VI. FEJEZET.

A MELEGÍTETT LEVEGŐ TOVAVITELE. – SZELEK. – FELSŐ ES ALSÓ PÁSZTA-SZELEK. – A FÖLD FORGÁSÁNAK HATÁSA A SZELEK IRÁNYÁRA. – A VÍZPÁRÁK BEFOLYÁSA AZ ÉGHAJLATRA. – EUROPA, MINT AZ ATLANTI TENGER SÜRITŐJE. – AZ ESŐZES IRLANDBAN. – A GOLF-ÁRAM. – A HÓ KÉPZŐDÉSE. – JÉGKÉPZŐDÉS HÓBÓL – GLECSCSEREK. – A GLECSCSER-MOZGÁS TÜNEMÉNYEI. – AZ ÖSSZEFAGYÓDÁS. – A JÉG IDOMÍTÁSA NYOMÁS ÁLTAL. – HAJDANI GLECSCSEREK.

204. A mai órát nehány oly hőtünemény tárgyalására kivánom szentelni, melyek nagyban fordulnak elő a természetben. Ilyenek mindenekelőtt a szelek. Látják e csillárfajta gázégetőket; rendeltetésök e termet kivilágítani, ha a nappali világosság fel van tartóztatva vagy ha már eltűnt. Ezek azonban nem csupán a világítás kedveért vannak ide állítva, hanem a végett is, hogy a termet szellőztessék. A levegő, a gázlángoktól megmelegítve, kitágul és függőleges áramban, mohósággal kivonúl a légkörbe. Ekkép a terem levegője szakadatlanul felfelé húzódik s helyébe friss készletnek kell betódulnia, hogy a veszteség ki legyen pótolva. Kandallóink léghuzama nem egyéb, mint függőleges szél, mely a levegő tűzön való megmelegedésének köszöni keletkezését.

205. E darabka barna papirost meggyujtom, a láng felfelé tart. Eloltom a lángot, a füstölgő szélek melegítik a levegőt s áramokat idéznek elé, melyek a füstöt felfelé viszik. A füstölgő papirost egy nagy üvegedénybe teszem s az edény nyakát jól bedugom, hogy a füst ki ne mehessen. Ime, középett felemelkedik a füst a könnyű levegővel, fent oldalaslag kiterjed, meghül s az edény falain mint valami

158

felhőzuhatag lefelé esik. E nehéz vaslapiczka sötét izzásig van hevítve. Ha csak így tartom a levegőben, nem láthatják a róla felemelkedő légáramokat. Elárulják azonban magukat a verő-fényre gyakorolt hatásuk által. Beteszem a lapiczkát a villanylámpa fénynyalábjába, árnyéka itt látható az ernyőn. A fénynek és az árnyéknak e hullámos vonalai a hevített levegő felfelé tartó áramlását jelezik. Itt van e vaskanál s benne darab kén; ezt addig hevítem, míg meggyúlad, azután pedig oxygénnel telt palaczkba mártom. Igy ragyogóbb is, erélyesebb is lesz az elégés, a palaczk levegője heves mozgásra kerekedik. A kén füstje lehetségessé teszi, hogy szemmel tarthassák a vihart, melyet a levegő hevítése támasztott a palaczkban. Szándékosan használom a "vihar" szót, mert a földet pusztító orkánok nem egyebek, mint nagyszerű példái ugyanazon hatásnak, melyet az üvegpalaczkban idéztünk elé.

206. Szeleink a nap melegétől származnak. Légtenger fenekén élünk, melyen a napsugarak könnyen átmehetnek s melyet közvetetlen hatásuk által csak kevéssé zavarnak meg. E sugarak azonban, a hol érik, megmelegítik a föld felületét, a hol pedig az oczeánt találják a víz elpárolgását eszközlik. A föld felületével érintkező levegő részes lesz az ottani melegségben; kitágúl s a légkör magasabb régióiba emelkedik *. Ép így emelkednek a párák is a tengerből, s könnyűségénél fogva bizonyosan levegőt is ragadnak magukkal. A hol a sugarak függőlegesen esnek a földre, – tehát a napfordúlók között –, ott legerősebben melegítik a földet. Ott légáramok emelkednek fel s oldalvást éjszaknak és délnek a sarkok felé folynak le, a sarktájak melegebb levegője ide áramolván, hogy betöltse a helyet, melyet a meleg és könnyű lég elhagyott. E szerint szakadatlan keringés támad. Nehány napja a következő kísérletet tettem egy orosz gőzfürdő forró szobájában. Kitárván az ajtó szárnyát, égő viaszgyertyát tartottam az ajtó fele magasságában. A gyertya lángja egyene-

* Lásd e mű végén a magyar kiadáshoz készített függeléket.

159

sen felfelé tartott. Aztán a padlóra tettem a gyertyát; a láng erősen befelé hajlott a szobába; végre az ajtó felső végéhez tartottam, a láng erősen hajlott kifelé. Ott tehát két áram vagyis szél volt, melyek egymás felett vonúltak el, ellenkező irányban mozogva. Ugyanazon módon vonúl tova félgömbünk felett egy áram az egyenlítőtől éjszak felé, míg egy másik az egyenlítő felé áramlik; amaz a légkör felső, emez pedig alsó rétegeiben folyik. Ezek a felső és alsó pászta-szelek.

207. Ha a föld mozdúlatlan volna, e két áram egyenesen éjszak és dél felé rohanna; de a föld minden 24 órában egyszer megfordul tengelye körül, nyugatról keletre. E körülforgás következtében a levegőnek óránkénti sebessége az egyenlítőn 1000 angol mértföld. Tudják, hogy mi történik, midőn valaki vigyázatlanúl lép ki a még mozgó kocsiból. Még részt veszen a kocsi mozgásában s midőn a lába a földet éri, előre bukik a mozgás irányában. Ez teszi majdnem mindenkor halálossá a gőzkocsiról való leugrást, midőn a vonat még teljes erővel mozog. Mennél inkább távolodunk az egyenlítőtől, annál inkább csekélyedik a föld forgásából eredő sebesség s a sarkokon egyenlővé válik a zérussal. E sebesség a szélességi egyközű kör sugarával arányos s azon arányban fogy, melyben e körök kisebbednek. Képzeljék, hogy egy ember az egyenlítőtől rögtön oly helyre tétetik át, melyen a forgás szülte sebesség óránként csak 900 mérföld legyen. Amint földet érne, óránként 100 mértföldnyi sebességgel dobatnék kelet felé; ennyi levén a különbség az egyenlítőbeli sebesség – melylyel megindult – és a földfelület azon helyének sebessége között, hol most tartózkodik.

208. Hasonlóképen áll a dolog a levegővel, midőn az egyenlítőtől a sarktájak felé megy át és viszont. Az egyenlítőn a lég sebessége ugyanaz, mint a földfelületé ugyanott, s midőn e helyet elhagyja, nemcsak éjszak felé, hanem kelet felé is igyekszik és így az e kettő között fekvő eredő-irányt kénytelen követni. Mennél tovább halad éjszaknak, annál inkább elterelődik eredeti irányától, annál inkább fordul

160

kelet felé, s azzá lenni törekszik, a mit nyugati szélnek neveznénk. Ennek ellenkezője történik az éjszak felől jövő árammal. Lassú mozgású helyekről sebesebb mozgású tájakra megyen át; a föld elébe jő. Mint éjszaki szél kerekedett fel, de a mondott okból elébb éjszakkeletivé s azután mindig keletiebbé válik, mennél inkább közeledik az egyenlítőhöz.

