MARKUSOVSZKY LAJOS
VÁLOGATOTT MUNKÁIÖSSZEGYÜJTÖTTE ÉS SAJTÓ ALÁ RENDEZTE
MARIKOVSZKY GYÖRGY dr.
EGYETEMI TANÁRSEGÉDKIADTA TAGJAI SZÁMÁRA
A MAGYAR ORVOSI KÖNYVKIADÓ TÁRSULATBUDAPEST
1905.[Részlet]
Az előszóból
Egy külön fejezetbe foglaltam össze Markusovszkynak azon munkáit, a melyek Semmelweisra és tanítására vonatkoznak, minthogy akkoriban, a mikor e közlemények megjelentek, vajmi kevesen fogadták el Semmelweis álláspontját, s Markusovszkynak korát megelőző gondolkozását az is bizonyítja, hogy a Semmelweis tanításában lefektetett eszmék horderejét és igazságát már akkor is belátta s már akkor is harczolt érdekükben, a mikor azok a tudományos világ részéről még csak gúny és üldöztetés tárgyát képezték.
Marikovszky György dr.
VI.
SEMMELWEIS.Die Aetiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers von J. Ph. Semmelweis.
(Könyvismertetés, Orvosi Hetilap 1861.)A könyv, melyre t. ügyfeleinket – minthogy azt valószínűen már mind ismerik – nem éppen figyelmeztetni, mint inkább a benne foglalt tan érdemének őszinte elismerése által lapunk becsét emelni szándékozunk, nem tartozik azon munkák közé, minőket a tudósok szoktak, szakmájuk tételeit többé-kevésbbé új alakba öntve s nehány saját észlelet és nézettel fűszerezve, a könyvkereskedés útján évente közzé tenni; nem is mondhatjuk azt azon benyomásnál fogva, mit reánk gyakorolt, a szokott értelemben merőben tudományos műnek vagy értekezésnek, ámbár kitűnően az –, miután a benne foglalt tan és annak minden tétele kórtani kisérleteken, a legszabatosb kórodai megvigyázáson és statistikai adatokon alapszik, s okoskodása menetében a methodologia minden igényének megfelel.
Az észleletek és kisérletek, a tan és annak igazolása olvasás közben mind eltűnnek szemeink elől, és csak az eszme köti le figyelmünket, csak az életmentő tett, a melegen érző és tanja igazságáról és üdvéről a legbensőbben áthatott ember áll előttünk. A sorok, miken szemünk végig fut, nem holt betűk; s azon tanulságos, nem egy rejtélyt megfejtő s az álfogalmak és kongó tudós phrasisok egész táborát szétszalasztó tapasztalatok és adatok, mikkel itt találkozunk, nem pusztán elvont tudományos fürkészet hideg produktumai, hanem valódi életnyilatkozatok és tettek, melyekben az igazságtól ihletett szívnek szintoly nagy része van, mint a búvárszellemnek, s az őszinte jóakaratnak, mint a logikai szigorral következtető észnek.
280
Tanuskodik erről úgy a fölfedezés és a munkának történelme, mint a tárgyra vonatkozó adatok lelkiismeretes és szorgalmas összeállítása; tanuskodik azon ihletség és rendíthetlen buzgóság, mely a mű minden részeit és tételeit átlengi, s őket azon győző erővel ruházza fel, milyennel csak oly tan dicsekedhetik, melynek valódiságáért nemcsak szóval küzdeni, de életünkkel is jótállani készek vagyunk; tanuskodik végre szerzőnk azon bensősége, melynél fogva tanával mintegy összeolvadt s mely nemcsak az orvosi egylet gyülésében, midőn e tárgyról Pesten először értekezett, a jelenlévőket mind meghatotta, de mely valahányszor a gyermekágyi láz kóroktanának kérdése fölmerül, ugyanazon lelkesüléssel újra kitör.
A gyermekágyi láz s kivált annak kóroktana Willis (1682), és Strother (1718) idejök óta, kik a kórt elsők [!] ismertették meg e néven, valóságos mintája volt azon észtanellenes, inexact és sajnosan kell megvallanunk, még mai nap sem egészen elavúlt okoskodási módszernek, mely az orvosi tudományt sok systemával, de vajmi kevés ismerettel szaporította, s tények és észleletek helyett spekulativ fogalmakat, azoknak megfejtésére pedig önkény-alkotta lényeket – ontologiákat – és erőket állított fel, mikor aztán természetesen "minden megfoghatatlanra egy hangzatos szó készen volt", s a tudós a betegágynál kénye-kedve szerint mindent megmagyarázhatott, s iróasztala mellett szebbnél-szebb theoriákat hevenyészhetett. Csak az a kár, hogy e szótudománynak a természetben a tények meg nem feleltek, s a nagy tudákosság és undorító panaceák daczára a betegek "völgyben és hegyek ormán" elpusztulának.
A gyermekágyi láz kórokai közt a lochiák [hüvelyváladékok] és tej visszaverődésén kezdve, a terhesség és szülés közben ható minden elképzelhető physikai és vegyi, erkölcsi és lélektani mozzanatokkal találkozunk, a nélkül, hogy az írók legkevésbbé is kötelezve éreznék magukat arra, hogy e mozzanatok hatásmódját és okozati viszonyát a kórral, az életismeret törvényeivel csak némileg is összhangzásba hozzák. Ők megelégesznek felállításukkal, s hol azok is cserbe hagyják őket s a betegek halnak, ott aztán kosmikus hatányokhoz folyamodnak, s az egész délibábos épület koronájaként a minden aggodalmon és a buvárlat minden fáradalmain túlsegítő genius epidemicus egész pompájában feltünik.
Tudjuk, hogy azon kórnál, mely ellen sok és sokféle szerünk van, egy sem biztos; úgy vagyunk a kór-okokkal is; hol sok az ok, ott egy sem igaz, ott a valódi indító mozzanatot nem ismerjük s
281
rendesen azon föltételeket sem, melyek a baj létesítésére szükségesek, de vagy a véletlen jelenlévő körülményeket okozzuk, melyek szolgálatukat máskor ismét megtagadják, vagy mi még kényelmesebb, a tudományunkban végtelenre szaporodott valamely nagyhangzatú üres szóval ütjük el a dolgot.
Hogy az orvosok a szabatos búvárlat meghonosítása és kimívelése előtt ily olla potridá-val önmagunkat és a világot még ámíthatták, az hagyján; de hogy most is, midőn a tények becse, a kisérlet szabálya, a kutatás módszere s az elméletnek a tárgy természete által meghatározott logikai törvényei ismervék, ezen és ehhez hasonló kóroktanokat és fejtegetéseket még de cathedra is hallanunk kell, s a kórboncztani iskola növendékei a gyermekágyi láz okai elszámlálásánál még a meleget és hideget, az éhséget és nyalánkságot, a hyperinosist [kimerültséget?] és uraemiát [húgyvérűséget], a plethorát [vérbőséget?] és hydraemiát, [hígvérűséget?] a torlódásokat és az inopexiát [?], a munkásságot és tunyaságot a bánatot és a megsértett szemérmet sat. sat. hozhatják fel egy húzomban, össze-vissza s minden pirulás nélkül, a helyett, hogy tudatlanságukat s tudományunk hiányait őszintén elismernék: azt valóban csak a kritikai ítélőképesség és a philosophikus készültség tökéletes hiányának kellene tulajdonítanunk, ha a mindent tudni akaró dogmatismus gőgjét s azon emberi gyarlóságot nem ismernők, melynél fogva hit, előitélet és fogalom "miként szakadatlan hideglelés" nemzedékről nemzedékre egyiránt száll és öröklődik.
Az orvosi tudomány kiművelésében a résztvett népek közt a józan angol nép orvosai jártak még legközelebb az igazsághoz, mert a sebészi és gyermekágyi láz közti hasonlatosság figyelmöket el nem kerülte, s mert azt ragályosnak és pedig nemcsak egyik szülőről a másikra, hanem az orvos, a ruhanemüek stb. által is terjedhetni vélték, minélfogva szülészi gyakorlatukat egyidőre gyakran félbe is szakasztották, ha gyermekágyas betegeiknél a kór szaporodását vették észre. E prophylactikus szabály legalább czélszerű volt, és igaz azon tény, hogy a baj egyik egyénről a másikra átszármazhat, habár annak megfejtése és fogalmazása a dolog valódi állásával meg nem egyezett, miután a gyermekágyi láz átvitethető betegség ugyan, de nem ragályos (Lásd Semmelweis tanár idevágó értekezését az OHL. múlt évi folyama 44., 45., 46. és 47-ik számaiban). A német és franczia szülészek ellenben nemcsak hogy fel nem ismerték vagy be nem vallották az imént elsorolt okok semmiségét, sőt szaporították még azokat; s a genius endemicus és epidemicus még napjainkban is
282
nem hogy leszoríttatott volna a gyermekágyi láz teréről, hanem még a leghíresebb orvosi tekintélyek védelmében is részesült a párisi akadémiáknál, s Semmelweis felfödözése daczára teljes érvényű oknak tekintetett a bécsi szül-kórodákon. Boër ideje óta az elfogulatlan és józan tapasztalat itt úgy látszik, nem tudott meghonosulni. – A kór történelme után itélve Eisenmann (Die Wundfieber und die Kindbettfieber. Erlangen 1837.) talán azon kevesek közé tartozott Németországban, kik elméletileg legalább a baj valódi természetét sejtették, mert szerinte – s ebben valószínűen az angol buvárok után indul – a gyermekágyi láz egész tana a sebek megfertőzése és romlásának tanján alapszik, s a szülés közben felsebesedett méh (s a tüdők is) az út, melyen a fertőzés kiválóan történik. De a kór nosologiája további fejtegetésénél, bármily szellem-dúsan viszi is azt ki E., a ragályok és miasmák tömkelegébe szintén beletévedt, mintán a fertőzés valódi módját s annak vivőjét nem ismerte.
