A szent Kabbala.
A kabbalisták és munkáik.
Mindazt, a mi a Kabbalát illeti: eredetét, korát és értelmét sűrű titokzatos fátyol fedi. A modern birálatnak sikerült ugyan ezt a fátyolt különböző pontokon föllebbentenie, de talányainak valamennyiét még távolról sem oldották meg, a mi többek között abból is kitetszik, hogy a buvárok csak egynéhány részletre vonatkozólag értenek teljesen egyet. Természetesen ránk nézve a Kabbala búvárlatának csak legvalószinűbb és legjobban okadatolt eredményei bírnak értékkel. Minthogy azonban a kabbalistáknak tudományuk eredetéről szóló saját vélekedéseik sem érdektelenek, nézzük előbb ezeket. ÉNOK könyvében, az Ó-szövetség egyik legtartalmasabb és legjelentékenyebb pszeudoepigrafikus munkájában, a 7. és 8. fejezetben az angyalok bukásának, melyet MÓZES ([1. könyv] VI., 1–4.) röviden említ, részletes leírását találjuk. Erről a csodálatos eseményről ÉNOK könyve következőképen ad számot:
"Történe pedig azon napokban, midőn az emberek szaporodtak vala, hogy gyönyörű szép lányok születének. És midőn az angyalok, az ég fiai, ezeket láták, szerelemre lobbanának irántuk és mondák: "Jertek, válasszunk feleségeket az emberek utódai közül és nemzzünk velük gyermekeket." Ekkor így szóla SAMJAZA, az ő vezérük: "Félek, hogy elijesztitek magatokat ilyen vállalkozástól és magamnak kell ily súlyos bűnért megszenvednem". Ők azonban felelének és mondák: "Esküszünk valamennyien és kötelezzük magunkat kölcsönös esküvel, hogy szándékunkat meg nem változtatjuk és tervünket végrehajtjuk". Ekkor megesküvének valamennyien és kölcsönös esküvel lekö-
ték magukat. 200-an voltak, a kik leszállának Ardisra, Armon-hegy csúcsára ... Ekkor feleségeket vevének, mindenik választa magának; közeledének hozzájuk és náluk lakának és megtaníták őket varázslatra, bűvölésekre és gyökerek és fák használatára .... Azonkívül AZZAZIEL megtanítá az embereket fegyverek és kések, pajzsok és mellvértek, tükrök, karpereczek és ékszerek készítésére, kendőző szerek használatára, a szemöldökök szépítésére, drága és választékos minőségű és szinű kövek használatára, úgy, hogy a világ teljesen megváltozott. Az istentelenség gyarapodott, a bűnös szerelem terjedt és vétkezének és megrontának mindenkit, a ki útjokba akadt. AMAZAROK tanítá a különféle varázslást és a gyökerek használatát; ARMERS tanítá a varázs feloldását; BARKAJAL a csillagok megfigyelését; AKIBEEL a jeleket; TAMJEL tanítá a csillagjóslást és ASARADEL a hold mozgását."
E régi forrás szerint tehát valamennyi titkos tudomány az angyaloktól származik. Mint az embereknél felsőbbrendű lények oly ismeretekkel bírnak, melyek eredetileg részükre voltak föntartva és ezért magukban véve áldásosakká lehettek. Midőn azonban az emberek az angyalok bukása következtében ez ismeretek részeseivé lettek, az azokkal való visszaélés istentelenségre és az emberi nem romlására vezetett. Különböző kabbalisták véleménye szerint a Kabbala is a bukott angyaloktól származik; az isteni dolgok megismerését tartalmazza, a mint azokat az angyalok közölték s a melyek az ó-testamentum könyveiben rejtelmes szavakkal vannak megírva. A kabbalisták törekvése oda irányul, hogy eszközöket találjanak, a melyekkel ezekből az írásokból a beléjük rejtett ismereteket kihámozhatják.
A Kabbala eredetéről szóló más regét találunk a babiloni Talmudban. Ez azt beszéli, hogy az Úr Sina-hegyén a parancsolatokon kívül sok mindent közölt MÓZES-sel, a mit csak néhány beavatottnak volt szabad tudnia. Ezek közé tartozott az a 70 legöregebb férfi, kiket MÓZES kiválasztott, hogy a nép élén álljanak. Így őrizték meg az isteni igéket szűk körön belül, szóbeli hagyomány útján. Az isteni dolgoknak ez az Istentől kinyilatkoztatott tana pedig MÓZES öt könyvében rejlik.
Mindkét leírás természetesen a mondák körébe tartozik. Nagyon későn találták ki őket, hogy a Kabbala tanait az igen régi kor és a természetfölötti eredet jellegével ruházhassák fel. Az egész ó-szövetségben nem található egyetlen egy szó sem, mely arra mutatna, hogy Istentől kinyilatkoztatott, csak egyes beavatottak számára fentartott tan volna. Azon-felül kevéssé felelne meg az isteni kinyilatkoztatás tekintélyének, ha olyan önkényes szócsavarások és magyarázgatások útján kellene azt kihámozni, mint a milyenekkel "a beavatottak" (Mekubalin) éltek. A történelmi eredetet illetőleg tehát megbízhatóbb támasztópontokat kell keresnünk.
Ha a Kabbala eredetéről van szó, különbséget kell tennünk a kabbalisztikus tanok és azon iratok között, a melyekben azokat feljegyezve találjuk. Kabbala ugyanis "hagyományt" jelent és nem fér hozzá kétség, hogy a régibb kabbalista munkák hosszú időn át szóbeli hagyomány alakjában szálltak át nemzedékről-nemzedékre és a beavatottak szűk körén belül fejlődtek tovább, míg végül az egész tan összegyűlt és egynehányan írásban megörökítették. E legrégibb munkákból ma már csak kettő van meg, a "Sepher Jezirah"
azaz a "Teremtés könyve" és a "Sohar", a "Fényesség". Azonban ezeken kívül még sok más is volt, a melyeknek csak neveit vagy egyes töredékeit ismerjük a későbbi kabbalista szerzők munkáiban található idézetekből. A mi szempontunkból föltétlenül ama két munka a legfontosabb s éppen azért csakis azokkal foglalkozunk.
