S

  • SAAS – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – carex.
  • SAPHIR HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Scarus; tengeri hal; az egész család ragyogó színezetű s Martialis megénekelte.
  • SARDÉLY – Sz. D. – a szardellából; bizonyosan az apró Alburnust nézte szardella félének.

    825
  • SARLÓVAS, a nyesellőn a vágórész.*
  • SÁRGA HARCSA – P. K. Heckel et Kner – Silurus glanis L. var. Sárgás szinváltozat. Tisza, Szamos, Maros m.
  • SÁRHAL – Tinca vulgaris CUV. – Dunamentén.
  • SÁRKÁNY – Szeged – tartóvas az állóbárka orrán, melyen a fejláncznál fogva a macska függ.
  • SÁRMÁSZÓ SZAKA – H. O. – Gobio vulgaris CUV. Egyházas-Oláhfalu.
  • SÁROGLYA – Sz. D. – Rhodeus amarus AG.
          "...... mellynek színekkel azonképp'
          Változik háta, miként napfény elleniben szállott
          Égi szivárványnak ..........."
     SZABÓ DÁVID a franczia "Sarache" kaptájára csinálta.
  • SAROK – általánosan – a pántnak az a része, mely a lábra rájár, l. Láb.
  • SAROK – Balaton-Füred – kis öböl.
  • SAROKCSONT, – os angulare.*
  • SAROKLÉK – Agárd – l. Szeglik.
  • SASAS – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – carectum.
  • SCHREK – Marsilius – l. Sőreg.
  • SCHRAZ – Marsilius – l. Sráczhal.
  • SEBES – Miskolcz – sebes folyású víz, így: "a Márna a sebesben él."
  • SEBES PISZTRÁNG, Trutta Fario L.*
  • SEBES VÍZ – általánosan gyors folyású víz. A hol végződik, halak állóhelye.
  • SEBHÁLÓ – Erdővidék, Olt mentén – l. Ollóháló.
  • SEGG – Körös-Tarcsa – a húzóhálók zsákja; l. Káta; a gyalom része.
  • SEGGE – Záhony – van a hálótűnek is, így: óra, nyelve, dereka, segge; l. Láb.
  • SEGGES HÁLÓ – Ipolymentén, palócz szó – a varsa.
  • SEGGI-KŐ – Bodrogköz – gömbölyű kő, melyet a bokorháló farkába kötnek.
  • SELYEM – Saród, Tápé – a gyékény finom háncscsa, a melyből a kötéseket csinálják.
  • SELYEM – Balaton-Füred – az eresztőháló teste, hasonló a léhéshez vagy nyüsthöz; l. Pamuk és Léhés.
  • SELYEM HAL – P. K. – H. O. – Acerina Schraitzer CUV. Duna és Tisza mentén.
  • SELYEMSZEDŐ – Keszthely – az a halász, a ki a tulajdonképeni hálót szedi, l. Léhésszedő.
  • SELYMES DURBINCS – Acerina Schraitzer CUV.*
  • SEMLEHAL – Bielz A. – Barbus Petényii HECK. Erdélyi részek.
  • SEMLING – Bielz A. – Barbus Petényii HECK. Erdélyi részek.
  • SEMLING – Janua 1729 – Barbus Petényii HECKEL.
  • SEMLING – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Salmo parvus; az erdélyi semlyénk stb. tehát Barbus Petényii, HECKEL.
  • SEMLING – Sz. D. – Lazacznak, Loszosnak mondja, tehát Trutta Salar VAL. Különben a Barbus Petényii HECK. népies neve, Erdély. GALGÓCZI-nál (1622) megvan.
  • SEMLYÉNG – Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század – Barbus Petényii HECK.
  • SEMMI HAL – Komárom – silány, értéktelen hal.
  • SERÉNY – Kopácsi – l. Sörény.
  • SERINCZ – P. K. – H. O. – Acerina cernua L. Duna, Komárom körül; de u. o. Acerina Schraitzer CUV. is.
  • SERINCZ – Szirmay Andr. – Acerina cernua L.
  • SERITTŐ – Székelyföld (T. Sz.) – sodróorsó, két fonalnak összesodrására való; l. Sirittő, Viszáló.
  • SERKEDŐ VÍZ – általánosan – mely vizenyős helyeken, pld. az ember súlya alatt kiüti magát.
  • SEYGE – XV. század – "... ubi altera clausura, vulgo Seyge vocata fuisset", l. Czége, Zegye, Zeyge, Zeege stb.
  • SIBRIKHAL – P. K. – Cobitis taenia L. Körös m. Szarvas. Tótos hangzású.
