HOUZEAU: A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETE
NEGYEDIK FEJEZET.
A CSILLAGÁSZAT A MESÉK VILÁGÁNÁL
(folytatás)
AZ ÉG MEGELEVENITÉSEAz égi testek megszemélyesítése. – A lélekkel felruházott Nap. – A csillagimádás. – Az égi testek tisztelete a szemitáknál. – Az égi testek tisztelete Egyptomban. – Az égi testek tisztelete Indiában. – Az égi testek tisztelete a mongol népeknél. – Az égi testek tisztelete Európában. – Az égi testek tisztelete az Újvilágban és Óczeániában. – A szent tűz. – A meteorkövek tisztelete. – A hulló csillagok. – A képes éggömbök. – A csillagászati hitregék. – A nap állatköre. – Vésett glóbusok és antik planiszferák. – A Hold állatköre. – A népek érintkezése a történelem előtti időkben.
Az égi testek megszemélyesítése.
Az egész életműködés, az összes külső változások alá voltak vetve az égi jelenségeknek. Az égi testek szabályozták a fényt, a hőt, az évszakokat, a nap világosságát és az éj sötétségét, az élő lények fejlődését. Könnyű volt meggyőződni, hogy úgy az erkölcsök, mint a természet világában, közbenjárásuk nélkül mi sem jöhetett létre. Az égi testek nem puszta fizikai hatalmak voltak: ténykedésüket szabad akaratból folyónak és önkényesnek képzelték.
Valóban, mily könnyen ringathatta magát az ember ábrándokba! Vagy talán nem az élet nyilatkozik a mozgásban, a mozdító erőben? PLATO a Nap, a Hold és az öt bolygó mozgását csakis a lelkektől vagy értelmes
lényektől kormányzottnak képzelhette. (1) Ilyeténképen vélekedett már THALES és HERACLITUS is. SOCRATES azt kérdezte, honnét vettük volna lelkünket, ha magának a világnak is nem volna lelke; (2) PLOTINUS pedig nagy buzgalommal fejtegette, hogy mily következetlenség volna az emberi léleknek halhatatlanságot tulajdonítani, ha ugyanezt a halhatatlanságot megtagadnók a véghetetlenűl tisztább anyagú égi testektől. (3)
"Ha az ember megtagadná az értelmet az égi testektől, melyeknek rendje és állhatatossága valami csodálatos, és a melyek minden lény életére és fentartására okvetetlenűl szükségesek: ez annyi volna, mint ha az ember maga-magától tagadná meg az értelmet", mondja CICERO. (4) FIRMICUS pedig azt mondja, hogy a bolygóknak meg van a maguk érzéke, meg van az őket megillető bölcs értelmük és isteni okosságuk. (5) ACHILLES TATIUS a –IV. században a bolygókat, mert mozognak, állatoknak tekinté, (6) és DUNS SCOTUS, a "doctor subtilis", még a XIV. század elején is habozott, vajjon ne tekintse-e őket élő lényeknek. (7)
Az ember az életből az érzékekre, s emezekből csakhamar az értelemre követkcztetett. A lelkessé vált mindenség számtalan szellemmel és istenséggel népesült be. Az ember eleintén csak a szomszédságában, a lég-
(1) PPOCLUS: Commentarius in Timaeum, lib. IV.
(2) XENOPHON: Memorabilia Socratis, lib. IV. cap. 3.
(3) PLOTINUS: Enneades, sect. II, lib. IX, cap. 5.
(4) CICERO: De natura deorum, lib. II, cap. 21.
(5) FIRMICUS: Astronomicon, lib. I, cap. 3.
(6) ACHILLES TATIUS: Isagoge in phaenomena Arati, cap. 5.
(7) RICCIOLI Almagestum novum, t. I, 1651, p. 93.köri jelenségeknél maradt, de amint tekintetét az égre emelte, az istenek lakóhelyét a magasabb régiókba helyezte. E csillag-isteneket sokkal nagyobbaknak és hatalmasabbaknak képzelte, mint a minők mi vagyunk. Akkoriban egyik-másik felfogás szerint még rettentő és félelmetes istenek voltak, mint a minők voltak a légköri jelenségek, melyeket kiszorítottak. Csak hosszas elmélkedés és sok mithológiai évszázad elteltével történt, hogy az ember az égi testeket puszta nyilvánvalóságoknak ismerte fel, a mikor is elveszíték lény-voltukat, hogy útat nyissanak egy egyedül-való istennek, ki az erkölcsök szelídültével kegyelmessé, az ember barátjává és jótevőjévé lőn.
A lélekkel felruházott Nap.
El kell ismernünk, hogy az égi testeknek akkoriban még meg nem magyarázott mozgásában és szembeötlő változásában volt valami, mi önkényesnek látszhatott. Így például látták, hogy a Nap az északi sark felé igyekszik, azután pedig megáll, hogy megint visszaforduljon. Kétszer változtatja meg útját, mondja HESIOD, egyszer nyáron és egyszer télen.* A helyett, hogy egyfolytában járna, miért fordul hirtelen vissza?
Útjának a nyári napfordulatkor való változása azt a nézetet szülte, hogy az égi testet valamely ellenállás állítja meg és kényszeríti a visszafutásra. ANAXIMENES, ANAXAGORAS és HERODOT észak szelében és hidegében véltek a visszaűző erőre ismerni, s ez a vélemény a köznépnél is elterjedt. De nemsokára tudósabb véle-
* HESIODUS: Opera et dies, v. 564. 663.
mény merűlt fel. Úgy okoskodtak, hogy az égi fényjelenségek csak addig éghetnek, míg tüzök táplálékra talál. Ez a táplálék pedig nem egyéb a légkörben szétszórt gőzöknél. Midőn a légkör valamelyik vidékének gőzeit felemésztették, más vidékekre rándulnak, nehogy tüzök kialudjék. ARISTOTELES, ki mindegyik égi testnek értelmet tulajdonít, a mellyel mozgását kormányozhatja, (1) kifejti, hogy táplálkozásuk miatt szükségképen helyről helyre kell vándorolniok. (2) POSIDONIUS, SENECA és CLEOMEDES még szintén így vélekedtek. A klasszikusoknál nem egy helyen fordul elő az a képes szólam, hogy a csillagok úgy legelnek, mint a nyájak a legelőn. (3) EMPEDOCLES a bolygókat szabad és független lényeknek tekinté. (4)
Eme korszak minden felfogásában az égi testek önkénytvalósága nyilvánul. XENOPHANES-nél reggel kigyulladnak, este pedig kialszanak. (5) A legáltalánosabb vélemény azonban az volt, hogy a lemenő Nap a tengerbe merül, (6) mit a peruiak avval toldottak meg, hogy tüze az óczeán ágyának nagy részét kiszárítja. STRABO mondja, hogy Iberia lakói hallották, hogy a hullámokba merülő Nap olyformán sistergett mint a vízbe mártott izzó vas. (7) A Társaság-szigeteken Borabora és Maupiti
(1) ARISTOTELES: Metaphysica, lib. XII, cap. 7. 8.
(2) ARISTOTELES: Meteorologica, lib. II, cap. 1, 3, 5‚ 7.
(3) CALLIMACHUS: Delos, v. 176; LUCRETIUS: De rerum natura, lib. I, v. 232; VIRGILIUS, Aeneis: lib. I, v. 608; LUCANUS: Pharsalia lib. I, v. 415; lib. IX, v. 313; ACHILLES TATIUS: Isagoge in Arati Phaenomena, cap. 5.
(4) EMPEDOCLES: Sphaera, edit. Sturz, 1805, t. I, p. 334.
(5) PLUTARCHUS: De placitis philosophorum, lib. I. cap. 24; ORIGENES: Philosophumena
(6) HOMERUS: Ilias, lib. VIII, v. 485.
(7) STRABO: Res geographicae, lib. III, cap. I.benszülöttei, a szigetcsoport szélső-nyugati lakói, még jelenleg is hallják az Óczánba való merülését. (1)
Éjnek idején az a köralakú folyam, melyen a Föld nyugovék, a görögök Napját Észak vidékein át elvitte arra a pontra, melyben reggel felkelendő volt. Ilyes magyarázatra nem csupán a klasszikus Görögország szerzőiben akadunk, hanem még a Zend-Avesztában is. A legmerészebb népek pedig, mint például a peruiak, azt képzelték, hogy a Nap a Föld testén búvik keresztül. Azonban VIRGILIUS, Georgica czímű tankölteményében, nem merte eldönteni, vajjon a velünk ellentétes félgömb folytonosan sötétségbe van-e merülve, vagy pedig kap-e a Naptól fényt, midőn ez az égi test nálunk nincs jelen. (2) PLINIUS idejében az a tan, mely szerint az égi testek a Föld alatt mennek át, még ellenmondásra talált. (3)
Hogy Kelet népei közelebb vannak a Naphoz ennek felkeltekor, a Nyugat népei pedig lemenetkor, ezt egészen természetes dolognak tartották. CTESIAS azt beszélte, hogy India bizonyos hegyeinek csúcsáról a Nap tízszer akkorának látszott, mint Görögországban, (4) ephesusi ARTEMIDORUS pedig azt mondá, hogy Gadesben (5) lemente alkalmával százszor akkorának tünt fel neki. (6) A tengertől messze fekvő népeknél a Napot gyakran úgy tüntették fel, hogy esténként pinczébe húzódik. Burmah karenenjei, az algonkinok és az aztékek azt mondották, hogy két
(1) ELLIS: Polinesian researches 2. ed., 1832, vol. III, p. 170.
(2) VIRGILIUS, Georgica: lib. I, v. 247.
(3) PLINIUS: Historia naturalis, lib. II, cap. 97.
(4) CTESIAS: Indica, cap. 5.
(5) Jelenleg Cadix. (Ford.)
(6) STRABO: Res geographicae, lib. III, cap. I.szikla közé rejtőzik. HESIOD-ban van egy hely, mely arra a barlangra vonatkozik, melybe a Nap éj idején visszahúzódik; ezt a helyet MILTON is utánozta. (1)
A szóban forgó korban minden, a mi csak a Nappal és ennek mozgásával összefüggött, meg volt elevenítve. A Nap különböző részei Phaeton lovait teremtették, és maguk az órák is élő és lelkes lények voltak. (2) És az égi testeknek, ha már egyszer meg voltak személyesítve, miért ne lehetett volna akaratuk, szeszélyük vagy pedig érzelmük is? Hiszen voltak, a kik látták, hogy a csillagok a tőlük kegyelt halandók érdekében személyesen jártak közbe. TIMOLEON hajója elé, midőn ez a vezér Szicziliának segítségére ment, egy pompás fényjelenség, egy villám fényözönéből kelő ragyogó csillag szállott le, és a hajót Itália partjainak azon pontjára vezérelte, a melyen a hajó népe kikötni akart. (3)
Mi sem akadályozta meg a csillagokat abban, hogy tetszésük szerint meg-megálljanak vagy járásukat meglassítsák. E jelenségek egészen érthetők voltak: megfelelő példákat több helyről lehetett felhozni. Valóban, az emberek semmi különöset sem láttak abban, hogy a Nap bizonyos alkalmakkor a szokottnál később jelent légyen meg a horizonton. Így például midőn Jupiter az éjt Alkménénél tölté, a szokottnál háromszorta több ideig maradt a horizont alatt. Azaz éj, melyben Hercules
(1) MILTON: Paradise lost, 1667. bk. VI, v. 4.
(2) HESIODUS: Theogonia, v. 901; ORPHEUS: Hymni, n-o XLII.
(3) PLUTARCHUS: De vita Timoleonis, cap. II.Thespius ötven leányát anyává tette, egy közönséges éjnél hétannyi ideig tartott. És midőn Minerva Jupiter agyából teljesen felfegyverkezve és lándzsáját harczos módjára forgatva kiszökellett, az egész Olimpus elámult és a Nap szekere bizonyos ideig mozdulatlan maradt. (1)
A Nap a –XV. században JÓZSUE kedveért is megállott, (2) a –VIII. században pedig ACHAZ kedveért egy pillanatra még vissza is fordult. (3) Khinában pedig híre maradt, hogy egy ütközet alkalmával, melyet a –XI. század táján vívhattak, a Lu-tartomány fejedelme, ki a hadak egyikét vezérelte, esdekelve kérte a már-már leáldozóban levő Napot, világítana neki még néhány óráig. Erre az égi test három hold-osztállyal, azaz mintegy negyven fokkal legottan visszaszökött már befutott útjára, minélfogva a győzők diadaluk teljes kivívására két és fél órát nyertek. (4)
Az ember mindezekre azt mondhatná, hisz' akkoriban a csillagászat még a mesék országából való volt! Azonban a csillagászati mesék nem kizárólag a régmult idők hagyományai. Mi újkoriak, kik oly szörnyen bizunk ítéletünkben és az ábrándok ellen oly keményen vértezve képzeljük magunkat, nem jegyeztük-e fel évkönyveinkbe a történetíróknak azt az állítását, hogy a Nap megállott horizontunkon, hogy V. KÁROLY seregei a mühlbergi csatamezőn ráérjenek a szász választófeje-
(1) PSEUDO-HOMERUS: Hymni; ad Minervam.
(2) JOSUAH: cap. X, v. 12-14M; HABAKKUK: cap. III, v. 11. –
(3) REGES: lib. II. cap. 20, v. 9-11; ISAIAS: cap. XXXVIII, v. 8.
(4) (GAUBIL) Lettres édifiantes, t. XXVI, édit. 1783, p. 243.delmet teljesen tönkre verni? (1) És ez nem csak olyas mende-monda. Egyhangúlag bizonyítják mindazok a szerzők, kiknek, az esemény kortársai lévén, arról bizonyára a legalaposabb tudomásuk volt. A dolog oly határozott színben és oly hatásosan van előtüntetve, hogy ha nem ellenkeznék a napmozgásnak úgy az ezen időpont előtti, mint az ezen időpont utáni teljes-tökéletes folytonosságával, az ember szinte azt mondaná, hogy az egykorú csillagászok megfigyelésem alapszik. Már most mondja valaki, hogy a megfigyelő tehetség azok körében is fejlődött, kik megfigyelésekkel hivatásszerűleg nem foglalkoztak, és tagadja valaki, hogy a tudatlanság állapotának jellemvonásai nem húzódtak végig a fejlődés magasabb rendű folyamatán.
Midőn az égi testeket önkényüeknek képzelték, az ő önkényük szerint keletkeztek a fogyatkozások is, melyekben mintegy az ő tetszésük szerint voltak jelezve a történelem legfontosabb eseményei. Így például ROMULUS halálának hírmondója egy napfogyatkozás volt. (2) A csodák annál nagyobb számmal vannak, mentül kevésbbé ismeri az ember azokat a feltételeket, melyeket, hogy a csodák létrejöhessenek, teljesíteni kellene.
A csillagimádás
Abban a korban, melyben a képzelet még nem vált külön a megfigyeléstől, a vallás még kevésbbé válhatott külön a tudománytól. Ez a kor kissé homályos, semmi sem ölt határozott alakot.
(1) VON ZACH: Monatliche Correspondenz, XII, 1805, p. 195.
(2) PLUTARCHUS: De vita Romuli, cap. 49; De fortuna Romanorum, cap. 12.És csaknem minden társadalom gyermekkorában rá is találunk egy theokratás korszakra. De abban a mértékben, melyben az ismeretek a tapasztalás szilárdabb alapjára helyezkednek, a képzelet szerepe is másodrendűvé válik s evvel együtt a régi meseszerű hiedelmek országa is veszni indul. Ez okból mondják, hogy a vallás alkalmasabb valamely nép nevelésének megkezdésére mint a befejezésére.
Abban a pillanatban, melyben az uranografia teljessé kezd válni, a melyben tehát a nagy bolygók mindegyike végre-valahára ismeretessé lett, a vallás asztrolátriából [csillagimádásból] áll. Az égi testek megszemélyesítése abban az arányban halad, amelyben az ég ismertebbé válik és a légköri jelenségek megszemélyesítését kiszorítja. Az átmenet a légköri erőktől, melyeknek tisztán fizikai jelleme mindinkább kiderült, a még ismeretlen természetű csillagokhoz egyszerű volt és úgyszólván eleve ki volt jelölve. E csillagok voltak a villámos felhők legközelebbi magasabb szomszédai. Hogy azonban megszemelyesíthetők legyenek és képük a zsenge népek csapongó képzeletének szüleményeivel megélénkíthető legyen, előbb egyénileg kellett velük megismerkedni. S ez az oka, hogy az asztrolátria csak a nagy bolygók felfedezése után fejlődik. A tények pedig arról tanuskodnak, hogy ez után a már bevégzett felfedezés után nem esetleges, hanem egyetemes állapot következik be, a melyen minden társadalom a fejlődése folyamatában keresztül megy. Ez a körülmény bizonyára fölötte érdekes a csillagászati eszmék történelmében és helyén valónak látjuk, hogy kissé behatóbban foglalkozzunk vele.