Hogy mikor foglalták írásba a Sepher Jeziráh-t és Sohar-t, annak meghatározása bajos. Főleg Sohar-t, a főmunkát illetőleg folyt sokáig a vita. Ennek eszméi olyan homályosak, hogy az ember némi jóakarattal rokonságot találhat közötte és minden görög és keleti, bölcseleti és vallásos rendszer között. Azonfelül előadása annyira nélkülözi a rendszerességet, hogy alig hihető, miszerint az ilyen munka avval a czéllal készült volna, hogy bizonyos tanokat későbbi nemzedékekre átszármaztasson. Minthogy végül a Sohart Európában csak a XIII. században ismerték meg, midőn egy szegény zsidó, MÓZES DE LEON Spanyolországba hozta: egynémely modern biráló azt hitte, hogy maga ez a MÓZES volt a munka szerzője és hogy ez szántszándékkal tette oly titokzatossá, hogy a figyelmet magára vonja. Messze vezetne, ha az e fölfogás körül támadt tudós vitáról bővebben megemlékeznénk; ma e fölfogást tarthatatlannak tekintik. De már maga az a körülmény, hogy komoly búvárok magukévá tették ezt a fölfogást, tanusítja, hogy milyen nehéz eldönteni, hogy mikor írtak meg valamely munkat. Mégis valószinű, hogy a Sepher Jezirah és a Sohar időszámításunk második századában íródtak. A Sohar ugyanis ENOK könyvét is megemlíti; kell tehát, hogy ez régibb legyen; még pedig, a mint az meglehetős bizonyossággal kimutatható, az első Makkabeusok
alatt látott napvilágot, nem sokkal DÁNIEL könyve után, mely időszámításunk előtt körülbelül 188-ban íródott. E szerint kabbalisztikus munkák nem származhatnak a Krisztus előtti kétszázadik évnél korábbi időből. Másrészt a Sohar-t a Talmud legrégibb része, a Misna is említi, mely a legrégibb zsidó hagyományokat tartalmazza. A Misnát körülbelől 189-ben Kr. u. a szentnek mondott JEHUDA gyűjtötte össze és ha ez a Sohart már említi, úgy kétségtelen, hogy akkor már megvolt. De, habár megvolt, abból még nem következik, hogy akkor már le is volt írva. Ugyanúgy, a mint később írásba foglalták, szájról-szájra szálló szóbeli hagyomány alakjában is sokáig élhetett. Mégis valószinű, hogy a szóbeli hagyomány kevéssel a Misna megírása előtt vált irott emlékké! Ezt nem lehet ugyan határozottan bebizonyítani; de igen nagy fokban valószinűvé lesz, ha a kérdést más oldalról is tekintjük, azaz történelmi eredetét és a kabbalista munkákban kifejtett eszmék fejlődését vizsgáljuk. Hogy a kabbalisták az ó-szövetségben, főleg MÓZES öt könyvében valami elrejtett értelmet kerestek, azt a Sohar világosan kimondja; e munka számos mély értelmű képben gyakran visszatér e tárgyra: "Jaj az embernek, a ki a törvényben nem lát egyebet, mint egyszerű elbeszéléseket és közönséges szavakat! Ha tényleg nem tartalmazna mást, akkor napjainkban ugyanigy írhatnánk törvényt, mely méltó volna a csodálatra. Hogy közönséges szavakat találjunk, a végből csak a földi törvényhozókhoz kell fordulnunk, kiknél gyakran többet is találunk. Elégséges volna ezeket utánozni s az ő szavaik és példájuk szerint alkotni törvényt. De nem úgy van; a törvény minden szava mélyebb értelmet és titkos misztériumot rejt magában.
A törvény mondásai nem egyebek, mint a törvény öltözéke. Jaj annak, ki a törvény mezét magának a törvénynek tartja! E tekintetben így szól DÁVID: "Uram nyissad fel szemeimet, hadd láthassam a csodákat törvényeden!" DÁVID itt arról beszél, a mit a törvény meze fed. Vannak bolondok, kik, ha embert szép ruhában látnak, e szerint ítélik meg, pedig csak a test adja meg a ruhának az értékét; és még értékesebb a lélek. A törvénynek is megvan a maga teste. Ez amaz előírásokból áll, melyeket a törvény testének nevezhetnénk. Az egyszerű elbeszélések, melyeket közbevegyítve találni: az öltözékek, melyek a testet fedik. A nagy tömeg csak az öltözékre vagy a törvény szövegére figyel, mást nem ismer; nem látják, mi rejtőzik a ruha alatt. A fölvilágosodottabbak ellenben nem törődnek sokat a ruhával, hanem a testet nézik, melyet az eltakar. Végül a bölcsek, a legfelsőbb király szolgái, azok, a kik a Sina magaslatán laknak, csak a lélekkel foglalkoznak, mely minden egyébnek az alapja és maga a törvény. Jövendő időkben e bölcsek elő lesznek készítve arra, hogy a lélek lelkét, mely a törvényben lélekzik, láthassák."
A következőkben közelebbről szándékozunk foglalkozni azokkal a csodálatos módszerekkel, melyeket a kabbalisták használtak, hogy a törvény egyszerű szavaiból ezt a rejtett értelmet, a lelket, kiderítsék, másrészt ki fogjuk fejteni a kabbalista tan főbb elveit, melyek vizsgálódásainkra jelentőségesek. Ily módon látni fogjuk, hogy amaz eszmék, melyeket a kabbalisták az írás szavaiban elrejtve találtak, semmikép sem újak, hanem megegyeznek a különböző pogány, főleg a chaldei és perzsa vallásokban előkelő szerepet vitt eszmékkel. Ez azért érdekes, mert azt tanusítja,
a kabbalista eszmék hazája Babilon. A zsidóknak a babiloni fogság tartama alatt bőven alkalmuk volt a chaldeusok bölcseletével megismerkedni; CYRUS uralkodása alatt pedig, t. i. fogságuk utolsó éveiben, nem kerülhették el, hogy a perzsák vallásos fogalmaival is meg ne ismerkedjenek. És a mit így tanultak, azt a kabbalisták, a mennyire lehetett, iparkodtak a a Jehova-tannal összeegyeztetni. Természetesen azt kell mondanunk, hogy ebben nem jártak el elég szigorúan; mert sok minden, a mit az Írás szavaiból kiolvastak, közelebbi megvilágításnál meglehetős ellentétben áll a tiszta Jehova-tannal.
Mégis helytelen volna ebből arra következtetni, hogy a kabbalisták szándékosan iparkodtak a Jehova-tant elferdíteni. A Kabbala nem egyéb, mint vallás-bölcselet. A kabbalisták a maguk módja szerint kerestek választ azokra a nagy kérdésekre, melyek az emberiséget minden időkben érdekelték, mint a milyenek az istenség lényegéről s a világhoz való viszonyáról, az ember természetéről, az emberi lélek rendeltetéséről szóló problemák, stb. Ezekről a zsidók szent írásaiban csak keveset lehet találni és még az a kevés, a mit találunk, sem vág mindig össze. Úgy látszik, mintha az e kérdések iránt való érdeklődés a zsidóknál csak az által ébredt volna fel, hogy a babiloni fogság alatt más vallásokkal is megismerkedtek, a melyekben a bölcseleti okoskodásoknak előkelő szerep jutott. Midőn azután a zsidó bölcselők maguk is foglalkozni kezdtek e problémákkal, egészen természetes úton jártak: az előttük ismerős vallásokbél átvették azt, a mit használhatónak tartottak. A Szent írások tekintélyének tisztelete azonban oly nagy volt bennük, hogy e problemák megoldásában a saját
erejükre pillanatig sem merték magukat bízni. Ennélfogva mind azt, a mit e nagy talányokról elmondhatónak véltek, magában az Írásban kellett megtalálniok. Minthogy azonban mind az valósággal nem volt meg benne, egész sorát találták fel a titokzatos módszereknek, melyeknek főczélja az volt, hogy az Írásban a betűk eltolása és felcserélése segítségével egészen új mondatokat csináljanak. Belátható, hogy ilyen módon nem túlságosan nehéz dolog, a feketéből fehéret csinálni, avagy valamely mondatból egy másikat alkotni, a mely éppen az ellenkezőt mondja. Ezért olyan eredményekre jutottak, melyek a Jehova-tan valódi értelmével teljes ellentmondásban állottak.
