A spiritizmus keletkezése Amerikában.
Davis Andrew Jackson.
DAVIS ANDREW JACKSON, kit méltán neveztek el a új világ SWEDENBORG-jának, 1826. augusztus 11-én Blooming-Groveban, New-York állam Orange grófságában született. Atyja iszákos varga volt, anyja vallásos és művelt lelkű nő, ki gyöngéd, vézna, nehéz felfogású gyermekének szeretettel viselte gondját; azonban ideges és távolbalátó volt, minek következtében a fiatal DAVIS mind atyai, mind anyai ágról terhelt volt és szomnambulizmusra való hajlamosságot örökölt. Nagy mértékben növelte a gyermek eme hajlamosságát, hogy babonás és túlzásra hajló anyjának felügyelete alatt nőtt fel. Ily módon képzelete és kedélyvilága folyton új meg új táplálékot nyert, míg fejlődése egyéb tekintetben visszamaradt, olyannyira, hogy csak tízéves korában adhatták iskolába. Iskoláztatásával azonban már egy év mulva, mielőtt még a legelemibb ismereteket elsajátíthatta volna, fel kellett hagynia. Előbb gipszmalomban dolgozott, majd utóbb falusi szatócsnál inaskodott, de mindehhez gyöngének és ügyetlennek bizonyult. Végre egy nagyon vallásos farmer özvegye juhpásztorul fogadta; az özvegy a katekizmus olvasására és szorgalmas templomlátogatásra szorította DAVIS-t, ki ezáltal csakhamar vallásos elmélkedésbe merült, minek következtében szomnambul állapotban látomásai keletkeztek. Nyolcz éjjel egymásután szomnamhul állapotban járt kelt és leírta az éden kertjét, a mint ezt álmában látta volt. Miután foglalkozását többszörösen változtatta, ismét csak üzletbe adták tanulónak, a mikor alkalma nyilt, hogy hiányos ismereteit az esti tanfolyamon egé-
szítse ki. Ebben az időben, az 1848-ik év vége felé, DAVIS életében fordulat állott be. Mr. LEVINGSTON magnetizőrhöz került, ki az abnormis hajlamú fiúban kisérleteihez kitünő médiumra talált; kezei között a gyermek abnormis hajlamai rendkívül gyorsan kifejlődtek. Szomnambul állapotban egyik látomása a másikat követte; legtöbbet GALENU5 és SWEDENBORG szellemeivel közlekedett [érintkezett]. Távolbalátása ez időben főképen a betegek gyógyítására irányult; gyógyító-médiummá lett, a mennyiben szomnambul állapotban felismerte a pácziensek betegségét és gyógyítószert is javasolt. Néhány éven át mint gyógyító médium Ms. LEVINGSTON-nal és egy lelkésszel Amerikában utazott; sok szabad idejét főképen orvosi és természettudományi munkák, SWEDENBORG misztikus műveinek stb. buzgó tanulmányozására használta fel.
1843. május havában DAVIS-nak számos látomása volt, melyekben "rendkívüli kinyilatkoztatásoknak" lett részese és azt a parancsot kapta, hogy azokat az emberiség jelen és jövendő üdvére közzétegye. Ezért letelepedett New-Yorkban és természet- és szellembölcseletét szomnambul állapotban tollba mondotta. Két évig dolgozott e munkán és így keletkezett első és legjelentékenyebb műve: "The principles of nature, her divine revelations, as a voice to mankind". Ebben a sajátságos műben kifejezett eszméi sok ellentmondásra találtak, de számos lelkesült hívet is szereztek neki, kik az új filozofiát egész Amerikában terjesztették.
DAVIS immár hírneves ember volt. 1830-ben Stratfortba hívták, hogy az itt történt csodadolgokról véleményt mondjon. Ez esetek megvilágítására írta tulajdonképeni spiritiszta munkáját: "The philosophy of spiritual intercourse". Felolvasásai, melyeket Amerika városait
beutazva, filozofiájáról tartott, bőven jövedelmeztek ehhez járult még, hogy több spiritiszta ujság szerkesztője lett. Alapgondolatait "The great harmonia" czímű hat vaskos kötetre terjedő művében fejtette ki bővebben. Háromszor nősült és egyik nejével tetemes vagyont kapott hozományul. Számos munkát is írt: így önéletrajzát, "The magic staff" czímü könyvet és több munkát a gyermeknevelésről. 1884-ben az Egyesült-Államok orvosi kollégiuma az orvostudomány és anthropologia doktorává nevezte ki. Egy évvel utóbb nyugodalmasabb életre New-Jerseybe vonult vissza, a hol tudomásom szerint még ma is él.
