VIII. FEJEZET.

HŰLÉS MOZGÁSBELI VESZTESÉG; HOVA LESZ EZ A MOZGÁS? – E KÉRDÉSRE VONATKOZÓ KISÉRLETEK A HANGTAN KÖRÉBŐL. – E KÉRDÉSRE VONATKOZÓ KISÉRLETEK A FÉNYTAN KÖRÉBŐL. – A KIÖMLÉSI ÉS A HULLÁMZÁSI ELMÉLET. – A FÉNY HULLÁMOK HOSSZA ÉS A REZZENETEK SZÁMA. – A SZÍN PHYSIKAI OKA. – A SZÍNKÉP LÁTHATATLAN SUGARAI. – HEVÍTŐ SUGARAK A VÖRÖSÖN TÚL. – VEGYÍTŐ SUGARAK A KÉKEN TÚL. – A SUGÁRZÓ HŐ ÉRTELMEZÉSE. – A SUGÁRZÓ HŐ VISSZAVERŐDÉSE LAPOS ÉS GÖRBE FELÜLETEKRŐL: TÖRVÉNYEI EGYEZŐK A FÉNY TÖRVÉNYEIVEL. – KISÉRLET KÉT HOMORÚ TÜKÖRREL.

FÜGGELÉK: A ZENGŐ LÁNGOKRÓL.

296. A tárgyunk körébe tartozó első nagy szakasznak elértük a végét. Ekkoráig a melegséget a szilárd, folyékony és légnemű testekkel való kapcsolatában tárgyaltuk. Azt találtuk, hogy a hő képes mindezen testek térfogatát megváltoztatni. Láttuk továbbá, hogy szilárd testeket folyékonyakká, folyékony testeket gőzökké alakíthat át; végre, hogy szilárd testekben vezetés következtében terjed el, folyadékokban és gőzökben pedig tovavitel útján oszlik meg. Most az lesz a feladatunk, fölkeresni a melegséget léte oly körülményei között, melyek tökéletesen különböznek az eddig tekintetbe vett körülményektől.

297. E hevített rézgolyó fel van függesztve a levegőben. Látjuk, hogy izzó; de az izzás fogy, a golyó elsötétül; köznyelven szólva, a golyó kihűl. A hőnek természetéről mondottakból tudjuk, hogy e kihűlést a tömecsek mozgásbeli veszteségének kell tartanunk. De mozgás nem veszhet el; valahol meg kell lennie. Hová lett a golyó tömecsmozgása?


220

Talán azt felelnék, hogy a levegő vette át; részben igazuk volna: a golyó felett levegő áramlik, megmelegedett rajta s oszlopként emelkedik felfelé. Ezt könnyen láthatóvá tehetjtik, ha ernyőre vetjük a villanylámpának elébb a hevített levegőn áthaladott fényét. De a golyó nem az összes tömecsmozgást, sőt nagyobb részét sem, ily módon veszíti el. Ha légüres térben függene, ott is kihűlne. Rumford, a kit oly gyakran említettünk, egyes selyemszálra kis hőmérőt függesztett egy üveggömb közepébe. E gömb légüressé volt téve higany segélyével; s Rumford azt találta, hogy a hősugarak a légüres téren keresztül hatoltak, bizonyságául annak, hogy a hő-átadás független a levegőtől. Davy, kinek készüléke előttem áll, megmutatta, hogy a villanyfény sugarai szabadon mennek át valamely légüres téren. Magunk is könnyen ismételhetjük e kisérletet. Eléveszem a már használt borítót (67. ábra) s eltávolítván az akkor szétrongált platina-huzal maradványait, a két mn és ab huzalvéghez egy-egy darabkát illesztek gázszénből. A tért légüressé teszem, a széncsúcsokat összeillesztem s villanyáramot bocsátok egyik csúcstól a másikhoz. A mint e csúcsokat kissé eltávolítom egymástól, megjelenik a villanyfény. A készülék mellett áll a hővillanyoszlop, hogy a sugarak egy részét felfogja. A galvanométer tűje azonnal oldalt repül; a légüres téren áthaladott sugarak hatottak reá.

298. Mivel közlődik hát a hűlő golyó mozgása, ha nem a levegővel? Jobb lesz, ha apró léptekben közeledünk a kérdés megoldásához. Az emberek nagyot haladtak a tudományban, midőn az iránt tiszta belátásra jutottak, hogy mi módon terjed a hang a levegőben. Nevezetes volt különösen az a kísérlet, melylyel Hauksbee 1705-ben a Royal Society előtt megmutatta, hogy légüres térben a hang nem terjedhet. A hangbeli rezgéseknek a levegőben való terjedését szeretném most önöknek bebizonyítani. E harang felfelé van fordítva szájával, s oda van erősítve egy állványhoz. Hegedűvonóval meghúzom a harang szélét, hallják a zöngését; a


221

harang rezeg, s ha homokot hintek lapos fenekére, e homok rendes idommá sorakozik, vagy ha vízzel töltöm meg, szép fodrok képződnek a víz felületén. E fodrok azt mutatják, hogy a harang midőn zeneg, négy rezgő részre oszlik s hogy a rezgő részeket nyugvó vonalak választják el egymástól. E finom papirlevelet szorosan kifeszítettem egy karikára; könynyen betörhető dob lett belőle. Ha a rezgő harang fölé tartom, de úgy, hogy ne érintkezzék vele, meghallják a papiros remegését. Még kissé lazán áll; tűzfelé tartván, erősebben kifeszítem s azután ismétlem az elébbi kísérletet. Most már nem hallják a remegést; helyette erős zenehangot hallanak, a harangéhoz csatlakozót. Alább bocsátván és fölebb emelvén vagy jobbra-balra mozgatván a papirhártyát, a hang – jól hallhatják – majd erősbödik, majd gyöngül. Itt van egy kisebb dob; függőleges helyzetében a harang körűl vezetom; ha fél hüvelyknyire közeledik a haranghoz, valóságos bőgést lehet hallani. A harang mozgása átadódik a levegőnek, innen pedig a hártyának, s ez is zengő testté válik.

299. E két sárgarézlemez A és B (68. ábra) fémpálczával van összekötve. A lemezek barnára vannak bronzolva

68-ik ábra.


222

s finom fehér homokkal behintve. A sárgarézpálczát megfogom a közepén bal kezem mutató- és hüvelykújjával s függőleges helyzetben tartom, jobb kezembe pedig porrátört gyantával behintett flanellt fogván, a pálczát hosszában végig dörzsölöm. A hangot hallják, de figyeljenek a homok magaviseletére. Egyetlen rántás arra indította, hogy csupa egyközepes körökbe sorakozzék. E köröket mindnyájan láthatják. Gyöngédebben dörzsölöm; tiszta, halk hangot hallanak s látják, hogy a remegő homok lassanként megint azokra a vonalakra mászik vissza, melyeket elébb alkotott. Most a körök az alsó lemez felületén oly élesen határolvák, mintha finom ecsettel rajzoltattak volna. Ugyanoly nemű, egyközepű köröket látnak a felső lemezen is. A pálczában eléidézett rezgések mind a két lemezzel közlődtek s mindeniket rezgő szakaszokra osztják szét. E szakaszokat nyugvó vonalak választják el egymástól, melyeken a homok veszteg marad.

300. Engedjék meg, hogy megmutassam, miként származnak odább a levegőben az alsó lemez rezgései. A padlón D papirosdob nyugszik; egyaránt van behintve sötét szinűre festett homokkal. Állhatnék az asztalon, állhatnék a padlás tőszomszédságában, mindig ugyanazt az eredményt látnók, melyet most fognak szemlélni. A lemezeket összekötő pálczát a papirosdob fölé tartva, a gyantás flanellel erősen megdörzsölöm a pálcza hosszát. Egyetlen rántás arra indította a homokot, hogy e hálóalakú mustrát alakítsa. Egészen hasonló eredményt idéz elé a hang a fül dobhártyáján; megrezdíti úgy, mint a papirosdobot; mozgása közlődik a halló idegekkel; innen az agyvelőbe jut s felébreszti bennünk a hang érzetét.

301. A hang mozgásának levegőben való tovább terjedésére még egy meglepőbb kisérlettel is szolgálhatok. E kis nyílásból gázáramot boesátván ki, piczinke, karcsú lángra tehetünk szert, melyet a gázcsap forgatása által valami fél hüvelyknyire lecsökkenthetek. Bevezetem aztán a lángot e 12 hüvelyk hosszú AB üvegcsőbe (69. ábra) s most enged-


223

69-ik ábra.

jék, hogy megszólítsam. Ha elég ügyes leszek, a helyes hangot eltalálni, a láng felelni fog; rögtön rákezd majd egy dallamos éneket s énekel mindaddig, míg a láng ég. A gázégetőt úgy teszem be a csőbe, hogy csak néhány hüvelyknyire legyen befödve. Ha a cső mélyebben állana, a láng önmagától megzendülne, mint az ismeretes chemiai harmonikában; a jelen elrendezés mellett azonban meg nem szólalhat addig, míg nem parancsolom. Most egy hangot éneklek; bocsánat, ha nem ütne ki zeneszerűen. A láng nem felel; nem a helyes nyelven szólítottam meg. Erre a kissé magasabb hangra azonban felszökken, s e nagy gyülekezet minden


224

tagja hallhatja énekét. Elhallgattatom énekét s messzebb megyek tőle. Most már, miután kitaláltam a neki való hangot, bizonyosan fog sikerülni a kísérlet, és 20 vagy 30 lábnyi távolságról énekre indíthatom a lángot. Háttal fordulok hozzá s úgy éneklem az elébbi hangot; látják, mily engedelmes hangomra; ha szólítják, felel. Egy kis gyakorlat kell csak hozzá: s megparancsolhatják a lángnak, mikor énekeljen és mikor hallgasson; a parancsnak feltétlenül engedelmeskedik. Meglepő példa ez arra, hogy a hangszerv rezgései a levegőn át tovább adódnak és oly testtel közlődnek, mely hatásuk iránt rendkívül érzékeny. *

302. De mire valók most ezek a hangtani kísérletek? csak arra, hogy világos fogalmat adjak önöknek a hőnél történtekről; hogy attól, a mi megtapintható, átvezessem önöket ahhoz, a mi megtapinthatatlan, az érzékek országából az elmélet országába.

