IX. FEJEZET.

A TÁVOLSÁG SZERINTI CSÖKKENÉS TÖRVÉNYE. – A HANGHULLÁMOK HOSSZREZGESŰEK, A FÉNYHULLÁMOK HARÁNTREZGÉSŰEK. – KÜLÖNBÖZŐ TESTEK TÖMECSEI MIDŐN REZEGNEK, A MOZGÁSNAK KÜLÖNBÖZŐ MENNYISEGET KÖZLIK AZ ÉTERREL. – SUGÁRZAS: MOZGÁS KÖZLÉSE AZ ÉTERREL. – ELNYELÉS MOZGÁS ÁTVÉTELE AZ ÉTERTŐL. – A JÓL SUGÁRZÓ FELÜLETEK JÓL IS NYELNEK. – SZOROSAN RÁFESZÜLŐ GYAPJÚ-TAKARÓ KÖNNYÍTI A HŰLÉST. – AZ ARANYLEVÉL VÉDŐ BEFOLYÁSA – A TESTEK ATOMJAI BIZONYOS HULLÁMOKAT FELFOGNAK, MÁSOKAT ÁTBOCSÁTANAK. – ÁTLÁTSZÓSÁG ÉS HŐ-ÁTBOCSÁTÓSÁG – A HŐ-ÁTBOCSÁTÓ TESTEK GYÖNGÉN SUGÁRZANAK. – A SUGÁRZÓ HŐ MINŐSÉGÉNEK ÉRTELMEZÉSE. – AZ ELNYELETÉS NÉLKÜL ÁTMENŐ SUGARAK NEM MELEGÍTIK A KÖZEGET. – A VILÁGÍTÓ ÉS SÖTÉT SUGARAK VISZONYA KÜLÖNBÖZŐ LÁNGOKBAN.

334. A sugárzó hő erőssége a távolság szerint ugyanazon viszonyban csökken, mint a fény. Mi a fény csökkenésének törvénye? E négyzet-alakú papiroslap egy-egy oldalának két láb a hossza; kisebb négyzetté hajtom össze, olyanná, melynek egy-egy oldala csak egy láb hosszú. A villanylámpa 16 lábnyi távolságban áll az ernyőtől. E kettő között, épen középett, tehát 8 lábnyi távolságban tartom a papirosnégyzetet. A lámpa födetlen, kamrája nem fogja körül; lencsék nem terelik el sugarait; szabadon, egyenes vonalban iramodnak minden oldal felé. Az ernyőn látják a papirosnégyzet árnyékát. Megmérjük ezen árnyék határait; s kibontjuk a papirosnégyzetet, hogy ismét meg legyen az első nagy négyzetünk. A hajtásokon láthatják, hogy területe épen négyakkora, mint a kisebbé. Ha e nagy lapot az ernyőre tartom,


256

tökéletesen elfödi azon területet, melyet elébb a kisebbnek árnyéka foglalt el.

335. A fénynek bizonyos mennyisége esett tehát a kis négyzetre, midőn ez középett függött, a lámpa és az ernyő között; s ugyanazon fénymennyiség most már, mivel ama négyzet el van távolítva, az ernyőnek négyakkora területén oszlik szét. De ha ugyanaz a fénymennyiség négyakkora területen oszlik szét, ezzel szükségképen negyedrésznyire meggyérül elébbi erőssége. Negyedrésznyire csökkentjük tehát a fényerősséget, ha a fényforrástól mért távolságot megkétszerezzük. Egészen hasonló kisérlettel bebizonyíthatnók, hogy háromszorozván a távolságot, kilenczedrésznyire csökkentjük az erősséget; s hogy négyakkora távolság mellett az erősség csak tizenhatodrésze az elébbi erősségnek; szóval: bebizonyíthatjuk így azon törvényt, hogy a fény erőssége épen úgy csökken, a mint a távolság négyzete növekszik. Ez nem egyéb, mint ama híres törvénynek, a "visszás négyzetek törvényé"-nek alkalmazása a fényre.

77-ik ábra.

336. De én azt mondottam, hogy a hő is ugyanazon törvény szerint csökken. Figyeljék meg a kisérletet, melyet önöknek most kivánok mutatni. Itt van egy keskeny ónedény


257

MN (77-ik ábra), melynek egyik oldala egy négyzetrőfnyi területű; s látják, hogy lámpakorom lepi el az egész lapot. Az edény tele van forró vízzel; ennek következtében e nagy felület sugárzó hő forrásává lesz. A p hővillanyoszlopra felteszem a kúpos visszaverőt, de nem azért, hogy mint visszaverőt használjam, mert fekete papirosból készült s tökéletesen a falaihoz illő bélést tolok belé. Ez pedig a ferdén reá eshető hőt nem hogy visszaverné, sőt ellenkezőleg valamennyi ferde sugarat tökéletesen lefog. Az oszlop kapcsolatban van a galvanométerrel s visszaverője oly közel áll e nagy, sugárzó felülethez, hogy az oszlop felülete körülbelül 6 hüvelyknyi távolságban van tőle.

337. A galvanométer tűje mozog; most állandóan 60 fokra mutat s ott is fog maradni mindaddig, míg a sugárzó felület hőmérséke állandóan ugyanaz marad. Most lassanként eltávolítom az oszlopot a felülettől; tessék megfigyelni a galvanométerre gyakorolt hatást. Természetesen azt fogják várni, hogy a mint az oszlopot visszavonom, úgy fog a hő erőssége is csökkenni s hogy megfelelően csökken majd a galvanométer tűjének elhajlása is. Az oszlop most kétakkora távolságban van, de a tű nem mozdul; háromakkora távolságban a tű még mindig veszteg marad. Négy-, öt-, tízszerezhetjük a távolságot, a tű megmarad a maga 60 fokú elhajlásán. Valóban, egészen úgy látszik, hogy az erősség semmit sem csökken a távolság növekedtével.

