Agrippa és a rejtelmes filozofia.
Agrippa élete és jelentősége.
HEINRICH CORNELIUS AGRIPPA VON NETTESHEIM 1456-ban Kölnben született. Régi, nemes lovagcsaládból származott s tanulmányait kora ifjúságában kezdette meg. Tulajdonképen a jog volt tanulmányainak tárgya, e mellett azonban a klasszikus irodalommal és az élő nyelvekkel is foglalkozott; egyik levelében
maga említi, hogy 8 nyelvet ért s ezek közül hatot tökéletesen beszél, olvas és ír. De ezeken kívül már fiatal korában nagy buzgalommal hozzálátott a titkos tudományok tanulmányozásához s ez irányu későbbi munkái tanusítják is, hogy alig volt jelentősebb varázstudományi munka, melyet el nem olvasott volna. A varázslatnak egyik ágával, az aranycsinálással, gyakorlatilag is foglalkozott s úgy látszik, nehány fejedelem különböző alkalmakkor igénybe vette aranykészítő művészetét. De az a szegénység, melyben élete nagy részét töltötte, elég világosan bizonyítja, hogy e művészetben nem vitte valami sokra, a mit különben – mint később látni fogjuk – maga is beismer. Körülbelül 20 éves korában Párizsba megy, hol a titkos tudományok tanulmányozására társulatot alapít. A következő években különböző helyeken tartózkodott; így 1509-ben Burgundiában találjuk, hol felolvasásokat tart kEUCHLIN "De verbo mirifico" cz. munkájáról. Ezeket olyan tetszéssel fogadták, hogy a dôlei akadémián a hittudomány tanításával bízták meg; a papság azonban, mely mindenütt eretnekséget vélt látni, hol olyasmit talált, a mit maga nem értett, csakhamar elűzte. AGRIPPA némi viszálykodás után visszavonult s Londonba ment, de még ugyanabban az évben (1510-ben) Würzburgba jött, a hol akkor TRITHEIM apátoskodott. A vitázások közben, melyek a két varázstudós között kedves tárgyuk miatt fejlődtek, Agrippában az a terv született meg, hogy könyvet ír az egész varázslatról és csodálatosan rövid idő alatt, állítólag még ugyanazon év folyamán befejezte nagy munkáját, a "De occulta philosophia" három könyvét. Elküldte TRITHEIM-nak, kérve, hogy nézze át s javítsa ki, a mi hibát talál. A mű nagy
feltűnést keltett és számos, jórészben hibás másolatban terjedt el a tudós világban.
AGRIPPA ezután császári hadi szolgálatba lépett, részt vett a velenczeiek ellen vívott harczban, a midőn bátorsága jutalmául a harczmezőn lovaggá üttetett. Ekkor egy ideig Olaszországban időzött, Turinban és Pádovában hittudományi előadásokat tartott, de valószínűleg itt is összeütközött a papsággal, úgy, hogy menekülnie kellett. Befolyásos barátjai ekkor Metzben szindikusi állást szereztek neki. Itt olyan buzgón fogta pártját boszorkánysággal vádoltaknak s mint ügyvéd olyan ügyesen védte őket, hogy tényleg sokakat megmentett a tűzhaláltól. Minthogy azonban ez nem volt ínyére a szerzeteseknek, maga sem menekült a boszorkányság vádjától s 1519-ben a várost el kellett hagynia.
Valószinűleg Metzben volt tanítványa WEIER JNOS, a később híres orvos, ki jelentékenyen hozzájárult a boszorkányhit megingatásához. A következő éveket AGRIPPA különböző vidékeken, nagyon nyomasztó anyagi körülmények közepette töltötte; elvesztette feleségét is, néhány év mulva azonban ismét megnősült. 1524-ben Lyonban I. FERENCZ anyjának orvosa lett; minthogy azonban asztrologiai jövendölései nem igértek szerencsét, kegyvesztetten bocsátották el. Így tehát ismét biztos állás nélkül volt, adósságok nyomták s az udvar is nem egy módon éreztette vele neheztelését.
Ez időben írta munkáját: "De vanitate scientiarum," melyben szerencsétlen helyzetéből eredő keserűségének a tudomány tehetetlensége fölött való gúnyolódással ad kifejezést.
Pénzszűkétől szorongatva, elhagyta Francziaországot s rövid ideig ausztriai MARGIT-nak, Németalföld kormányzónőjének, történetirója volt. De a papság innen
is csakhamar elűzte, mire 1530-tól 1533-ig több megszakítással Kölnben tartózkodott; itt sikerült a Philosophia occultá-t az inkviziczió ellenére kinyomatnía. Több esztendei bolyongás után ismét Lyonba került, hol egy barátjának, a dauphiné főadószedőjének házában 1535-ben meghalt.
