P
PADMALY – Háromszék – az alámosott part; a hal kedves helye. PADMALYOS PART – Székelyföld – hosszában slámosott part. PADUCZ – Chondrostoma, l. Jász Paducz, Szilvaorrú Paducz, Vésettajkú Paducz.* PADUCZ – szerzőknél és sokhelyen – Chondrostoma nasus L. A tót "Podustva" névvel egy tőből fakadt. GALGÓCZI-nál (1622) megvan. PADUSZK (így) – H. O. – = Paducz. Bódva mentén, Komjátiban. PAIZSOSPOFÁSOK, Cataphracti, mint család. PÁKÁSZ – Komádi – rétségi kishalász, vadász, ki az egész évet a rétségben halászattal, vadászattal töltötte. A szabályozásokkal tünedezőfélben van. Bihari szó s az Ecsedi láp körül ismeretlen, noha a fajta ott még, "lápi ember, csíkász" néven akad. PALA (így!) – Körös-Tarcsa – l. Para. PALAHÚZÓ – Záhony – a felső Tisza halászbokrában két legény, a ki az öregháló fölét húzza. PALAJ – Szatmár, Szamos mellék – a folyó mentén felhordott sekély vizű homokos helyek, melyek a kerítőhálók kihúzására igen alkalmatosak. Lehet a "palló alja" összekopása. PÁLHA – Bodrog mentén – a balatoni "gyékénynyel" ugyanaz; l. Palla, Para, Pallóka, Póta, Pluta. PÁLHÁS – Bodrogköz – az öregháló fölfejésénél, az egyik legény szedi a pálhást, azaz a háló fölét = pálhás ín, s legény pedig a "pálhás", l. Paraszedő, Felínhúzó. PÁLHÁS FÖLE – Bodrogköz – l. Felín. PALLA – Bodrogköz – l. Para. PALLÓ – Szeged – a fenékhorog ina. PALLÓ – Máramaros – l. Halászszék. PALLÓKA – Kis-Majtény – a horgon az uszó tutaj; a gyalmon a para. PALLÓKA – Máramaros, Visk – az eresztő hálón, l. Para stb. PALLÓKŐ (kű) – Szeged – a fenékhorgon a kikötött vég felőli első, nagyobb kő. PALUCZ – H. O. – Chondrostoma nasus L. Nagy-Dobrony. PAMUKHÁLÓ – Balaton-Füred – l. Eresztőháló; azért, mert vékony pamutból van kötve. PAMUKOS – Balaton – a pamukhálóval halászó halász; l. Eresztős. PÁNCZÉL – Szirmay Andr. – Callichthys alatt, a magyar vizekre csak ráfogva. PÁNCZÉLOS ARCZUAK – Cataphracti, mint család. PANNAL – Varbó, Ipoly mentén – a folyó partja. A hálók használatáról mondják: "ez pannalrúl, amaz ladikról használtatik" (palócz). PÁPAKESZEG – H. O. – Komárom. Csak bemondva. T. Sz. Nátly – Szeged, alkalmasint Leuciscus rutilus L. PAPTETŰ – K. – Acerina cernua L. A halászok egymásközött leginkább ezt a nevet használják. PARA – sok helyen – átlyukasztott kéreg vagy fadarabok; az előbbi nyárfa, az utóbbi vörös fűz, melyet a hálózatok fölére fűzve – kötnek, hogy úszva járjon a vízen; l. Pala, Pálha, Palla, Pallóka, Póta, Pluta; a bodrogközi Pálha gyékényből való. PARÁSLEGÉNY – helyenként – az, a ki a háló felinát vagy fölét szedi. PARÁSOK PADJA, – Balaton – a dereglyén a fartól számítva az első pad, közvetlenűl a háló mellett, két legény számára, kik a hálót kihányják s a parás fölét szedik; csak bérlőknél így. PARASZEDŐ – Csongrád – az a legény, a ki a hálónak a vízből való kiszedésekor s a hajóba való betakarításkor a felínt fölszedegeti és rendberakja. PARASZTFALÓ – Kuthy – Harcsa, Silurus Glanis L. PARASZT HAL – Miskolczi Gáspár – közönséges, bőséges hal, pld. a hering.
