104

Minthogy sem az epidemikus, sem pedig az eddig elismert endemikus befolyások meg nem magyarázzák az első szülészeti klinika halandóságának többletét, megkiséreljük a többi, gyermekágyi láz-gerjesztőkként emlegetett okokat is vizsgálat tárgyaivá tenni.

Ujabb kutatók a gyermekágyi folyamatok legmesszibb keletkeztetőjeként már a fogamzást okozták, a mennyiben a sperma virile behatásától az átalakulások egész sorát tételezték fel, mely a vérnek sokféle, részben még ismeretlen elváltozásait idézi elő.

Azt hiszem, nem leledzem tévedésben, ha azt állítom, hogy mindazoknál, kik a második szülészeti klinikán szültek, előzőleg szintén fogamzás ment végbe. Honnan tehát a halandóság különbsége a két osztályon?

A hyperinosís, a hydraemia, a plethora, a vérkeringésnek a terhes méh által okozott zavarai, pangásai és fennakadásai, az inopexia, maga a szülés folyamata, a méh kiürülése által felszabadult nyomás, a szülés hosszas tartama, a méh belső felületének megsebzése a szülés folyamata által, a méhnek hiányos összehúzódásai és tökéletlen visszafejlődése a gyermekágyban, a gyermekágyi folyás hiányos ki- és elválasztása, a tejelválasztás megakadályozása, a halott magzatok, a gyermekágyasok egyénisége – mind oly okok, melyeknek akármily


105

nagy vagy bármily csekély befolyását is ismerjük el a gyermekágyi láz előidézésében, mégis mind a két osztályon egyaránt ártalmasoknak vagy egyaránt ártalmatlanoknak kell lenniök s a két osztály halandósági viszonyainak nagy különbözőségét nem lehet velük megmagyarázni.

A mellett, hogy az első szülészeti klinika halandósága többletének semmiféle magyarázatára nem akadtam, még egyéb oly dolgok is történtek e klinikán, a mikhez szintén hiányzott a magyarázat.

Az összes vajudók, kiknél a tágulási időszak annyira elhuzódott, hogy 24, 48 sőt ennél is több órán át tartott, csaknem kivétel nélkül vagy már a szülés tartama alatt, vagy a szülést követő 24–36 órán belül betegedtek meg s gyors lefolyású gyermekágyi lázban meghaltak. A tágulási időszaknak ugyanilyen elhúzódása a második klinikán veszélytelen volt.

Minthogy a tágulási időszak rendszerint csak először szülőknél húzódik el ennyire, ezért rendszerint először szülők voltak, kik ilyen módon elpusztultak. Ismételve figyelmessé tettem tanítványaimat, hogy íme ez a viruló, ifjú, egészségtől duzzadó hajadon, mivel nála a tágulási időszak elhúzódik, már szülés közben, vagy rövidesen a szülés után meg fog belegedni és gyorslefolyású gyermekágyi lázban meghalni. Jóslatom beteljesült; nem tudtam ugyan, miért történik ez így, de sokszor láttam, hogy így történik; annál inkább feltűnt a dolog, mivel, mint már említve volt, hasonló körülmények közt a második osztályon nem így történt.

Ismétlem, a tágulási időszakról van szó, nem a kitolási időszakról, a traumatikus mozzanat tehát nem jöhet számba. De nem csupán ez anyák haltak meg gyermekágyi lázban, hanem valamennyi újszülött is, és pedig tekintet nélkül arra, hogy leány volt-e az vagy fiú. Nem én vagyok az egyedüli, ki az újszülöttek gyermekágyi lázáról szól. Ezen újszülöttek tetemében talált boncztani lelet a nemzőszervekének kivételével azonos volt a gyermekágyi lázban elhalt gyermekágyasok tetemében talált lelettel. A gyermekágyasok tetemében lévő termékeket nem a gyermekágyi láz termékeiül elismerni s az újszülöttek tetemének azonos termékeit nem ugyanezen betegség termékeinek tartani: megdöntése volna a kórboncztannak.

Ha egy és ugyanazon betegség az, melyben a gyermek-


106

ágyasok s újszülötteik elhaltak, akkor az újszülöttekre is ugyanaz a kóroktan áll, melyről, hogy anyjukra áll, el van ismerve.

Mivel ugyanaz a halandósági különbség, melyet a két klinika gyermekúgyasai közt láttunk, az újszülötteknél is hasonló volt, az első szülészeti osztályon ugyanis az újszülöttek is sokkal nagyobb számmal haltak el, mint a második osztályon: ennélfogva a gyermekágyi láznak eddigelé érvényben volt kóroktana ép oly tökéletlennek bizonyult az újszülöttek halandósági különbségének magyarázatára, mint a mily tökéletlennek mutatkozott a gyermekágyasok halandósági különbségének magyarázatához.

A következő táblázat az újszülöttek halandósági különbségét mutatja a két osztályon.

XIV. TÁBLÁZAT

I. szülészeti klinika

II. szülészeti klinika

Év

Gyermekek
száma

Meghalt

Százalék

Gyermekek
száma

Meghalt

Százalék

1841
1842
1843
1844
1845
1846
2813
3037
2828
2917
3201
3533
177
279
195
251
260
235
6.2
9.1
6.8
8.6
8.1
6.5
2252
2414
2570
2739
3017
3398
  91
113
130
100
  97
  86
4.04
4.06
5.05
3.06
3.02
2.05

Az újszülöttek nagy része anyjuk halála vagy szoptatási képtelensége következtében a lelenczházba került; sorsukról később fogunk szólani.

Az újszülöttek gyermekágyi lázas megbetegedését kétfélekép gondolhatjuk el: a gyermekágyi lázat előidéző momentum vagy az anyára hat a magzat méhenbeli élete folyamán s az anya közvetíti a gyermekágyi lázat a gyermekkel, vagy pedig a gyermekágyi lázat előidéző momentum magára a gyermekre hat a szülés után s e mellett érheti is az anyát, de meg is kimélheti. A gyermek tehát nem közvetített gyermekágyi lázban hal meg, mint az első esetben, hanem a benne magában keletkezett gyermekágyi lázban. Ha az anya a gyermekágyi lázat méhenbelüli életében közvetíti a magzattal, akkor a halandósági különbség a két osztály újszülöttei közt nincsen az eddig érvényben levő kóroktannal megmagya-


107

rázva, mert ez az anya megbetegedésének magyarázatára is elégtelen. Ha azonban a gyermekágyi lázat előidéző mozzanat az anyától függetlenül, születése után közvetlenül éri az újszülöttet, akkor a két osztály újszülöttei közt levő halandósági különbségnek az eddig érvényes kóroktannal való magyarázata ép oly lehetetlen; mivel a két osztály ártalmai vagy azonosak, következésképeim mindkét osztály újszülöttei közt ugyanolyan halandóságnak kellett volna lennie, vagy nem azonosak, akkor azonban nagyobb mértékben a második szülészeli klinikán voltak meg; a nagyobb halandóságnak tehát a második szülészeti klinikán kellett volna uralkodnia, a valóságban azonban az újszülöttek körében is az első klinikán uralkodott a nagyobb halandóság.

Nem is szólunk arról, hogy számos kóroktani mozzanat van, melyet mint a gyermekágyi láz előidézőjét említenek az anyáknál, lehetetlen azonban, hogy ezek az újszülöttekre is befolytak volna. Az újszülöttek minden valószinűséggel nem féltek az első szülészeti klinikától mert rossz hírét nem ösmerték; a megsértett szeméremérzet is, mivel férfiak jelenlétében jöttek a világra, bizonyára kevésbbé ártott az újszülötteknek.

A gyermekágyi lázat mint a gyermekágyasok fajlagos és kizárólagos betegségét határozták meg, melynek keletkezéséhez két dolog kell, t. i. a gyermekágy és valamely a gyermekágyi lázat előidéző mozzanat, még pedig olyformán, hogy ugyanaz az ok, ha a gyermekágyat fekvő egyénekre hat, gyermekágyi lázat idéz elő ha más, nem gyermekágyas állapotban lévő egyéneket ér, akkor nem gyermekágyi lázat, hanem valamely más betegséget támaszt. Példákkal óhajtjuk a dolgot tisztázni. Azt tartották, hogy az első szülőklinikán lévő gyermekágyasok, mivel tudták, hogy mily nagy halottcontingenst szállít évente az intézet, halálfélelemből kapják meg a gyermekágyi lázat; a hajlamosító mozzanat ezeknél a gyermekágy, a gyermekágyi lázat előidéző mozzanat a halálfélelem volt. Feltehető, hogy bizony nem egy katonát gyötört már öldöklő csatákban a halálfélelem, de a katonák nem kapnak halálfélelmükben gyermekágyi lázat, hanem más bajokat, mert hiányzik náluk a hajlamositó mozzanat, t. i. a gyermekágy.

A női szeméremérzetet nem az sérti, hogy az illető


108

egyéneknek férfiak nyilvános tanítása czéljára át kell magukat engedniök, s ennek következtében, mert a gyermekágy erre hajlamossá teszi őket, gyermekágyi lázat kapnak. A női szeméremérzet meg egyéb, sokféle módon sértődhetik meg; de ha az ily módon megsértődött hajadonok nem gyermekágyban leledző egyének, akkor nem is kapnak azok gyermekágyi lázat, mert ehhez hiányzik a hajlamosító mozzanat, hanem mindenféle egyéb éri őket, pld. ájulások stb. stb. A meghülés gyermekágyasnál gyermekágyi lázat idéz elő, nem gyermekágyasnál rheumás lázat. Étrendi hibák gyermekágyasnál gyermekágyi lázat idéznek elő, nem gyermekágyasnál pedig gastrikus lázat.

De mivel meggyőződtek róla, hogy a gyermekágyi láz nemcsak a gyermekágy folyamán, hanem már a szülés, sőt a terhesség alatt is támad, tehát elejtették a gyermekágyat és beérték a tettesek fajlagos vérvegyületével; ha azonban ezt a meghatározást átvisszük az újszülöttek gyermekágyi házára, hol találjuk meg a hajlámosító mozzanatot az újszülöttek gyermekágyi folyamataihoz? Talán ivarszerveiknek gyermekágyi állapotában? Vagy a terhesekéhez hasonló a vérvegyületük? és pedig tekintet nélkül arra, hogy leány-e vagy fiú az újszülött? A gyermekágyi láznak még a fogalma is tévesnek bizonyult ama tény által, hogy a gyermekágyi láz újszülötteknél is előfordul.

Bécs városának nagy kiterjedése következtében igen sokszor előfordult, hogy vajúdók, a szülőház felé tartó útjukban, még mielőtt elérték á szülőházat, az utczán, a városi védősánczokon, a házak kapui alatt, szóval ott szültek, a hol épen a véletlen érte őket; a szülés után, kötényükben a csecsemővel, gyakran kénytelenek voltak igen rossz időjárásban a szülőházba menni. Ezeket a szüléseket utczai szüléseknek szokás nevezni. A felvétel a szülőházba s az újszülöttek átvétele a lelenczházban ingyen történik, de azzal a feltétellel, hogy a vajudók majd átengedik magukat a nyilvános tanításnak, s a kik alkalmasak rá, dajkaszolgálatot kötelesek teljesíteni a lelenczházban. Azokat a gyermekeket, a kik nem a szülőházban születtek, nem veszik fel ingyen a lelenczházba, mert anyjuk nem szolgált a tanításnak. Hogy azonban azok, kik azzal a szándékkal mennek a szülőházba, hogy ott szül-


109

jenek, de oda már a szülés előtt el nem érnek, ne veszítsék el ártatlanul ezen kedvezményeket, ezért az utczai szüléseket olybá veszik, mint azokat, melyek a szülőházban mennek végbe. Amde ez visszaéléshez vezetett; mert a jobbmódú leányok csak azért, hogy a nyilvános tanítás kellemetlenségeit elkerüljék, de azért gyermekeiknek a szülőházba való ingyenes felvétele jótéteményét is élvezhessék, a városban bábáknál szültek, s azután kocsin bevitették magukat a szülő-házba azzal az állítással, hogy a szülés útközben lepte meg őket. Ha a gyermek nincsen megkeresztelve s a köldökzsinór-csonk még egészen friss, akkor az ilyen szülést utczai szülés számába veszik s az anya mindazon jótéteményben részesül, a melyet azok élveznek, kik a szülőházban szültek. Az utóbbiak száma magasabb s nem ritkán a 100-as számot is meghaladja havonta a két klinikán.

Említettem, hogy épen azok a gyermekágyasok, a kik utczai szüléseken mentek át, feltűnően ritkábban betegedtek meg, mint azok, kik a szülőházban szültek, holott az utczai szüléseknél nyilvánvalókép kedvezőtlenebb viszonyok közt folyt le a szülés, mint azoknál, kik nálunk benn a szülőágyon szültek. Senki se tegyen ellenvetést azzal, hogy hiszen a legtöbbje bába segédkezése mellett ugyancsak ágyban szült, s a mi gyermekágyasaink három órával a szülés után a maguk lábán voltak kénytelenek gyermekágyukat felkeresni, mert a gyalog-járás egy üveggel védett, télen fűtött folyosón át bizonyára kevésbbé ártalmas, mint a bábánál való szülés, mely után nemsokára szintén fel kellett kelni, tudja isten hányadik emeletről a kocsihoz lemenni, akármiféle időben, részben rossz kövezeten a szülőházhoz hajtatni s ott újra az első emeletre felmászni. Azokra, kik tényleg az utczán szültek, még inkább áll ez.

Okszerünek látszott előttem, hogy azoknak a gyermekágyasoknak, kik utczai szülésen estek át, ha nem is gyakrabban, de legalább is ép oly gyakran kellett volna megbetegedniök, mint azoknak, kik nálunk szültek. Már azelőtt kifejeztem abbeli rendíthetetlen meggyőződésetmmet, hogy a halandóság az első szülészeti klinikán nem járványos befolyásoktól függött, hanem endemikus, bár még ismeretlen ártalmaktól, vagyis olyan ártalmaktól, melyek csak az első klinika


110

falain belül fejtik ki ártalmas hatásukat. Mi védte meg a szülőházon kívül szülőket az első klinikán működő ismeretlen befolyások ártalmas hatásától?

Azon gyermekágyasoknak, kik utczai szülésen estek át, ép oly kedvező volt az egészségi állapotuk a második szülő-osztályon, mint az elsőn; csakhogy ott ez nem volt feltűnő, mert a gyermekágyasok egészségi állapota ott általában véve is sokkal kedvezőbb volt.

Itt volna a helye, hogy az utczai szülések kisebb halandósági százalékait, szembeállítva az első szülészeti klinikán végbement szülésekkel, táblázatban bemutassam.

A míg az első szülészeti klinika jegyzőkönyvei rendelkezésemre állottak, nem éreztem e táblázat hiányát, mert ezt a tényt nem tagadta senki, én pedig elmulasztottam egy ily táblázat elkészítését. Később, a mikor megszüntem tanársegédnek lenni, tagadták e tényt, a minthogy tagadták az első és második szülészeti klinika halandóságának lényegesebb különbségét is bár ez az I. táblázat szerint tagadhatatlan tény volt. SKODA tanár 1848-ban azt az indítványt tette a bécsi orvoskari tanártestületben, nevezne ki a tanártestület bizottságot, melynek többek közt az volna a feladata, hogy ily táblázatot állítson össze.

Az indítványt nagy szótöbbséggel elfogadták, a bizottságot menten kinevezték, de a szülészet tanárának óvástétele következtében adott magasabb parancsra a bizottság nem kezdhette meg működését.

