ÖTÖDIK FEJEZET.
A telelés kezdete.
A legtöbb ember szomorúsággal tekint a tél érkezése elé; vajjon nem a viharok s a fagyok évszaka-e ez, a "par excellence" kellemetlen évszak! Egyedül a társaságbeli összejövetelek kilátása derít örömsugarat sötét horizontjukra. Én éppen ellenkezően, megelégedéssel várom a tél közeledtét. Midőn a Framheim-mel szomszédos kis hódomb felől szemembe tünik a fény a konyhaablakon át, leírhatatlanul kellemes jólétérzés fog el. Minél borúsabb lesz az ég, annál jobban fog erősödni bennem ez a benyomás. Nem féltek hát attól, kérdezi talán az olvasó, hogy a jégperem szét-
104
szakad és egy úszó jégtáblán a szelek és tengeráramlatok prédáivá válnak? Nem bizony; mindnyájan, egyetlen társamon kívül, meg voltunk győződve, hogy a jégperemnek az a része, ahol tanyát ütöttünk, a szárazföldre támaszkodik, s így nincs mit félnünk esetleges tengeri utazástól. Ami azt a társamat illeti, aki úgy tartja, hogy a Jégperem a tenger színén lebeg, ő sem fejezi ki aggodalmát soha, s azt gondolom, idő multán hovatovább már maga is csatlakozik az általános véleményhez.
Háborúban a győzelem azé a vezéré, aki előre látja a legkülönbözőbb eshetőségeket. Ha ellenfele valami mozdulatot tesz, neki értenie kell hozzá, hogy legott megtegye ellenintézkedéseit. Semmit sem szabad a véletlenre bíznia.
Mi ugyanilyen helyzetben vagyunk; gondosan latolgatnunk kell, mit hozhat számunkra a jövő, s ehhez mérten fel kell készülnünk mindenre még idején, amíg tehetjük. Ha egyszer alámerül a Nap és megkezdődik a sarki éjszaka, akkor már késő.
.... Még az örök jég honában is elsősorban a gyöngébbik nem vonta magára figyelmünket. A nagy délsarki Jégperemen is súlyos gondokat okoz nekünk. Az a tizenegy élőlény, amely e nemet Framheim-ben képviseli, úgynevezett "érdekes" állapotban van, jóllehet, mi ezt egyáltalán nem találjuk érdekesnek.
Anélkül is éppen elég gondunk van. Mit tegyunk? Tizenegy gyermekágyat berendezni, egy kissé túlzottnak látszik; pedig tapasztalásból tudjuk, hogy hasonló esetben gyors közbelépésre van szükség. Ha az "érdekes" személyiségek többen együtt maradnak, az borzalmas jelenetekre ad alkalmat, amelyek végül bizonyosan rettentő gyermekgyilkosságokra vezetnek. Néhány napja már megesett egy ilyen sajnálatos eset. Maisa, derék, nagy szuka-kutyúuk, felhasználva egy óvatlan pillanatot, nekiesett egy háromhónapos kicsinynek és egyetlen harapásra fölfalta. Mire az apróság segítségére siettünk, éppen a farka hegye tünt el az öreg
105
torkában. Egy sátrat már szülőotthonná alakítottunk át, mint azt föntebb elbeszéltük; utána még egy másodikat is berendeztünk; később aztán, hogy mindegyik négylábú dámának kellemetes menedékhelyet biztosítsunk, tágas hókunyhót építettünk.
Februárban, mialatt mi odajártunk, hogy a szélesség 82. fokánál eleségraktárat állítsunk, Lindström kunyhót épített a téli szálláson. Mikor visszatérvén, megpillantottuk az új építményt, első tekintetre felismertük rendeltetését. Lindström olyan jószívű! Most már nyugodtan nézhetünk a tél elébe.