Hogy a nép AGRIPPÁ-t varázsolónak nézte s hogy mindenféle mende-monda keringett róla, azt nem igen kell külön említenünk. Löwenben p. o. egy diákja, kit a varázslatba beavatott, távollétében az ördögöt idézte; de nem jól fogván hozzá, az ördög életét vette. Midőn AGRIPPA hazajött s a szellemeket a tetőn tánczolni látta, egyiküket igézetével a holttestbe idézte s megparancsolta neki, hogy menjen le a piaczra, itt aztán el hagyta inalni a szellemet, úgy, hogy a diák összerogyott, mintha a szél ütötte volna, s mindenki azt hitte, hogy természetes halállal mult ki. AGRIPPA fekete kutyáját, mely mindig vele volt, a nép ördögnek tartotta. Midőn AGRIPPA közeledni érzé halálát, levette kutyájáról a nyakpereczet, melyen mindenféle varázslatos ákom-bákom volt és így szólott: "Menj hát átkozott bestia, ki minden bajomnak okozója vagy!" A kutya egyenesen a Szajnába ugrott s nyomtalanul eltünt. Ilyen mende-monda sok volt róla.
AGRIPPA hírnevét főleg a titkos bölcseletről szóló munkájának köszönhette. Ebben egy nagy rendszerbe egyesíté az összes korábbi varázslatos tudományokat, a mennyiben egymással kapcsolatba hozta s bizonyos alapeszméktől tette függőkké. Ezeket az eszméket ARISZTOTELESZ fizikájából, PTOLEMAEUS csillagászatából, az ujplatonikusok bölcsészetéből és a zsidók Kabbalájából vette s ennyiben nem eredetiek. De AGRIPPÁ-nak az az érdeme, hogy kerekded formába öntötte
korának egész tudományát; épen ezért Philosophia occultá-jának nem egy tekintetben nagy hatása volt későbbi időkre. A feladat, melyet AGRIPPA kitűzött magának, az volt, hogy a varázslatról magasabb, tisztább felfogást alkosson, még pedig oly módon, hogy meg akarta mutatni, miszerint az összes varázslatos eljárások nemcsak, hogy a kornak a természet rendjéről szóló felfogásával, hanem az illető kor egész vallásos világnézetével is összehangzók. Ezt a gondolatmenetet kétségbevonhatlan rátermettséggel és következetességgel vitte keresztül és ezzel elérte, hogy a varázsműveletet nem tekintették többé valami misztikus, természetfeletti dolognak, hanem természetesnek és könnyen megmagyarázhatónak. Bebizonyítván u. i. az egész lét rendjéről és törvényszerűségéről szóló általános felfogásokkal való kapcsolatukat, ezzel megadja természetes okadatolásukat s jogosultságukat. Így pl. midőn megmagyarázza, hogy a varázsjelek és pecsétek, ábrázolásuk módjának megfelelőleg, bizonyos erőket a csillagoktól kell, hogy nyerjenek, e szigillumok ereje és hatékonysága nem természetfölötti, misztikus és érthetetlen többé, hanem ugyanolyan természetes és magyarázható, mint a csillagok erőhatásai; hasonlóan áll a dolog minden egyéb esetre nézve is. A czél, melyet AGR1PPA maga elé tűz, éppen az, hogy a mágiát természetfölötti mivoltától fizikává, mathematikává és theologiává változtassa át; a varázsoló eljárás ne legyen titkos művészet, hanem e tudományok természetes alkalmazása. AGRIPPA tehát az első, a ki természetes varazsla"-ról beszél. Ez a felfogás utat tört magának és AGRIPPA varázs-tudományi rendszerét többé-kevésbbé lényeges változtatásokkal a következő idők mágusainál ujra látjuk.
AGRIPPA rendszere azonban közvetve még sokkal nagyobb jelentőségre tett szert. Minthogy a varázstudományokat az akkori világfelfogással a legszorosabb kapcsolatba hozta volt, a tudományos varázslat együtt állott fenn s együtt bukott el a középkornak a világ szerkezetéről szóló felfogásaival, mely felfogások főleg két alapkövön, ATISZTTELESZ fizikáján és PTOLEMAEUS csillagászatán nyugodtak. Midőn KOPERNIKUS, GALILEI és KEPLER ezeket a tisztes, évezredes alapokat megdöntötték, elbukott a búvárok előtt a varázslat hitele is. Az okkultus bölcselet ezzel eljátszotta szerepét és ezentúl csak letünt idők tévedéseinek tekintélyes síremléke maradt.