209. Az elmélkedés ugyan eléggé világosan bizonyítja, hogy a szél nem fújhat egy irányban a nélkül, hogy egyenlő légmennyiség ellenkező irányba ne áramlanék, mert hiszen a veszteségnek ki kell valamely módon pótoltatnia; mind a mellett az elmélkedésen kivül más egyéb is van, a mi a felsőbb áram létének ismeretére vezet bennünket. A forró övbeli tartományokban ugyanis néha nagy magasságban fellegeket látnak, melyek a földszinén levő tartós szélhez képest ellenkező irányban vonúlnak. Ha valamely könnyü testet elég nagy erővel röpíthetnénk fel a magasságba, úgy, hogy az alsó áramlaton áthatolna és a felsőt elérné, e test mozgásának iránya megmutatná a felső szél irányát. Emberi erő e kisérletet meg nem teheti; s mégis megtétetett. Hamujokat a vulkánok az alsó áramlaton keresztül röpítették s a helyekről, melyekre a hamu később lehullott, következtetést lehetett vonni a szél irányára, mely azt vitte. Dove tanár "Witterungsverhältnisse von Berlin' czímű művében a következő példát hozza fel: "Aprilis 30-áról május 1-ére éjjel erős ágyúzáshoz hasonló robbanásokat hallottak Barbadosban, úgy hogy St. Anne erőd őrsége egész éjjel fegyverben maradt. Május 1-én virradatkor a láthatár keleti részét derültnek látták, az ég többi részét fekete felleg borította; e felleg csakhamar kiterjedt kelet felé is és ama világos helyet is bevonta s végre oly sötétséget okozott, hogy a szobákban még az ablakok helyét sem lehetett megkülönböztetni. Hamuzápor kezdett esni, mely a fák ágait lehajlította és megtördelte. Honnét jött e hamu? A szél iránya szerint azt kellett volna gondolni, hogy az Azórok fokáról jött; a hamu azonban St. Vincentnek Morne Garou nevű

161

vulkánjából való volt, pedig St. Vincent 20 földrajzi mérföldnyire fekszik nyugat felé. Hamvát ugyanis a vulkán az alsó pásztán keresztűl a felsőbe röpítette. Egy második, hasonló nemű példa 1735. január 20-án fordult elő. – 24-én és 25-én, Jamaikában finom hamuzápor homályba ejtette a napot. E hamvat a 800 angol mérföldnyire levő Coseguina hegy röpítette fel. A lakosok csak így tudták meg, hogy az elébb hallott robbanások nem ágyúlövésektől eredtek. A hamvat csak a felső pászta hozhatta, mert Jamaika éjszakkeletre fekszik a hegytől. E kitörés egyúttal szép bizonyítékot ad arról is, hogy a felemelkedő légáram a magasban ketté oszlik, mert hamu Conway hajóra is esett, midőn ez Coseguinától délnyugatra, 700 angol mérföldnyi távolságban, volt a csöndes tengeren."

210. "A felső áramot még az Andeseknek legmagasabb csúcsain sem éri el az utazó. Hogy tehát a Morne Garou és Coseguiná-hoz hasonló, alacsony vulkánokból kiröpített hamu e magasságot túlhaladja, borzasztónak kell lennie a kitörés erejének. Csakugyan olyan is volt az mind a két esetben. Coseguina bömbölését San Salvadorban, tehát 200 földrajzi mérföldnyi távolságban hallották. Unio, révváros Conchagua nyugati partján, 43 óráig tartó teljes sötétségbe ejtetett. Miután kissé derengni kezdett, azt vették észre, hogy a lehullott hamu tömege a partot 800 lábnyira benyújtotta a tengerbe. Morne Garou e kitörése nagyszerű vulkáni hatások lánczolatának utolsó szemét alkotja. 1811-ik évben juniustól juliusig, heves földrengés, füst és lángok között, az Azóroknak San Miguel nevű szigete mellett, Sabrina sziget emelkedett ki a 150 láb mély tengerfenékből annyira, hogy 300 lábnyi volt a víz tükre felett a magassága, kerülete pedig egy angol mérföld lett. Azután a kis Antillákat rendítették meg a vulkáni erők, utóbb pedig Mississippi, Arkansas és Ohió völgyeit. De a rugalmas erők itt sem találtak rést s Columbiának éjszaki partjain kisérlették meg a kitörést. Márczius 26-ika Caracasban mint rendkívül forró, nap kezdődött; a

162

levegő tiszta, az ég felhőtlen volt. Nagy csütörtök levén, El Quartel de San Carlos tanyán egy ezred sorkatonaság már fegyverben állott, körjáratra menendő. A nép a templomok felé áramlott. Hangos földalatti dörgést hallottak, és mindjárt utána heves földrendülés állott be, úgy, hogy a 150 láb magas Alta Gracia templom, melyet 15 láb vastag gyámoszlopok tartottak, csak hat láb magas halommá lett, apróra zúzódott törmelékek halmává. Estve felhőtlen volt az ég, s a majdnem teli hold szelíd fénynyel tekintett le a főváros romjaira, melyek 10,000 lakost temettek el. Kimenekvést azonban a vulkáni erők itt sem találtak. Aprilis 27-én végre sikerült Morne Garounak egy teljes századig zárt tölcsérét megnyitniok, s oly távolságig mint Vezuvtól Párisig – felzendült a kiszabadult fogoly örömrivalgása.

211. E földtekén a déllők közül kettőn végig vonom a kezemet. E déllők a gömb egyenlítőjén egy lábnyira vannak egymástól, s e távolság itt annyi, mint körülbelül 1000 angol mérföld a földfelületen. Éjszak felé mindinkább közelednek egymáshoz, az éjszaki sarkon pedig összetalálkoznak. Világos, hogy azon szélnek, mely az egyenlítőn e két déllő között kerekedik fel, mindig szűkebb és szűkebb mederbe kellene szorulnia, ha egyenesen a sarkok felé tartana. Ha a föld nem volna gömb, hanem henger, akkor beállhatna az egyenletes keringés a henger közepétől mind a két vége-, és innét vissza a közepe felé. A földön azonban ez lehetetlen; egyszerűen azért, mert a sarkok körüli tér nem elegendő, hogy befogadhassa az egyenlítő levegőjét. Az egyenlítőbeli levegő, a mint meghűl, lebocsátkozik; s a vissza felé való áramlás beáll, még mielőtt a lég a sarkokhoz érkezett volna, és ez többé kevésbbé szabálytalanul történik. Azonkívül a két áram, a helyett hogy egymás felett folyna, gyakran egymás mellett halad s e szerint oly légfolyókat alkot, melyek folytonosan változtatják medröket.