DAVIS számos műve közül egyelőre csak az elsőt, a "The principles of nature" czímű munkát tárgyaljuk. Jóllehet e könyve csak távolról vonatkozik sajátképeni tárgyunkra, szükséges vele foglalkoznunk, mert DAVIS ebben fejti ki gondolatait a léleknek a halál után való állapotáról és "A szellemekkel való közlekedés taná"-ban már csak a következtetéseket kellett levonnia, hogy spiritiszta rendszerét teljesen kiépítse. A két mű e benső összefüggése következtében a "The principles of nature"-ben hirdetett tan számos spiritiszta irány vallásos és részben szocziális programmjává vált. A könyv óriási elterjedése is bizonyítja – 50 év alatt majdnem 40 kiadást ért – hogy a modern Amerika szellemi életében milyen kiváló szerepe jutott. A spiritizmus további fejlődése e mű ismerete nélkül teljesen érthetetlen.
Midőn DAVIS főmunkáját írta, nagyon tudatlan volt. Mindenütt, hol a pozitiv csillagászat, geologia vagy történelem ismerete szükséges, könyve csak úgy hemzseg a durva hibáktól. Ezért, csak valamennyire művelt embernek, valóságos kinszenvedés, ha a mű
első részeit elolvassa. A harmadikv rész azonban "A voice to mankind", mely korunk társadalmi viszonyait tárgyalja, lebincseli érdeklődésünket; kezdjük a mű szellemét megérteni: a proletár gyermek részvéte jut itt szóhoz, mellyel a hasonlót sorsban szenvedők iránt viseltetik, kiknek szomorú helyzetét saját keserves tapasztalataiból ismerte meg. Midőn DAVIS ezeket a viszonyokat tárgyalja, valósággal ékesszólóvá lesz.
"A szegények azok, kiknek kivánságai sohasem teljesülnek. Ez nyomorítja meg őket annyira, hogy exisztencziájukat még figyelemre sem méltatják. Ők azok, kikre az emberi nem minden terhe, minden szenvedése nehezedik és tudatlanságuk következtében ebben az állapotukban meg kell maradniok. Ahhoz nem értenek, hogy a bűnt, a nyomort, mely közöttük tanyázik, megindító ékesszólással lefessék embertársaiknak; a békókat, melyeket hordanak, s melyek lehúzzák őket a földhöz, nem rázhatják le. Az osztályrendszer börtönéből nem tudnak szabadulni és szavukat sem emelhetik amaz embertelen bánásmód ellen, melyet ellenük alkalmaznak. A szegények a társadalom legalsó fokán állanak és folytonos ipari munkájukkal viselik a világ súlyos terhét, mely reájuk nehezedik. Nincsenek eszközeik, melyek segítségével e helyzetükből szabadulhatnának, vagy előbbre haladhatnának, mert haladásukat mindenképen ellenzik és emelkedésüket gátolják....
Úgy látszik, DAVIS egész munkája arra irányul, hogy a társadalom mostoha gyermekeit megvigasztalja azzal, hogy a haladás lehetséges és hogy a szegénység nem szükséges baj. Ámde ezzel meg az uralkodó vallással került ellentétbe, mely éppen az ellenkező álláspontot vallja és azt állítja, hogy a sze-
génység teljesen nem irtható ki. A vallás ez ellentmondó tételét meg kellett czáfolni és az alaposság, a mellyel ezt DAVIS végezte, inkább németre vall, mint amerikaira. Egész kozmologiát ír.
Könyvét azzal kezdi, hogy leírja a világtestek keletkezését az ősi ködből, majd áttér a föld geologiai alakulásának, a növényi és állati élet keletkezésének és fejlődésének tárgyalására. A második részben az emberi nem őstörténetével foglalkozik, melyben természetesen a vallások keletkezése érdekli leginkább és ezek közt ismét a biblia tanításai, melyeket nagy gonddal tárgyal. A bibliát nagyon alaposan ismeri; az a hidegvér azonban, mellyel történelmi tényeket megmásít, ha arról van szó, hogy a vallások mithologiai karakterét bizonyítsa, páratlan a maga nemében. "Arra, hogy a bibliai történettel külön foglalkozzam, csak az az ok kényszerített, hogy a biblia rengeteg tudatlanság, babona és hibás ismeret szülőoka lett a földön. Ez okból bebizonyítottam, hogy a biblia egyes részei kompendiumok vagy kivonatok a keleti mithologiából – zsidó, egyiptomi és perzsa költészetből – valamint beavatott szellemek műveiből és ragyogó képzeletéből. Azok az írott lapok sok nemes és felvilágosult embert állítanak elénk, kiknek gondolkodó ereje és képzelő tehetsége legnagyobb tiszteletünket és csodálatunkat teljesen megérdemli. Sok gyönyörű allegorikus és szimbolikus történet fordul benne elő és fényesen, pompásan is magyarázható. De a világ e történetnek oly isteni jelleget tulajdonít, a melyre az nem is tart igényt, és igy az egészet homályba, valami érthetetlen miszticzizmus és titokzatosság köntösébe burkolja, mely ítéletünket erőszakkal akarja kényszeríteni, és szellemi
képességeinkct természetes állapotukból, rendes működésükből kizökkenti." (1)
A kereszténység dogmái közül főképen az eredendő bűnnel, a bűnbocsánattal és örök kárhozattal nem tud megbékülni.