A következőkben sorra vesszük a varázslatos rendszer főbb vonásait, a mint azokat a "De occulta pbilosophia" cz. munkában találjuk. De a könyv menetét nem követhetjük csak egyszerűen, mert a különböző részeket nagyon is egyenlőtlenül tárgyalja; és mert AGRIPPA, mint valamennyi varázstudós, a legérdekesebb pontokon szívesen szorítkozik puszta sejtetésekre s magára az olvasóra bízza az értelem kitalálását Világosan megmondja könyve végén: "Egynémelyeket helyes rendben tárgyaltam, másokat szigorú rend nélkül és ismét mást csak töredékesen; sokat visszatartottam és az értelmesek kutatására bíztam: ezek némileg fontolóra vevén az irottakat, nemcsak a varázslat teljes elméletét fogják benne megtalálni, hanem hibázhatatlan kisérleteket is. T. i. úgy adtam elő a tudományt, hogy az okos és értelmes olvasó előtt mi sem maradjon rejtve belőle; a rossz és hitetlen azonban ne juthasson e titkokhoz". De a természettudományok mai ismerete mellett általában meglehetősen könnyű dolog kitalálni, mire gondol AGRIPPA,
ha titokzatos kezd lenni. A mi pedig az anyag elrendezését illeti, nyilván a tárgyalás három különféle menete vegyül benne egybe, még pedig először is a voltaképeni varázslat elmélete, azután ennek gyakorlati alkalmazásai s végül az, a mit az "esoteriás-rendszer"-nek neveztek; ezeket azonban nem nehéz egymástól különválasztani. Itt most csak az elmélettel szándékozunk foglalkozni; ennek gyakorlati alkalmazásait a következő részek egyikében tárgyaljuk, még pedig részletesebben, mint maga AGRIPPA. Ellenben a harmadik eszmemenetet, melyet "Agrippa esoteriás taná"-nak neveztek, mely azonban inkább a varázshatásokat létrehozó fizikai és lelki erőkről szóló pillanatra felvillanó sejtelemnek mondható, csak később ejtjük sorra.
A rejtelmes filozofia felfogása a természetről.
A középkor felfogása a világról, mint már említettük, bizonyos tanokon alapult, melyek ARISZTOTELESZ fizikájából és PTOLEMAEUS csillagászatából eredtek, melyekhez azután a kereszténység hozzáfűzte azt, a mit a maga különleges szempontjából szükségesnek látott. E szerint a világegyetem három világból vagy birodalomból állott. Középen volt a föld, a durva, anyagi vagy elemi világ, mely ez utóbbi nevét onnan nyerte, hogy benne minden a négy elemből épült fel. A földet az ég övezte körül; előbb a hét szféra, melyekben a planéták vagy bolygók voltak elhelyezve s ezek körül azután a nyolczadik, az állócsillagok szférája. Ezt követte az "intellektuális világ, avagy az eszmék világa", a hogy AGRIPPA nevezte, azaz az angyalok és üdvözültek lakóhelyei; végül a legszélső
térben az Isten tartózkodott, a ki mindent körülfoglalt. Közfelfogás szerint a rendet a világegyetemben folytonos isteni rendeletek tartották fenn, a melyeket az angyalok hajtottak végre, a kik mindenekelőtt a csillagok járását irányíták, de ezenkívül, ha szükséges volt, az elemi világba is beavatkoztak. Ezenfelül a bolygók és az álló csillagok is hatottak a földi állapotokra, melyek egyáltalában minden magasabbnak, mindannak, a mi az elemi világon kívül állott, alá voltak vetve.
AGRIPPA varázstudományi elmélete tehát azon a gondolaton épül fel, hogy, valamint a felsőbb hatalom hatást gyakorol az alacsonyabbra, ugyanúgy az alacsonyabbnak a felsőbbre, ha csekélyebb mértékben is, vissza kell hatnia. Továbbá mindaz, a mi egyenlő fokon áll, egymást kölcsönösen befolyásolja, még pedig azon törvény szerint, hogy: minden dolog vonzódik a magához hasonló fajtához, és viszont annak erőit egész lényével magdhoz vonzza. E törvényen alapul minden varázslatos hatás; e hatások tehát tisztán természetesek, minthogy természeti törvények szerint jönnek létre.
