Az Északi Sark "országútja", amelyen át Peary végül s eljutott (1909-ben) az évszázados célponthoz, hosszú időn át a Smith Sound volt, az Amerikát Grönlandtól elválasztó tengerszoros. Arrafelé keresték soká az utazók a nyílt sarki tengert, hasonlóan a Déli Sark ábrándkergető úttörőihez, akik a népes és virágzó déli kontinenst kutatták, túl a déli sarkkörön.

A be nem fagyott sarki tenger jámbor reménységét alaposan megtépázta (1876-ban) Nares szállóigévé vált híres távirata: North Pole impracticable, az Északi Sark elérhetetlen.

Másik nevezetes kapuja az Északi Sark ostromának a Grönland és a Spitzbergák között elterülő tenger. Attól kezdve, hagy Hudson 1607-ben a Spitzbergák táján átlépte a 80. fokot, egészen Amundsenig, aki 1926-ban a Spitzbergákról kiindulva átrepült a Sarkon, az expedíciók egész sora kísérlette meg errőlfelől az Északi-Sark meghódítását.

George Washington De Long, az amerikai sarkutazó, az északnak tartó meleg japáni tengeráramlásban bizakodva elhatározta, hogy új útvonalon, a Bering-szoros felől hatol be a sarki tengerbe. Az volt a reménye, hogy a "Kuro Szivo" tengeráram a Bering-szoroson át a Wrangel-föld keleti partja mentén messze északnak fogja őt segí-

6

teni, talán magáig a Sarkig. * Bálnavadászok tapasztalták, hogy valahányszor befagy hajójuk a jégbe, a tenger észak felé sodorja őket.

De Long tudta jól, hogy ha rábízza magát az északi tengeráramra s a Sark felé sodortatja hajóját, nincsen többé visszatérés. Komor sejtelme szörnyű módon igazolódott. Túlságos súlyos volt a kockázat és drága a tét: mindnyájuk élete.

De Long végzetes vállalkozása tragikus módon belefonódik két másik nevezetes sarki utazás történetébe. Az egyik Nordenskjöldé az északkeleti átjárón keresztül, a másik Nansen híres útja a Frammal.

Nordenskjöld 1878 nyarán kelt útra Vega hajójával. Európa és Ázsia északi partja mentén haladt kelet felé. A Bering-szoros egyik öblében hajója befagyott a jégbe: kénytelen volt áttelelni.

Nordenskjöld erről a helyről november 26-án Anadirszk postaállomáson keresztül levelet küldött. A levél 1879 májusban érkezett meg. Ekkor már útban volt feléje a mentőexpedíció. Szibirjakov, a svéd expedíció egyik támogatója, külön hajót építtetett a Vega megmentésére. Így indult el Malmőből, május 18-án a Nordenskjöld – Nordenskjöld megmentésére. A mentőhajó azonban maga is bajba került: Japán partjain zátonyra futott.

Ugyanekkor javában folytak már az előkészületei egy másik mentőexpedíciónak. Ezt Gordon Bennett, a New York Herald kiadója szerelte föl. Az expedíció parancsnoka, De Long, kettős megbízatással indult útjára: egyrészt, hogy segítséget vigyen a Vega hajónak, másrészt, hogy a sarki áramlással igyekezzék az Északi-sarkon át eljutni Európába. Célja tehát nem csupán emberbaráti

* A Wrangel-földről az a hiedelem járta, hogy messzire benyúlik az északi sarktengerbe. De Long expedíciója derítette föl, hogy Wrangel földje aránylag kis sziget csupán.

7

volt, hanem egyúttal tudományos is. És amellett megvolt vállalkozásának az az izgalmas érdekessége, hogy új útvonalon, új módszerrel ostromolja meg a félelmetes és rejtelmes sarkvidéket s talán sikerül csakugyan kényelmesen áthajókáznia az Északi-sarkon.

Ez a remény hamar szertefoszlott. A szerepek fölcserélődtek. Amikor Nordenskjöld féltett hajója, a Vega, az északkeleti átjárón áthaladva, 1879. szeptember 2-án diadalmasan befutott Yokohama kikötőjébe, a Jeannette már benne járt a sarki jég fenyegető zónájában. Novemberre végleg belefagyott a jégbe, és többé nem is szabadult: tizenkilenc havi vergődés után elsüllyedt a sarki tenger mélységeiben.

A hajótöröttek három csónakon igyekeztek a szárazföld felé. Kettő partot ért Szibériában, a Léna torkolatában, egy nyomtalanul odaveszett.

A partra vergődött csónakok egyikét De Long, másikát Melville hadnagy vezényelte. Melville-t megmentették. De Long csoportja két ember kivételével éhenhalt és megfagyott Szibéria szárazföldjén.

A Jeannette sorsát évekig tökéletes homály borította. A nyomasztó bizonytalanság csak növekedett, amikor híre érkezett, hogy a Jeannette két emberét megmentették. Szenzációs híresztelések bukkantak föl. De a legfantasztikusabb képzelet nem színezhetett olyan komor tragédiát, amilyet a valóság tárt a világ elé: De Long naplója!

