T
TAKNYOS LEZSÉR – Acerina cernua L. Bodrogköz. TAKNYOS MACZA – H. O. – Acerina cernua L. Szentes, körösi halászok. TALL – Szeged – az evező lapátja, l. Dal, Toll stb. TALP – Komárom – a súlyozott apacson az a rész, a melyben az apacsúr meg van erősítve; tehát a mely a víz fenekén jár. TALPALÁS (HÁLÓ) – általánosan – valamely hálónak kisebbszerű, de általános kiigazításása. TALPALLÓ – Keszthely – az őn, csuka, fogas, harcsahorog pekléje v. cserkéje vagy patonyja; l. batony. TALPVÉSZLÉS, a székely czége kinyúló vesszőfonadéka, mely a czége szárnyékjai közt a víz fenekén fekszik.* TAMÁS-KESZEG – T. Sz. H. O. – Leuciscus rutilus L. Körös-Tarcsa. TÁMASZTANI – Szeged – "támazd" jelszó alakjában; a hajót az evezővel tartóztatva hajtani. TANYA – általánosan – a víznek a húzóhálóval egy vetésre meghalászható része; már legrégibb időben is így nevezve. A halas vizek ily értelemben mindenütt Tanyákra – Vető, Vonyó – vannak felosztva s minden rész külön nevet visel, tehát a víznek gazdasági és birtokjogi felosztása, mely a földbirtoknak dűlőkre való felosztásával azonos; l. Derék. Az orosz "tonya" szótól ered, tehát nem vonatkozik a földmivelési "tanyára", mely a szláv "stanje"-től ered; újabb időben már a halász-kunyhót is – helyesen csárda – tanyának kezdik nevezni. TANYAHÚZÁS – általánosan – a kivetett keritő hálónak kíhúzása; "öt tanyát húztunk" azaz: ötször vetettük és húztuk ki a hálót. TANYASZÁK – Szolnok – az a rövidnyelű, kerekhajtoványú szák, a melybe a fogott halat a hálóból szedik s a bárkába viszik, l. Szák. TANYÁT VETNI – B. Szabó Dávid – halászni; Komárom táján ma is így mondják l. Tanyavetés; mindég a húzóhálókkal való halászatra vonatkozik.
832
TANYA-HAL – Balaton – egy nagyobb halászat alkalmával kifogott halak összessége; a hol ezt meggyűjtik, ott keletkezik a hal-hely; l. azt. TANYÁT HÚZNI – Balaton – egy halászatnak egésze; a húzóháló egyszeri kihúzása. TANYAVÉK – T. Sz. – Bodrogköz, l. Ajtólék. TANYAVETÉS – Komárom – az egyszeri kivetés, kerítés és kihúzás egésze. TÁNYÉRDESZKA – Komárom – kis deszka, a melyen a horogra való csalit darabolják. TÁNYÉRRESZEG – P. K. – Blicca argyroleuca HECK. Győr. TÁNGYÉRHAL – H. O. – Blicca argyroleuca HECK. Olt mentén. TAPACS – Baja – l. Tapogató. TÁPLI – Győr – l. Tapogató. TAPOGATÓ – Janua 1729. TAPOGATÓ, abroncs keretre vont nyeles v. nyeltelen háló, mely olyan kosárhoz hasonlit, a minővel a tyúkokat bontani szokták. Sekély vízben a halász majd ide, majd oda borít (tapogat) vele, a menekülő hal a hálóba ütődve érezteti jelenlétét; sokszor az egész vesszőből való. TAPOGATÓ ALJA, a tapogatónak a víz fenekére szolgáló szájaszéle.