191
Az égi testek tisztelete a szemitáknál
Khaldea vallása valóságos csillag-pantheizmusból állott. A khaldéusok a csillag-isteneknek szentelték nemcsak a nap minden óráját és a hét minden napját, hanem még hónapjaik mindegyikének is meg volt a maga védő-istene. A Napnak, a Holdnak, a tizenkét állatköri jelnek, a bolygóknak, szóval az egész égi tábornak egyaránt tömjéneztek. A Plejádokat nyilvános isteni tisztelettel ünnepelték. (1) Az isteneket nagyon változatos alakokkal ábrázolták, és a nép imádta eme bálványképeket. Láttuk, hogy tiszteletükre téres-tágas és pazar épületeket emeltek. Említettük a Ninive melletti borsippai alkotmányt, melynek rengeteg romjai maradtak, a Samas-nak vagyis a Napnak emelt larsami templomot, a Sin-nek vagyis a hímnemű Hold-istennek emelt chalannéi épületet. Nipurban pedig egy templom az égboltozat Bilit Taauth istennőjének volt szentelve. Mindezek a romok Nimrod korából (2) valók, mikor is Khaldeában a vallásos csillagászat legjavában virágzott.
A szomszédos tartományok ez időtájban mind az égi testek tiszteletére tértek. A mi meg volt Mezopotámiában, mindaz meg volt, és pedig csaknem egyazon elnevezéseken az arábiai szabéusoknál is. Eme népnél a Nap az istenségnek legfensőbb és legtisztább nyilvánulása volt. Elnevezései ama szempontok szerint változtak, a melyekből maguknak elképzelték. Anyagias és látható alakjában nőnemű volt és Schams volt a neve.
(1) KIRCHER: Oedipus Aegyptiacus, t. I. 1652, p. 350.
(2) A –XXV. század táján.A Holdat, mely miként Babilonban és Kisázsiában, úgy náluk is hímnemű volt, Sin-nek nevezték. A szabéus-kultusz különben kiterjeszkedett még az öt bolygóra, a legnevezetesebb csillagcsoportokra s némely álló csillagra is. Az utóbbiak közül tudomásunkra jutott Aldebaran, továbbá Canopus, melyet sohail-nak híttak, és Sirius, melynek scháazilobúr volt a neve. Nem ismerjük azonban a régi arab bolygó-neveket.
A főnicziaiak megtestesítvén Baal-t, az isteni ős-lényt, Nap-istent csináltak belőle, a melynek olyas Baal-Samin-féle neve, vagyis az istennek Baalja, lehetett. Magát a tavasz idején való Napot Tammuz-nak vagyis Adonisnak nevezték; ez évenként meghalt, miért is gyászünnepélyekkel tisztelték. A hét bolygó mindegyike egy-egy baalimvagy cabirim volt, mely utóbbi hatalmasságokat jelentett. Ezekhez járult még egy nyolczadik cabirim, a láthatatlan Ezmun, mely a hét égi testet mintegy összefűzte; ez személyesíté az égi testek egész rendszerét s ez gondoskodott harmoniájukról. Ez oknál fogva azonos volt Taut-tal, a törvényhozóval.
Az égi testeknek tűz volt az elemük, innét volt a Baal-Moloch, kinek tiszteletében a tűz nagy szerepet játszott; innét volt a Baal-Hamon is, azaz az égető Baal, Karthago nemzeti istene. Akkoriban mindenütt a csillagok tisztelete terjedt el. A zsidók könyveiből kitünik, hogy ez a nép minduntalan kisértetbe jött, hogy összetévessze a Napot, Holdat és a csillagokat magával az istennel, kinek csupán csak nyilvánulásai voltak.* Pedig a csillagok, mondja a Genezis, csak
* Deuteronomium, cap. IV. v. 9; Reges, lib. II. cap. 23, v. 5.
jelek, melyek az évszakok felosztására és a napok és az évek megjelölésére valók: ut sint signa in tempora et dies et annos. (1)
Avagy nem volt a Nap az istennek legnyilvánvalóbb jelképe? Ő az a férj, mondja a zsoltáros, ki felkel nyoszolyájából s miként egy óriás szökik fel, hogy pályáját befussa. (2) A többi isten legnagyobb része egyszerű megszemélyesítése volt a különböző felfogás szerint képzelt Napnak. (3) Nevezzétek úgy a hogy akarjátok, mondá SENECA, nevezzétek Természetnek, Sorsnak vagy pedig Végzetnek, mindig csak ő az, ki hatalmát gyakorolja. (4)
Az égi testek tisztelete Egyptomban
Lehetséges, hogy mindezek az eszmék a Nilus partjain már megelőzőleg megfogamzottak. Az ó-koriaknak véleménye szerint az egyptomiak voltak az első emberek, kik maguknak isten-fogalmat alkottak és a kik szent dolgokat megismertek volt. (5) Annyi bizonyos, hogy a Napot már ősrégi időkben imádták. (6) Náluk ezen égi testnek járása az emberi lelket illető átalakulások jelképe volt. Miként a Nap, úgy az ember is csak azért száll sírba, hogy ismét feltámadjon. A nap és az éj egymásra következése az élet és a halál váltakozását jelképezi.
Az éjjel való Napnak Atuma neve; ő az elsőszülött, mivelhogy az éj megelőzi a napot. Csakis Atum
(1) GENESIS cap. I, v. 14.
(2) PSALMI: cap. XVIII, v. 5,6.
(3) MACROBIUS: Saturnalia, lib. I, cap. 17.
(4) SENECA: De beneficiis, lib. IV, cap. 7.
(5) LUCIANUS: De syria dea.
(6) WILKINSON: Manners and customs of the ancient Egyptians, vol. I, 1837, p. 288.
(7) L. fentebb, Második fejezet, p. 58.kelt ki a mélységből és a chaoszból. Délben Ra a neve, és midőn életre-keltőnek és élet-fentartónak tekintik, Képher-nek nevezik. Ra az alsó félgömb alól szállott fel; fia Ő eme félgömbnek, melyet a tehénnel jelképezett Hathor istennő személyesített meg. Midőn a Napot ezen isteni tehén méhéből származó újszülöttként imádták, a Hórusznevet vette fel, s ekkor egy lótuszlevélen a vizekből felszálló gyermekkel ábrázolták. Az alsó félgömb Napját avagy a pokolbeli Napot sajátosabb néven Ozirisz-nek hitték. Társakul az éj tizenkét óráját adták melléje, melyek ugyanannyi istenséggel voltak megszemélyesltve, a kiknek fejére Hórusz-t, vagyis magát a Napot helyezték.
A kőkoporsókba helyezett bebalzsamozott holttest mellé egy könyvet tettek, melyet CHAMPOLLION Rituel funéraire-nek, LEPSIUS pedig Todtenbuch-nak, halottak könyvének nevezett el, és a melynek kora hatvan vagy hatvanöt évszázadra fut vissza.* Szabatos czíme ez: "a fény nyilvánulásainak könyve." Ezen a fényen az alsó félgömb Napja, a közelről és egész erejében látott Nap értendő. És valóban, midőn a halott a kez-neter-be vagyis az alvilágba száll, szeme világát legott elvakítja a hatalmas fény, mely úgy hat reá, mintha annak előtte soha som látta volna. Egy nagy rajz, mely a mű első részét befejezi, a Nap imádását és dicsőítését tünteti elő.
A könyv harmadik részében, miután a lélek az alsó
* PERRET: Le livre des morts des anciens Égyptiens, traduction complète d'après le papyrus de Turin et les manuscrits du Louvre, 1882.
félgömbön bolyongott volna, Ozirisz a Naptól elválhatatatlan lényként nyilatkoztatja ki magát neki. Az isten követi a Napot a járásában, és miként ő, vele együtt végigjárja az ég különböző lakosztályait, az égi szállásokat. Átmegy a tüzek taván, a minden fény forrásán, végtére pedig egy jelképes ábrával azonosítja magát, mely ábra magában foglalja at egyptomi pantheon minden istenségének jelképét s a melynek előtüntetésével a könyv be van fejezve.
Felső-Egyptomnak és Aethiópiának némely törzsei, melyek még jelenleg is pogányok, megmaradtak a csillagok tiszteletének gyakorlása mellett. Így azok a katonák, kiket BRUCE Sennaarban látott, nagy buzgósággal fohászkodtak a Holdhoz. Ellenben Afrikának legműveletlenebb fekete benszülötteinél az értelmi fejlődés még nem jutott ilyen fokra, és sz asztrolátria még alig van csiráiban, miből világosan kitünik, hogy a szellemnek ez a nyilvánulása magával a társadalmi fejlődéssel függ össze, és hogy eme fejlődésnek egyik korszakát jellemzi.
Az égi testek tisztelete Indiában
A csillagimádásnsk sehol sem volt oly tágas mezeje, mint Indiában. A pásztorkodó árják már a Szapta-Szindhu síkságain áldotatokat mutattak be a hajnalnak és az estnek; még nevezetesebb áldozatokat mutattak be a teli és a megujult Holdnak, végre hasonlóképen ünnepelték a három évszak kezdetét, a melyekre az ő évük felosztva volt.
A bramanizmus első nyomai visszavezethetők a
Jadsur~védára.* Indiának legrégibb irodalmi emlékeiben az égbolt és a Nap másodrendű istenek vagy dévá-k, azaz "a ragyogók", melyek a legfensőbb lényből áramlottak ki. Az árják imádták az eget, a felhőket, az éjt, a hajnalt, a villámot, a villámcsapást, a csillagokat, a tüzet, és mindenek fölött a Napot, a melyhez esdeklőleg felemelt karokkal fohászkodtak. Ez a nép tehát a légköri jelenségek imádását már összekapcsolta volt a legnagyobb és legszebb égi test imádásával.
A Napot, melyet a kezeiből kisugárzó fényözönnel ábrázoltak, nidághakará-nak vagyis a hő teremtőjének nevezték. Ellenben a csillagok királynéjaként tisztelt Holdat szanszkritul 'szitala himá-nak, hideg csillagnak, vagy szintén 'himan szu-nak, hideget sugárzó égi testnek hivták.
Az istenek istene Indra volt, istene az égnek‚ az azurkék levegőnek és a villámnak. Fölötte állott ő minden dolognak. Ezután következett Agni, a tűz, a latinok ignis-e, melynek neve mozgékonyat jelentett. A Védák egyik himnusa az apri-kban a láng alakjait személyesíté meg. Utánuk következtek az aditjá-k, melyek a Napot különböző megjelenésében tüntették elő. A fényforrásul tekintett Nap a Szurja volt; ő látta el a természetet erővel és az embereket értelemmel. Ábrázata egy bölcsnek vonásait tünteté elő, ki egy halhatatlan paripa vonta kocsin ült. A termékenység eleme gyanánt tekintett Nap a Szavitri volt; a Rig-véda a Világ szemének, arany-kezű és édesnyelvű istennek
* A legrégibb legendák nyomán írásba foglattatott a –XIV. szazad táján.
nevezi. A legszebb személyesítések egyike a Mitra, azaz a "barát", a gonoszok ellenfele. Ez az égen ragyogó, minden földi dolgot megvilágító és előmozdító Nap volt. Ellenben a halandókra nézve láthatatlan éjjeli Nap a Varuna volt, a kiben szintén az égbolt megszemélyesítését tekintették. Végre Arjaman, ki eleintén a Nap erőt és üdvöt osztó hatását, mások szerint pedig az egész napi időszakot, ahorátram-ot képviselte, később a halál aditjá-vá, a pusztító Nappá vált, mely a növényeket elfonnyasztva és a mezőket kiszárítva hozza a halált.
Az árják vallása EDGAR QUINET egy megjegyzése szerint a fény kinyilatkoztatása volt. A Rig-védában mindenütt a fény szeretetére és a sötétség irtózatára találunk. Minden fizikai jelenség valamely hitregének a tárgya volt, és e hitregéknek hőse mindig a Nap vagy a fényes égbolt.
India is nagyszabású templomokat emelt a ragyogó csillagnak, a jóltevő fény forrásának, és azokban még tovább is tiszteli. Elég ha felemlítjük a XIII. század közepe táján épített orisszai templomot, melynek pompája és hatalmas méretei hallatlanok, a benne sekrestyéskedők száma pedig felérne egy nagy város lakosságával.*
A mi a Visnu-kultuszt illeti, ez sokkal ujabb keletű a bramán istenségek tiszteleténél. A Rig-védában szó sincs róla. Benne vannak megszemélyesítve az égboltozat mélységei, hol is az égboltozat egyértelmű a Nap-
* Lásd W. HUNTER: Orissa. 1805.
pal, mely azt befutja és megvilágítja, Visnu végtére magában foglalta a jótékony istenség gyanánt tekintett Napnak minden sajátos vonását, és hősévé lőn* a nagy szanszkrit époszoknak, a többi között a Mahabharatának, végre pedig a trimurti-nak vagyis a háromságnak második személyévé lőn.
A csillagok tisztelete, mely a hinduknál eszméik és értelmük fejlődésével arányosan nagyszerűen kifejlődött, India határain messze túl elterjedt még azokon a szigeteken is, melyek Ázsiát keletről határolák. Az az elbeszélő, ki MAXIMILIANUS TRANSILVANUS név alatt leírta MAGELLÁN expedicziójával tett utazását, (1) azt mondja, hogy akkoriban Borneo benszülöttei a Napot a nap ura, a Holdat pedig az éj kormányzója gyanánt imádták. E két égi test együttesen hozta létre a többi csillagot, melyek az alsóbbrendű istenségek valának. Ez az utazó még azt is megjegyzi, hogy a borneói benszülöttek üdvözölték a felkelő Napot. (2)
Az égi testek tisztelete a mongol népeknél
A szélső Keleten, Khinában, a nép kiválóan gyakorlatias jelleme és eszméinek bizonyos tekintetben pozitív irányzata nem volt alkalmas arra, hogy a vallás sos csillagászat fejlődését előmozdítsa. Mindazonáltal itt is az értelmi fejlődés ugyanazon stádiumának nem kevésbbé világos nyilvánulására találunk. A különbség
(1) MAXIMILIANUS TRANSILVANUS MAGELLÁN expedicziójában tényleg nem vett részt, az utazást mások elbeszélései nyomán írta le. ([KROPF LAJOS:] Századok, XXI. évf. 1887, p. 547. V.ö. BOD PÉTER: Magyar Athénás, 1766, p. 76; [KEMÉNY JÓZSEF gr.]: Toldy F., Történelmi és irodalmi berek, II, 1861, p. 113; [KROPF L.]: Szaázadok, XXIII. évf., 1889, p. 52) (Ford.)
(2) RAMUSIO: Navigationi et viaggi, t. I, édit. 1563, p. 351.csak az, hogy az asztrolátria mindössze is csak bámulatot gerjesztett. A csillagok nem voltak igazi istenek; ezek helyett szellemeket helyeztek a Napba, Holdba és a bolygókba, hogy ezeket kormányoznák. (1) Egyébiránt a khinaiak nem szűkölködtek a Napot illető ékesítő jelzők nélkül. G. SCHLEGEL, ki ezeket összegyűjtötte, a többi között a következőkot sorolja fel: "a fény kinyilatkoztatása; a természet képének nagy szabályozója; minden hőforrás lelke; képe minden drágaságnak." Az északi csillagok tiszteletének pompás templomot emeltek, (2) de tulajdonképeni imádás nem volt sehol.
Japán régi vallásában, a szintoizmusban, melynek szellemi feje a mikádó volt, a legfensőbb lény nagyszámú kisugárzását csakhamar alsóbb istenekké alakították át, s ezeket a csillagokban lelték fel. De ezek az istenek sokkal nagyobbak és erkölcsileg sokkal magasabb állásponton voltak, semhogy az emberrel törődtek volna. Tehát nem is imádták őket. Az ember csakis az alantabb jellemű isteneknek hódolt, kik hozzája közelebb állottak és a a különböző elemeket, a vizet és az állatokat hozták létre. (3)
Azonban a turáni népek közül a hiungnuk, valamint a régi szibériaiak, imádták a nap csillagát. TANSHU
császár minden reggel leborúlt a felkelő Nap és minden este a Hold előtt, midőn ez látható volt. A törzsfők évenként egyszer-egyszer összegyülekeztek TANSHU(1) KIRCHER: China illustrata, 1667, p. 134.
(2) MAGALHAENS: Nouvelle relation de la Chine, 1688, p. 346.
