A szentírással egyezőleg, és az igazhitű atyák helyes vallástételével, valamint a szentirásbeii igazságokkal öszhangzó hagyomány szerint valljuk: hogy az isten, usiájában vagyis véghetetlen, igaz, mindenható, megtartó teremtő lényében egy; a ki gondviselésével, irgalmassága, itélete és igazsága szerint rendez mindeneket és igazgat, miként 2. Mózs. 2. Ézs. 45. 5 Móz. 6. 1 Kór. 8. mondják; meg nem osztott el sem különített, hanem az egy isteni lényben, jellegző vagy

(1) Ágoston (Aurél) numida † 430. volt hippói püspök Afrikában; munkái: Confessiones, saját életrajza, Az isten országáról.
(2) Ambrus Milanóban tartományi kormányozó †397. 374-től fogva milánói püspök; munkái: 92 levél, De officiis ministrorum, De fide, De spiritu.
(3) Jerómós (Sophrón Euséb) 420. Stridonból, Dalmáciából való betlehemi zárdafőnök. Damázus pápa ő vele fordíttatta latinra a szentirást (385–405) ez a közszöveg (a vulgata versio).
(4) Cyrill alexandriai püspök 430 körül. Tizenkét tételét az alexandriai zsinaton 430-ban, valamint az efesusi egyetemes zsinaton 431-ben orthodoxnak nyilvánitották Nesztórius konstantinápolyi püspök ellen.
Cyprián kárthágói püspök, vértanú lett 258-ban. 82 levele van ad Donatum. Irt még De habitu virginum, De unitate ecclesiae, De lapsis, De mortalitate, Exhortatio ad martyrium, De opere et elemosynis. Testimonia stb.
Lombard Péter †1164-ben, munkái: Sententiarum libri quatuor. – Innen Sententiarum magisternek nevezve – párizsi tanár és később ottani érsek.
Grácián (Gratianus) híres bolognai barát 1150-ben, ki minden egyházi törvényt, mely az ő korában érvénynyel bírt, összegyűjtött. E gyüjtemény neveztetik "Decreta Gratiani", s miután a XIV. században sokképen kibővíttettt és bezáratott "Corpus juris canonici" névvel.

A háromság munkái részint kihatók vagy közösek az egész Háromsággal; ugy hogy valamint egy lényege, hatalma, ereje, osztatlan cselekvése van a Háromságnak: úgy annak kiható munkái is osztatlanok, a Háromságot tekintőleg mindenik személyre egyiránt ráillők, u. m. a teremtés, megtartás, megváltás, elválasztás, megengesztelés, mint Ézs. 26. 43. 44. 2. Kór. 1. mondva van; részint bennmaradók (ad intra) vagy különös (singularia), melyek csupán a személyre egyenként és megkülönböztetve illenek. És ezeket a tanítás céljából kétfelé választjuk; természetiekre és tisztiekre (substantialia et officialia). Természeti beható munkája az Atyának szülni, a Fiunak születni, a Szentléleknek az Atyától és Fiutól származni. Tiszti tulajdonsága, – a viszonyra való tekintet szerint, – az Atyának teremteni a Fiu által,

(1) Athanáz 373-ban, alexandriai diakon, majd püspök 45 évig; négy izben száműzetve exul 20 évig; a niceai zsinat hőse Arius ellen, Pater orthodoxiae. Egész élte a Fiu istenségének védelmezése.
(2) Tertullián karthágói presbyter †220-ban; munkái: Apologeticus, De testimonio animi, De idololatria, De baptismo, Ad uxorem, De corona militis, De fuga in persecutione, De pacientia stb.
(3) E hitvallás eredeti példányában a hason idézetek mind a lapszélekre vannak marginalis jegyzetekül nyomva: itt az illető fejezetek alatt adjuk azokat. [Az elektronikus kiadásban ezen kívül kisebb betűvel is szedtem őket – NF.]

Mi az istenről némelyeket lényegileg és feltétlenül mondunk, tudniillik lényegileg és feltétlenül mondjuk mindazt, a mi mind a három személyre rá illik és az egy lényt jelenti, u. m. Isten, Ur, Lélek, teremtés, megváltás, lény, mindenütt jelenlét. Mert valamint a görögöknél a lényeg néha az egész lény, néha egyik meghatározott személy helyett használtatik: úgy a természet ur, isten gyakran viszonyítva a személyek helyett viszonylagosan, gyakran pedig feltétlenül az ουσια helyett vétetik. Némelyeket pedig viszonyítva mondunk az istenről, mint: Atya, Fiu, közbenjáró, áldozó pap, főpap, engesztelő, Szentlélek, szóval mindazokat, a melyek megkülönböztetve illenek a személyekre a tiszt és tulajdonság szerint viszonyítva mondjuk.

Az irás az Atyát Jehovának, Elohimnak, Sabaothnak, Seregek urának és istenének, teremtőnek, megtartónak, megelevení-

(1) Krizosztom (Joannes Chrysostomus) az aranyszáju János †407-ben, antiochiai püspök, kora legjelesebb hitszónoka, jeles szentirás-magyarázó; a homiliák mestere.
(2) Theofilaktus bolgár érsek 1078 körül, nevezetes magyarázatokat irt a Szentirásra.

A Fiu, istensége szerint, természetileg Jehova, Ur és Isten, mindenható, teremtő, megtartó, megelevenítő; mint Ézs. 4. 9. 26. 35. 54. Jerém. 23. 33. Zofón. 3. Hózs. 1. Móz. 32. Róm. 1. 9. Ján. 1. 5. 10. 1. Ján. 5. 2. Kór. 15. Jehovának, seregek urának, mindenekfelett való istennek áldottnak és örök életnek neveztetik. Lombard 1. könyv és 3.; továbbá Bonifác, Gergely parancsa, a nicaeai és kárthágói zsinat, nicaeai, athanázi vallástétel, Ágoston a Háromságról, Ambrus, Kryzosztom a Háromságról, János és a Pál levelei magyarázatában.

Midőn pedig a Fiu az Atyánál kisebbnek, teremtetettnek, alkottatottnak, átoknak, szolgának, embernek, halottaiból feltámasztatottnak és főpapnak neveztetik; valamint midőn panaszolja, hogy elhagyatott, sír, aggódik, az Atyához esedezik: mindez a Krisztusnak hivatás szerint, a mi reánk való tekintetből, a szolgai formában való sáfárkodásnál fogva tulajdoníttatik. Holott feltétlenül önmagára tekintőleg nem szűkölködik, nem közbenjárója magának, és nem is imádkozik. Kissebb az Atyánál test szerint, és mindkét természetének tiszte szerint a szolgai formában. Felvette pedig a Krisztus az egész embert a testet és lelket; fogantatott Szentlélektől és született a bűnnek mocska nélkül. Felvette a mi vádlottságunkat (reatum) azaz az átkot, örök halált; mindenben hasonló hozzánk a bűnön kivül, de a a bűneinket nem ismerte és a bűnben mi hozzánk nem hasonló. A Krisztus, istensége szerint nem teremtett; öröktől fogva volt kezdet nélkül; testére nézve teremtmény: mert a Krisztus teste a Szentlélektől alkottatott a szűz méhében. Luk. 1. Gal. 4. És nem lehet mon-

(1) Szeremi (Syrmium) zsinat 321. Fotinus semipelagianismusa [helyesen: szabellianizmusa] ellen.

