50

XVII.
A főügyész tételei.

(A pör 9. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Trechselnél 301. l., vö. Rilliet 52. és k. l. (1)

Tételek, melyek alapján Servetet kihallgatják.

Ezek azok a kérdések és tételek, melyek alapján Genf város főügyésze kéri, hallgassák ki Servet Mihály bűnügyi foglyot káromlásaiért, eretnekségeiért és a keresztyénség megzavarásáért.

24. Nem olvasta-e Irenaeus, Epiphanius és más

(1) Trechsel: gondja.
(2) Ezt a gyanúsítást valószínűleg Kálvin sugalmazta, valamint a 17. és 18. kérdéseket is. Legalább teljesen hasonlót fejez ki, mikor azt mondja: "Servet élete sokkal feslettebb volt, semhogy azt lehetne gyanítani, mintha tévedés ösztökélte volna az egyház megzavarására". Defensio 53. l.
(3) Ismeretesek azok a nagy nehézségek, melyek Oporinust a Korán kinyomatása végett Bázelbe vezették. Vö. Streuber: Neue Beitr. zur Basler Buchdruckergesch. (Beitr. zur vater. Gesch. von der hist. Gesellsch. III. k. 81. l.) Kirehhofer Osw. Myconius 351. l.

Megkérdezték afelől a néhány könyv felől, amit utoljára kért és hogy van-e valami előterjeszteni valója, amit meghallgatnának?

Erre a vizsgálóbíró tételeket mutatott elő egy lapon, melyek így kezdődnek: "Ezek azok a kérdések és tételek" stb. (1)

Párizsból, miután az orvostudományokból fokozatot és doktorátust nyert, elment azt gyakorolni, s azóta is állandóan űzte. Az orvoskodáson kívül (nem volt más) hivatása, igaz ugyan, hogy kevés ideig nyomdajavító is volt Lyonban.

rejtsük se a pad, se a zsámoly alá, hanem olyan helyre tegyük, hogy fényljék másoknak is. Így Isten és lelkiismerete szerint azt vélte, helyesen követte a Szentírásnak ilyen kérdésekről szóló helyeit, valamint az egyház első, régi tanítóit is. Úgy véli, helyesen mondja és jól teszi; még most is azt véli, hogy nem cselekedett rosszul. Jó szándékkal jót cselekedett, mint Urunk mondja Szt. Máté 6. részében: ha a szem tiszta, az egész test világos lesz, és ha a szándék jó, az egész cselekedet jónak számít. Ő sohasem volt lázító, se csendzavaró, hanem csak azzal a szándékkal cselekedett, hogy segítségére legyen a jó lelkeknek.

őt, még kevésbé a genfi köztársaságot, vagy más városokat és egyházakat.

sem tudja, hogy Sabellius, Manicheus [!] vagy Nestorius azokat a véleményeket vallotta volna, amelyeket ő vall.

XIX.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 139. lev. – Megjelent Rilliet-nél 128. l., vö. 58. és k. l.

Csütörtök, augusztus 24.

Servet Mihály.

Tárgyalták kérelmét, (1) melyre vonatkozólag azt határozták, folytassa feleleteit és pörét, kérelme pedig csatoltassék a többihez.

XX.
A főügyész megkereső-levele. (2)

(A pör 12. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Trechselnél 307. l., vö. Rilliet 61. l.)

Servet Mihály bűnügyi fogoly utolsó feleleteire és benyújtott kérelmére vonatkozólag a főügyész, a pör egész tartalmát látva, azt mondja, egészen nyilvánvaló, hogy Servet a hozzá intézett kérdésekre nem felelt

(1) Ti. fönti kérelmét, melyet Servet augusztus 22-én az Urakhoz intézett, csak 24-én mutatják be a tanácsnak. Eredménye nem lehetett, mivel a vádat már 21-én áttették a főügyész kezeibe, ki már el is készítette a vádiratot, és új kihallgatásra utasította az azok lényegét képező különböző tételek alapján. A vádlott kérelme csak védőeszköz, illetve feleleteinek kiegészítése gyanánt volt tekinthető; mint ilyet, a pör iratai közé iktatták, melyek alapján az ítéletet megalkották.
(2) Ez az új megkereső-levél volt a válasz, melyet Rigot főügyész szükségesnek vélt Servet augusztus 22-ei kérelmére benyújtani. Vállalkozott arra, hogy megcáfolja azokat az érveket, melyekkel e kérését támogatni igyekezett; igyekszik lerontani azt a hatást, amit a vádlott válaszai az utóbbi kihallgatás alkalmával előnyére kelthettek, és újult erővel kiemeli a vád minden pontját. Az iraton nincs keltezés, de valószínűleg augusztus 24. és 27. között készült, mert a benne foglalt 38. tételt 28-án mutatták be a törvényszéknek avégből, hogy újabb kihallgatás alapjául szolgáljon, melyhez éppen hozzá akartak fogni. A pör aktáinak a XVIII. század elején készült másolata, mely a berni levéltárban van, azt mondja ennek az ügydarabnak a jegyzetében: "Olyan kéz írta, melyet Kálvin szokott használni, hogy tollbamondja, vagy lemásoltassa leveleit, úgy, hogy minden jel arra mutat: a darab tőle való". – Nem ismertük föl ezt a kezet. Az okirat éppen olyan írású, mint a pör több más irata, és a kéz más, mint a titkáré, aki azokat az iratokat írta, melyeknek valószínűleg Kálvin volt a szerzője. Szeptember 15-ei levelében maga Servet is Kálvinnak tulajdonítja ezt a megkereső levelet; több, mint valószínű, hogy bizonyos részeket ez szolgáltatott. Mégis az iratban uralkodó jogi és politikai irány más szerzőt árul el, mint Kálvint, ki sokkal inkább teológiai szempontból készítette volna azt.

érdemileg, sem annak igaz voltára nézve,(1) ami felől megkérdezték. Csak hazudozik, ferdít, össze-vissza beszél, gúnyolja Istent és Igéjét, amikor a Szentírás helyeit meghamisítva s kiforgatva idézi avégből, hogy leplezze káromlásait és elkerülje a büntetést – még akkor is, mikor a tizedik kérdésre azt válaszolta, hogy Szt. Máté 6. része azt mondja és azt bizonyítja, ha a szándék jó, az egész tett jónak tekintendő. Ez a hely ugyanis nem beszél arról; ha így volna, minden eretnek és bálványimádó mentegethetné magát jó szándékával. A káromlások és eretnekségek vádolásának, üldözésének és büntetésének megszüntetése végett idézi az Apost. cselek. 18. és 19. részét: mintha Szt. Pált ilyen eretnek és káromló bűnökkel vádolták és győzték volna meg keresztyén bírák előtt, mint amilyennel Servetet. Az idézett helyeken pogány bírák és tisztviselők voltak, kik nem törődtek sem a zsidó vallással, sem annak kérdéseivel, hanem féltek tőle és megelégedtek azzal, ha az ő bálványukat nem gyalázták. Az utóbbi átutalja a vádat a pogány hatóságokhoz. Ezért Servet hamisan hivatkozik arra, hogy ilyen átutalás történt volna az egyházakhoz.

Tűrhetetlen igazságtalansággal illeti az egész keresztyén egyházat és Nagy Konstantin császárt, mikor azt mondja: azok azt határozták, hogy az eretnekekkel, mint pl. Ariussal szemben bűnvádnak nincs helye,

(1) Ezek a szavak: "a hozzá intézett – igaz voltára nézve" hiányoznak Trechselnél.

hanem akit meggyőztek és nem akar bűnbánóan megtérni, annak az legyen a büntetése, hogy száműzzék. Azután azt mondja, ezt ezer más történet bizonyítja: mégis csak az első történetre hivatkozik, melyet álmodott, vagy kigondolt. Íme, láthatjátok, hogyan akar titeket ezernyi hazugsággal kifizetni és jóltartani. Ahhoz, hogy meggyőzzük szemérmetlen hazugságáról, elég megnéznünk az egyháztörténelem tizenkettedik könyvét, mely azt mondja: Konstantin látván, hogy úgy, az egyház, mint ő nagymértékben akadályozva van Arius és mások eretnekségeinek megismerésében és megítélésében – más részről meg akarták akadályozni, hogy más ügyek, összeütközések és kisebb civódások fölött is ítélkezzék, melyek az egyház püspökei és papjai között a vallástól eltérő dolgokban merültek föl – az ilyen dolgok fölött való ítélkezést nem akarja önmagának megtartani, hanem az Isten ítélőszéke elé utalja. Mindazonáltal nem engedte el, hogy Arius és mások eretnekségei fölött ne ítélkezzék. Hasonlóképpen az őt követő császárok is megtették ezt mindenkor, amikor halálra és olyan büntetésre ítélték azokat, amilyenre ítéletük szerint méltóknak találták ezeket az eretnekeket; sőt még azokat is, kik helytelenül vélekedtek a Szentháromságról szóló hitről, amint ez Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok egyik törvényéből és kiadott rendeleteiből kitűnik. Ez a törvénykönyv első törvénye, vagy első címe és de summa Trinitate et fide catholica a címe. Ugyanennek a címnek harmadik törvényében Justinianus császár említést tesz ugyanazokról a Szentháromság-ellenes eretnekségekről, melyeket most Servet vall; az ilyen eretnekeket, mint hitehagyókat és Nestorius, (1) meg Eutiches eretnekségeinek követőit, elítéli.

Továbbá Theodosius császár a 4. törvényben: de hereticis et Manicheis azt mondja: ha azok, akik emberi fölségsértéssel vádoltatnak és vétkesek, halállal büntettetnek, sokkal jogosultabb, ha azok bűnhődnek így, kik az isteni fölséget káromolják.

Ugyanez a Theodosius császár Valentiniánussal együtt ugyanezen cím 5. törvényében azt mondja, hogy az eretnek manicheusokat halálbüntetéssel kelt

(1) Trechsel: Arius.

sújtani. Ámde majd kiviláglik, hogy Servet a manicheusok eretnekségeit vallja, és nem titkolja saját szavaival, melyeket használ. (1) Hasonlóképpen a 2. törvényben: de Apostatis azok, akik eretnekségükkel és tanaikkal a szent keresztséget megszentségtelenítették, tekintet nélkül a bűnbánatra, elítéltetnek.

Justiniánus rendeletében: Ut non luxurientur homines contra naturam halállal bünteti azokat, kik Isten ellen utálatraméltó szavakat mondanak. Ezért még nagyobb joggal azokat, kik nyomtatott könyvekkel hirdetik és terjesztik azokat.

Servet nem mentegetheti magát eme törvények és rendeletek nem tudásával, tekintetbe véve, hogy a legutóbb hozzáintézett 4. kérdésre megvallotta, hogy jogot tanult Toulouse-ban, még mielőtt kinyomatta volna de Trinitatis erroribus c. könyvét. Ez egyenes ellentétben áll az első törvényekkel, melyeket a de summa Trinitate et fide catholica címben látott és tanult, amely részletesen összefoglalja és elősorolja a Szentháromságról szóló keresztyén tant és az eme tannal ellenkező eretnekségek büntetését.

Mindamellett egészen nyilvánvaló dolog, hogy Servet azok közül a legvakmerőbb, legmerészebb és legveszélyesebb eretnekek közül való, akik valaha voltak, tekintve azt, hogy nem elégszik meg az elkövetett rosszal, hanem még az egész igazságszolgáltatás rendjét is föl akarja forgatni: el akarja venni a hatóságoktól a büntetés hatalmát és jogát, melyet Isten adott nékik. De nem szabad ezen csodálkoznunk. Még lelkiismerete is kárhoztatja és halálra méltónak ítéli. Ezt elkerülendő, útját akarja ennek vágni azzal, hogy ilyen hamis tant állít föl: a bűnösök nem büntetendők halállal.

Avégből, hogy ezt még jobban kimutassa, 27. levelében (1) azt mondja, hogy a szigorú halálbüntetést Krisztus elvetette és eltörölte. Idézi és elferdíti Szt. Jánosnál a házasságtörő asszony történetét, továbbá az Apostolok cselek. 5. részében Anániásról és Saphiráról

(1) Ezt a vádat maga Kálvin is fölhozta Servet ellen. Defensio 10., vö. 213. l.
(2) Kálvin Servet eme helyét is egész terjedelmében idézi és támadja a Defensio 8. és k. lapjain.

szóló helyet, azt mondván, hogy a halálbüntetéshez a Szentlélek különös kijelentése szükséges.

Továbbá az is, amit inkább kérelmében mond, hogy kárhoztatja a hatóságok ellen lázadó anabaptisták tanát, csak azért van, hogy útját vágja ítéleteteknek (1) és befolyásolja azt. Jól tudja ugyanis, hogy nemcsak az anabaptisták tévedésében bűnös, hanem sokkal nagyobbakban is. Hozzá még egyetlen egy helyet se tudna mutatni, ahol kárhoztatta az anabaptistákat.

Nyilvánvaló hazugság az is, amit mond, hogy Buceron, Capitón és Oecolampadiuson kívül soha senkivel se közölte tanát. Hisz ő maga mondta a 10. kérdésre, hogy úgy véli, megbántaná Istent, ha elrejtené és nem közölné másokkal azt, amit Isten néki kijelentett.

Arról is erősen meg van győződve, amit Kálvinnak (2) és Popin Ábelnek írt. Ha olyan merész és olyan vakmerő volt, hogy saját kezűleg írt arról, hogyan hihetnők, hogy senkivel se beszélt volna arról harminc év óta, amióta ezeknek a szörnyű eretnekségeknek a tárgyalására és kinyomatására vállalkozott – tekintve 20 éves korát is, amikor kezdte, s amely korban a fiatal emberek nem tudják megállni, hogy ne közöljék társaikkal, amit tudnak és tanulnak. Ebből megítélhetjük, mily lelkiismeret vezérli Servetet feleleteiben az igazságszolgáltatás kijátszására, s azt is, vajon bánja-e rettenetes gonoszságait? Minden feleletében azt mondja, hajlandó megjavulni és kegyelemért esedezik: azután más helyütt meg többször azzal áltatja magát és vakmerően azt erősítgeti, hogy se nem mondott, se nem cselekedett rosszat.

Hozzátéve azt is, hogy nem elégszik meg azzal, hogy ilyen istentelenség és szerencsétlen tanítás felől meggyőzték, azt még rosszakaratúlag Capitóra meg Oecolampadiusra, az összes egyházak eme tisztelt, hű és dicséretre méltó személyeire igyekszik hárítani.

(1) Ezek a szavak: "csak azért – ítéleteteknek" hiányoznak Trechselnél.
(12 Kálvin: Defensio 37. l.: "Midőn Lyonban volt, szinte gúnyolódva, három kérdést intézett hozzám megfejtésre. Azon nem csodálkozom, hogy feleletem nem elégítette ki.

A vallás nagy hasznára és előmozdítására nyomatott könyveik éppen az ellenkezőjét tartalmazzák, amit Servet tulajdonít nékik, hamisan és rágalmazóan, bízva abban, hogy íróik meghaltak. De hála Istennek, emlékük és tanaik igazsága él még nemcsak könyveikben, hanem több hív tanító és az összes keresztyén egyházak lelkiismeretében is. Ezek majd ítélnek és tanúságot tesznek Servet gonosz rágalmazásáról.

Tekintve, hogy olyan jól tud hazudni, nincs oka arra, hogy ügyvédet kérjen. Mert ki az, aki őt ilyen arcátlan hazugságaiban és rettenetes szándékaiban támogatni tudná vagy akarná? Hozzátéve még, hogy a törvény is tiltja, és sohase fordult elő, hogy ilyen lázítók ügyvéd tanácsával és közreműködésével beszéljenek. Az ártatlanságnak még csak egy sziporkája sincs benne, ami védőt kívánna. Ezért nyomban el kell utasítani az ilyen együgyű, arcátlan kérelmet, és érdemlegesen felelnie kell a következő tételekre.

