Zöllner és a négydimenziós lények.
A pszichografia vagy közvetlen irás.
A spiritizmus történetében a CROOKES WILLIAM-éhoz hasonló szerepe jutott ZÖLLNER FRIGYES-nek (született 1832-ben, meghalt 1882-ben), az asztrofizika tanárának Lipcsében. A mi a két férfiú vizsgálatait jelentőségteljesekké teszi, az nem az észlelt tünemények új volta; mert hiszen ugyanezeket a tüneményeket a spiritiszták többé-kevésbbé már régóta ismerték. De valamennyi régibb leírás kizárólag laikusoktól eredt, férfiaktól vagy nőktől, a kiknek hiányzott a tudományos képzettségük és kik a megfigyelésben és kisérletezesben való elegendő gyakorlottságuknak sohasem adták tanujelét. Ezért leírásaikat, főleg a tudományos világban, nagy bizalmatlansággal fogadták. De masképen állott a dolog, midőn két oly jónevű kisérletező, mint a milyeneknek CROOKES-ot és ZÖLLNER-t ismerték, e jelenségek valódiságának védelmezésére síkra lépett. Az ő közléseiket nem lehetett mint puszta képzelődés szüleményeit egyszerűen félredobni. Az észlelt tünemények vagy tényleg megtörténtek, vagy pedig ki kellett mutatni, hogy az adott körülmények között még a híres búvárok is tévedtek. A spiritizmusért való síkra szállásuknak jelentősége leginkább abból tűnik ki, hogy egyrészt e tan hívei ellenfeleikkel szemben egyre e búvárok tekintélyére hivatkoznak, másrészt pedig éppen az ő fellépésük szolgáltatott alkalmat kimerítő és érdekes vizsgálatokra az iránt, hogy vajjon milyen körülmények között és egyáltalában milyen mértékben bízhatunk meg mások észleleteiben és leírásaiban. CROOKES és ZÖLLNER tudós
tekintélye tehát úgy a spiritisztákra, mint elleneseikre nagyobb jelentőséggel bírt, mint az az ezernyi tanuságtétel, mellyel ez ügy érdekében mások szolgáltak. Főleg ez okból foglalkozunk e búvárok eredményeivel, sőt még azokkal a kutatásaikkal is, melyeket mások már jóval előttük észleltek volt.
ZÖLLNER összes kisérleteit SLADE HENRIK nevű amerikai médiummal végezte s e kisérletek főleg a tünemények két csoportját: "a közvetlen írás"-t és "az anyag áthathatóság"-át ölelték fel. Tárgyaljuk tehát e csoportok mindegyikét azzal a sajátságos elmélettel kapcsolatban, melyet ZÖLLNER e tünemények magyarázására felállított.
A "közvetlen vagy "pszichikus írás"-t V. STUBBE LAJOS livlandi báró, noverevel, JÚLIÁ-val fedezte fel. Kisérleteiről "Pneumatologie positive et expérimentale" czímű munkájában (Párizs, 1857) számolt be. E műből kiviláglik, hogy rendkívül jó médiumnak kellett lennie, a mennyiben olyan körülmények között, melyek között más médium alig ment volna valamire, mégis eredményeket ért el. Azzal kezdte, hogy papirt és plajbászt szekrényébe zárt, melynek kulcsait állandóan magánál hordta, időről-időre pedig megvizsgálta a papirt. Első ízben 12 nap múlva titokzatos jelek mutatkoztak rajta. Egy későbbi alkalommal azonban, midőn a szekrény nyitva volt, világosan látta, hogy az írás – plajbász nélkül –– mintegy magától keletkezett a papiroson. Ettől fogva felhagyott a plajbász használatával és idővel vagy ezer pszichogrammra tett szert, egyszerűen oly módon, hogy szobája asztalára, valamely nyilvános épület szobrának talpkövére, egyházak vagy temetők sírköveire darabka fehér papirt helyezett el. Ilyen manifesztácziók történtek
Louvre régiségtermében, a st.-denis-i székesegyházban, a British Museumban, a Westminster-apátságban, Párizs különböző temetőiben stb., némelykor számos tanu jelenlétében. Az írás mindíg híres halottak szellemeitől eredt; úgy GÜLDENSTUBBE, valamint nővére is látták munkája közben a szellemet. Hasonló eredményeket, úgy tudjuk, sem régebben, sem azóta médium el nem ért.