819
PARATAKARÓ – Szolnok – gyékény, a melylyel nagy hőségben a parásinat betakarják. PARAVETŐ – Nyelvőr – l. Paraszedő és Paráslegény; nagy hálóknál két ember hányja ki a hálót, az egyik a fölét – paravető – a másik az inát. PARCS – Perca fluviatilis L. Erdővidék, Olt vize. Nyilván a "Barsch" magyarosítása. PART – általánosan – az a szilárd föld, mely a vizeket beszegi. PARTRA HALÁSZNI – Fertő – mikor a kivetett hálót a partra húzzák ki; l. Karóra halászni. PARTRA HALASZNI – általánosan – a kerítő halászatnál a hálót a partra kihozni. PARTRÓL HALÁSZNI – általánosan – a partról bevetni a szerszámot. PÁSZTA – a színezetben a szélesebb, szalagos rajz, a német "Streifen" értelmében.* PATAK – általánosan kis folyóvíz, kivált a sebesebb folyású; jó halasvíz. PATICZ – P. K. – Chondrostoma nasus L. Léva. Már tótosabb; nyilván Paducz. PATONY – Szentes, körösi halászok – az a vékony zsineg, a melyre a horog erősítve van; az ángol gimp, a német Vorfach; l. Pekle, Cserke, Talpalló. PATTANTÓ – Balaton-Füred – l. Pukkantó hólyag. PATTANTYÚ – Agárd – l. Pukkantó. PATTYANTYÚ – Szeged – l. Pukkantó. PATUS – Szeged – Chondrostoma nasus L. l. Dunai hal [nem szerepel! – NF]; különben Paducz. PAUZ – Simontornya – l. Vezér; nyilván a póznával egy tőből való. PE.AVÁGÓ – Cobitis taenia L. Székelyföld. PECZEHAL = H. O. – Umbra canina MARS. Börvely. PECZEK – általánosan – az öregháló kijáró kötelén keresztbe alkalmazva; arra való, hogy a csónakba akasztva, a hálót a partra kihozza, anélkül, hogy tartani kellene, mert a kievezéskor minden ember derékszakadtig evez. PECZEKLYUK – Komárom – a halászladik peremében az a lyuk, amelybe a kijáró kötél peczkét beakasztják. PECZKESHOROG, – Komárom – úszó jelezővel ellátott horog, l. Pedző. PEDZENI – Berettyó – a horogról: "jól pedzi a halat" – biztosan fogja, innen: – H. O. – Előre pedző horog – Limerik; oldalt pedző horog – Kirby. PEDZŐ – Bodrogköz – a kosztoshorog úszófája, mely a hal rángatását mutatja; ugyanott az a jelező vessző, melyhez a téliszák feljáró őre erősítve van. A Latorcza mentén egyértelmű a pálhával; l. Picze. PEDZŐHOROG – Berettyó-Újfalu – l. Kosztoshorog. PEDZŐSÉG – H. O. – a horog fogóssága. PEHEL-HAL – GROSSINGER a tárgymutatóban – Alburnus lucidus HECK; l. Peleh-hal. PEHELYHAL – mint a Grossinger-féle Pehel, Peleh alaknak helyese. PÉKLE, – Komárom – az a vékony zsinór, a melyre a horog kötve van. Az ángol "gimp" és a német "Vorfach" szó értelmének megfelelő; l. Batony, Cserke, Patony, Talpalló. PELEHAL – FÖLDI – Phoxinus laevis AG. Kencssey-nél hibásan Pehelyhal = Gobio vulgaris; nyilván Grossinger-től való. PELEH-HAL – GROSSINGER – Alburnus lucidus HECK. értelmében; különben egy a Pelehallal is, és tulajdonképpen evvel együtt sajtóhiba l. Pehel-hal, tehát a hal kicsi voltáról "pehelyhal". PELETÉR – Keszthely – A magyar vejszénél, l. Pelőcze. PELLE – Komárom – mindenféle apró hal összesége, amelylyel a fenékhorgot felhalazzák, tehát a "Köder"; l. Csali. PELLESZEDŐ – Komárom – az, a ki a horogravaló apró halakat fogdossa. PELLÉZŐ – Komárom – hosszú, keskeny, istápokra feszíthető háló, a melylyel a halakat a varsa felé terelik; rendeltetése szerint megegyezik a magyar-velenczei veréssel; sőt a magyar vejsznél a pelőczével és peletérrel is. PELŐCZE – Tápé, őshalászat – s magyar vejszénél azok az oldalfalak, a melyeken a hal betéved; a jobboldali a "kis pelőcze", a baloldali a "nagy pelőcze". PENDELHÁLÓ – Komárom – l. Vetőháló. PENDŐHÁLÓ – Komárom – l. Vetőháló. PÉNTŐHÁLÓ – Sió mentén – l. Vetőháló. PÉNZ – Bódva mentén általánosan – a hal héjja v. pikkelye; a Balaton némely pontján csak akkor, a midőn levakartatott; a halon héj.
