Servet Mihály könyveiből vett nézetek vagy tételek,
melyekről a genfi egyház lelkipásztorai azt állítják, hogy részint gonoszok és istenkáromlók, részint közönséges tévedésekkel és balgaságokkal teljesek, és összességükben véve Isten igéjével s az igaz egyház tanításával teljesen ellenkezők.
I. Mindazok, akik Isten lényegében háromságot hirdetnek, triteiták, igazi istentagadók: az Istent három részre osztják s azután összerakják. (1)Szerintük az Isten csak részleges, nem teljes: képzelt Istenek és ördögi csalódások. (A Háromságról I. könyv, 30. lap.) A következő lapon így szól: "Csukd le szemedet álomra, s magad előtt látod a te Háromságodat, mint három hamis álomképet". Végül arra a következtetésre jut, hogy a háromsághívők istentagadók. [Folytatás]
II. A zsidókat annyi tekintély támogatja, hogy a három részre osztott Istent, miként a mieink tanítják, méltán megbámulják. (A Háromságról. I. k. 34. l.) [Folytatás]
III. A test nélküli, valósággal megkülönböztetett istenség alkalmul szolgált Mohamednek arra, hogy Krisztust tagadja. (A Háromságról. I. k. 36. l.) [Folytatás]
IV. Az a három megkülönböztetett test nélküli dolog Isten egységével nem fér össze, az csak képzeleti háromság. (A Háromságról. I. k. 29. l.) [Folytatás]
V. Hogy gonosz tantételeit szépítse, elismeri az Istenben való személyi megkülönböztetést, de csak külső személyt fogad el, mely az Isten lényegében valósággal nincsen meg, miként A Háromságról III. k. 92. lapján mondja: "Az Ige kezdettől fogva eszmei ok (2) volt, amely már jelezte az embert, az Istennél lévő Igében már
(1) több részből összetéve.
(2) eszme.
megvolt Jézus Krisztusnak, a jövendő embernek példánya, személye, képmása, arca, képe, az embernek Istenben való képviselete". I. Dialógus 229. l.: az Ige és a Lélek között nincsen lényeges különbség. A Háromságról. V. k. 189. l.: az Istenben nem volt valóságos nemzés (generatio), avagy származtatás (spiratio). (1) [Folytatás]
VI. A személyeket összekeveri; világosan látjuk A Háromságról. II. k. 66. l., ahol így ír: "Maga a bölcsesség hajdan Ige és Lélek volt egyszerre, (2) mert nem volt lényeges különbség, a Lélek maga volt a bölcsesség. (3) És A Háromságról. V. k. 164. lapján az Ige és a Lélek egész titkát Krisztus ragyogó dicsőségének mondja.[Folytatás]
VII. Jóllehet tagadja a három személy között lévő lényeges különbséget Jézus Krisztus megtestesülése előtt, mindazonáltal azt hirdeti, hogy Krisztus annyi dicsőséggel volt ékesítve, (1) hogy nemcsak Istentől való Isten, hanem Isten, akitől más Isten származik. (A Hároms. V. k. 185. l.) [Folytatás]
VIII. Jézus Krisztus Isten Fia, amennyiben Isten nemzette szűz Mária méhében. És az nemcsak a Lélek erejénél fogva történt, hanem Isten a saját lényegéből nemzette őt. (A Hároms. I. k. 11. és 12. l.) Hasonlóképpen Kálvinhoz intézett I. és II. levelében. [Folytatás]
IX. Istennek a mennyből alászálló igéje most Krisztus teste, (5) úgy, hogy Krisztus teste a mennyből való. A Hároms. I. k. 17. és 18. l. és A Hároms. II. k. 73. l. Maga a Krisztus teste az istenség teste, az ő teste isteni, Isten teste mennyből való, Isten lényegéből született. Hasonlóképpen I. Dialog. 231. l.: Krisztus lelke Isten, Krisztus teste Isten, (6) Krisztusnak mind lelke, mind teste öröktől fogva megvolt az istenség lényegében. [Folytatás]
X. A Hároms. II. k. 77. lapján így szól: Krisztus testének és lelkének lényege az Ige és a Lélek istensége. Krisztus kezdettől fogva van mind testére, mind pedig lelkére nézve. És II. 87. l.: Krisztusnak nemcsak a lel-
(1) sem valóságos nemzés, sem Istentől való származtatás Jézus Krisztus megtestesüléséig.
(2) Az igében és a Lélekben.
(3) Ez az utolsó mondat hiányzik a francia szövegben.
(4) Az Atya megdicsőíté.
(5) Jézus Krisztus teste a földön.
(6) miként a lélek is Isten.
kében, hanem a testében is megvan a lényegi istenség. És A Hároms. V. k. 164. l.: Az Ige és a Lélek Isten volt. [Folytatás]
XI. Majd meg csúfot az Krisztus istenségéből, mikor őt akként nevezi Isten bölcsességének, erejének és dicsősége fényének, mintha csak valamelyes kiváló bölcsességnek és erőnek mondanók őt. (A Hároms. II. k. 87. l.) [Folytatás]
XII. Jézus Krisztus, mint ember, (1) kezdettől fogva Istennél volt saját személyében és lényegében. (A Hároms. II. k. 90. l.) Másutt meg Krisztusnak két személyt tulajdonít. (A Hároms. IV. k. 129. l.) [Folytatás]
XIII. Miután elismerte, hogy az Isten Igéje emberré lett, hozzáteszi, ez az Ige Krisztus magva volt. (A Hároms. IV. k. 145. l.) És hogy a Fiútól különböző valami. (A Hároms. I. k. 23. l.) Az Ige, mellyel a világ teremtetett, az ő kegyelméből származott, amiből az következik, hogy ő nem az az Ige. (A Hároms. II. k. 85. l.) Továbbá, hogy az Isten Igéje, Krisztusnak a Szűz méhében való természetes születésének harmatja volt, mint az állatok (2) nemzésének a magva. (A Hároms. II. k. 260. l.) Azonkívül: az Isten Fiát természetesen nemzette a Szentlélek az Ige által. (Az újjászületésről I. k. 355. l.) [Folytatás]
XIV. Maga az Isten Igéje Krisztus nemzésének a magva volt. Miként minden állat előbb a magvat veszi magába és csak azután szül, úgy vala Istenben is előbb az Ige magva és csak azután fogamzott Máriában a Fiú. (A Hároms. IV. k. 146. l.) Krisztus nemzésének atyai magva ugyanolyan hatású volt, mint aminő mibennünk az atya teremtett magva. (A Hároms. II. k. 254. l.) [Folytatás]
XV. Az Isten Lelkének a műve Krisztus teste, mivel az isteni Ige, mint Krisztus nemzése harmatjánál fogva ezekkel a földi elemekkel összevegyült, (2) és minthogy az ő lelkébe isteni és emberi lehelet adatott és eggyéolvadt, azért az ő lelkének egy a személyisége,
(1) Amennyiben ember.
(2) az állatok és az emberek.
(3) A francia szövegben hiányzik: ezekkel a teremtett elemekkel összevegyült.
mely a Szentlélek személyisége. (A Hároms. V. k. 165. l.) Azelőtt meg azt mondotta, hogy Krisztusban három elem van, az Atya lényegéből. (A Hároms. IV. k. 159. l.) [Folytatás]
XVI. Azért mondja ezt, hogy az apostol szavait megrontsa, (Zsid. 2. rész) aki azt tanítja, hogy Krisztus nem az angyalok természetét vette föl, hanem Ábrahám magvát, mert csak így szabadíthatott meg a haláltól. (A Hároms. II. k. 90. l.) [Folytatás]
XVII. Isten a Szentlélek atyja. Ez nem egyéb a személyek összekeverésénél, melyeket ő is csak költ. (A Hároms. V. k. 187. l.) [Folytatás]
XVIII. A "személy" szóval csak játszik, mert azt állítja, hogy csak egy személyi (1) képmás van és ez Krisztus személye az Istenben, mely az angyalokkal is közöltetett. (A Hároms. III. k. 102. l.) [Folytatás]
XIX. A szülőktől három elemet kapunk, (2) mind Krisztus, mind mi: A földi anyagot az anyától nyerjük, Krisztus is, mi is. Ebből az következik, hogy az ő teste nem hasonló a mienkhez, azaz: nem válthatott meg bennünket. (A Hároms. II. k. 250. l.) Bővebben kifejti ezt A Hároms. V. k. 194. l., ahol azt mondja, hogy bennünk csak teremtett elemek vannak, Krisztusban pedig teremtett és nem teremtett elemek és Isten Lelkének a lényege, mely a testtel lényegileg közöltetett. [Folytatás]
XX. Az a szüzet megárnyékoló mennyei harmat, az ő magvába és vérébe elvegyülve, Istenné változtatta át az emberi anyagot. (A Hároms. II. k. 263. l.) [Folytatás]
XXI. A két természetet összekeverve, azt mondja, hogy Krisztusban a teremtett és nem teremtett fény egy világosság, s hogy Krisztus egy lényegű lelke az isteni Lélekből és az emberi lélekből áll. (A Hároms. II. k. 268. l.) Tehát a test lényege és az Ige lényege egy lényeg. (A következő lapon.) Végre arra a következtetésre jut, hogy Krisztus testében van az Ige lényege testileg, az élő (2) Isteni Lélek pedig lényegileg és így valóban mennyből való, Isten lényegéből, az Ige teste, Isten teste, melynek örök élete (4) van. (A Hároms. II. Dial. 271. l.) [Folytatás]
(1) A franciában hiányzik: személyi.
(2) Testünk négy elemből áll, hármat az atyától nyerünk, egyet az anyától, Krisztus teste három elemből van, kettő isteni Atyjától és csak egy van anyjától.
(3) A franciában hiányzik: az élő.
(4) lényege.
XXII. Minthogy Krisztusban isteni és emberi elem van, nem mondhatjuk teremtménynek, hanem a teremtmények részestársának. (A Hároms. II. Dialogus, 272. l.) [Folytatás]
XXIII. Ugyanaz az istenség, mely az Atyában van, a Fiúval, Jézus Krisztussal is közöltetett, közvetlenül és testileg. Azután az ő közvetítésével az angyali szellemek szolgálata által lelkileg az apostolokkal is közöltetett. De csak egyedül Krisztusban van meg természettől az istenség testileg és lelkileg, ő ád azután másoknak szent és lényeges életerőt. (A Hároms. II. k. 22. l.) [Folytatás]
XXIV. Amint az Ige leszállott Krisztus testébe, úgy szállott le a Szentlélek az apostolok lelkébe. (A Hároms. II. Dial. 264. l.) [Folytatás]
XXV. A személyeket összekeverve ekként szól: Természettől fogva és önként volt a logos eszmei ok és okozat, Krisztus ragyogása az Istennél, Krisztus Lelke az Istennél, az ő fényessége az Istennél van, amiből az következik, hogy nem volt lényeg, minthogy csak ábrázolása volt annak a dolognak, amely még nem volt meg, és közben a Lélektől nem különbözik. (A Hároms. I. Dial. 208. l.) [Folytatás]
XXVI. Krisztus eljövetele előtt a Lélek személyisége nem volt látható. (A Hároms. V. k. 197. l.) Ebből az következik, hogy nem volt személy, mert a személy látható, ezt mondja maga is könyveiben és válaszaiban. I. Dialógus 217. l.: Az Isten Lelke árnyék (1) volt a világ teremtésénél. [Folytatás]
XXVII. Krisztusnak ő ilyen örökkévalóságot tulajdonít : "Miként most – mondja ő – minden dolog Istenben van, úgy voltak őbenne, ugyanabban a rendben, (2) a teremtés előtt is és mindenek előtt vala Krisztus". Ismét: Isten örök bölcsessége szerint testi és látható Fiút választott magának öröktől fogva, s magát láthatóvá teszi az Ige által. (A Hároms. I. Dial. 205.) [Folytatás]
XXVIII. Krisztus halandó testében (3) még nem nyerte el az új lelket, csak föltámadása után. (A Hároms. V. k. 185. l. és V. k. 195. l.) Krisztus föltámadása előtt még nem kapta meg Isten egész dicsőségét, csak azután vette az
(1) mint az árnyék.
(2) A franciában hiányzik: ugyanabban a rendben.
(3) a földön.
lelket. Az Ige és a Lélek egész dicsősége személyileg csakis Krisztusban van meg. A Hároms. I. Dial. 231. lapján azt írja: Isten úgy lehelt Krisztusra, miként a Szentlelket mireánk leheli, és úgy lehelte azután – más értelemben – az egész istenséget is, a föltámadásban (1) az előbbi lelket megújítá, új Lelket adván, melyet a Jordánnál adott Lélek ábrázolt. [Folytatás]
XXIX. Isten lényegében részek és szétosztások vannak, de nem úgy, mint a teremtett dolgokban. A lélek szétosztásában (2) kinek-kinek (3) a része maga az Isten. (A Hároms. III. k. 121. l.) Továbbá azt tanítja, hogy a mi lelkünk lényegileg öröktől fogva van, mind egylényegűek és örökkévalók. (4) (A Hároms. I. Dial. 226. l.) És mégis másutt meg azt állítja, hogy a lelket, mely bennünket megvilágít, ki lehet oltani. (Az újjászületésről IV. k. 555. l.) [Folytatás]
XXX. Kezdettől fogva mindnyájunkban benn van az istenség lelke, Isten leheletéből. (I. Dial. 138. l.) [Folytatás]
XXXI. Ha a törvény itt-ott említi, hogy valakiben az Isten lelke van, ott nem az újjászületés Szentlelkét kell érteni. (A Hároms. V. k. 192. l.) [Folytatás]
XXXII. A zsidók hajdan az angyalokat istenek gyanánt imádták, (A Hároms. V. k. 184. l.) akiket az ő istenüknek nevez (a következő lapon). I. Dial. 218. lapján azt mondja: a törvény idejében sohasem imádták helyesen az Istent, hanem az angyalokat, akik Krisztust ábrázolták. Ábrahám is annak hitt, aki Krisztust ábrázolta. (A következő lapon.) [Folytatás]
XXXIII. Jóllehet azt vallja, hogy Krisztus, vagy az Ige nem volt kezdettől fogva valóságos személy, mégis azt erősíti, hogy az angyalok és a választottak valósággal az Istenben voltak kezdettől fogva. (A Hároms. IV. k. 135. l.) [Folytatás]
XXXIV. Minden teremtmény lényegileg istenség. (I. Dial. 213. l.) [Folytatás]
XXXV. Miután a lélek lényegéről sok esztelenséget, ferde és ártalmas hazugságot összehordott, (I. Dial. 220-225. l.) végre azt következteti, hogy a lélek Isten-
(1) A franciában hiányzik: a föltámadásban.
(2) Amint Isten szétosztja saját lényegét.
(3) mindenkinek, aki benne részesül.
(4) az Istennel.
ből, az ő lényegéből való. Továbbá, hogy a teremtett lehelet az istenséggel együtt oltódik belé és hogy új lehelés folytán a Szentlélek által az Istennel egy világossággá olvad össze. [Folytatás]
XXXVI. Jóllehet a lélek nem Isten, de Istenné válik a Lélek által, aki maga az Isten, úgy, hogy a mi lelkünk és Krisztus Szentlelke egy és ugyanaz az alaplényeg, miként az Igével egybe van kapcsolva a test. A teremtett és nem teremtett dolgok a mi lelkünk és a lélek a lényegébe összefolynak. (A Hároms. V. k. 181. és 182. l.) [Folytatás]
XXXVII. Rémítő istenkáromlásokat írt össze és terjesztett a gyermekkeresztség ellen, mint az újjászületésről írt négy könyvében olvashatjuk, különösen pedig a végén az 576. lapon. Továbbá, hogy a huszadik életév előtt nem követhető el halálos bűn. (1) [Folytatás]
XXXVIII. A lélek a bűn által halandóvá lett, miként a test halandó; de nem semmisül meg, miként a test sem. De meghal, mert elhagyja a földi életet és a pokolban gyötrődik, (2) amit nemigen nevezhetünk életnek. (Az újjászületésről. IV. k. 551. l.) Végül arra a következtetésre jut, hogy az újjászületetteknek más lelkük van, mint azelőtt, mert a lényeg megújult és mert új istenség járult hozzá. (A következő lapon.) [Folytatás]
Servet Mihály felelete Kálvin János cikkeire. (3)
Kálvin már akkora tekintélyt tulajdonít magának, hogy a sorbonne-i mesterek módjára cikkeket ír és mindent kénye-kedve szerint kárhoztat, anélkül, hogy az Írásból megokadatolná. Engem vagy nem ért meg, vagy ravaszul félremagyaráz. Azért kénytelen vagyok célomat röviden előadni, érveimet fölsorolni‚ mielőtt egyes cikkeire válaszolnék.
Az volt egyedüli célom, bebizonyítani, hogy ez a név: "Fiú," az Írásban tulajdonképpen az ember fiának tulajdoníttatik, éspedig minden esetben, éppen úgy, amint a Jézus vagy a Krisztus nevezet. Ennek bebizo-
(1) Poupin Ábelnek, az egyház igehirdetőjének írt egy levelet, melyben rettenetesen szidja azt a hitet, melyet Genfben vallanak és prédikálnak.
(2) a sírban.
(3) Servetnek a genfi levéltárban őrzött kéziratából.
nyítására idéztem a Szentírás összes helyeit, ahol a "Fiú" név előfordul, mely mindig az ember fiát jelöli. Mondom, nincsen olyan hely az evangéliumokban, mely ezt a szót: "Fiú," nem az ember fia értelmében használja. Ha tehát az Írás ekként használja, nekünk sem szabad másképpen használni.
Azt mondám, hogy az istenségben lévő második személyt hajdan személynek mondták, azért, mert az ember Jézus Krisztusnak személyes képviselete volt, aki már hajdan az Istenben megvolt és magában az istenségben láthatóan tündöklött. Minthogy azonban a személynek ez az értelme Kálvin előtt ismeretlen, s mivel e körül forog az egész dolog, az egyház régi tanítóitól fogok idézni.
Tertulliánusból
I. Tertulliánus első helye, Marcion ellen írt II. k. 200. és 201. l., ahol azt mondja, hogy Isten régente emberi érzéseket és érzelmeket vett föl, emberi formában, emberi viszonyok között forgolódott, az ember mivoltához alkalmazkodott. És éppen ő volt az istenségben látható Krisztus. Mert azt valljuk, – mondja ő –, hogy Krisztus mindig az Atya Isten nevében cselekedett, ő jelent meg kezdetben, ő társalkodott a pátriárkákkal és prófétákkal. Majd meg: Arra rendelte Krisztust az ő Atyja, hogy mindjárt kezdetben megtudja azt, hogy ember és hogy mindig az is marad. És a 201. lap elején: "Az Istent láthatatlannak hirdető Írás azt tanítja, hogy az Atyát nem lehet látni, akinek méltóságában és nevében (1) jelent meg előttünk az Istennek Fia, aki maga az Isten vala. Itten Krisztust mi is Krisztus személyében vesszük". (2) Azt állítja, hogy személynek azért mondták, mert hajdan Krisztus személyét látták és így ő a személyes Fiú. [Folytatás]
II. Második hely a Zsidók ellen írt könyvének 138. lapján: "Aki Mózeshez szólott, az maga Isten Fia volt, aki mindig látható volt, mert az Atya Istent soha se látta senki se". Látjuk tehát, hogy az Isten Fia jelent
(1) akinek nevében az Isten Fiát látták.