303. Megismerkedvén a természetvizsgálók a hang keletkezése és tovaterjedése módjával, analogia útján némelyek azt gyanították, hogy a fény is valami hasonló módon keletkezik és terjed. A tudomány egész történetében talán még nem volt kérdés, melyről nagyobb hévvel vitáztak volna. Sir Isaac Newtonnak az volt a nézete, hogy a fény parányi részecskékből áll, melyek a fénylő testekből kisugároznak. Ez volt a híres kiömlési elmélet. Huyghens, Newton kortársa úgy találta, hogy a részecskék e bombázása nagyon bajosan fogható fel, s hogy különben is alig hihető, hogy a részecskék, ha elképzelhetetlen sebességükkel kilökethetnének is a térbe, egymásközött még se zavarodjanak össze. E

* Nem tartozik ugyan tárgyunkhoz, de mivel e kisérlet iránt oly sokan érdeklődtek, az e fejezethez tartozó függelékben két rövid értekezést nyomattam le, melyekben e kisérlet terjedelmesebben le van írva. A lángok és a füstoszlopok hangra rendkívül érzékeny kémszerek. A vízsugár szintén igen érzékenynyé tehető. Hatásuk bőven le van írva Tyndall "On Sound" czímű művének VI. előadásában.


225

híres tudós abban a nézetben volt, hogy a fényt a hangéhoz hasonló rezgések idézik elé. Euler támogatta Huyghenst s érveinek egyike, habár nem valódi physikai, oly sajátságos és oly különös, hogy méltónak tartom az ismétlésre. Különböző érzékeinkről elmélkedik s arról, hogy mikép hatnak reájok a külső benyomások. "A mi a szaglást illeti – mondja, "tudjuk, hogy anyagi részecskék idézik elé, melyek valamely illékony testből erednek. A hallásnál semmi sem válik el a zengő testből, s a tapintásnál magát a testet kell érintenünk. A távolság, melyből érzékeink a testeket észre veszik, a tapintásnál semmi, a szaglásnál csekély, a hallásnál jelentékeny, a látásnál pedig a legnagyobb. Nagyobb tehát a valószínűség a mellett, hogy a tovaterjedésnek ugyanazon neme áll a hangra és a fényre nézve, mint a mellett, hogy a fény ugyanazon módon terjed mint a szag. Nagyobb a valószinűség, hogy a fénylő testek magukviselete nem olyan mint az illékonyaké, hanem olyan mint a hangzóké."

304. Newton tekintélye elnyomta e férfiak nézetét, s a hullámzás elmélete versenytársával, a kiömlés elméletével mindaddig nem is mérkőzhetett, míg egy lángeszű férfiú, ki e termekben mLiködött, ismét elé nem vette e tárgyat. Dr. Thomas Youngot, ez intézetben a természettan hajdani tanárát, illeti a halhatatlan dicsőség, hogy ellene tudott szegülni a tekintély áramlatának s hogy biztos alapra tudta felépíteni a hullámzás elméletét. Nagy dolgok vitettek véghez e termekben, de ennél nagyobbak aligha. És Youngot a hangra vonatkozó vizsgálatai vezették a fényt illető következtetésekre. Ő is, mint mi e pillanatban, az ismeretesről az ismeretlenre lépett át, a megtapinthatóról a megtapinthatatlanra. Young óta e tárgyat sok lángeszű dolgozat gazdagítá és fejleszté, de az ő neve mellé csakis egy nevet akarok társítani – egy oly nevet, mely ha e kérdésről van szó, emlltetlenül nem maradhat, t. i. Augustin Fresnel nevét.

305. A fény, a jelenleg általánosan elfogadott elmélet szerint, a fénylő test részecskéinek rezgő mozgásában áll. De


226

hogyan közlődik e mozgás látó szervünkkel? A hang közege a levegő. A fény tüneményeinek a legfinomabb és a legdöntőbb kisérletekkel eszközölt vizsgálata azon következtetésre vitte a természetvizsgálókat, hogy a világtért végtelenül rugalmas anyag tölti be, melyben a fényrezzenetek haladnak. Szükséges, hogy e tárgyban tökéletesen tiszta fogalmaik legyenek. Az értelem nem ismer különbséget a nagy és a kicsiny között: mint értelmi cselekedet ép oly könnyen elképzelhető a rezgő atóm, mint a rezgő ágyúgolyó; és nem is nehezebb az étert elgondolni – így nevezik a tér betöltöjét – mint akár azt elképzelni, hogy a tér kocsonyával van betöltve. E dolgot tehát így képzeljék: a világító testek atómjai rezegnek s e rezgésöket közlik az éterrel, mely szintén megrezdül s hullámokban terjeszti odább a rezgéseket. E hullámok a szemfényen bejutnak, áthatolnak a szemgolyón s reá esnek a hátulfekvő reczehártyára. Ne feledjék el, hogy e művelet ép oly tárgyias és ép oly tisztán gépies, mint a hullámok ütődése a tengerparthoz. Az éter mozgása közlődík a reczehártyával, innen eljut a látó idegeken az agyvelőbe, hol az öntudatnak mint fény mutatja be magát.

306. A fehérizzó szénkúpok képét, melyek a villanyos fényt szolgáltatják, reávetem az önökkel szemközt álló ernyőre. A csúcsok először egymáshoz illesztendök s azután választandók szét. Tessék megfigyelni a hatást. Fénylővé lesz először az érintkezés pontja, s látják, mint terjed aztán az izzás a szén hosszában lefelé egy bizonyos darabra. Tudják, hogy ez tényleg nem egyéb, mint mozgás odábbadása. Megszakítván a villanyáramot, a csúcsok rövid ideig még izzók maradnak. Fényök mindinkább hanyatlik; most már egészen sötétek. De megszűntek-e már sugározni? Korántsem. E pillanatban még bőven bocsátják a sugarakat, melyek ugyan nem képesek észrevehetően megindítani a látás idegeit, de az emberi test más idegeire még mindig hatnak. A természetvizsgáló, alanyi érzetekre való vonatko-


227

zás nélkül, szemléli a dolgokat; s ama sötét sugárzás az ő szeme előtt egynemű azzal, mely a fény benyomását idézi elé. E dolgot így kell képzelniök: a hevített test részecskéi mozognak, mozgásukat közlik a köröttök levő éterrel, ez pedig odább terjeszti e mozgást oly sebességgel, melyről legalaposabb okaink vannak azt vélni, hogy a fény sebességével egy és ugyanaz. Igy, midőn hideg napon tűz felé fordulnak s megdermedt kezöket feléje tartják, az érzett melegséget annak köszönik, hogy az éterhullámok bőrükhöz ütődnek. E hullámok mozgásra indítják az idegeket, s az e mozgásnak megfelelő tudat az, a mit a közönséges életben melegnek nevezünk. Az éter által tovaterjesztett hőt vizsgálat alá venni: ez lesz a következő előadások faladata. Ez alakjában "sugárzó hő" a neve.

307. E tárgy kutatására van egy megbecsülhetetlen eszközünk: a hővillanyoszlop. Előlapja most lámpakorommal van bevonva, mely a sugárzó hőt hatalmasan szedi magába. A készüléket arczom elé tartom. Arczom sugárzó test; sugarai találják az oszlopot s villanyosságot gerjesztenek; a galvanométer tűje 90 fokig halad az egyik oldalon. Eltávolítván az oszlopot a hőforrástól, s a tűt nyugalomba engedvén jönni; egy darab jeget teszek az oszlop elé. Látják, hogy a tű az ellenkező oldal felé hajlik, mintha hideg sugarak találták volna a készüléket. De ez esetben az oszlop a meleg test; ez sugározza ki melegét a jég felé. Az oszlop felülete lehűl s a tű 90 foknyira halad a hideg oldalán. Oszlopunk tehát nem csak a közvetetlen érintkezéssel közlött, hanem a sugárzó hő vizsgálatára is alkalmas. Egy fontos vizsgálatra azonnal fogjuk alkalmazni; t. i. azon kérdésben, miként van elosztva a melegítő erő a villanyfény szinképében.

308. Elébb e szinképet mutatom meg önöknek. Tiszta fehér fényből egy keskeny sugárnyaláb áthalad az O résen, (70-ik ábra) aztán e kétszer domború lencsén és az abc hasábon. A hasáb sík-lapokból van összerakva és szénkénegnek nevezett folyadékkal megtöltve. E folyadék ragyogóbb színképet ad


228

mint az üveg, s azért a használatban czélszerűbb az üveghasábnál. A fehér sugár most szét van bontva alkotó színeire – vörös, narancs, sárga, zöld és kékre. A hosszú kék tért közönségesen kék, indigó és violarészekre osztják. E szineken lassan átvezetek egy különös szerkezetű hővillanyoszlopot, megvizsgálandó a szinek melegítő erejét. E közben majd észlelni fogjak az oszloppal kapcsolatos galvanométer tűjén a gyakorolt hatást.

70-ik ábra.