(3) KAEMPFER: Natural, civil, and ecclesiastical history of Japan. 1727, vol. I, bk. III, chap. I.udvarában és vele együtt áldoztak az egeknek, a Földnek, a mindenség szellemeinek és őseik árnyainak.
E helyütt felemlítjük még, hogy a parthusok üdvözölték a felkelő Napot. Midőn csatába indultak, mondja HERODIANUS, ordítozó hangokkal fordultak hozzája. (1) A szokás oly tartós dolog, hogy a nokhara-kana vagyis a persa sah díszőrségének trombitásai és dobosai még jelenleg is harczi riadóval üdvözlik a felkelő Napot. (2)
Az égi testek tisztelete Európában
Itt nem terjeszkedünk ki a klasszikus mithológia személyesítéseire, sem Apollónak kultuszára, sem a többi istenekére, melyek a csillagokat képviselték. A görög theológiában nem volt meg az indiai theológiának sem a tisztasága, sem a finomsága. Az asztrolátria a különböző helyekhez képest többé-kevésbbé volt kifejlődve. PINDARUS szerint Rhodusz Vénusznak leánya és a Napnak felesége volt. (3) Valóban, a rhodusziak ezt az égi testet az istenek legfensőbbikének tekintették és képét pénzeikre verték. CHARES pedig a –III. században azt a pompás ércz-szobrát készíté, mely kikötőjükben volt felállítva, és a melyet kolosszus névvel jelöltek; egy félszázad mulva egy földrengés romba döntötte.
A nap Északnak még a legfejlettebb vidékein sem gerjeszt ugyanilyen bámulatot és az emberek nem igen hajlandók őt isteníteni. Az éjnek a birodalma ez, és nem a világosságé, pars mundi damnata a rerum natura, et
(1) HERODIANUS: Historia romana, lib. IV, v. ö. APULEJUS: Metamorphoses, lib. II, a vége felé.
(2) A. E. CHODZKO: Specimens of the popular poetry of Persia, 1842.
(3) PINDARUS: Olympica lib. VII. v. 25.densa mersa caligine, (1) mondja PLINIUS. Mindazonáltal a szlávok junius 24-ikét örömtüzekkel, a nyári napfordulat örömtüzeivel ünnepelték; Kupalo isten ünnepe volt ez, kinek neve, mindamellett, hogy a vallás megváltozott, fenmaradt. Ugyanis szent Agrippinát, kinek emlékünnepe a mondott napra esik, még jelenleg is kupalniczá-nak nevezik. (2) Igy tehát a kereszténység szentje a pogányság egyik istenét személyesíti meg.
Észak népeinek az a szokása, hogy a nyári napfordulat idején tüzet raktak, arról tanuskodik, hogy e népek valamikor Délről jöttek. Alig van ötven éve, hogy e szokást Norvégiában. a Lofodi szigeteken, még megtartották. Mivel pedig e szigeteken a juniusi napfordulatkor a Nap nem merül a szemhatár alá, ok nélkül nem választották volna ezt az időpontot mesterséges tűz meggyujtására, mely tűz éjfélkor csakis a Napot helyettesítheti.
A skandínávok Thor-t, a nap csillagát, fején koronával, egyik kezében kormánypálczával, másik kezében buzogánnyal ábrázolták. Frigga, Vénusz, két-nemű volt. Azt az ünnepet, melyben gyönyört és győzedelmet kértek tőle, az év második hónapjának holdtelése idején tartották meg. Tavasz kezdetén megint más ünnepet ültek Odinnak, a legfelsőbb istennek tiszteletére.
Ugyancsak tavasz kezdetén ülték a szászok a ger-
(1) A világnak a természet rendjétől elhagyott és sűrű sötétségbe merült része. (Ford.)
(2) A görög-orosz naptár szerint Agrippina napja jelenleg a gregoriántts naptárnak julius 5-ikére esik. Kupalnicza napján az oroszok kakast dobnak a tűzbe; ez maradványa lehet a régi tűzáldozatoknak. "Nálunk is, mondja IPOLYI, egy előítélet, hogy a véletlenül tűzhelyre szállt csirkének megpörkölt tollai szerencsét hoznak". (Ford.)mán eredetű Easter-ünnepet. Evvel a Nap feltámadását vagyis egy új évnek hajnalát, osztara-ját, dicsőítették. Nevét a teuton és szász népeknél a keresztény husvétban megtartotta.(1) Időpontja innen-onnan megfelel a római paliliáknak (ápr. 21.)‚ melyeket a tavasz visszatértével örömtüzekkel ültek.
Az égi testek tisztelete az Újvilágban és Oczeániában
Az Újvilág különböző népei csak eme kontinens felfedezése idején jutottak az asztrolátria korszakába. A perui inkák, kik a bolygók közül még csak Vénuszt ismerték volt, csaknem kizárólag az ég legragyogóbb fényjelenségének tisztelete mellett maradtak meg. A juniusi napfordulatkor a Napot egyetemes isten gyanánt ünnepelték, ki fényével és erejével mindennek teremtője és fentartója. (2) Ezt a yntipraymi-nak nevezett ünnepet az inka azon czímen ülte, hogy ő magának a Napnak utódja, sőt bizonyos értelemben az elsőszülött fia. Ez alkalommal imádták a Napot; először arany edényeket és egyéb drágaságokat, azután pedig egy fekete bárányt áldoztak neki.
Másféle áldozatokkal kedveskedtek neki a cusquieraymi ünnepen, melyet akkor tartottak meg, midőn a kukoricza kikelt, és a melynek inkább a földmívelésre vonatkozó jelentménye volt. De már a ciuta-ünnepen, melynek szertartásait az udvarnál végezték, a dolognak
(1) A husvéti tojások (Ostereier) szokásának eredetéről sok keresztény szellemű mesét hoztak forgalomba, de csaknem bizonyos, hogy ez a szokás, valamint az Osterwälder, Osterberge, Osterfeuer, stb. kifejezéseknek megfelelő dolgok is a régi osztara- vagy osztera-kultusszal vannak összefüggésben. (Ford.)
(2) GARCILASO: Primera parte de los commentarios reales, 1609, lib. VI, cap. 20.megint csillagászati jelleme volt és imádták a felkelő Napot. Peru templomaiban a Nap képén kívül ott volt még a Holdé is, melyet részben ugyanazon tisztelettel illettek. Megjegyezték, hogy az inkák, a Nap iránt tanusított tiszteletük alkalmával, valamennyi amerikai nép között az egyedüliek voltak, kiknek oltárai előtt égő áldozatok füstje szállott fel.*
Az aztékek eljutottak ugyan a Nap imádásáig, de szemükben a Nap még rettenes istenség volt, és tigris volt a jelképe az egész tolték fajnál. E népek amúgy mellesleg még a Holdhoz is járultak bizonyos tisztelettel; jelképesen házinyúllal ábrázolták. Tovább azután nem is ment az asztrolátria eme népeknél s egyáltalában Észak-Amerika valamennyi népénél.
Az apalachok (apachok) nagy pompával ülték Nap tiszteletére rendezett időszakos ünnepeiket. Országuk évenként két termést hozott. A két-két magvetés és a két-két aratás alkalmat adott négy ünnepre, melyeket a jaojá-k vagyis a papok rendeztek és a melyek alkalmával a Naphoz fohászkodtak. Körmenetben vonultak az Olaimi-hegyre, melynek csúcsán egy kelet felé torkolló barlang volt, hol is az áldozatot bemutatták. Hogy azonban ez a nép más módon is hódolt volna a csillagoknak, erről nincs tudomásunk.
A huronoknál és irokézeknél az ősforrásnak tekintett isten a következő neveket viselte: garonhia: az ég ura; tharonhianagon: ő erősíti meg az eget mindenünnen; horakuannentakton: ő tűzte fel a Napot. Ez az égi
* MAC CULLOCH: Researches concerning the aboriginal history of America, 1829, p. 392.
test az isteni lény legragyogóbb nyilvánulása volt, és midőn ebből a szempontból tekintették, a huronok areszkui-nak, az irokézek pedig agriszkué-nak nevezték. A Nap mint isten hímnemű, mint csillag nőnemű volt. A Hold is nőnemű csillag, a Nap utánzása volt; azon tulajdonsága szerint, melyet épen figyelembe vettek, különböző neveket viselt és külön-külön volt megszemélyesítve. CARR, ki behatóan átvizsgálta mindazt, mit a legrégibb krónikások az amerikai indiánokról feljegyeztek, egy nem régi dolgozatában* alaposan kimutatta, hogy a Nap-imádás náluk nagyon el volt terjedve. Mindazonáltal a csillag-kultusz e népeknél csakis a legnevezetesebb két fényjelenségre szorítkozott, mit érthetővé tesz az a körülmény, hogy a bolygókra vonatkozó ismereteik hiányosak voltak.
Ezek az ismeretek a Társaság-szigeteken épen fejlődőfélben voltak, midőn az első európaiak odaérkeztek. S ekkor a tahitiak már megszemélyesítették volt a Napot, a nélkül azonban, hogy az asztrolátria terén még tovább is mentek volna. Mint lelkes lényt mahanna-nak nevezték és azt beszélték, hogy egy ízben emberi formában szállott le hozzájuk.
Látjuk tehát, hogy a csillagászati első ismeretek fejlődése és a csillagok tisztelete között mindenütt benső összefüggés van. Abban a pillanatban, melyben az ember, az idő folyásáról magának számot adandó, szükségét érzi az égen végbemenő mozgások tanulmányozásának: az emberi szellem eme hatalmak vagy leg-
* CARR: The mounds ot the Mississippi valley historically considered. (Memoirs ot the Kentucky geologicai survey, vol. II, 1883.)
alább hatalmi jelenségek felé irányul. Ugyanez a serényebb tanulmány eredményezte a bolygók egymásra következő felfedezését és a képekkel megrakott éggömbök alkotását. Mindezek a tények kölcsönösek és egyazon időből valók.
A szent tűz
A Nap tiszteletéhez hozzáfüződött a tűzé, mely amannak úgyszólván csak egyik formája volt. Vagy talán nem része a tűz a Napnak? Hisz' magától a Naptól vették, midőn egy gyujtó-tükör segítségével minden évben meg-megújították.
HUET művében egy lajstroma van azon népeknek, melyek a szent tüzet fentartották. (1) Ázsiában a perzsákon és médeken kívül a khaldeusok, a zsidók, a phrygiaiak, a lyciaiak, Pontus és Kappadóczia lakói és Kis-Ázsia más népei, a szarmaták, a scythák és végre az indusok mindmegannyian égő áldozatokat mutattak fel! Afrikában elsőbben az ethiópiaiak, azután pedig az egyptomiak tartották fen a szent tüzet mindegyik templomban. Jupiter Ammon templomának szent tüze nagyhirű volt. HIARBAS, a garamanták és getulok királya, száz oltárt emelt és ezeken ugyanannyi tüzet áldozott; VIRGILIUS ezeket az istenek éber őrállóinak és örök testőrségének nevezi.
A zsidóknál, mint minden népnél, mely eme kor czivilizácziójának részese volt, a tűznek a templomban folytonosan kellett égnie. (2) Az oltárnak ez a tüze a fogság hetven esztendeje alatt titkos helyen volt eltéve. ESDRÁS és NEHEMIÁS csak a templom romjainak helyre-
(1) HUET: Demonstratio evangelica, 1679, prop. IV, cap. 5.
(2) Leviticus, cap. VI, v. 12.állítása után keresték fel a szent letéteményt ott a hol elrejtették. (1)
Európában a Veszta-kultusz, mely tulajdonképen a tűz kultusza volt, (2) nemcsak Rómában volt meg, hanem el volt terjedve egész Itáliában. Görögországban nem volt város, melynek nem volt volna egy temploma, prytanéuma, melyben örök tüzet tápláltak. E tűz a Vesztával azonos (3) Hesztiának volt szentelve, és egy félgömbű bolthajtás mint az ég képmása borította. (4) A kivándorlók, kik messze földre gyarmatok alapítátására indultak, az athéni prytanéumból vittek tüzet magukkal, hogy ezt elhelyezzék azon hely prytanéumában, melyen letelepülendők valának. PLUTARCH mondja, hogy a delphoszi templom örök tüzét fenyő-fával élesztették. (5) Ez tehát máglya volt.
Herkules híres templomainak Hispániában és Galliában, Vulcan templomának az Etna hegyén és még sok más templomnak meg voltak a maguk pyréthusai vagyis szent tüzei. Irland és Moszkva őstörténelme megőrizte az emlékét azon időpontnak, melyben az örök tűz imádása megszűnt.
A skandinávok csak akkor jutottak a templom-építés korszakába, midőn a keresztény hitte tértek. Mindazonáltal volt néhány vallásos épületük, melyek egyike Upszalát híressé tette. Az upszalai templomban pedig
(1) Machabei: lib. II, cap. I, v. 19.
(2) "Nec tu aliud Vestam, quam vivam intellige flammam" (Ovidius: Festi, lib. VI.); "ne tartsad Vesztát élő lángnál egyébnek".
(3) CICERO: De natura deorum. lib. II. cap. 27.
(4) T. H. MARTIN: Mémoire sur la signification cosmogonique du mythe d'Hestia. (Mémoires de l'Académie des Inscriptions I. XXVIII, 1875.)
(5) PLUTARCHUS: De EI apad Delphos, cap. 3.vassal egészen bepánczélozott kápolna volt, mely a szent tűz megőrzésére volt rendeltetve.
A Nap azon kiáramlásának tisztelete, melyet a lángban véltek látni, Keleten nagyon messzire terjedt el. Indiában különös tisztessége volt, és fel volt található még Japánban is, hol Tudo isten képe előtt egy lámpa folyton égett. Mint különös dolgot még azt is mondják, hogy e lámpát inari-olajjal, egy japáni gyíkfaj olajával táplálták. (1)
Az Ujvilágban a nacsézeknek egy templomuk volt, (2) melyben egy őrség folytonosan vigyázott az örök tűz fenmaradására. A néptörzs feje mindennap oda ment, hogy vallásbeli kötelességeinek eleget tegyen. Félig leborulva kiterjeszté karjait és néhány bizonytalan értelmű szót mormogott. Mindamellett hogy a nacsézek kunyhói kerekek voltak, ez a templom derékszög-alakú szín volt. Mindegyik szárnyára egy-egy sas-alak volt illesztve. Figyelémre méltó, hogy az egész művelt óvilágban is a sas volt a Nap szent madara.
Azonban Amerikában az örök tűz fentartásának csak a polgárisodás egy bizonyos fokáig eljutott két
(1) IPOLYI (Magyar mythologiájában) a magyar tűztiszteleti szokásokat összeállítván, jelentésüket "könnyen" értelmezi ekképen: "Bennuk egyrészt az istenített tűzelem különös módok: fadörzsölés, tűzkóből kiütés stb. általi gerjesztésérek mythosi emléke, a hittel, hogy így egy új erőteljesebb tűz szerezhető, jelentkezik; másrészt benne az istenség s kitűnő jelképe, a Nap tiszteltetett, honnét annak különösen tavaszi (húsvéti) és nyári (sz. Jánosi) fordulati időszaka e tüzek által ünnepeltetetl. Mi mellett még ismét a szertartások nyilván tűzáldozatokra mutatnak, s még inkább a tűz általi lustratio: igazolás, tisztulás, a bűnsúly és rosz következései, a kártóli menekvés hitére utalnak". (Ford.)
(2) Rajzát l. LAFITAU: Moeurs des sauvages amériquains 1724, édit. 4o, t. I, pl. VI, fig. 4.népnél voltak érdekes részletei. Az olvasó tudja, hogy a cuzcoi híres templom, melyben ezt a tüzet élesztették, mérhetetlen kincscsel bővelkedett, és tekintve az ipar és a művészet állapotát, pazar pompával volt építve. Az örök tűz gondozása, miként Rómában, úgy itt is a Napnak szentelt szűzekre volt bízva. Cuzcoban kétszáznál több ilyen szűz volt; és bizonyára nagyon érdekes az a körülmény, hogy Peruban, miként Rómában, elevenen eltemették azokat, kik fogadalmukat megszegték. (1)
A mexikói templomokban, melyekben az örök tüzet égették, szintén szüzek teljesítették az egyházi szolgálatot, de itt fogadalmuk rendszerint csak időleges volt. (2)
A görögök, rómaiak és peruiak az "új tüzet" a Naptól vették, (3) és pedig egy gyujtótükör segítségével, mely mindenütt fémből való volt. Eme műveletnek még az időpontját is egyformán választották a két kontinensen: a tavaszi égnapegyenlőséget. Ellenben Észak vidékein, a Napnak nem lévén meg a kellő ereje, sugarait mesterséges tűzzel pótolták.