* TAPOGATÓ FOGÁSA, a tapogató fölén a kéz számára való hagyás.* TAPOGATÜ FÖLE a tapogatónak felső karimája, a melyet a halász tapogatáskor a kezében tart.* TAPOGATÓ HALÁSZ, a tapogatóval, borítóval és lepővel járó.* TAPOGATÓ HALÁSZAT, a tapogatóval űzött halászat.* TAPOGATÓS – Szeged – az a halász, a ki a tapogatóval jár. TARACZK, – 1669 Ecsed vára lajtsromában – kereken járó kölyök ágyúk, a melyek a téli halászatnál a halak riasztására használtattak. TARAJ – Nagy-Bereg, – a csikvarsa vagy kas öblös szája. TARÉJ – Derczen – l. Taraj; itt a csikkasnak van: taréjja, nyaka, dereka, fara és versege. TARISZNYA – Balaton, tihanyi őshalászat – a fogott halak elosztásánál dívó mérték. A fogott mennyiséget nem súly, hanem tarisznya szerint mérik, mely egy rőf vászonból készül. TARKA GÉB, Gobius marmoratus PALL.* TARKA MENY, Lota vulgaris CUV.* TARKA SÜLLŐ – H. O. – Lucioperca Volgensis PALL. Komárom. TARTÓKÖTÉL – Komárom – a húzóhálónál az, a melyet a laptáros tart. TARTÓVAS – Balaton – a szigonyon az a vas, a melyre az ágak rá vannak szegezve. TARTÓVÉG – Szeged – l. Bejáró kötél, Tartó kötél. TAT – Komárom – kis párkánylécz az ülésdeszkán; az ide-oda csúszás megakadályozására; l. Taty is. TATHAL – Karád – Tinca vulgaris CUV. "silány hal, csak úgy a tat mögé dobjuk." TATY – Balaton, tihanyi őshalászat – a bödön-hajó belsejében erősitésül meghagyott, keresztbe fekvő rész, mely ülőhely is; máshol Tat és Toty. TATYLIK – Keszthely – a bödön-hajó tatján az a lyuk, a melyen át a kaloda végét megkötik. TATYVAS – Balaton, tihanyi őshalászat, – csavaros végű vas, mely a bödön megerősítésére szolgál. TAUPLI – Csepel sziget – l. Ághegyháló, helyesebben Tápli. TÁVOLÍTANI – Szolnok – a hálót, mikor már majdnem kihúzták s észreveszik, hogy nagy hal van benne, visszaeresztik, hogy az apacsokat összébb hozhassák. TEJ – Orbis pictus 1708 – a himhal magva. TEJES – általámzosan – a hímhal. TEJESE – Miskolczi Gáspár – a hímhal spermája. TEJESKÓRÓ – Kopácsi – l. Czötkény; itt a marázsaháló úszókái készülnek belőle. TEJHAL – Szirmay Andr. – Aphya alatt s a német "Spierling" névvel; e szerint Osmerus eperlanus L. l. Eperlán; a magyar vizekre csak ráfogva. TÉJHAL – Grossinger – Alburnus lucidus, HECK. TEKERGŐ VÍZ – Sajó mentén – l. Örvénylő víz. TEKERTT ÍN – B. Szabó Dávid – a horogról t. i. sodrott fonal, horogín.
