XVI. FEJEZET.
A mai oczeánográfia.
A mai oczeánográfia. – A különböző nemzetek főbb expedicziói. – Az állandó nemzetközi tengerkutató bizottság. – Az oczeánográfia Francziaországban: THOULET stb. – A monacói oczeánográfiai múzeum. – Az Albert monacói herczeg alapította előadások, az Oczeánográfiai Intézet és szaktanfolyamok.
Ez utolsó fejezetben az oczánográfia jelenlegi állapotát óhajtjuk röviden megismertetni, különös tekintettel egyrészt az északi tengerek kikutatására alakult nemzetközi bizottság működésére, másrészt pedig a monacói herczeg alapította intézményekre, mert ezek mindegyike fontos mozzanat az oczeáriográfia történetében.
Korunk oczeánográfiáját voltaképpen a Lightning (1868) és a Porcupine (1869–70) előzetes, de főképpen a Challenger (1873–76) emlékezetes expedicziójától kell számítanunk. Ezt a tudományágat addig csak a különböző nemzetek vízrajzi hivatatai képviselték, melyek csupán a hajózást közvetetlenül érdeklő [érintő] vizsgálatokkal foglalkoztak, mint pi. partmenti fenékkutatásokkal, a felszíni áramokkal és a tengerjárással. Azonban a Challengernek a tudomány minden ágában elért nagyszerű eredményei fölkeltették az általános érdeklődést s ezért ez az expediczió mintegy előhírnöke lett a tengerkutató expedicziók egész sorozatának, melyek közül legyen elég a következőket említenem: A német National (1889), Valdivia (1898–99), Gauss (1901–1903), Planet (1906), az angol-skót Challenger, Investigator (1887–1892), Discovery (1901–1904), Scotia (1902–1904), a belga Belgica (1897–1899), a dán Ingolf (1895–1896), a franczia Travailleur és Talisman (1880–1883), Caudan (1895), Français (1903–1905), a holland Willem-Barents (1878–84) és Siboga (1899–1900), az olasz Washington (1881–1882) és Vettor Pisani (1882–1885) az osztrák-magyar Pola (1891), a norvég Vöringen (1876–1878), Fram (1893–1896), Gjoa (1903–1905), a svéd Vega (1878–1880) és Antarctic (1901–1903), az orosz Vitiaz (1886–1889), az amerikai Blake és Albatross évek hosszú során át. Másrészt a monacói herczeg 1885 óta, tehát 22 esztendeje úgyszólván évenként rendez egy-egy tudományos utazást és pedig először az
Hirondelle-en (1885–1888), később a Princesse-Alice I. (1891–1897), legutóbb pedig a Princesse-Alice II. jattokon (1898–1907). Don Carlos portugál király 1896-tól kezdve Amelia nevű jattján rendezett halászati-oczeánográfiai utazásokat. Néhány franczia jatt-tulajdonos szintén foglalkozott ilynemű vizsgálatokkal; a. példaadók egyik legelseje GLANDAZ volt, a ki Andrée nevű jattján két tudományos utazást tett a Gascogne-öbölben, megmutatva, hogy a hajós-sport hívei mekkora szolgálatokat tehetnek a tudománynak.