338. Első pillanatra úgy látszik, hogy e kisérlet megczáfolja a visszás négyzetek törvényének érvényességét a hőre nézve; Melloni pedig épen ebből bizonyította he, a lehető legelmésebb módon, e törvény helyességét. Követni fogom okoskodását. Tessék gondolni, hogy ez az üres kúp egész az oszlopig meg volna hosszabbítva. E meghosszabbítás körben metszené a sugárzó felületet s e kör az egyedüli része a felületnek, melynek sugarai elérhetik az oszlopot; valamennyi más sugarat lefog a kúpnak nem visszaverő bélése. Ha az oszlopot tovább tolom, hogy a távolságot megkétszerezzem,


258

akkor a meghosszabbított kúpnak és a sugárzó felületnek közös átmetszése oly kört foglal be, melynek épen négyakkora a területe mint az elébbi köré; háromakkora távolság mellett a sugárzó felület kilenczakkora s ha a távolság meg van tízszerezve, akkor a sugárzó felület meg van százszorozva. De az elhajlás állandósága azt bizonyítja, hogy a sugárzó felület nagyobbodását az erősség csökkenése tökéletesen semlegesíti; már pedig a felület a távolság négyzete szerint növekszik, a távolság négyzete szerint kell tehát a hő erősségének is csökkennie. E kisérlet tehát, mely ama törvénynek látszólag ellenmondott, épen e törvényi bizonyítja be a legegyszerűbb és a legdöntőbb módon.

338. a. Föntebb szólottam arról a meggyérülésről, melyet a fény szenved, ha nagyobb felületen oszlik szét. Ez azonban nem fejezi ki tisztán a valódi tényállást. Az erősség csökkenése mind a két esetben, úgy a fénynél, mint a sugárzó hőnél, valóságban mozgás csökkenése. A mint egy-egy hullám átmegy, minden egyes éterrészecske egy teljes ide-oda járást végez. Mozgása két határpontján egy pillanatra vesztegel, középett pedig, a két határpont között, legnagyobb a sebessége. A fény erőssége e legnagyobb sebesség négyzetével arányos. Egy-egy éterrészecske rezzenete hosszát a műnyelv a rezgés tágasságának (amplitud-nak) nevezi; s a fény erőssége e tágasság négyzetével is arányos. Be lehet pedig bizonyítani, hogy úgy a legnagyobb sebesség, valamint a tágasság visszásan aránylanak a kisugárzó ponttól mért távolsággal. E szerint tehát az e pontból eredő fény és hő erősségének is az e ponttól mért távolság négyzetével visszás arányban kell állania. E feladat különben az elméleti mechanika körébe vág.

339. Térjünk vissza egy pillanatra a sugárzó hőre vonatkozó alapképzeteinkhez. Eredete: az anyag végső részecskéinek mozgása, oly mozgás, melyet az éter átvesz és hullámokban terjeszt tovább. E hullámokban az éter részecskéi nem úgy rezegnek, mint a levegő részecskéi a hanghullámok-


259

ban; de az erősség mind a két esetben ugyanazon törvény szerint változik.* A levegő részecskéi ide-oda mozognak ugyanabban az irányban, melyben a hang terjed, az éter részecskéi is ide-oda mozognak, de harántosan (merőlegesen) azon vonalra, melyben a fény terjed. A levegő hullámmozgása hosszmozgás, az éteré harántmozgás. Az éterhullámok inkább hasonlítanak a vízhullámokhoz, mint a hangot előidéző léglöketekhez. Hogy ez így van, arra optikai tünemenyekből következtettek. Bizonyos azonban, hogy az éterben eléidézett háborgásnak a rezgő tömecs egyéniségétől is kell függenie; az egyik atóm mozgékonyabb lehet a másiknál; s azt épenséggel nem lehet várni, hogy egyetlen atóm oly nagy háborodást idézhessen elé, mint valamely rendszerben rezgő atómcsoport. Biztosan feltehetjük tehát, hogy ha különböző testeket megmelegítünk, e testek atómjai nem fogják, valamennyi esetben, egyenlő mértékben megrezdíteni az étert. Valószinű, hogy némelyek közülök a mozgásnak nagyobb mennyiségét közlik vele, mint mások; azaz némelyek bővebben fognak sugározni, mint mások; mert a sugárzás, szabatosan értelmezve, nem egyéb, mint a testrészecskék mozgásának közlődése az őket körülfogó éterrel, mely a mozgást tovább terjeszti.

340. Vessük most e nézetet a kisérlet próbája alá. E koczkaalakú edény (C, 78-ik ábra) Leslie-féle koczkának neveztetik azért, mert Sir John Leslie ily alakú edényeket használt a sugárzó hőre vonatkozó szép vizsgálataiban. A koczka ónból van; egyik oldallapja azonban vékony aranyréteggel van bevonva, a másik lapja ezüsttel, a harmadik rézzel, a negyedik pedig vizahólyagmázzal. Megtöltjük forró vízzel; mindig egyenlő távolságban tartjuk a P hővillanyoszloptól s négy lapját egymásután az oszlop felé sugároztatjuk. A forró aranyfelület, a mint látják, alig idéz elé elhajlást; épen oly hatástalan a forró ezüstfelület, valamint a rézfelület

* Vesd össze: "Tyndall on Sound" pag. 11.


260

is; de ha a mázos felületet fordítom az oszlop felé, a hő árama rögtön meggyarapszik s a tű egészen a gátakig halad. Ebből azt következtetjük, hogy a máz atómjai, mozgásra indíttatván a koczkában lévő forró víz által, valamely physikai oknál fogva több mozgást közölnek az éterrel, mint a fémek atómjai; más szavakkal, a máz jobb sugárzó mint a fémek. Hasonló eredményt kapunk, ha ezen agyag és ezüst theaedényt hasonlítjuk össze; forró vízzel meg van töltve mind a kettő; s íme látják, hogy az ezüstnek csak csekély a hatása, holott az agyagedény sugárzása oly bőséges, hogy a tű egészen a 90-ik fokig halad. Pléh- és üvegedényt megtöltvén forró vízzel, kitűnik, hogy az üveg részéről sokkal nagyobb a sugárzás, mint a pléh részéről.

78-ik ábra.

341. Gyakran hallottak a szinek befolyásáról a sugárzásra s valószinű, hogy egyúttal sok olyat, a mit a kísérlet nem igazol. E koczkának egyik oldallapja fehér festékkel van bevonva, a másik karminnal, a harmadik lámpakorommal, a negyedik mez nélkül maradt. Megtöltvén a koczkát forró vízzel s elébb a fekete felületet állítván szembe az oszloppal, a tű elhajlik s most állandóan 65 fokra mutat. A koczka forgatható asztalkán nyugszik, melynek segélyével a fehér


261

oldallapot fordíthatom az oszlop felé; a tű megmarad a maga elébbi állásában, bizonyságául annak, hogy a fehér felületnek épen oly bőséges a sugárzása, mint a fekete felületé. Most a vörös felületet fordítom az oszlop felé; változás a tű állásában be nem áll. A meztelen felületet fordítom oda: a tű azonnal visszafelé megy s ezzel a fémes felületnek csekélyebb sugárzását jelzi. Ugyan e kisérleteket ismételhetjük oly koczkával, melynek oldallapjait bársony födi, az egyiket fekete bársony, a másikat fehér, a harmadikat vörös. A hatás tökéletesen az, melyet az elébbi kisérletnél tapasztaltunk: a három bársonyfelület egyenlően sugároz, a fémes felületnek pedig gyöngébb a sugárzása. E kísérletek mutatják, hogy az ember testét takaró ruházat sugárzása független a ruházat színétől, valamint azt is, hogy az állat szőrének szine sincs befolyással a sugárzásra. Ezek azon következtetések, melyekre a sötét hőt illetőleg Melloni jutott. E tárgy vizsgálatát később jóval túl fogjuk vinni azon határokon, melyeken Melloni megállott.

