AZ ÉSZAKKELETI ÁTJÁRÁS FÖLFEDEZÉSE
Az Orosz "nagy expediczió" óta a legújabb időig kevés utazó járt a szibériai Jeges-tengerben. Egy orosz kereskedő, a ki a benszülöttektől hallotta, hogy a Léna torkolatátál északra nagy szigetek vannak a tengerben, és maga is látta, hogy a kijelölt vidékről rénszarvasok költözködtek a szárazföldre, 1770-ben a befagyott tengeren át fölkereste és fölfedezte az Uj-Szibériai szigeteket. A nyugati két szigetet, a melyen járt, róla nevezik Lyachov-szigeteknek. 1805-ben fedezte föl SZANNIKOV a Faddejev-szigetet, a következő évben pedig SZIROVATSZKOJ a voltaképeni Uj-Szibériát. 1820-ban az orosz kormány elküldte WRANGEL-t és ANJOU-t, hogy alaposan vizsgálják meg Szibéria északi partjának keleti részét. ANJOU több izben fölkereste az Uj-Szibériai szigeteket, WRANGEL pedig tovább keletre több izben előnyomult a Jeges-tengerben és egy szigetet keresett, a melynek létezéséről szintén a benszülöttektől értesültek az oroszok. A szigetet tovább kereste nyugatra, mint
275
kellett volna, természetesen hiában, és azért kételkedett a benszülöttek tudósításában. Ugyanakkor LÜTKE szintén az orosz kormány megbizásából átkutatta Novaja-Zemlya partjait. 1837-ben BAER akart a Matocskin-szoroson át a Kári-tengerbe hatolni, de mivel a tenger jéggel volt tele, a sarkvidék "jégvermének" nevezte el. Sokáig nevezték azután így a Kári-tengert és nem gondolta senki, hogy talán jobb a hirénél.
A hatvanas évek végén kétfelől egyszerre nyitották meg a hajózást a szibériai Jeges-tengerben. A Bering-szoroson át amerikai czethalászok nyomultak elő és ezek egyike, LONG TAMÁS kapitány 1867-ben fölfedezte azt a szigetet, a melyet WRANGEL keresett és a melyet ő róla Wrangel földjének neveztek el. Novaja-Zemlyánál pedig norvég halászok nyitották meg az utat, a kik a Spitzbergáktól keletre új, jobb vadászó helyeket kerestek. E norvég hajósok egyike, JOHANNESEN E. H. 1869-ben a Matocskin-szoroson át behatolt a Kári-tengerbe és öt hét alatt egészen körüljárta azt, a nélkül, hogy a jég útját állta volna. 1870-ben ugyanő körülhajózta Novaja-Zemlyát. A következő évben CARLSEN, a ki 1863-ban a Spitzbergákat egészen körülhajózta és 1869-ben a Kári-tengeren át az Ob torkolatáig jutott, szintén körülhajózta Novaja-Zemlyát és megtalálta BARENTS téli szállását. Ezeknek, valamint más norvég hajósoknak és az osztrák-magyar előkészítő expedicziónak tapasztalatai a sarkvidéki utazók hgyelmét a Kári-tengerre fordították.
Nordenskiöld a Kári-tengerben.
DICKSON, göteborgi kereskedő, a kinek a nevét már ismerjük,
276
1875-ben egy kis hajót bocsátott NORDENSKIÖLD (41. ábra) rendelkezésére, a mellyel a tudományos tekintetben még kevéssé ismert Kári-tengert akarta átkutatni és meg akarta oldani azt a kérdést, hogy a Jeniszej és az európai országok között lehetne-e rendes tengeri összeköttetést létesíteni. Junius 14-én hagyta el NORDENSKIÖLD Norvégiát és 22-dikén már Novaja-Zemlya nyugati oldalán kötött ki. A Matocskin-szoros még be volt fagyva, délre fordult tehát a Kári-szoros felé; mivel azt sem találta nyitva, az Ugor-szoroshoz vitorlázott, a melyen át augusztus 2-án elérte a Kári-tengert. A tengerről a jég már egészen eltisztult és a hajó akadálytalanul haladhatott volna előre, ha kissé erősebben fujt volna a szél. Lassú haladásuk azonban módot adott a tenger fenekének és vizének kutatására. Mióta Norvégiából elindultak, folyton mérték a tenger mélységét és kotróhálóval vizsgálták a tenger fenekét, a mikor csak az időjárás engedte. Megmérték a tenger vizének hőmérsékletét különböző mélységben; állatokat, növényeket gyűjtöttek a tenger szinén is. Novaja-Zemlya partját is sok helyen kikutatták természetrajzi tekintetben. Augusztus 15-én elérték a Jeniszej torkolatát, a mire a mult századokban annyian hiába törekedtek. DICKSON révének keresztelte NORDENSKIÖLD azt a nevezetes helyet, a hol először vetette ki vasmacskáját a szibériai Jeges-tengerben olyan hajó,a mely az Atlanti-óczeánból jött.