Valamennyi keresztény templomban husvétkor még most is megújítják a templomok tüzét. A nagyszombati isteni tisztelet csaknem egészen ennek a szertartásnak
(1) GARCILASO Primera parte de los Commentarios reales, 1609, lib. IV, cap. 1.
(2) D'ACOSTA: Historia natural y mond de las Indias, 1590, lib. V, cap. 15.
(3) Adde quod arcana fieri novus ignis in aede
Dicitur, et vires refecta capit.
(Ovidius: Fasti.) ("Add hozzá azt, a miről mondják, hegy a szent házban az új tüzet feléleszti, és a megujított láng új erőt nyer.")van szentelve. Különösen pedig a jeruzsálemi szent sír templomában még nem régiben is egészen sajátszerű pompával végezték. A láng, melynek eredete természetfölöttinek látszott, a kápolnában felszállott és a bolthajtásba vágott ablakocskákon át leszállva a jelenlevőkre azt a benyomást tette, mintha az égből jött volna. (1)
A keresztény rituálék szerint a husvéti viaszgyertyának a lehető legtisztább viaszból valónak kell lennie. Ezt a gyertyát egy angyal-alakú nagy tartóra helyezik. A nónák régi kifejezésével jelölt órában, vagyis a nap 9-ik órájában, mely a délutáni 3 órának felel meg, eloltják a régi tüzet, azaz a megelőző évfolyam tüzét. Ezután kimennek a templomból, hogy künn a szabadban aczéllal és kovával új tüzet rakjanak. Ennek az új tűznek lángjával gyujtják meg a husvéti gyertyát és a többi mécset. (2) Bármennyire változzék is a szokások jelentménye, (3) abban, a mi a szokásnak mintegy az anyagias oldalát teszi, a régiekkel való legnagyobb hasonlatosság mégis csak fenmarad!
Az imént feltárt képből, és abból a mi bennünket még jelenleg is környékez, HYDE-vel (4) azt következtethetjük, hogy valamikor az asztrolátria minden népnél a vallás alapja volt. Európa őslakóinál is feltalálhatjuk ezt az egyetemes vonást. Teutonok, germánok, svévek,
(1) PIETRO DELLA VALLE: viaggi descritti da lui medesimo, 1650, lib. XIII.
(2) BAULDRY: Manuale sacrarum caeremoniarum, 1637: PICARD: Cérémonies religieuses de tous les peuples, t. II, 1723, p. 29-30.
(3) A kovából kiszökellő szikra jelenleg a sziklasirjából feltámadó Krisztust jelképezi. (Ford.)
(4) HYDE: Veterum persarum religionis historia, 1700, p. 135.gótok, skandinávok és gallok egyaránt átmentek az értelmi fejlődésnek eme korszakán.*
* Az eddigi fejtegetések meggyőzőleg igazolván, hogy valamely nép csak akkor jutott az asztrolátria korszakába, midőn az értelmi fejlődésnek bizonyos fokát elérte: bízvást mondhatjuk, hogy a magyarok nemcsak a honfoglalás idején, hanem már Európába való vándorlásuk korszakában is az értelmi fejlettségnek egy bizonyos, mondjuk harmadik fokán állottak, ha a szerző felfogásáxal egyetértőleg első foknak a földi tárgyak tiszteletét, második foknak a légköri jelenségek tiszteletét vesszük. Nálunk nagyon forgalmas ugyan a historikusainktól elterjesztett az a nézet, hogy őseleink a Napot, Holdat, tüzet stb, tisztelték ugyan, de azért imádni csak "egy-istent" imádtak – ez bizonyára ama keresztény-nemzeti szellemű jóindulatnak a kifolyása, a mely őseinket jobb szinben véli feltüntetni, ha vallásuk lényegé egy-isten imádásban valónak bizonygatja, de az elfogulatlan olvasó az eddigek után alig lesz hajlandó, hogy őseinket az asztrolátria korán egészen túl voltaknak képzelje. IPOLYI, midőn az ősmagyar "isten" szónak nyelvészeti fejtegetéseibe bocsájtkozik (Magyar mythologia, p. 1), felsorolván ama véleményeket, melyek szerint ez a szó Hesztiával, vagy HERODOTUS Hisztié-jével, a római Vesztával, a khaldéus esta-val, a héber es-sel, a perzsa jizdan vagy jeshtan-nal stb. volna összefüggésbe hozandó: a dolgot az őscsillagászat világánál tekintve, bizonyára helyes nyomon jár. THEOPHYLACTUS szerint "a turkok (magyarok) a tüzet tisztelik legelül." ABULFEDA azt mondja, hogy "a magyarok, török nemzet, ... tüzet imádnak" MENANDER pedig az avar khánt a "tűzistenre" esküvőnek mondta (IPOLYI, i.m. p. 187, 188. Mivel pedig a tűztiszteletnek, miként láttuk, a Nap-kultusz az igazi szubsztrátuma, kétségtelen, hogy az ősmagyarok még az asztrolátria korszakában voltak. "A magyarok, mondja IPOLYI, folytonosan vándorolván, de már ázsiai ősszékükön is, vallásukra befolyással lehettek a zend-áriai, manichei és a budhai egyes tanok, szertartások", továbbá, hogy a magyar nép "mindjárt Ázsia végszélein Európába nyomultával érintkezhetett már a keresztény, mohamedán, sőt zsidó elemekkel" I. m. p. 49, L.) – Ezt elfogadva, bizvást feltehetjük, hogy az asztrolátria, miként más népeknél is, mindinkább egy pont felé, a Nap-kultusz felé s innét a monotheizmus felé irányult. L. alább, X. fejezet, "A csillagászat a mesék világánál. Úgy látszik tehát, hogy az igazságnak legjobban megfelel az a feltevés, hogy a magyarok a vándorlás, a honfoglalás és a vezérek korában az asztrolátria korszakában, és pedig ennek utolsó, a monotheizmusra vezető fázisában voltak. És evvel is elegendőképen meg volna magyarázva az a viszonylagos könnyűség, mellyel a kereszténység behozatala járt. (Ford.) [Ipolyi Arnold XIX. század közepi etimológiáitól eltérően a mai nyelvtudomány az "isten" szót az "is"="ős, előd" szóból származtatja. A honfoglaló közmagyarok vallásában is jelentősebb volt az ősök szellemének tisztelete, mint a napkultusz: ehhez csak a fejedelem járulhatott, mint a napisten leszármazottja. [NF]
Kétségtelen, hogy egy még régibb korszakból származik az a tisztelet, mellyel az emberek a meteorköveknek mint szent tárgyaknak adóztak. De ha ezt a tiszteletet régibb időkre visszük is vissza, azért mégis csak átszármazott az asztrolátria korszakába, melyben, el kell ismernünk, meg van a természetes helye.
Azok a tárgyak, melyeket a vad népek legelőször tiszteltek, mindenütt gerendák, (1) fa- és kődarabok, úgy alaktalanok (2) mint kúp- és koczkaalakúak (3) valának. Lehetséges, hogy épen a meteorkövekből származott a kövek tisztelete. Eredetük titokzatosságának és mennybélinek mondható jellemüknek nagyon furcsa gondolatokat kellett gerjesztenie azokban, kik eme rendkívüli kőhullásoknak első tanui valának. Avagy nem istenek voltak ezek, kik ilyeténképen szállottak le a földre? A Hauran-beli araméusok istene Katsiu volt, mely szó meteorkövet jelent. A fönicziaiak e köveket beith-el-nek nevezték, mi az ő nyelvükön az istenek lakását jelenté; ebből képezték a görögök a baitülosz, szent kő szót.
A meteorköveket a tiszteletükre rendelt épületekben helyezték el. Valószínűleg e fajta kő volt az is, melyet a tyrusi nagy és fényes templomban mint Melkarth-ot imádtak; ez volt a tyrusí Hercules. HERODIANUS mondja, hogy Sziriában a Nap templomának
(1) EUSEBIUS: Praeparatio evangelica, lib. III, cap. 8; CLEMENS ALEXANRDINUS: Protepticon.
(2) ARNOBIUS: Disputationes adversus gentes, lib. VI.
(3) PAUSANIAS: Graeciae descriptio, lib. VII, cap. 22; TACITUS: Historia, lib. II, cap. 3.köve tényleg az égből hullott le. (1) Az a kő, mely Petrában (Arábiában) Marsz istent ábrázolta, a leírása szerint, különösen pedig mert fekete színünek van mondva, meteorkőnek felel meg. (2) A VERRES-től Szicziliában összeszedett zsákmányhoz számították azt a követ is, mely Ceres cataniai templomában magát az istennőt ábrázolta. (3) Ehhez a szent tárgyhoz egészen különös tisztelet fűződött, mert a hagyomány szerint egykoron az égből esett le.
A különböző templomokban más e fajta eseteket ismertek. (4) A legkülönösebb pedig a dologban az, hogy az a szokás, hogy a meteoriteket a szentélyekben helyezték el, az időnek, a vallásnak és a polgárisodásnak minden változásán át is fentartotta magát. Midőn 1492-ben Elszászban az ensisheimi híres meteorkő (5) leesett, ezt a falu templomában helyezték el, és ez korántsem az egyedüli eset. A nagy és művelt Németországnak nem egy templomában még jelenleg is láthatni felfüggesztett meteorköveket, mint tiszteletre méltó tárgyakat. (6)
A hulló csillagok
A költőktől gyakran említett és VIRGILIUS-tól leírt (7) hulló csillagok és tüzes
(1) HERODIANUS: Historia romana, lib. V, cap. 5.
(2) STRABO: Res geographicae, lib. XVII; SUIDAS: Lexicon, Theos Ares szó alatt.
(3) CICERO: In Verrem, act. II, lib. IV, cap. 45; LACTANTIUS: De divinis institutionibus, lib. II, cap. 4.
(4) (MÜNTER): Ueber die vom Himmel gefallenen Steine), Antiquariske Abhandlungen, Kopenhagen, 1817, p. 257; SCHWARZE: Beiträge zur Geschichte der aus der Luft gefallenen Steine.
(5) MONE: Geschichte des Heidenthums im nördlichen Europa, 1822.
(6) L. DARVAI: Üstökösök és meteorok, p. 159. (Ford.)
(7) VIRGILIUS: Georgica, lib. I, V. 365-367.
Gyakran, ha a szél közelít, olyan tűz látszik az égen,
Mintha futó csillag lesietvén hosszira elnyúlt
Farka fehérségét mutogatná égi homályban.
(RAJNIS fordítása).csóváik, melyek a meteorköveknél jóval gyakoriabbak, és TASSO kifejezése szerint az éj homlokáról válnak le, (1) szinte teremtve voltak arra, hogy a képzeletet felizgassák. Mindenek fölött meglepő volt gyors eltünésük: (2) estrellas fugaces, futó csillagok, ez a spanyol nevük még jelenleg is. Európában végtére a holtak lelkeit látták bennük, a kiknek a sors elmetszé életük fonalát. Voltak egyéb felfogások is, melyek a népek szellemének és fejlettségük fokának feleltek meg.
Így az arabok már régóta úgy vélekedtek, hogy a hulló csillagok lángzó kövek, melyeket az angyalok az ördögök fejéhez vagdosnak, mikor emezek nagyon közel jönnek az éghez. A Korán is kifejezi és mintegy szentesíti ezt a vélekedést, (3) mely az izlam befolyásának alávetett minden országban el van terjedve. Hogy azután a vad népeknél sokkal durvább jellemű képzeletekre találunk, ezen nem kell megütközní. Igy az Orinoko-menti tamanaka-indiánok eme tovaröppenő meteorokat a csillagok vizeletének tekintették, a harmatot ellenben nyáluk csepjeitől származónak vélték, (4) az észak-amerikai nagy síkságon élő utahok pedig az istenek ürülékévé alakították át. (5)
A képes éggömbök
A csillagászat országában a megszemélyesítés rendszere nem ismert hatá-
(1) TASSO: Gerusalemme liberata, 1850, cant. XX. st. XX, v. 4.
(2) ARISTOTELES: Meteorologica, lib. I, cap. 22; SENECA: Questiones naturales, lib. I, cap. 14.
(3) MAHOMMED: Al Koran VII. század), 71. fejezet. –
(4) A. DE HUMBOLDT: Relation historique d'un voyage aux régions équinoctialis, liv. VIII. chap. 23, (t. VIII, 1824, p. 81.)
(5) POWEL: First annual report of the Bureau of Ethnology, 1881; sketch of the North american Indians, IX. 27.rokat: idők folytán kiterjedt az egész csillagos égre. Azonban a képzelet mindezen alkotásaiban mindig észrevehető, hogy a különböző népek különböző képzetekhez folyamodnak és más meg más képeket alkotnak. Evvel már az ókoriak is egészen tisztában voltak; így például SYRIANUS (1) és ACHILLES TATIUS (2) egészen világosan mondják, hogy a görögök, az egyptomiak és a khaldéusok éggömbjének képei különbözők. Igy tehát csak a rendszer közös, maguk a képek tetszés szerint valók. A tények tanusítják, hogy abban a korban, melyben valamely nép uranografiája be van fejezve, ugyanez a nép már valamennyi nagy bolygót is felfedezte. Valóban, midőn az álló csillagok az ég egész terjedelmén változatlan és meghatározott csoportokba vannak szedve, a vándor csillagok nem kerülhetik ki többé az ember figyelmét. Mindazonáltal a csillagok teljes névlajstromának összeállításához mindenütt nagy idő kellett, melyet nem évekkel, hanem évszázadokkal kell mérni. Elvégre is, ez a dolog nem az egyedüli foglalkozása volt az embernek oly korban, melyben egyidejűleg mindent kellett tanulnia: hasznos művészeteket, mesterségeket, állatok megszelidítését, földművelést, fémekkel való bánást. CHIRON-t, kit általában a –XII. századból valónak tartanak, a görögök úgy tekintették, mint az elsőt, ki néhány csillagképet megnevezett volt; (3) mindazonáltal a dolog hosszasan és fokozatosan fejlő-
(1) SYRIANUS Aristotelis metaphysica, lib. XIII, cap. 6.
(2) ACHILLES TATIUS: Isagoge in Arati phaenomena, cap. 39.
(3) CLEMENS ALEXANDRINUS: Stromata, lib. I, cap. 15; v. ö. SENECA: Questiones naturales, lib. VIII, cap. 25.dött: HIPPARCHUS is mondja, hogy voltak többé-kevésbbé régi csillagzatok. (1) A mű nem volt befejezve EUDOXUS előtt, ki a –IV. században, PLATO kortársa volt. Befejezéséhez csaknem ezer esztendő kivántatott meg.
És még ekkor is sok csillag maradt, melyek nem voltak tulajdonképeni csoportozatokba foglalva. (2) Ezeket amorfótoi-nak, alaktalanoknak, vagyis ábrázolat nélkülieknek nevezték. Az ilyen, figyelembe nem vett csillagok száma abban a mértékben apadt, a melyben az égbolt új meg új személyiségekkel népesült be; de még azon az éggömbön is, melyet teljesnek tekintettek, mint például EUDOXUS-nak és követőinek gömbjén, még mindig nagy számmal voltak. Nagy számmal vannak azokon a hézagokon is, melyek a PTOLEMAEUS-tól leírt csillagzatok között maradtak.
Azok a gömbök, melyeket a görögök barbár gömböknek neveztek, az egyptomiak és a khaldeaiak voltak. Úgy látszik, hogy a khaldéusok az állatköri csoportokon és a nagyon is szembeötlő csillagoknak még egynéhány csoportján kívül egyéb csillagzatot nem alkottak. Azonban úgy vélik, hogy a Nagy Medvének volt neve; és egy égi planiszfera-töredéken, a British Museum legutóbbi szerzeményeinek egyikén, egy csillagzat mellé, mely Orionnak látszik lenni, Tammuz van írva. Mindazonáltal a csoportok rendszere nem a régi khaldeai rendszer volt. A ninivei csillagászati táblácskákon néhány száz csillag van sajátos nevén
(1) HIPPARCHUS: In Arati et Eudoxi phaenomena, lib. I, cap. 2.
(2) ARATUS: Phaenomena, v. 145.említve, de csillagzat nincs egy sem. Mindegyik állatköri jelnek egy fő- vagy vezércsillaga volt. Eme csillagok kiválasztása visszavezethető arra az időre, midőn az éjnapegyenlőségi pont a Fuvaros legfényesebb csillagánál (α Aurigae), az icu vagy dilgan csillagnál, az alapító-csillagnál feküdt, tehát visszavezethető kétezernél több esztendőre időszámításunk kezdete előtt. (1)
A görögökhöz az állatkör jelei Khaldeából jutottak ugyan, (2) de ebből a forrásból az ég beosztására csak az általános eszmét merítették, de nem egyúttal az ábrázolatokat is. Erre nemcsak a tények utalnak, hanem még a klasszikus költőknek ARATUS-tól leírt gömbje is, mely egészen görögös jellemű. (3) Ez az a gömb, mely annyi időn és viszontagságon át számunkra fentartatott, és melynek személyiségei össze-vissza kúszálták csillagtérképeinket mindaddig, míg HARDING, ki annak torz-képeit először merészkedett mellőzni, az ő atlaszát (4) ki nem adta volt.
