HOUZEAU: A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETE
NYOLCZADIK FEJEZET
AZ INDUKTIV KORSZAK
A MEGFIGYELÉSEK FEJLŐDÉSEHagyományos eszmék és új eszmék. – A tudományos tények sokasodása. – Az arabok obszervatóriumai. – A hanyatlás és az ujjászületés kora Európában. – Kerekes és szárnyas óraművek. – Az inga alkalmazása az órákra. – Az ó-koriak optikai műszerei. – Az irányzócsövek vagy pseudo-messzelátók. – Az igazi messzelátó. – A messzelátó alkalmazása a beosztott körökre. – A megfigyelések folyton növekedő szabatossága. – A jelenkori csillagászat jelleme.
Hagyományos eszmék és új eszmék
Valamely tudomány történelmének egyik korszakában sem oly élénk a hagyományos felfogások s az ujonnan támadó elméletek közötti küzdelem, mint abban az időpontban, melyben az illető tudomány az induktiv korszakba lép. Mindaddig, míg csak furcsa és önkényes rendszerek forognak szóban, e rendszerek úgyszólván tovacsuszamlanak a nélkül hogy gyökeret vernének, és komoly-számba nem mennek. ALPETRADS spirálisai és FRASCATORO sugártörő gömbjei sem haragot, sem felindulást nem okoztak. Maga a Föld mozgása sem zavart vizet mindaddig, míg azt a szellem puszta játékának lehetett tekinteni. Amint azonban komoly megfontolásokra, azután pedig az első tényekre kezdett támaszkodni, vagyis abban a pillanat-
ban, midőn a gondolkodás azon vette észre magát, hogy százados hagyományokkal kell szakítania, hogy más alakot öltsön: a szellemi tunyaság az ő tehetetlenségének és szívósságának egész erejével lépett fel.
Könnyű volna kimutatni, hogy hasonló körülmények között, azaz midőn a nagyszabású indukcziók megbizonyulnak, esik meg, hogy a különböző tudományok a mondottuk ellenállásra találnak, mely a gondolkodás nehézkes alkalmazkodó képességétől látszik származni. A római egyháznak szemére vetették, hogy hogyan bánt KOPERNIKUS-szal és GALILEI-vel. Azonban az új igazságokat minden időben és minden helyen mindig megtámadták; és a római egyháznak még ebben az esetben sem volt meg az a kizárólagos kiváltsága, hogy a gondolatot üldözze. Ha KOPERNIKUS felfogását úgy minősítette, hogy falsa illa doctrina pythagorica, divinae Scripturae omnino adversans, * úgy LUTHER még kevésbbé kimélte a thorni esillagászt. "A világ ugyancsak fülel – így kiált fel –, midőn fellép egy asztrológus, ki azt állítja, hogy a Föld forog és nem az égbolt, sem pedig a Nap és a Hold. Az, a ki ügyesnek akar látszani, – így mondja tovább – neki gyürkőzik, hogy új rendszert alkosson, mely természetesen mindig jobb a többinél. Ez a bolond pedig abban a hiszemben van, hogy felforgatja az egész csillagászati tudományt, de a szentírásból tudjuk, hogy JÓZSUE a Napnak es nem a Földnek parancsolta meg,
* Hamis az a pythagoréusi, a szentírással mindenképen ellenkező tan: kifejezései a Congregatio dell'Indice Kopernikus művét kárhozható 1616. márcz. 5-ki ítéletének.
hogy megálljon." Mondja valaki jelenleg, hogy kinek részén volt a hóbort, KOPERNIKUS-én, vagy LUTHER-én, és hogy kinek volt igaza és éles tekintete!
A tudományos tények sokasodása
De hiába háborog a balhit, a tények mégis csak szaporodnak, és a jelenségeknek épen ez a behatóbb ismerete sejteti az igazi törvényeket. Az eleintén félénk és gyengén támogatott indukczió a régi eszméktől szörnyen különböző felfogást vet előre; azután abban a mértékben, melyben az új tények a tudományhoz járulnak, ugyanez az indukczió, ha helyes és alapos, a megfigyelések és az elmélet összhangjában hatalmas támogatásra talál.
Egyébiránt könnyű belátni, hogy az induktiv fázisba térendő valamely tudományra nézve az első kellék, hogy pozitiv tényekkel rendelkezzék és hogy szabatos s a mennyire csak lehet, mértékkel kifejezett megfigyeléseket gyűjtsön össze. Minden törvény egy egész csoportra terjed ki, és hogy tudomására jussunk, nem elszigetelt esettel, hanem a példák egész sorával kell rendelkeznünk, mely példák azt az elvet sugalmazzák, melynek alá vannak vetve. A csillagászat tehát csák a tények felhalmozódása révén juthatott az induktiv fázisba, eme fázis fejlődése pedig a szigorú megfigyelések fokozatos szaporodásától függött.
Hogy mily változás állott be az ismeret-szerzés gyorsaságában, arról fogalmat nyujt az a rohamosság, mellyel a szín, hogy így mondjuk, haladásunk folyamán minduntalan változik. PTOLEMAEUS tíz évszázadon át az egyedüli tekintély volt a csillagászatban, úgy a mint ARISTO-
TELES a filozófiában. A hét szabad művészet a XV. századbeli REISCH-nek Margarita philosophica-jában, a dolog lényegét tekintve, csaknem épen úgy van előterjesztve, mint a hogy MARTIANUS CAPELLA annak előtte ezer évvel írta volt meg. Az ujjászületés korában SACROBOSCO-nak az éggömböt tárgyaló műve három évszázadon át alapvető munka maradhatott, jelenleg pedig valamely klasszikus mű már három év után kezd elévülni.
A haladásnak századonkénti gyorsulása egyike a legnevezetesebb és legfelötlőbb tényeknek a tudomány történetében. E tény egyébiránt nem csupán a csillagászatot illeti meg. Itt talán csak azért megkapóbb és meglepőbb, mert ez a tudomány jóval régibb. De az ismeretek bármely ágában tekintsük is a tudományos fejlődést, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ez fejlődés az idővel arányosan gyorsul.
Ez onnan van, mert mai napság az emberi kezdeményezés egészen a tudományok birodalmába, vagy a tiszta, vagy az alkalmazott tudományokéba, tért át. A művészet egészen ujat immár nem teremt. A költészet, ez a képzeletszűlte beszéd, melyet a fiatal emberek és a kezdetleges népek kedvelnek, rohamosan pusztul. A filozófia nem tesz egyebet, mint hogy százados körben ujra meg ujra hozzálát száz ízben megujított fejtegetéseihez, hogy megoldásokat keressen, melyek fölött mindig lehet vitázni. Kezdeményezés már csak a tudományokban s alkalmazásaikban van. Csakis itt esik meg, hogy az értelem országa még jelenleg is a nemzedékek felkerülésével lépést tartva gazdagodik.
427
Az arabok obszervatóriumai
Különben is a mint a tudomány induktivvá válik, a tények sokasítására szorul, mert valamely indukcziónak csakis az elméleteknek a tényekkel való összehasonlításában rejlik az értéke. Az induktiv csillagászatnak, hogy előre mehessen, nem csupán nagyszámú tényre, hanem még, és pedig első sorban nagyszámú mérésre volt szüksége. Ezen a réven az arab korszak volt az, mely legmagasabb állására való jutását előkészítette.
Valóban, az arabok tisztában voltak avval, hogy a jelenségeket minden részletükben figyelemmel kell kisérni és a megfigyeléseket össze kell gyűjteni. Abban a reményben, hogy az utóbbiak szabatosabbakká fognak válni, a műszereket nagyobbították. Szép obszervatóriumokat alapítottak, melyekben szorgalmas munka folyt. Bagdadban, a Tigris-híd közelében még most is látni a resszad-kané nevű épületet, mely az égi testek megfigyelésére való volt. Ez volt a második csillagászati épület Bagdadban; korát tekintve a X. század utolsó részéből származik és ABUL WÉFA egyike volt az elsőknek, kik benne a bolygókat futásuk minden részében figyelemmel kisérték. Ez az épület egy régibb obszervatóriumot helyettesített, a melyet ALMAMUM építtetett s első ízben ALFRAGAN gondjaira volt bízva. Volt Bagdadban egy 6 méternyi sugarú quadrans és egy kőből való délkörív, mely 60 fokot ölelt fel és 17 méternyi sugárú volt; ez a Nap kulmináczióbeli magasságainak mérésére szolgált.