(2) Krisztust személynek vesszük magunkra való tekintettel.
meg s ő beszélt Mózessel. Tehát a Fiú volt akkor látható, az ember-Jézus Krisztus. [Folytatás]
III. Harmadik hely "A test feltámadása". 41. l., mely Ádám testét a föld porából formáltnak, az Isten képére s hasonlóságára, azaz Krisztus ábrázatára teremtettnek mondja, akinek már megvolt ez az ábrázatja az Istenben. "Amit Isten megteremtett – mondja ő – Istennek, ti. Krisztusnak ábrázatjára alkotta, ki mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő". Tertulliánus, Pálnak a filippibeliekhez írt levele második részéből idéz, mely azt mondja, hogy Krisztus Isten formájában és hasonlóságában volt, ugyanabban a formában és hasonlóságban, melyre Ádám teste alkottatott. Tehát Krisztus ábrázatja és személye látható volt, mert már akkor tündökölt az Istenben. [Folytatás]
IV. Negyedik hely Marcion ellen írt V. k. 335. és 336. l. Krisztus személyében ki mondotta: "Legyen világosság!?" A világ megvilágosításánál ki mondotta Krisztusnak: "Légy a pogányok világossága!?" "Megmutattad, Uram, a te orcádnak világát minékünk" – mondja (1) – Isten orcája Krisztus, Isten személye Krisztus. Ezt a személyt az apostol Isten hasonlóságának mondja. Tehát Krisztus volt a teremtő személye, aki mondá: "Legyen világosság!" Így beszél ő. Hányszor említi a "személy" szót! És mit ért "személy" alatt! Krisztus ábrázatát, aki már a teremtésnél tündökölt személyileg, és ő mondá a teremtő szavakat. Magyarázza továbbá az apostolnak a kolossébeliekhez írt sorait (I. rész), Isten ábrázatjának nevezi Krisztus isteni képét, mely az Istenben tündöklött. [Folytatás]
V. Ötödik hely ugyanannak a könyvnek 351. l., mely így hangzik: A láthatatlan Isten ábrázatának mondja Krisztust az apostol, de mi Krisztus Atyját láthatatlannak mondjuk, tudván, hogy a Fiút mindig látjuk az Isten nevében, mint az ő hasonmását s így a látható és láthatatlan Isten között való különbség eltűnik. Nagyon szép a következő hely, amely azt tanítja, hogy az Isten lényegében nincsen meg az Atya és Fiú való-
(1) Dániel.
ságos megkülönböztetése, mint két láthatatlan dolog, miként a triteiták állítják, hanem csak személyi különbség van a láthatatlan Atya és a látható Fiú között. (Praxeas ellen, 418., 419., 420., 429. és világosabban 430., 431. l.) [Folytatás]
VI. Hatodik hely ugyanabban a könyvben, 353., 354. l.: Isten formájában vala Krisztus. Másutt meg az apostol a láthatatlan Isten képmásának mondja Krisztust, annál az oknál fogva, mert Isten formájában van. Isten és ember képmása volt tehát, Istenben tündökölve és embert képviselve. Arany szavak, megérdemlik, hogy mindig emlékezetünkben maradjanak. [Folytatás]
VII. Hetedik hely "Praxeas ellen", 422. és 423. l.: Azt vallom, – mondja – hogy az Ige valami lényeg, a Lélekkel olyan kapcsolatban, hogy valami dolog és személy látható legyen. Azt mondja tehát, hogy az Ige valamit jelez, képvisel, de nem úgy, hogy az valami üres dolog legyen. Mi a levegőbe beszélünk, azért az igénk el is enyészik, de az Isten igéje magára az istenségre van építve és jelentősége meg is marad. Továbbá azt tanítja, hogy itt a probolé szó nem jelenti egy dolognak a másikból való létrehozását: tehát itt nem két dolog valóságos megkülönböztetéséről van szó, hanem magának az Atyának istenségében van a létrehozás, az Igének teremtése és a formai rendelkezés. Innen származik – úgymond – a Háromság életrendje (oeconomia), felosztottsága vagy berendezése, annyi néven, ahányat az Isten akart. 419. l. [Folytatás]
VIII. Nyolcadik hely "Krisztus testéről" szóló könyv, 15. l., ahol az Ige emberi személyének bebizonyítására három érvet hoz fel: az angyalokról, a Szentlélekről és a lélekről. Az első érv így hangzik: "Te, Marcion, olvastad és hitted, hogy az angyalok a teremtőnek emberi ábrázatát viselték, éspedig annyira, hogy Ábrahám a lábukat is megmosta (1Móz 18); az ő kezük mentette meg Lótot a sodomabeliektől (I. Móz. 19), az angyal az emberrel tusakodott (1Móz 32). Ha ezt az alsóbb rendű angyalok megtehették, annál inkább megteheti azt az Isten Igéje. Ugyanezt ismétli a 89. lapon. [Folytatás]
IX. Kilencedik hely ugyanaz a könyv, 16. l., ahol az evangéliumot idézi, hogy a Szentlélek testi formában testi ábrázatban, testi alakban szállott le Krisztusra és
azt tanítja, hogy a Szentlélek lényegében megvolt a test tömörsége. Tehát éppen úgy az Igében is Tertulliánus szerint test alatt látható lényeget kell érteni. [Folytatás]
X. Tizedik hely ugyanott, 19. l., ahol ismétli az angyalokról mondottakat, mondván: az angyalok között Jézus Krisztus, az Úr is megjelent Ábrahámnak (1Móz 18). Maga Krisztus már akkor elkezdett szólani, szabadítani és ítélni, valóságos emberi formában, mely nem volt látszólagos. [Folytatás]
XI. Tizenegyedik hely ugyanaz a könyv, 24. l., ahol a lélekről érvel, mely bár szellemi lényeg, mindazonáltal a test formáját veszi fel és emberi formáját a testtől való elválása után is megtartja. Tehát az Isten Igéje is bírhatott ilyen formával. [Folytatás]
XII. Tizenkettedik hely ugyanaz a könyv 29. l., 15. sor: az ember-Krisztust maga az Isten hozta létre, a 33. sorban: az Atya magvából van az Isten Fia. Ezt a két állítást nagy vétkemül rója föl Kálvin. Kiabál ellenem, de semmit se bizonyít. Csak tudatlanságát árulja el és nyíltan bizonyságot tesz arról, hogy Tertulliánust soha se olvasta. Az Atya magvának hívja Irenaeus is. (IV. k. 51. rész, 262. l.) [Folytatás]
XIII. Tizenharmadik hely ugyanaz a könyv. 32. és 34. l.: Maga az ember, aki a méhnek gyümölcse, Isai törzsökéből való virág- és vesszőszál, elsőszülött férfiúmag, ez maga az Isten tulajdonképpeni Fia, aki egyszersmind Mária fia is. Ugyanazt mondja 109., 245., 246. l. [Folytatás]
XIV. Tizennegyedik hely "A test feltámadásáról", 43. l.: a lélek úgy végzi életműködését a test által, hogy ettől megválnia annyi, mintha meghalna. Ezt mondtam én is, amiért Kálvin hazugul azt fogta rám, hogy én a lelkeket halandóknak hirdetem, ámbár én itt és másutt is százszor és ezerszer éppen az ellenkezőt tanítottam. [Folytatás]
XV. Tizenötödik hely ugyanaz a könyv 71. l., hol Pált idézi, mondván, hogy mi az Isten dicsőségét, az Isten igaz világosságát Jézus Krisztusról ismerjük meg; erről én bőven értekeztem a Háromságról írt művem harmadik könyvében. Kálvin azonban nem akarja így látni az Istent, s vakságában örökre megmarad. Az istenségnek Jézus Krisztus ábrázatjáról való meglátását Ter-
tulliánus Krisztus saját szavaiból bizonyítja be. (Praxeas ellen, 436. l.)
Az ember-Krisztus látható személyéről és formájáról még nagyon sok helyütt olvashatunk Tertulliánusban, pl. 212., 213., 219., 228., 229., 327., 331., 430., 431., 432., 438. l. Maga az ember-Krisztus járt-kelt a paradicsomban, beszélt színről-színre Ádámmal. Ő zárta be Noé bárkáját. Ő szállott le emberi formában a babiloni toronyépítők megítélésére, Ábrahámmal való beszélgetésre és a sodomabeliek elpusztítására. Őt látta Jákób és Mózes a csipkebokorban. Ő jelent meg negyediknek a babiloni égő kemencében, ahol ábrázatját az Írás az Isten fiáéhoz hasonlónak mondja. (Dániel 3.) Ezeket és más dolgokat idéz még Tertulliánus a 431. és 432. l. [Folytatás]
XVI. Még csak egy helyet hozok fel, ahol szépen megláthatjuk Krisztusnak hajdan és most ugyanazonos ábrázatját. Praxeas ellen a 428. és 429. l. és Marcion ellen 272. l. Mózes 2. könyvének 33. részéből azt a helyet idézi Tertulliánus, mikor Mózes az elrejtőző Isten ábrázatját óhajtá meglátni. Akkor nem láthatta meg Mózes, de meglátta Krisztus eljövetele után fenn a hegyen Krisztus fényes megdicsőülése alkalmával (Máté 17.), Krisztus tehát teljesíté óhaját, miként Irenaeus mondja, IV. könyv, 37. l. és Tertull. 272. l. Ugyanazt az ábrázatját értjük Krisztusnak, amilyen most az égben ragyog, amilyen megdicsőülése alkalmával látszott (Máté 17.), amilyennek Pál (Csel. 9.) és János (Jel. 1.) látták. Ha emberségét el lehetne választani attól a fénytől, az Isten fénye azért csak megmaradna az emberi formában, így tehát Istenben öröktől fogva tündöklik.
Az isteni forma soha se szenvedett változást. De most térjünk már Irenaeusra.
Irenaeusból vett helyek, az Ige emberi személyéről.
I. Első hely IV. könyv, 17. rész, 216. és 217. l., ahol Irenaeus így tanít: a zsidók nem tudták azt, hogy aki Ábrahámmal, Áronnal és Mózessel emberi formában beszélt, az az Isten Fia, Isten Igéje, maga Jézus volt, aki az embert a saját képére alkotá, aki maga is Isten képét viselé. Az Ige emberi személyét tehát a legvilágosabban tanítja Irenaeus, emberi ábrázatját, amely-
nek képére és hasonlatóságára teremtetett Ádám teste. (268. l.)
Továbbá azt tanítja, hogy az Igének isteni ábrázatja volt, mely Ige és Lélek volt egyszerre, minden lényeges különbségtétel nélkül, mert az Isten szellemi lényegébe be volt vésve az Ige ábrázata, mint föntebb már Tertulliánus is említé, s melyhez nagyon hasonlót hirdet Irenaeus is. [Folytatás]
II. Irenaeus második helye ugyanaz a könyv, 15. rész, 215. l.: Ábrahám maga is tudta, – mert az Ige megtanítá –, hogy a jövendő ember Isten fia. Hallod-e, Kálvin, az Ige az embert képviseli? Ahol csak szó esik az Igéről, ott mindig mint képviselet szerepel. Az igének is az a föladata, hogy valamit megmondjon, közöljön. Mikor tehát János ekként szól: "Kezdetben vala amaz Ige", azt úgy kell érteni, hogy az az Ige az istenségben Jézus Krisztust jelenti. [Folytatás]
III. Harmadik hely ugyanaz a könyv, 8. rész, 211. l., ahol az apostolok valamelyik tanítványát idézi, aki azt mondotta, hogy a megmérhetetlen Atyát hajdan a Fiúban megmérték, majd meg: a láthatatlan Atyát meglátták a Fiúban. Mert az atyai fény megmérhetetlenségében és láthatatlanságában jelent meg a Fiú látható formája, mely csak bizonyos mértéket töltött be. Így tehát a magában véve megmérhetetlen Atya a Fiúban megméretett, valamint a magában véve láthatatlan Atya az Igében láthatóvá lett. [Folytatás]
IV. Negyedik hely ugyanaz a könyv, 37. rész, 242. és 243. l. Ézsaiás 6. részéből idéz: "Láttam szememmel a seregeknek Urát". Látták, hogy az Istennek ember-fia az emberekkel társalgott. És azután: az Ige beszélt Mózessel, színről-színre, mint mikor valaki a barátjával beszél. Azután azt említi föl, hogy Mózes szerette volna látni őt, akit később meg is látott a megdicsőülés alkalmával a hegy tetején. Krisztusnak mindig ugyanaz volt az ábrázatja, amelyben az Istent látták és ma is látják. [Folytatás]
V. Ötödik hely V. könyv, 298. l.: Ádám teste a föld porából teremtetett az Isten képére és hasonlóságára, azért, mert már Krisztus az Isten képe és formája volt, mint Tertulliánus is mondja. [Folytatás]
VI. Hatodik hely I. könyv, 2. rész, 20. l.: az egyház
ezt a prédikációt hallotta az apostolok ajkáról: Egy mindenható Atya Isten van, és egy Fia, Jézus Krisztus, aki szűztől született. Ha tehát valóban a szűztől született, akkor valóban fia a szűznek. Hozzá teszi még: hogy a láthatatlan Atya fia, hogy látható Fiú. [Folytatás]
VII. Hetedik hely II. könyv, 18. rész, 84. l. és 47. rész, 117. l.: Isten az egész Ige (logos) és az egész Lélek, nincs köztük lényeges különbség. Világosabban mondja 48. rész, 118. l.: a Logos maga az Atya. 56. rész, 126. l.: az Atya teremtett mindeneket az Ige által, azaz: önmaga által. I. könyv, 19. rész, 41. l., IV. könyv, 2. rész, 66. l. és IV. könyv, 52. rész, 263. l.: az Atya nem teremtett az Ige által, mint valami más dolog által, hanem ő maga mondá: "Legyen!", és lett. Azt mondja Irenaeus, hogy ezt az apostolok tanítványaitól tanulta így. [Folytatás]
VIII. Nyolcadik hely II. könyv, 10. rész, 76. l.: az Igéről és a Lélekről szóló szentírási részek nem egymástól megkülönböztetett dolgokra vonatkoznak, hanem Isten intézkedéseire. Ugyanaz a könyv, 47. rész, 115. l.: az Ige és a Lélek az élő Isten titka és intézkedése, aki magában és magától van. Nem származtak, mint a sugarak a napból, mert ez részekre osztaná az Istent, mint a II. könyv, 17. rész, 82. l. mondja. [Folytatás]
IX. Kilencedik hely II. könyv, 6. r., 143. és 144. l.: Az Isten Fia hajdan Ábrahámnak és sok másnak is megjelent. Maga Krisztus adta a törvényt Mózesnek, IV. könyv, 3. r., 208. és 259. l. Hogyan lehetne Krisztus a törvény vége, – mondja – ha nem volna a kezdete is? 224. l. Ábrahám járt-kelt az Igével, s benne meglátta a Krisztust, IV. könyv, 12. r., 212. l. Jákób magát az Igét látta. IV. k, 23. r., 221. l. Hajdan az Ige emberi alakban érintkezett, IV. k., 26. r., 224. l. és 27. r., 227. l. Maga az Ige, az ember-Jézus, Isten személyes Fia jelent meg a babiloni égő kemencében, őt látta Dániel is az ég fellegeiben, IV. k., 37. r., 244. l. Ugyancsak ő beszélt Ádámmal a paradicsomban, V. k., 314. l. Tehát az Igében látható személy és igaz személyiség volt, mely soha se változott, hanem mindig ugyanaz maradt. [Folytatás]
X. Tizedik hely IV. k., 33. r., 235. l. Jézus Krisztus neve az Atya saját neve, az ő ábrázatja az Atya ábrázatja. Ha valamely király megfesteti magának fia
arcképét, joggal mondhatja, hogy az a saját és a fia arcképe, mert a fiáé, és mert ő csináltatta a képet. Ugyanazt tanítja Krisztus és Isten képéről, amit Tertulliánus, látjuk tehát, hogy Irenaeus ebben a kérdésben teljesen megegyezik Tertulliánussal, de Kelemen is, sőt maga Péter is. Halljuk tehát őket! [Folytatás]
Péter apostoltól és az ő tanítványától, Kelementől vett helyek. [Folytatás]
I. Első hely: Kelemen I. könyvének 14. és 15. l., ahol Péter apostol így szól: Minthogy Ábrahám a dolgok végső okát kívánta meglátni, megjelent neki Jézus Krisztus, az igazi próféta, és megmutatott neki mindent, amit csak kívánt. Miután mindenre jól és elegendőképpen megtanította, visszatért ismét láthatatlan helyére Jézus, az igazi próféta. Ki akar még több bizonyságot? Nemde az Isten Igéje volt az, aki Ábrahámnak megjelent? A személyes Fiú, az ember Jézus Krisztus.
II. Második hely: ugyancsak a 15. l. Midőn a zsidókat szorongatták, megjelent Mózesnek Jézus, az igazi próféta, az egyiptomiakat égi büntetésekkel sújtotta s kivezette az Isten népét Egyiptomból.
III. Harmadik hely: ugyanaz a könyv, 21. l., ahol Péter ezt mondja: Krisztus, aki kezdettől fogva és mindig vala, a kegyeseknek, bár titkos módon, nemzedékeken keresztül mindig oltalmára volt, főképpen azoknak, akik várták s akiknek gyakran meg is jelent.
IV. Negyedik hely: II. könyv, 37. l., ahol Péter Krisztusról, az igazi prófétáról ezeket mondja: Az az igazi próféta a világ kezdetétől fogva halad a századokon át, a nyugalomra siet, közben-közben megjelenik és javít.
V. Ötödik hely: IV. könyv, 78. l. Péter így szól: Mikor Isten az embert a saját képére és hasonlóságára megteremté, művére bizonyos leheletet, istenségének illatát lehelte. Azt tanítja, hogy a test képe megvan Istenben. Simon mágus és annak tanítványai ellenében azt tanítja Péter, hogy belénk van oltva az istenség, és ennél fogva némi szabad akaratunk van. Tertulliánus, Marcion ellen írt II. könyv, 181. l., azt állítja, hogy Isten az ő lényegét közli velünk, éspedig a lélek útján. És a
182. lapon azt tanítja, hogy az embernek azért van szabad akarata, mert rajta van az Isten lehelete, aki szabad és maga Ura. Ugyanazt hirdeti a 185. és 420. lapon. Éppen úgy tanít Irenaeus is, aki a mágusokkal (1) szemben a szabad akaratot védelmezi. A keresztyének közül senki se tanított másképpen, csak Kálvin mágus.
Hátra van még, hogy Kálvin cikkeire feleljek.
Már a címen is csodálkozva látjuk ennek az embernek az arcátlanságát, aki magát igazhitűnek mondja, pedig a Simon mágus tanítványa, amint Apologiámban világosan bebizonyítottam. Ki mondja igazhitűnek az egyháznak azt a szolgáját, aki bűnvádló és gyilkos?