"Az eredendő bűnről szóló tan az embert eredeti állapotában mint testi és lelki tekintetben tiszta lényt, mint a teremtés koronáját tünteti fel és felruházza őt egy isteni lénynek majdnem minden tulajdonságával. Ezt a tiszta, ártatlan embert oly csábító kisértések környezik, melyeknek nem tud ellenállni. Ámde nem igazságtalanság-e azt hinnünk, hogy Isten, ki az embert alkotta, ki tisztaságot és jóságot oltott szivébe, másrészt megtagadta tőle azt a képességet, hogy a kisértésnek ellenállni tudjon. Méltatlan dolog az istenségnek oly alattomos tervet tulajdonítani, mely az embert minden időre, tán örökre, boldogtalanságra kárhoztatja, mely még meg sem született nemzedékeket évezredekre sujt. Az eredendő bűn tana Isten jóságát és bölcseségét méltatlanul kisebbíti."
"A tanítás szerint Krisztus hivatása az volt, hogy az embert közbenjárásával az örök kárhozattól megmentse. Ez a nézet nagyon közel jár az első emberek theologiai felfogásához. Ámde mondhatjuk, hogy valótlan és a józan ésszel épen nem fér össze az a felfogás, mely szerint Krisztus azért jött, hogy azt az adósságot, melyet az emberiség csinált, lerójja."
"Figyelemre méltó az is, hogy az örök kárhozatban való hit ott tenyészik legjobban, a hol ostobaság, tudatlanság és babona uralkodnak. Nem kevésbbé érdemli meg figyelmünket az a körülmény, hogy az
(1) Thc principles of nature.
a rémes és igazságtalan dogma ugyanoly mértékben veszít tért, a mily mértékben az emberi szellem előítéleteit elveti és intelligenssé válik. E dogma sötétségből ered és sötétségbe vezet, és maga is oly sötét, hogy annak a tiszta fényes világosságnak, mely a felvilágosult ész trónusát körülövezi, még csak közelébe sem férkőzhetik. Csakugyan félrevezették az embereket, hogy higyjenek az örök tűz óczeánjában, melyet elvetemült, elkárhozott lelkek anyaga táplál, kiknek kinszenvedései az isteni szellem dicsőségét és fenségét növelik! Csakugyan azt tanítják, hogy tüzes nyilakat szór, melyekkel a Mindenható büntetése borzasztó kárhozatba dönti az embert!
E sötét tannal ellentétben DAVIS a más világon jobb állapotokat helyez kilátásba. Lirai szóáradattal, mely igaz prófétához méltó, leírja a szellemek életét és folytonos tökéletesedésüket a "másik szférában".
A hely szűke, sajnos, nem engedi meg, hogy e nagy fejezetet egész terjedelmében közöljem; töredékből pedig csak hamis fogalmat nyernénk arról a valóban fenséges prófétai hangról, mely DAVIS e leírását jellemzi. Elmélkedései nagyon hasonlók SWEDENBORG-éihoz, azzal a különbséggel, hogy míg SWEDENBORG azokat a lelkeket, kik haladni nem akarnak, pokolra veti, addig DAVIS sem megállapodást, sem visszaesést nem tart lehetségesnek; a lelkek valamennyien a nagyobb tökéletesedés felé haladnak.
Érthető, hogy DAVIS nem épen rokonszenvező szemmel nézi a papságot, de támadásai durvaság nélkül valók. Ő mindig humánus marad, megőrzi felsőbbségét, sajnálkozik tévedéseiken, és éles elmével korholja őket.
"A papság állása nagyon szerencsétlen. Meg-
érdemlik az egész világ rokonszenvét, azonban foglalkozásukat mielőbb meg kellene változtatniok. Kellene, hogy befolyásuk inkább az igazságon, mint a tudatlanságon, inkább a jóakaraton, mint a korlátoltságon, inkább a világosságon, mint sötétségen, inkább a természeten, mint könyvön, inkább az Istenen, mint az ördögön alapuljon, a ki – t. i. az ördög – manapság legjobban támogatja és védelmezi a papokat azok ellen a támadások ellen, melyeket a természetes erkölcs és emberi intelligenczia ingatag rendszerük ellen intéz."