GÜLDENSTUBBÉ-n kívül a pszichografia terén egy másik médium, az előbb említett SLADE nevű amerikai, idézte elő a legcsodálatosabb eredményeket. Hazájában már állítólag 1860-ban közvetlen írással nyert közléseket. Hírnévre csak akkor tett szert, midőn 1876-ban Londonba jött és ott nyilvános üléseket tartott. Ezek rengeteg feltünést keltettek; nagyszámú, többé-kevésbbé ismert férfiú vett részt bennük s ujságokban és folyóiratokban számolt be észleleteiről. E referátumok nagy részét egy kis, érdekes könyvben gyűjtötték össze, mely 1878-ban jelent meg Londonban "Psychography, a treatise on one of the objective forms of psychic or spiritual phenomena" by M. A. (Oxon.) czímmel; e könyvben ezenkívül más médiumokkal végzett ülésekről szóló hasonló leírások is vannak. A szerző azonfelül néhány, SLADE-del végzett saját kisérletét is leírja, de oly röviden és feiületesen, hogy teljesen értéktelenek. Nagyobb a jelentőségük azoknak a közleményeknek, melyeket a "British Association of Spiritualists" tagjai tettek közzé. Ez az egyesület SLADE míveleteit a saját helyiségeiben óhajtotta pontos ellenőrzésnek alávetni. SLADE beleegyezett, de azzal a kikötéssel, hogy a kisérleteken soha ne legyen jelen több, mint két tag. A médium képességeiről az ilyen ülésről szóló néhány
jegyzőkönyv alapján alkothatunk magunknak fogalmat. Bizonyos mr. EDMANDS jelentése így szól:
"SLADE megjelent a vizsgáló bizottság ülésén a a vizsgáló szobába vezették, melyben 2–2 tagot fogadott. Mr. HANNAH és én voltunk az utolsók, a kik beléptek. SLADE közönséges csapóasztal mellett állott, mely – valamint [miként] a három szék, a melyen ülnünk kellett – 8–10 lábnyi távolságban volt a szobában levő egyéb tárgyaktól. Azoktól a tagoktól, kik mr. HANNAH s én előttem voltak benn SLADE-nél, két táblát kaptam, melyek egyike közönséges iskolai tábla, a másik sarníros [zsanéron hajtogatható] kettőstábla volt. Az ülés kezdetén rövid hír íródott fel az iskolás táblára, mely részben az asztal alatt volt. Ezután azt az óhajomat nyilvánítottam, hogy valami izenet íródjék jegyzőkönyvembe, melyet SLADE-nek egy darabka kék czeruzával együtt nyujtottam át. Azt a hírt kaptuk, hogy lehetőleg iparkodni fog, hogy valami izenetet kapjunk. SLADE a nyitott jegyzőkönyvet ezután az asztal fölé tartotta, úgy, hogy jól láthattuk, majd egy darabka plajbászt tett a nyitott lapra, a könyvet betette, már a mennyire azt hüvelyk ujjától, mellyel a könyvet egyik szögleténél fogta, betehette. Alig egy percz mulva olyan zajt hallottunk, mintha valaki írna, holott a médium meg sem mozdult és mi úgy a könyvet, mint SLADE-nek két kezét nagyon jól láttuk; – a könyvben pedig csakugyan valami írás volt; – ezután pedig egy kettőstábla egyik lapjára palavesszőt tett, majd a két lapot egymásra rakta, úgy, hogy a palavessző a két lap közé került. Erre a táblákat egy másodperczig az asztal alá tartotta, majd HANNAH kívánságára ismét az asztalra tette, a hol csak ujjai hegyével ért hozzá. Midőn SLADE a kettőstáblát az asztalra
tette, még egyszer szétnyitotta és megmutatta, hogy semmi írás sincsen rajta, azonban úgyszólván ugyanabban a pillanatban írás zaja hallatszott, s midőn a táblákat kinyitottuk, az egyiken írott mondatot láttunk; ezt a közleményt mr. HANNAH és én megőriztük és valódiságát a tábla keretén írt névaláírásunkkal tanusítottuk".
MR. HANNAH jelentése az első és utolsó kisérletet illetőleg, minden lényeges pontjában megegyezik a MR. EDMANDS-éval s ezért fölösleges, hogy e két fejezetet ismételjük. Ellenben a jegyzőkönyvvel tett kisérlet közlése a két jelentésben nem teljesen egybevágó:
"MR. EDMANDS azt az óhaját fejezte ki, hogy SLADE irasson valamit jegyzőkönyvébe. SLADE erre darabka plajbászt tett a nyitott jegyzőkönyvre s az asztallap szeglete alá tartotta úgy, hogy a könyv egyik fele kilátszott, míg másik felét a szeglet elfedte. Egy percz mulva a könyv – a nélkül, hogy a médium megmozdult volna – megzörrent s olyan zajt hallottunk, mintha valaki írna; úgy a könyv, mint SLADE kezei láthatók voltak'.