Ezt nemcsak felfödözni sikerült Semmelweis tanárnak, de egyszersmind a szert s a módot is kimutatni, melylyel a szülházakat pusztító ezen kórnak a legtöbb esetben elejét lehet venni s a szülő anyák s magzataik életét megmenteni.
Azt mondtuk, hogy a szerző buzgó, lelkesült buvárlatáról s az általa fölállított kór-oktan alaposságáról mindenekelőtt a fölfedezésnek történelme tesz tanúbizonyságot. Lássuk tehát e történelem részleteit, melyeknek nagyrészt magunk is szemtanui voltunk.
A bécsi közkórháznál, mint tudjuk, két szülkóroda van, évenkint összesen 7–8000-re menő szüléssel; az I-ső kóroda szülészorvosok, a II-ik bábák kiképezésére szolgál. A fölvétel váltakozva történik e két kórodán úgy, hogy az I-ső osztályra hetenkint négy, a II-ikra három fölvételi nap esik. A helyiség e fölvételnek megfelelően a II-ik számú osztályon valamivel kisebb is, mint az I-őn, mihez azonban a fölvettek száma nem áll tökéletes arányban, miután a szülők a II. osztály iránt nagyobb bizalommal viseltetnek. A halálozás ellenben az első osztályon állandóan nagyobb volt, mint a másodikon, és pedig 1841-től 1846-ig – azóta tudniillik, hogy a bécsi iskolánál a kórboncztan szorgalmasan és átalán míveltetett, átlag háromszor, 1846-ban ötször oly nagy, mint a második osztályban. E halálozás pedig a gyermekágyi láz által okoztatott, mely az első osztályon a szülőket csoportonkint ragadta el, midőn a másodikon rendesen csak egyesek estek az öldöklő kór áldozatául.
283
E tényt a bécsi kórháznál nagyja és apraja ismerte; a bonczkamra zugolódott ugyan és a tudomány haladó emberei gyanús szemmel nézték a kórodát, de ez a genius epidemicus (!) paizsa alatt magát tökéletesen biztosnak érezte s az Isten csapásait nyugodt lelkiismerettel tűrte. A kór-okokról időszakonkint tudósnál tudósabb értekezések jelentek meg, a betegség kórboncztani viszonyai földeríttettek (a tanár maga typhusnak keresztelte a bajt), s valahányszor a halál angyala a szokottnál nagyobb és kegyetlenebb pusztításokat vitt végbe, egymást érték a szakavatott commissiók, készültek ívszámra a hivatalos jelentések, hozattak vaktában mindenféle többé-kevesebbé czélszerű rendszabályok; de a halál tekintetbe sem véve az udvari és kormánytanácsosi czímeket s a keresztekkel földiszített urak tudós nézeteit, bátran és irgalmatlanul folytatta munkáját, mint azelőtt, midőn a tőszomszédban lévő, egy közös előszobába nyíló s túlterheltebb II-ik osztályon csak itt-ott szemelt ki egy-egy martalékot a szülőnők sorából. E pusztítás pedig télen úgy mint nyáron és a hónapok minden megválogatása nélkül egyiránt folyt, akár zsúfolva volt az osztály akár nem, még akkor is, midőn a kórszellem (!) a legjobb indulattál viseltetett a város iránt s átlépni sem merészelte a szomszéd bába-osztály helyiségeinek küszöbét.
Ily körülmények közt lépett Semmelweis tudor tanársegédi hivatalába 1847. év elején, miután két évnél tovább a kórodát látogatta és annak kezelése módjával és gyógybánásával mindenképen megismerkedett.
Hogy Rokitansky és Skoda avatott tanítványának elfogulatlan észlelő szeme előtt, ily viszonyok közt minden addig a megbetegedés magyarázatára felhozott okok elégtelenek voltak, s a sokszor említett járvány különösen puszta szónál egyéb nem lehetett, az a mondottakból, úgy hisszük, önkényt foly. Az oknak helybelinek, azaz olyannak kell lenni, mely merően az I-ső osztály helyiségeire szorítkozik; e meggyőződés tisztán és szilárdon állott előtte, s e meggyőződés vezérfonalán határozta el magát a baj valódi okát kutatni s ha lehet fölfedezni.
Mi lehet ez ok? Ez volt a kérdés, mit megoldani "komoly felszólításkint lebegett a tudomány és emberbaráti öntudat fürkészeti vágya előtt." Az addig okozott és commissionaliter [bizottságilag] elfogadott mozzanatok jók lehettek ugyan a lelkiismeret megnyugtatására, de nem az igazság földerítésére és a kór meggátlására; nem lehetett el-
284
fogadni oknak a túlterhelést, miután az a II-ik osztályon még nagyobb volt s a megbetegedés a szülők számával nem gyarapodott, se nem engedett; nem lehetett az a helyiségnek a sok gyermekágyi láz általi berondítása, mert hiszen eléggé tisztíttatott, s Boër alatt a II-ik osztály hasonló halandóságban szenvedett; nem a félelem, melylyel a szülők ez osztályra jöttek, mert az csak a halandóság következtében támadhatott; – nem a szülő nők nyomorult körülményei, mert vagyonos körökből a második osztály sem ujonczozta betegeit; – nem a műtétek vagy a tanuló szülészek durvább kezelése, mert a kór nem a szerint választotta ki áldozatait s a szülés maga sokkal sértőbb folyamat, mint az ujjali vizsgálat; nem a megsértett szemérem, miből oly terjedelmes izzadmányok aligha támadhatnak, minőket gyermekágyi-láznál tapasztalunk; ---- végre nem rejtőzhetett az a szellőztetés, ápolás, étrend és gyógyszerelés módja és minőségében, miután e tényezők miben sem különböztek a II-ik osztályon divatba levő modortól.
De a többi a szülészetben eddig kelettel bíró okok sem voltak képesek kielégítőleg megfejteni a két kóroda közti különbséget a gyermekágyi lázbani megbetegedést illetőleg, ha jobb ok hiányában be is lehetett volna érni velök némely egyes kóresetek megmagyarázására. A fogamzás és a szülőknek sajátságos vérvegyülete, a ragályosság, a hyperinosis, hydraemia, plethora, inopexia, a torlódások, a szülés folytán létrejövő mindennemű változások sat. sat. az egyik kórodán mind csak úgy jöttek elő, mint a másikon, s a megbetegedés plus-ját sehogysem fejthették meg annak, ki magyarázatot minden áron elfogadni nem akart.
Tapasztaltattak azonkívül az I-ső kórodán még más oly tünemények, melyeknek megfejtése az imént említett s polgári joggal bíró úgynevezett okokkal semmiképen sem akart sikerülni. Ilyen tünemény volt a gyermekágyi láz csaknem bizonyos kifejlése az anyáknál és gyermekeiknél oly esetben, hol a szülés második időszaka hosszabb ideig tartott; továbbá azon körülmény, hogy a kórházba menet közben és a korán szülők a kórtól rendesen menttek maradtak; azután a gyermekágyasok sorszerü megbetegedése s végre a halandóság nem tartós csökkenése, miután a tanítványok száma kisebbíttetett.
Mi légyen tehát e sajátságos tünemények forrása? honnan a két kórodának halandósága közti különbség? hol és miben rejlik azon pusztító hatány, mely ép oly irgalmatlanul teszi öldöklő kezét
285
a legvirágzóbb leányra, mint a nyomorék nőre, az anyára mint a magzatra, melyet szemeink fölfedezni nem képesek s mely minden jelek után itélve – még is közöttünk és közvetlen közelünkben kell hogy legyen.
Közlő, Semmelweis tanár baráti szívességéből a szülészeti kóroda látogatásának ideje alatt annak lakásában osztozván, szemtanuja volt azon éber, nyugalmat nem ismerő, az embereket és viszonyokat vizsga és gyanakodó szemmel megfigyelő s az egészség és megbetegedés minden tényezőit fürkésző eljárásnak, melylyel ő az ádáz és alattomosan gyilkoló ellenséget meglesni s tetten kapni, a megbetegedés okát fölfedezni lankadatlanul iparkodott. Kisérletlenül semmi sem maradt. S a bejövő szülőnőket mult és jelen egészségi állapotukra nézve szorgosan megvizsgálta, életrendöket, foglalkozásukat megszabta, a műtételeket és vizsgálatot a legnagyobb óvatossággal gyakorolta, a betegeket elkülönítette, a szülőket oldalt fektette, mivel ez a II-ik osztályban is úgy volt s őket szobáikba hordatta, nehogy úgy mint azelőtt, a szülés után felkelni kényszerüljenek, a gyógyszerelést megváltoztatta, a tanárt, ki a vizsgálatot nem a leggyöngédebben szokta volt véghezvinni, különféle strategikus fogásokkal a kétes esetektől távol tartotta, az ajtóhoz őröket állított, nehogy az egészséges, jobbmódú szülőket a II-ik osztálybeli bábák elfogdoshassák; ugyan e kóroda tanársegédjével barátságot kötött, hogy a viszonyokat jobban szemmel tarthassa, az egész kórház haláleseteit Lautner-bey tudor, a bonczvizsgálatok akkori főnöke által ellenőriztette, a szellőztetés és tisztításra lehető legnagyobb gondot fordította, sőt a lelkészt is felkérte, hogy az a haldoklóknak csendesen s a legrövidebb úton szolgálja ki a végvigaszt. – Mind hiába! A lélekharang minden elővigyázat és iparkodás daczára folyton megcsendült s hangja mindannyiszor kétségbe ejté a buvárt s fölsebzé az emberbarát érző szívét.
