V

  • VAAL – Vág mentén – "in Waag etiam piscari possunt cum tali instrumento, quod vulgariter vaal dicitur, quod uno pede videlicet duci potest" egy 1261-diki okiratból közli Nagy Gyula a M. Nyelvőr VII. köt. 416. lapján. Nyilván az ághegyháló, mely a Bodvánál szolgafára van támasztva, a Sió némely részén a halász a rúd végét a lábával támasztja meg, ott pedig, a hol a vízbe begázol, hogy mélyebb vizet érjen, a háló rúdját a vállára támasztja; innen a vaal és "quod uno pede videlicet duci potest."
  • VADÁSZKESZEG – T. Sz. Nátly – Szeged. Aspius rapax L.
  • VADASZO HALO – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Cassis, plaga, mint "a tohoz tartozo nevek" közt felhozva.
  • VAD SÜLLŐ – H. O. – Lucioperca Volgensis CUV. Körös-Tarcsa.
  • VÁGÓ – Keszthely – l. Jegellő.
  • VÁGÓ CSIK, Cobitis taenia L.
  • VÁGÓ DURBINCS Acerina cernua LIN.*
  • VÁGÓEVEDZŐ – Körös mentén – az az evező, a melyet gúzsba vagy szegbe akasztanak l. Dal.
  • VÁGÓEVEDZŐS – Körös menté az a három legény, a ki a nagy – vágó – evezőt húzza.
  • VÁGÓHAL – Földi – P. K. – Pelecus cultratus L.; Cobitis taenia L. erdélyi részek. H. O.
  • VÁGÓ HAL – Janua 1729 – Cobitis taenia L.
  • VÁGÓHAL – Szirmay Andr. – Pelecus cultratus L.
  • VAGO HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – cobites, acuto rostro Gesner, oxyrhynchus; nyilván a vágó csík.
  • VÁGÓHOROG – Tápé – két méternyi rúdra rávert, nagy, szakáshorog; a szigonynyal megvágott nagyobb hal kiemelésére való; ezenkívül vannak kisebb, kurtább nyelű vágóhorgok is, melyek arra valók, hogy azt a nagyobb halat, a melyet a hálóból a szákkal ki nem szedhetnek, evvel kihúzhassák.
  • VÁGÓ TOK, Acipenser Güldenstädtii Brdt.*
  • VÁGÓ TOK – P. K. – Acipenser Güidenstädtii Brdt. Eredet nincs.
  • VÁGÓVAS, a lápmetsző vágó része.*
  • VÁGÓVÉG – Szeged – l. Belső Csapó.
  • VAJDA – Kopácsi – a ki a hálót kihányja.
  • VAKCSIK – K. – Petromyzon fluviatilis L.
  • VAK INGOLA, Petromyzon fluviatilis L.
  • VAKSZEMCSONT – os temporale.*
  • VÁLASZTÓ – Tata – deszkából összerovott nagy, lapos vályú, mind két végén a fenékig érő nyílással. A kifogott halat ebbe döntik be s osztályozzák; l. Színlelő.
  • VÁLLHÁM – Csongrád – l. Czibék; kivévén az ősbalatoni czibéket, mely más szerkezetű.
  • VÁNDOR ALÓZA, Alosa vulgaris TR.
  • VÁNDORHAL – Tóth Pál, Bonnet forditásában – mely sós és édes vízben elél s ezeket időszakonként fölcserélgeti.
  • VÁNDOR TANYA – Duna mentén – gyékénysátorral járó halászok tanyája, melyet majd itt, majd ott ütnek föl; l. Piszkés.
  • VÁPA – Sz. Molnár Albert – Lacuna alatt, vész értelmében; l. Vész. Miklosich szerint a szláv vapa, mi kétséges, mert tótúl

    838

     a mész vapno, a mészgödör vapenica; alkalmasint véletlen találkozás.
  • VARGA – Keszthely – l. Bötök.
  • VARGAHAL – Janua 1729 – Tinca vulgaris.
  • VARGAHAL – P. K. – Tinca vulgaris CUV.
  • VÁRJA A HALAT – Hegykő – a kürtő, t. i. az egyik innen a másik onnan, azaz: a merre a kapuja nyílik.
  • VARJAHAL – Marsilius – l. Varjúhal, Vargahal.
  • VARJÚHAL – Kriesch – Tinca vulgaris CUV. Eredete nincs adva.