Ámde ezek az elferdítések éppenséggel nem voltak szántszándékosak, hanem abból a furcsa magyarázátból következtek, a mellyel az Írás mélyebb értelmezése végett éltek. A kabbalisták azt hitték, hogy a törvény talaján állanak, egyetértőleg a valódi "törvénnyel", mely a szavakban rejlik, a "törvény lelkével, mely a törvényben lélekzik". Világos azonban, hogy a kabbalista okoskodásokat, melyek oly könnyen hozták az embert ellentétbe a valódi hittel, mély titokban kellett tartani. A népnek nagy tömege egyáltalában nem ismerte azokat, csak bölcs férfiakat vettek fel a beavatottak szűk körébe, kiket teljesen megbízhatóknak tartottak. E mellett számos bizonyság szól.
Így a Misná-ban a következő különös mondatot találjuk: "Tilos a teremtés történetét két személynek elmagyarázni és Merkaba, vagy a mennyei szekér egynek sem magyarázható el, kivéve, ha bölcs férfiú volna, a ki azt magától is megértené. A teremtés története alatt itt nem érthetődik a Genezis, MÓZES I. könyve, mert MÓZES törvénye az egész nép kezébe
volt adva és mindenkinek kötelessége volt azt szorgalmasan olvasgatni. E szavak "Brasít meczsah ", a "teremtés története" tehát föltétlenül a Sepher Jesirah-ra "az eredet könyvére" vonatkoznak s ily módon nem egyebek e munka egy második elnevezésénél, ugyanúgy, mint Meczsah Merkaba, a "szekér története", a Sohar-nak egy második elnevezése.
A Talmud idézett sorai tanusítják, hogy milyen szigorúan ügyeltek arra, hogy csak méltó egyéneket avassanak a titokba.
Egyébként a Talmud más helyein azt bizonyítja, hogy a beavatottak közé való fölvételt nagyon veszedelmesnek tekintették: épen ezért számos bölcs erről a megtiszteltetésről le is mondott. Igy többek között ezt olvassuk: "JOCHANAN rabbi így szólt egy napon ELIEZER rabbihoz: Jöjj, be foglak avatni a Merkabá-ba. De ELIEZER így felele: Nem vagyok én még ahhoz elég öreg. Midőn ELIEZER megöregedett, JOCHANAN rabbi meghalt és egy idő múlva ASSI rabbi jöve ELIEZER rabbihoz és mondá neki: Most én foglak beavatni a Merkabá-ba. ELIEZER pedig felelé: ha erre méltónak tartottam volna magamat, akkor már mesteredtől, JOCHANÁN-tól megtanultam volna".
A Talmud arról is szól, hogy egyes bölcsek a kabbalisztikus okoskodásokban hitüket, sőt eszüket veszítették.
Könnyen érthető tehát, hogy a kabbalistáknak köre mindig csak nagyon szűk volt és hogy üléseikről, az azokon tárgyaltakról idegenek nem szerezhettek tudomást.
Ezen tárgyalások lefolyásáról tiszta fogalmat szerezhetünk a Sohar 2. és 3. könyvéből, melyek: az Idra rabba Quadisa (a nagy szent gyülekezet) és Idra
Zuta Qadisa (a kis szent gyülekezet). Itt SIMON BEN JOCHAI rabbinak tanítványaival tartott összejöveteiről olvashatunk; a nagy gyülekezeten 10, a kicsinyen 7 személy van jelen. A gyülekezeteket a szertartások sora vezette be, melyek közben SIMON rabbi megeskette tanítványait, hogy a misztériumok profanizálásától és az azokkal való visszaélésektől óvakodni fognak. Hogy milyen nagy súlyt helyeztek SIMON rabbi szavaira, az az Idra Rabba első fejezetének következő kivonatából látható: "SIMON rabbi így szóla kisérőihez: Gyüljetek össze, kisérőim, valamely nyilvános térségen; legyetek készen előkészületeitekkel, tanáccsal, értelemmel, tudással, gondossággal, kézzel és lábbal. Tartsátok magatokat erősen az Úrhoz, a ki fölöttetek él, a ki élet és halál ura, hogy fogadhassátok igazságának szavait. És SntoN rabbi leült és sírt; annakutána így szólott: Jaj nékem! vajjon szabad-e ezt kinyilatkoztatnom? Jaj nékem! vajjon nem szabad-e ezt kinyilatkoztatnom? Kisérői azonban valamennyien csendben hallgatának. Ekkor felemelkedék ABBA rabbi és így szólt hozzájuk: Meg vagyon írva az Úr kegyelméből: "Az Úr titka közötte vagyon azoknak, kik tőle félnek". És ezek a te kisérőid bizonyára félnek a szentséges és dicsőített Egyetlentől, és most összegyűltek gyülekezetre, valamint az Ő házában. Erre valamennyien kezet adtak SIMON rabbinak és fölemelték ujjaikat, kimentek a mezőre a fák alá és leültek. És SIMON rabbi fölemelkedék és imát monda. Azután leült közibük és mondá: A ki akarja, tegye kezét mellemre. És valamennyien oda tették kezüket. Sokáig hallgattak és hangot hallának megszólalni; a félelemtől összeverődtek térdeik. Miféle hang vala ez? Az égi seregek hangja vala, melyek
összegyűltek, hogy figyeljenek. Ekkor SIMON rabbi örömmelteli így szóla: Uram, nem mondom én, miként prófétáid egyike, hogy hangod hallásától elfog a félelem. Most nincs már idő félni, hanem szeretni, miként írva van: "Szeresd az Örökkévalót, a te Istenedet". De a midőn SIMON rabbi beszédre nyitá száját, megrengett a mező és hallgatói mindannyian megreszkettek.
Ez a SIMON rabbi, kinek szavaira megrendült a föld s az angyalok összegyűltek, hogy őt hallhassák, történelmi személyiség. Valamint beszédei a Sohar két legnagyobb könyvének tartalmát szolgáltatják, úgy bölcs szavainak egy némelyike a Misná-ban, a Talmud legrégibb részében is meg van őrizve. Fölteszik, hogy Kr. u. 100 évvel élt. Az Idra Zuta Qadisá-ban, a kisebbik szent gyülekezetben halála leírását olvashatjuk. A munka bevezetése elmondja, hogy hogyan gyűltek össze tanítványai halálos ágya körül, és mielőtt utolsó beszédét intézné hozzájuk, határozottan meghagyja ABBA rabbinak, hogy mindent megírjon, a mit nekik mondott volt. Ez a kifejezett meghagyás, valamint az a körülmény, hogy a Sohar két könyve őt tanítványaihoz beszélve mutatja be, valószinűvé teszi, hogy a Sohar-nak legalább ezek a részei kevéssel Simon rabbi halála után tanítványainak közös munkálatából keletkeztek. A Sohar első része, Sepher Detznioutha, azaz "rejtett titkok könyve" olyan szorosan összefügg a második és harmadik résszel, hogy úgy látszik, mintha ugyanazon szerzőtől eredt volna. A Sohar következő, kevésbbé jelentékeny részeiről semmi bizonyosat nem mondhatunk, valamint azt sem tudjuk, hogy ki a szerzője a második kabbalista főmunkának, a Sepher Jezirah-nak. Nyelvéről és tartalmáról ítélve, a Sohárnál régibbnek látszik.