Így állottak a dolgok, midőn a kitünő tanár Kolletschka, törvényszéki bonczolat alkalmával megsebesülvén, hosszabb betegeskedés után meghalt, s a bonczvizsgálat hasonló kórfolyamatokat s ugyanazon kórterményeket mutatta ki hulláján, milyeneket gyermekágyi lázban meghalt szülőknél szoktunk tapasztalni: visszér-, nyirkedény-, has- és mellhártya-, szívburok- és agykérlobot.
Az esemény mindnyájunkra fájdalmasan hatott, de S. tudornál, kit az osztályán pusztító kór fölötti gondolat és aggodalom soha el nem hagyott, még a kedvelt tanárnak kora halála is e folyton éber
286
eszmével találkozott. – Ha a gyermekágyi láz folytán elhalt szülő és magzata bonczvizsgálati eredménye identitásából, így okoskodott ő, azt kell itélnünk, hogy mindketten ugyanazon kórnak estek martalékul, úgy a Kolletschka halál-utáni bonczvizsgálatából is észszerűen és joggal következtethetjük, hogy a betegség, mely életének véget vetett, lényegében ugyanaz lehet, mely szülházakban hasonló tünemények és kórtermények mellett annyi viruló életet pusztított ki. K. pedig nem sebzés, de a sebnek rothadt állatszerves anyaggal való megfertőzése s a vérnek ez általi romlása folytán mult ki; tehát szülőknél is ez okban kell vagy lehet legalább a legnagyobb valószinűséggel a halálos betegség magvának rejleni. Ha az analogia alapján felállított elővéleményből képesek vagyunk az eddig megfoghatatlan járványt és annak törvényeit megfejteni, s ha a teendő szorgos megvigyázás és szabatos kísérletek a föltevényt igazolandják: akkor kétség nincs, hogy a gyermekágyi láz oka föl van fedezve, s támadásának meggátlása is a legtöbb esetben kezünkbe adva. Hogy pedig a szülőknek a rothadt állatszerves anyaggali fertőzése lehetséges, azt egyelőre már onnan is bátran következtethetjük, hogy egyrészt a bécsi iskola pathologico-anatomikus irányánál fogva az orvosok és orvosnövendékek hullabonczolattal sokat foglalkoznak, s a kezeikre tapadt anyag – mire már a szag mutat – szappannali mosás által sem távolíttathatik el onnan; s hogy másrészt az ily módon megfertőzött ujjakkal vizsgált szülők nemzőrészei a felszívódásra igen is képesek, miután a szülés folyama által nemcsak hámjokat vesztik, de föl is sebesednek. E föltevénynyel már is tökéletes összhangzásban volna az I-ső szülészi osztálynak rendkívüli halandósága, mintán az ilynemű fertőzésnek kedvező körülmények csakis itt vannak jelen, a II-dik kórodának növendékei, a bábák, hullabonczolattal nem foglalkozván; de ha föltevényünk igaz, akkor a vizsgálók ujjaira tapadt hullarészek valamely fertőztelenítő anyag – halvanyos víz vagy mészhalvag – általi megsemmisítése után az I-ső osztályon járványszerüen dühöngő gyermekágyi láznak is meg kell szünni vagy legalább tetemesen csökkenni, mi állításunk alaposságát a legfényesebb s legörvendetesebb módon bebizonyítaná.
A kisérlet e várakozásnak tökéletesen megfelelt, s a tapasztalat szép eredményeivel sokszorosan igazolá a buvár azon elővéleménye okszerűségét, hogy az I-ső szülkórodai nagy halandóság nem epidemicus eredetű, hogy okának az intézet viszonyaiban kell rej-
287
leni, hogy a gyermekágyi láz nem saját kór, de a pyaemiának egy válfaja, mely a szülők rothadt állatszerves anyagokkali fertőzése következtében támad, végre hogy e fertőzés esetünkben nagyjában és kiválóan a vizsgálók hullarészekkel bemocskolt ujjaival eszközöltetik.
A buvárlat, mely kiindulásánál csak a bécsi I-ső szülészeti kóroda nagy halandóságának okát akarta kifürkészni, eredményében meglepő világot derített általán a gyermekágyi láz és ehhez hasonló vérbomlási kórokra s a szülházak és sebészi kórosztályok máshelyütt is időszakonkint tapasztalt nagyfokú halandóságára, kimutatván egyszersmind a módot és szert, melylyel a pusztító és rendesen gyógyithatlan bajnak elejét lehetne venni. Az egyszerű tény fölfedezése folytán a genius epidemicus rémképe szétfolyt, a kór ragályosságára mutatni látszó körülmények valódi értékökre leszállíttattak, az endemia bizonytalan fogalma határozott alakot öltött, az eddig ismert okokból meg nem magyarázható tünemények könnyen és világosan megfejtettek s végre az annyi éven át irgalmatlanul pusztító kór áldozatainak száma a legörvendetesebb fokban csökkentetett.
Mi tisztább élvezetet nem ismerünk annál, mely az emberi keblet akkor tölti el, midőn valamely buzgóan és epedve keresett igazság nyomára akadunk s a lélek egész erejével fürkészett fogalom a buvárgondolat előtt egész valójában feltárul, bármily elméleti legyen is a tárgy, mely figyelmünket leköté; minél magasztosabb lehet ez érzés, ha a fölfedezett igazságnak egyszersmind gyakorlati, életmentő hatása is van. A görög bölcs joggal kiálthatta el a lelkesült heureká-t, midőn mathematikai fejteményét megoldani sikerült; mennyivel inkább tehette azt Semmelweis tanár, kinek föladata megoldásában a szív, becsület és ész egyaránt voltak érdekelve, s ki midőn a tudományt gyarapítá, egyszersmind keblét is könnyebbülni érzé azon boldogító remény által, hogy ezentúl nem kényszerülend a rakásra haló betegeket tétlen és elcsüggedve nézni.
Semmelweis gyermekágyilázróli tanát következő tételekbe foglalja:
A gyermekágyi láz – egy esetet sem véve ki – felbomlott állati szerves anyagok (zersetzte thierisch-organische Stoffe) fölvétele által okozott fölszívódási láz (Resorbtionsfiber); a fölszívódásnak első következménye a vérvegyületnek megmásulása (Blutentmischung); az izzadmányok a vérbomlás következményei.
288
A felbomlott állatszerves anyag leggyakrabban kivülről vitetik be – külső fertőzés )Infection von Aussen); – ezen esetek képviselik az ú. n. gyermekágyiláz-járványokat, s ezek azon esetek, miket meg lehet akadályozni.
A felbomlott állatszerves anyag néha – de sokkal ritkábban, a megtámadott egyén szervezetén belől is képződhetik – önfertözés (Selbstinfection); s ez eseteknek nem lehet mindenkor elejét venni.
A forrás, melyből a gyermekágyi lázt okozó fölbomlott állatszerves anyag vétethetik, eddigi tapasztalatok szerint 1. mindennemű és korú hulla, bármily betegség ment légyen előre, csak a rothadás foka bír befolyással, – ez volt a bécsi szülház nagy megbetegedésének oka; 2. mindennemű és korú beteg, ki oly betegségben szenved, mely felbomlott állatszerves anyag termődésével jár, legyen az gyermekágyiláz, vagy csontszú, fene, evesedő rákos elfajulás stb.; e forrás leginkább magángyakorlatban, de oly kórházakban is szerepel, hol a szülész vagy bába egyszersmind evesedő fenés sebek gyógykezelésével vagy hasonló bajban szenvedő nők gyógyápolásával foglalkozik; – 3. a test mindennemű physiologikus állatszerves képletei, melyek a felbomlás bizonyos fokát érték el, például véralvanyok, geny, heti folyás stb.; különösen ott történik, hol az ágynemű, ruha, eszközök és levegő tisztántartására szigorú gond nem fordíttatik.
A felbomlott állatszerves anyag vivője lehet eddigi tapasztalatok szerint a vizsgáló ujj, a műtő kéz, műszerek, ágynemü, a körlég, szivacsok, a bábák és ápolónők kezei, ha gyermekágyasak vagy másnemü betegek fölbomlott váladékaival érültek s azután szülők- vagy gyermekágyasokkal érintkezésbe jönnek, székelő tálak, lepedők, szóval mindaz, mi fölbomlott állatszerves anyaggal megfertőztetik s ez anyagot a felszívódásra alkalmatos ivarszervekre átvinni képes.
A felszívódás helye, a külső és az önfertőzésre nézve, rendesen a méh belfelülete, a belső méhszájon kezdve fölfelé, miután ez a terhesség következtében takhártyájától megfosztatott. Egyébiránt az ivarszervek más részein is történhet a felszívódás, ha hámjukat történetesen elvesztették, vagy fölsebesíttettek.
Az idő, melyben a külső fertőzés – vizsgálat által legalább – leggyakrabban történik: a szülés 2-ik időszaka, mivel ekkor a méh belfelülete nemcsak elérhető, de a vizsgálat is legszükségesebb s leginkább is ismételve gyakoroltatik; történik az továbbá de ritkáb-
289
ban az utószülés időszakában és a gyermekágyban, mivel ekkor az ivarrészek tátongnak, és pedig leginkább rothadt állati anyagokkal telt körlég behatása vagy azokkal bemocskolt ruhaneműk és eszközök használata következtében; végre terhesség alatt s a szülés előkészítő időszakában is előjön, de a legritkábban és valószínűen csak ott, hol a belső méhszáj már akkor is nyitva van.
