II.
A TAPINTÁS

4. A BŐR SZERKEZETE

A TAPINTÁS szerve csaknem kizárólag a bőr. A rajta tett keresztmetszeten két, illetőleg három réteget lehet megkülönböztetni (8. ábra). A legfelsőbb réteg a bőrhám (E), melynek felszinét (sr) egymással erősen összetartó, elszarusodott, lapos sejtek alkotják. Ezen szaruréteg alatt következnek lágy állományú sejtek, bennök határozottan kivehető maggal, melyek a bőrhám nyálka vagy festékes rétegét (M) alkotják. E rétegben szaporodnak a sejtek és a mint a felület felé a szarurétegbe jutnak, elszarusodnak és így szolgálnak a lehorzsolt, lekopott, elszarusodott sejtek pótolására, valamint e réteg sejtjeiben fordulnak elő azok a színes szemecskék is, melyektől a bőr színe függ.

A nyálka vagy festékes réteg alatt van a bőr irharétege (C). Ezt kötőszöveti és rugalmas rostok alkotják, benne vérerek (vk) és izomelemek (hei) nagy számmal fordulnak elő. Ugyancsak az irhából nő ki a haj (Hh, H), s rajta át, valamint a hámrétegen keresztül halad a verítékmirigyek (V) kivezetőcsöve (v, k) is. Az irhában vannak a kis faggyúmirigyek (F), melyek a bőrnek lágyan tartására és a haj bezsírozására szolgáló zsírt elválasztják.

A tapintási érzések szempontjából a bőr idegei érdekelnek bennünket a legjobban. A vérerek szintén a bőrbe jutó

35

8. ábra. A bőr haránt átmetszete, félig vázlatosan. E hám, C irha, P bőr alatti kötőszöxet, st szaruréteg, M nyálka- vagy festékes réteg, Hh haj hosszában, hh hajhagyma, ht hajtüsző, F faggyúmirigy, V veríték-mirigyek, H haj haránt- metszete (THANHOFFER szerint).

idegek, melyek majd már a bőr alatt a zsírrétegben (P), majd pedig az irhában végződnek, sőt az idegágak egészen a felhámsejtek közé is beterjednek. A bőr idegei a hajtüszőket (ht) sűrű, finom idegfonatokkal veszik körül. Hasonló finom idegfonatokat sikerült még találni a szem átlátszó szaruhártyája, a száj-nyálkahártya és a szemhéjakat s szemtekét bevonó finom nyálkahártya hámjában a hámsejtek közt; de sőt [!] a bőr hámsejtjei közt is említenek idegrostocskákat. Számos idegrost azonban a bőrben külön végkészülékben

36

végződik. Az ilyen idegvégződésnek legegyszerűbb alakjai a tapintó-sejtek. Egy vagy több, többé-kevésbbé lencse-alakú, finoman szemecskézett sejt, világos maggal és sejtburokhártyával. Az ideg tengelyfonala a sejt lapos oldalából szemecskézett korong alakjában indul ki. Ezek idegsejtekhez hasonló képleteknek mondhatók s a tőlük kiinduló idegrosttal 1–1 neuront alkotnak, melynek idegfonala

37

a középponti idegrendszerbe tér. Ily egyszerű alakban látható a tapintóidegek végkészüléke különösen a kacsa és liba csőrén, de emberen is találhatók a bőrnek csaknem egész ki terjedésében.

9. ábra. Tapintó végkészülékek; I. MEISSNER-féle tapintó végkészülék, ember ujjából; II. KRAUSE-féle véggömb, ugyanonnan; III. VATER-PACINI-féle tapintótestecske macska bélfodrából (THANHOFFER szerint).

Valamivel összetettebb már a tapintó-idegvégkészülékek szerkezete az úgynevezett KRAUSE- féle véggömbökben (9. ábra II.), a mennyiben ott a gömbölyű végkészüléket két-három rétegű kötőszövetes burok veszi körül. Az ábrán az ideg is ki van tüntetve (e). Embernél a piros ajkszélen, a száj s orrüreg nyálkahártyáján, a nyelven és a szem kötőhártyáján találták. A KRAUSE-féle véggömböknél is nagyobbak a MEISSNER-féle tapintó-testecskék (I.), melyekben egynél több tapintó-sejtet erős kötőszövetes tok tart össze. Ilyeneket a bőrirha szemölcseiben, nevezetesen a kéztenyér és lábtalp bőrében, különösen pedig az ujjakon sokat lehet találni; de előfordulnak a kéz- és lábhát, a mellbimbó és szemhéjak, az ajkak, az alkar és alszár bőrében is. A legnagyobbak az úgynevezett VATER-PACINI-féle tapintó-testecskék (III.), melyek falát egyközepűen egymásba helyezett hártyák alkotják. Az ideg tengelyfonala a hártyarendszertől bezárt finom szemecskés anyagon jön ki a tapintó-végkészülékből. E tapintó-végkészülékek nem annyira a felszínen találhatók, mint az eddig leírták, hanem a bőr alatti kötőszövetben fordulnak elő, sőt az ízületek körül, az inak hüvelyében és némely állat bélfodrában is rájok bukkantak. A 9. ábrán előtüntetett VATER-PACINI-féle testecske is macska bélfodrából való.

Az egész bőrben tehát a legkülönbözőbb végkészülékek vannak a tapintó-idegek számára és innen érthető, hogy bőrünk, valamint a nyálkahártyák szabadon fekvő részei, mint a száj-nyálkahártya, egész kiterjedésökben érzékenyek. Ezáltal válnak olyan érzékszervvé, melynek feladata külső hatásokat öntudatunkra juttatni, hogy esetleg káros hatások

38

ellen védekezzünk. Egyébiránt a porczogókon, körmökön és a hajon kívül, testünk minden részének vannak érző idegei.

A bőr útján szerzett hatások sokfélék. Ingerei mindenkor külsők. A keletkező érzéseket azonban nem vonatkoztatjuk olyan élesen külső tárgyra, mint a más érzékszervek útján szerzett érzéseinket, hanem inkább úgy érezzük azokat, mint testünkre történő hatásokat. A leggyakrabban felismerjük ugyan az érzésből, hogy kívűlünk levő tárgy okozta és akkor ez érzést a tapintás érzéseihez sorozzuk. Sokszor azonban úgy a bőr, valamint más szerveink érzőidegei útján olyan érzések is jutnak öntudatunkra, melyekből nem kivülünk levő tárgyakat ismerünk fel, hanem valamely szervünk állapotát tudjuk meg: ez érzéseket közérzéseknek mondjuk. Ez utóbbi érzésekhez tartozik a fájdalom- és az izomérzés, a borzongás és csiklandozás érzése. Első sorban az utóbbi érzéseket, mint inkább általános természetű érzéseket fogjuk tárgyalni.