A naplót, a legmegrendítőbb írások egyikét, amelyet ismer a sarki fölfedezések története, Melville találta meg, a szerencsétlen áldozatok hóborította tetemei mellett.

William M. Gilder, a Jeannette fölkutatására küldött amerikai expedíció tudósítója, könnybeborult szemmel olvasta végig az egyszerűségében is szívbemarkoló följegyzéseket, a haldokló hős kezeírását. Ő volt az első, aki

8

előtt kibontakozott a Jeannette hajótöröttjeinek s az áldozatok szenvedésének hiteles története.

Az elveszettek fölkutatására indult Rodgers hajó utasai, köztük könyvünk szerzője, Gilder, a New York Herald nagyszerű tudósítója, maguk is hajszál híja, hogy az elveszettek sorsára nem jutottak. A hajó elégett a sarki tenger zajló jegében, s az expedíció tagjai ott álltak a jég hátán, "mint a lovasok, akik alól kilőtték a lovat".

Partra vergődve Gilder egyedül folytatta, szánon, csaknem reménytelen kutató útját Szibéria hóborította vadonain keresztül.

Könyvében csodálatosan bonyolódik a kettős történet: a Jeannette hajótöröttjeinek és a Rodgers menekültjének drámai érdekességű története. Az elpusztíthatatlan humorú amerikai író derűs-küzdelmes úti élményeinek hátterében ott kísért a Jeannette néma tragédiája.

*

A húsznál több drága emberélet mégsem esett egészen hiába áldozatul. A Jeannette-et 1881 júniusában nyomtalanul elnyelte a tenger. Peregtek az évek. Már a Rodgers hajótöröttje is régen haza került földkörüli útjából a Jeannette ereklyéivel, könyve is megjelent (Ice Pack and Tundra) De Long naplójával: amikor 1884 egy őszi reggelén egy norvég fiatalember kezébe vette a Morgenbladet-et. Hírt talált benne bizonyos tárgyakról, amelyeket Grönland délnyugati partján találtak. Volt közöttük egy élelmiszerjegyzék De Long írásával és aláírásával, írott jegyzék a Jeannette csónakjairól, egy olajozott vászonból való nadrág, rajta ez a név: Louis Noros.

Ha az a fiatalember, akinek a szeme elé került ez a közlemény, nem Fridtjof Nansen, Grönland hőse, talán elvész a hír a napihírek özönében. Kissé kalandos is a dolog, ki tudja, mi Igaz belőle?

9

Nansen figyelmét megragadja a dolog. Nem kételkedik benne, hogy azok a tárgyak valóban a Jeannette-ről sodródtak el valami úszó jégtáblán Grönlandba, éspedig nem véletlenül, hanem: szükségképpen.

Így fogant meg Nansen agyában második sarki utazásának vakmerő gondolata: rá fogja bízni hajóját az északi sarki áramlatra. Meg volt róla győződve, hogy amiként az az úszó jégrög a Jeannette ereklyéivel, maga a hajó is szerencsésen visszakerülhetett volna a sarki áramlással, ha elég erős, hogy ellenálljon a jég nyomásának.

Megerősítették föltevését azok a különös tárgyak, amelyek már korábban is föl-fölbukkantak Grönland nyugati partján a padra verődött uszadékfa között: így például egy íj, amely pontosan hasonlít az alaszkai eszkimók íjaihoz. De az uszadékfa maga sem grönlandi termék: Szibériából vagy Amerikából verődött el oda. Kell tehát lennie egy állandó, hatalmas áramlásnak, amely valahonnan a Bering-szoros tájékáról kiindulva, a sarkon keresztül vagy ahhoz nagyon közel halad el, érinti Grönland keleti partjait és Grönland déli csúcsát megkerüli.

Kerek tizenkét esztendővel a Jeannette elsüllyedése után, 1893 nyarán Nansen hajója, a Fram, útrakelt a norvég fővárosból. Szeptemberben az Új-Szibériai szigetek körül, közel ahhoz a helyhez, ahol a Jeannette elsüllyedt, befagy a hajó és mozdulatlanul beékelődve úszik a jéggel észak felé.

Igaza volt De Longnak és igaza volt Nansennek, hogy van ilyen áramlás a sarki tengerben! A Fram, leleményes alakjánál fogva, kibírta a jég rettentő nyomását, és három évvel később szerencsésen kiköt Norvégiában.

Nansen maga, másodmagával, a 84. szélességi fokon kiszáll a jégre és fölgyalogol, túl a 86. fokon; ott visszafordul és téli szállásra vonul a Ferenc József-földön.

10

A sírokon is új élet fakad. A gyászos végű Franklin-expedíció nyomában negyvennél több hajó széledt el új kutatásokra, új diadalokra.

De Long és társainak halálos útja útmutatója lett, másfél évtized multával, a sarki fölfedezések egyik legnemesebb hősének, Fridtjof Nansennek, a befagyott sarki tenger csodálatos vándorának.

Halász Gyula.