212. Ezek légkörünk nagy áramlásai, melyek azonban a szárazföldnek és a víznek szabálytalanul szétosztott volta

163

miatt, lényeges változásokat szenvednek. Csekélyebb terjedelmű szeleket a melegnek, hidegnek és az elpárolgásnak helybeli feltételei is idéznek elé. Vannak az Alpokban szelek, melyeket helyi hatások keltenek s melyek a hegységek nyilásain néha rohamosan, pusztító hevességgel zúdulnak lefelé. A glecscseres magaslatokról jövő légáramok enyhébben lengedeznek. Azután vannak szárazföldi és tengeri szeleink, melyek a parti talaj hőmérsékének nappal és éjjel beálló különbségétől erednek. A reggeli nap megmelegíti a tengerpartot s a lég függőleges emelkedését idézi elé; ekkor a levegő a tengertől a szárazföld felé áramlik. Sugárzásánál fogva estve a föld felülete erősebben hűl mint a tenger; a feltételek tehát most már ellenkezők, – a partnak nehéz levegője a tenger felé áramlik.

213. E szerint a forróövi melegség egy részét légies futár viszi a sarkokhoz; s ezzel biztosítva van a földi meleg egyenletesebb szétosztása. Éjszak felé röptében a levegőt azonban egy másik anyag is kiséri, tudniillik a vízgőz, melyről tudják, hogy tökéletesen átlátszó. Képzeljék el a forró övek oczeánját: hogy onthatja az a párákat. A pára pedig, könnyűségénél fogva, elősegíti a vele összetársult levegő emelkedését. Fölemelkedés közben mind a kettő kitágúl: 16000 lábnyi magasban levegő és gőz kétakkora tért foglalnak el mint a tenger szinén. Hogy e tért kivívhassák maguknak, rugalmas erejökkel a levegőt minden irányban visszafelé tolni, – munkát fejteni kénytelenek, e munkát pedig csak a kezdetben magukkal vitt meleg rovására sikeresíthetik.

214. A gőz, ekként lehűlve, gázalakban tovább meg nem maradhat. Lecsapódik, felhőket alkot, a felhő pedig lehull mint eső, és a szélcsend tájain, vagyis ott, hol a nap a zeniten áll s hol a levegő legelébb szabadul meg vize terhétől, rendkivül sok eső esik. A nap függőleges állása azonban nem esik mindenkor ugyanazon egyenközű kör fölé; a két napforduló között ugyanis hol éjszakra tér az egyenlí-

164

tőtől, hol pedig délre. Ha délre van az egyenlítőtől, akkor az egyenlítő éjszaki oldalán lévő földfelület nem fekszik többé a szélcsönd regiójában, hanem olyanban, melyen átfoly a szélcsönd tájai felé tartó, északi légáram. E légáramban csak kevés a vízgőz, levegője pedig, éjszakról dél felé vezető útjában, mind jobban-jobban megmelegszik; száraz széllé válik s a gőzök felvételére való képessége mindinkább fokozódik. Ezen elmélkedésből kiderűl, hogy a napfordulók között fekvő, minden egyes helynek meg van a száraz és nedves évszaka; száraz, midőn a nap az egyenlítő másik oldalán, nedves pedig, midőn a zeniten áll.

215. Az egyenlítőn fölkerekedett és a sarkok felé folyó, felső áram a mint lassanként hűl és sűrűdik, úgy ereszkedik is a föld felé. Teneriffa fokán már annyira alászáll, hogy körülfogja a hegy ormát. Ha a szél a hegy tövénél ellenkező irányú, úgy az utas észreveheti, hogy az egyenlítőtől jövő áram épen a csúcs felett siklik el. Tovább, éjszak felé e szél még alább száll, úgy hogy végre egészen eléri a föld felületét. Európát leginkább ezen egyenlítői áram özönli el. Londonban az évnek 8 vagy 9 hónapján át délkeleti szelek uralkodnak. De vegyék tekintetbe, mily befolyást kell ennek gyakorolnia éghajlatunkra. Az egyenlítői oczeán nedvessége hozzánk érkezik, felruházva munkaképességgel; tömecsei el vannak választva és így alkalmatossá vannak téve az összecsappanásra, tehát hőfejlesztésre is. Hogy úgy mondjuk, rejtett meleggel rakódva érkezik meg. A mi éjszaki légkörünkben beáll a sűrűdés, és az ekkor kifejtett hő fő oka éghajlatunk szelíd hőmérsékének. Ha a föld nem forogna, az afrikai száraz, forró szelek vonulnának el felettünk, de a forgás azon szelet tereli Európába, mely a mexikói öbölben kerekedett fel. Ez az oka, hogy az atlanti oczeánban összegyűjtött, rejtett hőbeli készletnek Európa az átvevője. A britt szigetek e nedvesség és meleg legnagyobb részét a maguk számára tartják vissza, s e körülmény csatlakozik a már fentebb említetthez – a víz nagy fajhevéhez

165

- hogy éghajlatunkat a végletektől megóvja. E környülállások között lesznek oly zöldek mezőink, s oly rózsás az angol leányok arcza.

216. A víznek, e csodálatos anyagnak egy másik tulajdonságát, azt t. i., melynek valószinűleg leginkább köszönheti meteorologiabeli szerepét, alább fogjuk tárgyalni. *

217. Mennél inkább haladunk Európában kelet felé, annál csekélyebb a vízbeli csapadékok mennyisége. A levegő mind szegényebb és szegényebb nedvességben. Már szigeteink keleti és nyugati partjai között is észrevehető a különbség; helyi körülmények szintén hatalmas befolyással vannak a csapadék mennyiségére. Dr. Lloyd úgy találja, hogy Irland nyugati partjának évi középhőmérséke vagy két fokkal magasabb a keleti parténál, ugyanazon tengerszín feletti magasság s a szélességnek ugyanazon foka mellett. Az esőnek összes mennyiségét, mely 1851-ik évben a sziget különböző helyein esett, a következő tábla mutatja:

A megfigyelés helye. Az eső magassága
hüvelykekben.
Portarlington
Killough
Dublin
Athy
Donaghadee
Courtown
Kilrush
Armagh
Killybegs
Dunmore
Portrush
Burincrana
Markree
Castletownsend
Westport
Cahirciveen		 21,2
23,2
26,4
26,7
27,9
29,6
32,6
33,1
33,2
33,5
37,2
39,3
40,3
42,5
45,9
59,4

Tekintetbe vévén e táblát, dr. Lloyd megjegyzi:

* Lásd a XI. fejezetet.

166

218. "1-ör, hogy nagy a különbség az évi esőmennyiségre nézve a különböző helyek között, melyek négynek kivételével, mind csak nehány lábnyira fekszenek a tenger tükre felett; a legnagyobb mennyiség ugyanis (Cahirciveenben) majdnem háromakkora mint a legcsekélyebb (Portarlington-ban.)"

219. 2-or, hogy azon helyek, melyeken legkevesebb eső esik, vagy a sziget belsejében fekszenek, vagy a sziget keleti partján; azok pedig, melyeken legnagyobb az esőzés, vagy magán a nyugati parton vannak, vagy annak közelében.