342. Abból, hogy a bevont felület több mozgást közöl az éterrel, mint a meztelen, szükségképen következik, hogy a bevont edény gyorsabban hűl mint az, mely nincs bevonva. E két koczka közül az egyiket lámpakorom borítja, a másik fényes. Háromnegyed óra előtt mind a kettőbe forró vizet öntöttem, mind a kettőbe hőmérőt tettem. Akkor egyenlő hőmérséket mutatott mind a két hőmérő; most pedig két fok közöttök a különbség. Különböző tehát a két edény hűlésének gyorsasága s épen az hűl gyorsabban, melyet lámpakorom borít. E másik két edény közül az egyik fényes, a másik szorosan be van vonva flanellel. A beléjök tett hőmérők fél óra előtt egyenlő hőmérséket mutattak; most pedig a bevont edény hőmérséke két vagy három fokkal áll alább, mint a bevonatlané. Szokás a theaedényeket gyapjútakaróval melegen tartani; de a takarónak nagyon lazán kell odafeküdnie, mert ha szorosan simulna a theakazánhoz, úgy, hogy ez akadály nélkül, közvetlen érintkezés folytán; közölhetné vele melegét, akkor a takaró, a mint láttuk, növelné a hőbeli veszteséget,


262

melyet csökkentenie kellene; s így többet ártana, mint használna.

343. Az e tárgygyal kapcsolatos érdekes jelenségek sorában a legérdekesebbek egyike azon kölcsönösség, mely a testeknek az éterrel mozgást közlő vagyis sugárzó, és az étertől mozgást átvevő vagyis elnyelő képessége között áll fenn. Ami a sugárzást illeti, már összehasonlítottuk a lámpa-kormot és a fehér festéket a fémfelületekkel; most össze fogjuk hasonlítani ugyanezen anyagokat az elnyelőség szempontjából. E két óntábla MN, OP (79-ik ábra) közül az egyik OP fehér festékkel van bevonva, a másik bevonatlan maradt; szemközt és egyközűen állítom fel egymással a táblákat, úgy, hogy körülbelűl két láb legyen közöttök a távolság. Mindenik tábla széléhez egy-egy csíptető csavar van forrasztva; e csavarokat ab rézhuzal köti össze s így maguk a táblák is kapcsolatban állanak egymással. A táblák hátulsó

79-ik ábra.


263

lapjához, egyik végével oda van forrasztva egy-egy bizmútrudacska; a rudacskák másik végéhez, e-hez pedig rézhuzal van forrasztva. E rézhuzalok ismét csíptető-csavarokba végződnek; ezek pedig kapcsolatban állanak a G galvanométertől jövő huzal végeivel. Ebből beláthatják, hogy az egész szakadatlan lánczolatot alkot, melybe a galvanométer is be van iktatva. Már önök tudják, mire valók a bizmút-rudacskák. Ha meleg újjamat a bal oldalomon fekvő rudacskára teszem, azonnal megindúl a villanyáram, melynek útja a bizmúttól az ón felé vezet, azután a két táblát összekapcsoló rézhuzalon át a galvanométerhez, innen pedig azon ponthoz, melyből az áram kiindúlt. A galvanométer tűje nagy ívet fut meg; a vörös vég önök felé megy. Most a másik tábla hátulsó lapján lévő bizmútra teszem az újjamat; ennek következménye, mint látják, e nagy elhajlás az ellenkező oldal felé. Elvévén az újjamat, a forrasztás helye meghűl, a tű pedig ismét a zérus pontra tér vissza.

344. A két ónlemez között, tökéletesen a középen, áll ez a tartó, melyre melegített rézgolyót fogok tenni. A golyó mind a két tábla felé sugározza majd melegét, de a jobb oldal felé irányúlt sugarak a bevont felületre esnek, a bal felé irányúltak pedig a meztelen fémes felületet találják. Ha mind a két felület egyenlően nyeli el a sugárzó hőt, ha mind a kettő egyenlő könnyűséggel veszi át az éterhullámok mozgását, úgy a hátulsó lapon levő bizmút-forrasztáshelyeknek egyenlően meg kell melegedniök s az egyik semlegesíti a másikat. De ha az egyik felület többet nyel el, mint a másik, a galvanométer tűjének elhajlása lesz a következmény; s az elhajlás iránya jelezni fogja a többet elnyelő testet. A golyó most már a tartón van; s íme, a tűnek gyors és erős elhajlása arról tanúskodik, hogy a bevont felület az erősebb nyelő. Ugyane módon összehasonlítom az ónnal a lámpakormot és a mázt, s azt találom, hogy a két utóbbi sokkal többet nyel az elsőnél.


264

345. A legvékonyabb fémburkolat is nagyon meggátolja a testet a sugárzó hő elnyelésében. Itt van egy "aranypapiros"-levél – az arany rajta nem egyéb, mint igen vékonynyá vert réz, – a levél hátulsó lapját vörös higanyjodid födi. Sokan tudják önök közül, hogy a meleg e jodid vörös szinét szétrongálja és világos sárga színné változtatja. Lefektetem a levelet egy deszkára, szines, festett lapjával lefelé; a felső, fémes felületre pedig czifra idomban papirosdarabkák vannak ragasztva. E vörösizzó lapátot többször végigvezetem a levél felett; a lapát erősen sugároz a levél felé; de tudjuk, hogy sugarai nagyon különböző mérvben nyeletnek el. A fémes felület csak keveset nyel, de a papiros felületek mohón nyelik a hőt. Megfordítván a levelet, ime látják, hogy a jodid a fémes rész alatt semmit sem változott, a papirdarabkák alatt fekvőnek a szine ellenben egészen szét van rongálva, s ekként az alsó lapon azon idomoknak tökéletes másolata keletkezett, melyek a levélnek ellenkező felületére ragasztvák. Egy másik e fajta példáért Hill úrnak tartozom köszönettel. A 80-ik ábrában látható festett fadarab felé tüz árasztotta a maga sugarait. A fára aranypapirossal volt nyomva e szám: 338. A festék köröskörül felhólyagosodott, megpörkölödött; holott a számok alatt változatlan maradt úgy a festék, mint a fa. A vékony fémmez elegendő volt

80-ik ábra.