833
TELEA – szerzőknél – Földi Jánosnál sajtóhibából Telen helyett; l. Telenhal. TELEN (HAL) Squalius dobula L. Grossingernél a Tisza mellől s Ballerus alatt felhozva, l. Telény. TELÉNY – H. O. – Squalius dobula L. Máramaros megye, azonos a Telen, "Telea"-val, melyet Grossinger nyomán Földi és Reissinger az Abramis ballerusnál sorolnak föl; bizonyosra vehető, hogy a szláv Klen ide tartozik s hozzá sorakoznak a Kele, Kelen, Telea, Telen és Telény is; a halászleírások többsége szerint ez a "Leányhal" Leuciscus virgo HECKEL volna; de a Squalius dobulára is mondják. TÉLISZÁK – Bodrogköz – ághegyháló, vasakkal súlyozva, melyet léken át eresztenek a folyó fenekére; van keresztőre, feljáróőre és pedzője, a melyekkel a háló fölébe került halat megérezhetni. TEMÉRDEK – XVIII. század – kövérség értelmében: "a halak hízni kezdenek és temérdekek (kövérek) lesznek." TEMÉRDEK – Miskolczi Gáspár – víz mint elementum; azaz: tömörebb a levegőnél. TEMÉRDEKSÉG – Miskolczi Gáspár – vastagság értelmében, pld: a Ráfis hal könyöknyi hosszú, ujnyi "temérdekségű." TENGELYFA a téli csukahorgon az a fácska, melyre a horog ina rá van tekerve.* TENGERI BORJU – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Phoca vitulus marinus; ezt is halnak nézték akkoriban. TENGERI CSIGA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – porcellana, concha veneris; valamely Cardium; itt a halak között. TENGERI CSIGA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – a halak között felsorolva a következő pótlással: "mellyel az papirost simává teszik" alkalmasint Tellina kagyló. TENGERI EB HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – canis marinus, l. Disznóhal. TENGERI HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – piscis marinus. TENGERI PORCZOGÓ HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – rája. TENGERI RÁK – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Astacus marinus. TENYÉSZŐ – Miskolczi Gáspár – a szaporaság értelmében. TENYÉSZTŐ – Miskolczi Gáspár – hal; a pontyról mondja a szaporaság értelmében. TEREBUGA – Máramaros, Visk – az Ereszhálón az islégből kötött, öregszemű két szélső rész, l. Eresztőháló. TEREGETNI – (hálót) – szárításra a tericskaróra fölakgatni. TERGELYE – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – asper; az orsóalakú hallal egybevetve; nyilván Aspro. TERGÉLY – Szirmay Andr. – itt Cobitis értelmében: bajuszos tergély, kövi tergély. TERGÉLYE – Páriz Pápai szótára és szerzőknél – az utóbbiaknál rendesen a Cobitis nemre alkalmazva. Közhalász nem mondta be sehol. Talán délszláv eredetű, mert Dalmácziában a Zermagna és Kerka folyókban él egy Scardinius faj, melynek közkeletű neve Dergle s a melyre HECKEL a Scardinius dergle fajt alapította. A Dergle ismét azonos a görög "Τρίγλα" [Trigla] halnévvel,mely a Cataphracták alcsaládjára: Triglinae CUV. s a Trigla nemre van alkalmazva, még pedig a Triglízw = kaczagni értelmében; ez utóbbi e halaknak morgó hangjára vonatkozik, a mely hallható, mihelyt a vízből kiveszszük; innen a német Knurrhahn. TERICSFA – Körös-Tarcsa – l. Tericskaró. TERICSKARÓ, minden karózat, a melyre hálók v. halak száritás végett kiakasztatnak. TERITENI – Csongrád – a hálót a terítő karókra száritás végett fölakgatni. A szót igy is használják: "Hol terítenek kendtek?" "A ré (rév) mellett". Azaz: a terítőkarók ott vannak beverve s a csárda is ott van. TERITTŐ KARÓ – Balaton é. r. – Teritskaró. TEST TÖRZSE – Corpus, szorosabban véve truncus.* TESTES – Miskolczi Gáspár – hal, azaz nagy testű. TESZIVESZI – sok helyen – az Ághegyháló, l. azt. TESZIVESZIZŐ – Szeged – a tesziveszi – ághegyhálóval – járó halász. TETELMES TOR – Acipenser Güldenstaedtii Brdt. öreg. Győri szó a M. Nyelvőr idézett helyén, alighanem sajtó- vagy tollhiba – l. Tetemes tok.
