HOUZEAU: A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETE
HETEDIK FEJEZET
AZ EMPIRIKUS KORSZAK
(folytatás)
A RENDSZEREK MULÉKONYSÁGA
Az asztrológia eredete. – A bolygójárású hét. – Az asztrológia Afrikában és a Keletieknél. – Az asztrológia az Újvilágban. – Az asztrológia a görög-római czivilizáczió körében. – Az asztrológia a középkorban és az újkori Európában. – Az asztrológia elvei. – A horoszkóp. – Az asztrológiai jelképek. – A rendszerek sorsa.
Az asztrológia eredete
Az égi testek mozgásának geométriai szabályszerűsége legott halomra dönté azt a nézetet, mely eme testeket szabad akarattal ruházta fel. Fel kellett hagyni avval, hogy személyiségek módjára viselkednek, mi is a csillagimádásra adott volt alkalmat. Midőn az ember látta, hogy eme mozgások meghatározott törvényeket követnek, hogy számítás alá vethetők, és hogy bizonyos pontossággal előre várhatók: a mindenség anyagivá lett. A gömbök roppant átmérői és a tőlük körüljárt tér bámulatot gerjesztő méretei mind oda hatottak, hogy a csillagászat puszta fizikai jellemet [jelleget] öltsön, és hogy az istenek s az égi szellemek világa tisztán mechanikai és geométriai dologgá alakuljon át.
Mindazonáltal ez az anyaggá válás csak a tudomá-
nyos fejlődés bizonyos fokánál következhetett be. Meghaladta a vadember tehetségét, sőt a barbárét is: megkivánta bizonyos mértékét az ismereteknek, tehát a polgárisodásnak is. Csakis az asztrolátria után következhetett, a hogy' az asztrolátria a bűvészet [varázslás] után következett. Az égi testek, mint istenek, önkényes és szeszélyes akarattal nem uralkodtak többé, de ennek fejében fizikai befolyásokat tulajdonítottak nekik, a melyekkel hatalmukat más szín alatt tovább gyakorolták. Elvégre is, rendszeresítés és szubjektív munkálkodás korszakának dolga volt, hogy a köztünk és az égi testek közötti felületesen kifejtett és ábrándos részletekbe menő kapesolatoknak egy egész összességét hozza létre. Ez volt az asztrológia aerája, melynek helye az emberi szellem fejlődésében oly természetszerűen van kitűzve, hogy arra minden népnél, mely az égi mozgások kiszámításáig vitte, és csakis az ilyen népeknél, íziben rátalálunk.
Sőt úgy látjuk, hogy keletkezése idején az asztrológia még a bűvészettel mint valami ősével szövetkezik. Medea, a nagy bűvésznő, holdvilágos éjt választott, hogy sárkány-fogatú kocsiján a Hold befolyása alatt szedjen füveket, melyek Aesont megifjuhítandók valának. Évszázadok során át a bűvészek holdvilágnál gyülekeztek össze. De az asztrológus különb volt a boszorkánymesternél vagy a ráolvasónál. Az asztrolátria korszakában a bűvész pappá lőn, az asztrológia korszakában pedig már tudós volt.
Az az úgyszólván egyetemes befolyás, mellyel a Nap a világosságra, a melegségre, a növényzetre és az ember egészségére van, mély benyomást gyakorolt az
emberre. Midőn sikerült volt ezen égi test járását már a megfigyelésektől beigazolt pontossággal kiszámítania, azt hitte, hogy egy füst alatt hasonló biztossággal sikerülni fog előre meghatároznia a hőmérsékletet, s aztán eléggé természetes eszmetársulás révén ugyanígy vélekedett a különböző évszakokra jellemző esőről és szelekről. (1) Hisz a viharok gyakoriabbak nyáron mint télen! Ennélfogva nem az égi testek hozzák-e azokat magukkal, miként a szüretet meg az aratást is? Avagy VIRGILIUS Georgicájában nem a csillagos ég állása inti a földmívest, hogy megjött a szántás-vetés ideje? Az égi testek hozzák meg neki az aratást is, igenis az égi testek, és nem csupán csak a Nap; mert ha csakis a Nap működnék, az évek teljes-tökéletesen egyformák volnának, már pedig a tapasztalás azt mutatja, hogy soha sincs meg közöttük a teljes hasonlatosság.
PLINIUS a különböző szelekről szólva, ezeket csaknem kivétel nélkül valamely csillagnak vagy pedig csillagcsoportnak felkelése vagy lenyugvásától hozatja létre. (2) Bőség és inség, egészség és nyavalyák úgy igazodnak az évszakokhoz és a légköri jelenségekhez, mint ezeknek szükségképen való következményei, tehát szintén csak az égi mozgásoktól függnek. Ebben állott a természetes asztrológia, mely még a XIX. században is a művelt népek közhiedelme, [a]mi alól csakis a hivatásbeli csillagászok és meteorológusok tesznek kivételt.
Mily könnyű volt mármost a dedukcziótól elszédített szellemeknek, hogy a sejtelmek alapján így meg-
(1) PTOLEMAEUS: Quadripartitum, lib. II, cap. 10.
(2) PLINIUS: Historia naturalis, lib. II, cap. 47.
kezdett alkotmányt tovább építsék, és hogy végtére az ítélő asztrológiára jussanak, mely az embernek, az égnek a születése pillanatában való állása szerint, kitűzi a pályát, melyet az idők folyamában befutandó lészen! Avagy nem kell-e, hogy a csillagok, melyek őt erővel, egészséggel látják el, egyúttal jellemét is meghatározzák, szenvedélyeivel felruházzák, szerencsére vezéreljék vagy pedig bajba, veszélybe ejtsék?
Az égi mozgások állhatatosságában és szabályszerűségében valami végzetszerű volt, mi, ha szabad hogy így mondjuk, elrendelte az égi testek helyzetének hatását. E hatások mindenünnen érték az embert. HOMER azt hitte, hogy az ember, születése pillanatától kezdve, jó- vagy balsorsát többé ki nem kerülheti. (1) DIODORUS fejtegetései szerint "a csillagok korlátlan és döntő befolyással vannak az emberek születésére és meghatározzák jó- vagy balsorsukat. Az égen végbemenő változások mindmegannyi jelei a szerencsének vagy a bajnak, és pedig az országokra és népekre nézve csak úgy mint a királyokra és az alattvalókra nézve. Így aztán a csillagok az isteni akaratnak kifejezőivé, vagy jobban mondva a sors végzéseivé válnak." (2) Hasonlóképen mondja AULUS GELLIUS, hogy az emberek szabad akaratból mit sem tesznek; minden cselekedetüket a csillagok és az égi kalauzok vezérlik. (3)
Valóban állították is, hogy a bolygók különböző
(1) HOMERUS: Ilias lib. VI, v. 488.
(2) DIODORUS SICULUS: Bibliotheca historica, lib. II, cap. 3.
(3) Si homines nihil sua sponte faciunt, sed ducentibus stellis et auriganlibus (AULUS GELLIUS: Noctes atticae, lib. XVI, cap. 1.)
csoportosulásából csalhatatlanul lehet következtetni minden egyes ember sorsára. A csillagoknak minden halandó születése pillanatában meglevő helyzete megállapította élete napjainak meg nem ingatható törvényét. Mindössze is csak eme helyzeteket kellett jól ismerni, hogy a következtetések szükségképeni sorozata révén megtudjuk hajlamainkat, tehetségeinket, erkölcseinket s életünk eseményeit. Ugyane következtetések révén meg lehetett jósolni mindenkinek jólétét vagy balsorsát, egészségét vagy betegségét, életének tartamát és halála nemét.
Nagyon valószínű, hogy a természetes asztrológiáról az ítélőre való átmenet az orvosi tudomány közvetítésével történt. Az évszakoknak a nyavalyákra való befolyásában, tehát bizonyos mértékben a csillagoknak vagy legalább a Napnak befolyásában is, volt valami igaz. De ezt az igazságot túlhajtották, midőn azt, mi az évi időszakoktól függött, az ég állásának tulajdonították. HIPPOCRATES a Plejádok, Arcturus és Szirius visszatértének veszedelmes befolyást tulajdonított az ember egészségére. Ugyanő válságos napokban hitt, melyeknek okát a Nappal egyidőben való felkelésekben és lenyugvásokban találta. Szirius, mely a nyár végével kerekedik fel és ősszel mindinkább távolodik a Naptól, volt az a csillag, mely ősrégi vélemény szerint döghalállal sujtja a népeket. * Ellenben GALIENUS első sorba a Hold hatását tette. Hisz ez a hatás szembeötlőleg nyilvánult az árapályban, a nők tisztulásában, az éjjeli fagyban és har-
* HOMERUS: Ilias lib. XXII, v. 29.
matban, midőn az égi test teljes fényében ragyogott! Az idétlen dedukcziók ezen alkotmányában nem volt könnyű az alaposat az ábrándostól és tisztán képzeletestől megkülönböztetni.
Az emberi test egész anyaga, mondja FIRMICUS, * alá van vetve a Nap döntő hatásának attól a pillanattól kezdve, melyben az isteni lélek lehellete életre hozza a test anyagát. A szent tűznek az a része, mely az anyagba száll s vele a nemzés révén kapcsolódik össze, az anyaghoz csak annyiban ragaszkodik, a mennyiben a test eléggé fejlett arra, hogy őt magába foglalja. Kell, hogy a test és a lélek között meg legyen ez az összefüggés, mely megkönnyíti az égi tűz fejlődését, mely tűznek ezen az anyag-részen uralkodnia s ezt a két természet egyesüléséből származó tökéletes egésszé átalakítania kell. Ennélfogva ismerni kell azt, a mi az emberi testben a csillagokból való és a mi alá van vetve az ő befolyásuknak és hatalmuknak.
Az asztrológia tehát avval hívalkodott, hogy egy más téren egyike azoknak a szellemi műveleteknek, melyeknek a geometria oly figyelemre méltó példája volt. Csakhogy az asztrológia felületes és idétlen dedukczióknak volt a rendszere. Ezek az elsietett és alapjukra roszul fektetett dedukcziók még magukon viselték azon képzelet-csapongások nyomait, melyek úgy az egyes ember mint a népek és a tudományok első ifjukorát egyaránt jellemzik.
Az asztrológiának eme jelleméről tanuskodik az a
* FIRMICUS: Astronomicon, lib. IV, praef.
körülmény, hogy ez a tudomány jósló-tudomány volt, és hogy a képzelet uralma alatt egészen ábrándos és egészen önkényes jóslatokon kezdették a nélkül, hogy az okot az okozattal tudományos kapcsolatba hozták volna. Ha a vízre vetett borostyánlevél buborékolni kezdett, ez szerencsét jelentett. A tüsszentést, a fülcsengést, az izomrándulást, két állat véletlen találkozását, a gyermekektől elszalajtott szavakat, az ég felhőit és a madarak repülését a jövő jeleinek tekintették még mielőtt az égi testek befolyását rendszeresen megállapították volna. Vajjon mihez folyamodtak a képzelődés korszakában, ha jövendő eseményt megtudni, ha bűnöst felfedezni vagy elvesztett tárgyat megtalálni akartak, vagy ha szeretett személynek érzelmeit kipuhatolni akarták? Serleget dobtak a kútba, és megfigyelték, hogy hogyan merül el; elpattantottak egy rózsa-szirmot, és a pattanás hangját tanulmányozták; bemázolták a körmeiket, és a száradó mázon mutatkozó repedéseknek meg volt a maguk jelentménye; megpörköltek egy szamárfejet, hogy megvizsgálják a felbőrön végbemenő változásokat; hideg vízbe olvasztott viaszt öntöttek, hogy a megszilárdult cseppek körvonalaiból jövendő dolgokra következtessenek; kikémlelték a felszálló füstöt, valamely folyadék habját vagy gyenge tajtékját, valamely nyílvessző vagy hajítódárda hegyének kisebb-nagyobb megtompulását, különösen pedig a varázs-vessző jelentéseit. Mindezen jelek felismerése külön szakma volt, és a vad korszak varázslóit, samánjait, wizardjait és ördögűzőit jósló papok váltották fel. Ilyen papok bontották fel Rómában az áldozatot, hogy májának külsejéből
megjósolják a jövendőt. Különböző népeknél ők olvasták ki a jövendőt a kigyóknak mozgásából, különösen pedig a viperákéból, melyekkel a nézők nagy rémületére babráltak. Ilyenek voltak a kelta papok, kik a szentelt ligetekben tiszta fehér méneket neveltek fel, melyeknek nyerítése elárulta nekik a jövendőt.
