RAYMOND E. PRIESTLEY:
Az Erebus megmászása.
1912 december 2–16.
1912. december 2-án hattagú csoport indult útnak a téli szállásról, azzal a céllal, hogy térképezze az Erebus régi kráterjét, s ha lehet, megmássza a jelenlegi, működő krátert. Eredetileg úgy terveztük, hogy az utolsó szakaszon DAVID tanár (1) útvonalát követjük. A régi kráter körül végzett kutatások alapján azonban más utat választottunk, olyat, amelyen a szán jóval magasabbra fölvontatható, mint ameddig a SHACKLETON-expedíció tagjai magukkal vitték. Sikerült is elérnünk a szánnal 2900 méter magasságot. (DAVID-ék már 2000 méteren kénytelenek voltak a szánt hátrahagyni.)
A Mount Erebus lejtője.
December 4-én hagytuk el Royds-foki tanyánkat (300 méter). Az emelkedés első 600 méterén sűrű felhőben kapaszkodtunk fölfelé nunatakról nunatakra. DEBENHAM egészen eddig a pontig nem kezdhette meg az asztal-fölvételeket.
E fölött a felhőöv fölött deleltünk, és innen kezdve – bár a felhözet lassan-lassan fölfelé vonult – a felhők előtt jártunk. 1200 méter magasságban, szembeötlő csúcs alatt ütöttünk tábort éjszakára. Ez a pont, amely az Evans-
(1) A SHACKLETON-féle expedíció (1907–1909) tudományos karának feje. DAVID professzor márciusban mászta meg elsőnek az Erebust hatodmagával. SHACKLETON: The Heart of the Antarctic, I. k. 170–201. l. SHACKLETON: Az Antarktisz szívében (A Hat Világrész), 75–87. lap.
308
fokról és a Royds-fokról egyaránt látható, fontos mérőállomása volt DEBENHAM fölvételeinek.
Tanyánkon – Reflection Camp – köd ereszkedett. Teljes harmadfél napig – hetedikén délelőtt tíz óráig – kellett itt várakoznunk, amíg kitisztult az idő, és a mérés elvégzése után továbbvonulhattunk.
Legközelebbi célunkat, az északi nunatakot (Dimitri-csúcs) aznap délben könnyűszerrel elérhettük volna. Jónak láttam azonban, hogy egy útbaeső nunatak kőzeteit tanulmányozzuk, és e végből két-három kilométerrel a csúcson innen tanyát ütöttünk.
Az eddig látott kőzetek mind a Royds-fokról oly jól ismert kenitek közé tartoznak. Mostani delelő tanyánkon bazaltot találtunk. DAVID tanár, a Shackleton-expedíció geológusa, aki a főkráter közelében vizsgálódott, és nem vállalkozott ilyen kitérőkre, nem látott bazaltot.
Ebéd után DEBENHAM és HOOPER a tanyán maradt térképezés céljából, én pedig GRAN, ABBOTT és DICKASON társaságában egyenesen a Dimitri-csúcs felé vettem utamat. A csaknem száz méter magas gúlaszerű csúcsról jó kilátás nyílt a régi kráterre; le is fotografáltuk az alatta elterülő megszaggatott gleccserrel együtt.
A csúcs geológiai szempontból várakozáson felül érdekesnek bizonyult. Sok kőzetmintát gyűjtöttünk.
Innen magához a régi kráterhez egyenes, de szánnal kissé túl meredek út vezetett. Délután ötkor (8-án) a krátergleccser alsó oldalán kis nunatak kavicsán állítottuk fel sátrainkat 2500 méter magasságban.
Erről a pontról DEBENHAM megkezdhette a kráter fölmérését. Másnap tehát fölvittünk egy sátrat három emberre számított fölszereléssel 2700 méter magasságba, és ott egy alkalmas kivájódásban berendeztük DEBENHAM tanyahelyét (Gully Camp). DEBENHAM HOOPER-t és ABBOTT-ot vette maga mellé. Innen készültem fel a kráter megmászására.
Tizedikén reggel keltünk útra végleg a Gully Campről a megfelelő készletekkel; ezeket időközben fölszállítottuk a szánnal az alsó depóból. A mászás végső szakaszára
309
csak GRAN-t, ABBOTT-ot és HOOPER-t vittem magammal. DEBENHAM DICKASON-nel maradt, mert a nagy magasságot jobban megérezte a többinél.
Egy sátorral és négy napi eleséggel vágtunk neki a hegynek mind a hatan. A szánt azonban nem bírtuk soká a meredeken. Magunkhoz kellett vennünk csomagjainkat.
A szánnal DEBENHAM és DICKASON visszatobogánozott a tanyára.
A sziklás gerincek innen csaknem egyvégtében folytatódnak a második kráter széléig; lassan kaptattunk rajtuk keresztül fölfelé. A gerincek között elterülő hólejtőkön a megcsúszás veszedelmessé válhatott. Szükséges volt lépcsőket vágnunk a meredekebb helyeken. Negyedfél órával azután, hogy a szán visszafordult, elértük a második kráter peremét.