Azon gyermekágyasokon kívül, kik utczai szülésen estek üt, a korán szült gyermekágyasok is feltűnően ritkábban betegedtek meg, mint azok, a kik rendes időben szültek. Azok a gyermekágyasok, kik korán szültek, nemcsak ugyanazon endemikus ártalmaknak voltak kitéve az első szülészeti klinikán, mint azok, a kik rendes időben szültek, hanem egygyel több ártalomnak, annak t. i., mely a szülést időelőtt megindította. Hogy magyarázható ennek daczára ezeknek a kedvezőbb egészségi állapota? Arra a magyarázatra, hogy minél koraibb a szülés, annál fejletlenebb a gyermekágyas állapot, minek következtében a gyermekágyi megbetegedésre való hajlam is kisebb, ráczáfolt a tapasztalat; mert a gyermekágyi láz keletkezésének a gyermekágyas állapot nem is kelléke, minthogy


111

a gyermekágyi láz már a szülés alatt, sőt már a terhesség alatt is támadhat, mitöbb: ölhet.

A második szülészeti klinika gyermekágyasainak kedvezőbb egészségi állapota koraszülések után egybehangzásban volt azok kedvezőbb egészségi állapotával a rendes időbeli szülések után.

A gyermekágyasok ugyan elszórtan betegedtek meg, vagyis az egyik gyermekágyas megbetegedett, és számos jobb- és baloldali szomszédja egészséges maradt; de megesett sokszor az, hogy egész sorok, úgy a mint egymás mellett feküdtek, megbetegedtek, a nélkül hogy közülök csupán egy is egészséges maradt volna. A gyermekágyas szobában az ágyak a hosszú fal mentén, megfelelő üres közökkel sorakoznak egymás mellé. Fekvésük szerint a szobáknak északi és déli vágy keleti és nyugati hosszúsági faluk van. Ha a szobának északi fala mentén fekvő gyermekágyasok betegedtek meg, mindjárt készek voltunk a meghülésnek fontos szerepet juttatni ezek megbetegedésében; de ime, a mikor a szobát legközelebb megint megtöltöttük gyermekágyasokkal, ezeknek délfelé eső fele lett beteg; ép így betegedtek meg olykor azok, kik a keleti, máskor meg azok, kik a nyugati hosszú fal mentén feküdtek; gyakran egyik oldalról a másikra terjedt át a megbetegedés, úgy hogy egyik világtáj se érdemelt se különös dicséretet, se különös becsmérlést.

Hogyan volt e jelenség magyarázható, amikor ez a második szülészeti klinikán nem ismétlődött, a hol csak elszórtan fordultak elő megbetegedések.

Hogy a gyermekágyi láz nem ragályos betegség és hogy a megbetegedés nem ragály útján terjed ágyról-ágyra, e helyütt meggyőzödésünkként jelentjük ki; a bizonyítékokat később hozzuk fel. Egyelőre elegendő megjegyeznünk azt, hogy a gyermekágyasok elszórtan előforduló megbetegedései – ha ragályos betegség lett volna a gyermekágyi láz – a ragálynak ágyról-ágyra terjedése révén sorszerü megbetegedést hoztak volna létre.

Ama nagy halandóság nyugtalanító láttára, mely az első szülészeti klinikán uralkodott, szemben a másodikkal, nem maradt közönyös az állami hatalom sem: több izben bizottsági vizsgálatokat indított és tárgyalásokat tartott, hogy a halandósági


112

külömbség okát kifürkészsze s hogy meggyőződjék róla, vajon nem volna-e a tényleg megbetegedett gyermekágyasoknak az eddiginél nagyobb száma megmenthető? Hogy az első szülészeti klinika elérje a halandóság csökkenését, időnkint áttette az összes beteg gyermekágyasokat a közkórházba, a hol azonban kevés kivétellel szintén meghaltak, noha más orvos gyógyította őket és más módon, és noha más szobában is tartózkodtak, nem mindig csak gyermekágyi lázbetegek közt.

A kiküldött bizottságok a nagyobb halandóság okát a felsorolt endemikus okoknak hol egyikében, hol másikában, hol pedig egyszerre többféle okban keresték s ennek megfelelőleg a kellő rendszabályokat meg is hozták, a nélkül azonban, hogy a halandóságot olyan korlátok közé sikerült volna szorítani, a minők közt az a második szülészeti klinikán mozgott.

A rendszabályok eredménytelensége megadta rá a bizonyítékot, hogy az első szülészeti klinikán uralkodó halandóság miatt megvádolt okok nem volt annak valódi okai.

Az 1846. év vége felé egy bizottsági tárgyalás alkalmával az a nézet nyomult előtérbe, hogy a gyermekágyasok megbetegedését a szülőrészeknek a tanításhoz szükséges vizsgálatok közben okozott sértése idézi elő; de mivel ilyen vizsgálatokat a bábák is végeztek, ezért az orvosok osztályán előforduló sűrű megbetegedések érthetővé tételére egyszerűen a hallgatókat, még pedig a külföldieket okozták, feltévén róluk, hogy vizsgálataikat nyersebben ejtik meg, mint a bábák.

Ezen feltevés folyományakép a hallgatók számát 42-ről 20-ra csökkentették. A külföldieket csaknem egészen kizárták s a vizsgálatok számát a lehetőségig megapasztották.

A halandóság erre 1846 deczembcr, 1847 január, február, márczius hónapjaiban feltűnően csökkent; áprilisban azonban az említett rendszabályok daczára 57 és májusban 36 gyermekágyas halt meg, a miből a felhozott vád alaplalanságát mindenki beláthatta.

Könnyebb megértés végett közzétesszük az első osztály 1846-dik esztendei s az 1847-dik év első öt havi kimutatásait.


113

XV. TÁBLÁZAT

1846-ik évben:

Szülések száma

Halottak száma

Január
Február
Márczius
Április
Május
Junius
Julius
Augusztus
Szeptember
Október
November
Deczember
336
293
311
253
305
266
252
216
271
234
297
298
45
53
48
48
41
27
33
39
39
38
32
16
13.39
18.08
15.43
18.97
13.44
10.15
13.10
18.05
14.39
14.98
10.77
  5.37
1847-ik évben:
Január
Február
Márczius
Április
Május
311
312
305
312
294
10
  6
11
57
36
  3.21
  1.92
  3.60
18.27
12.24

Erre a halandóságra, mely 1846 december s 1847 január, február s márczius havában már megcsökkent, április és májusban pedig újra felszökött, később még visszatérünk.

Az első szülészeti klinika nagy halandósága okainak felderítésére kiküldött bizottságok jelentései megannyian abban a megfoghatatlan ellenmondásban leledzettek, hogy e nagy halandóságot járványnak nevezték el, de nem jelentették ki a járvány fogalmának megfelelő lehetetlenségét a rajta váló segítésnek; hiszen nem is állott hatalmában egy bizottságnak Bécs városa atmosphaerikus, kosmikus, tellurikus viszonyait megmásítani! Hát ugyan mit tesznek egy cholerajárvány tartamának megrövidítésére, visszatérténék megakadályozására? Ők az említett endemikus okok egyikét vagy másikát megvádolták, csakhogy aztán nem nevezték el, mint a hogy kellett volna: endemiának, hanem epidemiának. Általában véve az epidemia és endemia fogalmának szerencsétlen összetévesztésében volt a hiba, hogy a gyermekágyi láz valódi okát oly sokáig nem sikerült felderíteni.

Valamely gyermekágyi láz epidemia és endemia fogalmának megállapításánál teljesen el kell tekinteni a megbetege-


114

dett és meghalt gyermekágyasok számától. Az az ok, a melynek következtében a megbetegedési és a halálozási esetek előállanak, az határozza meg az epidemia vágy endemia fogalmát. Epidemikus gyermekágyi láz az, a melyet atmosphaerikus, kosmikus, tellurikus befolyások idéznek elő, és az epidemia fogalmához nem tartozik az, vajjon egy egyén betegszik-e meg, vagy több száz. Ha a gyermekágyi láz endemikus ok, vagyis olyan ok következtében támad, mely hatásában egy bizonyos helyiségre szorítkozik, akkor ez endemikus gvermekágyi láz, és megint csak közömbös, vajjon egy egyén betegszik-e meg vagy több száz. Ez a fogalma az epidemiának és endemiának. A bizottságok azonban a halandóság megnevezése közben nem voltak tekintettel az okokra, melyek állítólag előidézték a gyermekágyi lázat, hanem csak a számokra; s mivel sok gyermekágyas betegedett és halt meg, ezért epidemiának keresztelték el.

Meg lévén róla győződve, hogy az első szülészeti klinikán a nagyobb halandóságot valamely endemikus, de még ismeretlen, általam is hiába keresett ok idézi elő, s megtévesztve a gyermekágyi láz fogalmában úgy a fiú-, mint a leány- ujszülötteknek gyermekágyi lázban való megbetegedése által, nem voltam képes észleleteim magyarázatát meglelni; ezen észleletek a következők voltak: az elhuzódó tágulási időszak következtében csaknem kivétel nélkül bekövetkezett halálozások, az utczai s a kora szülők meg nem betegedése, és pedig ellenkezésben ama meggyőződésemmel, hogy az első szülészeti klinikán végbement pusztítások endemikus okok rovására volnának irandók; a gyermekágyasok sorszerü megbetegedése az első szülészeti klinikán; a második szülészeti klinikának az elsőével szemben kedvező egészségi viszonyai a nélkül, hogy azt kellett volna hinnem, hogy a második klinikán alkalmazottak ügyesebbek vagy kötelességük teljesítésében gondosabbak volnának, mint mi voltunk; az a tiszteletlenség, melyben az első klinika alkalmazottait a háznép részesítette, – mindez bennem oly szerencsétlen kedélyhangulatot keltett, mely az életet nem teszi kivánatossá. Minden kérdéses volt, minden megfejtetlen volt, minden kétséges volt, csupán a halottak nagy száma volt kétségbevonhatlan valóság.


115

Az olvasó, fogalmat alkothat magának róla, mily tanácstalanúl állottam szolgálatom első idejében, ha elmondom, hogy a vizbemerülőhöz hasonlóan, ki a szalmaszálba is belekapaszkodik, beszüntettem az első szülészeti klinikán a szüléseknél divó hanyattfekvést s behoztamn helyébe az oldalfekvést és nem egyéb okból, csak azért, a miért az a második osztályon úgy divott; nem gondoltam ugyan‚ hogy a hanyattfekvés az oldalfekvéssel szemben annyira káros, hogy rovására lehetne irnunk a halandóság-többletet az első osztályon; azonban a második szülészeti klinikán oldalfekvésben szültek a nők s a gyermekágyasok egészségi állapota itt jobb volt, ezért hát – úgy gondoltam – hadd szüljenek a nők nálunk is oldalfekvésben, hadd történjék valóban minden úgy, mint a hogy a második osztályon történik.

Az 1846/7-iki telet az angol nyelv elsajátítására fordítottam, hogy azt az időt, melyen át elődöm, dr. BREIT miatt a tanársegédi állás újrabetöltésére várakoznom kellett, nagyobbára a dublini nagy szülőházban tölthessem el; de dr. BREIT 1847 február végén a tübingeni egyetem szülészeti tanárává neveztetett ki, s így utitervemet megváltoztattam s két barátom társaságában 1847 márczius 2-ikán Velenczébe utaztam, hogy műkincseinek láttára felderítsem hangulatomat és kedélyemet, melyet szülészeti klinikai élményem már nagyon megviseltek.

Ugyanezen év márczius 20-ikán, nehány órával Bécsbe tértem után felfrissült erővel vettem át az első szülészeti klinika tanársegédi állását; de csakhamar az a szomorú hír ért, hogy az általam annyira becsült KOLLETSCHKA tanár időközileg meghalt.

Kórtörténcte a következő volt: KOLLETSCHKA, a törvényszéki orvostan tanára, gyakran végzett tanítványaival törvényszéki bonczolatokat; egy ilyen gyakorlat alkalmával egyik tanítványa a bonczolatnál használt késsel valamelyik ujján megszúrta őt; hogy melyiken, erre már nem emlékszem. KOLLETSCHKA tanárnak ezután az illető felső végtag nyirokedény- és vivőérgyulladása támadt s velenczei tartózkodásom ideje alatt mindkétoldali mellhártya-, szívburok-, hashártyaagykéreggyulladás következtében meghalt; halála előtt nehány nappal az egyik szemében még metastasis is jött létre. Még


116

Velencze műkincseiért való lelkesedésemben, de még inkább megindulásomban KOLLETSCHKA halála miatt – ez izgatott állapotban ellenállhatatlan erővel tolult lelkem elé azonossága annak a betegségnek, melyben KOLLETSCHKA elhúnyt, azzal a betegséggel, melyben annyi sok száz gyermekágyast láttam elpusztulni. Hiszen a gyermekágyasok is vivőér-, nyirokedény-, hashártya-, mellhártya-, szívburok-, agykéreggyulladásban haltak el s a gyermekágyasoknál is fejlődtek metastasisok.

Éjjel-nappal üldözött KOLLETSCHKA betegségének képe s egyre növekedő határozottsággal kellett elismernem, hogy az a betegség, a melyben KOLLETSCHKA meghalt és az a betegség, melyben annyi száz gyermekágyast láttam elpusztulni, egy és ugyanaz.

Az elhalt újszülöttek bonczleletének a gyermekágyi lázban elhalt gyermekágyasok bonczleletével való azonosságából már korábban, s úgy véljük, joggal következtettük, hogy az újszülöttek is gyermekágyi lázban, vagy más szóval: ugyanabban a betegségben haltak el, mint a gyermekágyasok. Minthogy azonban KOLLETSCHKA bonczleletében ugyanazokat a termékeket találtuk, mint a gyermekágyasokéiban, ezért az a következtetés, hogy KOLLETSCHKA ugyanabban a betegségben halt meg, a melyben annyi száz gyermekágyas pusztult el, szintén jogosult volt. A KOLLETSCHKA tanár betegségének előidéző oka ismeretes volt; t. i. a bonczoló kés által ejtett sebe hullarészekkel fertőztetett. Nem a seb, hanem a sebnek hullarészekkel való fertőzése okozta a halálát. Hiszen KOLLETSCHKA nem az első volt, a ki ily módon veszítette el életét. El kellett ismernem: ha igaz a feltevés, hogy KOLLETSCHKA betegsége azonos azzal a betegséggel, melyben annyi gyermekágyas pusztult el, akkor a gyermekágyasoknál ugyanazon oknak kellett azt előidéznie, mint a mely azt a KOLLETSCHKÁ-nál idézte elő. KOLLETSCHKÁ-nál az előidéző ok: a hullarészek voltak, melyek belekerültek a véredényrendszerébe. Fel kellett tennem magam előtt a kérdést: vajon azon egyének véredényrendszerébe, kiket egy és ugyanazon betegségben láttam meghalni, szintén hullarészek vitettek be? És erre a kérdésre igennel kellett felelnem.

A bécsi orvosi iskola boncztani irányzatánál fogva a tanárok, tanársegédek és tanulók részére gyakori alkalom


117

nyilt rá, hogy hullákkal érintkezésbe jussanak. Hogy a kezeknek rendes, szappannal való mosás módja nem teljesen távolította el a kézhez tapadó hullarészeket, ezt elárulta az a hullaszag, melyet a kéz hosszabb-rövidebb ideig megtartott.