[Előzmény] I. Az első cikkre már többször válaszoltam, és az idézett szerzők világosan megmondják, hogy magában az Isten lényegében és egységében nincsen három láthatatlan dolog valósággal megkülönböztetve, csak a láthatatlan Atyának és a látható Fiúnak van személyes megkülönböztetése. Ebben a második esetben hihetjük csak szentül a Háromságot, az első esetben azonban nem. [Folytatás]
II., III., IV. A másodikra, harmadikra és negyedikre hasonlóképpen válaszolok. Amit Mohamedről mondasz, a törökök ma is megerősítik, hogy az részben igaz. [Folytatás]
[Előzmény] V. Az ötödikre vonatkozólag: a Fiú személyiségét az Istenben mindig elismertem, külsőleg és belsőleg. De te önmagadnak mondasz ellen, mert ha az ok eszmei volt, akkor már belső volt. Nem tudod, mit beszélsz. Amit a valóságos megkülönböztetésről mondasz, azt én sem tagadom és be is bizonyítottam. Kérlek, olvasd el szorgalmasan az általam megjelölt helyeket, s imádkozzál keresztyén ember módjára, hogy az igazság megnyíljék előtted. [Folytatás]
[Előzmény] VI. A hatodikra: nem lehet összekeverni azt, ami nincs elválasztva. Irenaeus is Szentléleknek magyarázza a bölcsességet, IV. könyv, 17. és 37. rész, és Tertulliánus Krisztus testéről szóló könyvében, Hermogenes ellen és Praxeas ellen, 442. l. Salamon is Szentlelket ért az alatt a bölcsesség alatt, amelyet Istentől nyert. Ugyanazt tanítja
(1) a manicheusokkal szemben.
a Prédikátor, Baruch, a Bölcsesség Könyve, miként a hozzád intézett 8. levelemben idéztem. Azt állítom, hogy az Ige és a Lélek egész titka Krisztus dicsőségére volt, mert benne van az Ige és Lélek egész teljessége. Ó, te szerencsétlen, azt kárhoztatod, amit nem értesz! [Folytatás]
[Előzmény] VII. Azt mondom, hogy Isten különbözik a Krisztustól, az istenség más módja. De hozzátettem: ha azonban tégedet bántana ez a beszédmód, mondd: az istenség más személye. Miért veted hát szememre azt, amit én már egyszer kijavítottam? Mondhatom, nagyon igazságos vagy! [Folytatás]
[Előzmény] VIII. Nemde annak a fiai vagyunk, aki bennünket nemzett? Azt mondom, hogy Isten az ő fiát lényegéből öröktől fogva nemzette. Azért azt mondjuk róla, hogy ő természet szerint Istentől van. [Folytatás]
[Előzmény] IX. Az Ige most a személyi egységnél fogva Krisztus teste. Azt állítom, hogy Krisztus teste mennyből az istenség lényege szerint való, magát a testet mennyből alászálló mannának mondjuk. A többit az én értelmezésem szerint megengedem. Szerencsétlen koldus, nem ismered az alapigazságot, a hitet, melytől megigazulásodat remélheted! [Folytatás]
[Előzmény] X. Lényegnek azt mondjuk, aminél fogva valami létezik. Nem szégyelled magadat, tagadsz, de nem bizonyítasz? Azt hiszed, hogy kutyaugatásodtól megsiketülnek a bírák? [Folytatás]
[Előzmény] XI. Gonosz vagy, és azt a helyet hamisan idézed. Nem úgy szóltam, amint te rámfogod. [Folytatás]
[Előzmény] XII. Az első rész teljesen igaz, bárcsak megértenéd! Krisztus magában véve egy személy, de benne van a Szentlélek, aki szintén személy. [Folytatás]
[Előzmény] XIII. A magvat úgy veszem, mint Tertulliánus XII. helye, Irenaeust is idéztem, és Philo is úgy tanít I. Dialogus, 201. l. Tehát rágalmad hiábavaló. Az általad idézett helyen (23. l.) az Ige az égből alászálló szó helyett mondatik, mely akképpen hangzott: "ez az én Fiam". Te azt a helyet nem olvastad, nem is értetted meg, azért hiába idézted. Ki ne látná be, hogy az Ige istensége valósággal más valami, mint az ember fia? A többit magam is megengedem. [Folytatás]
[Előzmény]XIV. Az egészet aláírom, mert az istenség a
mag szerepét vállalta, amint az első dialógusban kifejtem, 201. l. [Folytatás]
[Előzmény] XV. Megengedem, ha az utolsót az atyai elemekről érted; azoknak az Istenben levő eszmei okáról van szó. [Folytatás]
[Előzmény] XVI. Én nem rontok meg semmit se, hanem mind a két magyarázatot elfogadom. Te mindent rosszul idézel és tanítasz. [Folytatás]
[Előzmény] XVII. A te eszed zavaros, mert nem tudod megérteni az igazságot: én metaforáról beszélek. [Folytatás]
[Előzmény] XVIII. A személyről szóló szerzőket már idéztem, én a szavakkal éppenséggel nem játszom, saját értelmükben veszem a szavakat, melyekkel te rútul visszaélsz. [Folytatás]
[Előzmény] XIX. Krisztus teste hasonló a mienkhez, kivéve a bűnt, és hogy az ő teste az istenség részese. [Folytatás]
[Előzmény] XX. Az átváltozás itt megdicsőülés és felmagasztaltatás. [Folytatás]
[Előzmény] XXI. Aki Istenhez ragaszkodik, az vele egy lélek. Hát összekeverés az, ha kettő eggyéolvad? Hát a test és a lélek össze van keverve, mikor egy embert képeznek? Szerencsétlen, még a legelemibb dolgokat sem érted! [Folytatás]
[Előzmény] XXII. Hát mi rossz van abban? [Folytatás]
[Előzmény] XXIII. Igaz. [Folytatás]
[Előzmény] XXIV. Bizonyos értelemben, kívül-belül, bizonyos hasonlóságról van szó, amint ki is fejtettem. [Folytatás]
[Előzmény] XXV. Te önmagadat zavarod össze, mert nem érted, mit beszélsz, mintha az, ami Istenben személyileg megvan, nem volna igazi lényeg. [Folytatás]
[Előzmény] XXVI. A személy az igében látható személyiség, a lélekben pedig fölfogható személyiség. [Folytatás]
[Előzmény] XXVII. Minden rendén van, csak a te eszed nincsen rendén. [Folytatás]
[Előzmény] XXVIII. Mind igaz, csak értsd meg teljesen. [Folytatás]
[Előzmény] XXIX. Majdnem mind igaz, kivéve azt, hogy az Isten lelkét magában véve nem lehet kioltani, de bennünk bizonyos módon kioltható, mert mikor meghalunk, eltűnik belőlünk. [Folytatás]
[Előzmény] XXX. Nagyon is igaz, de te szerencsétlen, téged Simon mágus becsapott, s azért nem érted ezt, hogy mikor az akarat szolgaságát hirdeted, bennünket fatus-
kóknak és köveknek tekintesz. Lásd Kelemen és Péter végső szavait. [Folytatás]
[Előzmény] XXXI. Legtöbbször úgy szokás mondani azokról, akik nem voltak próféták. [Folytatás]
[Előzmény] XXXII. Majdnem mindent csak ábrázolásban láttak. [Folytatás]
[Előzmény] XXXIII. Hazudsz, összezavarod a dolgokat. Teremtése előtt egy teremtmény se létezett. [Folytatás]
[Előzmény] XXXIV. Isten mindenekben jelen van, lényegénél, jelenvalóságánál és erejénél fogva és ő tart meg mindeneket. [Folytatás]
[Előzmény] XXXV. Hagyd el ezt: "az Ő lényegéből," s a többi igaz marad, csak te hazudsz Simon mágussal együtt. [Folytatás]
[Előzmény] XXXVI. Igaz, mert sok dolog eggyé olvadhat, mint a csontok, a hús, az idegek, a lélek, az alak és a szellem egyesülnek az ember lényegévé. [Folytatás]
[Előzmény] XXXVII. Elismerem, hogy ezeket írtam. De ha te meggyőzöl az ellenkezőjéről, szívesen elfogadom, sőt lábod nyomát is megcsókolom. [Folytatás]
[Előzmény] XXXVIII. Az a hely, melyet ellenem idézel, világosan elárulja, hogy milyen gonosz ember vagy, mert én ott csak azt mondom, hogy a lélek mintegy meghal és a pokolban gyötrődik. Ha tehát gyötrődik, még mindig él. Lásd, mit írok én a lélekről a halál után. 76., 229. és 718. l. Az újjászületettekben némileg más lélek lakozik, amint újnak mondjuk a dolgot, ha új, bár mellékes részek járultak hozzá. [Folytatás]
Servet Mihály tévtanainak és istentelenségeinek rövid cáfolata, melyet a genfi egyház lelkipásztorai [1] a tekintetes tanácshoz annak rendelete alapján benyújtottak. (a)
Servet újabb szidalmazásaival együtt, melyekkel a tiszta világosságot elhomályosítani törekedett. (b)
[1] Te először vádlónak ajánlkozol, azután meg magadra parancsoltatsz, te kétszínű!
Mikor kezdetben Servetnek arról a tantételéről vagy inkább szidalmazásáról volt szó, hogy a háromsághívők mind istentagadók, álláspontja védelmére azt hozta fel, hogy a "háromság" szót Athanasius és a [1] niceai zsinat atyái találták ki. Mikor pedig Justinus vértanú, Origenes és mások (c) bizonyságai alapján hazugságát és arcátlanságát bebizonyítottuk, állításaival csak nem hagyott fel. A mi tekintetes Tanácsunk tehát, alkalmat akarván nyújtani a vitatkozásra, megparancsolta, írjuk össze [2] tisztán azokat a tételeket, amelyek nézetünk szerint istentelenek s az igaz hitbe ütközők, hogy Servet magát kimenthesse vagy állításait érvekkel bebizonyíthassa, és hogy mi az Úr szavaival megmutat-
(a) Ezt az okmányt a genfi levéltárban levő eredeti példány után közöljük, melyet Kálvin írnoka sajátkezűleg írt, s melyen a lelkipásztorok eredeti aláírása látható. Hozzá vannak fűzve Servet sajátkezű megjegyzései is, melyeket Kálvin később, megszámozva s kisebb betűkkel feltüntetve, a szövegbe is bevett. Ezek a számok mindig a következő szóra vonatkoznak. Servet hosszabb megjegyzéseit a lap szélére, a rövidebbeket a sorok közé írta. Mi oda írjuk, ahová a latin kiadások, melyektől a franciák itt-ott különböznek. (A francia kiadók megjegyzése)
(b) Ezt Kálvin tette hozzá, s csak a latin kiadásokban van meg, a kéziratból hiányzik. (Kiad. jegyz.)
(c) akik a niceai zsinat előtt éltek.
hassuk, hogy ok nélkül semmit se kárhoztattunk. Mindez Servet jelenlétében történt, s semmi kifogása se volt ezellen. Engedelmeskedtünk. Minthogy összes tévtanainak felsorolása nagyon hosszúra nyúlnék, (a) csak néhányat hoztunk fel, [3] jóhiszeműleg, szóról-szóra, hogy azokból az egész könyvre ítéletet hozhassunk. Most kitűnik, vajon sorbonne-i zsarnokságot tulajdonít-e magának Kálvin, vakmerően és ok nélkül kárhoztatván, (b) vagy pedig hogy Servet az arcátlan, – mint szokása – aki nem szégyell minket rágalmazni azért, hogy a tanács parancsára a főbb fejezeteket, melyekről szó volt, a dolog természetéből kifolyólag egyszerűen előadtuk.
[1] A valóságos háromságot akkor hirdették ki, mert azelőtt csak a háromság intézkedéséről beszéltek, amint Irenaeus és Tertulliánus nyomán tanítottam, éppen úgy tanít Justinus is, hogy Origenest ne is említsem. [2] Te csak hazudsz. [3] Kaini emberöléssel.
Azt mondta, hogy célja annak a bebizonyítása volt, hogy a "Fiú" név mindenütt az ember-Krisztusra vonatkozik. Könnyen ki lehet mutatni könyvének bármely lapján, [1] hogy ez csak haszontalan beszéd. Hanem az volt a célja, hogy az Isten Igéjét, aki a ami testünket felölté, [2] megtagadja, hogy [3] tagadja az Atyától öröktől fogva való születését, és hogy kegyetlen szidalmaival megsértse mindazokat a kegyes embereket, akik azt [4] vallják, hogy az Isten Fia öröktől fogva [5] volt. Mi is valljuk, hogy az Isten testet öltött Igéje és a testben megjelent Isten tulajdonképpeni értelemben és [6] igazán Isten Fia. Kálvin az Institutio ötödik fejezetében (c) azt mondja, hogy Krisztus [7] mint ember is Isten [8] igazi fia, jóllehet nem emberi természeténél fogva. Azért gonoszul hazudik Servet, mikor azt mondja, hogy ami a Fiút csak részlegesnek valljuk. [9] Továbbá [10] azért mondja Krisztust Isten fiának, mert teste a [11] mennyből való és isteni, s három nem teremtett elemből áll. Azt állítja, hogy a Fiú nevezet az evangéliumokban mindig az ember-Krisztusról mondatik, [12] ez nem képezi vita tárgyát. Lázongásra tehát semmi oka se volt, [13] az egy-
(a) könyvei hemzsegnek a tévtanoktól.
(b) amit akart.
(c) előbb VII., most II. könyv, 14, fejezet, 4.
házat háborgatta szörnytanok költése által. Nem kell csodálnunk, ha az apostolok az Istennek testben megjelent [14] Igéjét Fiúnak nevezik, csak arra kell figyelnünk, vajon az Atya nem [15] nemzette-e ezt az Igét öröktől fogva. Semmi se szól erről a mélységes titokról olyan világosan, mint János első része, hogy ti. az Isten-ige [16] Istennél volt. Ez a hely világosan kifejezi örök méltóságát, a lényeg egységét és a [17] személyi különbséget. Servet a [18] "személy" szóval csak játszik, azt eszmének vagy [19] visszfénynek fogván föl. Ámde János szavai [20] kizárják az ilyen szőrszálhasogatást. Midőn a 17. részben azt hirdeti, hogy [21] Krisztus dicsősége kezdettől fogva az Atyánál volt, ezzel csak azt vallja, hogy ő nem csupán dicsőség, vagy mint Servet képzeli, [22] eszme volt, hanem, hogy [23] bölcsesség volt, melyet az Atya [24] nemzett, mely az Atyánál [25] tartózkodott s ugyanazon dicsőség részese volt. A valóságos különbségről a zsidókhoz írt levél első része beszél, ahol az apostol a [26] Fiút az Atya Isten személye kifejezett [27] képmásának nevezi. Mert ha az Atyának nem volna saját személyisége, nem mondhatná az apostol, hogy a Fiú az ő mása. Végül, ha valaki Istent örök Atyának ismeri el, miként az Írás mondja, akkor az örök Fiút is [28] el kell ismernie. Ha valaki azt vallja, hogy az Atya Isten a világot az Ige által teremtette, el kell ismernie a [29] köztük levő valóságos különbözést is. De minek is vitatkozunk, a Példabeszédek könyvének 30. része (4. vers) világosan beszél az Isten Fiának nevéről, mint olyanról, melyet gyarló ember [30] nem bír kimagyarázni. Minthogy pedig erről a dologról [31] másutt is tárgyalunk, ennyi most elég is lesz.
[1] Lásd, mit írok én könyvem kezdetén, 5. l. és III. könyv, 92. l. és az első levélben 577. l. és Melanchtonhoz írt első részben 689. l. Ha ezeket elolvasod, megszégyenled magadat hazugságaidért. [2] Hazudsz. [3] Hazudsz. [4] Én is azt vallom 182. és 733. l. [5] Személyileg. Nem maga az ember. [6] Én az embert, magát mindig fiúnak mondom, miként az Írás is. [7] És fia, amennyiben Isten, tehát két fia. [8] Ostobaságokat keversz bele. [9] Igenis, mert te a kegyelmi egyesülés alapján mondod az embert fiúnak, nem természet szerint. [10] Nem csak azért. [11] Mint mennyei manna,
János 6., és második ember, mennyből való, mennyei, 1Kor 15. Lásd, mit mond róla az általam idézett Origenes, 270., 120., 164. és 193. l. De te mindent rosszra magyarázol. [12] Sőt nagyon is, mert te, gonosz, nem ismered el, hogy igazán ember és mindig Fiú. [13] Te háborgatod, gonosztevő, a te Simon mágusod tanításaival. [14] Sőt magát az embert, aki ige-ember és Jézus Krisztus. [15] Személyileg. [16] Nem is tudod, hogy mi az Ige tulajdonképpen. [17] Igaz. [18] Én a "személy" szót tulajdonképpeni értelmében veszem, de te nem. [19] lényegi. [20] A tiedet, mert nem érted a dolgot [21] Ember. [22] Igazi személynek mondom. [23] Krisztus valóságos személye. [24] Személyileg. [25] Igaz. [26] Az ember-Krisztust. [27] Amint mondtam III. könyv, 116. l. és Tertulliánus 41., 336., 353. és 354. l. [28] Igaz. [29] Ellenkezőjét mondja Irenaeus, mint hetedik helyén idéztem és Tertulliánus is. [30] Hazudsz, sőt ez Krisztusról szóló jövendölés, és ezt az ember-Krisztusra vonatkoztatja Ignátius a Filippiekhez írt levelében, 31. l., és Tertulliánus, 257. l. Milyen gyenge ember vagy, nem találsz más helyet, mely a Fiúról szólna! [31] Semmi mást nem idéz az Írásból, ítéljetek tehát és tűzzétek fel homlokára a babért!
Ujjal lehet rá mutatni, [1] hogy megrontja a régi írók értelmét, [2] visszaél velük vagy hiábavalóságokra használja fel.
[1] Lássuk! [2] Te élsz vissza, te arcátlan!
Tertulliánusból.
[Előzmény] Az első hely, melyre hivatkozik, csak azt mondja, hogy az Isten fia hajdan [1] emberi alakban jelent meg az atyáknak, hogy ez által jövendő megtestesülését előkészítse. Ezt vallják a [2] régi egyházi tanítók is és a [3] sorbonne-iak hasonlóképpen. De ez nem vonatkozik Servet ügyére.
[1] Magában az istenség személyében, azért ő Krisztusnak az Istenben levő személyéről beszél, de te süket vagy, és nem hallod a "személy" szót. [2] Fecsegés. [3] Fecsegés. [Folytatás]
[Előzmény] A második helyen azt tanítja Tertulliánus, hogy az Isten Fia mindig [1] látható volt. Servet ebből azt következteti, hogy mindig valami látható lényeg volt, mely-
ből Krisztus teste származott. Ámde Tertulliánus úgy érti azt, hogy Krisztus [2] nem természetében volt látható, hanem csak ábrázolatban. Szaván fogtuk Servetet: ha a Fiú mindig látható volt, akkor [3] mint Fiú mindig is létezett.
[1] Mert csakis így különbözik az Atyától, hogy az Atya láthatatlan, a Fiú pedig látható, 429., 430., 431. l. [2] Az ige azért van, hogy valamit kifejezzen, azért tulajdonít Tertulliánus az Igének testet. [3] Személyileg. [Folytatás]
[Előzmény] A harmadik hely nem szorul cáfolatra, mert ugyanazt mondja, amit ami is [1] vallunk, hogy az Isten [2] képe, melyre az ember teremtetett, a Fiú vala.