220. 3-or, hogy az eső mennyisége nagyon függ valamely hegylánczolatnak vagy hegycsoportnak a közelétől s hegyek szomszédságában mindig jelentékenyen nagyobb, kivéve, ha a hely éjszakkeletre fekszik a hegységtől.

"Portarlington példáúl a Slievebloomtól éjszakkeletre fekszik; Killough északkeletre a Mourne-lánczolattól; Dublin északkeletre a Wicklow-lánczolattól és úgy tovább. Másrészt pedig azon állomások, melyeken legnagyobb az esőzés, mint Cahirciveen, Castletownsend, Westport és a többi, magas hegységek közelében fekszenek, hanem más irányban mint amazok. *

221. A hőnek ezen megoszlását, melyet a megmelegített levegő az által eszközöl, hogy egyik helyről átmegy a másikra, a hő tovavitelének nevezték el, megkülönböztetésül a vezetés folyamatától, melyet a maga helyén fogok tárgyalni. Hasonló módon oszlik meg a hő a folyadékokban is. Ezen üvegczellát (5. ábra C.), mely meleg vizet foglal magában, a villanylámpa elé helyezem s nagyított képét egy

* Sir John Herschel táblája szerint legtöbb eső esik Cherra-Pungee-ben (Meteorol. 110 etc.), hol az évi esőzés 592 hüvelyk. Mélyebben bebocsátkozni a meteorologiába nem lehet feladatom; legtökéletesebb és legpontosabb utasítást e tekintetben Sir John Herschel és Dove tanár kitűnő műveiben találhat az olvasó.

167

gyűjtő lencse segélyével az ernyőre vetem. Most a pipetta végét bevezetem az üvegedény vizébe s kevés hideg vizet bocsátok ki lassacskán belőle. Sugártörés tekintetében különbség van a meleg és hideg víz között, s épen e különbség teszi lehetővé, hogy megláthassák, miként esik a nehéz hideg víz a könnyebb, melegebb vizen keresztül. Még jobban sikerül e kísérlet, ha darab jeget úsztatok a meleg víz felszinén. A jég, mialatt olvad, hosszú, nehéz sávokat bocsát az edény feneke felé. Most megfordítom a kisérletet; a czellába hideg vizet öntök s meleget a pipettába. Itt ovatosan kell a dologhoz látni, nehogy nyomatékosan lépjen be a víz, mert ez mechanikailag hajtaná lefelé. Észreveszik az eredményt. A pipetta vége a czella közepében van s látják, hogy a víz, midőn beömlik, gyorsan felfelé fordúl s elárasztja a felületet körülbelül úgy, mint hasonló esetben az olaj tenné.

51-ik ábra.

52-ik ábra.

168

222. Ha vízzel telt edényt alulról melegítünk, az odaszállított hő, tovavitel folytán, terjed szét. A villanylámpa segélyével megláthatják épen úgy a fölfelé emelkedő áramok irányát, mint azokét, melyek lefelé mennek, hogy a könnyebb víznek a helyét elfoglalják. Ebben az edényben biborfesték van, melynek darabkái nem sokkal nehezebbek lévén a víznél, szabadon követik a víz áramlása irányát. Látják, hogy a festékdarabkák elválnak az edény megmelegített fenekétől, középett fölemelkednek s az oldalokon ismét lebocsátkoznak. Nagy mérvben megy végbe e tovavitel az izlandi Geyserben. Ha darabka papirost dobnak a Geysercső vize közepébe, a papiros egy pillanat alatt az oldalokhoz szalad, innét pedig magukkal sodorják a lefelé menő áramok.

223. Az oczeánban részint ez okból, részint talán a szelek hatása következtében is, áramok keletkeznek, szétterjesztve a hőt s ekként hatalmas befolyást gyakorolva az éghajlatra. Ez áramok között a legjelentékenyebb s reánk nézve a többinél sokkal fontosabb a Golf-áram; az egyenlítő tájáról jöve, átszeli az atlanti oczeánt s a mexicói öblön megy keresztül, melytől nevét kapta. Ott, a hol a floridai utat elhagyja, 28. C. fokú a hőmérséke, innét Amerika partját követi egészen a Fear-fokig. Itt északkeleti irányt vesz fel, átszeli az atlanti oczeánt s végre Irland és általában Európa éjszaknyugati tengerpartjait mossa. E meleg víztömeg főhatása, mint előre várható, különösen télen jut érvényre. Ekkor tökéletesen kiegyenlíti a hőmérsékbeli különbséget, melynek – a földrajzi fekvés következtében – északi és déli Britannia hőmérséke között lennie kellene. Ha januáriusban a Csatornából kiindúlva, Shetland szigetek felé haladunk, mindenütt ugyanazt a hőmérséket találjuk. Az egyhevű vonal tehát akkor északról dél felé vonál. E víz jelenléte teszi nyugati Európa éghajlatát egészen különbözővé Amerika szemközt fekvő partja éghajlatától. A Hudson-folyó példáül Rómával egy szélesség alatt fekszik, évenként mégis három hónapon át be van fagyva. Ha januáriusban Bostonból

169

St. John sziget környékére s innét Izland felé haladunk, mindenütt ugyanazt a hőmérséket találjuk. A hammerfesti kikötőnek nagy hasznára van, hogy egész éven át tiszta a jégtől. Ennek oka a Golf-áram, mely az Éjszaki-fokot mossa s az odavaló éghajlatra oly befolyást gyakorol, hogy éjszak felé menve, egyes helyeken melegebb tájakra jutunk. Azon különbség alapján, mely éjszaki Európa és Amerikának keleti partjai között létezik, Halley azt gyanította, hogy a föld északi sarka megváltozik; hogy ez előtt valahol a Behring út közelében feküdt, s hogy az erős hideg, melyet e tájakon tapasztalunk, az elébbi sarknak a hidege, mely még el nem múlt tökéletesen, bár a tengely már megváltoztatta a maga irányát. Most azonban már tudjuk, hogy Európa szelíd éghajlatának valódi oka a Golf-áram s a melegségnek szelek és gőzök okozta megoszlása. Amerika nyugati partján a Rocky-Mountainek és a Csöndes tenger között Európáéhoz hasonló éghajlatot találunk.

224. Európa e szerint az atlanti tenger sűrítője, – és pedig a hegyek a fősűrítők Európában. E mellett a megsűrűdött gőz nem folyékony, hanem szilárd alakban ereszkedik a hegyekre, feltéve, hogy a hegyek eléggé magasak. Keressük fel a vizet születése helyén s így kövessük majd további pályáján. A fellegek a levegőben lebegnek; innét támadt a gyanítás, hogy kis vízbuborékokból állanak tömör vízgömbök helyett, üres vízhüvelyeket képezvén. Bizonyos azonban, hogy a vízrészecskék, ha eléggé aprók, határozatlan hosszú ideig ellebeghetnek a levegőben anélkül, hogy buborékocskákat kellene képezniök. Bizonyos továbbá az is, hogy nagy magasságban meg van a vízrészecskéknek a képességök: lecsapódásuk alatt vagy után, kristályos alakot ölteni. E mellett pedig erőket működtetnek, melyeket eddig tömecserőknek szoktunk tekinteni s melyeket oly csoportosúlásoknak, milyenek a buborékok alkotására szükségesek, nem tulajdoníthatunk.