10. Tekintettel arra, hogy a könyvben de summa Trinitate et fide catholica, de hereticis, de apostatis címekben azok, akik a Szentháromság tana ellen beszélnek és írnak s akik ugyanazokat a véleményeket

22. Ha azt mondja, nem, hallgassák ki: hogyan lehetséges, hogy Vilmos, mikor rábízták az egész nyomdát, melynek rendes javítója volt, és Arnoullet helyett a segédeket, meg az összes kiadásokat fizette,

(1) Itt néhány szó hiányzik. Így kell kiegészíteni: "halállal bűnhődnek."
(2) Trechselnél a 16. és 17. tétel sorrendje meg van fordítva.

31. Nem érti-e ezalatt azt, hogy tanát majd elfogadják, és ez az igaz tanítás?

38. Hol aludt azon a napon, mikor ebbe a városba érkezett; nem jött-e lóháton és kísérettel?

A vizsgálóbíró előmutatta a tételeket, és kérte, kérdeztessék ki ezekből Servet és igenlően vagy tagadólag feleljen.

Franciaországba ment, ahol félt, hogy rajtakapják; nem merte könyveit oda vinni, ahol halálát okozhatták volna.

és Vilmosnak semmi köze se volt a könyvéhez, mert csak alkalmazott volt.

XXI.
A vienne-i törvényszék válasza a genfi Urakhoz.

(Eredetije a genfi levéltárban, a pör 17. sz. aktája. – Megjelent Rilliet-nél 148. l., vö. 68. l.)

A nemes, tudós, tekintetes, nagyságos és tiszteletre méltó szindikus uraknak és genfi tanácsnak

Genfben.      

Uraim! tegnap délután egy óra tájt kaptuk meg azt a levelet, melyet hozzánk méltóztattatok írni, s amely a börtönötökben lévő villeneufve-i Servet Mihály elfogására vonatkozó értesítést tartalmazza. Az értesítésért nagy köszönetet mondunk. Evégből, a levélen kívül, melyet örömmel adtunk át követeteknek, a vienne-i királyi palota felügyelőjét (1) és kapitányát küldjük hozzátok meghatalmazó levelünkkel és a Villen...... (2) ellen hozott végérvényes ítélet másolatával, (3) avégből, hogy alázattal arra kérjünk benneteket, – tekintve, hogy a király országából való lakos volt, és a bűnöket, melyekért elítélték, a király országaiban követte el, és megszökött börtönünkből s így még a mi foglyunk – legyetek szívesek átadni, hogy végrehajtsuk rajta az ítéletet, melynek végrehajtása olyannyira megfenyíti majd, hogy nem lesz szükséges más vádat emelni ellene. Arra vonatkozólag, amit méltóztattatok írni: küldjük el a pör másolatát, hogy ott végezzetek vele – tekintve az ítéletet, melyről azt hisszük, mindezideig nem volt tudomásotok, – kérünk ben-

neteket, bocsássatok meg, ha nem engedhetjük meg, vagy nem egyezhetünk belé, hogy a mi aktáink és pörös eljárásaink alapján más ítélet hozassék. Különben, ha beleegyeznénk, megróna minket a király, akinek – bizonyosak vagyunk felőle – igen kellemes örömöt szerezne, ha visszaküldenétek Villeneufve-öt. Ezzel megmutatnátok, hogy hatóságainak ítélete véleményetek szerint is eredményes. Ti is óhajtanátok, hogy hasonló esetben ítéletetek végrehajtassék. Uraim, ismételten kérünk benneteket jelen levelünkkel, szíveskedjetek a felügyelőt meghallgatni, és teljesítsétek, amit minden igazságszolgáltatás tartozik megtenni a másiknak. Ahol, Uraim, módunkban lesz ilyen esetben, vagy még nagyobban hasonlóval viszonozni, olyan szívesen és olyan jó szívvel tesszük, amily alázatosan ajánljuk tiszteletünket kegyeitekbe. Kérjük a Teremtőt, őrizzen meg benneteket. Vienne-ben, 1553. augusztus huszonhatodikán, szombaton este.

A helyettes helytartó távolléte miatt nem küldhettük előbb jelen levélvivőt.

Szomszéd testvéreitek és barátaitok:
a király helyettes helytartója és ügyésze
Vienne székvárosában.          

Uraimnak, a helyettes helytartónak
és az ügyésznek parancsára

Chassalis           törvényszéki írnok.

A vienne-i törvényszék és igazságszolgáltatás embereitől kaptuk a Villeneufve-nek nevezett Servet Mihály ellen. 1553. augusztus hó utolsó napján.

XXIII.
A vienne-i törvényszék ítélete Servet ellen. (1)

A pör 20. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Allwoerden: Hist. Mich. Serveti 55. és k. l.; Mosheim: Anderweit. Versuch 515. s k. l. (2) Rilliet 155. és k. l.)

A Vienne-ben Servet Mihály ellen hozott és képmásán (in effigie) végrehajtott bűnügyi ítélet másolata.

Egyfelől a királyi hercegi ügyész, mint borzasztó eretnekség bűnéven, hamis dogmák tanításával, új tanok és eretnek könyvek szerzésével, lázítással, hitszakadással, a közbéke megzavarásával, lázadással és az eretnekség ellen hozott rendelkezések semmibe vételével, a királyi koronahercegi börtönből való erőszakos kiszabadulással és megszökéssel vádoló fölperes, – másfelől Villeneufve-i Mihály orvos, ezelőtt a vienne-i koronahercegi palota börtönében fogoly, jelenleg szökevény és az említett bűnökkel vádolt (3) között.

Miután láttuk és hallottuk a szóban forgó eretnekségeket bizonyító adatokat, sőt Villeneufve leveleit és kéziratait is, melyeket Kálvin János genfi prédikátorhoz írt, s amelyeket Villeneufve elismert; feleleteit, vallomásait és tagadásait; az Arnollet [!] Boldizsár nyomdászra vonatkozó feleleteket és egyéb eljárásokat, néhány csomag nyomtatott könyvet, melyeknek Christianismi Restitutio

(1) A vienne-i törvényszék azzal, hogy ezt az ítéletet a genfi tanácsnak megküldötte, azt kívánta bizonyítani, hogy joggal követelheti a fogoly Servet kiadatását, mint aki már genfi letartóztatása előtt halálos ítélet súlya alatt állott. Servet ellen a vienne-i egyházi törvényszék is hozott ítéletet, éspedig december 23-án, vagyis genfi kivégeztetése után két hónappal. L. Mosheim: Neue Nachrichten 100. l.
(2) Mosheim: Neue Nachr. 74. és k. lapján olyan másolat nyomán közölte, melyet Vienne-ből küldtek neki és amelyet valószínűleg magáról az eredetiről készítettek. Ennek nyomán jelent meg az ítélet Abbé d'Artigny: Nouveaux Memoires d'hist, de crit. et de litt. című művében, 2 kt. Paris, 1749. 118. és k. l.
(3) Allwoerden és Mosheim: A. V. így van: azért, de Mosheim a N. N.-ben, mely a genfi másolattal megegyezik, kijavítja: vádlott.

a címe; az arra vonatkozólag kikérdezett tanúk vallomásait, vajon Villeneufve írta és nyomatta-e saját költségén a szóban forgó könyvet; a teológia doktorainak és egyéb kiváló személyeknek az említett könyvben és levelekben foglalt tévedésekről nyilvánított véleményeit, – amely tévedések és eretnekségek különben azok egyszerű olvasásából is kiviláglanak; – a fogházból való megszökésnél történteket (1) és Villeneufve letartóztatása érdekében tett gyors intézkedéseket, három rövid napra szóló megidézését, az azt követő meg nem jelenését; a királyi koronahercegi ügyésznek a tanúvallomások összegezéséből levont végső következtetéseit és mindazt, ami előttünk végbement: az egészet mérlegelve, azt mondottuk és azt mondjuk, hogy a szóban forgó vétségeket jól és kellőképpen megállapítottuk. Ezek alapján Villeneufve-öt kizártuk és kizárjuk bármiféle kivételből és védekezésből; kinyilvánítottuk és kinyilvánítjuk, hogy a néki tulajdonított bűnökről meggyőződtünk; ezek megtorlása (2) gyanánt elítéltük és elítéljük őt, még pedig a pénzbírságot illetőleg a királyi koronahercegnek fizetendő ezer tours-i livre-ben, ezenfelül arra, hogy mihelyt letartóztatják, könyveivel együtt talyigán, vásár idején (3) a koronahercegi palota kapujától a keresztutakon és a forgalmas helyeken át a mostani belváros piacterére s onnan a Charneve nevű térre vitessék és ott elevenen, kis tűzön megégettessék, úgy, hogy teste hamuvá váljék. Jelen ítélet egyelőre képmásán (in effigie) hajtandó végre, s egyidejűleg könyvei is megégetendők. Mivel elítéltük és elítéljük a perköltségekben, melyeknek jegyzékét megőrizzük, mindennémű vagyonát lefoglaltnak és az arra illetékesek javára elkobzottnak nyilvánítjuk; az említett perköltségek és a pénzbírság ezekből a javakból előzetesen kiszolgáltatandó és kifizetendő.

(1) történteket, hiányzik Allw.-nél és Mosh. A. V.-jában.
(2) Allw., d'Artigny és Mosh.: A. V.: kijavítása.
(3) Mosh. N. N. kijavítja: "a vásár legközelebbi napján"; d'Artigny szövegében is így van.

Fenti ítélet az összes bírák és a királyi koronahercegi ügyész jelenlétében kihirdettetett. Mi, helyettes helytartó és föntemlített bírák üléseztünk a vienne-i koronahercegi palota kihallgató termében az ezerötszázötvenharmadik év június havának tizenhetedik napján.

Jelen voltak: Philibert Gollin, (9) Roland Sándor, Magnin Kolozs, (10) Verdonez Károly, (11) des Vignes Péter, valamint több más vienne-i gyakorló ügyvéd is ott volt és alulírott, Chasalis törvényszéki írnok.

Az említett napon körülbelül déltájban, miután Villeneufve képmása a koronahercegi palota előtt elkészült, ezt a képet Berodi Ferenc fölsőbírósági hóhér, kit külön e végből hozattak, talyigára tette Villeneufve könyvének öt csomagjával együtt, s miután ezt a képpel és könyvekkel megrakott talyigát a hóhér a palota kapujától Vienne mostani belvárosának piacteréig, onnan pedig a Charneve nevű térre tolta, ott a képet külön erre a célra fölállított akasztófára kötötte, azután a könyvekkel együtt kis tűzön megégette. A hóhér az ítéletet a képet illetőleg úgy formailag, mint tartalmilag kellőképpen (12) és teljesen végrehajtotta Guigues Ambrosin vienne-i kikiáltó és harsonás, Reymet Kolozs, Basset Mihály királyi koronahercegi hajdúk, Sermet des Chams

(1) d'Artigny és Mosh.: N. N.: Gratet. (2) Ez a két név: Putod és Duprad kimaradt Mosh.: N. N.-ben. (3) Allw. és Mosh.: A. V.: Adebais; d'Artigny: és Mosh.: N. N.: A. de Bais.

(4) Allw. és Mosh.: A. V.: Berand. (5) d'Artigny és Mosh. N. N.: Morel Fülöp. (6) Mosh.: N. N.: Damptesieu, Berand ülnökök. (7) d'Artigny és Mosh.: N. N.: Decourt. (8) Allw. és Mosh.: A. V.: Marcel. (9) Allw. és Mosh.: A. V.: Collins. (10) Uo.: Maguin. (11) Uo.: Perdomey, d'Artigny: Verdoney. (12) d'Artigny: egészen.

vienne-i porkoláb (1) és több más ember jelenlétében, kik az ítélet végrehajtásának végignézésére gyűltek össze. Így ment végbe és foglalta írásba alulírott törvényszéki írnok, Chasalis.

A vienne-i helytartósági törvényszék jegyzőkönyvéből kiírta alulírott törvényszéki írnok, Chasalis.

XXIV.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 143. lev. – Megjelent Rilliet-nél 128 és k. l.‚ vö. 68. l.)

Csütörtök, augusztus 31.

Vienne város fölügyelője, vagy börtönőre.

Arra vonatkozólag, hogy a vienne-i tanács és hatóság levelét elhozta, melyben villeneufve-i Servet Mihály orvos kiadatását kérik, aki börtönükből megszökött és akit arra ítéltek, hogy könyveivel együtt megégettessék, mivel hamis tanokat terjesztett – az iratok és ítéletek tartalma szerint, melyek másolatát elküldötték – s aki itt most hasonló okból fogoly, miután meghallgattuk a fölügyelőt és kapitányt, elolvastuk és megértettük a leveleket és ítéleteket: elrendeltük és elhatároztuk, hogy érdeme szerint hamarosan válaszolunk arra, és tudatjuk, mint határoztunk afelől, amit a felügyelő előterjesztett, hogy ti. beszélhessen vele; továbbá írassék egy barátságos levél is, hogy nem adhatjuk vissza, de kellő igazságot szolgáltatunk.

        A fölügyelő.

Kérte, szíveskednének az Urak megtenni véle azt a jót, hogy beszélhessen a fogollyal avégből, hogy megtudja, szabad idejében szökött-e meg, vagy másképpen, és adjon arról hiteles bizonyítványt. Elhatározták, hogy kérését teljesítik.

(1) Ezt a szót (bolungier), mint olvashatatlant, Allwoerden elhagyta; Mosh. az A. V.-ban börtönőrt tett oda; Mosheim a N. N.-ben kijavította: Botenger; d'Artigny: Bolenger.

XXV.
Servet hetedik kihallgatása.

(A pör 15. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Trechselnél 315. l.‚ vö. Rilliet 69. és k. l.)

1553. augusztus 31-én.

Nemes Perrin, Chapeaurouge, Darlod, Défosses. Tissot, vizsgálőbíró.
Botellier, Du Mollard, Chicquand, Corna, Lambert, Rigod.
Vachat, Verna, Perna, Lup. Tissot.

Servetet előállították, ki letette a szokásos esküt, hogy 60 naptallér terhe alatt az igazságot mondja és hajlandó vallani.

Azután előhívták a vienne-i királyi palota kapitányát, hogy tegyen eleget a tanács mai ítéletének.

Megkérdezték Servetet, vajon ismeri-e a kapitányt? Azt feleli, igen; látta Vienne-ben és fölügyelőnek vagy börtönőrnek nevezték.

Megkérdezték, nem volt-e ennek a fölügyelete alatt? Azt feleli, igen, két napig, keddtől péntek reggelig; a vienne-i helyettes helytartó helyezte oda.

A kapitány azt mondta, csakugyan az, aki az ő foglya volt.

Megkérdezték Servetet, milyen kedvezményben részesítette a börtönőr? Azt feleli, nem tett neki semmit; csak a helyettes helytartó parancsolta néki, hogy engedje öt bármerre menni; szolgája hozzá ment hálni, hogy kiszolgálja és mindenki meglátogathatta.

Megkérdezték, hány órakor és hogyan szökött meg. Azt feleli, reggel kilenc óra tájt a cellákon keresztül; a cellák kulcsát elhozta a börtönőrtől, aki odaadta neki, mert a helyettes helytartó megparancsolta, hogy jól bánjék véle; ezt a helyettes helytartó Servet jelenlétében mondta a börtönőrnek.

Ezután Servet azt mondta, hogy a vienne-i helyettes helytartó tette fogollyá, aki úgy vezette a börtönbe, mintha beteglátogatásra hívná, és bizonyos levelek alapján, melyekről Servet azt állítja, hogy Trye Vilmos Kálvin kérelmére írta.

Erre megkérdezték, nem beszélt-e legutóbb Maugeron úrral. Azt feleli, igen; kedvezett is neki, amennyiben ügyelt, hogy ne fogják el olyan hamar.

Megkérdezték, mit szeretne jobban: itt maradni az Urak kezében, vagy visszaküldetni ezzel a börtönőrrel, aki azért jött, hogy kikérje? (1) Sírva földre vetette magát, hogy itt ítéljék el, és tegyenek véle az Urak, ami nékik tetszik, csak ne küldjék el.

Megkérdezték: észrevette-e, hogy Arnoullet Boldizsár ebben a városban van? (2) Azt feleli, nem.

Megkérdezték, hogy beszélt-e valakivel, amióta itt van. Azt feleli, nem, csak azokkal, akik enni adtak néki. Még az ablakait is bezárták.

