5

I.
A Lelkészek Társasága jegyzőkönyvének Servet letartóztatására és a pör megindítására vonatkozó része.

(A Lelkészek Társaságának jegyzőkönyve B) kötet, 1. l. – Megjelent Rilliet-nél: Rélation du procés criminel contre Servet. 134. l.)

Foncenay.    1553.    Servet.

Jelen vannak az ez évi szindikusok: Amy Perrin, Chapeaurouge István, Darlod Domokos, Perrins des Fosses.

Vizsgálóbíró: Tissot P.

Fönti év augusztus 13-án, miután néhány atyánkfia fölismerte Servet Mihályt, (1) jónak látták bebörtönözni‚ (2) nehogy tovább mételyezze a világot káromlásaival és eretnekségeivel – s mivel teljesen javíthatatlannak és semmi reményre sem jogosítónak találták. Erre akadt valaki, aki bűnügyi följelentést tett ellene (3) és Servet legszembeötlőbb tévedéseit összefoglaló tételeket terjesztett elő.

(1) Ugyanazon a napon, ti. Vasárnap Genfbe érkezett s meghallgatta a délutáni prédikációt. Ott, ahogy a prédikáció megkezdése előtt a többiek közt ült, egyesek fölismerték s nyomban jelentették ezt Kálvinnak. Hist. de morte M. Serveti. Mosheim: Anderw. Versuch. 448. l.
(2) Nem tagadom, hogy az én indítványomra és tanácsomra vettetett joggal börtönbe. Kálvin: Defensio 7. l. Közbelépésemre az egyik szindikus a börtönbe vezettette. Kálvin Sulcernek. 5., 1553. szept. 15.
(3) Miután a város törvényei szerint a pörös ügy megismerése céljából valakinek vádlóul kell föllépni, megvallom, hogy az az ember, ki igazságszolgáltatást kért ellene, az én buzdításomra tette. Kálvin: Declaration 11. l. A kifejezések még határozottabbak munkái 1566-os kiadásában (1337. l.): Ha őszintén nyilatkozom, mivel e város törvényei és szokása szerint senki sem börtönözhető be bűnvád vagy előzetes tudakozódás nélkül, ha egy ilyen ember megtérítése végett azt teszem, hogy akadjon vádló stb.


6

Néhány nap múlva a tanács elrendelte, hogy kihallgatása alkalmával legyünk jelen. Ez azzal végződött, hogy gőgösséggel párosult arcátlansága még nyilvánvalóbb lett. Azt vallotta alapelvül, hogy a Szentháromság elnevezés csak a niceai zsinat óta használatos; azelőtt a tudósok és vértanúk közül egy sem tudott létezéséről. Mikor azután mind Justinus vértanú, mind Irenaeus, Tertullianus, Origenes, mind mások összes nyilvánvaló bizonyítékait elősorolták néki, nagyon szégyellnie kellett magát, mert mindenféle képtelen szitkozódásokra és sértegetésekre fakadt. Végül az Urak látva, hogy a pörnek sohasem lesz vége, ha valami utat-módot nem találnak annak megrövidítésére, elrendelték, készíttessék kivonat a könyveiben foglalt téves és eretnek tanokból, s mi írásban felelünk néki: röviden megmutatjuk véleményei tarthatatlanságát, azután az egészet elküldjük a szomszédos egyházakhoz véleményadás végett.

Itt következnek: Servet Mihály könyveiből kivonatolt tételek, valamint Servet Mihály feleletei Kálvin cikkeire és Servet tévedéseinek rövid cáfolata újabb szidalmaival együtt. – L. a Defensio etc. eredeti kiadásának 64., 72. és 81. l.; fordításunkban pedig 58., 64. és 77. l.


II.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 133. l. – Megjelent Rilliet-nél 126 l.)

Hétfő, 1553. augusztus 14.

De la Fontaine Miklós (1)
Servet Mihály fogoly ellen.

(1) A Franciaországi S. Gervais-ből származott és Genfbe menekült. Előbb Kálvin a burgundi herceg szolgálatába segítette, azután magának a reformátornak a szolgálatába állott és mint titkára működött. "Miklósom, hasonló büntetésnek téve ki magát, főbenjáró ítéletet kért ellene." Kálvin Farelhez 1553. aug. 20.


7

De la Fontaine M.-nak a letartóztatott Servet Mihály ellen irányuló ama kérelmére, mely azt tartalmazza, hogy az nagy eretnekségek terjesztője s ezekért már le is tartóztatták, de megszökött; ezek miatt vádat emel ellene és megbüntetését kéri, stb.

Elhatározták, hogy írásban terjessze a vizsgáló bíró elé azokat a tévedéseket és helyeket, melyeket be akar ellene bizonyítani, avégből, hogy arra válaszoljon s annak alapján a nyomozást megindíthassák.


III.
De la Fontaine Miklósnak Servet ellen emelt vádja.

(A pör 1. sz. aktája. Genfi levéltár. Rilliet 135. l) (1)

De la Fontaine Miklós, ki vádat emelt Servet Mihály ellen és ezért bezáratta magát, a bűnügy dolgában a következőket terjeszti elő:

1. l. Legelőször azt, hogy mintegy 24 évvel ezelőtt kezdte zavarni a német egyházakat tévelygéseivel és eretnekségeivel; (2) elítélték, de megszökött, hogy kikerülje a rászabott büntetést. [Folytatás]

2. II. Körülbelül ebben az időben nyomatott egy utálatra méltó könyvet, mely sok embert megmételyezett. (3) [Folytatás]

(1) Kálvin maga mondja a Declaration-ban, a munkái 1566-os kiadásában foglalt francia szöveg szerint, (az 1337. lapon): "és éppenséggel nem tagadom, hogy az ellene indított vád tanácsomra, vagy tudtommal emeltetett a végből, hogy a pörös ügy valamiképpen megindíttassék; azonban a pör lefolyása megmutatta, mily szándékkal tettem". A tételek száma eredetileg 40 volt, mint az az eredetiben foglalt római számokból is kiviláglik és mint azt Kálvin is mondja az augusztus 20-án Farelhez írt levelében: "A vád negyven tételét másnap írásba foglalva elhozta (Miklós)". De csakhamar 38-ra szállították le ugyanabban a hiteles okmányban közönséges számokkal való megjelöléssel.
(2) Ez a vádpont csak a "De Trinitatis erroribus libri septem (1531) című könyv kiadására vonatkozhatik.
(3) Ez a második pont, úgy látszik, Servet második munkájára: "Dialogorum de Trinitate libri duo" etc. (1553) vonatkozik.


8

3. III. Nem szűnt meg azóta sem mérgét hinteni minden eszközzel, úgy a Bibliára tett megjegyzéseivel, mint Ptolomeusról mondott észrevételeivel. [Folytatás]

4. IV. Azóta titokban egy másik könyvet is nyomatott, mely határtalan káromlásokat tartalmaz. (1) [Folytatás]

5. V. Midőn mint foglyot Vienne városában letartóztatták, és látta, hogy szépszerével rá akarják venni az elveiről való lemondásra, módját találta, hogy megszökjék a börtönből. [Folytatás]

VI. Miklós kéri, hogy Servetet minden pontra nézve vizsgálják meg.

VII. S mivel kibúvót találhatna, azt állítván, hogy az ő káromlásai (és eretnekségei) (2) csak igaz tanítások, Miklós előad bizonyos tételeket; ezek alapján kéri emez eretnek megvizsgáltatását.

6. VIII. Kérdeztessék meg, ő írta-e, ő tanította-e hamisan és ő hirdette-e, hogy ha (egy) olyan isteni lényben hiszünk, kiben három különböző személy: Atya, Fiú és (Szent)Lélek van, ezzel négy rémképet alkotunk, melyeket nem lehet és nem szabad elképzelnünk? [Folytatás]

7. IX. Továbbá azt, hogy az Isten lényegében ilyen megkülönböztetést tenni nem egyéb, mint egy háromfelé osztott Istent csinálni és az olyan háromfejű ördög, mint Cerberus, – melyet a régi költők a pokol kutyájának neveztek – szörnyeteg és ehhez hasonló káromlások. (3) [Folytatás]

8. X. Nem mond-e ilyen káromlásokat nagy szitkozódásokkal mind a régi tudósok, mind pedig szent Ambrosius, szent Ágoston, Chrysostomus, Athanasius és a hozzájuk hasonlók ellen, valamint mindazok ellen, kik napjainkban a keresztyénséget eredeti alakjába igyekeztek visszaállítani egész Melanchtonig, kit hitetlen embernek, ördög fiának, Beliálnak és sátánnak nevez? [Folytatás]

9. XI. Nem mondja-e, hogy Krisztus Urunk csak annyiban (Isten)-fia, amennyiben a Szentlélektől fogantatott, Szűz Mária méhében? [Folytatás]

10. XII. Azok, kik azt hiszik, hogy Jézus Krisztus

(1) Itt a "Christianismi Restitutio"-ról (1553) van szó.
(2) A zárójelbe tett szavak a papír régisége folytán kiszakadtak.
(3) Első könyv IX. lev. 1. l.; III. könyv XII. lev. 2. l.


9

az Atya Istennek öröktől fogva nemzett Igéje volt, csak képzelt és varázsszerű megváltásban részesülnek. (1) [Folytatás]

11. XIII. Jézus Krisztus csak annyiban Isten, amennyiben Isten azzá tette. (2) [Folytatás]

12. XIV. Jézus Krisztus teste az égből szállt alá és Isten lényegéből való. (3) [Folytatás]

13. XV. Az istenség csak akkor közöltetett Jézus Krisztussal, amikor emberré lett, azután az apostolokkal közöltetett lelkileg Pünkösd napján. (4) [Folytatás]

14. XVI. Midőn azt mondják, hogy Jézus Krisztus egylényegű Atyjával, ez annyit tesz, hogy ez az ember Jézus Krisztus ugyanaz az istenség, hatalom és akarat, mint az Isten; nem pedig azt, hogy Isten Igéje lakozik és él lényegében. (5) [Folytatás]

15. XVII. Nem ítéli-e el azokat, kik az Isten lényegében keresik Szentlelkét, amikor azt mondja, hogy mindazok, kik a Szentháromságban hisznek, istentagadók? (6) [Folytatás]

16. XVIII. Továbbá, hogy mindazok, akik valamely tulajdonságbeli megkülönböztetést hisznek Isten lényegében, széttépik és darabokra szedik természetét. (7) [Folytatás]

17. XIX. Isten Igéje nem más, mint Jézus Krisztus teste. (8) [Folytatás]

18. XX. Jézus Krisztus testét Isten lényegéből az Ige nemzette, melyet ő magnak nevez. (9) [Folytatás]

19. XXI. Jézus Krisztus testének és lelkének lényege annak az Igének és lehelletnek az istensége, amit Isten önmagából kibocsátott. (10) [Folytatás]

20. XXII. Jézus Krisztus csak emberi volta révén Isten fia; mert ha Isten lényegéből származott volna, nem halt volna meg igazán. Mivel meghalt, nem Isten fia többé. (11) [Folytatás]

(1) II. könyv XII. lev. 2. l.
(2) Első könyv VIII. lev. 2. l.
(3) XI. lev. 1. l.
(4) XI. lev. 1. l. végén.
(5) XII. lev. 2. l.
(6) XIII. lev. 1., 2. l. és XVI. lev. 1. l.
(7) XV. lev. 2. l.
(8) Második könyv I. lev. 2. l.
(9) Hetedik könyv XIII. lev. 1. l.
(10) XIII. lev. 2. l. végén.
(11) XIX. lev. 1. l.


10

21. XXIII. Mikor szent János azt mondta: az Ige Istennél volt, ez azt jelenti, hogy az ember Jézus Krisztus volt ott. (1) [Folytatás]

22. XXIV. Az angyalok és a mi lelkünk lényege az Isten lényegéből való. (2) [Folytatás]

23. XXV. Jézus Krisztus lényege az, amely a felhőben megjelent és ez ugyanaz a lényeg, mint amelyből az angyalsereg és a mi lelkünk származik. (3) [Folytatás]

24. XXVI. Ahelyett, hogy Isten lényegében három személyt vagy három személyiséget vallana, melyek mindegyikének megvan a maga tulajdonsága, azt mondja: Isten egy, ki százezer lényeget foglal magában, úgy, hogy ő minékünk részünk, mi meg az ő lelkének vagyunk a részei. (4) [Folytatás]

25. XXVII. Ebből kifolyólag nemcsak az összes teremtmények képe van meg Istenben, hanem a lényeges alakok is, úgy, hogy lelkünk az Isten Igéjének lényegbeli magvából való. (5) [Folytatás]

26. XXVIII. Jézus Krisztus az Isten fia, mert az Atya lényegének három eleme van meg benne, úgymint: a tűz, a levegő és a víz. (6) [Folytatás]

27. XXIX. Az ember lelke halandó; csak egy halhatatlan elemi lehelet van: ez az a lényeg, mely most Jézus Krisztusé a mennyben, s amely a Szentléleknek is elemi, isteni és romolhatatlan lényege. (7) [Folytatás]

28. XXX. A törvény alatt állott atyák sohasem vették az újjászületés lelkét. (8) [Folytatás]

29. XXXI. Az ember lelke halandóvá vált Ádám vétkezése után, éppúgy mint teste. (9) [Folytatás]

30. XXXII. A kis gyermekeknek nincs vétke, mégis megváltásra van szükségük, míg fölnövekednek. (10) [Folytatás]

(1) XIX. lev. 2. l.
(2) Harmadik könyv XII. lev. 1. l.
(3) XIII. lev. 1. és 2. l.
(4) Negyedik könyv III lev. 1. l.
(5) VII. lev. 2. l.
(6) XIII. lev. 1.
(7) Ötödik könyv X. lev. 1. és 2. l.
(8) XV. lev. 1. l.
(9) A nyomtatott könyvben.
(10) Első könyv, az újjászületésről, V. lev. 2. l., VI. lev. 1. l., VII. lev. 2. l.