... Camilla, a ravasz vén róka, bölcsen megtette elővigyázati rendszabályait; tapasztalásból ismerte a gondokat, amelyeket egy téli szülés okoz, s alighogy a "kórház" elkészült, azonnal bevonult oda. Most már aztán aggodalom nélkül tekinthet a jövő elé. Mire a sarki éjszaka beköszönt, kicsinyei már meg tudnak állni a maguk lábán is. Ennek az anyának egészen sajátos nézetei voltak a gyermeknevelésről. Mi oka lehetett rá, nem tudom, de sehogysem tudott megbarátkozni a kórházzal, és már igen korán az angol nursery elveit alkalmazta kicsinyeivel szemben. Nagyon gyakran, húszfokos hidegben és rettenetes hóviharban is, útnak indult, szájában egyik csemetéjéVel, hogy más tanyát keressen, mialatt többi utódja nyafogva panaszolta távollétét. A menedékhelyek, amelyeket ez a különös állat kölykei Számára kiválasztott, a legcsekélyebb kényelmet sem nyujtották; például valami üres ládában helyezte el őket, amely künn a szélben állt vagy egy deszkarakás közeibe, hol oly erős légvonat húzott keresztül, akár valami gyárkéményen. Igy tartotta kedve, mi tehát nem tehettünk semmiféle ellenvetést. Ha senkisem zavarta Camillát az ilyen magaválasztotta lakhelyen, napokon át ott maradt; akkor aztán ismét továbbhmurcolkodott, ha Johansennek, aki védnökévé nevezte ki magát, sikerült ráakadnia, irgalmatlanul visszacípelte a kórházba, ha tetszett, ha nem, pártfogoltjának.
16
... Eddig kipányváztuk a kutyákat, nehogy a ma guk szakállára fókavadászatra induljanak. Ebbem, mt sportágban többen kitünnek köztük, mint például Major, ez a félelmet nemn ismerő szenvedélyes vadász, vagy Svarten. Ezekről a kirándulásokról rendesen véres orral térnek haza. Most, hogy a vad eltávozott, szabadjára ereszthetjük a falkát. Persze, vissza is élnek ezzel. Miért, miért se, nem tudtuk kideríteni, ez állatok némelyike rettentő gyűlöletre lobbant egymás iránt; és most, hogy módjukban áll egybemérni erejüket, ugyancsak élnek az alkalommal. Lassan-lassan lecsillapult harcias hangulatuk és a csaták egyre ritkábban törtek ki. Természetesen sohasem szűntek meg végkép; voltak kutyák, melyek nem találkozhattak anélkül, hogy egymás torkába ne ragadjanak.
Már reggel szabadon bocsátjuk a társaságot és csak estére, az étkezéshez, gyüjtsük be ismét. Megtanulták szépen, melyik a sátruk, és hol van a helye odabenn mindegyiküknek, úgy, hogy a takarodó nehézség nélkül megy végbe. A nap végeztével, mihelyt meglátják gazdájukat, vidáman csaholva csoportba verődnek körülötte és nagy igyekezettel követik tanyájuk felé!
Minden nap vagy fókahúst, vagy szárított halat adunk nekik; egyiket époly mohón nyelik, mint a másikat, de azért úgy látszik, az elsőt jobban kedvelik. A tél folyamán rendesen a szomszéd dombtetőn felhalmozott fókatetemek körül gyülekeztek. Ezt a helyet Framheim vásárterének lehetett volna nevezni, csak éppen nem mindig volt olyan békességes. Húskészletünket két méter magas hófallal körülzárt sátorban tartjuk. Jóllehet bőségesen kapnak enni és tudják, hogy e raktárba tilos belépniök, mégsem mehetnek el anélkül előtte, hogy vágyó pillantásokat ne vessenek feléje. Kaparások nyoma a falon bizonyítja a betörési kísérleteket, amelyeket olyankor követnek el, amikor nem figyelnek rájuk. Különösen Snuppesen nem tágít a sátor mellől; rendkívül ügyes és mozgékony lévén, az ő pró-
107
bálkozásai a legkecsegtetőbbek, hogy át fogja ugrani a falat. Két szolgálattévő lovagjának, Fix-nek és Lasse-nak a társaságában szorgalmasan gyakorolja a magasugrást; a másik két eb kevésbé könnyed, mint szívük hölgye, tehát megelégszenek a néző szerepével. Egyszer-kétszer Snuppesen-nek sikerül is a zárófal tetejére felugrania; ilyenkor a teljesítmény iránti csodálatuk kifejezésére társai legott dühös csaholásban törtek ki. Ennek hallatára valamelyikünk oda is rohan bottal felfegyverkezve. Cselhez kell folyamodni, ha tetten akarjuk érni a delikvenseket, mert mihelyst valakit közeledni látnak, a kutyahölgy lovagjai azonnal elhallgatnak, igen jól tudván, miről van szó. Ugyanakkor a fal tetején megjelenik Snuppesen vörös rókafeje; látszik rajta a nyugtalanság a kikerülhetetlen büntetés előérzetében. Nem is szabadult meg a büntetéstől; utána aztán két cimborájára került a sor; igaz, hogy ezek semmi rosszat nem követtek el, de elkövethettek volna. Tudatában is voltak ennek és kellő távolból nézték végig Snuppesen bűnhödését. Ezzel szemben, az a sátor, ahol a szárított halat tartottuk, sohasem volt rablási kisérleteknek kitéve, pedig tárva-nyitva állt.