A Lélek neveztetik Urnak, Jehovának, Seregek urának Ézs. 63. Csel. 25. 1. Kór. 3. 6. 2. Kór. 6. A Lélek Ur Ján. 4. A Lélek isten. Az Atyától és Fiutól származik öröktől fogva. Nicaeai, szerémi és karthagói, flórenci zsinatok.

Az istent lényében, háromságában és akaratában kétféleképen ismerjük meg: közönségesen megismerjük a teremtményekből, de ez az ismeret nem idvezít; különösen és bensőleg megismerjük hit által, a kijelentett igéből, a sákramentomokból, s a Szentlélek munkája és nyilatkozata által az isten fiában a Krisztusban és ez üdvességre vezet.

Lombárd 1. könyv. Ágoston a világ teremtéséről.

A törvény azt tanítja, hogy az isten lényében egy, személyében három. Az isten akaratját pedig igazsága tekintetéből tanítja; tudniillik: hogy az isten az igazaknak, szenteknek, tökéleteseknek, istenhez hasonlóknak, kik az isten parancsait tökéletesen betöltik, örök életet ad, de a hamisaknak, istenhez nem hasonlóknak, igaz itélete szerint halált. A mint meg van írva: A ki cselekszi, élni fog; a ki nem cselekszi, eltöröltetik annak a lelke. A törvény, mint az isten tükre, az emberről is tanít; tudniillik: hogy minden emberek vétkeztek, elvesztették az isten képét, csak a roszra hajlanak, megkötözött foglyok, a bűn tömlöcébe záratvák; hogy a sátántól, saját akaratjoktól, testöktől vonatnak a roszra, – testök minden kivánságával és eszükkel az istennel való ellenségeskedésr; hogy minden emberek egyetemben elvesznek, ha nem folyamodnak a közbenjáróhoz; hogy nincs az emberben semmi igazság, hanem csak az egy Krisztusban és így tesz bizonyságot a hit igaz voltáról.

Az eset kétféle: a harag edényeié és kegyelem edényeié. A harag edényeinek miként minden bűnök, úgy elesésök is halálos. Az eset előtt szabadon vétkezett Ádám és nem szükségből, sem nem az isten rendeletének kényszerítéséből. Az eset után, az ujjászületés előtt vétkeznek az emberek és elesnek a megfosztatásnak (privatio) szükségéből, s a bűn bilincseivel megkötöztetve, bűn alá rekesztetve, mint fogoly rabszolgák egyik vétekről a másik gonoszságra vonatnak. Az ujjá születés után vétkeznek a választottak, a test erőtelenségéből, a lélek küzdésével, megkisértetve a Sátán incselkedései és tüzes nyilai által. De a választottak nem eshetnek el, nem is vétkezhetnek halálosan, és sem az örök frigyből ki nem rekesztethetnek, sem pedig az isten kegyelmét és lelkét véglegesen el nem veszíthetik, hanem csak elnyomják gyakran a hitnek és sz. Léleknek gyümölcseit a test munkái által, mint Ádám, Dávid, Péter. Ennélfogva a választottak nem vesztik el a sz. Lelket ez esetben, sem halálosan nem vétkeznek, mert az isten szövetségében vannak, az Ur alájok teszi kezét az isten magva van ő bennök. A harag edényei hittagadásukkal vagy végleges meg nem bánásukkal halálosan vétkeznek, és csak egy időre világosíttatván és ajándékoztatván meg lélekkel és hittel, elesnek és leveretnek mint Saul, Judás. Lásd: Ambrust, Orig. (1) Cyrill. Jerómos : és a mélai (2) és orangei (3) zsinatokat.

(1) Origenes, Decius császár alatt hitvall. Tirusban, †254-ben. Alexandriai egyházatya, Hexapláiban a LXX-es görög forditást kijavította; irt az elvekről, irt Scholiákat, kommentárokat és homiliákat.
(2) Concilium mileviticum. Méla városban Algériában.
(3) Concilium arausicum. Orange városban, Franciaországban, 475., 529.

A bűn kétféle: eredendő és cselekedet szerinti. Minden bűn törvénytelenség, azaz áthágása az isteni törvénynek és magában véve halálos. A harag edényeiben minden bűn megkáromlása a Léleknek, minthogy megbocsátatlanúl marad. A választott szentekben, minden magában véve halálos bűn, a Krisztus érdemére való tekintetből megbocsátható. A kisdedekben eredendő bűnök vannak, a nagyobbakban eredendők és cselekedetszerintiek, és minden bűnnek zsoldja a halál.

Mindkétféle bűnök, eredendők és cselekedetszerintiek kétféle neveket vesznek fel a kétféle edényekben, halálos vétek, szent lélek káromlása, önkéntes bűn vagy hittagadás, végleges meg nem bánás (megátalkodottság) mind egyek és csak a megvetettekben létezhetnek.

Más bűnök halálosak, de még sem halálhozók, hanem káromlások az ember Fia ellen. Ezek vannak a választottakban, s megbocsáttatnak az isteni kegyelem által. Lombárd 2. könyv és köv.: Mélai és orangei zs.

A szent Lélek elleni bűn pedig nem azért neveztetik annak, mintha az a bűn az Atya és Fiu ellen ne volna, a mi a Szent Lélek ellen van. De azért neveztetik a Szent Lélek megkáromlásának: mert , a megvetettekben a bűnbocsánat okai: az isten kegyelme, a Krisztus érdeme, a Szent Lélek megszentelése makacsul visszautasíttatnak, megvettetnek, és azokra hittel nem alkalmaztatnak, de azok bűneikben mind halálig megmaradnak, lelkök ismérete ellen, a Krisztus vérének megtapodásával a Szent Lélek kegyelmének megvetésével a mint a Zsid. 6. 10. Gelásius pápa parancs. Ágoston 3. 6. 7. 8. 9. köt. mondatik.

Némely bűnök másoknál nagyobbak és nagyobb büntetésekre méltók. Mint a büntetéseknek ugy a bűnöknek is fokozatai vannak, és nem egyenlők a bűnök mint a stoikusok költik. Mát. 11.

A bűnök különböző tekintetből: vétségek és büntetések vagy megfosztatások és erőtelenségek. Vétkek az emberekre és ördögre való

Valamint kezdetben a bűnnek oka az Ördög, Éva és Ádám akarata volt; és ezek az okok végrehajtók és közvetlenek voltak: úgy Ádám után az ördög, az emberek elméje, akarata, tudatlansága a bűnnek oka 1. Mózs. 3. Róm. 3., 5. 1. Kór. 15.

Az isten a bűnnek sem nem végrehajtó, sem nem közvetlen oka. Az isten előtudása az esetről és bűnről nélkülözhetlen vagy távoli oknak (causa sine qua non vel remota) neveztetik, a mennyiben nem történik bűn az isten előtudása nélkül, megengedése és megtartása nélkül. Mert istenben élünk, mozgunk és vagyunk. Továbbá, mert Ádám nem állott ellent a bűnnek, midőn visszahuzódása, tiltakozása által azt tehette volna. A bűnnek alkalmait, alaki és végokait elhagyjuk. (*) Közönségesen azt tanítja az apostol, hogy a bűnösök a halálnak gyümölcsöznek, hogy vétkeznek, midőn tagjaikat a Sátánnak igaztalan fegyverekül adják, az isten igéjétől eltávoznak, isten ellen a Sátánnak és a hamis hittételeknek engedelmeskednek. A vétek alanya a lélek, az elme, akarat; és a holt testben nincs is a lélek nélkül bűnre való erő, épúgy miként a barmokban. Így tanít Origenes Ambrus, Ágoston, Jerómos, Kryzosztom, Bazil, Béda, Róm. 3. 5. 8. 11. Eféz. 2.