A terhesek, vajudók és gyermekágyasok vizsgálata közben a hullarészekkel fertőzött kéz érintkezésbe jön ezen egyének nemzőszerveivel, s ily módon nemzőszerveik hullarészekkel érintkeznek; ez által meg van adva a felszívódás lehetősége, a felszívódás révén pedig ezen egyének véredényrendszerébe hullarészek vitetnek be; ily módon keletkezik a gyermekágyasoknál ugyanazon betegség, a melyet KOLLETSCHKÁ-nál láttunk.

Ha igaz a feltevés, hogy a kézhez tapadt hullarészek ugyanazt a betegséget idézik elő a gyermekágyasoknál, mint a mely betegséget a késhez tapadt hullarészek KOLLETSCHKÁ-nál idéztek elő, akkor, ha sikerül a kézen levő hullarészeket vegyi hatás útján teljesen elroncsolni s ekkép a terhesek, vajudók és gyermekágyasok vizsgálásakor tisztán az ujjal, de nem egyúttal hullarészekkel is juttatni érintkezésbe azok nemi szerveit, akkor a betegséget is sikerülni fog megakadályozni, és pedig ugyanabban a mértékben, a mennyire azt a vizsgáló ujj révén a hullarészek okozták. Már eleve is annyival valószinűbbnek tűnt ez előttem, a mennyiben már ismeretes volt az e tény, hogy bomlott szerves anyagok az élő szervezettel érintkezve, bomlási folyamatot indíthatnak meg benne.

Hogy a kézhez tapadó hullarészeket elroncsoljam, 1847 májusának körülbelül felében – a napra már nem emlékezem – chlorina liquida-t használtam, melylyel magamnak is s minden tanítványomnak meg kellett a vizsgálat előtt kezeit mosnia. Egy idő mulva magas ára miatt elhagytam a chlorina liquida-t s a sokkalta olcsóbb chlormészre tértem át. 1847 május havában, melynek második felében kezdtem használni a chlormosásokat, még 36 gyermekágyas halt meg 294 közül, vagyis 12.24 százalék; az 1847. év többi hét hónapjában következőkép alakultak az első szülészeti klinikán ápolt gyermekágyasok halandósági viszonyai:


118

XV. TÁBLÁZAT

1847-ik évben:

Szülések
száma

Halottak
száma

Százalék

Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
Deczember
  268
  150
  264
  262
  278
  246
  273
  6
  3
  5
12
11
11
  8
2.83
1.20
1.89
5.23
3.93
4.47
2.93
1841 56 3.04

Ezek szerint tehát a hét hónap alatt ápolt 1841 gyermekágyas közül meghalt 56, vagyis 3.04 százalék. 1846-ban, a mikor a chlormosások még nem voltak használatban, az első szülészeti klinikán ápolt 4010 gyermekágyas közül meghalt 459, vagyis 11.4 százalék. A második osztályon 3754 gyermekágyas közül 105 halt meg 1846-ban, vagyis 2.7 százalék. 1847-ben, a mely esztendő májusa közepén a chlormosásokat megkezdtük, 176 halt meg az első osztályon ápolt 3490 gyermekágyas közül, vagyis 5.0 százalék. A második osztályon 3306 szülőnő közül meghalt 32, vagyis 0.9 százalék. 1848-ban, a mikor az egész éven át pontosan végezték a chlormosásokat, 3556 gyermekágyas közül 45 halt meg, vagyis 1.27 százalék. A második osztályon 1848-ban 3219 szülőnő közül meghalt 43, vagyis 1.33 százalék.

Az első osztály Viszonyait az 1848-iki esztendő egyes hónapjai szerint a következő táblázat tünteti fel:

1847-ik évben:

Szülések
száma

Halottak
száma

Százalék

Január
Február
Márczius
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
Deczember
  283
  291
  276
  305
  313
  264
  269
  261
  312
  299
  310
  373
10
  2
  0
  2
  3
  3
  1
  0
  3
  7
  9
  5
3.53
0.68
0.00
0.65
0.99
1.13
0.37
0.00
0.96
2.34
2.90
1.34
3556 45 1.27

119

Az 1848-ik évben tehát két hónap fordul elő, t. i. márczius és augusztus, melyekben egyetlenegy gyermekágyas sem halt meg.

1849 január havában 403 szülés fordult elő 9 halálesettel, a mi 2.23 százalékot tesz ki. Február havában 389-en szültek, közülök meghalt 12, vagyis 3.08 százalék. Márczius havában 406 volt a szülések száma s meghalt 20, vagyis 4.9 százalék. E hó 20-ától fogva utódom, dr. BRAUN KÁROLY, működött mint tanársegéd.

Az előbb már említettük, hogy ama bizottságok, melyek az első szülészeti klinikának a másodikhoz viszonyított nagyobb halandósága okának kifürkészésére voltak kiküldve, a feljebb felsorolt helyi okoknak majd egyikét, majd másikát, majd pedig egyszerre többjét is vádolták az első szülészeti klinikán uralkodó nagyobb halandóság előidézéseért. Ennek megfelelőleg hozattak az alkalmasoknak tartott rendszabályok, a nélkül azonban, hogy a halandóságot az első szülészeti klinikán azon korlátok közé sikerült volna szorítani, a melyek közt a második szülészeti klinikán maradt. Ezen eredménytelenségből vonták le a jogosult következtetést, hogy a bizottságok által vádolt okok nem voltak az első klinika nagyobb halandóságának előidéző okai.

Föltettem, hogy a szülész vizsgáló kezéhez tapadó hullarészek voltak az első szülészeti klinikán lévő nagyobb halandóság okozói; ezeket a chlormosások elrendelésével megszüntettem. Az eredmény az volt, hogy a halandóság az első szülészeti klinikán ugyanoly határok közé szorult, mint a milyenek közt a másodikon is mozgott; miként ezt az imént feltüntetett számok is mutatják. Igy tehát jogosult az a következtetés is, hogy az első szülészeti klinikán lévő halandósági többletet valósággal a kézhez tapadó hullarészek idézték elő.

A mióta a chlormosások ily feltünően kedvező eredménynyel jártak, még csak a legcsekélyebb olyas változás se történt az első szülészeti klinika viszonyaiban, melynek a halandóság csökkenésében csak valamennyire is része lehetett volna.

A bábák tanitási rendszere olyan, hogy itt sem a tanitóknak, sem a tanulóknak nincs oly gyakori alkalma kezeiknek hullarészekkel való bemocskolására, mint az orvosoknak


120

a tanítás alatt; innen van a kisebb halandóság a második szülészeti klinikán.

Az az ismeretlen helyi ok tehát, mely az első szülészeti klinikán oly rettenetes pusztításokat vitt véghez, a vizsgálók kezehez tapadó hullarészek voltak.

A kézhez tapadó hullarészek szétroncsolása czéljából minden vizsgáló egyén kötelességévé tétetett, hogy a szülő-szobába való belépésekor kezeit chlormészoldattal megmossa, s mivel a tanulóknak már nem volt több alkalmuk kezeiket a szülő-szobában hullarészekkel bemocskolni, ezért elégségesnek tartottam, hogy a tanulók egy ízben mosták meg kezeiket chlormészoldattal. Az egy esztendő leforgása alatt az első szülészeti klinikán végbement szülések nagy száma következtében csak igen ritkán esett meg, hogy csak egy vajudó feküdt a szülő-szobában; rendszerint többen voltak ott egyidejűleg. A tanítás czéljai miatt az összes vajudók sorjában vizsgáltattak meg, úgy a mint épen egymás mellett feküdtek, s elégségesnek tartottam, hogy minden vizsgálat után szappanos vízzel történjék a kezek mosása, mielőtt a következő nőt megvizsgálták; feleslegesnek tartottam a chloroldattal való mosást két-két vizsgálat közt, mert hiszen a szülő-szobában, ha már egyszer tisztává tétetett a kéz a hozzája tapadó hullarészektől, többé ilyenekkel nem volt bemocskolható.

1847 októberében egy a méh evesedő [gennyedő] velős rákjában szenvedő vajudót vettünk fel; az 1-es számú ágyat kapta szülőágyúl; ennél a betegnél kezdtük meg mindennap az orvosi látogatást.

Ennek a nőnek megvizsgálása után mi, a vizsgálók, csak szappannal mostuk meg kezeinket, a minek végül az volt a következménye, hogy 12 vele egyidejűleg szült nő közül 11 meghalt. A velős rák evjét nem roncsolta szét a szappanos víz, a vizsgálatok révén az evet átvittük a többi vajudóra, s ilyképen a gyermekágyi láz megsokszorozódott.

Tehát nemcsak a kézhez tapadó hullarészek idéznek elő gyermekágyi lázat, hanem az élő szervezetből származó ev is. Ezért a vizsgálók nemcsak a hullával való foglalkozás, hanem oly egyének vizsgálása után is meg kellett, hogy chloroldattal mossák kezüket, kik azokat evvel mocskolták be; csak ezután volt szabad egy másik egyén vizsgálásához fogniok.


121

Ezután már szem előtt tartottuk a szomorú tapasztalatiból levont szabályt s egyik egyénről a vizsgáló ujj által amásikra történt átvitele az evnek nem terjesztette többé a gyermekágyi lázat.

Az ev- és hullarészek vivője, melyek a gyermekágyi lázat az első szülészeti klinikán előidézték, a vizsgáló ujj volt.

Egy újabb szomorú tapasztalat bebizonyította előttünk, hogy a gyermekágyi lázat előidéző bomlott szerves anyagok vivője a körlég is lehet; ugyanezen év november havában a bal térdizület evesedő szújában szenvedő egyént vettünk fel; ivarszervei teljesen egészségesek voltak, úgy hogy az ujj, melylyel őt vizsgáltuk, ártalmatlan maradt a többi egyénre. A szúvas térdizület eves exhalatioi [kipárolgásai] azonban oly erősek voltak, hogy a gyermekágyas-szoba levegője, melyben e nő gyermekágyát feküdte, rendkívüli mértékben telítve volt velük s ezáltal gyermekágyas társainál oly mértékben idézte elő a gyermekágyi lázat, hogy csaknem valamennyi ebben a szobában fekvő gyermekágyas meghalt. Az első szülészeti klinika kimutatásai november havában 11 és deczember havában 8 halottat tüntettek fel, kik nagyrészt az említett egyén eves exhalatióinak estek áldozatúl.

A szülő-szoba eves anyagokkal telített atmosphaerikus levegője behatolt a szülés után tátongó nemi részeken át a méhüregbe, ebben az eves anyagok felszivódtak s gyermekágyi lázat okoztak. Ez után már, az ilyen egyének elkülönítése által, elejét tudtuk venni a hasonló szerencsétlenségeknek.

A bécsi szülőház 1784 augusztus 16-ikán nyilt meg. A múlt században s a jelen század első évtizedeiben, a mikor az orvosi tudomány elméleti speculatiókban tetszelgett magának és még nélkülözte a boncztani alapot, meghalt és pedig 1822-ben 3066 ápolt közül 26 gyermekágyas, vagyis 0.84 százalék.

1841-ben, a mikor a boncztani irányzat jellegezte volt a bécsi orvosi iskolát, 3036 ápolt közül 237 gyermekágyas halt meg, vagyis 7.7 százalék. 1848-han 3060 ápoltra 274 haláleset, vagyis 8.9 százalék jutott. 1827-ben 3294 közül 55 gyermekágyas, vagyis 1.66 százalék halt meg. 1842-ben 3287 ápolt közül 518 gyermekágyast ragadott el a halál, a mi 158 százaléknak felel meg.

1784-től 1823-ig 25 esztendő fordul elő, melyben még


122

csak egy százaléka sem halt meg a szülőházban ápolt gyermekágyasoknak, a mint azt a XVII. táblázat mutatja.

XVII. TÁBLÁZAT

Létszámkimutatás 1784 augusztus 16-ikától fogva a cs. kir. szülőintézetben.

Év

Ápoltak
száma

Halottak
száma

Százalék

1784
1785
1786
1787
1788
1789
1790
1791
1792
1793
1794
1795
1796
1797
1798
1799
1800
1801
1802
1803
1804
1805
1806
1807
1808
1809
1810
1811
1812
1813
1814
1815
1816
  284
  899
1151
1407
1425
1246
1326
1395
1574
1684
1768
1798
1904
2012
2046
2067
2070
2106
2346
2215
2022
2112
1873
  925
  855
  912
  744
1050
1419
1945
2062
2591
2410
  6
13
  5
  5
  5
  7
10
  8
14
44
  7
38
22
  5
  5
20
41
17
  9
16
  8
  9
13
  6
  7
13
  6
20
  9
21
66
19
12
2.11
1.44
0.43
0.35
0.35
0.56
0.75
0.57
0.89
2.61
0.39
2.11
1.16
0.24
0.24
0.96
1.98
0.80
0.38
0.72
0.39
0.40
0.73
0.64
0.81
1.42
0.80
1.90
0.63
1.08
3.20
0.73
0.49

Év

Ápoltak
száma

Halottak
száma

Százalék

1817
1818
1819
1820
1821
1822
1823
1824
1825
1826
1827
1828
1829
1830
1831
1832
1833
1834
1835
1836
1837
1838
1839
1840
1841
1842
1843
1844
1845
1846
1847
1848
2735
2368
3089
2998
3294
3066
2872
2911
2594
2359
2367
2833
3012
2797
2353
3331
3907
4218
4040
4144
4363
4560
4992
5166
5454
6024
5914
6244
6736
7027
7039
7095
  25
  56
154
  75
  55
  26
214
144
229
192
  51
101
140
111
222
105
205
355
227
331
375
179
248
328
330
730
457
336
313
567
210
  91
  0.91
  2.18
  4.98
  2.50
  1.66
  0.84
  7.45
  4.94
  4.82
  8.12
  2.15
  3.56
  4.64
  3.97
  6.62
  3.15
  5.25
  8.41
  5.61
  7.98
  8.59
  3.92
  4.96
  6.44
  6.05
12.11
  7.72
  5.38
  4.63
  8.06
  2.98
  1.28

Ez a táblázat megdönthetlen bizonyítéka az én nézetem helyességének, mely szerint a gyermekágyi láz bomlott állati szerves anyagok átvitele által keletkezik.

Abban az időben, mikor a tanítási rendszer következtében kevesebb volt az alkalom az átvitelre, a szülőházban ápolt gyermekágyasok egészségi állapota is kedvező volt.

A mikor a bécsi orvosi iskola boncztani irányzatot kezdett követni, akkor állott be a szülőházban ápolt gyermek-


123

ágyasok kedvezőtlen állapota is. A mikor a szülések, valamint a hallgatók és bábanövendékek száma oly magasra hágott, hogy egy tanár nem győzte többé a szülések nagy számát áttekinteni és a hallgatókat és bábanövendékeket is oktatni, akkor a szülőházat szétválasztották két osztályra és mindegyik osztályra ugyanannyi hallgatót és ugyanannyi bábanövendéket utasítottak. Az 1840 október 10-ikén kelt legfelsőbb elhatározás következtében az összes hallgatókat szülészeti oktatásuk czéljából egy osztályra utasították, melyet első osztálynak, – s az összes bábanövendékeket a másik osztályra osztották be, melyet második osztálynak neveztek el.