  • VARRNI – Tihany – a hálót, annyi mint kötni; a háló varrásról emlékszik a régi halászarticulus.
  • VARSA – Duna, Tisza – l. Verse. Miklosich szerint a sláv vrša, melynek etymologiája azonban szerintem nem a halászszerszám, mint inkább a domb vršok, vršik felé hajlik.
  • VARSA – Janua 1729.
  • VARSA – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – nassa, sagena; az utóbbi hibás, mert öregháló.
  • VARSACSÓVA, a csíkvarsa dugója.*
  • VARSAHÁLÓ – Bódva mentén, Szendrőn –egykávás, villásrúdon levő zsákháló, melyet gereblyemódra vetnek a vízbe, kivált bokros helyen; a halat a botlóval kergetik belé; néhol csak a part felé kaparásznak vele; innen kaparó stb.
  • VARSARÁMA – Füle – a pisztrángvarsa kávája, abroncsa, vagy hajtoványa.
  • VARSÁS – Agárd – varsával halászó halász.
  • VARSÁS BÁRKA, megkülönböztetésül a többiektől.*
  • VARSÁS KAS, megkülönböztetésül a többi kastól.*
  • VARSAKÖTŐTŰ, megkülönböztetésül a hálótűktől.*
  • VARSÁS LADIK, az a ladik, a melyen a varsáshalász a varsákat feljárja.*
  • VASAS-ÖRVÖSHALÓ, l. Téliszák.*
  • VARSATŰ – Füle – tűalakú peczek a pisztrángvarsa belsejében, a melyre a csalit, ú. m. gilisztát, csirkebelet, föltűzik.
  • VARSINTA – H. O. – Acerina Schraitzer CUV. L. – Balaton; az első példányt, mely minden kétséget eloszlatott, a tihanyi halászok fogták ki előttem; de A. cernua is.
  • VASASHÁLÓ – Udvarhelymegye vizei – rúdra alkalmazott kisebb marázsaháló, a pisztrángoknak a kövek alól való kifogdosására; l. Vezetőháló.
  • VASINTA – H. O. – l. Varsinta.
  • VASKÓ – P. K. – H. O. – Acerina Schraitzer, CUV. és cernua L. Zala-Tapolcza és Balaton. Alkalmasint a kurta, vaskos alakról véve.
  • VÁSOTT – Tihany – vásott horog = elkopott, eltompult, szakavesztett.
  • VASAS ÍN – Körös-Tarcsa – az öreghálónál és a keczénál a súlyozott alin; azért vasas, mert ólom helyett vascsévéket is használnak.
  • VASAS SZÁR – Bodrogköz – négy kávás emelőháló, káváin vas súlyokkal, azonkívül pedzős feljáró őrrel és keresztőrrel; l. ezeket; l. Téliszák.
  • VASTAG NÁD – sok helyen – sűrű nád helyett.
  • VÁSZON KERÍTŐ – Erdővidék, Olt mentén – a kétközhálóhoz hasonló; parája, ónja vagy köve nincsen. Négy méter hosszú, 2 méter széles, mindkét végén rúd; a háló teste gyéren szövött vászon. Tavakban két ember közre fogja, élével bemeníti s vízszintesen kiemeli.
  • VÉG – Szeged – egy fenékhorog szerszám egésze: két, négy vég horgot vetettem ki vagy szedtem föl.
  • VÉGHOROG – l. Fenékhorog.
  • VÉGKŰ – Balaton-Füred – nagyobb kő, mely az eresztőháló két végét lehúzza; l. Nagykövellő, Őrkő.
  • VÉGSŐHAL – H. O. – Chondrostoma nasus L. Bodrog mentén.
  • VÉGSŐ SZÁRNY – XVII. századbeli szakácskönyv – a csukánál a hát és alsó sörény-úszó.
  • VEICZ – Vejsze; Jerney szerint már 1268-ban: "Et in aquis ad clausuras piscium, qum vulgo Veiz vocantur. – Sedecim loca piscatoria quae vulgo veyzhel vocantur".
  • VEIZ – XI. század – "Et in aquis ad clausuras piscium, qum vulgo Veiz vocantur"; l. Vejsze.
  • VEJCZ – M. Akadémia nagy szótára – helyesen a vejszével összehozva; hibásan a vész és vészléssel; l. Vész és Vészlés.
  • VEJÉSZ – M. Ny. Sz. – l. Vészlés.