309. A kísérletet e szép készülékkel teszszük meg (71. ábra) melyet Melloni tervezett s melyet Rumkorff a tőle megszokott ügyességgel készített. Itt e nyélre erősítve egy kicsiszolt AB sárgarézlemezt látnak. A nyél vízszintes szánon áll, melyet csavar segélyével ide-oda lehet mozgatni. Ha az elefántcsontból készült forgatót egy irányban forgatjuk, a sárgarézlemez előre mozog, ha pedig ellenkező irányban forgatjuk, a lemez visszafelé megy; s e mozgás oly lassanként és oly szabatosan eszközölhető, hogy 1/2000 hüvelyknél is csekélyebb lehet a távolság, melyre még biztosan és könnyen eltolhatom az ernyőt. Keskeny, függőleges rést látnak a lemezen s mögötte valami sötétet. Feketített előlapja ez a P hővillanyoszlopnak, melynél az elemek csak egy sorban állanak, nem pedig négyszögben, mint a másik készüléken. Úgy állítom, hogy a szinkép különböző részei e résre eshessenek. E közben mindenik rész annyi hőt közöl


229

az oszloppal, a mennyije van s e meleget jelezni fogja a galvanométer tűje.

310. Keskeny, de ragyogó szinkép esik most az AB lemezre; a rés azonban egészen a szinképen kívül van.

71-ik ábra.

Megindítván a forgatót, a rés lassanként a szinkép violavégébez közeledik; most reá esik a fény, de a tű nem mozog észrevehetőleg. Az indigóban még szintén veszteg marad, a kékben sem mozdúl s szintoly kevéssé a zöldben. Már a sárga esik a résre, s talán önök is látják a tű megmozdulását, de az elhajlás igen csekély, habár a szinkép legvilágítóbb része hat az oszlopra. * Áttérek vele a narancsra, mely kevésbbé világít a sárgánál, észre veszik, hogy a hő növekszik, ámbár a fény csökken; a tű tovább halad. A vörösben, mely még a narancsnál is kevésbbé fénylő, legnagyobb mértékben nyilvánúl a látható szinkép melegítő ereje.

* A galvanométer, melylyel dolgozom, eléadásokra való nagy készülék.


230

311. De hisz a látszat szerint igen természetesnek is vélhetik, hogy az ilyen tüzes vörös szin a többinél jobban melegít. Tessék azonban jól figyelni. Az oszlopot egészen kiviszem a szinképből, túl a legszélsőbb vörösön is. A galvanométer tűje gyorsan a gátig szalad. Itt tehát hevítő szinkép van, melyet nem láthatunk ugyan, de melynek hőhatása sokkal nagyobb a látható szinkép bármely részénél. A villanyfény ugyanis, melylyel dolgozunk, számtalan sok sugarat lövell ki, melyeket lencsénk összegyüjt, hasábunk megtör s melyek szinképünk meghosszabbodásába esnek, de melyek a látószervet képtelenek ingerelni. Igy van ez a napfényben is. A nap gazdag e sötét sugarakban; legnagyobb részöket ugyan a légkör fogja fel, de mindamellett nagy sokaságban érnek hozzánk. E fölfedezést a hires Sir William Herschelnek köszönjük.

312. Jelen czélunkra ennyi elegendő. A villanylámpa vegyes sugárzását egy későbbi előadásban szándékozom megszitálni, különválasztván a látható sugarakat a láthatatlanoktól, s majd ez alkalommal be is fogom mutatni a sötét sugárzásra vonatkozó legújabb felfedezéseket.

313. A látható szinkép tehát a sugárzó hatásnak csak egy bizonyos, meghatározott részét ábrázolja. E részen belől a sugarak oly viszonyban állanak szervezetünkhöz, hogy a fény érzetét idézik elé. A látható részen túl is van sugárzás, és pedig mind a két oldalon; ezek a sötét sugarak. Azok, melyek a vörösön túl esnek, hőt képesek gerjeszteni, míg amazok, melyek a violán túl esnek, chemiai hatást képesek eléidézni. * Ez utóbbi sugarak láthatókká tehetők: szabatosabban szólva, azon rezgések vagy hullámok, melyek most a violán túl esnek az ernyőre, mindamellett, hogy a látás érzetét képtelenek eléidézni, kényszeríthetők, hogy más testre esvén s mozgásukat vele közölvén, a violán túl fekvő, sötét tért fényes, megvilágított térré változtassák. Az e kisér-

* Lásd a mű végén a magyar kiadáshoz készített függeléket.


231

lethez való eszközök már elő vannak itt készítve. Fehér papirosszalag szolgál erre, melynek alsó fele kénsavas chininoldattal van megmosva, felső fele pedig természetes állapotában hagyva. Ha a papirost úgy tartom, hogy a praeparált, és a természetes állapotban maradt két fél határvonala vízszintesen áll, úgy e vonal két egyenlő részre osztja a szinképet; a felső rész változatlan marad, s ezzel összehasonlíthatják majd az alsót, melyen a szinképet meghosszabbodva fogják láthatni. Ime látják a hatást. Nehány hüvelyk széles, pompásan fluorizáló szalag támadt, hol az imént még minden sötét volt. Eltávolítván a praeparált papirost, a fény is eltűnik, ha visszahelyezem, ismét elétör s a lehető legszemlélhetőbb módon mutatja, hogy a közönséges szinkép látható határai korántsem határai a sugárzó hatásnak. E kénsavas chininoldatba bemártok egy ecsetet s a papiros felé frecscsentem; a hova az oldat csöppen, ott elétör a fény. Hogy a violán túl sötét sugarak vannak, az már régóta ismeretes. Thomas Young ismerte, experimentált velük, de a tárgy tökéletes ismeretét Stokes tanár kitűnő vizsgálatainak köszönjük. Ő tette eme sugarakat a fenn leírt módon láthatókká.

314. Hogyan képzeljük tehát a sugarakat: a láthatókat és láthatatlanokat, melyek az ernyőn e nagy tért betöltik? Miért láthatók közülök némelyek, s mások miért nem? Miért különböznek a láthatók szinek által? Van-e valami az éter hullámzásaiban, a minek, mint physikai oknak, a szinezetet tulajdonítani lehet? Jegyezzék meg először azt, hogy a hasáb az egész fehér sugarat félre tereli, azaz megtöri; de a viola jobban el van oldalvást terelve, mint az indigó, az indigó jobban mint a kék, a kék jobban mint a zöld, a zöld jobban mint a sárga, a sárga jobban mint a narancs, s a narancs jobban mint a vörös. A szinek törelme különböző, s ez okból választhatók el egymástól. A törelem egy bizonyos fokozatához egy bizonyos szin tartozik, és más nem. De miért kell az egy bizonyos törelmű fénynek a vörös érzetét keltenie s a


232

más törelműnek a zöld érzetét? E kérdés arra vezet minket, hogy pontosabb vizsgálat alá vegyük ez érzetek okát.

315. Lényeges segítségünkre lesz ebben nehány, a hangtan körébe tartozó tünemény taglalása. Gondoljanak elméjökben egy ide-oda rezgő hárfahúrt; előbbre haladva összébb tolja az előtte levő levegőrészecskéket s ekként a levegő sűrűdését idézi elé. Visszafelé menvén, a mögötte lévő részecskék ismét szertébb állanak s ekként a levegő ritkulását idézi elé. A húr ismét előre halad és sűrűdést idéz elé, mint elébb; visszamegy és ritkulást idéz elé. Ekként a levegő, mely a húr hangját tovább viszi, sűrített és ritkított részletek szabályos sorozatává idomúl. E sűrűdések és ritkulások tovaterjedésének sebessége másodperczenként körülbelül 1100 láb.

316. A sűrített és ritkított részlet együttvéve alkotja azt, a mit egy hanglöketnek vagy hanghullámnak neveznek. A hullám hossza az a távolság, mely egy sürített rész középpontja és a legközelebbi sürített rész középpontja közé esik. Mennél gyorsabban rezeg a húr, annál gyorsabban követik egymást a löketek s annál csekélyebb minden egyes hullám hossza. E különbségektől függ a hang magassága a zenében. Ha a hegedűs magasabb hangot kiván eléidézni, reá tévén újját, megrövidíti a húrt s ezzel növeli a rezgés gyorsaságát. Ha a pont, melyet lefog, épen felezi a húrt, oktáváját kapja azon hangnak, melyet a húr ad, ha mint egész rezeg. Fiúkat választanak az énekkarba a magasabb, férfiakat a mélyebb hangok számára, mert a fiu hangszervei gyorsabban rezegnek mint a férfi hangszervei. A szúnyog dongása magasabb a cserebogárénál, mert a kisebb rovar nagyobb számú löketeket indíthat másodperczenként a fül felé.

317. Ezek után most már meg van nyitva az ösvény a szin physikai okának tökéletes megértéséhez. E színkép ugyanaz a szemnek, a mi a zenei skála a fülnek; különböző szinei a különböző magasságú hangokat ábrázolják. Azon rezgések, melyek a vörös érzetét idézik elé, lassúbbak s az éterhullámok, melyeket létrehoz, hosszabbak azoknál, melyek


233

a viola érzetét idézik elé; a többi szineket pedig oly hullámok hozzák létre, melyeknek hossza e két határ közé esik. A hang hullámainak hossza, úgy mint a fény hullámaié, valamint a löketek száma, melyeket e hullámok a fülnek vagy a szemnek juttatnak, pontosan meg van határozva. Tegyünk egy egyszerű számítást. A fény sebessége a téren át, másodperczenként 192,000 angol mértföld, ami annyi mint 12,165,120,000 hüvelyk. Minthogy pedig a kisérletekből az derült ki, hogy egymásmellé rakva a vörös fénynek 39,000 hulláma férne el egy hüvelyken; szorozzuk 192,000 mértföldben foglalt hüvelykek számát 39,000-rel, úgy megtudjuk, hogy a vörös fénynek hány hulláma fér el 192,000 mértföldön. Ez annyi mint 474,439,680,000,000. E hullámok mind egyetlen egy másodpercz alatt lépnek a szembe. E majdnem hihetetlen nagy számú hullámok által kell a reczehártyának találtatnia, hogy a vörös érzete idéztessék elé az agyvelőben. Hogy pedig a viola érzete idéztessék elé, még sokkal nagyobbnak kell lennie a löketek számának. A violafény hullámaiból 57,500 megy egy hüvelykre, s így 699 billió lökés szükséges másodperczenként e szin érzetének létesítésére. A szinkép többi szineinek magassága, mint már említettük, a vöröstől a violáig fokozatosan emelkedik.