170

225. A tökéletesen kiképződött hó nem szabálytalan halmazata a jégrészecskéknek; nyugodt levegőben ugyanis a vízatómok a legválogatottabb idomokká rendezkednek. Látták ama hatlevelű virágokat, melyek a jégtömbben mutatkoznak, midőn hőnyalábot bocsátunk át a jégen. A nyugodt légkörben képződött hókristályok ugyanazon minta szerint alkotvák. Az atómok hatszögletű csillagokká rendezkednek. A középponti magból hat küllő lövell ki, s mindegyikét 60 foknyi szög választja el a másiktól. E főbordákból finomabb csúcsok ágaznak ki jobbra és balra, csalhatatlan pontossággal megtartva a hatvan fokú szöget; ezekből meg ismét még finomabbak nyúlnak le ugyanazon szög alatt. Ama hatlevelű virágok csodálatosan változatos alakúakká idomúlnak. Hímjök olyan, mintha a legfinomabb fagyott patyolat volna s szögleteik körül gyakran más-más, apróbb boglárok csüngenek. Szépség szépségre van halmozva, mintha a természet rábízott munkájához fogván, abban örömét találná, hogy eszközei gazdagságát még a legszűkebb határok között is megmutassa. *

226. E fagyott virágok alkotják a hegyek havát; ezek nehezkednek az Alpok csúcsaira, hol az időjárás csakhamar szétrongálja finom építményeiket. Újra esnek minden télen, s minden nyáron újra eltűnnek. De e szakonként váltakozó cselekedetek nem egyenlítik ki egymást tökéletesen. Egy bizonyos vonal alatt túlnyomó a meleg, ez pedig tökéletesen elolvasztja a télen esett hómennyiséget. E vonal felett túlnyomó a hideg; a leesett hó mennyisége felülmúlja az elolvadott mennyiségét; bizonyos évi felesleg tehát fekve marad. Télen egészen a sikságokra nyúlik le a hó, nyáron , egészen a hóvonalig visszavonúl, azon bizonyos határvonalig, melyen a nyár melege épen annyi havat olvaszt, a mennyi télen át esett, s mely felett az örök hó tája kezdődik. De ha a hóvonal felett évenként bizonyos felesleg fekve marad,

* Lásd az 53-ik ábrát.

171

HÓ-KRISTÁLYOK

53-ik ábra.

172

világos, hogy a hegyeknek évenként több-több hóval kell terheltetniök. Feltéve, hogy a hótömeg a fentnevezett vonal felett, valamely helyen három láb vastag réteggel gyarapodnék évenként s feltéve, hogy ezen üledék csak a keresztyén időszámítás rövid korszakán keresztül halmozódnék össze, már így is 5580 lábnyi emelkedést okozna. És ha ily gyarapodás nem történeti, hanem geologiai korszakokon keresztül folytatódnék, nem is lennénk képesek megbecsülni a magasságot, melyre a hó feltornyosodnék. Világos, hogy ily felhalmozódás nem létezik; a hegyek hótömege nem fokozódik ily arányban. Egy vagy más módon meg van a nap gátolva abban, hogy a tengert a medréből kiemelje és vizét állhatatosan a magaslatokra halmozza.

227. Hogyan szabadulnak meg tehát a hegyek vállai ezen évenként növekedő tehertől? A hótömegek néha leválnak s mint hólavinák rohannak le a lejtőkön, odalent pedig vízzé olvadnak a meleg levegőben. A hólavinák heves lerohanásán kivűl van azonban még más egyéb mozgásuk is: kúsznak is lefelé a lejtőn, majdnem észrevehetlen lassúsággal. A mint ugyanis réteg rétegre halmozódik, a hótömeg felső rétegei mind jobban-jobban nyomják és sürítik az alsókat; a levegő, melyet a hó szemei kezdetben fogva tartottak, kisajtolódik belőlük, úgy hogy e nyomott tömeg mind jobban megközelíti a jég jellegét. Tudják, mint függenek egymáson a hólapda szemcséi; tudják, mily keménynyé tehetik a hólapdát pajzán kedvökben. A hólapda kezdődő jég; fokozzák nyomását, s egészen át fogják jéggé változtatni. De még akkor is, midőn oly szilárd lett, hogy jogosan jég lehetne a neve, többé kevésbbé enged a nyomásnak, úgy, mint a hó. Ha tehát ezen anyag eléggé magas halommá gyűl össze a földfelületen, a felső rétegek kiszorítják az alsókat, s természetes, hogy ha a hó lejtőn fekszik, épen ennek irányában enged leginkább; vagyis mozog lefelé.

228. E mozgás szakadatlanul tart valamennyi, hóval terhelt hegység lejtőin, a Himalayán, az Andeseken, az Alpokon.

173

De e mozgáson kivűl, melynek alapja abban van, hogy maga az anyag enged a nyomásnak, még egy másik mozgás is létezik t. i. a hajlott medren végig. A sürített hó egész tömegben halad a hegylejtőn lefelé, lecsiszolja a sziklák durva felületét és simítja kemény lapjaikat. A hatalmas csiszolónak alsó oldala szinte kap karczokat és barázdákat a szikláktól, melyek felett tovább csúszott. De mennél tovább halad e nyomott hó lefelé, annál melegebb tájakat ér el, annál dúsabban olvad s néha egészen elfogy, még mielőtt a lejtő talpához érkeznék. Néha azonban tágas és mély völgyek fogadják be az ekként leérkező jeges tömeget. E völgyekben tovább süríttetik, lassan, de megmérhetően halad rajtok lefelé, utánozván mindenben, ami a mozgást illeti, a folyóvíz mozgását. Ekként messzire halad a jég az örök hó határvonala alá, míg végre annyi olvad el belőle odalent, a mennyi felülről hozzászállíttatik, s itt el van érve a pont, melyen a jégfolyó – a glecscser – végződik. A hóvonal alatt nyáron csak jég van, a hóvonal felett pedig a felűleten télen-nyáron hó. A hóvonal alatti részt glecscsernek, a hóvonal felettit pedig oromhónak nevezik. Az oromhó táplálja a glecscsert.

229. Előfordulhat, hogy különböző, jéggel telt völgyek egy völgygyé torkolódnak össze; ez esetben a mellék-glecscserek egy közös glecscser-törzszsé forrnak össze. A fővölgy és a mellékvölgyek is gyakran kanyarodnak; a mellék-glecscserek kénytelenek tehát megváltoztatni a maguk irányát, hogy a főglecscsert alkothassák. A völgy tágassága is gyakran változó; szűk nyilásokon kénytelen a glecscser átszorulni s ismét kitágulni, miután a nyilásokon áthaladt. A glecscser közepe gyorsabban mozog mint az oldalai, és a felszín gyorsabban mint az alap. A leggyorsabb mozgás csapása ugyanazon törvényt követi, melyet a folyóvíz követ áramlásánál, a középvonalnak egyik oldaláról a másikra vonulván, a szerint a mint a völgy kanyarulata változik. Az Alpokban a legtöbb nagy glecscser közepe nyáron 2 lábnyi utat tesz naponként. A Mer-de-Glace-on, Montanvert átellenében vannak helyek,

174

melyeknek nyáron 30 hüvelyknyi napi mozgásuk van, télen pedig csak félakkora gyorsaságúak.