A kabbalás módszerek.
A kabbalás módszerek főleg a héber a-b-c sajátosságain alapulnak; hogy tehát megérthessük, a héber betűkről szóló nehány megjegyzéssel kell a dolgot kezdenünk. A héber a-b-c-nek 22 betűje van, melyek voltaképen mind mássalhangzók; a magánhangzókat csak a betűk alá rakott pontok segítségével jelzik. Azonban a régi írásokban ezek a magánhangzókat jelképező pontok hiányoznak; ebből következik, hogy különböző szókat néha ugyanazokkal a betűkkel (mássalhangzókkal) jeleznek, a mennyiben a szó hangzása és értelme attól fog függni, hogy milyen magánhangzót tesznek alája. Ez a sajátlagosság természetesen fölötte megkönnyebbítette a kabbalisták abbeli törekvését, hogy a szavakban új értelmet találjanak.
Egy másik lényeges körülmény az, hogy a számoknak nincsenek külön jegyeik. Egyébként a héber nyelvnek ez a tulajdonsága az ó-kor legtöbb nyelvében is megvan, hiszen a rómaiak számjegyei sem egyebek betűknél, melyeknek egyúttal bizonyos számértékük is van. Hasonló módon írják a számokat a héberben is; minden egyes betűnek megvan a maga számértéke és ebből származik a nagy kabbalista főtörvény: minden szó egyúttal szám is és minden szám egyúttal szó is. A kabbalás helyettesítésekben ennek azért is nagy jelentőséggel kellett bírnia, minthogy különböző szók egyazon számértékkel bírhattak; ha tehát két ilyen szó egyikét tesszük a másik helyébe, akkor ezzel voltaképen nem is változtattunk semmit; mart a szám ugyanaz maradt, de az értelem teljesen más lett.
Ezt a módszert alkalmazták JÁNOS kinyilatkoztatásában (13, 18), melyben a szöveg így szól:
"A kinek esze vagyon, az fontolja meg az állat számát; mert embernek száma az és az ő száma 666." A 666-os szam itt név helyett áll, melyet nem szabad megnevezni, de a melyet ki lehet találni, ha más betűket veszünk, melyek összeadva ugyanezt az értéket adják. Azt hiszik, hogy itt NERO császárról volt szó.
Végül megjegyzendő, hogy egyazon betű sem irandó mindenkor egyazon jegygyel; így a K, M, N, P és Tz betűk máskép irandók a szó végén, máskép a kezdetén és máskép a szó közepén.
Az áttekinthetőség megkönnyebbítése kedveért, a mi megfelelő betűinkkel együtt itt közlöm a héber a-b-c-t. A szók végén használandó betűformákat csillaggal láttam el. Azonfelül közlöm a betűk héber nevét is.
|
A | Aleph | 1 |
|
B | Beth | 2 |
|
G | Gimel | 3 |
|
D | Daleth | 4 |
|
H | He | 5 |
|
V | Vav | 6 |
|
Z | Zain | 7 |
|
Ch | Cheth | 8 |
|
T | Teth | 9 |
|
J | Jod | 10 |
|
K | Kaph | 20 |
 *
|
500 | ||
|
L | Lamed | 30 |
|
M | Mem | 40 |
 *
|
600 | ||
|
N | Nun | 50 |
 *
|
700 | ||
|
S | Samech | 60 |
|
O | Ajin | 70 |
|
P | Pe | 80 |
|
800 | ||
|
Tz | Tzade | 90 |
 *
|
900 | ||
|
Q | Qoph | 100 |
|
R | Resch | 200 |
|
Sh | Schin | 300 |
|
Th | Taw | 400 |
A kabbalás eljárásokat, melyeket most közelebbről akarunk megszemlélni, három részre osztják; ezek: GMTRJA, Gematria; NVTRJQN, Notariqon és ThMVRH, Temura.
A gematria a már említett számértéken alapul, a melylyel minden egyes szó bír s abban áll, hogy
valamely szót más, hasonló számértékű szóval helyettesítenek. Ezt az eljárást egész mondatokra is kiterjesztették. Így az S betű, a héber sín, 300-at jelent. Ugyanezt a számot kapjuk, ha a betűk értékeit e szókban rakjuk össze: RVCh ALHJM. ruáh elohim, azaz az "Úr szelleme". A közölt táblázat segítségével e számolási műveletet könnyen megérthetjük: R=200, V=6, Ch=8, A=1, L=30, H=5, J=10, M=40, összesen: 800. Ugyanilyen módon e szók: AChD, Achad azaz: egység és AHBH, ahebah, azaz szeretet, mindegyik = 13 és éppen ezért az egyiket a másik helyett használják. További például az a törekvés szolgáljon, mely arra irányít, hogy a gematria segltsegevel megtalálják annak a három angyalnak nevét, a kik ÁBRAHÁM-ot Mamre ligetében felkeresték. MÓZES első könyvében (18, 2) tulajdonképen ezt találjuk: VHNH SLSH, vehenna salisa, azaz: "és lásd, három férfi". E két szó számértéke 701, de ugyanezt a számot kapjuk a következő betűk összeadása útján: ALV MJKAL GBRJAL VRPAL, elo Mikhael, Gabriel Ve Raphael, a mi annyit tesz: "ezek: Mihály, Gábor és Rápháel. Ez mutatná, hogy miképen rejtőznek látszólag teljesen igénytelen szók mögött mély titkok, mint itten az angyalok nevei. E példák a gematria természetét és jelentőségét talán eléggé tanusítják.
A másik módszernek, a notariqon-nak két alakja van. Az első szerint valamely szó minden betűje új szónak kezdőbetűjévé lesz. Így egy szóból egész mondat lesz.
Szolgáljon például egyike ama számos okoskodásnak, mely az ó-testamentum első szava, a BRAShJTh: Berashit, "kezdetben" felett megindult. Ha e szó betűit új szavak kezdőbetűi gyanánt
akkor többek között megkapjuk a következő mondatot is: Berahit Rahi Elohim Sejequebelo Izrael Thorah, azaz "Kezdetben látta az Úr, hogy Izrael el fogja fogadni a törvényt". Így foglaltatnék tehát Izráelnek Jehovához való viszonya rejtett jóslatként az ó-szövetség első szavában. A notariqon másoa alakja éppen megfordítottja az elsőnek. Míg az arra czélzott, hogy egy szóból egész mondatot lehessen alakítani, a második módszer czélja az volt, hogy adott mondatokból egyes szókat vezessen le. Ez pedig olyképen történik, hogy az ember a mondat egyes szavainak kezdő vagy záróbetűit új szavakká rakja össze. Így p. o. a Kabbalát "Chokmah nezethrah"-nak is nevezik (titkos bölcseség) és e két szó kezdőbetűiből állították össze a ChN szót, mely chen-t, azaz "irgalmat" jelent. MÓZES 5-ik könyvében (30, 12) az van: Mi, jaulah leno ha-samajimah, azaz: Ki akar bennünket a mennybe szállítani? Ennek kezdőbetűiből összeállítható az a szó: MILH, milah, mely "körülmetélést" jelent, záróbetűiből pedig az a szó: JHVH, Jahve, "Jehova". E mondatból a kabbalisták azt magyarázták ki, hogy maga Isten rendelte el a körülmetélést a kiválasztott nép megkülönböztetésére.