Legelső gondunk volt, hogy alkalmas helyet szemeljünk ki tanyánk számára. Megfőztük vacsoránkat és lefeküdtünk. A magasság hatása abban nyilvánult, hogy álmatlanok voltunk és szaporábban szedtük a lélegzetet. A hőmérséklet is alacsonyabbra szállt; állandóan –23 fokon alul maradt, és egyszer a –34 fok alá szállott.
Megérkezésünk estéjén és másnap egész nap sűrű fellegek vettek körül. Fotografálnunk nem lehetett. 12-én éjjel egy órakor GRAN azzal ébresztett föl, hogy az idő nagyszerű. Azonnal fölkeltünk, hogy el ne szalasszuk az alkalmat.
A kora reggel egyetlen hátránya volt az aránylag nagy hideg (–26-tól –28 fokig) és a szél. A nagy tengerszín feletti magasság is csökkentette ellenállásunkat a fagyássebekkel szemben.A vulkán működésben volt; gőzét észak felé sodorta az élénk déli szél. A két kopár és puszta krátert leírta már DAVID tanár; (1) ismertetésükkel ismétlésbe bocsátkoznám.
Amint magasabbra és magasabbra jutottunk, mind jobban erőt vett rajtunk a fáradtság. Sűrűn szedtük a lélegzetet, és minduntalan meg kellett állanunk. A működő vulkánt két-három óra alatt értük el a tanyáról. GRAN
(1) Shackleton: Az Antarktisz szívében (80–85. lap). (A Hat Világrész sorozatban.)
310
hóbabát állított a már előkészített híradás elhelyezésére. A hipszométer lámpáját a szélben nem sikerült meggyújtanunk. Fényképeket készítettünk a kráter széléről. Mélyre nem láthattunk bele a felszálló páráktól és kénes gőzöktől.
Rövid ottidőzés után HOOPER jelentette, hogy lábai elfagytak. ABBOTT-tal azonnal elküldtem, hogy térjen vissza a tanyára. Megmondtam nekik, hogy gyűjtsenek egyúttal horzsakövet lefelé vivő útjukban.
GRAN-nal lassan szállottunk alá a kúpról, és már vagy százötven mérföldnyire lehettünk, amikor bosszúságomra észrevettem, hogy a följegyzés helyett filmcsomagot hagytam a hegytetőn.
GRAN azonnal önként ajánlkozott, hogy fölviszi a jelentést és lehozza a filmeket. Én ezalatt lassan lefelé tartva folytattam a gyűjtést.
A fumarolák második csoportjához érkezve éppen fotografálásra készültem, amikor hangos robbanás riasztott meg. A füstből nagy horzsakövek szóródtak a magasba. – Mi történhetett GRAN-nal, aki éppen ekkor érhette el a krátert? Sorsa végtelenül nyugtalanított, annál is inkább, mert GRAN nem mutatkozott a füstfelhők között, amikorra vártam. Bár a lélegzetvétel nehezemre esett, sietve siettem föl a hegytetőre. A tetőtől tizenöt méternyire jutottam, amikor GRAN derült arccal kibontakozott a gőzfelhők közül. Kalandja a legkevésbé se rémítette meg. Jó alkalma nyílt az Erebus kitörésének megfigyelésére, és hogy az alkalmat nem szalasztotta el, kitetszik följegyzéséből:
"Éppen valami jegyzeteket írtam a látottakról, amikor a kráterből bugyborékoló hangok törtek elő, és mielőtt megértettem volna, mi történik, fojtó gőzfelhő vett körül. Horzsaköves lávadarabok, vulkáni bombák lövelltek a magasba; belsejükben hajszálszerű üvegfoszlányok. A havat körülöttem belepte a sziklák pora. Sárga, kellemetlen kénfüst áradt széjjel."
Szerencséje GRAN-nak, hogy semmi komolyabb baja nem esett; mindössze néhány napig gyengélkedett az eset után a kéngőzök belehelése következtében. A hegy nyugati oldalán menekedett ki a gőzfelhők közül. Onnan messze
311
kilátása nyílt a nyugati hegyek felé. A Granite Harbour szélességében hegyláncot vélt látni a platón keresztül.
Délelőtt fél tízkor érkeztünk vissza a tanyára. HOOPER lába jobban volt már.
Néhány órai alvás után gyorsan szállottunk alá 600 méterrel, percek alatt téve meg azt az utat, amely órákig tartott fölfelé menet. DEBENHAM és DICKASON ekkorra befejezte a térképezés munkáját, és kőzetmintákat is gyűjtött a régi krátergleccser morénájából.
Másnap együtt folytattuk a leszállást. A jégcsákányokat használtuk a szán fékezésére. Még aznap valamennyi depónkat fölszedtük és a déli nunataknál deleltünk. Ezt a csúcsot később HOOPER-ről neveztem el.
Délután DEBENHAM, ABBOTT, HOOPER és én bejártuk a Hooper-ormot, és fotografálás és gyűjtés után este hat órára tértünk vissza a tanyára.
A rossz idő késleltetett egy ideig ezen a helyen. 16-án végre leszállhattunk és elértük a Royds-fokot. Onnan Shackleton kunyhójába mentünk. CAMPBELL hadnagynak, aki ott tartózkodott, rövid jelentést tettem kirándulásunkról.