5. KÖZÉRZÉSEK

A közérzések nemcsak a bőrre történő hatások révén keletkeznek, hanem belső szerveinkből is indulnak ki. Olyan hatások, melyek tapintási érzéseket szoktak gerjeszteni, a fájdalom érzését okozzák akkor, midőn bizonyos foknál nagyobb erővel hatnak a bőrre, vagy mikor magát az idegtörzsöt érik közvetetlenül. Igy például, ha könyökünket hideg vízbe mártjuk, eleintén a könyököt fedő bőr érző idegvégkészülékeinek izgatása miatt hideget érzünk, később, mikor a hideg a mélyebb részek melegét elvonja és az idegtörzsöt éri, fájdalmat érzünk. Az erős ütés, mikor például könyökünket odaütjük s az ideget éri, fájdalmat okoz, ha pedig ujjainkra hat, tapintási érzés okozója lehet.

Úgy tetszik tehát, mintha ugyanazon idegnek a bőrben

39

levő végeire történő mérsékelt hatás nyomást, illetőleg hő-érzést, ellenben az ideget magát érő erősebb izgatás fájdalmat okoz. De hogy magát a bőrt érő hatás is fájdalmas lehet, a 48–50° C. vízzel tett kisérletek eredménye igazolja. A hőhatás tudniillik bizonyos fokig hőérzést, s ezen túl fájdalmas érzést okoz. A +50° C. vízbe mártott ujjunkkal már nem meleget, hanem fájdalmat érezünk. Éppen úgy fájdalmas a +12° C. hőmérsék is, ha hosszabb ideig hatott. Az érzés lefolyása ilyen esetben az, hogy első pillanatban élénk hőhatást érzünk, mely nemsokára fájdalmas érzésbe csap át. Az érzés foka lényegesen függ a hatás kiterjedésétöl is. Így, ha ujjunkat 48° C. vízbe mártjuk, meleg, de nem fájdalomérzést okoz, ellenben, mihelyt az egész kezet a 48° C. vízbe sülyesztjük, az érzés csakhamar fájdalmassá válik.

Olyan mechanikai hatás, mely nem a bőr tapintó-végkészülékeit éri, csak fájdalomérzést támaszt. Azért a bőr hegedéseit érő valamely hatás tapintási érzést nem okoz, legfeljebb fájdalmas lehet.

A bőr tapintó végkészülékei sokkal gyöngédebb hatásra keltenek tapintási, mint fájdalmas érzést. Olyan kisfokú nyomás vagy hőhatás, mely közvetetlenül az idegre alkalmazva, ezt nem bírja izgatni, elégséges arra, hogy közvetetlenül a bőrre hatva, a nyomás, illetőleg a hideg vagy a meleg érzését támaszsza. Minthogy pedig a fiziológia minden tapasztalata szerint valamely idegfonál izgalma csak nagyságra, de nem minőségre nézve lehet különböző, következik, hogy a közérzések, jelen esetben a fájdalom érzése, az agykéreg más pontjain jönnek öntudatunkra, mint a tapintási érzések. A fájdalomérzés útjai az agykéreg felé mások, mint a nyomás, hideg vagy meleg érzéseié; ezt bizonyítja az a tapasztalat, mely szerint vannak idegek, melyek egyedül fájdalmat juttatnak öntudatunkra. A szem minden érintése

40

például csak fájdalmas érzést okoz. A forró étel melegét megérezzük szájunkban és torkunkban, de nem a gyomorban; az utóbbiban csak fájdalmas érzések támaszthatók. Hasonlóképen van a dolog a belső szervekben elterülő érző-idegekkel. Ezek a velök érintkező szerveket, a gyomor s a belek a bennök levő ételrészeket nem érzik, és ha érzést okoznak, úgy ez csak a fájdalom érzése szokott lenni. De sőt magában a bőrben is vannak tisztán fájdalomérző idegek. A kéztenyér bőrén, a kéz behajlásakor képződő mély vonalaknak megfelelőleg a tű hegyével való érintés, ha a környezetre ki nem terjed, vagy nem okoz érzést, vagy fájdalmat okoz; így vizsgálva, a bőrön még számos fájdalom-érző pontot lehet találni.

Mindezeknek csak az lehet az oka. hogy az idegek középponti végükön, az agykéregben, olyan idegsejteket ejtenek izgalomba, melyek a fájdalom, nem pedig tapintási érzéseinek felfogására valók. Beható vizsgálatok alapján szerzett tapasztalatok szerint a tapintási érzések a gerinczagy fehérállományában haladnak az agykéreghez, ellenben a fájdalomérzések útjai a gerinczagy szürkeállományán vezetnek keresztül. Az utóbbi út a nehezebb, ezen az izgalmaknak számos neuronon kell keresztül hatolniok; innen érthető, hogy fájdalmas érzéseket csak erélyesebb hatások tudnak gerjeszteni. Innen van az is, hogy chloroform-narkózis alatt fájdalmat nem érez az ember: a chloroform tudniillik bódító hatással van az idegsejtekre. Mikor a gerinczagy szürkeállományának vezető útjai, betegség következtében meg vannak szakítva, a bőrt érő legerősebb hatás is csak tapintási, nem pedig fájdalomérzést okoz. Az ilyen beteg, épen úgy, mint a chloroformmal narkotizált ember, érzi az érintést a bőrön, de nem fáj neki, bármilyen mélyen vág is testébe a kés.

Valamely emelt súly nagyságát rendesen a megerőltetés

41

azon érzéséből itéljük meg, mely a súly emelésekor bennünk támad; ez érzést izomérzésnek nevezzük. Ilyenkor, igaz, a súly a bőrt is nyomja s ennyiben a megitélésnél a nyomás-érzés is szerepel, csakhogy ennek szerepe itt csak másodrendű. Midőn azért tapogatódzás útján valamely test alakját megbecsüljük, akkor az izomérzés is mindig közreműködik. Izomérzés segedelmével tudjuk a valamely testmozgáshoz szükséges erőt megbecsülni, s szerzünk végtagjaink helyzetéről, behúnyt szemmel is, pontos tudomást. Az izomérzés oka a fáradság azon érzésének, mely túlságos megerőltetéskor bennünk támad. Mindez onnan van, mert az emelt súly nemcsak a bőrt nyomja, hanem az emelő izmokat is húzza. Az izomérzés foka iránt azért biztos tájékozást csak a nyomás-érzésnek lehető kizárásával lehet szerezni. E végből az összehasonlítandó súlyokat kendőbe teszik s a kendő összekötött végeit kézbe fogva, kisértik meg, hogy a súly nagyságát emeléssel megbecsüljék. De ilyenkor is lehetetlen a nyomás-érzést teljesen kizárni. Hogy a nyomásérzés mennyire hat ki a súly megitélésére az izomérzés útján, erről meg lehet győződni, ha egy és ugyanazon súlyt egyszer vékony, másszor vastag gyűrűre akasztunk s a gyűrűnél fogva emelünk fel.