  • SIGÉR – Balaton – Perca fluviatilis L.
  • SIGÉR – Janua 1729 – Perca et acerina – hegyes álló és hegyes szárnyú sigér.
  • SIGER – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Erythrinus; tulajdonképen tengeri hal, ma a Characinidák között; ezt csak találomra alkalmazták s később a magyar név ismét előfordul "Perca, rubellio" helyes meghatározással. Megvan az Orbis pictus 1708. kiadásában.
  • SIGER SZABÁSÚ HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – carabus; ez tévedés, mert a görög χάραβος [kharabosz] = tengeri rák a Milne Edwards-féle Catometopa családból való.
  • SIKOS ANGOLNA – Janua 1729 – Anguilla fluviatilis.
  • SIKOS ÁNGOLNA, Anguilla fluviatilis AG.*
  • SÍKOS – Balaton – a hal.

    826
  • SÍKVÍZ – Ecsedi láp – víztükör, l. Róna.
  • SILÁNY KESZEG, Abramis vetula HECK.*
  • SIMA HOROG, szaka nélkül való.*
  • SIMA PART – általánosan – a hol sem omlás, sem gyökér nem akadékoskodik.
  • SINGCSONT – ulna.*
  • SINGÉR – Karád – Perca fluviatilis L.
  • SIREG – P. K. – Acipenser stellatus PALL. Eredete nincs.
  • SIRITTŐ – Füle – l. Serittő és viszáló.
  • SISÁK – Saród – a Sium. [?]
  • SLUF – Hegykő – a varsa vörcsöke; a német "Schlupf" kölcsönvétele.
  • SODRONYPADUCZ – Chondrostoma nasus L. Erdővidék, Olt vize.
  • SODRÓ VÍZ – általánosan – a folyók kanyarodóin a vízfolyásnak az az oldala, mely a partot rontja; mindig a folyás kanyarodójának külső kerüléke.
  • SORLÉK – Szeged – a szeg- v. saroklékek között kijegelt lékek; l. Áglik.
  • SOROS – Komárom – egysoros az öregháló, háromsoros az, a melynek léhése két tükörháló közé van fogva.
  • SOROS LÉK – Tószeg – l. Hajtólék, Áglik.
  • SOROS ÓLOM – Tószeg, Szolnok – az öreghálón a rendes számú ólmozás; l. Fattyúólom.
  • SOROSVÉK – Latorcza mentén – l. Áglik, Sorlék, Hajtólék.
  • SÓSHAL – sózott és a levegőn szárított hal. A Balaton körül, a Duna, Tisza és Körös mentén dívik. A vizát már a XII. században sózták: "husonibus recentibus et salsis" 1198-ban, Fejér Cod. Dipl. VII, 5, 175.
  • SÓS HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – salsamentum.
  • SÓSKÁD – Balaton – az a kád, a melybe a sózott halak berakatnak, hogy a só megszívja.
  • SOS VÍZ, SOS HALNAK AZ VIZE – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Muria.
  • SOVÁNY TÓ – Tata – az olyan, a melyben a hal nem hízik meg.
  • SÓZÓ ASZTAL – Balaton – a melyen a hasított halakat sózzák; hosszában, egymástól kisarasznyi távolságra fölszögezett keskeny léczekkel pásztákra van fölosztva.
  • SÖFŐL – Saród – a farosbárka, nyilván a német "Schiffl", magyarosítása.
  • SŐREG – K. – Acipenser stellatus PALL. Miklosich szerint az orosz sevrjuga.
  • SŐREG – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Sturio secundus; l. a Kecsige-hez csatolt jegyzetet.
  • SŐREG TOK, Acipenser stellatus PALLAS.*
  • SÖRÉNY – Balaton-Füred – a hát úszószárnya, p. dorsalis.
  • SÖRÉNYKÖZ, a két hátsörényű halaknál az a tér, a mely az első hátsörényt a másodiktól elválasztja.*
  • SÖRÉNY-SZÁRNYÚ – a kormányúszó, mikor a hát- és alsó sörénnyel össze van forradva, pld. a gőtehalaknál; de bizonyos fokig az ángolnánál és a harcsánál is.*
  • SÖRÉNYTARTÓ NYULVÁNYOK – ossa interspinalia.*
  • SÖTÉT JÉG – Szolnok – mikor olyan vastag, hogy alatta a hajtórudat nem látják s őrveszszőt kénytelenek használni; l. Őrvessző.
  • SÖVÉNY – általánosan – némelykor a folyó egyes szakaszainak elrekesztésére háló helyett fűzfából fonott sövényt is használnak; l. Őrháló; Vészlés.