265

arra, hogy a hőnyelést meggátolja, a számok körül fekvő felületet pedig az elnyelőség dúlta szét.

346. A fényvivő éter betölti a csillagok közeit; nagy egészszé csatolja össze a világegyetemet; lehetségessé teszi a fénynek és erőnek kölcsönös kicserélődését a csillagok között. De e finom anyag még mélyebben behatol; körül fogja a szilárd és folyékony anyagok egyes atómjait. Az átlátszó testek azért ilyenek, mert atómjaik és az éter oly kapcsolatban állanak egymással, hogy a fényt nemző hullámok átmehetnek rajtok a nélkül, hogy mozgásuk az atómokra át vivődjék. A szines testek némely hullámokat elnyelnek, de azokat, melyektől a maguk szinét nyerik, elnyelés nélkül átbocsátják. Kénsavas rézoxydnak ezen oldata például a kék hullámokat akadály nélkül bocsátja át, holott a vöröseket elpusztítja. Színképet vetek az ernyőre, s a fényt most ezen oldaton bocsátom keresztül; íme látják, hogy a szinkép vörös vége el van metszve. E darab vörös üveg ellenben azon körülménynek köszöni szinét, hogy a vörös hosszabb hullámai átbarangolhatnak [!] rajta, a rövidebbek pedig elnyelődnek benne. Ha ezen üveget állítom a fény útjába, csakis egy élénk, vörös sávot hagy az ernyőn. E kék folyadék tehát azon sugarakat fogja le, melyeket a vörös üveg átbocsát; s a vörös üveg azokat metszi el, melyeket a folyadék tovaterjeszt. Egyesítvén tehát e kettőt, tökéletes sötétséget kellene kapnunk s ez csakugyan meg is lesz. Mind a kettőt a fény útjába állítván, az egész színkép eltűnik. E két átlátszó test egyesítése a szurokéhoz vagy féméhez hasonló átlátszatlanságot idéz elé.

347. A fény útjába állított hypermangánsavas káli oldata a szinképnek két végét bocsátja át akadály nélkül, látják a vörös részt, s látják a kéket, s közöttök a koromsötét teret. A szinkép sárga részét a folyadék könyör nélkül elpusztította; atómjai között a sárga sugarak át nem mehetnek, holott a vörösek és a kékek az atómok közein, észrevehető akadály nélkül, átjutnak. Innen van e folyadék pompás


266

színe. A villanylámpával két láb átmérőjű fénykört vetek az ernyőre, s egyúttal közbe teszem a folyadékot. Van-e ragyogóbb valami, mint e kör szine? Ferdén állítván a lámpát, egy prizmát iktatok be; íme az ibolyarész külön van választva a vöröstől. Egymástól világosan elválasztott, két szines kört – ibolyát és vereset – látnak, melyek középett fedik egymást s ugyanott a folyadékon áthatolt, összetett fény szinezetét mutatják.

348. E szerint a testek a fényhullámok irányában mintegy válogatósaknak mondhatók; kiszemelnek némelyeket a lemészárlásra, másokat pedig szabadon áteresztenek. Ha valamely test bizonyos hosszúságú hullámokra nézve átlátszó, az nem vonja maga után, hogy más hosszúságú hullámokra nézve is átlátszó legyen; és ebből bátran követheztethetjük azt, hogy ha valamely test a fényre nézve átlátszó, nem kell szükségképen a sugárzó hőre nézve is átlátszónak lennie. E következtetést tökéletesen igazolja a kisérlet. Ezen ónernyőnek (MN, 81-ik ábra) a közepében nyílása van s a nyílás mögött hozzászögecselt asztalkája. Az ernyő egyik oldalán álló, alkalmas tartóra sötétvörös, izzó rézgolyót teszek; hő-

81-ik ábra.


267

villanyoszlopom pedig a másik oldalon áll. A golyó sugarai átmennek az ernyő nyilásán s az oszlopot érik. A tű mozog, végül megáll állhatatosan 80 fokon. Most az S asztalkára 1/4 hüvelyk vastagságú és lepárolt vízzel megtöltött üveg-edényt állítok, hogy minden sugár, mely az oszlopot éri, a vízen legyen kénytelen átmenni. Mi történik? A tű visszamegy majdnem a zérusra; alig képes egyetlen-egy sugár a golyóból a vízen áthatolni. Azon hullámokra nézve, melyek a golyóból indulnak, a víz majdnem tökéletesen átlátszatlan, holott a fénysugarakra nézve rendkívüli mértékben átlátszó. Mielőtt a vízzel telt edényt eltávolítanám, hozzá hasonló, de egy másik átlátszó folyadékkal, szénkéneggel telt üvegedényt állítok mögéje, úgy, hogy most midőn a vízzel telt edényt eltávolítom, az uj folyadék födje el a nyílást. Mi történik most? a tű gyorsan halad előre s nagy ívet fut meg; ugyanazon sugarak tehát, melyek a vízen át nem hatolhattak, a szénkénegben könnyű átjáratot lelnek. Ugyanígy, ha alkoholt phosphorchloriddal hasonlítok össze, azt találom, hogy a hevített golyónk által kibocsátott sugarakra nézve az első majdnem tökéletesen átlátszatlan, holott ugyanazok a sugarak a másodikon szabadon átmehetnek.

349. Igy van ez a szilárd testeknél is. Egy üvegtáblát, melynek nagyon tiszta az üvege, tartóra állítok, hővillanyószlopom és a forró vízzel telt koczka közé. Mozgás a tán nem vehető észre. Az üvegtáblát tíz olyan vastag kősótáblával belyettesitem; látják, mily gyorsan mozog a tü, míg gátjai fel nem tartóztatják. E sugarakra nézve a kősó kitíinöen átlátszó, míg az üveg jóformán átlátszatlan.