Világos, hogy mindkét jelentés teljesen hű nem lehet. Az egyik szerint SLADE a betett könyvet az asztal fölé tartotta, míg a másik jelentés ennek éppen az ellenkezőjét állítja, t. i. hogy a könyv nyitva és részben az asztal alatt volt. Ám ez nem az egyedüli eltérés: a többi bizottsági tag jelentései is hasonló, habár nem is ilyen jelentős különbségeket tartalmaznak. Ehhez járul még, hogy némelyik jelentés nagyon fontos körülményeket teljesen mellőz, míg más jelentések tárgyalják. Így pl. EDMANDS előbb idézet jelentése megemlíti, hogy midőn a táblákat az asztalra tették, azokat meg is vizsgálták; Mr. HANNAH ellenben egy
szót sem szól erről. Melyiknek higyjünk már most? Ha már ugyanarról a tárgyról is ennyire eltérnek a különböző jelentések, sőt fontos körülményeket el is hallgatnak, akkor ez az észlelő megbízhatóságába helyezett bizalmunkat valóban nem fokozhatja. Sőt még az sem kétségtelen, hogy nem tévedett-e mindkét fél, ott is, a hol jelentéseik egymással megegyeznek és teljességgel nem állíthatjuk, hogy a "British Association of Spiritualists" vizsgálatának bármennyire is sikerült volna, hogy SLADE-et a csalás vádja alól tisztázza.
Nemsokára azután, hogy SLADE Londonba érkezett, valószinűleg 1876 szeptember havában, LANKESTER-nek, az állattan tanárának gyanuja támadt, hogy SLADE műveletei nem egyebek, mint ügyes szemfényvesztŐ mutatványok. Egy ízben, mikor SLADE az állítólag tiszta táblát az asztal alá tartotta, LANKESTER kikapta a kezéből és látta, hogy a "szellem" közlése bizony már meg volt azon írva. LANKESTER ugyanis észrevette. hogy SLADE keze és karja már előbb olyanformán mozgott, mintha a táblára írna valamit. Erre LANKESTER SLADE-et csalás miatt feljelentette és a "csavargótörvény" értelmében három havi fogságra és nehéz munkára el is ítélték. Jóllehet a felsőbiróság a felebbezési eljárás során valami formahiba miatt megsemmisítette az elsőbiróság ítéletet és SLADE-et szabadlábra helyezték, ezzel épenséggel nem bizonyították be, hogy a csalást nem követte el.
A következő évet felváltva Angliában és Hollandiában töltötte. Műveletei itt is ugyanolyan feltünést keltettek, mint Londonban. De bármennyire erőlködtek is a spiritiszták, HELMHOLTZ-ot, VIRCHOW-ot vagy más hírneves tudóst nem tudták rávenni, hogy ezeket a jelenségeket megvizsgálják. Ellenben ZÖLLNER Lipcsé-
ben elhatározta, hogy utána jár a dolognak. Meghivására SLADE 1877 november 15-én Lipcsébe érkezett. ZÖLLNER több kisebb-nagyobb megszakítással 1878. június haváig kisérletezett vele. E vizsgálat közben Lipcsében érte el SLADE "ereje" tetőpontját; ZöLLNER jelenlétében számos olyan kisérlete sikerült, melyek soha többé nem sikerültek. E kisérletek leírását és eredményeit ZÖLLNER "Wissenschaftliche Abhandlungen" (Lipcse 1878/79) czímű munkájának I–III. kötetében 2000 oldalon közli. A kisérletek azonban csak csekély részét töltik ki a 2000 oldalnak. A mű javarésze heves támadás több német tudós ellen, mert ezek nem akartak SLADE műveleteinek vizsgálatába bocsátkozni, s egyszerűen ügyes ezermesternek tartották, a ki ZÖLLNER-t folytonosan raszedi. Ha ezeket a heves kirohanásokat olvassuk, melyek túlnyomó része túlzásba csap át, valóban azt a benyomást keltik, hogy ZÖLLNER – a mint azt többen állítják – élete utolsó éveiben nem volt teljesen ép elméjű. Buzgalma, mellyel a médiumitásos jelenségeket be akarta bizonyítani, valóságos monomániává fajult, mely teljesen elfelejteti vele mindazt, a mit "tudományos módszernek" nevezünk. A helyett, hogy vizsgálatairól egészen pontos jelentéseket közölt volna és ily módon bebizonyította volna, hogy a fenforgó körülmények a csalás lehetőségét teljességgel kizárják, arra szorítkozik, hogy a mellékkörülmények elhallgatásával az eredményt néhány sorban közli; ellenfeleit azonban számos ívre terjedő válogatott gorombasággal halmozza el. Az ily közlemény minden lehet, csak tudományos értekezés nem; és el is mondhatjuk, hogy ZÖLLNER közleményei e tárgy irodalmának legsilányabb termékei közé tartoznak.
