M

  • MACSKA – Balaton – a dereglyén, négy körmű nagy vashorog, a halászjáróműnek síkvizen való kikötésére.
  • MACSKATEKERŐ – Budapest – csiga, a melylyel a macskát fölhúzzák és leeresztik.
  • MACZA – H. O. – Acerina cernua L. Csongrád; l. Taknyos Macza.
  • MAGSZÁL – zoospermium.*
  • MAGVAÉRETT, mikor a himhal teje alkalmas a termékenyítésre.
  • MAGYAR BUCZÓ, Aspro Zingel CUV.*
  • MAGYAR KÓCZ – H. O. – Aspro Zingel CUV. Szeged.
  • MAGYAR PONTY, Cyprinus hungaricus HECK.*
  • MAKK – Tápé, Algyő – a nádvágón a penge nyelbejáró részének csapszerű darabja.
  • MALÁNYA – Karád – a szárnyas varsa szárnya.
  • MANKÓ – Komárom – l. Bódé.
  • MANKÓ – Karád – ágas fa, a jég alatt való halászatnál a vezérrúd tologatására való.
  • MARÁZSAHÁLÓ – Udvarhely és Gyergyó – hosszú póznán zászlószerűen kifeszíthető kéttükrös háló; a Gyilkos tóban éjen át felállítják, Sz.-Udvarhely és Sz.-Keresztúr táján a sugákban kísérik vele a vizet. A Tiszánál – Szeged – a czötkényes háló, melyet két karó közt kifeszítenek; l. Mereglye.
  • MARÁZSAKARÓ, a melyhez a m.-háló pallója rá van kötve.*
  • MARÁZSÁZÓ – Szeged – az a halász, a ki a marázsahálóval jár.
  • MARCZIHAL – P. K. – Barbus fluviatilis AG. Tisza m. így.
  • MARÉNA SZEMLING – Szirmay Andr. – Coregonus lavaretus L. a magyar vizekre csak ráfogva.
  • MARINA – Grossinger – Barbus fluviatilis AG. Nem magyarember írta le.
  • MARKOLÓ – Keszthely – a halászbokornak az az embere, a ki a hálót a jégre kiemeli.
  • MÁRNA – Barbus, l. Petényi-márna, Rózsa-márna.*
  • MÁRNA – K. – Barbus fluviatilis AG. Egy tőből fakadt a tót: Mrňa, Mreňe, Mreňa névvel; l. Merenne, Marina és Marczihal, Martikeszeg neveket; úgy más fajra alkalmazva a Márnafiú és Bartafiú neveket is.
  • MARNA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – barbus. Mullus alatt az Orbis pictusban (1708), a rómaiak tengeri mullusát érti.
  • MÁRNAFIÚ – P. K. – Thymallus vexillifer AG. Szamos, Szatmár körül, valószínűleg egy a bartafiúval, mely HECKEL szerint a Barbus Petényii népies neve.
  • MAROKHÁLÓ – Duna m. – minden háló, melynek nyele van; de leginkább az ághegyháló.
  • MARTIKESZEG – T. Sz. Nátly és H. O. Barbus fluviatilis L. Szeged, Algyő, Tápé.
  • MÁSODIK KŐ Szolnok – l. Végkő.

    812
  • MASZLAG – B. Szabó Dávid – a halak megétetésére való mérgezett étel.
  • MATAK – Szeged az a bábalakú fa a farhámon, a melyre a laptáros a bejáró kötelet reátekeri, hogy megtarthassa.
  • MÁTRA – Miskolczi Gáspár – a hal méhe.
  • MÁZSA – Velencze – nagy, emeltyűs mérleg.
  • MÁZSA – "masa" – régi okiratokban a sóshalnak egy kötését jelentette: "item de curru masa vocato salsorum piscium stb." Cod. Dipl. VII, 5, 145., a mai halászok bálnak (Ballen) mondják.
  • MEDENCZECSONT – pelvis."
  • MEDERBÁLVÁNY – Szeged – az állóbárkán az oldal legalsóbb deszkája.
  • MEDERKŐ – Csongrád – l. Pallókő.
  • MEDVE HALÓ – Grossinger – a "bóné, gyalom, ketze, marása, pinty, varsa" közt felsorolva. Az életben nem akadtam reá.
  • MEGADNI – Tápé – "a szügönynyel mögvágott harcsa mögadta magát" = kifáradván, ki lehetett fogni.