Mindezek az expedicziók és még több más is, melyek név szerint nem sorolhatók fel, rengeteg és óriási értékű anyagot és megfigyelést gyüjtöttek össze az oczeánográfia minden ágát illetőleg. Azonban az óczeán sokkal mérhetetlenebb, semhogy ezek az adatok hiányosak ne legyenek s hogy mérföldmutatóknál egyébnek tekinthessük őket a tökéletesebb megismerés országútján. Megértették velünk, hogy alaposabban kell tanulmányoznunk a bennünket körülvevő tengereket s erre a czélra alakultak a német tengereket, az Adriát kutatató bizottságok, stb.*)
A nagy óczeánkutató expedicziók, melyeket egyszerűen csak felsorolhattunk, általában véve mellőzték saját hazájuk tengereinek kutatását; gyakran elszigetelten működtek, máskor csak hosszú időközökben és csak a legkedvezőbb időszakokban vették fel ismét a kutatás fonalát. Így történhetett, hogy volt idő, a midőn a messze tengerek sokkal ismertebbek voltak, mint a vén Európa partjait mosó vizek. Azonban a halászattal szorosan összefüggő nemzetgazdasági érdekek, a halászok sorsa és az ezzel az iparággal kapcsolatos sok személyes érdek egyre hangosabban követelte a maga igazát, s csakhamar fel is ismerték mindenütt, hogy Európa tengereinek alapos kutatása mulaszthatlan kötelesség, s hogy ezt csak a tudomány módszereivel lehet végrehajtani. Az oczeánográfiai jelenségeknek a meteorológiai tünemenyekhez való hasonlatossága, a velük vetekedő bonyolultsága arra utalt, hogy
*) E fejezetben foglalt kérdésekre vonatkozó irodalom: BRAUN G., Die internationale Meeresforschung, ihr Wesen und ihre Ergebnisse. Geogr. Zeitschr., Leipzig, 1907, 295–316 és 370–378. l. JOHNSTONE J., Some results of the international fishery investigations. Journ. mar. biolog. assoc. Plymouth, 1906, 437–486. lap. MARINI L. Lo sviluppo, lo stato attuale e gli odierni problemi della talassologia. Boll. Soc. Geogr. ital. Roma, 1907, 288–304. l.
mint a meteorológiában, akként az oczeánográfiában is csak tervszerű, az év minden szakában végzett vizsgálatok lehetnek gyümölcsözők. Ezt a tételt igen élesen megvilágította PETTERSSON O. tanár, a ki bebizonyította, hogy a tenger a szárazföld éghajlatára télen sokkal nagyobb hatást gyakorol, mint nyáron, legalább Nyugat-Európa partjain. PETTERSSON emez első téli megfigyeléseit, melyek a tenger sótartalmára, a hőmérsékletre és a planktonra vonatkoztak, a Skagerrakban és a Kattegatban végezte; magától érthető, hogy a hajózás télen ezeken az északi tengereken nagyon kínos munka! Csakhamar kiderült az is, hogy a tengerek következetes és rendszeres tanulmányozását csak akkor koronázhatja siker, ha ezt nemzetközileg szervezik. EKMAN G. és PETTERSSON erre vonatkozó tervüket 1892-ben mutatták be a természetvizsgálók kopenhágai gyülésének és 1893–1894-ben végezték az első négy megfigyelés-sorozatot negyedévenként, melyet Németország, Anglia, Dánia, Norvégia és Svédország egyidőben hajtott végre. A 6-ik nemzetközi földrajzi kongresszus (London, 1895) felismerte az említett vizsgálatok nagy tudományos és nemzetgazdasági fontosságát és azt az óhaját fejezte ki, hogy a megkezdett vizsgálatokat PETTERSSON bemutatott terve alapján, az érdekelt államok közreműködésével tovább folytassák. EKMAN G. és PETTERSSON, a svéd vízrajzi bizottság tagjai, 1897-ben kihallgatáson jelenhettek meg II. Oszkár svéd királynál és azt a javaslatot tették, hogy szakbizottságot hívjon össze, melynek feladata az északi tengerek nemzetközi kutatásának szervezése volna. A király érdeklődött a terv iránt s így hívta össze a svéd kormány a stockholmi szaktanácsot 1899-ben. A szaktanács a norvég kormány meghívására 1901 májusában másodszor is összeült Krisztiániában, mely alkalommal részletesen megállapították és kiegészítették a Stockholmban hozott határozatokat. Nyolcz állam rögtön késznek nyilatkozott a nemzetközi munkában való részvételre, és pedig Németország, Anglia, Dánia, Finnország, Hollandia, Norvégia, Oroszország és Svédország, melyekhez későbben Belgium is csatlakozott. A ráeső munka végzésére szükséges eszközöket mindegyik állam megadta és a központi intézet számára szükséges évi hozzájárulást is vállalta 5 év tartamára, kivéve Dániát, Angliát és Oroszországot, melyek egyelőre csak 3 évre kötötték le magukat.