[1] Vallottad te valaha, hogy a test alakja és képe az Igében személyileg megvan? Ó, te arcátlan képmutató! [2] Tertulliánus ellenében nyilvánvalóan hazudsz. [Folytatás]
[Előzmény] A negyedik csak azt bizonyítja, hogy Krisztus Isten [1] személye, de viszont ki lehetett venni a szövegből, hogy Krisztus személye [2] az Atyában volt. Különben, amit az író mond, nagyon is világos, [3] hogy a Fiúban [4] az Atya személyisége tündöklött, mert hiszen ugyanaz a lényeg van mindkettőben.
[1] Az ember képéről mondja ő, hogy igazi személy és ábrázat az Istenben, de a Sátán a te szemedet becsukta. [2] Bárcsak hinnéd is. [3] Azonban te éppenséggel nem érted. [4] Micsoda koholmány! [Folytatás]
[Előzmény] Az ötödik hely tartalma ez: a láthatatlan Atya mindig látható volt a Fiúban. Ezt [1] örömmel megengedjük, nem azért, mintha a Fiú [2] lényege látható lett volna, hanem, mert az ő bölcsességének [3] fénye által Isten világosságot nyújtott az embereknek önmagáról, és mert az Isten Igéje közvetítő szerepet játszott Isten és az emberek között. Mindenki láthatja, ha ami nem is mondanók, hogy Servet átkozottul [4] le akarja rombolni a lényegben levő valóságos különbözést. Hogy milyen értelemben nevezhető [5] alaki szétoszlásnak, arról [6] másutt szólunk.
[1] Soha se. [2] Sőt éppen ezt hangsúlyozza Tertulliánus, hogy a Fiú lényege látható és testi. [3] Csak te nem látod. [4] Oh, te elvakult fickó! [5] Éppen erről kellene beszélned, mert ez a dolog veleje. [6] Hol? Megugrik, mert legyőztem. [Folytatás]
[Előzmény] A hatodik helyen [1] hamisítónak bizonyul: Marcion,
annak bebizonyítása végett, hogy Krisztus teste csak látszólagos volt, Pálra hivatkozik, hogy Krisztus alakjára nézve ember volt. Erre Tertulliánus azt jegyzi meg, hogy egyszersmind Isten alakjában is van. Továbbá azt mondja, hogy az alak nem ellenkezik a [2] valósággal. Halljuk csak szavait: Ha Krisztus Isten ábrázatában nem igazán Isten, akkor az ember ábrázatában se lesz igazi ember. Ha az ábrázat, képmás, alak csak képzeleti dolgok; akkor a valóságot mind a két esetben ki kell zárni. Ha Isten ábrázatában, képmásában Isten Fiának mondjuk és valóban az is, akkor az ember ábrázatában és képmásában, mint ember fiát, valóságos embernek kell vallanunk. Servet azonban nagy bölcsen, helyesebben mondva [3] haszontalanul, ezt írja: "Isten és ember képmása volt tehát [4] valóban, Istenben tündökölve és embert képviselve". Azután csalásán ujjongva így kiált föl: "Arany szavak, megérdemlik, hogy mindig emlékezetünkben maradjanak!"
[1] Te vagy hamisító, mikor Tertulliánus szavait elferdíted, aki mindig a látható ábrázatról, képmásról és alakról beszél. [2] De az alak és képmás magának az Istennek lényegében volt, mint a test lényegében és mindkét helyen az alak és képmás a lényeghez járul. Ezt mondja Tertulliánus. [3] Haszontalan, romlott Simon mágus. [4] Mindkét esetben ki van zárva a képzeleti dolog. [Folytatás]
[Előzmény] A hetedik hely éppenséggel nem hajtja malmára a vizet, sőt erősen támadja az ő [1] koholmányát. Jóllehet nem helyesen s nem őszintén idéz, [2] de mégis mondja, hogy a dolog látható. De sokkal [3] világosabb az, amit Tertulliánus mond. Azt erősíti, [4] hogy a Fiúnak vagy az Igének van lényege, hiszen olyan nagy lényegből származott és olyan nagy lényegeket alkotott. Azután azt kérdi, vajon üres és hiábavaló-e Isten Igéje, akit Fiúnak és Istennek neveznek. És Istennek milyen alakjában volt? Bizonyára más alakban, de nem semmilyenben. Bármilyen is volt az Ige lényege, azt én [5] személynek mondom és Fiúnak nevezem, és ha Fiúnak ismerem el, azt az Atyára vonatkozólag teszem. [6] Teljesen azon van, hogy a lényeges különbséget megállapítsa. (*) Milyen [7] arcátlan ez a Servet, ennyi fény mellett csak a füstöt akarja széthordani! Tagadja, hogy a probolé szót ő hozta be, hogy elhárítsa magáról az eretnekek gyűlöle-
(*) Szervét hetedik megjegyzésének jelölője hiányzik. [NF]
tét. De világosan megvallja, hogy ő két különböző dologról beszél: [9] Istenről és az ő Igéjéről, az Atyáról és az ő Fiáról, valamint a gyökér és hajtás két dolog ugyan, de összefüggnek; forrás és folyó két dolog, de elválaszthatatlanok, a nap és sugarai egymással összefüggésben vannak. Ha valami létrejön valami másból, annak is léteznie kell, amiből létrejön, s e kettő nincsen egymástól elválasztva. Ahol egy második van, [10] ott két dologról van szó, ahol valami harmadikról beszélünk, [11] ott három dolog forog szóban. A harmadik az Atyától és a Fiútól való Lélek. Végül így szól: Tehát a háromság egymással összefüggő fokokon át származik az Atyától, és semmi se zavarja az egyeduralmat, és minden rendén van. Ha csak egy szemernyi szégyenérzete volna Servetnek, nem merné letagadni ezen a helyen a [12] lényeges különbséget.
[1] Mondd, te haszontalan ember, miért mondja Tertulliánus 422. l. 4. sor és 423. l. 1. sor, hogy az Ige össze van téve: lélekből és bölcsességből? Micsoda összetétel ez? Látható. testi, mint ő mondja. [2] Lásd 4., 5., 6. sor. [3] Kitér, hogy ne kelljen válaszolnia. [4] Igaz. [5] Látható. [6] Rendelkezés értelmében. [7] Hazudsz. Ezt Tertulliánus sohasem akarta, ő csak a rendelkezésről beszél. [8] Te még inkább. [9] Mint láthatatlanról, akitől a látható származik, úgy mondja Tertulliánus. [10] Rendelkezés értelmében, mondja ő. [11] Rendelkezés értelmében. [12] Ha Simon mágus ki nem vájta volna a szemedet, látnád, hogy ott sehol sincs valóságos megkülönböztetésről szó, hanem alaki rendelkezésről. Az Ige és a Lélek közt nem tesz különbséget, sőt leghatározottabban tagadja, 442. l. [Folytatás]
[Előzmény] A nyolcadik hely azt mondja, hogy az Isten Fia magára ölthette az [1] emberi testet, és hogy az angyalok emberi testbe voltak öltözve. Ez csak nekünk kedvez, Servetnek pedig nyakát szegi. [2]
[1] Sőt hajdan valóban magára is öltötte. [2] Nyakát szegte Simon mágusnak. [Folytatás]
[Előzmény] A kilencedik hely arról szól, [1] hogy az Isten Fia a test igazi lényegében jelent meg. Servet ezt [2] balga módon arra magyarázza, hogy az Istenben mindig megvolt a látható ember lényege.
[1] Sőt, hogy az istenségben hajdan megvolt a lát-
ható alak. [2] Nem szégyelled magad, hogy ilyen világos dolgot sem tudsz megérteni. [Folytatás]
[Előzmény] A tizedik hely azt mondja, hogy Krisztus az angyalok között az atyáknak [1] megjelent. Ezt senki se tagadta. Itt is meglátszik ennek az embernek istentelen hamissága. Tertulliánus ezeket írja: Már akkor tudta az Isten Igéje, hogy ő az emberi nemhez szól, azt megszabadítja és megítéli abban a testben, mely még nem született meg, mert még nem kellett meghalnia. Servet pedig így hamisítja meg e szavakat: "Már akkor elkezdett szólani, megszabadítani és ítélni igazi, [2] lényeges emberi alakban, mely nem volt látszólagos.
[1] Az istenség igaz lényegében. [2] Hát az a test nem volt igazi valóságos alak? [Folytatás]
[Előzmény] A tizenegyedik helyet csúnya módon elferdíti. Tertulliánus az eretnekekkel vitatkozik, akik azt állították, hogy Krisztus lelke [1] testté változott át, és azt magyarázza, hogy a lényegek és természetek különfélék. Servet meg azt hirdeti, hogy Krisztus szellemi lényegében testi alak van. Tehát [2] egyetért az eretnekekkel, akiket Tertulliánus ostoroz.
[1] Hazudsz, sőt tagadták Krisztus lelkét. [2] Hazudsz. [Folytatás]
[Előzmény] A tizenkettedik helyet is rútul megrontja, mintha Tertulliánus azt tanítaná, hogy az ember-Krisztus az Istenből jött létre [1] és hogy az [2] Isten fia Atyja magvából van. Megvalljuk, hogy valami hasonló dolgot mond, de egészen más értelemben. A szűz méhébe – mondja ő – Isten lehozta az ő Igéjét, mert nem volt rendjén, hogy az Isten Fia emberi magból szülessék. Ha nem volna egészen az ember fia, Isten Fia se volna. Tehát az [3] Isten Fia az Atya Isten magvából, azaz lelkéből van, hogy ember fia legyen az a test, melyet az ember testéből kell venni férfi-mag nélkül. Mert hiányzott a férfi magva ott, ahol már megvolt az Isten magva. Tehát mikor még nem született a szűztől, Istent Atyjául vallhatta, ember nélkül, éppen úgy, mint mikor a szűztől született, lehetett anyja emberi atya nélkül. Végül azt mondja, hogy Krisztus teste abból a testből lett, amelyben született: ti. tisztán az anyjától bírja lényegét, férfi-mag nélkül. Íme, milyen gonosz ez a Servet, aki azt hirdeti, hogy Krisztus [4] teste az Isten mennyei lényegéből való.
[1] Igenis. [2] Isten igaz Fia. [3] Emlékezzél rá, hogy Tertulliánusnál az Ige és a Lélek egyet jelent, 442. l. Bölcsesség és Szentlélek nála egy dolog, 369. és 422. l.) mert ő lényeges különbséget nem tesz. [4] Krisztus teste, amint az a sírban nyugodott, valóban részese volt az istenségnek. [Folytatás]
[Előzmény] A tizenharmadik helyet ellenvetés nélkül elfogadjuk, csak ahhoz kell szilárdul ragaszkodnunk, hogy az Isten Igéje, akit a mi testünkkel körülvéve Isten [1] igaz Fiának és Krisztusnak hívunk, valóban az Istennek örök Fia, mert öröktől fogva az [2] Atyától született Ige.
[1] Azt mondod, hogy Krisztus tulajdonképpen az embernek a neve és a Fiú az istenség neve. Így összekevered a dolgokat. [2] Jézus Krisztus született, emberi testben született. [Folytatás]
[Előzmény] A tizennegyedik helyen hiába takargatja istentelen tévtanát. Tertulliánus azon a helyen azt állítja, hogy a lelket a test az érzékek segítségével támogatja. Ebből éppenséggel nem következik az, hogy a [1] lélek halandó, mint a test.
[1] Legszemérmetlenebb ráfogással támadsz. [Folytatás]
[Előzmény] A tizenötödik helyet szintén elferdíti, [1] mintha Krisztus szellemi lényege kezdettől fogva látható lett volna, de Tertulliánus nem ezt mondja, s szavainak más az értelme, ti. hogy az Atyát a Fiúban látták, minthogy ő önmagát az Ige által nyilatkoztatta ki, olyan módon, ahogyan neki tetszett. Ezt mindenkor vallottuk.
[1] Te arcátlan, még azt is letagadnád, hogy a hó fehér. [Folytatás]
Még csak az van hátra, hogy a többi számtalan bizonyíték helyett, melyekkel ez a [1] szeleburdi védekezik, néhány helyet idézzünk, melyek [2] tisztán, világosan megmondják, hogy a szerző mit gondolt.
[1] Ó, Simon mágus, te megbűvölt ember! [2] Nevetséges egér!
Praxeas ellen írt könyv 421. l. azt olvassuk, hogy az Ige teljes születését a világ [1] teremtésében nyerte, és a következő l.: hogy az [2] Ige született, mivel Istentől származott.
[1] Ellened szól. [2] A teremtésben. De te ezt a nemzést nem érted.
Ugyanaz a könyv úgy okoskodik, hogy a Fiú
mindig volt, mert az Atya is mindig volt, és hogy egymástól [1] különböznek, mivel viszonylagosan vannak egymással szemben.
[1] Saját személyében és lényegében. [2] Személyi rendelkezés értelmében.
Ugyanaz a könyv 425. l.: Azt bizonyítjuk az Írásból, hogy az Atya Isten [1] Fiát saját igéjéül rendelte. Ha Fiúnak mondja, Fiú csak az lehet, aki tőle származott, az Ige pedig tőle származott. [2] Ez tehát a Fiú, nem ő maga, akitől származott, ugyanis magamagából nem jöhetett létre. Mi [3] bizonyíthatja fényesebben a lényeges különbséget?
[1] Személyes. [2] a látható a láthatatlanból. [3] Tudni illik.
Ugyanaz a könyv 426. lapján a személyeket lényegileg megkülönbözteti. A 110. zsoltárt idézi: A Szentlélek az, aki szól, az Atya az, akihez szól és a [1] Fiú az, akiről szól. Így a többi helyek is: az Atyához a Fiúról, a Fiúhoz az Atyáról, a Lélekhez; minden egyes személy a saját személyiségében tűnik föl. És így megy ez egész a 428. lapig.
[1] Ott a Fiú az Atyával áll szemben, azaz: Krisztus az Istennel, mint a kilencedik sor mondja, mert ez a hely az ember-Krisztusról jövendöl.
Ugyanaz a könyv 429. lapján arról van szó, hogy lehet ugyanaz a Krisztus látható és láthatatlan. Látható és láthatatlan, [1] mert ugyanaz mind a kettő, azért az Atya láthatatlan, a Fiú látható. Ez azt jelenti, hogy az Ige lényegét tekintve láthatatlan, s mint Isten képmása látható.
[1] Praxeas mondta ezt, s ezért támadta Tertulliánus. De te nem értesz hozzá. Azt én is tanítom, hogy az Ige hajdan szintén láthatatlan volt, 96. és 731. l.
Ugyanaz a könyv, 435. l. A [1] lényeges különbséget világosan tanítja: Kétségtelen, hogy más az, aki kezdetben vala és más az, akinél vala. Más az Isten Igéje és más az Úr. Más az, aki által mindenek és más az, akitől mindenek.
[1] Sőt a második sorban rendelkezésről beszél.
Ugyanaz a lap Servet tanítását hatalmasan megtámadja, aki azt mondogatja, hogy inkább legyen két
isten, mint egy olyan, aki köpönyeget forgat: egyszer Isten, egyszer nem Isten.
A 441. lapon azt tanítja, hogy a "személy" szó [1] belső személyiséget, lényeget jelent, mondván, az Atya láthatóvá lesz a Fiúban erényeinél fogva, nem a [2] személye által. Majd meg hozzáteszi: így mind a két személy [3] tulajdonságát meglátjuk. Továbbá: az Atyát a Fiúban [4] nem szemmel látjuk, hanem értelemmel.
[1] Én külső és belső személyiségről szólok 705. l. [2] Ti. elválasztva, amint Fülöp óhajtotta, 13. sor. [3] A cselekvés sajátossága különbözteti meg a személyeket, azt én nyíltan tanítottam könyvem 273. l. [4] Cselekedetei és csodái folytán, amint ottan mondja.
A 443. l. a három név a három személyt jelzi, tehát lényeges a különbség. [1]
[1] Ki tagadja azt, hogy az ember fia az Atya Istentől lényegesen különbözik?
Ugyanaz a lap elveti azt a tanítást, hogy Krisztus teste [1] az Isten lényegéből van, mondván: A test nem Isten, mert azt mondja az Írás: az Isten Fia szentnek [2] hívatik, de az, aki e testben van, Isten. A következő lap elején: Tehát az Ige a testben, vajon testté átváltozva, avagy a testet felöltve? [3] Bizonyára: a testet felöltve, mert Isten változhatatlan, minthogy örökkévaló. Az átváltozás azonban az előbbi megszűnését jelenti. Minden, ami átváltozik, megszűnik az lenni, ami volt, és az kezd lenni, ami nem volt. Testté lett, ezt úgy kell érteni, hogy a testben van és a test által látjuk, [4] szemléljük, érintjük. Mert ha az Ige átváltozás által, lényegének megváltoztatása által testté lett, akkor egy testből és lélekből való vegyülék származott, mint az arany és az ezüst vegyülék, az ércötvözet (electrum), mely sem nem arany, sem nem ezüst többé, hanem más valami harmadik.
Ámde ő még mindig Isten Fia és ember fia, Isten és ember, mindkét lényeg érintetlen maradt, mert az Ige megmaradt Istennek, a test megmaradt embernek. Majd így szól: Nincsen vegyülékről szó, hanem az Isten és az ember-Jézus egyesült egy személyben. Ha valami harmadik lenne a kettőből, mint az ércötvény (electrum), volna annyi bizonyítékunk a két lényegre vonatkozólag,
vagy az Ige halt volna meg, vagy a test, ha az Ige testté változott volna.
[1] valóban részese. [2] nem a testnél, hanem a szellemnél fogva volt a szentség, azért mondja uo. az utolsó sorban, hogy a Szentlélek származott. [3] Ezt én is vallom, de nem erről van szó. [4] Kihagytad Tertulliánus XVII. helyét, mely a Krisztus isteni ábrázata hajdani és mostani látásáról szól, s arról, hogy mint kívánta látni Mózes az Ő ábrázatát. Vö. az ide vonatkozó legszebb helyeket: Irenaeus 243. l.-t, Tertulliánus 272. és 429. lapjával.
Úgy hisszük, hogy ennyi elég lesz. [1] Kézzelfoghatóan bebizonyítottuk ennek az embernek haszontalan voltát.
[1] Nem szükséges, hagy a tárgytól eltérve tovább fecsegj.
Irenaeusból
[Előzmény] Az első hely csak arról szól, hogy Jézus volt az, aki emberi alakban az atyákkal beszélt. Servet helytelenül következtet, midőn azt mondja, hogy tehát az ember [1] öröktől fogva van. Amit a 298. lapról mond, csupa [2] hazugság.
[1] Ó, te szemtelen. És mikor látták, azt hiszed, hogy akkor csak káprázat volt? Ha Isten nem változik, akkor az az isteni alak is megmaradt. [2] Irenaeus ott a 23. sorban ekképp szól: Ádám testében a lélek és az isteni szellem összevegyült, így lett Isten képmása. A képmás tehát olyan, aminő a testben van. Továbbá azt mondja, hogy az emberbe adatott a lélek, amint az a mágus tagad. [Folytatás]
[Előzmény] A második hely tárgyunkra vonatkozólag nem fontos. Arról van szó, hogy Ábrahám képviselet folytán megtudta azt, hogy az Isten fia az emberek között leend. Servet [1] helytelenül következteti ebből, hogy az Ige csak képviselet.