Ezt a szerző tisztán és érthetően kimondja könyvének első fejezetében: "A világ háromszoros: elementáris, mennyei és intellektuális, minden alsóbb felett valami felsőbb uralkodik, melytől erejét nyeri. Így nyilatkozik az ősszellem és a világ teremtője mindenhatóságának ereje az angyal okban, égben, csillagokban, elemekben, állatokban, növényekben, fémek-ben és kövekben s ezek útján bennünk, emberekben. Ezért a mágia hívei nem hitték ok nélkül, hogy mi magunk is ugyanezen fokozatokon, az egyes világokon át emelkedhetünk az ősszellemek világába, az
Alkotóhoz és mindenek ősokához, a kitől minden és a kitől minden származik; sőt hiszik, hogy nemcsak a közönséges dolgok meglevő erőit használhatjuk, hanem hogy felsőbb rendű világokból új erőket is szerezhetünk. A mágia hívei ezért kutatják a külső világ erőit a természetes dolgok különféle összekeverésével és összekötik vele ezenkívül az asztrologusok szabályai, a mathematikusok törvényei szerint, az égi világ sugarai és hatásai segélyével az égi erőket.
Végül mindezt különböző szellemek hatalma által szent és vallásos szertartásokban megerősítik és bizonyítják.
Már most megkisérelem, hogy az említett három könyvben vázoljam; a könyvek elseje a természetes, másodika az égi és harmadika a szertartásos varázslattal foglalkozik.
A mágia felöleli a legtitkosabb dolgok legmélyebb szemléletét, az egész természet ismeretét. Megtanít bennünket arra, hogy miben térnek el egymástól a dolgok, s miben egyeznek. Ebből következnek csodálatos hatásai, a mennyiben a különböző erőket összefűzi s az alantasabbat a magasabbnak hatalmával mindenütt egybekapcsolja, ezért ez a legtökéletesebb s legmagasabb tudomány, magasztos és szent bölcselet, sőt a legnemesebb bölcselet abszolut tökéletesedése. Mint minden valódi bölcselet, ez is fizikára, mennyiségtanra es hittudományra oszlik. A fizika megtanít bennünket a világon levő dolgok termeszetére, azok okaira, hatásaira, idejére és helyére, tüneményeire, összességére és reszeire. A mathematika a természetet három dimenzió szerint ismerteti meg velünk és megtanít az égitestek járásának észlelésére. Végül a theologia megtanít, hogy mi az Isten, mi a lélek, az intelligencziák, az angyalok, a démonok és
a vallás. Tanítja, hogy milyen szent intézmények szokások és misztériumok vannak. Végül megismerteti a hitet és a csodákat, a szavak és jelek erejét, a szent eljárásokat és a pecsétek misztériumait. E három tudományt a varázslat összefűzi és kiegészíti, miért is joggal nevezik ősidők óta a legmagasztosabb s legszentebb tudománynak. Ha tehát valaki e tudományt kutatni akarja, a nélkül, hogy a fizikában járatos, a mathematikában otthonos és a theologiában szakavatott volna, akkor a varázslatot észszerűen megérteni nem fogja. Mert a mágia nem fejteget semmi olyat és nincsen valódi mágiai munka, mely kapcsolatban nem volna a három említett tudománnyal."/p>
AGRIPPA tehát, tervével megegyezőleg, leírását adja annak, a mit fizikának, mennyiségtannak és hittudománynak nevez. Az egész gondolatmenet vezető fonala az az iparkodása, hogy a két fentemlített törvény helyességét bebizonyítsa, hogy t. i. az összes dolgok kölcsönösen befolyásolják egymást, és hogy az alantasabb a felsőbb világokból erőket vonhat magához. Követni fogjuk tehát – még pedig lehetőleg a szerző szavaival – e bizonyítás főpontjait, a mi már azért is érdekes, mert tiszta betekintést nyujt az akkori idők természettudományába: "Szám szerint négy elem van, mely valamennyi testi dolognak alapja, úgymint a tűz, föld, víz és a levegő. Ezekből tevődik össze minden, nem egyszerű felhalmozódás, hanem vegyülés és átalakulás útján és minden ismét elemekké válik, midőn elmulik. A természetes elemeknek egyike sem fordul elő tisztán, hanem mindig többé-kevésbbé elegyülten s egymással el is cserélhetők. Így a föld vizzé lesz, ha feloldódik s agyagossá válik és a víz, midőn összesürűsödik, földdé
Ha azonban tűzön elpárologtatjuk, levegővé lesz.
Minden elemnek két sajátságos tulajdonsága van, melyek egyike specziálisan az elemé, míg a másik már következőhöz való átmenetet alkotja.
| forró | Tűz | száraz |
| Levegő |
|
Föld |
| nedves | Víz | hideg |
A tűz forró és száraz, a föld száraz és hideg, a víz hideg és nedves, a levegő nedves és forró.
Két ellentétes tulajdonsággal így állanak egymással szemben az elemek, tűz és víz, föld és levegő.