Napról-napra alacsonyabban áll a Nap. Mikor a Jégperemen tett legutóbbi expedicinkból visszatérünk, a napkorongnak csupán egy része emelkedik még a láthatár fölé; április 11-én alighogy fölkel, már le is nyugszik a Nap.
Itt a Husvét. Framheimben az ünnepnapok csak annyiban különböznek a többitől, hogy az étrend kiadósabb. Ünnepi estéken a fonográf működésbe lép, míg mi egy pohár grog és egy cigaretta gyönyöreit éldeljék. Ha gyakran játszattuk volna ezt a hangszert, bizonyosan meguntuk volna; nem is vesszük elő, csak ritka alkalmakkor; hála ez okos előrelátásnak, annál több örömünk telik benne.
5. kép. Téli este Framheimben.
(Amundsen az asztal végén könyököl).
Mikor aztán elmult a husvét, mindnyájan megkönnyebbülve lélegzünk föl. Az ünnepek még oly országokban is unalmasak, hol bőven akadnak szórakozások;
108
a mi elszigeteltségünkben tehát még több joggal találjuk egyhangúnak az ünnepnapot.
Most tökéletesen megszervezett az életmódunk. A tél folyamán legfőbb foglalkozásunk abban fog állni, hogy a legtávolabbi Dél felé való utunkra előkészítsük felszereléseinket. Célunk a Sark, semmi egyéb. Eszerint minden törekvésünk ebbe az irányba fordul.
A meteorológiai megfigyelő állomás szabályosan működik. A megfigyelések reggel 8 órakor, 2 órakor és este 8 órakor történnek. Ahoz, hogy éjszakai meteorológiai szolgálatot is tartsunk, túl kevesen vagyunk; különben a mi szűk fedezékünkben a virrasztó járása-kelése fölzavarná a szunnyadókat; sohasem lenne többé nyugalmas éjszakánk. Mindenekelőtt ragaszkodom ahhoz, hogy kis kolóniánk tagjai a legteljesebb nyugalmat élvezhessék, hogy aztán tavaszra frissek és tettre-készek legyenek, amikor a nagy vállalkozás ideje elérkezik. De azért természetesen nem az a szándékom, hogy tétlenül töltsük a tehet: sőt ellenkezőleg. Ha az ember jól akarja érezni magát, folytonos elfoglaltságra van szüksége. Naponta meghatározott ideig dolgozni fogunk; csak a nap végeztével áll majd mindenkinek szabadságában, hogy azt tegye, amit kedve tart.
Fontos, hogy a kunyhót, amennyire csak lehetséges, rendben tartsuk. Eszerint hát mindegyikünk felváltva egy-egy héten át a "köztisztasági szolgálat"-ot látja ül. A hetes minden reggel felsöpri a padlót, kiüríti a hamuládát stb. Hogy a jó levegőt biztosítsuk, – különösen a fekvőhelyek környékén, – tilos akármit is az ágy alá helyezni, kivéve a napközben viselt lábbelit. Minden embernek van két málhatáskája, melyben a mindennapi használatra szánt ruhaneműt tartja; a ruhatár további részét zsákokba rakva másutt tartjuk. Ez intézkedések folytán viszonylag elég nagy a tisztaság a közös teremben. Hogy azonban egy szigorú háziasszonyt is kielégített volna, azt erősen kétlem.
