O  Ö

  • ODOR – B. Szabó Dávid – a hal búvóhelye, vaczka; nyilván az odvas, odú révén.
  • ODVAS PART – általánosan – a hol a víz s partba barlangszerű mélyedéseket mosott.
  • OLAJHAL – P. K. – Petromyzon fluviatilis L. l. Olhal.
  • OLDALRÚD – Uj-Székely – a közháló apacscsa.
  • OLDALT PEDZŐ, a horog, a mikor hegye a szánhoz képest oldalt kihajlik.*
  • OLDALT VÁGÓ SZIGONY, l. Bökőszigony.
  • OLHAL – P. K. – Petromyzon fluviatilis L. PETÉNYI szerint a német "Uhle" kaptájára. Eredete nincs.
  • OLLÓHÁLÓ – T. Sz. Szeged – két, ollószerűen keresztezett módra alkalmazott merítő háló.
  • ÓLMOS DESZKA, a melynek rovásaiba az ólomkarikának való ólomgaluskát öntik.*
  • ÓLMOS HOROG – Sió mentén – tutaj nélkül való, sebes vízre, sok ólommal terhelve, hogy a víz el ne sodorhassa.
  • ÓLMOS ÍN – Komárom – a húzóhálók ólommal súlyozott, alsó, kettős ina; l. Alín, Köves ín.
  • ÓLMOZÓ KALAPÁCS – Szolnok – tömzsi alakú, jókora kalapács, a melylyel az ólmot az inra verik.
  • ÓLOM – általánosan – az az ólomkarika, a mely a hálózatok alsó inára alkalmaztatik.
  • OMBLA – Sz. D. – "rest vizeket kedveli, fegyverzett", tovább a "lazacz egy nemének" magyarázza: nyilván a franczia l'Ombre chevalier, vagy tudományosan Salmo umbla LIN.; többek között a svájczi tavak lakója; nálunk nem terem.
  • OMLÁSOS PART – általánosan – mindig meredek s hosszában repedezve és szakadozva, darabonként vízbe omlik. Halas hely.
  • ÓN – Kenessey – Thymallus vexillifer AG. Eredete nincs adva; az ónos fényre czéloz, nyilván GROSSINGER-től vette át.
  • ÓNHAL – GROSSINGER – Thymallus vexillifer AG.
  • ÓNHAL – Kenessey – Thymallus vexillifer AG. Eredete nincs adva; l. Ón.
  • ÓNKESZEG – Idus melanotus HECK. GALGÓCZI-nál 1622. BIELZ szerint erdélyi neve őnyhal v. őn.
  • ÓNOS JÁSZ hal, Idus melanotus HECK.*
  • ŐR általánosan – a hajó legeleje; s nép soha sem ejti orr-nak.
  • ŐR – Komárom – a halásztű hegyes vége.
  • ŐR – Komárom – a vízbe orrszerűen benyúló partrész.
  • ORMÓ – Mátyusnál – a Muraenáról: "A hátán végig éles ormó vagyon"; különben nyilván az angolna hátsörényúszójára vonatkozik.
  • ORRCSONT – os nasale.*
  • ORSÓCSONT – radius.*
  • ORSÓFARK – Aspro Zingel CUV. GALGÓCZI, 1622.
  • ORSÓ FARKÚ HAL – Janus 1729 – Aspro vulgaris.
  • ORSÓFARKÚ HAL, – Aspro vulgaris CUV.