Így fűszerezi könyvének vallásos részét polémiákkal, sikeresen támadva azokat a vallásokat, melyek az emberiség nagypbb részét a földön örök szegénységre, a más világon pedig még siralmasabb állapotra kárhoztatják.
Ezzel ellentétben, mint láttuk, DAVIS tanítása szerint az egyén túlvilági élete nem egyéb, mint folytonos tökéletesedés, – de az emberiség már itt e földön is mind inkább elviselhető állapot felé halad.
A tökéletlenség állapotában élünk. Ámde miként a chaoszból szabályszerű mozgással égi testek fejlődtek, úgy az emberi társaság is rendezetlen állapotából rendezett viszonyok felé halad.
A hydesvillei és stratfordi kísértet.
Rátérünk arra az eseményre, mely az egész spiritiszta mozgalomnak tulajdonképeni okozója volt.
Wayne grófság Hydesville nevű falucskájában egy ember éjnek idején arra ébredt, hogy ajtaján kopognak. Utána néz, de nem lát senkit. Alig, hogy visszafekszik ágyába, ismét kopogást hall és ez több-
ször ismétlődik, a nélkül, hogy okát felfedezte volna. Kevéssel utóbb, éjfélkor, kis lánykája kiáltva ébredt fel és elbeszélte, hogy arczát egy hideg kéz végig simította. Azután semmi sem hallatszott már a dologról, míg később egy MR. FOX nevű tekintélyes methodista férfiú nejével és három leányával ama házba költözött. 1848 február havában, miután a gyermekeket már lefektették, ismét csak elkezdődött a sajátságos kopogás. Egyik gyermek tréfából az ujjával csattogatott és a kopogás ugyanabban a taktusban felelt. A gyermek erre azt kiáltja: "számlálj csak egyet, kettőt, hármat, négyet" és így tovább; minden szám előtt tapsolt kezével. Az ismeretlen lény ugyanannyit kopogott. Erre FOX-né felszólított, hogy már most számláljon tízig; mire tíz koppanás hallatszott. Azután a gyermekek korát kérdezte; minden kérdésére a megfelelő számú koppanás felelt. Ekkor az asszony azt kérdezte, hogy ember-e az, a ki e zajt okozza. Erre nem jött felelet. Majd azt kérdezte, hogy szellem-e? Ha szellem, akkor kopogjon kétszer. Két kopogás volt a válasz. Majd tovább kérdezősködött és megtudta, hogy a szellem e földön szatócs volt, ugyanabban a házban lakott, hol meggyilkolták és a pinczébe temették. – Megvizsgálták a dolgot és a pinczében csakugyan csontvázat találtak. Az eset feltünést keltett, a szomszédok oda sereglettek, hogy hallják a kopogást, mely ezután állandóan ismétlődött; de okát felfedezni senki sem tudta. A FOX családról kijelentették, hogy az ördög szállotta meg, és ki is zárták a metodista községből; nemsokára azután Rochesterbe költöztek.
Itt a kopogás ismét elkezdődött és ugyanolyan feltűnést keltett, mint Hydesvilleben. Minthogy csak
akkor hallatszott, ha a gyermekek is ott voltak, természetesen azt hitték, hogy valamely módon a gyermekek okozzák a zajt.
Ezért a város legtekintélyesebb embereiből bizottságot alakítottak, melynek feladata volt, hogy az esetet megvizsgálja. E bizottság nagy gonddal fogott dolgához; a gyermekeket párnákra állította és meggyőződött arról is, hogy nincsen oly készülékük, mellyel e zajt előidézhetnék. Mindeme rendszabályok daczara a kopogás a padozatban és a falakban hallható volt és okát felfedezni nem lehetett. Sok ember jött esténkint a FOX-családhoz, hogy a hírhedt kopogást hallja. Rendesen egy nagy asztal köré gyűltek és most már úgy hallatszott, hogy a hangok az asztalból indulnak ki. Így fedezték fel az asztalkopogást, majd nemsokára az asztal mozgatását, az ú. n. asztaltánczoltatást is. Sokan már most úgy találták, hogy ily hangok és mozgások az ő közelükben is keletkezhetnek, míg más embereknél ilyesmi soha sem történt. Így állapították meg, hogy a médiumitás olyan adomány, mely csak egyeseknek adatott.