41. ábra. Báró Nordenskiöld Erik Adolf.
Onnan NORDENSKIÖLD a hajót visszaküldte, ő maga pedig hatodmagával csónakon indult el a folyón fölfelé. – A hajó a Matocskin-szoroson át jutott ki az
277
Atlanti-óczeánba és október 6-án szerencsésen elérte Tromsőt. Majd négy hónapig tartott, míg nevezetes útját megtette.
NORDENSKIÖLD már az első napokban találkozott orosz halászokkal, a kik a folyó partján laktak. Miután több halásztelep mellett elhaladt, augusztus végén egy orosz gőzöst ért utól, a mely fölfelé ment a folyón Jeniszejszk felé. A gőzös sem teher-, sem személyszállító, hanem valóságos úszó üzlet, a kapitány maga a kereskedő s a hajó tulajdonosa volt. Igen barátságosan fogadta őket, mikor hallotta, hogy mi járatban vannak,
278
és ingyen vitte el Jeniszejszkig, a hova szeptember végén értek. A gőzös minden tanyánál megállt és a kereskedő a portékáján halat cserélt be, a melyet legényei besóztak és a hajótól vont két bárkába raktak. Minthogy a gépet nem szénnel fűtötték, sokszor kellett megállani a tüzelőfa berakása miatt is. NORDENSKIÖLD-nek nem volt kellemetlen e lassú utazás, mert alkalmat szolgáltatott neki a vidék tanulmányozására.
A tundra, a melyen átutaztak, korántsem gyér mohával borított havas, jeges sivatag, mint a milyennek képzelni szokták. Egész útjukon csak egy helyen láttak a folyó mellett havat, egy mély árokban és mikor még messze voltak a sarkkörtől északra, már olyan dús növényzetet láttak a parti pusztaságon, hogy kevés helyen lehet különbet találni. NORDENSKIÖLD-nek egyik kisérője, egy öreg hajós, a kinek otthon Norvégia hegyei között kis szántóföldje volt, a föld termékenysége és a végtelen füves térség láttára fölsóhajtott, hogy milyen pompás országot adott az isten az oroszoknak és folyton csak azon bámult, hogy állatokat nem legeltetnek, és nem kaszálnak itten. Még inkább bámult az öreg, mikor a Turuchanszk és Jeniszejszk közötti hatalmas őserdőket látta és a Krasznojarszk mögötti lakatlan síkságot, a melyek talaját vastag fekete földréteg alkotja. Csak akkor láthatjuk be, hogy a tengeri kereskedelemre és egyuttal a világkereskedelemre nézve milyen nagyfontosságú az Ob és Jeniszej megnyitása, ha meggondoljuk, hogy a két nagy folyó vizkörnyéke a sarkkörtől északra levő meddő részt leszámitva is nagyobb egész európai Oroszországnál, és hogy
279
északi felében a földkerekség legnagyobb erdőségei, déli felében pedig több száz mérföldre terjedő termékeny rónaság van, a mely dús termést fog adni, mihelyt fölszántják. A Jeniszej fölső vidékén úgy terem a szőlő, mint nálunk. Tomszkon, Omszkon, Moszkván és Szent-Péterváron áttért NORDENSKIÖLD vissza Stockholmba. Hazaérkezése után nemsokára köszönő iratot intézett hozzá az orosz kormány a fontos tengeri út megnyitásáért.