Önfertőzés által pedig akkor támad gyermekágyi láz, midőn oly szerves részek, melyeknek ki kellene küszöböltetniök – s ez a gyermekágy időszakának folyamata alatt történik kitakaritásuk előtt a szülő nő szervezetén belől fölbomlanak és fölszívatnak. Ilyen maga a heti folyás, a lepény és a hullékony hártya részletei, véralványok stb.; továbbá akkor, midőn a szülés vagy műtét által fölsebzett és zúzott nemzőrészek helyenkint megfenésednek, s az ev fölszívatik.
Mindezen tételek, úgy a gyermekágyi láz okát, mint annak forrását, vivőjét, a fölszívatás helyét és idejét illetőleg nem iróasztalnál elméletileg felállított tételek, hanem szorgosan megvigyázott kórodai tényekre s részben állatokon tett kisérletekre alapított tapasztalatok. E tapasztalatok észszerűségének gyógytani próbája a Semmelweis tanár ajánlotta prophylaxis, melylyel neki a bécsi szülkórodán a halandóságot 10%-ról 0.1-re leszállítania sikerült, s mely azóta úgy a pesti közkórháznál, mint egyetemünk kórodáján életmentőnek bebizonyult. Távoltartása minden bármily eredetű rothadt állatszerves anyagnak, s mindennek, mi azzal bemocskoltatott; fertőztelenítése a felbomlott anyagokkal érülésbe jött tárgyaknak, eszközöknek és testrészeknek halvanyos vízzel, mészhalvaggal vagy más hasonhatású szerrel: ez azon egyszerű gyógyszerelés, melylyel ezerek életét megmenteni s a legpusztítóbb kórok egyikének elejét venni lehet.
Az egyszerű tényfölfedezés üdvös értéke előtt elhomályosúl a legelmésebb rendszer, mely képes lehet ugyan a tudós világot évszázadokig lelánczolni, de elvégre sem a tudománynak, sem az emberiségnek nem használ, hanem csak teremtője hiuságának hizeleg és a vakon követő tömeg kényelmének tehet jó szolgálatot. A S. tanár fölfedezte tény becsét s azon gondolatmenet józan voltát, mely őt annak nyomába vezette, még inkább fogjuk méltányolni, ha meggondoljuk, hogy a bálványozott genius epdemicus-nak akkor mert hadat izenni, midőn annak "ködös homályos" fogalma alá minden ismeretlen dolgot subsumálni [összefoglalni] orvosok közt még nagyon napirenden
290
volt, s hogy fölfedezését azon időben tette, midőn a vérfertőzési kórok eszméje, a kórtermények fölszívatása, a pyaemia, az uraemia, az embolia s más hasonló, most mindenki száján forgó kórfolyamatok és tünemények még nagyrészt nem is léteztek s a tudományban sehogysem polgárisultak volt meg.
De a köszönet, melylyel a szülészeknek egy része legalább fölfedezését fogadta, az uralkodó nézeteknek meg is felelt. Ez a fölfedezők és fölfedezések közös sorsa. Az emberek rendesen azokat szeretik és magasztalják, kik kedvelt meggyőződéseik vagy előitéleteik mellett ügyesen és szerencsésen küzdeni, azokat megvédeni s új tetszetős fényben feltüntetni képesek; – ki a közvélemény ellen, legyen az bár tudósok véleménye, föl mer kelni s az évszázados hitet megingatni, – az pártütő, kit ha okokkal [érvekkel] legyőzni nem lehet, erőhatalommal kell elutasítani és megsemmisíteni. Így járt szerzőnk is. A hirneves szülészek és tudós akadémiák elfogúlva valószínűen az iskolában uralgó tanok által, talán épen azért nem tudtak megbarátkozni az egyszerű megfejtéssel, mert sokkal természetesebb volt, semhogy tudós (!) lehetett volna, s kicsinylették, mellőzték azt alapos vizsgálat nélkül oly könnyelmüen, a mily gondtalanul a gyermekágyi láz kórokai közé a legellentétesebb dolgokat fölvenni nem átallották. A fölfedezés soknál a tárgyat nemcsak föl nem derítette, de még inkább eltakarta, s a helyett, hogy a fogalmakat tisztázta és világot vetett volna a követendő útra, csak egy §-al szaporította a tankönyveket s egy okkal a gyermekágyi láz, okokban (!) számra nézve amúgy sem szegény, kóroktanát!
S a bécsi iskola? A természetbuvárokat s azon nehány orvost péld. Skodá-t, Chiari-t, kiket ezek közé kell sorolnunk, kivéve, S. a bécsi egyetemnél és kormánynál pártolásra nem talált, s nemcsak hogy segédtanársága a bevett szokás ellenére meg nem hosszabbíttatott, de a docentura is, mit eleinte tőle egyszerüen megtagadtak, később csak azon kikötéssel engedtetett meg, hogy hullán nem, hanem csak bábon adhassa elő a szülészi műtéteket. Skoda tanár indítványa, mit adatok gyűjtése s a tárgy további földerítése érdekében tenni szükségesnek vélt, hasonlóképpen elvettetett. Ily körülmények közt, midőn a birodalom fővárosában a reactio nemcsak politikai téren törekedett a szabadelvűség elnyomására, de politikai felügyelését a tudományokra is kiterjeszté, midőn Skoda és Rokitansky szava az új cultusminister előtt nyomatékkal nem birt s a velök való ellentét szinte érdemnek tekintetett: a tudományos
291
forradalmárnak sem lehetett többé ott helye, s S. a magát civilisatio székhelyének octroyirozó [másokra ráerőltető] várost elhagyván, szebb jövő reményében hazájában telepedett meg, folytatva és bővítve tapasztalatait.
Túlmennénk e czikk határain, ha a szerzőt a nagy szorgalommal gyűjtött és avatott kézzel összeállított statistikai adatokon s minden kor, iskola és körülmények hozta vélemények birálatán végig akarnánk követni; szabadjon szerény ismertetésünk befejezéseűl csak még két észrevételt tennünk, nem éppen a tárgy érdemére, mint inkább a tárgyalásra és az irmodorra nézve.
Semmelweis értekezése bevezetésében azt mondja, hogy ő nem szeret irni, – s hogy a polemiának nem barátja. Mi mind a két állítás igazságairól meg vagyunk győződve. Az első mellett annál biztosabban tehetünk tanuságot, mintán az OHL.-nak jutott azon szerencse, hogy őt nyugalmából fölverje s a gyermekágyi lázróli tapasztalatainak első önálló közzétételére birja. S megvalljuk, hogy a lélekfurdalás egy nemével gondolunk vissza azon enyhe kényszerre, mit nála az egyes "önkénytes" czikkek megszavazása végett kelle alkalmazásba hoznunk. De úgy látszik, hogy midőn a munka egyszer megindult s a szerző életből meritett friss tanával magát a holt s kitömött kórokok tömegével szemben találta, perdült egyik ív íróasztaláról a másik után és sietett, újra át sem tekintve, a nyomdába, míg a hat ívre számított értekezés 34 ívnyi könyvre nem szaporodott. A munka, ha ezen nem-ex professo irmodornak s mintegy hevenyészésnek jellegét viseli is, de annál kevésbbé pedantikus és untató, annál eredetiebbek, drastikusok és találók a szerző által tanja megállapítására és védelmére használt hasonlítások, gondolat- és eszmefordulatok.
A második állítás, hogy S. tanár nem barátja a polémiának, különösnek fog látszani egynémelyik előtt, ha kezébe fogván a könyvet, azt találja, miszerint egy harmadrészénél több az ellenkező vélemények czáfolatára van fordítva. S e czáfolat nem enyhe. S. tanár nem húzott keztyűt, midőn collégáinál látogatását tette. Ő kereken szereti kimondani azt, a mi szívén fekszik, s fennszóval hirdeti azt, mit mások csak gondolnak vagy legföljebb czukros labdacskákban ezer bocsánatkérés közt nyújtanak át vendégeiknek. Egyre nézve azonban ellenfeleinek panaszuk nem lehet, s ez az egyenlőség, melylyel mindannyian, nem tekintve a czímet, állást és hírnevet, a kis Silberschmidten kezdve föl egészen Scanzoni udvari tanácsosig s Dubois-ig, a franczia császárné szülésze ő n[agysá]gáig
292
könnyelmű, illogikus s őszinteség nélküli eljárásaikért megfenyíttetnek s állításaik alaptalansága s egymással s a tapasztalat tényeivel való ellenkezése kimutattatik. A tárgy fontosságában fekszik érdemileg, az egyenlő bánásmodorban pedig formaszerint e kérlelhetlen polémiának s azon kemény szavaknak igazolása, miket az ügy és emberek iránti szeretet a szerző tollába mondott. S fölfedezése óta csaknem 15 évig hallgatott s tűrte collégái ócsárló nyilatkozatait a nélkül, hogy csak egy szót is írt volna az indokolatlan állítások megczáfolására, vajjon hallgatnia kellett volna-e még akkor is, midőn a megszólamlás sora ő reá került; midőn látta, hogy ellenfeleinek egy része a tudomány azótai fejlődése folytán tanját elfogadja, követi s őt mégis ócsárolja, más része pedig, mely csak gyűjteni s utánmondani, de bírálni nem képes, nagyot vél haladni, midőn a többi örökölt kórokok mellé, az ellenmondás legkisebb sejdítése nélkül – az övét is oda fűzi. S. áthatva fölfedezése igazságától és üdvétől, kényszerítve érezte magát tanát ék gyanánt a gyermekágyi láz kóroktanának porhadt testébe kíméletlenül behajtani, hogy az indifferentismust legyőzze s az ellenvéleményüeket vagy nézetei alaposságának elismerésére bírja, vagy őket új, alaposabb kóroktan kifürkészésére serkentse.
