Befejezés.

Sorra vettük tehát azokat a leglényegesebb jelenségeket, melyek a különböző babonás hiedelmek keletkezésére és fejlődésére kimutathatólag hatással voltak. Ez a fejtegetés magától értetődőleg ugyanoly kevéssé tarthat igényt a tökéletességre, mint a hogy a különböző korok valamennyi babonás hiedelmét sem sikerült megmagyaráznunk. De ez a tökéletlenség inkább e munka határoltságában leli magyarázatát, mintsem a tudomány arra való képtelenségében, hogy e jelenségeket megmagyarázza. Természetesen sok mindenre akadunk, főleg az ó-kor babonája körül, minek keletkezését nem magyarázhatjuk meg bizonyossággal. Ennek egyszerű és természetes oka az, hogy azokról a jelenségekről szóló históriai értesüléseink, melyeken akkor a felfogás alapult, nagyon is fogyatékosak. Már pedig tüneményeknek magyarázatába, melyeket közelebbről nem ismerünk, természetesen nem bocsátkozhatunk. De látván, hogy későbbi időkben ismeretes természeti tünemények hibás magyarázatából egészen hasonló felfogások keletkeznek s fenn is maradnak, valósággal abszurd dolog volna hinnünk, hogy bennök régebben más, ismeretlen erők működtek közre.

Míg tehát ez okból egész vizsgálódásunk természetszerűleg tökéletlen és hiányos, másrészt mégis kétségtelen, hogy a babona okainak valósággal óriási halmazát ismertette meg velünk. Láttuk pl., hogy valamely jóslat vagy álom teljesedése különböző körülményeken alapulhat; hiszen tapasztalás szerint egy és ugyanannak a tüneménynek néha nagyon különböző oka lehet. Valamely tűzvész támadhat villámcsapásból, éghető anyagoknak önmaguktól való meggyul-


390

ladásából, vigyázatlanságból és gyujtogatásból. Valamint pedig néha nem lehet eldönteni, hogyan keletkezett a tűzvész, ugyanúgy nem állíthatjuk, hogy más eseményeknek minden egyes esetben okvetlenül ugyanaz az oka. Erre pedig a spiritiszták és okkultisták nagyon is hajlanak s ezért inkább ehhez vagy amahhoz a varázslatos erőhöz folyamodnak, melynek minden lehetséges és lehetetlen hatást tulajdoníthatnak, semhogy előbb minden egyes esetben felkeresnék a természet és a lélek világának előttünk ismert erőit, melyek a jelenséget talán szintén megmagyarázhatják. Ez tényleg körülményesebb ugyan, mint szellemekhez, pszichikus erőhöz, od-erőhöz vagy ilyesmikhez folyamodni, de mégis ez az út, melyen járnunk kell, hogy az igazságot tényleg megtaláljuk. Ha tényleg vannak e létben jelenségek, melyeket az eddig ismert erőkkel nem magyarázhatnánk meg, ez végül majd ki fog derülni. Így csak arra kell utalnom, hogy a telepathiás halluczinácziók kérdése egyelőre még nyilt kérdés, magyarázatok a jövő titka. De a probléma megoldása messze távolba tolódik el, ha a priori ismeretlen erők közreműködését tesszük fel és ezzel a tényállás közelebbi vizsgálatáról lemondunk.

A babona története megmutatja, milyen hihetetlen erősen befészkelődhetnek az ilyen elsietett hipothézisek, ha egyszer a nép tudatába férkőzniök sikerült. Kiirtásuk évszázados munkába kerülhet. Mindazok a babonás hiedelmek, melyeknek természetes összefüggését e helyütt kimutatni iparkodtunk, kezdetök óta nem voltak egyebek, mint többé-kevésbbé tévesen észlelt jelenségeknek hibás magyarázatai. Ha az ember ezt tudja, természetesen kétszeresen is óvatosnak kell lennie, hogy valamiképen újabb babonára indítékot


391

ne adjon. E tekintetben a modern okkultistáknak bizony sok szárad a lelkükön. Telepathia, szubliminális v. alsóbb öntudat és egyéb, hasonló fogalmak az okkultisták ama buzgalma következtében, hogy a legbonyolultabb tüneményekre is azonnal magyarázatot találjanak, a legjobb kilátásokkal biztatnak, hogy az új század babonájában előkelő helyet fognak elfoglalni. A tudománynak előbb minden lehetőséget fáradságosan meg kell vizsgálnia, mielőtt új hipothéziseket állít. A babona ellenben azonnal készen van a maga magyarázatával.


392

A FORDITÓ ZÁRÓSZAVA.