350. Ezekért és számtalan más, ezekhez hasonló eredményekért Melloninak tartozunk köszönettel, kit úgy lehet tekinteni, mint tárgyunk e részének megteremtőjét. A sugárzó hő átbocsáthatóságának megjelölésére a diathermensia szót hozta javaslatba. A hőátbocsáthatóság oly vonatkozásban áll a sugárzó hőhöz, mint az átlátszóság a fényhez. A helyett, hogy már most közölném önökkel a szilárd és folyékony tes-


268

tek hő-átbocsáthatóságára vonatkozó meghatározásaimat, elébb ama nagy olasz természetvizsgálónak tábláiból szemelek ki egy kisebb gyűjteményt. E meghatározásban Melloni négy különböző hőforrást használt: Locatelli lámpa lángját; platina-huzal-tekercset, melyet alkohol-lámpa tartott fehér izzás-

Az anyag neve. Mindenik át van számítva 1/10 hüvelyknyi (2,6 mm.) közös vastagságra. Az átbocsátott hő a teljes sugárzás százalékaiban.
Locatelli-lámpa. Fehérizzó platina. Réz 400 C. fokon. Réz 100 C. fokon.
1. Kősó
2. Szicziliai kén
3. Fluórpát
4. Beryll
5. Kettős pát
6. Üveg
7. Hegyi kristály (tiszta)
8. Füstös kvarcz
9. Chrómsavas káli.
10. Fehér topáz
11. Szénsavas ólomoxyd
12. Kénsavas baryt
13. Földpát
14. Amethyst (viola)
15. Mesterséges borostyánkő
16. Bórsavas nátron
17. Turmalin (sötétzöld)
18. Gummi (közönséges)
19. Selenit
20. Czitromsav
21. Borsavas káli
22. Termés borostyánkő
23. Timsó
24. Sárgaczukor
25. Jég
92,3
74
72
54
39
39
38
37
34
33
32
24
23
21
21
18
18
18
14
11
11
11
9
8
6
92,3
77
69
23
28
24
28
28
28
24
23
18
19
9
5
12
16
3
5
2
3
5
2
1
0,5
92,3
60
42
13
6
6
6
6
15
4
4
3
6
2
0
8
3
0
0
0
0
0
0
0
0
92,3
54
33
0
0
0
3
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0
0

269

ban, 400 C. fokra hevített rézlemezt; és 100 C. fokra hevített rézlemezt. Á legutóbb említett esetben forró vízzel megtöltött rézkoczka felülete szolgált hőforrásul. A kisérleteket következő módon tette: meghatározta magának a forrásnak sugárzását, azaz, azon galvanométeri elhajlást, melyet a hőforras idézett elé, midőn csak levegő volt közötte és a hővillanyoszlop között; ezután közbeiktatta a hőátbocsáthatóság tekintetében megvizsgálandó anyagot, s feljegyezte a most beállott elhajlást. Ezen elhajlás fejezte ki az illető anyag által átbocsátott hőmennyiséget. A megelőző táblában 25 különböző anyag által átbocsátott hőmennyiségek vannak feljegyezve és pedig akként, hogy 100 fejezi ki a hőforrás teljes sugárzását.

351. E tábla mindenekelőtt azt mutatja, mily szerfelett különböző mérvben bocsátják át a hőt a különböző szilárd testek. Mutatja továbbá azt is, hogy az elésorolt testek hőátbocsáthatósága, egyetlen egyet kivéve, a hő minőségével változik. Mind a négy forrás hevét egyedül a kősó bocsátja át egyenlő mértékben. Ne téveszszük szem elől azt, hogy a világító sugarak hősugarak is egyúttal; hogy ugyanaz a sugár, mely a látó idegre esvén, a fényérzetet idézi elé, ha a test más idegeit éri, hőérzetet idéz elé. A fénylő hősugaraknak azonban csekélyebb hullámhosszuk van, mint a sötét hősugaraknak, s minthogy tudjuk, mily különbözően nyelik a testek a különböző hosszúságú hullámokat, részben már előre el vagyunk készülve az elébbi táblában foglalt eredményekre.

Míg tehát a mondott vastagságú üveg a Locatelli-lámpa sugarainak 39 százalékát, a fehérizzó platina sugarainak 24 százalékát bocsátja át, csak 6 százalékot bocsát át a 400 C. fokú hoforras sugaraiból, s épen nem bocsátja át azokat a sugarakat melyeket a 100 C. fokú hőforrás küld ki. Azt is látjuk, hogy a tiszta jég, mely a fényre nézve oly átlátszó, a lámpa sugarainak csak 6 százalékát, a fehérizzó platina sugarainak csak 0,5 százalékát bocsátja át, a két utolsó forrásnak pedig valamennyi sugarát elmetszi. Mindezekből az tűnik ki, hogy


270

a Locatelli-lámpából kibocsátott sugarak nagyobb részének sötét sugarakból kell állania. Világító sugarak a mondott vastagságú jegen átmennek anélkül, hogy észrevehetően nyeletnének el; s azon tény, hogy e jég a Locatellilámpa sugaraínak 94 százalékát szétrongálja, azt bizonyítja, hogy e sugaraknak nincs világító erejök. Az átlátszóság befolyása tekintetében nagyon tanulságosak a tiszta és a füstös kvarcz. Itt van a két anyag: az egyik teljesen átlátszó, a másik pedig sötétbarna, s e két példány mégis csupán csak a világító sugarak átbocsátására nézve mutat különbséget. A tiszta kvarcz 38 százalékot bocsát át a lámpa sugaraiból, a füstös kvarcz 37 százalékot; a többi három hőforrás sugarait mind a két anyag egyenlően bocsátja át.

352. Melloni azt hitte, hogy a kősó mindennemű hősugárra tökéletesen átlátszó, a táblában kimutatott 7,7 százaléknyi veszteség nem az elnyelésnek, hanem a kősólemez két felületén végbemenő visszaverődésnek levén betudandó. De la Prevostaye és Desains pontos vizsgálatai azonban bebizonyítják, hogy ezen anyag különböző mértékben bocsátja át a különféle nemű hőt; s Balfour Stewart azon nevezetes tényt állapította meg, hogy a kősó különösen rosz átbocsátó azon sugarakra nézve, melyeket ugyanezen anyag, megmelegíttetvén, maga sugároz. E fontos tárgyra még visszatérünk.

353. A következő, hasonlóképen Mellonitól kölcsönzött táblában adva van a hő átmenete 19 különféle folyadékon keresztül. Üvegkéménynyel fölszerelt Argand-lámpa volt a hőforrás; a folyadékok üvegoldalú edénybe voltak zárva, a folyékony réteg 9,21 milliméter vagyis 0,36 hüvelyk vastagságú levén. A táblából kitűnik, hogy a folyadékok, hőátbocsátó képességök tekintetében, épen úgy különböznek egymástól, mint a szilárd testek; s különösen megjegyzendő, hogy a víz, bár halmazállapota változott, mégis előbbi helyén marad.