Csak kivételesen és többnyire egészen más összefüggésben bocsátkozik ZÖLLNER a fődolognak, t. i. a mellékkörülményeknek leírásába. A közvetlen írásra irányuló kisérleteinek talán a legnevezetesebbjéről a következőt beszéli el (Wissenschaftliche Abh. 2. kötet 216. lap, jegyzet):
"Két, gondosan megtisztított palatáblát, melyeket magam vásároltam és jelöltem meg, mintegy 4 mm. vastag fonállal jó erősen keresztbe kötöztem, miután előzetesen 3 mm. vastag palavessző-törmeléket helyeztem volt közibök. Ezeket a táblákat a diófából készült játékasztal fedőlapjának szögletére tettem, mely asztalkát ugyancsak néhány nappal előbb magam vásároltam. Mialatt WEBER W., SLADE és én az asztalnál ültünk és delejező kisérletekkel foglalkoztunk, míg kezeink az asztalon nyugodtak és SLADE kezei több, mint két lábnyi távolságra voltak a palatábláktól, az érintetlen táblák között egyszerre csak hangos irás hallatszott. Midőn a táblákat széjjelvettük, azokon kilencz sorban a következő írás volt olvasható: .... A táblán megvolt a jelzés, a mellyel előzőleg elláttam; kicserélésről vagy előzetes preparálásról tehát szó sem lehetett."
Még középszerű bűvész is megteszi, hogy két öreg tudós jelenlétében, kik kisérleteikbe elmerülve ülnek mellette, egy pár összekötözött táblára ráír valamit; kedvezőbb feltételeket a kijátszásra már el sem képzelhetünk. De ZÖLLNER ezekben és más hasonló műveletekben értelmes, négydimenziós lények közre működését látja bebizonyítottnak. Hogy olyan lényeket, melyek aránylag érthető mondatokat írnak, értelmeseknek nevezünk, az nem szorul magyarázatra: de hogy miért nevezi ZÖLLNER ezeket a lényeket négydimenziósoknak, ennek magyarázatát alább közöljük.
Az anyag áthathatósága.
Számos spiritiszta szeansz jelentésében olvassuk, hogy többé-kevésbbé szilárd tárgyak, melyek előzőleg valamely zárt helyen kívül voltak, hirtelen ama zárt hely belsejébe kerültek. Így egy elzárt ülésterembe a jelenlevők szemeláttára egyszerre csak nagy virágcsokrok jutottak be. Oly tárgyak, melyeket rövid idővel előbb még a ház másik végében láttak, állítólag emberi erő közreműködése nélkül, valamely más helyiségbe kerültek; légmentesen elzárt üvegpalaczkokba fémgolyók jutottak be stb. Világos, hogy az ilyen jelenséget bajosan magyarázhatjuk, hacsak a szellemeknek azt a képességet nem tulajdonítjuk hogy a földi anyagot áthatóvá tehetik, úgy hogy nemcsak maga a szellem, hanem egyik-másik anyagból alkotott test is keresztülhatolhat más szilárd testen, a nélkül, hogy ennek a keresztülhatolásnak nyoma maradna. Ezt a jelenséget méltán tekintik a médiumok valamennyi művelete közt a legjelentősebbnek; hiszen az ismert természeti törvényekkel merően ellenkezik. Azonban másrészt érthető, hogy az idevágó kisérletek ellenőrzése rendkívül bajos. Minthogy ugyanis a tárgy mindig egészen váratlanul jelenik meg a zárt térségben, majdnem lehetetlen utólag konstatálnunk, vajjon előzetesen, természetes úton nem jutott-e már oda? Itt minden az észlelők körültekintésétől, pontosságától függ, és annak a jelentésnek, mely hitelre tart igényt, rendkívül részletes közléseket kell tartalmaznia mindenről, a mit a médium avagy az észlelők végeztek. Azok a leírások azonban, melyeket az eddigi irodalom közöl, mindeme követelményeknek távolról sem felelnek meg.
A legrégibb efajta kisérletet 1858-ban, HARE tanárnak, az amerikai chemikusnak laboratoriumában végezték. Egy 19 éves fiatal ember volt a médium; kívüle csak HARE tanár és PETERS dr. voltak jelen. Utóbbinak köszönhetjük a kisérlet egyetlen fenmaradt leírását.