Mindezeknél fogva mi őszintén hisszük, hogy szerzőnk igazat mondott, midőn azt állítja, hogy a polemiának nem barátja; de hisszük azt is a mivel jelen ismertetésünket berekesztjük – hogy érdemleges, az ügy lényegébe vágó választ szakértőktől egyhamar nem is remélhet, mintán az általa fölfedezett s kóroda tapasztalatra, kísérletekre és statistikai adatokra alapított kóroktanra csak hasonló alapú és horderejű érvekkel és pedig csak akkor lehet voltaképen felelni, ha az új tények és tapasztalatok tanját vagy egészen megsemmisítenék, vagy azt legalább lényegesen módosítanák és kiegészitenék. Ily válasznak pedig, arról meg vagyunk győződve, senki sem örülne jobban, mint épen ő.
Hangok Semmelweis tana felett a gyermekágyi láz kórokairól.
(Orvosi Hetilap 1861.)Nem hisszük ugyan, a mint ezt S. tanár munkája ismertetése alkalmával már kijelentettük, hogy az ő tana a gyermekágyi láz okairól újabb búvárlatok és kísérletek nélkül, merően az eddigi nézetek mellett vagy ellen felhozható bármily talpraesett és szellem-
293
dús okoskodások által döntethessék el vagy éppen ingattathassék meg: mindamellett érdekesnek tartjuk az irodalom terén róla megjelenő itéleteket lapunkban röviden följegyezni.
Az OHL. 1861, 26. számunkban a "Frorieps Notizen" tisztán elismerő megjegyzését közöltük. Ez azonban nem volt az első szó mit t. tanárunk nézete fölött a lapokban olvasánk. A "The Indian Lancet" angol orvosi lap 1860 évi febr. hó 1-i számában Duka tr. az OHL. mult évi folyamában megjelent töredékes értekezés alapján ismerteti S. tanát, párhuzamba állítván ezt az angol nézetekkel, s azon gyakorlati szabályt következteti mindkettőből, hogy miután S. is a külfertőzést veszi föl a láz leggyakoribb okául, bár a fertőző – angolok szerint ragályzó – anyag forrására s természetére nézve némileg tőlük eltér: még is tanácsosabb nem csak a vizsgáló kezet chlórvízzel fertőzteleníteni, hanem úgy mint ezt Angolországban eddig tették, ruhát is váltani, sőt a szülészi gyakorlatról is egy időre lemondani. Hogy betegeink biztosítására e tekintetben mindenesetre üdvösebb egyelőre inkább többet tenni mint kelletinél kevesebbet, az úgy hisszük annál kevésbbé szenved kétséget, mivel rothadt állati anyaggal bemocskolt ruha vagy azzal telt levegő általi fertőzést maga S. is nem csak lehetségesnek tart, de azt tapasztalta is.
Legközelebb a "Prager Vierteljahrschrift" 1861. évi 2-dik kötetében Breysig [másképp: Breisky] tudor ismerteti és bírálja S. tanát. Tizenhárom lapra terjedő birálatában B. tr. a mennyire mi felfogtuk, leginkább azt törekszik megmutatni, hogy a tan a teljes tökéletes exactság minden eszközeivel még nincs bebizonyítva, és hogy sok eset fordul elő hol a gyermekágyi láz dühöngését a legtekintélyesebb szülészek, nem fertőzésből, hanem más okokból származtatják.
Az utóbbi állítás tény, mit kétségbe vonni nem lehet s ennél fogva bizonyítani sem kell; de az elsőt is könnyen megengedhetnők, a nélkül hogy S. tanárnak érdeme e miatt a legkevesebbet szenvedne.
Igaz, hogy a pyaemia és gyermekágyi láz közti identitást a kór-ok, kórfolyamat és kórterményen kivül még talán más tényezőkkel is lehetne bebizonyítani, – de az orvosi tudományban ennél szebb és több okot együtt ritkán láthatni; igaz, hogy a statistikai adatok, bár mily szabatosak legyenek, még mindig tökélesíthetők, – de mellőzhetők is, mint ezt a birálónak némileg tenni tetszett; igaz, hogy lehetett idő, midőn a bábák még kevésbbé kedvelték a tisztaságot, mint ma, s hogy a mocskos ruha nem csak szegények,
294
de gazdagok magánházánál is ügy fordulhat elő, mint kórházakban, a nélkül, hogy e miatt minden esetben a rettegett kórnak előkellene állni vagy terjedni, –– hiszen buja fekélylyeli érintés sem okoz mindig fertőzést; igaz, hogy déli tartományokban a rothadás gyorsabban halad, mint az északiakban (vagyis inkább melegben, mint hidegben), a nélkül hogy a gyermekágyi láznak ott okvetlenül szaporábbnak kellene lenni, – főleg ha a bonczvizsgálat nem gyakori; igaz, hogy evesedő méhrákban szenvedő szülőnő ment maradhat a gyermekágyi láztól – valamint elsőd bujafekélyben szenvedő az általános bujakórtól; végre igaz, hogy a kéz halavanyos vizzeli fertőztelenítése daczára is dühönghet a betegség s elmaradhat a nélkül – hiszen nem csak a kéz a fertőző anyag vivője: de mind ezek S. tana ellen exacte – mire B. úr méltán nagy súlyt fektet – mint látjuk, szintén semmit sem bizonyítanak, annak érdeme feletti itéletre nem jogosítnak, sőt éppen e tan által sokkal könnyebben és természetesebben fejthetők meg, mint bármely más eddig közérvénynyel biró, az esethez képest tetszés szerint változó theoriával.
A tapasztalati ismeretek észtani szabálya azt követeli, hogy ha valamely tünemény támadását csak egy esetben is egy bizonyos forrásra szabatosan vihetjük vissza, úgy ez okot minden többi esetnél kiválóan kell keresnünk és föltennünk, ha az önkényes föltételek ködös homályába tévedni s az alapot lábunk alól elveszteni nem akarjuk.
Semmelweis tr. kórodai tapasztalatai, az általa összeállított statistikai adatok, a kórboncztan, a kór támadása és tüneményeinek egyszerű és következetes megfejtése, a halvanyvízzeli mosások eredménye, a gyermekágyi láz hasonlósága a genyvérrel, az Eiselt tr. által a levegőben legújabban fölfedezett genytestecsek, s ne feledjük – az eddig Német- és Francziaorszégban feltalálni szokott olla potridá-ja [egyvelege] a gyermekágyi láz kóroktanának, – ezek S. nézete mellett szólanak s az általa ajánlott prophylaxis alkalmazását minden orvos kötelességévé teszik. Az idézett német-, franczia kóroktan, melyet egyébiránt a biráló sem akar védeni, eszme járásában igen hasonlít azon magyarázathoz, mit a hályogot per reclinationem [hátrahajtással?] műtő szemészek e műtétel gyakori szerencsétlen kimenetéről szoktak volt adni. "A legtöbb esetben, így vázolja Hirschler tudor egy legközelebb közlendő czikkében ez okoskodást, a köszvény segítette magyarázni a kudarczot, vagy a beteg nem eléggé kímélte magát, vagy valami hír által megijesztetett, vagy visszanyert látásának
295
felette megörült, vagy gyomorcsorvát [emésztési zavart] okozott magának stb." – S mindezt azért, mert az orvosok a természetélettani folyamatokat nem ismerték, s a helyett hogy azokat fürkészték volna, a homályos tárgy földerítésére hatásukban még nálánál is homályosabb hatányokhoz ép úgy folyamodtak, mint azt a gyermekágyi láznál tapasztaltuk.
A gyermekágyi láz kóroktanának buvárlata nincs befejezve, az bizonyos; még akkor sem, ha a rothadt szerves anyaggali fertőzés mindenki által annak forrásaul elismertetnék; sőt a S. tanár adta definitio is csak előlegesnek tekinthető mintán az elemek, melyekből az alakul, még vizsgálat alatt vannak, úgy a pyaemia, mint a felszívódás és a láz fogalmai. A szabatos fürkészetnek, azt hisszük, ki kellend még mutatni, mi és milyen azon rothadt szerves anyag – szövet- és vegytanilag – mely a fertőzést okozza (ezt p. bujasenyvragályra nézve sem tudjuk); mi uton és módon jut az a szervezet belsejébe; mint működik ott vegyileg, élettanilag; melyek fölszívatása és működésének föltétei, miután úgy látszik, nem mindenkor hat; mifélék azon élettani folyamatok, melyeknek egymásba fűződése által hol gyermekágyi láz minden termény nélkül, hol pedig bő és terjedelmes izzadmányok és áttételek történnek stb.
Ezek eszményi kivánalmak ugyan, ha úgy tetszik, de még sem tartoznak egészen azon Hippocrates-féle to deion [isteni] mysteriumok közé, melyekkel a biráló a gyermekágyi láz körül eddig borongó sötétséget el akarná fedni, s melyeknek ismeretéről mindörökre le kellene mondanunk; – ezen kérdések még mind földerítendők, de vajjon a szülész által-e? S vajjon onnan, hogy a tan miden részletei nincsenek földerítve, azt következtetjük-e, hogy az nem áll, s hogy jobb a régi exact és epidemikus sötétség?