    839
  • VEJSZE v. VEJSZ – általánosan – nádfalakból készült, sulyokkal az iszapba bevert, tehát át nem helyezhető, a halak betévedésére számító készülékek; l. Veiz, Vejcz, Vesz, Weiz, Wyz.
  • VEJSZÉS LADIK, az, a melyen a vejszés szerszámját feljárja.*
  • VEJZHEL – XIV. század – "laqueus piscium, qui vulgo zege vel vejzhel vocatur", l. Vejsze, Vejszehely.
  • VEJSZEHELY – Kopácsi – az a hely, a hol a vejszék állanak.
  • VÉK – Sepsi-Uzon – téli halászáskor az a nagy lék, a melyen a farszákot vagy kalánhálót a jég alá dugják; a Latorczánál egy a lékkel.
  • VEKELNI – Bodrogköz – l. Lekelni, Jegelni, Jegellő, Föllekelni, Vekelő.
  • VEKELŐ – Tápé – l. Lekelő és Jegellő.
  • VELLA – Balaton – kétágú vas csáklya, melylyel a vezért tologatják, a kötelet vetik.
  • VENDÉG ÁLLKAPOCS – os intermaxillare.*
  • VENDÉGBORDÁK – Costae supernumerales.*
  • VERÉS – Gárdony – rövidebb, hosszabb nádfal az átjárókba leverve; arra való, hogy a halat a varsába terelje.
  • VERÉS – általánosan – a karóval való megerősítés.
  • VÉRESKESZEG – P. K. Kitaibel nyomán, – szerinte Cyprinus latus, tehát Abramis. – PETÉNYI mondja "quod esse non potest", mert szerinte az Abramisokon semmi sem emlékeztet vérre. Szerintem Scardinius erythrophthalmus BON., melynek szeme és úszószárnya nagyon is "véres"; de lehet a Dévér-Keszeg ikrása is, mikor vérerezete duzzadt.
  • VERES SZARI KETEG – Marsilius l. Vörösszárnyú keszeg. A szövegben "Veres szárnyú ketzégh".
  • VERESSZÁRNYÚ JÁSZ – Grossinger – Leuciscus rutilus L.
  • VERESSZÁRNYÚ KESZEG – P. K. Leuciscus rutilus L. Tolna. H. O. Komjáti.
  • VERESSZÁRNYÚ KONCZÉR Leuciscus L.*
  • VERESSZÁRNYÚ KONCZÉR – P. K. Leuciscus rutilus L. Balaton.
  • VERESSZEM – H. O. – Scardinius erythrophthalmus BON. Bódva, Szendrő.
  • VERESSZEMŰ HAL – Scardinius erythrophthalmus BON. Székelyföld.
  • VERESSZEMŰ KESZEG – H. O. – Scardinius erythrophalmus BON. Bódva mentén, Komjátiban; P. K. Tiszaföldvár.
  • VERESSZEMŰ PONTY – Szirmay Andr. – Scardinius erythrophthalmus BON.
  • VÉRKESZEG – H. O. – Scardinius erythrophthalmus BON. Tisza; l. Véreskeszeg is.
  • VERŐDIK – a hal seregbe vagy tömegbe.
  • VERSE – Velencze – minden, a halak betévedésére számító, akár hálózatból, akár vesszőből font szerszám, mely bárhová áthelyezhető; l. Varga.
  • VERSE BABA – Velencze – bogra kötött nád-üstök, a melyre a versék szántás végett ráboríttatnak.
  • VERSEG – Börvely, Kis-Majtény – l. Vörcsök.
  • VERSEHÁLÓ – Karád – l. Szárnyas varsa.
  • VERSEK – Székelyföld – Vörcsök.
  • VERSEKCZÉRNA – Füle – azok a madzagok, a melyek a verseket kifeszítik, s a melyek közül az egyikre a versetű van kötve.
  • VERSETŰ – Velencze –– hálókötő tő; a Székely versében az a fapeczek, a melyre a csalit rátűzik.
  • VERSIK – Karád – l. Vörcsök.
  • VÉRTEK – (zománczszerű halpénzek) – squamae ganoidae.*
  • VÉRTESEK – Ganoidei, mint alrend.*
  • VÉRTSOROK KÖZE, a tokféle halaknál a vértsorok közötti tér.
  • VÉSETT AJAK – Komárom – Paducz éles szélű szájáról mondják, hogy más haltól megkülönböztessék; igen jó leíró szó.