Melyik esztendőben történt a szülőháznak osztályokra való kettéválasztása, nem tudnám megmondani. A hagyomány azt tartja s kartársak, kik a második klinikán abban az időben részesültek szülészeti oktatásban, a mikor a második klinikán még felvettek hallgatókat, azt állítják, hogy akkoriban a halandóság mekkorasága a két osztály közt ide-oda ingadozott; az I. osztálynak kedvezőtlenebbé állandósult egészségi viszonyai csak 1840-ben kezdődtek, a mely évben az összes hallgatókat az első és az összes bábanövendékeket a második osztályra osztották be.

Az előrebocsátottak után felesleges dolog volna ezen jelenség magyarázatába fognunk.

Az I. táblázat a két osztály gyermekágyasai közt levő halálozási különbözetet tünteti fel attól az időtől fogva, a mióta az első osztály kizárólag a szülészek s a második is kizárólag a bábák tanítására szolgál.

Itt lenne a helye egy hasonló táblázatot bemutatni azokról az évekről, a melyekben a hallgatók és a bábanövendékek a két osztályra egyenlő arányban voltak elosztva; ez megmutatná, hogy ez alatt az idő alatt a halandóság nem volt állandóan nagyobb az első osztályon. Csakhogy ehhez nem állanak a szükséges adatok rendelkezésemre.

Mindkét szülőosztály kimutatásait három példányban készítették el; egyik példány ott maradt az osztályon, egyiket a kórház igazgatóságának küldték el és egyik a kormány számára maradt. A kik még birtokában vannak e kimutatásoknak, érdemet szerezhetnének maguknak a tudomány körül, ha nyilvánosságra hoznák őket.


124

Csakis 1840-ről, a mikor a hallgatók és bábanövendékek szétválasztását rendelték el, és az előző esztendőről, birom e két osztály kimutatásait.

I. osztály

Év

Szülőnők
száma

Elhaltak
száma

Százalék

1839
1840
2781
2889
151
267
5.4
9.5

II. osztály

Év

Szülőnők
száma

Elhaltak
száma

Százalék

1839
1840
2010
2070
91
55
4.5
2.6

A halandóság ingadozásai a két osztályon az ott működött orvosok foglalkozására vezethetők vissza.

Ezen adatok közzétételében meg vagyok akadályozva az által, hogy abban az időben, a mikor azokat felderítettem, azt árulkodásnak, "denuntiatio" jelentették ki.

SKODA tanár a bécsi orvoskari tanárteslület már említett bizottságának többek közt a következő feladatot is tüzte ki: Táblázat készítendő, a melyen, a mennyire az adatok visszanyúlnak, a szülőnők és az elhaltak száma hónapról-hónapra feltüntettessék; ezenkívül pedig szedessenek névsorba a tanársegédek és hallgatók abban a sorrendben, a melyben a szülő-intézet szolgálatában működtek.

A mennyiben ROKITANSKY tanár 1828 óta működik a kórboncztani intézetben, ennyiben még lehetséges lett volna, részint az ő visszaemlékezése, részint a bonczolási jegyzőkönyvek szerint, továbbá más orvosok kihallgatása alapján, kikeresni azokat a tanársegédeket és hallgatókat, a kik bonczolatokkal foglalkoztak; kiderült volna így, vajjon összefügg-e a megbetegedések száma a szülőintézetbein a tanársegédek és hallgatóknak a bonczterernben való foglalkoztatásával? A bizottságnak, mint már előbb jeleztem, magasabb parancs következtében nem volt szabad feladatát teljesíteni.

Meggyőződésemhez híven tanúságot kell itt tennem, hogy csak a jó isten ismeri azok számát, kik miattam idő előtt szállottak sírba. Én oly mértékben foglalkoztam hullákkal, mint a mennyire csak kevés szülész foglalkozott. Ha ezt más orvosra is értem, azzal csak egy oly igazságot kivánok öntudatunkra hozni, a melyet az emberi nem mérhetetlen szerencsétlenségére annyi sok évszázadon keresztül nem ismertek fel. Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is az ilyen beismerés, nem a letagadásban rejlik ellenszere: és ha nem akarjuk,


125

hogy állandóvá legyen ez a szerencsétlenség, akkor ezt az igazságot az összes érdekelteknek tudomására kell hozni.

Minekutána azt láttuk, hogy az első szülészeti klinikának a másodikéhoz viszonyított halálozási többletét azokban a hullarészekben és eves anyagokban kell keresni, melyek a vizsgálók kezét bemocskolták, az első szülészeti klinikán előfordult s mindeddig megoldhatatlan tünemények is meglelték keresetlen magyarázatukat. Minden napnak reggeli óráiban a tanár a hallgatókkal, a détutániakban pedig a tanársegéd a hallgatókkal általános beteglátogatást tart, melyen az összes ott levő vajudók és terhesek a hallgatóság tanítása czéljából megvizsgáltatnak. A tanársegédnek ezenkívül a tanár reggeli látogatása előtt az összes vajudókat meg kell vizsgálnia, hogy a tanárnak jelentést tudjon róluk tenni. A közbeneső időben a tanársegéd szükség szerint és ha az ideje futja, a hallgatókkal ejteti meg a vizsgálatot; ily módon ha valamely vajudó nő a tágulási időszak elhúzódása miatt egy vagy több napot a szülő-szobán töltött el, biztosra vehető, hogy több izben vizsgálták meg hullarészekkel vagy eves anyagokkal bemocskolt kezekkel s okozták ily módon a gyermekágyi lázat; ezért haltak meg ezek, mint már előbb említettük, csaknem kivétel nélkül valamennyien.

Minekutána a chlormosások következtében már csak tiszta kézzel történtek a vizsgálatok, a halálozás is megszűnt azoknál, kiknél a tágulási időszak elhúzódott s az elhúzódás maga is ép oly veszélytelenné vált, mint a milyen az a második osztályon már megelőzőleg volt.

Hogy érthetővé tegyem, a mit mondani kivánok, bizonyos határig anticipálnom [elővételeznem] kell a gyernnekágyi láznak általam megállapított fogalmát oly alakban, mint a hogy azt megállapítottam.

Az első dolog, hogy egy rothadt állati szerves anyag felszívódik; a felszívódás következtében beáll a vérbomlás; pillanatnyi czéljainkhoz ezzel eleget mondtam. Az előbb oda nyilatkoztam, hogy mindazok, a kiknél a tágulási időszak elhúzódott, vagy a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után gyors lefolyású gvermiekágyi lázban megbetegedtek, más szóval: a rothadt állati szerves anyag felszívódása, az általa okozott vérbomlás az anyában oly időben történik, melyben a gyermek vére az anya vérével a méhlepényen át szervi össze-


126

köttetésben van; ez által az a vérbomlás, mely az anyánál bekövetkezett, a gyermekre is átmegy. Ennek a következményeként látjuk az első szülészeti klinikán az újszülötteket, és pedig tekintet nélkül arra, fiú-e vagy leány az újszülött, az anyáéval azonos megbetegedésben elpusztulni; az első szülészeti klinikán épen annyi gyermek pusztul el, a hány anya, és több, mint a mennyi újszülött a második osztályon. Mint már említettem, az anyákban egy rothadt állati szerves anyag felszívódása által keletkezik a gyermekágyi láz, a mi által a vérbomlás is bekövetkezik; újszülötteknél bizonyos tekintetben máskép áll a dolog. Ha a még meg nem született gyermeket a nemi részeken belül a hullarészekkel bemocskolt ujj vizsgálat közben megérinti, akkor a gyermek érintett része ezt a rothadt állati szerves anyagot fel nem szívja; a gyermekágyi láz tehát újszülötteknél nem oly módon keletkezik, hogy a gyermek felszívja a rothadt állati szerves anyagot, hanem olykép, hogy vére az anyának a bomlott állati szerves anyag által már megbomlott vérével a méhlepény útján érintkezésbe jut.

Innen magyarázható, hogy még soha se fordult elő, hogy valamely gyermek gyermekágyí lázban halt volna meg, mniközben az anya egészséges maradt; mert a gyermekágyi láz az újszülöttben soha sem keletkezik önállóan, soha sem felszívódás következtében.

A chlormosásoknak mint már említettük, az a hatása volt, hogy a vizsgálók kezéhez tapadó hullarészek elroncsoltattak s ez által a gyermekágyasok megbetegedései oly határok közé szorultak, mint a milyenek közt azok a második szülészeti klinikámi mozogtak. Ugyanezt láttuk a chlormosások következtében az ujszülötteknél is, kiknek a halálozása szintén megapadt. Az egészséges anyák nem közvetíthették többé a gyermekágyi lázat az újszülöttekre.

Chlormosások nélkül 1846-ban az első szülészeti klinikán 235 gyermek halt meg, 3533 gyermek 6 százaléka.

A második klinikán 68 gyermek halt meg, 3398 közül 2.5 százalék.

Az 1847. évben, melynek utolsó hét hónapjában chlormosások végeztettek, az első szülészeti klinikán 167 gyermek halt meg, 3322 gyermek 5.02 százaléka.


127

A második klinikán 90 gyermek halt meg, 3139 gyermeknek 3.5 százaléka.

1848-ban, a mely esztendőnek egész folyamán végeztettek a chlormosások, 147 gyermek halt meg az első szülészeti klinikán, 3496 gyermek 4.2 százaléka.

A második klinikán 100 gyermek halt meg, 3089 gyermek közül 3.2 százalék.

Ezeket az újszülöttek közt előfordult haláleseteket nem gyermekágyi láz okozta.

Ha az anya előbb halt meg, mint a gyermek, vagy ha az anya bármely oknál fogva nem szoptathatta gyermekét, azt a lelenczházba küldték és a lelenczház csecsemői közt számos, gyermekágyi láz következtében beállott haláleset fordult elő.

A chlormosások meghonosítása után a lelenczházbeli csecsemőknek gyermekágyi láz okozta halandósága is megszünt. BEDNAR dr., akkoriban ideiglenes főorvosa a bécsi cs. k. lelenczháznak, a következőket mondja munkájában: "Az újszülöttek és csecsemők betegségei klinikai és kórboncztani szempontból. Wien, 1850. Gerold." 198. lap: "A vér sepsise ujszülötteknél manapság már ritkasággá vált, a mit SEMMELWEIS, a bécsi szülészeti klinika kiérdemült [!] tanársegédje következményeiben áldásos és igen nagy figyelemre méltó felfedezésének köszönhetünk, a ki szerencsésen felkutatta az annakelőtte gyilkos módon pusztító gyermekágyi láz okát és elhárítását."

Azt, a mit mi az újszülöttek gyermekágyi lázának nevezünk (hogy megtartsuk a szó eddigi használatát), BEDNAR dr. több joggal a vér sepsisének nevezi.

Minekutána megtaláltuk a kóroktani momentumot, az első klinika halálozásának a másodikéhoz viszonyított többletét, és pedig a vizsgálók kezéhez tapadó hullarészekben, magától adódott annak a magyarázata is, miért fordultak elő az utczai szüléseknél oly feltünően ritkán megbetegedések, szemben azokkal a nőkkel, kik nálunk benn szültek. Az utczán szülő nők épen azért, mert már megszülték gyermeküket s a lepény is rendszerint már eltávozott belőlük, nem voltak tanítás tárgyai, nem is vizsgálták többé őket; lefektették őket ágyaikra, melyet rendszerint egészséges állapotban hagytak el,


128

nemi szerveiket nem érintették hullarészekkel bemocskolt ujjakkal, s így nem is lettek gyermekágyi lázasok.

A korán szült gyermekágyasok is azért betegedtek meg ritkábban, mert nem vizsgálták meg őket.

Koraszüléseknél első indicatio [szabály] a szülést lehetőleg feltartóztatni. Ennek az indicatiónak a folyománya, hogy az ilyen nőket nem használták fel a nyilvános tanítás czéljaira s ezért nemi szerveik nem jutottak bomlott szerves anyagokkal érintkezésbe.

A sorszerű megbetegedések is könnyen lelik most már magyarázatukat. A szülések ama nagy számánál fogva, mely az első szülészeti klinikán folyt le, sokszor előfordult, hogy számos vajudó nő egyidejűleg tartózkodott a szülőszobában; ezeket naponta két ízben és pedig legalább is egyszer a tanár reggeli és egyszer a tanársegéd délutáni látogatása alkalmával sorjában, úgy a mint a szülő ágyakbari egymásután feküdtek, megvizsgálták. Hogyha tehát hullarészekkel bemocskolt kézzel vizsgálták meg őket, nemi szerveik is érintkezésbe jutottak e hullarészekkel s ezáltal egyszersmind számos nőbe felszívódás útján elvetették a gyermekágyban keletkezendő gyermekágyi láz csíráját. A gyermekágyas nőket a gyermekágyas szobában abban a sorrendben helyezték el, a mint a vajudó szobában szültek; előfordult ilykép az, hogy mivel a vajudószobában egyidejűleg elhelyezett nők nagyobbára egyidőben is szültek, gyermekágyaikba is ugyanabban a sorrendben kerültek, a minőben ott feküdtek; a szülőszoba ágyaiban a hullarészek által bemocskolt ujjakkal történt vizsgálat közvetítésével a bekövetkező gyermekágyi láz csíráját beléjük oltották; a gyermekágyi láz tehát szükségképen sorszerűen lépett fel a gyermekágyasok közt.

A chlormosások meghonosítása után a gyermekágyas nők sorszerű megbetegedése nem fordult többé elő.

Följegyeztük az elébb, hogy az 1846. év végén a gyermekágyi láznak az első osztályon való elharapódzása miatt – meg se tudnám már mondani: a hányadik – bizottsági vizsgálatot rendelték el, hogy a halandóság okát kifürkészszék. Jelentettük már, hogy a bizottság ennek okát a nemi szervek bántalmazásában találta meg, melynek azok a tanítás czéljából megejtett vizsgálatok által ki voltak téve. De mivel ilyen vizs-


129

gálatok a bábák tanitásánál is járták, ezért a bizottság nem habozott kijelenteni, hogy a hallgatók, főleg a külföldiek, vizsgálnak durvábban. Erre a feltevésre alapították a hallgatók számának 42-ről 20-ra való apasztását, és a külföldieknek csaknem teljes kizárását, amennyiben a hallgatók közül csak kettőnek volt szabad külföldinek lennie: e mellett a vizsgálatokat is a legszűkebb korlátok közé szorították.

A feljebb közzétett XX. táblázat feltünteti a halandóság mekkoraságát ezen rendszabályok élelheléptetése előtt, és megmutatja, hogy az miként csökkent ezen rendszabályok következtében és hogyan emelkedett a rendszabá1yok daczára is tetemesen április és május havában.

Itt a helye, hogy magyarázatát adjuk e jelenségeknek; de mielőtt megadnánk, szükséges, hogy némely dolgot előrebocsássunk.

Körülményeininél fogva nem volt módomban, hogy mint az első szülészeti klinika tanársegédi állásának aspiránsa, majd ideiglenes és végül valóságos tanársegéde, a szülészek részére oly szükséges nőgyógyászatot a cs. k. közkórház nőgyógyászati osztályán elsajátíthattam. Ennek kárpótlásáúl, attól a naptól fogva, melyen elhatároztam, hogy életemet első sorban a szülészetnek szentelem, tehát 1844-től kezdve Pestre költözésem évéig, 1850-ig, a tanár reggeli látogatása előtt úgyszólván naponta megvizsgáltam nőgyógyászati kiképzésem czéljából az összes női hullákat a cs. k. közkórház boncztermében. ROKITANSKY tanár jósága, ki barátságával tüntetett ki, s a ki iránt e helyt ismételten fejezem ki hálámat, megadta számomra az engedélyt, hogy az összes női hullákat, ha csak eleve nem voltak már amúgy is e czélra kijelölve, felbonczolhassam, hogy ily módon vizsgálataim tapasztalatait a bonczolások keletével ellenőrizhessem.