A notariqon külön alakjának lehet tekinteni azt az eljárást, melynek segítségével a 72 angyal nevét "semhamphoras", "a megosztott név" elnevezéssel fölfödözték. Móz. II. könyve, 14. fejezete három (19., 20. és 21-ik) versének mindegyike 72 betűből áll az eredeti szövegben. Ennek okvetlenül titkos jelentőséggel kellett bírnia; annál inkább, minthogy a 19-ik vers "Isten angyaláról" szól, "a ki Izráel seregének élén járt"; mert mindenütt, a hol angyalról van szó, sejteni lehet, hogy az angyal neve a szókban rejlik.
Ha már most e három vers mindegyikét egy egyenes vonalba írjuk, egyiket a másik fölé, még pedig az első verset jobbról balra, a másodikat balról jobbra és a harmadikat megint jobbról balra, akkor nyilván 72 három-három betűből álló függőleges sort kapunk A 72 sor mindegyike 3 betűs szót alkot, és ha e szók mindegyikéhez hozzátesszük az al, jh, el, vagy jah végződések egyikét, megkapjuk a 72 angyal nevét. Minthogy pedig a semhamphoras az u. n. gyakorlati Kabbalában nagy szerepet játszik, erre a táblára később szükségünk lesz s ezért itt idézzük:
Semhamphoras.
|
M B H 14 |
J Z L 13 |
H H O 12 |
L A V 11 |
A L D 10 |
H Z J 9 |
K H Th 8 |
A K A 7 |
L L H 6 |
M M Sh 5 |
O L M 4 |
S J T 3 |
J L J 2 |
V H V 1 |
|
Sh A H 28 |
J R Th 27 |
H A A 26 |
N Th H 25 |
Ch H V 24 |
M L H 23 |
J J J 22 |
N L K 21 |
P H L 20 |
L V V 19 |
K L J 18 |
L A V 17 |
H Q M 16 |
H R J 15 |
|
M J K 42 |
H H H 41 |
J J Z 40 |
R H O 39 |
Ch O M 38 |
A N J 37 |
M N D 36 |
K V Q 35 |
L H Ch 34 |
J Ch V 33 |
V Sh R 32 |
L K B 31 |
A V M 30 |
R J J 29 |
|
N M M 57 |
P V J 56 |
M B H 55 |
N J Th 54 |
N N A 53 |
O M M 52 |
H Ch Sh 51 |
D N J 50 |
V H V 49 |
M J H 48 |
O Sh L 47 |
O R J 46 |
S A L 45 |
J L H 44 |
V V L 43 |
|
M V M 72 |
H J J 71 |
J B M 70 |
R A H 69 |
Ch B V 68 |
A J O 67 |
M N Q 66 |
D M B 65 |
M Ch J 64 |
O N V 63 |
J H H 62 |
V M B 61 |
M Tz R 60 |
H R Ch 59 |
J J L 58 |
A temura, a harmadik Kabbalás módszer, a permutáczión, a betűk elhelyezésén alapul. Ez utóbbi
számára nagyszámú, részben nagyon bonyolult szabály létezik. Egyike a legegyszerűbbeknek a TZIRUPH ú. n. kombináczióstábla: az a-b-c 22 betűjét két sorban egymás alá írjuk, az első sort jobbról balra, a másodikat balról jobbra:
|
K L |
J M |
T N |
Ch S |
Z O |
V P |
H Tz |
D Q |
G R |
B Sh |
A Th |
Erre az egyik sor mindegyik betűjét a második sor megfelelő betűjével helyettesítjük, p. o. A-t Th-val, B-t S-sel, és ugyanúgy megfordítva Th-t A-val, stb.
Ha már most az alsó sor utolsó vagy két utolsó betűjét másokkal pótoljuk, egyébként azonban a sorrendet változatlanul hagyjuk, 21 másféle kombinácziót kapunk. Így p. o. Z-t és V-t téve az utolsó helyre, ezt kapjuk:
|
M N |
L S |
K O |
J P |
T Tz |
Ch Q |
H R |
D S |
G Th |
B V |
A Z |
Minthogy a betűk sorrendje itt megmaradt és csak a legalsó sor két utolsó betűje változott, az egész kombináczió kiderül, a mint a két utolsó betűt megnézzük. Ezért TZIRUPH táblájának különböző kombináczióit a jobbra eső 4 utolsó betűről nevezik el; így az első, idézett változat neve A Th B S, az utolsóé A Z B V. E szabályokat követvén, a többit az ember egyedül is könnyen fölállíthatja magának. Úgy mondják, hogy a kabbalisták 22 ilyen változatot használtak; könnyen érthető dolog azonban, hogy több is lehetséges.
E táblákon kívül még három más is van, melyeket "az igazi", "a megfordított" és "a szabálytalan" nevekkel illetnek. Hogy valamelyiküket felállíthassuk, négyzetet kell rajzolnunk 22×22 mezővel, úgy, hogy mind a 22 betű 22-szer forduljon elő. Az "igazi"
táblán a betűket a legfelső sorban jobbról balra írjuk. A következő sorban ugyanígy járunk el, csakhogy itt B-vel kezdjük s A-val végezzük. A harmadik sorban G-vel kezdjük és B-vel végezzük és így tovább. A "megfordított" táblát ugyanígy állítjuk fel, csakhogy itt fordított sorrendben írjuk a betűket, balról jobbra. A "szabálytalan" tábla leírása nagyon is hosszadalmas.
Ellenben érdekkel bír reánk nézve még egy módszer, minthogy még napjainkban is kedvelt népszerű a-b-c gyanánt ismerik. Ez az AIQ BEKAR, "a kilencz kamara Kabbalája". Mind a 27 betűt (tehát az 5 záróbetűt is) 3-szor 3 egymás mellett fekvő mezőbe írjuk, előbb az első 9 betűt, még pedig jobboldalt kezdve, mindegyik mezőbe egyet. Azután jő a következő 9 és ha valamennyi betűt felírtuk, természetesen minden mezőben 3 lesz. Akkor az egész ilyen lesz:
|
|
|
|||||||||
|
|
|
|||||||||
|
|
|
Minden betű felett megadtuk annak számértékét, a záróbetűket *-gal jeleztük. A pontok, melyek 3–3 betű felett vannak, azzal a különös jelentőséggel bírnak, hogy segítségükkel az egész rendszert titkos a-b-c-nek használhatjuk. Ha csak a kamara alakját rajzoljuk fel és egy pontot irunk bele, akkor ez az alak a kamarában levő első betűt jelenti; két pont a második betűt, három pont a harmadikat jelképezi. Így
p. o. 