Mindenkinek megvan a maga meghatározott munkaköre. Prestrudnak, kinek Johansen segít, az a dolga,
109
hogy az astronómiai s az ingamegfigyeléseket végezze. Hassel a tüzelőanyag intendánsa; az ő feladata ügyelni, nehogy fecséreljék a szenet, a fát, vagy a kőolajat. Ő veszi át a megrendeléseket és intézi el a kiutalásokat. Kiválóan megfelel tisztének. Még legfőbb kliensét, a szakácsot is sikerül rászednie a szállítmányok súlya dolgában, úgyhogy jelentékeny szénkészletet takarított meg. Hanssen az élelmiszerek biztosa, azzal a feladattal, hogy a közösség szükségleteit minden tekintetben fedezze. Wisting a felszerelés gondozója, Bjaaland és Stubberud ügyelnek a házat körülvevő folyosóra és tornácra. Lindström a tűzhely uralkodója; ez a legtöbb kölültekintést igénylő s a leghálátlanabb feladat. Csak kozmásodna oda egy nap a levese, majd lenne mit hallgatnia! Szerencsére szakácsunk flegmatikus ember. Szeme sem rebben, akárminő szemrehányással illetik is. A legélénkebb megtámadtatásokra is hallgatással felel, ami közönyét bizonyítja.
Április 19-én tűzvészhez fogható lángsugarak fényében végképpen eltűnik a Nap az állomástól északra fekvő magaslat mögött; huszonegyedikétől kezdve láthatárunk alatt maradt.
Házikónk tökéletesen be van rendezve. A sarki éj reánk borulhat, felkészültünk fogadására. A fedett tornác, mely munkahelyiségül szolgál, túlkicsiny, hozzá még sötét is és hideg; azonkívül ott minden pillanatban járás-kelés zavarja az embert. Hogy munkánkat a közös teremben végezzük, az sok alkalmatlansággal járt volna. A ház egyetlen kellemes helyisége így rövidesen a förtelem tanyájává vált volna. Igy hát igen nagy bajban lettünk volna, ha a véletlen nem jön segítségünkre.
Úti készülődésünk idején igen lényeges dologról elfeledkeztünk. Nem hoztunk magunkkal hólapátokat, pedig ezek elsőrendű szükségleti tárgyak egy sarki expedició számára. Társaim azonban megszokott találékonyságukka1 hamarosan segítettek a hajon. Bjaaland pár nap alatt tizenkét elsőrendű lapátot önt,
110
majd Stubberud nyelet készít hozzá; legelső cégtől sem kerülhet ki különb.
Jólétünkre nézve igen szerencsésnek bizonyult az én feledékenységem. Nem lévén szerszámunk, nem tisztíthattuk el reggelente a ház előtt felgyűlt havat, mint az rendes háztartásban illik; így aztán a hó nemsokára egész dombbá növekedett, amely idő multán oly magas lett, mint a kunyhó maga. Mikor aztán a lapátok elkészültek, elhatároztuk, hogy nekifekszümik a hó eltakarításúnak. Az elhordandó hótömeg láttára egy pillanatra zavartan álltunk meg. Ekkor egyikünk agyában ragyogó idea születik. Ahelyett, hogy a hó elhordásával csigáznók el magunkat, miért ne vájnánk egy asztalosműhelyt benne, amelyet aztán összeköthetnénk a házzal? Az indítványt mindjárt egy hangúlag elfogadjuk és legott munkához láttunk. Egyszerre bányászokká, jégbeli troglodytokká vedlünk. Ha az asztalosműhely elkészült, más helyiséget fogunk kivájni s meg nem állunk, míg egész hóalatti falvat nem teremtünk; a legkülönlegesebb munka – volt ez, amit sarki expedició valaha véghezvitt.
Április 20-án munkához fogunk. Mialatt hárman nyugati irányban rohanják meg az ajtó előtt feltornyosnlt hótömeget, másik három ember folyosót szerkesztett deszkából a tornác és a földalatti helyiség között.
Az építés láza elragad minket s egyik terv követi a másikat. Mikor a műhely elkészült, tovább vágjuk az alagutat a hómagaslat egész hosszában, hogy egy hókunyhóig jussunk vele, melyet gőzfürdőnek szántunk. Gőzfürdő a déli szélesség 79. foka alatt! Hanssen, aki a sarkvidéki építészet mestere, vállalta magára, hogy létrehozza. Kicsiny, de igen vastagfalú és tömör kunyhót emel, melyet belülről tágít ki aztán; mire kész, 3.60 m. magas. Szóval elég tágas hozzá, hogy gőzfürdőt vehessünk benne.