A képzelet uralma akkoriban javában virágzott. Logikai magyarázatot meg sem próbáltak. Elvek nem voltak; közvetetlen felismerésből állott minden, hagyományos alapra vezettek vissza mindent. Hit volt az egész: kiki hihetett vagy nem hihetett, de okoskodásnak nem volt helye.
Az asztrológia, mely kissé később, azaz a rendszerek korában jött meg, mikor is a tudomány már dedukálni kezdett, a hitet és a tudást mintegy egyesítette. Rendszerét képzelt elvekre fektette, melyekből szigorú es tudós következtetéseket vont. Abban a hiszemben volt, hogy dedukczióit objektiv alapra fekteti, de a kapcsolatok csakis képzeletbeliek voltak.
A bolygójárású hét
Mielőtt a különböző népek asztrológiai ötleteinek részletezésébe bocsájtkoznánk, nem lesz fölösleges, hogy egy pillanatra megállapodjunk a hét napos bolygójárású hét intézményénél, mely a szóban forgó eszme-áramlattal szorosan összefügg. Valóban, a határok, melyek között ez a hét elterjedt, egyúttal kitűzik azon népek elterjedésének határait is, melyek az asztrológia fázisának megfelelő értelmi fejlettségre jutottak. Így aztán világosabban fogjuk látni, hogy eme fejlettségben miként függ minden dolog öszsze, és hogy miként lehet egy ismeretes alapvonásból
csaknem bizonyosra fogni mindazon vonásokat, melyek amavval ugyanazon az értelmi szintájon együtt járnak. A bolygókkal kell összefüggésbe hozni a hebdomas-t, vagyis a hét napos hetet, és mindjárt fogjuk látni, hogy eme periódus használata azokra a népcsoportokra szorítkozik, melyek a vándorcsillagok ismeretére jutottak. Eme körülménynek meg van a maga súlya, mert vele megczáfolhatjuk azokat, kik a hebdomast a holdhónap felosztásából akarták volt leszármaztatni.
Nagyon is igaz, hogy több népnél rátaláltunk a hónap bizonyos feldarabolására. Így például az ínkáknál a hónap a Hold külseje szerint két főrészre oszlott, a telőre és a fogyatkozóra, melyek ismét két alosztályra oszlottak. De itt nem maradandó periódus, azazanapoknak változatlanul szabályozott, az idő mérésére való sora foraott szóban; ez a felosztás tehát nem adott heteket.
Huszonkét vagy talán huszonnégy századdal időszámításunk kezdete előtt az akkádiaknak volt holdszármazású hét napos periódusuk. A holdváltozás tartamában egymás után négy ilyen periódust számláltak, azután, hogy a hónap teljes legyen, két kiegészítő napot csatoltak hozzájuk. s ezután a számlálást előlrül kezdették. * Tehát náluk nem egyvégtiben való mérésnek egysége forgott szóban, és különben is az ő hét napjuknak nem volt bolygó-nevük.
Úgy látszik, hogy a zsidók olyas kezdetleges körülmények között vették át Mezopotámiától a hebdomast,
* G. RAWLINSON: Cuneiform inscriptions of Western Asia, vol. IV, 1875, pl. 23, 33; (SAYCE): Record of the past, vol. VII, 1876, p. 159.
mellyel réges-régen éltek. A napokat nem jelölték bolygó-nevekkel, hanem sorszámozásukra szorítkoztak. A szombatot sabbath-nak, munkaszünetnek nevezték. Azonban zsidó nyelven Szaturnusznak Sabbathai vagyis sabbath csillaga a neve, így hogy az idők folyamán a nap ruházta át nevét a csillagra, nem pedig a csillag a napra.
Az igazi hetet ellenben az jellemzi, hogy a napokat a bolygóktól tették függővé. Így tekintve a dolgot, a hét származása aránylag a közelmultból való és szembeötlő kapcsolatban van az asztrológiai nézetekkel. Az –I. század előtt nem akadunk nyomára. (1) Semmi ok sem forog fen, hogy elvessük a klasszikus görögöktől neki tulajdonított származást: a nap huszonnégy órájának mindegyike egy-egy bolygónak volt szentelve, és pedig a távolságok feltételezett sora szerint Szaturnusznak, Jupiternek, Marsznak, a Napnak, Vénusznak, Merkurnak és a Holdnak, s ezt a sorrendet megszakítás nélkül újra meg újra kezdették. A nap annak a bolygónak nevét kapta, mely első órájában uralkodott. Huszonnégy óra alatt a hét bolygó háromszor került elő, s fenmaradt még három bolygó a negyedik sorozatból. Ha Szaturnuszból indulunk ki s mindannyiszor a harmadik helyre ugrunk, valóban a következő sort nyerjük: Szaturnusz, Nap, Hold, Marsz, Merkur, Jupiter, Vénusz, mely sor a mi hebdomasunk napjai jelképeinek sora. (2) A hét napos periódus használata lassan-
(1) (DR WITTE) : Gazette archéologique, 1877, p. 52.
(2) DION CASSIUS: Historia romana, lib. XXXVII, cap. 17, 18. V. ö. AULUS GELLIUS: Noctes Atticae, lib. III, cap. 10.
lassan messzire terjedt, de általánossá nem vált, miként ezt helytelenül állították. Azon leszünk, hogy kitűzzük határait annak a geografiai területnek, melyen elterjedt.
Keleten a hét a kontinens szélső határáig jutott. Lehetetlen, hogy pontosan megállapítsuk azt az időszakot, melybén Khínába vitték, de ez az időszak koránt sem fekszik oly messze, mint gondolták. Az Y-king vagyis a Sors könyve nem említi. CONFUCIUS-nak az U-en-vang és a Cseu-kong szövegéhez írt kommentárjában van egy hely, melyen GAUBIL a szóban forgó időpontot megjelöltnek vélte, de ez a hely csak bizonyos, a 7-es számmal összefüggésbe hozott babonás nézeteket terjeszt elő. Khinában a hónapot dekádák (10 napos időközök) szerint osztották fel, és úgy látszik, hogy a hebdomast, mely naptári rendszerükön mindig kívül feküdt, csak időszámításunk kezdete után ismerték.
MARTINI történelmi feljegyzéseiből kitünik, hogy a khinaiak a hetet a 28 holdköri csillaggal * hozták kapcsolatba. Mindegyik csillag egy-egy napnak lévén szánva, a 28 csillag négy egymásra következő hétnek tett eleget, s ezután elülről kezdették. Bajos azonban kitűzni azt az időpontot, melyben ez a szokás felkerült. Ha a khinaiak, miként jelenleg véljük, a 28 osztályú hold-állatkört a hinduktól vették át, úgy lehetséges, hogy a héttel is az ő révükön ismerkedtek meg.
Azonban Perzsiába és Indiába a hebdomas nem nagyon régi időkben származott át. A Zend-Avesztának
* L. negyedik fejezet, p. 243.
egyik helyén sincs szó a hét napos periódus szellemeiről, pedig minden más chronológikus időrész szellemei fel vannak sorolva. A hét napjai a Védák irodalmának egyik ernlékében sincsenek említve, sem AMARASZINHA nagy szótárában, melyet rendszerint időszámításunk I. századából valónak vélnek, de még az V. századbeli Jainá-kban sem. A Védák korszakában, miként a Tattirija-bráhmanából kitűnik, arra szorítkoztak, hogy a hónapot két periódusra osszák: a világos félre, holdújságtól holdtöltéig, és a sötét félre, holdtöltétől a következő holdújságig.
Bizonyos azonban, hogy a hét napos időszakot egyrészt a buddhaizmussal másrészt az izlammal tovaterjesztették. Indiából átszármazott Ceylonba, Hátsó-Indiába és Jávába, hol is Kelet felé megállapodott. (1) E vidékeken az Indiából behozott ismeretek rendszerébe tartozott. Oczeániában az európaiak odaérkezése előtt teljesen ismeretlen volt.
Az egyptomiak (2) és a görögök‚ (3) miként a khinaiak, a dekádát használták, melynek az a jó oldala volt, hogy a 30 napos hónapot pontosan osztotta fel; a héttel azonban csak később éltek. Az egyptomiaknál sokáig szokásban volt, minden napot egy-egy istennek szentelni, de ezek a nap-istenek egyáltalában nem voltak a bolygók istenei. Az ó-korban a hebdomas egész Belső-Afrikában ismeretlen volt. A görögök sem ismerték ezt
(1) RAFFLES: History of Java, vol. I, 1830, p. 531; A. VON HUMBOLDT: Ueber die kawi Sprache auf der insel Java. I. Bd, 1836, p. 187–190.
(2) LEPSIUS: Chronologie der Aegypter, 1. Abth., 1849, p. 132.
(3) POTTER: Antiquties of Greece, edinburghi kiadás, 1804, I, p. 497.
az időfelosztást NAGY SÁNDOR dicsőséges kora előtt. Nincs nyoma az etruszkoknál sem, kik a hónapot az idusokkal nindössze is csak két részre osztották. Sőt a hét még Rómába is csak a caesarok alatt jutott. (1) De később a kereszténységgel Észak felé, az izlammal pedig Dél felé terjedt. A mahomedánusokká vált szerecsenek a vallással együtt fogadták el, míg a bálványimádó szerecseneknél még mai napig sincs meg.
Az északi tartományokban a germán népek nyilvánvalólag a babiloni hetet vették át. Hogy erről meggyőződjünk, elég ha a napok neveit vesszük figyelembe; e nevek azoktól az istenektől vannak véve, kik a klasszikus mythologia ugyanazon bolygó-isteneinek felelnek meg: Tur vagy Tüg Marsz, Odin vagj Wotan Merkur, ThorJupiter, Fréa vagy Frigga Vénusz.
Ez a hét kerekedett felül a skandinávoknál. De az imént kitűzött határokon túl semmi nyoma sem volt. Különösen pedig Amerika népei egészen távol maradtak tőle. (2) Némelyeknek voltak ugyan egyre-másra hasonló periódusaik, de ezek a napok számában eltértek egymástól. Peruban az inkáknak 9 napos hetük volt; három ilyen hét adta az ő 27 napos hónapjukat. Mexikóban 13 napos héttel éltek, melynek eredete holdjárású és nem bolygójárású volt. Valóban, egy holdváltozásban csak 26 számot tevő nap van, mert konjunkczió idején néhány napig nem látni a Holdat. Emez égi testnek újra való esti előkerülése és az oppoziczió között 13 napot számlálunk. Egyébiránt ez a 13-as szám az az-
(1) IDELER: Handbuch der Chronologie, I. Bd., 1825, p. 88.