  • MEGÁLLÍTÁS – Komárom – megállítják a hálót, azaz: az inakhoz kötik = felállítják, fölszerelik; l. Állítás.
  • MEGAPAD – Miskolczi Gáspár – s hal, azaz megsoványodik.
  • MEGBÁGYADT HAL – általánosan – a bárkában fogva tartott hal, mely már veszti életerejet. Ezt az állóbárkákon külön rekeszekbe rakják; l. Ispita.
  • MEGBÉKÁZNI – Tisza mentén – a kuttyogató horgot, t. i. a békát a horogra ráhúzni; l. Megférgelni, Felhalazni.
  • MEGDAGAD – Ecsedi Láp, Szernye – a láp, mikor vizekkel telik meg.
  • MEGEJTENI – B. Szabó Dávid – a halat, azaz: megfogni.
  • MEGELEVENEDIK – Miskolczi Gáspár – "a lazacz ikrája csak karácson táján elevenedik meg" azaz: indúl fejlődésnek.
  • MEGFORGATNI (a halat) – általánosan – az álló bárkában tartott halakat minden nap szákkal kimerítgetik, hogy a megbágyadtakat kiválaszthassák; ez a megforgatás.
  • MEGFÖRÖDNI – Keszthely – megikrázni, pld.: "a kisz megförödi a fűcsomót", az az rárakja ikráját.
  • MEGHALASÉTANI – Nádasdy Tamás lev. – a tavakat hallal benépesíteni.
  • MEGHALÁSZNI – Balaton – egy adott területet.
  • MEGHÚZNI – Bodrogköz – a tanyát, ilyen alkalmazásban: – "Már három tanyát is meghúztunk s mégsem fogtunk halat".
  • MEGIRAMODIK – Körös mentén – a szigonynyal megdobott hal.
  • MEGRAKNI – Komárom – a bárkát, azaz: hallal megtölteni.
  • MEGSENYVEDT – Miskolczi Gáspár – hal; a más hal gyomrában emésztő félben levő halról mondja.
  • MEGSZALAD – Agárd – a ponty, azaz kijön a nád közül a szabad vizekbe.
  • MEGSZÍVJA – Körös-Tarcsa – a só a halat, t. i. kiszívja belőle a vizet.
  • MEGTÖMNI – Körös mentén – az akadó kasokat földdel; l. Akadó, Akadótörés.
  • MEGVAKARNI – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – desquamare; t. i. a halat megtisztítani.
  • MEGVETNI – Miskolczi Gáspár – "Mert midőn Szt. Péter az ő hálóját megvetette".
  • MEGMAKACSÍTANI – Tihany – a halászarticulusban; ellenszegülés értelmében.
  • MÉHAL – H. O. – Lota vulgaris CUV. Bódva mentén: Hidvég-Ardó, Komjáti, Szendrő.
  • MELLYEZNI – Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század – a halat a háta felől úgy ketté hasítani, hogy a két felét a mellbőr tartja össze.
  • MÉLYSÉG – általánosan – a kerítő hálóknál, tehat az öreg- (léhés), kecsege-, balin-stb. hálónál a felín és alín közötti szélesség. Terjed 2 métertől 24-ig.
  • MENTŐ – Hegykő – az övön egy lefüggő bőrdarab, melyen a háló kötele jár; megkíméli a halász ruházatát a kötél dörzsölésétől.
  • MENY – Lota – l. Tarka Meny.*
  • MENYFÉLÉK – Gadoidei, mint család.*
  • MENYHAL – K. – Lota vulgaris C. A tót Mjen névvel egy tőből fakadt. GALGÓCZInál (1622) megvan.
  • MENYHAL – Janus 1729 – Lota.
  • MENY HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Mustela, murena.
  • MÉNYHAL – H. O. – Lota vulgaris CUV. Ipoly, Lázi, Nógrád megye (palócz); P. K. Cobitis barbatula L. is Zala-Tapolcza.
  • MEREDEK PART – általánosan – hirtelenül,

    813

     falszerűen bemélyedő part; alatta rendesen mély a víz.
  • MERENNE – Marsili és Bloch – Barbus fluviatilis AG. Nem magyar ember írta le.
  • MÉRCZE – Nagy-Bereg – jó fél literes, fűzvesszőből fonott mérték, a melybe 10 krajczár ára csík fér el.
  • MERECS – Komárom – kis karó, a melyhez s csónak köthető. Egyértelmű a mereglyével, l. Mereglye.