    816
  • ORSO FARKU HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – asper, l. Tergelye.
  • ORSÓHAL – P. K. – H. O. – Petromyzon fluviatilis L. Erdélyben is; P. K. Aspro vulgaris CUV.
  • ÓRTŐKE – Komárom – a fartőkével egyenlő a rendeltetése; a hajó elején.
  • ÓSZÉL – Fertő tava – északi szél; a halászok szerint "elmarja a halat".
  • OST-FISCH – Illmincz – 1696. Arch. Moson. V; győri püspöki levéltár. "Ab unoquoque curru piscium, vulgo "Ost-Fisch" nuncupatum, habet unum majorem piscem" t. i. a pap. Úgy látszik, hogy ez egyértelmű avval, a mit a magyar velenczei halász "léhéshal"-nak nevez, l. ezt és TIMON ÁKOS: "A párbér" 1884.
  • ÖBLÖS – Bodrogköz – az öregháló fölfejésénél egy legény szedi a háló derekát = öblét; a legény innen "öblös"; l. Léhésszedő.
  • ÖBÖL – Balaton – az öreghálónak az a része, a melyben a hal megfogódzik.
  • ÖBÖL, kosaraknál stbinél, az, a mit hasnak neveznek.*
  • ÖDÖLLŐ – Nagy-Bereg – dülő értelmében; a mocsár részeire is alkalmazzák.
  • ÖKLE – Rhodeus, l. Szivárványos Ökle.*
  • ÖKLE – P. K. és a szerzőknél – Rhodeus amarus L. Győrvidéke. A böklével egy tőről való, l. Bökle. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
  • ÖKLE – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Eperlanus. Az Eperlanus a lazaczok közé tartozik (Osmerus) s itt az ökle csak reá van fogva.
  • ŐN – Aspius, l. Ragadozó Őn.*
  • ŐN – Aspius rapax AG. Balaton. Csak a Balatonnál így. BIELZ A. az erdélyi részekből az Idus-nak tulajdonítja. A Duna és Tisza mentén leginkább balin; l. Balin-keszeg.
  • ŐNHAL – H. O. – Chondrostoma nasus L. Szentes, körösi halászok; Leuciscus rutilus L. nagy példányai, Szendrő; Aspius rapax CUV. Berettyó-Ujfalu.
  • ŐNHOROG, – Tihany, Keszthely – 30–40 öles ínnal, melyet nappal póták lebegve tartottak; éjjelre lekövelték; tehát lebegő és egyúttal fenékhorog. Ma már nem használják.
  • ŐNKESZEG – P. K. – Aspius rapax L. Tisza-Földvár.
  • ŐNNYÁRS – Tihany – fából faragott hegyes nyárs, a melyre az őnhalat – Aspius rapax – ráhúzzák s a tűz mellé leszúrva sütik.
  • ÖNTÖZI – Miskolczi Gáspár – a ponty hímje az elbocsátott ikrát, termékenyíti, l. Fiasítani.
  • ŐNY – szerzőknél – Aspius rapax AG. l. Őn.
  • ŐNYHAL – Aspius rapax AG. BIELZ A. az erdélyi részekben az Idus-nak tulajdonítja; l. Őn.
  • ŐR – Felső-Rákos – a rokkolyahálón a táskaszerű verseket megalkotó, illetőleg tartó s két ágra oszló rövid fonal; l. Rákláb.
  • ŐR – Balaton – kerek abroncsra kötött csúpos gyékényúszó, amelylyel az elsülyesztett hálók helyét jelezik; minden egyes halász más-más módon köti a csúcsát, hogy szerszámját fölismerhesse.
  • ÖRDÖGHAL – Cottus gobio L. Udvarhelymegye (székely).
  • ÖRDÖGHÁLÓ – M. Ny. Sz. – alakja, berendezése ismeretlen; valószínűleg egy az őrös vagy örvöshálóval; l. azt.
  • ÖREG APATSÓ – B. Szabó Dávid – helyesen magyarázva, mint nyargaló apacs; l. azt.
  • ÖREG APATTYÚ – Budapest – az öregháló kijáró vezérfája; l. Nyargaló apacs.
  • ÖREGBÁRKA – Komárom – nagy bárka, a melyet helyt hagynak, nem visznek ki a halászatra; l. Állóbárka.
  • ÖREGHALÁSZ – Komárom – az, a ki a nagy hálóval jár.
  • ÖREGHALÁSZ – általánosan – az öreghálóval, gyalommal s ezeknek rokonaival járó kerítő halász.
  • ÖREGHÁLÓ – általánosan – folyókon, 200–250 méterig érő kerítő háló, vidék szerint más-más felszereléssel, mindig zsák nélkül való – kivévén a Balatont, hol a gyalmot is így nevezik. Ez a régiek "sagena" hálója.
  • ÖREGLEGÉNY – Pinnyéd – első halászlegény.
  • ÖREG SÜLLŐ – Miskolczi Gáspár – a Balaton fogasa értelmében a Lucioperca sandra C. V.