E nevezetes jelenségekről Rochesterben, majd a szomszédos városokban nyilvános felolvasásokat tartottak. Így tágabb körben is megismerték és az asztalokkal való kisérletezés csakhamar mindenfelé megindult és kevés időbe múlt, hogy a mozgalom egész Amerikában elterjedt és hozzánk Európába is átszármazott. Hogy itt hogyan fejlődött tovább, arra később még rátérünk; egyelőre az amerikai viszonyokkal kell foglalkoznunk. Persze nem tartott sokáig, s rájöttek, hogy a szellemek egyebet is tudnak, mint az asztaltánczoltatást. A spiritiszta szeánszokon sok csodálatos tüneményt észleltek, különösen a mikor sötétben az
asztalok köré gyűltek. Tárgyak, melyekhez senki sem nyult, mozgásnak indultak; hangszerek, melyeken senki sem játszott, egész zenedarabokat zenéltek el; a médiumok beszélni kezdtek és értesítést adtak olyan dolgokról, melyeket nem is ismerhettek – mindez annak a jele, hogy itt magasabb intelligencziájú lények működtek közre. Nem szükséges, hogy e kezdetleges jelenségekkel bővebben foglalkozzunk; később a legsajátosabb médiumitásos jelenségekre egyenkint rátérünk és ugyanakkor mindegyiknek történeti fejlődését is – a mennyire helyünk engedi – tüzetesen megbeszéljük. Minthogy mind e jelenségek teljesen érthetetlenek voltak, a tudósokat tüzetesebb vizsgálódásra ingerelték. Így EDMONDS, a nagytekintélyű amerikai jogász és HARE tanár, chemikus, érdeklődtek a dolog iránt és kutatni kezdtek. Érdekes vizsgálódásaikat később tárgyaljuk, itt csak azt állapítjuk meg, hogy mindketten elfogadták a spiritiszta tant, mint e jelenségek egyedüli magyarázatát. Egyidejűleg azonban vizsgálódásaik eredményei más oldalról komoly ellenzést keltettek. DODS, amerikai hipnotizőr kimutatta, hogy EDMONDS valamennyi leírása olyan határozatlan és megbízhatatlan, hogy épenséggel nem biztos, vajjon a jelenségek, melyeket megfigyelt, nem alapulnak-e a médiumok részéről bizonyos hipnotikus jelenségekkel kapcsolatos csaláson. Az amerikai tudósoknak tehát nem sikerült a médiumitásos jelenségeket minden kétségen kívül helyezniök.
Alig némult még el Rochesterben a kopogás, midőn egy másik amerikai városban – Stratfordban – még komolyabb kisérteties tüneményeket észleltek. Ez az esemény különösen azért fontos, mert DAVIS-nak, kit a helyszinére hívtak, alkalmat szolgál-
tatott a szellemek és emberek érintkezéséről alkotott elméletére, a melyet csekély eltéréssel, minden valódi spiritiszta ma is vall.
A kisértet PHELPS hitszónoknak, a theologia doktorának házában ütötte fel tanyáját; épen úgy, mint Hydesvilleben, itt is kopogással s a tárgyak mozgatásával kezdte. Továbbá a szobában mindenféle holmit titokzatos módon össze-vissza hányt. A tárgyaknak lába kelt és még akkor is mozogtak, ha a szoba ajtaját rájuk zárták. Egy ízben látták, a mint az egyik szék a padlóról felemelkedett és ötször, hatszor egymásután oly erővel esett vissza, hogy az egész ház megrendült belé és még a szomszedok is megérezték. Majd meg a fémből készült nagy karos gyertyatartót, mely a kandallón állt, láthatatlan kéz a padlóra állította és addig verte, míg el nem tört. Ismét más alkalommal az egyik szobában a házból összehordott rongyokból összefoldozott, emberformára kitömött alakokra bukkantak. Mindeme tünemények leggyakrabban a fiatal, tizenegy éves PHELPS HARRY személyéhez fűződtek. Ezt a kisértet többféleképen üldözte. Majd a ruháját tépte szét, majd a kútba dobta, sőt egyszer megkötözte és felakasztotta egy fára. Majd mindenféle pusztítás történt a házban. Az ablakokat, üvegtárgyakat összetörték; dr. PHELPS jegyzőkönyveiből, melyek íróasztalában voltak elzárva, lapok szakadtak ki, végre tűz ütött ki az íróasztalban, úgy, hogy számos levél és kézirat elégett. Így folyt le néhány esztendő, míg végre PHELPS-ék rászánták magukat, hogy az ellenséges hatalmakkal a FOX-család módjára alkudozásba bocsátkoznak. Így azután lassankint megszüntek a bajok.