Felismerték állandó a nemzetközi tengerkutató tanács felállításának szükségességét is. Ennek a tanácsnak HERWIG tanár az elnöke, ki a kopenhágai központi iroda élén áll, s központi laboratóriuma is van Krisztiániában, melynek NANSEN F. az igazgatója. Ezek az intézmények arra valók, hogy az igazgatás, a vizsgálati módszerek és az eredmények közzétételének egységességét biztosítsák. Az állandó nemzetközi tanácsot a résztvevő államoknak azok a képviselői alkották meg, a kik a dán kormány által összehívott 3-ik tanácskozásban 1902 július 22-én részt vettek. A központi irodának az a feladata, hogy az óczeánográfusoknak és biológusoknak megadja a tanács által megállapított programmnak megfelelő utasításokat s hogy gondoskodjék a beszámolók és részletes munkák megjelenéséről. A központi laboratórium ellenőrzi és tökéletesíti a műszereket, tanulmányozza a módszereket és a tárgy körébe vágó tanulmányokat végez. Azonkívül bizottságok tanulmányozzák azokat a biológiai kérdéseket, a melyeknek közvetetlen jelentősége igen nagy, a milyenek pl. a halak vándorlása és a halászat más fontos kérdései, mert nem szabad elfeledni, hogy ennek a nagy nemzetközi vállalkozásnak első sorban gyakorlati czéljai vannak.
A nemzetközi tanács felügyelete alatt a következő munkák jelennek meg: A "Jelentések" (Rapports) és a "Jegyzőkönyvek" (Procès-Verbaux), melyek a tanács és a szakbizottságok tanácskozásainak és határozatainak hivatalos beszámolói; a "Jelentések az időszakos utazásokon nyert eredményekről" (Bulletin des résultats acquis pendant les courses périodiques) cz. kiadvány az egyes állomásokon végzett megfigyelések eredményeit ismerteti: a megfigyelés kelte, földrajzi szélesség és hosszúság, a szél ereje és iránya, barométerállás, páratartalom, a levegő hőmérséklete; sótartalom, a víz felszínének hőmérséklete, a felszíni áramok iránya és ereje; különböző vízrétegek hőfoka, sótartalma és sűrűsége, a vízben oldott gázok mennyisége; plankton. Mindezek az adatok rendesen táblázatokba vagy grafikonokba vannak összefoglalva, melyekhez a módszereket és az alkalmazott eljárásokat illető magyarázatok és megjegyzések járulnak; az "Alkalmi közlemények" (Publications de circonstance) szükség vagy alkalom szerint oczeánográfiai vagy biológiai vizsgálatok ismertetését közlik. Ebben a sorozatban egy sereg érdekes közlemény látott napvilágot, melyek-
ből mi is sokat merítettünk e könyv megírása alkalmával. Végül egy negyedik kiadvány ("Jelentések a nemzetközi kutatások eredményéről", Berichte über die Resultate der internationalen Forschungsarbeit) az 1902 augusztusában megkezdett munkálatok ismertetését adja.
A kopenhágai központi irodán és a krisztiániai központi laboratóriumon kívül, melyek mindegyike ugyanazon irányító szervezet része, mindegyik résztvevő állam külön szervezetet létesített a vizsgálatok végzésére, mely bizottságokból, laboratóriumokból, hajókból, kiadványokból áll. A biológiai állomások és a halászati társulatok szintén hozzájárulnak a közös munkához.