A régi egyptusok asztrognóziája mindekkoráig nem lőn helyreállítva, minélfogva régi csillagászati műemlékeiknek magyarázata nagyon meg van nehezítve. Ezeken az emlékeken egy folyam, egy nyíl és egy magló- [mén-] láb vannak mint csillagzatok előtüntetve! Volt egy oroszlán is, melynek külön-külön jelölték meg a fejét és a farkát, de ez az állat nem a mi klasszikus éggömbünk oroszlána. Volt egy hippopotamus és egy lanthordozó. Volt
(1) (BOSANQUET és SACY): Monthly notices of the Astronomical Society of London, vol. XL, 1880, p. 119.
(2) L. alább a jelen fejezetben, p. 228.
(3) C. L. IDELER: (Abhandlungen der Akademie zu Berlin, 1838, Phil. Kl. p. 1.)
(4) HARDING: Atlas novus coelestis, 1822.egy isten, Nast, azaz a hódító vagy a győzedelmes, ki az égnek csaknem egy negyedét borította; ez temérdek fegyverrel volt ellátva és egy zsámolyon állott. Egy másik személy, Mena, szolgákkal volt környezve. Csakis VI.RHAMSES –XIII. századbeli síremlékének naptára, melyet Biban-el-Molukban Théba közelében találtak, (1) nyujtott módot néhány csillagzat azonosítására. (2)
Kiindulva Siriusból, melynek hieroglifás jele ismeretes, a megjelölt csillagcsoportok felkelésére vonatkozó évkeletek alapján lehetséges volt nyomról nyomba lépni. A legfontosabb csoport a szahu volt, mely körülbelül a mi glóbusaink Orionjának felelt meg s mely Egyptomban valóban nagyon használatos volt, mivel Orionnak a Nappal együtt való felkelése a Siriusét megelőzi s mintegy bejelenti. Úgy látszik, hogy a szahu hieroglifás jele az egyptomi történelem mindegyik korszakán át fentartotta magát; alakjának megváltozása nélkül a Ptolemaeusok és a császárok műemlékein csak úgy található fel mint a Faraókéin.
Bika α-ja (Aldebaran) elsőrendű csillagot a régi Egyptomban ary-nak, a Plejádokat pedig sou-nak nevezték; az utóbbi szó "nagy sokaságot" jelent. Hozzátehetjük, hogy az északi csillagzatok közül legalább is egynek, a Nagy Medvének, szintén formálva kellett lennie. Mert a sírokba helyezett Halottak könyvében, melynek régisége 60 vagy 65 évszázadra tehető, khopes néven fordul elő, mely szónak "az északi ég czombja" vagy
(1) Champollion le jeune, Monuments de l'Égypte et de la Nubie, 1831, pl. CCLXXII bis, és a következő műlapok.
(2) (J. B. BIOT): Mémoires de l'Académie des scienses de l'Institut. t. XXIV. 1854, p. 549.még "ökörczomb" jelentménye volt. Az egyptomi arabok nyelvén a Nagy Medvét még jelenleg is er regl-nek vagyis czombnak nevezik. (1) Magán az északi sarkon egy sakált ábrázoltak, mely gyakran "az égi kutyák vezére"-ként szerepel.
Hermes Trismegistus Szent jellegű és csak a papokra nézve hozzáférhető könyveiben negyvenkét fejezet közül négy az asztrológiának volt szentelve. Ezek az állócsillagok el rendezésének módjáról, évenkénti felkelésük és lenyugvásukról valamint a Nap és a Hold mozgásáról szólottak. (2) E könyveket csak azért tulajdonították istennek, hogy annál nagyobb legyen a fontosságuk. (3)
Az árják is nevekkel jelölték a csillagzatokat. Ezek között, miként más népeknél, hősök, állatok és hasznos tárgyak neveire találunk. Az ég szállással látta el a legtiszteltebb egyéniségeket. igy például a Nagy Medve hét fényes csillaga a hinduknál a hét fő-risi vagyis szent személy volt, "kik messze a Szaturnuszon túl székelnek". Procyon volt a híres Hanumanu vagy Hanuan-majom, ki farkával áthidalta az india és Ceylon közötti tengerszorost, hogy Rama serege rajta átkelhessen. A hinduk glóbusán ott van még egy óriási termetű aethiopus, egy köpenybe burkolt asszony, egy leopard, egy gólya, két sertés és egy nagy fa, melynek tetejére kutya van téve.
A keletiek rendszerint kicsiny csoportokat képeztek,
(1) (J. B. BIOT): Journal des Savants, 1855, p. 466.
(2) CLEMENS ALEXANDRINUS: Stromata lib. VI.
(3) JAMBLICHUS: De mysteriis egyptiacis, cap. 1.sőt gyakran az akkadiak régi szokása szerint a csillagokat külön-külön jelölték meg. Ilyen maradt a középkori arab glóbus; ilyen a khinai és a mongol glóbus is. A khinaiaknak mintegy 300 csillagzatuk van, melyek szinoním neveikkel csaknem 800 különböző elnevezést adnak. A tatárok glóbusa 319 csillagzatra oszlik.
A khinai asztrognózia a nyugatihoz képest sajátszerű vonásokat tár elénk. Az égbolt, mondja a Suking, YAO idejében négy negyedre oszlott, melyek mindegyikének külön-külön jelképe és színe volt. És pedig annak, a melyikben az éjnapegyenlőségi pont volt, egy fehér tigris, a többi háromnak pedig sorban egy vörös madár (flamingo vagy phoenicoptera), egy kék sárkány, és egy fekete teknős béka vagy inkább egy fekete harczos. A csillagzatok között például a következő képeket látjuk: a Kis Medve α és β-ja az ég uralkodói, a Nagy Medve α-ja az ég tengely-csapja, a Nagy Medve η-ja az izgő-mozgó fény, ugyanezen csillagzat β és γ-ja a drágakövek, a Lant α és β-ja a hímző leány. A Nagy Medvét még vederrel is ábrázolták, és pe-teu-nak, északi vedernek nevezték; a mit mi a Medve farkának nevezünk, az náluk a veder fogantyúja volt. Egy régi csillag-térképen, mely KOEGLER birtokában volt, néhány olyan csillag volt megjelölve, melyeket gyenge fényük miatt a közönséges szem nem vesz észre,* mely körülmény arról tanuskodik, hogy Khinában az idők
* DUHALDE: Description géographique, historique ... et physique de la Chine, 1735, t. III. p. 273. v. ö. Memoires de l'Académie des inscriptions et belles lettres, t. XLII, 1876, p. 512, note (n).
folyamában oly emberekhez is folyamodtak, kik nagyon éles látással rendelkeztek.
A khinaiak képes ábrázolatai között van azonban egynéhány, melyek a görög glóbuson is megvannak. De ha a képzelt tárgyak néha egyeznek is, a csillagok, melyekre azokat rátették, különbözők. Egyébiránt sok név a mennyei birodalom tisztviselőitől és főméltóságaitól van véve. A khinai glóbus, nemcsak hogy önálló alkotmány, hanem még meg is maradt elszigetelt állapotában a nélkül, hogy a nyugati népek tőle valamit átvettek volna.
Nevezetes, hogy ámbár a khinaiak már jóval annak előtte hogy az európaiak az országukba érkeztek, utazásaikat egész az egyenlítőig kiterjesztették, névlajstromuk még sem ölelte fel az éggömb déli részét. Munkájukkal akkor már készen voltak és csillagászatuk annál a pontnál megállapodott. Az antarktikus csillagzatokat, melyek az ő régi szemhatárukon láthatatlanok, tőlünk vették. (1)
A nomád arabok már jóval MOHAMMED kora előtt alkottak uranografiai képeket, melyekből felismerhetni, hogy önállóan jártak el. Éggömbjükön voltak állatok, mint például teve, strucz, sakál és kutya; voltak a pásztor-életben használt dolgok, sátor, jászol, fazék, tál, rőf, veder. A két Medve négyszöge a legnagyobb két csillagzatuk volt és két koporsót, nash-t ábrázolt; a fark három csillaga mind a két csoportban három siránkozó, benãt al nash al kubra volt (2)
(1) Monthly notices of the astronomical Society of London, vol. XV, 1855, p. 21.
(2) SCALIGER: Notae in sphaeram Manilii, MANILIUS Astronomicon-jának 1679-iki kiadásában p. 429.Az a glóbus, melyet a klasszikus arabokénak nevezhetnénk, azaz az izlam fénykorának glóbusa, mint névlajstrom talán a legteljesebb volt. A csoportok kicsinyek de nagyszámúak voltak és több száz csillagnak meg volt a maga külön neve. Ez a glóbus az izlammal együtt messze elterjedt. A perzsa Bundehes, mely a mohamedanizmus behozatalánál későbbi keletű, megtartotta a jeleit. A többi között megemlíti az állatkör négy vezércsillagát: taschter, venaud, satevis és haftorang-ot, melyeket Ormuzd az ég négy sarkára helyezett, hogy négy elöljáró őrként a csillagzatokra vigyáznának. Ezekhez járul meschia, Sirius, melyet az égbolt közepén levőnek gondoltak, és meschiané, melynek, miként az előbbeninek, kigyó a jelképe.*
Ámbár egyes népek uranografiájukat egészben vagy részben más népektől vették át, annyi mégis bizonyos, hogy az asztrognóziai munka az ó- és a közép-kor több népénél függetlenül és különállólag vitetett végbe. A mi Amerika és Óczeánia ifjabb népeit illeti, ezek nem fejezték be a csillagos ég leirását. A mi kontinensünkön a görögök a terjedelmes csillagcsoportok rendszerét fogadták el. Az egyptomiaknak és hinduknak csekélyebb terjedelmű csillagzataik voltak. Az akkadiak, khinaiak, tatárok és arabok glóbusai kicsiny csoportokat vagy magános csillagokat vettek fel. Mindazonáltal ezeken az ábrázolatokon egy egyetemes tény az irányadó: ez a képek rendszere, mely az égbol-
* ANQUETIL DU PERRON: Zend-Avesta, vie et oeuvres de Zorotastre, 1771, t. II, p. 349, 378.
tot önkényes tárgyakkal és személyiségekkel népesíté be, melyeket az illető nép életmódja és hajlamai szerint választott.
A csillagászati hitregék.
Mily mértékben viselik magukon bizonyos glóbusoknak, nevezetesen a görög glóbusnak csillagzatai a valódi hitregék típusát vagy a régi legendák emlékezetének vonásait? Nem tekintve egyelőre a tizenkét jelű állatkört, vajjon feltehető-e, hogy EUDOXUS és ARATUS csillagzatainak rendszeres és tudós eredete van, tehát például olyan eredete van, melyhez az ég minden személyiségének egy év egész folyamában való viszonylagos fekvésére és a Naphoz viszonyított látszatára alapított mythológia kivántatik meg? Itt a horizont fölötti viszonylagos helyzeteknek egész összességével állunk szemben, mely helyzetek évszakonként változnak. Eme viszonyoknak, hogy legendák kifejezői lehessenek, nagy számú és nagyon bonyolódott feltételeknek kellene eleget tenniök. Azonban feltehetjük-e, hogy ezt a serény munkát abban a kevéssé művelt korban, melynek e munka tulajdonitandó volna, valóban elvégezték?
Csillagzatok formálását az újkori időkben is láttuk. HEVELIUS, L. LANDE és mások a régiekhez ujakat tettek. De mindnyáját találomra és csillagászati czélzatosság nélkül helyezték az égre. Midőn arról volt szó, hogy NELSON és I. NAPOLEON a csillagok közé helyeztessenek, ez mindössze is csak néhány csillag elnevezésének kérdése volt, de senkinek sem jutott csak egy pillanatra is eszébe, hogy oly csoportokat válaszszon, melyeknek évi járása és látszólagos helyzete
eme hősök tetteivel és életével bármiféle hasonlatosságot tüntetett volna fel.
Szintén ily módon esett meg a történelmi időkben, hogy Berenice hajfürtjeit, a Gödölyéket (1) és Antinoust (2) az égre helyezték. Semmi tárgyilagosság sem forgott fen, hogy eme nevekkel ilyen alakú csoportokat inkább ruházzanak fel mint másokat. Igy például Berenice hajfürtjeire nézve HYGINUS (3) és JUSTINUS (4) elbeszélték, hogy mi úton-módon gazdagodott az éggömb evvel a csillagzattal. A –III. századig a csillagoknak ebben a halmazában egy gabona-kávét láttak, mely képet az arabok mindekkoráig megtartották. (5) Történt azonban, hogy a királyné, PTOLEMAEUS EUERGETES neje, megfogadta, hogy hajzatát Marsz templomában az isteneknek áldozza, ha a férje és ura diadalmasan tér vissza a háborúból. Ezt a fogadalmát meg is tartotta. De a hajfürtök a következő éjen csodálatos módon eltüntek. CONON csillagász megfejté, hogy' esett meg a csoda: megmutatta az égen azt a csillaghalmazt, melyet Coma Berenices (Berenice hajfürtjei) néven ismerünk. Nos, itt nyoma sincs valamely rejtélyes allegóriai eszmének vagy pedig csillagászati czélzatosságnak.
Hát a glóbus első szerzőit miért indították volna alaposabb okok, és miért kerestek volna messzebb fekvő czélzatosságot? Ellenkezőleg, minden jel oda mutat, hogy az eljárás a fentebbihez hasonló volt. Így
(1) HYGINUS: Poeticon astronomicon, lib. II, cap. 13.
(2) ANTINOUS, a +II. században, kedves embere volt HADRIANUS-nak. (FIRMICUS: Matheseos institutiones.)
(3) HYGINUS: Poeticon astronomicon, lib. II, cap. 25.
(4) JUSTINUS Epitome historiarum, lib. XXVI, cap. 3.
(5) Ez az araboknak huzimethon csillagzata.például elbeszélik, hogy Callisto mi módon került az égre. De vajmi nehéz ebben az elbeszélésben allegorikus és titokzatos szándékot látni: Callisto arkadiai fejedelemnőnek Jupitertől egy fia volt, és a féltékeny Juno az anyát medvévé változtatván, ez a medve az égre helyeztetett.
Egyébiránt a csillagzatok jelképei változtak is. Így például a Lant, miként Hyginusban látni, hajdan egy egész tengeri teknős béka pikkelyestül volt. Mindezek a változtatások egészen önkényesek voltak, és bennük semmi sem járt a legendák vagy allegóriák fonalán. Sőt OTFRIED MÜLLER már régen megjegyezte volt, (1) hogy a görögöknél a tulajdonképeni csillagászati hitregéknek csak jelentéktelen szerepük volt, és hogy gyakran semmiképen sem függtek össze a vallással.
Hogy fogalmunk legyen arról, hogy az arabok mi módon eszelték ki az uranografiai regéket, elég, ha példaképen meghallgatjuk a következő elbeszélést, melyet ALBUFARAGIUS így adott elő: (2) al shere, Sirius és al gomeyze, Procyon, két nővér volt. Fivérük al suhil (vagy szuhél), Canopus, nőül vette al zsozé-t, Rigelt, de miután ifjú feleségét megölte volt, nővéreinek üldözése elől a déli sark felé menekült. Al obur, vagyis más néven Sirius, a tej úton túlig követte, de al gomeyze helyén maradt és könyzáport hullajtott, elannyira, hogy csaknem bele-vakult. E mese szerzői talán azt vették figyelembe, hogy a lenyugvó Canopus Rigelt mintegy magával húzza a szemhatár alá, de a többi, az mind csupa ábránd.
(1) O. MÜLLER: Prolegomena zu einer wissenschaftlichen Mythologie, 1825, p. 191.
(2) ALBUFARAGIUS (XIII. század): Historia compendium dynastarum, 1663, p. 131.Azoknál, kik az éggömböt mythológiai költeményekkel magyarázzák, valamely csillag felkelése a születését, lenyugvása pedig a halálát jelenti. Ez a hasonlat hébe-hóba a helyén lehetett. Oriens (kelet) az oriri, születni szóból származik, occidens (nyugat) pedig az occidere, megölni szóból. El lehetett mondani azt is, hogy a Skorpió, mely abban a pillanatban kel fel, a melyben Orion lemegy, megöli ezt az óriást. Ez a mondás némileg megfelel a jelenségnek. De gondolható-e, hogy a Skorpió és Orion jelképeit csak azért tették volna oda, a hol vannak, hogy az előbbeni megölje az utóbbit? Ha figyelembe vesszük a legendáknak a számát és bonyolultságát, melyeknek eleget kellett volna tenni, és azt, hogy e legendák gyakran egyazon személyiségre nézve is nagyon változatosak, hajlandók leszünk tagadólag felelni.