318. A violarészon túl oly sugarak vannak, melyek magasabbak, a vörösön túliak pedig csekélyebb magasságúak, hogysem láthatók lennének. A fény tüneményei e tekintetben is megfelelnek a hang tüneményeinek. Ha ellenmondást nem foglalna magában, mondhatnók, hogy vannak oly hangok, melyek magasabbak, és olyanok, melyek mélyebbek, hogysem hallhatók legyenek. Szabatosan szólva, vannak hullámok, melyeket rezgő testek a levegőben tovaindítanak s melyek mindamellett, hogy szabályosan ismétlődve ütik a fület, a hang érzetét még sem képesek fölgerjeszteni. Meglehet, hogy a rovarok hallanak hangokat, melyek egészen elkerülik a mi észrevételünket; sőt magoknál az emberi lényeknél is meg van az, hogy ugyanazt a hangot az egyik fülszaggatónak találja, a


234

másik épen nem hallja. Látásunk és hallásunk érzéke csak egy bizonyos területre szorítkozik a fény és a hang észrevétele közben; s e terület határain túl, akár jobbra, akár balra, ha a tárgyias ok valóban megvan is, idegeink általa nem ingereltetnek.

319. Ha tehát e vörösizzó rézgolyót önök elé teszem s megfigyelik fénye tűnését, tökéletesen tiszta fogalmuk lesz arról, a mi itt történik. A golyó atómjai rezegnek, de ellenálló közegben rezegnek, mely elszedi mozgásukat s minden irányban, hihetetlen gyorsasággal tovább terjeszti. Azok a rezgések, melyek fényt képesek létesíteni, már elfogytak; a golyó egészen sötét, de atómjai még mindig rezegnek, az éter pedig minden oldalról felfogja rezgésöket s tovaterjeszti. A golyó hűl, a mint tömecsmozgásából veszít, de semmiféle hűtés, melynek tényleg alá lehetne vetve, sem volna képes egészen megfosztani mozgásától. Azaz: valamennyi test hőt sugároz, bármilyen legyen is a hőmérséke. Az itt jelenlévők mindegyikének testéről hullámok indulnak ki, melyek közül nehány ép a hűlő golyót találja s pótolja veszített mozgásának egy részét. De a mozgás, melyet a golyó így nyer, sokkal csekélyebb annál, melyet átad, s e kettő közötti különbség a golyónak mozgásbeli vesztesége. Míg ezen állapot tart, addig a golyó hőmérséke folytonosan csökken s csökken mindaddig, míg a hőmennyiség, melyet átad, egyenlő nem lesz azzal, melyet felvesz. Ennek beálltával állandó a hőmérséke. így önök és valamely test között, mely előtt állanak s melynek hőmérséke egyenlő az önökével, folytonos a sugárcsere, habár nincs tudatuk arról, hogy hőt vesznek fel. Minden tömegnek valamennyi, felületbeli atómja kiküldi a maga hullámait, melyek keresztül hatolnak a velök ellenkező irányban mozgókon; s minden egyes hullám megtartja a maga egyediségét a többi hullámok szövevényében. Ha az átvett mozgás összege nagyobb mint az átadotté, megmelegedés a következmény; ha pedig az átadott mozgás összege nagyobb mint


235

az átvetté, akkor hűlés áll be. Ebben áll – a hullámelmélet nyelvén szólva – a Prevostféle "kicserélődés elmélete."

320. Foglalkozzunk most egy darab ideig a fény és a sugárzó hő visszaverődése között levő analogiának kisérleti megállapításával. Látták, hogy, midőn arczommal szemben állítottam fel a hővillanyoszlopot, egy tölcsér volt az oszlophoz oda erősítve, melyet elébbi kisérleteimben nem használtam. E tölcsér belül ezüstözött s arra való, hogy a sugarakat a hővillanyoszlop lapjára terelje s így a gyönge sugárzás hatását szaporítsa. Teszi pedig ezt a visszaverődés által. A helyett, hogy az oszlop mellett lövellnének el, amint sok közülök tenné, ha a visszaverő el volna távolítva, a sugarak az ezüstözött felületet érik s onnan az oszlop felé verődnek. A hatás szaporodását így lehet megmutatni. Az oszlopot, visszaverője nélkül, ide állítom az asztal végére, s négy vagy öt lábnyi távolságra a forró, de nem vörösizzó rézgolyót helyezem el. Mozgást a galvanométer tűjén bajosan vesznek észre. Most anélkül, hogy valamin változtatnék, a visszaverőt reá erősítem az oszlopra; íme, a tű azonnal 90 fokig halad s bebizonyítja, hogy a hatás szaporodott.

321. E visszaverődés törvénye tökéletesen azonos a fény visszaverődésének törvényével. Hadd fordítsak nehány pillanatot e tárgy közelebbi vizsgálatára. Nézzék e látszólag szilárd, világító hengert, mely villanylámpánkból ered s útját oly világosan jelzi a sötétté tett szoba porán. Ha úgy intézkedem, hogy a sugár e tükörre essék, a tükör visszaveri s ennek következtében a sugár most a terem padlását éri. A vízszintes sugár itt a bevetődő, a függőleges pedig a visszavert sugár; s a fénynél – sokan tudják ezt önök közül – az a törvény, hogy a bevetődés szöge egyenlő a visszaverődés szögével. A bevetődő és a visszavert sugárnak egymással képezett szöge ez esetben 90 fokú, s ilyenkor a két sugár 45–45 fokú szöget képez a tükör felületére állított merőleges vonallal.


236

72-ik ábra.

322. Az asztalnak E (72. ábra) szögletére állítom a villanylámpát, az asztal mögé L tükröt, magára az asztalra pedig, a mint látják, egy nagy körív ab van rajzolva. A tükörre egy hosszú, egyenes lécz van erősítve, mely mutatóul fog szolgálni s egyúttal a tükör forgatására is, a mi lehetséges, mert a tükör karikákon nyugszik. A szemközt ülők láthatják, hogy a lécz egyenes vonalba esik a tükörben látható képével, tehát merőleges a tükör síkjára. Az ív a középvonaltól jobbra és balra tíz-tíz egyenlő részre van osztva, a jelzés E mellett kezdődvén zérussal s így haladván tovább az ív mentében a 20-al jelölt fokig. A léczet először úgy állítom, hogy a lámpából kiinduló sugár vonalában feküdjék. A sugár most a tükörre esik, merőlegesen találja s mint látják, bevetődése vonalában verődik vissza. Most az 1-esre fordítom a pálczát; íme látják, a visszavert sugár végig megy az asztalon s metszí a 2-est; a kettesre fordítom, a sugár a 4-en áll; hármasra fordítom, a sugár 6-on áll; ötösre fordítom, a sugár 10-en áll; a tizesre fordítom s a sugár most a 20-on áll. A bevetődő és a visszavert sugár között, középett foglalok állást; kinyujtom karjaimat; újjaim hegyével érintem a két sugarat: az egyik épen annyira fekszik a merőlegestől bal felé, mint a másik jobb felé. A bevetődés szöge egyenlő a visszaverődés szögével. Egyúttal azt is bebizonyítottuk, hogy a sugár kétakkora gyorsasággal mozog, mint a mutató. A


237

visszavert sugár szögsebessége – így szokták ezt kifejezni -kétakkora mint a sugarat visszaverő tüköré.

323. Azt már látták, hogy e fehérizzó széncsúcsok bőven sugározzák a sötét sugarakat – tiszta hősugarakat, melyeknek nincs semmi világító erejök. Most meg akarom mutatni, hogy ezen, a lámpából kiinduló hősugarak tökéletesen a fény-sugarak törvényeit követik. Itt van egy darab fekete üveg, oly fekete, hogy át nem látni rajta, bárha a villanylámpa felé, vagy épen a delelő nap felé tartjuk is. Ha a lámpa elé állítom, észreveszik, hogy a sugárnyaláb egyszerre eltűnik. Ez üveg minden fénysugarat elmetsz, de a lámpa sötét sugarainak – különösnek találhatják – jóformán átlátszó. Most megszakasztom az áramot s így eloltom a fényt; ez meglévén, hővillanyoszlopomat az asztalra fektetem és pedig a 20-al jelölt fokra, melyre az imént a fénysugár esett. Az oszlop közlekedik [össze van kötve] a galvanométerrel, melynek tűje most a zéruson áll. Újra meggyujtván a lámpát, fény ugyan nem jelenik meg, de a galvanométer tűje a sötét sugarak hatása következtében egészen a 90-ik fokig halad. Ha az oszlopot mostani állásából jobbra vagy balra eltolom, azonnal csökken a tű elhajlása; a hősugarak tökéletesen a világítók nyomain járnak s e szerint a bevetődés szöge náluk is egyenlő a visszaverődés szögével. Ha ismétlem a fénynyel elébb tett kisérleteket, s a mutatót egymásután 1, 2, 3, 4, 5 és i. t. jelölt fokra tolom, kitűnik, hogy a visszavert sugár szögsebessége a sugárzó hőnél is kétakkora mint a tüköré.

324. Ugyanezen törvényt követi a tűz melege. Ezen ónlevél nem valami czifra visszaverő; de czélomnak megfelel. Az asztal végén áll a hővillanyoszlop, a másikon pedig az ón-visszaverő. A galvanométer tűje most a zérusra mutat. Úgy fordítom a visszaverőt, hogy a reá eső hő az oszlop felé legyen kénytelen sugározni. Ime, a hő most találja a készüléket: a tű azonnal jelzi megérkezését. Tessék megfigyelni a tűz, a visszaverő és az oszlop állását; látják, hogy a bevetődés szöge egyenlő a visszaverődés szögével.