  • SPÉK – Csepel sziget – a pendel- v. vetőháló szétsugárzó zsinegei, a melyek azt összehúzzák; lásd különben In, mert ugyan e zsinegeket így is nevezi a csepeli halásznép.
  • SPÉL – Komárom – nyársforma fa, melylyel a sátorgyékényt a rúdhoz tűzik.
  • SRÁCZ – P. K. – Acerina Schraitzer C.
  • SRÁCZHAL – P. K. – Acerina Schraitzer CUV.
  • SRÉCZER – P. K. – Acerina Schraitzer CUV. idegen eredetű, de el van terjedve.
  • SRÉCZER – Szirmai Andr. – Acerina Schraitzer CUV.
  • STENGER – P. K. – Chondrostoma nasus AG. Eredete nincs adva.
  • SÚDÉR – Pet. K. – Perca fluviatilis L. Tisza m.
  • SUGA – Székely-Keresztúr – a folyóban a sekély, de sebes folyású helyek, hol a víz a kavicson megsúg.
  • SUGÁR KARDOS, Pelecus cultratus L.*
  • SUGÁR KESZEG – H. O. – Alburnus bipunctatus HECK. Bódva mentén, Komjátiban.
  • SUGÁRKÖZ, a halak sörényein és úszószárnyain feszítő csontos, vagy porczogós sugarak közötti hártya.*

    827
  • SUGÁRZAT, az egyes úszókban foglalt, megszámlálható sugarak.*
  • SÚGÓ – Székelyföld – sekélyebb víz, a melyben szigonynyal halásznak; l. Suga.
  • SUHÉ – Calepinus – Everriculum alatt; a varsával való összevetés hibás, mert nyilván a Csuhi; l. azt; ugyanez tartozik a M. Akadémia Nagy Szótárában előforduló Suhé szóra is; l. Ághegyháló.
  • SUJTÁSOS – Balaton – "hosszában csíkos a küsz" – Alburnus bipunctatus H.
  • SUJTÁSOS KÜSZ, Alburnus bipunctatus HECK.*
  • SUNKA (balatoni) – Keszthely – füstöit hal.
  • SÚROS – Körös mentén – az a halászlegény, ki a hajót mosni tartozik.
  • SÜGER – Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század – Perca fluviatilis L.
  • SÜGÉR – Perca – l. Csapó Sügér.*
  • SÜGÉR – K. – Perca fluviatilis L. Galgóczinál (1622) megvan; a Tisza némely pontján nem ismerik e különben K. nevet.
  • SÜGÉRFÉLÉK – Percoidei – mint család.*
  • SÜGRE – H. O. – Perca fluviatilis. L. Ipoly; Lázi, Nógrád megye; de sügérnek is mondják (palócz).
  • SÜL – P. K. – Lucioperca Sandra CUV. Kőrös m. Szarvas körül; már tótos.
  • SÜLLŐ – Janua 1729 – Lucioperca Sandra CUV. Scombrus alatt felhozva.
  • SÜLLŐ – Lucioperca – l. Fogas Süllő, Kő Süllő.*
  • SÜLLŐ – K. – Lucioperca Sandra C. V. Csupán a Balatonnál hiszik némelyek, hogy külön faj s nem a híres fogas ifjú sarja. A német Schill és Schiel névvel egy tőből fakad. Galgóczinál (1622) megvan.
  • SÜLLŐ – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – capito squalus; a latin meghatározás inkább a fejes domolykóra illik; de később még egyszer van meg "Lucioperca Gessnero" [!] helyes meghatározással.
  • SÜLLYÉN – Kopácsi – "őrzővel felszerelt szák", l. Téliszák.
  • SÜPPEDÉKES PART – általánosan – sárospart, helyenként sáros, iszaposan bemélyedve.
  • SÜTNI VALÓ – Szeged – az a hal, a melyet silányságánál fogva eladni vagy részbeadni nem lehet (t. i. a nagybérlőnek), a melyben tehát a halászbokor osztozkodik, ilyenformán "fogtunk öleget, még sütnivaló is maradt".
  • SÜTŐ – H. O. – Squalius dobula HECK. Kolozsvár.
  • SÜTŐ HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Laccia, Alosa, piscis lubricus; ez megfelel a mai fogalomnak, a mennyiben a halászok a maradék halat sütőnek mondják.
  • SÜVEGES-HÁLÓ – Máramaros, Visk – l. Farkasháló.
  • SYLLO – Marsilius – l. Süllő.
  • SYLO – Bloch – l. Süllő.