsákmány. KIFOLYO TO – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – lacus. KÍGYÓ-HALACSKA – Grossinger – a Petromyzon fluviatilis LIN. ifjúkori alakja, tehát az "Ammocoetes branchialist."
803
KIHÁNYÁS – Komárom – az öreghálónak a vízbe való bevetése. KIHÚZÓVÉK – Latorcza mentén – l. Ajtólék. KIJÁRÓ KÖTÉL – Komárom – az, a melyet a hálót kihányók a partra kihoznak. KIJÁRÓ VÉG – általánosan – az öreg v. léhéshálónak az a vége, a melyet a ladikon kihoznak; l. Kijáró kötél is. KIJEGELNI (a csapást) – Balaton – az egy pont meghalászásához szükséges lékeket kivágni. KIJELELNI – Balaton-Füred – a jegen a tanyát a jegellők számára kipontozni; ezt a vezeres szakóczával végzi s csak azután következik a jegellők munkája. KIKAP – Szeged – a hal a tiszavirág után, az az: fölveti magát, hogy a víz fölött röpülő kérészt (Palingenia longicauda) bekaphassa. KIKARÓZNI – Szeged – a fenékhorgot a partba szúrt karóhoz kötni; l. Kikötni. KIKERÍTENI A JEGET – Balaton – a lékek helyét megjegyezni; l. Kijelelni. KIKÖPI A HAL A HORGOT – általánosan – mikor a horoggal játszik, a szájába kapja, de ismét kilöki. KIKÖTNI – általánosan – hajót, ladikot, bárkát a parthoz kötni; a vízbe szolgáló szerszámot, pld. a fenékhorgot a parton levert karóhoz kötni; l. Kikarózni. KIKÖTŐ BAK, a rúdbaktól való megkülönböztetés végett.* KIKÖTŐHOROG – Szolnok – két karó közé kikötve; egészen sajátságos mód. KIKÖTŐ KARIKA, a halász járóművek és bárkák orrán az a karika, a melynél fogva ki lehet kötni.* KILEKELNI – H. O. – a jégbe a halászathoz szükséges lékeket vágni. KILENCZSZEMŰ HAL – Fáy-féle szakácskönyv, XVI. század – Petromyzon fluviatilis, a két szemről, egy orr és hét, szemalakú szilványlyukról. KILENCZ SZEMŰ HAL – Janua 1729 – Petromyzon fluviatilis. KILENCZ SZEMŰ HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – lampetra oculata; nyilván a vak ingola. Ezt követi: "Az kilenczszeműhöz hasonló lampedra". Az Orbis pictus (1708) is adja; de latinúl muraenula. Nyilván Petromyzon. KILÉP – Agárd – a ponty, az az átveti magát a hálón, szökik. KILINCS – Csongrád – a lélekvesztőn a cziklony beakasztására szolgáló fül. KINYÚJTANI – Komárom – az alattságot, azaz: kiereszteni a vékony kötelet, a melynél fogva a halászhajót vízellenében húzzák. KIRÁLYHAL – P. K. – Acipenser stellatus. PALL. Eredete nincs feljegyezve. KIRÁLYPONTY – P. K. – Cyprinus carpio L. Duna m., l. Tükrösponty. KIRÁLYPOZSÁR – Szirmay Andr. – Cyprinus Carpio L. macrolepidotus. KIRCZA – Heckel – Cobitis taenia. Biztosan oláh elnevezés. KISAFA – Agárd – halmázsálásnál erre akasztják két fülénél fogva a kast; olyan mint a kocsi kisafája, csak a középső vasalása mas. KIS APATSÓ – B. Szabó Dávid – helyesen magyarázva mint laptáros apacs. KISBÍRÓ – Tihany – a halászbokor legifjabb tagja; főfeladata a társakat felköltögetni, összehívni; rendeleteit a kulcsostól kapja. KISÉRNI – Balaton-Füred – az eresztőháló betevésekor, azaz: ehhez képest a ladikot kormányozni. A betevést három ember végzi, az egyik ereszti (a hálót), a másik húzza (evedz), a harmadik kíséri (kormányoz). KISGAZDA – Karád – a jég alatt való halászatnál a második ember. KISHALÁSZ – Komárom – kis szerszámmal: horoggal, keczével járó halász. KISHÁM – Szolnok – l. Czibék, Vállhám. KIS HEY – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – squamula; ma pénz, pillangó. KISIKLIK – a hal a kézből. KIS KOTRÓCZ – Saród – l. Kotrócza. KIS LEGÉNY – Pinnyéd – második halászlegény. KISKŐ – Balaton-Füred – az öreg gyékényes hálón a rendes súlyozókő. KISPICZÉS – Tápé – tutajos horoggal halászó halász. KIS SZÁNKÓ