271

A folyadékok neve;
9,21 mm. vastagság.
Átbocsátott hőmennyiség,
a teljes sugárzás
százalékában.
szénkéneg
kettős chlórkén
phosphorchlorűr
terpentinolaj
faolaj
naphta
levendulaolaj
kén-aether
kénsav
ammoniakfolyadék
salétromsav
absolut alkohol
kálihydrát
eczetsav
faeczetsav
tömött czukoroldat
kősőoldat
tojás fehére
lepárolt víz
63
63
62
31
30
28
26
21
17
15
15
15
13
12
12
12
12
11
11

354. A föntebb említett kölcsönösség a sugárzás és elnyelés között, melyet a fémekre, festékekre stb. már bebizonyítottunk, kiterjeszthető a Melloni táblájában foglalt testekre is. Egy vagy két példával beérjük. A példákat Balfour Stewartnak nagyon tanulságos értekezéséből kölcsönöztem. E rézedényben a vizet gyönge forrdogálásban tartjuk. Az edény lapos rézfödelére üveg és kősólemezeket rakok s ott hagyom, míg át nem veszik a födél hőmérsékét. Egy ily hevített kősólentezt e tartóra tévén, szemközt felállítom a hővillanyoszloppal; az elhajlás oly csekély, hogy alig vehető észre. Eltávolítván a kősót, hevített üveglemezt állítok helyébe; a tű nagy ívet fut meg s szemlátomást mutatja, hogy az üveg, mely a sötét hősugarakat erősebben nyeli, jobban is


272

sugározza. Sajnos, hogy a timsó olvadása pontja az e kisérletben használt hőmérsék alatt áll; de bár nem oly magas is a hőmérséke mint az üvegé, láthatják, hogy sugárzás tekintetében felülmulja az üveget; a galvanométerre gyakorolt hatás még jelentékenyebb, mint az, melyet az elébbi kisérletnél tapasztaltunk.

355. Az elnyelés a nyelő testen belül történik; s hogy észrevehetővé váljék, a testnek bizonyos vastagsága kell hozzá. Áll ez úgy a fényről, mint a sugárzó hőről. Nagyon vékony sörréteg (pale ale) majd oly szintelen mint a vízréteg; az elnyelés csekélyebb, semhogy azt a határozott színezetet eléidézhetne, melyet a sör akkor mutat, midőn nagyobb a tömege. A lepárolt víz, ivópohárba öntve, nyomát sem mutatja a szinnek; de az itt előkészített kisérlet meg fogja önöknek mutatni, hogy ezen átlátszó folyadéknak, ha elegendő a vastagsága, határozottan észrevehető szine van. A 15 láb hosszú AB (82-ik ábra) cső vízszintesen fekszik; végeit lapos üveglemezek födik egyik végén az L villanylámpa áll, melyből egy nyalábot a csövön át fogunk bocsátani. A cső most felényire van meg töltve vízzel és pedig úgy, hogy a víznek felülete a csövet vízszintesen két egyenlő részre osztja. A fénynyaláb egyik fele tehát a levegőn fog átmenni, a másik fele pedig vízen. C lencse az előtte levő csővégnek nagyitott képét fogja vetni az ernyőre. Ez OP képet most már látják. Két félkörből áll; az egyiket a vízen átmenő fény adja, a

82-ik ábra.


273

másikat az, mely a levegőn halad át. A félkörök egymás mellett állván, könnyen összehasonlíthatók. Észrevehetik, hogy míg a levegőn keresztül haladó fénysugár félköre vakító fehér, a vízen keresztül haladóé szép, gyöngéd kékes-zöld szint mutat. Növelvén a vastagságot, melyen a fénynek át kell mennie, sötétebbé teszszük a szint. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a fénysugarak elpusztítása a nyelő testen belül történik s nem csupa felületes hatás.

356. Melloni bebizonyította, hogy ugyanez a sugárzó hőről is áll. Kisérleteinél 2,6 m.m. volt a használt lemezek vastagsága; de ha a lemezek vastagságát csökkentjük, ezzel nagyobb hőmennyiség átmenetét teszszük lehetővé; s ha valamely nagyon rosz átbocsátónak tömegéből kellően vékony réteget veszünk, ezzel majdnem a kősóéval egyenlő átbocsátást érhetünk el. Hogy mily befolyása van a lemez vastagságának a lemez hőátbocsátó képességére, azt a következő tábla mutatja.

A lemezeknek
milliméterekben
kifejezett vastagsága

Különböző vastag üveglemezeken
átbocsátott hőmennyiség:
a teljes sugárzás százalékaiban.

Locatelliféle
lámpa.

Fehérizzó
platina.

400 C.
fokú réz.

100 C.
fokú réz.

2,6
0,5
0,07
39
54
77
24
37
57
6
12
34
0
2
12

357. Látjuk tehát, hogy 2,6 m.m-ről 0,07 m.m-re csökkentvén az üveglemez vastagságát, ezzel növeljük az átbocsátott hő mennyiségét, és pedig a Locatelli-féle lámpára nézve 39 százalékról 77 százalékra, a fehérizzó platinára nézve 24-ről 57-re, a 400 C-féle fokú rézre nézve 6-ról 34-re, a


274

100 C-féle fokú rézre nézve pedig a tökéletes átlátszatlanságról 12 százaléknyi átbocsátóságra.

358. A selenitlemez (gipsz) vastagságának az átbocsátott hőmennyiségre gyakorolt befolyását a következő tábla mutatja:

A lemezeknek
vastagsága
milliméterekben

Különböző vastag selenitlemezeken
átbocsátott hőmennyiség:
a teljes sugárzás százalékaiban.

Locatelliféle
lámpa.

Fehérizzó
platina.

400 C.
fokú réz.

100 C.
fokú réz.

2,6
0,4
0,01
14
38
64
5
18
51
0
7
32
0
0
21

E kisérletek ismét azt bizonyítják, hogy a hőnyelés a testeken belül történik és nem a felület hatása.

359. A napsugár szétbontása a nap színképét idézi elé, világítót a közepében, melegítőt az egyik végén és vegyileg hatót a másikon. E szerint a nap különnemű sugarak forrása s alig lehet kétségbe vonni, hogy a többi hőforrások is – akár fénylők, akár sötétek – osztozkodnak e különneműségben. Ha általában az ily kevert sugarak valamely hőátbocsátó anyagba lépnek, úgy némelyek ott marasztaltatnak, mások pedig átbocsáttatnak. Tegyük fel, hogy oly sugárnyalábunk van, mely már átment valamely hőátbocsátó lemezen s ejtessük e sugarat megint ugyanoly anyagú lemezre; úgy e második lemez már szükségképen jobb átbocsátója lesz a reá eső hőnek, mint a milyen átbocsátója volt az első lemez annak a hőnek, mely reá esett. Az első lemez t. i., feltéve, hogy elegendő vastag, nagy részben már kioltotta azon sugarakat, melyeket a lemez anyaga elnyelni képes; és természetes, hogy a felmaradt sugarak most már könnyebben mennek át a


275

második, ugyanoly anyagú lemezen. Az első lemez "megszitálta" a sugarat, s ezen "átszűrt" sugárnak ugyanazon anyagra nézve nagyobb az áthatoló ereje, mint az eredeti sugáré.

