Vita az Apcs 2,23 Károli-féle fordításáról és annak szövegtörténetéről
Ezt az írást egy jó tollú, népszerű filológus, és egyben református lelkész, Ledán M. István blogjáról emelem át, az ott közzétett felhasználási feltételeknek megfelelően. A cikk témája az ApCs 2,23 Károli-féle fordításának szövegtörténete. A tudós szerző némiképp kattintásvadász címet adott bejegyzésének, mégsem valami bulváros leleplezésnek szánta. Nem ő tehetett róla, hogy a blogján kiváltott válaszok - ezt bátran állíthatom - nem ütötték meg a szövegkritikai igényességnek azt a szintjét, amit maga a bejegyzés kívánt volna. Mert az - tagadhatatlan igényessége dacára - bizony tartalmazott néhány erősen vitatható állítást és feltevést, amit megjelenvén nem is késlekedtem kihasználni.
Véleményem szerint az én érveim voltak erősebbek, s ezért tartom érdemesnek, hogy az odaérkezésem előtt született több száz, jobb esetben a témától elkanyarodó, vallástörténeti jellegű, rosszabb esetben politikai indíttatású hozzászólás teljes mellőzésével csak az eredeti cikket, az én oda írt hozzászólásaimat és Ledán M. István válaszait közöljem itt újra.
A cikkből eltávolítottam a pusztán illusztráló célú képeket és a formázóelemek egy részét. Saját (kék hátterű) hozzászólásaimat csak annyiban változtattam meg, hogy a források webcímének időközben bekövetkezett változásait kövessem, illetve két, időközben (2018 és 2025 között) elérhetővé vált kéziratot (a hiányuk sajnálkozó említése helyett) érdemben citáltam. Külön jelölve (vagyis e lap zöld alaphátterére írva) betoldottam hozzászólásaim közé egy rövid szakaszt három további kézirat vizsgálatával, és egy-egy még rövidebbet egy Erasmusszal egykorú római katolikus szövegkiadásból, illetve a ma elérhető legtekintélyesebb görög szótárból való idézettel. A lap végére egy hosszabb gyűjteményt helyeztem el Béza Tódor Újszövetség-fordításából, amelyek véleményem szerint megnyugtatóan tisztázzák a Károliban található fordítás eredetét.
A 2018-ből való hozzászólásaimba és 2025-ös hozzátoldásaimba számos szövegdokumentáló képet illesztettem be utólag, melyek szükségtelenné teszik a hivatkozott kéziratok internetes képmásolatainak fáradságos bogarászását, illetve standard szakkönyvekből vett idézetekkel igazolják állításaimat. Ezeken nem jelöltem be az elemzésben hangsúlyossá vált (görög) szavakat, remélvén, hogy írásomat hozzáértő emberek olvassák végig.
https://laudator.blog.hu/2013/04/10/kinek_antiszemitabb_a_bibliaja
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.
Kinek antiszemitább a Bibliája?
2013. április 10. 09:42 - Ledán M. István
A kérdés nyilván arra vonatkozik, hogy a katolikusok vagy a protestánsok olvashatják-e antiszemitább fordításban a Bibliát? Ám az sem mindegy - miként az alábbiakban kiderül - hogy modernebb avagy régebbi fordításban vesszük-e kezünkbe az Újszövetséget. Egy paradigmatikus szöveget fogok megvizsgálni, a közismert pünkösdi beszédet (Ap. Csel. 2,1-36), melyben megszólal az őskeresztény igehirdetés majd minden motívuma. Ebben a prédikációban (23. vers), a Károli fordítás szerint, egy adott ponton ezt mondja Péter:
Azt (ti. Jézust), aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel, keresztfára feszítve megölétek.
Azt mondhatnánk, hogy ez azért eléggé világos beszéd. A kerettörténet szerint a hallgatóság a júdeai, illetve az ünnepre elzarándokolt diaszpóra-zsidókból áll, azaz ugye, képviseleti alapon maga a zsidó nép hallgatja Pétert. Ez pedig mi mást jelenthetne, mint azt, hogy az apostol (= az egyház, vö. Mt.16,18) mintegy a világ zsidóságára mutat, és a zsidóság egészét vádolja azzal, hogy gonosz kezeikkel keresztre szegezték Jézust. Vajon ez a textus fogalmazná meg a legpregnánsabban az istengyilkosság vádját? Ne hamarkodjuk el a választ!
Elgondolkodtató, és némileg gyanakvóvá teszi az embert, hogy minél régebbi kiadású Károli fordítást lapozunk fel, annál durvább hangnemben hangzik el a vád. A fenti szöveg az 1908 óta használatos revideált fordításból való, ugyanezt egy 1871-es, tehát revideálatlan kiadásban így olvassuk: "gonosz, kegyetlen kezeitekkel keresztfára függesztvén megöltétek." Ez a szövegvariáns áll a Vizsolyi Bibliában is, de egy lapszéljegyzet, melyet Károli az igevershez fűzött, tovább súlyosbítja a vádat: "Krisztus ártatlan lévén, az gonosz, kegyetlen zsidóktul megfeszíttetett Isten tanácsából." Mindezek után ki ne lenne kíváncsi arra, hogy miként szól az az eredeti görög szöveg, amit ilyen képlékenyen lehet fordítani? Íme:
τοῦτον τῇ ὡρισμένῃ βουλῇ καὶ προγνώσει τοῦ θεοῦ ἔκδοτον διὰ χειρὸς ὰνόμων προσπήξαντες ὰνείλατε.
Azt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, a törvény nélkül valók keze által, keresztre szegezve, megöltétek.
A görög szöveg nem beszél a zsidók gonosz és kegyetlen kezéről, hiszen az ὰνόμων (anomón) a törvény, azaz a Tóra nélkül valókra vonatkozik, vagyis a pogányokról, egészen pontosan a rómaiakról, a júdeai római hatóságról van szó, mely az evangéliumok egybehangzó tanúsága szerint, nyilván a Szanhedrin nyomására, kereszthalálra ítélte Jézust. Ennek megfelelően fordítják a textust a régebbi és újabb katolikus fordítók, de az újabb protestáns fordítások is a görög szöveg akkurátus fordítását adják:
Káldi: Ezt, ki Istennek elvégzett tanácsa és előtudása szerint eladatott, a gonoszok kezei által fölfeszítvén, megöltétek.
Békés-Dalos: ti istentelenek keze által keresztre feszítettétek és meggyilkoltátok.
1975-ös protestáns: ti a törvényszegők keze által felszegeztétek és megöltétek.