Róm. 5. 6. Gal. 3. Róm. 6. 7. Eféz. 2. 4. Kol. 1. 2.

A teremtés a Háromság azon munkája, melylyel isten az ige alkotta az egyetemes igenjókat; az eget és földet, a lelkes és lelketlen dolgokat, az angyalokat és embereket. Egyszerre teremtett az isten minden anyagot, mélységet. De a teremtett dolgok alakját különböző napokon alakította és osztott el rendben mindeneket. Teremtett mindent a végett, hogy lennének tükrei az ő bölcsességének, jóságának, hatalmának, isteni felségének; hogy egyetemesen hirdetnék az isten dicsőségét és némiképen képviselnék az istent. Róm. 2. Zsolt. 18. 118. Így tanítják az atyák az itt jelzett helyekről. 1. Mózs. 1. 2. Ezék. 18. Lombárd 1. könyv. Besz.

Angyalokat teremtett, hogy legyenek szolgáló lelkek az isteni parancsolatok végrehajtására, küldöttek a választottak őrizetére és a szentek más szükségeinek angyali szolgálattal való végrehajtására. Mindnyájan kezdetleg mint szellemi lények igazságban, ártatlanságban, szentségben teremtettek. Ezek közül a hittagadó angyalok, a magok rendjét és lakhelyét elhagyván s nem állván meg az igazságban, elestek, az alvilág kötelékeivel megkötöztetvén, a poklokra taszíttattak.

Ezek a választottaknak isten engedelme nélkül nem árthatnak, az Ur ezek által kísérti meg a választottakat, mint Jóbot és másokat: isten ezeket a maga hatalmával fegyverzi fel mint hóhérokat, valahányszor ezek által vakítja el, vezeti félre és keményíti meg a harag edényeit, midőn átadja az embereket a gonosz értelemre, midőn a gonoszoknak visszaűzeti hibájok bérét.

De a gonoszoknak vagy bármely teremtménynek sem árthatnak a poklok köteleivel megkötözött ördögök isteni indítás és mennyei hatalom nélkül. Szerves élő testeket a jó vagy rosz angyalok fel nem vesznek, hanem csak a testek árnyait. Sem közösülés, sem fogantatás az angyalokkal nem lehet, mint a szent történetek tanítják.

Más angyalok megállottak a magok rendében és az igazságban, ezeket a Krisztus kegyelme már ugy megerősítette, hogy soha el ne eshessenek.

Az ember és minden angyalok szabad akarattal teremtettek

Az ember végcélja, hogy az istent lényegében és akaratában igazán megismerje, azután hogy istenben gyönyörködjék. Istent tisztelje, segítségül hívja, és az isten igéje szerint elébe szabott isteni munkában foglalatoskodjék, hogy legyen az isteni erények tüköre. Eféz. 1. 2. Azt az anyagot, melyből az angyalok és az okos lelkek teremtettek nem jelöli meg az írás: tehát azt haszontalan fürkészik. Némelyek azt irják, hogy világosságból alkottattak.

Eféz. 4. 1. Mózs. 2. Bölcses. 2. 3.

A teremtés kétféle. Egyetemes és részleges. Egyetemes minden dolgoknak teremtése és alakítása lényegeik és fajaik szerint. Részleges teremtés: a megváltás, ujjá születés, megigazítás. A mely szerint az isten a Fiuban a Szentlélek által csinál uj teremtményeket, teremtvén uj szívet és lelket, s feltámasztván az embert a lélek halálából. Ez csak a választottaké és mind a kettő isteni erővel hajtathatik végre s nem csupán a teremtmény hatalmával, mint János 5. 2. Kór. 5. mondatik. Lásd Cyril. Ágoston Jánosra és más Atyákat e helyek felett.

Ézs. 65. 66. Eféz. 2. 4. Gal. 5. 2. Kór. 5. Jerem. 31.

Az isten igéje kétféle, az isten igazsága és kegyelmességéhez képest. A törvény az isten ígazságának követe vagy hirdetője, mely az isten akaratát, igazságának egyenlősége szerint előadja; azon munkákra nézve, a melyeket kíván, az istent kimenti; és igazságosan hirdeti: hogy az emberek, a kik Ádámtól származtak, az egy Krisztus kivételével mindnyájan a haragnak tárgyai, örök halálra itélendők a

Az evangyéliom istennek hatalma minden hívők idvességére. Az evangyéliommal mint eszközzel csupán kegyelemből és könyörü-

Az isten igéretei kétfélék, az isteni szövetségek szerint: Némelyek törvényesek, melyek egyetemesen mindeneknek tökéletesen és határozottan életet igérnek a törvény betöltésének feltétele alatt. Ezek az isten részéről igazak és érvényesek. Az emberekben a Krisztus kegyelme és a Szent Lélek nélkül érvénytelenek. Mivel a törvény igéreteinek igazsága és teljessége lehetetlen feltétel alatt adatnak. Megerőtlenittettek a test által, mivel semmi méltányos arány nincs az igérő törvény és az isten képétől megfosztott ember közt. Mert a rendelőnek vagy parancsolónak és cselekvőnek a tehetség igazságos mértéke és aránya szerint meg kell egyezni az eredmény létrehozása felől. Mert ha a parancsoló véghetetlen, szent, igaz, és véghetetleneket parancsol, olyannak kell lenni a cselekvőnek is, hogy egyenlő legyen az igazság mind a parancsolóra, mind a cselekvőre nézve.

A mennyit és miuőket parancsol az isten igazsága: annyit és olyanokat tartozik teljesíteni a cselekvő. Hogy ha pedig ez az arány semmi részben nem szemlélhető, a parancsoló öl, megzavarja a cselekvőt az ő erényében, és az isteni kegyelemre hívja meg azt, mint Ágoston és az Apostol tanítja. A törvény lelki, én testi vagyok. Róm. 6. 7. 8. Midőn a törvény előtt a bűn feltámadott és én meghaltam. – Róm. 3. 8. Gal. 2. 3. 5. Mózs. 4. 5. 3. Móz. 18.

Az isten igazsága (justitia) a légközelebbí igérő ok a cselekvés feltétele alatt. A törvény szolgáló leánya eszköze az isten igazságának az igérésben. Ok, a melyért érdeme van a cselekvésnek. Az alaki okot látjuk az igéret módjában. A cél, hogy isten legyen igazmondó és minden ember hazug, hogy Isten magát kimentse és az embereket (menthetetlenekké tegye.

A törvénynek és az evangyéliomnak minden igéretei az egy Krisztusban ugyanok [igenek] és ámmenek, a Krisztusban töltetnek bé, mert a Krisztus a törvény teljessége, és csak a tökéletesen cselekvő Krisztusban van meg az öszhangzás a törvény által parancsoló isteni igazsággal. Az evangyéliom igéretei az uj szövetség szerint az isteni kegyelem nyilatkozatai. 2. Kór. 1. 2. Róm. 15.

Legelső az isten kegyelme. Ezért a Krisztus az evangyéliomban alaki okképen említtetik. A ki hiszen a Fiuban. Végok, hogy a hívők éljenek. A kegyelem igéretei, a szövetségeknek és szerződéseknek kötelékei és megerősitései és viszonyitva vannak az istenhez és emberekhez.