11

31. XXXIII. Húsz éves korig semmiféle halálos vétket nem követünk el. (1) [Folytatás]

32. XXXIV. A kisdedek megkeresztelése ördögi találmány, pokoli tévedés az egész keresztyénség lerombolására. [Folytatás]

33. XXXV. Az Isten Igéje már nem olyan, mint amilyen Jézus Krisztus megtestesülése előtt volt, mert a felhő világossága volt annak lényege és most testté lett. (2) [Folytatás]

34. XXXVI. Továbbá mennyiben ismeri el, hogy a bölcsek tévedtek, midőn azt mondták, hogy a világ a nagy Isten; ő azt mondja, hogy Jézus Krisztus amennyiben ember, mindig Istennél volt és tőle ered a világ istensége. (3) [Folytatás]

35. XXXVII. A levegő Isten lelke s Isten azért neveztetik léleknek, mert levegő lelkével éltet mindeneket. (4) [Folytatás]

36. XXXVIII. Az ember lelke, amennyiben sok isteni tulajdonság van benne, végtelen istenséggel van tele. (5) [Folytatás]

37. XXXIX. Kálvinnak, a genfi egyházban az Isten igéje prédikátorának személyében, nyomtatott könyvével abba a rossz hírbe keverte a tanítást, hogy ott minden kigondolható szitkozódás és káromlás prédikáltatik. [Folytatás]

38. XL. Mivel jól tudta, hogy könyvét még a pápisták között sem tűrnék meg, mert lerontja a keresztyénség összes alapjait, elrejtőzött Guerou Vilmos, akkor nyomda-javító elől, mint Guerou is kijelentette. [Folytatás]

39. Miklós kéri, hogy kényszerítsék Servetet, hogy az itt fölsorolt kérdésekben foglaltakra feleljen, anélkül azonban, hogy vitába bocsátkoznának afölött, vajon igaz-e a tan, vagy nem, mert ez úgy is kiviláglik majd később.

(1) V. lev. 2. l.
(2) Első párbeszéd I. lev. 1. l.
(3) Első párbeszéd VI. lev. 1. l.
(4) Ugyanott.
(5) Első párbeszéd VII. lev. I. l.


12

IV.
Servet feleletei a de la Fontaine M. vádjaiban foglalt állításokra. (1)

(A pör 2. sz. aktája. Genfi levéltár. – A vád különböző tételei ebben a darabban ismét egész terjedelmükben bennfoglaltatnak, mindegyik a megfelelő válasz előtt; fölöslegesnek találtuk azokat másodszor is közzétenni. Ez az okmány, éppúgy mint a következők közül több, megjelent Trechselnél: Die protestantischen Antitrinitärier vor Faustus Socin. I. könyv. Heidelb. 1830., 285. és k. l., a pör egyik másolata nyomán, mely Bern állam levéltárában van. Ez, úgy látszik, a XVIII. század elején készült, de kihagyásokkal s az eredeti nyelv és helyesírás lényeges módosításaival.)

A francia Vexin-ben lévő Saint-Gervais-ből származó de la Fontaine Miklós, eme város lakója, a bűnügyi följelentését követő, ezerötszázötvenharmadik év augusztus havának 14. napján, hétfőn, a villeneuve-i, vagy a Spanyolországban lévő aragóniai királyságból való Servet Mihály ellen. De la Fontaine kéri, hogy kötelezzék Servetet az ő írásban foglalt kérdéseire felelni; azt mondja, hogy a följelentést saját nevében tette. Servet megesküszik, hogy az igazságot vallja és válaszolja ... terhe alatt.

[Előzmény]
1. Azt feleli, csakugyan igaz, hogy írt egy kis könyvet, (2) de amennyire ő tudja, legkevésbé sem zavarta azzal az egyházakat. Nem is ítélték el érte. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
2. Azt feleli, hogy írt egy kis könyvet, (3) de nem tud arról, hogy az valakit megmételyezett volna. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
3. Azt feleli, megvallja, hogy megjegyzéseket tett Ptolomeusra és a Bibliára. De nem gondolja, hogy olyasmit tett volna, ami nem helyes. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
4. Azt feleli, hogy írt egy másikat (4) is, de éppenséggel nem gondolja, hogy káromlások volnának abban. Ha megmutatják néki a káromlásokat, kész kijavítani. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

(1) A vizsgálóbíró (lieutenant) által végzett emez előzetes vizsgálat megfelel annak, ami most a vizsgáló bírák dolga. (Rilliet 28. l.)
(2) De Trinitatis erroribus 1531.
(3) Dialogi de Trinit. 1532.
(4) Christianismi Restitutio 1553.


13

[Előzmény]
5. Azt feleli, igaz, hogy Kálvin és Trye Vilmos üldözése folytán fogoly volt Vienne-ben. De elmenekült a börtönből, mert a papok meg akarták égettetni, habár úgy tartották a börtönöket, mintha azt akarták volna, hogy elmeneküljön. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
6. Azt feleli, írt egy könyvet a Szentháromságról a Jézus Krisztus és apostolai után élt tudósok nyomán. Valóban hiszi a Szentháromságot: Atya, Fiú és Szentlelket, három személyt az Istenben. Azt mondja, igaz, hogy ezt a személy nevet másképpen veszi, mint ahogy az újabbak írnak arról. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
7. Azt feleli, mint az imént, hogy vallja a Szentháromságot és a három személyt. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
8. Azt feleli, nyomtatott könyvekben nem nevezte annak, amit Melanchton megtett. Igazságának megóvása érdekében írt valamit, talán ehhez hasonló dolgokat, mire Melanchton nyomtatott könyvekben válaszolt néki. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
9. Azt feleli, az Istenfiát az Atya öröktől fogva nemzette és a Szentlélektől fogantatott Szűz Mária méhében. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
10. Azt feleli, tagadja abban a formában, amint kérdezik. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
11. Azt feleli, Jézus Krisztus Atyjától kapta istenségét. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
12. Azt feleli, Jézus Krisztus teste az égből való istenség részese. De testének anyaga Szűz Máriától származott. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
13. Azt feleli, Jézus Krisztus istensége öröktől fogva való, és az emberrel fogantatásakor közöltetett. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
14. Azt feleli, Isten Igéje Jézus Krisztusban lakozik és az Ige testté lett. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
15. Azt feleli, a Szentlélek nem lelhető másutt, csak Isten lényegében. Tagadja, hogy a Szentháromságban hívők istentagadók volnának. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
16. Azt feleli, ő is hisz a Szentháromságban tulajdonságbeli és személyi különbséget. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
17. Azt feleli, az Isten Igéje egyesült a testtel. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
18. Azt feleli, Jézus Krisztus teste a Szentlélektől és a Szűz Máriától származik. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
19. Azt feleli, hogy Jézus Krisztusban test, lélek és istenség van; ez három különféle dolog, és egyik sem olyan, mint a másik. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]


14

[Előzmény]
20. Azt feleli, Jézus Krisztus Isten fia, Isten- és ember-volta folytán. Akkor, amikor a lélek elvált, csak az alatt a három nap alatt nem volt ember, míg a lélek elvált a testtől. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
21. Azt feleli, hogy Jézus Krisztus Istennél volt istenségének személyisége szerint. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
22. Azt feleli, hogy az angyalokat és a lelkeket Isten teremtette, s az emberek lényege különbözik a teremtő lényegétől. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
23. Azt feleli, Jézus Krisztus istensége az, mely megjelent a patriarcháknak és a prófétáknak a felhőben. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
24. Azt feleli, Isten tart fönn mindeneket és Isten lényege mindenütt jelenvaló, mindeneket megtart; ezért minden teremtménnyel érintkezik. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
25. Azt feleli, amit már az előző tételben felelt; a teremtmények eszményképe meg volt Isten lelkében. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
26. Azt feleli, hogy ez istenség, s nem Istenben teremtett lényeg és elem. (1) De ezek az elemek példányképei. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
27. Azt feleli, sohasem gondolta, hogy a lélek halandó, se nem mondta, se nem írta; hanem azt, hogy romlandó elemeket öltött magára. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
28. Azt feleli, nem vették a keresztség olyan újjá-szülő lelkét, amilyet Jézus Krisztus eljövetelekor adott. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
29. Azt feleli, hogy alá volt vetve a halandóságnak, de éppenséggel nem azt, hogy lényegére nézve meghalt. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
30. Azt feleli, hogy a kisdedek eredendő bűnben fogantatnak és születnek. Ami a megváltást illeti, azt csak akkor értik meg, ha fölnövekednek és azon véleményen volt, hogy a kis gyermekeket fölnövekedésük előtt nem szükséges megkeresztelni. Így írt róla, ha tévedett, mindenkor kész kijavítani. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
31. Azt feleli, mondta és írta, mert Urunk nem büntette meg a pusztában az izraelita gyermekeket, csak azokat, akik húsz évesek már elmúltak. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
32. Az egész kérdésről megvallja, hogy mondta és írta. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
33. Azt feleli, nem ezt írta, hanem azt, hogy Isten Igéje ugyanaz a lényeg, mint előbb volt. De a meg-

(1) Trechsel: elemi lényeg.


15

testesülés előtt megjelent a felhőben, azután pedig a testben. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
34. Azt feleli, vallja a kérdést és így írt. Azt érti alatta, hogy Jézus Krisztus Istennél volt istenségének dicsősége és személye szerint s hogy a világ ő általa teremtetett. (1) [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
35. Azt feleli, nem emlékszik, hogy egészen így írta volna. Mindamellett megvallja, hogy a levegő léleknek neveztetik és Isten lélek, úgy lényegénél fogva, mint azért is, mert a levegővel lélekzik és éltet. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
36. Azt feleli, tagadja, hogy így írt volna, legalább amennyire emlékszik. Ha megmutatják néki a helyet, megmagyarázza, mit ért alatta. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
37. Azt feleli, Kálvin őt előzőleg sok nyomtatott könyvben igazságtalanul megsértette, ő felelt néki. Kimutatta, hogy Kálvin néhány helyen tévedett. Mikor Kálvin azt írta róla, hogy véleményétől megittasult, hasonlóval válaszolt. Kálvin sok helyen tévedett. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

[Előzmény]
38. Azt feleli, kijavította Vienne-ben. De éppenséggel nem rejtőzött el Gueroult elől, sőt szívesen látta őt. [Párhuzamos válasz] [Folytatás]

Ennek megtörténtével de la Fontaine kéri, engedjék meg néki az ellenkező dolgok bizonyítását. Ezek igazolására fölmutat néhány írott és nyomtatott könyvet. Kéri, hogy Servet ismerje el saját kéziratát. Servet megvallja, hogy ezeket a könyveket ő írta, és elismeri, hogy azok saját írásai. De nem nyomatta és nem adta ki a könyv kéziratát, hanem csak elküldötte Kálvinnak, nézete szerint körülbelül hat évvel ezelőtt. (2) Ami a másik nyomtatott könyvet illeti, megvallja, hogy ő nyomatta ki. (3) De

(1) Trechsel: tőle és általa teremtetett.
(2) A kézzel írott könyv, melyről itt szó van, úgy látszik, a Kálvinnal közölt Restitutio Christianismi első kiadása volt és ez nem adta vissza, amint ezért Servet Pouppin-hez írt levelében panaszkodik. (Lásd később.) Kálvin elküldötte Viret-nek. Servet bizonyos fontosságot tulajdonít annak, hogy ezt a kézzel írott könyvet nem nyomatták ki; később valószínűleg újra átdolgozta, legalább részben, mielőtt nyomtatás alá bocsátotta, és úgy látszik, erre alapítja tagadásait. Az írott és nyomtatott szöveg közti különbség is abból a körülményből ered, hogy sok idézet van átvéve az elsőből, különösen a nyomtatott Restitutióból a harmadik kérdésben. L. Mosheim: And. Vers. 99. l., Neue Nachr. 60 l., Trechsel 115. l. 3. jegyzet, Rilliet 30. és 32. l.
(3) Ez a formában írott, úgy látszik, a Restitutio nyomtatott lapjaira vonatkozik.


16

la Fontaine bemutatott továbbá egy Ptolomaeus című könyvet, melyről Servet beismeri, hogy jegyzeteket írt hozzá. Fölmutat egy Bibliát is, melyre nézve Servet azt vallja, írt hozzá néhány jegyzetet, de nem mindet.

Ezeket, ti. de la Fontaine-t és Servetet, mint bűnösöket átadták Grasset János szolgának és életével felelős börtönőrnek.

Servet kijelentette, hogy Grasset-nak kilencvenhét naptallért, továbbá, egy körülbelül 20 tallér értékű aranyláncot és hat aranygyűrűt adott át.

V.
De la Fontaine M. kérvénye.

(A pör 5. számú aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Rilliet-nél 33. l. és Trechselnél 293. l. – Ez a folyamodvány, mely a pörnek a kanton államügyésze által való hivatalos folytatását és a kérelmező fél fölmentését kéri, nincs keltezéssel ellátva. A pör iratai közé, ahogy azok ma osztályozva vannak, csak az augusztus 15-ei és 16-ai kihallgatások után sorozták. De a tartalma azt bizonyítja, hogy aug. 15-éről, a vizsgálóbírónak a kérő fél panaszára megtartott első vizsgálatát követő napról való. Vö. Rilliet 32. l.)