1993-as protestáns: ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
No de hogyan lettek Károlinál a pogány rómaiakból gonosz és kegyetlen zsidók? Köztudott, hogy Károli a Vulgatát is használta fordítása során, kézenfekvő tehát a feltevés, hogy a latin szöveg áll a különös fordítás hátterében. Nézzük:
Hunc definito consilio et praescientia Dei traditum per manus iniquorum affligentes interemistis.
Ezt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, az ellenség keze által, meggyalázva, megöltétek.
Hát, nagyon úgy fest, hogy egy egész izgalmas teológiai krimibe csöppentünk, hiszen ha nem Jeromos áll Károli fordításának hátterében, mégis milyen más nyomon lehet elindulni? Nos, abból indultam ki, hogy bibliafordítónk, valamilyen komoly exegetikai, írásmagyarázati háttér nélkül aligha kockáztatott volna meg egy ilyen, enyhén szólva, pontatlan fordítást. A hátteret pedig Kálvin Genfjében kell keresnünk. Az úgynevezett Genfi Bibliában (1560), mely időben megelőzte a King James fordítást, és nagyon erőteljes kálvinista hatást tükröz, így olvassuk textusunkat:
Him, being delivered by the determinate counsel and foreknowledge of God, ye have taken, and by wicked hands have crucified and slain.
Őt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, megragadtátok és gonosz kezek által keresztre feszítettétek és megöltétek.
És hogy kétségünk ne legyen miről is van szó, a fordítók lábjegyzetet is fűztek a szöveghez:
Gods counsel does not excuse the Jews, whose hands were wicked. The fact is said to be theirs by whose counsel and urging on it is done.
Isten határozata nem menti fel a zsidókat, akiknek gonosz volt a keze. A cselekedetet az Írás a zsidóknak tulajdonítja, akiknek tanácsára és ösztökélésére végrehajtották.
Szinte szó szerinti az egyezés Károli fordítása és a Genfi Biblia szövege között. Még a Vizsolyi Biblia lapszéli jegyzete is mintha a GB lábjegyzetéből inspirálódott volna. Természetesen nem azt akarom sugallni, hogy Károli ismerte és használta a GB-t, nincs tudomásom arról, hogy tudott volna angolul, sokkal inkább az a helyzet, hogy a két fordításnak ugyanaz a teológiai, írásmagyarázati háttere. Azt mondhatjuk tehát, hogy az Ap. Csel 2,23 esetében Károli nem annyira az eredeti vagy akár a Vulgata szövegét fordította, hanem kora reformátorainak, ne kerteljünk: vaskos, helyenként otromba antijudaizmusát fordította bele a szövegbe.
Természetesen a Kálvin köré csoportosuló reformátorok sem álltak volna elő egy ilyen exegézissel, ha nincs mögöttük valamilyen óegyházi tekintély. Victorinus, akit - noha csak késő öregkorában lett kereszténnyé - Jeromos mesterének tartott, Contra Arium című művében így fordít:
Hunc decreto consilio et praescientia Dei traditum per manus scelestas et suffixistis eum cruci, occidistis.
Őt, aki Isten eleve elhatározott akarata és tudása szerint adatott át, gonosz kezek által, keresztre feszítettétek és megöltétek.
Ez tehát az egyetlen óegyházi szövegtanú, mely támogatja a Károli-féle fordítást. Hogy pedig Victorinus miért fordított így, antiszemitizmusa játszott-e közre ebben vagy az eredeti szöveget sértőnek érezte Rómára nézve, azt csak találgatni tudom.
De térjünk vissza még egy pillanatra az Ap. Csel. szövegéhez. A kerettörténet szerint nemcsak szimplán zsidók a Péter hallgatói, hanem - legalábbis nyelvileg - asszimilálódott zsidók, akik ugye, anyanyelvükön hallgatják a beszédet. Ha úgy tetszik különböző nyelvű, különböző kultúrájú emberek vannak jelen, még akkor is, ha alapvetően, vallási szempontból, zsidóknak tekintendők. Aztán ott vannak a tömegben a szintén különböző nyelvű prozeliták, vagyis azok, akik áttértek a zsidó vallásra vagy egyszerűen csak szimpatizáltak a zsidó vallási gondolatokkal, anélkül, hogy megtartották volna a zsidóság rituális törvényeit. Ezek nyilván nem voltak zsidó származásúak, csupán vallási szimpátiájuk kapcsolta őket a zsidósághoz. Mindezek ismeretében aligha túlságos merészség amellett érvelni, hogy Péter hallgatósága voltaképpen az emberiség. Ez pedig azt jelenti, hogy az apostol a képviseletileg jelenlevő emberiséget vádolja azzal, hogy megölték Jézust. Ez egyébként magából a 23. versből is kiderül, hiszen a pogányok szegezik keresztre Jézust, a zsidó vezetőség biztatására. Vastagon benne vannak hát a történetben, históriai szempontból is, zsidók és nem zsidók egyaránt. És persze egyértelművé teszi maga a szituáció is, hogy miről van szó, ugyanis képtelenség azzal vádolni pl. egy krétai zarándokot, hogy de facto része lett volna Jézus halában. Péter nyilvánvalóan egy teológiai gondolatot közöl a hallgatósággal, miszerint Jézus voltaképpeni gyilkosa az emberiség. Badarság volna hát, és teológiai nonszensz azt állítani, hogy Jézust a zsidóság ölte meg, históriailag is csak annyit mondhatunk, hogy a zsidóság egykori vezetői vagy azoknak egy csoportja bevádolta Jézust, a római hatóság pedig kivégeztette. Az Ap.Csel. 2,23 tehát nem alkalmas pretextusként, fentebb vázolt hatástörténete ellenére sem, semmiféle kereszt(y)én(y) antiszemitizmusra/antijudaizmusra, melynek - mint tudjuk - jobbára az istengyilkosság az alapja. A kereszt(y)én(y) antiszemitizmus, amúgy is, az elmondottaktól függetlenül is: fából vaskarika. Aki kereszt(y)én(y)ként mégis antiszemita, az szó szerint maga alatt vágja a fát. (Vö. Róm. 11,17-18)
Végül, mert nem szeretném ha (a kicsit bulvárosra sikeredett cím hatására), az a kép alakulna ki az olvasóban, hogy a protestánsok antiszemitábbak a katolikusoknál vagy bárki másnál, hadd idézzem textusunkat, Sylvester János fordításában is, akinek Újszövetség fordítása majd ötven évvel megelőzte a Károliét: "a gonosz nipeknek kezeknek általa őtet megfeszítvin megölétek." Gondos, pontos, mindenféle antijudaista exegézistől mentes fordítás!