(2) A. DE HUMBOLDT: Vue des Cordillères, éd. 8o, t. I, 1814, p. 340.
tékeknél szorosan összefüggött közbeiktató-rendszerükkel s ennélfogva kapcsolatban volt a naptár intézményével. A mi a mexikóiak s napos periódusát illeti, ennek semmi csillagászati vonatkozása sem volt, s miként a rómaiak úgynevezett nundinális periódusának 8 napja, csak arra való volt, hogy a vásárok napjait kitűzze. Látjuk tehát, hogy a hebdomas kissé későn érett alkotmány volt, és hogy kizárólag az Óvilág polgárisult részeinek sajátja maradt.
Épen ebben a körben, azon a geografiai területen, melynek imént vontuk határait, virágzott és uralkodott a népek fölött az asztrológia is. Ez a bolygókra vonatkozó tudomány volt, s ennélfogva bimbói csak akkor fakadhattak ki, midőn az emberek figyelmüket már a nagy bolygók s ezek mozgása felé irányozták volt. A hét az ide vonatkozó ismereteknek mintegy a köz-életre való alkalmazása volt. Így magyarázhatjuk meg, hogy miért tartozik a hét a csillagászatnak ugyanezen fázisához. Csakis a bolygók első tanulmányozása és az égi testek tisztelete után került fel.
Az asztrológia Afrikában és a Keletieknél
Az asztrológia, ez a bolygóelméletekkel összefűzött tudományos tévedés, még kevésbbé előzhette meg ezeket az elméleteket. Nincs talaja a fétisimádás korában, sőt még az asztrolátria fellépése idején sem. Ha Afrika műveletlen benszülötteinek és az Újvilág legfejletlenebb indiánusainak nem volt hetük, még úgy sem lehetett asztrológiájuk. A Fokföld busmanjaitól és hottentottáitól kezdve egész a guineai és szenegal-vidéki ashanti és mandingo törzsekig semmi nyomára sem aka-
dunk. E törzsek rendkívül régi, a nagy bolygók felfedezése előtt megállapodott multnak képviselői. A hol azonban a polgárisodás a kellő színtájra emelkedett, az égi testek befolyása a társadalom hiedelmei között foglalt helyet.
Így Egyptomban az asztrológiát már az ősidőkben kultiválták; (1) HERODOTUS idejében pedig már közhasználatú volt. (2) Némileg össze volt vegyülve a csillagtisztelő mythológiával, mely megelőzte volt. Hermes könyvei a harminczhat dekánt (3) vagyis a horoszkópot úgy tüntették elő, amint egy többesábrázolatú istenség vezérlete alatt a bolygókkal közösen meghatározott sor szerint az életet osztogatják. (4) Hisz' valamennyi mozgás egybevetődése hozza létre az égen a Napnak az állatköri jelekhez és a különböző csillagcsoportokhoz való viszonyát, s ennélfogva magával hozza a felkeléseket, a lenyugvásokat, a konjunkcziókat és az oppozicziókat. Mindez azonban, így vélekedtek az egyptomiak, az év, a hónapok, az évszakok járása és az ennek megfelelő befolyások révén visszatükröződik a Földön. Az egyptomiak meg voltak győződve, hogy mindaz, mit mi akaratunktól és szabad elhatározásunktól függőnek vélünk, valóságban a csillagok csoportosulásától függ, és hogy ebben áll a végzet. (5)
Mindenki, mondák később az arabok, kiismeri azt a nagy lánczot, mely az alsó világot a felsővel, vagyis
(1) CICERO: De divinatione, lib. I, cap. 1.
(2) HERODOTUS: Historia lib. II, cap. 82.
(3) L. fentebb, negyedik fejezet, p. 231.
(4) Hermes trismegistus, Asclepius, cap. 8, 10.
(2) PORPHYRIUS: Epistola ad Anebonem.
a Földet az éggel összefűzi, tökéletesen ismeri a termeszet minden titkát.
Az egyptomi asztrológia szerint az emberi test az állatkör módjára 36 részre vagy régióra van osztva, melyek mindegyike egy-egy dekán pártfogása alatt áll. (1) NECEPSO, ennek az asztrológiának egyik mestere, a dekánok befolyását az ember egészségének különböző fokozataival hozta kapcsolatba. (2) A régi egyptomi naptárakban nem csak a csillagok felkelését és lenyugvását látjuk, hanem még a szeleket is, melyek ez időpontokban fujnak és a melyek eme felkelések és lenyugvások hatásaiként vannak feltüntetve. (3) IV. Ramzesz síremlékének képén azonfelül még fel vannak jegyezve a testnek azon részei, melyekre a különböző megnevezett csillagok befolyással vannak, így fel van jegyezve a szív, a bal kar, a bal fül, a jobb fül. A British Museumnak van egy papirusza, melyen egy –XIV. vagy –XV. századbeli asztrológiai naptár töredékeire találtak. E naptárban minden egyes napra fel vannak jegyezve azok a cselekedetek, melyektől tanácsos óvakodni, mert az égi testek befolyása miatt veszélyesekké és végzetesekké válhatnának.
A khaldéusoknál, miként mondották, maga ZOROASTER vetette az asztrológia alapját. (4) A ninivei királyok, csak úgy mint a babiloniak, semmihez sem fogtak a nélkül, hogy a csillagokat megkérdezték volna. Ez oknál fogva fektettek súlyt arra, hogy az ég tudomá-
(1) ORIGENES: Contra Celsum, lib. VIII.
(2) FIRMICUS: Astronomicon, lib. IV, cap. III.
(3) PETAVIUS: Uranologion, 1630, lib. III.
(4) SUIDAS: Lexicon, in voce Astronomia.
nyában jártas egyének s obszervatóriumok kéznél legyenek. A ziggurrat tetejéről (1) a királyi asztrológusok szakadatlanul figyeltek az égbolt jelenségeire; és hogy a bujdosók mozgását értelmezhessék, asztrológiai tábláik voltak, melyek a feliratokban gyakran forognak szóban.
SZANHERIB egy emlékéből kitünik, hogy ez a fejedelem lemondott egy minden tekintetben sikeresnek igérkező hadi vállalatról, mert az égi testek csoportosulása kedvezőtlennek mutatkozott. ASZURNASZIRPAL trónra lépése napján egy részletes [részleges] napfogyatkozást (2) jó jelnek tekintettek, és midőn SZARJUKIN-t jelölték ki a királyi méltóságra, a –72o-iki híres napfogyatkozás, a legrégibb, melynek PTOLEMAEUS hasznát vehette, szerencsés magyarázatokra adott alkalmat.
A horoszkóp az assziriai asztrológián ak főben járó dolga volt. A nativitásoknál Merodach-isten, eme tartományok Jupiterje, a főszerepet játszotta. Egyébiránt emez ősidőkben a kezdetbeli asztrológia mellett sok maradt fen a bűvészetből. A –VI. században Daniel könyve a khaldéusoknak nem csupán szent írástudóíról és horoszkóp-állítóiról szól, hanem bűvészeikről is, kik mindenható formulákat mondottak, és ördögűzőikről, kik engedelmességre szorították a gonosz szellemeket. De a csillagok révén való jóslás végtére annyira kifejlődött Mezopotámiában, hogy volt idő, mikor a khaldéus néven csakis asztrológust értettek. E néven találjuk az asztrológust például GEMINUS (3) és SEXTUS
(1) L. fentebb, Harmadik fejezet, p. 179.
(2) –929-ben.
(3) GEMINUS (–I. század), Isagoge in phainomena, cap. I.
EMPIRICUS-ban, (1) s ezen a néven vették hasznát sok ideig Rómában.
Az asztrológia Perzsiában bizonyára van olyan régi mint Kelet egyéb tartományaiban. Valóban, GIAMASB-ot, a nagy asztrológust, kinek "A filozófus könyve" czímű műve rendkívül híres volt és a XIII. században az araboktól lefordíttatott, ZOROASTER kortársának tartották. Ez a könyv főleg a bolygók nagy konjunkczióit s az emezektől okozott eseményeket tárgyalja. CHARDIN azt mondja, hogy a XVII. század második felében igen sok asztrológus volt Perzsiában, és hogy az udvar dúsan javadalmazta őket. (2) A hivatalos almanachokban, melyeket évenként kiadtak, annyi volt az asztrológia mint a tulajdonképeni csillagászat, és szembeötlő módon hasonlítottak LAENSBERG MÁTYÁS mult [XVIII.] századbeli almanachjaihoz. Egyébiránt a jelenkori utazók elbeszélései is tanusítják, hogy az asztrológia nem szünt meg teljes hatalommal uralkodni a perzsák szelleme fölött, és hogy az élet különböző körülményei között, midőn valami építkezéshez fognak vagy útra készülnek, házasodni akarnak vagy hivatalt foglalnak el, halottat temetnek, vagy ha csak fát akarnak kivágni vagy orvosságot bevenni: előbb az asztrológushoz mennek, hogy véleményét kikérjék.
Az asztrológiai rendszerek Indiában is igen régi keletűek. Az Atharva-védában a huszonnyolcz nakshatra mint isteni lények, és pedig mindegyikük külön-külön,
(1) SEXTUS EMPIRICUS: (+III. század), Adversus mathematicos, lib. V, cap. 23.
(2) CHARDIN: Des sciences et des arts libéraux des Persans, chap. IX; Voyages, nouv. éd. 1735, t. III, p. 163, 174.
nagy befolyással van az ember sorsára. * Mivel azonban a csillagászat ebben az országban sohasem haladta túl a rendszerek aeráját, az asztrológia még most is a lakosság minden osztálya felett korlátlanul uralkodik. A késedelmes vagy meglassított fejlődésnek történelmi szempontból az a jó oldala van, hogy szemünk elé tárja azokat a körülményeket, melyeken a jelenleg fejlettebb társadalmak hajdanában átestek. Indiának egy újkori lakosa a hinduk asztrológiájának mostani állapotát ekként írja le.
"Az indiai csillagászat, úgymond, egy nagy asztrológiai rendszernek alapja. A bujdosók mozgása és emez égi testek viszonylagos fekvése az állatköri jelek nagyszámú önkényes csoportjával és az égnek holdszállásoknak nevezett huszonhét osztályrészével rendszeres összefüggésbe van hozva. Ehhez járul a képzelt lények, négylábúak, madarak és fák nagyszámú csoportja, mely lények, mivel terjedelmes mythológiai rendszerré vannak egyesítve és szervezve, az igazi csillagászatnál sokkal bonyolultabb és nehezebben érthető elméletet alkotnak, és az ehhez az elmélethez értőknek az a mesterségük, hogy a jövendő eseményeket megjósolják, és hogy belőle csalhatatlan elveket vezessenek le, melyek minden rendű s minden korú személyek magatartását életük minden körülményei között szabályozzák. Ezek az asztrológiai dogmák feltétlenül és minduntalan beavatkoznak a nép családi és gyakorlati életébe. Így vannak szerencsés és szerencsétlen napok
* Atharva-véda, lib. XIX, cap. 7.
és hónapok, melyeknek jelentését mindig kipuhatolják, midőn családi viszonyok szabályozása, házasság vagy a gyermekek jövője forog szóban. Nincs az a vallás-gyakorlat, mely India lakosságának valamennyi osztályára hathatósabb és maradandóbb befolyással volna, s eme befolyás hatábait tanulmányozva látja csak igazán az ember, hogy ez a nép mily mélyen sülyedt a szellemi rabszolgaságba." (1)
Ugyanilyen véleménnyel kell lennünk Sziámról, hol is az asztrológusok indiai módszerekkel élnek, midőn azoknak, kik hozzájuk folyamodnak, horoszkópját megállapítják. A tibeti asztrológusokról MARCO POLO mint igen nagy tekintélyű s némi hatalommal rendelkező egyénekről beszél. Midőn valaki meghalt, megállapították a horoszkópját, és a csillagcsoportok állása és a bolygók helyzete nyomán felismerték az időpontot, melyben a temetéshez hozzá kell látni, ha ugyan akarták, hogy a halott a másvilágban kedvező fogadtatásban részesüljön. Ennélfogva a temetést néha egy héttel, sőt némely körülmény között egész hónapokkal is elhalasztották. (2)
Khinában, és pedig Kambaluban (Pekingben), mondja még MARCO POLO, ötszáznál nem kevesebb asztrológus és jós volt. (3) Ugyszintén igen nagy számmal voltak Quinsay-ban, (4) a nagy kereskedelmi középpontban, hol is tanácsadásra készen tömegesen tartóz-
(1) HOISINGTON: The oriental astronomer, 1848.