Számos kisérletet tettek annak megállapítására, vajjon milyen súlykülönbséget tudunk felismerni, s kiderült, hogy két súlyt akkor itéljük különböző nehéznek, mikor súlyuk egymáshoz úgy aránylik, mint 39:40-hez, nem pedig, mikor súlykülönbségök a fenti viszonynál kisebb. A 39:40 tehát a legkisebb felismerhető súlykülönbség; e viszony mindenféle súlynál megközelítőleg ugyanaz marad. Az e vizsgálatok alkalmával tett tapasztalatok szerint, sokkal biztosabban tudjuk két súly közt a nehezebbet felismerni, ha gyorsan egymásután ugyanazon kézzel emeljük, mint ha az egyiket az egyik, a másikat a másik kezünkbe veszszük.

42

Mikor ugyanazt a súlyt egymásután először az egyik, azután a másik kezünkkel emeljük, akkor különböző nehéznek találjuk; e miatt két test viszonylagos súlynagyságát sem hasonlíthatjuk össze egymással olyan módon, hogy külön-külön kézzel emelgetjük őket. Úgy látszik, a két agyféltekében ugyanaz a súly különböző fokú érzést okoz, a szerint, a mint a súlyok megitélésében nagyobb vagy kisebb mértékben be van gyakorolva.

Ugyanazon kezünkkel biztosabban itéljük meg a súlykülönbséget, ha, a mint az egyik súlyt letettük, azonnal a másikat veszszük kezünkbe, mint ha a két próba között hosszabb időt hagyunk lefolyni. Az érzés tulajdonképen megszünik, mihelyt a súlyt leteszszük; a második súlyt azért csak az első hatásának emlékképével hasonlítjuk össze. Inkább tudunk tehát két érzést egymással összehasonlítani akkor, midőn a két hatás egymásután gyorsan, ugyanazon agyféltekére történik, mint ha a két agyfélt ugyanazon egy időben éri. De a kapott hatás gyorsan tünik el emlékezetünkből; mennél később, annál elmosódottabb emlékképünk és az összehasonlítás annál nehezebb, mennél később követi a második hatás az elsőt.

Mint minden érzést, az izomérzést is külön e czélra szolgáló idegek közvetítik. Az izomérző idegek az izmokban és inakban fordulnak elő. Ilyen izomérző idegeket a 10. ábrán lehet látni. Az ábra eredetijét LANDAUER, intézeti tanársegéd úgy kapta, hogy a béka egyik lábának izmait ellátó, mozgató gerinczagyi ideggyököket mind átvágta. Az átmetszés után, ha többé össze nem nőhetnek, tönkremennek az idegek, úgy annyira, hogy végágaiknak nyomát sem lehet találni. Ilyenkor azonban azok a sértetlen érzőidegek, melyeket át nem vágtak, épen maradnak meg. Ha tehát az izomnak érzőidegei nem volnának, a mozgató gerinczagyi gyökök átmetszése után minden idegnek el kellett volna

43

sorvadnia. A 10. ábrán bemutatott rostok ilyen átmetszés után épen maradtak és így az izomnak csak érző rostjai lehetnek.

10. ábra. Érző idegrost elágazódása az izomrost felületén; a idegrostok, b izomrostok (LANDAUER A. szerint).

Némelyek az izomérzést középponti eredetűnek mondják. E felfogás szerint a mozgató idegsejtben megindított izgalom az, a mi, mint izomérzés, öntudatunkra jut. Ellenmond e felfogásnak a külön érzőidegek létezése, valamint a többi között a zsibbadásnak az az érzése, mely akkor keletkezik, mikor valamely ideget, például az ülőideget, tartósan nyomtuk. Az elzsibbadt lábat akaratunk összehúzódásra indítani, mozgatni, nem tudja és ilyenkor a mozgásról való érzés hiányzik, bármennyire akarjunk is valami mozgást végezni.

44

Ha az izomérző idegek pályái a gerinczagyban betegek, ez az izmok beidegzését nem akadályozza vagy nehezíti meg, de a mozgások zavartak azért, mivel az illető egyén nem érzi lábai mozgásainak fokát s erejét; a szükséges ellenőrzés a mozgásokban hiányzik.

Az agyban az izomérzések külön kéreg-középpontokban jutnak öntudatunkra, mert az izomérző idegek külön kéregközéppontokban végződnek; az izmokban pedig az izom-működés alatt fejlődő különböző bomlásanyagok izgatják az idegvégeket. A fáradság érzete azért tart sokáig, mivel midőn igen fárasztó munkát végzünk, sok bomlástermék halmozódik fel az izmokban, és a nedvkeringésnek hosszú időre van szüksége, hogy ama bomlásanyagokat eltávolítsa.

Nehezebben érthető a borzongás és csiklandozás érzése. Borzongásnak nevezzük azt az érzést, mely előáll, midőn például hátunkat hideg vízzel leöntik. Ez az érzés nem épen csak a tapintóbőr idegeinek izgatása következtében támad, hanem más, például a hallószerv ingerlése révén is. Ha a kés a tányéron elcsúszik, vagy ha palatáblán a palavesszőt merőlegesen végighúzzuk, az akkor támadó éles hang szintén a borzongás érzését okozza. Ezek szerint a borzongás nem külön e czélra szolgáló idegek izgalmának következménye, hanem az agykéregben támasztott olyan kellemetlen érzés, melyet a bőrbe csak lokalizálunk. A csiklandozás érzését se okozzák külön idegek; az érzés előáll, ha arczbőrünk, a lábtalp-, kéztenyér- és hónaljbőr, vagy a keményszájpad érzékeny helyeit gyöngéden érintjük. Szükséges, hogy az érintés a bőrön gyors egymásutánban, más-más helyet érintsen. A bőr minden egyes helyének érintése tulajdonképen különböző érzést okoz, miként erről meg lehet győződni, ha például czeruza hegyét egyik ujjunk végétől kiindulólag ezen és a kéztenyéren gyöngéden végigvezetjük és az ilyenkor támadó érzésre figyelünk. A különböző érzések gyors

45

váltakozása okozza tehát a csiklandozás kellemetlen érzését.

6. A TAPINTÁSI ÉRZÉSEK ÁTNÉZETE

Az izomérzés tárgyalása alkalmával azt láttuk, hogy midőn valamely tárgy súlyát, s még inkább, mikor a tárgy más tulajdonságait megitéljük, abban az izomérzésen kívül a tapintási érzések is lényegesen közreműködnek. Ez érzések segedelmével nem testünk állapotáról értesülünk, mint a közérzések útján, hanem a térben tájékozódunk annyiban, a mennyiben a külső tárgyak tapintó-szervünknek hozzáférhetők. A mit közvetetlenül megtapintunk, annak felismerhetjük alakját és nagyságát, csak úgy, mintha magát a tárgyat láttuk volna. De sőt azt is felismerjük, vajjon folyó, lágy vagy kemény, sima vagy érdes-e a tapintott test; alakján kívül felismerjük tehát szerkezetét és felületének állapotát is. A nyomásból, melyet a kezünkre nehezedő test okoz, a súlyát becsüljük meg: az erőt itéljük meg, melylyel testünk az elszenvedett nyomásnak ellentáll. Barátságos kézszorításkor megitéljük az erőt, mely ezt okozza. Ha pedig kezünkkel tárgyat emelünk, az erőt itéljük meg, mely a test emelésére megkívántatik s ebből tudjuk meg a súlyát. Az utóbbi azonban, mint más helyen láttuk, már nem annyira a tapintó-bőr, mint inkább izmaink érzőtehetségének, az izomérzésnek a műve. Tapintó-bőrünk felismeri a vele érintkező test hőmérsékét is, azaz azt, vajjon ezen test hideg-e vagy meleg. Ez a bőrnek egyik igen nevezetes, eléggé meg nem becsülhető tulajdonsága, mert védekezni tanít a hideg ellen. Az élet tudniillik csak bizonyos hőmérsékben folyhat le zavartalanul, és ha az élő testet vagy részeit e hőfokon alúl hűtjük le, az életműködések kárt szenvednek, sőt a szervezet