Ami meg a fel-feltámadó kereszt(y)én(y) antiszemitizmust/antijudaizmust illeti: nemcsak az tény, hogy minél régebbi Károli-fordítást veszünk a kezünkbe, annál durvább lesz a textus hangneme, ennek a fordítottja is igaz: minél későbbi fordítást veszünk kézbe, annál inkább szelídül a vád; a legújabban revideált Károliban már ezt olvassuk: gonosz kezek segítségével keresztfára szegezve megöltétek. Ha innen nézzük: non deest spes, van (némi) remény!
A cikket követő vita részletei:
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.25. 08:11:22
Kedves István!
Köszönöm az alapos és empatikus cikket!
Meglátásom szerint viszont hiányzik belőle a Károli szövegalapjául szolgáló Erasmus-féle (illetve a Textus Receptusnak nevezett) görög szövegkiadások megtekintése. Egy gyors netes keresés azt mutatja, hogy ott "dia kheirón anomón" szerepel, ami már kétféleképpen fordítható:
- Törvénytelenek kezei által,
- Törvénytelen kezek által / kezekkel.
Ez megmagyarázza, miért fordított így Károli, és mindenféle antiszemita indok feltételezését szükségtelenné teszi.
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.25. 08:25:48
Az antiszemita (jobban mondva: teológiai értelemben antijudaista) polémiát azonban Lukács egyéb szöveghelyein is érdemes lett volna megvizsgálni. Ilyen az Apcs 2,36 és 40. Nem a levegőből került oda Károli 2,23-beli szövegébe a régi, szokásos, keménykedő fordítás. Ezzel együtt örülhetünk neki, hogy legalább itt az enyhébb kifejezés tűnik eredetinek.
Ledán M. István - http://laudator.blog.hu/2018.08.29. 17:21:30
@Németh Ferenc országcsavargó: Kedves Ferenc
véleményem szerint a textus receptus sem indokolja Károli fordítását. Szerintem - ahogy a cikkben fogalmaztam - a genfi reformáció antijudaista exegézise áll(hat) a Károli féle fordítás hátterében. A TR-ben egyszerűen többes szám van egyes helyett.
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.30. 09:08:34
Kedves István!
Értem én is, hogy a kheirón többes számú alak. Viszont - az egyes számúval ellentétben - kétféleképpen fordíthatóvá teszi a kifejezést.
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.30. 09:58:49
Hozzátenném, hogy a TR-ben szövegtöbblet is található (labontesz), ami a Károli-féle fordítás irányába mutat. Vagyis "megragadván gonosz kezekkel megfeszítvén", nem pedig "gonoszok kezei által megfeszítvén".
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.30. 15:33:47
Megnéztem a Tremelliust (igaz, egy későbbi kiadását), és ott is "quum accepissetis, manibus sceleratis" stb. szerepel.
Ez a latin szöveg (amely a TR által hozott szöveg egyik, nyelvtanilag lehetséges fordítása) Bézától származik, és mivel elképzelhető, hogy ez feküdt Károliék asztalán vezérfonalként, immár kevesebb a kérdőjel az ügyben, hogyan került az antijudaista szövegváltozat a vizsolyi bibliába.
Metzger szövegkommentárja szerint a "labontesz", amely a TR kéziratai mellett megjelenik több unciális kódexben, néhol korrektori kéz nyomán (Alef-c, C-3, D E P), jellegzetes írnoki toldás, amely teljessé akarta tenni a (nyelvtani) szerkezetet. És ha már itt van ez a többes számú igenév, az vezérli a (szintén többes számú) kezek zsidó kezekként való értelmezését. Hiszen aki a TR szövege szerint megfogta Jézust, azok a zsidók voltak. Végelemzésben oda jutunk, hogy nem Béza vagy Károli volt "antiszemita", hanem (ha már valakit el kell meszelnünk) az a bizánci másolói hagyomány, amely ezt a változatot megalapozta.
Számomra ebből a futólagos szövegvizsgálatból újra az derült ki, hogy a Károli-fordítás ilyen-olyan "hibáinak" kutatása igen sokszor a "TR kontra alexandriai szöveg" kettősségébe torkollik bele. És itt az antiszemitizmus megpendítése már csak egy félrevezető hívószónak látszik.
Ledán M. István - http://laudator.blog.hu/ 2018.08.30. 17:46:47
@Németh Ferenc országcsavargó:
ja, azért nem esett le nekem a szeszterciusz, hogy mi is lenne az a nagy különbség az egyes és többes szám között, mert eszembe nem jutna a dia-t -val, vel-el fordítani. Igen persze, tsz. esetén lehet zsonglőrködni, hogy aszongya a "gonosz" a kezek jelzője- de ezt az olvasatot semmiféle görög szöveghagyomány nem támogatja. Szerintem Erasmus Victorinus szövegét (vagy valami hasonló szöveget) fordította át görögre - az ő antijudaizmusa (antiszemitizmusa) pedig aligha kérdéses. Amúgy a genfi Biblia fordítói is érezték, hogy, hogy a dia valamilyen közreműködő(k)re céloz, ezért a lábjegyzet, hogy kétség ne legyen az olvasóban, miről is van szó.
Károli amúgy, lássuk be, még Erasmusra is rátesz egy lapáttal, és gonosz, kegyetlen kezekről beszél, minden finomkodás nélkül a zsidók gonosz kezeiről. Egyébként Károli fordíthatott volna a Vulgata szerint (ahogy sok esetben tette), de valamiért nem akaródzott neki. Kérdés, miért? A Vizsolyi B. lapszéljegyzete szerintem megadja a választ a kérdésre.
Ledán M. István - http://laudator.blog.hu/ 2018.08.30. 18:03:25
Amúgy Erasmusra is áll az, ami a Genfi B. fordítóira: ha nem áll mögöttük valamilyen óegyházi tekintély (Victorinus, vagy vki más), aligha álltak volna elő egy ilyen szövegvariánssal/fordítással.
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 04:08:43
Kedves István!
1. Kezdjük a legfontosabb ellenvetéssel.
Azt állítom: nem igaz az az állításod, hogy "ezt az olvasatot [vagyis a "kheirón"-t] semmiféle görög szöveghagyomány nem támogatja."