(2) MARC PAUL [!] (XIII. század): Voyages liv. I, ch. 36.
(3) MARC PAUL: Voyages, liv. II, ch. 25.
(4) Ez a város Hang-cseu-fu, mely 30° 28' é. sz. és 120° 7' greenwich-i k. hosszúság alatt fekszik.
kodtak a nyilvános tereken; mert senki sem kezdett csak valaménnyire is fontos dologba, mielőtt véleményüket kikérte. (1) "Egész Khina tele van horoszkópállítókkal, mondja DUHALDE, eme birodalom új-kori állapotának leírásában. Többnyire vakok, kik valami gitár-félén játszanak és házról házra járnak, hogy két vagy három garasért szerencse-mondásaikat kinálják. Bámulattal hallja az ember, hogy mit újságolnak a nyolcz írásjelről, melyek minden egyes embernek születése évét, hónapját, napját és óráját fejezik ki, és melyeket ez oknál fogva ppa-czee-nek neveznek. Megjósolják az embernek, hogy micsoda főben járó veszélyek fenyegetik; rendszerint gazdagságot és tisztességet, a kereskedelmi vállalatokban és a tanulmányokban nagy sikert igérnek; megmondják az ember vagy gyermekei betegségének okát, hogy mi oknál fogva halt meg az apja vagy anyja." (2) A khinaiak, mondja egy másik helyen ugyanez a historikus, "megjelölik az időpontokat, melyek a császár kegyeinek kikérésére, a házasságra, utazásokra való vállalkozásra, házépítésre, vendéglátásra s általában mindarra alkalmasak, minek a nyilvános és a magánügyekhez köze van, s ehhez sokan oly szigorúan alkalmazkodnak, hogy a világért sem tennének valamit a naptár rendelkezései ellen, a melyhez mint orákulumukhoz folyamodnak." (3) Ebből a leírásból kitűnik, hogy az ítélő asztrológiának Khinában ép oly szerepe van mint Indiában.
(1) MARC PAUL: Voyages, liv. II, ch. 68.
(2) DUHALDE: Description géographique, historique ... et physique de la Chine, 1735, t. III, p. 40.
(3) DUHALDE: Description géographique, historique ... et physique de la Chine, 1735, t. III, p. 279.
A –XXII. század óta a khinai asztrológusok a csillagzatok befolyását a birodalom különböző tartományai közt szétosztották. A között a tízezer rész között, melyre a napot felosztották, voltak kedvezők is meg szerencsétlenek is, melyeket az ég állása és a bujdosók helyzete szerint meg lehetett határozni. Az asztrológia fejlődése nyomában a rendszeres megvitatások szörnyű mértékben terjedtek, mi annyira felizgatta a kedélyeket, hogy a filozófiai spekulácziók végre az államra nézve veszélyesekké váltak. Az iskoláknak ez a küzdelme az –V. századtól a –III. tartott s végre oly arányokat öltött, hogy CZIN-SIN-HONG császárt megrémítette. Ekkor történt, hogy ez az uralkodó elrendelte * mindazon könyvek elégetését, melyek a közigazgatásra nézve nem voltak közvetetlenül hasznosak. Ez esemény után a különböző tudományokat, melyek a fejlettségnek bizonyos fokát még nem haladták túl, mintegy újjá kellett alkotni.
Japánban az európaiak odaérkezése idején az asztrológia már régóta gyakorlatban volt. A japáni asztrológusok tanítása szerint a szerencsétlen napok minden évben egyazon keletre kerültek: ennélfogva egyszer s mindenkorra meg lehetett azokat állapítani, mit, több százados állítólagos tapasztalatra támaszkodva, tényleg meg is tettek. Havonta négy, tehát az egész évben negyvennyolcz szerencsétlen nap volt, melyeken semmihez sem volt tanácsos fogni, mi a véletlen esélyeitől függhetett. ABINO SEIMI-nek, a "tudós és tapasztalt asztrológus"-nak, mint a hogy czíme mondta, a tilos napokat előtün-
* –212-ben.
tető táblája a nyilvános helyeken mindenütt fel volt található. A legenda szerint ez a bölcs ABINO JASSIMA királynak és egy nőstény rókának volt fia. A mellett, hogy az égi testek mozgását és befolyását alaposan ismerte, még a bűvészet titkaiba is be volt avatva, és olyan formulákat hagyott hátra, melyeket teljes bizalommal el lehetett mondani, ha bajokat kellett elhárítani. *
Egyébiránt az égi testek befolyása a test különböző részeire szorítkozott. Így a Kiusiu gagami czímű rövid értekezés, mely a sebészetre vonatkozik, a 2-ik fejezetben azt mondja, hogy a csillagok szelleme tavasszal a 9-ik csigolya körül, nyáron az 5-ik körül, őszkor a 3-ik, télen pedig a 14-ik körül s egészen a csipők közelében székel. Látjuk, hogy az emberi szellem mindenütt egyazon térre jutott.
Az asztrológia az Újvilágban
Hogy az Újvilág lakói nem jutottak tudós és bonyolódott asztrológiára, ennek az az oka, hogy még nem volt elegendő értelmi fejlettségük. Az inkák mindössze is csak a szellemek világáig vitték, és a jövendőt hol az álmokból, hol pedig a láma beleiből fürkészték. Azonban alig kételkedhetünk, hogy az esetben, ha még egy lépéssel tovább mentek volna, ne léptek volna az asztrológia fázisába; mert bizonyos körülmények között máris jósoltak a legszembeötlőbb égi jelenségekből. De ezek a jóslatok, egy határozottan még ki nem fejlődött korszaknak puszta előljáró jelei, csakis az országokat és a
* KAEMPFER: Natural, civil and ecciesiastical history of Japan, 1727, vol. II, book V, ch. 6.
fejedelmeket illették és nem hatoltak be a magánosak körébe.
A mexikóiak is csak félig-meddig ismerkedtek meg az asztrológiával. Ők csak az ember-áldozatok szíve és belei révén jósoltak. De az utolsó császárok idejében már megkezdették a jövendőnek az égen való fürkészését. SAHAGUN mondja, hogy NEZHAHUALPILLI, Tezcuco királya, megkérdezte a csillagokat. A mexikói népeknek fejlődésük folyamatában csak csekély haladást kellett volna még tenniök, hogy egészen belejussanak az asztrológia fázisába. Az olvasó emlékszik, hogy az Újvilág benszülöttei a csillagászatban nem voltak oly fejlettek mint az ó-kori egyptomiak és assziriaiak, és kevésbbé fejlettek voltak az ó-kori hinduknál és khinaiaknál is, mert még nem fedezték fel valamennyi nagy bolygót. Ez a körülmény világosan mutatja, hogy az asztrológia nem a kezdetleges tudomány országából való, és hogy csak meghatározott időpontban jön létre.
Az asztrológia a görög-római czivilizáczió körében
Görögország példája szintén megerősíti az imént tett észrevételt. Egészen ok nélkül csodálkoztak némelyek, látván, hogy ebben az országban a csillagok révén való jóslás későn került fel. A legrégibb görög szerzők, HESIODUS-tól HIPPARCHUS-ig, a csillagoknak csak az évszakokra való befolyását ismerték, és csak klimatológiai nem pedig asztrológiai naptárakat szerkesztettek. Nem kell azonban e dolgot kivételesnek tekintenünk, ellenkezőleg, olybá kell vennünk, mint nevezetes bizonyítékát azon lánczolatnak, mely
az emberi szellem fejlődésében mindenütt feltalálható. A görög társadalom sokkal ifjabb volt azoknál, melyek őt kelet és dél felé környezték. Történelmének kezdetén még a szellemek fázisában volt. Át kellett esnie az egész tulajdonképeni mythológiai korszakon, mielőtt az égi testeket fizikai és rendszeres hatalmasságoknak felismerte volna. A még ifjabb rómaiak, miként mindjárt fogjuk látni, a fejlettségnek még alacsonyabb állapotában voltak.
Egyébiránt a görögök valami csekély mértékben már aránylag régi időkben meg voltak barátkozva az égi testek cselekedeteinkre való befolyásának kezdetleges eszméjével. HOMER-nél Penolope kérői egy napfogyatkozásban Ulysses visszatérésének előjelét látják s a jelenséget szerencsétlen jóslatnak vélik. (1) Spártában az asztrológiai hajlamok korán nyilvánultak. A lacedemoniak holdtöltétől holdujságig semmi nyomatékosabb dologhoz sem fogtak, különösen pedig ütközetbe nem bocsájtkoztak. Ephoráik minden kilencz évben egyszer derült és holdvilágtalan éjen nyilt helyre mentek, hol is az eget szemlélték. Ha hullócsillagot vettek észre, királyaikat vád alá helyezték, mert ebből a jelből gyanítani lehetett, hogy az istenek ellen valami titkos vétséget követtek el. (2)
NAGY SÁNDOR kora után az egyptomi és a khaldeai asztrológia között egyesülés jött létre, s ebből származott a görögöknél az apotelezmatika vagyis a befolyások tudománya. Azonban csak a +II. században
(1) HOMERUS: Odyssea, lib. XX, v. 351.
(2) PLUTARCHUS: De vitis Agidis et Cleomenis, cap. 14.
kezdettek különbséget tenni az asztrológia és a csillagászat között, mely megkülönböztetés haladásnak volt jele. A legkomolyabb csillagászok az ítélő asztrológia iránt legalább is némi bizalmatlansággal voltak s úgy látszik, hogy észrevették, hogy a talaj nem szilárd a lábuk alatt. Kétségbe vonják, hogy az asztrológiai munkák, melyek PTOLEMAEUS nevén maradtak ránk, tényleg tőle valók.
Valóban, az Almageszt egy szóval sem emlékszik meg erről az áltudományról. Valószínű, hogy ezek a munkák csak a régi egyptomi asztrológiának foglalatjai. A Tetrabiblon vagy Quadripartitum a mesterség szabályait tartalmazza; a Centiloquium pedig a jövendő megjóslására vonatkozó száz aforizmának gyűjteménye.
Az őskori Róma nem jutott az asztrológiáig. NUMA nem az asztrológusok, hanem az augurok rendjét alapította. CAESAR egész hatalmával tartotta fen ezt a régi intézményt és megtámadta azok kisérleteit, kik a csillagokból olvastak s az ő idejében a nyilvános ügyekbe avatkozni igyekeztek. TIBERIUS, mindamellett, hogy kikérte TRASYLLUS véleményét az ég állásától meghatározott jövendő iránt, az asztrológia terjesztésének ellene szegült. CLAUDIUS egyidőben már csaknem engedett az erkölcsi kényszernek, mely nem szünt meg hatni. HADRIANUS-t már magával ragadta az áramlat és gyakran folyamodott asztrológusokhoz. Azonban VITELLTUS, s utána DOMITIANUS és DIOCLETIANUS, erélyesen üldözték a khaldeai mesterség hiveit. Mindazonáltal JUVENALIS egyik helyéből kitünik, hogy a szigor, mellyel az asztrológusokkal Rómában bántak, korántsem ártott a
hitelnek, melyet a közönség körében titokban szereztek.