Németországban a kutatások vízrajzi részét KRÜMMEL kieli tanár irányítja, magukat a vizsgálatokat pedig dr. APSTEIN végzi időszakos utazásai alkalmával. A biológiai kutatás egy részének szálai BRANDT kieli tanár kezében futnak össze, míg a halászatra vonatkozó vizsgálatokat dr. HEINCKE, a helgolandi biológiai állomás igazgatója intézi. A halászati statisztikai vizsgálatokat dr. HENKING, a hannoveri "Deutsche Seefischerei Verein" alkalmazottja végzi. A tanulmányutak megtételére a német szakbizottságnak külön hajója van, az 1360 tonnás Poseidon.
Angliában az "Egyesült királyság tengeri biológiai társulatá"-nak két állomása, a plymouthi és a lowestofti vesz részt a nemzetközi kutatásban két hajója, a Huxley és a Oithona közreműködésével; a "Skót halászati hivatal" THOMPSON W. A. tanár közreműködésével szintén részt vesz a munkában.
GILSON louvaini tanár irányítja a belga szakosztály munkálkodását, melynek a Ville d'Anvers nevű hajó és több bárka áll rendelkezésére.
Dániában KNUDSEN irányítja a vízrajzi és PETERSEN C. G. J. tanár a biológiai kutatásokat. A kutatások czéljait az egyenesen erre a czélra épített Thor nevű gőzös és több kisebb bárka szolgálja.
Finnországban a helsingforsi HOMÉN vezeti a munkálatokat, a ki egy kis gőzhajó, a Nautilus fölött rendelkezik, melyet télen jégtörőnek használnak.
Norvégiában az összes vizsgálatokat dr. HJORT J. intézi, a ki az erre a czélra épített Michael Sars nevű gőzösön végzi tanulmányait, s a ki az év 9 hónapján keresztül dolgozik a legnehezebb és legfárasztóbb körülmények közt.
Oroszországban a kutatások egy részének a murman partokon lévő Alexandrowsk a középpontja. Hajója az Andrei Pervosvanny igazgatója dr. BREITFUSS. A vizsgálatok másik részét Szt. Pétervárott végzik.
Svédországban PETTERSSON tanár, a nemzetközi tanács alnöke irányítja a vízrajzi munkálatokat, Hajója a Skagerak.
A résztvevő államok az észak-európai tengerek pontosan meghatározott területeinek kutatását vállalták el. A különböző szakosztályok évről-évre ugyanabban az időpontban, nevezetesen február, május, augusztus és november elején végzik időszakos utazásaikat, s ezeken az utazásokon végzik a föntebb jelzett megfigyeléseiket az előre meghatározott állomásokon, és mind ugyanazt. E könyvben többé-kevésbbé kimerítően ismertettük a kutató módszereket és eszközöket, azért erre a tárgyra nem térünk többé vissza; ugyanezt mondhatjuk a mai napig megállapított főbb eredményekről is. Láttuk, hogy az északi tengerek batimetriai viszonyairól és áramlásairól való ismereteinek tetemesen megnövekedtek, különösen azok, melyek a Golf-áram táplálta vizek kiterjedésének ingadozásaira vonatkoznak, mely ingadozások az éghajlatot és a halászatot nagyban befolyásolják.
Ez utóbbi szempont az, a mely dr. HJORT-nak, a norvég állomás vezetőjének munkálkodását irányította, a ki minden más kutatónál hathatósabban bizonyította, hogy a tudományos vizsgálatok közvetetlenül is rendkívül fontos nemzetgazdasági eredményeket szülhetnek. Gazdag halászó területeket is fedezett föl. 15 évvel ezelőtt alig 100 000 halásza volt Norvégiának, a kik apró, nyílt bárkáikkal nem merészkedhettek el messze a partoktól. Ma ezeknek a halászoknak több mint 4500 fedett hajóból álló hajórajuk van, melyekkel még Izlandig is elmehetnek, hogy kiaknázzák a dr. HJORT által megjelölt területeket. Ugyanez a tengerkutató fedezte föl a Pandalus borealis-nak, ennek a szép nagy, Norvégiában nagyon kedvelt krevettnek a telepeit is, és ugyancsak dr. HJORT talált új tőkehalfogó-telepeket is, a mi által ez évi bevételek 2 millió frankról közel 3 millióra emelkedtek.