Ide nem tartozó okoknál fogva (*) az első szülészeti klinika tanársegéde 1846 deczemberében és 1847 január, február és márczius hónapjaiban csak ritkán látogatta meg a boncztermet. A belföldi hallgatók, kiknek száma 18-ra volt korlátozva, követték példáját; ez által a kezek hullarészekkel való bemocskolásának alkalma is jelentékenyen ritkább lett. A vizsgálatoknak a minimumra apasztása által kevesebb lett az alkalom arra is, hogy a hullarészekkel bemocskolt kezek a gyermek-

(*) Ezekben a hónapokban ugyanis Semmelweis – tanársegédi megbízatásának lejártával – kénytelen volt a klinikát átadni Breit doktornak, aki nem volt híve a bonctani irányzatnak. Erre az időszakra Semmelweis is utal a 115. oldalon. [NF]


130

ágyasok nemi szerveivel érintkezésbe jussanak; ez magyarázza meg a halálozásnak a nevezett hónapokban beállott csökkenését az első szülészeti klinikán. 1847 márczius 20-án másodízben vettem át az első szülészeti klinika rendes tanársegédi állását s kora reggelenként elvégeztem nőgyógyászati tanulmányaimat a bonczteremben, ezután a szülőszobába mentem, hogy az összes ott fekvő vajudókat, miként ez kötelességem s elődeim kötelessége is volt, megvizsgáljam s így a reggeli látogatást tartó tanárnak minden egyes vajudóról jelentést tehessek. Ez által hullarészekkel bemocskolt ujjamat számtalan vajudó nő nemi szerveivel érintkezésbe hoztam, a minek az lett a következménye, hogy április havában 312 szülőnő közül 57, vagyis 18.26 százalék meghalt. Májusban meghalt 294 szülőnő közül 36, azaz 12.24 százalék. Május közepén, a napra magára már nem emlékezem, elrendeltem a chlormosásokat. Nem a nemi szerveknek a bántalmazása, a hallgatók durva vizsgálata által, nem ez a magában is téves feltevés vnlt az első szülészeti klinika nagyobb halandóságának az oka, hanem a nemi szerveknek érintkezése a hullarészek által bemocskolt vizsgáló ujjal. Április és május hó folyamán, a mikor megint sokan pusztultak el, az első szülészeti klinika viszonyai ugyanolyak voltak, mint a minők 1846 deczemberében, 1847 január, február és márczius havában voltak és mindamellett lényegesen nagyobb volt a halandóság, mivel ebben az én hullarészekkel bemocskolt ujjam is közrejátszott.

Miután a chlormosások hosszabb időn át szerencsés eredménynyel jártak, a hallgatók számát is felemelték 42-re, s a felvételnél nem nézték többé, belföldi-e az illető vagy külföldi. A vizsgálatok megint a tanítás czéljainak megfelelő terjedelemben folytak és ennek daczára az első szülészeti klinika elveszítette szomorú elsőbbségét a másodikkal szemben. Ne mondja senki, hogy hiszen 1846 deczember, 1847 január, február és márczius hónapjaiban mint ideiglenes tanársegéd működtem s hogy a bonczteremben nőgyógyászati vizsgálatokat végeztem s a halálozás mégis tetemesen kisebb volt ez alatt; a magyarázat abban rejlik, hogy mint ideiglenes tanársegédnek jussom volt az összes vajudók megvizsgálása, de nem kötelességem. Három évi tartózkodásom után egy ilyen nagy szülőházban természetszerűleg már nem volt reám nézve többé tanulságos,


131

hogy minden egyes vajudót megvizsgáljak; csak a rendellenes szülési eseteket vizsgáltam meg, vagyis csak ritkán végeztem vizsgálatot. A mikor rendes tanársegéddé lettem, kötelességem volt minden reggeli látogatás előtt a vizsgálatokat megejteni; a fenmaradó idő alatt úgyszólván az összes vajudókat meg kellett vizsgálnom a hallgatók oktatása végett, és innen eredt az 1847. év április és május havának nagy halálozása.

Belföldi hallgató alatt olyat kell érteni, a ki valamely osztrák főiskolát végezett; külföldi az volt, a ki nem osztrák főiskolán végezte el tanulmányait és csak további kiképzése végett látogatta több-kevesebb időn át a bécsi egyetem nagyszabású intézeteit. Bécsben a művelt világ összes országainak orvosai közül sokan megfordultak. A gyakorlati szülészeti tanfolyam két hónapig tartott; a világ ezen legnagyobb szülőházába annyira tódultak a hallgatók, hogy lehetetlenség lett volna valamennyit felvenni a nélkül, hogy az a vajudóknak nagyon terhére ne esett volna. A jelentkezők számot kaptak s a kilépőket tekintet nélkül arra, hogy bel- vagy külföldiek voltak, jelentkezési számuk sorrendjében váltották fel. Minden hallgató annyiszor járhatta végig a tanfolyamot, a hányszor azt szülészeti kiképzése czéljából maga szükségesnek tartotta; nehogy azonban a sok hallgahiónak folytonos, több tanfolyamon keresztül való megmaradása által a többiek felvétele gátoltassék, két-két tanfolyam közt három hónapnak kellett eltelnie. A bizottság azzal vádolta meg a külföldieket, hogy ártalmasabbak a belföldieknél, mert durvábban vizsgálnak, s ebből a feltevésből kifolyólag egyidejűleg csak két külföldi látogathatta a gyakorlati szülészeti tanfolyamot. Hogy a bizottság ezzel teljesen alaptalan vádat szórt a külföldiekre, azt bárki az én megerősítésem nélkül is el fogja hinni; azonban én magam is veszélyesebbnek tartottam őket a belföldieknél, de nem azért, mintha durvábban vizsgáltak volna. Az ő veszélyesbségük a következő körülményekben rejlett.

A külföldiek eljöttek Bécsbe, hogy valamely más főiskolán már elért orvosi képzettségüket tökélelesbítsék. Látogatták a kórboncztani és törvényszéki bonczolatokat a közkórházban, kurzusokat vettek kórboncztanból, sebészeti, szülészeti, szemészeti műtéttanból a hullán; felkeresték a belgyógyászati, sebészeti osztályokat stb., szóval, idejüket tőlük


132

telőleg hasznosan és tanulságosan töltötték el, de számos alkalmuk is nyilt ily módon kezeiknek rothadt, állati szerves anyagokkal való bemocskolására; ilyenképen nem csodálható, ha a külföldiek, kik egyidejüleg a szülőházban is foglalatoskodtak, az ott elhelyezett egyénekre veszélyesekké lettek. A belföldiek a gyakorlati szülészeti tanfolyamot két szigorú vizsga megállása után a medicinae doctor fok elnyeréseért szokták volt látogatni. A törvény az ezen szigorlatokra való elkészülés legrövidebb határidejéül hat hónapot szab meg. A belföldi hallgató tehát, mielőtt a szülőházba felvették, sokat fáradozott és a szülészeti tanfolyam idejét inkább pihenőnek tekintette: mig ott volt, nem sokat foglalatoskodott egyéb tárgyakkal és nem is olyan terjedelemben, mint a külföldi, s nem is volt annyi alkalma a kezét bemocskolnia; a szülőház látogatásának tartama alatt annál is kevésbé foglalkoztak az orvosi tudomány egyéb szakmáival, mivel a szülészeti tanfolyam elvégzése után még alkalmuk nyílt az orvosi tudomanyban oly tökéletesen kiképezni magukat, a mennyire csak a bécsi egyetem intézetei azt lehetővé tették. A külföldiek kényszerülve voltak egyugyanazon időben többféle orvosi szakmával foglalkozni, mert rendszerint csak néhány hónapig tartózkodtak Bécsben. De ezért a külföldieket ép oly kevéssé lehet váddal illetni, mint akár engemet vagy azokat, kik nem ismerve a hullaszagú kézzel történt vizsgálatnak veszélyességét, ezáltal oly számos haláleset okozói lettek.

Hogy nézetemet közvetlen próbának vessem alá, állatkísérleteket tartottam szükségesnek, melyeket LAUTNER dr. barátommal, ROKITANSKY tanár segédével házinyulakon végeztem.

Első kísérlet. F. év márczius 22-ikén, 1/4 órával a kölykezése után, endometritisnek szennyes színű exsudatumával megnedvesített ecsetet vezettünk be egy nőstény házinyúl hüvelyébe és méhüregébe.

Az állat április 24-ig látszólag teljesen jól érezte magát. Április 24-én halva találtuk.

Bonczolat. A méh-szarvak ránczos nyálkahártyája folyékony, szennyes-szürkés vörös izzadmánynyal bevont; a bal mellkasban kevés folyadék, az alsó tüdőlebeny hártyás, megalvadt, halványsárgás izzadmányréteggel bevont, parenchymája, miként a felső tüdőlebeny hátsó alsó harmadáé is, szürke


133

májasodásban; ezen tüdő többi részlete, valamint az egész jobb tüdő, légtartalmú, czinóbervörös. A szív halványsárgás, kissé bolyhos izzadmányrétegbe burkolt, kevés folyékony izzádmányba áztatott.

Második kisérlet. Április 21-ikén, körülbelül 12 órával ötös kölykezése után úgy épen kezeltük a házinyulat, mint az előbbit. Mivel az első kísérleti állat jól látszott érezni magát, jónak láttuk a második kisérletben több egymásután következő napon át vezetni be az ecsetet. Április 14-ikén az állat fájdalmat jelzett az ecset bevezetésekor, a méh görcsösen összehuzódott és sárgásfehér, nyúlós izzadmányt sajtolt ki. Április 17-ikén az állat nagyon betegnek látszott, 22-ikén hasmenés állott be, és április 23-ikán kimult. Az ecsetet naponta egyszer vezettük be a kimulás napjáig.

Bonczolat. A hasüregben kevés, hártyás, megalvadt, egyes bélkacsokat egymással összetapasztó izzadmány; a hüvely és a méh nyálkahártyáján és szövetében sárga, merev izzadmány, a méhszarvak mérsékelten tágultak, szennyes sárgavöröses izzadmánynyal kitöltöttek, a vastagbélben elgenntedt tüszők több csoportja, a nyálkahártya egyes lencsemekkoraságú területeken részint elgennyedt, részint sárga izzadmánynyal beszürődött s e helyek mindegyikét belövelt véredényudvar övezi körül. A tüdők világos czinóbervörösek; a bal felső lebenyben babnyi, veresen belövelt terület, közepén gennyes ponttal.

Harmadik kisérlet. Április 15-ikén, négyes kölykezése után 10 órával vezettük be egy házinyúlba az ecsetet, s azontúl minden nap egyszer, egész kimulásáig, vagyis ápr. 21-éig. 17-ikén az állat fájdalmat jelzett az ecset bevezetésekor és gennyes izzadmányt préselt ki méhéből. 20-ikán hasmenés jelentkezett.

Bonczolat. A hasüregben kevés folyékony és hártyaszerüen megalvadt, egyes bélkacsokat összetapasztó izzadmány. A hüvely és a méh nyálkahártyája sárga, erősen tapadó izzadmánynyal fedett és beszürődött. A méhszarvak erősen tágultak, szürkevöröses, szennyes izzadmánynyal kitöltöttek. A májban több, legfeljebb lencsényi, gennyes izzadmánynyal beszürődött felület, a vastagbél nyálkahártyáján, a vakbél végéhez közel, lencsényinel is nagyobb, belövelt véredényudvartól övezett, kimaródott halványsárgás izzadmánynyal bevont felület.


134

Negyedik kísérlet. Május 24-ikén egy erőteljes házinyulba vezettük be, körülbelül egy órával az ötös kölyközése után az ecsetet, melyet ezúttal egy 36 órával előbb ‚ marasmusban elhalt férfiúnak vízzel higított vérébe mártottunk. 25-én az ecsetet a bevezetés előtt mellhártya izzadmánynyal nedvesítettünk meg, 26-án egy tüdővészesnek a hashártyaizzadmányával, ugyancsak ezzel 27-én is. Ettől kezdve nem vezettük be többé az ecsetet. Az állat látszólag teljesen egészséges maradt és junius 24-ikén másodízben megkölykezett.

Ötödik kísérlet. Junius 2-án, mintegy 12 órával a kölykezés után ugyanazt a hashártyaizzadmánynyal megnedvesített ecsetet használtuk, melyet már a negyedik kísérleti állatba vezettünk be.

Junius 3., 4. és 5-ikén a bevezetést megismételtük, azután már nem nyúltunk az állathoz, mely látszólag egészséges maradt és 28-ikán megint kölykezett. Junius 29-én az ecsetet mellhártya-izzadmánynyal nedvesítettük meg, újra bevezettük, s 30-ikán is azt tettük. Az állat egészséges maradt és julius 17-én más egyéb kísérleti czélból megöletett. A bonczolat nem derített fel semmiféle, genyvérüségre valló elváltozást.

Hatodik kísérlet. Junius 10-dikén nehány órával a megkölykezése után emberi hullából vett gennyes mellhártyaizzadmánnyal megnedvesített ecsetet vezettünk be egy házinyulba.

Junius 11-től 30-ig az ecset megnedvesítésére egy typhusban elhalt férfi hashártya-izzadmányát használtuk fel. Az állat egészséges maradt és julius 18-ikán másodízben megkölykezett.

Ezen a napon az ecsetet megint bevezettük és innen kezdve naponkint, egész julius 24-ikéig. Az állat lesoványodott, hasmenést kapott és julius 30-ikán kimúlva találtuk.

Bonczolat. A szívburokban nehány csepp zavaros savó. A háromhegyű billentyű babnyi, a conus arteriosusba ékelt és egy lenmagnagyságú, a billentyű szabad szélén ülő, a musc. papillaris endocardiumával összefüggő, szennyesfehér, egyenetlen göbös burjánzás; a jobb gyomrocs belső felületén elszórt, sárgásfehér, csomós alvadékok helyezkednek el. A hasüregbe a hártyaszerűen alvadt és folyékony izzadmány. A máj


135

kerületén és pedig közel az alsó felületéhez, borsómekkoraságu, összeálló, sárgás izzadmánynyal beszűrődött terület. A méh állapota olyan, mint a negyedik kísérleti állaté, csak a beszűrödés és elhalás még nagyobbfokú. Több erősen megvastagodott vivőér a méhtest és a jobb szarv között összeálló, sárga izzadmánynyal kitöltött.

Hetedik kísérlet. Junius 16-án, kölykezés után nehány órával történt az ecset bevezetése, melyet egy cholerában meghalt elmebeteg bordái közt ülő tályog gennyével nedvesítettünk meg.

Az ecsetelést julius 3-ikáig naponkint folytattuk. Az állat egészséges maradt és julius 18-ikán újra kölykezett.

A kísérletet most már úgy módosítottuk, hogy a művi sértések elkerülése végett nem használtunk ecsetet. A folyadékot kankó-fecskendőnek három hüvelyknyi hosszú csövével vittük be a nemi szervekbe. Mindjárt a befecskendés után az állat kisajtolja a folyadékot. A befecskendést naponta egyszer végeztük juhius 24-ikéig. Az állat lesoványodott és julius 29-én elpusztult.

Bonczolat. Mindkét mellüregben kevés sárga, összeálló izzadmány, a hasüregben két uncia részben hártyás alvadt izzadmány, a méh rendes, halvány, nyálkahártyáján izzadmány nincs.