46

halálát okozhatják. A bőr hirtelen lehülése szokatlanul sok meleget von el testünktől, esetleg annyit, hogy a vesztett meleget elég gyorsan pótolni nem tudja, a mi azután a meghülésre vezet. A hideg ezen káros hatása ellen óvakodni, bőrünk tesz figyelmessé, mert a hideget azonnal megérzi s tudomásunkra hozza. De sőt a bőr a túlságos melegre is figyelmeztet, mely égetés révén s más úton szintén veszélyessé válhatik szervezetünkre.

A mondottak szerint tehát bőrünk tapintó tehetségével részben a testeknek olyan tulajdonságait ismerjük fel, melyeket más érzékszervekkel szintén felismerünk; ilyenek a testek alakja, halmazállapota, melyekről látószervünkkel sokkal könnyebben szerzünk tudomást. E tekintetben a bőr csak kiegészíti a látás útján szerzett ismereteket. Azonban nagyfontosságú a bőrnek e tehetsége a vakoknál, a kiknél a bőr a térben való tájékozódásnak csaknem egyedüli eszköze, és kiknél a bőr tapintó-tehetsége a folytonos gyakorlat révén kiváló tökéletességre emelkedik. Felette tökéletes nyelvünk tapintó-tehetsége is. Mivel nyelvünk sokat és mindig sötétben kénytelen tapintani, e tekintetben nagy a gyakorlata. Olyan tökéletes nyelvünk tapintó-tehetsége, hogy szájunk minden zugát, fogaink minden érdességét vagy hézagát jól ismeri s a legnagyobb pontossággal meg is találja.

Ezeken kívül azonban részben a testeknek olyan tulajdonságait is felismerjük a bőr útján, melyeket más érzékszervünk tudomásunkra nem tud eljuttatni, s ilyen a testek hideg vagy meleg volta.

De mi nemcsak a külvilági tárgyaknak jelzett tulajdonságait ismerjük fel a bőr segedelmével, hanem a bőr érintett helye iránt is tájékozódunk. Mikor szemünket behúnyjuk és valaki testünk felszinén valahol megérint, mi kisebb-nagyobb pontossággal meg tudjuk jelölni az érintés helyét. E tehet-

47

ségünk, a mint részletesen látni fogjuk, testünk felszinének egyes helyein nem egyformán tökéletes ugyan, de például igen fejlett ujjainkorn nyelvünkön, arczunk bőrén, és mindenesetre olyan tulajdonsága bőrünknek, melylyel többi érzékszerveink nem rendelkeznek. Mert ha szemünkbe fény esik, azt, vajjon ez a fény a szem belsejének mely helyét izgatta, épen olyan kevéssé tudjuk meg az érzésből, a mint valamely hallott hangra nézve szintén nem birjuk felismerni, vajjon hallószervünk mely helyére hatott be. Azt sem tudjuk meg, hogy valamely illat orrunk nyálkahártyájának melyik helyét izgatta. Leginkább hasonlít e tekintetben a tapintó bőrhöz a nyelv ízlelő-tehetsége, melyről legalább annyit meg tudunk mondani, vajjon a nyelv gyöke vagy hegye táján érezzük-e a keserű vagy édes ízt. Bőrünk e kiváló tehetségét a bőr helyérzésének mondjuk, mivel segedelmével a külső hatás helye iránt tájékozódunk. Ezen helyérzésünk csak úgy lehetséges, hogy a bőr egyes érzőpontjai útján szerzett impulzusok agyunk kérgének külön-külön helyein jutnak öntudatunkra.

A mondottak alapján bőrünk tapintási érzéseinek tárgyalása körébe tartozik, a nyomás, hideg és meleg érzése, valamint a helyérzés is.

7. NYOMÁSÉRZÉS

A nyomás érzésével itéljük meg a bőrre ható valamely nyomás fokát, nagyságát. A mint a megelőző fejezetben láttuk, ez az érzés, az izomérzéssel együtt, az emelt tárgyak súlyának és alakjának felismerését teszi lehetővé. E miatt a nyomásérzés külön tanulmányozásakor az izomérzés hatását ki kell zárni, akként, hogy testünknek azt a részét, melyen a vizsgálatot tenni akarjuk, nem szabadon tartjuk, hanem

48

biztos alapra támasztjuk, kezünket például asztalra fektetjük. Minthogy a nyomásérzés nemcsak a súly, hanem a hatás területének nagysága szerint is más, azért egyenlő nagyságú, például 10 mm2 terjedelmű súlyokat kell tenni a bőrre.

A legkisebb súly, melyet ember fel tud ismerni, a test különböző tájain és a különböző egyéneknél is különböző. Legfinomabb a nyomásérző tehetség a homlokon, kézen s előkaron, a hol 2 mg. súly nyomását már megérezzük. Ha meggondoljuk, hogy itt nem a súly jelenléte az inger, hanem a tőle a tapintó-végkészüléket érő nyomás, belátjuk, hogy milyen bámulatosan finom bőrünknek nyomásérző tehetsége. Már sokkal rosszabb testünk más helyein a nyomásérző tehetség. Így, az előkar belső felületén 3, az orr, ajak, az alsó állkapocs, a szemhéjak és a hasfal bőrén 5, az ujjak kéztenyéri oldalán már 15 és több mg., a körmökön és a lábsark bőrén csak 1 g. súly nyomását érezzük meg. Felette fokozzák a nyomásérző tehetséget a bőrön előforduló finom szőröcskék; nyilván azért, mivel a könnyű súly hatását egyetlen pontra, a szőrtüszőre összpontosítják, melyet, a mint tudjuk, ideghálózat vesz körül. A hüvelykujj hátán 2 mg. súlyt rendesen már meg lehet ismerni, de ha az ujjat jól leborotváljuk és azután teszünk súlyt reá, akkor ugyanazon felületre ható súlynak 39 mg.-nak kell lennie, hogy nyomása észrevétessék. Vastag hámrétegű bőrrészeken csak nagyobb súlyt érzünk meg, mint vékony hámréteggel fedetteken, mert mennél vastagabb a bőr hámrétege, annál nagyobbnak kell lenni annak a súlynak, melynek nyomása az idegvégekig eljut. Innen van az ujjak belső oldalának, a körmöknek és lábsark bőrének kevéssé finom nyomásérzőtehetsége.