A-t, 
R-et és 
P-t jelent. Ily módon a kamara titkos Kabbaláját titkos közléseikre már az ókor kabbalistái használták. Természetesen e módszert a betűk elcserélésére is többféle módon alkalmazhatjuk.
Ezeken az itt megbeszélteken kívül számos, többé-kevésbbé önkényes módszer is van, melyek segítségével adott szókból vagy mondatokból újakat vezettek le. Legtöbbjük azonban úgy látszik későbbi korba tartozik, a mennyiben első sorban a középkor keresztény kabbalistái éltek velük, hogy a keresztény dogmatika főelveit az ó-szövetség szavaiból vezethessék le. A következőkben e mesterkedésekre is fel fogunk hozni egynémely példát.
A Kabbala tanai.
A kabbalisztikus munkák tartalmáról még csak megközelítőleg tiszta képet sem tudok adni; az ilyen rövid leírásnak magában kellene foglalnia a munka vezérlő fonalát, gondolatmenetének vázlatát. Ilyen vezérfonal a Kabbalában egyáltalában nincsen. Az olyan munkától, mely a mi időnkben azokat a nagy talányokat hánytorgatja, melyekkel a Kabbala foglalkozik, először is az anyag áttekinthető rendezettségét és szigorú logikát követelnénk. Ám a Kabbalában logikának nyomát sem találjuk; hiába olvassuk át a terjedelmes köteteket, nem találunk bennök semmit, a mi a mi mai tudományos bizonyításunkhoz csak távolról is hasonlítana. A kabbalista nem a következtetés, hanem képzelet révén jut eredményekhez. Minden eszme, anélkül hogy a megelőzővel bármikép is összefüggne, egyszerűen állításként szerepel, melyhez kétség egyáltalában ne férjen, valóságát pedig csak az bizonyítja,
hogy a misztikus módszer bizonysága szerint az írás egyik vagy másik sorában elrejtve megtalálható. A Kabbalában a keleti képzelet legvadabb diadalait üli; a hol pedig a képzelet az egyedül uralkodó, ott rendről szó nem lehet. Érthető, hogy ilyen körülmények között lehetetlen e munkák tartalmát ismertetni. Arra kell tehát szorítkoznom, hogy röviden kifejtsem, miről van itt szó és hogy a később olyan nagy jelentőséget nyert fogalmak legfontosabbjait megvilágítsam. Ismertetésem talán nem egy tekintetben még így is hiányos leend. Mert nagy a különbség a kabbalista féktelen képzeletcsapongása és a modern európai logikus gondolatlánczolata között, úgy, hogy az egyik alig fogja valaha tökéletesen megérteni a másikat. Ezzel a fentartással már most megkisérlem a Kabbala tartalmát előadni.
A Sepher Jezirah-val kezdjük, mely mintegy bevezetése a Soharnak. A Sepher Jezirah-t "az eredet könyvét" ÁBRAHÁM pátriárka szájába adták; a munka az ő szemlélődéseit tartalmazza a lét fölött. Kezdetét mi is könnyen érthetjük; a világot, annak rendjét és az egésznek egységességét szemlélve, a pátriárka eljut a teremtő Istenben való hithez. Ezzel azután a könyv érthetősége, legalább részünkre, véget is ért. A szerző ugyan tovább halad a megkezdett úton, igyekszik a lét törvényeit egyenkint kikutatni, hogy ily módon az isteni bölcseség megérthetéséhez jusson, de ez előttünk teljesen érthetetlen módon történik. A szavak, az emberiség gondolatainak kicserélésére való eme természetes eszközök, a tárgyak elnevezései egybeolvadnak magokkal a tárgyakkal és azok helyére lépnek. A szóban van minden, a szóból jő minden, "a szó Isten", mondja a Sepher Jezirah. Ha a szókat alkotó részeikre bontjuk szét, akkor kiderül, hogy 22 (héber)
betűből és a 10 első számjegyből állanak, a melyekből az összes egyéb számok összetevődnek. Ezt a 32 jelet "a bölcseség 32 csodálatos útjának" nevezik. Ezeken alapul minden bölcseség, csak általok jutunk el a bölcseséghez.
A munka tehát folytatólag a bölcseség ezen csodálatos útjaival foglalkozik, mindenek előtt a 10 számjeggyel, a "10 Sephiroth-tal". – Az az egyszerű tény, hogy 10 számjegy segítségével új számokat alkothatunk, meg hogy a számsor végtelen, nagyon imponált a kabbalistáknak. "A 10 Sephiroth-nak nincs vége, sem a jövőben, sem a multban". De a 10 Sephiroth nem puszta szám; minthogy a számok mindent magokba foglalnak s a világon minden számokkal mérhető, a kabbalisták szemében a számok a dolgok lényegévé válnak.
Ezt egy-két példával megvilágítom. Minthogy a mindenható Isten fogalma kizárja annak lehetőségét, hogy több legyen, mint egy Isten, az első Sephira, az "egy", magává Isten lényévé lesz. "Az első Sephira, egy, ez az élő Isten szelleme, dicsértessék az ő neve." A második Sephira, a kettes szám, a szó.
A szó, az emberi gondolatok hordozója, lehellet; "lehellet" és "gondolat" két dolog, és mégis egy, mert szétválaszthatatlanok, és ámbár a szavak nem egyebek lehelletnél, mégis 22 betűre van szükség, hogy kifejezhetők legyenek. Ez a nagy titok a második Sephirában található: "A kettő: lehellet, mely az elmétől jő, benne van kiformálva és előképezve a 22 betű, melyek mégis csak egy lehelletet tesznek ki".
Ennek a tíz Sephiroth-ról szóló egész tannak magva, mint az idézett példák tanusítják, nem egyéb szám-spekuláczióknál, kisérleteknél, hogy segítségük-
kel a dolgok lényegét számokban kifejezve avagy jelképezve megtaláljuk. Ugyanez áll a bölcseség többi 22 útjáról, a 22 betűről. Ezek három csoportba oszthatók, melyeknek nevei "a három anya", "a hét dupla" és "a tizenkét egyszerű". Úgy látszik, ez a felosztás csak azért készült, hogy a 3-, 7- és 12-es számoknak jelentőségét bizonyítsa. A mindenségben a három elem, a tűz, víz és levegő képviseli a három anyát. A tűz az ég anyaga, a vízből származott a föld és e között a két ellentétesebb elem között van a levegő, mely azokat szétválasztja. Az esztendő beosztásán is ez a három anya uralkodik, lévén három évszak. (A keleten a forró nyarat az esős időszak követi, melyet azután mérsékeltebb évszak vált fel.) Az emberi testben szintén a három anya szerepel, mert a test részei a fej, a mell és a has. A "hét dupla" az ellentéteknek felel meg, az olyan dolgoknak melyek úgy jóra, mint rosszra szolgálhatnak. Így hét planéta van, melyek jó vagy rossz befolyást gyakorolnak a földre. A hétnek hét napja és hét éjszakája van. Az emberi fejnek hét kapuja van, melyek úgy a jónak, mint a rossznak megnyilnak. "A tizenkét egyszerű" föllelhető az év 12 hónapjában, az állatkör 12 csillagképében és az ember 12 működésében. Ezek a Sepher Jezirah szerint: a látás, hallás, szaglás, tapintás, a szó, a táplálkozás, a szaporodás, a mozgás, a harag, a nevetés, gondolkozás és az alvás.