238

325. E kisérleteknél azonban a hő fénynyel van, vagy volt kapcsolatban. Hadd mutassam meg, hogy ama törvény oly sugaraknál is helyt áll, melyek valóban sötét testekből áramlanak ki. Itt van e sötétvörös izzásig hevített C (73. ábra) rézgolyó; ha pillanatra vízbe mártjuk, fénye tökéletesen elalszik, de a golyó még meleg marad és sugárzó hőt még mindig bocsát ki. Felteszem e gyertyatartóra, hogy alá legyen támasztva. P oszlopom tölcséres visszaverőjét C-től elfordítván, az oszlopot úgy állítom, hogy közvetetlenül a golyónak egyetlen egy sugara se érhesse. A tű a zéruson marad. MN ónlevelet úgy állítom, hogy felületének egyik pontjától a golyóhoz vont vonal ugyan oly szöget képezzen az ónvisszaverő síkjára bocsátott merőlegessel, a milyet ezzel az oszloptól ugyanazon ponthoz vont vonal képez. A kúpos visszaverő tengelye ez utóbbi vonalban fekszik. A golyó sugarai, úgy a mint a törvény kívánja, visszapattannak a visszaverő felületéről és az oszlopot érik; látják a tűnek erre bekövetkezett gyors mozgását.

73-ik ábra.


239

326. A golyónkból kiáramló hősugarak egyenes vonalokban haladnak át a téren, úgy, mint a fénysugarak; s erősségük e közben ugyanazon törvény szerint fogy, mint a fény erőssége. Igy C golyó, mely az oszlop tőszomszédságában 90 fokra hajtja a galvanométer tűjét, 4 láb és 6 hüvelyknyi távolságban alig mutat észrevehető hatást. Sugarai minden oldal felé szétszóródnak s csak kevés éri el közülök az oszlopot. Most azonban e 4 láb hosszú óncsővet (74. ábra AB) állítom be a golyó és az oszlop közé. A cső belül fényesre van csiszolva, tehát alkalmas a visszaverésre; s azon sugarak, melyek ferdén találják felületét, egyik oldalról a másikra veretnek vissza s így jutnak az oszlophoz. Látják a hatást: a tű, mely az imént nem mutatott észrevehető hatást, most gyorsan halad egészen a gátakig.

74-ik ábra.

327. Eleget időztünk már a sugárzó hőnek sík felületekről való visszaverődésénél; forduljunk egy pillanatra a görbe felületeknél történő visszaverődéshez. E homorú (MN 75-ik ábra) tükör ezüstözött rézből készült. A meleg B rézgolyót 18 hüvelyknyi távolságban állítom fel az oszloptól, melyről a kúpos visszaverő le van véve; a tűn aligha vesznek észre mozgást. Az MN visszaverő tükör alkalmas állásban, egy gyertya mögé téve, a gyertya sugarait összegyűjtené s fényhenger alakjában verné vissza. Igy gyűjti most össze s így veri vissza a B golyó által kibocsátott hősugarakat. Ter-


240

mészetes, hogy e sötét hősugarak nyomait nem láthatják úgy, mint a világítókéit, de a galvanométer elárulja hatásukat; íme, a készülék tűje 90 fokra siet.

75-ik ábra.

328. Egy pár sokkal nagyobb tükör van most önök előtt, melyeknek egyike domború felületével az asztalon fekszik. E tükörnek olyan a görbültsége, hogy a gyujtópontjába tett világító tárgynak szétágazóan reá eső sugarait egyközűen veri vissza fölfelé. Megteszem e kísérletet: a villanyfényes széncsúcsokat beállítom a gyujtópontba; együvé húzom s azután kissé eltávolítom egymástól; a villanyfény ráesik a tükörre, a tükör pedig a teremnek megvilágított pora által jelzett függőleges, ragyogó hengert vet fölfelé. Ha e kisérletet megfordítanók s egyközű sugárnyalábot vezetnénk a tükörre, a tükör visszaverné a nyaláb sugarait és gyujtópontjába terelné azokat össze. Ezt is megtehetjük a padlásra függesztett tükör segélyével. Ha e függő tükröt felhuzzuk úgy, hogy 20 vagy 25 láb magasan álljon az asztal fölött, akkor az imént a padlásra esett sugarakat felfogja. A felső tükör gyujtópontjában darabka olajozott papiros függ, hogy láthassák: mint gyülnek össze a sugarak a gyujtópontban. Észreveszik, mily


241

élénken meg van most a darabka papiros világítva; nem az alulról jövő, közvetetlen sugarak világítják meg, hanem azok, melyeket a tükör visszavert s összegyűjtött.

329. Valószinüleg sokan ismerik önök közül a fénynek rendkívüli hatását a chlór- és hydrogénből álló keverékre. E hatást egy új módon akarom megmutatni. Ez átlátszó kollodiumgömbben ily gázkeverék van. Lebocsátván a felső tükröt, a gömböt egy a tükörre erősített horogra akasztom, úgy, hogy most a gyujtópontban lebeg. A tükröt (76. ábra) ismét felhuzzuk egészen a padlásig, s a széncsúcsokat, úgy, mint előbb, beállítom az alsó tükör gyujtópontjába. A mint a csúcsokat szélyeltolom, abban a pillanatban felrobbannak a gázok. Ne feledjék, hogy ez a fény hatása. A kollodium gyulékony anyag, s ebből azt következtethetnék, hogy a széncsúcsok melege gyujtotta meg a kollodiumot s hogy

76-ik ábra.


242

ez viszont meggyujtotta a gázokat. De íme lássák; míg beszélek, a gömb egyes rongyai hullnak le az asztalra. A világító sugarak hatástalanul mentek át a gömbön s robbanásra indították a gázokat; a gázok elégéséből eredő chlorhydrogénsav pedig megóvta a gyulékony burkot az elégéstől.

330. A tükröt ismét lebocsátom s más gömböt függesztek a gyujtópontjába; hydrogén és oxygénből álló keverék van benne. E keverékre a fénynek nincs észrevehető hatása. Felhuzván a tükröt, az alsónak gyujtópontjába befektetem e vörös izzó rézgolyót. A tükör visszaveri s összegyüjti a hősugarakat, úgy, mint az előbbi kisérletben a világítókat. De a hősugarak a burokra hatnak, melyet szándékosan befeketítettem, hogy felfoghassa a hősugarakat. A hatás nem oly rögtönös, mint az előbbi volt; de íme, most megtörtént a robbanás, s a golyónak nyomait sem látják; a gyulékony anyag tökéletesen föl van emésztve.

331. A felső tükröt ismét lebocsátom s forró vízzel telt palaczkot függesztek a gyujtópontjába. A hővillanyoszlop az alsó tükör gyujtópontjában áll; felső lapját felfelé fordítottam, hogy a meleg palaczk közvetetlen kisugárzásának tegyem ki. Észrevehető hatást a közvetetlen sugarak elé nem idéznek. Most az oszlopot lefelé fordítom felső lapjával. Ha már most a hő és a fény egyenlően viselik magukat, úgy a palaczk hősugarainak, melyek a tükröt találják, e tükör gyujtópontjában kell összegyülniök. Látják, hogy ez csakugyan úgy van; a tű, melyet a közvetetlen sugarak észrevehetőleg meg sem mozdítottak, most egészen a gátakig csap. Az elhajlás iránya világos; a tű vörös vége önök felé mozog.

332. A forró vízzel telt palaczk helyére más palaczkot függesztek, melyben hideg keverék van. Ha oszlopomat az alsó tükör gyujtópontjába fektetem, s ha az oszlop felső lapja ismét egyenesen a felső palaczk felé fordul, észrevehető hatás nem fog mutatkozni. De ha lefelé fordítom, akkor a tű mozog. Figyeljék meg a mozgás irányát; a vörös vég felém hajlik.


243

333. Nem úgy tűnik-e a dolog elé, mintha a felső gyujtópontban függő test hideg sugarakat bocsátana ki, melyeket az alsó tükör összegyüjt épen úgy, mint előbbi kisérletünkben a hősugarakat gyüjtötte össze. A tények tökéletesen megegyeznek egymással s úgy látszik, hogy ép úgy jogunkban áll e kísérletből azt a következtetést vonnunk: hogy vannak hideg sugarak is, melyek összegyüjthetők, valamint az előbb a hősugarak létére és összegyűjtésére következtettünk. De a tulajdonképi tényállást, sokan önök közül, bizonyára már felfogták. Az oszlop meleg test; azon hőt, melyet a kisugárzásnál veszített, a felső, forró palaczktól nyert hőmennyiség, az előbbi kisérletben, nemcsak kiegyenlítette, de felül is multa. Most ellenkezőleg áll a dolog; azon hőmennyiség, melyet az oszlop kisugároz, túlnyomó ahhoz képest, melyet nyer s ennek következtében meghűl. A csere reá nézve nem előnyös; hőbeli vesztesége csak részben van visszapótolva, ennek pedig szükségképi következménye a galvanométer tűjének a hideget jelző elhajlása.


244

FÜGGELÉK A VIII. FEJEZETHEZ.

A csövekben égő gázok hangjáról. *

Nicholson Journal-jának 1802. évi első kötetében olvasható, hogy azon hangokat, melyeket a hydrogénnek csövekben való elégetése hoz létre, legelőször Olaszországban idézték elé. Dr. Higgings ugyanott megmutatja, hogy ő e hangokat 1777-ben fedezte fel, azt figyelvén meg, miként képződik a vízgőz üvegedényben, karcsú hydrogénáram lassú elégetése által. Chladni említi "Akustik"-jában, – 1802, 74. l. – hogy De Luc "Új eszmék a meteorologiáról" czímű művében beszél s magyarázatot is ad rólok, de helytelent. Chladni pedig megmutatta, hogy az ekként eléidézett hangok azonosak oly nyitott síp hangjával, melynek hossza egyenlő a lángot körülfogó cső hosszával. Sikerült is neki ugyanabban az egy csőben előállítani a cső hangjához az oktávát, egyszer pedig az oktáva quintjét. G. De la Rive a "Journal de Physique" 1802. évi folyamában megjelent értekezésében a vízgőznek váltakozó összehúzódására és tágulására vezeti vissza e hangokat, s ily módon igyekszik megmagyarázni keletkezésöket. Nézetét egy csomó igen szép és elmés kisérletre alapítja, melyeket hőmérői gömbökön hajtott végre. Faraday 1818-ban fogott e tárgyhoz ** s megmutatta, hogy e hangok eléidéztetnek akkor is, ha az üvegcsövet 100 C. foknál magasabb hőmérsékű lég környezi is. Hogy pedig nem a vízgőznek tulajdonítandók, ezt azon ténynyel bizonyította be, hogy szénoxyd elégése is idézhet elé ily hangokat. E hangokat Faraday egymásután következő robbanásoknak tulajdonítja, mely robbanásokat a kiáramló hydrogénsugárnak és a légkör oxygénjének időnkénti vegyülése okozza.