  • VÉSETT AJKÚ PADUCZ, Chondrostoma nasus L.*
  • VESLES – Calepinus – Lacunar alatt; nyilván vészlés; de nem halászatra, hanem menyezetre magyarázva; vesszővel, náddal vagy léczczel való kiszegezés, hogy a vakolat tapadjon; l. Vészlés.
  • VESZ – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – a szegye és rekesz társaságában excipula; itt nyilván a vejsze feje, mely Komádi körül ma is "vesz".
  • VESZ – Komádi – l. Vejsze.
  • VÉSZ – Nagy-Bereg, Derczen – a Szernye mocsár csikászó népe a láp nyílt, apró tükreit nevezi így s ezekbe rakja kassait;

    840

     felhasználja a természetest, a kisebbeket a lápvágó kaszával árok formára kivágja; az erdélyi Mezőségen a vejsze; egyáltalában a mocsarak kis, halászható tükrei.
  • VÉSZ – B. Szabó Dávid – a Varga, vörse, hálóval összehozva, hibás; de közel jár, a mikor a halastóval és tonyával is kapcsolatba hozza, mert tócsa = lacuna.
  • VÉSZ – Miskolcz – egészen hálóból való vejsze, fej helyett varsával.
  • VÉSZ – Nagy-Dobrony – nyilt víz a mocsárlápban, ahol halászni lehet; de a halászható erek is.
  • VÉSZ – Janua 1729 – nyilván a vejsze értelmében.
  • VÉSZHALÁSZ – Nagy-Dobrony – az őröshálóval járó halász.
  • VÉSZHELY – általánosan – az a hely, hol a vejszék állanak; l. Vejszehely.
  • VÉSZHAL – Acipenser Güldenstädtii BRD. – lásd Halszűke és Szűkhal.
  • VÉSZKARÓ – Miskolcz – a vész falrészének tartókarói.
  • VÉSZLÉS – T. Sz. – Bodrogköz – l. Őrháló; a vészlés azonban fűzfavesszőből fonott sövény, mely az őrhálóval egyazon feladatot végzi.
  • VÉSZLÉS – M. Akad. N. Szótára – mint bodrogközi halász-mesterszó helyesen magyarázva. Igy a Tájszótárban is. Vesszőből való sövényzet, a melylyel a folyót elrekesztik, hogy a hal el ne menekülhessen; rendeltetése az őrhálóé.
  • VESSZŐBÁRKA – Csongrád – fűzvesszőből kötött, bigealakú haltartó; l. Rütő.
  • VESSZŐVARSA – Székelyföld – l. Csukavarsa.
  • VETÉLŐALAKÚ – a hal teste; orsóalakú helyett, mely utóbbi kevésbbé találó, holott az elől-hátul hegybe végződő takácsvetélő igen jó hasonlat, mert még a legtöbb halat jellemző lapítás is megvan rajta.*
  • VÉTER – Börvely – hordóalakú kosár, melyben csíkot tartanak; a vétert természetesen vízbe sülyesztik.
  • VÉTERLEGÉNY – Bodrogköz – a jégalatti halászatnál; l. Vezeres.
  • VETŐ HALÁSZ, a pöndörös és rokolyás.*
  • VETŐ HALÁSZAT az, a mely a vető és rokolyahálóval dolgozik.*
  • VETŐHÁLÓ – Sió mentén – kerek háló; alsó inán ólom golyókkal; tartó kötele a háló belsejében szétágazik, hogy összehúzhassa. A vetés sajátságos testfordulás segítségével történik. L. Pendel, Pöndöly, Pöndör, Vető; a Balaton körül azonban az eresztőháló is.
  • VETZKENDÉS – Miskolczi Gáspár – viczkándozás.
  • VEYZHEL – XIII. század – a megyeri tóban az a hely, hol a vejszék fel voltak állítva; ott 16 "Vejzhele" volt a komáromi várispánnak.
  • VEZÉR – Balaton – a jég alatt való halászatnál az a rúd, a melyet lékről-lékre tologatnak s a melyhez a kihúzó kötél kötve van; l. Hajtólécz, Halászfa, Rohoncz, Rohony, Rohong stb.
  • VEZERES – Balaton – a jég alatt való halászatnál az, a ki a vezért (rudat) tolja; l. Vezér, Rúdhajtó, Rohonyos.
  • VEZÉRHAL – H. O. – Aspius rapax L. Körös-Tarcsa; "mert a legsebesebb hal, legelöl jár".