Mert az igéretek összekötő viszonyok a magát felajánló között és a között, a kinek az igéret tétetik. A kegyelemnek igéretei az istenre való tekintetből mind egyetemesek és érvényesek. Az Isten részéről mindeneknek ajánltatnak és igértetnek az elégségig. A mi az alkalmazásukat és emberekben való betelésöket illeti: valamint a hit nem mindeneké, ugy az igéretek is csak a választottakban töltetnek bé. Pálra és a profétákra.

1 Thess. 5. Róm. 15. 1. Kór. 12.

A hit csak a kegyelemnek igéreteit fogadhatja el, a melyek igazságot, életet, üdvességet ajánlanak a választottaknak ajándékul és kegyelemből. A törvény igéretei közt és a hit közt nincsen viszony, mert a törvény nem hitből van. Tehát a hit a kegyelem igéreteivel van mintegy isteni csatornával összekötve. A szerződések és szövetségek mindig megelőzik magokat az igéreteket, és a szövetségeknek kötelékei és erősségei az igéretek.

A törvény a cselekvés lehetetlen feltétele alatt igér, mert a mi erőnkhöz köti az igéretek betöltését, ha te cselekszed. Az evangyeliomnak feltétele ha hiszesz, épen oly lehetetlen mi reánk való tekintetben mint a törvényé: de az istenre való tekintetben, a ki kegyelemből, a Szentlélek által a Krisztusért hitet támaszt bennünk, lehetséges; mivel a ki parancsol, a ki a feltételt szabja ugyan azt hajtja végre, a kegyelem mind két részről munkál. A törvény pedig csak parancsol, de nem cselekszik mind a két részről. Ágost. 3. 5. 7.

Fil. 1. 2. Zsid. 2. 3. 1. Thess. 5. Ján. 6. Eféz. 1. 2.

A törvény betöltése a Krisztus; és a törvénynek s evangyeliomnak minden igéretei a Krisztusban töltetnek bé. A Krisztuson kívül senkiben sem töltetik be a törvény és evangyéliom, hanem mindenkiben halál, bolondság, botrány van a Krisztus kegyelme nélkül. Egyedül a Krisztus kegyelme, a hit, a Szentlélek szerez életet, hatalmat törvényt és évangyéliomot a választottakban. A megvetettekben, a leplezett szívűekben minden halál és botránkozás. Orangei, mélai, trienti zs. Ágoston, az Atyák a Pál lev. 2 Kór. 1. Róm. 10. 1 Kór. 1. 2 Kór. Róm. 11. 9. Ézsa. 6. 4.

Először betudással, a Jézus Krisztusban való hit által. Mert az Atya csupa kegyelemből, a Krisztus kegyét, az ő általa szerzett idvességet, szentséget, törvénybetöltést, elégtételt az ujonnan szülötteknek tulajdonítja, betudja, és őket igazak gyanánt fogadja, mintha mindezeket saját erejökkel érdemelték volna.

(1) Trient (Tridentum) városában Tirolban 1545–1563. évben tartatott köz-zsinat, melyben a középkor dogmái mind megerosittettek, a hagyományok szentirási tekintélyre emeltettek, Róma egyházi ura a föld nagy hatalmainak élére állíttatott; a jezsuiták előtérbe léptek stb. E zsinat határozatára tizszer hivatkoznak szerzők helyeslőleg.

Hogy megszégyenitse az emberek erejét és kevélységét. Továbbá, hogy vezessen a Krisztushoz mint orvosunkhoz, a Krisztus kegyelméhez. Harmadszor, hogy a mi esetünket kimutassa minden nyavalyáinkkal és fogyatkozásainkkal; az istent pedig mentse ki. Ágoston 7. 8. 9. kötet. Orangéi zsin. Jeromos. Ézsaiás és Galat. levélre.

5. Mózs. 18. Ezékh. 18. Gal. 3.

A Krisztus betölti magától önerejéből, teljesitvén a betöltésnek minden kellékeit. De a választottak betudással nem magoktól, hanem isten irgalma által a sz. Lélek segedelmével töltik be azt.

Róm. 3. 10. Gal. 4. Csef. 15. 2. Kór. 3.

Az evangyéliom istennek hatalma minden hivő idvességére. Ez által idveziti, eleveniti meg az ur a választottakat hit által ingyen, a Krisztusért.

A hit előtti cselekedeteket mint ganéjt kizárja a megigazulás okai közül.

A hit utáni jó cselekedeteket hasonlag kizárja a megigazulás érdemét illetőleg: mivel egyedül az isten kegyelmében, Krisztus váltságában helyezi az igazulás okát, ajándékból, ingyen hit által igéri az igazságot s kizárja az emberek minden erejét, érdemét, méltóságát. És azt tanítja, miszerint lehetetlen volna, hogy a megigazitandók akár rosz, akár legjobb cselekedeteikért is megigazittathassanak, mivel az isten kegyelmének s az ember Krisztus érdemének méltósága megkisebbittetnék, és a kegyelemnek minden igéretei, a hit, az ingyenvaló megigazulás eltöröltetnék, ha az igazság a szenteknek jó cselekedetekből eredő öröksége volna. Róm. 3. 4. 9. 10. 11. Eféz. 2. 4. Orangéi, trienti zsin. Ágoston és az Atyák a Pál leveleire.

Továbbá, mivel az evangyéliom az isteni irgalmasság és kegyelemnek beszéde. Minélfogva mindig vigasztal, a bűnöket a kegyelem tekintetével kevesbiti, megsemmiti. Az elválasztásnak, megigazulásnak minden okát egyedül istenben helyezi, a megigazitás minden eszközét istennek tulajdonitja; a hitet, reményt, szeretetet, igét, a kegyesek jótetteit, engedelmességét, készségét, a hivogató istennel való egyetértést egyedül az istenéinek lenni tanitja. Róm. 3. Eféz. 2.

Az evangyéliom megelevenitő lélek az isten kegyelméből és Krisztus érdeméből a Sz. Lélekkel, mivel igazságot és életet szerez, magát a törvényt és minden parancsot betölt a választottakban.

A törvénynek nem tiszte a bűnösök megigazitása, megelevenitése, mint az Apostol mondja Gal. 3. Hanem minthogy a törvény az isten igazságának beszéde: az igazaknak, istenhez hasonlóknak, életet igér. Azután azon jutalmak okait, melyeket igér, az emberek erejében helyezi. Az igazságot az emberek cselekedeteiben helyezi; cselekedetekből mond valakit igaznak, ha ugyan lehetne. Továbbá a halálnak szolgáló leánya, rémit, vádol mindig, gáncsolja a mi bűneinket, mert az isten igazságának szolgálója: Erőnket megszégyeniti, kárhoztatja, bűn alá rekeszti. Harmadszor, tőlünk lehetetleneket követelve a mi elégtelenségünket és erőnket kárhoztatja, az isten kegyelmét ajánlja; a Krisztushoz vezet. Átkozottak azért, a kik teljesithetlen parancsok alapján szabad akaratot állítanak.

Mert valamint a sákramentomok célja a Krisztus és az isteni kegyelem: ugy minden törvénynek, parancsoknak célja és teljessége a Krisztus az igazságra vagy igazság tekintetében. Tehát átkozott a ki a törvény betöltését az igazság tekintetében, a maga erejére és cselekedeteire viszi vissza. Mert midőn minden a maga tulajdon végcél-

Az ó szövetség vagy testamentom az isten igazsága szerint a törvény által volt szervezve, hogy az isten igazsága az emberek hamis vádjaitól megmentessék, hogy az emberek legyenek menthetetlenek, vádlottak, az ó szövetség által elítéltek, hogy érdemeikkel se mentekezhessenek. Továbbá, hogy az ó testamentom a maga törvényével, szertartásaival és ábrázolataival legyen bizonyság az ujról, és némileg sákramentoma az uj szövetségnek a mint Zsid. 8., 10. mondatik.