Előbb a "spiritoszkop" útján néhány szellemközlésre tettek szert. Ezt a spiritoszkop nevű készüléket HARE tanár fedezte fel. A készülék lényeges alkotórészei voltak: egy mutató, mely elrejtett a-b-c betűire mutatott, úgy hogy a médium a jelzett betűket nem láthatta. Egyik közlés így szólott: "Peters dr. tegyen két palaczkot és két darabka platinát a szekrénybe!" HARE fölkelt, behozott két palaczkot és két puskagolyónagyságú platinadarabot. Mindezt betették az asztalon álló, hosszú, keskeny szekrénybe, melyet PETERS dr. személyesen gondosan megvizsgált, a nélkül, hogy berendezését gyanúsnak találta volna. Azután a szekrényt bezárták és ismét a spiritoszkoppal kezdtek kisérletezni. 55 percz mulva a készülék a következő közleményt jelezte: "Peters dr. számára van valami a szekrényben; menjen oda és vegye ki belőle!"
A szekrény csak egy lábnyira állott PETERS-től: midőn kinyitotta, a két platina-golyó a légmentesen elzárt palaczkokban volt.
Egyebet PETERS jelentése nem tartalmaz. Egy szóval sem említi, hogy mi történt az 55 percz alatt, mely alatt a szellemek a platinát a palaczkokba juttatták. Mi csak annyit tudunk, hogy a tudósok a spiritoszkoppal kisérleteztek, de nem tehetjük fel, hogy ez megszakítás nélkül 55 perczig tartott. Azt sem említi PETERS dr., hogy e hosszú idő alatt hányszor veszítette el a szekrényt szemei elől; végül a jelentés
egyáltalában nem foglalkozik annak a bizonyításával, hogy a kísérlet végén ugyanazok a palaczkok és platina-golyók voltak-e a szekrényben, a melyek annak kezdetén. 55 percz lefolyása alatt a médium könnyen találhatott arra alkalmat, hogy a szekrényt kinyissa és a palaczkokat olyanokkal cserélje fel, melyekben a platina-golyók már benvoltak. PETERS közleménye tehát semmi garancziát sem nyujt arra, hogy az esemény egészen természetes úton meg nem történhetett.
Hasonló eseményt CROOKES is említ. Ez alkalommal egy kis csengetyű tünt el hirtelenül abból a szobából, melyben két gyermek iskolai feladványait készítette, hogy ott teremjen a spiritiszta ülésekre szánt, gondosan elzárt szobában. Amde itt két körülmény nagyon gyanús. Először is ismerjük CROOKES módszerét, mely szerint jelentéseit szerkeszteni szokta és tudjuk, hogy közleményeire valami nagy súlyt nem szabad fektetnünk. Másodszor pedig a médium az ismeretes MISS FAY volt, ki még ma is utazgat és büvészi előadásokat* tart; ez a körülmény pedig valószinűvé teszi, hogy a csengetyűnek az ülésterembe jutása ügyes szemfényvesztő mutatványnál nem egyéb. Ezóta gyakran történnek a spiritiszta üléseken hasonló események. Egyébiránt teljesen ismeretlen személyek
(1) Hogy MISS FAY kisérletei csak szemfényvesztő mutatványok, azt ma már minden józan spiritiszta beismeri. A spiritizmus ugyanis azt tanítja, hogy az igazi médium sohasem tudja előre, hogy mi fog történni, és semmiképen sem áll jót Valamely meghatározott kisérlet sikeréért. MISS FAY azonban előre megállapított nyomtatott programm szerint tartja előadásait, és kisérletei, tekintet nélkül a jelenlevők számára és hangulatára, mindig sikerülnek. Mindez ellenkezik a médiumitásos jelenségek természetével. Szerző jegyzete.
közleményeivel e helyen nem foglalkozhatunk, azért ZÖLLNER kisérleteihez fordulunk, melyek e téren a legkimerítőbbek.