Az alagút, amelynek ezt az új építményt össze kell kötnie az asztalosműhellyel, szépen halad; a túlsó
111
oldalon dojgozók zaja egyre közeledik. Hanssen nem győzi türelemmel, elkezdi vájni a havat, hogy összetalálkozzék a többivel; nagy igyekezettel dolgozik és nagy tért nyer. A két akna vajjon egyenlő színvonalon találkozik-e majd? Attól fogva egyébről sem esik szó, csak a Simplonról, a Mont-Cenisről és más hatalmas műremekekről, amelyeket a mérnöki tudomány teremtett.
Végre leomlik az utolsó válaszfal. Hurrá! A két alagút találkozik! Csodálatos ez a hosszú, hófehér folyosó, mely mintha a legtisztább márványból készült volna.
Mikor az alagút kész, az asztalosműhely talaját másfél méter mélységre sűlyesztjük, a Jégperem tömegébe. A műhely elég tágas két munkás és az összes szánok számára. A falakból kivájunk munkaasztalt és egy falmélyedést a szerszámoknak. Hóból vágott, deszkákkal borított széles lépcső vezet a műhelyből az átjáróba. Mihelyt a helyiség készen áll, az asztalosok azonnal elfoglalják és hozzá fognak a szánok átalakításához a déli utazásra. Szemben a folyosó túlsó oldalán még egy helyiséget vágunk az ércöntőműhely számára. Közel a házhoz aztán mély lyukat vágunk a konyhai mosogatóvíz befogadására. Most már csak az van hátra, hogy ezt a troglodyt-lakot elzárjuk a behatoló hideg elől. Kényes probléma. Sok embernek meg van az a kétségbeejtő szokása, hogy soha sem csukja be az ajtókat; két vagy három személy közül legalább egy ebben a hibában leledzik. Hányan ilyenek közülünk! E tekintetben még nem ismertem társaimat; elővigyázatosságból tehát ajánlatos lesz automatikus ajtózárat alkalmazni.
Ez okból Stubberud az ajtófélfát ferdén állítja fel; így aztán az ajtó nem maradhat nyitva. Négy hó-lépcsőfokon, melyeket deszkák tartanak, lehet az asztalosműhelyből a folyosóba jutni.
Mialatt ezek a bányamunkák veszik minden időnket igénybe, Lindström, aki a szakácsmesterségen kívül
112
a preciziós műszerek javítását is vállalta, nagyon el van foglalva a termográffal. A készülék óraműve elromlott; ez annál sajnálatosabb, mert ez a hőmérő eddig nagyon pontosan jelezte az alacsony temperatúrát, míg a második hőjelző, amint erős hideg áll be, felmondja a szolgálatot. Nyilván trópusi használatra készült. Lindströmnak valami sajátos eljárása van, amelyet mindenféle műszerre alkalmaz. Mihelyt elromlik a műszer, azonnal a kemencéjébe teszi és felszítja a tüzet. Ezúttal a kísérlet remekül sikerül, amennyiben nyilvánvaló bizonyítékkal szolgál a műszer komisz voltáról. A meteorológus azért nem kevesebb gonddal tisztogatja meg a hőjelzőt és mintán rendebehozta, tűzhelye fölé akasztja. Ott talán a meleg újra életre hozza és a trópusok illuzióját kelti benne. Mindenesetre számon fogja tartani a konyha hőmérsékletét; később lehet, hogy ki tudjuk számítani a heti középmértéket, mely az ebéd idején uralkodik. Hogy e megállapítások kielégítik-e majd a Norvég Meteorológiai Intézetet? Ez más lapra tartozik; barátunknak kisebb gondja is nagyobb ennél.
Egy jelző nedvességmérőt a szomszédos halmon állitottunk fel; ennek következtében Lindströmnek minden huszonnégy órában ki kellett oda mennie, hogy leolvassa a megfigyelést. Dacára annak, hogy bajtársunk gondosan tisztogatta és olajozta, egy szép napon mégis végkép megállt a készülék. Ekkor megbíztam ezermesterünket, hogy ebből a nedvességmérőből és az elromlott termográfból szerkesszen egy önműködő hőmérőt. Az ilyesféle feladatok boldoggá teszik: pár nap múlva elém tett egy készüléket, amelyben a hengerek ócska konzervdobozokból voltak csinálva!
De ez nem akadályozta meg a készüléket abban, hogy 40 fokig ne mutasson egész pontosan.