Ha meggondoljuk, hogy a pyaemiáróli vélemény napjainkban már mennyire változott; hogy az embolia, daczára a kórboncztan virágzásának, csak nem régen fedeztetett föl és míveltetett ki; ha fontolóra vesszük, miként a részeknek külsérelmek – zúzódások – által okozott kis terjedelmű elhalása mily ritkán okoz fertőzést, ellenben csak kissé horzsolt helyeknek ev vagy rothadt állati anyaggal való fertőzése mily gyakran von maga után nyirk-, visszér- és kötszövetlobot, s hogy e lob is rendes körülmények közt nem mindig szövetkezik átalános vérfertőzéssel: ha továbbá tapasztaljuk, hogy külső tisztátalan fekélyeknél sem vagyunk gyakran képesek a tisztulás hirtelen beállását s a roncsoló folyamat hegesztővé váló
296
átalakulását kimutatni: úgy bizonynyal nem fogjuk az aránylag új tantól s egyes embertől követelni, hogy az kivételképen mindazon kérdésekre feleljen, melyeknek megoldása csak az összes természettudományok közreműködésének sikerülhet. Ellenben bizonyítékot fogunk találni mind e tényekben S. tanja valódiságára nézve sokkal inkább mint érveket annak okszerűsége ellen. Azt igen is fogjuk kivánhatni, hogy úgy a szerző, mint ellenei a fontos tárgy földerítése körül erélyesen és őszintén közre működjenek s a tapasztalatokat higadtan és elfogulatlanul bírálják.
Ezt véleményünk szerint B. tr. elmulasztá, midőn mellőzvén a fölfedezett életmentő ténynek s az általa nyert kedvező eredmények méltánylatát, csak a tan ellen felhozható kétes becsü okokat idézni vélt jónak, s a szülésztől a tannak oly mindenoldalu kiművelését követelte, milyent, mint mondánk, csak a physiologia, vegyészet, physika és szövettan együttvéve, haladva és tökélyesülve, idővel állíthatnak ki. Ez annyit tesz, mintha a villamosság fölfedezőjétől minden érdemet meg akarnánk vonni azért, mert egyúttal annak működése minden törvényeit kezünkre nem szolgáltatta.
A külföldi sajtó nyilatkozatai Semmelweis tana felett
a gyermekágyi láz okairól.
(Orvosi Hetilap 1862.)A "Monatschrift für Geburtskunde und Frauenkrankheiten" czímű folyóiratnak 1861. évi 5-dik füzete két czikket tartalmaz a Semmelweis tanár által fölállított gyermekágyi láz oktanára nézve. A német természetvizsgálók és orvosok mult évi szeptember havában Speyerben tartott gyűlésén, udvari tanácsos és heidelbergi tanár Lange tr. értekezett Semmelweis tanáról, kinyilatkoztatván, miszerint ő annak követője, nemcsak azon okoknál fogva, melyeket a szerző legújabb művében bizonyító statistikai adatok kíséretében felhozott, hanem saját tapasztalatai és kutatásai nyomán is. Az értekezés folytán támadt tudományos vitában Hecker, Spiegelberg, Virchow, Roser, Betschler és Arnoldi vettek részt.
Hecker müncheni tanár kikelt a szerzőnek modora ellen, elakarta tőle vitázni az eredetiséget, miután úgymond a sebészek már régen ismerik a sebek rothadó anyagokkali fertőzését; mindezek daczára éppen azon tüneményekről, melyek S. tana mellett leginkább szólanak, milyenek a gyermekágyasok sorszerű megbetegedése, az
297
újszülöttek infectiója stb. azt állította, hogy a fertőzési theoria által nem fejthetők meg. (H. tanár egyébiránt már egy korábbi gyűlés alkalmával, a legkisebb bizonyító adat nélkül szólt a légnek behatolásáról a méh edényeibe; hasonló modorban miért ne szólhatott volna a gyermekágyi láz okairól is ?).
Spiegelberg gyermekágyi bántalmakat észlelt, melyek a szívben és a mellhártyán lob alakjában léptek föl, a nélkül, hogy a nemzőrészeken kóros elváltozás föllelhető lett volna. Ezeket szerinte a nemzőrészek helybeli fertőzéséből származtatni nem lehet.
Virchow gyermekágyi bántalmakat észlelt gyermekeknél, hol a köldök már be volt hegedve, sőt férfiaknál is hasonló bajok jöttek elő, a nélkül, hogy a bőrön sebzett hely lett volna jelen. V. tanár szükségesnek tartja, hogy a gyermekágyi láz okainak buvárlatánál és a statistikai adatok értékesítésénél a megbetegedés különféle alakjai külön csoportokba állíttassanak össze, egyik csoportba pl. azok, hol helybeli fertőzést lehet kimutatni, másikba az úgynevezett járványos puerperalis bántalmak, s ismét egy másikba azok, hol a szív bántva van, vagy hol a nyirkedények gyuladvák stb. A nyirkedénylobot, kivált azt, mely a méh oldalain, annak széles szálagaiban és a hólyag kerületén előjön, V. mint gyermekágyi láz bántalmat némely tekintetben kedvezőnek tartja, miután a lob folytán a fölszívó nyirkedények betömetnek. Ő ezen állapotot azon módon hiszi támadni, mint a hogy a sejtszövetlob (erysipelas phlegmonodes) támad, és segíteni is lehetne a bajon úgy, mint a sejtszöveti orbánczon, ha bemetszéseket tehetnénk.
Roser marburgi tanár vonatkozva a pyaemiáról irt értekezésemre azt hiszi, hogy a genyvér épp oly önálló kór, mint a hagymáz, s épp úgy jelen meg elszórt, ragályos és járványos alakban, mint ez. A septicus fertőzéseket a genyvértől elakarja különíteni. Ő a jövőtől várja eredeti nézeteinek igazolását.
Betschler boroszlói tanár úgy hiszi, miszerint az a kérdés, vajjon a gyermekágyi bántalmak mind ugyanazon forrásból erednek-e? Szerinte az nem lehet, mert miután, úgymond, a gyermekágyi láznak több alakja van, a megbetegedésnek is több forrásból kell kiindulnia. A vérnek elsőd fertőzését ő is visszaveti.
Arnoldi tr. évek óta tapasztalta, hogy orbáncznál a gerinczoszlopnak egy bizonyos helye fájdalmas, és pedig az, melyből a bántalmazott rész idegei erednek. Ő ezen érzékenységet a csigolyák csúzos bántalmából eredettnek hiszi, s egyszersmind az orbáncz
298
kórokának tartja, s a szerint gyógyítja is, mustárral és apró hólyaghúzókkal. A méh bántalmainál mindig az ötödik ágyékcsigolya fájdalmas, emlőlobnál a harmadik mellcsigolya. A gyermekágyasok megbetegedései a bőrműködés zavarából erednek, de hogy némely ritka esetekben hulla általi fertőzésből is támadhatnak, az, úgymond, lehetséges.
Ez a fentemlített czikkek egyikének tartalma. Kitünik abból, hogy S. tanár a német kitünő szülészek közt is talált őszinte követőre, s hogy, – ha Hecker alaptalan és Roser meg Arnoldi eredeti nézeteit tekintetbe nem vesszük, a gyermekágyi láz fertőzés általi támadását egyikök sem tagadhatja: hogy azonban mindenkor fertőzés által támadjon, az iránt tisztában még nincsenek. Vajjon menynyire és fölfogja-e deríteni a tant a Virchow ajánlotta összeállitási és búvárlati mód, azt csak további észlelések és kisérletek döntendik el. Meg vagyunk győződve, miszerint Semmelweis tanár úgy az elismerés, mint az ellenvetések által buzdítva, de mindenekfölött az ügy érdekében, fél uton meg nem álland, hanem buvárlatait folytatva, tanát új adatokkal mindinkább kiegészítendi és ad rem [témába vágó] szóló érvekkel megvédendi.
Ugyanazon füzet irodalmi ismertetésében rövid bírálata foglaltatik Semmelweis tanár könyvének a gyermekágyi láz kóroktanáról. Itt is a modor az, mely a birálónak nem tetszik, midőn a könyv tudományos értéke, S. polemiájának logikai éle, és fölfedezésének becse egyébiránt nyiltan elismertetnek, mint ez az idézett czikk következő soraiból kitetszik:
"Obwohl die Kritik des Verfassers über die abweichenden Ansichten eine sehr scharfe und meist glückliche ist und dem Verf. jedenfalls das ihm übrigens schon lange allseitig zugesprochene Verdienst gebührt, sehr viel zur Verhütung des Puerperalfiebers beigetragen zu haben, so geht er doch in seinen Behauptungen zu weit und einseitig vor. Er bleibt uns jedenfalls den Beweis schuldig, dass nur die von ihm angeführten aetiologischen Momente stets anzuklagen seien. Es bleibt nach dem Urtheile fast aller Geburtshelfer immer noch eine grössere Zahl von Erkrankungsfällen übrig, deren Entstehung auf eine andere, uns freilich noch unbekannte Ursache zurückzuführen ist. Immerhin ist das Buch der höchsten Beachtung der Fachgenossen werth und wird gewiss einen wesentlichen Nutzen für die Wöchnerinnen stiften".
[!!!!]
A gyermekágyi láz ok-tanának bábele, mint látjuk, le van
299
rontva; a századok által összehalmozott non sens legalább S. jól kimért bunkócsapásai alatt elporlott; a buvárlat tere szabad; a figyelem föl van keltve; kérdés, vajjon a szép szónak is hasonló gyors és határozott eredménye lett volna-e?
Febris puerperalis rediviva.