Nagyságos, hatalmas és félelmetes Uraim! De la Fontaine M., ki bűnügyben fogollyá tétette magát, előttetek vádolja Servet Mihályt azokért a nagy (1) botrányokért és zavarokért, melyeket már körülbelül huszonnégy éve idéz elő a keresztyénségben, azokért a káromlásokért, melyeket Isten ellen (2) mondott és írt, az eretnekségekért, melyekkel megmételyezte a világot, a gonosz gyalázkodásokért és hamis becsmérlésekért, melyeket Isten igaz szolgái, különösen Kálvin ellen szórt, –kinek becsületét, mint lelkipásztoráét köteles vádló(3) is megóvni, ha keresztyénnek akarja magát tartatni – továbbá ama gáncsok és becstelenségek miatt is, melyek

(1) Rilliet: súlyos.
(2) a káromlásokért stb. Trechsel kihagyta.
(3) Különös tévedés folytán Spon és nyomán Henry ezt a "vádló" szót egyházi értelemben magyarázta, s De la Fontaine M.-ból teológust csinált.


17

megtörténhetnének a genfi egyházzal, minthogy Servet kiváltképpen gyalázza azokat a tanokat, melyeket ott prédikálnak. (1)

Annyival is inkább, mert Servetet tegnap (2) kihallgatták, és semmire sem felelt érdemlegesen: ahelyett, hogy kellőképpen igennel, vagy nemmel felelt volna, azt mondta, amit jónak látott, – amint majd megláthatjátok, feleleteinek nagy része csak léha fecsegés. Méltóztassatok őt kényszeríteni, hogy a tárgytól való eltérés helyett mindegyik tételre érdemlegesen feleljen, hogy ne gúnyolódjék Istennel, (3) se Nagyságotokkal, és azért, hogy a vádló az őt megillető jogából ne forgattassék ki.

S ha a vádló igazolja szándékát és Servetet meggyőzték, hogy ő írta és ő foglalta tételekbe a kérdésekben foglalt eretnekségeket, a vádló alázatosan kér Titeket, ha Servetet bűnösnek találtátok és arra méltónak, hogy államügyészetek vegye át a vádat, méltóztassatok erre nézve nyilatkozni és őt – teljes kártérítés megadásával, – kiszabadítani, nem azért, mintha meghátrálna vagy megtagadná egy ilyen ügy és viszálykodás üldözését, – melyet minden keresztyénnek és Isten fiának haláláig folytatni kell, – hanem azért, mert úgy hallja, hogy városotokban ez a szokás, és nem az ő dolga, hogy mások föladatára, kötelezettségére vállalkozzék.

VI.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 134. l. – Megjelent Rilliet-nél 126. és k. l.)

Kedd, 1553. augusztus 15.

A vizsgálóbíró előadta a hamis tanítással vádolt Servet nevű ember feleleteit, s azt mondja, van még

(1) E folyamodvány első paragrafusa már Mosheim-nél (Allwoerden) is megjelent Hist. Serveti 66. l. és Mosheim: Anderweit. Versuch. 160. l., La Roche után Biblioth. Angloise II. kt. 117. lap.
(2) Azaz augusztus 14-én.
(3) hogy ne gúnyolódjék Istennel, kimaradt Trechselnél.


18

több kérdés ellene, melyeket fölpörös könyvekkel szándékozik bizonyítani. Ezekkel azt kívánja, hogy bűnösnek találtassék, ezért kéri stb. (1) – Az ülést berekesztették, hogy azután (2)

(134. l.) Kihallgatják Grasset J. püspöki palotai szolgát, (3) amiért a fogoly Servet pénzét vonakodott tegnap a vizsgálóbíró kezébe adni, és azért is, hogy elbújt, mikor behívták. – Azt mondta, azért rejtőzött el, mert nem adhatta át a pénzt a vizsgálóbírónak, mivel a kulcs mesterénél volt Cursinge-ben. (4) Elhatározták, hogy börtönbe vetik (croton) és feleljen(5) a vizsgálóbírónak úgy ezért, mind az általa már elkövetett többi dolgokért.

VII.
Servet első kihallgatása a város Urainak jelenlétében.

(A pör 3. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Trechselnél. 290. l.)

A püspöki palotában, 1553. augusztus 15-én.

Nemes Perrin Darlod, P. Verna Defosses, (6) Tissot P. (7) vizsgálóbíró, alabárdos (Saultier) (8)

(1) Az előzetes vizsgálat eredményének eme bemutatása, melyet a vizsgálóbíró terjesztett a tanács elé, a letartóztatott vád alá helyezését tartalmazta. (Rilliet 32. k. l.)
(2) Ide értendő, hogy az eljárást folytassák ellene. Rillietnél: hogy ebéd után kihallgatják.
(3) L. Servet feleletei végén.
(4) Corsinge, falu Jussy mellett.
(5) számoljon el kincstartójánál stb. Rilliet.
(6) Nemes Amied Perrin, Chapeaurouge István, Darlot Domokos és Pernet Desfosses voltak a szindikusok. A tulajdonnevek helyesírása gyakran változik.
(7) Tissot Péter volt a vizsgálóbíró, ki bűnügyekben az államügyészi teendőket végezte.
(8) "Az alabárdos kísérje a szindikusokat minden igazságszolgáltatási ténykedésben." 1543-as rendelet. L. Rilliet 34. l. 1. jegyzet.


19

Botellier, Du Molard, Chamoy, Corna, Lambert, De Arca, Chaultens, Beney, Favre, C. Vandel, Rigort. (1)

Miklóst megkérdezték, ragaszkodik-e az aragóniai Servet Mihály ellen emelt panaszához? Azt felelte, igen.

Servet Mihály feleletei

aki személyesen állott helyt, azután 60 naptallér büntetés terhe alatt megesküdött, hogy az igazat mondja és hajlandó vallani.

Arra a kérdésre, honnan való, azt feleli, Villeneufve-ből való, aragoniai spanyol, orvos és Servet Mihálynak hívják.

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
1. Az első kérdésre azt feleli, nem ítélték el akkor, de csakugyan igaz, hogy könyvet írt a Szentháromságról. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
2. A másodikra azt feleli, már megmondotta, hogy írt akkor egy könyvet, s lehetséges, hogy tévedett.

Hogy miben tévedett? Erre azt mondja, ami őt illeti, önmaga és lelkiismerete szerint úgy véli, jót mondott. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
3. A harmadikra azt feleli, legkevésbé sem gondolja, hogy megjegyzéseiben tévedett volna; ez a keresztyénség körében mindenütt közkézen forog, ő Párizsban olvasta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
4. A negyedikre azt feleli, hogy ebben az évben írt egy Christianismi Restitutio című könyvet, de legkevésbé sem hiszi, hogy abban káromlások lennének. Előmutatták néki a könyvet, mire megvallja, hogy ő írta, javította és nyomatta. Kálvin őt annyira üldözte, hogy nem bízott Kálvinban, mint mondja, hogy őt, a foglyot egész elevenen el nem égettette volna. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
5. Az ötödikre azt feleli, igaz, és élete megmentése érdekében cselekedte. [Folytatás]

(1) A szindikusokon kívül a kistanács tagjai voltak: Botellier-nek hívott I. A. Curtet, Hudriod du Mollard, Philippin János, Vandel Péter, Chicand Antal, Des Arts Jakab, Chamoys Ferenc, Amblard Corna, Bonna Péter, Aubert Henrik, Lambert János, Chautems János, Malagnyod Péter, Beney Vilmos, Jessé János, Rigot Kolozs föűgyész, de Larche Mihály, Favre Gáspár, Vandel Kolozs, Sept K. János, du Pan Kolozs kincstartó; L. Rilliet 34. l. 3. jegyzet.


20

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
6. A hatodikra azt feleli, hisz a három személyű isteni lényegben, és nem formulázta a tant ily módon. Igaz, hogy másképpen veszi a "személy" nevet, mint ahogy azt az újabbiak használják: úgy tartja, ahogy az egyház első tanítói és az apostolok tanítványai tartották. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
7. A hetedikre azt feleli, hogy az Istenben lévő valóságos megkülönböztetés nem személyi megkülönböztetést, hanem bizonyos fölosztást eszközölne Istenben, és ez szörnyűségnek látszanék.

Arra a kérdésre, vajon a Szentháromságot három ördögnek, vagy három (1) Cerberusnak tartja-e, azt feleli, nem; éppenséggel nem mondta így és nem is akarja fönntartani. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
8. A nyolcadikra azt feleli, nem nevezte el Melanchtont nyomtatott könyvben semminek, de írt Kálvinnak saját kezűleg. Melanchton nagyobb szitkokat mondott őróla kiadott könyvekben, úgyszintén Kálvin is. A mi a tudósokat illeti, ő a legrégibb tudósokat követte; néha nem fogadja el azok véleményét sem, kiket a kérdésben fölsoroltak: sokkal régebbiekből merít, mint azok.[Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
9. A kilencedikre azt feleli, hogy nem így mondta, hanem erősen hiszi, hogy Jézus Krisztus az Istennek öröktől fogva való fia, ki a Szentlélektől nemzetett szűz Mária méhében, s isteni és emberi voltánál fogva Istenfia. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
10. A tizedikre azt feleli, nem így mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
11. A tizenegyedikre azt feleli, hogy az Atya teremtette a Fiút olyanná, amilyen, és Jézus Krisztus mindazt, amije van, az Atyától kapja; azt feleli, igen. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
12. A tizenkettedikre azt feleli, igen; Jézus Krisztus teste isteni volta szerint a mennyből és az Isten lényegéből való, a test anyagát illetőleg pedig szűz Máriától származik. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
13. A tizenharmadikra azt feleli, legkevésbé se mondta így; többet vagy kevesebbet. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
14. A tizennegyedikre azt feleli, nem így mondta, hanem ellenkezőleg azt, hogy Isten Igéje az ő lényegében lakozik. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
15. A tizenötödikre azt feleli, nem így mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
16. A tizenhatodikra azt feleli, nem így mondta,

(1) Trechsel: egy.


21

hanem úgy, hogy azok, akik valóságos megkülönböztetést tesznek, darabokra szedik. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
17. A tizenhetedikre azt feleli, Jézus Krisztusban három különféle dolog van: test, lélek és istenség; azt nem mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
18. A tizennyolcadikra azt feleli, már mondta, hogy Jézus Krisztus teste a Szentlélektől és szűz Máriától származott. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
19. A tizenkilencedikre azt feleli, nem úgy mondta, ahogy kérdezik. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
20. A huszadikra azt feleli, nem úgy mondta, ahogy kérdezik. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
21. A huszonegyedikre azt feleli, megvallja, hogy az ember Jézus Krisztus istenségének dicsősége és személye szerint Istenben van. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
22. A huszonkettedikre azt feleli, nem mondta, hanem azt, hogy a teremtményeket Isten teremtette, és ezek a teremtmények nem a teremtő lényegéből valók. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
23. A huszonharmadikra azt feleli, nem ebben az alakban mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
24. A huszonnegyedikre azt feleli, nem így mondta, hacsak eszmeileg nem; Isten lényege mindenben, mindenhol jelen van és mindeneket megtart. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
25. A huszonötödikre azt feleli, nem így mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
26. A huszonhatodikra azt feleli, nem így mondta, hacsak eszmeileg nem. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
27. A huszonhetedikre azt feleli, sohasem mondta és sohasem gondolta, hogy a lélek halandó, hanem halandó elembe van öltöztetve. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
28. A huszonnyolcadikra azt feleli, így mondta: az atyák nem vették az újjászületés lelkét a keresztségben, mint mi. Jézus Krisztus ugyanis mindeneket megújított. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
29. A huszonkilencedikre azt feleli, nem ezt mondta, hanem azt, hogy a lélek Ádám bűne folytán a halandó indulatoknak alávettetett. (1) [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
30. A harmincadikra azt feleli, nem ezt mondta, hanem azt, hogy a kisdedek eredendő bűnben fogantattak és születtek. [Folytatás]

(1) Trechsel: fölforgattatott.


22

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
31. A harmincegyedikre azt feleli, ezt mondta: a törvényben Isten ezt így rendelte. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
32. A harminckettedikre azt feleli: mondta és ezen a véleményen volt; ha tévedett, kész azt kijavítani. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
33. A harmincharmadikra azt feleli, tulajdonképpen nem így mondta, hanem úgy, hogy a felhőben megjelenő Jézus Krisztus istensége ugyanaz volt, mely Jézus Krisztus testében lakozott, és így más szerepe volt a felhőben és más a testben. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
34. A harmincnegyedikre megvallja, így mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
35. A harmincötödikre azt feleli, megvallja, így mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
36. A harminchatodikra azt feleli, nem így mondta, de amit mondott, azt eszmei értelemben mondta. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
37. A harminchetedikre azt feleli, Kálvin volt az első, ki őt ezelőtt már többször is, éspedig nyomtatott könyvekben nyilvánosan (1) szidalmazta. Azzal, amit most saját védelmére Kálvin ellen irt, nem volt szándékában őt szidalmazni, hanem csak az, hogy megmutassa néki tévedéseit és hibáit, – hasonlóképpen ajánlkozik most is, hogy az egész gyülekezet előtt kézzelfogható (2) igazságokkal és a Szentírás tekintélyével megmutatja néki. [Folytatás]

[Előzmény] [Párhuzamos válasz]
38. A harmincnyolcadikra megvallja, hogy legutolsó könyvét legkevésbé sem pártolták a pápisták, mert legnagyobbrészt ellenük szól. Ő javította ki azt a könyvet, és a könyv kéziratát elrejtette Gueroult Vilmos elől; mindig önmaga adta át a kéziratot a nyomdásznak. [Folytatás]

Megkérdezték, nem szenvedett-e valaki annak a könyvnek a kinyomatása miatt? Azt feleli, nem tudja, nem szenvedett-e véletlenül a nyomdász, mert éppúgy börtönben volt, mint ő.

Elhalasztották a végből, hogy napról-napra, óráról-órára tovább folytassák és a fél újból átadassék a tagadott cikkek bizonyítása és igazolása végett.

A felet átadták, hogy bizonyítson és igazoljon, mivel a letartóztatott feleletei folytán bűnösnek találták; (3)

(1) Mosh.: Anderw. Versuch 157. l. jegyzet: következetesen.
(2) Trechsel-nél: "különféle;" Mosheim előbbi munkájában: "józan."
(3) Trechsel-nél: majd bűnösnek találják. Mosheim: Anderw. Versuch 157. l.: nagyon bűnösnek.