230. Az, hogy a jég alkalmazkodni képes a csatornához, melyen tovavonul, kitünő vizsgálókat arra a föltevésre indított, hogy a jég nyúlós állomány; s a tünemények első megtekintése támogatni is látszik e föltevést. A glecscser kiszélesedik, hajlik, szűkül s közepe gyorsabban mozog mint az oldalai. Csalhatatlanul ugyanilyen volna a nyúlós anyag magaviselete is. De hogy a jég valamely feszítésnek engedni képes, vagy hogy szétömölhetik, úgy, mint a szirup, méz vagy kátrány, azt még a legfinomabb, e czélból tett kisérletekből sem lehetett kisütni. De talán létezik valamely más physikai tulajdonság, melynek a glecscserjég alkalmazkodó képessége tulajdonítható?

231. Engedjék, hogy lépésről lépesre közeledjünk e tárgyhoz. Tudjuk, hogy a folyadék szabad felületén állandóan gőz fejlődik, hogy a felületen lévő részecskék gáznemű állapotuk szabadságát elébb érik el, mint azok, melyek a folyadék belsejében vannak. Természetszerűen azt várhatjuk, hogy a jégnél is így áll a dolog, s hogy ha valamely jégtömeg hőmérsékét az egész tömegben fokozzuk, a felületen lévő részecskék lesznek az elsők, melyek a folyékony állapotbeli nagyobb szabadságra vergődnek, mert hiszen itt legalább egy oldalon tökéletesen szabadok a köröttök lévő részecskék hatásától. Feltéve tehát, hogy két jégdarabnak minden részében zérus fokú a hőmérsék; s hogy e darabok ezen hőmérsék mellett olvadni kezdenek a felületökön, ugyan mi lesz az eredmény, ha olvadó felületökkel egymáshoz illesztődnek; Ezzel ama síkokat mintegy a jég középpontjába helyezzük; itt pedig az atóm mozgását gátolják a környező szomszédok. Jogosan feltehetjük, hogy a folyékony állapotbeli szabad mozgás minden ponton, a hol a síkok érintkeznek, gátolva lesz, s a két darab ott egymáshoz fog fagyni. Tegyük meg a kisérletet. E két jégdarabot az imént fűrészeltem szét egymástól s lapos felületökkel most egymásra fektetem őket.

175

Egy másodpercznyi érintkezés elegendő. Ime, összefagyódtak s ha az egyiket megfogom, mind a kettőt fölemelhetem.

232. Ez ama hatás, melyre Faraday először figyelmeztetett 1850-ben, juniusban s mely most összefagyódás (regelatio) név alatt ismeretes.* Forró nyári napon egyszer be mentem egy boltba, melynek kirakatában jégdarabok voltak kitéve egy medenczében; a boltos engedelmével megmarkoltam a legfelsőt, s az egész, egyes darabokból álló hegyet egyszerre kiemeltem a medenczéből. A jégdarabok érintkezésök pontjain egymáshoz voltak fagyva, pedig a hőmérő akkor 27 C. fokon állott. Még meleg vízben is beáll e tünemény. Itt van egy medencze, tele oly meleg vízzel, minőt a kezem épen hogy eltűrhet; belé mentem e két jégdarabot s egymáshoz illesztve, egyideig ott tartom. Összefagytak, daczára, hogy meleg víz környezte őket. Faradaynek egyik csinos kisérlete a következő: több kis jégdarabot teszünk vízzel telt tálba, mely elég mély, hogy a jégdarabkák úszhassanak. Ha az egyik csak egy ponton is érinti a másikat, pillanat alatt beáll az összefagyódás. Úgy intézhetjük a dolgot, hogy a jégdarabkák sorban érintkezzenek egymással s ha ekkor a végsőt megfogjuk, a többit is utána húzhatjuk. Ha két jégdarabot, melyek ekként összetarta nak érintkezésök pontjain, meghajlítani törekszünk, törés áll be s az eddig összefagyódott pontok rögtön elválnak, de ugyan e pillanatban más pontok érintik meg egymást, s ezek között azonnal beáll az összefagyódás. Lehetséges volna ekként egy jégkereket jéglapon tovagurítani; az érintkező helyek szakadatlanul és recsegve válnának el egymástól a folytonos töredezés következtében; de az összefagyódás ép oly gyorsan más ily pontokat állítana helyettök. Az összefagyódás tulajdonságánál fogva a jég sok oly tüneményt mutathat, melyek közönségesen csak nyúlós testeknél fordulnak elé.

* A regelatio elnevezést Dr. Hooker ajánlotta Huxley úrnak és nekem, midőn a glecscserekről szóló első értekezésünket közzétettük.

176

233. Itt van például egy egyenes jégrúd. Ha ezt lassanként oly minták során menesztem át, melyeknek mindegyike görbébb az előtte valónál, végtére félkörré idomíthatom. Az egyenes rúd törik, ha a görbített mintába szorítom, de ha a nyomást folytatom, új felületek érintik egymást s helyreáll a tömegnek megszakasztott kapcsolata. Egy maroknyit veszek e kis jégdarabkákból s összenyomom; énintkezésök pontjain egymáshoz fagynak és egységes tömeget képeznek. A hógolyó idomítása, Faraday megjegyzése szerint, ugyanezt az elvet teszi szemlélhetővé. Zérus fokúnak és nedvesnek kell lennie a hónak, hogy összefagyhasson. Ha zérus fok alatt áll, olyan a magaviselete, mint a sóé. A svájczi glecscsenek magasabb tájain levő hóhidakon az átkelést gyakran csak a hószemcsék összefagyódása teszi lehetségessé. Az Alpokban utazó óvatosan lép a tömegre s ezzel azt éri el, hogy a hószemcsék között beáll az összefagyódás. Ily módon pedig oly szilárd alapot nyer, a milyen az összefagyódás cselekedete nélkül épen nem volna elérhető. Azok, a kik ily utakhoz nincsenek szokva, borzadalmas vállalatnak nézhetik a néha száz lábnyi mélységű repedéseket békózó hóhidakon való végig gyaloglást.

234. Ha a jégdarabkákból e tömeget még jobban öszszesajtolom, még közelebbi érintkezés áll be közöttök. Kezemmel azonban egészen sürűre össze nem nyomhatom; e mintába teszem tehát a tömeget. A minta puszpángfából, lapos henger formájára van készítve. Reáfektetem még e lapos puszpángfa darabot s mind a kettőt kis vízsajtó lemezei közé tévén, a jégtömeget erősen benyomom a mintába. A törmelékből erősen összefüggő jéglepény lett. A lepényt beteszem e lencsealakúlag kivájt mintába s újra sajtolom. Természetes, hogy a nyomás összezúzza a lepényt, de így új pontok érintik ismét egymást, s a tömeg most már jéglencsévé vált. A lencsét e félgömbalakú (H, 54. ábra) mélyedésbe fektetem s deszkát teszek reá, melynek félgömbalakú P dudorodása van, nem töltvén be egészen a minta mélyedését. A tömeget ismét

177

54-ik ábra.

besajtolom s a még egy pillanat előtt lencsealakú jeget a két félgömbalakú felület közötti térbe szorítom. Eltávolítván a minta dudorodásos födelét, egy üvegszerű jégcsésze belső felületét látják. Kiveszem a mintából, íme itt van a félgömbalakú csésze; megtölthetnők hideg borral, egy csöpp sem folyna ki belőle. – E tömbből bizonyos mennyiségű jeget levakarok egy vésűvel, a szivacsos anyagot e félgömbidomú (G, 55. ábra) mintába teszem; belészorítom; több jeget rakok reá s végül egy másik félgömbidomú D mélyedést helyezek fölébe. E két mélyedés golyóként veszi közbe a tömeget.