Azonban sokan, szakértő emberek is, abban a hiszemben éltek, hogy a jégviszonyok csak kivételesen voltak kedvezők az utóbbi években és hogy a Kári-tengeren át rendes közlekedésre számítani nem lehet. Ámde NORDENSKIÖLD a következő évben újra elérte a Jeniszej torkolatát egy gőzössel, a melyet DICKSON és egy gazdag szibériai kereskedő, SZIBIRJAKOV szereltek föl számára. Ez a gőzös már svéd iparczikkeket szállított a Jeniszejhez. A folyó torkolatánál NORDENSKIÖLD-nek találkoznia kellett volna egy másik expediczióval, a mely Szent-Péterváron át szárazföldi uton ment Jeniszejszkbe és onnan hajón a folyón lefelé; de ez az expediczió megkésett. NORDENSKIÖLD szeptember 1-jénél tovább nem mert várni, mert attól tartott, hogy a Kári-tengerben reked a hajójával.
Forgalom az északkeleti átjáráson.
Már 1877-ben SCHWANENBERG kapitány egy gazdag szibériai bányatulajdonosnak, SZIDOROV-nak grafittal terhelt hajóját Jeniszejszkből Vardőbe és onnan Szent-Pétervárra vezette. A Jeniszej torkolatánál augusztus végén találkozott SIBIRJAKOV-nak czukorral, dohánnyal és
280
egyéb európai áruczikkekkel terhelt hajójával, a mely julius végén hagyta el Brémát. Ez a hajó szeptember közepén indult a Jeniszej torkolatától vissza és hat nap meg nyolcz óra alatt érte el Hammerfestet. Ugyanazon évben junius végén egy másik orosz hajó indult el Lübeckből, augusztus elején elérte Novaja-Zemlya déli végét, azután az Ob és Irtys folyókon fölfelé haladván, szeptember 20-án szerencsésen eljutott Tobolszkba. Habár nem minden vállalat sikerült úgy, mint ezek, és azóta kitünt, hogy némely évben lehetetlen lesz a közlekedés, nem kételkedhetünk abban, hogy a NORDENSKIÖLD-től megnyitott kereskedelmi útnak nagy jövője van.
Nordenskiöld az északkeleti átjárásról.
Minthogy NORDENSKIÖLD személyesen meggyőződött, hogy a régieknek a Kári-tengertől való félelme túlzott volt, és elérte a nagy nyugat-szibériai folyók torkolatát, behatóbban kezdett foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy nem lehetne-e az úgynevezett északkeleti átjáráson a Bering-szorosig eljutni. Tanulmányozta az ez irányban tett régi kisérleteket és tanulmányainak eredményét emlékiratban közölte a svéd kormánynyal. Tanulmányaiból a következők tüntek ki: A Jeniszej torkolatán túl keletre a Csaun-öbölig igazi tengeri hajó még sohasem járt, annál kevésbbé gőzös, a mely sarkvidéki utazás czéljaira volt építve és fölszerelve. Azok a kis folyami hajók, a melyekkel itt jártak, mindig csak a part mentén tapogatództak; a tengerre szállni velük nem mertek és nem ok nélkül, mert rájuk nézve a nyilt tenger és szél veszedelmesebb volt a jég-
281
nél. Majd mindig nyár végén vagy ősszel vonultak téli szállásba, tehát éppen akkor, a mikor legkevesebb a jég. A kijelölt uton több izben jártak hajóval, de egy hajó sem tette meg az egész utat. A Szibéria partján képződő jeget a déli szelek minden nyáron elterelik a parttól észak felé, s a part mentén nyaranként hajózható csatorna van a szárazföld és a tengeren úszó jég között. Igaz, hogy tartós északi szelek néha nyáron is visszaviszik a jeget a parthoz és a csatornát elzárják, de azért igen valószinű, hogy egy kellően fölszérelt gőzös a nyár lefolyása alatt eljuthat az Atlanti-óczeánból a szibériai Jeges-tengeren át a Csendes-óczeánba.
NORDENSKIÖLD nem hitte, hogy ez út azonnal sűrűn látogatott kereskedelmi úttá válik, de azt remélte, hogy a Csendes-óczeán és a Léna között mindjárt létrejöhet olyan összeköttetés, mint létrejött az Atlanti-oczeán és a nyugat-szibériai folyók között. Kifejtette emlékiratában azt is, hogy, ha nem sikerűlne is tervét minden részletével végrehajtani, akkor sem lehetne sikertelennek tekinteni a vállalatot, mert hosszabb időt töltenének Szibéria északi partján több helyen és tudományos kutatásokat végeznének a szárazföldön és a Jeges-tengerben, a melynek ezen a vidékén tudományos expediczió még sohasem járt.