Az igaz, hogy a NA27 apparátusában nem szerepel az Apcs 2,23-hoz fűzött, variánsként, és a függelékbe sem tették bele, ahol a jelentéktelenebb változatok találhatók. A nagy kritikai kiadásba azonban bízvást befér, tartson ez a vállalkozás akármelyik könyvnél jelenleg. Tischendorf a kis Újszövetségében mint TR-variánst lábjegyzetben közölte (https://archive.org/details/novumtestamentu05unkngoog/page/193/mode/1up?view=theater ), a nagyban pedig kéziratokhoz is kötötte (https://archive.org/details/novumtestamentu02abbogoog/page/n25/mode/1up?view=theater). Tehát nem mondhatod, hogy ez a változat szövegtanilag nem létezik, bár a NA27 alapján esetleg így tűnhet.
Lépjünk most közelebb a forrásokhoz. A TR-t megalapozó Erasmus-féle Újszövetségben világosan olyan formában olvasható az Apcs 2,23, amely védhetően fordítható a Károliban található módon is - vagyis "labontesz" és "kheirón" szavakat tartalmaz.
images.csntm.org/PublishedWorks/Erasmus_1516/Erasmus1516_0126a.jpg
Az a kérdés mármost, hogy vajon olyan becstelenül járt-e el Erasmus, hogy a (valljuk meg, igencsak obskúrus) Victorinustól, vagy más latin egyházatyától fordította volna vissza görögre ezt a szakaszt, méghozzá úgy, hogy vagy nem volt ezt a verset tartalmazó görög szöveg a kezében (és ezt nem jelezte), vagy a kezében lévő kéziratok egyenesen ellene szóltak. Ez azért sem valószínű, mert maga Victorinus más szöveget hoz, mint amit Erasmus a párhuzamos latin hasábon szerepeltet ("per manus iniquorum"), amely a Vulgátáéval azonos. Tehát mikor Erasmus a görögöt ("dia kheirón anomón") közzétette, azt valószínűleg úgy értette, hogy "a gonoszok keze által", ahogyan szintén fordítható. Vagyis neki itt meg sem fordult a fejében semmi antijudaista meggondolás (ha már mindenképp ilyesmit hajszolunk). Persze meglehet, hogy ez az antijudaizmus-hiány nem tudósi becsületességből, hanem a kiadás körüli ismeretes sietségéből fakadt, de ennek vizsgálatát inkább mellőzném.
[Utólag hozzáteszem a Complutumi Poliglottból (egy, az Erasmuséval nagyjából egy időben megjelent római katolikus szövegkiadásból) ugyanezen szakaszt görögül és latinul. Látható, hogy ebben is lényegében az Erasmuséval egyező szöveg található.]
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 04:10:03
Mivel a "dia kheirón" változat a NA27 lábjegyzeteiben nincs adatolva, Tischendorf kéziratszámozásában pedig nem vagyok otthon, kényszerűségből az előbbiben adatolt "labontesz"-hez citált kéziratok felé kezdtem tapogatózni (D E Pszí) - ezek azok a nagybetűs kódexek, melyekben nem korrektori, hanem eredeti kéztől származóan áll a "labontesz".
Mindjárt alaposabban is rárepültem a nagyszerű csntm.org lapra, ahol számos kéziratot fakszimilében lehet olvasgatni, ráadásul ingyen. Persze konkrét igehelyet kikeresni nem könnyű, mert a nagybetűsöket szembántó kockabetűkkel írták, a kisbetűsöket pedig igen kusza kézírással, és a honlap gondozói, ezek a buzgó és áldozatkész emberek még nem mindegyikhez tudtak versbeosztást csatolni.
- Az E (másképp 08) jelű, a hatodik századra datált Codex Laudianusban (kissé halványan, de egyértelműen kivehetően) máris megtaláltam a "dia kheirón" olvasatot a "labontesz" után. Ez tehát Bézát, Erasmust és Károlit támogatja mint természetes(ebb)en így fordítható variáns. Elérhetősége: csntm.org/Manuscript/View/GA_08, CSNTM Image Id: 152967, CSNTM Image Name: GA_08_0025.jpg, az utolsó két sorban.
- Megnéztem a D (05, Codex Bezae), Pszí (044) kódexeket, és ezekben a "labontesz" mellett "dia kheirosz"-t találtam. Ezek tehát nem Károlit stb. támogatják.
Ezután felfigyeltem a NA27 apparátusában szintén a "labontesz" mellett hivatkozott gót M betűre, amely a Nestle-Alandban a "többségi szöveget" jelzi. A NA27 saját krédójához hűen nem becsüli sokra ezt a szövegtípust, amelyet másképp bizánci szövegtípusnak is szoktak nevezni. Másfelől tudjuk, hogy e bőséges példányszámú szöveghagyománynak kései terméséből vette Erasmus azt a pár görög kéziratot, amely alapján nevezetes Újszövetségét kiadta, és amelyre a TR is épült. Erasmus idejében még nem ismerték ill. nem használták a ma mérvadónak tekintett nagy alexandriai (szövegtípusú) kódexeket, az ezeket támogató papiruszokat még kevésbé. Viszont a görög szöveg megállapításában akkor autentikusnak tekintett bizánci szöveggondozó hagyomány jószerivel csak többségi típusú kéziratokat tartalmazott, és ilyenekkel árasztotta el Nyugat-Európát - és ez érthető is Bizánc eleste után.
A NA27 szerkesztői az Apcsel szövegét illetően e szövegtípus tipikus (általuk következetesen citált) képviselőjeként az L, 81, 323, 614, 945, 1175, 1241, 1505 jelű kéziratokat szerepeltetik. Ahogy a fő kéziratlista alapján látom, ezek a XI-XII. századból valók. Ezek után előszedtem ezeket is a csntm.org-ról. Lássuk, mi lett az eredmény.
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 04:11:00
[Ezt a hozzászólást utólag bővítettem, mert a CSNTM honlapján a vita óta eltelt hat évben a fentebb felsorolt kisbetűs kéziratok közül megjelent kettő.]
- Az L-ből hiányzik az Apcsel első hét és fél fejezete.
- A 81-esért át kellett mennem a British Museum honlapjára, a www.bl.uk/manuscripts/Viewer.aspx?ref=add_ms_20003_f004v címen található képért. A szövegben nincs "labontesz", és "kheirosz"-t hoz. Tehát ez nem Károlit stb. támogatja.
A 323-asban (https://manuscripts.csntm.org/manuscript/View/GA_323, CSNTM Image Id: 528532, CSNTM Image Name: GA_323_0009.JPG) a bal oldalon, felülről a 6. sorban "kheirón" áll, "labontesz" nincs. Ez tehát Károlit támogatja.