MANILIUS költeménye asztrológiai nézetek maradandó befolyása alatt van írva. De midőn a rómaiak a görögök segítségével a tudományos fejlődés tökéletesebb fokát érték el, felvilágosodott férfiaik jobban szemügyre kezdették venni a dolgokat. SENECA és FAVORINUS (1) az asztrológia hívsága iránt nem ringatták magukat ábrándokban, SEXTUS EMPIRICUS pedig helyes érvekkel küzdött ezen áltudomány ellen. (2)
Az asztrológia a középkorban és az ujkori Európában
Szent Ágoston azonban szentül hitt az égi testek befolyásában. (3) Az asztrológia, melyet a keresztény egyház az erkölcsi felelősség elvével elemtén össze nem férhetőnek tekintett, oly magyarázatokat szolgáltatott, melyeket hova-tovább elfogadtak és mindenkit kielégítő eszköznek tekintettek. A bolygókban, így mondák, vannak befolyások, melyeket különös kiáramlások létesítenek, a félék, a minők a Naptól jutnak el hozzánk, csakhogy jóval finomabbak s ennélfogva nehezebben foghatók fel. Ha ezek a befolyások a születő gyermek fejét érik, valamiképen agyának idegszálaira hatnak, s aztán eme hatással összhangzatos mozgásokat határoznak meg, a melyek a hajlamokat szülik. Az ember erkölcsi szabadsága és felelőssége ily módon ki lévén mentve, azt látjuk, különösen a VII. századtól kezdve, hogy még a keresztény egyház fejei is
(1) Idézi AULUS GELLIUS: Noctes atticae, lib. XIV.
(2) SEXTUS EMPIRICUS: Adversus mathematicos, lib. V.
(3) AUGUSTINUS: De civitate Dei, lib. V. cap. 6. [Ágoston az idézett helyen az asztrológusok ellen érvel. Ami befolyást mégis elismer az égitestektől a Földre nézve, az mindössze a Nap hatása az évszakok váltakozására, továbbá a Hold fázisainak hatása az árapályra és a tengeri sünök ill. osztrigák testméretére. Az emberi sorsra való befolyást azonban kifejezetten tagadja és sok érvvel meg is cáfolja. – NF]
lelkesednek az asztrológiáért. Az iskola leghíresebb doktorai az asztrológia merészségét bámulva, el voltak ragadtatva alaposságától. Az asztrológusok nemsokára hatalmasságokká váltak. A X. század és a következő századok szemtanui voltak, hogy miként szaporodnak el, miként vívják ki a népek bámulatát, miként büszkélkednek a királyok bizalmával.
Különben ez a túltengés nagyrészt az arabok példájának tulajdonítandó, a kiktől Európa akkoriban ismereteit vette s a kiknek iskolai intézményeit utánozta. Az arabok pedig a tudományos fejlődésnek azt a fokát érték el, a melyen, a bolygók mozgása legalább is elegendőleg megközelítő számítás alá lévén vetve, a rendszerek szelleme az égi testeket a Föld s ennek lakói köré csoportosítja. Az asztrológia az araboknak különösen kedves tudománya volt. Egyetemi oktatásuk is szentesítette, ott szerepelt a mecsetjeikben, és befészkelvén magát a khalifák udvarába, hivatalos tért is hódított magának, olyant, a minőt a khaldéusoknál foglalt volt el.
Az araboknál százával voltak az asztrológusok. ALBUMASSZAREM a IX. században, és HALI BEN RODOAN a XI. század első felében volt a két legnevezetesebb. Az előbbeni kimerítő értekezést hagyott ránk, melyet a beavatottak igazi mesterműnek tekintettek. Az utóbbinak művei pedig maradandó bámulatra ragadták CARDANO-t.
A tudományok ujjászületése korabeli azon kiváló férfiak közül, kik az arabok nyomán az asztrológiának hódoltak, fel kell említenünk REGIOMONTANUS-t, DO-
NATI -t, továbbá STÖFLER-t, kinek ephemeridáiban csak úgy hemzsegnek az asztrológiával való jövendölések. Ő utána LEOVITIUS-nak jövendőmondásai voltak közhírűek. LUCAS GAURICUS civita-vecchiai érsek műveinek fele asztrológiából áll. ARGOLI 1608-ban egy művet adott ki, melyben híres emberek égi thémáit * szerkeszti. Az égnek születésük napján, óráján és pillanatában való állásából kiindulva, már befutott életpályájukat egész részletesen ujra összeállítja.
Mindazonáltal ez az értelmi mozgalom nem maradt minden ellenvetés nélkül. Az asztrológiának nyilt ellenfelei közül ki kell emelnünk PICO DELLA MIRANDOLA-t, ki hevesen megtámadta ezen áltudomány állítólagos elveit. Azonban hagyományos tévedés nem szűkölködik védők nélkül sem. Elég, hogy valamely tan fennálljon, bármilyen legyen is, védőkre bőviben akad. A nap hatalmasai, kiket a tudományok szelleme nem ihlet meg jobban mint a köznépet, a balhitnek segítségére jöttek. A XIV. század vége felé Párisban asztrológiai tanszéket alapítottak, melyet először GERVAIS mester, "a legfelsőbb orvos és asztrológus", töltött be. KEPLER, ki nem vihette ki, hogy kifizessék a járandóságát, mely őt a "császár mathematikusa" létére megillette, azon vette észre magát, hogy WALLENSTEIN mellől, kinek nem tudott eleget jövendölni, kitúrta egy olasz asztrológus, kinek számára fejedelmi jólétet biztosítottak.
* Az asztrológiában valaki thémájának (vagy születése időpontjára vonatkozólag nativitásának) nevezték a Nap, a Hold, a bolygók és a többi égi testeknek és kölcsönös helyzetüknek adott időpontra és adott horizontra vonatkozó egybevető megállapítását. (Ford.)
A historikusok feljegyezték, hogy a mikor DIEGO VELASQUEZ, Cuba kormányzója, azon volt, hogy CORTEZ-t Mexikóba küldje, JUAN MILLAN, az ő fogadott asztrológusa, erőnek erejével küzdött a küldetés ellen, melyet a csillagok balsikerűnek jeleztek. Maga CORTEZ is vitt magával egy asztrológust, BOTELLAS-t, ki a Mexikó ellen intézett roham alkalmával esett el.
MEDICIS KATALIN udvarában mi sem történt a nélkül, hogy kikérték volna az asztrológusok véleményét, kiket udvarhölgyei "báró"-iknak neveztek. (1) NOSTRADAMUS akkoriban olyas orákulum-féle volt. A fejedelmek udvarában tartotta fenn magát legtovább a tulajdonképeni asztrológia, a csillagok révén való jóslás. GIONTINI-t, latinosan Junctinust, az anjou-i herczeg udvari papját, kinek egyébiránt csillagász létére vannak némi érdemei, a királyné, ki a szent Bertalan-éjt rendezte, avval bízta meg, fürkészné ki a csillagok állásából a dolgok kimenetelét. Párisban, a gabona-csarnok kerítő falán, még most is látni azt a pillért, melyet Katalin az ég horoszkópikus tanulmányozására emeltetett, (2) és a melynek tetejére nem egy ízben kísérte el COSIMO RUGGIERI-t, az ő bizalmas asztrológusát.
I. KÁROLY angol királynak is volt czímzetes asztrológusa, LILLY, kinek véleményét minden fontos ügyre nézve kikérte, s a kihez maga a parlament is folyamodott, midőn a király elűzése forgott szóban! Még a XVIII. század kezdetéig is hébe-hóba megkér-
(1) DELRIO: Disquisitiones magicae, 1593, lib, III, part. II, quaest. IV, sect. 6.
(2) PINGRÉ: Mémoire sur la colonne de la Halle aux blés, 1764.
dezték az akadémiai csillagászoktól a jövendőt. A Conaissance des temps első köteteinek egyikében, az 1705-ikiben, LIEUTAD kiadó még kötelességének véli, hogy mentegetődzzék, hogy ephemeridái közé nem kever politikai és meteorológiai jövendöléseket. Sajátszerű találkozása a körülményeknek, hogy a nehézkedés elmélete szerint kiszámított első táblák, JOSEPH DE LISLE táblái, egyúttal az utolsó asztrológiai táblák. Ezek még nativitási thémákat tekintve voltak összeállítva. És ezek a tények a minket megelőző századnál nem régiebbek!
A XVII. század utolsó-előtti esztendejéig Francziaországban egy almanach jelent meg, mely a csillagok nyomán megjelölte az orvosság-szedésre, a köröm-vágásra és a hajnyírásra kedvező napokat. (1) Ez csak régi szokásnak volt folytatása: ugyanily tanácsokat már a legrégibb nyomtatott almanachban is találunk, mely egyúttal a könyvnyomtatás mesterségének legrégibb emlékei közé tartozik. (2) Mindazonáltal a magát nyilván annak valló és némi tudományos hírnévnek örvendő utolsó asztrológus MORIN, ki a Collège de France tanára is volt, csak 1656-ban halt meg. A csillagászat neki köszönheti a csillagoknak világos nappal való megfigyelését; de ugyanő egész életén át, és pedig körömszakadtáig küzdött a Föld forgása ellen. Bizonyára mintegy ösztönszerűleg érezte, hogy Földünknek a bolygók közé való sorozása arra van hivatva, hogy véget vessen mtndazoknak a geoczentrikus és anthropoczentrikus eszméknek, melyek a rendszerek korában születtek. Látni
(1) MARIBAS: Almanach fidèle, kiadatott Troyes-ben 1799-ig bezárólag.
(2) Conjunctiones et oppositiones Solis et Lunae in anno Domini 1457.
való volt, hogy igazi új aera nyílik meg, mely mindent félre lök a helyéről. Az ódon szellemek nem tudták gondolataikat megbarátkoztatni evvel az új világrendszerrel. Öt vagy hat nemzedéknek kellett letűnnie, míg a szakemberek – a nagy közönségről nem is szólunk – ehhez a másnemű felfogáshoz hozzátörődtek.
Hogy ez a szempont-változás mennyi régi tévedést takarított el és mennyi tudományos balhitet száműzött, meg se lehetne számlálni. Az ítélő asztrológia is egyike volt azon ábrándoknak, egyike volt azon rendszereknek, melyek ezt a mérhetetlen ujítást nem élhették túl. De a természetes asztrológia még most is fennáll, mit látszólag logikusabb viszonyoknak köszönhet. A városiak és a falusiak, a képzettek és a tanulatlanok, a legfelsőbb tanintézeteinkből kikerült növendékek és a tudatlanok, az ifjak csak úgy mint a vének, mindannyian vagy csaknem mindannyian egyaránt ragaszkodnak ahhoz a régi rendszerbeli nézethez, hogy a Hold befolyással van az időjárásra. Ez már olyan hagyomány, a neveléstől beoltott vélemény, és talán az eszmék öröklékenységének egy példája.
Az asztrológia elvei
Az asztrológia dedukcziói lánczolatának, vagy ha úgy tetszik, rendszeres alkotmányának jelenleg már nincs tudományos érdeke [jelentősége] és mindössze is csak tudásvágyunk kielégítésére való. Miként a filozófiai rendszerek, melyekkel a természettudományok körében mintegy párhuzamba vonható, elénk tárja, hogy az egyszer már bizonyos irányba terelt emberi szellem mily gyarló nyomok után indul.