Ez a szövetség időszaki. Mivel csak az isten részéről van a fogadástételnek köteléke, a felsőbb részről: az alsóbb részről időszaki árnyalatokon, az ember ereje felett alapul: ezért lesz érvénytelenné az erőtlen emberek miatt. Az ó szövetségben semmi igazságos arány nincs a véghetetlen parancsoló igaz isten és a végrehajtó, a nem igaz véges halandó ember között: ezért lesz érvénytelen.

Az uj szövetség neveztetik örök testamentomnak, felszentelve isten kegyelméből és irgalmából a Krisztus örök áldozatának vérében, a Krisztusra alapitva minden okaival. Ebben a szövetségben az isten kegyelme a Krisztus érdeme helyeztetik a kötésekben mind a két részről. A miket az isten követel, azokat igéri a cselekvőknek s végrehajtja maga. Az isten a követelő és igérő; ugyan ő a kötelező is a Krisztusban.

Mert minden kötésben e kettő van. (*) Először a felsőbb részről a követelő, a ki követel is és igér is a végrehajtónak. Az alsóbb részről a vegrehajtó és kötelező. Az uj szövetségben az isten a követelő, a Krisztus pedig a végrehajtó, kötelező a mi nevünkben. A sákramen-

(1) Homályos forditás mint a szöveg maga.
(*) Jogi szakkifejezések a szerződésekkel kapcsolatosan. [NF]

A szabad akarat három rendben vehető megfontolás alá. Az eset előtt a jó és rosz cselekvésére való tehetség teljes volt. A jó cselekvésének oka az isten képe volt. Együtt munkáló ok (*) mint alany vagy anyag volt a lélek szabadsága, a józan ész, a helyes akarat. A végcél volt az isten imádása, az istenben, örök boldogságban való gyönyörködés. A rosz cselekvésének oka volt az ember akarata és az ördög.

Az eset után, a mennyei dolgokban az isten kegye a Fiu szabaditása és Szent Lélek nélkül, szolgai az akarat. Mivel az ember az eset által a szabad akarat minden okaitól megfosztatott a mennyeiekre nézve: csak a roszra hajlik, sötétség fény helyett, bűn és hamisság az igazság helyett, engedetlenség az engedelmesség helyett, homály az ész helyett, vakság, tudatlanság az értelem helyett, kősziv a testi sziv helyett, gyülölet az isteni és felebaráti szeretet helyett.

Szóval csak a roszaknak okai maradtak meg az ó emberben. Mint a hullának, kőnek és sárnak lehetetlen, hogy magától akarjon, mozogjon, okos legyen, éljen: ugy az isten képétől megfosztott ó embernek lehetetlen érteni, akarni, cselekedni és gondolkodni azokról melyek az isten lelkéé, midőn lelkes, baromhoz hasonló, kő, tőke. Igy szól a szent irás az atyákkal, igy a mélai, orangéi és trienti zsinat is.

A közép dolgokban, a természeti dolgokban, a külső fegyelem követésében tulajdonit az irás az atyákkal együtt némi külső és polgári szabadságot az embernek, de a mely isten előtt a lélek szolgasága és bűn, a hit és a kegyelem kiváltsága nélkül az ujonan nem születtekben.

Az isten kegyelme megelőzi és követi a választottakat mint az 58. 73. 84. 88. zsólt. mondja. Isten által cselekszik az ujjászülettek az erényeket 1. Kór. 15. Az isteni kegyelem munkálkodik s végzi el a megigazultakban a jót, a Szent Lélek öli meg a test cselekedeteit, az hozza létre a választottakban a kegyelem gyümölcseit. A megjózanodott értelem, a szentek akarata az isteni erővel munkál a megigazulás után is. Mert a ki kezdette, ugyan az végzi is el a jót a választottakban. Fil. 1. Ezék. 11. 16. 36. Igy szól az irás az atyákkal Ágost. 6. 7. 8. köt. Oran. melai, trienti zsin.

Az ember, minthogy a bűnben meghalt, az ujjászületés előtt magában, isteni kegyelem nélkül, az isteni dolgokban csak föld, sár, kő, vesszejétől megfosztott szőlőtő, tőkéhez hasonló, mivel a mennyeieket sem tudni, sem meggondolni, sem akarni, sem cselekedni nem képes. De hogy akarhassa, tudhassa, és helyeselhesse, azok szerint érezzen, cselekedhessék: azt a Szent Lélk kegyelme cselekszi a Krisztus érdemeért, de csak a választottakban. Ézsa. 40. 59. Az Atyák a prófétákra, Pálra, Jánosra, Lombard. 2. könyv, szer.

Az isten valósággal hatalommal a maga kegyelméből, mely a Szent Lélek által munkál, elkezdi és el is végzi bennünk a jót, maga

Az ur isten ugyanazon tömegéből az eset által bűnök láncaira füzött embereknek, a maga örök előtudásánál fogva, mely szerint előtte mindenek, ugy a multak mint jövendők jelen vannak; a maga jó tetszése szerint önmagában kiválasztott és előrendelt a kiket akart az örök halálból az örök életre. De ugy intézkedett ez előrendelésben, hogy az istenben mind az igazságnak, mind a kegyelemnek elég tétessék; az egymást csókolgató igazságnak és irgalmasságnak legyen meg a helyes aránya. Hogy a kiket eleve tudott, elválasztott, és előrendelt az életre, azokat meghivja, megigazitsa, megdicsőitse örökké és idő szerint, miképen azokat önmagában, és világteremtetése előtt, örök idők előtt hívta, megigazította, megdicsőitette. Az atyák. Ágoston, Jerómós, Orig. Ambrus. Graczián parancs. Eféz. 1. 1 Pét. 1. 84. zsolt. – 2 Tim. 2.

Fő oka az isten kegyelme, szeretete, jó akarata; érdemlő a Krisztus elégtétele; alaki belső a Szent Lélek megszentelése, az igazság hivése; a kijelentés szerint a jel is, előzetes alaki ok a választás rende, tudniillik a választás, előhatározás után, maga az elhivás, megigazitás. Végoka hogy legyünk szentek; a kegyelem dicsősége, megdicsőittetés, élet. Az isten kegyelmes választása, az ist. kegyelemnek, könyörületességnek rende kiosztása szerint, forrása, oka, eredete az elhivásnak hitnek, megigazulásnak. Mert azok hivatnak az előfeltétel szerint szent elhivással, hathatósan bensőleg és külsőleg az ige és a Szent Lélek által. Azok engedelmeskednek, azok vonatnak, a kik a Krisztusnak adattak, azok hisznek a kik vonatnak, a kik előrendel-

A megkeményedés, vakság elámittatás azon okra nézve, a mely miatt történik, vétek; a megvakitó, megkeményitő emberekre és ördögökre való tekintettel pedig bűn; mint Eféz. 4. mondatik; másszor pedig a bűn büntetése.

Három értelemben mondjuk pedig, hogy az isten megkeményit, megvakit, azaz bünteti a roszszak által az előbbi vétkeket az utóbbiakkal.

Elsőben midőn megfosztja az embereket a maga világosságától, bölcseségétől, kegyelmétől és mennyei adományaitól. Midőn pedig isten a magáét megvonja az emberektől, szükségesképen sötétség követi a világosságot, tudatlanság, vakság, megkeményedés a bölcseséget; midőn a büntetéseknek egyedüli oka. a vétek megmarad, a büntetések bekövetkeznek. A mint Jób. 1 2. szól. A fejedelmektől szivét és száját megvonja.