- A 945-ösben: "labontesz, dia kheirosz anomón" áll. Ez tehát nem a Károlit támogatja.
- Az 1175-öst csak a Csntm-irodán lehet megtekinteni, a hálóra nem került fel.
- Az 1241-es szintén a Károlinak stb. megfelelő szöveget hoz ("labontesz", "kheirón"), helye: csntm.org/Manuscript/View/GA_1241, CSNTM Image Id: 417901, CSNTM Image Name: CSNTM Image Name: GA_1241_0126.JPG, a második hasábon, alulról a negyedik sorban.
- Végül az 1505-ös is Károlit stb. igazolja, mert "labontesz"-t és "kheirón"-t hoz, mégpedig a csntm.org/Manuscript/View/GA_1505 címen, CSNTM Image Id: 119760, CSNTM Image Name: 00000121.jpg, a bal oldali lapon, alulról a 18. sorban.
A keresést itt megszakítottam, mert a felkutatott négy kézirat már bőven elég az állításod megcáfolására. Megdönthetetlenül kimutattam, hogy egy erős szöveghagyomány támasztja alá az őáltala használt, bizonyíthatóan erasmusi kiadású szövegváltozatot. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy e szöveghagyomány nem lehet az ősszöveg, mert nem arról vitázunk, hogy előre látta-e Károli a TR hanyatlását, hanem hogy helyesen fordította-e a TR-t.
Meg kell mondanom, nagyon meglepődtem, mikor azt láttam, hogy ebben a cikkedben (és egy nívós teológiai honlapon található másikban) szemrebbenés nélkül, teljes természetességgel kezdted Károli fordításának helyes vagy helytelen voltát egy olyan görög alapszöveg mentén vizsgálni, amelyet sem Károli, de még 1908-as revideálói sem használtak alapszövegként - mert programszerűen más alapszövegből indultak ki. Én nem vagyok filológus, sem teológus, csak egy mezei matektanár, de annyit még én is tudok, hogy ez az eljárás olyan szövegeket hasonlít össze (egyik alapján bírálva a másikat), amelyek között nincs, és nem is lehet szövegtani származási viszony. Ez az összevetés a legbarátságosabban szólva is elvéti a célját. De ha keményebben akarok fogalmazni, akkor azt mondom: nem igazságos, nem korrekt, és nem tudományos. Csodálom, hogy ezt egy teológiai folyóirat (a Református Szemle) ellenkezés nélkül közölte.
[Utólag, ráadásnak szúrópróbaszerűen kiválasztottam három jól olvasható és versbeosztással ellátott kisbetűs kéziratot a CSNTM-ről:
- A 757-esben (https://manuscripts.csntm.org/manuscript/Group/GA_757?filter=7167%2C3, (CSNTM Image Id: 208475, CSNTM Image Name: GA_757_0211b.JPG) alulról a 3. sorban: "labontesz dia kheirón", a Károlival összhangban.
- A 1424-esben (https://manuscripts.csntm.org/manuscript/Group/GA_1424?filter=7167%2C3, CSNTM Image Id: 613893, CSNTM Image Name: GA_1424_0167a.jpg), a 10-11. sorban: "labontesz dia kheirón", a Károlival összhangban:
- Az 1828-asban (https://manuscripts.csntm.org/manuscript/Group/GA_1828?filter=7167%2C3, CSNTM Image Id: 256200, CSNTM Image Name: GA_1828_0019b.JPG), alulról a 12. sorban: "labontesz dia kheirón", a Károlival összhangban.:
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 04:11:48
2. Azt írod, hogy a "dia" nem fordítható természetes módon "-vel" raggal, mert valójában közreműködői viszonyt (vagyis, ha jól értem: más személy közreműködésével való cselekvést) fejez ki. Ennek megcáfolására elég lesz olyan helyekre utalnom, mint az Apcs 19,26: "... nem istenek azok, amelyek kézzel (dia kheirosz) csináltatnak", vagy a Mk 6,2: "mely bölcsesség az, ami néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa (dia tón kheirón autú)?" E helyeken nincs szó arról, hogy valaki másvalaki útján végez(tet)ne el egy cselekvést. Az egyetlen nyelvtani különbség az, hogy e helyeken szenvedő igealakok találhatók, míg az Apcs 2,23-ban nem.
Másrészt a Károli által használt alapszövegben biztosan ott volt a "labontesz", ez a TR-ban és több azon kívüli szövegtanúban nagyon jól adatolt toldás. E tanúk némelyike, mint fentebb kimutattam, "kheirosz"-t hoz, ami csak úgy fordítható: "törvénytelenek keze által megragadván, keresztfára feszítvén megölétek", másfelől némelyikük "kheirón"-t hoz, ami viszont már abba az irányba mutat, hogy "törvénytelen kezekkel megragadván" stb. Ugyanis itt a "lambanó" ige nyelvtani cselekvői, vagyis a megragadók már a beszéd hallgatói, nem pedig a pogányok. Ez esetben viszont az "anomón"-t nem kell más személyekre vonatkoztatni, hanem sokkal természetesebb módon vonatkozik jelzőként a "kheirón" szóra.
Ha a "labontesz" jelen van, akkor a "dia kheirosz" változat már furcsábban hangzik, mint a "dia kheirón", mert a "valaki másnak (törvényen kívülinek) a keze által megragadni és megfeszíteni" nehezebb olvasat, mint a "saját törvénytelen kezével megragadni és megfeszíteni." Ilyenformán már a "labontesz" toldás megjelenése elindította az igehelyet a Károliban található értelmezés felé, mert a "kheirosz"-szal együtt egy lectio difficiliort hozott létre, ahonnan már szinte magától alakult ki a "labontesz dia kheirón" olvasat. (Ilyesmit mond Metzger is a szövegkommentárjában, de a "kheirón" változatot nem említve.) Itt tehát egy szövegsimító célú toldást és többesedést találunk, amihez megint csak nincs szükség semmiféle antiszemita érzelem odagyanítására.
3. Mindenképpen szükséges figyelembe venni a szövegkörnyezetben található, szövegkritikailag nem problémás, és a zsidóság Jézust elutasító csoportjaival egyértelműen polemizáló igeverseket. Ezekre most nem térek ki, mert messzire vezetne, és eszem ágában sincs a zsidók iránt ellenszenvet gerjeszteni - csak jelzem, hogy a fordító is felhasználja a szövegkörnyezetet, ha döntenie kell két fordítási változat között.