Szeretettel, odaadással foglalkoztam ez érdekfeszitő, tanulságos munka fordításával és igyekeztem leküzdeni nehézségeit. Ha itt-ott talán nagyon is ragaszkodtam a szöveghez, arra egyenesen a hűségre való törekvés vezetett. Magam is munkás vagyok, szerény, kezdő a kisérleti pszichologia terén s csak természetes, hogy a kérdésekről, miket a szerző feszeget, magamnak is megvannak a magam nézetei. De ha a t. olvasó LEHMANN hírneves munkáját olvassa, nem az én nézetemre kiváncsi, hanem a szerzőjére [!] s így annál is inkább ragaszkodnom kellett az ő szavaihoz, szavainak minden árnyalatához. Mert ha azoktól látszólag csak a forma kerekdedsége kedvéért is eltértem, már úgy éreztem, hogy vétek a szerző intencziója ellen s idegen elemet csempészek bele oda, hol arra szükség és jogosultság nincsen. Ezért voltam helyenkint tán túlságosan is hívséges fordító.

Nehézségeket okozott a terminologia is. Valami bő pszichologiai irodalmunk nincsen. Nem egy szó akadt, melynek megfelelőjét úgy kellett előbb megteremteni. Másutt viszont egy német kifejezésre három, négy megfelelő is akadt a magyar nyelvben s ekkor a német szöveg értelméhez mérten egyazon kifejezést magyarban hol egyik, hol másik szóval adtam vissza. A hol a magyarosítás erőszakoltnak tetszett, ott inkább megmaradtam a közhasználatba átment


393

idegen szók mellett. A clairvoyance-ot p. o. "távolbalátás"-nak fordítottam, mely lehet térbeli és időbeli. A telepathia "távolbaérzés" -nek készült, de hellyel-közzel megmaradt telepathiának. A Magie, Zauberei hol "varázslat", hol "varázslás", hol "boszorkányosság", hol "bűbájosság", hol pedig megmaradt "mágiá"-nak. Az "automatisch" hol "gépies", hol "önkéntelen", hol "automatikus". A "Geisterbeschwörung" hol "szellemidézés", hol "igézés", hol "bűvölés", hol "szelleműzés". Az "Astrologie" maradt "asztrologia", de egy-egy helyütt magyarosítva: "csillagjóslástan"-nak. Ha gazdagok vagyunk, miért fösvénykednénk nyelvünk kincseivel. Ha ez következetlenség, akkor legalább öntudatos es czéltudatos következetlenség. Sok küzdelmembe került annak az eldöntése is, mint fordítsam a "bewusst" és "unbewusst" kifejezéseket. Lehmann maga egy jegyzetben tartja szükségesnek kiemelni, hogy az "unbewusst" kifejezés lelki működésekre alkalmazva: nonsens, de hogy jobb hiányában ő is használja. A magyar nyelv szerencsés érzéke e nonsenst elkerülhetővé tenné. Mert a hol a német a "Bewusstsein" kifejezéssel él, ott magyar ember rendszerint az "öntudat" kifejezést használja. "Er ist bei Bewusstsein" úgy mondjuk "öntudatnál van" vagy "magánál van". Az "unbewusst"-ot pedig úgy mondjuk, hogy "öntudatlan". A magyar nyelvhasználat tehát soha sem tételezi fel a tudattalan vagy nem tudatos lelki működést, hanem arra helyezi a súlyt, vajjon az egyén én-je, az "ön" résztvesz-e a tudatban, avagy nem. S így a magyar nyelvérzék kezdettől fogva azon az állásponton van, melyre az idegen nyelvek csak a legújabb pszichologiai kutatások alapján kezdenek helyezkedni. Így a németek az "Ichbewusstsein",


394

a francziák a "conscience de moi" kifejezéseket alkották meg s ezeket kezdik újabban használni. Minthogy azonban ez a terminologia minduntalan ellentétbe helyezett volna az eredeti szöveg eszmemenetével, kénytelen voltam ott, a hol e kifejezések mint egymásnak látszólagos elientáei szerepelnek, a "tudatos" és a "nem-tudatos" elnevezésekhez ragaszkodni.

Eredetileg czélom volt LEHMANN művéhez függeléket csatolni, mely a babona és varázslat magyarországi történetére vetne világot. De az anyag, a mint kereséséhez fogtam, annyira meggyült kezem alatt, hogy azt záros idő aéatt csak felszinesen dolgozhattam volna fel, kellő feldolgozása pedig a mű megjelenését lényegesen késleltetné.

LEHMANN munkáját tehát részemről minden változtatás s minden hozzáfűzés nélkül veszi a magyar olvasó, és oly szerzőt ismer meg a maga eredetiségében, kinek egyéb, szigorúan tudományos műveire korunk pszichologiai, eszthetikai és filozofiai írói egyre kénytelenek hivatkozni. Köszönettel tartozunk tehát neki, hogy e közérdekű s a művelt nagyközönségnek szánt terjedelmes mű megírására is talált időt, mely műre külföldön is, nálunk is bizony nagy szükség volt.