Továbbá azt mondjuk, hogy megkeményiti, midőn nem lágyitja, neni világositja meg, elhagyja az embereket a magok setétségében. Igy mondatik Ézsa. 6. 63. Igy hagyta el Sault az Urnak lelke. Lomb. 2. könyv.

Továbbá midőn magokra hagyja az embereket, rájok bocsátja az ördögöt, e minden hiba és gonosz szerzőjét, s a bűn kezébe adja, törvény alá veti az embereket. Midőn azután a bűn szolgáló foglyai az emberek s vonatnak a Sátántól, csak roszra hajolva. Hamisan tévelyegnek tehát, kik azt mondják Pelágiussal, hogy az isten megengedőleg büntet a megkeményitéssel.

Mert az isten mint bíró valósággal végrehajtja a büntetéseket; végrehajtja tisztét, a bűn jutalmának, bérének megadásáhan, neni megengedőleg, hanem valósággal parancsolva és cselekedve. Megkeményiteni, átadni a megromlási érzületnek, annyit tesz, mint a bűnöket bűnökkel büntetni, az eltóvelyedésnek bérét megfizetni: tehát valósággal cselekszi ezt, a mint mondja Róm. 1. 2. 2. Thess. 2. Eféz. 2. 2. Péld. 17. 3. Kir. 17. 22. Azt mondja az ördögnek távozz. Eredj, csald meg. Felfegyverzi mint a biró a hóhért s nem csak elereszti a büntetésre.

Róm. 6. 7. – Amos. 3. Ézs. 45. Mát. 13. – Móz. 7. 8. 5. Móz. 2. Zsolt. 10. Jerém. 50.

Azt mondjuk, hogy az isten az egyszerü bűnökben avagy vétekben megengedőleg munkál, mert nem szerzője a bűnnek, rosznak, véteknek, csak megengedi, hogy azokat az emberek cselekedjók, nem parancsolva és nem mivelve azt. Nem cselekszik az isten semmitt közvetlenül, valósággal, egyenesen, hanem csak közvetve, fentartva a tömeget, mozgalmat, létet; s életet adva a maga átalános gondviselése szerint.

De midőn a bűnöket bünteti az utóbbi bűnökkel, büntetőleg közvetve müködvén, nem vétkezik. Az eszközök, emberek, ördögök vétkezőleg müködvén, magokban magokra nézve bűnt cselekesznek, mint Absólon, Ammon, a Káldeusok, a Sátán. Róm. 7. Ef. 4. 2. Kir. 17. 12. 3. Kir. 11. 17. 22. Péld. 15. Igy tanit a szent írás az Atyákkal. Ágoston az előrendelésr. Ambrus a pogányok hivat. 2. Thess. 2. Jerómós, Prosper és másokkal. Csel. 14. Zsolt. 83. – 2. Kir. 16. 18. 19.

A gondviselés kétféle. Közönséges, melylyel isten a maga teremtmenyeit megtartja, gondozza, igazgatja, fentartja és táplálja, melyről szólnak a Csel. 17. Ő benne élünk, mozgunk és vagyunk. János 6. Én és az Atya munkálkodunk. Mát. 10. Egy veréb sem esik a földre az ő akaratja nélkül. Mát. 6. Ugy ruházta azokat, felhozza az Ő napját mind a jókra, mind a gonoszokra. Zsolt. 136. 146. Te eledelt adsz minden állatoknak.

Különös, a melylyel a teremtményeknek különösen gondjokat viseli, s mint az ő választottait Lelkével, kegyelmével, igéjével, kormányozza, igazgatja; mint Ézs. 46. 49. 54. Jerém. 30. 31. 32. Ezék. 11. 16. Az én kezeimmel formáltalak tógedet, az én ölemben foglak hordozni téged. Különösen gondozza és táplálja a maga egyházát; mint Luk. 10. Mát. 18. 28. Tiveletek leszek. Eféz. 5. Gyakran a harag edényeiben is, mint más teremtményeiben, különösen munkál: forgatva az emberek rosz akaratát a merre akarja. Elrendeli gyakran az embereket, a mint mondják, a büntetésekre. Én teremtettem a pusztitót a pusztitásra, a gonoszt a gonosz életre, azaz ugy intéztem és rendeltem, hogy legyenek az én haragomnak szolgái a Sátánnal az emberek megbüntetésében, nem okozva azokban a vé-

Az előtudás és gondviselés tekintetiből semmi sem lészen történetesen, sem rosz, sem jó. Ézs. 45. Jer. 2. Ámós. 3. 1 Kór. 12. Kinek erejével lésznek mindenek. Még azok is, melyek előttünk történetből látszanak történni, az isteni gondviselés rendeletéből lesznek, mint a halál, véletlen veszedelem, a miket a sors ránk hoz; mint 2. Mózs. 21. r. Péld. 16. 20. 21. irva hirjuk. A királyok szíve az isten kezében van és a hova akarja, oda forditja azt. Mert nincsen semmi elrejtve isten előtt, mindenek nyilván vannak az ő szemei előtt. Igy szólnak Ágoston az előrendelésről 1. könyv ad Simplic. Jerómós. Jerem. 9. Ambrus Ful. Prosper.

Mi reánk nézve, kik előtt a távol lévők ismeretlenek, s mindeneknek, a melyek történnek, okait nem tudjuk, történetből esetleg lesznek minden ismeretlen dolgok; a melyeknek pedig okait, rendét, eredményét értjük, azok nem történetből lésznek.

Nem a stoikusok szerinti végzet (fátum) folytán lesz minden; a stoikusok által megállapitott fátumszerü szükségességet visszavetjük. Hanem a mennyiben mindenek isten előtudatából, gondviselése rendeletével lesznek, az isten előtudása pedig azokban, a melyek lesznek, nem csalatkozhatik: annyiban nem történetből, hanem az isten előtudatának rendeléséből lesznek mindenek; még azok a roszak is, a melyek már megtörténtek; a vétek bajait pedig csak engedi megtörténni, s nem maga munkálja egyenesen és okozólag.

Jób bizonyitja, hogy az isten határt vetett az embereknek, a melyet át nem hágnak. A sz. irás is azt mondja, hogy tizenkét órája van a napnak. Ismét nem vetem az én kezemet reá, mig el nem jő az ő halála órája. Lomb. 2. könyv. 3. Sent. hasonlag az igazhitű atyák.

A nagy és főbenjáró bűnben a törvényszék fegyvere által megelőztetik a halál órája; de közönségesen dögvész vagy csapás által

Gyakran a levegő ragályos megfertőzését elhárithatja némelyek tudománya. De midőn a dögvész a nép gonoszságának megbüntetésére közönséges ostor és kitűzött halál gyanánt fordittatik, el nem hárítható, ki nem kerülhető; a mint láthatni a prófétáknál. Ezék. 9. 14. 3 Kir. 1. 2 Kir. ut. r. Különben a dögvészben is megmaradnak, a kiknek ideje még el nem jött; hanem a kiknek órája jelen van, lehetetlen, hogy azok orvosszerek által kikerüljék a halált, a dögvészt.

Zsid. 9.

Isten a maga előtudásával minden jelenvalókat és jövendőket előre tudott Lombard. 1. 2. könyv. Dist. 35.

Vajjon az előtudás magával hozza-e a szükségességet?