* Phil. Magaz. 1857. juliusi szám. John Tyndall, F. R. S.

** Journal of Science and the Arts vol. V, p. 274.


245

Hogy a hang magasságának a láng nagyságától való függését eddig észrevették volna, arról nincs tudomásom. E pontra akarom elébb a figyelmet irányítani.

Égő hydrogénsugarat 25 hüvelyk hosszú csővel borítottam le; az eléidézett hang alaphangja volt a csőnek.

12 1/2 hüvelyk hosszú csövet tévén ugyanazon láng fölé, a cső nem adott hangot.

A lángot a mennyire csak lehetett, kisebbítettem s leborítottam az utóbb említett csővel; tiszta dallamos hangot adott, oktáváját annak, melyet a 25 hüvelyk hosszú csővel nyertem.

Ugyane lángot leborítottam a 25 hüvelyk hosszú csővel; most már nem alaphangját adta, hanem ugyanazt, melyet a félakkora hosszaságú cső adott.

Ebből azt látjuk, hogy a gyorsaság, melylyei a robbanások egymás után következnek, a cső hosszától függ ugyan, de ahhoz még a láng nagyságának is van beleszólása; a hangot eléidézendő láng hosszának olyannak kell lennie, hogy vagy a csőnek mint egésznek, vagy a cső harmonikus részeinek rezgésével egyhangúlag robbanhasson. Egy 6' 9'' hosszú csővel a hangoknak oly sorát kaptam, melyeknél a rezzenetszámok 1, 2, 3, 4, 5-nek viszonyában állottak. Elértem pedig ezen eredményt úgy, hogy változtattam a láng nagyságát s a lángot különböző mélységig merítettem a csőbe.

E kisérletek megmagyarázzák a hangoknak több előadó által említett szeszélyes természetét. Mindamellett mindig el lehet érni, hogy a hangok tiszták és lágyak legyenek, csak a lángot kell úgy szabályozni, hogy megfeleljen a cső hosszának. *

Faraday úr kisérletei óta e tárgyról tudtommal csak a legújabb időkben bocsátottak valamit a nyilvánosság elé. A Poggendorff-féle Annálok [Évkönyvek] egyik utóbbi számában gróf Schaffgotsch érdekes kisérletet ír le, melyet Poggendorff tanár nehány megjegyzése tárgyává tesz. Hangot kapott közönséges világítógáz-áram elégetése által s azt találta, hogy a láng élénken izeg-mozog, mihelyt az ember a láng hangját énekli. Ezzel a láng izgése-mozgása annyira fokozható, hogy a láng el is alszik bele. Gr. Schaffgotsch nem írja le a feltételeket, melyek mellett a kisérlet sikerül, s épen e feltételek keresésében fáradozván, jutottam ama tények birtokába, melyek e rövid czikk legfőbb tárgyát alkotják. Megjegyzem még, hogy gr. Schaffgotsch eredményét biztosan

* Egy l4 1/2'' hosszú csővel és parányi gázsugárral hangot és ennek oktáváját állítottam elé anélkül, hogy a gázmennyiséget megváltoztattam volna. A láng képes volt saját méreteit megváltoztatni, mind a két hanghoz alkalmazkodni.


246

megkapjuk, ha úgy intézkedünk, hogy a gáz elég nagy nyomás alatt álljon és igen szűk nyiláson ömöljék ki.

Az első kisérletekre csúcsba futó sárgaréz gázégetőt használtam, 10 1/2 hüvelyk hosszút, körülbelül 1/20 hüvelyk átmérőjű felső nyilással; ha a szó a kellő hangot eltalálta, oly világos volt a csőben zengő gázláng ingadozása, hogy- több száz egyén egyszerre láthatta.

A zengő lánghoz nehány lábnyira szirénát helyeztem el s a készülék hangját lassanként magasabbra emeltem. Midőn a láng s a sziréna hangja a teljes egyhanghoz közeledett, a láng elkezdett remegni, fel s alá szökdelni a csőben. Az egyes szökkenések közötti időközök mind nagyobbak lettek, mindaddig, míg a tökéletes egyhang be nem állott. Ekkor a mozgás egy pillanatra megszűnt, de újra rákezdődött, midőn a sziréna hangja tovább emelkedett. A szökdelés mind gyorsabb és gyorsabb, végre oly gyors lett, hogy többé már nem lehetett megkülönböztetni.

E kisérlet mutatja, hogy a lángnak gr. Schaffgotseh által észrevett szökdelése azon hanglebegések optikai kifejezése volt melyek a tökéletes egyhang határán innen és túl mindig bekövetkeznek. Észre lehet venni, hogy e lebegések pontosan összeegyeznek a láng kinyúltával és összehúzódásával. E lebegések táján innen és túl a sziréna hangja nem idézett elé látható mozgást a lángban. Ami a szirénára nézve áll, áll az emberi hangra nézve is.

Mialatt így ismételtem és módosítottam e kisérleteket, egy ízben legnagyobb meglepetésemre, azt vettem észre, hogy a csőben némán égő láng, amint szavammal a cső hangját csak véletlenségből eltaláltam – a láng egyszerre dallani kezdett. Ujjamat a cső végére téve, elnémítottam a dallamot, s midőn ez után az elébbi kisérletet ismételtem, ugyanaz volt ismét az eredmény.

A szirénát úgy állítottam a láng mellé, mint elébb. A láng nyugodtan égett a csőben, de midőn a készülék legmélyebb hangjából kiindulva, azt mind magasabbra emeltem, abban a pillanatban, melyben a sziréna hangja a gázlángot körülfogő csőnek hangját érte el, hirtelen kinyúladt; megkezdte dallását s folytatta, midőn a sziréna már meg is szűnt zöngeni.

A fenn leírt gázégetővel és 12'' hosszú, 1/23/4 belső átmérőjű csövei ezt az eredményt könnyen és biztosan el lehet érni. A csőhöz tartozó hangnál magasabb vagy mélyebb emberi hang nem idéz elé látható hatást; a szó hangmagasságának a hallható hanglebegések táján kell feküdnie.

Változtatván a cső hosszát, az eléidézett hangot is megváltoztatjuk, s e szerint kell szavunkat is módosítanunk.


247

Hogy a láng remegése, melyről az imént szólottam, tökéletesen összeegyez a hanglebegésekkel, azt igen jól meg lehet mutatni oly villával, mely egyhangú a csővel. Ha a villát úgy terheljük, hogy ez által a lánggal való teljes egyhangjából kissé kizavarjuk, ez után megütjük és a láng közelébe hozzuk, ugyanazon időközökben látjuk a szökdelést, melyekben a hang lebegéseket halljuk. Ha pedig a hangvillát együtt zengő korsó vagy palaezk fölé tartjuk, ezer ember láthatja egyszerre a szökdelést és hallhatja a hanglebegéseket. Változtatván a villa terhét, vagy módosítván kissé a lángot, megváltoztatjuk a gyorsaságot, melylyel a lebegések egymást követik, de a szökkenés mindig ugyanabban a pillanatban éri a szemet, melyben a hanglebegés a fület.

A hangvillával ugyanazokat az eredményeket kaptam, mint az emberi szóval vagy a szirénával. Rezgő hangvillát neki megfelelő cső fölé tartván, az ebben levő néma gázláng azonnal megzendült. Sorban vettem a csöveket 10 1/2-től 29 hüvelyk hosszúságig – s mindig sikerrel. A következő kisérletet lehetne tenni: a skála hangjait eléidézni képes csövek sorban állanak és alkalmas gázlángokat borítanak; csönd uralkodik. Egy zenész 20 vagy 30 rőfnyi távolságban eljátszsza a skálát valamely erős hangszeren. Az egyes hangok szavára azonnal megszólalna a megfelelő esőben égő gázláng.

Meg kell azonban jegyeznem, hogy az általam használt lánggal, ha 11 vagy 12 hüvelyk a cső hossza, a kisérlet könnyen megtehető ugyan, de ha a csövek hosszabbak, már akkor bajosabb a lángot meggátolni abban, hogy önmagától, azaz külső indítás nélkül is, meg ne zendűljön.

A fő pont, melyre ügyelni kell, a következő. Hogy a láng, mondjuk 12 hüvelyk hosszú csőben, a legnagyobb erősséggel zönghessen, egy bizonyos, határozott állást kell elfoglalnia. Ha a csövet feljebb emeljük, úgy, hogy a láng kevésbbé nyúljék belé, csökkentjük a hang erősségét s végre oly A pontot érünk el, melyen a zöngés egészen megszűnik. E pont körül, egy bizonyos távolságig nyugodtan és csöndesen fog a láng égni, a meddig tetszik; de megzendül, mihelyt szavunkkal felgerjesztjük.

Ha a láng igen közel van az A ponthoz s ha emberi szó vagy a hangvilla hangja felgerjeszti, egy ideig felelni fog, az után elhallgat.