ZÖLLNER mar jóval előbb, mintsem a spiritizmus iránt érdeklődött, a mennyiségtani problemák egyik sajátságos csoportjával, a négydimenziós térségek tanával foglalkozott. Az ember a térben csak három kiterjedést tud elképzelni. Tisztán mennyiségtani szempontból azonban nincsen akadály, hogy olyan térséget gondoljunk el, melynek négy vagy még több kiterjedése van. És az ilyen négydimenziós tér körülhatárolt részei épp úgy lehetnek tárgyai mennyiségtani számításainknak, mint a hármas kiterjedésűek. Midőn ZÖLLNER később spiritiszta vizsgálódásaiba bocsátkozott, az az eszméje támadt, hogy sok csodás jelenség, főkép azok, melyek látszólag a testek áthathatóságán alapulnak, más módon talán könnyebben volna magyarázható. Ha feltesszük t. i., hogy a térnek, melyet mi háromdimenziósnak képzelünk, még negyedik dimenziója is van, akkor lehetővé válik az is, hogy valamely testet bármily elzárt térbe bevihessünk. Csupán ezen a negyedik dimenzión kell a testet átvinnünk, hogy az valamely körülhatárolt háromkiterjedésű test bármely pontján láthatóvá váljék, a miben az eddig ismert természeti erők nem akadályozhatnak meg bennünket. Ezt, a közönséges halandó előtt kissé homályos gondolatot ZÖLLNER a "Quarterly Journal of Science" czímű folyóiratban 1878 ápril havában közzétett kis értekezésében népszerű előadásban próbálta kifejteni. Könnyebb érthetőség végett ZÖLLNER eme értekezésének fontosabb részeit szószerint közlöm:
"Alkalmazzuk már most a négydimenziós tér fogalmát arra a jelenségre, midőn tökéletesen hajlít-
ható fonálon csomót kötünk. Képzeljük, hogy az a–––b vonal az említett fonalat ábrázolja. Ha ezt a fonalat kifeszítjük, az a térnek csak egy irányában terjed ki.
|
34. ábra. |
Olyan lényekre, kik a tért csak két kiterjedésűnek bírják elképzelni, ez a művelet ugyanannak felel meg, mint mikor mi háromdimenziós felfogású lények, csomót kötünk és ismét feloldozunk. Ha már most olyan lény, melyet testi szervezete csak két dimenzió felfogására korlátoz, mindazonáltal oly cselekményeket végezhetne, melyek kizárólag háromdimenziós térben lehetségesek, akkor ez a lény a kétdimenziós csomót sokkal könnyebben tudná feloldozni. A csomó egyik részét egyszerűen megfordítaná, vagyis a sikból kiemelné, s azután a régi vonalba ismét visszahelyezné, úgy, hogy a csomó a 35. ábra alak-
35. ábra.
jait mutatná. Ha az ilyen lény ugyanezt a műveletet – csakhogy megfordított sorrendben – hajtja végre, könnyű szerrel megköti a kétdimenziós csomót és elkerüli azt a hosszadalmas műveletet, mely szükséges, ha a fonál minden részének ugyanazon síkban kell maradnia.
|
36. ábra. |
Ha már most ugyanezt a megilgyelést a hármas térbeli kiterjedésű csomóra alkalmazzuk, látjuk, hogy az ilyen csomót csak oly művelet segítségével köthetjük meg és oldozhatjuk fel, melyben a csomo részei kétszer görbülnek, a mint azt a mellékelt 36. ábra mutatja. Mi háromdimenziós lények csak úgy tudjuk a csomót megkötni vagy föloldozni, ha a fonál egyik végével 360°-os szöget írunk le a síkban, mely sík nem esik össze a csomó kétdimenziós fekvésének síkjával. De ha olyan lények volnának közöttünk, a kik az anyagot négy dimenzióban bírják mozgatni, akkor ezek a csomót sokkal könnyebben kötnék meg és oldoznák fel, mint mi, ugyanabból az okból, milyet a kétdimenziós csomónál említettünk.
Az az olvasó, kinek geometriai észlelésekben gyakorlata nincs, bizonyára nehezen követheti ZÖLLNER gondolatmenetét. De nagyon egyszerű, rövid és érthető kísérlet segélyével ugyanazokra a következésekre juthatunk. Vegyünk körülbelül egy rőf hosszú fonalat, kössünk rajta egészen közönséges csomót, úgy, mint azt a 36. ábra mutatja. Könnyen belátjuk, hogy a csomót csak úgy oldozhatjuk fel, ha a fonál egyik végét a hurokból kihúzzuk. Ha tehát a fonál két szabad végét összekötözzük és biztosság kedveért a kötés helyét még le is pecsételjük, akkor a fonálon levő csomót senki sem oldozhatja fel. A csomó ugyanis
|
végtelen fonálon van. Előbb azonban arról győződtünk meg, hogy csomót csak úgy oldozhatunk fel, ha a fonál egyik végét kihúzzuk a hurokból; minthogy pedig a fonálnak vége nincs, a csomót természetesen nem is oldozhatjuk fel, mi emberek legalább nem. Éppen olyan kevéssé köthetünk ilyen fonálon csomót. De ZÖLLLNER négydimenziós lényei a csomót könnyű szerrel feloldozzák vagy megkötik, a nélkül, hogy a fonalat bárhol is megsértenék. Hogy ez miképen történik, azt mi emberek nem érthetjük ugyan, mert csak háromdimenzios lények vagyunk, ámde az, a ki ZÖLLNER gondolatmenetét követni tudja, be fogja látni, hogy ez bizony lehetséges. És nemcsak lehetséges, de valósággal meg is történt. Hadd beszéljen ismét maga ZÖLLNER. "Ez a kisérlet – csomókötés végtelen fonálon – Lipcsében, 1877 decz. 17-én de. e. 11 órakor, az amerikai SLADE HENRY jelenlétében, néhány percz lefolyása alatt sikerült. A mellékelt 37. ábrán látható a fonál, melyen négy csomó van, ugyanott láthatók kezeim, melyeket egyik oldalról SLADE keze, a másikról egy harmadik úr balkeze érintett. A fonalat, melyen akkor még nem volt csomó, két hüvelykujjammal erősen az asztallaphoz szoritottam, mialatt a pecsét folytonosan, láthatóan előttem feküdt az asztalon; a |
37. ábra. |
fonál többi része az ölembe lógott. En csak egy csomó kötését kivántam; mindazonáltal néhány percz lefolyása alatt négy csomó keletkezett a fonálon, a mint azt az ábra mutatja.