23

elhatározták, hogy a kérelmező Miklós helyettesállítás és óvadék alapján szabadon bocsátandó.

A fővádló megígérte, hogy képviselteti magát mindannyiszor, ahányszor hívják, s a vádat folytatja; kérelmére Kálvin Antal genfi polgár vállalkozott helyetteséül.

VIII.
Servet második kihallgatása.

(A pör 4. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Trechselnél 294. l. Vö. Rilliet-nél 37. és k. l.)

1553. augusztus 16.

Darlod, Desfosses, Verna Lupi, (1) Bertellier mint (2) vizsgálóbíró, Botellier, Lambert, Dumolard, Corna, Dearca, Rigot, Favre, Bonna.

Servet ismételt kihallgatása.

Előállították Servetet és a szokásos esküt letette.

Megkérdezték, nem vonakodik-é az igazságot mondani; feleli, azt mondja.

Azután előhívták a vádlót, ti. Miklóst, kit visszatartottak, hogy a tagadott kérdéseket igazolja. Maga mellé vette Colladon Hermant ügyvédnek és a következőket terjesztették elő:

[Előzmény]
1. Miklós azt mondja, hogy az elsőt (1) Melanchton és Oecolampadius nyomtatott könyveivel bizonyítja be. [Kiegészítés]

[Előzmény]
2. A másodikat megvallotta. [Kiegészítés]

[Előzmény]
3. A harmadikra vonatkozólag vádló Ptolomaeusra és a Júda földje leírásának végéhez tett megjegyzéseit ismertette. Erre nevezett azt az ellenvetést teszi, hogy azt nem ő írta; abban semmi rossz sincs, csak úgy akarják érteni. [Kiegészítés]

(1) Lupi az egyik Tissot előneve volt.
(2) Trechsel: I. hadnagy.
(3) Ti. hogy 24 éve kezdte zavarni a német egyházakat eretnekségeivel, és elítéltetett.


24

Servetnek a Bibliára tett megjegyzéseit illetőleg az egész Bibliát bemutatják.

[Előzmény]
4. A negyedikre vonatkozólag bemutatták a Christianismi Restitutio című könyvet, amit a fogoly önmaga is elismert. [Kiegészítés]

[Előzmény]
5. Az ötödiket megvallotta. [Kiegészítés]

6. 7. Elismerte.

Midőn megkérdezték, vajon a három személy alatt nem három külső látszatot ért-e, nem pedig Isten lényegében három személyiséget, azt feleli, hogy az isteni lényegben három személyiség van és kijelenti, hogy a személyiség olyan dolog, mely önálló léttel bír.

[Előzmény]
6. Erre az ügyvéd azt felelte, hogy a részükről bemutatott könyv több helyével készek bizonyítani, hogy másképpen hiszi a Szentháromságot, mint ahogy arról beszél. [Kiegészítés]

[Előzmény]
7. A hetedikre vonatkozólag azt mondják, hogy beigazolódott a könyvben közzétett és a Kálvinhoz írt első levélben, az 578. lapon, továbbá a Szentháromságról írt első könyvében a 22. lapon, úgyszintén az említett könyv több más helyén, a harmadik, kézzel írott könyv: "de Trinitate" 12. lev. 2. lapján. [Kiegészítés]

[Előzmény]
8. A nyolcadikat már elintézték. [Kiegészítés]

[Előzmény]
9. A kilencedikre vonatkozólag igazolás céljából bemutatták az említett könyvet és a Kálvinhoz írt első levelet az 578. lapon. [Kiegészítés]

[Előzmény]
10. A tizedik alatt. [Kiegészítés]

[Előzmény]
11. A tizenegyedik alatt. [Kiegészítés]

Mást nem végeztek, csak azt, hogy halasztassék el holnap délre; a vádlottnak adassék át egy könyv, a feleletek(1) pedig az említetteknek, hogy megjegyzéseiket azonnal tegyék meg.

(1) Ti. Servetnek a vád különböző pontjaira adott válaszai.


25

IX.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kl. 135. l. – Megjelent Rilliet-nél 127. l.)

Csütörtök, augusztus 17.

Nemes Chapeau Rouge, Darlod, Fosses szindikusok.

Botellier, Philippin, Chicand, Chaultemps, Vandel Cl., Favre, Mollard, Corna, Archa, Malagnion, Beney, Ragoct.

Kálvin Servet Mihály ellen.

Kálvint hallgatták meg Servet Mihály ügyére vonatkozólag. Több, Servet által írt hamis tévelygést terjesztett elő, amint könyvéből kiviláglik; még inkább előterjesztést tett Philibert Bertellier-ről, kiről a pör folyamán azt vette észre, hogy beleavatkozik (1) abba, s szót emel azok védelme és takargatása érdekében, kiket Servet könyve ismerői gyanánt akart megnevezni. (2)

Előadta továbbá, miszerint nem akarja mentegetni magát, amiért megengedte Miklós szolgájának, hogy Servet ellen panaszt emeljen és eljárjon, mint az, aki (3) véle szemben vádlóként akar szerepelni.

Erre kimondották, hogy folytatják a fogoly ellen a vizsgálatot, (4) és a végből, hogy tévedései jobban kimutathatók legyenek, Kálvin s akit magával akar hozni, segítségére lehetnek Miklósnak feleleteinél és kimutathatják a tévedéseket, valamint a bizonyításra alkalmas helyeket.

(1) Ti. Berthelier.
(2) Habár ennek az utolsó mondatnak az értelme nem világos, Berthelier-nek Servet érdekében való közbenjárása nem lehet kétséges, és a jegyzőkönyv eme helye teljesen megegyezik az augusztus 16-ai rövidre fogott kihallgatás elbeszélésével. (Rilliet, 41. l.)
(3) Ti. Berthelier (Rilliet.)
(4) hogy folytatják az eljárást.


26

X.
Servet harmadik kihallgatása.

(A pör 6. sz. aktája. Genfi Levéltár. – Megjelent Trechselnél 295. l.
Vö. Rilliet 42. és k. l.)

A püspöki palotában, 1553. augusztus 17-én.

Nemes Chapeaurouge István, D. Darlod, Defosses.


Tissot P. vizsgálóbíró.
Botellier, Lambert, De Arca, Du Molard, Corna, Philippin,
Rigort, Chicquan, Favre, Chaultems.

Lupi Tissot, Du Molard, Verna, P. Butini, Migerand. (1)

Servet ismételt kihallgatása.

Mihályt személyesen előállították, azután megesküdött a Szentírásra, hogy 60 naptallér büntetés terhe alatt igazat mond és hajlandó vallani.

Erre Colladon, mint Miklós szószólója, ajánlkozik, hogy az utolsó tárgyalásnál félbehagyott tételeket igazolja.

[Előzmény]
1. Az első kérdésre vonatkozólag előterjesztik annak bizonyítékait, amit a vádlott tagad, hogy ti. elítélték. Előmutatják Oecolampadius könyvét, mely Oecolampadiusnak Servethez írt első és második levelét tartal-

(1) Megegyezőleg azzal a kéréssel, amit a tanács elé terjesztett és azzal a fölhatalmazással, amelyet az néki adott, Kálvinnak jelen kellett lennie a kihallgatásnál, habár a szóbeli pörben nem is tétetik erről említés, Berthelier azonban, úgy látszik, nem volt jelen. – Kálvin Defensio-jában eme kihallgatás több pontjára nézve – több ízben – sokkal részletesebb fölvilágosítást nyújt, mint a hivatalos irat, legfőképpen arra nézve, mint elegyedett a vitába. A szóbeli pör elején fölsorolt nevek a törvényszék tagjaién kívül, úgy látszik, azoké a polgároké, kiket Kálvin magával vitt, amint arra a tanács határozata fölhatalmazta. Mikor Kálvin azt mondja: "A bírói karon kívül igen sok számottevő tanú: tanult és derék férfiak voltak jelen" (Defensio 212. l., vö. Declaration 290. l., Opusc. 1440. l.) úgy látszik, eme kihallgatás jeleneteiről beszél. (Vö. Defens. 59. l.) L. Rilliet 42. l.


27

mazza. (1) Azonkívül Melanchton: Loci communes-ének 18. és 28. lapjait. (2) Erre azt válaszolja, bevallotta azt,

(1) Ld. a második függeléket, ahol Oecolampadius-nak Servetre vonatkozó levelei össze vannak gyűjtve. Nem érdektelen itt összehasonlítani, amit Bullinger mint szemtanú, elmond azokról a fáradozásokról, melyeket Oecolampadius kifejtett, hogy jobb fölfogásra térítse Servetet, még mielőtt ez "De Trinitatis erroribus" c. könyvét kiadta. "Az Isten testben született örök fiának 1530. esztendejében jelen voltam azon az értekezleten, melyen Zwingli Oecolampadius Jánossal, ezzel az igen kegyes és szent férfiúval, Capitóval és Bucerral magánúton azon tanácskodott, miképpen lehetne az evangéliumi igazság józanabb tanítását az ellenséges párt annyi és akkora cselvetéseivel és kíméletlen törekvéseivel szemben elterjeszteni s megvédelmezni. Akkor Oecolampadius többek közt amiatt is panaszkodott. hogy van Bázelben egy vad és makacs lelkű spanyol ember, név szerint Servet Mihály, aki őt istentelen és utálatra méltó kérdéseivel folyton háborgatja, és aki egészen ariánus. Azonkívül hozzátette azt is, hogy attól fél: az ilyen vélemények szörnyűségeit vitatkozás és tanulás ürügye alatt nemcsak előtte tárgyalja majd magánúton, hanem esetleg mások között is elhinti. Ezek hallatára Zwingli nyomban így válaszolt: Oecolampadius testvérem, itt bizonyára nagy éberségre és éles tanultságra van szükség, mert különben e vad és istentelen spanyol koholmányai keresztyén vallásunkat egészen tönkreteszik. Ugyanis ha Krisztus nem igaz és öröktől fogva való Isten, akkor Üdvözítőnk se lehet. Ugyancsak hamisan tanítja azt is, amit az Isten egyházának régi prófétái és apostolai hirdettek, akiknek igazsága annyira világos előttünk, hogy kételkednünk nem szabad. Azért imádkozom, őrizzen s védelmezzen meg tőle az Isten bennünket, nehogy szörnyűséges pusztítás dúljon köztünk. Te pedig, testvérem, vágj elébe idejében e bajnak, s vesd latba minden tanultságodat és szorgalmadat ennek az embernek az elnyomására: törd össze hamis érveit, s légy azon, hogy őt alapos és világos okfejtéssel megtérítsd és Krisztusnak visszaszerezd. Oecolampadius erre így felelt: Erre már ezelőtt is törekedtem, de ez az ember olyan vad és öntelt, olyan féktelen szenvedély ösztökéli civódásra, hogy semmire sem lehet vele menni. Erre Zwingli azt mondá: Bármilyen legyen is, ezt a dolgot az Isten egyháza nem tűrheti el: azért ejtsd módját – bármiképpen, – hagy azok a rettenetes istenkáromlások az egész keresztyén egyház kárára s gyalázatára zabolázatlanabbul ne tomboljanak. – Különben Servet, akit te helyesebben Elvesztőnek, vagy Elveszettnek neveztél, Bázelből nem sokára eltávozott és a Szentháromságra vonatkozó tévedésekről írt hét könyvét másutt nyomatta ki, ti. az Úrnak 1531. esztendejében stb. (A zürichi egyház szolgáinak Andreas Jakab Brentianus testamentuma védelmére kiadott cáfolatára szolgáló apológiája. Zürich. 1575. Bev. 3. és köv. f.)

(2) Melanchton Loci communes-ének eme helyein kívül összehasonlíthatjuk még azt az ítéletet is, amit ez a teológus mond Servetre 1533. február 10-én Camerariushoz írt levelében (Corp. Reform. kiad. Bretschneider II. kt. 630. l.) és Brenzhez 1533. július havában írt levelében (Uo. 660. l.)


28

hogy ezek a tudósok ellene írtak, de ez nem határozott ítélet. Colladon azt válaszolja, ha Servetet a nyomdásszal együtt elfogták, azzal már el is ítélték őket.

Erre azt kívánják, hogy nevezze meg a nyomdászt. Hagenaui Cesserius János (1) személyében meg is nevezte.

[Előzmény]
2. A másodikra vonatkozólag hivatkoznak arra, hogy e könyv tele van eretnekségekkel és métellyel, – amit nyomban megmutatnak – úgyannyira, hogy lehetetlen, hogy többeket meg ne mételyezett volna.