E négy elemből tevődik össze a tökéletes testek négy csoportja: kövek, fémek, növények és állatok. Ezekben minden elem benfoglaltatik, mégis minden egyes csoport egy-egy elemhez áll legközelebb. Így pl. a kövek földszerűek, mert természettől fogva nehezek, leesnek a földre és nem válhatnak folyékonyakká. A fémek vízszerűek és cseppfolyósíthatók és az alchimisták kisérletei szerint, az eleven fémvízből, a higanyból származnak. A növények annyira a levegőhöz kötvék, hogy csakis szabad ég alatt csirázhatnak és nőhetnek. Végül minden állatnak ereje a tűz ; az állatok olyan közeli rokonai a tűznek, hogy jóformán minden élet megszünik, ha a tűz kialszik. A négy birodalmon belül minden dolog ismét valamely elemhez fűződik. Nevezetesen a kövek közül az átlátszatlanok és nehezek földszerűek: vízszerűek az átlátszók és a melyeket a víz választ ki, pl. a kristályok; levegőszerűek, a melyek a vizen usznak, pl. a szivacsok és a horzsakő: végül tűzszerűek, a melyek-
ből tüzet lehet nyerni, vagy a melyek a tűzből keletkeztek, így pl. a kovás kövek és az aszbeszt. Ugyanígy áll a dolog a fémekre nézve is. Földszerűek az ólom és az ezüst, vízszerű a higany, levegőszerű a réz és ón, tűzszerű a vas és arany. A növényeknél a gyökerek sürűségük következtében a földhöz, a levelek nedvük miatt a vízhez, a virágok finomságuk miatt a levegőhöz és a magvak csirázó, termőerejük következtében a tűzhöz tartoznak. Az állatok közül némelyek főleg a földhöz tartoznak, úgymint a férgek és számos csúszó-mászó; mások a vizéi, mint a halak; azok, melyek a levegőn kívül nem élhetnek, ehhez tartoznak; tüzesek, melyek a tűzben laknak, mint pl. a szalamandra és némely kabócza, avagy az olyanok, melyeknek magas hőmérsékletük vagy tűzszinük van, mint a galambok, struczok, oroszlánok és a fenevadak, a melyek, mint mondják, tüzet lehelnek. Ezenkívül az állatok lába a földhöz, húsa a levegőhöz, életereje a tűzhöz és nedvei a vízhez tartoznak.
Az elemek nemcsak az alantasabb világban vannak meg, hanem az egekben, csillagokban, démonokban, angyalokban, sőt magában a világ alkotójában és ősképében is. Csakhogy az alantasabb dolgokban az elemek szinte durvább, anyagiasabb formában foglaltatnak; az egekben ellenben csakis erőik és tulajdonságaik szerint vannak jelen, égiesebb és jelesebb minőségben, mint a hold alatt. A mennyei föld bír ugyan a föld szilárdságával, de nincs meg a sűrűsége, a levegőnek és víznek megvan a mozgékonysága, de nincsenek meg heves áramlásaik, a tűz izzósága amott nem éget, csak világít és melegével mindent éltet. A bolygók közül a Marsz és a Nap tüzesek,
Jupiter és Vénusz levegősek, Szaturnusz és Merkur vízszerűek, a Hold földszerű. Az égi jegyek is az elemekhez tartoznak, melyek ugyanúgy megtalálhatók az angyaloknál és démonoknál is; így meg lehet különböztetni tűzi, vízi, légi és földi szellemeket."
A földi dolgoknak többféle erőik és tulajdonságaik vannak. E természeti erők közül egynémelyek elemi természetűek, úgymint a felmelegedés, a lehűlés, a nedvesedés és kiszáradás. Ellenben a legtöbb egyéb erő másodlagos, azaz a dolgok csakis az elemek összetevődése útján tesznek rájuk szert; ide tartoznak pl. az érlelő, emésztő, feloldó, puhító, összehúzó erők. Végül van a dolgoknak sok titkos erejük is, így pl. a mérgek ellen való védekezés, a vas vonzási ereje stb. Ezeket az erőket okkultusaknak nevezik, mert okaik rejtettek, azaz mert az emberi ész azokat felkutatni nem tudja. Így az ételt a gyomorban a meleg emészti meg, melyet ismerünk, de valamely előttünk ismeretlen, rejtett erő változtatja át hússá és vérré; hogy erre a meleg nem képes, az világos; mert hiszen, ha erre képes volna, ugyanúgy megtehetné ezt a tűzhely melege is. Mindezeket a titkos tulajdonságokat a dolgok fölülről, az intellektuális világból nyerik, hol az összes dolgok szellemi ősképeit, az eszméket találjuk. Ám az eszmék a dolgokra nem képesek közvetlenül hatni. Mert a mozgás oka a szellem, mely saját erői útján hat. Az anyag ellenben sokkal alsóbbrendű és képtelen önmagát mozgatni. Kell tehát, hogy egy közvetítő tag, médium legyen, mely által a szellem az anyagot mozgásra indítja, s melynek egyidejűleg szellemi és testi természetűnek kell lennie. Ez a közeg vagy médium a világlélek, vagy a mint szintén nevezni
szokták: a "kvintesszenczia", azaz "az ötödik elem", mert nem a négy elemből való, hanem ötödiket alkot mellettük, vagy talán felettük. Ez a világlélek a szükséges közvetítő tag, melynek segélyével a szellem a durva anyagra hatni tud; ugyanazt a szerepet viszi a világegyetemben, mint testünkben a lélek, a melynek köszönhetjük, hogy szellemünk a tagokhoz fűződhetik és hatni tud reájuk.