834
TETEM – Miskolczi Gáspár – csontsugár értelmében is igy: "Némely Halaknak repülésre való tehetséget ád, hogy az ő hegyes tetemetskékből álló evedzőjöknek segitségek által, mint valami tollas szárnynyal repülhessenek." De borda is: "derekában harmintz oldaltetemi voltanak." TETEMEK – Miskolczi Gáspár – a halak csontjai. TETEM – Miskolczi – szálka, de csontpaizs is a tokféle halaknál, igy: "Valamit használnak pedig a Madaraknál a tsontok; a Halakban, főképen a mi halainkban ugyanazt a szálkák avagy tetemek viszik véghez." Innen az Acipenser Güldenstädtii népies neve: Tetemes tok, a pajzsokról (Tetelmes is, Nyelvőr). TETEMES HALAK – Miskolczi Gáspár – annyi mint csontvázzal bíró halak = Teleostei. TETEMES TOK – P. K. – Acipenser Güldenstädtii Brdt., Győr. THANA – l. Tanya. A Thana már I. István király okirataiban – 1037-ben – előfordul. TIDÓ – Füle – a nyirfa kérgéből sodrott rövid fáklya, a melylyel a szigonynyal való halászáskor világítanak. TIHAHAB – Balaton, őshalászat – a balatoni őshalász mindig bizonyos "habbá" halászik; igy a kenessei a "tihahabbá", azaz: a Tihany felől jövővel, a mikor t. i. Tihany felől fuj a szél = déli, délkeleti. TIMON – Szeged – az állóbárka kormánya. TIMON-SAROK – Szeged – a hajó v. állóbárka farához erősített legalsóbb sarok, melybe a kormány be van akasztva. TIMON-TARTÓ – Szeged – az a rúd, a melylyel a kormányt mozgatják; a kormányos is. TINTAHAS – H. O. – Chondrostoma nasus L. Pinnyéd, Győr mellett. TINTAFOSÓ – K. – Chondrostoma nasus L. a paducz mellékneve. TINTÁSHAL – H. O. –. Chondrostoma nasus L. Komárom. TISZAHÁLÓ – Körös-Tarcsa – Öreg- vagy léhésháló. TISZAVIRÁG – Szeged – Palingenia longicauda; jó halélés vagy csali. TISZTA FENÉK – általánosan – a víz fenekéről, mikor sem gödre sem akadója. TISZTA VÍZ – általánosan – mely átlátszó s hozzá halasviz Is. TÓ – általánosan – legnagyobb és nagy tükrű állóvizek, a melyek állandóak is; rendesen kiváló halasvizek. TÓBIRÓ – Velencze – a halászok előljárója. TOCK – Marsilius – l. Tok. TÓCSA – Sz. Molnár Albert – Lacuna alatt Vész értelmében. TÓCSŐSZ – Tata – a ki a halastavat őrzi. TÓFENÉK – Balaton – a tónak délnyugatra eső vége. TÓHÁT – sok helyen – hosszúkás alakú tavaknál a hossza közepe. A Mezőségen a tósorok melletti helység neve; l. Fő, Fenék [Nem szerepel! – NF]. TOK – Bodrogköz – a szigony köpűje; l. azt. TOK Acipenser, l. Faj-Tok, Gmelin-Tok, Kecsege-Tok, Szin Tok, Sőreg-Tok, Vágó Tok, Viza-Tok.* TOK – K. – Acipenser schypa GÜLD A német: Dück és illyr Tuk egy családba tartozó nevek. Galgóczinál (1622) megvan. TOK – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – antaceus. TÓKASZA – Komárom – l. Gyalázka és Nyesellő. TOKFÉLÉK – Acipenserini, mint család. TOKHAL – P. K. – Acipenser schypa GÜLD TÓL – Szolnok – következetesen tó helyett. TOLL – Komárom – az evező lapátrésze; l. Dal stb. TOLLAS – H. O. – pld. az ó-egyiptomi szigony nyelének a fogóvége; emlékeztet a nyílna, de az evezőre is. TOLLAS HAROG – Egyházas-Oláhfalu – hármas rendszerű pisztránghorog, vezetővel, figyelmezővel és bekapóval; mind a három kakastollból való; lásd egyenként a maga helyén; nem biztos. TOLÓ – Ecsedi láp, északi rész – nádvágó szerszám, két embernek való. TOLVAJ HAL – Miskolczi Gáspár – ragadozó hal. TÓMESTER – Tata – tisztviselő, a ki a halászati ügyeket intézte; a XVI. században az, a ki a halastavakat készítette. l. Nádasdy Tamás levelezése.