Ezek alapján nem tartom helyesnek tanulmányod egy jelentős vonulatát, jelesen a helyes tézis módszertanilag (szövegkritikailag) téves ill. hiányos alátámasztását. Abban egyetértek veled, hogy az antijudaizmus-antiszemitizmus terhes öröksége az egyháznak, de azt is fenntartom, hogy ennek kiküszöbölése mint cél nem indokolhat tudományos szempontból kétes értékű levezetési lépéseket. És mivel maga a TR-beli szöveg és a szövegkörnyezet egyaránt a Károli-féle változat felé mutat, teljesen elhibázottnak látom azt a beállításodat, hogy Károliék valamiféle szövegen kívüli antijudaista érdekből, valami genfi vagy óegyházi zsidóellenes hangulattól vezérelve fordították volna így a szöveget. Nem: nekik az előttük fekvő szövegek sugallták ezt a fordítást, és egyben a lapszéli kommentárokat is.
Tisztelettel: Németh Ferenc
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 10:56:56
További keresgéléssel rátaláltam a münsteri szövegkutatóknak a nagy kritikai Nestle-Aland készítése során alkotott kézirattanulmányozó szobájára:
ntvmr.uni-muenster.de/liste/
Itt elvileg képként és szöveges átiratként is megtekinthetők a feldolgozott kéziratok. Nekem egyelőre nem jön fel a táblagép-képernyőmön semmi érdemi képnézet, de valószínűleg megjelenne, ha regisztrált felhasználójuk volnék. Amit pillanatnyilag látok, az a kéziratokban szereplő igeversek listája, ami különben szintén hasznos információ.
Ledán M. István - http://laudator.blog.hu/ 2018.08.31. 11:35:44
@Németh Ferenc országcsavargó:
Kedves Ferenc
először is örülök, hogy fenti kis írásom ennyire komoly kutatásra ösztönzött. :)
Temészetesen nem az lett Károlink fejére olvasva, hogy nem a Nestle-Alandból dolgozott. Captatio benevolentiae-ként krimiszerűen építettem fel az írást, tehát abból indultam ki, hogy ha valaki leellenőrizné Károli szóban forgó fordítását kritikai kiadású görög USz-ében, vagy a Vulgatában, igencsak elkezdené csóválni a fejét: hogyan lesz a dia kheiros anomónból vagy a per manus iniquorum-ból "gonosz, kegyetlen kezeitekkel" fordítás?
A cikket régebben írtam, így nem állíthatom teljes biztonsággal, hogy megnéztem-e a TR-t, de mert mindig a kezem ügyében van, valószínűnek tartom, hogy igen. A fentebb jelzett okokból mégse gondoltam arra, hogy Károli adekvát módon fordította az előtte álló görög vagy latin szöveget. Hadd fejtsem ki, hogy miért.
Ha Lukács a zsidók gonosz/törvénytelen/istentelen kezeire gondolt volna, így fogalmaz: kherszin anomoisz (lat. manibus sceleratis, vagy hasonlóan), a dia prepozició jelzi, hogy itt nem a zsidók kezéről vagy kezeiről van szó, akár a kezek jelzőjének fogjuk fel az anomón-t, akár úgy, hogy az a gonoszok/törvénytelenek/istentelenek kezére/kezeire vonatkozik. A görög szöveg olvasása közben egyértelmű, hogy Lukács Jézus kereszthalálában egy "hármas közreműködést" lát: Isten akarata (elhatározott döntése), zsidók bűne (megöltétek, keresztre feszítve, esetleg megragadva), a pogányok keze(i) által, közreműködésével, ebbe az irányba mutat a dia prepozíció (Isten, ti, ők). Ezt Károlinak teológusként érzékelnie kellett, és érzékelte is, valszeg ezért (is) a lábjegyzet, a fordítói bizonyítványt magyarázandó. Az általad hozott dia prepoziciós példákban is az eszközhatározói jelleg érzékelhető, még akkor is, ha magyarul -val, vel-el fordíthatunk, mint az Apcs 19,26 esetében: nem istenek azok, amelyek kézzel (dia kheirosz) csináltatnak - bár szerencsésebb emberkéz alkotta istenek-ként fordítani.
Szóval, ha Károli mot a mot fordított volna (ahogyan egyébként szokása volt), a gyaníthatóan előtte álló szövegek alapján, a fordítás így nézett volna ki:
gonosz/istentelen kezek által vagy a gonoszok, istentelenek keze által - de semmiképpen nem így: gonosz, KEGYETLEN kezeITEkkel (mintha Károli nem akarta volna, hogy az olvasók akárcsak egy pillanatra is elbizonytalanodjanak, hogy talán mégse a zsidók gonosz kezéről van szó).
Mivel azonban még egy további jelzőt is becsúsztatott a fordításban teljes joggal gyanakodtam arra, hogy -miként a cikkben is fogalmaztam - kora reformátorainak vaskos antijudaizmusát fordította bele a szövegbe.
Egyáltalán nem arról van szó, hogy az igevers Károli féle fordításába mindenképpen antijudaizmust akarnék beleolvasni (vastagnyakúként örülnék inkább, ha nem kellene)- ám a korszak ( egy-két üdítő példától eltekintve) heves antijudaizmusa, véleményem szerint, mindenképpen lecsapódott az igevers fordításában.
A lényeg: a Károli által gyaníthatóan használt szövegek nem indokolják a fordítás túlságosan is zsidóellenes élét ( gonosz, kegyetlen kezekkel).
Egyvalamiben mégis tévedtem: a Genfi Biblia fordítóinak nem kellett Victorinusig visszamenni, egyszerűen a TR-t használták (BY wicked hands), hozzábiggyesztve egy lábjegyzetet, hogy a kálvinista pontosan értse miről van szó - Károli viszont ( és a munkatársak), bármilyen szövegek is lettek volna az asztalán, szembetűnően túlfordította az igeverset. Ennek oka, legalábbis számomra, egyértelmű. Üdvök
Ledán M. István - http://laudator.blog.hu/ 2018.08.31. 12:01:08
@Németh Ferenc országcsavargó:
Erasmust illető gyanúsítgatásomat, ezennel s ünnepélyesen visszaszívom. :)
Ledán M. István - http://laudator.blog.hu/ 2018.08.31. 12:16:01
@Németh Ferenc országcsavargó:
Hogy pedig egy nívós teológiai folyóirat (a Református Szemle) miért közölte ellenkezés nélkül a hivatkozott tanulmányt? - nos talán azért, mert a szerkesztők pontosan érzékelték, hogy Károli nem a NA főszövege alapján lett nem éppen pontos fordítással meggyanúsítva. :)
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 12:16:45
Kedves István, köszönöm a gyors választ.