"A világlélek, a kvintesszenczia segélyével, a szellem szétterjed minden fölött, és nincs is a világon semmi, miben annak legalább a szikrája meg nem volna. Legerősebben hatol be a szellem oda, a hol a lélek leginkább túlsúlyban van, mint a csillagokban; ezekből sugaraikkal terjed tovább, minek következtében a dolgok összehangzásba jutnak a csillagokkal.
A bolygók és a többi csillagok ily módon a kövekben, fémekben, gyökerekben és az összes jó lényekben azoknak valamennyi rejtett tulajdonságait előidézik. A kvintesszenczia nagy hasznunkra lehet, ha értjük a módját, hogy hogyan kell valamely anyagból, pl. fémből kivonni és más anyagba beléoltani, melynek azután magasabb tulajdonságokat kölcsönöz. Ezért igyekeztek az alchimisták a kvintesszencziát az aranyból és ezüstből kivonni és más fémekbe oltani, melyek azután rögtön arannyá, ezüstté válnak. Én értek e művészethez, láttam is egynehányszor gyakorolni, de nem bírtam több aranyat kihozni, mint a mennyi annak az aranynak a súlya, melyből a lelket kivontam. Mert ez utóbbi külső, nem pedig belső alak levén, a tökéletlen testeket saját mértékén fölül nem változtathatja tökéletesekké; de nem tukdom, hogy ez más műfogásokkal esetleg sikerülhet."
Azokat a titkos tulajdonságokat, melyeket a dolgok a csillagok sugarai reven a világlélek által nyernek, csak kisérletek és hozzávetések útján lehet megtalálni. Annak, a ki fel akarja őket kutatni, első sorban tudnia kell, hogy minden dolog a magához hasonló neműhöz vonzódik és azt egész lényével magához vonzza, még pedig úgy elemi, mint rejtett tulajdonságaival.
Így a tűz fellobog az égi tűz felé s a víz lefolyik a víz felé. Látjuk ezt az élő lényeken is, melyeknek táplálkozó ereje nem növényekké, sem gyökerekké, de hússá alakítja az ételeket; az orvosok pedig tudják, hogy miként segít minden dolog azon, a mi hozzá hasonló. A tekenős béka lábai hasznára vannak annak, a ki podagrában (köszvényes lábfájásban) szenved, ha felakasztjuk őket, lábat lábra, a jobbot a jobbra, a balt a balra. Minden meddő állat meddőséget okoz és ha szerelmet akarunk ébreszteni, akkor olyan állatot kell keresnünk, mely szerelmetessége miatt kitünik, mint a galamb, a veréb vagy a fecske es ezekből ismét azokat a részeket kell, hogy vegyük, melyekben a szerelem ösztöne leginkább uralkodik. Röviden: "minden dolog, mely feleslegében van egy bizonyos mineműségnek vagy tulajdonságnak, mint a milyen pl. a melegség, hidegség, merészség, félelem, bánat, harag, szeretet vagy gyűlölet vagy akár más valamely szenvedély vagy erő: mindezek hatalmasan vonzódnak a hasonló tulajdonságú dolgokhoz és ezekben hasonló erőket ébresztenek életre".