Megkérdezték, hányszor hallgatta ki a vienne-i bíróság? Azt feleli, amikor az inkvizítor jött, kétszer hallgatták ki: szerdán és csütörtökön.

Megkérdezték: mi felől hallgatták ki? Azt feleli, Németországra vonatkozólag kérdezték ki: nem járt-e ott? Továbbá Kálvinhoz írt könyve íveiről és egyéb sajátkezűleg írt leveleiről.

Megkérdezték, mit tart a miséről, tekintettel arra, hogy olyan jó keresztyénnek mutatja magát? Azt feleli, gonosz dolognak tartja és éppen úgy írt róla, mint a többiek.

Megkérdezték: nem járt-e misére Vienne-ben? Azt feleli, igen; kényszerítették erre. Szt. Pál is hasonlóképpen cselekedett, mikor úgy ment a templomba, mint a zsidók, amint az Apostolok cselekedeteinek 21. részében foglaltatik, melyet idéz. Azután megvallotta, vétkezett ebben, de ezt a haláltól való félelmében tette.

Erre előhívták a kapitányt és társát, akik előtt figyelmeztették Servetet, hogy azt mondja a börtönőr előtt, amit az Urak előtt mondott. Azt mondta, hogy semmi kedvezményben, vagy semmi segítségben sem

(1) Ennek a kérdésnek nem lehetett más célja, mint hogy kikutassa a fogoly hajlandóságát, mivel már meghozták a határozatot, hogy nem egyeznek bele kiadásába, hanem Genfben ítélkeznek fölötte.
(2) Ebből a célzásból az látszik, hogy Arnoullet-t Servet megszökése után nemsokára szabadlábra helyezték, és így megvalósíthatta azt a tervét, hogy minél előbb elhagyja Vienne-t, és Genfbe megy.

részesült a börtönőr részéről, egyedül csak abban, hogy a helyettes helytartó megparancsolta, ne tartsa szigorúan; elkérte a kulcsot a cellák őrzőjétől, azután elmenekült.

A börtönőr bizonyítványt kért arról, amit Servet vallott; ezt a bizonyítványt gyorsan elkészítették néki.

Servetet most nem kérdezték tovább, hanem visszaküldték, hogy folytassa feleleteit.

XXVI.
A genfi Urak válasza a vienne-i törvényszékhez.

(Ld. a tanács augusztus 31-ei határozatát. Genfi levéltár. – Megjelent Rilliet-nél 154. l.)

Vienne-be.

A nemes, bölcs, tekintetes és nagyságos királyi helyettes helytartó és ügyész uraknak, Vienne székvárosában.

Nemes, bölcs, tekintetes és nagyságos Urak!

Szolgánk útján megkaptuk válaszotokat Servet Mihály ügyében. Tiszta szívből köszönjük, hogy szívesen fogadtátok szolgánkat. Hallottuk azután felügyelőtöket, a királyi palota kapitányát, láttuk a kivonatot és a végzéseket is, melyeket az ügyre vonatkozólag előmutatott. Ennek megtörténtével készséggel megmutattuk a foglyot a felügyelőnek avégből, hogy jelenthesse, ő volt-e börtönötökben. Kérésére kihallgattuk megszökése felől. Ez az, amit megtehettünk. Miután Servetet részünkről bűnnel terheltnek találtuk, nem adhatjuk vissza másnak. De alaposan megfontolt szándékkal kötelességünknek tartottuk, hogy aszerint járjunk el, amire rájövünk, és azt tegyük, amit a jó igazságszolgáltatás hoz magával. Mindamellett kérünk benneteket, fogadjátok szívesen feleletünket, és higgyétek el: más, tőlünk telhető dologban igen szívesen szereznénk néktek örömöt. Kérjük a Teremtőt, árassza rátok bőven kegyelmét.

Genf, 1553. augusztus 31.

XXVII.
Maugeronnak, a koronahercegi tartományban a francia király helytartójának, levele a genfi Urakhoz.

(Kézirat, a pör 16. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Rilliet-nél 153. l. Vö. 70. l.)

Genf szindikusainak és tanácsosainak, jó szomszédaimnak és barátaimnak.

Uraim! Értesültem arról, hogy fogva tartotok egy Villeneufve-i Servet Mihály nevű embert. (1) Ennek nagyon örvendek és áldom Istent azért a biztosságért, hogy jobban őrzitek, mint a vienne-i törvényszék szolgái, és oly igazságot szolgáltattok, hogy nem áll majd többé módjában hamis, eretnek tanait hirdetni, leírni és közzétenni. Mivel titeket Uraim, mindig jó barátaimnak ismertelek, értesíteni kívánlak benneteket, hogy a király a szolgálatában álló (2) egyik fiamnak adta Servet összes javait és vagyonát. Ez, mint mondják, 3–4000 tallérra rúg, és bankban tartja; de a mióta eltűnt a vienne-i börtönből, nem tudták megállapítani tartozásait, mivel magával vitte az adósleveleket és kötelezvényeket, úgyhogy akik néki tartoznak, most tőle követelnek. Ezért Uraim, kérlek benneteket szeretettel, tegyétek meg nékem azt az örömöt, fiamnak pedig azt a szívességet, kérdezzétek ki Servetet tartozásai felől úgy, hogy azok kitűnjenek és napfényre kerüljenek. Ha néhány, a király szolgálatában levő, bármilyen alattvalóra szóló adóslevelet vagy kötelezvényt találtok nála, értesítsetek legalább egy kis jegyzékkel, mely az adósok nevét, családnevét, az összeget és a jegyzők nevét is magában foglalja, akik azokat kiállították. Biztosítalak benneteket, Uraim, ha ezt a szívességet megteszitek, meghálálom néktek, vagy a tiéiteknek, ha szükségetek lesz rám valaha. Ebben a dologban ajánlom magamat, Uraim, jó indulatotokba

(1) A Servet és Maugeron közti viszonyra vonatkozólag ld. az augusztus 31-ei kihallgatást.
(2) "szolgálatában álló", hiányzik Rilliet-nél.

és kérem a Teremtőt, adjon néktek jó egészséget és hosszú életet.

Bea[u]voir-ban, 1553. augusztus 29. napján.

Szomszédotok és jó barátotok:
Mogeron de La Tour       

A levél hátlapján ez áll:

Maugeron úrtól kaptuk Servet Mihály javainak lefoglalása tárgyában. 1553. szeptember 1-jén.

XXVIII.
Servet nyolcadik kihallgatása.

(Genfi levéltár. A pör 18. sz. aktája. – Megjelent Trechselnél 317. l., vö. Rilliet 71. l.)

1553. szeptember elsején.

Nemes Perrin, Darlod, Defosses.
Du Molard, Lanibert, Corna, Rigoct, Chicquand, Chaultems.
Bertellier, mint vizsgálóbíró.
Pernet.

Servet Mihály ismételt kihallgatása és feleletei.

Servetet személyesen előállították, ki letette az esküt, hogy az igazságot vallja, stb.

Megkérdezték, nem emlékszik-e azokra az összegekre, melyekkel, mint mondja, itt-ott tartoznak néki? Azt feleli, amit kérdeznek, az éppenséggel nem tartozik a főügyre; nem lehet jogosan kényszeríteni, hogy ezt megmondja. Sok szegény embernek árthatna, akik tartoznak néki; ezeket zaklatnák azok, akik elkobzott vagyonát kapták. Kéri, ne kényszerítsék, hogy ezt elárulja,

hanem halasszák más időre; majd ha figyelmeztetik, meglátja, felelhet-e arra úgy, amint az Uraknak tetszik. (1)

Mivel tanáért és néhány könyvéért fogták el, ez éppenséggel nem tartozik a fönti ügyhöz.

Erre kimondták, hogy egyelőre nem vizsgálják tovább az ügyet, hanem azt válaszolják Maugeron fönti levelére, hogy megvizsgálták és megkérdezték a foglyot a kért dolgok felől, de semmit se lehetett tőle megtudni.

Ezután előhívták a letartóztatott Servetet Kálvin jelenlétében, ki feleletei nyomán válaszolt.

Azután Servet elkezdte magyarázgatni bizonyítékait arra nézve, amit mondott, hogy a Szentírásban a Fiú emberfiának vétetik. (2)

Mivel túlságos sok lenne végighallgatni a fejtegetéseket és (így) az ügy túlságosan összezavarodnék, gondoskodtak arról, hogy papír meg tinta adassék Servetnek, és foglalja írásba latinul feleleteit meg bizonyítékait, azután Kálvin is feleljen írásban latinul.

Azután gondoskodtak arról, hogy Kálvin írásba foglalja szórul-szóra, latinul azokat a tételeket, melyek

(1) A tanács október 30-ai jegyzőkönyve két elismervényről tesz említést, azaz két, kézzel írott hitellevélről, melyet Servetnél találtak; de nem mondja meg, mit csináltak vele.
(2) A szóbeli pör emez igen rövid és kevéssé világos megjegyzéseiből úgy látszik, Kálvin főképpen azért beszélt, hogy megcáfolja a fogoly előző feleleteit, míg ez a legnagyobb tartózkodást tanúsította. Valószínűleg erre a szembesítésre kell vonatkoztatnunk azt is, amit Kálvin a Declaration 56. lapján mond (Opusc. 1338. l., Defensio, 35. l.): "Nyolc napra rá elhívtak az Urak (az előbbi szembesítés augusztus 21-én volt); akkor még szabad volt érintkeznie vélünk, ha jónak látta. Ez azért volt, hogy enyhítse a bajt. De szomorúságával és kedvetlenségével mentegette magát: úgyhogy arra sem volt méltó, hogy szóba álljunk véle. Mégis, amint tudtam, a lehető legjobban elláttam mindazokkal a könyvekkel, melyeket kért, úgy az enyémekből, mint barátaiméból. Ez valószínűvé teszi azt a sejtelmet, hogy hiú bizalmat merített ebből, bár nem tudom miből, amely tönkretette és vesztét okozta." Ezek az utóbbi szavak némi reményt látszanak megvilágítani, mit a vádlott táplálhatott magában, arra az ellenségeskedésre támaszkodva, amit Amied Perrin, Berthellier és pártjuk szított Kálvin és túlsúlyra emelkedő tekintélye ellen. Ezek a kedvező körülmények elég világosan kitűnnek a következő határozatból. (Vö. Rilliet 74. l.)

Servet könyvében foglaltatnak, azután az felel arra és írásban, latinul bebizonyítja ezeket a tételeket. (1)

XXIX.
Az Urak felelete Maugeronnak.

(Genfi levéltár. –– Megjelent Rilliet-nél 155. l.)

Nemes, hatalmas, nagyságos és igen tisztelt Maugeron úrnak, jó szomszédunknak, kiváltképpen kedves és nagy barátunknak.

Nemes, hatalmas stb., alázattal kegyeidbe ajánljuk magunkat.

Igen tisztelt Urunk! Arra vonatkozólag, amit írni méltóztattál nékünk, hogy tudassuk véled, kik a mi

(1) A szóbeli pör itt még mindig nagyon hézagos. Csak azt mondja, hogy a bíróság – az ilyen teológiai vitatkozás hosszadalmasságára és homályosságára való tekintettel – azt a határozatot hozta, hogy nem engedi folytatni a szóbeli vitát Kálvin és Servet között a tanbéli kérdésekről, hanem módot ad a vádlottnak, hogy írásban folytassa a vitát ellenfelével. A hozzáfűzött föltétel, hogy ti. latinul írjanak, azt látszik mutatni, azzal a szándékkal hozták ezt a határozatot, hogy az iratokat a svájci egyházak ítélete elé bocsátják. Ebben a tárgyban azt határozták, hogy augusztus 21-től kezdve közlik az ügyet. Kálvin a maga részéről azt mondja, hogy a határozatot maga Servet kívánta. Amit különben erre a tárgyra nézve elmond, az eme kihallgatás szóbeli része megjegyzéseinek kiegészítésére szolgál: "Miután sokáig vitatkoztunk, mivel gyakran panaszkodott, hogy nem illő és nem helyes dolog a keresztyénség ügyeit földi bíróság előtt, és még hozzá börtönben tárgyalni, azt feleltem, igaz: aminthogy már előzőleg is tiltakoztam; nincs is abban semmi, hogy én jobban szerettem volna az ilyen ügyet a templomba vinni, az egész nép elé. Valóban nem volt okom, hogy kerüljem a tömeget, mely szívesen meghallgatott, hozzá még amikor ilyen fontos pört kellett támogatni. Végül én azt a föltételt is örömest elfogadtam, amit kért, hogy hivatkozzunk a többi egyházak ítéletére. Mivel Uraink elejét akarták venni minden kerülgetésnek, meghagyták nekem, írjak ki Servet könyveiből bizonyos állításokat, amelyek a fő különbségeket tartalmazzák, és ez adassék át néki írásban. Ugyanezzel a határozattal megengedték néki és szabadságára bízták, hogy visszavonja azt, ami felől tudja, hogy rosszat írt, s engem is megcáfolhat, ha úgy látja, hogy hamisan vádolom. Isten igéjével támogassa, amit igazságtalanul ítéltem volna meg". (Declaration, 97. és k. l., Opusc. 1356. l., Defensio 63. l.)

foglyunknak, Servet Mihálynak az adósai, bizonyára örömöt óhajtanánk szerezni – és tiszteletünket nyilvánítani – nemcsak néked, de fiadnak is és mindazoknak, akikért azt óhajtanád. Haladéktalanul megjelentünk börtönünk helyiségeiben és szorgosan kikérdeztük őt afelől, azonban nem tudtunk belőle feleletet kicsalni a dologban. Nem tudjuk, mily agyafúrtságból teszi ezt: mindamellett reméljük, hogy tovább nyomozhatunk kedvedért. Mivel kétséges, nem nyúlik-e a dolog véletlenül hosszúra véle szemben, nem akartuk szolgátokat, jelen levélvivőt tovább visszatartani, hanem feleletül átadtuk neki jelen levelünket, azzal a fönntartással, hogy ha valamit megtudunk a fogolytól, ami akár néked, akár fiadnak hasznotokra válhatik, választ küldünk gyors követtel. Kérünk, fogadd ezt tőlünk barátságosan, mint olyanoktól, kiknek minden vágyuk csak az, hogy örömöt szerezzenek néked, és akik kérik a Teremtőt, árassza rád kegyelmét.

Genfben, 1553. szeptember elsején.

XXX.

Servet Mihály könyveiből vett állítások vagy tételek, melyek a genfi egyház szolgái szerint részint gonoszok és istenkáromlók, részint pedig istentelen tévedésekkel és őrült tanításokkal vannak tele s melyek az Isten igéjétől és az Igaz egyház tanításától egészen elütnek.

XXXI.
Servet Mihály felelete Kálvin János cikkeire.

jesztett elő, melyekre Servet szintén latinul felelt, és Kálvin ismét válaszolt. A végből, hogy végét vessék, jó lenne a főkincstartót (1) megbízni, hogy az ügyet az egyházak elé terjessze tanácsadás végett. – Elhatározták, hogy megnézik a folyamatban lévő pört, a tételeket és a feleleteket, a kincstartó pedig várjon még kissé.

XXXIV.
Servet kérelme az Urakhoz.

(Kézirat, a pör 19. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Allwoerden-nél 81. l., Mosheim: Anderw. Vers. 418. l. és Rilliet-nél 91. l.)

Igen tisztelt Uraim!

Nagy alázattal kérlek benneteket, méltóztassatok megrövidíteni ezeket a hosszúra nyúló halasztgatásokat, vagy mentsetek föl a bűnvád alól. Látjátok, hogy Kálvin szerepe a végéhez ért, mivel nem tudja, mit mondjon és kénye-kedve szerint azt akarja, hogy itt rothadjak meg a börtönben. A tetvek elevenen esznek meg, lábravalóm elszakadt és nincs mivel kicserélnem; nincs egyebem, csak egy rossz ingem. Egy másik kérdést is terjesztettem elétek, amely Istennek tetsző volt. Annak megakadályozása céljából idézte néktek Kálvin Justinianust. Valóban szerencsétlen dolog, hogy ellenem olyanra hivatkozik, amit maga se hisz. Ő maga se tartja, se nem hiszi, amit Justinianus a de Sacrosanctis ecclesiis és de episcopis et clericis cím alatt, valamint a vallás egyéb dolgairól mondott. Jól tudja, hogy az egyház már elfajult. Ez nagy szégyen rá nézve, de még nagyobb az, hogy már öt hét óta itt tart ilyen szigorúan bezárva, és ellenem még soha egyetlenegy helyre sem hivatkozott.