[Előzmény]
3. A harmadikra vonatkozólag előmutatják Ptolomeus ama helyét, melyről Servet azt mondja, nem ő írta, ámbár semmi rossz nincs benne és nem Mózes koráról szól, hanem azok koráról, kik a mi századunkban írtak. Ezek azt mondják, amennyiben annak az országnak valamennyi íróját értette általánosságban, rágalmazta Mózest is. (2)

A Bibliára való észrevételeket illetőleg megmutatták Ézsaiás 7. és 8. részét, valamint Ézsaiás 53. részét, melynek utolsó helyét Servet – szerintük – Cyrusra vonatkoztatta, amely pedig vétkeink eltörlésére és bűneink hordozására vonatkozólag Jézus Krisztusnak tulajdonítandó. (3)

Erre Servet azt feleli, hogy a fődolog Jézus Krisztusra értendő, de ami a történetet és a betű szerinti értelmezést illeti, Cyrusra kell vonatkoztatni. A régi tudósok két értelmezést különböztettek meg az ótestamentumban:

(1) J. Secerius de Haguenau.
(2) Eme pont fölött magának Kálvinnak is heves vitája volt Servettel, melynek részleteit a Defensio 58. és k. l. mondja el. (Declar. 90. l., Opusc. 1354. l.)
(3) Íme azok a kifejezések, melyekkel Kálvin a Servet ellen ebben a tárgyban kezdett vita elbeszélését bevezeti: "Eléje tettek egy másikat is. Mert körülbelül 12–13 éve, hogy mikor Lyonban volt, mivel jól tudta adni a spanyol nagyképűsködést, néhány nyomdász hozzáfordult, hogy átnézessék véle a Bibliát. Ezektől könnyűszerrel zsebrevágott ötszáz frankot azzal, hogy csodákat hitetett el velük. Attól való félelmében, nehogy úgy tűnjék föl, mintha lopta volna, amit fizetésül adtak néki, teletömi a lapszéleket, részben nem tudom, milyen szedett-vedett dolgokkal, részben gonosz képzelődésekkel. Mivel nem volt idő az egésznek apránként való megvizsgálására, eléje tették Ézsaiás ötvenharmadik részét, stb. Declar. 92. és k. l. (Opusc. 1354. l., Defensio 59. és k. l.) – A Kálvin részéről elmondott eset is (Def. 212 l., Declar. 289. l., Opusc. 1353. l.), úgy látszik, erre a kihallgatásra vonatkozik. Vö. Def. 58. l., Declar. 90. l.


29

ti. betű szerinti és titokzatos értelmet, amint Szt. János is mondja a Jelenések könyve 19. részében, hogy Jézus Krisztus bizonyságtétele a prófétaság lelke. Hivatkozik Lyra Miklós régi tudós ama helyére, ahol Ézsaiás 53. részével kapcsolatban Cyrusról beszél. (1)

[Előzmény]
4. A negyediket bevallja. Erre azt mondják, hányszor megintették már előzőleg is eretnekségeiért, de ennek ellenére sem állott el ennek a könyvnek a kinyomtatásától; nem kell kinyomatni valamit, ha azt akarjuk, hogy kijavítsák, hogyan hivatkozhatik hát Servet arra, hogy tévedéseit akarta kijavíttatni. (2)

[Előzmény]
5. Az ötödiket bevallja. Erre elmondatták véle megszökését. Azt mondja, fölmászott egy falra, azután kimászott egy ablakon; senki sem segített néki – hacsak Isten nem –, mindamellett azt mondta, hogy valaki a bírák közül segítségére volt, mert azután nem akarták üldözni.

[Előzmény]
6. A hatodikra vonatkozólag előmutatták még a Christianismi restitutio c. könyvét a 22. laptól a 35. és 36. lapig, ahol azok a nagy káromlások foglaltatnak, melyeket Servet a Szentháromság ellen szórt, ahol azt Cerberusnak, Szent Ágoston álmodozásának, az ördög találmányának nevezte, azokat pedig, akik abban hisznek, trinitáriusoknak. (3)

Erre Servet azt feleli, ő nem nevezi háromisten-

(1) Kálvin: Defensio 60. l. (Declar 95. l.): Bizonyára mindenki elfogadja, hogy igaz az, amit akkor szemére vetettem, hogy ti. semmiféle szerzőre sem támaszkodva, ezt a kiváló jövendölést haszontalan módon megrontotta. Ennek csak az lehet az oka, hogy a hit elpusztulásán esztelenül és őrülten örvendezve és minden tisztességről megfeledkezve, inkább a legnagyobb gyalázatot se átallotta, csakhogy mindent fölforgathasson. Azt nem is említem, hogy mivel Lyra Miklósra hivatkozott, ennek könyve fölmutattatván, hazugságon fogták és még csak nem is szégyenkezett. Az volt a szokása, hogy a legvakmerőbben idézte az írókat, akiknek a könyveit meg se nézte.
(2) L. Servet-nek a vád tételeire adott feleleteiben.
(3) Trechsel: Tritheiták, l. Defens. 64. l. Declar. 90. l.: "Mindazok, akik azt mondják, hogy Isten lényegében három személy van, háromistenhívők (Tritheites), igazi ateisták", stb. Kálvin egyébként ebben a tételben nem idézi a Christianismi Restitutio c. könyvet a Servet szemére hányt kifejezések támogatására, hanem a de Trinitate c. könyvet, habár a "Szt. Ágoston álmodozása" kifejezés valósággal a Restit. Christ.-ból van véve. I. könyv, 11. lap.


30

hívőknek (1) azokat, kik a Szentháromságot hiszik, mert ő maga is hiszi; azokat nevezi így, kik mássá ferdítik el, mint amilyen, ti. azokat, kik valóságos megkülönböztetést tesznek az isteni lényegben. Ezek földarabolják Istent és lerontják az isteni lényeg egységét: (2) ezeket háromistenhívőknek és istentagadóknak nevezi. Az igazi Szentháromságban csak személyi, nem pedig valóságos megkülönböztetés van. Az egyház első tudósai, az apostolok tanítványai is így beszéltek erről. Így ír leveleiben Szt. Ignác, Szt. János apostol tanítványa, még a trellianokhoz (sic!) és a tarsusbeliekhez [!] írott leveleiben is; úgyszintén Polycarp a philippibeliekhez és másokhoz írt leveleiben, aki pedig vértanú és Szt. János tanítványa volt; továbbá Kelemen, Szt. Péter tanítványa és utóda; Irenaeus vértanú, Polycarp tanítványa öt levelében, melyek mindegyike erről szól. Irenaeusra nyomtatott könyvének 16. és 17. lapján, a többiekre 685. lapján; Tertullianusra, az apostolok korához közel élt (3) tudósra és az említett helyekre a 691. lapon hivatkozik, ugyancsak az abból az időből való Alexandriai Kelemennek Lib. Stromaton és Lib. Paedagogi című, Firenzében nyomatott könyveire.

Megkérdezték tőle, vajon a régi tudósok használták-e ezt a szót: "Szentháromság?" Azt vallja, a niceai zsinat után igen, előtte azonban nem; azok a tudósok, akiket megnevezett, nem használták a "Szentháromság" szót.

Azt mondja, ő személy és személyiség alatt látható vagy észrevehető lényeget (4) ért.

Erre azt mondták, nem is a tudósokat idézi, nem Kelement, Ignácot meg Polycarpot: azok a könyvek, melyeket nékik tulajdonít és megnevez, apokrifok. Ezek tele vannak badarságokkal; Tertullianus és Irenaeus pedig egészen ellene szólnak.

[Előzmény]
7. Mint fönt.

[Előzmény]
8. Mint fönt.

(1) Mosheim: Anderw. Vers. 169. l. jegyzetében és Trechsel: Tritheites.
(2) "ezek – egységét": ezek a szavak kimaradtak Trechselnél.
(3) A "közel élt" hiányzik Trechselnél.
(4) Trechselnél: önálló létezés.


31

[Előzmény]
9. Erre előmutatják Kálvinhoz írt első levelét, mely Servet nyomtatott könyvében foglaltatik.

Megmutatták továbbá a nyomtatott könyv 23. lapján azt a helyet, mely így kezdődik: hoc loco (1) stb., a 205. lapon: de usu, ratione stb., a 229. lapon: evidenter insuper, (2) a 259. lapon: generando generantia, (3) 355: ipso per sermonem (4) stb.

[Előzmény]
10. A tizedikre vonatkozólag megmutatták a könyv 199. lapján: praestigiosa (5) stb.

[Előzmény]
11. A. tizenegyedikre nézve a 282. lapon unio (6) stb., a kézzel írott könyvben pedig de Trinitate I. kv. 8. lev. 2. l.

[Előzmény]
12. A tizenkettediket megvallotta. Hivatkoztak arra, hogy a vallomás Servettel önmagával ellenkezik. Ezt a nyomtatott könyv 17. és az említett könyv 231. lapján a caro Christi stb., a 232.-en pedig caro Christi stb. (7)

a 73.-on corpus ipsum (8) stb., a 253. lapon haec deitas (9) stb.-vel bizonyítják.

[Előzmény]
13. A tizenharmadikra vonatkozólag előmutatták a 22. lapon az ad Clorum (10) stb. helyet.

[Előzmény]
14. A tizennegyedikre nézve előmutatták a 25. lapnak: Tu vero lector kezdetű helyét.

(1) Ezen a helyen az Ige a Fiúról mint valami más dologról tanúskodik, nehogy álbölcselkedők azt az Igét Fiúnak mondják. (1Ján 5,7) De Trinit. I. kv.
(2) Azonkívül világosan tanítja, hogy az Ige nem valóságos, hanem személyi fiúnak mondatik. Az Igében van a fiú eszméje stb. De Trinit. 1. Dial.
(3) Minden nemző előbb magában képzi a magvat s azután adja ki a magzatot: így az Istenben is előbb volt meg az Ige magva, s csak azután született Máriában mint fiú. 2. Dial.
(4) Ő maga az Isten Igéje által a Szentlélektől természetes módon született stb. a De Regeneratione elején.
(5) De Trinit. 1. Dial. elején.
(6) Isten mindenben van, de elsősorban Krisztusban, akiben egyedül igazi és természetes az istenítő egyesülés stb. de Trin. 2. Dial.
(7) Krisztus teste Isten ... Krisztus teste öröktől fogva van stb. 1. Dial.
(8) Maga a Krisztus teste teljesség, mely mindent magába zár ... Isten és ember, stb. De Trinit. 2. kv.
(9) Ez az istenség nem újabb keletű, hanem Krisztus egész teste öröktől fogva személyileg az Istenben volt. 2. Dial.
(10) Trechsel: Ennek könnyebb magyarázatára meg kell jegyezni, hogy ugyanaz az istenség, mely az Atyában van, a Fiúval [i]s közöltetett ... testileg. De Trinit 1. kv.


32

[Előzmény]
15. A tizenötödikkel már végeztek.

[Előzmény]
16. Ezzel végeztek.

[Előzmény]
17. A tizenhetedikre vonatkozólag megmutatták a kézzel írott de Trinitate 2. könyvének 1. lev. 2. lapján található helyet.

[Előzmény]
18. A tizennyolcadikra nézve előmutatták a nyomtatott könyv 259. lapját; Servet bevallja azt ennél a kérdésnél.

[Előzmény]
19. A tizenkilencedikre vonatkozólag előmutatják a kézzel írott második könyv 13. lev. 2. lapját.

[Előzmény]
20. A huszadikra hasonlóképpen előmutatják az előbb említett második könyv 19. lev. 1. lapját.

[Előzmény]
21. A huszonegyediket bevallja.

[Előzmény]
22. A huszonkettedikre nézve előmutatják a nyomtatott könyv 220., továbbá 225. és 226. lapjait.

[Előzmény]
23. A huszonharmadikra vonatkozólag előmutatják a kézzel írott harmadik könyv 13. lev. 1. és 2. lapját.

[Előzmény]
24. A huszonnegyedikre nézve előmutatták a kézzel írott negyedik könyv 3. lev. 1. lapján: nam ipsi.

[Előzmény]
25. A huszonötödiknél hivatkoznak a kézzel írott negyedik könyv 8. levelére.

[Előzmény]
26. A huszonhatodikra vonatkozólag előmutatják a nyomtatott könyv 250. levelét: Materia tribus, továbbá a 264. lapot. (1)

[Előzmény]
27. A huszonhetedikre nézve megmutatják a kézzel írott ötödik könyv 10. lev. 1. és 2. lapján: Considera, továbbá a nyomtatott könyvből az 551. lapon: insigniore. (2)

[Előzmény]
28. A huszonnyolcadikra vonatkozólag előmutatják a kézzel írott ötödik könyv 15. lev. 1. lapját.

[Előzmény]
29. A huszonkilencedikkel végeztek.

[Előzmény]
30. A harmincadikra vonatkozólag előmutatják a nyomtatott könyv 367. lapját, továbbá a kézzel írott de Regeneratione negyedik könyvének 5. lev. 22. l., 6. lev. 1. l., 7. lev. 2. l.

[Előzmény]
31. Megvallotta.

[Előzmény]
32. Megvallotta.

[Előzmény]
33. A harmincharmadikra nézve előmutatják a kézzel írott könyv 1. lev. 1. lapján az első dialógust.

(1) Krisztus természetének három eleméről szól. A szavak maguk az idézett helyen nem úgy hangzanak.
(2) De Regeneratione 4. kv.


33

[Előzmény]
34. A harmincnegyedikre megmutatják a kézzel írott könyvben az első beszélgetést; Servet bevallja.

[Előzmény]
35. A harmincötödikre vonatkozólag előmutatják a kézzel írott könyv első dialógusának 6. lev. 1. lapját.

[Előzmény]
36. A harminchatodik a föntihez tartozik.

[Előzmény]
37. A harminchetedikre vonatkozólag megmutatják Servet nyomtatott könyvét és Kálvin Institutióját, melyet Servet jegyzetekkel látott el, továbbá Servetnek Abelhez, ebben a városban az Isten igéje hirdetőjéhez írt, keltezés nélküli levelét. Servet elismeri, hogy ő írta, (1) az Institutióra tett megjegyzésekkel együtt; elismeri, hogy saját kezűleg írta, amiket megmutattak.

[Előzmény]
38. A harmincnyolcadikat megvallja. Azt mondják, ellentmond saját magának, és egyszer így, máskor úgy felel: egyszer azt mondja, elrejtőzött Gueroult Vilmos elől, azután pedig azt, hogy Gueroult valóban segíthetett néki javítani. Fölolvasták (2) Servetnek úgy a vizsgálóbíró, mint az urak előtt adott feleleteit, melyeket eltérőknek találtak.

Ezután Colladon ügyvéd beszél, és kéri, ismerjék el bizonyítékait elegendőknek, s azok alapján mentsék föl a vádolástól, és bocsássák szabadon Miklóst megbízottjával együtt – az összes költségek és a személyükben (3) szenvedett sérelmek megtérítésével.