A lenfonál egy milliméter vastag lehetett; magam vásároltam; erős volt és új. Teljes hosszúsága, mielőtt még csomó volt rajta, 148 cm. volt; a kettős fonál hosszúsága tehát, mikor két vége már a pecsét alatt volt, körülbelül 74 cm. lehetett. A fonálvégek közönséges csomóra voltak kötve; a csomóbakötés után szabadon maradt két fonálvéget, melyek a csomótól mintegy másfél centiméternyire lehettek, darabka papirra fektettük és közönséges viaszkkal lepecsételtük, úgy, hogy a csomó épen a pecsét szélén kívül került. A pecsét körül a papirt levagdaltuk, úgy, a mint azt az ábra mutatja.
Két ilyen fonalat deczember 16-án este, saját szobámban több barátom jelenlétében magam pecsételtem le; SLADE jelen sem volt. Két hasonló hosszúságú és minőségű fonalat WEBER VILMOS pecséte]t le. deczember 17-én reggel, saját szobájában és saját pecsétjével. Ezzel a négy fonállal elmentem az egyik szomszéd házba, melyben az a barátom lakott, ki SLADE-nek lakását felajánlotta, hogy SLADE kizárólag az én és barátom rendelkezésére lehessen és ebben az időben a közfigyelemtől is megszabaduljon. A mint a lakószobába értem, azonnal megkezdtük az ülést. A négy lepecsételt fonál közül magam választottam ki egyet, és hogy az alatt, míg az asztal körül ülünk, ne veszítsem el szemem elől, a nyakam köré akasztottam, úgy, hogy a pecsét elől csüngött és mindig látható volt. Midőn a kisérlethez hozzáfogtunk, a pecsét oly módon, a mint azt előbb leírtam,
folytonosan előttem volt az asztalon. SLADE kezei az egész idő alatt láthatók voltak; bal kezével több ízben végigsimította homlokát és panaszkodott, hogy fájdalmai vannak. A fonálnak az asztalról lefüggő része ölembe csüngött és így látható sem volt – azonban SLADE kezeit folytonosan láttam. Különösen arra ügyeltem, hogy kezeinek helyzetét ne változtassa. SLADE magatartása teljesen passzivnak látszott, úgy, hogy nem tehető fel, hogy a csomókat tudtával és akaratával kötötte meg, csak azt mondhatjuk, hogy azok az itt leírt körülmények között, az ő jelenlétében, de minden látható érintés nélkül képződtek; és mindez olyan szobában történt, a melyet nappali fény világított meg".
Ebből könnyen megérthetjük, hogy hasonló jelenségek megmagyarázására miért kellettek ZÖLLNER-nek négydimenziós lények. Itt ugyanis olyan jelenseggel állunk szemben, a melyet mi emberek, kik csak három dimenziót ismerünk, lehetetlennek tartunk; de a melyet olyan lények, kiknek a negyedik dimenzió is rendelkezésükre áll, ZÖLLNER elmélete szerint szükségképen előidézhetnek. Ugyanezt mondhatjuk arról az előbb leírt jelenségről is, midőn az összekötözött táblák belső lapján írást találtak. Ezt is könnyen magyarázhatjuk a negyedik dimenzió segítségével, a nélkül, hogy az anyagnak a természeti törvényekkel ellenkező áthathatóságát kellene föltennünk. ZÖLLNER feltevése tehát, mely szerint hasonló jelenségek esetében négydimenziós, értelmes lények működnek közre, hypothézis, mely arra való, hogy a médiumitásos jelenségeket megmagyarázza, a nélkül, hogy a fizika törvényeivel ellenkezésbe kellene jutnia; hogy ezt a hypothézist már most spiritiz-
musnak nevezzük-e, vagy sem, az csakugyan nem más, mint a szavakkal való játék.