    817
  • ÖREG SZEM – általánosan – a nagyszemű háló, sohasem mondják, hogy "ritka".
  • ÖREGSZEMŰ – Miskolczi Gáspár – némely halnak az ikrája; nagy.
  • ÖREGTÓ – Tata – a nagy halastó, melyen az Eszterházyak régebben rendszeres (turnusos) halászatot űztek; különben nagy tó értelmében.
  • ŐRFA – általánosan – árbocz, a melyre a vontató kötél, az alattság van erősítve; helye az orrtól számított első pad, melyen keresztüldugva, az őrfafészekbe illik; l. Árbocz.
  • ŐRFAFÉSZKE – általánosan – a csónak fenekéhez erősített deszkadarab, melynek kerek lyukába az őrfa vége beléillik és gyökerezik.
  • ŐRFÁT LETENNI – Komárom – A tanya húzás befejezését mutató jel; ha t. i. több bokor találkozott, a sorrend az volt, hogy megérkezés szerint vetették a tanyát s mihelyt az előző letette az őrfát, a következő legott tartozott tanyát vetni.
  • ŐRHAL – K. – Acipenser Huso L. adult. Nagy példányok. Grossinger s utána Petényi följegyzése.
  • ŐRHÁLÓ – Körös-Tarcsa – hosszú és mély háló, amelylyel a folyónak egyes szakaszait elrekesztik, hogy a halak el ne szökhessenek.
  • ŐRJEG – Pest P. S. és K.-Kúnmegye – halat tápláló apró tó.
  • ŐRKŐ – Balaton-Füred – az eresztőhálón az őrrel szemközt álló nagyobb kő; Nagykövellő.
  • ŐRKŰ – Balaton-Füred – az eresztőháló hossza közepén és két végén alkalmazott nagyobb kő; l. Őrkő.
  • ŐRLŐFOGAK – dentes molares.*
  • ŐRMADZAG – Berettyó-Ujfalu – a pendelyhálón (itt berendezés szerint azonos az Olt mellékivel) a zsebeket megalkotó, illetőleg tartó rövid madzag; l. Őr, Rákláb.
  • ÖRMÉNY – Körös-Tarcsa – annyi mint örvény.
  • ŐRSZEM – Tihany – a látott halra való halászatnál az az ember, a kit a pihenő bokor kiállít, hogy a hegyenjárót szemmel tartsa.
  • ŐRÖSHÁLÓ – Nagy-Dobrony – l. Örvösháló, és Téliszák, a melylyel szerkezetre megegyezik; de minden súlyozás nélkül való s rúdon jár.
  • ŐR – Miskolcz – az örvöshálón a keresztőr, l. azt.
  • ÖRVÉNY – általánosan – l. Örvénylő víz; gyakran azonban a folyónak oly részei is, a melyek csak nagyon mélyek.
  • ÖRVÉNYLŐ VÍZ általánosan – rendesen a folyó kanyarodásaibsn forgó, apró tölcséreket alkotó víz.
  • ÖRVÖS VÉK – az, a melyen az őrös vagy vasas-örvöshálót s jég alá eresztik.*
  • ÖRVÖSHÁLÓ – Miskolcz – berendezés szerint olyan, mint s téliszák, t. i. keresztőrrel és feljáróőrrel, de rúdon jár, semmi súlyozója; l. Téliszák, Sülylyén.
  • ŐRVESSZŐ – Karád – a jég alatt való halászatnál az a vessző, a melyet a lékekbe elébb-elébb dugnak, hogy a rúd (l. Vezér) irányát megtudhassák.
  • ŐRZŐ – Kopácsi – l. Keresztőr és Feljáróőr, Örv [nem szerepel! – NF].
  • ŐRZŐFA – a sülylyén háló őrét tartó és feszítő fácska.*
  • ŐSZI HALÁSZÓ VÍZ – Balaton, tihanyi őshalászat – a melyben őszkor halásznak. E víz a tihanyi fokon, Szántód felé van. Az egész hely neve "lápeleje" s hét vonóra van felosztva u. m.: Lós, Csigás, Öreglápeleje, Kislápeleje, Lápeleje, Kút (igen mély víz) és Szaros vonóra.
  • ÖSZTÖR – B. Szabó Dávid – szerint ágas fa, a melyen kecsegéket is szoktak szárítgatni.
  • ÖSZTÖVÉREDIK – Miskolczi Gáspár – a hal, azaz soványodik.
  • ÖSSZEÁLLÁS – sok helyen – halászatra való szövetkezés, bokor vagy felekezet alkotás.
  • ÖSSZEFEKSZIK – Kőrös-Tarcsa – a hal az örvényekbe, mikor a víz őszkor kihül.
  • ÖSSZEJÁR – Balaton – a küsz, azaz nagy seregben.
  • ÖSSZEKÖTŐ CSONT – os sympleticum.*
  • ÖSSZESZEMELÉS – Tiszamentén – a fenékhorognak nyugalomba való helyezése, a midőn a horgokat szép rendben a csiptetőbe rakják.
  • ÖSSZEVÁRNI – Keszthely – ha a háló kihúzása közben, az egyik szárnyból több került ki, mint a másikból, akkor az előbbivel

    818

     várnak s csak a másikat húzzák addig, míg az előbbivel egyenlő; ezt mondják "összevárni"; s minthogy a szárnyak fele-hosszát jelek mutatják, ezeket "várják össze", pld. a túzsért, a kötelen a bötköt stb.
  • ÖV – Hegykő – bőrből való erős derékhám, rajta s "Mentő" és "Csüggesztő"; l. azokat. A hálóhúzáshoz való.
  • ÖVEDZŐ (így) – Kőrös-Tarcsa – evező.