E közben DAVIS, mint már említettük, a házban
járt és megnézte a dolgot. Valóban nem is volt kivánható, hogy oly szomnambul természetű ember, mint a minő DAVIS, ki maga is eleget érintkezett kisértetekkel, hasonló eseményeket józanul ítéljen meg. Ezért ő is arra az eredményre jutott, a mire a többiek: szellemek kisértenek Stratfordban, Hydesvilleben és máshol is, a hol az asztalok tánczolnak. Annak megmagyarázására, hogy mindezt hogyan és miért cselekszik a szellemek, DAVIS a "The philosophy of spiritual intercourse" czímű nagyon sajátságos munkáját írta meg. Ebben stratfordi megfigyeléseiből többfélét közöl, a mi nekünk érdekes. Első sorban elmondja, hogy a HARRY gyerek nagyon ideges fiú volt; elmondja továbbá, hogy "a szülők mindig, minden esetben szóról-szóra elhitték, a mit a fiú beszélt; én azonban kiderítettem, hogy bizonyos izgatott állapotában nem tudott különbséget tenni a saját maga okozta hatások és olyanok között, melyeket valamely jelen volt szellem idézett elő." Végül még azt említi, hogy "a házban történt szerencsétlenségekről úgy beszélnek, mintha azok mindannyian az ördög garázdálkodásának bizonyítékai volnának, de rájöttem, hogy egyiket-másikat tréfából gyermekek okozták; másokat pedig a családtól teljesen távol álló személyek megbocsáthatatlan gonoszlelkűségből idéztek elő."
Nem tagadható, hogy a dolgok már e nyilatkuzatok következtében is tetemesen veszítenek titokzatosságukból. Sőt nagyon valószinű, hogy teljesen elveszítették volna misztikus jellegüket, ha olyan férfiú lett volna jelen, a ki nem, mint DAVIS, már jóelőre hajlandósággal bír arra, hogy higyjen kisértetekhen, hanem a ki az ilyen, már előzőleg Európában megesett ördöngösségi esetekről tudott volna valamit.
Davis spiritiszta tana.
Midőn a növekvő spiritiszta áramlat DAVIS-t magával ragadta, csak természetes, hogy őt, a híres prófétát, megszállotta az ihlettség, mely vele a spiritizmus elméletét megiratta. Könyve, melyet a "szellemekkel való érintkezés"-ről írt, a legnagyobb mértékben naiv és épen úgy, mint a "The principles of nature" elárulja, hogy írója hijával van az alaposabb történelmi és természettudományi ismereteknek. Így például még azt sem tudja, hogy a hydesvillei és stratfordi kisérteties történetek Európában azelőtt már számtalanszor előfordultak. Neki mindez ujság volt.
"Feltehető, hogy láthatatlan szellemi erőknek alig sejthető homályos jelei minden időben megvoltak, mert hiszen megnyilatkozásokban a láthatatlan és titokzatos világ részéről, úgy egyes egyének, valamint különféle szekták is részesültek legalább hitük szerint. De még soha sem tapasztalta az emberiség a szellemeknek és befolyásuknak olyan összefüggő és elvitathatlan bizonyítékait, mint éppen a jelen században. Ennek az az oka, hogy az emberek nagyon kevés kivétellel mindeddig soha sem merészelték e titokzatos és természetfeletti jelenségeket az ész bírálatának alávetni. Egy-egy szellemnek minden kisérletét, mellyel magát és hivatását kinyilatkoztatni akarta, lehetetlenné tette a mindent tagadó szkepszis vagy fanatikus babona... ámde elérkezett az az idő, melyben két világ, a természet és a szellemek világa előkészült arra, hogy találkozzék és a szellemi szabadság talaján ölelkezzék".
Ámde nemcsak az emberek tehettek róla, hogy a két világ között mindeddig rendes összeköttetés nem lehetett. A lehetőség feltételei mindeddig a szellemek-
ben sem voltak meg, mert csak most jöttek rá az ilyen összeköttetés módjára és ezt a módot csak most foglalták rendszerbe. Ennek oka ismét az, hogy eredetileg minden szellem valamely emberi lélek, mely a halál után nem válik mindjárt tökéletessé.
"Vannak, a kik tévesen azt állítják, hogy a lelkek, mihelyt az uj életbe belépnek, majdnem korlátlan tudás birtokába jutnak. Holott a szellemek a magasabb szférákban fokozatosan haladnak szeretetben és bölcseségben, éppen úgy, mint a hogy az ember ezen a világon tudományos és filozofiai ismeretekkel gazdagítja tudását".
Ehhez járul még, hogy a szellemek fejlődése általában egyoldalú; a legtöbben abban az irányban szokták magukat kiképezni, a melyben itt a földön legtöbbet foglalatoskodtak.
"Sok szellem nagy tökélyre tesz szert abban az igazságban, vagy tudományban, mely iránt a legtöbb érdeldődéssel és rokonérzéssel viseltetik, míg más igazságok vagy tudományok terén aránylag eléggé járatlan".
A szellemvilág ilyen viszonyai között lehettek egyes szellemek, kiket különös érdek fűzött a földhöz és ezek a szellemek bizonyára fedeztek már fel módokat, melyek azonban a két világ között rendszeres érintkezést még nem tettek lehetségessé. De mit, hála DAVIS híres földijének, FRANKLIN BENJAMIN-nak, ki a "panthea elv"-et, avagy az elektromos rezgések rendszerét – felfedezte, ismerjük már az eljárást.