[1] Ha értenéd a nyelvtant, vagy saját nyelvedet, tudnád, hogy az "igé"-nek az ő tulajdonsága, hogy valamit kifejezzen, mondjon, a belsőt kifelé képviselje. A francia "parole" is azt jelenti. De téged egészen megrontott a Sátán, úgy, hogy mindent kiforgatsz az értelméből. [Folytatás]
[Előzmény] A harmadik helyen megint arcátlankodik. Irenaeus valami ismeretlen szerző nézetét idézi, aki szerint a mérhetetlen Atya a Fiúban megméretett. Servet mindjárt ráfogja, hogy ez az ismeretlen az apostolok tanítványai közül valaki. Ez még mind megjárja, hanem az hallatlan gazság, hogy a "mérték" szót, mely ott a [2] világ teremtésére vonatkozik, Krisztus lényegére alkalmazza. Irenaeus egészen világosan beszél: Isten mindent mérték szerint és rendben alkotott, s nincsen semmi, amit meg ne mért, el ne rendezett volna. Majd meg ezt mondja: Az Atya mértéke a Fiú. Amit Servet hozzáfűz, az mind [3] hazugság.
[1] Irenaeus több helyen úgy idézi, s mindenütt magasztalja. [2] Hazudsz, Irenaeus egyik dologról a másikra tér át. [3] Sőt maga Irenaeus mondja Tertulliánussal együtt. [Folytatás]
[Előzmény] A negyedik hely sem vonatkozik tárgyunkra. Irenaeus csak azt tanítja, [1] hogy az atyák prófétai előrelátásukkal szenvedőnek látták az Isten Fiát, aki azonban még akkor nem szenvedett. Ezt mi is valljuk, csak Servet tagadja.
[1] Te szemérmetlen, nem látod, hogy itt nem jövendölésről van szó, hanem valóságról? [Folytatás]
[Előzmény] Az ötödik hely Tertulliánus harmadik helyével azonos, [1] minthogy senkinek se jut eszébe tagadni, hogy Krisztus az Isten örök képmása. [2] Sőt azt állítjuk, hogy az a képmás, [3] mely az Istenben rejtve volt, az emberben tündöklővé lett. Servet azonban folyton csak látható képmásról [4] álmodozik.
[1] A szíves olvasó ítéljen közöttünk. [2] Láthatatlan képtelenség. [3] Melyik? [4] Sajátlagos értelemben. [Folytatás]
[Előzmény] A hatodik helyet is kiforgatja értelméből. Irenaeus azt hirdeti, hogy igaz hitünk szerint hiszünk az Atya Istenben, Isten egy Fiában, aki a ami váltságunkra testté lett, és a Szentlélekben, aki a próféták által Krisztus szűztől való születését, halálát és feltámadását előre megmondta.
Ítéljék meg a kegyes olvasók, mily gaz [1] módon rontotta meg ezt a helyet az a haszontalan ember. Sőt ezzel az értelemhamisítóval szemben azt hangsúlyozzuk, hogy [2] Irenaeus Krisztus kettős származásáról beszél, a szűztől való születést a Szentlélek jövendölte meg.
[1] Hazudsz. Én is azt mondom, amit te. Miért üldözöl hát ok nélkül? [2] Ki tagadja ezt? [Folytatás]
[Előzmény] A hetedik helyen azt erősíti, hogy a [1] lényeges megkülönböztetésről senki se beszél, maga Irenaeus sem. Irenaeus csak azt állítja, hogy a Fiúban és a Lélekben megvan az istenség teljessége, hogy a lényeg csak egy. A II. könyv, 48. fejezet. Az I. könyv, 19. fejezet azt tanítja, hogy az Atya, a [2] Fiú által teremtett mindeneket. Servet hozzáteszi: az Atya nem teremtett az Ige által, mint valami más dolog által, hanem ő maga volt az, aki teremtett. A többi helyek is megegyeznek ebben. A mi hitvallásunk is az, ami ott elő van adva.
[1] Ha a logos az Atya, akkor nincs lényeges különbség, 118. l. [2] Azaz: önmaga által, miként a 126. l. mondja. [Folytatás]
[Előzmény] A nyolcadik helyet is meghamisítja. Irenaeus azt állítja, hogy ha az Írás az Istenről többes számban beszél, akkor nem több istenről van szó, hanem csak [1] több működési formáról. Ezt érti félre Servet. Kibocsátásokról, melyekről Valentinus és mások álmodoztak, senki se beszél, akinek józan esze van.
[1] Ilyenek: az Ige és a Lélek. [Folytatás]
[Előzmény] A kilencedik hely nem támaszt nehézséget. [1] Sőt Servet maga ellen beszél, pedig mindig Krisztus örökkévalóságát szereti bizonyítgatni. Azt ami is elismerjük, hogy eszmeileg véve, Krisztus teste öröktől fogva van. Irenaeus csak arra céloz, hogy Krisztus, aki végül a testben megjelent, Isten örök [2] igéje és Isten.
[1] Ő látható képmásról szól, te pedig láthatatlan csodalényről beszélsz. Persze Kálvinnak ez nem nehézség. [2] Látható személyiségben. [Folytatás]
[Előzmény] A tizedik hely Servet nagy tudatlanságát bizonyítja. [1] Irenaeus csak azt erősíti, hogy az Atya és a Fiú dicsősége közös, tehát egy és ugyanaz. A híres szövegmagyarázó [2] összekeveri a személyeket, hogy ki ne tűnjék a lényeges különbség.
[1] Inkább a te szemérmetlen meghátrálásodat. A hely szerfölött világos. [2] Hazudsz. [Folytatás]
Megemlítünk még néhány helyet, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá váljék, mennyire félremagyarázza Servet Irenaeust.
III. könyv, 192. l.: Ha nem vette föl az ember [1] testét, nem is lett emberré, sem ember fiává. És ha nem lett azzá, amik ami voltunk, nem sok értelme volt, hogy szenvedett és föltámadott. Mivel azonban a föld porából vett test vagyunk, s lelkünk az Istentől vette lényegét, [2] mindnyájan azt valljuk, hogy az Isten Igéje is azzá lett, magára öltvén a testet. [3] De mivel ez a hely nem teljes, nézzük, mit mond a IV. könyv, 214. l. [4] Eljött hozzánk az egyszülött Fiú, magára öltvén a testet.
[1] Nem tartozik ide, a mágusok ellen beszél, akik Krisztus testét tagadták. [2] A Lélek istenségét Simon mágussal együtt tagadod. [3] Máshová fordulj, ez rajtad nem segít. [4] Ki tagadja ezt? Így jött Krisztus hozzánk magától az Istentől.
Ugyanaz a könyv, 216. l. [1] megcáfolja azt a hazugságot, hogy a látható lényeg öröktől fogva van, és a Fiú örök személyiségét bizonyítja. [2] Szavai ezek: Mindazok, akik kezdettől fogva jövendöltek, a kijelentést magától a Fiútól vették, aki a legutóbbi időkben [3] látható alakban megjelent és szenvedett. Ide tartozik az is, amit a IV. könyv, 239. l. vége felé mond: az Ige és a bölcsesség, a Fiú és a Lélek mindig Istennél [4] van, akik által és akikben szabadon alkotott mindeneket.
[1] Hazudsz. [2] Igaz. [3] Azelőtt el volt rejtőzve, és végül megjelent [4] Ki tagadta ezt? De halld csak, mit mond ugyanott: a teremtmények lényege magában az Istenben vala, mely isteni voltunkat folyton tagadod, mert vak vagy Simon mágusoddal egyetemben.
Az ál-Pétertől és ál-Kelementől vett helyek.
[Előzmény]Nagyon jól tudja mindenki, hogy azt a könyvet, mely Kelemen neve alatt jelent meg, valami tanulatlan barát fércelte össze mások műveiből. Amit azonban Servet felhoz, azt mi is megengedjük. De erőlködése mit se használ. Mi is valljuk, hogy az Isten Fia mindig az angyalok feje volt, hogy prófétai tisztet viselt, s hogy rejtett módon [1] minden időkben oltalmára volt atyáinknak. Servetnek vesztett ügye van, csak fecseg, mint akinek nincs helyén az esze.
[1] Látható alakban.
Ha a fércmunkát annyira szereti, akkor [1] miért sikkasztja el Xistus beleszőtt levelét, (76. l.) mely az
Atya, Fiú és Szentlélek örök egységéről szól? Utána mindjárt Hyginus levele következik, mely a Fiú öröktől fogva való születéséről beszél, s melyet Servet rettenetesen [2] gúnyol. A 63. lapon van Soterus levele: Krisztus test szerint Fiúvá lett, istensége szerint az Atyától született. Ez világosan megcáfolja Servetnek Krisztus származásáról szóló [3] tanítását. Eutychiánus levelében (78. és 79. l.) a tulajdonságok közöltetéséről (communicatio idiomatum) beszél ; ezt a levelet ki nem állhatja Servet, és [4] vadállat bőrébe bújt ördög művének tartja. (Kálvinhoz írt 9. levél, 602. l.)
[1] Én Péter szavait nézem, nem másokét, jóllehet azokat is elfogadhatnám. [2] Hazudsz. [3] Hazudsz. [4] Apologiámban, 703. l. a tulajdonságok közlését az Ige és az ember között szintén tanítom, de nem oly ferdén, mint ti.
Csodálkozunk azon, miért hallgat olyan mélységesen Ignatiusról, akit eddig büszkén vallott [1] védnökének. A Magnesiánusokhoz írt levelében, 22. l. – bárki légyen is a szerző – azt hirdeti, hogy [2] Krisztus az Atyától öröktől fogva [3] született. Ugyanazon Filippi 31. lapján azt tanítja, hogy Salamon ama szava: Mi az ő neve vagy [4] a fia neve? (Péld 30,4) Krisztusra vonatkozik, amennyiben Isten-ige. A Smyrnabeliekhez 51. l. azt vallja, hogy az [5] egyszülött Fiú Isten-ige, testére nézve Dávid nemzetségéből való, a szűz fia. Az Efézusbeliekhez, 74. l. Jézus Krisztus a mi orvosunk, aki örök időktől fogva [6] egyszülött Fiú és Ige kezdetben, később pedig szűz Máriától való ember is, test nélkül való a testben, nem szenvedő a szenvedő testben, halhatatlan a halandó testben. Krisztus két természete között való különbségről világosabban szólni nem lehet, Servet azonban úgy [7] összekeveri, hogy a testet [8] Istennek mondja és tagadja, hogy az Igének [9] személyisége különbözik az Atyától.
[1] Tőle már nagyon sokat idéztem, Apologiámban is és egyebütt is. [2] Az ember. [3] Én is azt mondom. [4] Tudniillik ember-Krisztus, mint mondja. Ha nem volnál vak, látnád. [5] Krisztus, mondja ő. [6] Ember isteni alakban. [7] Hazudsz. Krisztusban az isteni alakot nem keverem össze, nem változtatom meg és nyíltan tanítom 201. lapon és 11 levele[m]ben, 590. l. [8] Isten részesének. [9] Hazudsz. [Folytatás]
Rövid cáfolata amaz álokoskodásoknak,
melyekkel Servet az általunk szemére lobbantott tévtanait leplezni akarta.Attól tartott, hogy a bírák még nem tudják, milyen jeles és arcátlan piszkolódó, azért mindjárt a kezdetben [1] emberölőnek nevezi [Kálvint,] s egyéb gyalázkodásokkal illeti. Mi azonban egyszerűen csak a dologról akarunk tárgyalni.
[1] Igaz, az vagy, és Simon mágus csatlósa. Bármint tagadod, hogy emberölő vagy, okmányokkal is bebizonyítom. Simon mágust nem mered megtagadni. Ugyan ki ad neked hitelt, ki tart téged jó fának? Állhatatos vagyok, mert igaz ügyet védek, s még a haláltól sem rettegek.
[Előzmény] I. Éppen Servet volt az, aki a háromság elnevezést mindig undok istenkáromlásnak bélyegezte, [1] kitűnik minden könyvéből. [2] Most meg szemfényvesztéshez folyamodik, midőn a személyi különbséget emlegeti. Ámde ő "személy" alatt – mint látni fogjuk – az [3] Isten átváltozását érti. Az Ige és a Lélek között való [4] különbséget nyíltan tagadja, mikor azt mondja, hogy mindkettő ugyanegyet jelent. Nem lehet tehát kimenteni, s nem érdemel kíméletet, [5] zűrzavaros rettentő istenkáromlása, melyről olvasóink az idézett helyeken tudomást szerezhetnek.
[1] Hazudsz, én a háromságot szintén tanítom, 22. l., az igazi háromságot 24. l. 273., 704. és 705. és köv. l. [2] Hazudsz. [3] Sőt személyi alakot [4] A valóságos különbséget tagadom, de nem a személyit. [5] Tehát csak Simon mágust kell kímélni. [Folytatás]
[Előzmény] A II., III., IV. hallgatással mellőzi azt, amit mi nagyon is kifogásoltunk. Ki-ki meggyőződhetik róla, ha
elolvassa. Az sem igaz, hogy a törököknek ma is nagy akadályul szolgál a háromság, mert nem következik, hogy ez Mohamednek [1] elegendő ok lett volna a hittagadásra. Azt már [2] kimutattuk, hogy mikor az Isten egy-lényegében a láthatatlan és titokszerű személyeket büszkén [3] tagadja, ellenkezésbe jut az egész igaz tannal. Ha az Atya Isten és az Ige között nem volna lényeges különbség, az [4] Ige nem szállhatott volna le a testbe anélkül, hogy az [5] Atya is emberré ne vált volna. Aki az Atya és Fiú között való lényeges különbséget [6] összekeveri, az Atyát égi trónjáról lerántja és keresztre feszíti. Pál nem azt mondta, – mint Servet szeretné –, hogy Krisztus Isten formája volt, hanem azt, hogy Isten [7] formájában volt. Ha a test felöltése előtt az Isten [8] formájában volt, a valóságos személyiséget nem szabad eltagadni tőle, különben [9] hiábavaló volna az egész, ha nincsen alany. Ha az [10] Atya, a [11] Fiú és a Szentlélek nem különböznének lényegileg egymástól, képtelenség volna a hármas elnevezés a keresztségben. Minden egyesnek külön, saját neve van. [12] Ha a Fiúnak és a Léleknek valóságát nem vallják, abból az következik, hogy a keresztséget egy nem létező dolognak puszta nevével szentelik, amennyiben az Atya és a Fiú csak szójáték. Nem [13] fogadjuk el Servetnek azt a kibúvóját, hogy a Fiú személye az Atyától a testben valósággal különbözik. Mert innen [14] származik az a megkülönböztetés, hogy Krisztus teste Isten. De mi egészen mást [15] értünk istenség alatt, azt, ami örökkévaló s öröktől fogva van. Ami a [16] Szentlélek személyét illeti, jóllehet lényege láthatatlan, de neve abból származik, mert külön sajátos tulajdonsággal bír.
[1] Eleget költöttél, te haszontalan. [2] Hazudsz. [3] Én az Istenben való lényeges különbséget tagadom. [4] Ezt a mély titkot nem érted. [5] Az Ige személye ember. [6] Te vagy összekeveredve, álokoskodásokkal élsz, nem az Írásból bizonyítasz, hanem hamis alapokon. [7] Az mindegy. [8] Ha az Isten formájában volt a különbség formai, önmagad alatt vágod a fát. [9] Az csak mesebeszéd, mintha az Istenben olyan tulajdonságok és alanyok volnának. [10] Isten. [11] Ember [12] Őrjöng. [13] Azt mondom, hogy a "fiú" név az embert jelenti, Krisztust, Jézust. [14] Hazudsz. [15] A te káromlásod ez. [16] A Lélek személyét értelmünk-
kel fogjuk fel, az Ige személyét látjuk. Így tanítottam 163., 164., 704., 705. l. stb. [Folytatás]
[Előzmény] V. Ha a Fiúnak az Istenben való [1] belső személyi létezését mindig elfogadta volna, akkor nem zaklatta volna az egyházat a lényeges különbség kérdésével. Mert vagy valami a [2] lényeg, vagy semmi. Ha azt vallja, hogy a Fiú az Atyában belsőleg létezik, akkor tőle lényegileg is meg kell különböztetni. [3] A mi szavainkban nincsen semmi [4] ellenmondás, de ő előbb lehozhatná a csillagokat az égről, mintsem halomra hordott hazugságaiból kiigazodhatnék, mert azt mondja: a személy csak látható lehet, a Fiú személye [5] belsőleg van az Istenben, a Fiú személyisége kezdettől fogva van, és mégsem volt igazi Fiú, csak képviselete az Atyának, a világító fellegben volt a leendő Krisztus lényege, anyja méhében nem teremtett elemekből lett. Azért mondtuk, hogy a személy emlegetésével csak takarni akarja gazságait, minthogy nem [6] fogadja el a személyiséget, mely Istennél belsőleg lakozik, s csak képmást, ábrázatot, képviseletet hánytorgat.
[1] Én belső személyiséget hirdetek: 704., 705., 734. l. és másutt. [2] személyi létezés, mely valóban, belsőleg az Istenben alakult. [3] Nem kell. [4] Irtózatos szörnyeteg. [5] Ami belsőleg volt, az külsőleg láthatóvá lett. [6] Te nem fogadod el és kiabálsz, mint a vak a pusztában: bensőd csak úgy lobog a bosszú lelkétől, az ilyen gonosz lélekbe nem hatol be a bölcsesség ereje. [Folytatás]
[Előzmény] VI. Feleletében nyíltan lerombolja a Fiú és a Lélek között való [1] különbséget, és valóságos [2] Sabelliusként kiabál. Látszik tehát, hogy amit előbb a háromságról és a személyekről mondott, az csupa szemfényvesztés volt. Mert ha elismerte, hogy Istenben három személy van, legalább [3] formailag meg kellett volna különböztetnie a Fiút a Lélektől. Ámde azt vallja, hogy a [4] bölcsesség maga a Lélek, mintha csak azt mondaná, hogy magát a [5] Lelket feszítették meg, s hogy ő támadott föl halottaiból. Pál egészen mást mond: Krisztust az Isten Lelke [6] támasztotta fel a halálból. (Róm 8.) Másutt meg: [7] Krisztust a megszentelés lelke nyilvánította Isten Fiának. (Róm 1.) Tudatlanul [8] vagy pedig rosszindulatúan ferdíti el az ide vonatkozó szerzők bizonyítékait. Irenaeus és Tertulliánus néha összekeve-
rik ugyan a Lelket és Igét, de csak [9] látszólag, azért, mert a Lélek a szűz méhében a férfi-magot helyettesítette. A "bölcsesség" név nem vétetik mindig személyileg, hanem a Lélek különös adományának. Éppen úgy az Igét is többször igehirdetés igéjének vesszük, s nem annak, ami belsőleg volt mindig az Istennél. Servet azonban a sokjelentésű "ige" szót [10] mindig ugyanabban az értelemben használja, és bűnös képzelődését nem átallja az Istenre ruházni.