ABEN-RAGEL De judiciis astrorum czímű művében * az asztrológia általános elvei jól vannak előterjesztve. Mindenekelőtt ott látjuk a Napot, minden dolog apját, ki a Holddal való konjunkcziójával a fényt nemzi, és a különböző bolygókat azon tulajdonságokkal látja el, melyek tisztükhöz tartoznak: így lészen Jupiter az igazság-szolgáltató, Vénusz a szépség adományának gondozója, Marsz az égi hadsereg vezére. Átfutván az állatkör tizenkét jelét, a Nap oly befolyásoknak van kitéve, melyek egyetemleges energiáját, egybevetve ezt a bolygókéval, tizenkét árnyalattal ruházzák fel, a melyeket az asztrológusnak tudnia kell megkülönböztetni. A nyári napfordulatkor diadalmas Nap a téli nap-fordulatkor már csak legyőzött és országa-vesztett uralkodó.
Az égi testek befolyása három tényezőtől függ: a bolygó természetétől, képétől, és a megjelölt pillanatban való helyzetétől. A Nap jótékony és kedvező: ő a csillaga a fejedelmeknek, a vérrokon herczegeknek, és a főméltóságoknak. A Hold mogorva természetű és búskomor; ő az előljárója minden mesterségnek, melyet éjjel űznek, így a szinészetnek, a csatornatisztogatásnak, a korcsmárosságnak, továbbá a titokban űzött foglalkozásoknak, mint az uzsoráskodásnak és a kerítő-mesterségnek. Merkur állhatatlan és változékony; ő uralkodik mindazon, mi a tudományokat, a művészetet és a filozófiát illeti; e réven az asztrológusok neki vannak alávetve. A vörös Marsz azokat illeti meg, kik vért
* A XI. század elejéről való.
ontanak: a hóhérokat és a harczosokat, az orvosokat és a sebészeket, és a szakácsokat, kik étvágyunkat csillapítandók, ártatlan állatokat öldösnek le. Ehhez a bolygóhoz tartoznak azok is, kik vassal és tűzzel bánnak: fémöntők, kovácsok, ötvösök, lakatosok. Jupiter derült fényéből mérsékletére és kegyességére következtettek. Ő a vezére a bölcseknek, a nagy filozófusoknak és a békés földmíveseknek. Végre a lassú, sápadt és ólomszínű Szaturnusz elgyengülést és betegséget juttat az ember eszébe. Az ő országából valók az aggastyánok, az egyházi férfiak, a szerzetesek, s általában mindazok, kik inkább erkölcsi mint fizikai életet élnek.
A test különböző részeit is kormányozták a különböző égi testek. A szerveink fölötti uralomban az állatköri jelek osztozkodtak: a Kos kormányozta a fejet, és miután a többi jel végig ment valamennyi testrészen, a Halaknak a lábak voltak alávetve. Eme felosztásban a szív az Oroszlán volt, a Skorpió pedig a nemző szerveket kormányozta. Sőt a bolygók és az állatok között is volt bizonyos kölcsönösség. A Nap volt az oroszlán, a Hold az ökör, Merkur a sárkány, Vénusz a galamb, Marsz a farkas, Jupiter a sas, és Szaturnusz a szamár. *
A szabályok alkalmazását nagyon megnehezítette az a körülmény, hogy a különböző befolyások egymással összetevődtek s így nagy bonyodalmakat szültek. Így az Oroszlán jele, mely eleintén azt a hőt jelképezte, mely a Napnak hozzája közeledése idején uralkodik, erős, sőt vérengző emberek születését okozta. Midőn azon-
* SALMASIUS: De annis climactericis, 1648, p. 623.
ban valaki az Oroszlánban tartózkodó Marsz bolygó alatt született, az Oroszlán Marszszal szövetkezvén, az illetőnek vagy hőssé vagy rablóvá kellett lennie.
A legfontosabb eseményeket főleg a viszonylagos állások, első sorban pedig az égi testek találkozása, vonták maguk után. Szaturnusz nagy keringéseinek befolyását első ízben ALBUMASSZAREM fejtette ki a IX. században. (1) Eme bolygónak tíz sziderikus keringése innen-onnan három századra rúgott, mely tartam elteltével az égi test fizikai és erkölcsi hatása megint a maximumára jutott. Midőn Szaturnusz Jupiterrel találkozik, akkor ABEN-RAGEL szerint a két bujdosó egybe-vetett hatásának hatalmas dolgokat kell előidéznie, a melyek nemcsak a magánosok, hanem a birodalmak sorsát is eldönthetik. (2) D'AILLY bibornoktól azonban megtudjuk, hogy ezek a hatások nem mindig mutatkoznak ugyanavval a határozottsággal. Ugyanis különbséget kell tenni a conjunctio major és a conjunctio maxima között. Ez utóbbi csak 960 év elteltével esik meg. Eme nagy égi események kilenczedike, így írta a bibornok 1414-ben, az Úr 1789-ik esztendejében (3) fog bekövetkezní, a mikor is számos forradalmat és rendkívüli változásokat fog látni a világ, különösen pedig mindazokban fogja látni, mik a törvényeket illetik: multae tunc et mirabiles alterationes mundi et mutationes futurae sunt, et maxime circa leges. (4)
(1) ALBUMASAR: De magnis conjunctionibus, nyomatott 1489-ben.
(2) ABEN RAGEL: De judiciis astrorum, cap. 39. 47.
(3) Ez a franczia forradalom kitörésének éve. (Ford.)
(4) PETRUS ALLIACUS: abban a gyűjteményben, mely az ő 1480-ban nyomtatott Tractatus de imagine mundi-jával kezdődik, p. 118.
Mérhetetlen nagy számú, találomra ellőtt nyíl közül, mondá SENECA, egyik-másik bizonyára a czélpontba fog vágni. Az asztrológia minden szabályát híven követő D'AILLY bíbornok véletlen szerencséjéből kijutott OZANAM-nak is, ki eme szabályok egyikét sem követte. Ugyanis a XVIII. század elején, tehát abban a korban, melyben a komoly emberek már megszűntek volt az itélő asztrologiával foglalkozni, a Récréations mathématiques szerzőjét tolakodó módon zaklatta egy lengyel főúr, ki tőle horoszkópját kivánta. OZANAM végtére találomra írt neki egyet, s ezt az asztrológusoktól használt kifejezésekkel és titokzatos jelekkel czifrázta ki. Eme tréfa szerzője szörnyen meg volt lepve, midőn jóval annak utána értesült, hogy többrendbeli jóslata beteljesült. *
1514-ben nem csupán Szaturnusz- és Jupiternek, hanem Marsznak is együtt keltett lenniök a Halak jelében. STÖFLER, ki ezt az eseményt 1499-ben kiadott ephemeridáiban előre jelezte, hozzá tette, hogy ez szörnyű és rettenetes árvíz kitörésének jele. VIRDUNGUS hasonlóképen jósolt meg olyas vízözön-félét 1521-re. Sem az egyik, sem a másik jóslat nem teljesült be. Mindazonáltal az e féle baklövések nem nagy számot tesznek oly embereknél, kik nem támaszkodnak megfigyelésre s ennélfogva nem tesznek megfigyeléseket és nem állítanak össze összehasonlító táblázatokat. Ugyanezt folyton látjuk még jelenleg is az almanachcsinálók és a kuruzslók jóslataiban. Valóban, az asztro-
* MONTUCLA: Histoire des mathématiques. nouv. éd. t. IV, 1802, p. 379.
lógusok az említettük kudarczok után is a régi bizalommal tovább is erősítgették, hogy Jupiter és Szaturnusz konjunkcziója a légkör tetemes lehűlését fogja előidézni és ennélfogva vízbőséget fog okozni. *
Az arab asztrológusok már 1179-benjósoltak 1186-ra valami vízözönt és rettentő orkánokat, a melyeknek mindent fel kellett volna forgatniok. Egy nagy napfogyatkozást öt bolygó konjunkcziójának kellett volna kisérnie. Azonban a megjósolt szerencsétlenségek egyike sem következett be. Hanem aztán elégtétel fejében, a dolgok megtörténte után, a csillagokban rátaláltak oly események okára, melyek egészen lekötötték a népek figyelmét. 1500-ban, csak néhány évvel annak utána, hogy a bujakór a nápolyi kerületben oly rettentő módon kitört, GASPAR TORELLO, VI. SÁNDOR pápa orvosa, ezt a szörnyű betegséget a bolygók állásának tulajdonította. Az üstökösök viharokat, földrengéseket és éhinségeket vontak maguk után. Sőt BONFINIUS a HALLEY-féle üstökös 1456-ban való megjelenésének tulajdonította, hogy egy kétfejű borjú létezett, melynek híre Olaszországban járt, hogy Rómában vér-eső esett, és hogy Anconában egy gyermek hat foggal és rendkívül nagy szemekkel jött a világra.
Az égi testek látszólagos összetalálkozását valóságos érintkezésnek tekintették, honnét is új szülemények keletkezhettek. A Hold sok népnél a Nap nővére és felesége volt. Később pedig a Nappal való konjunkcziói valóságos házasságokká váltak, melyekből új
* J. VERNERUS NORICUS: Canones de mutatione auraer, 1546, p. 15.
lények, például üstökösök, származtak. Ez a hiedelem egészen az ujkor kezdetéig tartotta fen magát.
Nevezetes, hogy az égi testek találkozásának fontossága nem volt Nyugat asztrológiájának kizárólagos sajátja. A khinaiak a bolygók konjunkczióit azért fürkészték, hogy belőlük a meleg és hideg hatásaira, az életre és a halálra következtessenek, hogy az emez állásoktól gerjesztett forrongásokat és bajokat és a tőlük okozott örömöket és békességet jelezzék. (1) Szerintük akkor kellett különösen tartani a bajtól, ha két égi test bizonyos távolságig közeledett egymáshoz. 0.7 khinai foknyi távolságban, vagyis a mi ívmérő rendszerünk szerint 41.4 percznyi távolságban, még mitől sem kellett tartani. Ha azonban egymáshoz közelebb jutottak, a jóslat gonosz jellemet öltött. A XIV. század elejéről való MA-TUAN-LIN behatóan foglalkozik ezekkel a veszélyekkel. (2)
A horoszkóp
Midőn különösen valamely egyén sorsa forgott szóban, mindenre, mi őt halála pillanatáig éri, a horoszkópjából lehetett következtetni, mely általában véve az éggömbnek épen a születése pillanatában való állása volt. Hogy az eseményeknek ezt a sorát le lehessen vezetni, a kivánt órára és perczre pontosan vissza kellett állítani az égi testek helyzetét, mert csakis a királyoknak és a főuraknak volt asztrológusuk, ki születésük pillanatában jelen volt. Legtöbbnyire az égnek bizonyos számú év előtt eltünt állására kellett visszamenni. Azonban a csillagá-
(1) (PAUTHIER): Journal asiatique, 6-me série, t. V, 1867, p. 311.
(2) MA-TUAN-LIN: Weu-hian-thong-kas, CCXXX. könyv, 25. ív.
szat gyermekkorában az ember képtelen volt, hogy ezt szabatosan megtegye. Evvel tisztában is voltak, és szabatos visszaállítás híjján megelégedtek az év korától, vagyis a naptártól szolgáltatott megközelítéssel. Ezen a fokon találták Mexikót. A mexikói asztrológusok tanácsát a többi között a házasságoknál is kikérték. És hogyan jártak el ilyes alkalommal? Megállapították a két jegyes nativitásának thémáját, és pedig a két születés keltének jelképei szerint. Ilyes jelekre, ilyes nevekre szorítkozott az ember, mielőtt a csillagászathoz annyira értett, hogy magát az égnek állását ujra megállapíthatta volna. A kalmuk asztrológusok jelenleg sem mennek tovább. Ebben áll a horoszkóp kezdetleges eljárása. De az ember csakhamar valami szabatosabbat kíván, és e végből a pontosabb ismeretek elengedhetetlenek.