DAVIS az egészet FRANKLIN-nak szájából hallotta, kinek előrehaladott fokozatú szellemével hosszas értekezletet tartott és a következőket tudta meg:
"Midőn a szellemek létezésének számos bizonyítékát a föld különböző szektáinál és nemzeteinél
tanulmányoztam, azt észleltem, hogy a szellemekkel való természetfölötti érintkezés nagy és általános elvét a föld lakói, kiknek ily szellemek időről-időre már megjelentek, soha sem fogták fel helyesen. Az a nagy, kiolthatatlan szeretet, mellyel tudományos kutatásaimat és vizsgálódásaimat folytattam, nagy lelki örömömre, biztos lépésekkel, fokról-fokra elvezetett amaz elv felismeréséhez, különösen az által, hogy a panthea vagy elektromosság elveit számtalan irányában és módosulatában fürkésztem. Megvizsgáltam a természet nagy idegrendszerében kifejtett óriási hatását, átmenetét konstelláczióról konstelláczióra, égitestről égitestre, hatalmas, messzi szárnyalását a második szféra magasabb köreinek lakóitól a legtávolabb eső világrendszerek népségéhez; és e messze szárnyalásában és sokirányú működéseiben Istent ismertem fel".
"Ezeket a csodás és a lelket megragadó dolgokat már mások is megfigyelték, kik észbeli tehetség és a felfedezések dolgában sokkal kiválóbbak voltak, mint én, jóllehet ezek a szellemek a panthea elv alkalmazását, mint a föld lakóival létesítendő érintkezés eszközét, nem tanulmányozták."
DAVIS ebben a modorban folytatja lapról-lapra, és nem átalja ezt az őrült értelmetlenséget FRANKLIN szellemének tulajdonítani. A történet azzal végződik, hogy FRANKLIN és barátai felfedezik a más világon, hogy a panthea elv, vagy "isteni elem" segítségével a földi tárgyakat hogyan lehet mozgásra indítani, illetve a föld lakóival érintkezésbe jutni. Megpróbálkoznak a föld különböző pontjain és sikerül is, hogy néhány gyenge-hangot előidézzenek, "így különösen Rochesterben – a hol a szükséges feltételek megvoltak – oly kölcsönös érintkezést idéztünk
elő, mely a világ figyelmét bizonyos mértékben fölkeltette és a szkeptikus elméket foglalkoztatta. Nagyon örültünk kisérletünk jó sikerének, különösen midőn láttuk, hogy a hangok, melyeket előidéztünk, egyesek érdeklődését fölkeltették, a kik elkezdtek okuk és eredetük után kutatni; de, sajnos, számos félreértést még sem tudtunk kikerülni. Elkeseredés es a szellemi okok nem ismerése következtében többen egészen hamisan fogták fel közléseinket; így számos álhiedelem és balvélemény keletkezett, melyeket mai napig sem igazítottak helyre. Azt sem akadályozhattuk meg, hogy rezgéseinket az emberek majdnem teljesen híven ne utánozzák, mely alkalommal mondatokat betüztek ki – a médiumoknak adott utasításaink és mindama feltételek ellenére, melyeket a hangok útján előidézendő összeköttetéshez szükségeseknek jeleztünk".
DAVIS-nak is sajnosan be kell vallania, hogy bizony a "Panthea elv segítségével végzett természetfeletti érintkezés" nem nagyon busás gyümölcsüket termett. "Való, hogy az elektromos rezgések útján nyert közléseink felvilágosult ember előtt nem tünnek fel valami jelentőseknek. A feleletek szórványosak, nagyon lakonikusak, sokszor megbízhatatlanoknak, és elég gyakran teljesen jelentékteleneknek bizonyultak. A közlések hétköznapiak és az emberek egymással folytatott társalgásához viszonyítva oly csekély értelmiséget árulnak el, hogy sok komoly ember kételkedik benne, hogy e hangok útján valamikor értékes közlemenyeket nyerhetnénk; ugyanez okból a kételkedők azt állítják, hogy e hangok emberi forrásból erednek, azzal a czélzattal, hogy valakit félrevezessenek. Tény, hogy a közlések általában azt a benyomást keltik,
hogy a szellemvilágnak méltóbb és magasztosabb igazságokat kellene közölnie.