  • MEREDE – Hegykő – l. Meregygyű, Szák.
  • MEREDIOSEMI (diószemű merítő háló, l. Meregygyű) – már 1493-ban. Az egri püsp. számadási könyvében. Udv. levélt. Bécs Nr. 314. Fol. A merítő szákok között a Körös-Tarcsán dívónak van leginkább "dió-nagyságú" szeme.
  • MÉREGFŐ – Székelyföld – Euphorbia palustris, farkasfű; a pisztrángos vizekbe törik, hogy a hal elkábúljon.
  • MEREGLYE – Derczen – a csíkkason azok a vesszők, a melyek a kas hosszában futnak, tehát vázát alkotják. A Tisza mentén azok a karók, a melyek közé a marázsahálót kifeszítik.
  • MEREGYGYŰ (így!) – Körös-Tarcsa – szák, két fajtája van: kerek- és lapos fejű.
  • MERENNE – Marsilius, Bloch – l. Márna.
  • MERETTYŰ – Latorcza mentén – l. Meregygyű, Szák és Tanyaszák.
  • MERICSKŐ – Velenczei tó – l. Szapoly. Az i betűt röviden ejtik.
  • MERIGYGYŐ – Bodrog mentén – l. Szák; tavaszkor a halvaczkok tájára karót vernek, erre füvet, főkép zabkelést kötnek s mikor a potyka a zabot tépegeti, a merigygyővel kifogják. Lásd a Meregygyőt is.
  • MERÍTŐ (háló) – Bodrogköz – l. Ághegyháló.
  • MERÍTŐHÁLÓ (négy kávás) – Bódva mentén – l. Ághegyháló.
  • MERÍTŐHÁLÓ, a rekesztő halászatnál szák és meregygyű helyett; fej helyett: hajtovány.*
  • MÉRŐSZÁK – Velencze, Budapest – az az abroncsos háló, a melybe a megmérendő halat beteszik. Körös-Tarcsán kitünő szerkezetű négyszögletes kereten erős zsák-háló; egyszersmind halhordásra is alkalmatos.
  • MESZELÉS – Országszerte. Valóságos halirtás, melyet a pisztrángos vizek mentén lakó nép szerte űz s mely abból áll, hogy a zubogókba vagy göbékbe oltatlan meszet dobnak, mely mindent megöl, a mi az illető ponton és környékén él.
  • MESTER – Komárom – halászmester és kormányos, ki a halászatot vezeti.
  • MÉTFA – Tápé – a czötkényparás eresztőháló fölfűzésére való ágasfa.
  • MÉTHÁLÓ – Szeged, Tápé, őshalászat – czötkényparás eresztőháló, kövellők nélkül való, a hal belébonyolódik; l. Métfa.
  • MINDNYÁJA – Szeged – az egész: "mikor mindnyája háló elfogyott", azaz: az egész háló ki van vetve.
  • MOCSÁR – általánosan – növényzettel benőtt, iszapos, süppedékes helyek, a hol apróbb víztükrök vizenyős helyekkel váltakoznak. Kemény életű halak helyei.
  • MOHOLÓ – Szeged – kurtanyelű, széles élű favéső, a melylyel a mohát a ladik repedéseibe vagy deszkaközeibe verik.
  • MOHOZNI – Algyő – vízi járóművek réseit mohával betömni.
  • MOHOZÓ FOGÓ – Algyő – a mohozáshoz való tömőfa, szélesen vésőforma; a ponty tisztogatására is használják.
  • MONKŰ – Balaton-Füred – az öregháló zsákja alján alkalmazott nagyobb kő, l. Monykő, Munki, Torokkő.
  • MONYKŐ – Keszthely – l. Torokkő.
  • MOROTVA – Miskolczi Gáspár – tavak mélysége, a melyben a hal él; tulajdonképen holt ág; tót eredetű. MIKLOSICH szerint a szláv mrtev.
  • MOSÓ – Balaton – az a kád, a melyben a felhasított halak mosatnak, mielőtt sózásra és szárításra kerülnének.
  • MÖGINDÚL – Szeged – elindúl a hajó.
  • MUNÍCZIÓ – Balaton – a szerszámok és az eleség összessége, t. i. az a czók-mók, a melyet a halászatra kiszálló halászbokor magával viszen.
  • MUNKI – Tihany – l. Monkű; Monykő s gyalomháló középső köve is.
  • MURVÁNYHAL – Felső Tisza – mindenféle apró hal; tótos.