Kis kolóniánk két munkacsoportra oszlik. Az egyik azzal foglalatoskodik, hogy kiszabadítsa vagy negyven fóka holttestét, amelyeket körülbelül másfél mé-
113
ternyi hó temetett el. Legalább két napi munka ez. A hullák nagyon nehezek és kőkemények, nehéz bánni velük. A kutyák szemében ez a legérdekesebb dolog a világon; mind körülállnak bennünket és minden mozdulatunkat kíváncsi tekintettel követik, mialatt a fókák kiásásával foglalkozunk. Az óriási húsmennyiséget aztán két nagy csomóba rakjuk; van miből táplálnunk a falkát télen át. Ezalatt a másik munkacsoport, Hassel vezetésével, pincét ás, hogy elraktározhassuk a kőolajunkat; ez a- készletünk eddig ki volt téve az időváltozásoknak. E barlangba felséges boltíves bejárat vezet, Stubberud mesterműve. Senkisem tesz túl bajtársunkon a hóból készült boltozatok konstruálásában.
Hassel az építési düh áldozata. Hát most meg nem azt vette a fejébe, hogy a házat földalatti átjáró segélyével összeköti a szán- és faraktárral? Mikor tervét közli velem, szinte eláll a lélegzetem; úgy vélem, hogy ilyen munka túlhaladja erőnket. A szenes sator legalább tíz méternyire áll a kunyhótól. De mindegy, Hassel, Stubberud dologhoz látnak. Miután a hó felszinen vonalat húztak, mely a sátort összeköti a házkörüli folyosónak délkeleti sarkával, félúton a kettő közt hatalmas lyukat ásnak, fenekén berendezkednek, hogy onnan két irányban induljanak neki a jégfal átfúrásának, egyrészt a ház felé, másrészt a sátor irányában. Mint rendesen, a munka vígan folyik. De Presttrudnak ideája támad, amíg a lyuk még nyitva áll, fel akarja használni az alkalmat arra, hogy obszervatóriumot létesítsen, hol majd felfüggesztheti ingáját. Tehát merőlegesen a folyosóra, melyet Hassel és Stubberud nyitottak, helyiséget váj ki, abban állítja fel műszereit. Mikor a kotralékot eltakarítottuk, a nagy lyuk nyílását betömjük; ettől fogva födött úton mehetünk a konyhából egyenesen a szénraktárba. Hogy odajussunk, előbb a ház körül futó folyosón kell végigmenni, hol a konzervek állnak tökéletes rendben; majd, a kunyhó délkeleti sarkához érve, belépünk az új átjáróba. Jobbra az alagút közepén ajtó vezet az
114
inga szobájába. A folyosó végén igen meredek lépcső vezet föl a szenes sátorhoz és a Jégperem fölszínére. Remek munka, mely nagy tisztességére válik építészemek. Nagy hasznát vettük volna egy tágas teremnek, hogy minden felszerelést elhelyezzünk benne, – nevezetesen rénszarvasbőr-ruháinkat – és hogy legyen hol felmálházni a szánokat, amikor Bjaaland már a hótalpakat rájukszerelte. Elhatározzuk egy újabb kunyhó építését: egy nagyobb hódombba vágjuk, amely a háztól északkeletre, az anyagszertárul szolgáló sátor közelében keletkezett.
Az öltöző-magazin, ahogy ezt a második üreget nevezzük, elkészült és elég nagy volt nemcsak arra, hogy minden felszerelésünket befogadja, hanem még arra is, hogy műhelyt rendezzünk be benne. Oldalt egy kis kamra állt, melyben Wisting a varrógépét helyezte el; egész télen itt dolgozott. Tovább menve északkelet-felé, nagy helyiségbe érünk, a "Kristály palotába", ahol a skíket, a szánok eleségtartalékait és a délsarki expedició élelmiszerkészletét raktározzuk el. Később ezt a termet is összekötöttük a többivel a föld alatt. Ettől fogva egész troglodyt-városunkat bejárhattuk a föld alatt. A különböző alagutakat május első napjaiban fejeztük be.