Erre a jelenlévők, miután látták a vádló részéről előterjesztett bizonyítékokat, s mivel annak alapján eléggé világos, hogy amaz bűnös, elhatározták, hogy Miklós fölperes megbízottjával együtt ettől az órától fogva szabadlábra helyeztessék, amint ki is szabadították őket. Ami a perköltségeket illeti, azokat a pör végére hagyják.

Azután megkérdezték Servetet és azt felelte, két napig maradt börtönben, azután reggel megszökött.

Ugyanis a helyettes helytartó, kinek kegyében volt, megparancsolta a börtönőrnek, engedje járkálni a kertben és jól bánjék véle, mert de Maugeron urat kezelte, ennek pedig a helyettes helytartó a barátja volt. Ebből a kertből kimászott egy kőfalon és tetőn keresztül, azután elmenekült; útját Spanyolország felé vette, ahonnan

(1) Benn foglaltatik a pör aktáiban, l. később (XI. sz.)
(2) Trechsel: ott (?)
(3) Trechsel: börtönben.


34

visszajött, mert félt a fegyveresektől, errefelé és Németországon át akart menni, hogy onnan a hegyek közé menjen orvosnak.

Megkérdezték pénze felől; azt feleli, ott nem veszik el a pénzt a fogolytól.

Megkérdezték, vajon sehova sem küldött könyveiből? Azt feleli, nem ő, hanem a nyomdász küldött belőlük Frankfurtba. (1)

Megkérdezték a nyomtatott könyvek száma felől; azt feleli, ezer példányt nyomtattak.


XI.

Servet levele Pouppin Ábel lelkészhez, Genfben.

(A saját kezűleg írt levél a pör 13. sz. irataiban foglaltatik. Genfi levéltár. – Megjelent La Roche-nál: Memoirs of litterature II. kt. 1771. dec., 90. sz., 359. és k. l.; Allwoerden: Hist. M. Serveti 47. l.; Mosheim: Anderw. Versuch 414. l.; Facsimile Henry: Leben Calv. III. 135. l.)

Abel lelkész úrnak. (2)

Jóllehet Kálvinhoz írt tizenkettedik levelem a legvilágosabban tanítja azt, hogy a tízparancsolat törvényének ereje megszűnt, mégis hozzáfűzök még egy helyet, hogy a Krisztus eljövetele folytán történt megújulást jobban megértsétek. Ha Jeremiás 31. részét, ezt az egy helyet elolvasod, nyilvánvalóan látod, hogy a tízparancsolat törvénye megszűnt. A próféta azt tanítja, hogy az atyákkal Egyiptomból való kijövetelük alkalmával kötött szövetség megszűnt. Ez pedig a tízparancsolat szö-

(1) Ld. továbbá Arnoullet B.-nak a pör aktái közé iktatott levelét. (XIII. sz.)
(2) Vö. a harmadik kihallgatás 37. pontjával. A levélben nincs keltezés; valószínűleg az 1548. év táján, vagy még később írták, mivel szó van benne arról az írott könyvről, melyet Servet Kálvinnak megküldött, körülbelül hat évvel azelőtt, mint de la Fontaine M. vádjára adott feleleteiben mondja, és amelyet hiába kért vissza a reformátortól. Servet most Pouppinhez fordul, mivel Kálvintól nem kap többé feleletet. Pouppin Ábel az Agénois-ban lévő Seiches-beli régi ferencrendi szerzetes, 1543-ban lelkész lett Genfben; meghalt 1556-ban.


35

vetsége volt. A Királyok III. [azaz első] könyvének 8. részében azt olvassuk, hogy az atyákkal Egyiptomból való kijövetelük alkalmával kötött szövetség, ti. a tízparancsolat, a frigyszekrényben volt. Innen származtak ezek az elnevezések: frigyszekrény, a szövetség táblái és a szövetség tízparancsolata. Ez a szövetségkötés formulája volt. Isten megígéri, hogy az ő népe lesznek, ha azokat a parancsolatokat megtartják; ők viszont megígérik, hogy azokat a parancsokat megtartják. Íme, a szövetség. Jeremiás az említett 31. részben, Ezékiel a 16. részben, Pál pedig a Zsidókhoz a 8. részben azt tanítják, hogy ez a szövetség megszűnt. Ha Isten bennünket most az alatt a törvény alatt tartana, az alatt a nyűg alatt mindnyájan elvesznénk és átok alatt lennénk. Tehát az a törvény már megszűnt. Isten nem annak a szövetségnek az alapján fogadott bennünket magáéivá, hanem szeretett fiában, a Jézus Krisztusban való hit alapján. Lássátok tehát, milyen a ti, a törvénnyel összezavart evangéliumotok. A ti evangéliumotokban nincs egy Isten, nincs igaz hit, nincsenek jó cselekedetek. Egy Isten helyett háromfejű cerberusotok van, az igazi hit helyett végzetes álomképek, és a jócselekedeteket hiábavaló festett képeknek tartjátok. Krisztus hite tinéktek csupán csak külszín, semmi hatóereje nincs; néktek az ember csak tehetetlen tuskó, és Isten a szabad akarat leigázásának agyréme. A vízből való égi újjászületést nem ismeritek el, hanem szinte mesebeszédnek tartjátok. Elzárjátok a mennyek országát az emberek elől; mint képzeleti dolgot elrekesztitek előlünk. Jaj tinéktek, háromszor is jaj! Ezzel a harmadik levelemmel (1) megintelek, térj helyes útra, többet már nem intelek. Talán megütköztök azon, hogy Mihály viaskodásába beléelegyedtem (2) és titeket is beléelegyítelek. Hanem azt a helyet (3) szorgalmasan tanulmányozd, és meglátod, hogy ott emberek vívják a harcot, kik életüket kockáztatják. Jézus Krisztus véréért és az érte való tanúságtételért. Az Írás szólásmódja szerint angyaloknak mondatnak. Vajon nem látod-é, hogy ott

(1) A másik kettő elveszett. Talán azért nem tettek azokról említést a pörben, mert nem szolgáltattak anyagot a vádhoz.
(2) Restit Christ. 628. l., vö. Mosh.: A. V. 98. jegyzet; Henry III. 128. l.
(3) Jelenések könyve 12,7. és k. v.


36

Krisztus annyi éven át száműzött egyházáról van szó? Vajon nem a jövendő dolgokra vonatkozó látomásról van ott szó, miként maga Jézus vallja? Ki ott az a vádló, aki bennünket a törvények és parancsolatok áthágásáért azelőtt vádolt? Azt mondja, hogy az a vád és a világ félrevezetése megelőzi a viaskodást: tehát a viaskodás bekövetkezik és – mint mondja – az idő már közel van. Kik azok, akik a szörnyetegen győzedelmeskednek, nem hódolván az ő tulajdonságainak? Biztosan tudom, nékem amiatt meg kell halnom, de azért nem csüggedek, csak hogy Mesteremhez méltó tanítvány lehessek. Csak az fáj nékem, hogy miattatok nem javíthattam ki írásaim néhány helyét, melyek Kálvinnál vannak. (1) Isten veled, több levelet ne várj tőlem.

Résen leszek, vigyázok és meglátom, mit fog mondani.

Mert jön, bizonyára jön és nem késik. (2)


XII.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 136. lev. – Megjelent Rilliet-nél 127. és k. l., vö. 47. és k. l.)

Hétfő, augusztus 21-én.

Servet Mihályról tárgyaltak, kit eretnekség miatt tartóztattak le. Amennyiben az eset nagy fontosságú a keresztyénség ügyére nézve, elhatározták, hogy folytatják a pört. (3) Főképpen pedig azt, hogy írnak Vienne-be

(1) Ez a megjegyzés arra látszik mutatni, hogy Servet már ez idő tájt fölismerte annak szükséges voltát, hogy a Christ. Restit. első kiadásának egyes részleteit megváltoztassa, amint azt Kálvinnal közölte.
(2) A levél nincs aláírva, de teljesen Servet kezére vall, aki különben beismerte, hogy ő írta. Harmadik kihallg.
37. kérdés.
(3) A vádlót, ki az első bírói eljárást kérte, kérelmére pörön kívül helyezték, miután a panaszt eléggé alaposnak találták; amint látszik, új végzés kellett ahhoz, hogy a pört a főügyész folytassa hivatalból az állam nevében, kinek most a vizsgálóbíróhoz kellett csatlakoznia a pör további vezetése végett. L. Rilliet 48. l.


37

avégből, hogy megtudják, miért tartóztatták le, hogyan szökött meg; azután az összes adatokat megírják a berni, bázeli és schaffhauseni Uraknak, valamint más svájci egyházaknak is, hogy tájékoztassák őket mindezekről alaposan.

Még Arnoullet (1) egyik levelét is megnézték, mely említést tesz arról, hogy Guyrod Vilmos javította Mihály legutolsó könyvét, azután róla beszél. Elhatározták, hogy Servetet ismét kihallgatják; meg kell néki mutatni a levelet, vajon elismeri-e, és meg kell kérdezni afelől. Ha azt találják, hogy Guyrod-nak tudomása van a könyvről, fogassék el és tartóztassák le, hogy nyilatkozzék arról.


XIII.
Arnoullet Boldizsárnak, a Christianismi Restitutio
vienne-i nyomdászának levele. (2)

(A saját kezűleg írt levél a pör 8. sz. aktáihoz tartozik. Genfi levéltár. – Kivonatosan megjelent Rilliet-nél 142. l.)

Bertet Jakab úrnak, Chastillonban. (4)

(1) Ld. a következő okmányt.
(2) Ld. a kistanács augusztus 21-ei jegyzőkönyvének kivonatát és az ugyanaznapi kihallgatást. Arnoullet az idő tájt, amikor ezt a levelet írja, még az ellene, mint Servet nyomdásza ellen indított bírói eljárás terhe alatt áll. Gueroult, ki most Genfben telepedett le, Arnoullet műhelyében dolgozott és élvezte bizalmát, amit arra használt föl, hogy rábírja az orvos munkájának kiadására, akivel, amint látszik, szorosabb összeköttetésben állott, s akinek Kálvin iránti ellenséges érzelmeiben osztozkodott. Gueroult, amint ez a levél mutatja, nem jó szavakkal vált el gazdájától. Még járandóságbeli ellentéteket kellett elintéznie, és Arnoullet megbízta Bertet chastilloni könyvkereskedőt, ki bizonyos mértékben társa is volt, hogy intézze el ezt az ügyet Genfben, amelyhez közelebb lakott, mint a vienne-i nyomdász. Ebben az ügyben írta néki Arnoullet ezt a levelet, meg azért is, hogy szíves fogadtatást készítsen számára Genfben, ahová Vienne elhagyása után szándékozik menni.
(3) Nincs megmondva, hogyan jutott Kálvin vagy a genfi bírói hatóság ennek az idegenhez címzett levélnek a birtokába, hacsak talán Bertet maga nem juttatta Colladon kezébe, akit ügyvédül kellett fogadnia Arnoullet érdekeinek megvédelmezésére Gueroult-tal szemben.
(4) Ez a francia területen kívül fekvő Chastillon, mint magából a levélből kiviláglik, kétségkívül a Bresse-ben a Bourg melletti Chastillon-lès-Dombes volt; ez a vidék akkor a szavojai hercegek alatt állott. (Rilliet.)


38

Jakab! Július 12-éről kelt leveledet a levélvivő útján megkaptam. Válaszul arra, nagyon örvendek, hogy nem találom igaznak, amit du Bosc Simon írt rólad, mintha kijelentetted volna, hogy azokból a könyvekből és más dolgokból egy tonnára való van nálad Frankfurtban, és mintha ezt megmondtad volna a bíróságnál, amit nem hihetek, – bár nálam van levele, melyet valamelyik nap megmutathatok –‚ amennyiben egyáltalán semmit sem írtam nékik, és nem tudnak néked írásomból egyet se mutatni fogságom óta. Ne csodálkozz, hogy nem akartam aláírni a néked küldött leveleket, melyek eddig hármat tesznek ki, épp annyit, mint amennyit én kaptam tőled. Ez nem azért van, mintha nem bíznám benned, de látván a helyzetet, melyben voltam, féltem, nehogy meglássák és hosszabb letartóztatásommal kárát találjam vallani. Íme, ez az oka, amiért nem írtam őket alá, mert bízzál bennem, semmi rosszindulat nincs bennem irányodban, hogy olyasvalami rosszat tegyek, amit nem akarnék, hogy vélem tegyenek. Még mindig nem végeztem pörömmel, (2) mert még tegnap kellett ártatlanságomat szomszédunkból hat jóravaló emberrel igazolni – becsületességemre vonatkozólag – avégből, hogy a jövő héten fölmentsenek, mely teljes szabadulásom lesz. (3) Jóval nagyobb szükségem van arra, hogy becsületes ember legyek, mint Gueroult-nak, és jobb lelkiismerettel kell bírnom, mert jó barátaim, akik vannak és mindenkor voltak, nem elegyedtek azelőtt ügyeimbe. Ezért nem mehetek oda (4) előbb, Jakab barátom, mint az augusztusi vásár (5) végén; úgyis közel vagyunk a vásárhoz. De mégis elhalaszthatod. (6) Jó meghatalmazásod van

(1) A Christianismi Restitutio-ból. (Rilliet.)
(2) Amelybe, mint Servet nyomdásza, Vienne-ben belekeveredett. (Rilliet.)
(3) A vienne-i börtönből, hol bezárták (Rilliet), vagy talán inkább a pörös eljárásoktól és általában a pörtől, mert abból, amit a levél vivőjével és más személyekkel való érintkezéséről mond, úgy látszik, már előzőleg szabadlábra helyezték.
(4) Genfbe. (Rilliet.)
(5) Vienne-ben. (Uo.)
(6) Az időt elhúzni a Gueroult és Arnoullet közti járandóságbeli ügyre vonatkozó pörös eljárásokban, melyről nemsokára szó lesz. (Uo.)