Uraim! meghatalmazottat vagy ügyvédet is kértem tőletek, amint megengedtétek a vádlónak is, kinek pedig nem lett volna akkora szüksége rá, mint nékem, aki idegen vagyok és nem ismerem ennek az országnak a szokásait. Mégis néki engedtétek meg, nem pedig né-

(1) du Pan Kolozst.

kem és kieresztettétek a börtönből, mielőtt megismertétek volna. Kérlek benneteket, tegyétek át pörömet a kétszázak tanácsához, kéréseimmel együtt. Ha föllebbezhetek, oda föllebbezek, és követelem összes kiadásaim, károm megtérítését és a hasonló büntetést (a poena talionist) úgy az első vádló, mint mestere: Kálvin ellen, ki magáévá tette a pört.

Írtam genfi börtönötökben, 1553. szeptember 15-én.

Servet Mihály
saját ügyében.     

XXXV.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

Péntek, 1553. szeptember 15.

          Servet M.

Servet Mihály kérésére vonatkozólag, ki a börtön meg a tetvek miatt panaszkodik, és kéri, hogy ügyvéd adassék (1) néki; elhatározták, hogy megcsináltatják néki a lábravalót és a szükséges ruhákat saját költségén; közlik véle Kálvin válaszait, és ha valamit visszaír, megmutatják Kálvinnak, de azután nem mutatják meg többé Servetnek, hanem küldessék vissza, amint már elhatározták.

(1) Rilliet: engedtessék.
(2) Servet október 10-ei kérelmében ennek a határozatnak végre nem hajtásáról és arról a nyomorúságos állapotról panaszkodik, amelyben mindaddig hagyták.

XXXVI.
Servet új kihallgatása.

(A pör 18. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Trechsel-nél 318. l.)

1553. szeptember 15.

Nemes Perrin, Darlod, Defosses,
Botellier, Wandel, Lambert, Aulbert, Chamoys,
Dearca, Chaultems, Mallagnod, Beney.
Chabod, mint vizsgálőbíró.
Morel, Lupi, Cusin, Pernet.

Servet ügyének folytatása.

Ekkor elővezették és átadták néki Kálvinnak ellene írt tételeit, Servetnek erre vonatkozó válaszait, azután azt, amit Kálvin azóta írt és válaszolt avégből, hogy feleljen, ha akar.

Azután visszaküldték helyére.

XXXVII.
Servet megjegyzései a rövid cáfolatra. (1)

(Servetnek szeptember 15-e és 18-a között kellett megjegyzéseit a Refutatio lapjainak szélére és a sorok közé írnia, melyet a tanács határozata folytán 15-én adtak át néki. Ezeket a megjegyzéseket az alábbi, saját kezűleg írt szavakkal végzi, valamint az alábbi levelet írja az utolsó lapon. Kálvin kihagyta a nyomtatott szövegben.) (2)

Eddig eleget lármáztak és nagy az aláírók száma. (1) De milyen helyeket hoznak föl amaz állítólagos, láthatatlan és valósággal különböző Fiú bizonyítására? Bi-

(1) Ld. a XXXII. iratot és a hozzá való jegyzetet a 87. lapon.
(2) Ezek megtalálhatók a Lelkészek Társasága B) jegyzőkönyvében foglalt másolat 15. lapján is. Megjelent Allwoerden-nél 95. és k. l., Mosheim: Anderw. Vers. 199. l.
(3) Kálvin és a többi tizenhárom lelkész, kik véle együtt a Refutatiót aláírták.

zonyára egyet se hoznak föl és nem is tudnak soha. Hát illett ez az isteni ige olyan kiváló hirdetőihez, akik mindenütt azzal kérkednek, hogy semmi olyast nem tanítanak, amit az Írás megbízható helyeivel be nem bizonyítanak? Ámde most ilyen helyek nem találhatók. Tanításomat tehát csak puszta lármázással helytelenítették, de nem érvekkel, se pedig tekintéllyel. (1)

Aláírja Servet Mihály, egyedül ugyan, de akinek
Krisztus a legbiztosabb védelmezője.          

Kálvin Jánosnak S. (2)

Azt mondottam, nem érted a dolgok velejét; most, ha akarod, saját hasznodra, megértheted. A legfőbb elv, amit te nem ismersz, az, hogy minden tett megérintés útján történik. Krisztus, se maga Isten nem cselekszik olyasmit, amit nem érint. Sőt Isten se lenne, ha volna olyasmi, amit ő nem érint. Te képzelt tulajdonságokról álmodozol. Sem az Isten ereje, sem az Isten kegyelme, se más egyéb nincs az Istenben, mely nem maga az Isten volna: Isten nem juttat semmiféle tulajdonságot valamely résznek, amelyben ő maga nem volna. Isten tehát valóban mindenben megvan, mindenben cselekszik és mindent megérint. Minden őtőle, őáltala és őbenne van. Midőn tehát a Szentlélek bennünk munkálkodik, az ő istensége van bennünk és érint bennünket.

Más dologban is megfogtalak, hogy vitatkozás közben tévedtél. A törvény erejének megtartása végett Krisztus eme szavait idézted: "A törvényben mi van megírva?" és "tartsd meg a parancsokat". Gondold meg, hogy a törvény akkor még nem töltetett be, sem el nem törültetett. Míg Krisztus emberileg cselekedett, meg akarta tartani a törvényt. Az, akihez szólott, a törvénynek volt alávetve. Krisztus tehát joggal utasítja őt a törvényhez mint tanítómesterhez. De azután mindenek újjá lettek, a régiek pedig eltörültettek. Hasonló oknál fogva parancsolt rá egy másikra, hogy menjen el a

(1) se pedig tekintéllyel", hiányzik a Lelkészek Társaságának másolatában.
(2) Ez a levél mindjárt azon a lapon következik. Megjelent Mosheim-nél: N. N. 102. l., a zürichi levéltárban levő másolat nyomán.

paphoz és mutasson be áldozatot. Vajon ezért nekünk is így kell-e cselekednünk? Meghagyta, hogy bárányt és kovásztalan kenyeret készítsenek néki a páskára. Vajon nekünk is kell-e készítenünk? Miért ragaszkodtok még ma is a zsidós kovásztalan kenyér vételéhez? Kérlek, gondolkozz mindezekről és olvasd el figyelmesen huszonharmadik levelemet. Isten veled.

XXXVIII.
Servet levele az Urakhoz.

(Servet eme levelét a "Kálvin tételei"-re való feleletének utolsó lapjára írta; mentegetnie kellett eljárását, hogy ti. megelégedett azzal, hogy megjegyzéseit a néki átadott "Refutatio" sorai közé és lapszéleire írta. – Megjelent Trechsel-nél 319. l.)

Uraim!

Kálvin papírjára írtam, mert sok eldarabolt apró szócska van benne, melyeknek különben semmi értelmük, semmi jelentésük nincs. A bíró urak is sokkal könnyebben ítélnek így róla, látják a mellette és ellene szóló érveket egymás mellett. Kálvinnak nem kell ezért neheztelnie, mert nem bántottam írását. Másképpen nem lehet tenni határtalan zavar nélkül.

Méltóztassatok, Uraim, ezt a két könyvet (1) átadni azoknak, akiket ítélethozás, vagy jelentéstétel végett kiválasztotok. Így nagy mértékben megkímélik magukat a helyek kikeresésének fáradságától; minden megjelölt helyet azonnal megtalálnak.

Ha Kálvin ír még valami mást, méltóztassatok vélem közölni.

Szegény foglyotok:
Servet Mihály.      

(1) Valószínűleg Tertullianus és Irenaeus, az a két egyházatya, kikre védekezésében különösen támaszkodott.

XXXIX .
Kivonatok a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 155. lev. Megjelent Rilliet-nél 130. l., vö. 93. L.)

Hétfő, 1553. szeptember 18.

Előterjesztették, hogyan adta vissza a fogoly Servet a közölt pöriratot bizonyos felelettel. Eszerint kéri, hogy ha Kálvin írna még valamit, közöljék véle. Elhatározták, megmutatják Kálvinnak és ennek alapján igazságosan meghozzák a végleges határozatot. (1)

Kedd, szeptember 19.

Servet Mihályról tárgyaltak, és megmutatták, amit Kálvin feleleteire írt; miután az egészet látták, elhatározták, hogy írnak a berni, zürichi, schaffhauseni és bázeli egyházakhoz, nyilvánítsák arra vonatkozólag véleményüket és hogy gyalogos őrt küldenek. (2)

(1) Kálvin azt mondja "A végből, hogy Servetnek ne legyen oka panaszkodni, mintha nem engedtük volna szóhoz jutni, beleegyeztünk, hogy az övé legyen az utolsó szó. Így nem nyúltunk szépséges válaszaihoz, és hallgatólagosan tűrtük, hogyan rágalmaz, amint látják." Declarat. 170. l., Opusc. 1389. l., Defensio 123. l.
(2) A Lelkészek Társasága B) jegyzőkönyvének 15. lapján a "Sententiae vel propositiones excerptae ex libris M. Serveti," Servet felelete és a Servet megjegyzéseivel ellátott Refutatio után a következő jegyzet található: "Servet minden erőlködése, úgy, amint föntiekben írásba foglaltatott, elküldetett a berni, bázeli, zürichi és schaffhauseni egyházak Uraihoz, hogy ezek alapján alkossák meg véleményüket".

XL.
A genfi tanács levele a zürichi, berni, bázeli és schaffhauseni egyházak lelkészeihez.

(Levéltár, 1545. sz. tört. irat. A Zürichbe küldött eredetije eme város levéltárában van: VI. sorozat, 150. kt., 570. lev. – Megjelent Mosheimnél: Neue Nachrichten 104. l. és Rilliet-nél 156. l. vö. 94. l.)

A tekintetes, tudós és tiszteletes Uraknak ......-i egyházban az Isten igéje hirdetőinek, (1) jó és kiváló barátainknak.

Tekintetes, tudós és tiszteletes Uraink, kegyeitekbe ajánljuk magunkat.

Tekintetes Uraink! Biztosak és bizonyosak vagyunk afelől, hogy állhatatosan megmaradtok abban a jó és szent igyekezetben, hogy előbbre vigyétek és fönntartsátok Isten igéjét. Azt gondoltuk, nem cselekednénk helyesen, ha eltitkolnók előttetek, amire a napokban bukkantunk. Van börtönünkben egy Servet Mihály nevű ember, ki beleártotta magát abba, hogy a Szentírásról nagyhangú és határtalan állításokat tartalmazó könyveket írjon és adjon ki, melyekről azt tartjuk, nem fogadhatók el sem Isten, sem a szent evangélium tana szerint. Ezeket meghallgatták lelkészeink, azokra tételeket szerkesztettek, melyekre felelt, és feleleteire ismét válaszoltak. Még akkor is válaszolt, mikor már az egészet írásba foglalták. Az Isten dicsőségére kérünk benneteket, méltóztassatok megnézni ezt, azután adjátok vissza jelen követünknek, helyes véleményetekkel együtt. Arra is kérünk benneteket, nézzétek meg egyik könyvét, melyet jelen levélvivőnek adtunk, hogy átadja néktek s megismerhessétek abból, milyen jó szándékkal szeretnők gonosz (2)

(1) A Zürichbe küldött levél címlapján ez a név van: "Bullinger Henrik úrnak és az Isten igéje többi szolgáinak a zürichi egyházban."
(2) Mosheim-nél: szerencsétlen.

terveit visszaszorítani. (1) Minderről írjátok meg helyes véleményeteket, amit nagyon várunk, anélkül azonban, hogy talán bizalmatlanok volnánk lelkészeinkkel szemben. Ezzel nagyon leköteleztek bennünket. Kérjük Istent, árassza rátok szent kegyelmét.

Genfben, 1553. szeptember 21-én.

Jó és igaz barátaitok:          
Genf város szindikusai és tanácsa.

XLI.
A genfi tanács levele a zürichi, berni, bázeli és schaffhauseni tanácsokhoz.

(Genfi és zürichi levéltár. – Megjelent Mosheim-nél: Neue Nachrichten 103. l., Rilliet 157. l.)

A nagyságos, hatalmas és félelmetes Uraknak, a ......-i polgármester és tanácsos Uraknak, a mi jó szomszédainknak, igen kedves, kiváló és nagyon tisztelt barátainknak.

Nagyságos, hatalmas és félelmetes Uraink, szíves kegyeitekbe ajánljuk magunkat.

Nagyságos Uraink! Nem tudjuk, vajon hallottátok-e, hogy egy Servet Mihály nevű foglyunk van, ki írt és nyomatott egy könyvet, mely sok dolgot tartalmaz vallásunk ellen. Ezt megmutattuk lelkészeinknek és, bár a legkisebb bizalmatlansággal se viseltetünk lelkészeink iránt, óhajtjuk mégis, hogy – ha megengeditek – a városotokbéli lelkészekkel is közöljük azt feleleteikkel együtt és azt is, amit ő felelt. Ezért írtunk nékik; kérünk benneteket szeretettel, méltóztassatok nékik átadni, hogy nézzék át mindet és írják meg nékünk helyes véleményüket avégből, hogy a dolgot a maga rendje szerint

(1) visszaszorítani, kimaradt Mosheim-nél.

elvégezhessük. Addig is kérjük Istent, áldjon meg benneteket boldogsággal.

Genfben, 1553. szeptember 21-én.

Közeli jó szomszédaitok és igaz barátaitok:
Genf város szindikusai és tanácsa.       

XLII.
Jegyzék a svájci egyházakkal közölt iratokra vonatkozólag.

(A pör 31. sz. aktája. Genfi Levéltár. – Megjelent Trechselnél 320. l.)

Jegyzőkönyv azokról a dolgokról, melyeket Grenoz Jakabnak (1) adtak, hogy Servet Mihály ügyében véleményt hozzon.

Szeptember 21.

Legelőször egy "Christianismi Restitutio" c. könyv, melyet Servet írt és 1553-ban kinyomatott;
továbbá Opera Tertulliani, melyet Bázelben nyomattak 1528. március havában; [Tertullianus művei]
egy másik "Opus D. Irenaei episcopi Lugdunensis c. könyv, melyet Froben 1528-ban Bázelben nyomatott; [Irenaeus művei]
továbbá "Sententiae vel propositiones excerptae ex libris d. M. Serveti, quas ministri Ecclesiae Genevensis impias deliriisque refertas esse asserunt, suntque numero 38."; [a genfi lelkészek által Szervét könyveiből kiszedegetett téves tételek]
"Michaelis Serveti responsio ad Articulos d. Johannis Calvini"; [Szervét válasza Kálvin cikkeire]
végül "Brevis refutatio errorum et impietatum Michaelis Serveti a Ministris Ecclesiae Genevensis magnifico Senatui sicuti iussi fuerant oblata, subsignata per ecclesiae ministros." [A genfi lelkészek cáfolata Szervét tévedéseire]

(1) A gyalogos őr, kit megbíztak, hogy az Urak sürgős leveleit vigye el a zürichi, berni, bázeli és schaffhauseni tanácsokhoz és lelkészekhez.

XLIII.
Servet kérelme az Urakhoz.

(Kézirat, a pör 21. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Allwoerdennél 101. és 103. l., Mosheimnél: Anderw. Vers. 419. és k. l.; vö. Rilliet 95. és k. l.)

Igen tisztelt Uraim!

Letartóztattak Kálvin János részéről eredő bűnügyi vád miatt, ki hamisan azzal vádolt, mintha azt írtam volna
1. hogy a lélek halandó és
2. hogy Jézus Krisztus testének csak negyedik részét vette Szűz Máriától.