Valamint [amint] tehát itt a földön a hasonnemű dolgok befolyásolják egymást, ugyan úgy tartozik az alantasabb a hasonnemű magasabb alá és ettől nyeri erőit. "Így minden dolog valamely bolygó vagy égi jegy
alá tartozik; de nehéz felismerni, hogy az egyes dolgok, mely csillagok vagy jegyek alá tartoznak. Megtanulhatni ezt részint olyképen, ha vizsgáljuk, hogy az illető dolog az égi testek milyen sugarait, mozgását vagy alakját utánozza, részint pedig az illető dolog és valamely csillag hatásai között fennálló megegyezés alapján. Így a tűz és a világító láng s a folyadékok közül a vér a Nap alá tartoznak, szolárisok". A fémek közül az arany szoláris a fénye miatt, a kövek közül azok, melyek a Nap sugarait utánozzák, a napkő és a karbunkulus, mely éjjel világít. Szolárisak a heliotrop, a jáspis és a smaragd is és a Naptól azt a tulajdonságokat nyerik, hogy méreg ellen védik meg az embert, továbbá a topáz, rubin és az auripigment, mert szinük olyan, mint a Napé és az aranyé. A növények közül szolárisok azok, melyek, miként a napraforgó, a nap felé fordulnak, avagy melyek, miként a lotoszvirág, bezárják leveleiket, ha a Nap lenyugszik s ismét széthajtják azokat, midőn fölkél. Szolárisok azok is, melyeknek virágai vagy más részei napszinűek. Az állatok közül szolárisok a nagyok és merészek, mint az oroszlán, a krokodilus, a kos és a bika; a madarak közül a főnix, az egyetlen a maga nemében, és a sas, a madarak királya, Úgyszintén azok is, melyek dicsőítő énekkel köszöntik a Nap keltét, mint p. o. a kakas és a holló". AGRIPPA így veszi sorra az egyes bolygókat és égi jegyeket és kimutatja, hogy hogyan tartozik minden dolog ahhoz a csillaghoz, melyhez valamely tekintetben hasonlít.
De nem csak minden földi dolog és a föld különböző részei, országok, tartományok és városok vannak a csillagoknak alárendelve és kapnak erőket
tőlük; hanem vannak bizonyos vonalak is, a csillagok ismertető jelei vagy "karakterei", melyek számos a földön levő dologba bevésve találhatók s a csillagok erőit rejtik magukban. Ezek az ismertető jelek a növényeken a gyökerekben és gumókban, levelekben és viragokban találhatók; az emberen a kéz vonalaiban látjuk őket, és segítségükkel a régi chiromanták az embernek sorsát kezéből olvasták ki. A különböző dolgok között, a legalacsonyabbaktól a legmagasabbakig tehát bizonyos összehangzás van; a tárgyak e megegyezés alapján, melyet a görögök szimpathiának neveztek, vonzzák egymást.
"Minden magasabb erő minden vele megegyező alacsonyabbhoz hosszú, megszakítatlan sorban küldi sugarait; másrészt pedig az alantasabb fokról fokra haladva eljuthat a legmagasabbhoz. Az alacsony úgy van a magasabbal összekötve, hogy egy bizonyos befolyás a sorozat legszélsőbb végpontjáig kihat ugyanúgy, mint a megfeszített zsinór is egész hosszában rezeg, ha az ember csak egyik végét érinti is".
Minthogy pedig mindaz, a mi megegyező s ennek következtében kapcsolatos, egymás erejét vonzani igyekszik, ezért az égitestek erőit lefelé vonzhatjuk oly módon, hogy összegyűjtjük mindazokat a dolgokat, melyek az illető csillag alá tartoznak. És nemcsak az égi erőket vonzzuk le ily módon, hanem, minthogy az égi testek erőiket az eszmék világából nyerik, általuk a bolygók útján ható intelligencziákat és démonokat is levonzhatjuk. Különösen hatékony ilyenkor mindenféle füstölőszer, mely bizonyos bolygók alá tartozik, a mennyiben a levegőt oly gőzökkel telíti, melyek az égi befolyást különösen könnyen veszik fel. Egyúttal hatalmas hatást gyakorolnak az emberi
szellemre s felette csodálatos módon hasonló tulajdonságokat ruháznak az emberre. AGRIPPA minden bolygóra megadja az illető füstölőszer összetételét; nehány példa elegendő lesz ezek megítélésére.
"A Nap számára füstölőszerűl sáfránt, ambrát, mosuszt, áloét, balzsamot, babért, szegfüszeget, mirrhát és tömjént végy; mindezt úgy kell megfőzní és olyan arányban kell keverni, hogy a szaga lehetőleg kellemes legyen. Ezt a port azután sasvelővel, vagy fehér kakas vérével kell keverni és pilulákba sodorni. A Hold számára való füstölőszert szárított béka fejéből, bika szemeiből és fehér mák magvából tömjénnel és kámforral vegyítve kell készíteni s az egészet lúdvérrel kell keverni" stb.