Ha mind ezt összefoglaljuk, akkor a Sepher Jezirah-t fölötte kezdetleges és tökéletlen kisérletnek tekinthetjük, mely arra irányul, hogy a természetkutatás útján a lét törvényszerűségében nyilvánuló isteni bölcseséget megismerjük. A Sepher Jezirah fel akarja előttünk tárni "a természet szellemét", a mint
azt a mai búvár mondaná. Minthogy azonban a tényleges természetbuvárlat a kabbalistáktól teljesen távol állott, megkisérelték, hogy azokat az eszközöket, melyek az emberi elmének a gondolatok kicserélésére rendelkezésére állanak, úgy mint a betűket és számjegyeket, magában a természetben megtalálják és minthogy hasonló önkényes képzelődések bizonyos fokig mindig kierőszakolhatók, a számok és betűk ő előttük a dolgok lényegével összeforrtak. A Sohar, úgy látszik, már valamivel magasabb álláspontot képvisel, még pedig föltehető, hogy leginkább abból az okból, mert inkább foglalkozik Istennel és az emberi lélekkel, mintsem a természettel. Az, a mi kívülünk van, tehát a természet, távolabb is áll tőlünk; a tudomány történelme tanusítja, hogy a természet helyes megértéséhez az emberiség csak nagyon későn jutott el. Az önmaga megismerésére irányuló törekvés folytán az ember már korán betekintést nyert a lelki folyamatokba és isteneit mindig önmagához hasonlóknak, csak nagyobbaknak és hatalmasabbaknak képzelte. Ezért korunk szemében Soharnak Istennel és emberekkel foglalkozó szemlélődései kevésbbé látszanak gyermekeseknek és elhibázottaknak, mint a Sepher Jezirah-nak a természetről szóló okoskodásai.
Különben a Sohar ott kezdi, a hol az "eredet könyve" elhagyja; Istenből és az isteni bölcseségből, mint adott dologból indul ki.
Mindjárt az Idra Rabba kezdetén SIMON BEN JOCHAI Istent így írja le tanítványainak: "Ő a legöregebbek legöregebbike, a titkok titka, a legismeretlenebb az Ismeretlenek között. Alakja van, mely az övé, minthogy előttünk tiszteletreméltó aggastyánként, mint a legöregebbek legöregebbike tűnik fel. De alakja mégis
ismeretlen maradt. Ruházata vakító fehér, ábrázata fényes. Trónusa szikrákból van, melyek akaratának engedelmeskednek. Fejének fehér világa 400,000 világot világít. 400,000 fehér fény szülte világ lesz a jövő életben az igazak öröke. Minden nap 13,000 miriádnyi világ indul ki agyából, melyeket Ő tart fenn és melyek súlyát Ő maga viseli. Fejéről harmatot ráz le, mely a holtakat új életre ébreszti, miért is meg vagyon írva: "a te harmatod a fény harmatja". Ez tápláléka a legjámborabbaknak, ez a manna, mely a jámborok részére a jövendő életre készül. Fehér ez a harmat, miként a gyémánt, melynek színében minden szín megvan. Arczának hossza, feje tetejétől az álláig 370× 10,000 világ. "Hosszú ábrázat"-nak nevezik; mert ez a neve az öregek legöregebbjének."
De Istennek nem mindig ez volt az alakja; volt idő, midőn ő csak "nemlegesen" volt, azaz midőn alakja csak lehetőség gyanánt szerepelt. Mégis, hogy a világot és az embereket megteremthesse és hogy az emberek Őt megismerhessék, ki kellett magát fejlesztenie és különböző alakjait felvennie, melyek kölcsönösen kiegészítik egymást. Erről a folyamatról, hogy Isten önmagát kifejleszti és ezzel a világot megteremti; a Sohar könyvének első része "az elrejtett titkok könyve" szól. Azzal kezdi, hogy Isten legelőbb AIM SOPH vala, a határtalan és végtelen Egy, melyben minden isteni forma mint lehetőség benfoglaltatott. Ezek a formák, melyek egymást kölcsönösen kitöltik és így egyensúlyban tartják, akkoriban azon a tájon pihentek, mely nemlegesen a "legrégibb Egyben" volt meg. Ekkor azonban kifejlődik az Istenség, a mennyiben egymásután különböző alakjait, a tíz Sephiroth-ot veszi fel. (V. ö. 210. lap.)
Különösnek látszik, hogy a tíz Sephiroth, mely a Sepher Jezirah-ban csak a dolgok lényegével azosított tíz alsó számjegyet jelenti, itt Isten formái gyanánt szerepel. De ez a különbség csak látszótiagos; pusztán egy gondolatnak erősebb kiemelésén alapul, a melyre már az "eredet könyvében" utalás történt. Már e munka tárgyalásánál említettük, hogy az első Sephira az "egy", RUACH ELOHIM, Isten szelleme. A második Sephira, a "kettő", a szó; ámde a "szó Isten", tehát a második Sephira nem egyéb, mint az Istenség új formája. Ugyanez áll a többire nézve is; végelemzésben Isten lényének különböző formája valamennyi és ebben az értelemben csak a Soharban jelentkeznek. E rövid kitérés után, mely a két kabbalista főmunka összefüggésének megértésére szükséges volt, téijünk vissza a Soharhoz.
Midőn Isten alakot akart ölteni, először legfönségesebb és legterjedelmesebb alakját, az első Sephirát, KETHER-t, "a koronát" vette föl. "Ez az egész lét alapja, a titokzatos bölcseség, a legmagasztosabbnak koronája, a diadémok diadémja." "MAKROPROZOPUSZ"-nak, "a messze szétterjedő rendnek" is nevezik, és MÓZES második könyvében a kabbalisták állítása szerint AHIH, Eheieh, azaz "én vagyok" néven szerepel. Az első Sephirából indult ki sorjában a többi kilencz, melyekben az a különös, hogy egynémelyikük hímnemű , a többi nőnemű. Ez a kabbalisták állítása szerint összevág a bibliával. MÓZES I-ső könyvében (1,26 –27.) ugyanis meg van írva: "Azután mondá az Isten: Teremtsünk embert a mi ábrázatunkra és a mi hasonlatosságunkra: és uralkodjék a tengernek halain, az égen repdeső madarakon, a barmokon, és mind az egész földön,
és a földön csúszó-mászó minden állatokon. Teremte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremté azt: férfiúvá és asszonyiállattá teremté őket. Itt már most az a különös, hogy Isten önmagáról többes számban beszél és az emberről az eredeti szöveg szerint azt mondja: "a kik uralkodjanak"- Továbbá saját képére teremti meg az embert, mind a férfit, mind a nőt. Ez pedig pusztán ADÁMRA nézve áll, mert ÉVA megteremtése Ádám bordájából csak később (II. fej. 21–22.) kerül sorra. Mindennek, mondják a kabbalisták, csak úgy van értelme, ha Istent mind férfi-, mind nőneműnek képzeljük; és ebből érthető az is, hogy az Úr mind önmagáról, mind az emberekről is többes számban beszél, mert a hím-nőnemű kettős lény két személynek tekintendő. Ezzel összehangzólag a 9 Sephiroth-ot, mint az Istenség lényének hím- és nőnemű alakjait képzelték.