Nyolczadik kísérlet. Ugyanazt az állatot vettük, a melyet a negyedik kísérletben használtunk. Az ecsetelés naponta történt junius 24-től julius 8-ig. Az állat erősen lesoványodott, hasmenést kapott és julius 25-ikén kimúlva találtatott.

Bonczolat. A hasüregben sárgás izzadmány; a méh hátsó falán szennyes-sárga, erősen tapadó izzadmányréteg, a méh szarvaiban kevés folyékony, szennyes-szürkevöröses izzadmány, a hüvely és méh határán, a húgycső beszájadzásának megfelőleg babnyi mekkoraságú, gennyes izzadmánynyal beszűrődött, felületesen elhalt terület, maga a fekély egyenetlen, alávájt szélekkel, alapja izzadmányréteggel bevont s a hüvely szövetei egy hüvelyknyi hosszuságban izzadmánynyal beszürődöttek.

Kilenczedik kísérlet. Augusztus 8-ikán, kölykezés után nehány órával egy férfi hashártya-izzadmányát fecskendeztük be. Az állat a befecskendett tartalmat rögtön kilöki. A befecs-


136

kendést 15-ikéig naponta folytattuk. Az állat 13-ikán beteg benyomását teszi, lesoványodik. 20-án kimult.

Bonczolat. Kevés pelyhes izzadmány a hasüregben; a máj kerületén számos, többnyire lenmagnagyságú, sárga lobos góczok. A méh nyálkahártyája a hátsó falon egy vonalnyi terjedelemben kifekélyesedett, állománya egész a hushártyáig sárga izzadmánynyal beszürődött, a kifekélyesedés egy hüvelyknyivel magasabb, mit a 6-ik és 8-ik kísérletben. A méh jobb szarva oly mértékben szürődött be izzadmánynyal, hogy kétszeres térfogatot ért el, nyálkahártyáján szabad izzadmánv, a két széles szalag vivőerei tele vannak izzadmánynyal.

Alig kell felemlítenem, hogy a házi nyulak hulláiban talált elváltozások ugyanazok voltak, mint a milyenek emberek hulláiban találhatók a gyermekágyi betegségek és általánosságban a pyaemia következményeként.

Minthogy kétéves szolgálati időmnek vége közeledett, kérést nyujtottam be, engednék meg, miként elődömnek BREIT dr.-nak is megengedték, hogy szolgálati időmet két évvel meghosszabbíthassam; annál is inkább indíttatva éreztem magamat ezt kérni, mivel ily módon alkalomhoz jutottam volna a gyermekágyi láz keletkezéséről való és számos ellenmondásban részesült nézetemet két esztendővel megtoldott eredményekkel megerősíthetnem; de kérésemet nem teljesítették, ép akkor nem, a mikor a második osztályon szolgáló kollegámat ebben a kedvezményben részesítették.

Utódom szolgálati ideje is meg lett hosszabbítva két évvel.

1849 márczius 20-ikán hagytam el tanársegédi állásomat és folyamodtam magántanárságért a szülészetből. Kérésem eredménytelen volt.

Minekutána másodízben folyamodtam, nyolcz hónapi várakoztatás után 1850 október 10-ikén az elméleti szülészet magántanárává neveztettem ki, azzal a megszorítással, hogy demonstratiómiat és a gyakorlatokat bábon (phantom) kell végeznem.

Egy ennyire megszorított magántanárságnak semmi hasznát sem vehettem, (*) mert a törvény a magántanárok bizonyítványainak érvényessége szempontjából ép oly terjedelmű tanítást követel tőlük, mint a professoroktól, ezeknek pedig nem

(*) Ez az indoklás utólagos magyarázkodásnak tűnik: Semmelweis éppen hogy azzal a feltétellel kérte magántanárságra való kinevezését, hogy mindaddig kócbabán fog demonstrálni, amíg számára elegendő tetemet nem biztosítanak. Benedek István szerint (Semmelweis, 1980, 110. o.) csak a kinevezési okmányra várt, hogy másutt ennek birtokában könnyebben juthasson álláshoz. [NF]


137

volt megtiltva, hogy hullán végezzék demonstratióikat és gyakorlataikat.

Ezért 1850 októberében szülővárosomba Pestre költöztem.

Pesten töltött első estéim egyikét egy nagyobb orvosi társaságban töltöttem el. Jelenlétemnél fogva a gyermekágyi lázról kezdtek beszélgetni és annak keletkezéséről nyilvánított nézetem ellen felhozták, hogy a pesti Szent-Rókus kórház szülőosztályában, mint minden esztendőben, úgy jelenleg is gyermekágyi láz-járvány ütötte fel fejét, noha ott nem hallgatók végzik a vizsgálatokat, a kiknek kezeit bomlott, állati szerves anyagok mocskolták be, mivelhogy a Szent-Rókus kórház szülőosztálya nem tanintézet.

Hogy magam is meggyőződjem róla, másnap reggel elmentem a szülőosztályra, a hol egy gyermekágyi lázban meghalt, még el sem takarított gyermekágyast találtam; egy nő agóniában és négy gyermekágyas súlyos betegen feküdt gyermekágyi lázban; a többi ott lévő beteg nem gyermekágyas volt, hanem egyéb betegségben szenvedett. Ekkép ugyan a gyermekágyasok kedvezőtlen egészségi viszonyainak ténye meg lett állapítva, de a gyermekágyi láz keletkezése felől kifejtett nézetemnek nem ellenmondása, hanem jóváhagyó egybehangzásaként; behatóbb tudakozódás révén ugyanis sikerült kideríteni, hogy a szülészeti osztály nem volt önálló osztály, hanem a sebészeti alá volt rendelve, a szülészeti főorvos pedig egyúttal sebészeti főorvos is és törvényszéki bonczoló orvos is volt. Ehhez járult még, hogy prosector hiányában a bonczolatokat az illető osztályos főorvosoknak kellett végezniök.

A főorvos először a sebészeti osztályon tartotta meg látogatását s csak azután a szülészetin; ha tehát a Szent-Rókus kórház szülészeti osztályán nem is hallgatók végezték a vizsgálatokat, kiknek kezeit bomlott állati szerves anyagok mocskolták be, de vizsgált a főorvos és vizsgáltak a melléje rendelt orvosok, minekutána már előbb, a sebészeti osztály látogatása közben, bomlott szerves anyagokkal szennyezték kezeiket.

Kimutattam az imént, hogy az első szülészeti klinikának a másodikéhoz képest nagyobb halandóságát a kézhez tapadó hullarészek okozták. Kimutattam, hogy 1847 októberében eve-


138

sedő velős méhráknak eves anyagai idézték elő a gyermekágyi lázat. Kimutattam, hogy azt 1847 novemberében egy eves anyagokat exhaláló szuvas térd okozta.

A Szent Rókus-kórház szülőosztályán a gyermekágyi láz keletkeztető oka a különböző bomlott állati szerves anyagok voltak, melyeket igen bőven találhattunk a sebészi osztályon. Szükségesnek tartom, hogy a Szent Rókus-kórház szülőosztályában talált viszonyokról egy pár szót szóljak.

A Szent Rókus-kórház Pest városának a tulajdona és 600 fekvő beteg részére van berendezve. Alkalmazásban van: három belgyógyászatii és két sebészeti főorvos. A szülő osztály – mint már említettem – a sebészeti főorvos alá tartozott. Az alatt az idő alatt, a míg a pesti orvosi fakultás nyitva van, a Szent Rókus-kórház szülőosztályára szülőnőt felvenni nem szabad, nehogy a tanítási anyagot elvonja a klinikától; csak a nagy szünidő alatt, augusztus és szeptember hónapokban, a mikor az egyetemi szülőklinika be van zárva, vesznek fel szülőnőt a Szent Rókus-kórházban; az esztendő többi tíz hónapjában a szülőosztály helyiségei sebészeti czéloknak szolgálnak.

A tanév folyama alatt csak olyan nőket vesznek fel a szülőosztályra szülésre, a kiket a Szent Rókus kórházban, különféle betegségekben való gyógyíttatásuk közben, hirtelen szülés lep meg. A szülőosztály helyiségei az épület második emeletén vannak és egy szülő- s két gyermekágyi szobából állanak, melyeknek hat ablaka a hullakamra udvarára nyílik. A hullakamra földszintes épülete mentén széles utcza vezet, mely a hullakamra ártalmas exhalatióinak eltávozását megkönnyíti.

1851 május 20-ikán a Szent Rókus-kórház szülőosztályának vezetését mint tiszteletbeli főorvos átvettem és ebben a minőségemben hat esztendőn keresztül működtem, 1857 juniusáig; ezáltal a sebészeti osztálylyal való összefüggés megszünt és a tanév alatt a szülő osztály helyiségei nem sebészeti, hanem nőgyógyászati osztálynak használtatott. [!] Ekképen az ezen osztályon uralkodott gyermekágyi láz kóroktani momentuma – vagyis a sebészeti osztály bomlott állati szerves anyagai – kiküszöböltetett; ennek következtében a gyermekágyi láz nagyobb kiterjedésben nem fordúlt többé elő.

A chlormosásokat rendes körülmények közt nem is vet-


139

tük alkalmazásba, minthogy kezeinket nem mocskoltuk be bomlott állati szerves anyagokkal.

Csupán nehány bonczolat után, melyeket el kellett végeznünk, használtunk kezeink megtisztítására chlormeszet.

Az 1850/1-iki tanév szünidei hónapjai alatt a Szent Rókus-kórház szülőosztályán 121 szülés fordult elő.

Az 1851/2-iki tanévben
Az 1852/53      "
Az 1853/54      "
Az 1854/55      "
Az 1855/56      "
189 szülés fordult elő
142       "
156       "
199       "
126       "

tehát ezen időszak tartama alatt összesen 933 szülés; a szülőnők közül meghalt 24, és pedig 8 gyermekágyi lázban, tehát 0.85 százalék; a többi 16 gyermekágyas a legkülönfélébb betegségeknek lett áldozata, melyekben őket terhességük tartama alatt a Szent Rókus-kórházban gyógyították, a szülés megindultakor pedig a szülőosztályra vitték.

A nyolcz gyermekágyi lázban elhalt között volt egy, kiben a betegség az által keletkezett, hogy gyermeke farfekvése miatt őt egy sebészi alorvos megvizsgálta és pedig épen a miután egy alszár-gangraenában elhalt férfi bonczolatát fejezte be. A Szent Rókus-kórház szülőosztályán tehát hat éven belül nem is egy százaléka halt meg a gyermekágyasoknak gyermekágyi lázban, holott ezen az osztályon annakelőtte évente megkövetelte a gyermekágyi láz a maga nagyszámu áldozatait.

1855 julius 18-ikán az elméleti és gyakorlati szülészet tanárává neveztettem ki a pesti egyetemre, melynek szülészeti klinikáján ugyanazon év október havában kezdtem meg működésemet. A szülészeti klinika a fakultás épületének második emeletén van elhelyezve és egy vajudó s négy gyermekágyi szobából áll.

Hogy az olvasót megismertessem e kóroda viszonyaival, czélszerű lesz, hogy részlegesen közöljem ama folyamodvány tartalmát, melyet ez illetékes hatósághoz intéztem abból a czélból, hogy engedélyt kapjak e nagy fokban egészségellenes és hiányos helyiségek elhagyására.

Az említett folyamodvány többek közt így szólt: "Hogy


140

a szülészeti klinika helyiségei mily nagy mértékben egészségtelenek, kiderül, ha szemügyre vesszük a következőket:

A kórházak berendezését tárgyazó legfelsőbb rendelkezés négy négyzetölet szab meg egy gyermekágyra.

Minthogy a klinika 26 ágygyal bir, s hogy a legfelsőbb rendelkezésnek eleget lehessen tenni: e 26 ágy 104 négyzetölet kiván meg; csakhogy a szülészeti klinikának csak 41 négyzetölnyi a területe; ezenfelül hiányzik az a tér, melynek a hallgatók és bábanövendékek rendkívül nagy számánál fogva meg kellene lennie. Három szoba oly kicsiny, hogy a hallgatók és bábanövendékeknek alig felét képes befogadni; de hogy annak a két szobának a levegője, melyek épen csak akkorák, hogy bennük az összes tanulók, anélkül, hogy épen a mozdulatlanságig torlódnának össze, valahogy elférnek, a bennük fekvő gyermekágyasokra rendkívül hátrányosan ható módon megromlik, ezt minden elfogulatlan ember be fogja látni.

Két szobának az ablakközti falában a vegytani laboratorium három kéménye vonul fel, miáltal ezen szobák hőmérséke, a mikor a megfelelő tűzhelyben tüzet raktak, elviselhetetlen magasságig fokozódik.

A szülészeti klinikának olyan kevés a helyisége, hogy betegszobának egyet sem lehet rezerválni, ezért a betegek elszórtan feküsznek az egészségesek között, s ezáltal a gyermekágyi láz, mely bár nem ragályos betegség, de bizonyos körülmények közt egyénről-egyénre átvihető betegség, terjed.

A szülészeti klinikabeli helyiségek környezete a következő: A klinika két ablaka az északi vakudvarra (Lichthof) nyílik, hat ablaka a nyugatira; az északi vakudvart két öt-öt láb széles és a szomszédos háznak a szülészeti klinika ablakainak megfelelő magasságig terjedő tűzfala állja el; ebben a vakudvarban vannak elhelyezve a földszinten, az első és második emeleten az épület árnyékszékei.

Földszinten az árnyékszékekhez sorakozik az épület pöczegödre. A rothadt tömeg átható bűzt terjeszt. A földszinti épületrészt az ép- és kórboncztan helyiségei töltik be; a szülőklinikának épen az ablakai alatt van az elvezető csatorna, melybe az ép- és kórboncztan összes hulladékait öntik. Az első emeleten vannak a vegytan helyiségei; abban a sarokban, melyben az északi és a nyugati vakudvar egymással érintkeznek, a


141

klinikák hullakamrája van elhelyezve; a nyugati vakudvar egy öl széles és egy három öl magas fal által van elzárva, rajta túl egy beépítetlen telek áll. Ebben az udvarban van a hullakamrának egy része, földszint megint az ép- és kórboncztan, az első emeleten a vegytan helyiségei.

Nincs itt helye, hogy az alázattal alóhirott kifejtse nézeteit a gyermekágyi láz keletkezéséről, elég megjegyezni azt, hogy néki az a meggyőződése, hogy ez a betegség, egyetlenegy esetet sem kivéve, bomlott állati szerves anyagok felvétele által keletkezik.

A tekintetes tanártestület el tudja képzelni a szülészet tanárának sajnálatraméltó helyzetét, ha ebben a meggyőződésében kettő közt kell választania: vagy légmentesen el kell zárnia az ablakokat, és gyermekágvasait egy elégtelen helyiségben, a hallgatók és bábanövendékek nagy száma által elrontott levegőben elpusztulni hagyni, vagy pedig az ablakok feltárása által a két vakudvar bomlott szerves anyagokkal telített levegőjének beáramlását a gyermekágyasokhoz megengedni.

Bármily zord legyen is a szülészeti klinika jelene, ha megmarasztják ezekben a helységekben, még zordabb jövő vár rá.

A nyugati vakudvaron túl álló üres telekre kétemeletes házat készülnek építeni; ez által nemcsak a szülészeti klinikának hat ablakához szolgáló világosságát fogják teljesen elállani, hanem a mindössze egy ölnyi széles vakudvarnak gyermekágyi lázgerjesztő kigőzölgései, minthogy az üres telken át való elillanását lehetetlenné teszik, vészhozó sűritettségben fognak beáramlani a szülészeti klinika ablakain.