De milyen álláspontra helyezkedhetünk az említett kisérletet illetőleg? A kimerítő jelentést elolvasván, azt a benyomást kelti bennünk, hogy itt minden tévedés ki van zárva. ZÖLLNER oly jelenséget figyelt meg, melyre már nem foghatjuk rá, hogy az SLADE szemfényvesztő mutatványa, – következőleg ismeretlen erők közrehatását kell feltennünk. Kétségkívül be kell ezt ismernünk, ha a dolog csakugyan úgy történt, a mint azt a leírás elmondja, vagyis ha SLADE a kivánt csomókat rögtön, minden előkészület nélkül kötötte. Ámde ez nincs így. Más alkalommal (Wissenschaftliche Mittheilungen, 2. kötet, 1191. lap) maga ZÖLLNER közli, hogy kisérletei, melyek segítségével a lepecsételt fonálon csomókat akart kötni, ismételten sikertelenek voltak. A megkötött csomók mindig olyanok voltak, hogy azokat a pecsét megsértése nélkül emberi lény is megköthette. A leírt valódi csomók deczember 17-én sikerültek először. Nyilvánvaló, hogy ez a közlemény rendkívüli jelentőségű. Első sorban azt tudjuk meg belőle, hogy ZÖLLNER a kisérletet ismételten, sikertelenül próbálta. Továbbá azt is tudjuk már, hogy akkor, mikor a kisérlet sikerült, négy új fonalat hozott magával. Vajjon a régiek hol maradtak? Eltette-e, vagy megsemmisítette? Vajjon teljesen lehetetlen-e, hogy SLADE egyet vagy többel közülök elsajátított? Am ha ezt tette, akkor a pecsétről is készíthetett magának lenyomatot, és csekély fáradságába került, hogy a fonálra előbb csomókat kössön s utólag lepecsételje. S vajjon az ülés alatt ZÖLLNER új fonala nem kerülhetett-e egy pillanatra kezeibe? Ha igen, akkor a fonalakat könnyen föl-
cserélhette és a csomós fonalat úgy tehette az asztalra, hogy a csomók ZÖLLNER ölébe kerültek, úgy, hogy azokat senki sem láthatta. S ezzel a mutatvány sikerült. ZÖLLNER ezeket a kérdéseket leírásában egy szóval sem említi. Következőleg ismét nem oszlatta el kételyeinket, hogy az egész nem történt-e egészen természetes úton, talán éppen az előbb leírt módon. Ha majd az említett kérdésekre olyan feleleteket nyertünk, melyek SLADE részéről a csalás minden lehetőségét kizárják, akkor, de csakis akkor tekinthetjük ZÖLLNER kísérletét egészen új jelenségnek, melyre más magyarázatot kell keresnünk. Minthogy azonban ZÖLLNER az említett kérdéseket nem is érinti, sőt nyilván fogalma sincs arról, hogy milyen fontos az a körülmény, hogy ugyanezt a kisérletet előzőleg már több izben sikertelenül próbálta – nem tehetjük fel, hogy vizsgálatait a kellő gondossággal végezte. És ezért hiába is mondja el nekünk, hogy a kisérletet később többféleképen variálta, és hogy bélhúrral, fagyürűvel és más egyéb anyaggal is sikerült. Mind ennek semmi értéke sincs, – mert leírásai megbízhatatlanok. Hiszen lehetséges, hogy a kisérlet csakugyan úgy történt, mint a hogy leírja; ámde nem lehetetlen az sem, hogy számos olyan körülményt, a melyek egészen természetes megoldásra szolgáltatnának alapot, egyszerűen mellőzött. Egy alkalommal megtette, – így hát másszor is megtehette.
Egyik kisérletét mégis meg kell említenünk, mert nem sikerült. Míg SLADE az olyan bélhúrokon, melyek végén kötés és pecsét volt, könnyű szerrel produkálta a csomókat, addig oly húron, mely úgy volt a bélből kivágva, hogy folytonos gyürűt alkotott, a kísérlet nem sikerült. Már pedig ez nagyon gyanús. Valóban vég-
telen fonálon, zárt gyürűben, ember nem képes csomót kötni, ha csak a fonalat el nem vágja: de ha elvágta, nem tudja úgy összekötni, hegy a helye meg ne lássék. Míg ha olyan fonálon kelt csomót kötni, melynek a két végét összekötözték és lepecsételték, a feladat könnyű lesz, ha meg van a kellő pecsét, melyet akkor nyomhatunk a fonálra, mikor a csomót már megkötöttük. Úgy látszik tehát, hogy SLADE is csak olyant vitt véghez, a mi közönséges emberi segédeszközökkel véghez vihető.