820
PÉNZES – H. O. – Thymallus vexillifer AG. Egyházas-Oláhfalu. PÉNZES PÉR, Thymallus vexillifer AG.* PÉNZES PISZTRÁNG – Kenessey – kétes eredetű, de jól jellemző – Thymallus vexillifer AG. PÉNZŰ – Balaton-Füred – kisebb, nagyobb pikkelyű. PÉR – Thymallus, l. Pénzes Pér.* PERECZBE SZEDI – B. Szabó Dávid – testét az Angolna. PEREM – Balaton, Velencze – a nagyobb ladikok külső szegője. PERGELŐDIK – Saród – a ponty íváskor, azaz rakáson forog. PÉRHAL – Kenessey, H. O. – Thymallus vexillifer AG. Szilágyság és Székelyföld. PERSEG A SÁR – Tószeg – mikor a hal az iszapot túrja s ez buborékot hány. PERSLI – H. O. – Perca fluviatilis L. a magyar svábság "Bärschli"-je, Szeged. PESSEGI – Bloch – elrontott Keszege l. dévérkeszeg. PESZMEG – P. K. – egyértelmű a "Keszeggel"; kisebb terjedelemben az Alburnus nemre alkalmazva. PESZMETKEHAL – P. K. – Alburnus lucidus HECK. – Tiszaföldvár. PETELIKACS – mikropyle. PETENYE – HECKEL – Chondrostoma nasus L. Eredete nincs adva. PETÉNYI MÁRNA, Barbus Petényii HECK.* PETIKEHAL – H. O. – Rhodeus amarus L. Pinnyéd, Győr mellett. P.CSAVÁGÓ – K. – Cobitis taenia L. PICZE – Szeged – általánosan az egész kosztos horgot nevezik így, a picze azonban egy a pedzővel, pallóval és tutajjal, a mint ezt a szegedi piczések ki is fejezik. Piczézni tehát egy a pedzenivel. PICZÉZNI, – Szeged – horgászni. PICZÁZÓ – Szeged – az a halász, a ki a kosztoshoroggal jár. PIKÓ – Gasterosteus, l. Tüskés Pikó.* PIKÓ – H. O. – Acerina cernua L. Kőrös-Tarcsa. PILICZKE – Szolnok-Doboka – kézi kétközháló. PILLANGÓ – Balaton-Füred – a hal levakart egyes pikkelye, l. Pénz. P..AFA – Kőrös-Tarcsa – a farhám matakja. P..AFEDÉL – H. O. – Abramis Brama L. Bódva mentén így is. P..AFÉSŰ – Acerina cernua L. Kenderes, Kisujszállás, a Tisza kiöntéseiben. P..ANYALÓ – H. O. – Cobitis taenia L. Nagy-Dobrony. P..ARÁGÓ – P. K.. – Cobitis taenia L. Szatmár. H. O. Velencze. P..ARESZELŐ – H. O. – Cobitis taenia L. Berettyó-Ujfalu. P..AVÁGÓ – K. Cobitis taenia L. P..AVÁGÓHAL. – P. K. – Acerina cernua L. Tisza-Földváron a szúrósság révén összetévesztve a Cobitis taenia-val, l[ásd]. e[zt]. PÍPÁL – Doroszló, Mosztonga vize – a hal, mikor közel a vízszínéhez a levegővel érintkező vizet kopótyózza. Az u. n. dögvizekben gyakran teszi; l. Szopákol. PIPOLAHÁLÓ – Győr – a "Nyelvőr" szerint a tok fogásához való; szerkezete a laptoló hálóé, léhése azonban islingből van kötve, l. Vizaháló. PIRITYHÁLÓ – Szeged – 10–12 m. hosszú háló, egy a kétközhálóval, de Szegeden lószárcsontokkal fölszerelve. PIROSKA – P. K. – Leuciscus rutilus L. Tolna. PIROSKAKESZEG – T. Sz. Nátly – Szeged. – Scardinius erythrophthalmus L. PIROSLÓKESZEG – H. O. – Scardinius erythrophthalmus L. Szeged. PIROS SZEMLING – Szirmay Andr. – Salmo umbla L. a magyar vizekre csak ráfogva. PIROSSZEMŰ KELE, Scardinius erythrophthalmus BON.* PIROSSZÁRNYÚ KONCZÉR – P. K. – Scardinius erythrophthalmus BON. Balaton (a Sió torkolatánál és mentében P. sz. göndér; a "konczér" szót ott egy halász sem tudta H. O.). PIROSSZÁRNYÚ PONTY. – P. K. – Leuciscus rutilus L. PISZE (?) – P. K. – Alburnus lucidus HECK. (a kérdőjelet Petényi alkalmazta). PISZEHAL – P. K. – Alburnus lucidus HECK. Duna m.