A IX. században is volt egy obszervatórium Damaszkusban. ALBATANI a magáét az aractai (jelenleg Rakha)
palotában, Bagdadtól északnyugatra állította fel. Valamivel később IBN YUNISZ egy másikat állítótt fel Kairóban, és pedig először egy mecset tetején, azután pedig a várostól keletre a Mokattam-halmon. Itt tett próbát egy szabadon lengő inga veréseivel; hogy időközöket hasonlítson össze, az inga lengéseinek számát közvetetlenül számlálta. (1) Ugyanitt gondolta ki, hogy miként lehet a Napot vízen való tükröződésével megfigyelni. (2)
A XII. században GEBER, AFLA fia, obszervatórium gyanánt a sevillai Giralda-tornyot építette; ez az első csillagászati műemlék Európa földjén.
Később, midőn az arab mozgalmat visszaszorították Keletre, ILSZKHÁN-OLAGU, DSENGISZKHÁN unokája Meragahban, Taurisz közelében, pompás obszervatóriumot alapított, mely NASSZIR-EDDIN munkásságának székhelye volt. Itt is roppant méretű műszerek voltak, s ezek között volt az a lyukas gnómon, mellyel először tettek rendszeres megfigyeléseket. A xv. században ULUG-BÉG-nek volt egy obszervatóriuma Szamarkandban, s kevéssel eme korszak után India mongol fejedelmei is nagy csillagászati műszereket állítottak fel birodalmuk nevezetesebb városaiban. E műszerek alig különböztek azoktól, melyeket a xvi. század végén még TYCHO BRAHE is használt Uraneborg nevű obszervatóriumában. Voltak ott roppant negyed-körök; felületük vésett rajzolatokkal volt díszítve, melyeknek művészi
(1) (E. BERNARD) : Philosophical Transactions, 1684, p. 723.
(2) Connaissance des temps, 1811, p. 480.tökéletessége a műszerek geometriai szabatosságával vetélkedett. (1)
Az arabok rendes obszervatóriumainak köszönhető, hogy a mérések megsokasodtak; a csillagászok birtokába jutottak számos, mindenféle helyzetnek megfelelő bolygó-meghatározásnak, és kezdették érdeme szerint méltatni a számbeli összehasonlítások fontosságát. ARZACHEL, a Nap apogeumának hosszát meghatározandó, 400-nál több megfigyelést használt. CASTILIAI ALFONZ táblái, (2) melyeken a sevillai ABEN MUSA és MOHAMMED, a cordovai ABEN ALI és BUENA és a toledoi ABEN RAGEL és ALCHABITIUS dolgoztak, a XIII. század közepén mintegy összefoglalták a legszabatosabb számbeli adatokat, melyeket az arab korszak megfigyelései eredményeztek.
A hanyatlás és az ujjászületés kora Európában
Hat vagy hét évszázadon át minden tudományos kezdeményezés, legalább Európa nyugati felében, az arabok körében volt összpontosítva. A görög-latin czivilizáczió rohamosan elfajult. Eme hanyatlásról nyilvánvaló tanuságot tesznek a barbárok betörései, melyek lehetetlenek lettek volna, ha a társadalom, mellyel megküzdöttek, jóval magasabb fokon állott volna, mint maguk a barbárok. Különben az egykoru írókban (3) is látjuk az akkoriban Rómában és Konstantinápolyban
(1) TYCHO BRAHE: Astronomiae instauratae mechanica, 1598.
(2) ALPHONSUS REX CASTILLAE: Coelestium motuum tabulae; első izben Joannes Saxoniensistől tétettek közzé 1483-ban és a XVI. század végeig a legjobbak voltak.
(3) SENECA: Quaestiones naturales, lib. I, cap. 16; CLEMENS ALEXANDRINUS: Paedagogus; AMMIANUS MARCELLINUS: Rerum gestarum libri, lib. XIV, cap. 6; lib. XXVIII, cap; 4.uralkodó tudatlanságnak, romlottságnak és kizárólag érzéki gyönyörök után való hajszának képét. Az iskolák elnéptelenedtek, s később, a barbárok betörése után, egészen bezárultak. A tudatlanságnak ez a szomoru állapota sokáig tartott. Nagy Károly idejében a birodalom nagyjai közül egy sem tudott írni, és eme fejedelemnek az a törekvése, melyet olyannyira szívén hordott, hogy tudni illik az elemi oktatást helyreállítsa, hajótörést szenvedett. Európa értelmi szinvonala szörnyen aláhanyatlott: a népek nem voltak alkalmasak ilyes törekvésekre.
Valóban, ha az akkori társadalom leírását olvassuk, ha magunk elé képzeljük a napi eseményeket, a közbátorság [közbiztonság] hiányát, a fanatizmus kitöréseit, a közigazgatásnak és a tulajdonképeni kereskedelemnek hiányát, szóval minden társadalmi kötelék meglazulását: semmi túlzást sem fogunk látni IBN HANKAL-nak a X. századról kimondott ítéletében. Ez a geografus, egyaránt megvetve a keresztényeket, azaz az európaikat, kiket akkoriban az izlamiták nazaréusoknak neveztek, és az afrikai négereket, miután az arab czivilizáczió tartományait leírta volna, a következő megjegyzést teszi: "A mi a nazaréusok és az aethiópiak országait illeti, ezeket csak hozzávetőleg említem fel, mert a bölcseség, az igazság, a vallás és a rendes kormányzat iránti szeretetemnél fogva eme népekről mit sem mondhatok s mi dicsérni valót sem találok rajtuk." *
Valóban az arabok voltak azok, kik Európát az
* IBN HANKAL: Oriental geography. translated by Onseley, 1800.
ujjászületés korában mindenre oktatták. Más forrás nem volt. Spanyol- és Olaszország első egyetemeinek mintái a mór egyetemek voltak. Eme nép nyelvén voltak írva az igazán hasznos könyvek, s az európaiak mi jobbat sem tehettek, mint hogy fordításaikat terjesztették. Tudományos intézmények, mint múzeumok, botanikus kertek, laboratóriumok, könyvtárak, obszervatóriumok és orvosi iskolák ekkor még csak az araboknál voltak: Európának őket csak utánoznia kellett. A mechanikához, az ötvösséghez, az építészethez, a rendszeres földmíveléshez, az első chemiai műveletekhez csak a keletiek és a mórok értettek.
El kell azonban ismernünk, hogy az európaiak, jóllehet hogy a XII. századtól a XV. századig az arabok tanítványai voltak, később mestereik fölé tudtak kerekedni. Nemsokára oly mozgalom kezdett megindulni, a minőre példát mindakkoráig nem találunk: ez egyazon czivilizácziónak, egyazon tudományos rendszernek közös, nyelvek és országok különbségétől független fejlődése volt. Ez volt a felkerekedése annak a kozmopolita mozgalomnak, melynek jelenleg tanui vagyunk, melyben a tudományok és a művészetek haladása többé már nem külön-külön népeknél s ezen egyes népek érdekében történik, hanem a nemzetek egész kötelékéből indul ki.
Az ujjászületés óta Európa különböző országai vetélkedő tevékcnységgel és szorgalommal halmozzák fel a megfigyeléseket, az exakt tényeket, melyek az ujkori tudománynak gazdagságát, vagy legalább gazdagságának magvát alkotják. Ebben a nagy munkában az ó-koriak
tökéletlen szerszám-készlete csakhamar elégtelennek mutatkozott. Hiába tökéletesítették az asztrolábiumot, hiába kapcsolták hozzá a torquatumot és a balestrillumot: (1) mindebben igazán új elv nem nyilvánult. Észrevették, hogy új utakat kell törni. Maguknak az érzékeknek is voltak határai, melyeket tágítani igyekeztek.