A hámréteg vastagságán kívül hatása van a bőr nyomásérző-tehetségének finomságára az is, vajjon a bőr alatt kemény vagy lágy testrész fekszik-e. Így a homlokon, a hol

49

csont következik a bőr alatt, finomabb a nyomásérzés, mint az olyan helyeken, a hol csont helyett lágy részek vannak. Ez onnan van, mert a nyomásérzés a súlynak a bőr idegvégeit érő nyomó hatására keletkezik, ez pedig kemény alapon kisebb súlylyal érhető e1, mint például a lágy, engedékeny talajon.

Magától értetődik végre, hogy ott, hol sűrűn vannak a tapintó idegvégkészülékek a bőrben, finomabb a tapintó-tehetség is, mint ott, a hol gyéren fordulnak elő.

A nyomásérzés a súly hatásának kezdetén legnagyobb, azután mindinkább csökken, majd egészen el is tünik, bár a nyomó test állandóan hat a bőrre. A ki például gyűrűt visel, kezdetben a gyűrű nyomását állandóan megérzi, később. azonban teljesen eltünik a nyomás érzése. Egyenletesen tartő nyomás tehát sokkal kevésbbé ingere a bőr érző idegeinek, mint az, ha a nyomás és nyugalom váltogatva hat, vagy ha a nyomás minduntalan a bőrnek más-más helyét éri. Ezt bizonyítja az a kisérlet is, hogy ha ujjunkat paraffinba mártjuk és ezután nyugodtan tartjuk, míg az ujj körül képződő paraffinhüvely meg nem keményedik, a paraffinhüvely nyomását nem érezzük; ellenben azonnal megérezzük, mihelyt ujjunkon a hüvelyt elmozdítjuk. A kényelmes ruha nyomását szintén nem érezzük, ha állandóan hordjuk, ellenben megérezzük, mikor a nyomása valami ok miatt fokozódik. Úgy látszik, hogy a nyomás érzése csak ott fejlődik ki, a hol nyomott és nem nyomott bőrrészek érintkeznek. E mellett szól az a tapasztalat, hogy ha ujjunkat testünk hőmérsékére felmelegített vízbe vagy higanyba mártjuk, a nyomást csak a folyadék felületén érezzük meg, bár a nyomás az egész bemártott ujjra hat.

Két, egymásután a bőrre illesztett, különböző teher súlykülönbségét, a súlyok nagysága szerint különböző súlykülönbség mellett ismerjük csak fel. Így, kis súlyokat kisebb,

50

nagyokat nagyobb súlykülönbség mellett tudunk egymástól megkülönböztetni. Az ez irányban tett pontos mérésekből hasonló törvényt ismertek fel, mint a milyent az izomérzésre találtunk, azaz a különbségnek a két súly közt mindig az egyik súly ugyanannyadik részének kell megfelelnie, hogy a súlykülönbség épen még észrevehető legyen. Arra tehát, hogy két nyomást egymástól megkülönböztessünk, megkivántatik, hogy viszonyuk, és nem különbségük, egyenlő legyen. Középértékben ez a viszony úgy van egymáshoz, mint 29 a 30-hoz. E szerint súlykülönböztető tehetségünk finomabb az izomérzésnél, mint a nyomásérzésnél, mert, a mint láttuk, két emelt súly közt, hogy súlykülönbséget észrevegyünk, a viszonynak olyannak kell lenni, mint 39 a 40-hez. Egyébiránt a 29:30-hoz való viszony nem abszolut értékű; különböző az egyes egyéneknél és különböző ugyanazon egyénen is a test különböző pontjain.

A nyomásérzés nagyságára még a nyomó test hőfokának is van hatása. A homlokra tett –4° egészen –7° C.-ra lehűtött egy ezüstforint például olyan nehéznek tetszik, mint két +37° egészen +38° C.-ra felmelegített s egymásra tett hasonló pénzdarab. A kisérlet természetesen csak úgy sikerül, ha az, a kin a kisérletet teszszük, előre nem tudja, milyen súlyt helyezünk a homlokára; legjobb azért, ha az egyén húnyt szemmel fekszik a kisérlet közben.

A nyomásérzésről egy ideig még teljes tudomásunk van azontúl is, miután a súly megszünt hatni. Sőt ez utóérzés olyan élénk, hogy valamint az izomérzésnél, úgy itt is, ha azt akarjuk vizsgálni, bőrünk mely tájának finomabb a nyomás-érző tehetsége, az összehasonlítandó súlyokat jobb a bőr ugyanazon helyére egymásután tenni, mint különböző pontjaira egyszerre. A két súlynak a bőrre ráillesztése közt azonban hosszú időnek nem szabad eltelnie, mivel csökkenti a finomságot a megkülönböztetésben. Így, ha percznyi idő-

51

közben teszszük súly után a súlyt ujjainkra, már csak olyan súlyokat tudunk egymástól megkülönböztetni, melyek úgy viszonylanak egymáshoz, mint 4:5-höz. Ennek az oka is azokban a lelki folyamatokban van, melyek az érzéki hatásokat kisérik: az emlékképek csakhamar veszítenek élénkségükből.

Azonban nemcsak emlékezetünkben áll fenn az érzés, hanem maga az idegizgalom is tovább tart a súly hatásánál. Így, ha valamely forgatható korong szélét tompa fogakkal látjuk el és valamely ujjunkkal érintjük, a korong lassú forgatása alatt minden egyes fog érintését megérezzük; a korongnak mind sebesebb forgása közben pedig végre olyan sebességhez jutunk, hogy a korong szélét, a fogak ellenére, egyenletesen simának fogjuk találni. Ilyenkor az egyik fog nyomásától támasztott érzés még fennállott, mikor a másik fog a bőr ugyanazon helyét már érintette. A sebesség pedig akkora, hogy a fogak egy másodpercz alatt legalább 640-szer ütik meg a bőrt. Sőt találtak ennél jóval rövidebb időértékeket is. A nyomásérzésnek tehát igen rövid ideig tartó utóhatása van. Ez utóérzés onnan ered, hogy a nyomott bőr-részek csak bizonyos rövid idő alatt kaphatják vissza nyugalmi helyzetöket s míg ez be nem következik, addig a nyomott bőrrészek izgatják az idegvégkészülékeket, mert nyomásukkal hatnak reájuk.

8. HŐÉRZÉS

Mikor valami testet megtapintunk, a többi között még hőmérséke iránt is tájékozódunk. Midőn valamely testet hidegnek, vagy melegnek, illetőleg forrónak mondunk, akkor azt a hatást jelezzük, a mely annak a testnek a hőmérsékétől ér bennünket, nem pedig a hőmérséket olyan értelemben,

52

a mint a hőmérő jelezni szokta. Nekünk hideg az a test, mely bőrünk hőmérsékét alászállítja és meleg az, mely ezt a hőmérséket felemeli. A mely test tőlünk meleget von el, hidegnek s a mely bőrünknek meleget ád, melegnek mondjuk. A bőrnek tulajdon hőmérséke tehát az a nullafok, melyhez viszonyítva, valamely testet hidegnek vagy melegnek érzünk. Ez a nullafok a bőr különböző helyein különböző s ugyanazon helyen is különböző időben más és más lehet.