(Orvosi Hetilap 1864.)Ide-oda tizenhét esztendeje, hogy Semmelweis tanár a bécsi szülházban pusztító gyermekágyi láznak okát fölfedezte és közzétette; s három éve, hogy megúnván e kór aethiologiájában mindamellett folyton ismétlődő badar nézeteket, a gyermekágyi láz okait tárgyaló könyvében,* szigorú vizsgálatokra és alapos tényekre fektetett tanját, a logika ellenállhatlan fegyverével és a szakemberek részéről tapasztalt hanyagsághoz mért buzogányos szavakkal, újra és tökéletesbitett alakban a világ elé hozta. Bécsben, hol S. tanár fölfedezését tette, jó idő óta, tudtunkkal, most először nyilatkozott felette méltánylólag egyik szaktársa. – De "besser spät, als nie" [jobb későn, mint soha] uraim. – A bécsi orvosegylet f. hó 5-én tartott gyűlésében ugyanis a szülészet tanára, Späth tr., a bécsi szülház 30 éven át tapasztalt halálozásának statisztikáját előadván, azon okokat is vizsgálat alá vette, melyek a nagy halandóságnak okai lehettek. Az okok s az eszmemenet egészen megfelelnek annak, mit e tárgyról S. feljebb idézett könyvében olvasunk, s mivel olvasóinkat az "OHL." 1861-ik évi folyamában ismertettük meg. A kosmikus és telluricus hatányok, a gyermekágyi lázzal egyazon időben uralgó járványos kórok, az évszak és hőmérsék befolyása általa épen oly határozottan s ugyanazon okoknál fogva vettetnek vissza, mint Semmelweistól. Végre oda nyilatkozik az előadó, hogy az endemiának valódi oka csak az intézet helyiségében lehet, s hogy valószínűen "az ott és különösen a szülszobában levő rohadó és elmálló állati anyagok és ezeknek effluviumai" [kifolyásai] lehetne azon kóros hatányok, melyeknek a pusztító kór támadását köszöni, miért is a legnagyobb tisztaság minden tekintetben ajánlandó. – Mintha csak Semmelweist hallanánk. – Semmelweis elmélete, az előadó nézete szerint "némi figyelmet csakugyan (!) érdemel;" "e szerző azonban, így folytatja Späth tr. előadását, állí-
* Die Aethiologie, der Begriff und die Prophylaxis des Kindbettfiebers. Von S. Ph. Semmelweis. Pest, Wien u. Leipzig. C. A, Hartlebens Verlag. 1861.
300
tásaiban kelleténél tovább ment, s excentricitásában a részt egésznek tekintette, minélfogva elmélete kedvezően seholsem (?) fogadtatott. Egyoldalú állítás volna azt hinni, hogy csupán az ujjakra tapadt hullarészek képezik a kártékony anyagot, bár a megfertőztetés néha ezek által is jöhet létre." Az 1847-ik évnél maradt Späth tanár úr s nem látta mint nőtt és fejlett azóta a Lajthán innen, atyjának gondos ápolása alatt a bécsi epidemia közepette szült életrevaló gyermek, szóval nem olvasta Semmelweis könyvét? Vagy most is akarja azt ignorálni? Vagy nincs bátorsága az igazat kereken kimondani. – Bármint legyen a dolog, mi őszinte lélekkel örülünk azon köztetszésnek, melylyel Späth tanár jeles előadása fogadtatott, s szívesen üdvözlendjük azon időt, midőn a bécsi orvosi iskola büszke leend egykori növendékének üdvös és geniális fölfedezésére, melynek értékét különben Skoda, Rokitansky és Brücke tanárok, a mennyire tudjuk, eleitől fogva elismerték.
A gyermekágyi láz és az új szellőztetési készülék a bécsi közkórházban.
(Orvosi Hetilap 1864.)A bécsi orvosi egylet ez idei évkönyveinek II-ik és III-ik füzetében két, fölötte érdekes értekezés foglaltatik. Az egyik Späth tanártól, melyben a bécsi szülkóroda harmincz évi eseményei történelmi és statistikai átnézetben, különös tekintettel a gyermekágyi lázra, adatnak elő; a másik Braun K. tanártól, ki szülkórodáján, Bőhm ezredorvos és egyet. m. tanító terve szerint készült s nehány hó óta működésben levő új fütési és szellőztetési építményt leirván, a gyermekágyi láz oktanának szintén szentel nehány lapot. Mindkét értekezés a halandóság viszonyait ábrázoló graphicus táblákkal az első értekezés 5-el, a másik 2-vel van ellátva. A szellőztetés felvilágosítására három schematicus rajz szolgál.
A jelen sorok czélja nem lehet ezen 64 lapra terjedő értekezeteket kivonatilag is közölni, csak figyelmeztetni akarjuk az olvasót tartalmukra, mely az orvosi tudomány és gyakorlat, s főleg a közhygiene tekintetében, sőt lélektanilag is érdekes azokra nézve, kik a gyermekágyi láz kórtanának történelmét Semmelweis tanár 1847-ben tett fölfedezése óta figyelemmel kísérték.
Látni, miként győz az igazság, s mint terjed az imént még félvállról nézett új eszme hatalma és jótékony hatása, keblet emelő
301
érzés; s a mily örvendetes látvány ez, szinte oly érdekesnek, néha komikusnak is mondhatni azon módot, melylyel az új tannak ellenei capitulálnak s a tekintélyek után induló nagy tömeg az új hatalomnak hódol. A legkevesebb képes határozottan szakítani múltjával s tisztán és egyszerűen bevallani, hogy tévedett; a legnagyobb rész azon van, hogy visszavonulását amennyire telik, fedje, csüri-csavarja saját korábbi állításait, itt elhágy, amott hozzá tesz valamit, csakhogy neki is igaza legyen,* s kimutatja legalább azt, hogy ellenfele előtt nem tárult fel egyszerre az igazság, hogy voltak előbb már mások, kik hasonlót, ha nem is ugyanazt állították, hogy ez a dátum hiányos, ama szer is hasznos, hogy a folyamat csak bizonyos körülmények között jő létre, – mi természetesen mindössze cseppet sem változtat sem a tárgy lényegén, sem a felfedező érdemén.
Érdekes továbbá ezen gyermekágyi láz tana fölötti nyilt és rejtett vitánál – mert az ellenfél gyakran meg sem neveztetik, bár neki szólt az egész ágyúsor – a tudományokban reánk származott azon elvont, elasticus [hajlékony] szavak értelmének egyrészt időfolytáni változása, másrészt azoknak az írók által különféle értelembeni használása. Mit jelentett a miasma, az epidemia, a praedispositio, a reactio, az erjedés 15–20 évvel ezelőtt, s a természetbuvárlat folytán mi a jelentése most! Miféle positiv fogalmat kötöttek az orvosok még nem régen a levegő tisztaságához, s mit gondoltak annak megfertőztetése alatt? Mily határozatlan fogalom még mai nap is a ragály, a dyscrasia? – Bátran állíthatjuk, hogy az, ki e szavakat húsz év előtt használta, egészen más valamit gondolt alattuk, ha csakugyan gondolt, mint a mit azok ma, a természettudományok előállította tényleges tartalmuknál fogva jelentenek, ennélfogva akkori mondataira csakis föltételesen hivatkozhatik, habár nominális definitiójuk és értelmök nem is változott.
"– – Ott, hol fogalom hibáz,
Egy hangzatos szó nagy segítség",Mephistónak e mondata mai nap épen oly érvényes, mint volt ezelőtt. Nem is nélkülözhetünk ily szavakat; csak ne felejtsük, hogy azok nem reális fogalmak, hanem csupán compendiosus [tömörített] megjelölései
* Ha a gyermekágyi-láznak 30 okát soroljuk elő, mint Braun K. tnr., meglehet, hogy a valódit eltaláljuk, de ez csak elszámlálása mások véleményének, nem pedig vélemény.
302
annak, mit megnevezni nem tudunk, s hogy határozatlan értelmüknél fogva sok helyütt igen könnyen alkalmazhatók, de hogy szinte minden helyen más lehet az, mit alattok gondolunk, s mi bennök voltaképen foglaltatik. Erről legjelesebb íróink is néha megfeledkeznek. Virchow * például a gyermekágyi lázat jelenben úgy, mint Semmelweis felszívódási vagyis fertőzési láznak nyilatkoztatván, azt mondja, hogy mindig másodlag támad és pedig "vagy a szülutak sebes-felületére külről egyenesen átvitt helybeli fertőzés (vagy ragályzás) által előidézett rossz indulatú lob, vagy pedig a szervek parenchymájában [szövetében?] támadt megbetegedés folytán, melynek összefüggését valamely sebfelülettel ki nem lehet mutatni, és melynél felismerhető helybeli fertőzés nincs jelen. Ez utóbbi megbetegedés egyéni, endemicus vagy epidemicus viszonyok által tételeztetik föl". – Nem lévén szándékunk a tárgy érdeméhe ereszkedni, nem is kérdjük, vajjon igazán szükséges e mindenkor ily hid, hanem csak a "szavak" mellett maradunk. Nem határozatlan kifejezés-e mindez? Contagium és infectio [ragály és fertőzés] egy? S nem lehet-e voltaképen az "egyéni" viszony ugyanaz, mi az "endemicus) vagy "epidemicus", meg van ezen szavak által fejtve a kór oka? s nem gondolhat-e mindenki e kitételek alatt más valamit? – Ugyanazt kell mondanunk a Virchow által, szintén az említett helyen használt praedispositio [hajlam] szóról, mit ő a gyermekágyi láznál a legfontosabbnak hisz. Az olvasók legnagyobb része azt kétségkivül minden elemzés nélkül elfogja fogadni, azon határozatlan értelemben, mely neki természeténél fogva sajátja, vagy legföljebb azon szintén bizonytalan magyarázatra terjeszti ki figyelmét, mi ott adva van. De ha felteszszük, hogy praedispositio nem jelent egyebet, mint azon föltételek összegét, melyek a szervezet részéről arra nézve megkivántatnak, hogy valamely oknak egy bizonyos hatása legyen: akkor előttünk legalább kétségtelen, hogy ismét egyikével azon "hangzatos szóknak" van dolgunk, mikkel ismeretünk voltaképen mitsem nyer, s melynél csak egy oly föltételnek szabatos kimutatása is hasonlíthatlanul többet érne.
De hagyjuk el a szavaknak ezen nem igen mulattató bonczolgatását, s térjünk vissza az értekezésekre.