Azonban az értelem világában egyik dolog a másikat követi és minden dolog között meg van az összefüggés. A mesterségek haladása visszahat az ismeretekére, és viszont, a tudományok fejlődése a mesterségekét mozdítja elő. A kézművesek mechanikai munkájának tökéletesedése módot nyujt a csillagászatnak, hogy kutatásaiban kényesebb, sőt egészen újnemű műszereket használhasson.
Kerekes és szárnyas óraművek
Első volt a súlyhajtotta és kerekes óraművek feltalálása, melyek hivatva voltak, hogy az ó-koriak víz-óráit helyettesítsék. A feltalálást – elegendő bizonyíték nélkül – PACIFICUS nevű szerzetesnek tulajdonították, ki a IX. században élt. (2) A súlyhajtotta kerekes órarnűvek említve vannak a citeaux-i apátság házi szabályaiban, melyeket a XII. század első felében állítottak össze. (3) Tehát nem WALLINGFORT, ki a XIV. század elején élt, volt, miként gyakran mondották az első, ki a vizet hajtó súllyal helyettesítette. (4) Végre pedig tudva van, hogy a Westminster
(1) A torquatum és balestrillum régi szögmérő műszerek; az utóbbival különösen magasságokat mértek. (Ford.)
(2) DE MAFFEI: Verona Illustrata, 1731, pars II, art. Pacificus.
(3) CALMET: Commentaire littéraire, historique el moral sur la règle de St.-Benoit, 1734, t. I, p. 279.
(4) Ezt a tévedést MÄDLER is elkövette (Geschichte der Himmelskunde, 1873, I. Bd. p. 110.Hall órája 1288-ból való volt, és úgy látjuk, hogy kevéssel ezen időpont után a nyilvános órákat minden, csak valamennyire is fontos helyiségben alkalmazták. Ez időtől kezdve az órákat kalapács verte ki harangon. De mivel a mozgás nem volt valami rendkívül szabatos, a nélkül hogy percznyi szabatosságig mentek volna, megelégedtek egyetlen egy mutatóval, az óra-mutatóval.
DANTE, ki 1321-ben halt meg, czélzást tett ezekre az órákra. (1) A XIV. században, mondja MURATORI, Olaszország minden nevezetesebb városában meg voltak, és a közönség kényelmére az órákat, 1-től 24-ig a Nap felkeltétől számítva, kiverték. Milanonak 1339 előtt volt egy nyilvános órája a Szt. Gothárd-templom harang-tornyán; Páduának is megvolt a magáé 1344-ben; ezen a Nap és a bujdosók járását lehetett látni. (2) Az V. KÁROLY párisi palotáján levő 1364-ből, a strassburgi pedig 1368-ból való volt. Annyira mentek, hogy a mutatólapon nemcsak az egyenlő órákat jelölték meg, hanem még az időlegeseket is, a mint ezt különösen Nürnbergben lehetett látni. (3)
Hogy a súlyhajtotta órák járását szabályozzák, összekapcsolták azokat váltakozó mozgású vízszintes szárnynyal, mely először az egyik, aztán az ellenkező irányba lódult, olyformán mint később a zsebórák billegője. Az e fajta szabályozót GERBERT-nek tulajdonították, ki
(1) DANTE ALIGHIERI: Paradiso, cant. IV.
(2) MURATORI: Rerum italicarum scriptores, t. XII, 1736, col. 1011; t. XVIII. 1742, col. 172, 444.
(3) PONTUS DE THIARD: Discours du temps, de l'an et de ses parties, 1556.később II. Sylvester néven pápa volt. (1) Az ide-oda mozgást függélyes zárókerékkel létesítették, mely az ujkori órásságban minta gyanánt szolgált. A south-kensingtoni múzeumban egy régi szerkezetű ilyes órát lehetett látni, melynek tekintélyes súlyú és méretű vízszintes szárnya vagy billegője a tengellyel összekapcsolt függélyes zárómű hatása révén felváltva jobbra-balra forgott. Nem régideje, hogy a doveri kastély hasonló szerkezetű óráját, mely 1348-ból való volt, szétszedték.
Mindekkoráig nagy gépezetekről szólottunk; nemsokára azonban kisebb, házi használatra alkalmas méretek kerültek fel; és a XV. század végén egy olasz költő egyik szonettjében olyanokat említ, melyek hordozhatók voltak. (2) Tehát megelőzték a nürnbergi HELÉ-t, kit rendszerint a zsebórák feltalálójának tartanak. Mindazonáltal eme kicsiny gépeket, formájuk és származásuk helye miatt, egyideig "nürnbergi tojás"-oknak nevezték. Miként az akkori nagy óraművek, eleintén csak óra-mutatóval voltak ellátva.
A rugó kitágulása, melyet csakis a surlódások lassítottak, bizony nem valami szabályos módon történt. Nem volt ezeknek az óráknak szabályozójuk. Hogy a váltakozó mozgású szárnyat a hordozható órákra is alkalmassá lehessen tenni, módját kellett találni, hogy tömege kisebbítessék a nélkül hogy hatásából valamit veszítsen. ROBERT HOOKE-nak végtére sikerült a feladatot megoldania 1674-ben: a billegőt spirál-rugóval
(1) L'Art de vérifier les dates depuis la naissance de Notre Seigneur, 3-e éd., 1783, t. I, p. 274. GERBERT a X. szazad végéről való volt.
(2) GASPAR VESCONTE: Rithmi, 1493.kötötte össze. (1) Chronométereinknek még jelenleg is ez az elve, s mechanikai tökéletességüket annyira vitték, hogy tengeri utazásoknál teljesen fölöslegesekké teszik az égen tett hosszbeli megfigyeléseket.
Egyébiránt az időnek szállítása olyannyira szükséges eljárás a csillagászati geografiában, hogy minden lehető módot fel kellett kutatni, hogy gyakorlatilag kivihető legyen. ALONSO DE SANTA CRUZ fennen magasztalta ezt az eljárást már 1510-ben, (2) a mikor is a hajókon még csak homokórákat lehetett alkalmazni, melyeket akkoriban félóránként fordítottak meg. Sőt CARDANO azt beszéli, hogy egy lengyel oly homokórát szerkesztett, mely 24 óráig járt, s melyben homok helyett ólom-por volt. (3) De bár e műszerek elég pontosan adták az egész időtartamot, nem határozták meg pontosan az alosztályokat. Ezt tekintve a zsebórának bizonyos jó oldala volt. Valóban, PETER KRÜGER 1615-ben, tehát még a spirálisnak feltalálása előtt, zsebórát vitt Danzigból Königsbergbe, hogy az idő-szállításon alapuló első hosszúság-meghatározást eszközölje. (4)
Mindazonáltal [XIX.] századunk kezdetéig a szállítható óraművek avagy chronométerek nem állottak a tökéletességnek azon a fokán, mely megkivántatik, hogy vala-
(1) HOOKE: Description of helioscopes and some other instruments, 1676. Eme kapcsolat eszméje 1658 óta meg volt neki. ([REID]: Edinburgh Encyclopaedia, vol. IX, 1817, p. 118). Valamivel később HUYGHENS is rájött ugyanerre a találmányra (Philosophical Transactions, 1675, p. 272).
(2) A. VON HUMBOLDT: Kosmos, II. Bd., 1847, p. 488.
(3) CARDANUS: De rerum varietate, 1557, cap. 58.