Ezen elhallgató pontnál kissé feljebb, ha nem gerjesztjük, nyugodtan ég; de ha zöngésre birtuk, tovább is zöng. Ilyen, a külső behatások iránt nem nagyon érzékeny lánggal, képes voltam az eddig leírt hatást megfordítani s a zöngést szavammal vagy a villával, tetszésem szerint elnémítani, és pedig a láng kioltása nélkül.


248

Azt találtam, hogy az ily lángot engedelmessé lehet tenni a parancs iránt; zöngött és elnémult, a mint a kisérlettevőnek tetszett.

A kéz összecsapása, felrobbanás, a lángot körülfogó csőnek rázása, a nem helyes hang éneklése – mindez eredménytelen, ha a berendezés jól el van találva. Kétséget nem szenved, hogy e megzavaró módok mindegyike érdekli a lángot, de a löketek nem sommázódnak úgy, mint midőn a cső hangja rezzenti meg. Úgy látszik, hogy a láng épen úgy, mint talán a dobhártya is, egyes lökések iránt süket; s hogy úgy, mint ennél, sommázódniok kell a löketeknek, hogy kellő mozgást létesítsenek. Ha két villa között csak fél hang a különbség, ez már elegendő, hogy az egyik zöngésre bírja a lángot, a másik pedig képtelen legyen e hatásra.

Azt mondottam, hogy szavunkat a lángot befogó cső hangjának magasságára kell emelni: helyesebben mondva, azon hangig, melyet a láng ad zengése közben. E hang valamivel mindig magasabb a lángot befogó cső hangjánál, s ennek így is kell lennie a rezgő légoszlop magasabb hőmérséke miatt. Valamely nyilt cső például, mely a föléje tartott villa hangját leginkább erősíti, e hangnál magasabbat ad, ha zengő lángot vesz körül. Jóval hosszabbnak kell a csőnek lennie, hogy az utóbbi hangot adhassa.

Mi már most a lángnak mivolta, mialatt zöng? Ez a legközelebbi kérdés, melyre röviden figyelmeztetni kivánok. Puszta szemmel nézvén a lángot, úgy látszik, hogy változatlan; de vajjon valóban változatlan-e? Ha felteszszük, hogy minden lökéssel a lángnak physikai változása jár, e változást a puszta szem nem vehetné észre, mert erre nagy a gyorsaság, melylyel a löketek egymás után következnek. Folytonosnak látszanék a láng fénye ugyanazon oknál fogva, melynél fogva a vízsugárnak megzavarodott része kapcsolatosnak látszik, pedig alkalmas eszközökkel be lehet bizonyítani, hogy a vízsugárnak e része különvált csöppekből áll. Ha a láng képét gyorsan végigmenesztjük a reczehártya különböző részein, az így lerajzolódott kép jellegében nyilvánúlni fognak a periodikus löketeket kisérő változások.

Vettem egy 3' 2'' hosszú s körülbelül 1 1/2'' belső átmérőjű csövet, s olajképző (közönséges gáz is megteszi) gáznak kis lángja fölé állítván, a csőnek alaphangját kaptam. Midőn fejemet ide-oda mozgattam, a láng egy csomó különböző képre oszlott szét. A képeknek egymástól mért távolsága fejem mozgásának gyorsaságától függött. E kisérlet sötétté tett eléadó terembe való. 6' 9'' hosszú csövet s nagyobb lángot alkalmazván, még könnyebb volt elérnem a képek elválását.

Elérjük ezen eredményt úgy is, ha szinházi látó csövet ide-oda mozgatunk a szemünk előtt.


249

Legkényelmesebben figyelhetjük meg mégis a lángot tükör segélyével; látható így, vagy magában a tükörben, vagy valamely ernyőre vetve.

Egy hüvelyk hosszú, közönséges gázláng elé 33 centiméter gyútávú lencsét állítottam, a láng mögé pedig papiros ernyőt függesztettem fel, mintegy 6 vagy 8 lábnyi távolságban. A lencse mögött kis tükör állott, hogy a lencsén átment fényt felfogja s visszavesse az ernyőre. Ha a lencse helyesen volt beállítva, a lángnak megfordított, éles képe jelent meg az ernyőn. Midőn a tükör mozgott, a kép félretolódott s ha eléggé gyors volt a tükör mozgása, úgy a kép, a reczehártyára gyakorolt benyomás tartósságánál fogva, szakadatlan fényszalagot rajzolt. A tükröt megállítottam s, a lángot a 6' 9'' hosszú csővel borítottam le. A láng abban a pillanatban, melyben zöngeni kezdett, megváltoztatta alakját, de képe ez után is élesen körvonalozva maradott az ernyőn. A tükör mozgása közben most már egészen más eredmény jött létre: szakadatlan fényszalag helyett a zengő láng külön-külön képeinek sora volt látható. E képeknek egymástól való távolsága a mozgás sebessége szerint változott; s természetes, hogy a visszaverő alkalmas forgatása mellett a képek gyűrűt képeztek. E kisérlet igen szép és sötét teremben nagy közönségnek is megmutatható.

Még következőképen módosítottam e kisérletet: háromoldalú fahasábnak oldallapjait derékszögű tükörüveg-lemezekkel fedvén be, a hasábot egy szálra függesztettem fel úgy, hogy tengelye függélyesen állott lefelé. Sodorván a szálat, a hasáb forgásba került s mert úgy függött, hogy három oldala egymás után felfogta a lángból eredett és az előtte álló lencsén keresztül ment sugarakat: a képeket rávetette az ernyőre. E képek a mozgás kezdetén csak kissé voltak elválasztva, de mind jobban elváltak egymástól, a mint a gyorsaság a maga maximuma felé közeledett. Ezen túl ismét összébb kerültek s végül fényes csipke-fajtába olvadtak össze. A szál visszasodródásánál a hatásoknak ugyanazon sora állott be, csak a mozgás volt ellenkező irányú. E kisérleteknél a csőnek azon fele, mely az ernyő felé fordúlt, lámpakorommal volt bevonva; a gázláng sugarai tehát közvetetlenül nem érhették az ernyőt. *

* Midőn e kisérletek már meg voltak téve, Wheatstone úr a következő helyre volt szíves figyelmeztetni, mely azt bebizonyítja, hogy, a zengő lángok megfigyelése kedveért, forgó tükröt ő már előbb használt: "hydrogén-gáz lángja, ha szabad levegőben ég, szakadatlan kört mutat a tükörben; de ha hangot ad valamely esőben, a fényerőségnek szabályos megszakadásait lehet észrevenni. E megszakadások lánczforma külsejűek s a lángnak, a zengő légoszlop rezgésével lépést tartó, összehuzódását és kitágulását ábrázolják." (Phil. Trans. 1834, p. 586.)


250

De milyen a láng állapota két-két kép közötti időközben? A közönséges gáz, vagy az olajképző gáz lángja a benne izzó szénrészecskéknek köszöni fényét. Ha a fénylő gázláng felé fúvunk, hangot hallunk, valóságos kis robbanást; s az ilyen szuszszal eltünővé tehetjük a fényét. Viharos éjszakákon, a kirakatok mellett égő és szélnek kitett lángok gyakran elsötétülnek s kék lánggal égnek. Hasonlóképen megfoszthatja ragyogó fényétől az égő széngázt a közönséges forrasztó-cső. Ebből azt következtettem, hogy minden egyes robbanás beálltával, melynek ismétlődése adja a zenei hangot, oly tökéletessé vált az elégés, hogy a lángban lévő valamennyi szilárd szénrészecskét felemésztett. Azt is gyanítottam azonban, hogy az ernyőn levő képek, ha közelebbről megvizsgáltatnak, kékszínű közök által lesznek egybekapcsolva, melyek halaványabbak, hogy sem a vetítéskor észrevehetők lennének. És sok esetben ez csakugyan így is volt.

A következő eredményre azonban nem voltam elkészülve: olajképző gáznak lehetőleg kis lángja fölé 3' 2'' hosszú csövet állítottam; zöngése közben a láng kinyúlt, fényének egy részét elvesztette, de ragyogó maradt egészen a csúcsáig; a mozgó tükörben gyöngysorhoz hasonló, gyönyörű fényvonal gyanánt tünt elé; minden gyöngy előtt kis, világító csillag állott, a csillag mögött pedig pompás kék fényű pont. E pont előtt és után, a mennyire a dolgot megitélhettem, tökéletesen sötét volt a tér a legközelebbi fényes csillagig. Ha ráérek, közelebbről meg fogom e tüneményt vizsgálni; de a mennyire a dolgot eddig megitélhetem, a láng csakugyan a zengő lökésekkel összhangzásban oltatott el és gyujtatott meg.

Ha néma, de emberi hanggal az imént leírt módon gerjeszthető láng csőben ég, s ha a mozgatott tükörben eléidézett, szakadatlan fényes vonalát szemléljük, e vonal abban a pillanatban, melyben szavunkat a kellő hang magasságáig emeltük, ragyogó gyöngyök sorára bomlik szét. Ez oly kisérlet, melynél csinosabbat nem ismerek. E kisérletnél meglehetős távolságban állhatunk a lángtól s hátat is fordíthatunk neki.

Az is igen érdekes, ha megfigyeljük a változásokat, melyek a gyöngysoron akkor állanak be, mikor oly hangvillát tartunk a láng csöve fölé, mely hanglebegéseket adhat a lánggal. Lehet a hangvillát együttzengő palaczk felett is tartani s ezzel együtt a cső mellé állítani. Ezen eredmények részletesebb leirásába nem akarok bocsátkozni. Úgy hiszem eleget mondtam, hogy a kisérlet-tevőket e hatások ismétlésére indítsam, melyeket ha maguk szemlélhetnek, nagyobb lesz örömük annál, melyet leirásommal szerezhetnék nekik.


251

Hangtani kisérletek. *

(Gr. Schaffgotsch értekezésének fordítása.)