Testünk belsejében, zsigereiben, izmaiban s általában minden élő alkatrészben, folytonos a hőképződés, míg az élet csak tart. A keringő vér a szervekben melegszik fel s áramlása közben a rendesen hidegebb környezettel érintkező bőrbe jutva, azt felmelegíti. A bőr felületén állandó a hővesztés. Bőrünk nullafoka állandó, ha a vér a bőrbe mindig annyi meleget visz, a mennyit a bőr ugyanazon idő alatt veszít. Ilyenkor egyszersmind semmi hőérzésünk nincsen. Mihelyt azonban a bőr hőmérséke emelkedik, esetleg mert a meleg odavezetése a vér útján fokozódott, teszem a bőr vérerei erősen kitágúltak, példáúl midőn elpirulunk, akkor az egyszersmind a meleg érzésével is jár. De fokozódhatik a bőr hőmérséke a hővezetés csökkenése miatt is, teszem fel, mikor túlságosan felmelegített helyiségben tartózkodunk vagy túlságosan melegen vagyunk öltözve; ilyenkor is meleget érzünk, mert emelkedett a bőr hőmérséke. Az is lehetséges, hogy vérünk a rendesnél kevesebb meleget vezet a bőrbe, mert a vérerek a bőr valamely helyén erősen összehúzódtak; így van az példáúl, midőn bármi okból elsápadunk. Ez épen úgy okozza a hideg érzését, mint a tartózkodás az olyan közegben, mely a szokottnál nagyobb mértékben meleget von el tőlünk; így van példáúl akkor, mikor télen, gyengén öltözve a fűtetlen szobában tartózkodunk.

A bőr nullafoka, rendes körülmények között, 27–33° C. közt változik és kisérlet alkalmával tetemesen felemelhető

53

vagy leszállítható. Ha kezűnket +20° C. vízbe mártjuk, a vizet rendesen hidegnek ítéljük; ellenben melegnek találjuk akkor, ha megelőzőleg hosszabb ideig +10° C. vízben lehűtött kezünket a +20° C. vízbe teszszük. De ez csak kezdetben van így, mert ha hosszasabban ott hagyjuk a kezet a +20° C. vízben, a víz abban az arányban mind kevésbbé melegnek, sőt hidegnek tetszik, a minőben kezünk hőmérséke, a benne keringő meleg vér miatt, feljebb száll, illetőleg a víz 20° C-át túlhaladja.

Hőérzést okoz tehát mindaz, a mi bőrünk nullafokát megváltoztatja. A bőrünknél melegebb test hőt ád a bőrnek s azért melegnek mondjuk, a hidegebb tárgy pedig hőt von el a bőrtől, s e miatt érezzük hidegnek. De ha így van a dolog, akkor a bőr olyan hőmérő, a melynek segedelmével meg tudjuk ítélni, vajjon két egymásután érintett tárgy közűl melyik a melegebb. Ez ítéletünk azonban téves is lehet, mivel a meleg-áramlás gyorsasága is lényegesen hat a hőérzés fokára. Így példáúl fadarabot melegebbnek ítélünk azonos hőmérsékű fémdarabnál azért, mivel az érintett fém sokkal gyorsabban vonja el az érintő bőr melegét, mint a fa. Két érintett test hőmérsékét illető ítéletünk csak akkor lehet helyes, ha hővezető tehetségök közt különbség nincsen. Így példáúl, mikor ugyanazt a kezünket különböző hőmérsékű vízbe mártjuk, pontosan meg tudjuk mondani, hogy melyik víz melegebb és melyik hidegebb. E megkülönböztető tehetségünk olyan finom, hogy 0.5°–0.3° sőt 0.2° C. hőkülönbséget már felismerünk. Egyébiránt a bőr egyes helyein nem egyforma ez a tehetségünk. Felmelegített és lehűtött apró edényekkel tett vizsgálatokból kitünt, hogy az arczon 0.4°–0.2°, a halántékon 0.4°–0.3°, a mellen 0.6°, a hát közepén 1.2° C. hőkülönbséget felismerünk. Világos tehát, hogy hőérző tehetségünk nem egyforma. Általában finomabb a végtagok külső, mint belső oldalán; a hőváltozások iránt ezért érzékenyebb

54

az ujjak és kéz hátbőre a tenyérbőrnél. Ennek megfelelőleg a hideg vagy meleg vízbe mártott kéz előbb érzi meg a hőváltozást a kézháton, mint a tenyér oldalán. Innen van, hogy gyermekek fürösztése alkalmával a könyökkel szokás megítélni a víz hőmérsékét, nem pedig a tenyérrel.

A hőérzés finomságai ilyetén különbségeinek egyik lényeges oka az, hogy az irhát fedő felhám rossz hővezető. A vékonyabb felhámréteggel fedett kézhátnak finomabb a hőérző tehetsége, mint a vastagabb felhámréteggel fedett tenyérnek. mivel a meleg ott könnyebben jut az idegvégekhez.

Egy további, a hőérzés finomságára kiható körűlmény az idegvég-készülékek mennyisége. Így a kéztenyér oldalán sokkal nagyobb számban fordulnak elő idegvég-készülékek, mint a kézháton. Innen van, hogy mikor mind a két kezünket 2–3° C. vízbe mártjuk úgy, hogy nem érintkeznek egymással, akkor a két kéz hátán sokkal élénkebben érezzük a hideget, mint a tenyér oldalán; de nehány másodpercz múlva az érzés a tenyéren sokkal élénkebbé válik s élénkebb is marad. A vastag felhámréteg késleltette a hőérzés kifejlődését a kéztenyéren, de a mint a hideg hatása egyszer az irháig eljutott, az érzés is a kéztenyéren lett élénkebb, mint a hol az idegvégek sokkal sűrűbbek.

A hőnek kitett bőrfelület nagysága is kihat a hőérzés fokára; a hőérzés annál nagyobb, mennél nagyobb a hideg vagy meleg hatásának kitett bőrterület. Ez magyarázza meg, hogy mikor ugyanazon meleg vízbe egyszer ujjunkat, máskor egész kezünket mártjuk, a víz az utóbbi esetben melegebbnek tetszik. Ebből érthető az is, hogy mikor bemártott kezünkkel valamely fürdő melegét megítéljük s épen elegendő melegnek véljük, ugyanakkor egész testünkkel bemerülve, úgy találjuk, hogy a fürdő túlságosan meleg.