Többféle varázshatás származik a "kölcsönös megegyezés"-ből vagy "a dolgok szimpathiájá"-ból; főleg az emberi lélek hatékony ebben. Alvás közben leginkább fogékony égi befolyásokra; így álmok keletkeznek, melyekben gyakran jövendő dolgok jóslata rejlik. Minthogy azonban a felsőbb dolgok befolyása minden emberi lélekre különbözőképen hat, az álmok magyarázására nincsen semmiféle megállapított szabály. Minden egyes ember írja le a maga álmait és az azokat követő eseményeket; ebből azután jövendő álmai magyarázatát le fogja vonhatni.
A léleknek a vele egyező dolgokra szintén nagy a hatása s ezeket maga szerint formálja. Először is a testre hat, melylyel össze van kötve. Így láthatjuk, hogy minden emberi szenvedély kifejeződik a testen, főleg az arczon. De a hasonneműség törvénye értelmében a lélek másokra is hat. Az éhes ember szájában összefut a nyál, ha másvalakit jóizűen lakmározni lát; minden szenvedély és hangulat, melyet másvalakin
észlelünk, könnyen átmegy magunkra. Innét van az, hogy a varázslók, ha bajt akarnak okozni, merev nézésükkel gonosz módon megronthatják az embert. Főleg olyankor, midőn valami a képzelő erőt élénken felizgatja, az ember belsejében az elképzelt dolog képe keletkezik, mely a vérben lemásolódik; a vér ezt a képet azután az általa táplált testrészekbe viszi. Így származik mindenféle torzszülött az áldott állapotban levők túlságosan befolyásolható képzelőereje következtében; SZENT FERENCZ sebhelyei (stigmák), mint mondják, oly módon keletkeztek, hogy Krisztus sebeit sokáig nézegette.
Az okkultus bölcselet számbeli okoskodásai.
"A mennyiségtan oly benső kapcsolatban van a varázslattal és olyan szükséges ez utóbbira nézve, hogy bárki akarna is nélküle varázslattal foglalkozni, egészen ferde útra jutna, hiába vesződnék és sohasem érné el a kivánt hatásokat. Mert e világon minden természetes erő csakis szám, súly, mérték, összehangzás, mozgás és fény által van és bennük gyökerezik az alapja mindazoknak a dolgoknak, melyeket látunk. Sőt a számtani tudományokkal olyan műveket lehet alkotni, melyek a természetesekhez hasonlítanak, még ha minden természetes erő hiányzik is. Így a régiek arany szobrokat készítettek, melyek beszéltek és fából galambokat, melyek repültek. Ugyanígy csodálatos utánzatokat teremthetünk a geometria és fénytan segítségével, midőn vájt tükrökkel a levegőben bizonyos távolságban a tárgyak képeit előidézhetjük. És én értek hozzá, hogy hogyan lehet két szembeállított tükör segítségével messze távolból, világosan látni
mindazt, a mit a nap sugarai megvilágítanak. (1) Ugyane tudomány segélyével más csodálatraméltó dolgokat is lehet mívelni, sziklákat eltávolítani, hegyeket rendezni, mocsarakat szárítani, völgyeket kitölteni, stb., a mint mindezt a legszavahihetőbb történetírók tanusága szerint véghez is vitték. A számokban tehát nagy erő és hatalom rejlik; ezt nemcsak a legelőkelőbb filozofusok, hanem az egyházatyák is tanítják. Hogy milyen nagy a számok hatalma a természetben, látjuk a gyökérből, melynek "pentaphyllon" vagy "ötlevél" a neve, mely ötös száma következtében daczol a mérgekkel, elűzi a szellemeket és elősegíti a kibékülést." Az egész természetben jelentőségük van a számoknak; a földön, az egekben, mikrokozmoszban és az eszmék világában minden számok szerint igazodik. Ezt megvilágosítandó, AGRIPPA az 1-től 12-ig terjedő számokról a táblázatok egész sorozatát közli, melyekben a legkülönfélébb dolgokat állítja össze, hogy kimutassa, hogy az egyes számok hogyan hatnak át mindent. E táblák közül itten csak a hetes szám skáláját közöljük, mely megmutatja, mi tartozik a hetes bolygó alá és az imént megbeszélt viszonyokról tömör alakban nyújt áttekintést.
De nem csak a számoknak, hanem a dolgok nevének is nagy a varázsereje és jelentősége, mert minden szám nevet és minden név számot jelent. Mint már fentebb említettük (192. l.), sem a héber
(1) Itt nyilván tükör-messzelátót ír le. Ha a tükröket nem helyezzük a messzelátóba, akkor általában csak azok a tárgyak lesznek láthatókká, melyekre a nap közvetlenül süt. AGRIPPA leírása olyan fontos, hogy véleményem szerint kétségtelenül ismerte a tükör-messzelátót, ha mindjárt kezdetleges alakjában is, – másfél századdal előbb, mielőtt NEWTON felfedezte (1671). Szerző jegyzete.