39

részemről a pörlésre, védekezésre és kérésre. Mindenről számot kérek, amit teszel. Bocsásd előre, hogy Gueroult jogtalanul követel, tekintve, hogy le sem számolt vélem, és elment anélkül, hogy elbúcsúzott volna; (1) nem is jár néki az egész összeg, amit kér. Ha nincs meghatalmazottad, vedd Froment Antal (2) urat, ügyvédül pedig Colladon Herman (3) urat, kiket a lyoni Cussonet Kolozs ajánlott nékem, aki tiszteletét is küldi nékik. Csak azzal törődj, hogy mivel ott vagy, mindent rendbe hozz, és azon légy, hogy a jövőben ellenségeinknek és az igazság ellenségeinek (4) hatalmi körén kívül kerülj. Ne feledd el, hogy senkinek se mondd meg, mikor megyek oda. Előre bocsáthatod, hogy ki tudom mutatni: du Bosc többel tartozik nékem, mint amennyit Gueroult kérhet tőlem; van miből kimutatnom. Arra vonatkozólag, amit Gueroult és du Bosc mond, hogy jogtalanságot követtem el velük szemben, egészen ellenkezőleg áll, mert nékik mindig kétszer több volt az enyémből, mint nékem az övékből. Hálából azért, hogy Gueroult feleségének (5) kenyeret adtam három évig, őt pedig olybá vettem házunknál, mint saját magamat, amikor fizetést adtam néki azért, hogy elvégezze azt, amit az inasokkal is elvégeztethettem volna a javí-

(1) Kétségtelenül azért, hogy elkerülje, nehogy letartóztassák, mint Arnoullet-t. (Uo.)
(2) Ugyanaz, aki legelőször hirdette a reformációt Genfben, és aki azóta jogász lett. (Uo.)
(3) De la Fontaine "szószólója". (Uo.)
(4) Arnoullet, mikor így említi a vienne-i törvényszéket, eléggé mutatja, hogy híve a reformáció eszméinek, és hogy Servet könyvei miatt való pöre megértette vele a veszélyt, ha továbbra is hitével szemben ellenséges érzületű országban marad; valószínűleg azt hitte, hogy eddig elrejtőzhetett, de túlságos sokat elárult a Servettel való összeköttetéseivel. Különben úgy látszik, hogy barátjában, Bertet-ben is ugyanazon vélemények vallóját ismerhetjük föl.
(5) Minden valószínűség szerint Gueroult eme házasságára vonatkozik a kistanács jegyzőkönyvéből való ama kivonat, melyet Rilliet a 143. l. 3. jegyzetében közöl: "1553. szeptember 5., kedd". – Gueroldy Vilmos könyvkereskedő. – "Arra vonatkozólag, hogy a konzisztórium visszaküldötte a tanácshoz, mert a pápasághoz tartozó Vienne-ben vette el feleségét, gyalázta az urakat és megvallotta, mióta lakik itt: elhatározták, hogy kibocsájtják a börtönből, keményen megintik, hogy szigorú büntetés terhe alatt vissza ne térjen."


40

tásnál, kik többet tanultak egy év alatt, mint ő három év alatt, aljas módon elárult, mert kijavította egész végig a könyvet, (1) de sohsem szólt nékem a tévedésekről. Mivel bíztam benne, megkérdeztem, vajon Isten szerint való-e, azt mondta igen, de néhány levélben Kálvinhoz szól, (2) és nagy kedve volna (3) lefordítani franciára. De azt mondtam néki, ha a szerző nem elégedett meg azzal, hogy önmagánál megtartsa, őrizkedjék attól, – amit a szerző nem akart megengedni –‚ hogy egyet is elvegyen.

Jó társaságokban sok rosszat mondott Kálvinról, és még azt is hírül hozta legutóbb, utolsó utazása alkalmával, hogy beszélt véle, és rólam azt mondta, csak kötelességét teljesítette azzal, hogy elfogatott: (4) én arra mentem anélkül, hogy őt meglátogattam volna. (5) Az igazság az, amint gondoltam, hogy nem volt velem olyan barátságban, mint azelőtt volt, mert olyan szörnyű dolgot mívelt velem, amitől Isten őrizzen meg. Azt mondja, (6) hogy én veszélybe akartam őt sodorni. Eléggé kitűnik az ellenkezője. Valamit, amiről éppen értesítelek, nem akarok előtte föltárni, sem valamiképp tudtára adni. Ha meg akartam volna azt tenni, nem vártam volna ennyit, és volt is időm hozzá, meg módomban is állott, hogy terheimtől megszabaduljak. Abban az időben (7) ugyanis rá volt bízva a ház, meg a javítás és ő az idő harmadrészét sem töltötte otthon. Abban állapodtak meg a szerzővel, hogy nem mond meg nekem soha semmit, hacsak azután nem, mikor már Frankfurtba (8) jutottak.

(1) Melynek nyomtatásáért Arnoullet most börtönben van: a Christianismi Restitutio-t.
(2) Ezek az Epistolae triginta ad Jo. Calvinum, melyek a könyv egyik részét képezik.
(3) Ti. Gueroult-nak.
(4) Nagyon valószínű, hogy Arnoullet vienne-i bezáratásáról van itt szó, mint aki Servet könyvét kinyomatta, arról a bezáratásról, melyről – Gueroult mondása szerint – Kálvin maga bevallotta, hogy ő kezdeményezte.
(5) Kálvin azt hihette, hogy ebben a körülményben annak a bizonyítékát ismeri föl, hogy a nyomdász osztozkodik véle szemben a Christianismi Restitutio szerzőjének érzelmeiben.
(6) Ti. Gueroult.
(7) A Christianismi Restitutio nyomtatása idejében. (Rilliet.)
(8) Ahová Bertet, mint könyvárus vitte a többi könyvvel együtt, amelyeket Arnoullet nyomtatott, ami alkalmat adott neki arra, hogy a Christianismi Restitutio-t megismerje. (Rilliet.)


41

Csak így történhetett meg, hogy oly rokonszenvesen beszélt a könyvről, (1) hogy meg sem kíséreltem az igazságot megmondatni véle; még a felét se mondta meg. Íme, ebből láthatod, hogyan akart nékem kedvezni. Amit mondok, (az az igazság) és nem is tudnék ellenkezőleg cselekedni. Nyolcnál többen vannak, kik bizonyságot tennének, s akik közül a legkisebb is szavahihetőbb nálánál. Ami engem illet, arra kérem az Istent, engedje meg más módon, ne az én révemen, vagy kegyelmezzen meg néki, hogy becsületesebb ember legyen, mint amilyen, mert én egyáltalán nem becsülöm, és nem hányhatják majd szememre, hogy mást rosszal vádoltam.

Arra vonatkozólag pedig, amit izensz, hogy fogadjak valakit, aki Frankfurtba menjen, (2) beláthatod, nem választhatok mást, csak téged, és azt is, hogy jobban bízom benned, mint sok másban. Mégis, ha netán szükség volna valakire, hogy segítségedre legyen vagy társad lenne, tetszésed szerint vehetsz, amint majd erről együttesen is beszélhetünk, amikor elérkezik az idő, hogy el kell utazni. Tanácsolom, titokban semmisíttesd meg a könyveket és ne találjanak soha egyetlenegy lapot se. Anélkül történjék ez, hogy ebbe a botrányba belekeveredj, mert nagyon fáj, hogy ilyen ügyben így rászedtek és így megcsaltak bennünket. (3) De Isten, a mi Atyánk, elég sok jót tartogat még számunkra, – sokkal többet, mint amennyit megérdemeltünk. Nagy veszteségeim voltak világi javakban, mivel túlságosan bíztam az emberekben. Mindamellett Isten elég utat-módot nyújt nékünk, hogy azokat visszaszerezhessük, sőt még többet is, avégből, hogy mindet dicsőségére fordítsuk és okosan használjuk föl a jövőben. Morlot-tól szerencsésen megszabadultál, mert megkapta fizetése egy részét készpénzben, a többit pedig megkapja, mielőtt Lyonból elutazom, ahol már öt hónapja nem

(1) Bertet volt tehát, aki értesítette Arnoullet-t, ennek mondása szerint, az általa nyomtatott munka tartalmának veszélyes voltáról.
(2) Avégből, hogy a Christianismi Restitutio-nak ott levő példányait eltüntesse. (Rilliet.)
(3) Bertet és Arnoullet valószínűleg társak voltak a könyvárusításban.


42

voltam. Remélem, hogy békében megyek oda az egész jövő hétre.

Arra vonatkozólag, amit arról írsz, vajon tudom-e, hogy a szerzőt a keresztyén egyházból kiközösítették, és mintha részben a fösvénység indított volna arra, hogy ezt tegyem, kérlek, ne becsülj ilyen kevésre, vagy távolról sem ismersz; legyen elég, amit föntebb írtam az igazság érdekében. Arról, hogy az inkvizítornál (1) volna a neved, nem tudok semmit; de biztosítalak, hogy bár tizenkét kihallgatáson voltam előtte, nem neveztem meg élő embert. Sokakról beszélt nékem, kiknek neveit majd elmondom, mikor együtt beszélgetünk; azt feleltem, hogy amennyire megismertem őket, csak arról győződtem meg, hogy becsületes emberek. De egész pöröm alatt nem beszéltek rólad. Nem pörlekedtem velük, (2) se nem vitatkoztam; úgy viselkedtem, amint Istennek tetszik, ki úgy őriz minket, mint az övéit.

Ha el akarsz jönni (3) a legközelebbi vásárra, majd együtt megyünk oda. (4) Gondolom, te is épp úgy eljöhetsz, mint mások, kik ida [!?] jönnek, és a dolgok nem olyan veszélyesek, mint amilyennek tartják. (5) Módodban áll, hogy titokban maradj dolgaiddal. (6) Légy szíves majd megmondani Kálvin úrnak, hogy ha arra megyek, nem múlik el anélkül, hogy meg ne látogatnám, és ha nem tettem volna meg kötelességemet, amivel tartoztam volna véle szemben, bocsásson meg, mert aki annak oka, ott van és ha majd beszél vélem, meghallja az okát. Add át neki üdvözletemet. Fogadd te is üdvözletem, anélkül, hogy megfeledkezném asszonyodról és (7) ottani jó barátainkról, főleg pedig arról, hogy Crepin úr jóindulatába ajánljam magam, stb. Gondolj arra, hogy ha velem teszel szívességet, se több, se kevesebb

(1) Akit Vienne-ben a Servet-pör adatainak megszerzésével bíztak meg. (Rilliet)
(2) Rilliet: mondtam ellent nekik.
(3) Vienne-be. (Rilliet.)
(4) Ti. Genfbe. Rilliet kihagyja ezeket a szókat.
(5) Arnoullet eme tanácsa azt bizonyítja, hogy Bertet a francia területen és a vienne-i törvényszék hatáskörén kívül lakott. (Rilliet.)
(6) Ezek a szavak hiányoznak ° Rilliet-nél.
(7) Ezek a szavak kimaradtak Rilliet-nél.
(8) Nyomdász Genfben.


43

az, mint hogy legjobb barátoddal teszed. (1) Bocsáss meg, ha még nem írtam így, amint írok, mert titokban kell írnom azokról az állapotokról, melyekbe kerültem.

Vienne-ben, 1553. július 14-én.

Legjobb barátod:   
Arnoullet Boldizsár.

Mondd meg Gábriel úrnak, hogy szívből köszönöm, amit szíves volt értem tenni; ahol csak alkalmam nyílik néki meghálálni, nem kímélek semmit. Nagyon szeretnék örömöt szerezni néki ott, ahol csak tehetem. Az üdvözleteket átadtam Aymard esztergályos komának, ki tiszta szívből viszonozza. Kérem a Mindenhatót, teljesítse kívánságaitokat.

Ha írsz, vigyázz, hogy jól címezd leveled, és változtasd meg a város nevét. Ezt a levelet pedig őrizd meg az igazság jeléül.

Tíz szavojai sous-t adtam ennek a levélvivőnek; többet is adtam volna, ha nem volna biztosabb, hogy odamenjen pénze hátralévő részéért; így biztosabban átadja a választ.

Aymant koma azt izeni Gábriel úrnak, hogy mihelyt csak teheti, ír néki levelet, hogy mutassa meg azt a "Sólyom" fogadósának, kinek azt izeni, küldje el azt a kardot, ha szolgálatot akar néki tenni. A levelet Lyonból írja; reméli, hogy Isten segítségével nemsokára ott lesz.


XIV.
Servet negyedik kihallgatása.

(A pör 7. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Trechselnél 229. l. Vö. Rilliet 48. és k. l.)

1553. augusztus 21-én.

Nemes Darlod, Desfosses, Tissot vizsgálóbíró, N. Ber– tellier, vizsgálóbíró helyettes.

(1) Ez a mondat hiányzik Rilliet-nél.


44

Bothelier, Wandel, Corna, Lambert, De Archa, Rigost, Favre, Dupain.

Lambert-nek hívott Cusin, Lup. Tissot, Verna. (1)

Servet Mihály ismételt kihallgatása.

Személyesen előállították Servetet, ki megesküdött, hogy 60 naptallér terhe alatt az igazságot mondja és hajlandó vallani.

Megkérdezték, nem tudja-e a nyomdász nevét? Azt feleli, igen: Arnoullet Boldizsárnak hívják.

Megkérdezték, régóta ismeri-e. Azt feleli, körülbelül egy éve ismeri, azóta, mióta Vienne-be jött. (2)

Megkérdezték, nem volt-e fogoly véle együtt, és nem tudja-e, hol van. Azt feleli, csakugyan fogoly volt véle együtt Vienne-ben, de nem tudja, hogy most hol van.

Erre megmutatták néki Arnoullet Boldizsárnak a legutóbb múlt július hó 14-éről kelt egyik levelét. Megkérdezték, ismeri-e Arnoullet levelét. Azt feleli, nem tudja fölismerni, amennyiben mindössze egy évig tartózkodott ott.