Egyetlen ellenvetést hoznék most föl: azt, hogy a "labontesz", ami a TR-ben benne van, máris a Károli irányába vezeti a következő szavak értelmezését. Nem várható el, hogy Károliék megérezték légyen, milyen mesterkélten hangzik a "dia kheirón" mint a "kezekkel" görög megfelelője, mikor 1) ott volt előttük Tremellius (azaz Béza) latin vezérfonala, 2) a "labontesz" nyelvtanilag a megragadást a megszólítottaknak tulajdonítja.
Egyáltalán az nagyon gyenge érv itt, hogy valaminek "így kellett volna hangzania görögül", mert Károli nem görögre fordított, így kisebb nyelvi esetlenségek mellett úgyszólván munkaköri kötelességből el kellett siklania. És itt nem a jó görög nyelvű Lukács valamiféle ősszövegbeli esetlenkedéséről beszélek, hanem a másolói hagyományban sok kézen átment, két ponton is átalakított, végül Erasmusnál tekintélyes alapszövegként kiadott szövegben található esetlenségről.
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 12:34:05
Ehhez a sejtésedhez mégis hozzá kell szólnom:
"a szerkesztők pontosan érzékelték, hogy Károli nem a NA főszövege alapján lett nem éppen pontos fordítással meggyanúsítva" - Nos, eléggé rejtve maradt ez a szál, mert a cikkedben nagyon sok minden szerepelt mint Károli fordításának lehetséges vezérfonala, de sem a TR, sem Tremellius nem. Én ezt így nem tartom sem alapos, sem igazságos vizsgálati módszernek.
Előttem van elrettentő példaként ez a honlap: enok.uw.hu/hibak/forditasok.html Korábbi változataiban ez az egyébként jó szándékú Énók buzgón gyűjtötte a Károli hibáit, nagy merészen a Sinaiticust használva mérőzsinórnak. Aztán felhívták a figyelmét eljárása aránytévesztésére, és akkor valamelyest tompította bírálata élét.
Én az ilyen eljárások miatt érzem egyre jobban a tudományos, becsületes és méltányos bírálat szükségességét. Mert szerintem kevés múlékonyabb dolog van a teológiai vitairodalomban egy hibás alapról induló mérges vagy bulváros "leleplezésnél". A Károli-követők és Káldi több meneten át tartó vitája is jórészt azon fordul meg, hogy más alapszöveget használtak, és efelőli boldog tudatlanságban vígan vagdosták egymás fejéhez az olyan szemrehányásokat, hogy "egy egész szentenciát loptatok el." Hát ezt a színvonalat mára már meghaladtuk...
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 13:04:31
Mivel korábban elég sokat írtam az Index fórumára, bátorkodom hivatkozni egy ottani hozzászólásomra, melyben az Énók nevű honlapgazda fejlődése kapcsán az ittenihez hasonló aggályaimat megpróbáltam az ottani közönségnek is kifejteni: forum.index.hu/Article/jumpTree?a=131425285&t=9103733
Ledán M. István - http://laudator.blog.hu/ 2018.08.31. 14:11:51
@Németh Ferenc országcsavargó:
Kedves Ferenc
az az érzésem, hogy két malomban őrlünk.
Lássuk, miben sikerült egyetértenünk.
Károli előtt munkaszövegként ott állhatott a TR, a Vulgata, a Béza féle NT, saját latin fordításban is.
TR szövege görögül: labontes dia kheirón anomón, latinul: accepissetis per manus iniquorum (megragadva, a gonoszok/istentelenek keze által keresztfára szögezve...)
Vulgata: per manus iniquorum
Béza: labontes dia kheirón anomón, saját latin fordításában: accepissetis manibus sceleratis (mihelyt megragadtátok gonosz kezekkel keresztfára szögezve...)
Amiben, úgy tűnik, nem értünk egyet:
egyetlen (Károli rendelkezésére álló) görög szöveg sem támogatja Károli fordítását: gonosz, kegyetlen kezeitekkel. A legközelebb a Béza saját (!) latin fordítása áll Károli szövegéhez, de Károli még erre is rátett egy lapáttal. Hogy miért nem lehet a görög szöveget úgy fordítani, ahogy Béza és Károli tették, azt már kifejtettem, nem ismétlem magam. Erasmus - aki gondolom, ebben egyetértünk, elég jól tudott latinul - ezt szintén érzékelte. Szóval a Károli rendelkezésére álló görög szöveg akkurátus fordítása így nézne ki: a gonoszok/istentelenek keze(i) által. Legfennebb (!): gonosz/istentelen kezek által. Nem így fordított, aminek az oka...- de ezt sem ismétlem.
Továbbra sem látom be, hogy a Károli előtt levő görög szöveg többes számú kheirón-ja, illetve a labontes-e mitől tenné elfogadhatóbbá a Károli fordítást. Károli mind a dia prepozíciót, mind az anomón bevett fordítását (Vulgata, Erasmus) figyelmen kívül hagyta. Akárcsak Béza, feltehetően hasonló okokból.
Nos, amiből beszélgetésünk elején kiindultál, hogy ti. a TR áll Károli szabados fordításának a hátterében, szerintem nem állja meg a helyét. Esetleg a Béza féle NT latin fordítása (Béza saját fordítása, aki hozza egyébként a Vulgata szövegét is) inspirálhatta (nagy valószínűséggel inspirálta is) Károlit - de hogy miért tulajdonított ennek a fordításnak nagyobb súlyt, mint a görög szövegnek - hát, ez is beszédes.
Ám ha párbeszédünknek az volna a célja, hogy a "kedvesistván, köszönöm az alapos és empatikus cikket"-től eljussunk a "kedvesistván ez egy pancser írás"-ig - nos purpárlénk ez esetben sem volt haszon nélkül való (sőt! - kiderült, hogy Béza saját lat. fordítása inspirálta vsz. Károlit, többek között), de folytatnunk aligha érdemes. A kölcsönös tisztelet égisze alatt viszont természetesen folytatásra érdemes eszmecserénk. Üdvök.
Németh Ferenc országcsavargó 2018.08.31. 16:39:22
Kedves István, köszönöm az őszinte választ.