(4) (KÄSTNER ): Von Zach's und Bertuch's Allgemeine geographische Ephemeriden, I. Bd., 1798, p. 643.mennyire hosszú tartamon át biztosan járjanak. Az óraműveket csillagászati czélokra hosszú időn át csakis a veszteg álló obszervatóriumokban használták. WALTHER volt az első, ki megfigyeléseinél, 1484-ben, ilyes súlyhajtotta, kerekes és szárnyas műszert használt. (1) TYCHO BRAHE, hogy eme műszerek járását ellenőrizze, egyidejűleg négyhez folyamodott. (2) Alább látni fogjuk. hogy HEVEL az időt körülbelül egy harmad percznyi pontossággal határozta meg velük. Mondhatjuk, hogy ez volt az egy helyben maradó szárnyas óraművekkel elérhető pontosságnak netovábbja.
Az inga alkalmazása az órákra
Azonban már régen belátták, hogy a csakis a tehetetlensége miatt mozgó szárny helyett, melyre a különböző surlódások változékony befolyással voltak, az ingának kell módot nyujtania, hogy egymással egyenlő időközök létesüljenek. Azonban a meglendített szabad inga kevés idő elteltével megáll. Mindazonáltal IBN YUNISZ, miként már említettük, ilyet használt kairói obszervatóriumában, hogy a közvetetlenül megolvasott lengésszámok nyomán az időközöket összehasonlítsa. (3) De ez az eljárás fárasztó kitartást kivánt, és midőn a lengések tágassága tetemesen alábbszállott, a tovább-olvasás nehézséggel járt.
Igaz ugyan, hogy a készülék ismételt meglendítésével segítettek a bajon; azt is megtették, hogy a súlyt
(1) REGIOMONTANUS: Scripta ... aucta Schoneri observationibus: observationes motuum coeli, 1544, p. 50.
(2) TYCHO BRAHE: Astronomiae instauratae mechanica, 1598.
(3) (E. BERNARD): Philosophical Transactions, 1684, p. 723.mint valami hintát kettős fonálra függesztették fel, és pedig a végből, hogy megakadályozzák az igen kicsinyekké vált lengéseknek kúpos járását, mely tisztaságukat megzavarta: de azért a módszer a gyakorlatban mégis csak fárasztó maradt és csak valamennyire is hosszú időtartamokra nem volt alkalmazható.
Eme bajokat mellőzni akarván, SANTORIO-nak (latinul Sanctorius) 1612-ben az a gondolata támadt, hogy a lengéseket magával az ingával olvastassa meg, mi végből az ingát kerékművel kapcsolta össze. (1) Azonban nem tekintve eme fogaskerék-kapcsolatoknak a lengő mozgásra való káros befolyását, az ingának, mely még egy készüléket is volt mozgatandó, még gyorsabban meg kellett állania vagy pedig még szaporábban kellett azt meg-meglendíteni. GALILEI is meg akarta oldani a feladatot, és VINCENZO nevű fia 1649-ben, atyjának utasításai nyomán, valóban össze is állított egy ingás időszámlálót, melyet a flórenczi múzeumban még most is látni. Azonban a nagy nehézség, a mozgás rohamos apadása, még mindig fenmaradt.
HUYGHENS-t illeti meg az érdem, hogy a járás folytonosságát biztosította, és pedig akképen, hogy magával a záróművel adatta meg az ingának, minden egyes lengésekor, azt a parányi energiát, melyet elvesztett. Ez a berendezés egy 1658-ban megjelent néhány oldalra terjedő közleményben (2) van leírva, mely irat tizenöt évvel
(1) T. YOUNG: A course of lectures on natural philosophy, vol. I, 1807, p. 181.
(2) HUGENIUS: Horologium, 1658; a füzet a batáviai [németalföldi] államszövetségnek van ajánlva; reprodukczióját l. HUGENIUS: Opera varia, 1724, vol. I, p. 1.előzte meg a hollandi tudós nagy művét, (1) s a melynek kelte megóvja feltalálói jogát azon elsőbbségi igényekkel szemben, melyeket ellene igaztalanul támasztottak. (2)
Az uj-kori ingás óra HUYGHENS emez eszméjének köszönheti igazi lételét. Kitűnik ez elvégre abból a lelkesedésből is, mellyel ezt a találmányt fogadták, és a levelekből, melyeket szerzője akkoriban csaknem valamennyi híres vagy magasrangú kortársától kapott, mely leveleket a leydeni múzeumban őrzik. Átértették, hogy végtére sikerült az időnek úgy pontos mint folytonos mérése, hogy a csillagok révén egyszer már meghatározott időt többé nem veszíthetjük el, és hogy az ember igazán elmondhatta, hogy az időt meghódította.
HUYGHENS találmánya után HEVEL volt az első, ki csillagászati megfigyeléseinél ingával felszerelt órát használt. (3) Ezt a dolgot annyival is inkább fel kell említenünk, mivel ez a csillagász élete fogytáig vonakodott, hogy műszereinek dioptráját messzelátóval helyettesítse. (4) Már pedig eme két eszköznek, az ingának mint
(1) Ez az 1673-ban Párisban megjelent Horologium oscillatorium, melyben HUYGHENS a többi között az inga teljes elméletét és a czentrifugális erőre vonatkozó vizsgálatai eredményét teszi közzé. (Ford.)
(2) Tüzetesen ki van ez fejtve POGGENDORFF: Geschichte der Physik 1879 czímű művében, p. 607–712.
(3) HEVELIUS: Machinae coelestis pars posterior, 1679.
(4) HEVEL ekkor már öreg (58 éves) volt es – az öregeknél nem ritkaság – nem szerette az újításokat. Különben is HEVEL, kitünő megfigyelő létére [lévén], meg volt győződve, hogy szabad szemmel és dioptrával ép oly pontos (1'-nyi pontosságú) megfigyeléseket tehet, mint a távcsövekkel, [a]mit HALLEY, személyes meggyőződése alapján, készségesen elismert (POGGENDORFF: Geschichte der Physik, 1879, p. 1879). Ez azt mutatja, hogy a messzelátók akkoriban bizony még nem nagyon tökéletesek voltak. (Ford.)időmérőnek, és a messzelátónak mint pontosabb iránykitűzőnek, együttes használata tette lehetővé, hogy az új-kori csillagászati megfigyelések a szabatosságnak azt a fokát érték el, mely az ó-kori megfigyelésekét oly rendkívüli mértékben mulja felül.
Az ó-koriak optikai műszerei
A látás erejének fokozására alkalmazott eljárások között az egyszerű lupa vagy lencse természetszerűleg az első volt, melyet ismertek. A birs-nimrudi romhalmazban nem csupán elefántcsont-hengereket találtak, melyekbe oly finom mathematikai ábrák vannak vésve, hogy ezek szabad szemmel nem készülhettek, hanem ugyanott még egy sík-homorú kvarcz lencsére is rátaláltak. Ez a lupa annyiban nevezetes, hogy a mint látszik, nem a jelenlegi eljárás szerint, hanem a kőcsiszoló korongján készült. (1)
A rómaiak a behatóan megszemlélendő tárgyak nagyítására vízzel megtöltött üveggömböket használtak. (2) DAMIANUS optikájában, mely mű valószínűleg a VIII. században szerkesztetett, van egy hely, melyből még az is kitűnik, hogy ez időtájban ismerték a domború üvegeknek azt a hatását, melynél fogva a rájuk eső napsugarak segítségével a gyujtópontba helyezett tárgyakat meg lehet gyújtani. (3) De azért a lencsék használata a középkor végeig korlátozott maradt. A szemüvegeket, melyeket az orra tettek, hogy a látásnak maradandó segítségére volnának, csak a XII. század
(1) (BREWSTER): Report of the British Association, 1852.
(2) SENECA: Quaestiones naturales, lib. I, cap. 6.
(3) DAMIANUS HELIODORI FILIUS: De opticis libri II, editi ab E. Bartholino, 1657.második fele óta használták. (1) A nagyítás fokozására való üvegkombinácziókat még nem készítettek. FRASCATORO hozta javaslatba az elsőt, mellyel a hatásosabb szemüvegek elvét akarta megvalósítani. (2) Helytelenül vélték némelyek, hogy ebben a tárgyakat közelebb hozó messzelátóra lehet ismerni. A szellemes olasz inkább az összetett mikroskóp nyomán járt, a melyet 1590-ben csaknem véletlenül talált fel ZACHARIA JANSEN avagy JANSZOON middelburgi szemüvegkészítőnek fia, s amelynek feltalálását szintén összetévesztették a messzelátó szerkesztésével. (3)
Az ó-koriaknak sokkal kevesebb fogalmuk volt a lencse-kombinácziókról, semhogy, miként némelyek állították, a mi színházi csöveinkhez hasonló kicsiny messzelátókat szerkeszthettek volna.