835
TOMOLYKÓ – P. K. – Squalius dobula BON. Ercsi. TOMOLYKÓ – Szirmay Andr. – Squalius dobula L. itt a pérhalra, Thymallus alkalmazva. TONYA – B. Szabó Dávid – l. Tanya. TOO – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – palus. TOO HALA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – piscis lacustris. TOPA – Tápé – tompa; így: "a szügöny visszájának belső sarka topa." TOROK – Miskolcz – a vész varsájának a vörcsöke. TOROK – Varbó, Ipoly mentén – a varsa vörcsöke, l. Vörcsök (palócz). TOROK – a Balaton körül – a part nagy szakadékai, a melyek a tóra nyílnak, pld. a Matacstorok Kenessén, mely halászható helyet is jelez. TOROK FELŐL – Miskolczi Gáspár – áll a tok és kecsege szája = unterständig; igen jó leíró szó. TOROKGYÉKÉNY – Balaton, őshalászat – a gyékényes háló zsákjának száját úsztató nagy gyékénykötés; l. Bikatutaj. TOROKKŐ – Balaton, őshalászat – a gyékényes háló zsákjának száját súlyozó 4-6 kilo súlyú kő; l. Monykő. TOROKPÁLHA, l. torokgyékény és bikatutaj.* TOROKPÁLHA –. Bodrogköz –; l. Torokgyékény. TOROKPÓTA – Keszthely – nagy gyékény úszó, mely a zsák száját úszva tartja; l. Bikatutaj, Torokgyékény, Torokpálha. TORZSÁS KESZEG – P. K. – Aspius rapax AG. Tornócz. TÓSÁG – sok helyen – tavas vidék vagy rész. TÓT KECSEGE – Grossinger – Barbus fluviatilis AG. TÓT SÜLLŐ – H. O. – Lucioperca Volgensis CUV. Bodrogköz. Szinnyey Gerzson, ki e nevet gyűjtötte, hozzáteszi: "csíkok vannak a hátán", a mi a fajt kétségtelenné teszi. TOTY – Kis-Majtény – a Krasznán használatban levő lélekvesztő közepén ketté van osztva, az osztástól, mindkét oldalon, egy rövid párkány fut erősítőűl azon az okon, mert itt van a kállószij számára lyuk. Különben l. Tat. TÖBBHAGYÁSÚ – Bodrogköz – a Varga, ha több abroncsra feszűl. TŐKE – Komárom s általánosan – a folyó fenekére sülyedt tuskók, fák, a melyekben a háló akadozik. TÖKERESZ – Csongrád – az a zsineg, a mely a kabakhoz van kötve s a melyhez a horogderék kapcsolva van. TÖKHAL – P. K. H. O. – Phoxinus laevis AG. Szamos, Szatmár körül. Faj szerint biztosabb név, mely a hal töksárga színétől ered. TÖKÖSBÁRKA – Szeged – l. Állóbárka. TÖKÖS HOROG – általánosan – a fenékhorognak ellentétje, a mennyiben a horgot a vízben bizonyos magasságban tartja. Az úsztató egy érett, üres tök. TÖK UTÁN VETI A HORGOT – Szolnok – mikor a bejáró végét végkő helyett kabakhoz köti, tehát nem a fenéken halászik, l. Tököshorog. TÖLTENI – Bodrogköz – a hálótűt, fonallal fölszerelni; l. Ráhányni, Meghányni [nem szerepel! – NF]. TÖMLÖCZ – Erdővidék, Olt mentén – a varsáknak az a része, a melyben a hal fogva van. Az olti nagy vesszővarsa tömlöczén ajtó van, melyen a halat kiszedik. TÖMLÖCZVARSA – Erdővidék, Olt mentén – fűzfavesszőből fonott haltartó. TÖMPE KESZEG – H. O. – Squalius dobula HECK. Bódva mentén, Komjátiban. TŐ PONTY, Cyprinus carpio L.* TŐ-POTYKA – Sz. D. – A mi potykánk, ellentétben a felhozott "jövevény potykával", l. ezt. TŐR – Keszthely a régi czéhszabályban; a tőrt feljárni – vagyis végig vizsgálni, nem fogott-e halat. TŐRÉSZ – bihari Sárrét – a letünt pákász világban az, a ki a csíkászat mellett a ruczákat tőrrel (hurokkal) fogta; különben kezelhette a csapóhurkot is; l. azt. TÖRNI – Csongrád – a tilalmat, azaz: tilosban megkezdeni a halászatot; l. Akadótörés. TÖRŐ – H. O. – Squalius dobula L. Nagy-Dobrony.