55-ik ábra.

Ha a sajtót ismét működtetjük, összetartóbbá teszszük az állományt. Még több jeget rakok reá s folytatom a sajtolást. A tömeg keményebb és keményebb lesz. Ime, önök előtt áll egy hólapda B, milyet még soha sem láttak. Golyó, kemény tiszta jégből. Látják tehát, miként tömöríthető a jég erős nyomás által. Az összefagyódás tulajdonságánál fogva, mely

178

az érintkező felületeket mintegy összeragasztja, bármely, tetszés szerinti alakot adhatunk a jégtörmeléknek. Ha érdemes volna megtenni a kisérletet, jégkötelet készíthetnék e tömbből s a kötelet csomóba köthetném. Természetes, hogy semmi sem könnyebb, mint alkalmas minták segélyével kis szobrokat készíteni belőle.

235. Könnyen belátható, hogy az ily tulajdonsággal felruházott anyag az Alpok szűk nyilásain is átszorul, hajlik, alkalmazkodik az alpesi völgyek kanyarulataihoz és különböző mozgást is enged a maga részeinek anélkül, hogy csak nyoma is lenne benne a nyúlósságnak. A nyúlósság hypothesise, melyet Rendu állított fel először s melyet Forbes tanár oly ügyesen kidolgozott, valóban számot ad a tüneményeknek egyik feléről. A hol nyomás forog a kérdésben, ott a jég magaviselete látszólag olyan, mint a nyúlós anyagé, de a hol feszültség játszik szerepet, ott tökéletesen megszűnik a hasonlatosság. *

236. Röviden leirtam tehát a jelenleg létező glecscserek tüneményeit, a mennyiben e tünemények mai tárgyunkkal kapcsolatosak; de az, a ki tudományosan fürkészi át a hegyi tájakat, csakhamar találkozik tüneményekkel, melyek oly időbe viszik vissza szellemét, melyben lényegesen más volt a dolgok állapota, mint mainap. A félreismerhetetlen nyomok, melyek megmaradtak, mutatják, hogy hajdan nagy glecscserek terültek el oly helyeken, honnan már sok évezred előtt eltűntek. Menjenek például az Aar-glecscserhez a berni Alpokban és vegyék tekintetbe azt, a mit a glecscser jelenleg mível; nézzék meg a glecscser oldalain fekvő sziklákat; nézzék meg, hogy a tovacsúszó jég hogyan gömbölyítette le, hogyan csiszolta és karczolta azokat; s ha szemök és elméjök, türelmes és sokféle gyakorlat folytán, ügyes lett e dologban, menjenek a glecscseren le annak vége felé, mindig szemök

* A glecscserek és tüneményeik további leirására nézve utalnom kell e czímű iratra: "Glaciers of the Alps", Murray, London.

179

előtt tartván a glecscser tevékenységének nyomait. Ha pedig a jég véget ér, menjenek tovább a völgyön lefelé egészen a Grimselig: mindenütt fogják észlelni ugyanazokat a félreismerhetetlen jeleket. A völgy medréből kiemelkedő sziklák gömbölydedek, mint a bárány háta. Ezek a Charpentier és Agassiz-féle "roches moutonnés." Látni fogják rajtok a jégvéste szélesebb csatornákat és a kavicshorzsolta finomabb karczolásokat is, azon kavicséit, melyet a glecscser csiszoló szer gyanánt vitt magával az alsó lapján. Igy lett a Grimselnek valamennyi sziklája lesimítva. Menjenek a Haslivölgyön lefelé s tekintsék meg a sziklafalakat jobbra és balra. Azon kulcs nélkül, melynek most már – úgy hiszem – birtokában vannak, talányok országában lennének; de e kulcscsal minden meg lesz fejtve; mindenütt megtalálják az ismeretes karczokat, csatornákat és barázdákat. Azt fogják látni, hogy a völgy derekán a kősziklák egyes helyeken kupolaalakú tömegekké vannak reszelve, más helyeken pedig oly simára csiszolva, hogy ha átmenni akarnak rajtok, lépcsőket kell vágniok, még akkor is, ha a lejtő csak kevéssé hajlott. És ha még tovább is kivánják folytatni a vizsgálatot: a Meyringen felé vezető egész út bővelkedik e nyomokban. A hajdani glecscserek nyomainak felismerésében való gyakorlásra ennél jobb talaj nem található.

237. Hasonló nyomok találhatók a Rónavölgyben; 80 mértföldre lehet azokat a völgyben nyomozni, míg végre a genfi tóban tűnnek el; de a Jura hegylejtőin, a Waadt-Canton másik oldalán, ismét napvilágra jönek. E mészlejtők hosszában, mindenütt a Montblanc granittömbjei vannak szétszórva. A nagy Rónavölgynek jobbra és balra eső mellékvölgyei is mutatják, hogy egykor jéggel voltak telve. Az Alpok olasz oldalán pedig, ha lehetséges volna, még jobban meglepnének bennünket a glecscsermaradványok, mint az északi oldalon. Nagyoknak látszanak ugyan a mai glecscserek, ha egész kiterjedésökben átvizsgáltuk őket, de elődeikhez képest még is csak pygmaeusok biz' azok.