NERO a színházakban és a czirkuszban smaragdus-nak nevezett átlátszó zöld követ tett szemei elé; ez valóban smaragd volt. De ez csak a kőnek zöld színe mint a látás "megkímélője" miatt történt és nem azért, hogy nagyítva lásson; nagyítás nem volt. A ránk maradt leírások (4) ez iránt nem hagynak fen semmi kétséget.
A messzefekvő tárgyaknak dioptrikai eszközök révén való nagyítását az ó-korban tehát nem valósították meg. A dolog nyitjára csak az új-kori időkben kezdettek
(1) MARTENE: Thesaurus novus anecdotorum, t. I. 1717, col. 516; DU FRESNE DU CANGE: Glossarium ad scriptores mediae et infinimae latinitatis, ed. Carpentier, t. I, 1733, col. 1374.
(2) FRASCATOR: Homocentrica, 1535, sect. II, cap. 8; sect. III, cap. 23.
(3) A. VON HUMBOLDT: Kosmos II. Bd. 1847, p. 156. Ebben a taláimányban vélt BROELLI a teleszkópra ismerni (BORELLUS: De vero telescopii inventore, 1655).
(4) PLINIUS: Historia naturalis, lib. XXXVII, cap. 5; ISIDORUS HISPALENSIS Ethymologiae (Origines), lib. XVI, cap. 7.jönni. De úgy lászik, hogy az ó-koriak nem voltak épen ilyen tájékozatlanok a katoptrikai eszközök dolgában. A homorú tükröt templomaikban isteneik idézésére használták, a mikör is egy, a kriptában elrejtett személynek nagyított képét az áldozat füstjére vetítették. (1) Innét mármost csak egy lépést kellett még tenni, hogy messzefekvő tárgyakat ilyes tükörben közvetetlenül és akként figyeljenek meg, mint WILLIAM HERSCHEL "front-view" messzelátójában. Ezt a lépést, legalább esetleg, [véletlenül] valóban megtették.
Számos feljegyzés szerint az alexandriai világító tornyon egy tükör volt, melyben a hajók egész kényelmesen nagyítva és mindazon részleteikben voltak láthatók, melyeket a szabad szem képtelen volt megkülönböztetni. (2) E készüléket némely hagyomány szerint magának NAGY SÁNDOR-nak idejében, mások szerint PTOLEMAEUS EUERGETES idejében állították fel. (3) A szerzők többsége szerint fémből való volt; fémből készítették az ó-koriak homorú tükreiket. Felhasználták a szemhatár kikémlelésére, hogy a támadásokra készülhessenek. Úgy látszik, hogy átmérője nagyobb volt egy méternél. BENJAMIN DE TUDELA elbeszélte az elpusztítását, mely az alexandriai világító torony elpusztításával egyidejűleg kevéssel az arab hódítás után, I. WALID kalifa uralkodása alatt történt. (4)
(1) BREWSTER: Letters on natural magic, 1843, lett. IX.
(2) LIBRI: Histoire des sciences mathématiques en Italie t. I, 1838, p. 215.; – MONTUCLA: Histoire des mathématiques, nouv. éd. III, 1802, p. 560.
(3) A BENJAMIN DE TUDELA-ból való kivonatot l. NORDEN: voyage d'Égypte et de Nubie, éd. Langlès, 1795, t. III, p. 162.
(4) I. WALID a VIII. század elsó felében uralkodott.Ezen a tükrön kívül volt még egy egészen a fajta, és pedig Ragusában, Illyriában, melyet még a XVI. században is lehetett látni, s mely oly helyen volt felállítva, honnét a tenger szemhatárát át lehetett tekinteni. Formája olyan volt, mint a vékáé vagy az egyfenekű dobé s úgy néztek bele, hogy a szemlélendő tárgynak hátat fordítottak. BURATTINI hiteles értesülések nyomán beszél róla egy levélben, melyet LIBRI tett közzé. (1) Hogy mi történt evvel a figyelemre méltó tárggyal, ezt egyáltalában nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy maguk a kortársak is csak helyi fontosságot tulajdonítottak eme műszereknek s csak kiváncsiságból érdeklődtek irántuk. Különösen pedig semmi nyoma sincs, hogy e készülékeket valaha az ég felé fordították volna. Az újkori teleszkópot megelőző időkből a nagyító tükröknek csak egyetlen egy tudományos alkalmazását idézhetjük: a XVI. században RUCELLAI velük a méhek munkálkodását kisérte gondos figyelemmel. (2)
Az irányzó-csövek vagy pseudo-messzelátók
Kevéssel a GALILEI-féle messzelátó feltalálása előtt dioptrikai messzelátók is akadtak; de ezek is csak mint furcsaságok és a gyűjteményekben csupán mint kisérleti eszközök szerepeltek. Mindazonáltal nem kell hogy messzelátóknak tekintsük azokat a puszta csöveket, melyeket az irányzó sugár elszigetelésére különböző időkben használtak és melyek csaknem minden népnél meg voltak. ARISTOTELES-nek volt tudomása arról,
(1) LIBRI: Histoire des sciences mathématiques en Italie, t. I, 1838, p. 216.
(2) RUCELLAI: Le api, 1539, v. 970.hogy mi jó oldala van a csövön át való nézésnek. (1) "Ha sötét helyre vonulunk, mondja BUFFON, hosszú, befeketített csőből lencse nélkül való közelítő csövet készíthetünk, melynek hatását nappal nagyon figyelemre méltónak mondhatni." (2) Valóban, az oldalvást jövő fény fel van tartóztatva s az egész figyelem a megvizsgálandó tárgyra irányúl.
STRABO a légkör gőzein át látott lenyugvó Napot csövön keresztül nézett tárgyak külsejéhez hasonlítja. (3) A tőle használt aulosz szó, bármily különösnek találta is VOSSIUS, csakugyan igazi csövet jelent. Egy régi kéziratban, melyet WOOD idéz, az van feljegyezve, hogy a mikor CAESAR a Britanniába való átszállását fontolgatta, a tengerszoros szemközti partját a Gris-Nez fok csúcsáról csövön át vizsgálta. (4) Végre HERMANN ADLER a Talmudban, időszámításunk első vagy második százada tájékán, csövet talált felemlítve, mely arra való volt, hogy 2000 rőfnyire (körülbelül 1 kilométernyire) levő hajókat jobban meg lehessen látni.
Úgy látszik, hogy az eszme, hogy távol fekvő tárgyak megszemlélésére csöveket használjanak, a legtöbb ősnépnél egyaránt megszülemlett, különösen pedig azoknál, melyek a szabadban éltek, és ennélfogva érdekükben volt, hogy a körülöttük történő dolgokkal alaposan megismerkedjenek. Amerika benszülöttei csöveket készítettek maguknak, melyeket a
(1) ARISTOTELES: De generatione animalium, lib. V, cap. 1.
(2) BUFFON: Histoire naturelle de l'home, éd. 4o, t. III, 1749, p. 325.
(3) STRABO: Res geographicae, lib. III, cap. 1.
(4) WOOD: Historia et antiquitates uriversitatis Oxoniensis, pars I, 1674, p. 136.romhalmazokban és a sírokban találhatni, s minden oda mutat, hogy czéljuk mindössze is a látásnak határozott irányba való terelése volt. Ennek az eljárásnak a messzelátók alkalmazásához annyi a külső hasonlatossága, hogy angolul "telescopic device"-nek (messzelátós fortélynak) (*) nevezték. Nevezetes a dologban az, hogy a csöveket, a mint látszik, nagyon különböző néptörzsek használták úgy Észak- mint Dél-Amerikában.