[1] Lényegileg. [2] Hazudsz. [3] Ezt legalább is ezerszer mondtam. [4] Ez nem mond ellen az előbbinek, Tertulliánus is azt tanítja, 369., 422., 442. l. [5] Félrebeszélsz, az embert feszítették meg. [6] Nem szól ellenünk. [7] Mint embert. [8] Te vagy tudatlan, semmihez sem értesz. [9] Csak Kálvin nem látszólagos, ő valódi Simon mágus. [10] Hazudsz. [Folytatás]
[Előzmény] VII. Valóban bámulatos merészség, azt hirdeti, hogy más [1] Isten lehet az istenség más módja folytán; vadul támadja azokat, akik Istenben három valóságos személyt hisznek. De mit akar ezzel mondani: Isten más módja folytán? Majd meg az istenség más személyéről beszél ugyanazon a helyen. Ebből az következik, hogy a Lélek nem volt [2] személy, mígnem egyszerre előtűnt Krisztus föltámadásából. Kettős tévedés: [3] a Szentlélek személyiségének kezdetét [4] arra az időpontra teszi, és személy tekintetében egész [5] új Istent hirdet.
[1] A Krisztustól különböző. És te, fickó, más istenségről beszélni nem szégyellsz. De neked minden szabad, téged senki se bánt. Tedd oda a dorgálást is, melyet ugyanott adtam. [2] Hazudsz. [3] Hazudsz. [4] Hazudsz. [5] Ilyenről nincsen szó. [Folytatás]
[Előzmény] VIII. Veszedelemtől félve valamit [1] visszavon ugyan, de ez még mind nem elég. Mert ha az ember-Krisztus [2] természet szerint az Istentől van, és mint [3] embert Isten a saját lényegéből nemzette, akkor nem hasonló hozzánk emberekhez. Ámde ez az istenkáromlás – melyet Servet megenged magának – megváltásunk összes reményét [4] széttépi. E tan téves voltát világosan megállapítja az apostol mondása: a bűnt kivéve, hozzánk mindenben [5] hasonló. Mint mondám, ha emberi természetünkre nézve nem vagyunk igazán [6] hasonlók az Isten Fiához, az egész váltság teljesen semmivé lett.
Akkor hogy lehetne értelme Pál szavainak: "Egy embernek engedelmessége által sokan igazakká lesznek?" (Róm 5,19). Csak úgy, ha a bűnért ugyanabban a természetben tett eleget. [7] Hol van az a mindenben való hasonlóság, melyet az apostol szükségesnek mond? (Zsid 4,15) ha a természet hasonlóságát elvetjük. [8] Hol marad a [9] testvéri kapocs, ha Krisztus teste a mennyből való, a mienk pedig a föld porából? Hol van a föltámadásba vetett reménységünk, ha Krisztus nem öltötte fel a mi halandó testünket? Látjuk tehát, milyen [10] veszedelmes ez a hazugság, mely a természet közösségét széttépve, bennünket Krisztustól teljesen elszakít. Különben egész másképp írt ő, nem úgy, ahogy mostan [11] színleli, látjuk eddigi szavaiból is és még látni fogjuk az [12] alábbiakban. Néhol hatalmasan mennydörög azok ellen, akik az Igét öröktől fogva valónak hiszik, [13] mert szerinte csak testileg született. [14] Lásd a helyeket.
[1] Hazudsz, ugyanezt mondtam: 56., 207. l. és az első leveleimben. [2] Természetes nemzés folytán. [3] Mesebeszéd, mintha az istenségben való részesedés kizárná az emberi természettel való közösséget. Nem méltó ezt tudósok elé vinni. [4] Hazudsz. [5] Mindent megkapott, ami hozzánk hasonló. [6] Pedig azok vagyunk. [7] Mit? olyan természetben, mely nem részese az istenségnek? [8] Léháskodol. [9] Az istenség ezt éppen nem zárja ki. Kérlek, ne gyötörd magad! [10] Te vagy veszedelmes, a te Simon mágusoddal együtt, mert Krisztus testéről azt állítod, mintha istensége a sírban nem volna meg. [11] Hazudsz. [12] Majd meglátjuk. [13] Hazudsz. [14] Hazudsz, sőt öröktől fogva. [Folytatás]
[Előzmény] IX. Tudjuk, hogy az eretnekek hajdan milyen strófákba burkolták be [1] mondásaikat, részint azért, hogy színes mázzal vonják be azt, amit álnokul hirdettek. Nem lehet menteni Servet tévtanait, aki azt erősíti, hogy Krisztus [2] lelke Isten, Krisztus teste Isten, maga Krisztus is Isten, Krisztus teste a mennyből és Isten lényegéből van. A két természetet összezavarja. [3] Sőt az igazi emberi mivoltot semmivé teszi, [4] hozzá még, az istenséget némileg [5] szenvedőnek mondja. Mindent összekuszál. [6] Micsoda szörnyszülött: az Ige test a személyi egységnél fogva! Ámde nem lehet személyi
egységről szólani, ha maga az [7] emberi mivolt az égből jött. És az előadás, melyre rákényszerít, azt a habozást megszünteti. A 232. lapon így szól: "Krisztus lelke az istenség saját lényegében az egész világot öröktől fogva élettel tölti el, az Isten lényegéből nemzett teste az istenség lényegével bír." S még ő nevez bennünket koldusoknak, szerencsétleneknek, akik még az alapigazságokat sem értjük meg. [8] Alapigazságnak ő azt tartja, hogy Krisztusban nem szabad két természetet megkülönböztetni. [9]
[1] Ez az eretnek Simon mágus mindig gyűlölettel van Krisztus teste iránt. [2] Vajon Krisztus elválasztott lelkében nem volt-e meg az Igével való személyi egység, mely Istenné tette? Olvasd el, amit a 270. lapon írtam. [3] Hazudsz. [4] Hazudsz. [5] Hazudsz. [6] Hazudsz. [7] Maga az isteni test. Ha magát a vért Isten vérének mondjuk (Apcsel 20), akkor a testet is mondjuk Isten testének. Isten kenyeréről olvasunk (Ján 6) és hogy égből van. [8] Az alapigazság és megigazító hit abban áll, hogy erősen higgyük, hogy ez az ember természeténél fogva Isten Fia. De te azt gondolod, hogy téged Simon mágusba vetett hited igazít meg. [9] Hazudsz. [Folytatás]
[Előzmény] X. Féktelen gőgjében kutyaugatással vádol, pedig magunktól egyetlenegy szót se szóltunk. Azt kérdi, vajon nem szégyelljük magunkat, hogy csak beszélünk és semmit se bizonyítunk. [1] Mi csak a tanács parancsának tettünk eleget. Ha csak egy szemernyi szerénység volna benne, nem volna szabad terhesnek tekinteni azt a szabadságot, melyet ügye védelmére nyert. Mikor azt tanította, hogy Krisztus testének és lelkének lényege az Ige és a Lélek istensége, és hogy Krisztus [2] testénél és lelkénél fogva öröktől fogva van, hát nehéz lett volna-e ezeket az undok tanításokat megcáfolni? Mert ha Krisztus testében és lelkében nincsen meg az igazi emberi mivolt, mely, a bűnt kivéve, hozzánk [3] hasonló, akkor nem lehet a mi Megváltónk, mert nem ember. [4] Azt a koholmányát se nehéz megcáfolni, hogy az Isten Ige és Lélek, aki a testbe és lélekbe Igét és Lelket oszt. Azt sem titkolja, [5] hogy az istenség Krisztus emberi természetévé változott át. [6] Ez csak elszakítaná Krisztust az emberektől. Hol van akkor a testvéri kapocs, ha természetünk nem közös az övével, ha az
ember, aki leendő megváltónknak készült, [8] titokzatos módon kezdettől fogva az Igéből és a Lélekből származott? És mikor [9] testét megfeszítik, hol van a lélek, mely a lesújtó fájdalmakat és a halált elviseli? Mert Servet szerint mindkettő lényege nem más, mint az Ige és Lélek szétoszlása, vagy új alakba ömlése. Igaza van Pál apostolnak, hogy az eretnek, [10] ha megintve nem javul, önmagát ítéli el (Tit,11), éppúgy ezek a tévtanok is – minden hosszasabb vitatkozás nélkül – önmaguktól meg fognak szűnni.
[1] Csak azt hazudod. A tanács megengedte neked, hogy ellenem írj, neked, te szenvedélyes vádoló. [2] istenségénél fogva, mely testében és lelkében egyszerre van. [3] Hasonló és istensége is van. [4] Azt mondod, hogy a láthatatlan dolog ember, s hogy maga az ember nem ember. [5] Hazudsz. [6] A közöltetést te átváltozásnak mondod. [7] Már szégyenlem magam, hogy ilyen szörnyű embernek kell folytonosan felelgetnem. [8] Mindkét természetre nézve. [9] Az igaz testet, amelyben Isten lakozott, mint Ignatius mondja (12. l.) [10] Amilyen Simon mágus. [Folytatás]
[Előzmény] XI. Azt kiabálja, hogy gonoszul bántak vele, mert ő nem úgy beszélt. Miután ezt a kérdést tárgyalta: Vajon Krisztust, mint embert nevezzük-e Isten bölcsességének és erejének, hozzáveti, hogy a scotistáknak az elvont nevek sok nehézséget okoztak, de a zsidóknak nem, mert náluk nagyon is dívott az a szokás, hogy mindent, ami kiváló volt, Istennek mondtak. [1] Most ítéljenek olvasóink, vajon ez az általános szokás nem vont-e le Krisztus dicsőségéből. Ugyan milyen Krisztus istensége, ha az csak annyit jelent: [2] kiváló?
[1] A kisebbről a nagyobbra akartam elkészíteni az utat. [2] Nemde, Krisztus istenségéről fenségesebb dolgokat kell állítani? [Folytatás]
[Előzmény] XII. Az [1] első részről már föntebb szólottunk, hogy az ember-Krisztus személye Istenben való [2] képviseletet jelent, lényege azt az egyesülést jelenti, amelyet Servet az Isten testben való szétoszlásának nevez. Ilyen [3] szörnyűségeket nem hihetünk el vakon, s miért haragszik, ha inkább hiszünk [4] Istennek, mint neki? A második rész mindenféleképp képtelenség. Kifejti, hogy Krisztusnak két személye van, mert [5] benne
van valósággal a lélek, aki szintén személy. Erre azt mondhatjuk: Mert benne van valósággal az Atya -miként ő maga mondja –‚ tehát [6] három személye van. Nem nyugszik, míg meg nem rontja [7] a vallás minden tételét.
[1] János azt mondja, hogy ő látta azt, ami kezdettől fogva van. Hát ez mi? [2] Annak nevezi Irenaeus, 217 l. [3] Hazug módom új kifejezéseket tulajdonítasz nekem. Te beszélsz szörnyűségeket. [4] Te semmit se idézel Istentől. [5] Hát talán tagadod, hogy Krisztust a Lélek valósággal felkente? [6] Azt állítom, hogy Krisztusban Isten van, aki három személy. [7] Te az emberektől kitalált álbölcselkedést nevezed vallásnak. [Folytatás]
[Előzmény] XIII. Minthogy érdemleges dolgot nem mond, csak szavait vegyük egy kissé szemügyre. Ha az [1] Ige Krisztus magva volt, és más valami, mint a Fiú, megesik az, hogy az Ige testté lett. Majd meg [2] azt említi, hogy ő egy helyen az Igét az Atya szavának [3] mondja. Hiába minden szőrszálhasogatás. Az egésszel csak azt akarja bebizonyítani, hogy az Ige más valami, mint a [4] Fiú. Világosan bevallja ezt, mikor azt mondja, hogy a világ teremtésekor az Ige Krisztus kedvéért származott. Másutt meg: hogy az Ige a természetes nemzés [5] harmatja volt, hogy Krisztust az Ige nemzette. Minthogy mindezekhez makacsul ragaszkodik, nyilvánvaló dolog, hogy váltságunk egész titkát [6] megingatja, mert megdönti [7] János szavait: [8] Az Ige testté lett.
[1] Ésaiás 45., 55. és Zsolt. 71. az Igét harmatnak, fellegnek, esőnek mondja, mely Krisztust kikeltette. Magnak mondtam, mert az istenség mag helyett szerepel, 201. l. [2] Hazudsz. [3] Nem én, hanem maga János: 1,5. [4] Ember. [5] Dávid és Ésaiás mondja. [6] Hazudsz, a te hazugságaidat ingatom meg. [7] Hazudsz. [8] Lásd 266. l. [Folytatás]
[Előzmény] XIV. Megvalljuk, hogy Krisztus testének megalkotásában a [1] Lélek ereje a mag helyett szerepelt. De nem azt mondjuk, amit a képzelgős Servet, hogy az Ige volt a nemzés magva.
[1] Ezt Irenaeus az Ige erejének mondja, és azt erősíti, hogy az Ige volt a mag, 263. l. első sor. Tertulliánus is magnak mondja az Igét s egyszersmind a lelket is, 29. és 442. l. [Folytatás]
[Előzmény] XV. Meglátszik, milyen megrögzött. Az egész Írás
azt hangoztatja, hogy Krisztus [1] Ábrahám magva és Dávid fia. Servet azonban Krisztus testét négy elemből származtatja, [2] melyek közül három nem-teremtett, amint alább látni fogjuk. Servet Krisztusa tehát egészen más, [3] mint amilyenről a törvény és a próféták jövendöltek. [4] Szavai rejtett módon már elárulják, hogy a két természetet egészen összezavarja, [5] mert az egy személyiséget Istenből és emberből rakja össze, akik egy lényeggé [6] olvadtak össze.
[1] És Isten magva, Malakiás 2. és Isten csírája, Ésa 4. [2] Azt mondom, hogy benne négy teremtett elem van, mint mibennünk, de hozzá adom még az Ige lényegét, mely szerintem a képmás volt, mely a három felsőbb rendűnek az erejét, mint mennyei harmatot kölcsönzi néki I. 120. és 256. l. Nagy titkok ezek, melyeket Simon mágus nem ismer. [3] Nem igaz. [4] Olyannak jövendölték, mint aki az Ige égi harmatjából kel ki, l. 120., 256. l. [5] Hazudsz. [6] Mint lélek és test minden összekeveredés nélkül. Ha az egyesülés lényegi volt, akkor csak egy lényeg keletkezett. [Folytatás]
[Előzmény] XVI. Semmit sem idéztünk rosszul, [1] ő csak – szokása szerint – ránk fogja. Az apostol szavait úgy akarja magyarázni, hogy Krisztus meg akarván szabadítani az emberiséget a haláltól, mintegy ölébe vette. [2] Hiába [3] ferdít el nyolc, vagy kilenc szentírási helyet csak azért, hogy Krisztus Dávid magvából való származását tagadhassa. [4]
[1] A szám utólag kijavíttatott. [2] És mindennap veszi, mert az Ige mindig jelen van. [3] Hazudsz. [4] Gonosz fickó, mikor tagadtam én azt? [Folytatás]
[Előzmény] XVII. Ha Servetet a [1] képes beszéd kimenti, akkor a vallásban mindent ki lehet játszani. Azt vallja, hogy a Fiú személye, miután emberré lett, az Atyától lényegileg különbözött. Az Írás egyszülöttnek hirdeti, [2] Servet pedig még a lelket is hozzáadja, mintegy másodszülöttet. Hát ugyan mit hagy érintetlenül az Írásban? A viszonylagosság azt követeli, hogy, ha Krisztus egyszülött Fia az Istennek, akkor Isten ne legyen Atyja másnak is. [3] Hozzá még: az Igét és a bölcsességet a Lélekkel hasonlítja össze, mert ugyanazon forma folytán hívjuk Istent a Lélek Atyjának, mint a Fiú Atyjának. [4]
[1] Amellyel Krisztus mondja, hogy a lélek a Lélek-
től születik, Ján 3. Athanasius azt tanította, hogy a Szentlélek az Istentől születik, mint a 41. lapon idéztem. Ugyanazt vallja Tertulliánus is, 443. l. legutolsó sor. [2] Hazudsz, mert más tekintetben mondom. [3] Helyesen. [4] Ha az Igét az ember személye nélkül veszed. A haszontalan minden nézetemet megcsonkítja, csak hogy mindenáron ártson. [Folytatás]
[Előzmény] XVIII. [1] Már világosan kimutattuk, hogy ő sohase értette meg, mint tanítanak a régiek, vagy pedig [2] gonoszul elferdítette mondásaikat. Lássuk most, hogy játszik a szavakkal. Előbb azt vallotta, hogy a Szentháromságot szentül hiszi, csak ne tartsuk a személyeket láthatatlanoknak, [3] most meg csak [4] egy személyről beszél, s amellett erősen tagadja, hogy – ahol csak teheti – köpönyegforgató.
[1] Hazudsz. [2] Te ferdítettél gonoszul. [3] Három dolognak, vagyis lényegesen különböző három személynek. [4] Hazudsz, fickó, az ember teremtésénél beszéltem én egy személyi képmásról, látható ábrázatról, amelynek hasonlóságára formáltatott Ádám teste. Ez nem zárja ki azt, hogy a Szentlelket a saját módja szerint személynek mondjuk, valamint az Atyát is. Mikor hagysz már föl a hazudozással? [Folytatás]
[Előzmény] XIX. Servet azt mondja feleletében, hogy Krisztus teste hasonló a miénkhez, kivéve a bűnt, és azt, hogy az istenségnek részese; de akkor az apostolt kell megvádolnunk, hogy feledékeny, mert ő csak a bűnt említi kivétel gyanánt: [1] Krisztus emberi természetére nézve mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt. Servet ellenben még nagyobb különbséget hirdet, mondván, hogy Krisztus teste három nem-teremtett elemből áll, [2] anyjától csak a negyedik részt nyerte, mely istenséggé változott. [3] Egészen másképp tanít Pál, ki Krisztust test szerint Dávid fiának mondja, s az atyáktól származottnak, Róm. 1. és 9. Nem a test egyik részéről beszél, hanem az [4] egészet érti, melynél fogva Krisztus Dávidnak fia. Ahol pedig az isteni mivoltot világosan megkülönbözteti a [5] testtől, azt mondja, hogy Krisztus Isten Fia, minthogy több a testnél. [6]
[1] Ami az ember tulajdonságaira vonatkozik. Annyira értelmetlen ez az ellenvetés, hogy, ha Kálvinnak csak egy csöpp esze volna, nem hánytorgatná annyiszor. Mondd
csak, te fickó, hasonló volt Krisztus mihozzánk az istenség tekintetében? Ha Krisztus emberi mivolta abban áll, hogy ő is csak teremtett lény, még mindig különbözik tőlünk a tekintetben, hogy őt a benne lévő istenség kiemeli. [2] Hazudsz, csaló, mert mind a négy teremtett elemet anyjától veszi, olvasd csak el, amit a 15. cikkhez írtam, ki fog tűnni, hogy hamisító vagy. [3] Hazudsz. [4] Az egész testet, mindazt, amit az istenségtől elválasztunk, Dávid magvából származtatjuk. Mérgelődik a mágus, mert Krisztus testét az istenség részesévé teszem, azt a testet, melyet a Szentlélek nemzett. [5] A test teremtésétől. [6] Ez igaz. [Folytatás]
[Előzmény] XX. Nincsen a költők meséiben olyan [1] nevetséges átváltozás, mint amilyenről Servet beszél: az emberi anyagot – mondja ő – a Szentlélek Istenné változtatta, minthogy Krisztus emberi természete megdicsőült. [2] Hol van az anyag a minőség mögött? [3]
[1] A mágus nevetséges, Krisztus testével. [2] A megdicsőülést átváltozásnak mondják. (Máté 17 és Fil 3, lásd Dial. 2, 270, 271. l. [3] Te haszontalan, Krisztus dicsőségét minőségnek mondod? Sőt lényeges isteni fény. [Folytatás]
[Előzmény] XXI. Ítéljék meg olvasóink, vajon lehet-e menteni azokat az állításokat, melyeket kárhoztattunk. [1] És mégis azt kiabálja Servet, hogy még a legelemibb dolgokat sem értjük, [2] azért, mert nem ismerjük el, hogy Krisztus lelke Szentlélektől és emberi lélektől van. Azt mi is valljuk, hogy a lélek úgy egyesül a testtel, hogy egy embert képeznek, s megmarad mindegyiknek a saját tulajdonsága, de [3] egészen más dolog az egyesülés és más a lényegi egység.