821
PISZKE – H. O. – Alburnus lucidus HECK. Duna m. PISZKE, egyáltalában bot-, karó-, rúd-forma szerszámnál a földbe szolgáló, akár vasalt, akár csak faragott hegy.* PISZLICZÁRHÁLÓ – Szeged – kisebb az öreghálónál (100–120 m.); de ugyanoly szerkezetű. PISZKÉS – Komárom – kisebb kerítőhálóval járó halász-, l. Piszkés háló. PISZKÉS-BÁRKA – Komárom – kis halászatnál szereplő bárka; l. Farosbárka. PISZKÉSHÁLÓ – Komárom – az öreghálónál kisebb, de egyazon berendezésű rendesen csak négy ember szerszámja. Úgy látszik, hogy a neve a "piszkálással" egy tőből fakadt; egy vén halász így magyarázta: "hát az csak olyan háló, a mivel a szegény embör nem is kerít, mert csak úgy piszkál a vizekben"; l. Piliszke, Piszliczár h. PISZKEVAS – Komárom – a szolgabot végének hegyes vasatása, l. Biczke. PISZTRÁNG – Trutta, l. Sebes Pisztráng.* PISZTRÁNG – K. – Trutta Fario L. A tót: Pstruh névvel egy tőből fakadt. Található e név már egy 1462-ki eredeti oklevélben is*, mely Majláth Béla tulajdona. Galgóczinál (1622) megvan. PISZTRÁNG – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Truta aurata, variolus. Az Orbis pictusban (1708) Trutta. PLANER INGOLA, Petromyzon Planeri Bl.* PLATYICZA – H. O. – Abramis Brama L. Mező-Záh. Nyilván Latice = late – széles. Oláh eredetű. PLATYIKA – GROSSINGER – nyilván az oláh "Platyicza", tehát Abramis Brama L. PLUTA – Erdővidék, Olt mentén – l. Para. PÓCZ – Umbra, l. Lápi Pócz.* PÓCZHAL – Károli J. – Umbra canina Mars. Bodrogköz. Legmagyarabb neve. POCZOKFARKÚ – Aspro vulgaris CUV. Szeged; vékony, érdes farkáról, mely valóban a patkányéra emlékeztet. PODVIZHAL – Chondrostoma nasus; elrontott Paducz. Göcsej. POFA – általánosan – a hajó orrán az a rész, mely rendszerint faragványokkal van diszítve. POHÉ – Karád – alkalmasint Rhodeus amarus AG POHOSKESZEG – T. Sz. Nátly – Szeged. Lehet a Scavinius erythrophthalmus BON., ikrás nősténye. POIDKA – Marsilius, Bloch – l. Potyka. PÓK – Körös-Tarcsa – l. Ághegyháló. Kitünően jellemző elnevezés, mert a két abroncs négy vége úgy viszonylik az általa kifeszített hálóhoz, mint a Linyphia- vagy Tegenaria-pók lába a hálójához. POLIND – H. O. – Aspius rapax L. Ipoly-Nyitra, Nógrádmegye (palócz). PÓNE – B. Szabó Dávid – a Bónéval egy értelemben magyarázva, l. Bónéfa. Ennek a véter- és méthálóval való összevetése hibás. PONTY – Cyprinus, l. Jövevény ponty, magyar ponty, tő ponty, továbbá kárászponty és pontykárász.* PONTY – Janua 1729 – Cyprinus Carpio L. PONTY – K – Cyprinus Carpio L. Galgóczinál (1622) megvan. PONTY – Orbis pictus 1708. PONTYFÉLÉK – Cyprinoidei, mint család. PONTY-KÁRÁSZ hal, Carpio Kollari HECK.* PONTYKÁRÁSZ – P. K. – H. O. Carpio Kollarii HECK. Fertő tava, Velenczei tó. Keverék. PONTYNYÁRS – Tihany – ága szerint is külön-külön hasított villás ág, melybe a hasított halat becsiptetik, hogy süthessék. PONTYÓ – B. Szabó Dávidnál – a ponty, Cyprinus Carpio L. PONTYO – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – carpo, carpio; a tő ponty. PÓRÁZ – Felső-Rákos – lószőrből vert kötél, a melynél fogva a halász a rokkolya hálót tartja; l. Rokkolya-háló és Vető-háló. PORCZOGÓ – Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század – p. 90 a viza gyomrának főzéséről: "Az Vízának porczogójabann [-ból] is legyen közötte". Nyilván a porczogós gerincz. PORCZOGÓSZÁRNYÚ HALAK – Tóth Pál, Bonnet fordításában – Chondropterygii. PORCZOSVÉRTESEK, Chondrostei, mint alrend.* * KAZAY ALBERT levele, Mátyás kir. udvarából öccséhez.