Nagyon kivánatos, hogy a tengerkutató nemzetközi munka a jelenlegi alapokon, vagy bizonyos módosításokkal még sok éven át folytatódjék. Francziaország egészen a mai napig tartózkodott ebben a nagy nemzetközi oczeánográfiaí munkálkodásban
való részvételtől, jóllehet partjainak hosszúságánál fogva nagy érdeke, hogy részt vegyen benne; legalább közvetve vehetne benne részt, saját szakállára vállalva munkát a nemzetközi tanács terve alapján, hogy hasonló és mindenki által használható eredményekre jusson. A partjaink mentén álló némely tengeri állomás, továbbá a haditengerészeti és egyéb állami hajók fontos szolgálatokat tehetnének eme czél érdekében, melyek időnként tanulmány-utakat tehetnének; a dolog nem hozzáértő vagy jóakaratú emberek hiányán múlna.
A nemzetközi tanácson kívül még igen számos szervezet foglalkozik többé-kevésbbé behatóan a szorosan vett vagy alkalmazott oczeánográfiával. Ilyenek az Európa partjain és egyebütt álló tengeri állomások; ilyenek a halászati iskolák és tengeri halászati laboratóriumok, az Egyesült-Államok halászati bizottsága, a skót halászati hivatal, stb. Dr. HJORT 1903-ban Bergenben nyitott gyakorlatokkal kapcsolatos oczeánográfiai tanfolyamot. 1905-ben nyilt meg Berlinben az egyetemmel kapcsolatos Institut für Meereskunde, majd nemsokára Edinburgban az oczeánográfiai laboratórium.
Francziaországban, a Travailleur és Talisman fényes eredményei és THOULET nancyi tanár minden erőfeszítései mellett is rendkívül lassan fejlődött az oczeánográfia tudománya. Ő buzgólkodott a legtöbbet Francziaországban e tudományág előbbrevitelén, részben tanfolyamaival, előadásaival, tanító és népszerűsítő munkáival, részben a tengerre vonatkozó egész sereg feladatról írt eredeti, tisztán tudományos munkáival. Azonban az oczeánográfíai tudomány terén újabban észlelhető nagy fellendülés főképpen Albert monacói herczeg nevéhez fűződik, mely tudományt 22 év óta évről-évre megismétlődő tudományos utazásaival és alapításaival szolgálja. Az ő példájára, és gyakran az ő védősége alatt szerveztek tanfolyamokat és expedicziókat; a franczia tengerészeti liga alapította tengerészeti intézet tanfolyamokat rendszeresített, melyeknek egyik fő tárgya az oczeánográfia; a jatt-klubban szintén alakult egy tudományos bizottság, melynek az a czélja, hogy a jatt-tulajdonosok érdeklődését fölkeltse e tudomány iránt; Bordeauxban a Gascogne-öböl tanulmányozására külön oczeánográfiai társulat alakult, s ez olyan példa, a mely követést érdemel. A monacói herczeg nem elégedett meg vele, hogy önmagát
szentelje ezeknek a kutatásoknak, hanem rájuk terelte oly személyek érdeklődését is, a kiknek befolyása nagyot lendíthet eme tudomány ügyén, melynek szolgálatába szegődtette összes francziaországi és külföldi előkelő összeköttetéseit.
342. rajz. A monacói oczeánográfiai múzeum főhomlokzata.