Az első ilyes pseudo-messzelátót 1842-ben találták egy elisabethtown-i romhalmazban, a jelenlegi West Virginia államban; de azóta más csövekre is rátaláltak. E csövek zsírkőből vagy magnésium-szilikátból, tehát igen lágy és könnyen faragható kőből vannak készítve. Hosszuk 20 és 30 centiméter között változik. A tengely-menti nyilásba befér, ha nem is a mutatóujj, de legalább a gyűrűs vagy a kisujj, de körülbelül egy centiméternyire attól a végtől, melyet a szem elé tartottak, a nyílás meglehetős hirtelenül összeszorul, s az említettük oldalon csakis 5 milliméternyi nyilásban végződik. (1) Ilyen eszközt használtak az észak-amerikai prehisztorikus indiánok a rónatáj kipuhatolására. Hogy csakugyan megfelelt a vad törzsek szükségletének, az kitűnik onnét, hogy a szenegal-menti fekete törzsek nagyon szívesen fogadták azokat az apró közelítő csöveket, melyeket BRUË kormányzótól ajándékba kaptak. (2)
Peruban különböző ábrázolatokra akadtak, melyekben az emberi alak csövet tart kezében. Mindazonáltal
(1) (SCHOOLCRAFT): Transactions of the American Ethnographical Society, vol. I, 1845, p. 406.
(2) WALCKENAER: Collection des relations de voyages en différentes parties de l'Afrique, t. III, 1842, p. 85.
(*) A "device" angolul berendezést, műszert is jelent. [NF]lehetséges, hogy a készüléket pusztán fuvócső gyanánt használták. Azonban az az ezüst-alakocska, melyet DAVID FORBES 1864-ben magával hozott, semmi kétséget sem hagy fen: a cső, belső nyilásával együtt, nem csak hogy teljes épségében van meg, hanem még a szem elé is van illesztve.
Ez a szobrocska, mely aymara-t vagy quichuen-t ábrázolja, indián sírból, és pedig a Boliviában Coroco mellett fekvő Caquingorából való. Az egész egy nagyobb szobor kicsiny utánzata; az alak 63, a talapzat pedig 37 milliméternyi magasságú. Az alak jobb kezében emberi álarczot, bal kezében pedig egy 14 milliméter hosszú csövet tart, melynek szűk része a bal szem elé van téve. Még nevezetesebb az a körülmény, hogy a cső felfelé van irányítva, mintha valami égi tárgynak megfigyelése forogna fen. (1)
Egészen bizonyosnak vehető, hogy ezek az amerikai készülékek puszta csövek voltak, mert a hódítás idején az üveget az Újvilágban egyáltalában nem ismerték. Az irányzó csövek, melyeket az ó-világban csaknem széltiben használtak, szintén nem voltak optikai műszerek. POLYBIUS már a görögökéit írja le. (2) Láttuk, hogy a hinduk és a khinaiak az ő délköri megfigyeléseiknél használták. (3) Volt egy olyan is, melyet mintegy mutató-kar gyanánt használtak annak a glóbusnak belsejében, mely a khinai csillagászoknál a mi aequatoriális műszerünket vagy parallaktikus gépünket (triquetrum)
(1) (BOLLAERT): Memoirs read before the Anthropological Society of London, vol. I, 1865, p. 276.
(2) POLYBIUS: Historia universalis, lib. X, cap. 46.
(3) L. fentebb az ötödik fejezetben, p. 294.képviselte. (1) Az arabok is éltek velük, és JOURDAIN különösen felemlíti a meragah-i obszervatórium szerszámkészletében levőket. (2)
A X. század közepe táján GERBERT, ki ismereteit Spanyolországban szerezte, és akkoriban még csak magdeburgi püspök volt, meg akarta határozni e város szélességét a végből, hogy ott napórát szerkesszen. A sarkcsillag délköri magasságait meghatározandó, e csillagot csövön keresztül irányozta meg: in Magdeburg horologium fecit, illud recte constituens, considerata per fistulam quamdam stella nautarum duce. (3) A cső akkoriban a peczkes alhidádát váltotta fel. Rajzát a kéziratokban látni. PTOLEMAEUS-nak a XIII. században készített egyik másolata czímlapján is látott MABILLON egyet, és ezt messzelátónak vélte. (4) Hogy e tárgyak csak puszta csövek voltak, és hogy e csövekben semmi üveg sem volt, ez jelenleg már nem vita tárgya. De olyannyira egyetemes alkalmazásuk ismételve mutatja, hogy miként tér az ember mindenütt hasonló útra, a nélkül, hogy szüksége volna tudnia, hogy mit csináltak a szomszédai vagy elődei.
Egy másik tévedés onnét származhatott, hogy az olaszok a csillagok megfigyelésével kapcsolatban az
(1) DUHALDE: Description géographique, historique ... et physique de la Chine, t. III, 1735, p. 275.
(2) (JOURDAIN): Mémoire sur l'observatoire de Meragah) Magasin encyclopédique, t. VI, 1809.
(3) "Magdeburgban órát (napórát) készített, ezt helyesen szerkesztendő, bizonyos csövön át szemlélte a hajósok vezérlő csillagát"; (DITMARUS [X. század], Chronici libri VIII), LEIBNITIUS (Leibnitz), Scriptores rerum brunsvicensium, t. I, 1707, p. 399.
(4) MABILLON: vetera analecta, t. IV, 1685, p. 46; reprodukálva az ő Iter germanicum-jában, 1717, p. 54.occiale szavat használták; de itt sem volt szó messzelátókról. Az occhialé-k vagyis szemüvegek mindössze is csak azok az üvegek voltak, melyeket a gyengén látók az orrukra tettek. Ekként vannak példának okáért elnevezve a rövidlátóknak való azon eszközök, melyekkel DELLE COLOMBE az 1604-ben a Serpentarius-ban megjelent új csillagot szemlélte. (1)
Az igazi messzelátó
Ha az említettük különböző körülmények között nem közelítő cső forgott is szóban, azért nem kevésbbé bizonyos, hogy eme készüléket, mint valami furcsaságot, ismerték jóval annak előtte, hogy tudományos használatával törődtek, melyre pedig igénybe vehették volna. Először is ROGER BACO, egy nagyon figyelemre méltó értekezésében, melyben a lencséken átmenő fénysugarak járását fejtegeti, igen világosan megjelöli, hogy miként kell a lencséket elrendezni, hogy nagyító csövet nyerjünk. (2) Igaz, hogy ez csak elméleti szerkesztés volt, s minden oda mutat, hogy e szerkesztést nem valósították meg; lehetséges azonban, hogy a megvalósítás valamely műkedvelőnek sikerült. GLORIOSO, ki a páduai egyetemen GALILEI utódja volt, kinek tehát az optikai dolgokkal tisztaban kellett lennie, mint bizonyosat mondja, hogy a XVI. század elején X. Leo pápának (3) a gyűjteményében
(1) A. MAURUS (MAURI): Considerazioni fatte sopra alcuni luoghi del discorso del L. Delle Colombe, 1606; DELLE COLOMBE: Risposte piacevoli e curiose alle Considerazion; d'A. Mauri, 1608.
(2) R. BACON a szóban forgó helyet 1265-ben írta. L. nyomatott műveit: Perspectiva, Francofurti 1614, p. 158; De secretis operibus artis et naturae, Parisiis, 1542, cap. 5; Opus majus, Londini, 1773, pars III, cap. 4. p. 357.