822
PORHÓ – H. O. – Acerina cernua L. Nagy-Dobrony. A Borholy változata. PORONYÓ – Mátyusnál – porhanyó, foszladozó értelmében: "A poronyóbb testű halak a pisztrang, ifjú tsuka, posár, Galacza, kecsege, a fehér Halak." PORTZOGÓS TESTŰ – Miskolczi Gáspár – halak, annyi mint Vértesek = Ganoidei. PÓTA – Balaton – az eresztő hálón a gyékényből kötött s a háló felső inára alkalmazott usztató. Az öregháló nehezebb részeinek usztatására használt fák is "póta" nevet viselnek; l. Para stb. POTOSZ – Szirmay Andr. – Chondrostoma nasus L. itt a Gasterosteus pungitius-ra ráfogva. POTOZ – H. O. – Chondrostoma nasus L. Kun-Szt-Márton; nyilván egy a paduczczal. POTOZNAK – Chondrostoma nasus L. Komádi; nyilván egy a paduczczal. POTYKA – sok helyen a kisebb Cyprinus carpio L. POTYKA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – cyprinus; l. Ponty. POTYÓLNI – Mátyusnál – a száraz stokfist dorongolással megporhanyítani. POZSÁR – P. K. – Cyprinus Carpio L.; némely nem halász vidéken, a Squalius dobulá-val összetévesztve. Az erdélyi részekben többnyire helyesen alkalmazzák; Galgóczinál (1622) megvan; Cyprinus hungaricus HECK. és P. K. Balaton. POZSÁRHARCSA. – P. K. – Silurus Glanis L. Szatmár l. Puma h. PÖCZKÖS – Tápé – az a legény, a ki a kijáró kötél pöczkét beakasztja s kiakasztja. PÖCZÖK – Algyő – az öregháló kijáró kötelén, l. Peczek; de itt a hálótű nyelve is. PÖCZÖK – Duna m. – a Czibiken az az esztergályozott ellenző fa, a melylyel a kötelet körülfogják; a matakkal egyforma a rendeltetése. Szolnokon egyértelmű a Pőssel. PÖNDÖL (háló) – T. Sz. Szeged – l. Vetőháló. PÖNDÖLÖZŐ – Szeged – a Pendelhálóval járó halász; l. Vetőháló. PÖNDÖRHÁLÓ – Szeged – l. Vetőháló. PŐRFA – Balaton, Velencze – a nagyobb ladikok belső szegője. PÖRGETTYŰ – Szeged – kis kolomp, melyet a fenékhorog karójára kötnek s a mely megszólal, mihelyt a hal valamely horgon rajtavesztett. PÖRSÖL – Szeged – a hálóba került harcsa farka suhogásávat hasgatja a vizet. PŐS – általánosan – az a szalmacsutak v. fonat, mely az öreg háló és gyalom alsó inára alkalmazható s arra való, hogy iszapos helyen az inat a bevágástól megóvja. Egy komáromi halász pős v. tucsak- (csutak)nak mondta. PRÉM – Komárom – l. Perem. PRUZ CSUKA – Fáy-féle szakácskönyv XVII. század p. 83, 22 – "Czuka kit pruz czukának hínak" megkülönböztetve a következőtől: "Czuka sós ki országunkban terem." – Ez tehát valami külföldi hal lehetett. PUKKANTÓ – Kőrös-Tarcsa – a hal uszóhólyaga. PUMA HARCSA – P. K. és Heckel – Silurus Glanis L. var. Tisza, Szamos, Maros. Erről állítják a halászok, hogy gyökerek alatt él s csak szilvaéréskor jön ki. PÚP – Balaton – a part benyúló része; l. Ór [nem szerepel! – NF]. PUSZTÚL A JÉG – mondja a balatoni őshalász mikor a jég olvad. PUTRA – P. K. – Phoxinus laevis AG. Erdélyi részekben a Cottus gobio is; oláhos. PUTTYOGATÓ – Algyő, Kopácsi, Tisza-Abádszalók – l. Buttyogató és Kuttyogató; de itt a talpa ki van vájva, tehát legközelebb áll a Wolga-mellékihez. PÜNKÖST-KESZEG – Abramis Brama L. a nagyja. Balaton-Füred.