Mind a két végén nyitott üvegcső, ha szánkkal bele fúvunk gyöngén, de világosan adja alaphangját, azon legmélyebb hangot, mely neki, mint nyitott orgonasípnak megfelel. Ha nyilásainak egyikére tenyerünkkel ráütünk s kezünket hirtelen elrántjuk, egymás után két hangot ad, először a fedett orgonasíp alaphangját, utána pedig az imént említett – a nyitott orgonasíphoz való, egy oktávával magasabb hangot. Megmelegítvén a csővet, ezen alaphangok, melyek közül csak a magasabbról lesz szó, mint tudva van, magasabbak lesznek; ezt azonnal észre vehetjük, ha kivülről hevített, vagy benne égő gázláng által megmelegített csövet megfúvunk. 242 m.m. hosszú, 20 m.m. tágas cső, például, egész hosszában hevítve s megfúva, még a vörös izzás beállta előtt, nagy terczczel magasabbra emelt hangot ad, két vonásos gisz-t t. i. két vonásos e helyett. Ha oly gázláng ég a csőben, melynek hossza 14 m.m., alsó szélessége pedig 1 m.m., hangja két vonásos fisz-re emelkedik. Ugyane láng 273 m.m. hosszú, 21 m.m. tágas üvegcső hangját két vonásos d-ről két vonásos e-re emeli. E két, ez után röviden E csőnek és D-csőnek nevezendő cső szolgált a következő kisérletek közben. E kisérleteknek csak az a czéljuk, hogy egy ismeretes és legkevésbbé sem meglepő tény feltűnő módon tétessék szemlélhetővé. A tény pedig ez: valamely csőnek légoszlopa zengő mozgásba kerül, ha kivüle megzendül a cső alaphangja, vagy az ehhez közel rokon hang, például az oktáva. A légoszlop rezgéseinek jelenlétét füstoszlop, gázáram és gázláng tette észrevehetővé.

1) Parázsló, füstölgő viaszgyertya a függőlegesen tartott E-cső alatt áll; a füst egyenletes fonal gyanánt vonul át a csövön. Ettől 1,5 méternyi távolságban valaki az egy vonásos e-t énekli. A füst fodrozódik s úgy látszik, hogy egy része a csőnek felső, más része pedig az alsó nyilásán röpíttetik kifelé.

2) Két gázégető, közel egymáshoz, ugyanazon gázvezető csővel áll kapcsolatban. Mind a kettőnek 1–1 m.m. a nyilása, mind a kettőből gáz áramlik kifelé; az egyik alulról a D-csőnek mintegy ötöd részeig nyúlik be a csőbe, a másikon 3 m.m. magas gázláng ég. 1,5 m. távolságban egy vonásos d-t énekelnek; a gázlángocska azon-

* Poggendorffs Annalen 101. kötet, 471. lap, I-ső szakasz.


252

nal vastagabb és magasabb lesz, és következéskép növekszik a térfogata; a külső égetőből tehát ez alatt nagyobb gázmennyiség áramlik ki, s ez csak úgy magyarázható, hogy a cső belsejében lévő égetőből kiözönlő gázáram csökkentve van.

3) 1 m.m. nyilásu gázégető csúcsa alulról vagy 80 m.m.-nyire benyúlik a D-csőbe s 14 m.m. hosszú gázlángot táplál. 5,6 m. távolságban egy vonásos e énekeltetik; a láng azonnal elalszik. Ugyanez áll be, ha a távolság 7 m., a láng magassága 10 m.m. s ha az énekelt hang egy vonásos disz.

4) Közelről a gisz hang is eloltja az utóbb említett lángot. Tapsolás, széktolás, nyitott könyv becsapása s más ilyes zaj nem gyakorol efféle hatást.

5) 0,5 m.m. nyilásu gázégető csúcsa alulról 60 m.m.-nyire nyúlik be a D-csőbe s 3 m.m. egészen 3,5 m.m. átmérőjű gömbidomú gázlángocskát táplál. A gázcsapot lassanként fordítván, mind jobban korlátozzuk a gázkiömlést. A láng rögtön és pedig jóval kinyúlik s keskenyebbé válik, megközelíti a henger alakját, egészen kékre festődik, a csőben pedig éles, két vonásos d zendül meg; beállott a chemiai harmonikának nevezett, 80 év óta ismeretes tünemény. Még tovább fordítjuk a csapot, a hang még erősebb lesz, a láng hosszabb és keskenyebb – végre elalszik.

A kis gázlángra az énekelt vagy valamely hangszerrel eléidézett d vagy egy vonásos d és u. t. ép úgy hat, mint a gáz kiömlésének korlátozása. Megjegyzendő, hogy a láng annál érzékenyebb, mennél kisebb s mennél mélyebben nyúlik az üvegcsőbe.

6) A D-csőben égő láng 2 egészen 3 m.m. hosszú; 16,3 méternyi távolságban egy vonásos el énekeltetik. A láng azonnal felölti a szokatlan alakot, a csőben megzendül a két vonásos d s tovább is zeng.

7) Az elébbi kisérletbeli két vonásos d megzendül. Közelben erős hangon énekli valaki az egy vonásos d-t; a láng túlságosan kinyúlik és elalszik.

8) A láng csak 1,5 m.m. hosszú; egy vonásos d-t énekelnek. A láng csak pillanatra zendül meg két vonásos d-ben (néha talán magasabb d-ben is) és azonnal elalszik. Hatnak e lángra még valamely szabályozható ajaksípnak különböző d-i is, a harmoniumnak contra D-je, D-je, d-je, egy vonásos és két vonásos d-je; e hatalmas hangszernek azonban egyetlen cisz-e vagy disz-e sem hat. Az úgynevezett gyermekklarinét-nek három vonásos d-je is hat, de csak egészen közelről. Az énekelt hang is hat, ha belélegzés által keletkezett (ez esetben két vonásos d); vagy ha a száj el van a lángtól fordítva.


253

9) Egészen közelről az énekelt g is hat.

A zajnak is van befolyása, de nem mindeniknek; néha a legerősebb és a legközelebbi sincs hatással; világos, hogy azért, mert a gerjesztő hangot nem foglalja magában.

10) A láng nyugodtan ég a D-csőben; hossza vagy 2,5 m.m. A mellék szobában, melynek nyitva az ajtaja, egy széknek mind a négy lábával egyszerre toppantunk a deszka-padlóra. Azonnal beáll a chemiai harmonika tüneménye. Természetes, hogy egészen kis láng csak pillanatig zöng; a székkel okozott zaj eloltja. A megütött tamburin is hat néha, de nem mindig.

11) A láng zengve ég a D-csőben; a csövet feljebb emeljük mind addig, a míg ezt úgy tehetjük, hogy a láng közönséges állapotába vissza ne essék. 1,5 m. távolságban éneklik az egy vonásos d-t, erősen és rögtönösen meg-megszakítva. A harmonika hangja elnémul, a láng nyugodt és el nem alszik.

12) Ugyanaz történik, ha tenyerünket a cső felső nyilása felett, annak tő szomszédságában legyezgetve mozgatjuk, s ekként hatást gyakorlunk a cső léghuzamára.

13) A D-csőben két gázégető áll szorosan egymás mellett; az egyik, melynek 0,5 m.m. a belső átmérője, nyilásával 5 m.m.-rel alább áll a másiknál, melynek 1 m.m. az átmérője. Gázáram ömlik mind a kettőből. Ezen áramok függetlenek egymástól, a szűkebb égetőbeli egészen gyönge s meggyujtva körülbelül 1,5 m.m. hosszú, nappal alig látható lánggal ég. 3 m. távolságban éneklik az egy vonásos d-t. Az erős áram azonnal lángra kap, mert az alatta égő lángocska kinyúlik s éri a hegyével. Ha a hangnak erős a behatása, a kis láng elalszik, s a láng tényleg átmegy az egyik égetőről a másikra. A gyönge áram nem sokára ismét meg szokott a nagy lángon gyúlni; s ha ezt magát kioltjuk, minden kész a kisérlet ismétlésére.

14) Ugyanazt az eredményt adja a székkel való toppantás vagy más efféle zaj. Belátható, hogy zöngével vagy zajjal ily módon, tetszésünk szerint nagy gázlángokat hozhatunk létre s mindenféle más mechanikai hatásokat eszközölhettink, feltéve, hogy súlyok által feszített szálat úgy húzunk a csővön át, hogy midőn a láng kinyúlik, a szálat meggyujtani kénytelen.

15) Meredten nézvén a chemiai harmonika lángjára s e közben gyorsan mozgatván fejünket jobbra és balra, szaggatott fénysávot látunk, a fénylő testek szakadatlan fényszalagja helyett. Különvált lángok állanak egymás mellett. Gyakran pedig fogazott és csipkézett idomokat látunk, kivált akkor, ha méterekre megy a csőnek, – és centiméterekre a láng hossza.


254

E kisérlet a szemnek mozgatása nélkül is nagyon könnyen sikerül, ha a lángot szinházi csövön át nézzük s a csőnek tárgylencséjét gyorsan ide-oda vagy körben mozgatjuk; épen úgy sikerül, ha a lángot hevesen rázott kézi tükörben szemléljük. Ez különben csak módosítása azon kisérletnek, melyet Wheatstone már régebben leírt és megmagyarázott s melyre óramű által forgatott tükör szolgált. *

* Bizonyára igazságom volt, hogy figyelmeztettem a közönséget ezen és az általam a nyilvánosság elé bocsátott értekezés hasonlóságára. Az értekezésemben leirt tényeket május 6-án és a következő napokon figyeltem meg, a feljebb előhozott eredményeket pedig Poggendorff tanár april 30-án közölte a berlini tudományos akadémiával. Schaffgotsch úr maga volt szíves értekezését nekem Chamouni-ba átküldeni, több hétre saját értekezésem megjelenése után; s addig mit sem tudtam arról, hogy az e tárgyra vonatkozó kisérleteit folytatta.

Dolgoztunk, függetlenül egymástól; a mennyiben azonban a leirt tünemények kettőnk között közösek, az elsőbbségnek minden érdeme Schaffgotsch grófot illeti. J. T.