Az otthonüldögélők azt képzelik, hogy a sarkkutatók édes senmmittevésben töltik a telet. Ha látnának minket, megváltoztatnák a véleményüket; nem mintha hosszú munkanapot tartanánk, hanem mert bajtársaim, ha egyszer valamihez nekifognak, nem henyélnek. Bjaaland feladata átalakítani a szánokat, hogy könnyebbek legyenek. Amint ez a munka előrehalad. Hanssen és Wisting felmálházzák a járműveket. A többinek is megvan a maga speciális munkája. Prestrud a tudományos megfigyeléseket végzi, Johansen a délsarki expedíció eleségkészletét csomagolja össze, Hassel dolga ellátni a konyhát szénnel, fával és kőolajjal, ostort is neki kell fonnia, Stubberud a szá-
115
nokra kerülő ládák súlyát igyekszik csökkenteni és ezer más dologgal foglalkozik. Nagyon ügyes és a legkülönfélébb munkát is el tudja végezni.
A hőmérők alapvonása, hogy rendkívül törékenyek és kényesek. Néha megesik, hogy már az út kezdetén minden hőmérő eltörik, akkor aztán a kutatónak semmiféle eszköz nem áll rendelkezésére, hogy a hőmérsékletet megállapíthassa. Igaz, hogy ha már eleve hozzászokott ahhoz, hogy érzés után becsülje meg a hőfokot, akkor a havi középhőmérsék-átlagot megközelítő pontossággal ki tudja számítani. Bizonyos, hogy az ily módon nyert napi adatok egy vagy más értelemben hibásak, de ha összeadjuk őket, a hibák kiegyenlítődnek, úgy hogy a művelet eredménye aránylag megfelelő havi középmértéket ad. E gondolattól vezérelve, versenyt rendezek a hőmérséklet megállapításában. Minden reggel rövid séta után mindenkinek meg kell találomra becsülnie a levegő hőmérsékletét. A becsléseket följegyezzük és a hónap végén a becslés szerinti hőmérsék-fokokat összehasonlítjuk a megállapított adatokkal. Aki a leggyakrabban találta el a hőfokot, néhány szivart kap jutalmul. Ez a gyakorlat azzal a kettős előnnyel jár, hogy megszokjuk a hőmérsékletet-becsléssel megállapítani és hogy a nap kezdetén is van mivel szórakoznunk. A mienkhez hasonló egyhangú életben, hol az egyik nap olyan, mint a másik, a fölkelést követő óra a legkritikusabb. Az említett gyakorlat valóban szerencsésen eltérít bennünket a keserű gondolatoktól, amelyeket a rossz ébredés szokott szülni. Mihelyt megkezdődik az ülés, azok is, akik ballábbal keltek föl, elfelejtik házsártos hangulatukat, hogy résztvegyenek a vitában és meghallgassák a prognózisokat. Sőt még türelmetlenül is várják egy-egy versenyző visszatértét. Ez úgy megy végbe, mint valami vizsgán, ahol minden jelöltnek ugyanarra a kérdésre kell felelnie. Mindegyikünk sorjában léphet be, hogy az utóbb kikérdezettek megállapításait ne befolyásolják az előzők nézetei.
116
– Nos, Stubberud, hány fok van ma odakint?
Emberünknek valami különleges becslési módszere volt, amelynek sohasem tudtam a nyitjára jönni. Ma például körülnéz és gondosan vizsgálja a jelenlévők arckifejezését.
– Ma nincs meleg, – állapítja meg végül nagy meggyőződéssel. – Azonnal szerencsét kívánok neki megfigyelése szabatosságához. A hőmérő éppen -56 fokot mutatott.
A verseny havi eredményei igen érdekesek. A győztesnek nyolc megközelítően pontos becslése kell, hogy legyen. Volt olyan is, aki napokon keresztül csaknem pontosan megmondta a hőfokot, akkor aztan egyszerre 15 fokkal tévedett. A győztes középhőmérséklet-becslése néhány tizedfoknyira megközelítette a megállapított havi középhőmérsékletet; az összes versenyzők középeredményeiből kiszámított középmérték pedig nagyon közel járt a valósághoz. Ez volt a célom a versennyel. Ha később az a szerencsétlenség talál érni, hogy minden hőmérőnk összetörik, azért mégsem maradunk egészen tanácstalanul.
Sarki expedíciónkra négy hőmérőt vittünk magunkkal. Naponta háromszor olvastuk le őket, mind a négyet hibátlanul hoztuk vissza az állomáshelyre. Meteorológusunk azzal, hogy kutatásunk alatt egyetlen hőmérőt sem tört el, valóban példás művet hajtott végre.