Ezek szörnyűséges és kárhozatra méltó dolgok. Az összes többi eretnekségek és bűnök között egy sincs oly nagy, mint a lelket halandónak tartani. Mert a többinél mindnél megvan az üdvösség reménysége, de ennél nincs. Aki ezt mondja, nem hisz abban, hogy van Isten, van igazságszolgáltatás, föltámadás, Jézus Krisztus, Szentírás vagy bármi egyéb: hanem minden csak holt, és az ember meg az állat egészen egyforma. Ha ezt mondtam volna, sőt nemcsak ha mondtam, hanem nyilvánosan írtam volna is, hogy megmételyezzem a világot, önmagam ítélném magam halálra.

Ezért, Uraim, azt kérem, hogy hamis vádlóm a hasonló büntetés (poena talionis) alapján büntettessék meg: tegyék fogollyá éppúgy, mint engem, amíg a pör akár az ő, akár az én halálommal, avagy más büntetéssel végződik. Evégből írtam ellene a hasonló büntetés (talio) alapján. Kész vagyok meghalni, ha nem győzetik meg úgy erről, mint más dolgokról, miket eléje tártam. Igazságot kérek tőletek Uraim, igazságot, igazságot, igazságot!

Írtam börtönötökben, Genfben, 1553. szept. 22.-én.

Servet Mihály
saját ügyében.       

Tételek, melyekre nézve Servet Mihály Kálvin János kihallgattatását kéri.

1. Íratott-e a legutóbb múlt március havában Tria Vilmossal Lyonba, elmondván a Servetnek nevezett Villanovanus Mihály minden dolgát? Mi volt a levél tartalma és miért írták?

2. A levéllel együtt elküldte-e Servet könyve első ívének felét, mely a címét, tartalomjegyzékét vagy táblázatát és a Christianismi Restitutio c. könyv elejének egy részét tartalmazza?

3. Nem azért küldték-e el mindezt, hogy lássák Lyon tisztviselői, hogy Servetet vádolják, amint az eredményekből is kitűnt?

4. Vajon körülbelül két hétre a levél után nem küldetett-e ismét ugyanazzal a Triával több, mint húsz latin levelet, melyeket Servet írt néki; elküldötte-e azokat, mint a többit, amit kértek tőle azért, hogy Servetet eredményesebben vádolhassák és győzhessék meg, amint a történtekből is kitűnt?

5. Nem hallotta-e azután, hogy azért a vádért Servetet in effigie elégették, javait elkobozták és személyesen is elégették volna, ha nem szökött volna meg a börtönből?

6. Nem tudja-e, hogy az evangélium hirdetőjének éppenséggel nem az a hivatása, hogy bűnügyi vádlóként lépjen föl, és egy embert bíróilag halálra üldözzön?

Uraim! négy nagy és megdönthetetlen ok van, amiért Kálvint el kell ítélnetek.

A legelső az, hogy a tan tartalma nem elég alap bűnügyi vádhoz, mint azt kérelmemben kimutattam és bővebben is kimutatom az egyház régi tanítóival. Ezért nagyon visszaélt a bűnügyi vádaskodással és az evangélium hirdetőjének hivatásával.

A második ok az, hogy hamis vádló, mint jelen irat mutatja, s ami könnyen bebizonyosodik könyvem olvasása nyomán is.

A harmadik az, hogy ledér és rágalmazó okoskodásokkal el akarja nyomni Jézus Krisztus igazságát, amint írásaink magyarázatából kitűnik, mert nagy hazugságok és gonoszságok vannak benne.

A negyedik ok az, hogy nagyrészt Simon mágus tanítását követi, mindama tanítókkal szemben, kik valaha az egyházban voltak. Ezért, mint mágust, nemcsak el kell ítélni, hanem ki kell irtani és el kell űzni városotokból. Vagyonát pedig ítéljétek nékem, kárpótlásul az enyémért, mely elvétetett tőlem. Ezt kérem tőletek, Uraim. Készült a fönti napon, stb.

Servet Mihály
saját ügyében.       

XLIV.
Servet kérelme az Urakhoz.

(A kézirat a pör 22. sz. aktája. Genfi levéltár. – Megjelent Allwoerdennél 105. L.; Mosheim: Anderw. Vers. 420. és k. l.; Rilliet 98. l.)

Nagyságos Uraim!

Három hete, hogy kihallgatást óhajtok és kérek, de sohase kaphattam meg. Jézus Krisztus szerelmére esedezem, ne tagadjátok meg azt, amit egy töröktől se tagadnátok meg, ha igazságszolgáltatást kérne tőletek. Fontos és nagyon szükséges dolgokat akarok néktek mondani.

Arra vonatkozólag, amit parancsoltatok, hogy tegyenek velem valamit tisztántartásom érdekében, semmit se tettek, és hitványabbul vagyok, mint valaha. Sőt a hideg még jobban gyötör bélgörcsöm és sérvem miatt, ami másik nyomorúságot idéz elő bennem, amit szégyellek megírni. Nagy kegyetlenség, hogy csak szükségleteim orvoslásáért szabad beszélnem. Az Isten szerelmére, Uraim, csináljatok rendet – akár szánalomból, akár kötelességből!

Írtam börtönötökben, Genfben, 1553. október 10-én.

Servet Mihály.

XLV.
Kivonatok a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. – Megjelent Rilliet-nél 130. k. l.‚ vö. 98. k. l.)

Kedd, 1553. október 10.

Servet M. fogoly.

Servet Mihály ama kérelmére, hogy hallgassák ki és a hideg miatt öltöztessék új ruhába: elhatározták, hogy Darlod és Roset szindikusok menjenek oda, (1) és Darlod szindikus csináltassa meg a szükséges ruhadarabokat.

Csütörtök, 1553. október 19.

Jernoz Jakab, visszatérve Németországból, ahova az egyházakhoz ment, avégből, hogy véleményt hozzon Servet ügyében, leveleket hozott Bernből, Zürichből, Schaffhausenből és Bázelből. Elhatározták, hogy lefordíttatják azokat.

(A most következő különböző feleletek eredeti példányai a genfi levéltárban levő pöriratok egy részét képezik.)

A kegyes, előrelátó, tiszteletreméltó és bölcs szindikusoknak s Genf város tanácsának, kiváltképpen szeretett, jó barátainknak.

Barátságos és készséges szolgálatunkat a tőlünk telhető tisztelettel, szeretettel és barátsággal együtt előre

(1) Se szóbeli pör, se más följegyzés nincs arról a kihallgatásról, amit a szindikusnak és az államtitkárnak kellett volna adnia a vádlott számára, hogy megismerjék azokat a közlendőket, melyek meghallgatását kérte. A hatóság két tagja nem tartotta ezeket eléggé fontosaknak arra, hogy megfontolás tárgyává tegyék.

bocsátjuk kegyes, előrelátó, tiszteletreméltó és bölcs, kiváltképpen kedves és jó barátainknak. Írásotokra és kívánságotokra, melyet a Servet Mihály foglyotok által írt könyvvel együtt küldtetek hozzánk, az egész dolgot átszolgáltattuk egyházunk tudósainak és szolgáinak, kik semmi fáradságot se kímélve, amennyi időt csak szakíthatnak, előbb Servet kivonatolt dolgait nézik át, s arról nézetüket és ítéletüket írásba foglalják – mint majd meglátjátok –‚ azzal a jó reménységgel, hogy híradásunkat különös megelégedéssel és tetszéssel fogadjátok; s – szem előtt tartva foglyotok gonoszul téves véleményét, mely a keresztyén vallással merőben ellenkezik, s nagy bosszúságot és megbotránkozást okoz – nem engeditek azt előrenyomulni, hanem tudósaink tanítását és szent keresztyén hitünk hitvallását fogadjátok el s engeditek meg. Ha alkalmilag, hasonló esetekben szükségét látjátok tanácsunknak és döntésünknek, minden időben készséggel szolgálatotokra állunk, mivel kiváltképpen hajlandók és készek vagyunk mindannak az előmozdítására, ami a hamis és téves tanok megfékezésére s Istennek és az ő szent igéjének érvényesülésére szolgál.

Kelt 1553. október 2-án, hétfőn.

Zürich város          
polgármestere és tanácsa.

XLVII.
A zürichi lelkészek válasza.

XLVIII.
A schaffhauseni tanács válasza.

Genf város kegyes, tiszteletreméltó, bölcs polgármesterének és tanácsának, kiváltképpen kedves és jő barátainknak.

Barátilag készséges szolgálatunkat előre bocsátjuk kegyes, tiszteletreméltó és bölcs, kiváltképpen kedves és jó barátainknak. Megértettük írásotok egész tartalmát, melyet a kiválóan tudós Kálvin János és mások, kik véle együtt az Isten igéjének hirdetői, küldöttek Servetnek egyházatok szolgái ellen szórt piszkolódásai miatt. Arra vonatkozólag tudtotokra adjuk, hogy a nékünk küldött írásotokat és kéréseteket tudós és tiszteletes, hű, kedves polgárainknak és Isten igéje hirdetőinek: Vogt Simpert, Grübell Sebestyén és Rueger Jakab uraknak átadtuk, azzal a meghagyással, hogy arra vonatkozó véleményüket foglalják írásba. Meg is tették és visszaadták nékünk; véleményüket, kérésetekre, válasz gyanánt megküldjük. Tiszteletünk, szeretetünk és jóságunk bebizonyítására kiváltképpen hajlandók és készek vagyunk.

Schaffhausenben, 1553. október 6. napján, pénteken.

Schaffhausen város      
polgármestere és tanácsa.

XLIX.
A schaffhauseni lelkészek válasza.

(Az eredeti példány Vogt Simpert kezeírása. Az aláírások mind sajátkezűek. Egyik másolata bent foglaltatik Vogtnak november 3-án Bullingerhez írt levelében, a zürichi levéltárban VI. sorozat, 105. kt. 593. lev. – Megjelent a Béza által kiadott levelekben 119. l.; a Lausanne-i kiad. 264. l.; a Hanau kiad. 296. l.; a Chouet-féle kiad. 163. l.; az Amsterdami kiad. 74. l.)

Genf város tekintetes szindikusainak és tanácsának, tiszteletreméltó Urainknak.

Üdvözlet az Úrban! Tekintetes Uraink! Kedves testvérünknek, Kálvin Jánosnak és többi társainak kegyes ügybuzgóságában és kiváló szorgalmában éppenséggel nem kételkedünk. Krisztus egyháza érdekében eddigelé kifejtett nagy szorgoskodásuk és éberségük kielégített bennünket. Azonkívül tisztelt testvéreink az Úrban, a zürichi egyház elöljárói, kik Krisztus egyházának szolgái közül erős ítélőképességükkel válnak ki, vélünk is közölték nézetüket, melyet tüzetesen megírtak néktek. Mi ezzel megelégedtünk és hallgathattunk volna: de mivel Tekintetességtek a mi nézetünket is akarták tudni ebben a dologban, – amennyiben az idő rövidsége megengedte – Servetnek egyházatok szolgáival folytatott vitatkozásait áttanulmányoztuk. Átolvastuk könyveit, melyek tele vannak a Szentháromság és Krisztus egész egyháza ellen szórt istenkáromlásokkal, amelyekkel a sok év előtti, elmúlófélben levő s az eretnekekkel együtt elnyomott eretnekségeket igyekszik fölújítani, az egyszerű emberek nagy botránkozására terjeszteni és Krisztus egyházára erőszakolni. Istentől nyert ítélőképességünk alapján csak azt mondhatjuk, hogy azok az igaz tanítással ellenkeznek, s nem lehet tűrni, hogy a vallásos gyülekezetek megismerjék vagy elolvassák őket. Biztosra vesszük, hogy törekvéseit bölcs belátásotok szerint elnyomjátok, nehogy istenkáromlásai Krisztus testének tagjait rák módjára tovább pusztítsák. Őrültségeit hosszasan tűrni nem volna-e egyenlő az őrülttel egy követ fújni? A zürichi egyház szolgáinak, Krisztusban szeretett testvéreinknek ítéletét mindnyájan aláírjuk tehát s Tekintetességteket egyházatokkal együtt Isten kegyelmébe ajánljuk.

Kelt Schaffhausenben, 1553. október 6-án.

L.
A berni lelkészek véleménye Servet tanítását illetőleg. (1)

(Egyik másolata, melyet ifj. Bullinger Henrik készített, a zürichi levéltárban található: VIII., 44., 791. és k. lev. – Egyik igen hiányos másolata nyomán megjelent Schelhorn J. G.: Acta Historico-Ecclesiastica Saec. XV. et XVI. Oder kleine Sammlung etc. I. kt., Ulm 1738., 222. l. Simler ezt a nyomtatott szöveget a zürichi mdsolattal összehasonlította. 80. kt.)

A berni prédikátorok nézete Servet tana felől.

Nemes, erős, kegyes, előrelátó, tiszteletreméltó bölcs bíráink és kegyes Uraink! Egy átirat érkezett hozzánk a tiszteletreméltó genfi tanácstól néhány könyvvel és irattal együtt, amellett egy írás tőletek, tekintetes Uraink, hogy ezeket a könyveket és iratokat nézzük át, s ezekre vonatkozólag mindenről értesítsünk benneteket írásban. Ezért intézkedtünk, hogy a legrövidebben tudtára adjuk Tekintetességteknek, hogy a nevezett iratok tanúsága szerint, amelyeket szorgalmasan átnéztünk és megvizsgáltunk, a spanyol Servet Mihály, ki fogoly most Genfben, súlyos és ártalmas – részben régi, részben magától kieszelt – tévedéseket talált ki, éspedig nem egyedül önmaga számára, hanem igaz keresztyén vallásunk megzavarására egészen tűrhetetlen módon nyomtatásban is kiadta. Nem szertartásainkat és egyházi szokásainkat, – melyektől nem függ lelkünk üdve, – hanem igaz vallásunk főbb pontjait támadta meg, forgatta föl és helyezte kétes, szánalmas megvilágításba;

így Istent,
az istenséget, az isteni lényeget,
a szent és kifürkészhetetlen Háromságot,
Isten örök Igéjét,

(1) A berni tanács, miután a genfi Urak levelét megkapta, mielőtt választ adott volna, azt hitte, meg kell kérdeznie a lelkészek véleményét azokra az eretnekségekre nézve, melyekben Servet vétkes volt. Az iratot valószínűleg Haller állította össze társai nevében.

Krisztus megtestesülését, Krisztus lelkét,
Krisztus testét,
az angyalokat,
az ember lelkét és szellemét,
a halálos bűnt,
a gyermekkeresztséget.

Istenről.

Istenről azt tanítja, hogy már Krisztus születése előtt, a világ kezdetétől fogva emberi formája és alakja volt. Eszerint teremtetett Ádám, az első ember Isten képére, hasonlóképpen később Isten Igéje is, mikor testté lett. Ezt a tévedést néhány eretnek már századokkal ezelőtt vallotta és a régiek kárhoztatták; úgyszintén azt is, hogy Isten mindkettő volt: Ige is és szellem is. Ezzel ő az istenségben lévő személyeket: az Istent, az Igét és a Szentlelket eggyé olvasztja és összezavarja – a sabellianusok, noetianusok és priscillianisták módjára.

Az istenségről és lényegéről.

Szerinte az istenség lényegével együtt minden teremtménnyel közös, úgy, hogy lényegileg bennük van.

A Szentháromságról.

Azt fogja mindazokra a keresztyénekre, kik az isteni lényegben három személyt: Atyát, Fiút és Szentlelket hisznek, hogy nincs Istenük, hanem csak egy fölosztott és összerakott Istenük; csak képzelt és költött isteneik és háromfejű ördögük (1) van. Kegyetlen és elijesztő minden keresztyén fülnek ilyesmit hallani, akik tudják, hogy – Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak parancsa szerint – mint keresztelték meg őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevébe, és így hinniük kell az Atya, Fiú, Szentlélek (2) egy örök Istenben, ki isteni természetére és lényegére nézve egy, de személyére nézve három.

(1) ti. Cerberus.
(2) "Fiú és Szentlélek nevébe ... Fiú, Szentlélek", ez a rész hiányzik Simlernél.

Isten örök Igéjéről, ki kezdetben Istennél volt és Isten volt.