A tudományos vizsgálatok adatai szerint az emberi bőrön vannak olyan pontok, melyeken csak nyomást s olyanok,

55

melyeken csak hideget és ismét mások, melyeken egyedűl meleget érzünk meg. A bőr egyes pontjainak izgatása a nyomás, másoké a hideg, még másoké a meleg érzését okozza. Általában a bőrön több a hideg-, mint a melegérző végkészülék, sőt egyes helyeken a melegérző pontok egészen hiányoznak is. A legtöbb hőérző pont az ujjakon van. Ha hideg fém végét arczunkon végig vezetünk, az orrhát példáúl olyannak bizonyúl, a melyen hidegérző pontok nincsenek, ellenben igen érzékeny a hideg iránt az alsó szemhéj. Számos hidegérző végkészülék van a lábfej és alszár bőrén, azért a lábon érzékenyebbek is vagyunk a hideg iránt, mint karunkon. Így tehát a bőrben külön idegrostok és végkészülékek szolgálnak a nyomás, a hideg és a meleg érzésére.

9. HELYÉRZÉS

A nyomásnak, a hőhatásnak, sőt valamely érző ideg minden izgalmának is meg tudjuk jelölni helyét a bőrön; ezt a lokalizáló tehetséget nevezzük helyérzésnek. Lelki működés ez, mely az agyban folyik le és úgy válik lehetségessé, hogy agykérgünkben testünk minden egyes pontjának megfelelő sejtek vannak. Az agybeli sejtek a hozzájok elszigetelten eljutó izgalmakat megérzik s ebből ismerjük fel az előforduló hatás helyét.

Ha bőrünk valamely pontjára inger hat, az e helyen végződő idegrost izgalomba jut s izgalm át az agykéreg illető sejtjéig elvezeti, úgy, hogy más, vele esetleg érintkező idegrostnak nem adja át. Az izgalomvezetés az idegekben tehát izolált, valamint [miként] a jól berendezett házi telegráfon az elektromos vezeték is elszigetelt szokott lenni. Az agykéregben az egyes pályák külön-külön sejtekben végződnek és izgalmaikkal a hatásnak megfelelő érzést hozzák öntudatunkra.

56

Ez érzések a bőr helye szerint, melyen a hatás történt, különböznek egymástól, még ha ugyanaz a hatás okozta is őket, a mint erről meg lehet győződni, azon példa által, melyben a czeruza hegyét egyik kezünk tenyéroldalán végigvezetjük és a nyert érzésekre figyelünk. Az érzések e csekély különbségéből a hatás helyét fel lehet ismerni, a tapasztalat tanított rá bennünket. Ugyancsak a tapasztalat vezetett arra is, hogy az érzést maga a bőrbe helyezi képzeletünk, jóllehet, nem a bőrben, hanem az agykéregben támad; sőt annyira megszoktuk, hogy nem tudjuk az érzést a hatás helyétől elkülöníteni. Mivel az ideg-átmetszés a megfelelő testrész érzőtehetségét megszünteti, azért lehetetlen, hogy az érzés magában ama testrészben vagy az idegben létrejőjjön; az idegizgalom csak az agyban támaszthatja azt.

Ugyanezt bizonyítják a csonkított végtagokon tett tapasztalatok is. Olyan egyén, a kinek karját, bármi okból, eltávolították, sokszor úgy érzi, mintha hiányzó testrészén, az ujján s ennek is bizonyos meghatározott helyén történnék a hatás: ott érez hideget, meleget vagy fájdalmat. A csonka testrészben levő idegtörzsök izgatása a hegedésben jut ilyenkor az egyén öntudatára, s ő a régi tapasztalatoknak megfelelőleg úgy vélekedik, hogy ott érzi a hatást, a hol amaz idegrostok végei valaha végződtek. Ugyanazért, midőn könyökünket valamihez odaütjük és az ott elhaladó idegtörzsöt meg találjuk sérteni, a megfelelő ujjakban mint kellemetlen szúró fájdalmat érezzük meg az ütést.

Hogy testünk felületének minden érző pontja az agykéreg megfelelő helyéhez mennyire elszigetelten van odakapcsolva, és hogy az egyes pontok ingerlésekor támadó érzéseket mennyire megtanúltuk a bőr ama pontjaiba lokalizálni, igen szépen bizonyítja a sebészek következő tapasztalata. Ott, a hol esetleg szükség van reá, a homlok bőréből szoktak orrt készíteni. A homlok bőréből megfelelő három-

57

szögű darabot vágnak ki, úgy, hogy egyedűl a két szemöldök között marad összekötve az orrgyökével. A lefelé fordított bőrdarabot azután az arcz bőréhez varrják s ez pótolja az orrt. Az összenövés után a mesterséges orr érintését úgy érzi az ember, mintha homloka táján érintették volna és csak hosszabb tapasztalásból tanulja meg az érintést helyesen lokalizálni.

11. ábra. Aristoteles-féle kisérlet.

Az érzések betanúlt lokalizálása az oka az ismert ARISTOTELES-féle kisérletben előforduló tévedésnek. Ha a közép- és mutatóujjat keresztezzük egymással (11. ábra) és valamely apró gömbölyű tárgyat, példáúl borsószemet, a keresztezett ujjakkal tapintunk meg, akkor az az érzésünk van, mintha két borsószemet érinténénk. Különösen élénk a hatás, ha a borsószemet ujjaink közt ide-oda mozgatjuk. A tünemény oka az ujjak szokatlan helyzete. Ujjaink ugyanis egy-másfelé fordított, nem pedig külső oldalaikkal szokták meg a közös tapintást. Életünkben ujjainknak egymástól elfordított oldalával csak két különböző tárgyat érinthetünk egyszerre, s ez annyira tudomásunkká vált, hogy mikor keresztezett ujjainknak egymástól ellenkező oldalai egy-ugyanazon tárgyat érintenek, mi úgy fogjuk fel, mintha két külön tárgy okozná az érzést.

58

Mi tehát minden érzést az érzőidegek végeiben oda lokalizálunk, a hol az a hatás történt, mely az érzést okozta. És ez nemcsak a tapintási érzések, hanem az ízlő szervek útján támasztott érzéseket illetőleg is így van.

A helyérzés ott, hol az érző idegek sűrűbben vannak, finomabb, mint a bőr olyan helyein, melyeken kevesebb érzőideg végződik. E tekintetben a vizsgálatok úgy történnek, hogy valakit testfelülete különböző helyein érintünk, mialatt oda nem néz, s felhívjuk: jelölje meg a helyet, melyen érintettük. Legegyszerűbb a kisérlet szénporba mártott vékony irótoll szárával. A hiba az illető hely lokalizáló tehetségének mértékeül szolgál. Az így tett kisérletek szerint a tévedés az ajkon és az ujjak tenyéroldalán 1.1, a kéz-tenyéren 4.3, az alsó állkapcson 5.4, a homlokon 6.3, a kézhát közepén 6.5, az előkar belső oldalán 8.6 és a czomb elülső felületének közepén 15.8 mm.