Az isten előtudása magával hozza a szükségességet először azokban, a melyek egyedül az isten akaratától, rendeletétől, parancsolatától függenek. A melyeknek okai, hogy legyenek meg, az istenben vannak, s a melyekre istennek előrendelete változatlan parancsa van, hogy meg legyenek. – Ezeknek szükség meglenniök, mint az elválasztásnak, teremtésnek, elhivásnak, megigazitásnak, feltámasztásnak. A bűn megbüntetése, mindenek megtartása és igazgatása, szükségképen az isten előtudásából lesznek, mert az istentől függenek.

Továbbá a mik feltétlenül, ugy szintén amik természeti szükség folytán, vagy az elvek, bebizonyitások szükségessége következtében lesznek: azok szükségképen természeti szükség szerint történnek meg.

A feltétlen szükségesség változhatatlanul feltétlen és változhatatlan okból lészen. A természeti szükségesség természete szerint szükségképen lészen; azonban az első ok által gyakran megváltoztattatik. Az elvek bebizonyitások vagy következtetések szükségessége, az ellenmondás az ellenkezők lehetetlensége miatt szükségképen történik, mint kétszer három hat; az igazság erény. A következés szükségessége, ha megelőző okai változhatatlanok, szükségképen történik, és még az eredmény előtt ki kell mondani az esemény szükséges voltát a megelőző változhatatlan és megnem akadályozott okok miatt, például, hogy a harag edényeinek bűnei megbüntettetnek, a választottak hinni fognak, hivatni fognak, feltámasztatnak. A haragnak minden edényei nem fognak megtérni, nem fognak hinni. Ezek szükségképen történnek meg, mert az okok nem változnak. Minélfogva azt mondjuk, hogy a mozgásba hozott szükséges okoknak eredményei szükségképen meglesznek. A változható okoknak eredményei pedig változhatók. De a történetes vagy megeshető dolgoknak szükséges voltát az esemény előtt nem lehet helyesen kimondani, hogy szükségképen meg fog történni: például, hogy a Pápa, a világ feje, a Luther-követöit a jövő évre kitűzött közzsinaton a pápaságba kónyszeriti. Én megfogom ostromolni a megszállott várakat. Igy tanít az írás e tárgyakról az atyákkal együtt.

Az isten akaratát kétféle képen vesszük tekintetbe: az istenben és a teremtményekben. Az istenben, midőn az isten a maga akaratjának összeségét, saját erejével magától az emberek segitsége nélkül

Az elhivás kétféle: Külső vagy közönséges, a melylyel isten jókat és roszakat egyformán hiv a menyegzőre, a szőlőbe, hogy arra nézve, mintha nem lettek volna meghivatva, legyenek mindnyájan menthetetlenek, mint az evangyéliom mondja. A haragnak edényei csak kívülről külsőleg hivatnak.

A másik elhivás belső vagy különös, vagy elővégzet szerinti elhívás, mint az írás mondja. Ezzel az isten az ő Krisztusban való kegyelméből egyedül a választottakat hívta örök időknek előtte és hívja e világon belsőleg és külsőleg hathatósan, mivel a ki hív, ugyan az cselekszik is. A kiket az elővégzet szerint hívott és hív, azok a kegyelem és engedelem lelkétől vonatnak, engedelmeskednek, hisznek, megigazittatnak, megszenteltetnek, nem állnak ellene az elhivó istennek. Igy szólnak az Atyák a Szent irással, mint Origen. Iren. (1) Tertul. (2) Cyprian. Ágoston, Ambrus, Jerómós, Theof. Prosp. és mások tanitanak.

Máténál a külső elhivásról mondja: Sokan, azaz mindnyájan hivattak, de kevesen vannak a választottak. Az apostol a különösről mondja: A kiket előre elrendelt, elválasztott, azokat el is hivta a maga belső és külső elővégzése szerint.

Mát. 22. 2. Thess. 2.

(1) Irenaeus vértanu lett Szervét [helyesen: Severus] császár alatt, 202-ben volt lyoni püspök Franciaországban. Omninm doctrinarum curiosissimus explorator [minden tanításnak figyelmes kikutatója], mint Tertullián irja; egyességretörekvő, eretnektéritő.
(2) Tertullianus karthágói presbyter †220-ban, művei: Apologeticus ad nationes, De testimonio animae, De idololatria, De baptismo, Ad uxorem, De corona militis, De fuga in persecutione, De pacientia stb.

Az igéretek a minden tökélyeiben véghetetlen istenre való tekintetben s valahányszor az isteni kegyelem a bűnhöz viszonyittatik, közönségesek. Mert a hol a bűn megsokasodott, felülhaladta azt az isteni kegyelem.

Továbbá közönséges az a bérnek vagy is a Krisztus érdemének elégséges voltát illetőleg, minden bűnökért.

Harmadszor a mennyiben isten magát kimenti, hogy nem oka a bűnnek és kárhozatnak, az emberek pedig menthetetlenek, mert mindenkinek elébe szabta a törvényt, és az ő igazságát cselekszi.

A mennyiben azoknak eredménye és hatálya jő tekintetbe. Valamint csak a választottaknak van hitök, ugy az isteni kegyelemnek, igének, sákramentomoknak ereje, lényege, hatálya csak a választottaké; mert csak a hit által történik az isteni kegyelemnek, igéreteknek és sákramentomoknak alkalmazása. Lombard. 3. 4. k. Ágos. 4. 7. 8. k. Igy tanítják az atyák Pálra. Ambrus, Lukács 6. 7. részér. Róm. 3. 4. Eféz. 12. 3.Zsid. 11.

A megigazulás kétféle. Isten előtt és az emberek előtt. Az isten előtti csupán isten kegyelméből, ingyen ajándékból a Krisztus érdemeért, az ő igazságának betudása és a bűnök megbocsátása által, nem tulajdonitva nekünk a bűnöket, de elfedezve azokat hittel az isten igazságának megbizonyitására, mely egészen szenvedőlegesen a mi erőnk vagy érdemünk nélkül ajándékoztatott nékünk. Origen. a Róm. Jerómós, Ambrus, Kryzosztom u. o.

A megigazulás okai. Fő oka a kegyelem, az isten szeretete. A miért (azaz a szerző ok): a Krisztus érdeme. Alaki vagy belső végrehajtó: a Szentlélek munkálkodása. Eszközlő az istenben: az isten igéje, a választott emberben pedig: a hit, a megigazulás eszköze. A sákramentomok bizonyító pecsétek a választottak megigazulásáról. A jcselekedetek a választottak megigazulását szükségkép követő jegyek és eredmények. Jeróm. Ezék. 16. 36. részére. Ézs. 40.

A hit kétféle: történelmi, vagy az egyszerű isméret hite, a milyen az ördögöké és a gonoszoké, a kik hiszik, hogy van isten, hatalmas, igaz s bűnt büntetendő; ez nem igazit meg. Róm. 1. Jakab 2.

A másik hit az elfogadó, mely a választottakban képződik a kegyelem előrendelete szerint a Szentlélek által a belső hallásból, és a külsőből az isten ereje által. Ez a hit az elmében és akaratban ujjá van születve: elfogadja eszközileg az isten igéjét, az evangéliom igéreteit. Ez a hit hiszi, megállapitja a törvény és isten igazságának itélete szerint, hogy mindenek vétkeztek, isten képétől megfosztattak, isten haragjának tárgyai. Minden jó tettei, minden érdemei az embereknek isten előtt a megigazulás ügyében csak ganéj, kár; hogy az emberek igazsága tisztátalan; isten birálata az emberek minden tetteit, érdemeit, erejét, gondolatait a megigazulás okától, mint sötétséget, bűnt és szennyet kizárja, bűn alá rekeszti. Róm. 8. 11. Zsolt. 13. 52.