Isten ezen örök Igéjéről megengedi, hogy emberi formája, képmása és ábrázatja kezdettől fogva meg volt Istennél; ezt a formát Krisztus személyének mondja az istenségben. Nem akarja, hogy ez az Istennél lévő örök Ige önmagában álló lényeg legyen, mert ez az emberi forma, mellyel Isten Krisztus jövendő megtestesülését öröktől fogva előre megalkotta, csak olyasmi, mint a ház formája, mely az építő elméjében és képzeletében már előbb megvan, még mielőtt a házat építené. Ilyen személyben, alakban és képmásban jelent meg az Ige az atyáknak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak stb.; ezeket a megjelenéseket azonban az Írás az angyaloknak tulajdonítja.

Az Isten Igéjének megtestesüléséről.

Azt vallja, hogy Isten örök Igéje most Krisztus teste, és Krisztus megtestesülésénél ez volt a mag, melyből Krisztus természetes módon született, amint minden emberi és állati születésnél megvan a természetes mag, melyből a születés természetes módon származik. Ez volt hajdan az apollinaristák eretneksége. Ámde minden mag és az, ami a magból természetes módon származik, nem különböző, hanem hasonló és egytermészetű, és az, ami azelőtt a mag volt, az lesz azután lényegileg a belőle származó test és vér. Ebből az következik, hogy Krisztusban csak egy természetnek kell lenni: isteni és emberi mivolta egymásba átváltozott és összekeveredett úgy, hogy az örök Ige testté és a test Igévé változott; mindkettő elvesztette természetét. Ez határozottan ellenkezik a keresztyén hittel, minthogy mi azt hisszük és valljuk, hogy a mi Urunk, Krisztus igazi Isten és igazi ember; így egy személyben két különböző, össze nem elegyített természet van, ugyanis isteni és emberi. Istenségénél fogva egyenlő az Atyával, véle egytermészetű; emberségénél fogva pedig hozzánk, emberekhez mindenben hasonló és vélünk egytermészetű – kivéve a bűnt. Így tehát nem istenségénél fogva (mely nem változhatik s nincs alávetve szenvedésnek és halálnak), hanem igazi embervoltánál fogva valóban anyjától, Máriától

született. Bűneink miatt emberi nyomorúságokat, mint éhséget, szomjúságot, fáradságot, könnyezést, sírást, fájdalmakat és halált szenvedett, a halálból föltámadott, fölment a menyekbe, az Atyának jobbjára ült. Ezáltal nem vetkőzte le emberi természetét, hanem halhatatlansággal és égi fénnyel magasztalta föl azt, mint majd a mi halandó testünk is (kell, hogy úgy legyen), Krisztus testének példájára, (1) a föltámadás után a halhatatlanságba és az örök világosságba kerül; ebben rejlik legnagyobb és legfőbb vigaszunk.

Krisztus lelkéről.

Igaz az a közmondás: a baj sohse jár egyedül; egyik tévedés maga után vonja a másikat. Minthogy Isten örök Igéjéről és annak megtestesüléséről a fönti dolgot vallja, következésképpen Krisztus lelkét illetőleg is nagy tévedésbe kell esnie. Krisztus lelkéről azt tartja, hogy az Isten és önmagában véve isteni lényeg, mely öröktől fogva életet lehel az egész világba; ezt az Írás az istenségben levő harmadik személynek: ti. a Szentléleknek tulajdonítja. Mi azonban azt hisszük Krisztus lelkéről, hogy az igazi emberi lélek, mely – magának Krisztusnak tanúsága szerint – a miénkhez hasonlóan, szomorúságnak és egész a halálig fokozódó gyötrődéseknek volt alávetve, mint maga mondta: szomorú az én lelkem mindhalálig. Igazi emberi természet nem létezhetik igazi emberi lényeg (2) igazi emberi lélek nélkül, minthogy az ember nemcsak húsból és vérből, hanem testből és lélekből áll. Ebből az következik,(3) hogy ő Krisztus Urunkban az igazi emberi természetet lerombolja, mivel azt vallja, hogy lelke Isten. Ezt a tévedést tanította hajdan az apollinaristák eretneksége is, és a Szentírás alapján kárhoztatták, mert azt tanította, hogy jóllehet Isten Igéje felöltötte testünket, lelkünket azonban nem, hanem Krisztusban istenség van a lélek helyett. Ez ellenkezik Krisztus történetével s tönkreteszi megváltásunk művét, mert amint testünket magára öltötte, úgy

(1) "Krisztus testének példájára", ezek a szavak kimaradtak Simlernél.
(2) "igazi emberi lényeg" hiányzik Simlernél.
Siml.: Ezért.

lelkünket is fölöltötte, hogy mint egész, igazi, természetes ember az egész, igazi emberiséget testben és lélekben megváltsa. Ezzel ellenkezik ez a tévedés.

Krisztus testéről.

A végből, hogy Krisztus Urunkban semmit se hagyjon érintetlenül, Krisztus testéről azt írja, hogy az égből szállott alá, isteni test, Isten teste, az istenség teste, Isten lényegéből született, Isten öröktől fogva magában az isteni lényegben volt; az Isten lényege és Krisztus testének lényege egy lényeg. Ilyen szavakat használ írásában, s midőn szemére lobbantják, kibúvót keresve, azt mondja, hogy azokat a szavakat nem úgy kell érteni, mint az egyszerű emberek értik. Ez a tévedés a valentiniánusok és apollináristák eretneksége volt hajdan, s ellenkezik az Írással, melynek tanítása szerint Krisztus test szerint Ábrahám és Dávid magvából született (Mt 1, Luk 4, Róm 1 és 9). Erre céloztak Isten hajdani ígéretei is.

A Szentlélekről.

A Fiú és a Szentlélek személye között eltüntet minden lényeges különbséget s újra fölidézi a sabelliánusok régi eretnekségét. Azonkívül sok más dolgot ír még a Szentlélekről, mely csak az olvasó megzavarására szolgál, úgy, hogy utóvégre maga se tudja, mit is tartson a Szentlélekről. Így azt írja, hogy a Szentlélek a világ teremtésénél mint árnyék volt jelen, Krisztus Urunk eljövetele előtt a Szentlélek személyét nem látták, Isten Krisztusba lehelte bele először – miként belénk is – a jövendő lelket, azután máskor az egész istenséget; előbbi lelkét föltámadásakor új lélekkel cserélte föl, melyet a Lélek már a Jordánban jelzett. A Szentlélek leszállott az apostolok lelkébe, miként az Ige Krisztus testébe. Ilyenféleképpen beszél ő írásában, és aki ezt meg nem érti s nem mond rá áment, az nem igaz keresztyén szerinte, s mit se tud Krisztusról.

Az angyalokról.

Az angyalokról azt írja, hogy kezdettől fogva lényegileg az Istenben voltak. Az atyák szemében iste-

nek voltak s imádták őket. Ha mindjárt az Írás az ellenkezőjét mondja is, mégis azt vallja, hogy Istent az ótestamentumban nem is imádták másképp, csak az angyalokban. Ez a szent atyáknak nagy szégyenére válnék, mintha az angyalimádók szektájának tévedésébe estek volna, (akik az angyalokat imádták, mint ahogy a pápistáknál még ma is történik) és az igazi Istenről mit se tudtak volna, néki mint Istennek nem szolgáltak volna, – az egész Írással ellenkezőleg, mely a szent atyákról egészen másképp tanúskodik.

Az ember lelkéről és szelleméről.

Továbbá azt írta az ember lelkéről, hogy – miként minden – Isten lényegéből való, az ember lelkébe az istenséggel együtt teremtett életerő ömlik, és a világosság az Istennel és az új életerővel együtt lényegileg a Szentlélekből árad reá. Szerinte nem szabad kétségbevonnunk, hogy közös elemi lényegünk van, éppúgy, mint az Isten Igéjének és Krisztus testének. Szellemünkről azt írja, hogy lényegileg öröktől fogva való, egylényegű s örökkévaló, mint Isten. Továbbá minden emberbe kezdettől fogva beleömlött az istenség szelleme Isten leheletéből. Írása tele van efféle csudálatos és légből kapott vallási tanokkal.

A halálos bűnről.

Azt írja nyíltan, hogy húsz éves kora előtt egy ember se követhet el halálos bűnt. Ezt önmaga költi, ellentétben a tiszta és – sajnos – nagyon is világos igazsággal s mindennapi tapasztalattal, mintha csak az istentelenség, istentelen tanítás, (1) hazugság, csalás, a szülők iránti engedetlenség, lopás, házasságtörés és gyilkosság nem volna halálos bűn. Ezek mind elkövethetők az ember huszadik éve előtt, és ha szemére vetik is, nem tagadja, egyszerűen nem válaszol és nem is magyarázgatja. Minden okos ember önmaga is beláthatja, hogy milyen szellemet és fegyelmet jelentene a fiatalságra nézve, ha nyilvánosan hirdetnők ezt, különösen manapság, mikor az ifjúság amúgy is romlott.

(1) Siml.: istenkáromlás.

A gyermekkeresztségről.

Eltekintve attól, amit Isten mond: Én a te és a te magvad Istene akarok lenni, szövetségét nemcsak az öregebb hívőkkel kötötte, hanem azok gyermekeivel is, és azt parancsolta az ótestamentumban, hogy a szövetség jelét azokkal is közöljék. Krisztus Urunk is nemcsak az öregekért halt meg, de gyermekeinkért is, és világosan megmondotta apostolainak: Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké a mennyek országa, és meghagyta nékik, hogy övéit kereszteljék meg. Azok nemcsak az öregebb hívőket, hanem azok hozzátartozóit is megkeresztelték s fölvették Krisztus egyházába. Ez az ő koruktól kezdve Krisztus egyházában mindenütt megtörtént (habár a pápaság oda nem való hozzáadásával bemocskolta) és szokásban maradt. Servet, minderre ügyet se vetve, olyan elbizakodott és arcátlan, hogy nyílt szavakkal és külön cím alatt azt írja – nehogy az olvasó figyelmét elkerülje –‚ hogy a gyermekkeresztség undok gonoszság, a Szentlélek eltörlése, Isten egyházának elpusztítása, az egész keresztyén hitvallás összezavarása, a Krisztus által végbement megújítás kiirtása, Krisztus egész országának lerombolása. Mit írhatna rémítőbbet és undokabbat akár az ördögről, vagy magáról a pokolról, ha így ír arról a szent keresztségről, mellyel mi gyermekeinket nem a sátánnak s a sátán országába, hanem az Atya, Fiú és Szentlélek Istennek és Krisztus országába, kegyelmébe, bennünket megváltó halálába s – parancsa értelmében – a hit közösségébe bevesszük és odaadjuk, hogy Krisztus Urunkéi legyenek, miként mi öregebbek, és kegyelmének részeseivé váljanak. Az a szándékunk, hogy Krisztus hitére, megismerésére az ő tanítása és neve alapján s az ő kegyelmével, ha pedig fölnőttek, az ő dicsőségére és önmaguk lelki üdvére neveljük őket Isten gyülekezetében. E tekintetben tehát az újrakeresztelőkkel tart, és egész tanítása oda irányul, hogy Krisztus egyházában mindent összezavarjon és tönkretegyen, stb.

Ezt láttuk mi az ő irataiból, melyeket nékünk megküldöttetek. Amennyire időnk engedte, átnéztük és megjegyeztük. Tekintetességtek meghagyására emez írá-

sunk útján tudtotokra adjuk, azzal a kéréssel és figyelmeztetéssel együtt, hogy ne engedjetek többé helyet és teret egyházatokban és országotokban ilyen megtévelyedett fejű tanítóknak, hanem lépjetek föl ellenük – ahol csak szükséges – kellő bölcsességgel s komolysággal, amit Isten megparancsolt a keresztyén följebbvalóknak, hogy alattvalóitok a keresztyén tanítás és hit egyszerű igazságától ne tévelyedjenek ilyen tévútra, s ne legyenek veszedelmes tévedések áldozatai.

Tekintetességtek      
alázatos igehirdetői
a berni egyházban.

LI.
A berni tanács válasza.

(Megjelent Rilliet-nél 159. l.)

A nemes, nagyságos Uraknak, Genf szindikusainak és tanácsának, kiváló barátainknak, igen kedves és hű polgártársainknak.

Nemes, nagyságos Urak, kiváló barátaink, igen kedves és hő polgártársaink! Megkaptuk szeptember 21-éről kelt és Servet Mihályra vonatkozó leveleteket. Miután láttuk tartalmát és jól megértettük, amint óhajtottátok, haladéktalanul meghagytuk lelkészeinknek, nézzék meg Servet könyvét és feleleteit, azután írják meg afelől nézetüket és véleményüket. Ezt megtették, amint a hozzátok írt levelükből láthatjátok. Kérünk benneteket – aminthogy legkevésbé se kételkedünk, hogy mindig hajlandók vagytok közbelépni, – hogy az említett, avagy hasonló tévelygések és szekták ne hintessenek el Jézus Krisztusnak, a mi egyetlen Megváltónknak egyházában, s ezzel őrizzétek meg a zavartól és kellemetlenségtől, mozdítsátok elő s növeljétek dicsőségét.

Kelt 1553. október 6-án.

Bern hatósága és tanácsa.

LII.
A berni lelkészek válasza.

(Az eredeti példány Haller kézirata. Egyik másolata a zürichi levéltárban van: VI., 105., 591. lev. – Megjelent a Béza által kiadott levelekben 118. l.; a Lausanne-i kiad. 273. l.; a Hanau kiad. 306. l.; a Chouel-féle kiad. 159. l.; az Amsterdami kiad. 73. l.)

Genf város tekintetes szindikusainak s tanácsának, tiszteletreméltó Urainknak és polgártársainknak.

Kegyelem s békesség néktek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! Tekintetes, Krisztusban tisztelt Uraink és barátaink! Leveletekből világosan megértettük, milyen kellemetlenség zavarja egyházatokat. Látjuk, milyen makacsul munkálkodik a sátán, hogy az igazság fölkelő fényét ezerféle módon kioltsa s – ha kioltani nem bírja is – veszedelmes és furfangos tévtanainak ködfelhőivel legalább elhomályosítsa. Ami Servet mostani ügyét illeti, az alatt az idő alatt, míg levélvivőtök nálunk időzött, tévtanaiba belétekintettünk. Minthogy nézetünket óhajtjátok, kérésetekre Servet iratait illetőleg röviden válaszolunk. Lelkiismeretünk szerint, – hogy az Úr színe előtt szóljunk – nem helyeselhetjük azt, amit ez az ember az istenség lényegéről és formájáról, a Szentháromság titkáról, az Isten Igéjéről és annak megtestesüléséről, Krisztus lelkéről s testéről, a Szentlélekről, az angyalokról, lelkünkről és szellemünkről, a halálos bűnről s a kisdedek keresztségéről nemcsak bensejében érez, hanem közzétett irataiban nem egyedül most, de már régebben is tételekbe foglalt. Látjuk, hogy ez az ember nagyon sokat képzel magáról, és éppenséggel nem szerény. Megengedi ugyanis magának, hogy vallásunk bármely részét vita tárgyává tegye, új magyarázataival mindent fölforgasson s a régi eretnekek szennyét fölújítva, mindent megrontson. Így újra föleleveníti a sabelliánusokat, noetianusokat, priscillianistákat, anthropomorphitákat, apollináristákat, valentiniánusokat. Korunk őrjöngő szektáitól se riadva vissza, a kisdedkeresztséget rettenetesen ostorozza és utálatossá akarja tenni, hogy másról ne is szóljunk, amit a maga fejéből kitalál. Azt gondoljuk, hogy egyházatok szolgái-

nak ébersége mindezeket eléggé napfényre hozta és visszautasította, így nincs szükségetek arra, hogy ennek az ügynek tüzetesebb megvizsgálását az Isten igéjének más hirdetőire bízzátok, mint a tiéitekre. Azért jónak láttuk nézetünket röviden, minden tárgyalás nélkül jelezni, nehogy testvéreink tudásából vagy éberségéből valamit levonjunk. Kérjük Istent, adja néktek bölcsességének, tanácsának és erősségének lelkét, hogy ezt a dögvészt egyházatokról és más egyházakról is elhárítsátok, és semmi olyast ne cselekedjetek, ami keresztyén hatósághoz nem illik. Tartsa meg az Isten egyházatokat és városotokat állandóan, rendületlenül igazi kegyességben és békességben.

Bernben, 1553.

A berni egyházban
az Isten szolgái.    