Hogy az eredmény oly fölötte silány, annak okát DAVIS abban keresi, hogy az új felfedezést sem a szellemek, sem az emberek nem tudják még helyesen alkalmazni. "A szellemek nem mindig világítják meg az emberek előtt valamely dolognak minden oldalát, különösen midőn az elektromos hangok tökéletlen, unalmas és hosszadalmas módszerét használják. Minthogy pedig a szellemek sem nem csalhatatlanok, sem nem mindenhatók, és kénytelenek az új módszer feltételeihez is alkalmazkodni, melyet még teljesen el sem sajátítottak: nem mindig bízhatunk a kopogó hangok számában, melyek ezt vagy azt a dolgot hírül adják. Ily módon gyakran támadnak félreértések; az sincsen kizárva, hogy a szellemek önmaguknak ellentmondanak. Ezeket az önmagukkal való ellentmondásokat a szimpathiás szellemek nagy osztályának kell tulajdonítanunk; értünk ezeken oly szellemeket, kik, jóllehet eltávoztak a földről, még nem szabadultak meg teljesen ama kötelékektől és kapcsolatoktól, melyek őket az emberekhez fűzték. Így azután, midőn barátaikhoz közelednek, kik abból a czélból gyűltek össze, hogy velük érintkezésbe lépjenek, annyira belebonyolódnak e kör gondolatmenetébe, hogy jóformán mindent helyben hagynak, a mire a kérdező igenlő választ óhajt. Ez állításom helyességének bizonyitására száz meg száz esetet idézhetnék, midőn szellemek, melyek hangokkal feleltek, azt, a mit egy ízben mondottak, más ízben határozottan megczáfolták. Így, ha valamely theologiai kérdést intéznek a szellemhez egy bizonyos gyülekezet körében, bizonyos körülmények közt olyanok lesznek a feleletek, melyek
ama kör uralkodó nézeteivel teljesen megegyeznek. Egy másik gyülekezet körében ismét teljesen más befolyások alatt a feleletek módosulnak úgy, hogy az újabb kör uralkodó nézeteivel egyeznek meg".
"A legnagyobb baj, mint DAVIS mondja, az, hogy ilyenfajta közlések valamely apostol, vagy más magasrendű szellem nevében történnek. Jól tudom, hogy az olvasó itt önkénytelenül kérdezi, hogy hát miként is van az, hogy olyan kifejlett szellem, mint a milyen pl. a SZT. PÁL-é, valamely résztvevő kivánságaitól ily nagy mértékben befolyásoltatja feleletét. Módomban van e kérdésre felelni. Nagyon alaposan puhatolóztam ez irányban és egy kritikus benső visszapillantás segítségével fölfödöztem, hogy sem PÁL apostol, sem dicső társainak bármelyike az említett körökkel soha semmit sem közölt. Ellenben észleltem, hogy egy vagy több jelenlevőnek valamelyik elhunyt barátja vagy rokona a gyülekezettel szimpáthiás összeköttetésbe lépett és kérdéseikre felelt. És valamint [miként] az emberek a külső világban gyakran környezetük vagy más egyének befolyása alatt határozzák el ezt vagy amazt, épen úgy a belső világban is megvan a fejletlen szellemek osztálya, mely, a mint a hangok segítségével valamely körrel érintkezésbe lép, az emberek pozitiv képzeteinek befolyása alá kerül. Ezeket a szellemeket, melyek inkább isteni szeretetükben gyarapodtak, semmint bölcseségükben, könnyű abban az irányban befolyásolni, hogy ugyanazt érezzék, a mit e kör tagjainak többsége gondol vagy érez. Midőn tehát a szeánszon azt kérdezik, hogy jelen van-e ez vagy az a magas szellem, olyankor az a rokonérzésű szellem "igen"-nel felel, mert a jelenlevők óhajtása befolyásolja és akaratuk szerint adja feleleteit is. Így
azután a kör tagjainak valamennyi nézete megerősítést kap; a szellem valósággal a szájuk íze szerint beszél."
"Az uralkodó vallás szerint sok gondolkozó ember azt hiszi, hogy csak gonosz szellemek lehetnek, a kik álnéven jelennek meg, és oly tantételeket és eszméket helyeselnek, a melyekről nincsenek tiszta fogaimaik, mert az embereket félrevezetik és önmagukkal is ellentmondásba keverednek."
"De sugallatom jelentkezett, mely szerint biztosíthatom olvasóimat arról, hogy a probléma megoldható, a nélkül, hogy gonosz vagy akár csak tudatlan szellemeket is kellene feltételeznünk. Éppen a barátságos, szerető és fogékony szellemekben kelt az életben maradt rokonokkal és barátokkal való érintkezés oly mérvű vonzódást, hogy rokon érzelmeik által elcsábíttatva, mindent helyben hagynak."
Efféle vad, fantasztikus dolgok DAVIS munkájában bőségesen előfordulnak; így: "a lélek szabadulása a testtől a halál után", – "a szellemvilág berendezése", "a finomított elektromosság", melynek segítségével a szellemek az asztalokat mozgásra indítják stb. Mindez azonban másodrendű kérdés, és a spiritizmus megértésére nem fontos, azért e helyen mellőzhető.