Különben láttuk, hogy az új-kori időkben az éggömbnek az ó-koriak előtt ismeretlen terjedelmes része egészen új csillagzatokkal lőn benépesítve. A dolgot tabula rasa-n kellett végezni. Nos, rendszeresen végezték, vagy pedig tudományos allegóriák szellemében? Sem így, sem úgy: a neveket találomra fogták rá a csillagcsoportokra. Sem az első spanyol és hollandi tengerészek, sem pedig LA CAILLE, ki munkájukat teljessé tette, pillanatig sem gondoltak allegóriák keresésere. Egészen tetszés szerinti neveket választottak, melyek nem rejtettek semmi titkos gondolatot, sem pedig valami mythológiai vagy legendaszerű dolgot.*
* Az újabb csillagképek történetét LUGOSY (IDELER után) közzétette a magyar tudós Társaság Tudománytárában (1840. junius). Mióta GALILEI a Jupiter-holdakat medicei csillagoknak nevezte, az új-kori fejedelmek után való elnevezések gyakoriakká váltak; több csillagász meg az egész eget csupa keresztény csillagnévvel igyekezett felruházni HELL MIKSA híres hazánkfia, 1789-ben három csillagképet hozott javaslatba: György hárfáját (Harpa v. Psalterium Georgii) a Bika lábai alatt, III. György angol király tiszteletére: Herschel nagy messzelátóját (Telescopium Herschelii) a Bika, Fuvaros és az Ikrek között, és Herschel kisa messzelátóját. Csak a két első tartotta fen magát, a harmadik BODE nagy átlászából s ennek nyomán a legújabb csillagabroszokból is kimaradt. HELL nagy súlyt fektetett az ő elnevezéseire, monumenta aëre perenniora-nak nevezte azokat. Nem így LALANDE, ki a Macska [Felis) csillagképéhen is állított ilyen monomentumot, és pedig azért, mert – mint maga mondá – szerette ezt az állatot. (Ford.)
Mi okból higyjük, hogy a dolog, nem tekintve néhány világos, nagyon egyszerű és egészen természetszerűleg megokolt vonatkoztatást, hajdanta másként állott? A glóbus első szerzőit miért indították volna alaposabb okok, és miért kerestek volna titkosabb czélzatosságot? Allegóriák után indultak-e azok, kik a Hold korongjára különböző tárgyakat helyeztek? És a csillagos égre helyezett képek, tekintve jellemüket, nem hasonlítanak-e a legnagyobb mértékben a csatlósunkra helyezett képekhez? Ugy vélekedünk tehát, hogy a képes éggömbben első sorban pusztán csak mesterséges és képes névlajstromot kell tekinténünk, mely húsz vagy harmincz nemzedék egymást követő, de semmi esetre sem rendszeres munkálkodásának eredménye.*
* IPOLYI 246-nál nem kevesebb magyar népies csillagelnevezést közöl (Magyar mythologia p. 582), melyek LUGOSSY hosszas és buzgó gyűjtésének eredményei. E nagy érdekű lajstrom, mely még értékesebb volna, ha a csillagok és csillagkepek azonosítva volnának, és az elnevezések vidékek szerinti változása is előtüntetve volna, hangosan tanusítja a magyar népnek az asztrognozia iránti hajlamait. Itt is bajos volna ugyan eldönteni, hogy mely elnevezések vihetők vissza a magyarság ős korára, de azért feltehető, hogy nagy részük igen régi származású, és hogy őseleinknek számos olyan hitregéjök vett, melyeknek végső színhelye, miként a görögöknél a csillagos ég volt. Czélzatosságokat persze itt ép oly kevéssé szabad keresnünk, mint a görög csillagképeknél. (Ford.)
A csillagzatok között a legfontosabbak azok voltak, melyek a dodekatemóriákhoz fűződtek és a melyek a Nap útjának meghatározására szolgáltak. Jelenleg elismert dolog, hogy az állatkörnek tizenkét jelre való első felosztása az akkádiakat illeti meg. SAYCE ezt a felosztást Mezopotámia síkjaiban a –XX. sőt a –XXIII. századra teszi. (1) Ettől a néptől vették át idők folyamában a többi népek a Nap szállásainak jelképeit, az ég eme "tornyait", a hogy' arabul még jelenleg is mondják.
Az akkádiak azon kezdték, hogy hónapjaik mindegyikét pantheonjuk egyik istenének oltalma alá helyezték. A mikor az ekliptika felosztása forgott szóban, részben talán ezen istenek jelképeit használták fel az ekliptikai jelek vagy dodekatemóriák megállapítására. Ezek a jelek megegyeznek a tőlünk használtakkal; csaknem hiány nélkül feltalálták azokat a ninivei ékirású táblácskákon, nevezetesen egy kost vagy ibexet, egy bikát, két ikret, kik lábaikat szemközt fordították, egy rákot, egy oroszlánt, mely elnyeli a bikát, egy skorpiót, egy az íját feszítő íjászt, kit gyakran egyszerű nyíl helyettesít, egy halfarkú kecskebakot, egy vizet öntő istent vagy egy edényt, melyből víz folyik, végre egy vagy két halat. (2) De nem lelték még fel a Szüzet, kit valószínüleg Ischtar vagy lsztar istennővel ábrázoltak, sem pedig a Mérleget,
(1) Transactions of the Society of biblical archeology, vol. III, 1875; p. 145, 339.
(2) LENORMANT: Les origines de l'histoire, 2-e édit., t. I, 1880, p. 237-238.melynek behozatala aránylag új-kori. Az ős-állatkörön a skorpió mindig két jelet foglalt el, melyek néha jelképének megkettőztetésével voltak előtüntetve.
Midőn a dodekatemóriákat a távolabbi nyugaton élő népeknél behozták, az ekliptikától átszelt övnek már megállapított csillagzatai voltak. Hogy tehát a jelek állatköre elhelyezhető legyen, ezeket a csillagzatokat újjá kellett alakítani, és neveiket meg kellett változtatni. Ezt látjuk például Görögországban, hol is az állatköri csillagzatok, melyekre a dodekatemóriákat ráillesztették, egyenlőtlen méretüek, a hézagokat roszul töltik be, szélességük pedig az ekliptikára vonatkozólag nem szimétrikus. Hogy az állatköri csillagzatok és a dodekatemóriák eredetileg különbözők voltak, ezt különben is kétségtelenül igazolja az a korszak, melyben, a preczesszió hatása miatt, a jelek összevágtak a csillagzatokkal. Ez a megegyezés néhány századdal időszámításunk előtt, a –II. vagy a –III. században volt meg. Ha a két rendbeli sorozat eredetileg csak egy sorozatot képezett volna, ezen összetalálkozás időpontja jóval régibb volt volna. A –VII. század óta az állatkör elterjedt Kis-Ázsiában és nem sokkal később történt, hogy a görögök ráillesztették arra, a mi az ő képes éggömbjükből akkoriban már meg volt. (1)
EUDOXUS használta már a dodekatemóriákat. PLATO nem említi ugyan az állatkört, de ARISTOTELES mindig beszél róla, ha alkalom adtán idézheti. (2) Az AUTOLYCUS-
(1) (LETRONE): Journal des Savants, 1839, p.536.; LEPSIUS: Einleitung zur Chronologie der Aegypter. I. Abth., p. 65, 124.
(2) ARISTOTELES: Meteorologica, lib. I., cap. 6,8.tól ránk maradt értekezésekböl kitűnik, hogy ebben a korban dodekatemóriák közkeletüekké váltak. A görög állatkörben a Skorpió két jel helyét foglalta el, miként az akkádiaknál; karmait chélai, kinyujtotta a jelenleg a Mérlegnek kiszabott térségbe. A Mérleget mint csillagzatot csak a –II. század elején alkották és nem szerepel azokban a ránk maradt iratokban, melyek GEMINUS és VARRON iratainál régiebbek. (1) Maga PTOLEMAEUS is, bár jóval későbbi, katalógusában a Skorpió-nak chélai-ját használja, és csak ascenziós táblájában használja a Mérleget.
A mit az előbb a csillagzatok elnevezésére nézve a titkos és hitregés czélzások hiányáról mondottunk, ugyan azt a dodekatemóriák neveire és jelképeire is alkalmazhatónak tartjuk. Ezekben majd a mezei munkák képére, (2) majd az egyptomi istenségek pantheonjára, (3) majd pedig Hercules és Theseus munkáinak sorozatára (4) véltek ismerni. Ezeket az értelmezéseket már csekély világosságuk és ellenmondásaik is kétesekké teszik. A kezdetbeli elnevezésekben, mint egyebütt, úgy valószínűleg itt is, kevésbbé tudós és önkényesebb felfogás uralkodott. Néhány jelképnek volt talán jelentménye. Igy lehetséges, hogy a Rák a Napnak visszafutását, a Mérleg pedig az éjek és a napok egyenlőségét tüntette elő. (5) De az ezeken a némileg szembeötlő hasonlatokon túl való kalandozást merészségnek tartanók.
(1) (LETRONNE): Journai des savants, 1839 p. 531-535.
(2) WM. WARBURTON: The divine legation of Moses. vol. I, 1737.
(3) (S. SCHMIDT): Excerpta totius italice necnon helveciae litterature, 1760-iki évfolyam.
(4) DUPUIS: Origine de tous les cultes, édit. 1795 (an III.) t. I. p. 317, 434.
(5) MACROBIUS: Saturnalia, lib. I, cap. 17, 21; VIRGILIUS: Georgica lib. I. v. 208. MANILIUS: Astronomicon, lib. II, v. 242.Sőt azok a változtatások, melyeket a különböző népek az állatkörön véghezvittek midőn ezt elsajátították, azt mutatják, hogy nem volt bennük rendszeres törekvés a jelképek fentartására. Így Egyptomban, VI. RHAMSES –XIII. századbeli síremlékének naptárában, az állatköri jelek szemlátomást tanusítják, hogy a khaldeai dodekatemóriákból származnak, de vannak változtatások, melyeknek czélja egyazon jelkép ismételt használatának kikerülése volt. Valamely ábrát egy másikkal cseréltek fel, ha az egyptomi égen már más valamit jelentett. Így a thebai csillagászok az ötödik állatköri jelt nem ruházhatták fel az oroszlán jelképével, mert már megelőzőleg volt egy egyptomi oroszlán-csillagzatuk, mely a khaldeaitól egészen különböző volt.
A következő táblázat magában foglalja eme csillagászati műemlék tizenkét jelét; az összehasonlítást megkönnyítendők melléjük írtuk a dodekatemóriák neveinek jelentményét kopt nyelven.
AZ EGYPTOMI MŰEMLÉK ÁLLATKÖRE
A bőr (kosbőr?)
A bika
Egy növény két csírája
A szarvasbogár
A kés
A szűz
Egy jel, mely még nincs kellőképen
megmagyarázva, de arra a jelre emlékeztet,
mellyel a felkelő vagy lenyugvó Napot ábrázolták
A kígyó
A nyíl
Az élet
A víz
A halA KOPT ÁLLATKÖR
A bégetés
A földmivelő
A (két) szerető
A hátráló
Az arató
A termékeny (nő)
A méreg
A hajtó
A pad
Az áztató
A vándor-halLátni, hogy a kopt jobban megközelíti a valódi klasszikus állatkört.
LETRONNE-é az érdem, hogy már ögy félszázadnál régebben észrevette és kimutatta, hogy Egyptomban a tisztán görög vagy khaldeai alakú állatkörök egyike sem régibb a római korszaknál. (1) A múmiák ládáiban festett állatköröket lehet találni, de ezek aránylag közelmult időkből valók. Ezen állatkörök egyikét, mely görög feliratot viselt, TRAJAN korabelinek ismerték fel. A latopoliszi (esneh-i) állatkörnek szintén görög felirata annak keltét a +117. évre teszi. A denderah-i állatkör, melyben nagyon régen múlt időknek maradványát vélték felismerni, nem vezethető vissza időszámításunk kezdetére, és jelenleg már csak történeti érdeke van. Rajzát az egyptomi expediczió szép munkájában láthatni. (2) A kicsiny köralakú planiszferát 1821-ben zsákmányolták és vitték Párisba, de a nagy négyszögű ábra a templomban maradt. Emerre van illesztve NERO emléktáblája.
Az akkádiak eredeti állatkörén minden jel három alosztályra vagy dekánra volt osztva, melyek mindegyikének egy külön csillagja volt, melynek a szemhatáron való feltűnése az ekliptika megfelelő ívének felkelését hirdette. A régi Perzsia ugyanezt az eljárást fogadta el. Ez az alosztályozás, a hozzája kötött asztrológiai eszmék miatt, nagy fontosságra tett szert Egyptomban. A dekán vagyis tíz foknyi téra jelnek harmada
(1) LETRONNE: Recherches pour servir à l'histoire de l'Égypte 1832; Observations sur les représentations zodiacales. 1824.
(2) Description de l'Égypte. Antiquités, Planches t. IV, 1817, pl. 20.volt: összesen tehát harminczhat dekán volt, melyek az emberi életre befolyást gyakorló személyiségeknek voltak szentelve. Mint időmérték minden dekán tíz napot uralt. Eme rendszerben a 36 dekán tizes csoportjai 360 napot tettek ki. Az egyptomiak azután megpótolták egy harminczhetedikkel, mely az évet bezárta és egyúttal a következő évbe is belenyúlt. Az új évnek első dekánja csak eme pótló-fajta dekán elteltével kezdődött.
KIRCHER volt az első, ki egy görög-egyptomi állat-körnek, melyen a jelek és a dekánok fel voltak jegyezve. rajzát közzétette. (1) Azóta eme jelképes ábráknak különböző lajstromai jutottak tudomásunkra. Már FIRMICUS is feljegyzett volt egyet. (2) HEPHAESTION thébai asztrológus lajstromát először SAUMAISE, (3) később, a kéziratok nyomán gondosabban, BIOT tette közzé. (4) IBN EZRA hármat jegyzett fel, melyeket a barbárokénak mondott, azaz az egyptomiakénak, a perzsákénak és az indusokénak. (5) Ezek összefüggnek egymással a nélkül, hogy valóban azonosak volnának. Látni, hogy Perzsiában és Indiában a lajstromot átdolgozták. LEPSIUS és BRUGSCH a legújabb tekintélyek az egyptomi dekánok terén, (6)
(1) KIRCHER: Oedipus aegyptiacus, t. II, part. II, 1654, p. 206.
(2) FIRMICUS: Astronomicon, lib. IV, cap. 16.
(3) SALMASIUS: De annis climatericis, 1648, p. 610.
(4) (J. B. BIOT): Mémoires de l'Académie des Inscriptions, t. XVI, part. II, 1884.
(5) DUPUIS : Origine de tous les cultes, édit. (an III), t. III. part. II, p. 225; (COLEBROOKE): Asiatic researches, vol. IX, 1807, p. 367, 372.
(6) LEPSIUS: Einleitung zur Chronrologie der Aegypter. i. Abth. 1849, p. 68-69 (hol is a dekánok öt lajstromát közli) ; BRUGSCH: Monuments de l'Égypte, I-re série, 1857, pl. XIX.Perzsiába a khaldeai állatkör került, dc ez nem nagyon régi időkben történt. A Zend-Aveszta korában még híre-hamva sem volt. A Bundehes-ben látható, hogy Ormuzd az álló csillagokat tizenkét anya-csoportozatba osztja, melyek a tizenkét klasszikus jelnek nevét viselik és a Napnak állomásait állapítják meg. Megállapítja azt a huszonnyolcz csillagzatot is, melyek a Holdnak szolgálnak állomásokul. Mindezek a csoportok vagy inkább a csillagok, melyek azokat alkotják, egy égi hadseregnek elemei, mely seregnek az a rendeltetése, hogy a teremtményeket a gonosz szellem támadásai ellen megvédelmezze. Hatezernégyszáz kicsiny csillag volt csoportosítva a végből, hogy a csoportozatok mindegyik fő-csillagának segítségére legyenek. (1) Mindez nem lephet meg bennünket, mivel a Bundehes szerkesztése későbbi keletű az izlamnak Perzsiába való behozatalánál. Ebben az országban mindegyik állatköri jel ezer részre volt felosztva, mi a kör egész kerületében 12000 részt tett ki. (2) A világ tartamának vagyis a kiszabott időnek 12000 évnyinek kellett lennie.