LIII.
A bázeli tanács válasza.

Genf város előrelátó, tiszteletreméltó és bölcs szindikusainak és tanácsának, kiváltképpen kedves és jő barátainknak.

Előrelátó, tiszteletreméltó, bölcs és kiváltképpen szeretett jó barátaink! Írásotokat és kívánságotokat egy mostanában megjelent könyvre vonatkozólag megkaptuk; meghallgattuk és megértettük. A könyvet tudósaink és prédikátoraink kezeihez juttattuk, kik véleményüket és tanácsukat arra vonatkozólag megállapították, mint azt írásukból látni és hallani fogjátok. Irántatok való jóakaratunk és tiszteletünk kifejezése mellett a mindenható Isten oltalmáért esedezünk számotokra.

Kelt 1553. október 12-én, csütörtökön.

Meyger Bernát polgármester,
és Bázel városának tanácsa.  

LIV.
A bázeli lelkészek válasza.

(Egyik másolata a zürichi levéltárban látható: VI., 105., 589. lev. – Megjelent Béza: Epistolae Calvini 116. l.; a Lausanne-i kiad. 269. l.; a Hanau kiad. 300. l.; a Chouet kiad. 157. l.; az Amsterdami kiad 72. l.)

Jeles férfiaknak és kegyes Uraknak, Genf város tekintetes szindikusainak és tanácsának, tiszteletreméltó Urainknak.

Üdvözletünket! Miként Urunk Megváltónk, Jézus Krisztus utolsó óráiban övéiért az Atyához imádkozott, – hogy azok, akik néki adattak, az ő neve által megtartassanak s egyek legyenek, miként ő is egy az Atyával – úgy kell nékünk is – nagyon jól tudjuk – imádkoznunk mostanság, mikor a sötétség fejedelme minden erejét megfeszíti, hogy az igaz hitvallást és hitet megingassa, a kegyesek egyetértését, a lelkek egységét megtépje és szétszaggassa, a tiszta vallást gyökerében kiirtsa. Isten, a mi legjobb Atyánk megengedi ugyanis, hogy az egyház próbára tétessék avégből, hogy üdvösséges edzés folytán megerősödjék a hitben, ellenállásra serkentessék, lelkesíttessék és nagy hatalmát a pokol kapuival is éreztesse. Bizonyára ilyen megpróbáltatásnak vagytok kitéve ti és a ti egyházatok is most, tekintetes Uraink, mikor a spanyol Servet kezetek ügyébe került, ki a Szentháromság titka ellen már sok év óta rettenetes istentelenségeket meg káromlásokat szór és újít föl. Jóllehet fájlaljuk, hogy zaklatások érnek benneteket, mégis – mivel Krisztus nevének és az egész egyház dicsőségének érdeke, hogy a sokak veszedelmére törő bajnak eleje vétessék – örülünk, hogy a szerzőt olyan helyen tartóztatták le, ahol – meggyőződésünk szerint – se keresztyén bölcsesség, se kegyes emberekhez illő ügybuzgóság nem hiányozik majd. Midőn Tekintetességtek jónak látták ebben az ügyben minket, ennek az egyháznak szolgáit is megkérdezni, megküldvén írásban egyházatok pásztorainak, az Úrban tisztelt testvéreink-

nek Servettel folytatott vitatkozásait és Servet könyvét, melyben tévtanait elhintve látjuk, a szeretet törvényénél és irántatok táplált tiszteletünknél fogva örömest adjuk nyilatkozatunkat: hogy tiszteletreméltó testületetek tanácsadásra s tudásra nézve kiváló, hogy egyházatoknak jeles ítélőképességgel megáldott férfiai vannak, kiknek kegyes és helyes ítélete – nagyon jól tudjuk – titeket kielégít. Egyébként, amint Servet könyvéből, az állításokból és cáfolatokból kitűnik, azt látjuk, hogy a támadás éle főképpen megváltásunk titka ellen irányul. Csudálatraméltó vakmerőséggel támadja az Isten Fiáról szóló hitcikket, ki öröktől fogva igaz Isten, az asszonytól valóban emberré lett, mint az apostol mondja, az atyáknak tett ígéret szerint. A három személy megkülönböztetését a lényeg egységében egyszerűen tagadja, elveti Krisztus dicsőségét, melyet öröktől fogva az Atyától nyert. Mindezt az Írás világos tanítása és az igaz egyház hitvallása ellenére cselekszi, amit zürichi testvéreink világosan és tudományosan kifejtettek; fölösleges ismételnünk, hogy mi ezzel teljesen egyetértünk. Sokkal ismertebb dolog, semhogy magyarázatra szorulna, hogy minő emberek támadták hajdanában ezeket a hitcikkeket. Pál az efféle dögvészt rákbetegséghez hasonlította, a régiek eretnekségnek mondták. Az apostol sokkal kisebb bűntényről szól, mint aminőről itt van szó. Eretnekek gyanánt azokat ítélték és sújtották, kik valamelyik ponton megbotolva, tévedésükben makacsul megmaradtak. De Servet nem egy eretnekségnek ijesztő képét ölti magára, hanem az eretnekek sok istentelenségéből merít, úgymint: Ariusnak, Marcionnak, Sabelliusnak, Photinusnak, Manichaeusnak, Pelagiusnak s másoknak tanításaiból. Amit több jeles egyháztanító és atya megcáfolt, azt ő egyszerre önmaga ontja arcátlan és istenkáromló szájából, úgy, hogy reá nézve Krisztus valóban az ellenmondás jelképe, kitől eltagadja az istenség lényegét, a személyiséget, teste valódiságát, az emberi lelket. Amit ebben a szentséges személyben össze kellene kapcsolni, azt széttépi, a megkülönböztetett dolgokat összekeveri, a megváltás erejét meggyöngíti, és más egyéb, számos tévedéseket és őrültségeket tanít – mint lelkipásztoraitok és a mi testvéreink mondják –‚ melyek az Isten igéjétől és az igaz egyház

tanításától elütnek. S mindezt annyi önteltséggel, elbizakodottsággal és makacssággal műveli, hogy beteljesedik rajta a bölcs mondása: ha a gonosz a mélységbe süllyed, mindent megvet; valamint azt is: ha összetöröd is az ostobát a mozsárban, ostobaságát mégse vered ki belőle. Még a börtön sem indítja alázatosságra; testvéreink világos, igaz és kézzelfogható érveléseinek sem enged, bár tévedéseiről napnál világosabban meggyőződhetnék. Nem enged, nem nyugszik, hanem földühödt kígyó módjára átkot, gyalázatot sziszeg Kálvin, az Isten legőszintébb szolgája ellen, káromlásokat az Isten ellen; néha meg ki akar siklani. Annyiszor hangsúlyozza az egy és oszhatatlan Istent, mintha a három személy igazi megkülönböztetése ellenkeznék a lényeg egységével. Szerinte őrültség az egyház tanítása, mely háromságot tanít az egységben és egységet a háromságban. Hasonlóképpen Krisztusnak, az Isten Fiának sokat megenged, de határozottan tagadja, hogy két természetében egy személyiség van. Szerinte a megtestesülés előtt nem született öröktől fogva, az idők előtt az Atyától (pedig az Írás tanítja, hogy öröktől fogva származik), ki a századokat teremté, ki mindeneket alkotott; szerinte az időben született, test a mi testünkből, a Szűz lényegéből, mindenben hasonló hozzánk. Az igazságot lábbal tiporja és csalfa fogásokkal él. Jól emlékszünk, hogy huszonhárom évvel ezelőtt ez az ember ebben a városban Oecolampadius elé, egyházunk jeles lelkésze elé terjesztette ügyét; szóval és írásban komolyan tárgyalt, de mit se javult. Már akkor megmondta róla Isten emez éleseszű férfia, hogy a keresztyén vallásnak sok kárt fog okozni, ha meg nem töri az Úr keze. Kiváló férfiak, először is adjatok hálát az örök Istennek, Jézus Krisztus Atyjának, – kinek jóságából az igazság valódi világosságát erős hittel vettétek, ugyancsak a Szentlélek ítéletét is, melynél fogva a gonoszat és hamisat az élet igaz és valódi tanától meg tudjátok különböztetni – hő imádsággal forduljatok hozzá: tartson meg bennünket a hit egységében, erősítsen meg, mint eddig is, tegyen állhatatosakká és hajthatatlanokká a sátán támadásaival és a szörnyű botrányokkal szemben. Végre, ami Servetet illeti, arra intünk benneteket, hogy fordítsátok minden igyekezeteteket megjavítására s annak

a kijavítására, ami kárt okozott. Ha pedig romboló munkájában javíthatatlan volna, tiszteteknél és az Úrtól nyert hatalmatoknál fogva fékezzétek meg őt, hogy ne ártson többé Krisztus egyházának, s nagyobb baj ne származzék az előbbinél. Ebben a dologban közli véletek az Úr az Ő lelkét, ad erőt és bölcsességet. Ezért imádkozunk egyházunkban buzgón és kitartóan véletek együtt s érettetek. Viszont magunkat s egyházunkat Tekintetességtek kegyeibe és hő imáiba ajánljuk. Isten veletek!

Bázelben, az Úr 1553. esztendejében, október 12-én. (1)

Tekintetességteknek alázatos szolgái az Úrban:
a bázeli egyház lelkipásztorai.          

LV.
Kivonatok a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. – Megjelent Rilliet-nél 131. l., vö. 99. l. és 103. k. l.)

Péntek, 1553. október 20.

Miután megkaptuk a zürichi, bázeli, schaffhauseni és berni urak kiváló leveleit, – valamint a lelkészek is megírták véleményeiket Servet Mihály ellen – és mindezeket hallottuk: – elhatároztuk, hogy részletesebben megvizsgáljuk az ügyet.

(Uo. 168. lev.)

Hétfő, október 23.

Servet.

Arra vonatkozólag, hogy a tanács javaslatára elküldtük Grenoz Jakabot, hogy megszerezze az egyhá-

(1) A nyomtatott kiadásokban 18.-án.

zak lelkészeinek véleményeit, tanácsait és arra vonatkozó feleleteit: Grenoz elhozta azokat a véleményeket, és beszámolt arról, hogy a zürichi urak nem akartak tőle pénzt elfogadni és semmit sem engedtek néki fizetni: – elhatároztuk, hogy néki adjuk a pénzt borravalóul és saját céljaira.

Hétfő, október 23.

Fölolvastuk a berni, zürichi, bázeli és schaffhauseni egyházak véleményeit és tanácsait, ama hamis tévelygések és tételek tárgyában, melyeket Servet Mihály a Szentháromság, az Atya, Fiú és Szentlélek szent egysége ellenében terjesztett, és más eretnekségek felől, melyeket fönti véleményeik szerint hamisaknak, hamis tant hintőknek és nagyon veszedelmeseknek találtak, mivel Urunk egyházát és az evangéliumi hitújítást zavarják. Erre elhatároztuk, hogy azonnal feleltetünk véle érdemileg, vallja meg az igazságot; őrizőkül Genod Jánost, (1) meg Costel Pétert (2) adjuk mellé; csütörtökön pedig a tanácsot eskü alatt fölhívjuk, hogy ítélkezzék fölötte.

LVI.
Servet újabb kihallgatása.

(A pör aktái eme szóbeli pörnek két példányát: a 23. és 32. sz. tartalmazzák, ezek azonban lényegtelen eltéréseket mutatnak. – Megjelent Trechselnél 320. l.)

1553. október 23.

Chapeaurouge István, Darloz Domokos és Pernet Defosses szindikus urak jelenlétében;

az alábbi tanácsos urak jelenlétében: Nemes Chicand Antal, Cornaz Amblard, Aulbert Henrik, Du Pain Kolozs, Lambert János, De l'Arche Mihály, (3) Malegnod Péter,

(1) törvényszéki ülnök (Rilliet.)

(2) A hatvanak tanácsából (Rilliet.)
(3) 32. sz.: M. de Archa.

Jessé Péter János, Vandel Kolozs tanácsosok, (1) Bonnaz Péter, Cusin János, Perne János (2) és Lupi Tissot (3) alabárdos (ajtónálló, saultier).

Bertellier Philibert, mint vizsgálóbíró.

Miután hallották az előbbi feleleteket(4) és a ma hozott határozatot, (5) az egyházak lelkészeinek véleményeivel együtt, (6) előhozták (7) Servet Mihály foglyot, hogy hallja az Urak helyes döntését (8) és mindig igazat szóljon. Jelen vannak föntiek. (9)

LVII.
Kivonat a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 169. lev. – Megjelent Rilliet-nél 132. l., vö. 106. k. l.)

Csütörtök, október 26. (10)

Servet Mihály fogoly pöréről tárgyaltak; megnézték annak rövid foglalatát és azoknak a jelentését, kik-

(1) A kéziratban nem elég világos, vajon ez a szó: "tanácsosok" az előbbi nevekre vonatkozik-e, vagy a következőkre. A 32. sz. irat, egészen úgy, mint az előbbi kihallgatások szóbeli pörei, a hét első nevet az egyik oldalra írja a törvényszék tagjainak megjelölése céljából, a másik oldalra pedig a többi hat nevet: ezzel azokat a polgárokat akarja megjelölni, kiknek augusztus 17-e óta kivételesen megengedték, hogy a kihallgatásoknál jelen legyenek.
(2) 32. sz.: Pernat J.
(3) 32. sz.: Loup Tissod.
(4) ti. az előző kihallgatások fölolvasását. (Rilliet.)
(5) ti. a tanácsban ugyanaznap reggel hozott határozatot. (Uo.)
(6) ti. a zürichi, berni, bázeli és schaffhauseni lelkészek válaszait.
(7) 32. sz.: visszaküldték.
(8) ti. rövid időre elnapolták a vádlott kihallgatását, hogy tudtára adják az Urak végső határozatát. (Rilliet.)
(9) a 32. sz. kihagyja ezeket az utolsó szavakat: "Jelen vannak föntiek".
(10) Ezen az ülésen jelen voltak: Perrin, de Chapeaurouge, Darlod, Defosses, Philippin, Chamois, Chaultems, Malagnyod, Beney, Rigot, Delarche, Vandel K., Sept, Botellier, Corna, Bonna, Aubert, Jessé, Du Pan és Lambert. Távol maradtak: Chicand, Des Arts, Du Mollard, Vandel P., Favre. L. Rilliet 107. l.

től tanácsot kértek; megállapították a nagy eretnekségeket és istenkáromlásokat. – Elhatározták, ítéltessék arra, hogy Champel mezejére vigyék, ott elevenen elégessék; holnap hajtsák végre és könyveit is égessék el. (1)

(Uo. 170. 1ev.)

Péntek, október 27.