[1] Amint az asztrológiát kárhoztattad, amihez egyáltalán nem értesz. Ez az arcátlanság: ítéletet mondani arról, amit nem ismersz. [2] Igen, csak a nyelvtant. Mindenütt van lényegi egyesülés, ott egység is: amint a lélek és a test egy ember, úgy az Isten és az ember egy Krisztus. [Folytatás]
[Előzmény] XXII. Gúnyosan nevet, mert képtelenségnek tartjuk azt, hogy Krisztust, amennyiben ember, [1] nem szabad teremtménynek mondani. Az az ő vétke, hogy [2] Krisztusnak nem tulajdonít emberi természetet, hanem kitalál valamit, [3] hogy őt elrabolja tőlünk, hogy ne legyen csont a mi csontunkból, test a mi testünkből, és viszont mi is testek az ő testéből. [4]
[1] Ezt magadtól mondod, haszontalan. [2] Hazudsz. [3] Hazudsz. [4] Sőt valóban részesei vagyunk az ő testének. Ef 5. [Folytatás]
[Előzmény] XXIII. Mikor Servet könnyen túlteszi magát az Írás legelemibb tanításán, [1] azzal csak a saját ostobaságát árulja el. Ha Krisztussal közvetlenül és testileg közöltetett az Atya istensége, abból az következik, [2] hogy nem volt előbb Isten, mielőtt emberré lett. A "közvetlenül" igehatározót csak azért használja, hogy [3] eltörölje az Ige örök személyiségét. Lássák most olvasóink, hogy milyen Krisztus istensége, ha azt velünk közösen bírja. [4]
[1] Melyet nem értesz. [2] A saroktól a falig.* Ó, te dicső vitázó! [3] Hazudsz. [4] Isten természeténél fogva kegyelemből közli velünk az ő dicsőségét. Ján 17. [Folytatás]
[Előzmény] XXIV. Bármit mondjon is Servet, képtelen és [1] tűrhetetlen az az összehasonlítás. Miért mondja, hogy az Igének a testbe való leszállása hasonló a Szentléleknek a lelkekbe való leszállásához? Azért, hogy Krisztus istenségében való [2] részességünket hirdesse. Azután azt magyarázza, hogy a lélek lényege, melyet reánk áraszt, éppen oly elemi és isteni, [3] amilyen elemi és isteni volt Krisztus testének lényege. Gondolkodjanak [4] olvasóink, és meglátják, hogy Servet valami képzelgést hirdet Krisztus gyanánt.
[1] Vannak ott más hasonlatok is, a növényekről, férgekről. [2] Természetes. [3] Krisztus elemi lelkével közölve. [4] Gondoskodjanak terólad, s meglátják, hogy csak üres képzelődő vagy, kiben nincsen semmi igazság. [Folytatás]
[Előzmény] XXV. Bárcsak [1] értené Servet, hogy mi az a személyiség. Ismeretlen dolgokról hebeg, s mégis gyengeelméjűeknek csúfolja azokat, akik az ő dőreségeit nem fogadják el. Először is az [2] eszmét használja Isten Igéje helyett, aki Isten vala az Istennél. Azután az Igét visszfénynek nevezi, hogy látható látvány legyen, [3] nem belsőleg az Istenben létező. Végre a [4] "logos"-t Krisztus lelkének mondja. Tehát a lélek testté lett, Krisztus nem az Isten igéje, mely a testben megjelent, hanem a testté lett Szentlélek. Azt is mondja, hogy az Ige az Ige [5] fénye volt, mely a lényeget eszerint eltörli. [6]
[1] Bárcsak te is. [2] Augustinus és Alexandriai Kelemen s mások is annak nevezik, amint a 140. és
* Talán az az értelme: "messzemenő, helytelen következtetés" – Ford.
141. lapon idéztem. [3] Hazudsz. [4] Én "logos"-ról is és lélekről is beszélek, ezek azonban nem egészen ugyanazt a dolgokat jelentik, mert mind a kettő személyiség. [5] Krisztus fényének mondtam, és te itt Igét hazudsz. [6] Hát Isten fénye nem lényeg? [Folytatás]
[Előzmény] XXVI. A lélek személyiségét, ámbár nem látható, fölfoghatónak állítja. Mondja meg, [1] milyen értelemben fölfogható? Emlékezzünk csak rá, milyen dühösen ostorozza azokat a [2] kegyes embereket, akik a [3] személyt a látástól és az alaktól elválasztják. Önmagának [4] mond tehát ellen, mint már előbb is láttuk. A második helyen arcátlansága még jobban meglátszik, ahol azt állítja, hogy a lélek [5] árnyéka ott volt a világ teremtésénél, mintha csak azt mondaná, hogy a [6] személyiség nem más, mint árnyék.
[1] Már megmondtam, (198. l.) olvasd el, ha tudni akarod. [2] Kegyes az az ember, aki a tévedésről meggyőz, de nem az, aki vádolólag lép föl. [3] A szó jelentésével ellentétben. [4] Miben? [5] Mert még akkor nem tündöklött oly fényesen. Olvasd el a 191., 192., 196. és 265. l. Jól tudod, hogy mindent megmagyaráztam, és mégsem nyugszol. [6] Fecsegés. [Folytatás]
[Előzmény] XXVII. Tehát Servet győzelme a piszkolódásokban lesz. Azt kérdeztük tőle, hogy tekinti Krisztust örök Istennek. Erre ő ilyen meghatározást ad: Krisztus örök volt, mint minden más dolog is, [1] jóllehet sorrendre nézve Krisztus volt az első. Midőn minden kegyes lélek elborzad ennek az istenkáromlásnak hallatára, ő csak kurtán ennyit mond: minden rendén van. Már láthatják olvasóink, mit jelent nála a személy, eszme és személyiség, tudniillik valami [2] képzeleti örökkévalóságot, mellyel egyformán bírnak [3] Krisztus és az élettelen kövek. Amit még hozzátesz, magyarázatra nem szorul: az Isten, mikor örök elhatározásából magának látható Fiút rendelt, s ez által láthatóvá tette önmagát. Ez tehát Krisztus istensége, hogy Isten örök rendelése folytán [4] Fiának tette.
[1] Aki egyedül vala Isten lényegének formája és dicsőségének látható fénye; ezeket a szavakat gonoszul elhagytad, hogy állításomat gyűlöletessé tegyed. [2] Sőt valóságos lényeget. [3] Ilyesmit nem állítottam. [4] Akit lényegileg formált és rendelt. [Folytatás]
[Előzmény] XXVIII. Mielőtt Krisztus meghalt volna (tehát életében), így szólott Keresztelő János: [1] "És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért" (Ján 1,16) (*). Megint: "Mert az Atya annak nem mértékkel adja az ő Lelkét" (Ján 3,34). Servet [2] megfosztja Krisztust a saját lelkétől, nemcsak az adományok mértékétől, hanem megfosztja még az [3] új lélektől is. Ha igaz az, amit hozzátesz, akkor a meghalt Krisztus nem bírta magában személyileg az Ige és a Lélek egész dicsőségét. [4] Elveszíté tehát azt a dicsőséget, melyről önmaga mondja, hogy megvolt néki már kezdetben az Atyánál, mielőtt a világ teremtetett. Mert mit akar mondani ez: Az Isten a felülről való lelket, Krisztusra, mintegy mireánk lehelve, ismét rálehelte egész istenségét. [5] Milyen volt Krisztus istensége, mikor meghalt, ha csak azután lehelte rá Atyja az [6] egész istenségét? Ha legalább azt mondaná, hogy [7] új kegyelmet öntött Krisztus emberi természetébe – ennek több értelme volna. Semmi szín alatt sem lehet menteni azt az állítást, hogy Krisztus csak a föltámadásában nyerte az [8] új lelket. Most akörül forog az egész kérdés: hol van Krisztus istensége? Servet azt tanítja, hogy az egész [9] istenség úgy leheltetett rá a föltámadás után, tehát csak [10] félisten volt, amíg a földön járt. Ámde János azt hirdeti: "És láttuk az ő dicsőségét, úgymint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét".
[1] Krisztusban mindig megvolt a lélek teljessége, de föltámadása előtt nem volt megdicsőülve (Ján 7). Az új lelket az új dicsőségért hívjuk újnak. Sőt az egész Krisztus új emberré lett, mindenek újakká lettek. [2] Hazudsz. [3] Nem igaz. [4] A testben és lélekben mindent megtartott. [5] Az új dicsőséget. [6] Ugyanarról az új dicsőségről van szó. [7] Mit, te a kegyelmet teremtett minőségnek tartod? Krisztusban nincsen efféle minőség, hanem maga az istenség. Az afféle kiöntött minőségek a mágusok koholmánya. Mi valóban részesei vagyunk az isteni természetnek, 2Pét 1. Isten temploma vagyunk, ki bennünk lakozik, 1Kor 3. és 2Kor 6, Ján 14, Apcsel 2. [8] Ugyanezt az új dicsőséget. [9] Ugyanaz. [10] Hazudsz. [Folytatás]
[Előzmény] XXIX. Ha mindez igaz, akkor ugyan mit mond-
(*) Ezt valószínűleg az evangélista mondja, nem Keresztelő János. [NF]
hatunk hamisnak? Ha az Isten lényegében [1] részek és részekre osztások vannak, ha minden egyes rész Isten, [2] ugyan mit nem szabad még Isten méltóságáról kitalálni és összehadarni? Az Istenből valóságos Protheust csinál. De ez nem új dolog, mert Kálvinhoz intézett hetedik levelében már beszél az Istenben lévő [3] részekről. Még kárhoztatandóbb az, amit ezután mond: az újjászülöttek lelkei [4] örökkévalók és egylényegűek az Istennel. És [5] mégis azt állítja másutt, hogy a lelket [6] ki lehet oltani, nem csak akkor, mikor meghalunk, hanem akkor is, ha Isten kegyelmét elveszítjük. [7] Ezermester kell ahhoz, hogy ezt a kettőt összeegyeztethesse: Isten örök lényege [8] kioltódik – és [hogy] Isten változhatatlan, s nincs benne a változásnak még árnyéka is.
[1] Az istenségnek bizonyos megkülönböztetésében. [2] Te az Istent Simon mágusoddal egyetemben egy sarokba zárod be, én azonban azt mondom, hogy ő minden mindenekben. [3] Minden lény Istenben van, mert ő tart meg mindent. [4] Az újjászülöttek az isteni természetnek valóban részesei, ki-ki saját módja szerint, bennük van az örök lélek lényege, az örök világosság, lakóhelyük öröktől fogva el van készítve az Istenben, uralmuk meg van alapítva öröktől fogva, nevük öröktől fogva föl van jegyezve a mennyben: Szem nem látta, fül nem hallotta, mik vannak öröktől fogva elkészítve számunkra az Istenben. Ha Kálvin ezeket tartaná szem előtt, nem vádolna olyan irgalmatlanul. [5] Te fickó, nézd meg első válaszomat. [6] Lásd, hogy mondja Pál. 1Thess 5: Az Istennek lelkét meg ne oltsátok. [7] Te a gonoszságban vagy ezermester. [8] Hazudsz. [Folytatás]
[Előzmény] XXX. Íme, a fogságban levő ember szerénysége, aki [1] dühöngve Simon mágus tanítványának nevez mindenkit, aki az ember lelkének nem tulajdonít lényegi istenséget. Pedig egy [2] próféta, egy apostol, egy vértanú sem tesz említést az istenségnek erről a [3] lelkéről. Azt mi is igen jól tudjuk, hogy az ember lelke [4] isteni adományokkal van felékesítve, melyek Isten dicsőségét és képmását hirdetik, azt is megengedjük, hogy ezek az adományok isteniek, de annak a [5] kitalált istenségnek, melyet Servet szerint az Isten belénk lehel, semmi köze Isten ama kegyelmi ajándékaihoz.
[1] Te dühöngsz, mert halálra üldözöl. [2] Az egyházi tanítókat persze elhallgatod, akik mindig ezt tanították, mióta a keresztyénség fennáll. [3] Sőt 1Móz 2 és 6, Jób 33 és 34; Zsolt 103, Préd 12, Ésa 42, 57, Ján 1, Apcsel 17 és sok más helyen. Éppen úgy Péter, Kelemen, Irenaeus, Tertulliánus és mások, akiket idéztem. [4] Mágusi minőségekkel. [5] Ó, rettenetes istenkáromlás! [Folytatás]
[Előzmény] XXXI. Általában [1] is, külön-külön is tagadta, hogy a törvény idejében élő atyáknak Szentlélek adatott, jóllehet az egész Szentírás folyton említi, hogy a hívők most sem veszik másképpen a lelket, mint hajdan apáink; jusson csak eszünkbe Dávid imádsága: "A te szent lelkedet ne vedd el tőlem". Röviden végezhetünk: hit vagy kegyesség csakis a Szentlélektől ered.
[1] Hazudsz. Lásd a 192. l. Más értelemben vesszük a lelket a prófétáknál és másképpen a közönséges népnél. Zsidók alatt a közönséges népet értettem, a prófétákról más tekintetben szólottam: 557. és 650 l. [Folytatás]
[Előzmény] XXXII. Azt mi is valljuk, hogy hajdan csak ábrázolva voltak az atyáknak mindazok, amiket mi Krisztusban világosan látunk. De az már istentelen hazugság, amit Servet állít, hogy a kegyes emberek az angyalokat isten gyanánt [1] imádták, mert hiszen Ábrahám oly tisztán imádta az egy Istent, mint akárcsak mi. Hallatlan gyalázkodás tehát, ha azt mondja, hogy az [2] angyalok voltak az ő isteneik, és hogy a törvény idejében soha sem imádták az Istent igazán. [3] Mintha akkor a szentek közül senki sem értette volna meg ezt: A te Istened imádd! Ha Ábrahám tulajdonképpen nem Krisztusnak hitt, hanem az őt ábrázoló angyalnak, akkor [4] hol van az a személyiség és meglátás, melyet Servet fentebb annyira kiemelt? Íme, milyen következetes!
[1] Az angyalban az Istent imádták és magát az angyalt is imádták, Józs 5, Bír 6 stb. [2] Az isteneket így hívták, 1Móz 20 és 35 stb. [3] Hozzánk viszonyítva, még akkor csak árnyék volt mert még nem tűnt fel az igazság világossága úgy, mint most. [4] Fecsegés. [5] Fátyol alatt rejtőzködött, éspedig Ádám bűne miatt. Már ezerszer mondtam. [Folytatás]
[Előzmény] XXXIII. Tessék elolvasni azt a helyet, ahol így tanít: nemcsak a választottak lelkei, hanem minden ember lelke s minden dolog világos [1] alakjai öröktől fogva az
Istenben voltak. Azután: [2] valósággal az Istenben voltak az angyalok is, már kezdettől fogva. Minket hazugoknak mond, pedig dőreségeit szóról-szóra idézzük. Azt hiszi, hogy gazságát betakarja, mondván: semmi sem teremtetett valósággal, csak a teremtés e pillanatától fogva. De ott arról vitatkozik, hogyan voltak mindig az Istenben a teremtett dolgok. A [3] "valósággal" igehatározó szót nyíltan használja.
[1] Angyalok valósággal öröktől fogva voltuk, miután teremtettek, mi csak mintaképpen (exemplariter). [2] Ha csaló nem volnál, félreértés se volna. [3] A kezdetben teremtett angyalokról, de mirólunk nem, amint te arcátlan hazugsággal nekem tulajdonítod. [Folytatás]
[Előzmény] XXXIV. Az nem képezi vita tárgyát, hogy Isten mindenekben jelen van lényege, jelenlevősége és ereje folytán, és hogy mindeneket megtart. Ebből [1] azonban nem következik az, hogy minden teremtményben [2] lényeges istenség van, sokkal kevésbé az, amit a bírák előtt mondott, hogy a padló, melyet lábunkkal [3] tapodunk, részese az istenségnek, s hogy az [4] ördögök tele vannak istenséggel.
[1] Az ugyanaz. [2] Irenaeus és mások is azt tanítják. Lényeg az, aminél fogva létezünk. [3] Te azt mondtad, hogy lábadat mozgatva, te nem az Istenben mozogsz. Tehát a Sátánban mozogtál, mi az Istenben élünk, mozgunk és vagyunk. [4] Ha ördög vagy is, csak az Isten tart meg mostanig. [Folytatás]
[Előzmény] XXXV. Csodálatos vad ember, mindenkit Simon mágusnak mond, aki nem akar vele együtt manicheus lenni. [1] Azt írta, hogy a lélek [2] Isten lényegéből való. Mi ezt tévtannak bélyegeztük. Ejtsétek el – mondja ő – a "lényeg" szót, és mindent igaznak találtok. Miért nem tette ő ezt? Sőt szántszándékkal emlegette azt, ami minden [3] kegyes embernek gyűlöletes volt, hogy ti. a lelkek Istenből, mint gyökérből származnak. Nyíltan dicsekszik azzal, hogy [4] manicheus és nem tűri, hogy megfeddjék.
[1] Hazudsz. [2] Én a lelket teremtettnek mondom, 178., 225. és 260. l. és egyebütt. Azt mondtam, hogy az angyalok és a lelkek hasonlók a lélek lényegére nézve, melyből létrejöttek. [3] Neked gyűlöletes az istenség, te mágus! [4] Hazudsz. [Folytatás]
[Előzmény] XXXVI. Mikor már az iszonyatos istenkáromlásokat kimondta, nem veszi komolyan, ha azokkal tréfát űz. Az lehet, hogy azok közül sok eggyé olvad. Ámde képtelenség az a következtetés, hogy [1] a lélek Istenné válik, hogy a teremtett és nem-teremtett dolgok a lélek egy lényegébe olvadnak, hogy a lélekkel össze van kapcsolva az elemi lélek, miként az Igével kapcsolatos Krisztus teste. Világos, hogy ezek a dőreségek megszentségtelenítik a váltság [2] összes titkait.