(3) Meghalt 1521-ben.valóságos messzelátója volt, mely a messzefekvő tárgyakat nagyította: perspicillum possedisse certum est, mondja GLORIOSO. (1)
Nyilvánvaló, hogy a búvárok nagyon szívesen foglalkoztak akkoriban az optikai eszközöknek a messzire-látásra való alkalmazásával, és hogy a messzelátót, mely ezt tekintve annyi más tudományos találmányunkhoz hasonló, előbb-utóbb valakinek csak fel kellett találnia. Telve volt vele a levegő. A messzefekvő tárgyak nagyítására alkalmas bizonyos lencse-kombináczióknak elméleti leírásával a XVI. században ismételve foglalkoztak. PORTA, a híres fizikus, egy igen csinos és szabatos czikkben (2) 1569-ben jelölt meg először egy szerkezetet; ugyanezt a dolgot a következő évben JOHN DEE, (3) ezután pedig, 1591-ben THOMAS DIGGES, (4) atyjának, LEONARD DIGGES-nek feljegyzései nyomán tárgyalta.
Igy állottak a dolgok, midőn 1608-ban LIPPERSHEY, másként LAPREY, Middelburgban letelepedett, de eredetileg weseli szemüveg-csináló a bataviai államszövetséghez fordult, hogy szabadalmat nyerjen egy műszerre, mely a messzefekvő tárgyakat nagyította. A jegyzőkönyvek tanusága szerint a kérvényt 1608 október 2-án tárgyalták. Az államszövetség, mielőtt végzést hozott volna, mind a két szemre alkalmazható műszert kivánt, és LIPPERSHEY a következő deczember 15-én beküldvén egy binokulumot, eleget tett e kivánalomnak is.
(1) GLORIOSO: De cometis dissertatio astronomico-physica, 1624, p. 239.
(2) PORTA: Magia naturalis, editio nova, 1569, lib. XVII, cap. 10.
(3) J. DEE: Euclidis elementa geometrica, 1570, praef.
(4) T. DIGGES: A geometrical pratical treatise named pantometria, 1591, praef.De időközben, 1608 október 17-én, ADRIAANSZOON, kit még JACOB METIUS-nak neveztek, ADRIAAN METIUS-nak, a várak főfelügyelőjének és jóhírű mathematikusnak a fia, elsőbbségi igényeivel lépett fel. Kisérletei, úgymond, két évvel korábbi keletűek, mire nézve nassaui MÓRICZ tanuságára hívatkozott, mint a kinek első eredményeit bemutatta volt. (1)
A kérdés az államszövetségnél 1609 február 13-án jött szóba. A gyülekezet megtagadta LIPPRRSHEY-től a kért szabadalmat, mert kérvényező már nem volt az egyedüli, ki az új műszert készítette. Valóban, már a zeelandi optikusok kezeiből is került ki ilyen műszer. 1608 őszén az egyesült tartományok egy lakója a műszer egy mintáját ajánlotta fel FUCHS VON BEINBACH-nak, az anspachi őrgróf tanácsosána; (2) 1608 deczember 28-án JEANNIN elnök, Francziaország hollandi követe azt írta SULLY-nek, hogy IV. HENRIK királynak messzelátót szerzendő, LIPPERSHEY-vel értekezett. (3) Végre [végül] 1609 tavaszán a messzelátókat egy brüsszeli ötvös árusította el. (4)
Ugyanezen 1609-iki év májusában a Velenczében levő GALILEI hírét vette az új találmánynak. Azón útmutatások nyomán, melyek egy levélben foglaltattak, melyet neki BADOVERE Párisból írt, a készüléket egy orgonasíp végére erősítette, és a Szent-Márk templom
(1) Ez adatokra nézve l. (MOLL: Geschiedkundig onderzoek naar de eerste nitvinders der verrekijkers), Nieuwe verhandelingen der eerste klasse van het Nedelandsche instituut, vol. III, 1831, p. 103.
(2) S. MAYER: Fränkischer Kalender für das Jahr 1612.
(3) JEANNIN: Les négociations suivies des oeuvres mêlées, 1656.
(4) Ciel et Terre, t. III, 1882, p. 25.harangtornyának tetejéről mutogatta elbámult honfiainak az új eszköz csodáit. *
A földi tárgyak szemléleténél nyilvánuló hatásban kétségen kívül volt valami meglepő. De még nagyobb lőn az álmélkodás, midőn az első messzelátót az ég felé fordították. Az ember oly mezőre lépett, minőről azelőtt sejtelme sem volt. A messzelátótól feltárt dolgok váratlan és rendkívüli volta mély benyomást keltett. GALILEI-nek róluk való pusztán sommás közleménye a Sydereus nuncius-ban bámulatba ejté Európát és híre rendkívüli gyorsasággal terjedt. Felfedezés vagy új ténynek megismertetése sohasem keltett sem ily rohamos, sem ily egyetemes hatást.
A messzelátónak az égen tett hódításait nem boríthatta többé a feledés homálya: oly élénk volt a tőlük okozott benyomás, hogy már az első napon kitörülhetetlennek mondható szellemi tulajdonná váltak. Innét kitűnik, hogy azt a néhány optikai műszert, mely megelőzőleg mint furcsaság már meg volt, az ég megvizsgálására nem használták fel; mert nyilvánvaló, hogy a felfedezések, melyekre vezettek volna, észrevétlenül nem tűnhettek volna el és legalább is valami emlékezetük maradt volna fenn.
Ellenkezőleg, nincs semmi nyoma, hogy bármely fajtájú mechanikai segítő eszköz fogalmaink országát hasonló hódításokkal gyarapította volna. A messzelátó feltalálása óta a Hold hegységei, a napfoltok, a bolygók holdjai, a csillagoknak nappali látható-
* GALILEUS: Sydereus nuncius, 1610.
sága, az üstökösök burkolatai, a ködfoltok és a többszörös csillagok, hála az optikai műszerek erejének, az értelem előtt új szemhatárokat tártak fel. A mindenség a használt műszerek átható erejével arányosan tágul. Ha az ingás órákkal az időt hódítottuk meg, úgy a messzelátóval hatalmunkba ejtettük a tért, mely, a mint látszik, nem korlátozza többé érzékeinket és nem szab többé határt vizsgálatainknak.
A fizikai tudományok történetén végig menye csak egy eszközt említhetnénk, melynek használata, a feltárt tények váratlansága s a következmények révén olyasmit nyujtott, mi a messzelátó feltalálásával összehasonlítható volna: ez KIRCHHOFF spektroszkópja. * De bármily nevezetesek is a hasábbal való elemzés alkalmazásai, azért itt csak különös szempontok és a testek sajátos tulajdonságai forognak szóban. Ellenben a messzelátó egyetemes áttekintést nyujt.
A messzelátó alkalmazása a beosztott körökre
Másrészt meg ez a csodálatraméltó műszer nemcsak arra való volt, hogy tekintetünket tovább vigye a térben: a beosztott körökre erősítve mint az irány-kitűzés eszközének főleg neki köszönhető a mathematikai csillagászat tökéletesedése.
Mintegy tizenöt évvel a messzelátó feltalálása után történt, hogy GENERINI flórenczi szobrásznak és mérnöknek az az eszméje támadt, hogy az alhidádákat
* KIRCHHOFF: Untersuchungen über das Sonnenspectrum und die Spectren der chemischen Elemente, Abhandlungen der Akademie zu Berlin, 1861, Phys. Kl., p. 63; 1862, Phys. Kl., p. 227.
messzelátókkal helyettesítse. (1) Ez a kisérlet eleintén észrevétlen maradt, és MORIN-nek nem volt róla tudomása, midőn 1634-ben neki is az az eszméje támadt, hogy az irány-kitűzést messzelátó segítségével könnyítse meg. (2) De evvel csak azt nyerte, hogy a tárgyakat tisztábban látta, mert nem volt semmi, [a]mivel az optikai tengelyt meghatározhatta volna, és meg kellett elégednie a látásmező közepére való beállítással. Miután GASCOIGNE 1640-ben a gyujtópontba egymással párhuzamos szálakat tett, hogy ezeket mikrométeres mérésekre használja, (3) AUZOUT és PICARD-nak az az eszméje támadt, hogy ugyanoda szálkeresztet helyezzenek, (4) mely az optikai tengelyt szigorú pontossággal tűzte ki.