360. Ezen áthatoló képességet közönségesen úgy tekintették, mint a hő minőségének tanúbizonyságát; azt mondják, hogy az átszűrt sugár heve minőségben különbözik a szűretlen sugár hevétől. Jellegét azonban egyetlen egy sugár és egyetlen egy hullám sem változtatta meg, csak bizonyos alkotó részek vétettek el az összes sugárból; s ezen elvétel megváltoztatja azon arányt, melyben a sugár más anyagon átbocsátódik. Ez a tulajdonképi jelentése a "minőség" kifejezésnek, ha e kifejezést a hőre alkalmazzuk. Ha valamely lámpa sugarának útjába 2,6 m.m. vastagságú lemezeket állítunk egymásután: kősóból, timsóból, kettős chrómsavas káliból és selenitből, s ha az e lemezekből kilépő hő ismét ugyanoly vastag lemezek sorozatára esik, akkor e hőnek száz-száz egységéből következő mennyiségek bocsáttatnak át:

kősó
timsó
chrómsavas káli
selenit
92,3
90,
71,
91.

361. Összehasonlítván ezen eredményt a 350-ik szakaszhoz tartozó táblával, azt találjuk, hogy a chrómsavas káli a Locatelli-lámpa által kisugárzott összes hőből amott csak 34 százalékot bocsátott át; itt pedig 71 százalékot. Az összes kisugárzásból a selenit csak 14 százalékot bocsát át, holott oly sugárból, melyet selenitlemez már átszűrt, 91 százaléknak enged átjáratot. Ugyan e megjegyzés a timsóra is alkalmazható; a szűretlen sugárból ugyanis csak 9 százalékot bocsát át, az átszűrtből pedig 90 százalékot. Kősónál ellenben az átszűrt és szűretlen sugárnak átbocsátása ugyanaz, mert ezen anyag jóformán egyaránt bocsátja át mindazon sugarakat, melyek itt használtattak. E példákban feltételeztem,


276

Hogy a kősóból kijövb sugár kősón megy keresztül; a timsóból kijövő pedig timsón és úgy tovább; előre várható azonban, hogy a sugárnak valamely anyag által eszközölt megszitálásakor azon viszonynak is meg kell változnia, melyben e sugarat más anyag fogja átbocsátani.

362. Ez észrevételeket egy oly kisérlettel kivánom befejezni, mely a legszembeötlőbb módon be fogja bizonyítani a sugárszűrés befolyását. Itt van egy igen érzékeny különbzetes léghőmérő, tiszta üveggolyóval. Kezem leggyöngébb érintése a hőmérő folyadékoszlopának sülyedését okozza. Vessük most a villanylámpa összegyűjtött, hatalmas sugarát a hőmérő üveggolyójára. A gyujtópont épen a golyóra esik, s a benne levő levegőt temérdek erősségű sugárnyaláb járja át; mindamellett a folyadékoszlopon legcsekélyebb sülyedés sem vehető észre. Midőn e kisérletet először mutattam meg egy itt jelenlévőnek, érzékei bizonyságának sem akart hitelt adni; pedig igen egyszerű a dolog magyarázata. A sugarat, még mielőtt a golyót érhetnó, átszűrte az összegyűjtésére szolgáló üveglencse; s azután 12 vagy 14 lábnyi levegő hosszán menvén át, nincsenek többé oly alkatrészei, melyeket a levegő elnyelhetne. Ez az oka, hogy a sugár átmegy üvegen és levegőn anélkül, hogy ezt vagy amazt megmelegítené. A hővillanyoszlopot azonban megmelegítheti; csak egy pillanatig is hasson reá, ez is elegendő, hogy élénken elterelje a galvanométer tűjét. Az üveggolyónak azon részét, melyet a sugár talál, befeketítem lámpakorommal; íme látják a hatást: a hő elnyeletik, a levegő kitágul s jelentékenyen leszorítja a hőmérő oszlopát.

363. Üveg kályhaernyőket használunk, mert a tűznek kellemes fényét átbocsátják, melegét pedig lefogják; ennek az az oka, hogy a tűz által kisugárzott hőnek sokkal nagyobb része sötét, ezt pedig az üveg át nem bocsátja. Veszteség természetesen soha sincs. Az a hő, melyet az ernyő elnyel, megmelegíti az üveget; az éterhullámok mozgása közlődik a szilárd test tömecseivel. De azt mondhatnák ellenvetésül,


277

hogy e körülmények között magának az üvegnek hőforrássá kellene válnia, hőnyelése tehát nekünk mitsem használna. A tény így van ugyan, de a következtetés alaptalan. Az ernyőnek íme ez a hatása: legyen F-ben (83. ábra) valamely tűz, melynek sugarai egyenes vonalokban esnek valakire, a ki P-ben van. Míg az ernyő nincs közbeállítva, minden sugár a maga egyenes útján halad P felé. Most felállítjuk az ernyőt S-ben; az ernyő felfogja a hőt és megmelegszik, de a helyett, hogy a sugarakat eredeti irányukban átbocsátaná, kisugározza azokat, mint meleg test, minden irányban. Ez az oka, hogy az összes, általa lefogott meleget át nem adhatja annak, a ki P-ben van. E hőnek egy részét csakugyan átadja, de jóval nagyobb részét P-től eltereli s más irányokban szétszórja.

83-ik ábra.

364. Hol a hullámok elnyeletés nélkül folytatják útjokat, ott hőmozgás nem közlödhetik; láttuk ezt a léghőmérőnél. A hús megsülhet a tűzön, s körülötte hideg lehet a levegő mint a jég. Magas hegyeken igen hideg lehet a levegő, bár a nap izzóan süt fejünk felett; a napsugarak, melyek, ha bőrünket érik, majdnem kiállhatatlan melegek, nem képesek csak egy kevéssé is megmelegíteni a levegőt, s csupán csak a teljes árnyékba kell visszavonulnunk, hogy a légkör hűvösségét megérezzük. Soha sem szenvedtem a nap hevétől annyit, mint midőn a "Corridor"-ról lementem a Mont-Blancnak Grand-Plateau-jára, 1857-ik év augustus 13-án. Társam és én


278

a csipőkig hóban állottunk, s a nap mégis kiállhatatlan izzóan sütött reánk. Belépvén a Dôme du Gouté árnyékába, azonnal megváltoztak érzeteim; a levegőnek itt jéghideg volt a hőmérséke, pedig e levegő nem volt észrevehetően hidegebb annál, melyen a nap sugarai átmentek. Nem is a forró levegővel való érintkezés okozta szenvedésünket, hanem a sugárzó hő, mely jéghideg közegen keresztül sütött reánk.