Hogy a kezdetleges asztrológiában magának a csillagos égnek mindenkori állása híjján a naptárt használták, ez kitűnik abból a buzgalomból, mellyel a polgári év korszakait a csillagok személyiségeivel összefűzni igyekeztek. Így a japán asztrológia tenken-rendszerében az évnek, a hónapnak és a napnak meg van a maga befolyása, mely jelképükkel van megjelölve; sőt mi több, mindegyik évhez kilencz csillag van kapcsolva, melyeknek meg van a maguk különös sajátsága; és különösen az eme csillagok között levő viszonylatnak kell két személy egyesülésének sorsát eldöntenie. *
* (O. KORSCHELT): Proceedings of the Asiatic Society of Japan, 1884, mely czikk fejtegetését l. Nature, vol. XXX, 1884, p. 495.
Az a vágy, hogy az ember tetszése szerint visszaállíthassa az ég állását, a középkorban valóságos lendületet adott a csillagászatnak. Az asztrológia tényleg a csillagászattól függő dolog volt. Ezért mondotta volt KEPLER, hogy az asztrológia nagyon bölcs anyának hóbortos leánya; de mivel csakis az asztrológia volt hasznot hajtó, hozzá tette, hogy az anya, hogy meg-élhessen, nem válhatik meg leányától, s evvel mentegetődzött, hogy számításai közé egy kevés itélő asztrológiát kevert. *
Hogy a horoszkópból következtetéseket lehessen vonni, az éggömböt főkörökkel tizenkét egyenlő gömbszeletre osztották be; e főköröket, melyek a sarkokban metszették egymást s melyeknek egyike a délkör volt, a helyzet köreinek nevezték. Ez a tizenkét szelet volt a tizenkét "ház", melyekbe az évszakok- és az órákhoz képest a horoszkóp belejuthatott.
Különös értelemben véve a horoszkóp az ekliptikának az a pontja volt, mely az illető egyén születése pillanatában épen a horizontot érte el, hogy felkeljen. Ez a pont az első ház szélén volt. A horoszkópból kiindulva visszafelé, azaz a naponkénti mozgással ellenkező irányban mentek és ennélfogva mélyebb-mélyebbre szálltak a keleti horizont alá. Az ebben az irányban az egész éggömbön keresztül befutott út a tizenkét házzal volt befejezve. Ez utóbbiak egymás után az életnek, a kincseknek, a fivéreknek, a rokoni kötelékeknek, a gyermekeknek, az egészségnek, a házasságnak,
* "Ne mater vetula se destitutam et despectam a filia ingrata et superba queratur" (KEPLER: Tabulae rudolphinae, 1627, praef. p. 4.)
a halálnak, a vallásnak vagy az irgalomnak, a méltóságoknak vagy tisztségeknek, a barátságnak és végre [végül] az ellenségeskedésnek voltak szentelve. Az első ház, az a melyik épen felkelt, a leghatalmasabbik volt; utána a legbefolyásosabb a tizedik volt; mindegyik háznak egy-egy csillag volt az ura, kinek a saját házában, vagyis lakóhelyén nagyobb volt a hatalma, mint a házán kívül. A Napnak fő-lakóhelye az Oroszlán volt, a Holdé a Rák, Merkuré a Szűz, Vénuszé a Mérleg, Marszé a Skorpió, Jupiteré a Lövész és Szaturnuszé a Bak. (1) Két, minden más körülmény között egyformán hatékony bolygó közül annak volt legnagyobb befolyása, mely a leghatalmasabb házban tartózkodott.
AUSONIUS beszéli, hogy őse, ki az asztrológiára sokat adott, születéséről azt jósolta, hogy unokájának fényes sorsa lészen. (2) A rómaiak sok ideig nagy súlyt fektettek a horoszkópokra, melyek közül sok híreset jegyeztek fel. Igy NIGIDIUS FIGULUS megállapította AUGUSTUS horoszkópját, (3) TARUTI FIRMANUS asztrológus pedig Róma városáét. (4)
Az arabok vakon hittek a horoszkópban és minduntalan folyamodtak hozzája. ALBUMASSZAREM a Jézus Krisztus-ét vázolta, és ALBERT von BOLLSTÄDT vagy ALBERTUS MAGNUS püspök létére sem félt, hogy maga is foglalkozzék vele. AzonbanD'AILLY bíbornok, valamennyi elődjét felül akárván mulni, elég merész volt, hogy egész részletesen s minden szabályt szem előtt
(1) MACROBIUS: Expositio in somnium Scipionis, lib. I‚ cap. 21.
(2) AUSONIUS: Parentalia, cap. 9.
(3) SUETONIUS: Octavius, cap. 94.
(4) CICERO: De divinatione, lib. XI, cap. 47.
tartva, állítsa fel Jézus KRISZTUS asztrológiai thémáját. Születésének időpontja nyomán megmutatta, hogy életének és halálának minden körülménye fel volt írva az égre. Az atya-istennek, mondá a bíbornok, egész örökkévalóságával előre látván fiának életét és halálát, gondja volt rá, hogy fia akkor szülessék, midőn az égi testek csoportosulása előre hirdette mindazt, minek vele megtörténnie kellett. Igy aztán az asztrológia igazsága és az isteni akarat kezdeményezése egymással össze voltak egyeztetve. Valóban bámulatos, hogy az ember jóhiszeműsége mi mindenféleképen tud magán segíteni!
CARDANO is felállította Jézus Krisztus horoszkópját, de evvel csak ismételte azt, a mit előtte már megtettek volt. * Fölösleges megjegyeznünk, hogy a csillagoknak a születés pillanatában való csoportosulásában ő is rátalált mindarra, minek meg kellett történnie. Lehetetlen, hogy az asztrológusokra, midőn a már bevégzett tényeket állították vissza, ne lettek volna befolyással a már meglevő ismereteik.
PINGRÉ beszéli, hogy LUTHER halála után egy horoszkóp-számító egy nativitási théma segítségével enűe híres ember életének minden mozzanatát visszaállította. Kimutatta, hogy e mozzanatok mindegyikét miként idézte elő az égi testeknek a megjelölt pillanatban való állása. Csakhogy a mikor LUTHER születésének idő-
* THIBALDUS AUSSILIANUS (Thibauld d'Aussigny) orleans-i püspök szintén (a XV. század második feléből való) CARDANO előtt állította fel Jézus Krisztus horoszkópját.
pontjából kiindult, az órát, a napot és hónapot jól vette ugyan fel, de az esztendőt eltévesztette. (1)
Az asztrológia sohasem jött zavarba, ha elmult események forogtak szóban: Ha pedig megesett vele, hogy a jövendő eseményekben csalatkozott, úgy abban a mértékben, melyben a régi szabályok alkalmazásban hiányosak nak mutatkoztak, a pillanat hatása alatt ujakat állapított meg. Képzelt analógia vagy hiú vonatkozás elegendő volt, hogy az az asztrológusokat meggyőzze, hogy logikai dedukcziók fonalán haladnak. Voltak barátságos és ellenséges bolygók, voltak helyzetek, melyekben összejátszottak, és olyanok, melyekben egymással ellenkeztek. Vénusz Marsznak barátnéja, Szaturnusznak pedig ellensége volt. Bizonyos állásokban, így például a trigonálisokban és a sextilisekben, (2) a barátok összevesznek. Az oppoziczió, a quadratura és az oktáns meg más hatásokat idéznek elő. Azután voltak felszálló állások és leszálló állások, felkelések és lenyugvások és kulminácziók. Mivel a figyelembe veendő feltételek száma folyton növekedett, két nativitásnál, ha még oly közel feküdtek is egymáshoz, különböző asztrológiai feltételek voltak, melyek lehetővé tették, hogy a jóslatok csaknem abban a mértékben változzanak, melyben az emberi sors sokfélesége megkivánja.
Az asztrológiai jelképek
Ilyes tudomány nem lehetett el bűvös irás nélkül. A tizenkét ház hatása
(1) PINGRÉ: Manilius Astronomiconjának kiadásában, 1786, I, p. 131, jegyzetben.
(2) Trigonális állás, 120 foknyi hosszmenti állás; sextilis, 60 foknyi állás.
egy geometriai alak mezőibe volt írva, mely alak középpontjában a horoszkóp kelte és pontos órája volt megjelölve. Az állatkör jelei és a befolyással levő különböző égi testek az irásban jelképekkel voltak előtüntetve, melyeknek használata, legalább a mi a bolygókat illeti, máig is fenmaradt. Eme jelek közül kettő, 
és 
‚ melyek a Napnak, illetőleg a Holdnak vannak szánva, a legrégibb egyptomi hieroglifákból vannak véve; ezeket már az első dinasztia idejében ezelőtt hatezer évvel használták, és a későbbi idők szemifonetikus írása azokat ideografikus jelek gyanánt megtartotta.
A mi a bolygók jelölésére még jelenleg is használt jelképeket illeti, ezeket csak a középkorban gondolták ki és az asztrológiának közvetetlen hagyatékai. Miként az irások, úgy ezek is formájuk némi módosulásával jutottak ránk. (1) JOSEPHUS SCALIGER eredetüket képes ábrázolatokra vezeti vissza. (2) A 
jelben hírnökbotra, 
-ben markolatával ellátott antik tükörre, 
-ben lándsával összekapcsolt pajzsra, 
-ben pedig az idő álszimbolumára vélt ismerni. (3) Jupiterre nézve úgy vélekedett, hogy az isten görög nevének vonással áthúzott Z kezdőbetűjére kell visszamennie. Azonban AMÉDÉE SÉDILLOT az arab kéziratokban másféle származásra vélt találni. Szerinte minden egyes bolygó arab nevének vonással áthúzott utolsó betűje szolgált volna az
(1) SALMASIUS: Plinianae exercitationes, 1629, ujra nyomatott 1689-ben, p. 1233, 1236; HUET: Manilius Astronomiconjában (ed. 4o Parisiis, 1679, lib. X, p. 80).
(2) J. SCALIGER: Notae in Manilium, 1579 czimű művében ; e magyarázatot elfogadta RICCIOLI: Almagestum novum, 1651, lib. VII, cap. 1.
(3) E jelek sorban a kővetkező bolygókat illetik meg: Merkur, Vénusz, Marsz, Szaturnusz. (Ford.)
illető bolygó megjelölésére. * Valóban, nézzük csak az öt főbolygónak Adaredd, Zahareb, Colman, Korasht és Szjihar arab neveit; az utolsó betűk sorban a következők:
és ezek vonással áthúzva a következő jeleket adják:
Mivel e betűk nem kúfi jelleműek, a minőket régenten Afrikában használtak, hanem egészen neszkhi jelleműek, melyek a IX. század első fejében hozattak be: a bolygók jelei nem lehetnének régiebbek eme korszaknál. Valóban csak a X. századtól kezdve találkozunk velük.