Hogy azonban az alulírott klinikáján fekvő gyermekágyasok egészségi állapota kedvező-e, vagy hogy elragadja-e őket a gyermekágyi láz? ez nemcsak a klinikán ápoltak szempontjából fontos; az alólírottnak az általa kezelt gyermekágyasok egészségi viszonyaira vonatkozó törekvéseinek eredménye fontossággal bir az egész emberi nemre.

Az a tény, hogy a gyermekágvi láz feltűnően több halálesetet okoz a szülőházban, mint rajta kívül, nemcsak az orvosok előtt ismeretes, hanem a laikusok előtt is, és hivatalos okmányokban nevezik nem csupán orvosok, de kezelő hivatalnokok is "gyilkos barlangok"-nak a szülőházakat.

Azon az alapon, hogy a gyermekágyi láz pusztítóbban


142

dühöng a szülőházakban benn, ismételten felmerült a kérdés, nem lenne-e üdvösebb az emberi nemre, ha az összes szülő-házakat beszüntetnék.

Csak egy szörnyű dilemma mentette meg a szülőházakat eltöröltetésüktől.

Ha a nők szülőházakban szülnek, akkor a gyermekágyi láz ijesztő pusztításokat visz végbe közöttük és nagy részük ifjan, élete virágában száll a sírba.

Ha bezárnák a szülőházakat és nem ott szülnének a nők, akkor a megszültek közül többen maradnának egészségesek; de megkezdődnének menten a gondok úgy a saját, mint gyermekeik ellátása körül és a nyomor nyomában magzatelhajtás, gyermekkitevés és ölés bűne járna.

Ezért és csakis ezért meghagyták a szülőházakat, mert azon a nézeten voltak, hogy jobb a vajudókat szülőházakban a gyermekágyi láz veszélyeinek kitenni, mint a szülőházakon kívül a nyomor veszélyeinek, a melyek oly sokakat juttatnak közülök börtönbe.

Az alázattal alólírott felderítette az öldöklő gyermekágyi háznak okát és tanítja: mint kell azt ártalmatlanná tenni. E tanítás minden hivének, minden ellenfelének figyelme az alólírott által kezelt gyermekágyasok egészségi állapotára van irányozva; a hivőknek meg kell tántorodniok, az ellenfelek pedig megerősítve látják kételyeiket, ha ezen klinika gyermekágyasainak egészségi állapota annyira kedvezőtlen; ezzel tanításom elterjedése gátoltatik meg és az emberi nemet még hosszabb időn át fogja e kór gyötörni, mint gyötörné akkor, ha felhozhatnám bizonyítékul a pesti szülészeti klinikán is elért jó eredményeimet.

«Nem egyedül állok ezzel a nézetemmel, hogy a szülészeti klinika helyiségei egészségellenesek; nézetemet a tanári testület már abban az időben osztotta, a mikor még nem voltam szerencsés tagjai közt helyet foglalni, a mennyiben a következőkép nyilatkozott: a Budán székelő cs. k. helytartótanácsi osztály 1854 szeptember 10-ikén kelt 19,458. számú magas rendelete következtében az orvoskari tanártestület 1855 márczius 17-ikén előterjesztést tett, miként lehetne azokon a hiányokon segíteni, melyek az orvosi fakultás intézetei előnyös fejlődésének útját állják.


143

Ez az előterjesztés többek közt így szól: A kórtermeknek betegekkel való túlzsufolása által okozott levegőromlást sajnálatosképen még az a körülmény is tetézi, hogy a klinikai intézetek közvetlen szomszédságában olyan intézetek vannak elhelyezve, melyek a levegő elrontásához a legnagyobb mértékben hozzájárulnak. Igy pl. a szülészeti klinika a második emeleten épen az első emeleten elhelyezett vegytani és a földszinten lévő boncztani intézet fölött van elhelyezve; ennek következtében ama két intézetben keletkező ártalmas légneműek elszállásuk közben a szülészeti klinika ablakaira áramlanak, a minek az a következménye, hogy ha itt ablakot és ajtót nyitnak, jó levegő helyett a két alsó intézetben fejlesztett egészségtelen gázok vonulnak be a szülőintézetbe. Bizonyára ebben keresendő a legfontosabb oka a gyermekágyi láznak, mely miatt az itteni szülészeti klinikát a tanév folyama alatt egy időre be is kellett zárni. Hogy e klinika alatt elhelyezett helyiségeknek a felállítandó sebészeti intézetté való netáni átalakítása az említett bajt csak fokozná, nem szorul további magyarázatra stb. stb. (Mégis átalakították.)

De nemcsak az alólírott és a tanártestület tartja a szülészeti klinikát egészségellenesnek, a közvélemény is azon nézeten van. A közvélemény kifejezésre jutott a "Wiener medicinische Wochenschrift" 1857 július 18-iki számában megjelent közleményben, melynek czime: "A pesti V. sz. Orvosi tanintézet" és így szól:

Memento nasci. (*)

X. Y. Z.
Grande misère-nek nevezik a Boston-játéknak egy oly nemét, melyben a játékosnak igyekeznie kell a jó kártyákat, főleg a tromfokat kellő időben eldobni, hogy az ellenfele ne kényszeríthesse ütéshez. Ez a győzelem nem is olyan könnyű. Ez a játék jutott eszembe, amikor az idevaló szülészeti klinikát meglátogattam, a hol úgylátszik mindenképen arra törekszenek, hogy a legcsekélyebb jó tulajdonsággal se töröljék el azt az emléket az elfogulatlan vendégben, melyet ennek az intézetnek temérdek czélszerűtlensége és fogyatékossága kelt fel benne; grande misère-nek nevezhetjük azért is, mert valóban nem volna könnyű a hiányok torlódottságának még egy ily példányát előállítani. E klinika leírásába főleg azért fogok bele, mert több ízben tétetett róla e lapban emlí-

(*) Emlékezz a születés(ed)re – a "Memento mori" ("Emlékezz, hogy meg kell halnod") szerzetesi mondás mintájára. [NF]


144

tés, a mi az olvasóban felébreszthette a gondolatot, hogy valami különös dolog van ezzel a klinikával. Nos ezt a különös dolgot az imént ki is mondtam. A klinika a második emeleten van és pedig annak leghátsóbb részében, úgy, hogy a szülési fájdalmaktól meglepett szegény nők nemcsak nagy utat kénytelenek egyik vagy másik városrészből megtenni, hanem kényszerítve vannak még két emeleten és egy hosszú folyosón át nehezen tovább czipelni magukat, a miért a lépcsőn-szülések nem is tartoznak itt a ritkaságok közé. A khinikának ez a czélszerűtlen messzesége a ház bejáró kapujától csak még hátrányosabb egy olyan szülőintézethen, a melyben helyszűke miatt csak azokat az asszonyokat veszik fel, a kikben a szülési folyamat már megkezdődött vagy küszöbön áll, de nem veszik fel őket, mint Bécsben, a terhesség két utolsó hónapjában. Hogy azonban a klinika fekvése a jelzett értelemben teljes legyen, ablakai az egyik oldala felől a hullakamrára néznek, míg a többi épen a bonczterem fölött nyílik. De még ez sem elég; a tulajdonképeni kórszoba falán át három, mondd: három, erős légjárású kürtőt vezettek végig, melyek a klinika alatt levő első emeleti vegytani laboratoriumba szolgálnak; ez által nyár derekán a fal egy nagy kályhává alakul át. A ki nem hiszi, tartsa oda a kezét; tudom, hogy elmegy másodszor a kedve tőle s a jövőben inkább megbízik a szavamban.

A klinika öt szobából áll; ezek közül három egyablakos, egy kétablakos és végül van egy sarokszoba három ablakkal. Az egyablakosak közt az egyik oly kicsiny, hogy csak az ápolónő ágya fér el benne. Igy tehát voltaképen csak négy helyiség marad a gyermekágyasok számára. Mint egy korábbi levelemben már említettem, a vajudószobának csak egy ablaka és három ágya van, beléje nyílik egy másik egyablakos. Tessék csak elgondolni egy szorgalmasan látogatott klinikát, melyre ebben a félévben 93 bába és 27 orvostanhallgató vagy sebész jár be, tessék elképzelni egy árnyékban is 26 R. fokot (*) mutató hőmérőt – s a kinek elég nagy a képzelőtehetsége, gondolja el az ily viszonyok közt operáló tanár fáradalmait vagy az operáltak tízszeres kínjait. Itt is, akár csak a kályhafalnál, csak nem régiben volt bő alkalma minden optimistának egy beható argumentum ad hominem [személyre szóló érv] tapasztalására. Egy valóban

(*) 26 Réaumur-fokot, azaz 32,5 Celsius-fokot. [NF]


145

sajnálatraméltó teremtés feküdt a harántágyon; tanár, tanársegéd, és bábák, meg hallgatók sűrű gomolya állotta körül; fej fej mellett egész a harmadik szobáig, voltaképen csak azért, hogy majd kiáltásait hallják, mert hisz arról szó sem lehetett, hogy lássák is; e mellett oly hőség, mely inkább kicsalja az embert a világból, semmint becsalná; a tanár homlokáról, mire befejezte a fordítást, pergett a veriték, már épen készült az egyik fogólemezt bevezetni, a mikor oly közel érezte elájulását, hogy kénytelen volt a kezéből kieső műszert segédjének átadni és a klinika belélegezhetlen levegőjéből menekülni. Valóban csodálkoznunk kell, és minden esetre a gyermekágyasok észszerű és gondos kezeléséről tesz ékes bizonyságot, hogy mindezek daczára az utolsó években inkább megfogytak a gyermekágyi megbetegedések, mint szaporodtak. De hová is tennék a betegeket, ha nem így állna a dolog, mivel a három szülő ágyon kívül mindössze csak 23 ágy van még, t. i. a három az egyablakos szobában, a mű-tropusi klimásban nyolcz és a sarokszobában tizenkettő. Ha valakinek tán megint kedve kerekednék el nem hinni, hogy a gyermekágy lefolyása Afrikában kedvezőbb, azt most már enyhébb módon, t. i. egyszerű számtani példával, győzzük meg. A tanév tartama alatt ugyanis körülbelül 600 szülést észlelnek, a mi csak úgy lehetséges, hogy a gyermekágyas gyermekével együtt rendszerint már a killenczedik napon elhagyja az intézetet; ha a gyermekágyi láz itt hasonló mértékben dühöngene, mint a bécsi szülőházban, akkor alig érnének el 100 szülésnél többet.

Ez már csak elég szép jellegzetessége a szülészeti klinikának – fogják mondani – és magunk vagyunk az utolsók, kik ezt tagadják; a grande misère a tanítási eszközökre vonatkozik, és ezek, mint látható, kegyetlen állapotban vannak; mert mit használ 600 szülés, a mikor alig egy tuczatot lehet közülök látni! Köztudomású, hogy a szüléseknek jó-kétharmada éjszaka megy végbe; ezek a tanitásra elvesztek, mert éjszakára nincs hely berendezve a hallgatók és bábák számára. Igy tehát csak az ügyeletes két hallgató számára kinálkozik alkalom a tanulásra, ezeknek is csak egészségük rovására, ha az éjjelt a túlzsufolt kórszobákban töltik; nappal azonban, mint az imént megmutattam, ki kell bírni egy pár ütleget, ha a kis helyiségen át akar hatolni valaki. De semmi sem károsabb a hallgatókra


146

mint az a tudat, hogy fáradozása hiábavaló; ha ez egyszer belevette magát a fejébe, akkor a közönbösség, sőt kelletlenség foglalja el a régi buzgóság helyét, s még a csekély alkalmat se becsüli semmire, mely az ismeretekre szomjasnak még itt-ott kinálkozik.

Nem áll a dolog jobban az előadások szempontjából sem. Minthogy a klinikának nincsen saját tanterme, ezért a szülészet tanára ott vendégszerepel, a hova épen beeresztik; télen földszinten a gyógyszertani tanteremben, nyáron a sebészetiben. Hogy a hallgatóság télen hét órakor reggel, tehát nagyobbára gyertyavilágítás mellett nem túlnagy számban jelenik meg, nem volna még nagy szerencsétlenség, mivel az úgynevezett elméleti szülészet a harmadik orvosi évfolyamban tudvalévőleg semmire se jó, és nemsokára észszerűbb tervezetnek kell felváltania; de hogy az annyira fontos gyakorlati szülészetet bábon való demonstratiókkal a hogyan? és a hol? hiánya miatt a folyosón, ablakok és ajtók, lépcsők és mosókonyhák közt és pedig egy 120 főnyi férfi és női hallgatóság előtt kell megtartani, ez oly égbekiáltó visszaélés, mint a minőt csakis valamely kivételes intézetben tapasztalhatni. Bátran kérdem: volt-e arra jog, hogy azt a falusi sebészt, a ki nem ismert fel egy méhrepedést, vagy egy darab belet teljes naivsággal lekötött, nem régiben elitélték? vajjon legjobb akarata mellett is meg volt-e neki tanulmányi ideje alatt adva a mód ezen minden gyakorlati szakmák legnehezebbikének kellő elsajátítására? Vagy nem inkább azon kell-e csodálkoznunk, hogy az ilyen szomorú quiproquo [összetévesztés] oly ritkán fordul elő s hogy a szülészet tanítása daczára is annyi gyermek életben marad.

Műtéttani tanfolyamok nélkülözhetlen tartozékai a szülőszet oktatásának; a kezdőt rendszerint több bátorságra serkentik, gyakorlatát jobban fejlesztik, mint a hasonló sebészeti tanfolyamok; azonban hogyan állanak a dolgok az oktatásnak ezen a terén egy olyan tanintézetben, a hol általában nagy a hullák hiánya?

Végül a legkisebb alkalom is hiányzik a nőgyógyászat tanulmányozására, a mi oly hiány, mely ugyan más szülészeti klinikákon is meg van, de a minek pótlására ugyanabban az intézetben külön nőgyógyászati osztályokat létesítenek. Rövid


147

ideig azelőtt, és pedig teljes hat esztendőn keresztül a szülészet tanára a Rókus-kórházban egy kis nőgyógyászati osztályt is ellátott, és pedig díjtalanul; ez által alkalma nyílt egyik vagy másik szorgalmas hallgatóját ezzel a fontos orvosi anyaggal megismertetni és ez által kiszámíthatlanul sok jót tenni velük – ennek is, saját akarata ellenére, végét vetették. Afféle gyászos hibák, mint egy béldarab zsebretevése, nem mindennap esnek meg, azonban naponta gyógyítják a bővérűséget a helyett, hogy polypust kötnének le; és naponta rendelik a rheumot aloëval, a helyett, hogy tudomást vennének fennálló fekélyesedésekről. Voltaképen a fiatal orvost a nőgyógyászat terén tudatlanul bocsátják a gyakorlatra és ez igazán aggodalmat kelt az emberiség szebbik felének fenntartása szempontjából, mely azonfelül a nagyobbik része is az emberiségnek." (*)

Ezekben a helyiségekben ápolnak tíz hónap alatt 500 gyermekágyast és tanítanak egyidejűleg 60–70 szülészt és 180–190 bábatanulót. A gyakorlati szülészeti tanfolyam szülészek részére két hónapig tart, a bábatanulók részére öt hónapig; ily módon a tanárt állandóan legalább is 100 tanuló veszi körül.

