U, Ü

  • UDVAR – Tápé, őshalászat – a magy. vejsznél a víz ellenében fölállított rész; a Fertőn a kürtő kapuján belől eső rész.
  • USZÓLÁP – Ecsedi láp – az ingó lápról leszakadt, szabadon úszó darabok.
  • UDVAROS SZEMFOLT, az olyan kerek, sötétszínű színfolt, a melyet egy világosabb vesz körűl; emlékeztet a hold udvarára.*
  • UGRATÓ VERÉS, azok a nádfalazatok, a melyeket a Fertő halásza a Fertő vejsze kapuja elé alkalmaz, hogy a pontyot tévedésbe ejtse, "megharagítsa" s a vejsze feje felé ugrassa.*
  • UGRÓHÁLÓ – Máramaros – formája az ághegyhálóé, de kávája karvastagságú, hogy a reá álló halászt elbírja. Evvel a "vívó" halat, mikor tömegben van, leborítják s a halász a kávára hág, hogy a halat a hálóval a fenékhez szorítsa.
  • ÚJ HAL – Kolozsvári szakácskönyv 1698 – egyértelmű a friss hallal.
  • UJHAL – Fáy-féle kézirat – friss hal, ellenkezője a "szárazhal", vagyis szárított hal.
  • UJJAS SZÁR – Duna – három ágra és hosszú nyélre feszített, sűrű merítő háló, apró halak fogására; egészben hasonlít a Billegháló-hoz; l. azt.
  • UMBELLA – Sió mentén – latin eredetű; l. Ághegyháló.

    837
  • USZADÉK FA – Esztergom – a mely vízzel beivódva, a víz fenekére száll. "Senkholz."
  • USZADÉKOS FENÉK – Esztergom – a hol sok beivódott s igy a fenékre sülyedt fa – uszadékfa – hever.
  • USZÓ – Miskolcz – l. Pedző, Tutaj [nem szerepel! – NF].
  • USZÓHOROG – Baja – l. Lábóhorog.
  • ÚSZÓKA – Erdővidék, Olt mentén – l. Tutaj [nem szerepel! – NF], Pallóka; a horogra vonatkozik.
  • USZÓSUGARAK – radii.*
  • USZÓSZÁRNYAK – pinnae.*
  • USZÓSZÁRNY – Miskolczi Gáspár – a melylyel a hal úszik.
  • ÚSZÓSZÁRNYAK – Tóth Pál, Bonnet forditásában – pinnae.
  • ÜLÉSDESZKA – Komárom – evezőpad.
  • ÜLÉSFA – Tihany – a hajóban az ülésdeszka.
  • ÜLŐKE, a kullogó ülőhelye.
  • ÜNHAL – H. O. – Alburnus lucidus HECK. Bódva mentén, Komjáti-ban.
  • ÜTNI – Bódva – a szigonynyal, azaz: a hal felé szúrni.
  • ÜZŐ RÚD – Latorcza mentén – l. Vezér.