Jelenleg már kétségbe nem vonható dolog, hogy a Nap tizenkét jelű állatkörét Indiába is kívülről hozták be. Voltak ugyan, kik MENU –IV. századbeli intézményeiben egy helyet véltek találni, a melyben ez az állatkör fel van említve, de HOLTZMANN kimutatta, hogy a szóban forgó helyet rosszúl ér-
(1) ANQUETIL DU PERRON: Zend-Avesta, vie et oeuvres de Zoroastre, 1771, t. II, p. 349.
(2) Ibid., t. I, p: 592.telmezték. (1) VALMIKI Ramayanájának (2) állatköre ugyanezen orientalista szerint szembeötlőleg elárulja, hogy toldozáson ment keresztül, és ugyanez áll arról az állatkörről is, mely AMARASINHA +I. századbeli szótárában van felemlítve. Csak bizonyos idővel időszámításunk kezdete után történhetett, hogy a dodekatemóriák rendszere Hindosztánba eljutott.
Másrészt meg semmi kétséget sem szenvedhet, hogy a görög és az indiai állatkörnek közös eredete van. Minden kétség eloszlatására elegendő volna a Comorin-fok melletti Verdapettah pagodájának állatköri ábrázolását (3) összehasonlítani avval, mely a párisi Notre-Dame templom egyik tornyának lábán van. (4) A tipusok egysége valóban meglepő.
Khinában is közlekedés révén ismerkedtek meg az ekliptikának dodekatemóriákra való felosztásával. Ebben az országban a Nap útját hoang-tao-nak, sárga útnak nevezik. A khinaiak nem használták ugyan a görög-khaldeai állatkört, de alkalmuk lehetett ezt különböző időkben látniok. Kétségen kívül egy részét tette azoknak a rajzoknak, melyek a Ta-Csin-ből vagyis a római birodalomból jött idegenek útmutatásai nyomán +162-ben szerkesztett armillákat és égglóbusokat borították. FO, a híres pap, a nagy csillagász és nagy asztrológus, (5) a görög dodekatemoriák neveit még tanította is. (6)
(1) HOLTZMANN: Ueber den griechischen Ursprung des indischen Thierkreises, 1841.
(2) A –IX. század tájáról való.
(3) (J.CALL): Philosophical Transactions, 1772, p. 353.
(4) (LEGENTIL): Histoire et Mémoires de l'Académie des sciences, 1785, Mém., p. 17. A párisi Notre-Dame templom a XIII. század elejéról való.
(5) Élt a +VIII. század táján.
(6) (LETRONNE): Journal des savants. 1840, p. 310.De ha bizonyos mongol népek az alapeszmét elfogadták is, a jelképeket azért mégis megváltoztatták. A mongolok, tibetiek a mandsu-tatárok és a japániak a dodekatemóriákat jelenleg oly alakokkal használják, melyek között alig van különbség. Ime három sorozat, melyek mindegyike a tavaszi éjnapegyenlőséggel kezdődik:
A MONGOLOK ÁLLAT-
KÖRI JELEIA MANDSU-TATÁROK
ÉS A TIBETIEK
ÁLLATKÖRI JELEIA JAPÁNIAK
ÁLLATKÖRI JELEI
VAGY JETTALeopárd
Nyúl
Krokodil
Kigyó
Ló
Juh
Majom
Tyúk
Kutya
Sertés
Egér
ÖkörTigris
Nyúl
Sárkány
Kigyó
Ló
Kecske
Majom
Tyúk
Kutya
Sertés
Egér
Ökör vagy tehénTigris
Nyúl
Sárkány
Kigyó
Ló
Juh
Majom
Kakas vagy Tyúk
Kutya
Kandisznó
Egér
Ökör vagy tehénEz ULUG-BÉG állatköre. (1) A mongolok az ujgurok révén kapták; ez volt az egyedüli nép Közép-Ázsiában, mely DSINGISZ-KHÁN idejében vagyis a XIII. században némi csillagászati ismeretekkel rendelkezett és irással élt. Ezt az állatkört fogadták el a törökök is. (2)
Nagyon sajátszerű jelenség, melyre nem hívhatjuk fel eléggé nyomatékosan az olvasó figyelmét, hogy a mexikói napok nevei között aránylag nagy számmal vannak olyanok, melyek a mongol népek állatköre jeleinek neveivel egyeznek. Ilyenek a nyúl, a kigyó, a
(1) GRAVIUS: Epoche celebriores astronomis ... usitatae, 1650, p. 6.
(2) HYDE: De religionis veterum Persarum historia, 1700, p. 225.majom és a kutya. Az Újvilágban meg nem levő leopárd, krokodil és tyúk helyett az aztékek a párduczmacskát, a gyíkot és a sast választották. Sőt a hasonlatosság korántsem szorítkozik csak az eddigiekre. A mexikói holdjárású naptárban huszonnyolcz kifejezés közül hét megegyezik a hinduk kifejezéseivel; ezek a következők: kigyó, nád, borotva, a Nap útja (mely a hinduknál Visnu isten lábnyomai), kutyafark és ház. (1)
Vajjon egészen véletlenek-e ezek az egyezések? Számuk nem hökkent-e vissza ilyes következtetéstől? Hiába mondaná valaki, hogy a dolgok, melyekhez az emberi szellem az ilyes jelképek alkotásánál fordul, korlátozott számmal vannak, mert a jelen esetben az ismételve előforduló nevek túlhaladják azt a számot, melyet a valószínüség a véletlenség feltételezésének megenged. A mongol állatkör csaknem módosulás nélkül került Japánba. Ha még tovább jutott volna, nem volna mit csodálkoznunk, ha még tetemesebb módosulásokon ment volna keresztül. A mit az állatkörből Mexikóban találunk, az nem mutat elszigetelt esetek egyezésére, hanem rendszeres maradványokra, melyek részben helyreállított épületnek megtartott részleteivel hasonlíthatók össze. A holdjárású naptár kifejezései az indiai kifejezésekhez hasonlítanak ugyan, mi a nehézséget fokozni látszik, ámde a mongolok a Hold indiai állatkörét fogadták el. (2) Tényleg tehát csak egyetlenegy forráshoz kellene folyamodnunk. Mindazonáltal még
(1) A. DE HUMBOLDT: Vues dos Cordillères et monuments des peuples de l'Amérique, édit. fol., 1810. p. 152; édit. 8o, t. II, 1816, p. 3.
(2) A. RÉMUSAT: Mélanges asiatiques. 1825. t. I, p. 212.mindig meg kellene magyaráznunk, hogy az esetben, ha Amerika észak-nyugat felől oly bevándorlókkal gyarapodott, kik képesek voltak a Nap és a Hold állatkörét behozni, hogyan eshetett meg, hogy ezek a legalább is félmüvelt bevándorlók ugyanekkor nem hozták be a gabonanemeket, a vasat, a targonczát, a malmokat, főleg pedig a betürendes írást is? Pedig ezek oly szerezmények, melyeket az ember, ha már egyszer birtokukba jutott, nem veszít el egykönnyen és nem válik meg tőlük. Miként származhatott volna át az egyik ismeret a többi nélkül? Oly rejtvénnyel állunk itt szemben, melynek megfejtése mindekkoráig nem sikerült.
Vésett glóbusok és antik planiszferák
Különböző népek, miután az asztrognóziát már megteremtették volt, úgy az egész éggömbnek, mint csak egynémelyik részének vésett vagy pedig faragott képes ábrázolatait készítgették el. Mindezekben az állatkörnek jutott a főszerep, minket pedig az állatkör kiválóan érdekel, a mennyiben az éjnapegyenlöségi pontok helyzete lehetővé teszi, hogy eme rajzolatok készültének időpontját meghatározzuk.
Már több műemléket említettünk, melyeket ily módon hasznunkra fordíthattunk. A mi a görög iskolából származó hordozható ábrázolatokat illeti, ezekből csak nagyon kevés maradt ránk és jellemük inkább diszítményes semmint tudományos. HIPPARCHUS a legnevezetesebb csillagzatokat egy szilárd gömbön ábrázolta és az égnek ezt a becses képmását Alexandriában őrizték, mert PTOLEMAEUS, hogy kimutassa, hogy a
csillagok viszonylagos fekvése nem változott, hivatkozik reá. (1) De semmi ilyes tárgy nem maradt ránk. Igy azután az antik éggömböt leirások nyomán kellett helyreállítani, mert a birtokunkba jutott ábrák e czélra elégtelenek voltak.
Régészeti múzeumainkban különböző kőszobrok vannak, melyek a vállain egy csillagos gömböt tartó Atlast ábrázolnak. (2) De eme gömbök méretei sokkal kisebbek, semhogy a művész azokat a csillagos ég hű képmásaivá alakíthatta volna át. Másként áll a dolog a nápolyi múzeum farnese-i Herculesével, ki a tarkóján egy hatalmas márványgolyót tart. (3) Eme glóbusra képes csillagzatok vannak vésve, melyek alakjai a csillagászt nem elégítenék ki, de azért legnagyobb részük felismerhető. A kolurák fekvését, legalább megközelítőleg, meg lehetett rajta állapítani. És fekvésük körülbelül a –300-ik évnek felel meg.(4)
Egy kevésbbé részletes másik antik márvány-glóbust az arolseni múzeumban őriznek. (5) A Vatikánban van egy szintén márványból készített, félig eltörött görög-egyptomi planiszfera, mely úgy asztrológikusnak mint csillagászatinak mondható. (6) Közepét a két Medve és
(1) PTOLEMAEUS: Magna compositio, lib. VII, cap. 1.
(2) WINCKELMANN: Pierres gravées de Stosch, t. II, 1765; C. W. KING: Antique gems and rings, 1812, pl. XXXVIII, No 5.; GERHARD: Akademische Abhandlungen, Archemores, I. Bd. Taf. IV, No 5.
(3) PISTOLESI: Museo borbonico descritto ed illustrato, t. V, 1834. pl. 32; úgyszintén MANILIUS Astronomicon-jának BENTLEY-féle kiadásában (4o, Londini, 1739)
(4) HEIS: Neuer Himmels-Atlas, 1872, p. IX.
(5) GAEDECHEN: Der marmorne Himmelsglobus des Antikencabinets zu Arolsen, 1862, két műlappal.
(6) (BIANCHINI): Histoire et Mémoires de l'Académie des sciences, 1708, hist., p. 110, 1 műlappal.a Sárkány alakjai töltik be; távolabb vannak az állatköri jelek, s ezek mellett az állatkörön kívül fekvő nevezetesebb csillagzatok, melyek viszonylagos fekvése azonban nem valami szigoruan van szemmel tartva. Ez utóbbiak közül felismerhető a Nagy Kutya, a Hydra, Centaurus, a Farkas és a Sas. A kerületet az istenek a dekánok (1) és bolygók képei töltik be, melyek a dodekatemóriákra mint lakóhelyeikre vonatkoznak. Hogy a jelek között ott van a Mérleg is, ez azt mutatja, hogy ez a planiszfera időszámításunk kezdetét nem sokkal megelőző korból való. (2)
A hold állatköre
Míg bizonyos népek napjárású állatkört készítettek, addig más népek holdjárású állatkört állítottak össze. Ez utóbbit egymástól kevéssé eltérő formában feltalálták az araboknál, a hinduknál és a khinaiaknál. Mivel a Hold sziderikus keringése 27 és 28 nap között van, az égi test pályája mentén szétosztott 28 csillaggal a járását mintegy 28 lépésre osztották be, melyek mindegyikét az egyik éjtől a következő éjig terjedő időszakban tette meg. Az égnek ilyetén kiczövekelésével az észlelő számon tartotta csatlósunk mozgását.
Ez az eszme elég egyszerű arra nézve, hogy egyide-
(1) L. fentebb a jelen fejezetben p. 221.
(2) Mint rendkívül érdekes régiséget felemlítjük a drezdai királyi gyűjtemények híres arab glóbusát, melyet a felirata szerint MAHOMMED BEN MUWAJID FLORDHI Maragha-ban 1279-ben készített. A gömb sárgarézből van; átmérője 144 mm. Rá vannak vésve a ptolemaeusi csillagképek es csillagok, melyek részben arannyal, részben ezüsttel vannak kirakva és kufi írással arab nevükkel ellátva. Rajta vannak még az ekliptika s az egyenlitő sarkai és 12 szélességi kör, s az egész az egyenlitőre es az ekliptikára állítható be. (Ford.)jüleg több helyen is támadhatott légyen. De feltéve, hogy csak egyetlenegy forrása lehetett, s hogy ezután közlés révén terjedt el, jelenleg Indiát tekintik ezen eszme forrásaul.
Szanszkrit nyelven a Hold állatkörének osztályrészeit nakshatrá-nak nevezik, mi egyszerűen csillagot jelent, és mindegyik osztályrész egy külön csillaggal kezdődik, mely neki mintegy a feje. Eme vezércsillagokat "meghatározók"-nak nevezték, (1) de igazi nevük yogatára. A yogatára-k tehát a holdpálya kezdőpontjai, a nakshatra-k pedig, melyek szükségképen nem egeszen egyenlők, azok a közterek vagy útközök, melyekben az égi test éjről éjre mutatkozik.
A Rig-Védának, (2) India legrégibb irodalmi emlékének himnusa 28 nakshatrát csillagászati sorrendjük szerint nevez meg, kezdi pedig a critticá-val, melyet az új-koriak szokása a harmadik helyre tett. A szent könyv azt mondja, hogy "Séma (a Hold, mely hímnemü lény volt) a nakshatrá-k méhébe van helyezve", mi azt jelenti, hogy ezen osztályrészeket átfutja. Ugyanezert okmány szerint a nyári napfordulat kezdetben a magha nevű köztérbe esett, melynek vezércsillaga az Oroszlán α-ja. Ez a helyzet a –XXIV. századra utalna, de a dolog valószínűleg inkább elméleti visszahelyezés, semmint történelmi emlék. A nakshalrák-nak egy lajstroma meg van a legújabb keletű négy Védában (3) is, hol is a nevek még ugyanazon sorrendben vannak és teljes-töké-
(1) (BIOT): Journal des Savants, 1840, p. 227. Biot a "determinatrices" kifejezéssel élt.
(2) Rig-Véda (irták a –XIV. század táján), VIII. könyv, 3. fejezet.
(3) Atharva-Véda (irták a –XIV. század táján), XIX. könyv, 7. fejezet.letesen megegyeznek azokkal, melyeket a Szurja-Sziddhánta későbbi húsz évszázadon át számunkra megőrzött.
Ezeknek az osztályrészeknek a holdpályát kitűző szerepükön kívül, miként az egyptomi dekánoknak, igen nagy jelentőségük volt az asztrológiában. Kitűnik ez azon műből, melyet az imént idézettek között utolsó helyen említettünk. A választott csillagok, néhány kevésbbé kedvező fekvésünek kivételével, az ekliptika szomszédságában voltak; e kivételes csillagokat, mint például a Lant α-ját és a Sas α-ját, ragyogó fényük miatt választották a gyengébb fényűek helyett. Voltak azonban olyanok is, melyek, mint például az Ijász τ-ja és a Halak ζ-ja, csak negyedrendűek voltak. Látni való, hogy a választásban nem valami nagy rend volt, mert ha még több negyedrendű csillaghoz folyamodtak volna, az osztályrészeket jóval egyenlőbbekké lehetett volna tenni. Tényleg csak 15 olyan rész volt, melyek a Hold egyegy napi útjának hozzávetőleg megfeleltek; 6 rész másfél-másfél napi, 7 pedig csak fél-fél napi járásának adott helyet.
India új-kori csillagászatában a nakshatrák már nem azok a csillagcsoportok, melyekhez a szem a Hold járását viszonyíthatja, hanem, miként a mi állatköri jeleink, egymással egyenlőkké tett egyszerű geométriai osztályrészekké váltak. Ezek az ekliptikának 13°20'-nyi ívei, melyek ebben az új alkalmazásukban is megtartották a régi csillagzatok neveit, és miként a mi állatköri jeleink, a preczesszió miatt látszólag előrefutnak. E körülményben fejlettebb gyakorlatias szükségletek eredményét tekinthetjük;
mi azonban itt csak a kezdetbeli intézményekkel foglalkozunk.
A preczesszió hatása miatt a Plejádok és a Szűz közötti osztályrészeknek az egyenlítőn való tágassága az osztályrészek megállapítása óta apadóban volt, míg az ég szemközti részén levőké növekedőben volt. Századok folytával eme változások tetemesekké váltak. Voltak meghatározó csillagok, melyek már csak azon csillagok után jutottak a délkörbe, melyek őket hajdanta közvetetlenül követték. Így például ez az eset adta elő magát a X. században az Ijász τ-jával és a Lant α-jával. Ez utóbbi, mely hajdanta az előbbeninek követője volt, annak elöljáróvá vált. És ekkor az abhijit nevű osztályrész elenyészett és ki is küszöböltetett. Ez az oka, hogy az új-kori hinduk 28 nakshatra helyett csak 27-et használnak.