Befejezésül néhány szót kell még szólanom a monacói herczegnek az utóbbi években teremtett alkotásairól. 1899 április 25-én folyt le a német császár védősége alatt a DELEFORTRIE tervezte monacói múzeum alapkőtételének ünnepsége. A herczeg szándéka eleinte az volt, hogy oly intézményt alapít, melynek hivatása a tudományos utazásain összegyült anyag befogadása és közkincscsé való tétele volna. Azonban későbben hatalmasabb eszme érlelődött meg a herczeg lelkében, a ki elhatározta, hogy múzeumában nemcsak saját gyüjteményeinek és eszközeinek ad hajlékot, hanem mindennek általában, a minek köze van az oczeánográfiához. Így berendezve a monacói múzeum páratlan intézménynyé lett, mely jelentékeny érdeklődésre tarthat számot. A múzeumot 1898-ban kezdték építeni és tavaly fejezték be. A 342. és 343. rajz az épület két homlokzatát mutatja be; hossza 100 m., felső oszlopsora 75 m.-nyire van a tenger színe fölött. Két pinczehelyiség fogadja magába az akváriumokat, különböző kezelő szobákat, dolgozó helyiségeket és a külföldi tudósok számára fönntartott laboratóriumokat, mert a gyűjtemények, az akváriumok és a laboratóriumok mindenkinek rendelkezésére állanak, a ki gyümölcsözően tudja őket használni. A két felső emelet arra
való, hogy a nagyközönség számára az oczeánográfia körébe vágó tárgyakat ki lehessen állítani, ú. m. eszközöket, térképeket, tengeri állatokat, stb., a miről ez a könyv híven beszámolt.
343. rajz. A monacói oczeánográfiai múzeum tenger felé néző homlokzata.
A herczeg, hogy kedves tudománya érdekében Francziaországban is fölkeltse az érdeklődést, elhatározta, hogy Párisban minden télen egy-egy előadás-sorozatot rendez; az elsőt, melyet 1903 január II-én THOULET a "Conservatoire national des arts et métiers" helyiségében tartott meg, ő maga nyitotta meg. Ez előadásokat, a melyek a legélénkebb tetszést aratták, azóta állandóan megtartják. Végre 1906-ban, hogy művét betetőzze és fönnmaradását biztosítsa, megalapította az "Oczeánográfiai Intézet"-et és czéljai felől a közoktatásügyi minisztert a következő, szószerint közölt levélben értesítette:
Miniszter Úr!
Életemet az oczeánográfiai tudomány tanulmányozásának szentelvén, fölismertem, hogy e tudomány mennyire fontos az emberi tevékenység sok ágának szempontjából, ezért igyekeztem számára kivívni azt a helyet, a mely méltán megilleti mind a kormányok gondoskodásában, mind a tudósok lelkében.
Több állam küldött már tudományos expedicziókat a föld különböző tengereire és szilárdan megalapozta az oczeánográfia fejlődésének útját. Azonban Francziaorszag, jollehet a tenger alapos ismerete rá nézve kiváltképpen fontos, e tudomány iránt nem tanúsította azt az áldozatkészségét, mint a tudomány egyéb ágai iránt. Magam Párisban néhány év óta előadásokat tartattam, melyeken egyre nagyobb számú és figyelmesebb hallgatóság vett részt, sőt a közhatalom is bizonyos érdeklődést tanúsított irántuk, a mit az bizonyít, hogy LOUBET elnök úr és a kormány tagjai személyesen is megjelentek ezeken az előadásokon.
Hézagot akartam kitölteni, midőn Párisban tengerkutató középpontot állítottam föl és rendeztem be, szoros kapcsolatban a monacói oczeánográfiai múzeummal, a melyben összegyüjtöttem saját 20 esztendős munkálkodásom és Európa összes államaiból való kitűnő munkatársaim fáradozásainak eredményét.