A megfigyelések folyton növekedő szabatossága
Miután a csillagászatnak az időmérésre és a térbeli kiterjedés kinyomozására már hatalmas segítő eszközei voltak, a jelenségeket is jóval szorosabb vizsgálat alá vethette. Hogy mily befolyással volt a műszerek fejlődése a mérések szabatosságára, ezt a megfigyelések folyton tökéletesedő összhangjából ítélhetjük meg. A csillagoknak HIPPARCHUS-tól meghatározott hosszai nem voltak egészen biztosak 2°-ra. Az arabok ugyanezen összrendezőnél már 4 vagy 5 perczért jót állottak. TYCHO BRAHE a szabatosságot 1 perczre vitte, és HEVEL, még mindig a dioptrát tartva meg,
(1) Ez 1623 és 1633 között történt. L. (VON ZACH), VON LINDENAU UND BOHNENBERGER: Zeitschrift für Astronomie, IV. Bd., 1817, p. 3.
(2) MORIN: Longitudinum terrestrium et coelestium scientia, 1639, p. 18., 56.
(3) Philosophical Transactions, 1667, p. 195.
(4) 1667-ben. Lásd (V. DE LA HIRE): Histoire et mémoires de l'Académie des scienses, 1717, mém., p. 78; LE MONNIER: Histoire céleste, 1741, p. 2, 11.még tovább ment. De midőn a beosztott köröket szálkeresztes messzelátókkal kapcsolták össze, az egyes meghatározások bizonytalansága nagy arányokban szállott alább; BRADLEY megfigyeléseinél már nem haladta meg a 8 másodperczet, és jelenleg a greenwichi és párisi megfigyeléseknél alig rúg 2 másodperczre; a pulkovai megfigyeléseknél még ennyire sem rúg. (1) Ebből kitűnik, hogy a műszerek tökéletesedése mekkora szabatossággal tette lehetővé az égi testek mozgásának beható elemzését.
Ugyanígy áll a dolog az időméréssel. PTOLEMAEUS az ő éjnapegyenlőségeinek pillanatát csak egy negyedórára, vagy legfeljebb, és csak kivételesen, egy hatodórára merte kitűzni. A közép-kori nagy és szép vízórákkal nem lehetett 5 perczért jótállani. A csillagoknak vagy a Napnak az asztrolábiummal mért magasságai alig tették lehetővé az időnek egy egész perczczel való ellenőrzését. De midőn a szárnyas óraműveket már gondosan készítették, a megközelítést itt is szűkebb határok közé lehetett szorítani, NEWCOMB szerint HEVEL fogyatkozás-megfigyelései, melyek emez óraművek segítségével tétettek, 20 vagy 24 másodperczre voltak pontosak. (2) Azonban csak az ingának az időmérésre való alkalmazása után vált lehetővé az időnek az a pontos számontartása, melyet valóban bámulatosnak mondhatunk. A XVIII. század eleje óta az ingás órák, melyeket a quadranssal meghatározott megfelelő magasságok-
(1) (A. ROGERS): Science vol. II, 1883, p. 231.
(2) NEWCOMB: Researches on the motion of the Moon, part. I, 1875, p. 23.kal (1) szabályoztak, valamely megfigyelés abszolut időpontjának 2 másodpercznyi határok között való kitűzését tették lehetővé. (2) A mi nagy délköri műszereinknél egy magános szálon megfigyelt átmenet valószínű hibája nem több ±0.078 másodpercznél, ha a megfigyelés szabad szemmel és füllel történik, és nem több ±0.051 másodpercznél, ha chronográfot alkalmazunk. (3) A haladás valóban rendkívüli, és könnyen megérthető, hogy jelenleg mily tüzetesen vethetjük egybe a mozgásokat az elméletekkel.
A jelenkori csillagászat jelleme
Egyébiránt a tért és az időtartamot illető két nagy mérés-elemhez folyton járulnak még ujabb javítások is. A fotografia, a spektroszkópia, az elektromosság, szóval valamennyi fizikai erő vetélkedve segítkezik a csillagászatnak. Innét van a tudománynak az a rohamos haladása, melyről az imént szólottunk, és az ismereteknek az a tekintélyes, mondhatnók csodálatos összessége, mely korunk csillagászatának cselekvő vagyonát teszi. Minden nap meghozza a maga hódítmányát, úgy hogy szinte felmerül a kérdés, vajjon utódaink nem fognak-e végtére összeroskadni az összeszedett adatok súlya alatt? Nem fog-e útvesztő létrejönni, a melyben lehetetlen lesz kivezető fonalat találni?
Kétségtelen, hogy a fürkésző munkálatok szervezése és a buvárlatnak szakmák szerinti felosztása mind-
(1) Megfelelő [korrespondeáló] magasságok: két egyenlő magasság az álló csillagoknak vagy a Napnak a délkörön való átmenete előtt és után. (Ford.)
(2) NEWCOMB: Researches on the motion ot the Moon, part. I, 1875, p. 74.
(3) (DUNKIN): Monthly notices ot the Astronomical Society, vol. XXIV, 1864, p. 154.inkább szükségessé fog válni. De bizonyára túlhajtott dolog volna, ha attól tartanánk, hogy a mérhetetlen számú kérdések összetorlódása gátat fog vetni a tudománynak. Mert igaz ugyan, hogy naponta új szemhatárok merülnek fel, de mások meg elmerülnek és munkát többé nem emésztenek fel. Igy például a gnómonika, melynek beható tanulmányozása eleinket mérhetetlen időtől fosztotta meg, immár csak emlékeztető-számba megy. A naptár megállapított dolog, mely kutatást többé nem kíván. A hold-távolságokra, melyek annyi számítást vettek igénybe, a tengerésznek, mióta jó chronométerekkel van ellátva, nincs többé szüksége. A vitás ügyek is körülbelül el vannak intézve. A csillagászat és a balhit egymástól oly távol fekvő mezőkre különödtek el, hogy a jövendőben aligha fognak még egyszer találkozni. Különben is a tudomány jelenleg megelégszik a tények előterjesztésével, de nem vitatkozik többé.
Nincs tehát helyén, hogy a tények eme folyton rohamosabb felhalmozódásától, mely a jelenkori csillagászat egyik jellemvonása, rettegjünk. A helyett hogy tőle megijedjünk, inkább az van helyén, hogy ne csupán mindmegannyi közvetetlen hódítmányt lássunk benne, hanem még azokat az eszközöket is lássuk benne, melyek eddigelé még ismeretlen új törvények feltalálására, indukcziójára vezetnek. Eme törvényeket ismerve, a tények megszünnek össze nem függőknek és elszigetelteknek látszani: ellenkezőleg, szoros láncczá fűződnek, s ekkor már nem mutatják többé a zűrzavart, melytől megijedtünk. A külön esetek mérhetetlen sokasága, egyetemes
törvénybe foglalva, egyetlen egy eszmévé foglalódik össze. A mérések hiába szaporodnak, nem ejtenek többé zavarba: mindössze is csak a törvényt szilárdítják meg s értékét fokozzák. A biztosíték, mely a megfigyeléseknek a számítással való összhangjából származik, kiválóan jellemzi a kort, melyben haladunk. Ez a biztosíték az ó-koriak empirikus és rendszereskedő tudományához képest az értelmi állapot magasabb fokát jelzi.
Roppant feladatot kellene végeznünk, melyet a tulajdonképeni historikusokra kell bíznunk, ha sorra akarnók szedni mindazokat a felfedezéseket, melyeket a messzelátó felfedezése óta az égen tettek. Ugyancsak a tudomány historikusainak tisztéhez tartozik, hogy a módszerek és az elméletek fejlődését fejtegessék. E munkát sokkal gondosabban és sokkal nagyobb tekintélynek méltán örvendő tudósok hajtották végre, semhogy itt a részletek fejtegetésébe kellene bocsájtkoznunk, [a]mi puszta ismétlés volna. Mindössze is csak azokat a legfontosabb induktív felfedezéseket fogjuk áttekinteni, a melyeknek a csillagászat jelenkori alakját és nagyságát köszönheti.