  • VEZÉR HAL – Szeged – ívás idején a legelől járó hím (állítólag az).
  • VEZÉRRÚD l. Vezér.*
  • VEZETŐ – Egyházas-Oláhfalu – a tollashorgon a legfelsőbb két toll; legnagyobb s arra való, hogy a halász mindig tudhassa, hol és milyen mélyen jár a figyelmező illetőleg bekapó; nem biztos.
  • VEZETŐHÁLÓ – Székely-Keresztúr – l. Marázsaháló; ugyane háló a Gyilkostónál – Gyergyóban – marázsa néven dívik; hosszú rúdon zászlószerűen kifeszíthető hármasháló; két tükör között léhés.
  • VICZELAPTÁROS – Komárom – nehéz húzásoknál segíti a tartó v. bejáró kötelet tartani.
  • VICZEMESTER – Tápé – l. Viczi és Viczelaptáros.
  • VICZEÜTÉS – Komárom – az öreghálón az ólom ráverését bizonyos számú ütéssel kell végezni; minden fölös ütés "viczeütés" s közös hálóállításkor egy itcze bor a büntetése.
  • VICZI – Csongrád – l. Fattyúlaptáros.
  • VICZKÁNDOZIK – általánosan – a hal, mikor megfogják.
  • VIGYÁZÓ MADZAG – Miskolcz – az örvöshálón

    841

     a feljáró őr; l. azt; a miskolczi örvösháló úgy a nagy-dobronyi is abban különböznek a Bodrog téliszákjától, hogy nincsen pedzőjük; a halász a vigyázó madzagot a mutatóujjára tekeri s igy érzi meg, mikor a hal a keresztőrbe ütődik.
  • VIGYORBA ÁLL – Balaton – az öregháló zsákja, ha a két szárnyat egyenetlenül húzzák ki; nyilván a vigyorgástól, mely az arczot eltorzítja.
  • VILÁGLÓ – Udvarhelymegye vizei – az a fenyőforgácsból készült szövétnek, melynek világánál az éjjeli halászás foly. A székely "világlóval való halászásnak" mondja.
  • VILLAFA – Latorcza mentén – kettős hajtoványú, alapjában villás szerszám, a háló inának, illetőleg a kijáró köteleknek a víz fenekére való letartására, hogy a hal a háló alatt ki ne menekülhessen; l. Csiga.
  • VILLANT – a hal, mikor a víz színe alatt oldalra fordúl, hogy ezüstje megfénylik.
  • VILLÁSLÁNCZ – Bodrogköz – l. Czibék a balatoni őshalászat értelmében.
  • VILLÁS-LÁNCZOS LEGÉNY – Bodrogköz – Czibék, a balatoni őshalászat értelmében; t. i. az a legény, a ki a czibékkel dolgozik.
  • VILLIKHÁLÓ – Szeged, Tápé – kanálalakú merítőháló, tőkés emelő részszel; ladikon haladva alkalmazzák; l. Billegháló.
  • VILLIKTŐKE – Szentes, körösi halászok – a szentesi villikháló derékfája, melybe a kánvák (kávák) járnak amely emelő gyanánt is szolgál; l. Billegháló.
  • VILLING – Komárom – l. Villik, Billegháló.
  • VÍNI – B. Szabó Dávid – l. Ívni; "midőn kikeletkori tájban vínak halak".
  • VIRÁG – Balaton Füred – a hal szilványán látható fehér pontocskák; betegség.
  • VIRÁGZIK A TISZA – Tisza mentén – a kárász, Palingenia longicauda, rajzása juniusban; ez a vízben éli át álcza állapotát s kedves eledele a halnak.
  • VISZ – Szeged – l. Szaka; "a szigony viszja belétört".
  • VISSZÁJA – Komárom – a varsa vörcsöke s a horog szakája; egyebütt: a szigony szakája; Balaton Füreden a hal vendégállkapcsa, os intermaxillare.
  • VISZÁLÓ – Szentes, körösi halászok – a feje alatt horogba végződő nagyobb orsó, több fonalnak összesodrására való; a sodrás t. i. az egyes fonalak sodrása ellenében, tehát viszájára történik; l. Sirittő.
  • VISZJA – Saród – a kürtő kapuját alkotó két nádfal, tehát a "viszája", mint a horog vagy szigony szakája.
  • VITORLAFA – B. Szabó Dávid – l. Árbotz.