Erre előhívták Servet Mihállyal együtt de la Fontaine Miklós vádlót és a lelkészeket. (3)

(1) Ez a három név, úgy látszik, három tekintélyes polgáré, kiket Kálvin tanúkul vitt magával, amint erre már az augusztus 17-ei kihallgatás alkalmával fölhatalmazták.
(2) Trechsel: Vienne-ből visszajött.
(3) Ez az első eset, hogy a szóbeli pör említést tesz Kálvinnak a bírói vitába való személyes beavatkozásáról, avégből, hogy mint vádló, a hagyományos dogmák nevében vallási vitába elegyedjék a vádlottal; ezekre a dolgokra a törvény rendes tagjai – természetesen – nem voltak illetékesek. Ez a vita csak igen fogyatékosan van összefoglalva a szóbeli pörben. Különben a két ellenfél írásba foglalta, és ezeket az okmányokat, melyeknek az eredetijei a pör aktái közt szerepelnek, már maga Kálvin a nyilvánosság elé bocsátotta Defensio-jában. – Amit a reformátor ellenfelével való találkozásának általános jellegére és arra vonatkozó szerepükre nézve mond (Declaration 55. l., Opusc. 1338. l., Defensio 35. l., úgy látszik, különösen erre a kihallgatásra vonatkozik. "Azóta, hogy testvéreimet és engem is meghívtak (ezen értem az Isten igéjének minden hirdetőjét) egyáltalán nem rajtunk múlt, hogy nem adtak néki teljes szabadságot arra, hogy értekezzék és barátságosan tárgyaljon vélünk azokról a tételekről, melyekben tévedett. Sőt mi több, amikor oda mentünk, oly alázatossággal és szerénységgel tettük, mintha foglyok lettünk volna, hogy számot adjunk tanainkról. Tiltakoztunk is azellen, mintha készek lennénk mindarra felelni, amit ellenvetésül fölhozna. Hányszor tört ki erős szitkozódásokban, teli szájjal minden alkalommal, úgy hogy a bírák maguk bosszankodtak, és restellték, hogy milyen szemérmetlen."


45

Azután tudtára adták Mihálynak, hogy a lelkészek azért vannak itt, hogy kimutassák annak az ellenkezőjét, amit a szerzőkre hivatkozva állított. (1)

Legelőször is Kálvin elég részletesen kimutatta újból Kelemenről, mennyire nem méltó arra, hogy tudós gyanánt tekintsék; emellett Servet érdekében semmit sem bizonyít, hanem inkább ellene. Hasonlóképpen Justinusról, valamint a másik Kelemenről is, ki egészen Servet ellen beszél. Azután Origenesről és Tertullianusról, majd Cyprián vértanúról és Irenaeusról.

Servet azt mondja, hogy könyvében három személyiséget mondott és vallott, mint az előbb említett szerzők, és nem mond semmi többet, mint azok, hacsak a valóságos megkülönböztetésben nem.

Erre Kálvin előmutatta Justinus mártírt, hogy bebizonyítsa: a "Trinitas" szót már a niceai zsinat előtt használta. Csakugyan kimutatta, hogyan használta Justinus a Szentháromság szót a 176. levelében; Servet megvallja, hogy abban a könyvben valóban előfordul a trias, mely Szentháromságot jelent. (2)

Megmutatta továbbá Origenes 40. homil. 117. lev.

Ezután Kálvin kimutatta, hogy soha senki sem volt [Servet] véleményén, és nem használta a trinitárius szót [mint eretnekbélyeget].

Eme fejtegetések és vitatkozások közben Servet

(1) Úgy látszik, az előbbi kihallgatáson, az augusztus 17-én megkezdett vita senkit sem elégített ki, mivel úgyszólván csak rögtönözték. Most Kálvin összegyűjtött anyaggal jön, hogy visszautasítsa a régi egyházi atyákból vett idézeteket, melyekre Servet állításainak támogatása végett hivatkozott.
(2) Valószínűleg ide kell illeszteni azt az esetet, melyre Kálvin Defensio 61. l., Declaration 93. l. és Opusc. 1355. l. hivatkozik, de oly módon, hogy elárulja ingerültségét, mely arra ragadta, hogy igazságtalan vagy túlzott következtetéseket vonjon le ellenfele zavarából, ki kénytelen volt megvallani vereségét egy pontban, ahol éppen meggyőzte, hogy téves dolgot hangsúlyozott. Bizonyára túlzás van ebben az elbeszélésben, mondja Rilliet, mert utóvégre is Servet tudott görögül; Ptolomaeus kiadása és az Írás helyeire vonatkozó nyelvészeti vitatkozásai nyilvánvalóan bizonyítják ezt.


46

azt mondja, hogy a "Fiú" elnevezés a szent iratokban mindenütt ember-fiának (1) vétetik, amint Jézus Krisztus is embernek tekinti magát.

Mindazok a tudósok Isten Igéjét személyileg nevezik Fiúnak, és az ember Jézus Krisztus valósággal Istenfia.

Erre Kálvin azt mondja, hogy az apostol megkülönböztette az Atya személyiségét Jézus Krisztus lényétől isteni lényege szerint. Ebből tehát az következik, hogy valóságos megkülönböztetés van. Azt feleli, van valóságos megkülönböztetés Isten, az Atya és fia, Jézus Krisztus között, ámde Isten, mint Atya és Jézus Krisztus istensége között személyi, nem pedig valóságos megkülönböztetés van. Kálvin azt válaszolja, hogy ha a megkülönböztetés nem valóságos, akkor nem igaz, és csal a személy szóval. Az összes régi tudósok ugyanis, akik ezt a szót használták, egyértelművé tették a személyiséggel. A személyiség pedig, mint már mondották, önálló létezést jelent, azaz olyan dolgot, mely lényegileg valósággal és önállóan létezik; ő a személy szót olyan dolognak veszi, mely Isten lényegén kívül mutatkozik. Servet azt feleli, hogy a személy személyiség (hypostasis) és önálló létezés (subsistentia), s az isteni lényegben van és volt. Kálvin azt válaszolja, ha mindenkor három önálló létezés volt Isten lényegében, ebből az következik, hogy igaz és valódi megkülönböztetés volt benne, amikor Servet a valóságot tagadja, költött dolgot csinál belőle.

Megkérdezték, vajon Jézus Krisztus teste Isten lényegéből való-e; azt feleli: ami istenségét illeti, Isten lényegéből való. Kálvin kimutatta – tekintettel arra, hogy Servet azt mondja Jézus Krisztus testéről: Isten lényegéből való, és mivel tudjuk, hogy az ember teste éppenséggel nem Isten lényegéből való és semmi istenséggel nem bír, – Servet ilyen módon azt következtetné, hogy Jézus Krisztus teste éppenséggel nem hasonló a miénkhez.

Servet utoljára Lyra Miklósra hivatkozott, hogy bebizonyítsa, miként vonatkoztatta Lyra Ézsaiás 53. részét Cyrusra.

Erre elhatározták, hogy saját költségére meg kell

(1) fiának – magát: ezeket a szavakat Trechsel kihagyta.


47

néki szerezni azokat a könyveket, melyeket kér – ha meg tudják találni akár ebben a városban, akár Lyonban – magánál tartotta azokat, melyeket Kálvin megmutatott, ti. Tertullianust, Irenaeust, Szt. Ignácot és Polycarpot.

Elhatározták, hogy papírt és tintát adnak Servetnek avégből, hogy kérelmet írhasson egyenesen az Urakhoz, amit a jelenlévők előtt kért. Azonkívül meghagyták a börtönőrnek, adjon néki egy ív papírt, hogy kérvényét megírja és jól elzárva tartsa.

Ideiglenesen átadták folytatás végett.


XV.
A genfi Urak levele a vienne-i törvényszékhez.

(A kistanácsban 1553. augusztus 21.-én elfogadott határozat alapján írták.
Genfi levéltár. – Megjelent Rilliet-nél 147. l., vö. 51. l.)

A nemes, bölcs, tekintetes és nagyságos helyettes helytartó és bíró uraknak, valamint a király egyéb embereinek a vienne-i udvarban, ami jó szomszédainknak és kedves barátainknak.

Nemes, bölcs, tekintetes és nagyságos Urak, tiszta szívből kegyeitekbe ajánljuk magunkat.

Nagyságos Urak! Van börtönünkben egy Servet Mihály nevű ember, kiről azt hallottuk, hogy elfogtátok és letartóztattátok városotokban, Vienne-ben, de elment a börtönből, anélkül, hogy búcsút vett volna tőletek, egyszerűen föltörte. Mivel vétkesnek és bűnnel terheltnek találjuk, mindenesetre nem tudhatjuk meg kellőképpen se tőle, se más odavalótól azokat a dolgokat, amiért szigorúan letartóztattátok. Gondoljuk és látjuk, hogy ez nem történhetett ok nélkül, s bizonyára van ellene bizonyságotok és értesülésetek, a mely alapján valóban megérdemelte, hogy megfenyítsétek, és ha nem szökött volna meg, jól el is végeztétek volna kötelességteket. Mivel kezünkre került, és óhajtjuk, hogy úgy az igazsággal, mint véle szemben teljesíthessük kötelességünket, hozzátok intézzük szolgánkkal jelen kérelmünket, hogy ez úton kérjünk benneteket, – mert, mint tudjá-


48

tok, ilyen ügyekben minden igazságszolgáltatásnak segítségére kell lennie a másiknak, – méltóztassatok közölni vélünk a bizonyítékok, értesülések és végzések másolatát, amitek csak van ellene, avégből, hogy segítségünkre legyetek pöre elintézésében, éppúgy, mint ti is kívánhatjátok, hogy hasonló esetben veletek szemben is megtegyük ezt, amit szívesen meg is tennénk, sőt még többet is olyan dologban, ami módunkban áll. Várva ezt, kérjük Istent, áldjon meg benneteket boldogsággal.

Genfben, 1553. augusztus 22-én.


XVI.
Servetnek a genfi Urakhoz intézett kérelme. (1)

(Ez a kézirat a pörös eljárás aktáiban foglaltatik: 11. sz. Genfi levéltár. – Megjelent La Roche: Biblioth. Angl. II. kt. 1. rész, 135. l.: Allwoerden: Hist. M. Serv. 74. l.; Mosheim: Anderw. Versuch 417. l., vö. Rilliet 58. és k. l.)

A szindikus Uraknak és a genfi tanácsnak, mélyen tisztelt Uraimnak!

Servet Mihály vádlott alázatosan esedezik, hivatkozván arra, hogy az apostolok, tanítványok és a régi egyház előtt ismeretlen új találmány az, hogy bűnügyi vádat emelnek az írás tanai (2) és vitás kérdései miatt. Ez az Apostolok cselekedeteinek 18. és 19. részében fordul elő legelőször, ahol elutasítottak ilyen vádlókat, és az egyházakhoz küldték őket, mikor nem volt szó más bűnről, csak vallási kérdésről. (8) Hasonlóképpen Nagy Konstantin császár idejében, – amikor az ariánusok nagy eretnekségei uralkodtak, és bűnügyi vádaskodásokat emeltek, úgy Athanasius, mint Arius részéről –

(1) Ld. az augusztus 21-ei kihallgatást, valamint a tanács augusztus 24-ei jegyzőkönyvét.
(2) Allw. és Mosh.: tana miatt.
(3) Servet már előzőleg védelmezte ezt a tételt a Christianismi Restitutióban foglalt, Kálvinhoz írt egyik levelében; Kálvin a Defensio 8. és k. lapjain igyekszik érveit visszautasítani azzal, hogy ellenfelének ugyanazon kifejezéseit idézi.


49

a császár tanácsával, az összes egyházak tanácsára, úgy döntött, hogy a régi tan szerint ilyen vádaskodásoknak valóban nincs helyük, amikor valaki olyan eretnek, mint Arius volt. Minden kérdésük fölött az egyházak döntsenek és akit ezek meggyőztek vagy elítéltek, ha nem akar bűnbánólag megtérni, száműzessék. Ezt a büntetést mindig alkalmazták a régi egyházban az eretnekek ellen, amit ezer más történet és a tudósok tekintélye is bizonyít. Ezért, Uraim, a tanítványok és apostolok tana szerint, kik sohasem engedtek meg ilyen vádolásokat, és a régi egyház tana szerint, melyben éppenséggel nem fogadtak el ilyen vádaskodásokat, nevezett kérelmező kéri, mentessék föl a bűnügyi vád alól.

Másodszor, Uraim, azért esedezik, vegyétek tekintetbe, hogy sohasem vétkezett se területeteken, se máshol; nem volt se lázító, se csendzavaró. A véle tárgyalt kérdések nehezek, és csak tudós emberekhez intézte azokat. Az egész idő alatt, míg Németországban volt, senki mással nem beszélt ezekről a kérdésekről, csak Oecolampadiussal, Bucerral és Capitóval. Franciaországban se beszélt ezekről soha senkivel. Ezenkívül a hatóságok ellen lázadó anabaptistákat, kik vagyonközösséget akarnak teremteni, mindig kárhoztatta és kárhoztatja. Ebből tehát az következik, hogy ha valaki anélkül, hogy lázítana, az egyház régi tudósainak bizonyos kérdéseit fölveti, ezért még semmiképpen sem tartóztatható le bűnvád alapján.

Harmadszor, Uraim, mivel idegen, és nem tudja ennek az országnak sem szokásait, sem azt, hogy miként kell a bíráskodásnál beszélni és eljárni, alázatosan esedezik, adjatok mellé ügyvédet, aki beszéljen érdekében. Ha így cselekesztek, jót műveltek és a mi Urunk megáldja köztársaságotokat. Kelt városotokban, Genfben, 1553 augusztus 22-én.

Villeneufvei Servet Mihály
saját ügyében.