Miután az egyetem barátai értésemre adták, hogy eme kiváló testület sikeres munkálkodásához szükséges új építkezések véghezvitele oly nehézségekbe ütközik, melyek a terv kivitelet nagyban hátráltatják, arra a gondolatra jutottam, hogy a két intézmény szorosabb kapcsolata mindkettőnek hasznára válna, a helyettes rektor úrnak felajánlottam közreműködésemet. Így esett, hogy magam is hozzájárulhattam amaz összeg előteremtéséhez, a mely a Sorbonne-nak a szükséges telek megvásárlásához kellett. Az egye-
tem viszont új épületcsoportjának határain belül területet engedett át nekem, a melyen az Oczeánográfiai Intézetet felállítottam s a melynek alapszabályait ma közlöm Önnel.
Nagy örömemre van, hogy elismerésemet fejezhetem ki Páris és Francziaország iránt azért a vendégszeretetért, a melyet a gondolat minden munkása iránt tanúsít. Hozzáteszem még azt is, hogy az új intézet tulajdonát nem korlátozom a Párisban lévő ingatlanra, mert a monacói oczeánográfiai múzeum, annak laboratóriumai, gyüjteményei, akváriumai és egyéb tartozékai a mai naptól kezdve az Oczeánográfiai Intézet tulajdonát alkotják, mely intézet működésének biztosítására 4 milliónyi alapítványt tettem.
Azzal az óhajtással, hogy ez az intézet túléljen engemet és teljesítse azokat a kötelességeket, a melyeket tőle a Tudomány előbbrevitelében várok, kérem a franczia kormányt, hogy ismerje el közvagyonnak és erősítse meg alapszabályait.
Fogadja Miniszter úr kiváló tiszteletem kifejezését.
Kelt a monacói palotában, 1906 április 25-én.
Albert,
Monacói herczeg.
Az Oczeánográfiai Intézet tehát független intézmény, melyet az 1906 május 16-án kelt elnöki rendelet közvagyonnak nyilvánít. Az intézet tudományos igazgatása egy nemzetközi bizottság kezében van. Az igazgató-tanács elnöke a monacói herczeg, alelnöke LOUBET E., a franczia köztársaság volt elnöke és dr. REGNARD, a nemzeti földmívelési intézet igazgatója; tagjai: CAILLETET és BECQUEREL, az akadémia tagjai, KOHN G. bankár és MAYER L., a herczeg tanácsosa.
Az oczeánográfiai tanfolyamokat BERGET, JOUBIN és PORTIER az 1906–1907-iki tanévtől kezdve a Sorbonne-on tartották mindaddig, míg a párisi Oczeánográfiai Intézet véglegesen el nem készült, a mióta azután működésüket a végleges épületben folytatják.
Az Oczeánográfiai Intézetnek tehát van telepe Párisban az egyetemi negyed közepén (344. rajz), melynek az a hivatása, hogy előadások és tanfolyamok révén szolgálja a közoktatást, s van Monacóban a tengerparton épült múzeuma, mely fel van szerelve akváriumokkal, dolgozó szobákkal és fenséges gyüjteményekkel. A herczeg a múzeumnak egy kis gőzöst, az Eidert bocsátotta rendelkezésére s ez arra való, hogy a tanulóknak és a külföldi tudósoknak alkalmat adjon a tengerkutató módszerekkel való
megismerkedésre, úgy hogy segítségével szaktanulmányokat végezhessenek.
Nem tehetem meg, hogy ezen a helyen jobban belemélyedjek a részletekbe, de hitem szerint az olvasó az elmondottakból is kellőképpen meggyőződhetett a felől, hogy az Oczeánográfiai Intézet rendkívül hasznos intézmény, mely hívatva van, hogy teljes felszerelése után a legbecsesebb szolgálatokat tegye a tudománynak. Maradandó alkotás, melyre a herczeg rányomta egyénisége bélyegét, a ki iránt mély hálát fognak érezni mindazok, a kik e tudományokkal foglalkoznak vagy e tudomány jövőjét szívükön viselik.
344. rajz. A párisi Oczeánográfiai Intézet.