A mi az állatköri jelek elfogadott jelképeit illeti, ezek régiebbek. Nem fordulnak ugyan elő PTOLEMAEUS-nak sem Almagesztjében, sem kézi Tábláiban, de ott vannak a Quadripartitumban, melyet neki tulajdonítanak, továbbá PORPHYRIUS-nak az ő Apotelesmatikáihoz írt bevezetésében. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy mindezen művek ránk maradt kéziratai az alexandrinus korszaknál későbbi időkből valók. Legfeljebb a VIII. vagy IX. századra vezethetők vissza, és merészség volna, ha minden bizonyíték nélkül tűznők ki pontosan a kort, melyben e jeleket behozták. Mivel úgy az arab, mint a görög asztrológiai kéziratokban
* L. A. SÉDILLOT: Prolégomènes des tables astronomiques d'Ouloug-Beg, 1847, p. CXLVIII.
használatban vannak, különösen pedig mivel a genethliakus táblákban (1) és a horoszkópokban szerepelnek: úgy gondolhatjuk, hogy azokat az asztrológusok hozták forgalomba. Azonban az utóbbiak a II. és VI. század között terjedtek el "khaldéus" néven a római birodalomban. E jelképek, miként a bolygókéi, különböző időkben eléggé feltűnő módon változtak. Többrendbeli formáikat SAUMAISE-ben (2) és HUET Maniliusában (3) látni. Egynémelyiküknek bizonyos mythológiai és kabalisztikai jelekkel való összefüggése is megállapíttatott. Igy például az Ikrek jele egyenközű négyszöget [paralelogrammát] alkotó négy gerendából áll, melyek Castor és Pollux dioscuroknak egyesülését tüntetik elő. Sőt voltak, a kik első nyomaira egyptomi műemlékeken véltek rátalálni. (4)
A bolygók és a fémek között feltételezett analógiát az asztrológia és az alchemia közösen használta. Eme többé-kevésbbé titokzatos viszonyokkal sohasem voltak egészen tisztában. Első eszméjük igen régi s a Keletre látszik visszavihetőnek lenni. ORIGENES (5) megőrizte számunkra MITHRA titokzatos lépcsőjének hét fokát. Ezek a következők:
Szaturnusz, az ólom;
Vénusz, az ón;
Jupiter, a réz;
Merkur, a vas;
(1) Az astronomia genethliaca az asztrologusoknal az emberhez (asztrológiai szempontból) viszonyított csillagászat volt. (Ford.)
(2) SALMASIUS: Plinianae exercitationes, 1629; 1689-ki ujranyomás, p. 1035 és köv.
(3) MANILIUS: Astronomicon, ed. 4o, Parisiis, 1679, lib. V, p. 80.
(4) BIANCHINI: La storia universale 1747.
(5) A +III. század első felében.
Marsz, valami amalgám;
Hold, az ezüst;
Nap, az arany.
Észrevenni, hogy itt a bolygók sorrendje sem PYTHAGORAS sorrendje, sem pedig a távolságoké. PARACELSUS, ki a XVI. század első felében élt, megmagyarázta, hogy miként kell a különféle fémeket a különböző bolygóknak tulajdonítani. Mindegyik fémnek orvostudományi hatása, úgymond, megjelöli a bolygó működésének nemét. Ily módon fel lehet ismerni, hogy emez égi testek melyike felel meg egy adott fémnek. Mindazonáltal az összehasonlító lajstromokban sok az eltérés s maradandóán alig találunk egyebet, mint hogy az aranyat a Napnak tulajdonítják: a többi a szerzők szerint változik. TYCHO BRAHE- és KEPLER-nél is találunk lajstromokra, melyekből kitünik, hogy melyik bolygó melyik fémnek felel meg. Sőt KEPLER-nél azt a gondolatot látjuk kifejezve, hogy ezeknek az analógiáknak természetes alapjuk van és a rendszer testeinek sűrűségét jelölik meg. (1)
Hogy fogalmunk legyen. hogy az asztrológia, az alchemia és a kabalisztikai mesterség egymással szövetkezve, mily messzire csapongtak az emberi hiszékenység kizsákmányolásában, tárgyalásunkat ABENFARADS-nak KIRCHER-től fordított egyik helyével fogjuk befejezni. (2) Csalhatatlannak hírében álló talizmán (3)
(1) KEPLER: Epitome astronomiae copernicanae, pars II, 1620, p. 488; Opera, vol. VI, 1866, p. 331.
(2) KIRCHER: Oedipus aegyptiacus, t. II. pars II, 1654, p. 73.
(3) A talizmán mellpénz, mely annak a bolygónak a képét viseli, mely alatt készítették, s ennélfogva bizonyos képességekkel, nevezetesen szellemidéző-képességgel van felruházva.
készítéséről van szó. "Végy 6 drachma * tiszta aranyat, mondja az arab szerző, lapítsad ki kerekre, vésd bele pecséted jellemző lapját azon a napon és órában, melyben a Nap legmagasabb helyén, vagyis a Kos 19-ik foka táján van. Ezt megtéve, hevítsd ezt az érmet sáfránygőzzel; mosd meg rózsavízzel, melyben pézsmát és kámfort oldottál fel. Ezután egy darab sáfrányszínű selyemszövetbe burkolod és magadnál viseled. Ez a talizmán minden vállalatodban [vállalkozásodban] boldoggá fog tenni s mindenki félni fog téged. A fejedelmektől és királyoktól mindent meg fogsz kapni, a mit csak kívánsz, akár magad, akár annak közvetítésével kéred őket, kit hozzájuk küldeni jónak látsz. Meg fogod találni, a mit elveszítettél és isten áldása lesz rajtad és mindenen, a mi a tied. A Napnak a képe vagy ábrája, melynek a hátlapra kell vésve lennie, nagy titkot rejt magában, és ezt Teremtőnek, Fénynek, Tökéletesnek, Hatalmasnak, Dicsőségesnek, Életnek, Erőnek, Ragyogónak, Sugárzónak nevezik: a Nap angyalai Anael és Rafael."
A rendszerek sorsa
Az út, melyet az emberi szellem a konjekturális [következtető] tudományok szubjektív felépítésénél befutott, valóban csodálatra méltó. Kiindulva az első ízben megkoczkáztatott dedukcziókból, filozófusok, asztrológusok, alchemikusok, mythológusok, vallás-theológusok és különféle nemzetek ábrándosnál ábrándosabb rendszereket állítanak fel. A közönség elragadtatással követi ezeket a csalóka vezéreket. Mert hát az ember a tudás szükségét érzi. A tudomány csak
* Körülbelül 25 gramm.
arra tanítja őt, mit alaposan megállapított, tehát még nagyon kevésre ahhoz a számtalan problémához képest, melyek előttünk feltárulnak. Ellenben a rendszerek szerzője mindent megmond neki, a mit csak tudni óhajt. Hogy aztán a rendszer igaz-e vagy hamis, ez mellékes dolog; a rendszer megfelel a vágynak, megfelel a szükségletnek. Másrészt meg valamely hiedelemben érzett boldogság épenséggel nem függ eme hiedelem igazságának fokától. A ki valamely tévelyben hisz, ép oly boldog lehet, mint az, a ki valami igazán valóban hisz. A szerecsen, ki meg van győződve fétisének hatalmáról, a pogány, ki büszke az ő bálványaira, a fösvény, ki elásva képzeli kincseit, a nélkül hogy tudná, hogy azokat elrabolták: mindannyian boldogok az ő hitükben s egyaránt ragaszkodnak hozzá.
A hit kora, mely az idétlen [koraszülött] dedukcziók és a rendszerek kora, az értelem fejlődésében tehát természetszerű lépcsőfoknak tekintendő. Ennek igazolására elegendő hogy visszaemlékezzünk, hogy minden polgárisodás, lételének egy bizonyos stádiumában, fokozatosan átment az asztrológia fázisán. A tudománynak ez a téves, de jelleménél fogva rendes nyilvánulása nem kizárólagos sajátja sem egy népnek, sem egy kornak. Mindenütt felkerül, midőn egyazon értelmi színtáj el van érve. Nem kizárólagos sajátja sem az ó-kornak, sem Egyptom és Khaldea népeinek. Felkerül Görögországban kevéssel a filozófiai iskolák után, abban a korban, melyben a rendszerek szelleme az anyagias mindenséggel foglalkozik. Tért foglal Rómában, midőn ott a tudomány meghonosul. Magával ragadja az arabokat
s utánuk az ujjászületés-korabeli európaiakat. Mentül lassabban és későbben fejlődik valamely nemzet, annál későbben kerül fel nála s annál tovább tartja fen magát. Láttuk, hogy mily mértékben uralkodik az asztrológia még jelenleg is Indiában; láttuk, hogy az ujkori Perzsia, Tibet, Khina és Japán mennyire hódolnak tévedéseinek. Hogy Amerikát nem igen ejtette hatalmába, ennek az az oka, hogy ez a világrész tudományos pályafutásában nem messzire haladt; de tett volna csak még egy lépést, ott lett volna az asztrológia is. (1)
Látható tehát, hogy az asztrológia a csillagászat egyetemes fejlődésében természetszerű fázis, melyen a rendszeresítés korában minden egyes értelmi fejlődés átment. Eme kornak színtáján ép oly egyetemes, mint a milyen volt az asztrolátria a megelőző színtájon. Emez állapotok egyike a másikát követi s ez némileg csak átalakulásnak mondható. Az égi testek, midőn megszüntek istenek lenni, fizikai és mechanikai hatalmasságokká váltak. A pozitiv ismeretek haladása lassan-lassan módosítja a felfogásokat.
Azonban az új eszme nem szorítja ki egészen a letünt fogalmat. Eleintén a régi tévelyek mellett szorít magának helyet. A balvélemények sokáig élik túl a tudomány vívmányait. A csillag-istenek kultusza és a szent tűz tisztelete a pogány korban is tovább fenmaradtak; és láttuk, hogy utolsó nyomaik még a mi czivilizácziónkban sem tűntek el mindenütt. (2) Az ujabb keletű és magasabb fokú fejlődés köréből való asztro-
(1) L. fentebb a jelen fejezetben p. 393.
(2) L. a negyedik fejezet, p. 208 és 212.
lógia még mindig uralkodik népeinken mindazokban, mik a meteorológiai jelenségeket, a Föld fizikáját, sőt bizonyos pontig az állatok és növények fiziológiájának jelenségeit is illetik. A babona hagyományos és fennáll minden rangú iskoláink oktatásában. Hányan vannak közöttünk, még a felvilágosult osztályokhól valók is, kik még mindig mint valami axiómának tekintik a következő szavakat. melyek fölött immáron kétezer év vonult el: "a Hold a befolyásával oda hat, hogy a Föld gyümölcsei megérjenek és hogy az állatoknak legyen mivel táplálkozniok, legyen miből gyarapodniok és megerősödniök." *
A mult tehát a társadalomban tovább él a jelen mellett; és rég ideje, hogy a szakember az egyedüli, ki csak az értelem vívmányait tekinti igazságnak. Elvégre is az asztrológia nem az egyedüli rendszer, melynek hívságát a tudomány haladása kimutatta. Hiába voltak nagyhírű tekintélyek, hiábavaló volt a felvilágosult férfiak egymást követő nemzedékének szívóssága: az átlátszó kristálygömbök összetörtek, a deferensek és az epicziklusok kerékművei a rögeszmék országába tértek, az éjnapegyenlőségi pontok lengése mindössze is csak ábránd volt, a "nagy év" és a kezdetbeli konjunkcziók csak regék voltak, ALPETRADS spirálisai az ábrándok honába tértek és még DESCARTES forgószelei is elenyésztek. A tudomány jelenleg arra a következtetésre jutott, hogy mindezek a rendszer-alkotmányok, melyek hasonlók a geomancziának, [földjóslásnak] szemfényvesztés-
* CICERO: De natura deorum, lib. II, cap. 19.
nek, tenyérolvasásnak, jóslásnak, álomfejtésnek, sőt magának az asztrológiának alkotmányához, csak jámbor csalások voltak. Nagy a példa, nagy az okulás! Az induktív tudomány, az uj-kori tudomány, romtörmelékekkel behintett mezőn halad. Méltányos, hogy "megengedjuk a holtaknak, hogy halottaikat eltakarítsák". Midőn a hagyományok és régi szokások iránt bizonyos tisztelettel viseltetünk, őseinknek mintegy hódolatunkat fejezzük ki. De midőn látjuk, hogy a tévelyek és a babonák mily szívóssággal tartják fen magukat, hogy igazság-számba [gyanánt] hány nemzedék vérébe voltak beoltva, mígnem a tudomány csalfaságoknak és ábrándoknak ismerte fel: méltán kérdezhetjük, hol állana az emberi értelem azon emberek törekvései nélkül, kik többre becsülték az igazságot a hagyománynál?