NORDENSKIÖLD tervének végrehajtására DICKSON 12.000 font sterlinget ajánlott föl, ehhez a svéd király és SZIBIRJAKOV 2200 fonttal járultak, mely összegen kitünően épített czethalász gőzöst vásároltak. A "Végát", ez volt a hajó neve, állam-
282
költségen szerelték föl és a svéd hadihajókról válogatott legénységgel látták el. Az út első részén három más hajó kisérte a "Végát"; kettő a Jeniszej torkolatáig, a harmadik egészen a Lénáig.
1878. julius 4-én hagyta el a "Véga" Göteborgot, 21-én Tromsőnél csatlakozott hozzá a "Léna" – Így nevezték el azt a hajót, a mely a Lénáig kisérte és már 30-án az Ugor-szorosnál találkoztak a másik két hajóval, a melyek tíz nappal előbb értek oda. Egy szamojéd falúnál a "Vega" és a "Léna" kiegészítette szénkészletét a harmadik hajó rakományából, a tudósok pedig a rakodás idejét tudományos kutatásokra használták föl. A szamojédeket majdnem egészen abban az állapotban találták, mint a régi németalföldi és angol utazók. A kereszténységet csak külsőleg vették fel; bálványaikat még most is úgy tisztelték és épen úgy áldoztak nekik, mint azelőtt.
Augusztus g-én már mind a négy hajó Dickson kikötőjében állomásozott. Negyednap a "Véga" és a "Léna" elindult kelet felé. A másik két hajó Dudinszknál kirakodott és búzával, rozszsal meg faggyúval terhelve indúlt hazafelé. A "Véga" és a "Léna" eleinte kedvező széllel gyorsan haladt előre, a nélkül hogy jéggel találkozott volna; de köd ereszkedvén a tengerre, óvatosabban kellett járniok, mivel sok olyan szigetre bukkantak, a mely a térképen nem volt megjelölve. A tenger vize, a mely a két nagy folyó torkolatánál csaknem egészen édes volt, mind sósabbá vált, a mint kelet felé haladtak. A víz hőmérséklete mindinkább csökkent. Jeget azonban a Taimyr-sziget közelében is
283
csak töredezett darabokban láttak, a melyek között alig volt akkora, hogy egy-két embert elbírt volna.
A mint a Cselyuszkin-fokhoz közeledtek, a köd mind sűrűbb lett; de mikor már egészen a fok közelében voltak és attól tartottak, hogy nem is fogják látni, egyszerre eloszlott a köd és előttük volt a part, mely mögött hó borította hegyek emelkedtek. Ot ágyúlövéssel üdvözölték az ó-világ e legészakibb fokát, a melyet előttük 1742-ben látott először és egyetlen egyszer emberi szem; augusztus 19-én este megállapodtak a fok melletti kis öbölben. Rögtön leeresztettek néhány csónakot és csakhamar élénk sürgés-forgás támadt a parti mezőn. Az egyik földrajzi meghatározással, a másik a mágnestű megfigyelésével volt elfoglalva, a harmadik vésővel, kalapácscsal vizsgálta a köveket; itt pléhdobozba vándoroltak a növények, ott borszeszben lelték halálukat a kövek alól összeszedett állatok. Még azok is, a kik a hajón maradtak, munkához láttak a tengerfenék-kotróval.
Másnap délben tovább mentek, először egyenesen kelet felé, azután mivel mind sűrübb jég közé jutottak, délkelet felé a part közelében. Augusztus 27-én a Léna deltája alá értek és ott a két hajó bucsút vett egymástól. Négy napig tartott, míg a "Léna" a delta sok ága között hajózható utat talált, hanem azután gyorsan haladt fölfelé és szeptember 21-én elérte Jakutszkot, 55 nap alatt tette meg az utat Tromsőtől Jakutszkig. A "Léna" volt az első európai hajó, a mely e folyóba jutott. Az utazás első sikereiről szóló tudósítást Jakutszkbál Irkutszkba küldték, és onnan október 16-án jött a
284
sürgöny Európába. NORDENSKIÖLD a "Léná"-val küldött levelében azt a reményét fejezte ki, hogy szeptember végére a Bering-szorosnál lesz. De ezentúl hetek, hónapok teltek el a nélkül, hogy a "Végá"-nak hírét hallottak volna. Minthogy az Amerikába visszatérő czethalászok azt beszélték, hogy a Bering-szorostól északra a letelt nyáron igen kedvezőtlen volt a jég állása, már aggódni kezdtek a "Véga" sorsán.