Späth tnr. értekezése első felében rövid és világos rajzát adja a bécsi szülkóroda történelmének 1752–1863-ig, valamint jellegző rajzát az ott működő tanároknak. Ezzel párhuzamban mutatja ki a
* Medizinal-Halle, 1864. 11. sz.
303
gyermekágyi láz terjedését és növekedését, mely 1842. év decz. havában 31.3%-kal tetőfokát érte el. Semmelweis 1847-ben egy epidemia alkalmával lett az első kóroda tanársegéde, s föllépte forduló pontját képezi a gyermekágyi láz dühöngésének; az ő felügyelete alatt 1848-ban 12.% esett, mely ponton 1822 óta nem állott.
A gyermekágyi láz ú. n. járványainak okait taglalván, Späth tr. a következő tételekre jut:
1. A gyermekágyi láz járványainak oka az intézetben vannak és nem azokon kívül.
2. Az ide tartozó kóros hatányok befolyásukat tapasztalat szerint a szülés utáni első órákban gyakorolják, tehát a szülszobában.
3. A legfontosabb, s talán egyedüli hatány, mely gyermekágyi lázat előidéz, rothadt állati anyagok, akár képződjenek a szülő vagy gyermekágyas testben, vagy az intézetben, vagy hozassanak be kivülről. Ily rothadt anyagok felhalmozódása az intézetben, oka a gyermekágyi láz járványainak.
4. Ellenszere pedig ezeknek jó levegőnek eszközlése és fentartása, szoros elkülönzése a betegeknek, és lehető tisztán tartása mindannak, mi a szülővel vagy gyermekágyassal érintkezésbe jő.
Végre okát adván Späth tnr. annak, miért gondolja ő, hogy Semmelweis tana nem fogadtatott el mindjárt és szívesen, oda nyilatkozik, miszerint "ő kereken kimeri mondani, hogy nincs többé szakember, ki belsejében Semmelweis nézetének igazságáról meg ne volna győződve, bár mit is szóljon ellene". Elveit a gyakorlatban mindenki követi.
Braun K. tnr. értekezésének fő- és legörvendetesebb része az, melyben azon szellőztetési és fűtési készülékeket irja le, melyek Bőhm ezredorvos utasítása szerint állittattak fel, s melyek úgy hiszszük, kezdetét képezik azon nagy és gyökeres változásoknak, melyeken e tekintetben minden kór- és egyéb intézeteknek, hol emberek gyülekeznek, keresztül kell menniök. Ezeket a magánosak lakásai fogják követni. A halottak néma ékesszólása itt olyasmit hozott létre, mit a tudomány fenhangon régen hiába követelt. Egy új epidemia, melyet sem Rimel aromatico-ozonicus füstölgései, sem a chameleon minerale [kálium-permanganát] nem voltak képesek legyőzni, szolgáltatott erre alkalmat.
Bőhm tr. készülékénél semmiféle gépek nem működnek, mint Duvoir és Van Hecke készülékeinél, hanem csak a külső és belső légmérsék közti különbség, meg a levegőáram használtatnak fel a
304
lég megújítására, s mindamellett, óránként egy-egy ágyra a gyermekágyasok szobáiban 60–80, a szülszobában pedig 150 kubikmeter friss lég esik, az ablak és ajtó fel sem nyittatván. A levegőáramlás nem kellemetlen. Szolgálnak pedig ezen czél elérésére ú. n. köpenynyel ellátott kályhák, s a levegő be- és elvezetésének szánt csatornák rendszere, melyek elég egyszerüen lévén elkészitve, a közönséges ápolók által is rendben tarthatók. A légáramnak ellenőrzésére anemometerek [szélsebességmérők] vannak felállítva. A szellőztetés fentartása mibe sem kerül, a fűtés pedig olcsóbb, mint a közönséges. Mind oly tulajdonok, melyeknél fogva reményünk lehet, hogy e szellőztetési rendszer mindinkább el fog terjedni.
Az egész czikkben Semmelweis nevével nem találkozunk, hanem az iránt értesíttetünk, hogy Litzmann már 1844-ben ajánlotta a chlórt a gyermekágyi láz contagiumának elmosására, s ennélfogva az elsőség e tekintetben őt illeti; s miután B. tnr ezen úrnak munkáit "gediegeneknek" [alaposaknak] nevezi, azt gyanítjuk, hogy S.-ról is hasonlóképen gondolkozik, habár azt egyenesen eddig még be ne vallotta.
Semmelweis I. tanár emlékezete.
(Orvosi Hetilap 1865.)A veszteség, melyet lapunk élén hirdetünk, épen olyan nagy és nehezen pótolható, mint a mily meghatók voltak azon kór jelenségei, mely a férfikor teljes erejében lévő jeles szakember életének véget vetett.
Már midőn boldogult tisztelt ügyfelünk megbetegedésének szomorú hirét megerősíteni tollunk vonakodott, azon súlyos aggodalommal telt meg keblünk, hogy annál szomorúbb tényt is kellend valószinüen nemsokára följegyeznünk, de azt, hogy a csapás ily gyorsan érjen, még sem vártuk.
Különös határozata a gondviselésnek, hogy egy alakjánál fogva hasonló, lényegben tudományunk mai állása szerint azonos kór azzal, melynek okai kifürkészésének búvárunk legjobb erejét szánta, s mely elől annyi életét megmentenie sikerült, az ő saját életének végét siettesse, és gyors halálát okozza.
Semmelweis tanár kora halála nagy és nehezen pótolható veszteség úgy átalán a tudományra, mint különösen a hazai szülészetre és egyetemünkre nézve. Ő egyike volt azon nem mindig szerencsés, de a sors által kitüntetett halandóknak, kiknek a tudományt
305
egy új nézettel gazdagitani s azzal az emberiségnek hasznos szolgálatot tenni sikerül. S mi ebbeli érdemét emeli, az, hogy fölfedezése nem volt véletlen, hanem a tudományból merített eleven meggyőződés eredménye. Semmelweis tanárnak az igaz iránti lelkesedése és tiszta emberszeretete felett kétség nem lehet, s még ama kíméletlen kritika is, melylyel azon ellenfeleit sujtotta, kik tanát – meggyőződése szerint – az emberiség rovására elhanyagolták, a mellett szól, de legkevésbbé kételkedhetik azon e sorok írója, ki tanuja volt azon ihletett búvárlatnak, melylyel Semmelweis a bécsi szülkórodán a Boër ideje óta csaknem folyton pusztító gyermekágyi láznak okát a szó legteljesebb értelmében éjjel és nappal – gyanakodva, lesve, őrt állva ernyedetlenül kutatta, mert úgy mondá, az oknak közöttünk helybelinek, kézzelfoghatónak kell lenni, – s úgy is volt.
Csak mély sajnálatunkat fejezhetjük ki a felett, hogy Semmelweis tanárnak egyetemünknél nem volt alkalma jeles szülészek és nőorvosok kiképezése körül oly hasznosan működhetni, a mint azt hazánk szüksége a gyógytudomány ezen terén megkívánja, s mint ő ezt alapos szakképzettsége, műtői ügyessége s kivált azon önálló tanulmányok által szerzett biztos tapintatnál és itéletnél fogva, mely által a valót a hamistól, a hasznost a fölöslegestől, a biztost a kétségestől megkülönböztetni tudta, tehette és tenni akarta volna. Igen, igen sajnálnunk kell, hogy S. tanársága alatt a szülészeti gyakorlat kötelezett tantárgygyá nem emeltetett, minek szüksége régen el van ismerve, s hogy nőgyógyászati osztályt ismételt kérvényei daczára sem nyerhetett, mindamellett, hogy azt a bécsi egyetemnél czélszerünek találták s be is hozták.
Semmelweis tanár magyar orvosi irodalmunk hű pártolója, az orvosi könyvkiadó társulat alapító tagja s lapunk szorgalmas munkatársa volt. Ő mindenekelőtt hivatva leendett magyar szülészeti tankönyv írására, melynek, valamint egy nőkór-gyógyászati munkának kiállítását már régebben tervezte is. – A halál mindezen jeles munkálkodásnak s a szép reményeknek véget vetett.
Midőn a bold. kitünő szakember tudományos érdemeit csekély tehetségünk szerint röviden elő soroljuk, nem szabad megfeledkeznünk tiszta jelleme, igaz szíve, s némely alkalommal talán nem a legsimább, de mindenkor őszinte s tiszta, jó szándékú magaviseletéről. Gyöngéi erényeiben gyökereztek, s annak, mit jónak és igaznak hitt, heves vitatása [képviselete], a rosznak vagy a tudományra nézve ká-
306
rosnak láttára vagy hallatára benne felforró indulat, – valamint a nyilvánulásra nézve testi szenvedő állapotában találják magyarázatukat, úgy erkölcsi jellegök tekintetében motivumaik, irányuk és tiszta czéljuk által tökéletesen igazolvák. Semmelweis tanár őszinte, természetes ember volt s más lenni nem is tudott; önzés és alattomosság egyenes lelkéhez sohasem fért; hű barát és jó ügytárs, rokonszenvében, tanácsában, tiszteletében legjobb meggyőződése szerint részesíté barátait, tanítványait és ügyfeleit ; élete törekvésének fő-, szinte egyedüli czélja a tudomány volt, melynek, valamint egyetemünk haladásának ügyét igaz lélekkel felkarolni mindenkor készen állott. megtévén erejéhez képest mindazt, mire mint ember, orvos, tanár és e hazának polgára kötelezve volt. – A veszteség közös, de a fájdalom leginkább azoké, kik a boldogult lelke melegéhez közel állottak, s őt jó és rosz időben egyiránt igaznak találták.