[1] Mi Istenné váltunk, nemde, a lélek adományai folytán? [2] Mondd, te gonosz csont, hogyan következik ez? [Folytatás]
[Előzmény] XXXVII. [1] Szelíd lelkű és tanulékony emberhez éppenséggel nem illik az a dühöngő támadási mód, mellyel a kisdedkeresztséget undokságnak, a Szentlélek kiirtásának, az Isten egyháza lerombolásának, az egész keresztyén hitvallás összezavarásának, a Krisztus által létrehozott megújhodás eltörlésének és az Ő egész országa letiprásának mondja. [2] Nemcsak egy helyen szórja ilyen szitkait, hanem ahol csak szerét ejtheti, gyalázkodik és ostorozza a kisdedkeresztség szent kiszolgáltatását, ámbátor alaposan bebizonyítottuk, hogy Isten a szerzője. Micsoda ördögi büszkeség az, hogy a húsz éven alul levő fiatalságot feloldozza a halálos bűn alól?
[1] Velem szemben olyan eljárás illett volna hozzád, amilyent az apostol parancsol, ha engem a gonosz szellem rabul ejtett is. (2Tim 2) [2] Már megvallottam, hogy azt írtam, de még mindig nem látom az érveket, melyekkel te az ellenkezőt bebizonyíthatnád. [Folytatás]
[Előzmény] XXXVIII. Lássák olvasóink, mily gonoszul költi rossz hírünket. Szavait [1] jóhiszeműleg idéztük, egy betűt sem hagytunk el, mely vétsége enyhítésére szolgált. Azzal mentegetőzik: ő azt mondta, hogy a lélek mintegy meghal. Ez ugyan igaz, de istentelenségét még jobban fokozta, mert hozzátette: a lélek a bűn által halandóvá lett, [2] miként a test, stb. [3] Könyvét nem kellett volna kiadnia, ha nem akarta, hogy nyilvánvaló rágalmain rajtacsípjék. Másutt ugyan nem tagadja, hogy a lelkek túlélik a halált, de természetes állapotukban oly gyarlók, hogy a gonosz szellemek mint könnyű árnyékokat kergetik, s maguktól mire se képesek, 229. l. Majd meg 233. l.: "azt mondottuk, hogy a lélek alkotó elemei romlásnak vannak alávetve, s azért mintegy megfosztva lényegüktől,
szertefutnak s mivel Ádám bűne folytán némileg az ördög kezében vannak, a pokolra vettetnek, szinte minden reménye nélkül annak, hogy valaha a testbe visszatérhetnek." Tudjuk, mit akar mondani állításaival, hogy a lélek alkotóelemei a levegőbe szertefúvatnak, hogy lényegétől mintegy meg van fosztva, hogy úgyszólván meghal, hogy a testtel együtt a halál martaléka.
[1] Előbbi vádadban máskép hazudtál. [2] A lelki halál, vagy a bűn halála értetődik. [3] Bárcsak egész mágusi tudományod még mindig anyád méhében volna. [Folytatás]
Ha a [1] tévtanokat mind felsoroltuk volna, nem tudnánk kivergődni rengeteg útvesztőikből, azért csak mutatóul említettünk egynéhányat. Bocsánatot kérünk, hogy az idő rövidsége folytán feleleteinket rövidre szabtuk. Csak két napunk volt rá. De nem is kell mentegetőznünk, mert nagyon is elég az, ha az ilyes szörnyű tanításokat egyszerűen szem elé tárjuk. Figyelmeztetjük azonban olvasóinkat, hogy nincsen a hitnek olyan tétele, melyet ez a szerencsétlen ember meg ne rontott volna. A szabad akaratot illetőleg [2] pelagiánus. A megigazulás tökéletességét hangsúlyozta, mint a [3] katharusok, Novatus és más hasonlók. Az Isten törvényét [4] eltörli, mert mindenkinek a saját benseje szabja meg, mit tegyen. A hitet elválasztja az ígéretektől. Az ingyen kegyelemből való megigazulást [5] megingatja. A törvény idejében élt atyákat [6] megfosztja a lelki kegyelemtől, mintha csak hízott sertések módjára éltek volna a világon. Légből kapott újjászületési tanával az egyszerű embereket az ördög hálójába vonja, s e ponton egészen libertinus. Istentelenségének méregitalát még jobban szétöntötte, mert a tizenkét év előtt Lyonban megjelent Biblia lapjait veszedelmes, hazug széljegyzetekkel szennyezte be. Jól tudják híveink, hogy az ószövetségben sehol sincs jobban kiemelve Krisztus halálának ereje, mint Ésaiás 53. részében. Amit a próféta a kiengesztelésről, a bűnökért való elégtételről, az átok elhárításáról mond, azt ez a hamisító Cyrusra vonatkoztatja, akinek halála a zsidók bűnéért elégtételt szolgáltatott. Aki igazán és okosan gondolkodik, belátja, hogy nem volt más célja, mint hogy, kioltván az igaz tanítás világosságát, lerombolja az egész vallást.
[1] Bárcsak megengednék nekem, hogy tévtanaidat
mind jegyzékbe vehessem. [2] Kálvinnak mindenki pelagiánus, aki nem Simon mágus. A keresztyénségben tehát mindenkit kárhoztat, magokat az apostolokat is, azok tanítványait, a régi egyháztanítókat és a többieket mind. Senki sem tagadta teljesen a szabad akaratot, csak az a Simon mágus. [3] Hazudsz. [4] Hazudsz. [5] Hazudsz. [6] Hazudsz, gonosz fickó.
Calvin János, (1)
Pouspin Ábel,
Gallasius Miklós,
Bernard Jakab,
Bourgoinus Ferenc,
Malisianus M.,
Calvet Rajmond,
Pyrerius János,
Copus Mihály,
Baldin János,
A Sancto Andrea J.,
Faber János,
Macerius János,
Colladon Miklós.Miután szitkozódásait már maga Servet is megelégelte, tekintetes Tanácsunk, hogy biztosabban ítéljen s rágalmazásra kevésbé adjon alkalmat, a négy helvét egyháznak is megküldte: a zürichinek, a berninek, a bázelinek és a schaffhauseninek, s pásztoraik véleményét kérte az egész ügyről. (2) Hogy Servet ne panaszkodhassék amiatt, hogy nagyon rárontottunk, legutóbbi rágalmaira nem is felel-
(1) Ezek a sajátkezű aláírások csak kéziratban és "A lelkipásztorok jegyzőkönyvei" mellékletben vannak meg, nyomtatásban azonban nem jelentek meg. A jegyzetek végén (Reg. de la Vénérable Compagnie, II. kötet 15. l.) Servet eme szavait olvashatjuk: "Már eleget lármáztak és szép számban írták alá nevüket. De milyen helyeket tudnak idézni annak bizonyítására, hogy a Fiú láthatatlan és lényegileg különböző? Egyet sem, s nem is lehet. Ez ugyancsak illett az isteni Ige szolgáihoz, akik mindig azzal kérkednek, hogy azt tanítják, amit az Írásból is be tudnak bizonyítani! De ezt nem tudják. Az én tanításomat tehát csak agyon akarták kiabálni, minden ellenérv, minden tekintély nélkül." – Az eredeti példányban megvan Servet kézaláírása is: "Ezt csak Servet Mihály írja alá, de Krisztus az ő leghathatósabb pártfogója".
(2) Mindent közölve velük, hogy jobban megalkothassák nézetüket.
tünk, pedig módunkban állt volna. (1) Mint olvasóink látják, rövidre fogtuk a dolgot, nem kerekítettünk neki nagy feneket, hanem előterjesztésünkben a dolgok rendjét követve, a legszükségesebbre szorítkoztunk. Csak a legfőbb tételeket érintettük, hogy az egyszerű és tiszta igazság annál inkább szemébe tűnjék a bíráknak, és kitűnjék, hogy csak odáig mentünk, ameddig tisztünk szólított Tiszteletre méltó testvéreink, akiket – mint föntebb említettük – megkérdeztünk, kiváló kegyességüknél és Krisztus egyházáért való buzgólkodásuknál fogva az egész ügyet szorgalmasan áttanulmányozván, bölcsen azt a választ adták, hogy az egész könyv undok szörnyszülött, tele számtalan tévtannal. Végre egyértelműleg és egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy helyesen és igazságosan róttuk meg mindazokat a tévtanokat, melyekre vonatkozólag Servet azt hánytorgatta, hogy rajta a legnagyobb igazságtalanság esett. Minden egyes válasza felsorolását fölöslegesnek tartottam. Mutatóul csak a zürichi egyház levelét nyújtom, hogy hosszadalmas ne legyek. Ez annyira nem üt el a többitől semmiben, hogy aki ezt elolvasta, a többit is látta. Attól nem tartok, hogy a többiek levelük elhallgatását rossz néven veszik, mintha talán nem volnának éppen annyi becsülésre érdemesek. Mert hiszen nem akarják magukat a világ előtt mutogatni, s e szent egyetértés bizonyságát sokkal többre becsülik, mint egymagukban elért sikerüket. Inkább zürichi testvéreinktől kell bocsánatot kérnem, hogy nyilvánosságra hozzam azt, amit csak egypár embernek írtak. Mivel azonban az egyház nyilvános ügye így követelte, melyet ők is mindennél többre becsülnek, azt hiszem, hogy eljárásomat könnyen megbocsátják.
(1) Megelégedtünk azzal, hogy az utolsó szó az övé. Nem nyúltunk az ő szépséges válaszaihoz, és némán tűrtük nagyobb piszkolódásait.
(2) Mely azt követelte, hogy inkább kevesebbet mondjunk, mint sokat.
A Tekintetes Szindikusoknak és a genfi Köztársaság tekintetes tanácsának, mélyen tisztelt Urainknak.
Sokszoros üdv! Tekintetességtek levelét megkaptuk ettől a küldönctől Servet könyvével s az abból kijelölt cikkekkel együtt, s Tekintetességtek hitszónokainak, kedves és tiszteletreméltó testvéreinknek és Servet Mihálynak vitairatait. Tekintetességtek arra kértek minket, hogy mindezt szorgalmasan átnézve, tanulmányozva, ítéletet mondjunk. E kérésnek engedve, Isten segedelmével röviden és világosan elő fogjuk adni Tekintetességteknek, hogy miként gondolkodunk és tanítunk az Isten egységéről és háromságáról, s hogy miként ítélünk lelkipásztoraiknak s Servetnek vitatkozásairól. Azt valljuk, hogy kezdettől fogva minden szent ember erősen hitte és hirdette az örök Isten egységének és háromságának imádandó titkát, és a Szentlélektől ihletett igazmondó próféták is világosan tanítják az Írásban. Az igaz Isten-tan eme sarkalatos tanítását az Isten igéje, világos jelek, az ó- és újszövetség egyetemes (catholica) igaz egyházának egyértelmű bizonysága annyira megerősítik, hogy azt soha még kérdés tárgyává sem volt szabad tenni. Tehát Isten egyetemes szent egyházával együtt valljuk, hogy az Isten lényege egy, három különböző személy van, de azok nincsenek összekeverve. Az Atya tanúságot tesz Fiáról: "Te vagy az én szerelmes Fiam, kiben én megengeszteltettem". Az a Fiú, akiről az Atya bizonyságot tett, és akire a Szentlélek galamb képében szállott alá, ez egy lényegben három különböző isteni személy. Már a niceai zsinat előtt akadtak olyanok, mint Praxeas, Noethus és Sabellius és az úgynevezett patripassziánusok, akik az Isten egysége miatt a személyek megkülönböztetését összezavarták. De az egyház őrködő fejei tudományosan és visszavonhatatlanul megcáfolták őket az
Írásból, s megvédelmezték az Isten hármas egységének imádandó titkát. Bizonyos tehát, hogy az egyház fejei a niceai zsinaton hozott hitvallásukkal csak azt tanították, amit az apostolok, sőt a próféták idejétől kezdve az egyetemes igaz egyház tanított. Mikor tehát a spanyol Servet Isten örök háromságát háromfejű szörnyetegnek, három részre osztott Cerberusnak, képzeleti isteneknek, csalódásoknak s az ördögök három szellemének nevezgeti, Isten örök méltóságát istentelenül s rettenetesen káromolja. Mikor Athanasiust, Augustinust s Isten más kiváló szolgáit, az egyház tündöklő csillagait háromsághívőknek és azért istentagadóknak mondja, (mert minden háromsághívőt így nevez), nemcsak azokat illeti kimondhatatlan, tűrhetetlen szidalmaival, hanem a szentek egész seregét, s így Krisztus egész egyházát. Undokság ettől a szerencsétlen embertől, hogy a zsidóknak a keresztyén vallásra szórt istenkáromlásait mentegeti és Mohamed csúf szavait helyesli és magasztalja, aki az atyák előtt ismeretlen három istent Belzebub fiainak nevezi. Ugyan mivel tudta volna ez az ember jobban megbántani Istent és a keresztyén hitet? Ugyan mely keresztyén ember képes ezt türelemmel elviselni?
Az Isten fiáról az Isten egyháza egyértelműleg mindig azt hitte és tanította, hogy kezdettől, öröktől fogva saját személyiségében él. Ezt tanította az Isten igéje, maga az Úr, mikor így szól az evangéliumban: "Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Ján 8,58), ti. nem a test, hanem az istenség lényegénél fogva. Az apostol (Zsid 1,3) az Atya lényege kimetszett bélyegének, valósága hasonmásának mondja, ahol egyszersmind az ószövetséget is idézi: "Én fiam vagy te, én ma szültelek téged". (Uo. 5. vers, Zsolt 27). Ez a Fiú‚ aki öröktől fogva Isten Fia, igaz Isten, az időben ember fia lett, igazi ember, aki nem az Atya Isten lényegéből született, hanem anyjának, szűz Máriának lényegéből, akit Isten az ő lelkével megtermékenyített, minél fogva azt a Fiút az asszony áldott magvának, Dávid sarjának és ember fiának mondjuk. Megmarad azonban az egy oszthatatlan személyben, de természete kettő, mely nincsen összekeverve, összezavarva, ti. isteni és emberi. Mindezt oly világosan, oly kézzelfoghatóan mutatja az Írás, régente és ina oly bizonyossággal hiszik, hogy józan
eszű ember nem is kételkedhetik. Mi is egyértelműleg hisszük, és a gondjainkra bízott egyházban úgy hirdetjük.
Servet az Isten Fiát is káromolja, és a Fiú öröktől fogva levő személyiségét, az Atyával való egylényegűségét nem átallja ördögi eszmének és mesebeszédnek mondani. Sőt merészkedik még azt is állítani, hogy a testi Fiú atyja nem más, mint maga az Atya Isten, akinek lényegéből a Fiú teste született. Egészen másképp tanított Pál, a népek tanítója, (Róm 1,3)‚ aki azt hirdette, hogy az Isten Fia test szerint Dávid magvából született, s a hatalom és a megszentelődés lelke szerint Isten kinyilvánított Fia stb.
De minek idézzük ennek az istenkáromló embernek minden mondását? A ti egyházatok pásztorai és tanítói "Servet Mihály könyveiből vett nézetek vagy tételek" cím alatt oly szorgalmasan és hűen összeszedték főbb tévtanait s világos eretnekségeit, melyeket mi sem fogadunk el; nem helyeseljük, sőt átkozzuk. Servet válaszával a dolgot nem oldotta meg, csak összekuszálta, néha meg-megrontotta a régieknek az Isten egységéről és háromságáról s az Isten Fia titkáról vallott nézeteit. Ezt a ti egyházatok lelkipásztorai viszontválaszukban világosan rábizonyították. Servet válaszai, vagy magyarázatai, kivéve végtelen arcátlanságát és irtóztató szitkozódásait, keveset, vagy semmit mondók. Annyiszor vágja oda Kálvinnak: "Hazudsz", annyiszor vádolja mágusnak, Simon mágusnak, hogy még említeni is szégyen; pedig a dolog olyan világos, és Servet iratait szorgalmasan átolvasva ki-ki láthatja, hogy Kálvin nem hazudik, hanem éppen Servet az, aki állításait letagadja, vagy pedig hamis mázzal vonja be. A ti pásztorotoknak és a mi testvérünknek, Kálvinnak hitét, szorgalmát, a száműzetésben levőkkel és a kegyesekkel tett nagy jótéteményeit sokkal fényesebbeknek tartjuk, sem hogy azokat Servet igazságtalan vádaskodásai akár Tekintetességtek, akár más derék emberek előtt elhomályosítani képesek volnának. Azt is olvastuk Tekintetességtek leveléből, hogy nem azért kérnek tőlünk ítéletet, mintha bizony egyházuk lelkipásztoraiban nem bíznának meg, hanem csak azt akarták, hogy a mi nézetünket is ismerjék.
Továbbá Tekintetességtek bölcs belátására bízzuk, hogy miként fékezzék meg ezt az embert, aki régi, az
egyház által már hajdan elítélt eretnekséget újított fel, aki hitünk alapigazságait támadja, s Istent és szentjeit szidalmazza. Ha a név hasonlósága nem téveszt meg bennünket, mi úgy tudjuk, hogy ez a Servet már húsz évvel ezelőtt megkezdette rettenetes munkáját, amidőn a boldog emlékű Oecolampadius János úr iparkodott őt jó útra téríteni. Azok, akik Krisztus evangéliumát ezeken a tájakon először hirdették, Servet tanítását szintén kárhoztatták. De ő makacsul ragaszkodott állításához, s 1531-ben Németországban kiadta a Háromság tévedéseiről szóló hét könyvét és néhány párbeszédét amelyek bizonyára sok gyenge hitű s az Írásban kevésbé jártas embert döntöttek nagy lelki és testi romlásba. S még ezzel sem elégedett meg, hanem újra kinyomatta veszedelmes, tűrhetetlen tévtanait és istenkáromlásait; az istentelenségben és istenkáromlásban önmagát fölülmúlva, bomlasztó tanát "A keresztyénség helyreállítása" címen közreadta, csak hogy az egyházat megrontsa. Ellenben sok hitre s körültekintésre van szükségünk, különösen azért, mert a kívüllevők egyházainkat rossz hírbe akarják hozni, hogy eretnekek és hogy eretnekeknek kedveznek. Isten szent gondviselése meghozta most a kedvező alkalmat, hogy magatokat és bennünket is újra megtisztítsatok ettől a gonosz gyanúsítástól, ha ugyanis éberek lesztek s nagyon ügyeltek arra, hogy e mérges ragály tova ne terjedjen általa. Bízunk Tekintetességtekben, hogy megteszitek.
Adjon az Úr Jézus Krisztus Kegyességteknek bölcsességet és erőt, eszélyességet, helyes eljárási utat és módot arra, hogy az ő akaratát neve dicsőségére teljesítsétek s hogy az igaz hitet és egyházat megvédelmezzétek. Hódolatunkat nyilvánítjuk egyszersmind Tekintetességteknek, és magunkat jóindulatukba ajánljuk. A küldöncöt teljes három napig tartottuk magunknál, mert nem beszélhettük meg előbb a dolgot.
Kelt Zürichben, az Úr 1553. esztendejében, okt. 2 (1)
Tekintetességtek alázatos szolgái:
a zürichi egyház szolgái: Pásztorai és Tanítói.(1) Némely kiadásban: 21, de ez az események sorrendjének éppenséggel nem felelne meg.