Csakugyan nem érdemes tovább vitáznunk, mert mindketten elmondtuk érveinket, és az álláspontjaink nem közeledhetnek tovább. Ezért most én is összefoglalom azokat az érveimet, amelyekre nem kaptam kielégítő választ.
1) Jól látható a TR-ban az a változás, amely a "labontesz" hatására beállt. Mivel "idegen kezekkel valakit megragadni" a legtöbb nyelvben igen szokatlan fogalom, már a VI. századtól adatolhatóan kialakult az a görög olvasat, amely behozta az értelmezéstérbe azt az gondolatot, hogy a "törvénytelen" szó a kezek jelzője, és nem birtokosa. Innen már egyenes út vezetett Béza fordításáig, amely egy (az Újszövetségben nem teljesen példa nélküli) dia → -vel megfeleltetéssel * befogadta ezt az értelmezést. Károli, aki nagyon sok helyen bőbeszédűen fordít, alapvetően nem ment túl Bézán.
2) A Károlit a TR-hoz kell mérni, ha méltányos bírálók akarunk lenni, nem valami más alapszöveghez.
* Tudom, hogy nem elegáns dolog egy vitazárónak szánt írásban új érvet hozni, de kíváncsiságból mégis megnéztem Varga Zsigmond J. szótárában ezt a "diá"-t. A II.3/a jelentésnél a tudós szerző felsorol egy rakás helyet, ahol a "-vel" raggal kifejezett eszközhatározós fordítás a helyénvaló. Ugyanott ő a Septuaginta nyelvéből származtatja az "eipein dia sztomatosz tinosz" = "azt mondatta vele" = "azt üzente" jelentést, és ide köti a "dia kheirosz tinosz" szerkezetet is. Ha az eredeti Lukács-fogalmazásban ez az árnyalat játszott is szerepet, Károli idejére erről a legtöbben megfeledkeztek, de némelyek már a VI. századra is. Károlinak tehát körülbelül ez a tudatlanság róható fel, antijudaizmus ennél a versnél nem.
Tisztelettel: Németh Ferenc
[Utólag hozzáteszem a BDAG-szótárból az ezzel párhuzamos szócikk egy részletét:]
Ledán M. István ˇ http://laudator.blog.hu/ 2018.08.31. 17:09:36
@Németh Ferenc országcsavargó:
Kedves Ferenc
ezen a ponton mindketten megismertük a másik véleményét, azt hiszem lényegbevágó félreértések nélkül. Valóban nem lenne értelme győzködnünk egymást. Köszönöm a beszélgetést: hasznos volt. Üdvözlettel, István
A vita kiegészítése
2025-ben sikerült bővebb adatokkal gazdagítanom az addigi kutatásaimat. Először is megtaláltam Béza jegyzeteit (https://www.e-rara.ch/gep_g/doi/10.3931/e-rara-6094), melyeket saját Újszövetség-fordításához fűzött. Ez a bibliakiadás 1556/7-ben Genfben, Robertus Stephanusnál jelent meg, Santes Pagninus Ószövetség-fordításával egy kötetben. A bal hasábon a Vulgata szövege, a jobbon Béza új fordítása olvasható.
Béza tarthatóként ismerteti azt a hagyományos értelmezést, miszerint Péter azt a bűnt veti a zsidók szemére, hogy a pogányokkal megölették Jézust (és hozzáteszi: ez esetben a felbujtót ugyanaz a bűn terheli, mint a végrehajtót). Ez az értelmezés tükröződik a a hagyományos "per manus iniquorum" ("bűnösök keze által") fordításban. De a maga részéről valószínűbbnek tartja a maga ettől eltérő javaslatát (amely ekkor még "manibus iniustis", azaz "igaztalan kezekkel" volt). Ezt azzal indokolja, hogy a görögben nincs névelő az "anomón" előtt, s így az alkalmasabban fordítható így, mint ha odaértenék a "bűnös" mögé az "emberek" szót.
Béza nem tekintette érvét kényszerítő erejűnek (maga is "úgy tűnik"-kel vezette be), de annyi látszik belőle, hogy nem zsidóellenes, hanem nyelvtani indoka volt e fordításra.
Az 1565-ös kiadásban (https://www.e-rara.ch/gep_g/doi/10.3931/e-rara-6189) Béza már "manibus sceleratis"-szal fordít; a kommentár lényegében nem változott:
Az Apcs 2,23 a Vetus Latinának nevezett, összefoglalóan nem-jeromosinak nevezhető latin szöveghagyományban alapjában véve úgy szerepel, mint a Vulgatában. A beuroni szövegkiadás (https://nttf.klassphil.uni-mainz.de/files/2022/04/Endprodukt-Act-02.pdf) a következő eltérést nyújtja:
Vagyis egyedül Marius Victorinusnak Arius ellen írott könyvében (3,16) találni e hagyományban a Bézáéhoz hasonló fordítást a "kheirosz" (itt inkább: "kheirón") "anomón" szavakra (per manus scelestas). Én azonban fölöttébb kétesnek látom azt a próbálkozást, hogy Béza fordítását Victorinuséból vezessük le, mégpedig a következő okokból:
(1) Béza nem is említi Victorinust, és akármiféle tekintélyi hivatkozás helyett saját nyelvtani érvvel támasztja alá fordítását.
(2) Béza az első kiadásban a Vulgatától való eltérés kulcsszavául egészen mást választott ("iniustis"), mint Victorinus ("scelestas"), és még az utolsóban is különböző alakot ("sceleratis"). A szóválasztás számos ponton eltér:
Ebből valószínűsíthető, hogy Béza nem is ismerte Victorinus e fordítási megoldását.
Magyarázatának e szakaszában utal még a Mk [1]5,28 általa adott fordítására és kommentárjára is. A teljesség kedvéért ezt is idézem:
Béza a "bűnösök közé számláltatott" ("kai meta anomón elogiszthé") kifejezés kapcsán amellett érvel, hogy a "cum sceleratis" itt miért kifejezőbb fordítás, mint a Vulgata "cum iniquis"-e. A fő érve az, hogy Jézus két lator között függgött mint harmadik, az ő büntetésüket szenvedte el - így matematikai értelemben közéjük számláltatott. Ekképpen nem egyszerűen istentelennek és bűnösnek minősült, hanem a gonosztevők egyikének. Ez az érvelés (a jelen vita számára) elég, ha csak annyit tanúsít, hogy Bézának nem holmi zsidóellenes, hanem nyelvtani és biblikus érvei voltak amellett, hogy az Apcs 2,23 "anomón"-ját (is) "sceleratis"-nak fordítsa.
Következtetés