Pontosabb eredményeket adnak a tapintókörzővel tett vizsgálatok. A tapintókörző tompa végű körző, melynek két végét a bőrre teszszük és meghatározzuk a körző szárainak azt a távolságát, melyben a két véget éppen még kettőnek érezzük és melyen ha a két körzővéget közelebb viszszük egymáshoz, a kettős érzés egybe olvad össze. Gyermeken és felnőtteken tett vizsgálatok szerint, a gyermekek helyérző tehetsége jóval finomabb a felnőttekénél; a mi onnan van, mert az idegvégek a felnőtt bőrén gyérebben vannak elhelyezve. E vizsgálatok eredménye a következő:

   

Felnőtt egyén

12 éves fiú

A nyelv hegyén
Az utolsó ujjpercz tenyéri oldalán
Az ajkak vörös részen
A második ujjpercz tenyéri oldalán
A harmadik ujjpercz háti oldalán
A nyelvhát közepén 27 mm.-rel a nyelv csúcsától

1.1 mm
2.3   "
4.5   "
4.5   "
6.8   "
9.0   "

1.1 mm
1.7   "
3.9   "
3.9   "
4.5   "
6.8   "

59
   

Felnőtt egyén

12 éves fiú

A láb nagyujjának talpoldalán
A második ujjpercz háti oldalán
A homlok alsó táján
A lábsarok hátsó részén
A kéz hátán
Az alkaron és alszáron
A lábhát és lábujjak közelében
A mellcsont fölött
A tarkón
A hát közepén
A felkar és czomb közepén

11.3 mm
11.3   "
22.6   "
22.6   "
31.6   "
40.6   "
40.6   "
45.1   "
54.1   "
67.7   "
67.7   "

  6.8 mm.
  9.0   "
18.0   "
20.3   "
22.6   "
36.1   "
36.1   "
33.8   "
36.0   "
31.6–40.6 mm.
31.6–40.6 mm.

Meglepők a táblázatban a nagy különbségek, melyekben a körzővégeket még kettősen érezzük. Igen finom a helyérzés az arczon, ajkakon, felette hiányos a háton, a felkar és czomb közepén.

Ha a két körzővéget a fül tövén egymástól olyan távolságban illesztjük oda, melyben épen még kettősen érezzük és innen az ajkak felé előhaladólag megyünk velök, akkor úgy tetszik, mintha a körzővégek mindinkább távolodnának egymástól. Ez onnan van, mert a helyérzés finomsága a fültől az ajkakig mindinkább fokozódik; mind több és több idegvég kerül a körzővégek közé. Ehhez hasonló az az érzés, mely előáll, mikor a körzővégeket a kéztenyérre kereszt-irányban teszszük és innen valamely ujj hegyéig végigvezetjük. Felette nagy távolságot kell adni a két körzővégnek a háton, hogy kettősen érezzük őket; itt a helyérzés finomsága igen rossz. Általában legrosszabb a helyérzés a törzsön; innen kezdve a végtagokon végig mind finomabb, az ujjak utolsó perczén pedig a legfinomabb.

Érdekes a helyérzés finomságát a bőr egyes helyein a különböző irányokban megvizsgálni, a végtagokon például nemcsak kereszt-, hanem hosszirányban és rézsutosan a bőrre illesztett körzővégekkel. Ha ilyen módon pontosan meghatározzuk azt a távolságot, melyben két érintett pont érzése

60

épen még kettős és melyen innen már egybe olvad, akkor többé-kevésbbé köralakú határt kapunk, a melyen belül két érintett pontot mindig csak egyszerűen érzünk meg. A karokon ez alak hosszában megnyúlt, mivel a helyérzés finomabb a kereszt-, mint hosszirányban. Ez alakokat érzőköröknek mondják. Megvizsgálták az emberi testnek egész felületén az érzőkörök alakját és nagyságát, s kitünt, a mi a fenti adatok szerint másképen nem is volt várható, hogy nagyságuk igen különböző; sőt alakjukra nézve is tetemes eltéréseket találtak. A nyakon és háton legnagyobbak az érzőkörök. Ha az olló egyik gyűrűjét valakinek tarkójára illesztjük és az egyént hol a gyűrűn belül, hol pedig azon kívül, tűvel gyöngéden megszúrjuk, a kisérleti egyén igen gyakran nem tudja bizonyosan megmondani, vajjon a gyűrűn belül vagy kívül szúrtuk-e meg. Az érzőkörök nagysága magyarázza meg azt is, hogy a bőrre illesztett különböző alakú csövek alakját annál könnyebben sikerül felismerni, mennél kisebbek a bőr illető helyének érző körei, és annál nehezebben, mennél nagyobbak azok.

Az érzőkörök különböző nagyságának oka onnan van, hogy minden egyes érzőkör ingerlésétől okozott érzésnek más és egészen határozott helyi jele van; arra pedig, hogy két külön ingert külön vegyünk észre, a két érintett pont helyi jelében olyan különbség kivántatik, melyet jól felismerünk. Az érzőkörön belül két tárgyat egynek érezünk ugyan, de a mozgatott tárgy mozgását azért mégis felismerjük. Az érzőkörön belül tehát az egyes pontoknak még elég különböző helyi jelök van arra, hogy a mozgó tárgy nyomását, mint ilyet felismerjük, de nem elegendő arra, hogy egyszerre ható több ingert külön felismerjünk. A távolság, melyben egyszerre történő két hatást külön fel tudunk ismerni és így az érzőkörök nagysága is, gyakorlat segítségével tetemesen kisebbíthető. De ha a gyakorlattal szakí-

61

tunk, az érzőkörök is csakhamar régi terjedelmükre térnek vissza. Mindezek szerint egy-egy érzőkör nem felel meg a bőrön egyetlen idegrosttól ellátott területnek. Egyetlen érzőkörön belül számos idegrost végkészülékei vannak. Csakhogy a szomszéd idegvégkészülékek helyi jeleiből származó különbségnek felismerésében nem vagyunk eléggé begyakorolva és így egy időben való érintésöket kettősnek nem ismerjük fel. Kettős érzés kettős inger hatására csak akkor keletkezik, midőn az izgatott idegvégek között több-kevesebb nem izgatott idegvég is van és az érzések helyi jelei e miatt már észrevehetően különböznek egymástól. A nem izgatott idegrostok száma egyszersmind az érintett helyek egymástól való távolságának mértékeül szolgál. Innen érthető a kettős érzésnek az egyszerű érzésbe való lassú átmenetele az érzőkör határán; az érzőkörök nem élesen határoltak.

Tehetségünk, két pontnak egymástól való távolságát felismerni, ismét csak az agykéreg működésének eredménye. Az agykéregben az érzőköröknek megfelelő végkészülékek vannak. Szomszédos tapintó bőrrészek agykéregbeli végei is szomszédosak. E mellett szól az érzések úgynevezett kisugárzása a szomszédos bőrterületekre, a mit fájdalomkor, például fogfájásban, gyakran lehet tapasztalni: fájdalmat érzünk egészen ép fogakon. Ilyenkor valamely erősen izgatott agykéregrész izgalma olyan szomszédos agykéregrészekre is átterjed, melyek a kerület tájáról semmi izgalmat nem kapnak.