365. A nap sugarai áthatnak az üvegen s nem melegítik meg különösen; ennek az az oka, hogy miután a hő átment a légkörön, nagy részben épen azon sugaraktól fosztódott meg, melyeket az üveg elnyelhet. Egy előbbi alkalommal tett kísérletünket most már tökéletesen megérthetik. Villanylámpánkból a sugárnyaláb jéglemezen ment át s meg nem olvasztotta a jeget. E sugár, mielőtt a jégre esett, vízzel telt üvegedényen ment át; a víz átszűrte a sugarat, megtartván azt a meleget, melyet a jég elnyelhet s oly nagy mértékben tartotta azt meg, hogy majdnem forrása pontját érte el a kisérlet alatt. Érdemes e helyen megjegyezni, hogy a folyékony víz és a szilárd jég egyenlő átbocsátói és egyenlő nyelői ugyanazon sugárnak; szitául lehet használni az egyiket a másik számára. Ez az eredmény azt jelenti, hogy ez esetben a hőnyelés minőségére a halmazállapotbeli különbség nincs befolyással. Könnyű bebizonyítani, hogy az a sugár, mely a jegen átment s a jeget meg nem olvasztotta, valóban hősugár volt. Ejtessük e sugárt hővillanyoszlopunkra, íme a tű hevesen halad egészen a gátakig.

366. A visszatartott hősugarak általán véve emelik a test hőmérsékét, mely által elnyelettek. De ha a nyelő test 0 Celsiusfokú jég, lehetetlen, hogy e jégnek emelkedjék a hőmérséke. Mit cselekszik tehát ekkor az elnyelt hő? Belső olvadást eszközöl; szétszedi a kristályatómokat s létre hozza azon gyönyörű folyékony virágokat, melyeket egy alkalommal már megmutattam önöknek.

367. Láttuk, hogy az átlátszóság nem bizonyság a hőátbocsáthatóságra nézve; hogy a test, mely a világító hullá-


279

moknak nagyon átlátszó, nagyon rosz átbocsátója lehet a sötét hullámoknak. Valamely test ismét a fényre nézve teljesen átlátszatlan lehet s a hőt mégis meglehetős nagy mértékben átbocsáthatja. Itt van még más, ugyanily példa. A villanylámpának összehajló fénykúpja áthuzódik a szoba porán; látják a pontot, melyben a sugarak összekerülnek; 15 lábnyira van a lámpától. E pontot jól megjegyzem egy pálcza végével. E kősólemez oly vastagon be van vonva korommal, hogy semmiféle fényt, nem csak e terem gázlángjaiból jövőt, de még magát a villanyfényt sem bocsátja át. Ha e kormos kősólemezt beállltjuk a fény útjába, úgy a fény le lesz tartóztatva, de a pálcza vége megtaláltatja velem a gyujtópont helyét. Beállítom az oszlopot a gyujtópontba; fénysugarat nem látnak reá esni, de a tűnek élénk mozgása azonnal elárulja a lelki szemnek, hogy e helyen, honnan a fénysugarak eltűntek, a hősugarak gyujtópontja van.

368. Azt gondolhatnák talán, hogy azon hőt, mely az oszlopot éri, a korom elóbb elnyelte s azután önálló hőforrásként továbbsugározta. Melloni minden ilyes ellenvetésnek elejét vette; de azt hiszem, hogy egyik kisérlete sem oly döntő ezen ellenvetés elhárítására, mint épen az, melyet az imént mutattam önöknek. Ha a kormos kősó volna a hőforrás, akkor a sugarak nem egyesülhetnének itt a gyujtópontban, mert hiszen a só ezen old alán van a gyűjtőlencsének. Azt is látják, hogy ha az oszlopot kissé félretolom, de úgy, hogy e mellett még mindig a kormos kősó felé fordul, a tű visszamegy egészen a zérus fokig. Melloni még azon felül megmutatta, hogy az a hő, mely az oszlopot éri, egészen független a kőső állásától. Tehetjük a kormos kősólemezt 15 lábnyi vagy 1 lábnyi távolságra az oszloptól: az eredmény ugyanaz marad; ez pedig nem állhatna, ha maga a kormos só volna a hőforrás.

369. E sötét üveggel ismételvén a kisérletet, az eredmény, a mint látják, ugyanaz. Az üveg jelentékeny mennyiséget ver vissza a lámpa fénye és hevéből, s ha kissé


280

rézsútosan tartom a sugár irányára, akkor láthatják a visszavert részt. Az üveget ezen állásában befedem átlátszatlan lámpakoromréteggel s ezzel arra kényszerítem, hogy ne csak azon világító sugarakat nyelje el, melyek most belé esnek, hanem azokat is, melyeket az imént visszavert. Mi az eredmény? Habár az üveg most többet nyel el, mégis megszűnt hatással lenni az oszlopra; a tű visszatér a zérusra s ezzel megint bizonyítja azt, hogy az a hő, mely az első esetben hatott az oszlopra, egyenesen a lámpától jött s a fekete üvegen csak átsugárzott, úgy, mint a fény valamely átlátszó anyagon átsugároz.

370. A kősó valamennyi sugarat átbocsát, világítót és sötétet; a timsó pedig, ha olyan a vastagsága, mint már mondottuk, Melloni szerint * csak a világító sugarakat bocsátja át; e szerint tehát a kősó és a timsó közötti különbség kifejezi a sötét sugárzás értékét. Ennek nyomán Melloni a világító és a sötét sugarak arányát, az íme következő három forrásra nézve, ekként állapította meg:

forrás:

világítók

sötétek

olajlámpa
fehérizzó platina
borszeszlámpa
10
2
1
90
98
99

E szerint tehát az olaj lángja által sugárzott hőből 90 százalék, a fehérizzó platina sugározta hőből 98 százalék, abból pedig, melyet a borszeszlámpa sugároz, teljes 99 százalék jut a sötét sugárzásra.

* Később meg fogjuk tudni, hogy ez tévedés.