  • VITZEK – B. Szabó Dávid – állítólag halastó. Nem ismerem; alkalmasint egy a vaczokkal.
  • VÍVÁS – Cal. Oec. – halak vívása = ívás.
  • VÍVÓHELY – sok helyen – l. Ívóhely.
  • VIZA – K. – Acipenser Huso L. Galgóczinál (1622) megvan. Miklosich szerint a szláv vyza, Szerintem nemzetközi, mint a kárász, huso, viza, Hausen stb.
  • VIZA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – huso, manio. Megvan az Orbis pictus 1708. kiadásában is.
  • VIZAFOGÓ – sok helyen ma már csak vízrészek neve; hajdan ott czége állott.
  • VIZAHAL – P. K. – Acipenser Huso L. már 1240-ben: "Husones pisces, qui ungarice vocantur vizahal".
  • VIZAHÓLYAG – általánosan – a halenyv anyaga.
  • VIZAHOROG – alsó Duna – hosszú kötelen vagy lánczon függő, élesre kifent kis vasmacskák.
  • VIZAIKRA – Maros mentén – a kaviár; l. Hajvár.
  • VÍZ ALÁ HALÁSZNI – Körös-Tarcsa – a vízen lefelé haladva, tehát nem ellenében hálózni; kivált a keczével.
  • VIZAHÁLÓ – Duna – szerkezet szerint öregháló; de erős islégből kötve; l. Pipola h.
  • VIZA TOK, Acipenser Huso L.*
  • VIZATOKOK – Husones – mint csoport.*
  • VÍZBEN JACZO HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – congrus, conger. Ez tulajdonképen a tengeri angolna, Conger vulgaris CUV.; a görög γόγγρος [gongrosz] – tengeri angolna régi tulajdonnévtől származik.
  • VÍZ DEREKA – Keszthely – az, a melyet a nád már nem ver fel, tehát síkviz; a horog lekövelési helye.
  • VÍZ ELLENÉBEN – általánosan – a víz folyásával szemben haladva halászni.
  • VIZEN – Balaton – pld.: "a fokszabadi vizen halásztunk."

    841
  • VÍZ FENEKE – általánosan – a melyen a víz áll vagy folyik.
  • VÍZFOLYÁS – ide veri a halat – Kuthy.
  • VÍZHÁNYÓ SZAPOLY, megkülönböztetésül az ivószapolytól.*
  • VÍZI DARÁZS – H. O. – Acerina cernua L. Bodrog mentén.
  • VÍZIHÚS – Kuthy – hal értelmében.
  • VÍZI PÁRDUCZ – Kuthy – sőreg, Acipenser stellatus PALL.
  • VÍZIVIRÁG – Szeged – egyáltalában minden szitakötőféle, mely álczakorát a vízben tölti s kifejlődve a vízből ki- és szárnyra kél; halak eledele.
  • VÍZMERŐ – Tihany – l. Szapoly.
  • VÍZ SZINÉN HALÁSZNI – sok helyen – a kerítő halászatnál a hálót nem a partra kihozni, hanem a hajóba beszedni.
  • VONNI – Miskolczi Gáspár – horogra a húst vagy férget; l. Férgelni, Felhalazni.
  • VONÓHÁLÓ – Ipoly mentén – l. Gyalom és Gyalogháló.
  • VONÓKÖTÉL – Bodrogköz – l. Kijárókötél.
  • VONYÓ – Balaton – egy hálócsapás belső területe; l. Tanya.
  • VONYÓ – Hegykő – az evező nyelén a gúzstól eredő kopás; l. Kopás.
  • VONYÓSZEG – Balaton, tihanyi őshalászat – l. Koloncz.
  • VÖRCSÖK – Balaton – a varga szűk bejárója, a melyen a hal betéved.
  • VÖRCSÖK-ŐR a rokolyahálón, közönségesen csak őr, vagy rákláb.*
  • VÖRÖSSZÁRNYÚ KESZEG – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Orfus, tehát a mai Idus melanotus értelmében. Hátrább ismét "Veres-szárnyú keszeg" = Rubellus, mi alatt a Leuciscus rutilust érthették.
  • VÖRÖSSZÁRNYÚ KONCZÉR – P. K. – Leuciscus rutilus L. Balaton. (A Sió torkolatánál és mentén következetesen vörös szárnyú Göndér H. O.)
  • VÖRSE – Győr és B. Szabó Dávidnál – l. Varsa.