Arra vonatkozólag, hogy Bernard Jakabot (2) meghallgatták és azt mondta, hogy Servet szeretne beszélni Kálvinnal; ezt megmondotta Kálvinnak, de az nem mert odamenni (3) a tanács akarata nélkül, ezért kéri, értesítsék erről – elhatározták, hogy Corna és Bonna urakkal odamehet. (4)

(1) Ezeket az utolsó szavakat: "és könyveit is égessék el", ugyanaz a kéz írta, de más tintával.
(2) lelkész, Kálvin kartársa.
(3) nem ment el oda. (Rilliet.)
(4) Kálvin maga beszéli el eme találkozás részleteit a Declaration 8. lapján. (Opuscules 1317. l., Defensio 6. l.): "Röviden elmondom, amit maga vallott be körülbelül két órával halála előtt, több tanú jelenlétében. Mivel kérte, hogy óhajt velem beszélni, az Urak két tanácsost küldtek értem, hogy elhívjanak és jelen legyek a mondanivalójánál, amit hozzám akar intézni. Mikor az egyik megkérdezte, mit akar nékem mondani, azt felelte, bocsánatot akar tőlem kérni. Én egyszerűen tiltakoztam, amint igaz is, hogy soha magánbántalmakért nem üldöztem. Erre szelíden eszébe juttattam, mennyire nem kíméltem magam több, mint tizenhat évvel ezelőtt, hogy megnyerjem őt Urunknak, sőt saját életem is kockáztattam, amikor beleegyezett abba, hogy hűségesen igyekezzem őt Isten minden szolgájával kibékíteni. Bár megszökött a vita elől, mégis nem szűntem meg levelek útján jóságosan buzdítani. Röviden mindvégig minden jóindulatomat latba vetettem, míg ő jó és szent intelmeim miatt megharagudott, s ellenem, nem tudom, milyen haragra, vagy még inkább dühre gerjedt. Azután azt mondtam, hogy eltekintek mindattól, ami személyemre vonatkozik; kértem, gondoljon inkább arra, hogy Istentől kérjen irgalmat, kit oly csúnyán káromolt, amikor el akarta törülni a lényegében levő három személyt, azt mondván, hogy akik az egy Istenben valóságos megkülönböztetéssel Atyát, Fiút és Szentlelket ismernek el, háromfejű Cerberust csinálnak. Kértem, arra törekedjék mindenáron, hogy az Isten Fiától kérjen bocsánatot, kit álmodozásaival kiforgatott alakjából, tagadván, hogy a mi testünket öltötte magára és emberi természetére nézve hasonlatos lett hozzánk s így megtagadta Megváltó voltát. Látván, hogy semmit se használok buzdításaimmal, nem akartam okosabb lenni, mint Mesterem engedi. Ezért Szt. Pál utasítását követve, eltávoztam az olyan eretnektől, ki önmagát ítélte el, szívén hordván szégyenfoltját és gyalázatát. Elmondtam ezt a végből, hogy mindenki lássa, hogy inkább szerénységből, mint félelemből történt, hogy tartózkodtam Servet életében bármiféle vitába elegyedni véle: tekintve még azt is, hogy a dolog elég kedvező volt." Később a 95. lapon (Opusc. 1355., Defensio 61. l.) Kálvin elmondja azt is, miként fogadta Servet halálra ítéltetésének hírét, eme találkozást néhány perccel megelőzőleg: "Amikor tudtára adták halála hírét, több ízben szinte magánkívül lett, mintha gyökeret vert volna a lába: azután följajdult úgy, hogy az egész terem visszhangzott belé; néha úgy ordított, mint valami eszeveszett ember. Röviden: ördögies magatartást tanúsított. Végül kiabálása annyira fokozódott, hogy mellét verve szüntelenül azt kiáltotta spanyolul: "Irgalom! Irgalom!"

LVIII.
A Servet ellen kihirdetett ítélet.

Eredetije a pör aktái között található: 33. sz. Genfi levéltár. – Megjelent: de la Roche-nál: Memoirs of Literature II. kt. Febr. N. CC. 75. k. l.; Allwoerdennél 107. k. l.; Mosheimnél: Anderw. Vers. 444. k. l.; Rilliet-nél 115. k. 1; Henry-nál III. kt. Függ. 75. k. l.)

Eme város félelmetes szindikusai és bűnügyi bírái előtt indíttatott és folyt le a pör, eme város vizsgálóbírájának vádjára és indítványára, a kért okokból.

A spanyolországi Aragónia királyságból való Villeneufve-i Servet Mihály ellen.

Aki először, mintegy 23–24 éve, arra vetemedett, hogy könyvet nyomatott a németországi Hagenauban a szent és oszthatatlan Háromság ellen, mely több nagy káromlást tartalmaz, és nagyban megbotránkoztatta a németországi egyházakat. Erről a könyvről önként bevallotta, hogy ő nyomatta, figyelembe se

véve Németország evangélikus, tudós tanítóinak hamis véleményei miatt hozzá intézett figyelmeztetéseit és helyreigazításait.

Ezt, mint eretnekséggel teli könyvet, Németország egyházainak tudósai elvetették, és Servet a könyv miatt megszökött Németországból.

Ennek ellenére Servet állhatatosan megmaradt hamis tévedései mellett, melyekkel annyi lelket mételyez meg, ahányat csak tud.

Nem elégedvén meg ezzel, avégből, hogy még jobban elterjessze s kiöntse mérgét és tévelygéseit, kevés időre rá titokban egy másik könyvet is nyomatott a koronahercegi birodalomban lévő Vienne-ben, mely az említett eretnekségekkel: a Szentháromság s az Isten Fia ellen, a kis gyermekek keresztsége és a keresztyén vallás több más szent helye és alapja ellen szóló rettenetes és utálatraméltó káromlásokkal van tele.

Önként bevallotta, hogy abban a könyvben a Szentháromságban hívőket trinitáriusoknak és ateistáknak nevezi.

Továbbá a Szentháromságot ördögnek és háromfejű szörnynek nevezi.

A keresztyén vallás igazi alapja ellenére és Isten Fiát utálatosan káromolva, azt mondta, hogy Jézus Krisztus Istennek nem öröktől fogva való fia, hanem csak megtestesülése óta.

Azt, hogy az Írás Jézus Krisztust Dávid test szerint való fiának vallja, szerencsétlenül tagadja, azt állítván, hogy az Atya-Istennek lényegéből teremtetett, miután attól három elemet kapott, a Szűztől pedig csak egyet. Ezzel gonoszul el akarja törülni Urunknak, Jézus Krisztusnak igazi és teljes embervoltát, a szegény emberi nem legfőbb vigaszát.

Szerinte a kisdedek keresztsége csak ördögi találmány és boszorkányság.

Több más pont, tétel és utálatra méltó káromlás – melyekkel a könyv egészen tele van tömve – nagy mértékben megbotránkoztató, s az Isten, az Isten Fia és a Szentlélek tisztelete s fönsége ellen irányul, mely sok szegény léleknek kegyetlen és rettenetes öldöklése, elvesztése s végromlása, kiket fönti hűtlen és megvetésre méltó tanával elárult. Még elmondani is borzasztó.

A gonoszsággal telt Servet ezt az Isten és szent evangéliumának tana ellen irányuló könyvét Christianismi Restitutio-nak címezte, ami a keresztyénség visszaállítását akarja jelenteni, avégből, hogy ezzel még jobban rászedje és megcsalja a szegény tudatlanokat és helyes tanítás ürügye alatt szerencsétlen és gonosz mérgével könnyebben megmételyezze olvasóit.

A fönti könyvön kívül még levelekkel is támadta hitünket, és azon fáradozott, hogy megmételyezze azt mérgével. Önként bevallotta és elismerte, hogy levelet írt eme város egyik lelkészének, melyben – evangéliumi szent vallásunk ellen irányuló több más szörnyű és borzasztó káromlásai közt – azt mondja, hogy evangéliumunk hit és Isten nélkül való; egy Isten helyett háromfejű Cerberusunk van.

Önként bevallotta még azt is, hogy a fönt említett Vienne-ben eme gonosz és utálatos könyve és véleményei miatt fogságra vetették, a börtönt hitványul föltörte és elmenekült.

Servet tanával nemcsak az igaz keresztyén vallás ellen támadt, hanem, mint gőgös eretnek újító, a pápista és a többi ellen is, úgy, hogy Vienne-ben is elégették in effigie s könyveiből is elégettek öt csomót.

Mindennek ellenére, amikor itt, eme város börtönében elzárták, nem hagyott föl azzal, hogy gonosz és megvetésre méltó tévelygéseiben csökönyösen megmaradjon: szitkokkal és rágalmazásokkal igyekezett azokat minden igaz keresztyén és a tiszta, szeplőtlen keresztyén vallás hű alattvalói ellenében fönntartani; trinitáriusoknak, ateistáknak és boszorkányoknak nevezte azokat, rá se hederítve a Németországban, mint mondtuk, már régebben hozzá intézett figyelmeztetésekre és megvetve az úgy másutt, mint itt történt megdorgálásokat, bebörtönzéseket és fenyítéseket, amint a pöriratokban részletesen és hosszan látható.

Mi, (1) ennek a városnak szindikusai és bűnügyi bírái, miután láttuk vizsgálóbíránk vádja alapján Spanyol-

(1) Ez a rész, mely a voltaképpeni ítéletet tartalmazza, másik lapon foglaltatik, nem az előzőkön (melyet a pör summájának neveznek) és más kéz írta.

országban lévő Aragónia királyságbeli Villeneufve-i Servet Mihály, az ellened indított és előttünk lefolyt pört, amelyből, valamint önként elénk tárt és több ízben megismételt vallomásaidból, úgyszintén elénk terjesztett könyveidből az látszik és az tűnik ki, hogy te, Servet már régóta terjesztettél hamis és egészen eretnek tanokat, s félretéve minden intést, fenyítést, gonosz, istentelen makacssággal, állhatatosan hintetted, terjesztetted azokat, sőt közkézen forgó könyveket nyomattál Isten, az Atya, Fiú és Szentlélek ellen, röviden a keresztyén vallás igazi alapjai ellen. Ezzel hitszakadást és zavart igyekeztél előidézni Isten egyházában, aminek folytán több lélek tönkremehetett és elveszhetett. Rettenetes, iszonyú, megbotránkoztató és megmételyező dolog! Nem szégyellted magad, nem riadtál vissza attól, hogy egészen az isteni fölség és a Szentháromság ellen fordultál? Nem sajnáltál sem fáradságot, sem csökönyösen használt érvelést, hogy eretnekségeiddel és bűzhödt eretnek mérgeddel megmételyezd a világot. Súlyos, utálatos eretnek bűn és vétek, mely kemény testi büntetést érdemel. Ezek és más, minket jogosan fölháborító okok alapján, Isten országát meg óhajtván tisztítani ilyen mételytől és ki akarván vágni belőle az ilyen romlott tagot: – miután polgártársainkkal együtt alaposan tanácskoztunk és Isten nevét segítségül hívtuk, hogy igazságos ítéletet hozzunk, szem előtt tartván Istent és Szentírását, – törvényt ültünk őseink helyén. Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében mondjuk ki eme végérvényes ítéletünket, melyet írásban adunk, hogy téged, Servet Mihály, arra ítélünk, miszerint megkötöztessél, a Champel mezejére vitessél, és ott karóhoz kötözve, írott és nyomtatott könyveiddel együtt elevenen elégettessél, míg tested hamuvá válik. Így végződnek napjaid, hogy példát adjunk másoknak, kik ilyen bűnt akarnának elkövetni.

Neked pedig, vizsgálóbíránk, megparancsoljuk, hogy jelen ítéletünket hajtsd végre.

Fölolvasta Darlod szindikus 1553. október 27.-én.

LIX.
Jegyzetek az ítélet végrehajtására vonatkozólag.

(A pör 23. sz. aktája. Genfi levéltár.)

1553. október 27.

Servet Mihályt elégetésre ítélték. Darlod szindikus olvasta föl az ítéletet; végrehajtották és a könyveket is elégették.

(Kivonat a Lelkészek Társaságának jegyzőkönyvéből B) kt. 17. lev.)

Pénteken, október 27. napján az Urak, miután megkapták a berni, bázeli, zürichi és schaffhauseni egyházak véleményeit Servet ügyét illetőleg, Servetet arra ítélték, hogy a Champey-ra viszik és ott elevenen elégetik. Ez megtörtént anélkül, hogy Servet eretnekségei megbánásának a legkisebb jelét is adta volna halálakor. (1)

(1) Kálvin a Declaration 95. lapján (Opusc. 1355. l., Defensio

62. l.) azt mondja: "Mikor a büntetés helyére jött, Farel Vilmos testvérünknek nagy fáradságába került, míg kivette belőle azt a szót, hogy a nép imáiba ajánlja magát, s hogy mindenki imádkozzék véle. De nem tudom, milyen lelkiismerettel tehette ezt – mikor olyan volt, amilyen – mikor sajátkezűleg írta, hogy az itt uralkodó hit ördögi; hogy nincs benne sem Isten, sem egyház, se keresztyénség, mert megkeresztelik benne a kisdedeket. Hogyan kulcsolná kezét imára olyan néppel, amellyel meg kellett szakítania a közösséget és amelytől irtózott! Nemde megszentségtelenítjük a szent egységet, melyet Isten parancsol nékünk, ha pokoli zsinagógába keveredünk, hogy vallást tegyünk arról, miszerint ugyanazt a hitet valljuk? Ami Farel testvérünket illeti, buzdította a népet, hogy imádkozzék érte: de tiltakoztak az ellen, hogy egy elveszett és elkárhozott teremtmény megszánásáért könyörögjenek Istenhez, hacsak meg nem javul utálatos tévelygéseiből. Servet a maga részéről úgy imádkozott, mintha Isten egyházának kebelében volna. Ezzel kimutatta, hogy véleményei rá nézve semmik. Sőt mi több, bár sohasem mutatta megbánása jelét, mégsem igyekezett soha egy szót se szólni, hogy fönntartja tanát, vagy azt jónak tartja. Kérlek benneteket, mit jelentsen az ha szabadságában áll úgy beszélni, amint akar, és nem tesz semmi vallomást sem az egyik, sem a másik irányban – akár csak egy fatuskó? Legkevésbé se kellett félnie, hogy kivágják a nyelvét, nem is peckelték föl a száját; éppenséggel nem tiltották meg, hogy azt mondja, amit jónak lát. Mikor pedig a hóhér kezében volt, mint utasította vissza, hogy Jézus Krisztust az Isten öröktől fogva való fiának mondja! Ezzel se nyilvánította ki, hogy miért halt meg. Ki mondhatja, hogy ez vértanúi halál?" Servet utolsó óráira vonatkozólag ld. főleg Farelnek (ki az elítéltet a kivégzés helyére kísérte) december 10-én Blaurerhez írt levelét, melynek nagyobb részét Henry adta ki (III. kt. 71. l. a bizonyító iratok közt.)

LX.
Kivonatok a kistanács jegyzőkönyvéből.

(47. kt. 171–191. lev. – Megjelent Rilliet-nél 132. k. l.)

Hétfő, október 30.

Tissot Péter átadta Servet Mihály pénzének leltárát. Kilencvenhét naptallért, egy forintot s három fillért adott át. Ezeket du Pain kincstartónak szolgáltatták át, kinek számot kell arról tartania: tíz sou híján hetvenkilenc tallér.

Tissot vizsgálóbírónak átadott hat arany gyűrűt stb., ti. egy nagy türkiszt, egy fehér sophyst, egy gyémánt táblát, egy rubintot, egy nagy perni emirádot, egy corline pecsét-gyűrűt, egy körülbelül 18 naptallér értékű aranyláncot és két hitellevelet.

A vizsgálóbíró fölmentését kérte, amit meg is adtak néki. A többit, ami nincs a kincstartónál, dobják a szemétgödörbe.

Arra vonatkozólag, hogy Farel Vilmos fölhívta a figyelmet a Servet-ügyre, és kérte, értesítsék, ha cselekedeteit és elítélését nyilvánosságra hozzák és kinyomatják; továbbá értesítsék Guyrod felől, ki Servet könyvének javítója volt, valamint értesítsék a káromlásokról és szitkokról – elhatározták, hogy a kinyomtatásról, stb. értesítik majd; különben a vizsgálóbíró végezze az értesítéseket.

Arra vonatkozólag, amit Kálvin terjesztett elő, hogy a könyveket, amelyeket a könyvárusoknál vett avégből,

hogy Servetnek adja s amelyeket az elrontott; úgyszintén a véle szemben fölmerült költségeket, melyeket a pör végére halasztottak, szóval mindazt, amit kér, térítsék meg, s kérte, mutassák meg néki a németországi lelkészek véleményeit – elhatározták, hogy megmutatják néki a leveleket; a költségeket és könyveket pedig visszaadják és kifizetik néki.

Csütörtök, november 3.

Megnézték azoknak a könyveknek a jegyzékét, amelyeket a könyvkereskedőknél vettek a Servet-pör céljaira; 17 forint 9 sou-ra rúg az áruk, beleértve azt a forintot is, amit Sollier-nak kell fizetni az ügy egynémely dolgáért. Elhatározták, hogy mindezt Servet pénzéből fizetik ki.

Hétfő, december 11.

Arra vonatkozólag, amit Kálvin adott elő, hogy a német városok kívánságára szeretne Servet Mihály véleményeinek egyik-másikáról könyvet írni és azt kinyomatni, amit azonban engedély nélkül nem mert megtenni, s becsületére fogadja, nem foglal belé olyan dolgot, mely nem lenne Istennek tetsző és a város becsületére stb. – elhatározták, hogy megírhatja és megengedik a kinyomatását.