A hinduk, kiknek csillagászata a görög módszerek szerint alapsíkul az ekliptikát fogadta el, a meghatározó csillagok koordinátáinak meghatározásánál korcs-rendszerhez folyamodtak. Az egyenlítőnek mindenkori sarkán vezették át a csillag deklinácziós körét. E kör az ekliptikát valamely M pontban metszette, mely pont hosszúságát a meghatározó csillag hosszúságának nevezték, M-nek az egyenlítő sarkától való távolsága pedig a csillag szélessége volt. COLEBROOKE, hogy eme vegyes-rendszerbeli koordinátákat megkülönböztesse, látszólagos hosszúságnak és szélességnek nevezte őket el.* A hindu csillagászok abban voltak ugyan, hogy eme
(1) COLEBROOKE): Asiatic researches, vol. IX, 1807, p. 323.
koordinátákat közvetetlenül mérik, azonban BIOT úgy vélekedik, hogy úgy számították ki az észlelt rectascenziókból és deklinácziókból, és pedig a görög trigonometria módszereivel, melyekkel megbarátkoztak volt. (1)
A mongol holdjárású állatkörből a nevek rokonsága révén kitűnik, hogy Indiából vétetett. (2) Mondottuk már, hogy a mexikóiaknak olyan holdjárású naptáruk volt, melyben a hinduk Hold-állomásainak hét nevére akadunk. (3) A khinaiaknál is meg volt az égnek 28 részre való felosztása; e részek voltak a 28 szieu vagy szu, vagyis "nyugvó oltár"‚ (4) melyeknek kezdőpontjait a japániak átvették. Mindazonáltal meghatározó csillagaik nem voltak az árja yogatárá
-k hű másolatai; a 28 közül csak 6 azonos. A khinai csillagok gyakrabban esnek az állatkörön kívül, mint a megfelelő indiaiak. ALBRECHT WEBER történelmileg és nyelvészetileg fontolva meg a dolgot, arra a következtetésre jutott, hogya Hold állomásainak alkotmánya árja eredetű, (5) és hogy ha nem is a részleteit, de legalább az eszméjét a budhaizmussal vitték Khinába időszámításunk kezdete táján. De utóvégre is csak úgy vélekedett, hogy a Hold állatköre elannyira egyszerű és természetes dolog, hogy több helyütt is feltalálhatták. (6)‚ (J. B. BIOT): Journal des Savants, 1845. p. 41.
(2) A. RAMUSAT: Mélanges asiatiques. 1825, t. I, p. 212.
(3) Lásd fentebb e Fejezet, p. 216.
(4) Az "égi szállás" kifejezés átvitt értelmében.
(5) ALBRECHT WEBER: Indische Skizzen 1857, p. 76.
(6) ALBRECHT WEBER: Die vedischen Nachrichten von der Naxatara (Mondstatlionen) 2. Th.: Abhandlungen der Akademie zu Berlin, 1860, Phil. Kl. p. 283; Monats-Berichte, 1860, p. 401, 713; 1862, p. 222; az első helyen idézett mű az utóbbi értekezések kivonata.A szu-k lajstromának több csillagát már igen régi időkben emlegették Khinában, de valószínű, hogy e helyek régibb keletűek eme csillagoknak a holdpálya kiczövekelésére való alkalmazásánál. Igy eme csillagok egyikét, a nu-t, a Vízöntő ε-ját, már CSEU-KONG idejében, vagyis a –XII. században említik. Hat másik csillagnak nevét CONFUCIUS Si-king-jében, és tizenhétnek nevét a szintén réginek látszó Eul-ja szótárban találjuk. De eme helyekből nem következtethető, hogy e csillagokat akkoriban a Hold kitűző pontjai gyanánt használták. Az első okmány, melyben a szu-k lajstroma tulajdonképeni jellemével szerepel, az Y-li, mely műnek eredetije –212-iki nagy könyv-égetés (2) alkalmával pusztult el, és melynek hagyományok útján való helyreállítását a Han-dinasztia idejében kisérlették meg. A szu-k alkalmazásának biztos időpontja tehát nem régibb eme helyreállításnál, azaz egy vagy két századnál időszámításunk előtt. De ez időtájban a szu-k közkeletűekké váltak. LIU-PU-UEI és SZE-MA-CZIEN ugyanezen időtájban tesznek róla említést. (3)
J. B. BIOT úgy vélekedett, hogy a khinaiak akként választották a meghatározó csillagokat, hogy a legfényesebb sarkkörüli csillagokkal egyidejűleg menjenek át a délkörön. Ily módon egy –XXIV. századbeli glóbust állított helyre (4) és ebből azt következtette, hogy a khinaiak az igazi szerzői a Hold állatkörének. De azok a vonatkozások, melyeket eme régi korbeli kulmi-
(1) A –VI. századból való.
(2) Ennek okait l. VII. Fejezet, Az asztrológia Afrikában és a keletieknél. (Ford.)
(3) Az –I. században.
(4) (J. B. BIOT): Journal des Savants, 1840, p. 246-253.nácziók időpontjaiban elénk tár, semmi meglepőt sem mutatnak. A csillagpárok délköri átmeneteinek órái a helyett, hogy pontosan összevágnának, sokkal tágasabb határok között ingadoznak, semhogy feltevését igazolhatnák. Valószínű tehát, hogy az eszme Indiából származott Khinába, de itt azután valami módosulást szenvedett.
Annyi azonban bizonyos, hogy a khinaiak, egyenlítői koordináta-rendszerüknek megfelelőleg, meghatározó csillagaik helyzetét rectascenziókkal és deklinácziókkal állapították meg. Midőn a preczesszió járása az útközöket észrevehetőleg megmásította, terjedelmüket időközönként kijavítgatták. A XIII. században Orion két csillagának, λ-nak és δ-nak kulmináczió-rendje megfordult, s ennélfogva a közöttük levő osztályrész elenyészett. Ugyanez esett meg kevéssel az előtt a hinduk nakshatrá-jának egyikével.* De a mennyei birodalom csillagászai ez alkalommal is kimutatták konzervativ jellemüket. A cze osztályrészt régi rangjához illően megtartották és emlegették, mindamellett, hogy már ötszáz évnél több, hogy a czan osztályrészbe került, mely egészen magába zárta, és hogy maga-magában már megszűnt lenni. A jezsuitákat is, midőn ezek csillagászatukat reformálták, a cze osztályrész megtartására kényszerítették.
Az araboknál is meg volt a holdjárású csillagoknak egy lajstroma, mely úgy az indiaitól, mint a khinaitól eltért. De ez a lajstrom csillagászatukban mindig csak
* L. fentebb a jelen Fejezetben, p. 242.
úgy mellesleg szerepelt. Nagyon is szembeötlő, hogy eme beosztás eszméje nem vált csillagászati rendszerük vérévé. Mikor azt elfogadták volt, a csillagok között egészen új választást ejtettek meg, olyat, mely jóval szabályosabb volt, szorosabban fűződött az ekliptikához és a felkelések és lenyugvások észlelésére alkalmasabb volt. E csillagok, jegyzi meg ULUG-BÉG, a mellett hogy az éggömbön csaknem átszögellős párokban rendezkednek, eleget tesznek még ama kivánalomnak is, hogy 13-14 napi időközökben csaknem szabályosan kelnek fel és mennek le. Nos, evvel a holdjárású állatkör lényegétől egészen eltértek.
Mindazonáltal a huszonnyolcz osztályrészt arabul menázil el kamar-nak vagyis holdállomásoknak nevezik. Ezen állomások vezércsillagainak lajstroma egyaránt meg van a perzsáknál, tatároknál és törököknél, kik mindnyájan az araboktól vették át. Eme vezércsillagoknak a holdjárású állatkör osztópontjaira vonatkozó fekvése révén eme népek maradandóbb osztályrészeket nyertek: a preczessziónak egyenletesebb befolyása volt a szomszédos állomásokra. A Napnak azt a szállását, melyben épen tartózkodott, "lángba borult"-nak, a melyikből épen jött, "a tűzvész után odahagyott"-nak, a melyikbe pedig átment, "füstölgő"-nek nevezték. A Hold szállásainak perzsa neve khordeh.
Bajos volna pontosan meghatározni azt az időpontot, melyben az arabok a Hold állatkörét a hinduktól átvették. A Korán a Hold állomásait említi a nélkül, hogy a csillagokat részletezné. Az arab iratokban való legrégibb ismert felsorolásuk ALFRAGAN
tól, a IX. század kezdetéről való. (1) Van még egy másik is, variánsokkal, a következő századbeli ABEN RAGEL-től. (2) Az arabok nem mindig állapodtak meg magános csillagoknál; voltak kamar-jaik, melyek két vagy három egymáshoz nagyon közelfekvő csillagnak csoportjaiból állottak. De mentől inkább fejlődött a kezdetleges csillagászat, a melyben a Hold helyzeteit csak úgy nagyjában jegyezték fel, annál inkább enyészett a Hold állatkörének haszna. Az egész alkotmánynak a tudományban végtére csak az emléke maradt fen. Láttuk, hogy a nakshatrá-k maguknál a hinduknál is immár csak névlajstromként szerepelnek, a mint hogy már csak ekként szerepelnek az állatkör jelei az európaiaknál is.
A népek érintkezése a történelem előtti időkben
Az olvasót az eddig mondottakban bizonyára meglepte a népről népre terjedő ismeret-közlésnek az a számos példája, melyet a csillagászat történelme az imént röviden tárgyalt időszakban feltár. A megokolt tényeken kívül ilyes közlésekre még egyéb, rendkívül érdekes jelek is utalnak, melyek még nincsenek ugyan teljesen tisztába hozva, de azért nem kevésbbé méltók, hogy figyelmünket felkeltsék. Az érintkezésnek eme többé-kevésbbé határozott nyomai ellenmondásban vannak a közfelfogással. Midőn egy régmult korról van szó, a különböző czivilizácziók székhelyeit rendszerint úgy szokták képzelni, mint egy roppant terjedelmű sötét térben világító fény-
(1) ALFRAGANUS: Rudimenta astronomiae, cap. 20, 22.
(2) HYDE: In tabulas Ulugh-Beighi commentarii, 1665 (újra nyomatott 1767-ben), p. 30.pontokat, melyek egymástól elszigetelve és nagy meszszeségben vannak. Úgy gondolják, hogy a fejlődés folyamata mindegyik tűzhelyen teljesen elkülönülve, önállóan és úgyszólván a világ többi részétől félreesve ment végbe. Azonban felületesen gondolkodnék az, a ki azt vélné, hogy eme középpontok között nem volt bizonyos mértékben való érintkezés.
Ellenkezőleg, emez érintkezéseket nyilvánvalóvá teszik azok az idegen készítményű tárgyak, melyeket a műemlékek és az ásatások feltárnak. Így Ninivé romjai alól oly tárgyak kerültek elő, melyek nyilván egyptomiak, és viszont, a nilusmenti sírok az assziriai ipar termékeit szolgáltatták, a többi között értékes fából való kicsiny bútorokat és zománczos agyagtárgyakat. A mezopotámiai kőedény-gyártás egészen más volt mint az egyptomi, úgy hogy semmiféle összetévesztés sem foroghat fen.
Egyptom e]eintén el volt zárva az idegenek elől. De a –VII. században PSAMMETICH megengedte volt a káriaiaknak és jónoknak, hogy ott letelepedhessenek. Nem tekintve eme bevándorlásokat, a messze földön való kereskedés már jóval korábbi időkben is jelentős szerepet játszott. Harmincz évszázaddal időszámításunk kezdete előtt az egyptomiak a bronz-korszakban voltak, és hogy a Wadi-Magara* bányáiból nyert rezet ónnal ötvözhessék, szükségképen összeköttetésben kellett lenniök vagy Spanyolországgal, vagy a Kaukázussal, vagy végre Indiával. De érintkezéseik köre bizo-
* A Sinai-félszigeten.
nyára még nagyobb volt. A thébai katakombákban, különösen pedig a Fáraók-korabeli sírokban khinai porczellánból készült edényeket és serlegeket találtak, melyek khinai írásjelekkel voltak ellátva. Minden jel oda mutat, hogy eme dolgok a szélső Keletről származó exotikus terményeket tartalmaztak. Meglétük régmult idők kereskedelmi viszonyainak fejlettségéröl tanuskodik.
Viszont a khinaiak Assziriából és Egyptomból oly ismereteket szereztek, melyek még most is meg vannak náluk és magukon viselik rendkívül régi származásuk vonásait. Igy például assziriai könyvek nyomán megőrizték a datolya-pálmának az araméusok tiao-csi-jának leirását, pedig ez a fa nincs meg Kelet-Ázsiában; a Nilus-delta nőszirmait, HOMER népenthész-eit, melyek eloszlatják a búbánatot és elfelejtetik a szülőföldet, még most is hiüen antik nevükön ismerik. (1) Másrészt meg tudjuk, hogy időszámításunk első századaiban a khinaiak meglátogatták Arábia és Egyptom partjait, és és hogy a VII. században követséget küldöttek Mekkába. A II. században MARCUS AURELIUS diplomácziai ügyvivőit fogadták, kik Tonkinban kötöttek ki. (2)
Nem a legrégibb történelmi időkben vagy épen a történelem előtti időkben, hanem inkább hozzánk jóval közelebb fekvő korban történt, hogy a nagyszabású czivilizácziók, különösen pedig a keletiek, egymástól elzárkóztak. HIUANG-CSANG khinai budhista zarándok-
(1) Comptes rendus de l'Académie des sciences (de Paris), t. XXXVI, 1853, p. 153, 500.
(2) KLAPROTH: Tableaux historiques de l'Asie, 1824, p. 69.nak (1) indiai utazásából, mely a VII. század közepére esik, kitűnik, hogy ez időtájban a két tartomány közötti érintkezés megritkult. Ázsia polgárisult népei elzárkóztak és nem szűntek meg mindinkább elzárkózni, elannyira, hogy utóvégre ez nemzeti elszigeteltséggé vált. A VIII. században Bagdadban egy hindu tudósnak odaérkezése szinte esemény-számba ment. Az akkoriban uralkodó ALMANZOR kalifa, ki a csillagászatot kedvelte, ugyancsak biztatta fővárosának tudósait, hogy az idegennel érintkezzenek! (2)
A közlekedés még a nagy részében barbár Nyugaton is ezernél több évvel időszámításunk kezdete előtt mindamellett, hogy a hajózás nagy nehézségekkel járt es veszélyes volt, messzire terjedt. Gades (3) azon időktől kezdve lőn ama végállomássá, a honnét azok, kik az Óczeánba hatolni akartak, kiindultak. A fönicziaiak az ónt az Ónszigeteken (4) és Cornwallis-ban, a borostyán-követ pedig a Balti tenger partjain keresték fel. De van ennél még egy szembeötlőbb bizonyítékunk is: ez az a befolyás, melyet az etruszk művészet gyakorolt. Ez a befolyás a bronz-korszak számos készítményében nyilvánul és pedig Európának úgy nyugati mint északi vidékein.
Nincs tehát semmi valószínütlenség abban a feltevésben, hogy Mezopotámia népei közölték az ó-kor
(1) S. JULIEN: Histoire de la vie et des ouvrages de Hiouen-Thsang, 1853.
(2) 772-ben. L. CASIRI: Biblioteca arabicohispana, vol. I, 1760, p. 427 és folyt.; v. ö. GILDEMEISTER: Scriptorum araborum de rebus indicis, 1838, pp. X, 106.
(3) Jelenleg Cadix.
(4) Cassiterides insulae, némelyek szerint maga Britannia, mások szerint az ettől nyugatra eső Scilly- és Surling-szigetek. A. VOGEL e szigeteket a fönicziaiak puszta fikcziójának tartja, és általában ónvidékeket ért rajtuk. (Ford.)többi népével a napnak felosztását tizenkét dupla órára, melyekből azután huszonnégy egyszerű órát csináltak, és a tizenkét jelű Nap-állatkört. Bajos volna félreismernünk, hogy a huszonnyolcz állomású Hold-állatkör India korán érett termékeinek egyike, melynek meg volt a maga befolyása Khinára, és a melyet az arabok, perzsák és mongolok, úgy a mint volt, átvettek. Végre nincsenek-e nyomós okaink hinnünk, hogy a tizennégy nap- és holdjárású kifejezésnek többé-kevésbbé teljes azonossága Amerikában és Ázsiában, ősrégi közlekedésnek nyomait viseli magán?