A második Sephira a CHOKMAH, "a bölcseség", a férfias, cselekvő erő, mely a Ketherből kisugárzik. Ő az apa, míg a harmadik Sephira, a BINAH, az "értelem", az anya. KETHER, CHOKMAH és BINAH együtt alkotják a legfelső hármas egységet, melynek képe után az ember, mint férfi és nő teremtetett, miért is a Kabbala szerint a férfi és a nő teljesen egyrangúak. Az atya és anya egyesüléséből származik a negyedik Sephira, a CHESED, "a részvét" vagy "a szeretet". Ebből a férfias erőből származott az ötödik Sephira, a GEBURAH, "az erő", melyet PACHAD, azaz "félelem" néven is neveznek és a mely nőnemű passzív erő. A két utolsóból ered a hatodik Sephira, TIPHERETH, "a szépség" vagy "jótékonyság", mely a két előzőt összeköti; "MIKROPROZOPUSZ"-nak, "a kisebbik rend"-nek is nevezik és vele zárul a második hármas egység.
A hat első Sephiroth együtt véve a MELECH-et, "a királ"-t alkotja, ezzel a fejlődéssel a világ teremtése is befejeződött. Isten ugyanis hat nap alatt teremté a világot és Mózes törvénye, mint tudjuk, a
A négy következő Sephiroth azonos módon keletkezik, mint az előbbiek. A hetedik férfias erő, a NETZACH, "a szilárdság vagy a győzelem" és a nyolczadik a passzív női hatalom, a HOD, "a nagyság". Ebből a kettőből eredt azután JESOD, "az ok". Végül ez utóbbiból eredt a tizedik, a MALKUTH, "a királyság", melyet "királynő"-nek is neveznek. Ha mind a tíz Sephiroth-ot abban a sorrendben állítjuk fel, a melyben keletkeztek, s oly módon, hogy helyük kölcsönös viszonyukat mutassa, akkor "a kabbalista fa" keletkezik, az az alak, melyet a mellékelt tábla ábrázol. Itt látjuk azonkívül az egyes Sephiroth-ok egyéb neveit is, a melyeket a szövegben nem említettem. Az aláhúzott nevek Isten különböző elnevezései, melyeket a kabbalisták a különböző Sephiroth-okra vonatkoztattak.
A Sephiroth-okról szóló ezen tannak értelme könnyen megérthető, ha a kabbalista fát szemléljük. A 10 Sephiroth csak különböző tulajdonságok, melyekkel Istent illetjük, és a melyek mintegy különböző személyekbe vannak szétosztva. Együttvéve azonban valamennyi mégis csak egy személy, ADAM AUILACH, "az első, a mi volt" avagy máskép ADAM OADMON, "az ember ősképe". Ezekkel a nevekkel avagy
az egyik vagy a másik Sephira nevével jelezték a kabbalisták Istent. Ellenben oly nagy vala félelmük Isten legmagasabb nevétől: a JHVH, JACHVE vagy JEHOVA névtől, mely pedig Mózes öt könyvében gyakori, hogy azt sohasem mondották ki. A hol az a szó előfordult, "a négy betűből álló névnek" (tetragrammaton) nevezték. Istent AGLA-nak is hívták, mely szó a következő mondat szavainak kezdő betűiből eredt: ATEH GEBOR LE-OLAHM ADONÁJ" azaz "Urunk te örökké uralkodol'.
Minthogy Isten az embert saját képére teremtette, a kabbalisták a következetesség kedveért kénytelenek voltak az ember szellemi lényét is több részre szétbontani, ugyanúgy, a hogyan az Istenség lényét a 10 Sephiroth-ra osztották szét. A Kabbala szerint tehát az embernek is többféle lelke van, hogy hányféle, azt nem olyan könnyű megmondani, azonban legalább is háromféle, úgy mint szellem, lélek és életerő; ezek hármas egységet alkotnak. A szellem az ember legmagasztosabb része, a lélek székhelye a jónak és gonosznak, az életerő közvetlen összeköttetésben áll a testtel és előidézi a mozgásokat. "Ebben a háromban, szellemben, lélekben és testben hű képmását találjuk annak, a mi a magasban történik; mert e három csak egy lényt alkot, melyben minden egységgé tevődik össze." E hármon kívül az emberben rejlő több más lélekre is czélzást találunk; ezek a középkori mágusoknál nagy jelentőségre tettek szert.
Megkíséreltem egészen röviden vázolni azokat a pontokat, a melyek minket leginkább érdekelnek és egyszersmind a Kabbalának is főtanai. A mint látjuk, ez nem dicsekedhetik eszmékben való nagy gazdagsággal; inkább mondhatjuk, hogy az egész nem egyéb, mint a szavakkal való játszás. De a Kabbala nem is
gondolatok bőségével hatott az európaiakra; inkább részben a misztikus módszer, részben a határtalan homályosság ingerelte őket, hogy e munkákat tanulmányozzák. A misztikus módszereket föntebb megismertük, a homályosságot azonban kevésbbé; az idézeteket t. i. többnyire úgy ismertettem, hogy azok értelmét kiemeltem, míg az eredeti szószerinti szövegből nem sok maradt meg. Hogy azonban olvasóimnak a Sohar irályára vonatkozólag egy példával szolgáljak: íme szószerint idézem a "rejtett titkok könyvének" első fejezetét:
"A rejtett titkok könyve az egyensúly egyensúlyának könyve. Mert mielőtt az egyensúly megvolt, a rend nem tudta föntartani a rendet. Es az előző idők királyai elhaltak vala, és koronáikat már nem lehetett megtalálni; és puszta vala a föld. Míg végre a Fő (mely megfoghatatlan), mely az összes vágyak vágya, jelentkezék az AJN SVP-ból, a végtelen határtalan egyből eredvén, és a becsület öltözékét közölte. Ez az egyensúly azon a tájon vala, mely az egykori egyben nemlegesen van meg. Igy valának lemérve az erők, melyek láthatólag még nem valának meg. A maga alakjában (az egykori egy alakjában) volt meg az egyensúly: ez fölfoghatatlan, ez láthatatlan. Benne oszoltak föl és benne oszolnak föl azok, melyek nincsenek, melyek vannak és melyek lesznek. A Fő, melymegfoghatatlan, titok a titokban. De agykoponyához hasonlatosnak formáltatott és telve van jegeczes harmattal. És bőre étherből van, tiszta és feszes", és így tovább.
Úgy látszik, hogy azok a férfiak, a kik a kabbalista alapgondolatokat megmagyarázták, a régi kabbalisták gondolatmenetét és kifejezésmódját jól ismerhették. A legtöbb embernek bizony nehezére esnék azokban a józan észnek csak nyomát is találni.