180

238. Nemcsak Svájczban – nem csupán a most létező glecscserek szomszédságában – fedezhetők fel az egykori jég jól ismert nyomai; Cumberland dombjain majdnem oly világosan meg vannak, mint az Alpokban. A hol a meztelen szikla hosszú ideig ki volt téve az időjárás behatásának, ott a finomabb jelek a legtöbb esetben eltűntek s az egyedüli ismertető, mely megmaradt, a sziklák szemölcsös alakja. De ha eltávolítjuk a védő földréteget, mely a sziklát fedi, gyakran épen oly élesen karczolt és simára csiszolt kőlapok tűnnek elé, mint azok, melyeket az alpesi glecscserek karczoltak és csiszoltak. Az egykori jég nyomai Scawfell táján is megjelennek, mind a "roches moutonnés" mind a "blocs perchés" alakjában; s a tények bőségben vannak, melyek mindazt mutatják, hogy Borredan hajdanában glecscseres jég által volt borítva. Ép így éjszaki Walesben oly világos nyomokat hagytak a hajdani glecscserek a sziklákon, hogy az időtlen idők, melyek azóta lefolytak, még a felszínre vésett bélyegeiket sem voltak képesek eltörölni. Snowdon körül temérdek bizonyíték található. Irland délnyugati partjain emelkednek a Magillycuddy-i Reek-ek, rézsutosan hajolva alúlról felfelé s hideg csúcsaikkal felfogva az atlanti oczeán nedves szeleit. Bő ott a lecsapódás ; s Killarneyben esős idő a rendes állapot. E nedves vidéken minden kőszirtet dús növényzet fed, de a párák, melyek most lanyházó, termékenyítő eső alakjában szállanak le, egykoron hóalakban estek, hogy nagyszerű glecscserek táplálói legyenek. Jég töltötte be egykoron a "Fekete-Völgyet" s e jég simította a "Bíborhegy" lejtőit, midőn lefelé mozgott a "Felső-Tóhoz." Azon egész területet, melyet jelenleg a tó foglal el, egykor jég borította, s minden sziget, mely most a tó tükréből kiemelkedik, egy-egy glecscser-kupola. A phantastikus nevekre, melyeket e sziklák közül soknak adtak, azon különböző alakok nyújtottak alkalmat, melyeket a szikláknak a felettök tovacsúszott hatalmas gyalú kölcsönzött. Éjszak-Amerikában is találhatók ily glecscser-nyomok. De a legnevezetesebb észleletet e tárgyunkra

181

vonatkozólag nemrég Dr. Hooker tette syriai útjában; azt találta ugyanis, hogy Lybanon híres czédrusai hajdani glecscsersánczokon nőnek.

239. Régi feladat a természettudósok számára: megállapítani a feltételeket, melyek mellett e roppant jégtömegek képződhettek; tanúlságos lehetne az időről időre megkisérlett megoldások átnézete. Új hypothesist én ugyan nem állíthatok fel, de úgy látszik, hogy lehetséges határozottabb irányt adni és szabatosabb czélt tűzni vizsgálatainknak, mint a melylyel azok eddig dicsekedhetnek. Mindazon természetvizsgálók, kiknek e tárgyra vonatkozó iratait ismerem, azt hitték, hogy itt a hidegnek megmagyarázása forog kérdésben.

Néhány kitűnő férfiú azon nézetben volt, hogy a glecscserkorszak alacsony hőmérséke a napsugárzás ideiglenes csökkenésének tulajdonítandó. E nézet még most is talál védőkre. Mások azt gyanították, hogy naprendszerünk, a világtéren keresztül való mozgása közben, alacsony hőmérsékü régiókon vándorolt át, s hogy a hajdani glecscserek az alatt keletkeztek, mialatt naprendszerünk e régiókon keresztül haladott.

Mások ismét a szárazföldnek és a víznek más beosztásával gondolták a hőmérséket alább szállíthatni. Ha különben jól értettem meg ama kitűnő férfiak iratait, kik a fennebbi hypothesiseket javasolták és védték, úgy látszik nekem, hogy legtöbben egészen mellőzték azt a tényt, mely szerint a glecscserek hajdani roppant kiterjedése ép oly határozottan bizonyítja a meleg befolyását, mint a hideg hatását.

240. Egymagában a hideg nem képes glecscsereket eléállítani. Fújhatnak itt Londonban télen át a legélesebb, éjszakkeleti szelek a nélkül, hogy egy hópelyhet is hoznának magukkal. A hidegnek alkalmas tárgyra van szüksége, melyen dolgozhassék; e tárgy pedig – a levegő vízgőzei – a hő szülötte. Adjunk más alakot a glecscser-kérdésnek. A vízgőzök rejtett melege azon hőmérséknél, mely mellett ama gőzök a forró öv alatt keletkeznek, körülbelül 1000 F.-fok, mert a rejtett meleg azon mérvben emelkedik, a mint

182

alábbszáll a hőmérsék, mely mellett az elpárolgás végbe megy. Egy font víz tehát, mely az egyenlítőn elpárolgott, ezer annyi meleget fogyasztott el, a mennyi egy font víz hőmérsékét egy F. fokkal emelné. De azon hőmennyiség, mely egy font vizet egy fokkal melegítene, egy font öntött vasat 10 fokkal melegíthetne meg. Hogy tehát az oczeán vizéből egy font az egyenlítőn gőzzé alakuljon, annyi hőt igényel, a mennyi egy font öntöttvas hőmérsékének 10,000 F. fokkal való emelésére elegendő. Az öntöttvas olvadása pontja azonban 2000° F. E szerint tehát a nap, minden egyes font vízgőz előállítására, annyi hőt ad át, a mennyit öt font vas kívánna, hogy olvadása pontját elérje. Gondoljunk már most valamennyi régi glecscsert a maga jégtömegével ötakkorára nagyítva és gondoljunk az így sokszorozott jégtömeg helyébe épen annyi fehérizzó, olvadó öntöttvasat: akkor tökéletes képünk lesz a napnak azon tevékenységéről, melyet a régi glecscserek eléállításánál kifejtett. Képzeljük a hideg jég helyére a forró vasat; vizsgálódásunknak rögtön az lenne a czélja: megfejteni, miért volt a glecscser-korszaknak oly magas a hőmérséke. Valószinű, hogy így a fenn elésorolt hypothesiseknek épen visszáját állítanák fel.

241. Teljesen világos, hogy a glecscserek keletkezhetésének forrását végkép elzárnók, ha a napnak gyöngébb hatást tulajdonítanánk, eredett légyen e gyöngülés, akár a kisugárzás háborításából, akár abból, hogy az egész naprendszer alacsonyabb hőmérsékű régiókba lépett. A hegyi jég teméntelen tömegei csalhatatlanul arra utalnak, hogy a vízgőzök megfelelő mennyiségben voltak jelen és hogy következéskép a nap részéről is meg volt a kellő hatás. Ha valamely pároló készülékben szaporítani akarnák a lepárolt mennyiséget, úgy bizonyára nem fognák csökkenteni a mérsékletet, mely a sűrítésre szükséges lenne, bizonyára nem távolítanák el a tüzet a forraló kazán alól. De ha jól értem a dolgot, épen így cselekedtek azon vizsgálók, a kik a hajdani glecscsereket a nap melegének csökkentése által töre-

183

kedtek megmagyarázni. Egészen világos, hogy az, a mire a hajdani glecscserek keletkezéséhez leginkább szükségünk van, az egy javított sűrítő. Mákszemnyit sem engedhetünk el a nap hatásából. Ha valamire, úgy több gőzre és oly hatalmas sűrítőre van szükségünk, mely annyira csökkentse e gőz hőmérsékét, hogy az ne mint záporeső, hanem mint hó essék a földre. Úgy látszik nekem, hogy ez tereli a feladatot arra az egyetlen útra, mely a feloldásra fog vezetni.

Jegyzet. Ha jeget idomítani szándékozunk, tanácsos a mintát meleg vízzel elébb megnedvesíteni; így könnyebb a sajtolt tömeget kivenni. A 234. §-ban említett jégcsésze átmérője 2 1/2–3 hüvelyket tehet, de a csésze vastagságának nem kell meghaladnia az 1/4 hüvelyket. Az én mintáim kúpalakú dugóval vannak felszerelve; csak kopogtatni kell a dugón, a jég csakhamar elválik a mintától.