836
TÖRPE TOR – Szirmay Andr. – Acipenser Güldenstädtii Brandt; ifjú. TÖRZSÖK HAL – P. K. Lota vulgaris CUV. Szatmár. TÖVISHAL – Acerina cernua L. Erdővidék, Olt vize. TRÁGLYA HÁLÓ – Göcsej – alkalmasint az ollóháló; nem láttam. TSÁKLYA – B. Szabó Dávid – hajótolásra való szerszám; l. Körmösrúd. TSEKÉLY – Miskolczi Gáspár – a patak, tó, tenger csekélye, szélvíz. TSÖRGETEG – B. Szabó Dávid – l. Zubogó, Göbe. TSUBOKLÓ – B. Szabó Dávid –; l. Bugyka. TUCSAK – Komárom – egy halász a pőst nevezte igy; nyilván a "csutak" elferdítése. TÜKÖR – Budapest – a kecsegehálónál az az két öreg szemű, vastagabb fonalból kötött háló, mely közé a tulajdonképeni háló jön; lásd: Inléhés és Regyina. TÜKÖRSZEMŰ HÁLÓ – Komárom – a kocza(kecze) hálón az islingből kötött öregszemű, külső és belső háló; l. Tükör. TÜKRÖS PONTY – P. K. –. Cyprinus Carpio L. csak foltosan és igen nagy pénzekkel borítva, a CUVIER és BLOCH Cyprinus rex Cyprinorum, és az AGASSIZ Cyprinus carpio macrolepidotus faja. Duna m.; l. Királyponty. TURBÉKOLÓ FA és RÚD – B. Szabó Dávid – l. Bugyka. TURBUKHÁLÓ – Keszthely – tükrös kerítő; hálótest szerkezete olyan, mint a kecsegehálóé. Evvel bekerítik a nádüstököt s a Buklóval belériasztják a halat. TURBUKVAS – Körös-Tarcsa – vascsévék (csőszerű karikák), a melyek kivált a kecze inára súlyozókul tétetnek; itt csak a hosszú kecze dívik. TŰRE HÁNYNI – Csongrád – a fonalat, azaz a hálótűt fonallal ellátni; a fonallal meghányt tű azután a "léhés." TURHA – Bihar – a mocsarakban az elrothadt növényekből keletkező iszap. TÜSKÉSHAL – Göcsej – Acerina cernua L. itt hibásan vargahal is, mely utóbbi, mint a Tinca vulg. CUV. népies neve, helyes. TÜSKÉS PIKÓ, Gasterosteus aculeatus BL.* TÜSKESUGARAK – radii spinosi.* TŰZFÚJÓ – Hegykő – erős nádszálnak alsó része, kb. egy méter hosszú, a melylyel a tüzet fújják. A kunyhóban rendesen több tűzfújó van s a halászok többen fujdogálnak, hogy a tüzet lángra lobbantsák. TŰZŐ FONAL, a kis majtényi rácsán az, a mely alá a kagylót bedugják.* TŰZŐ SZIGONY az, a melynek ágai egymás között szemben állanak.