Az 1855/6-iki tanévben 514 gyermekágyas részesült ápolásban, ezek közül meghalt 5, és pedig 2 gyermekágyi lázban és 3 más betegségben, tehát a gyermekágyi láz áldozata 0.19 [helyesen: 0.39] százalékot tett ki.

Az 1856/7-iki tanévben 558 egyént ápoltak, közülök 551 gyermekágyi és 7 nőgyógyászati eset volt; az 558 ápolt közül meghalt 31, és pedig 16 gyermekágyi lázban, 15 más betegségben, vagyis gyermekágyi lázban meghalt 2.90 százalék.

1857/8-ban 457 nőt vettek fel, közöttük 449 gyermekágyas és 8 nőgyógyászati beteg volt; ezek közül meghalt 23, még pedig 18-an gyermekágyi lázban, 5-en más betegségben, vagyis gyermekágyi lázban meghalt 4.05 százalék.

Az 1856/7-iki tanévben fellépett 2.90 százaléknyi és az 1857/8-ban előfordult 4.05 százaléknyi halandóság hivatalos levelezésre szolgáltatott okot, melyet ezennel részben közlünk is, hogy az olvasó e halandóság keletkeztető okával megismerkedjék. Többek közt ez áll a levelezésben: "Bizalmas úton tudomásunkra hozatott, miszerint a cs. k. egyetem szülészeti klini-

(*) Valószínűleg itt ér véget – egyszerre – az újságcikkből és a beadványból vett kivonat. [NF]


148

káján többféle szabálytalanság és hiba történt, így pld. hogy N. N. főbába gondatlanságából a gyermekágyasok ágyneműje nemcsak ritkán lett változtatva, hanem hogy elhalt gyermekágyasok vérrel bemocskolt ágyneműjét húzták fel ujonnan érkezetteknek; ennek következtében a halandóság az idei év elején állítólag oly mérveket öltött, hogy előfordult az is, hogy egy napon tíz gyermekágyas halt meg.

Ez a tény annál feltünőbb, mivel tavaly, lényegesen kisebb halandóság idején, a tanár úr ezen viszonyokat itt szó tárgyává tette és ágyneművel való bővebb ellátás iránt terjesztette elő kérését, a mi azonnal és oly mértékben engedélyeztetett is, hogy a rendes szükségleten felül több száz lepedő bocsáttatott rendelkezésére. Ágyállványok és testi fehérnemű utánrendelése is abban a mértékben, a melyben kérelmeztetett, a szünidők alatt megengedtetett, elannyira, hogy a beszerzési költségek tetemessége a magas vallás- és közoktatásügyi ministerium figyelmét sem kerülte el.

A cs. k. tanár úr osztani látszik azon személyiségek nézetét, kik a klinikát ismerik, hogy nem a fehérnemű hiánya és nem a mosónőnek pontatlan szállítása, hanem a fehérneműváltásnak figyelmetlen és rendetlen kezelése okozza a felszaporodott betegségeket és haláleseteket."

Erre én a következőket feleltem: "Minden bizonynyal a magam meggyőződése is az, a mi azoké a személyiségeké, a kik a klinikát ismerik, hogy az 1857/8-iki tanév elején észlelt nagyobb halandóság az itteni szülészeti klinikán többé nem a fehérnemű hiánya, és nem a mosónőnek pontatlan szállítása következtében lépett fel, hanem hogy a felszaporodott betegségeket és haláleseteket a fehérnemű-váltásnak figyelmetlen és rendetlen kezelése okozta.

A fehérneműváltásnak ezt a figyelmetlen és rendetlen kezelését azonban nem a fő bába, hanem N. N. ápolónő követte el, kit ezért el is bocsátottam.

Az 1856/7-iki tanévben 31 gyermekágyas halt meg, köztük 16 gyermekágyi lázban, fehérnemű hiánya és a mosónő rendetlen szállítása következtében.

Az 1857/8-iki tanévben 24 gyermekágyas halt meg, köztük 18 gyermekágyi lázban, figyelmetlen és rendetlen fehérneműváltás miatt.


149

Sohasem halt meg egy napon több, mint két egyén; ha tehát az mondatik, hogy az 1856/7-iki tanévben sokkal kisebb volt a halandóság és hogy az 18578-iki tanév elején a halandóság oly fokra hágott, hogy előfordult, hogy egy napon tíz gyermekágyas is meghalt, akkor ez nem felel meg a valóságnak.

Elhalt gyermekágyasoknak vérrel mocskolt ágyneműjét sohasem húzták fel ujonnan érkezetteknek, hacsak olyan lepedőket nem kell ezalatt értenem, melyeket az 1856/7-iki tanévben a mosótól vérrel és gyermekágyi folyással bemocskolva kaptunk mint tisztáramosottakat vissza és melyeket bátor voltam személyesen bemutatni (*) azon jelentésem kiséretében, hogy ezek a lepedők idézték elő klinikámon a gyermekágyi lázat.

Az első orvosi irótól, Hippokratestől fogva, a legújabb korig, minden idők orvosainak megtámadhatlan meggyőződése volt, hogy azokat a szörnyű pusztításokat, melyeket a gyermekágyi láz visz véghez a gyermekágyasok közt, epidemikus, azaz atmosphaerikus befolyások okozzák, vagyis olyan befolyások, melyek az orvos beavatkozása alól kivonják magukat és pusztító hatásukat szabadon és feltartóztathatlanul fejtik ki. Nékem 1847-ben a bécsi nagy szülőházban sikerült kimutatnom, hogy ez a nézet téves és hogy minden egyes esete a gyermekágyi láznak fertőzés következtében keletkezik. Ama rendszabályok következtében, melyeket nézetemnek megfelelően felállítottam, Bécsben 21 hónapon, a Szt. Rókus-kórházban 6 éven, és a pesti klinikán egy esztendőn keresztül nem észleltem járványt, három olyan intézetben, melyeket állandóan látogattak a szörnyű járványok.

A két szerencsétlen esztendő, mely ezeket követte, nem óhajtott, de közvetlen és szomorú bizonyítékul szolgált a gyermekágyi láz keletkezéséről kifejtett nézetem helyessége mellett, a mint azt az "Orvosi Hetilap"-ban közzé is tettem.

A gyermekágyi láz keletkezése felől való nézetemet áldásos következményei szempontjából a JENNER-féle tehénnyirok-oltással egyenértékűnek mondták. Erősen érzem, mily szerénytelenség az ilyesmit magamról elmondani, de az a körülmény, hogy épen az én klinikámat éri a nagy halálozás szemrehányása, kényszerített reá. Talán ily módon a kilencz éven keresztül elért

(*) Semmelweis személyesen vitte el a véres, bűzös lepedőket Tandler helytartósági tanácsoshoz, amivel bizonyára nem lopta be magát a hivatalnok szívébe. Ld. Benedek István: Semmelweis és kora, 1973, 216. [NF]


150

fényes eredmények után a pesti szülészeti klinikán hibámon kívül fellépett halálozás kedvezőbb világításban fog feltünni."

Ebből a hivatalos levelezésből láthatja az olvasó, hogy a gyermekágyasok halálozása ebben a két esztendőben onnan eredt, hogy a klinika egészségellenes viszonyaihoz még tisztátalan ágynemű is járult.

A fehérnemű tisztítása vállalkozónak volt kiadva, a ki köteles volt hetenkint egyszer kicserélni a tisztátlan fehérneműt tisztával; az összeg, melyet ezért kapott, magasnak tünt a döntő hatóságok előtt s ezért az 18567-iki tanévben árlejtést tűztek ki.

Árlejtés alatt azt értjük, hogy nem az a vállalkozó kapja meg a fehérneműtisztítást, a ki szavatosságot vállal érte, hogy a legjobban, hanem az, a ki a legolcsóbban mossa ki.

Ezáltal az árat annyira lenyomták, hogy lehetetlen volt érte, főleg télen, tiszta fehérnemüű szállítani; ennek a rosszúl tisztított ágyneműnek használata okozta a gyermekágyi lázat. Jelentésem felterjesztése után megint a régi vállalkozó kapta meg a régi áron a fehérnemű tisztítását és ezen intézkedés következtében sikerült gátat vetni a gyakori megbetegedéseknek.

Az 1857/8-iki tanévben megint csak a piszkos ágynemű volt a gyermekágyi láz előidézője, de azt nem a vállalkozó szállította piszkos állapotban, hanem az ápolónő mulasztotta el a rendes váltást, miáltal a vér és a gyermekágyi folyás annyira bomlásnak indult, hogy ily módon kiváltották a gyermekágyi lázat.

Az ágynemű alapos tisztítása és az ápolónő elbocsátásával a halálozásoknak útját vágtuk.

Kimutattam az előbb, hogy a bécsi első szülészeti klinikának a másodikéhoz képest nagyobb halandóságának oka a hullarészek voltak, melyek a vizsgáló ujjára tapadtak. Kimutattam, hogy 1847 október havában a méh evesedő velős rákjából származó eves anyagok idézték elő a gyermekágyi lázat; kimutattam, hogy egy szuvas térd exhalált eves anyagai okozták a gyermekágyi lázat; és kimutattam, hogy a Szt. Rókus-kórház szülőosztályán a különféle bomlott állati szerves anyagok, melyek a sebészeti osztályon nagy mennyiségben voltak találhatók, voltak okozói a gyermekágyi láznak.


151

Két éven át a gyermekágyi lázat a pesti szülészeti klinikán bomlott vér és bomlott gyermekágyi folyás idézték elő, melyek bemocskolták a lepedőket.

A hullarészek, az eves anyagok, a méh evesedő velősrákjának, a sebészeti osztály bomlott szerves anyagainak vivője a vizsgáló ujj volt, a szuvas térdizület exhalált eves anyagainak vivője a körlég, a bomlott vér és bomlott gyermekágyi folyásnak, mely az 1856/7. és 1857/8-iki tanévben a pesti szülészeti klinikán idézte elő a gyermekágyi lázat, a lepedők és a körlég voltak vivői; mert a gyermekágyasok, kik ezeken a lepedőkön feküdtek, a szülés által megsérült nemi szerveikkel érintkezésbe jutottak a bomlott anyagokkal, és mert ezeknek a lepedőknek exhalatiói a körléggel együtt a gyermekágyasok nemi szerveibe behatoltak.

A chlormosások azon három esztendő alatt, a mely alatt a szülészeti klinika főnökeként működtem, nagyon szorgosan vétettek alkalmazásba; az annak daczára fellépett 2.90 százaléknyi halandóság az 1856/7-iki tanévben és a 4.05 százaléknyi az 1857/8-iki tanévben nem szól a chlormosások hasznossága ellen, mert azok csak a kezeket, a bomlott állati szerves anyagok vivőit voltak képesek azoktól megszabadítani; másik vivőikre, t. i. a lepedőkre, a kezek chlormosása nem lehetett befolyással.

Az a körülmény, hogy a gyermekágvi lázban megbetegedett anyák gyermekei nem betegedtek meg egyidejűleg gyermekágyi lázban, bizonyitékul szolgált arra, hogy a fertőzés nem a szülés alatt történt, hanem a gyermekágy alatt. Fel kellett tehát menteni a hallgatókat minden vád alól és vizsgálódásaimat kizárólagosan a gyermekágyban használt tárgyakra fordítanom, s ekkor derítettem fel az említett, bomlott vérrel és gyermekágyi folyással fertőzött lepedőket.

Ha meggyőződésem oda irányul, hogy a gyermekágyi lázat az esetek túlnyomó többségében bomlott állati szerves anyagnak kívülről való felvétele okozza és ha a gyermekágyasok szervezetébe lepedők révén bomlott anyagok kerülnek és ennek következményeként gyermekágyi láz keletkezik, akkor ezek a megbetegedési esetek közvetlen bizonyitékai a gyermekágyi láz felől táplált nézetem helyességének.

Az 1857/8-iki tanévben két gyermekágyi lázas betegnek külső


152

nemi szervei gangraenásak lettek. Minthogy tér szűke miatt a többi gyermekágyas közt kellett maradniok, ezért, hogy a lehetőségig mégis elkülöníttessenek, tizenkét óránkint két-két bábanövendék vette át, illetve váltotta fel az ápolásukat azzal a parancscsal, hogy más egyénhez ne nyuljanak; mindamellett az egyik beosztott növendéket rajta értük, a mikor egy ujonnan érkezett vajudót épen készült megvizsgálni.


PÓTLÁS
a 139. laphoz a 27. sortól kezdve egész a 152. lapig.

Az 1858/59-iki tanévben, melyben a klinika a 139–152. lapon oly egészségelleneseknek vázolt helyiségekben volt elhelyezve, 578 egyén ápoltatott; ezek közt 577 gyermekágyas volt és 1 nőgyógyászati eset. Az 577 gyermekágyas közül meghalt 16 és pedig 11 gyermekágyi lázban, tehát 1.86%; 3 tüdőgyulladásban, 1 tüdővészben; 1 hasi hagymázban szenvedő beteget az orvosi klinikáról tették át hozzánk, a ki közvetlenül a szülés után meghalt. Az első szülés 1858 október 5-dikén folyt le, az utolsó 1859 julius 19-én. 53 szülész kéthavi és 189 bába öthavi gyakorlati-szülészeti tanításban részesült.

Az 18591/60-iki tanévben uj helyiségbe hurczolkodott át a klinika. Ápoltak benne 524 egyént; ezek közt 520 gyermekágyas volt, 2 nőgyógyászati eset és 2 bábanövendék, kik szegénységük miatt részesültek a klinikán ápolásban. Mind a keten meghaltak, az egyik tüdővészben, a másik hasi hagymázban.

Az 520 gyermekágyas közül meghalt 11 és pedig 5 gyermekágyi lázban, tehát 0.96%, köztük egy perforatiós eset 3''-nyi conjugataval, a hol az extractio a gyermek szokatlan nagysága következtében rendkívül nehezen ment.

4 gyermekágyas tüdőlobban, 1 tüdővészben, 1 ecclampsiában halt meg. Az első szülés 1859 október 8-ikán, az utolsó 1860 julius 17-ikén folyt le. Tanításban 58 szülész és 199 bába részesült.

Bár az új helyiségben 1 gyermekágyast veszitettünk el 100 közül, még sem vagyok teljesen megnyugtatva a felől, hogy az 5 eset csakugyan csak autoinfectiós eset volt-e, minthogy az uj helyiség nem felel meg minden egészségügyi követelménynek. Az új szülészeti klinika a II. emeleten van, alatta van az I. emeleten a sebészeti klinika és a mi ennél is kedvezőtlenebb: a klinika helyiségei megint csak annyira szűkek, hogy betegszobának nem lehetett egyet sem fenntartani; ha a gyermekágyi lázas betegeket az ápolószemélyzet és a használati tárgyak dolgában el is lehet teljesen különíteni, a beteg egyén atmosphaerája az egészségesekétől nem különíthető el, s hogy az atmosphaera mennyire terjeszti a gyermekágyi lázat, arra megtanított bennünket 1847 novemberben a bécsi I. szülészeti klinikán a szuvas térd.

Az uj klinika ezen hátrányai nem engedik meg, hogy döntő észleleteket tegyek az elháríthatatlan autoinfectiós esetek száma felől; e tekintetben magam[nak] is felvilágosítását kell várnom azon kartársamnak, a ki, nálam szerencsésebb, olyan szülőházat vezet, mely megfelel a gyermekágyi láz prophylaxisa felőli tanításom követelményeinek.