Deczember 11-én azonban a "New-York Herald" San-Franciscoból táviratot közölt, a mely némi világosságot vetett a "Véga" helyzetére. Nemrég érkezett vissza a Bering-szorostól két czethalászhajó, a melyek legénysége a benszülöttektől azt hallotta, hogy a Keleti-foktól északra, a parttól 40 angol mérföldnyire "egy orosz hadihajó" fagyott a jég közé. Az "orosz hadihajó" nyilván a "Véga" volt. Aggodalommal lesték Európában, hogy nem jön-e újabb hír az utazók felől. Minthogy helyzetüket veszélyesnek képzelték, a mentésről kezdtek gondoskodni. SZIBIRJAKOV gőzöst építtetett Malmőben és azt jól fölszerelve, indította útnak 1879. május 13-án, hogy a Szuezi-csatornán át a Bering-szoros felé siessen. Javában folytak ugyanakkor egy amerikai expediczió előkészületei is, a melyet GORDON BENNETT, a "New-York Herald" tulajdonosa a "Jeanette" gőzösön akart küldeni NORDENSKIÖLD segítségére. Nizsnij-Kolymszkból és Anadyrszkból pedig egy-egy szánexpedicziót akartak a Bering-szoroshoz küldeni. De néhány nappal azután, hogy SIBIRJAKOV hajója, a "Nordenskiöld" elindúlt, levelek érkeztek a "Véga" téli szállásáról, a melyeket onnan 1878. november 26-án
285
küldtek Anadyrszk postaállomásra. E levelekből megtudták, hogy a "Véga" szeptember végén a Bering-szoros közelében, Szibéria partjánál befagyott és hogy helyzete egyáltalában nem aggasztó.
A Léna deltájától a "Véga" az Uj-Szibériai szigetek felé fordúlt, a melyek kikutatása kivált földtani szempontból volt volna kívánatos. Azonban a szigetek körűl oly sekély vizet találtak és annyi jeget, hogy igen óvatosan kellett volna a parthoz közeledniök és mivel nem volt már sok idejük, egyelőre a szigetek kikutatásáról le kellett mondaniok. Szeptember 1-én, mikor a Medve-szigetekhez közeledtek, rosszra fordúlt az időjárás, északi szél kerekedett és sűrűn hullott a hó. A Medve-szigeteken túl a part és a jég közötti nyilt csatorna mind összébb-szorúlt, úgy hogy a part közelében kellett folytatniok útjukat, pedig nagyon sekély volt ott is a víz. Éjjelenként sötét kezdett lenni és a jég olyan tömegben lepte el a tengert, hogy mikor besötétedett, mindig pihenőt kellett tartani. Az előnyomulás napról-napra nehezebbé lett és végre szeptember 27-én egészen megakadtak. A benszülöttek és a czethalászok tudósításaiból kitűnt, hogy ha kissé jobban siettek volna, mikor még módjukban lett volna, ha csak néhány nappal előbb érték volna el telelőhelyüket, még ez évben befejezték volna utazásukat. Tudományos szempontból azonban éppen nem volt sajnálatos, hogy tíz hónapot töltöttek a csukcsoknál; kényelmesen kikutathatták Ázsia e keleti végét természeti és néprajzi tekintetben. Itt bukkantak az érdekes bering-tengeri fókákra is, melyeket a 42-ik ábrán látni. Alig is van olyan hely a sarkvidéken, a
286
melyet olyan alaposan ismernénk, mint e svéd expediczió útján a csukcsok földjét.
A telet és a tavaszt tudományos kutatásokkal töltötték, még pedig a lehető legnagyobb kényelemben, a mit NORDENSKIÖLD rendkívüli tapasztalatainak és a hajó kitünő fölszerelásánek köszönhettek. 1879. július 18-án hirtelen eloszlott a jég és 48 órával később a "Véga" már a Bering-szorosban járt. Szeptember 2-án érték el Japánt, a honnan hazáig útjuk valóságos diadalút volt. *
* NORDENSKIÖLD útleirását kivonatban magyarul VARGA OTTÓ közölte az "Utazások könyvtárában."