De az evangyéliom szerint, vagy is az isteni kegyelem beszédével megvigasztal, a Krisztushoz vezet, az isteni kegyelem és irgalom nagyságát, sokaságát a bűnöket felülmuló bőségét magasztalja, ajánlja. Az üdvesség minden okát a Krisztus kegyelmébe helyezi. Elfogadja a kegyelem igéreteit, megmutatja, hogy a Krisztusért a Krisztus igazságában ingyen igazulnak meg az emberek. Ez az igétől és a kegyelem igéretétől el nem szakad.

Ezzel a hittel hajtatja végre a Szentlélek az igaz bűnbánatot, a szeretetet, jó cselekedeteket, reményt; ez a jóban, a kegyelem

A hitet a választottakban a Szentlélek szerzi, részszerint a rendes hallás és igehirdetés által, részint pedig rendkivül az isteni kegyelem által a belső hallásból gerjeszti azt a titkos iskolában a választottakban, mint a választott kisdedekben, a kik hisznek a Krisztus bizonysága szerint. Mat. 18. és másokban, a kik a külső igét nem hallhatták. Igy tanit az irás az atyákkal.

Miért is, midőn a szenteknek a vallásos hit előtti cselekedetei a közönséges hallás folytán dicsértetnek, ugy kell értenünk, hogy azok a Szentlélek által ezen hitből származtanak, mint Ágost. Prosp. (1) Ambrus szólanak. Mert istennek semmi sem tetszik hit nélkül. Mikor tehát némelyeknek cselekedetei és némely kisdedek istennek tetszenek, bizonyos, hogy azok az elválasztás és hitnél fogva tetszenek; mikor pedig az mondatik rólok, hogy hittek, akkor a Szentlélek a vallás elfogadásáról és a titkos hit nyilvánulásáról szól. Hitt, azaz elfogadta a vallás jeleit, kinyilatkoztatta a Szentlélektől előbb támasztott rejtett hitét. Ezt az atyák a Zsid. 11 után a reménylett dolgok valóságának és a nem látszók mutatójának nevezik. Orig. Khriz., Athan., Jeróm,. Ambrus, Béda a Rom. 1. 3. 4. 10. 14. Gal. 2. Eféz. 2-re mind a kettőt bizonyitják; a hitről ugyanezt tanítják Ágoston, Cyril, Hilar, János 3-ra, Béda a zsólt. a Háromságról, Ambrus a hitről Zsid. 11. Kryzoszt. Theoph. a Zsid. 11. Lomb. 4 könyv 4.

(1) Igen szép és sarkalatos puritán hitcikk.

A hitnek érdeme, hogy legyünk igazak, hivek, éljünk az Urban, a minket megelőző isteni kegyelemből származik, s a kegyelemnek és Krisztus érdemének ajándéka. Mert a Krisztus nekünk igazságot, életet érdemelt, az isten kegyelme pedig megajándékozott azzal. Az a szeretet pedig, mely a törvényt betölti a jó és igaz cselekedetekkel együtt, hasonlag a hit érdeme, azaz gyümölcse és eredménye a hitnek. Gal. 5. Eféz. 2. 1 Timóth. 2. Ágoston 1. könyv. Retractat. 34. köt. 7. 10. Lom. 3 könyv D. 23. 24. Ugyanott 1. könyv. Sen. D. 41. Melai, orangei zsin.

A remény a hit alapja és oszlopa vagy erőssége, mert a melyeknek valóságát a hit itt jelenben a hivők lelkében az igéretekben birja, azoknak valóságos birását és örökségét a remény az igaz igéretek szerint a Krisztus érdeméből legbiztosabban várja. És az apostol is Róm. 8. mondja. A reménység által megtartattatok Eféz. 1. Kol. 1. Tit. 2. Várván a boldog reménységet. Reménynek és hitnek ugyanegy a célja és tárgya; tudniillik okozatilag az isten kegyelme, érdemlőleg a Krisztus váltsága, eszközlőleg a hitnek igéi és a kegyelemnek igéretei a mint az atyák az irással szólanak. Róm. 4. 10. Eféz. 3. Zsid. 6. 10. 11. Lombárd 3. k. Distinct. 23. Igy az atyák is Pál, János és a profétákra.

Hit és remény az üdv eszközei a választottakban, mikép az ige az igéret az isteni kegyelem eszközei. Mert a reményt és hitet a Szentlélek szerzi. Az isten részéről megigazit az igével és a kegyelem igéreteivel mint eszközzel. Ezek szerint sem a hit sem a remény, nem az emberek munkái, avagy érdemei, hanem isten ajándékai. Isten

A szeretet háromféle: lényeges [lényegbeli], a mely az isten; a hitbeli, vagy a választottak szeretete; és a költött szeretet, mely az álhitből szár-

A jó cselekedetek okozatilag az isten kegyelmének, érdemileg a Krisztus érdemének, alakilag a Szentléleknek, eszközileg az igaz hitnek gyümölcsei. Igy szólnak az atyák. 2 Kór. 12. 13. 1 Kór. 15.

Ezek a jó cselekedetek minket az isten előtt nem igazitanak meg, hanem csak bizonyitják a törvénynyel együtt, hogy igazak vagyunk, és pecsétei vagy erősségei a kegyelemből lett megigazulásnak, mint Róm. 3. 4. Jak. 2. mondatik. És Jakab is a cselekedetek által való megigazulást nem veszi az igazság betudásául vagy felmentésül, hanem csak az igazságnak a jó cselekedetek által való bebizonyitásául az emberek előtt. Mert az apostol a Róm. 3. 4. 8. 9. 10. Gal. 2. 3 kijelenti, hogy lehetetlen, miszerint az erőtlen bűnösök a cselekedetekből, akár jók akár rosszak legyenek is azok, megigazulhassanak az isten előtt. Mert a törvény jó, a törvény cselekedetei jók, mindazáltal a test erőtelen és vétkes s nem igazulhat meg az isten előtt, nemcsak azért, mert a test nem képes magát a törvénynek alávetni és a törvényt saját erejével tökéletesen betölteni, hanem inkább azért, mert az isten elhatározta, hogy a választottakat ingyen, az emberek ereje nélkül, csak magában és magáért ajándékból igazitja meg, választja el és dicsőiti meg, s ád azoknak örök életet, hitből a kegyelem szövetsége szerint.

Mert a kegyelem, mely a választottakat ajándékból igazitja meg, az emberek minden érdemét, jó és rosz tetteit kizárja mint okot a megigazulásból; és e kegyelem elitél minden tetteket, melyek a hitet és isteni kegyelmet megelőzték. Sőt még azokat a jó cselekedeteket, szeretetet is, melyeket a lélek a megigazultakban a megigazulás után munkál, kizárja mint érdemlő okát a megigazulásnak; hanem szükségessé teszi, megkivánja szükségképen a megigazulás után azon jó tetteket, melyek a hitet és isten kegyelmét követik mint az isteni magnak gyümölcsei és az igazságnak pecsétei és eredménye. Róm. 3. 4. 10. 1 Ján. 3. 4. A melai, orangéai, trienti, ágostai zsin. az atyák Jánosra.

Lomb. 3 k. D. 27., 25. – Eféz. 1. Ján. 3. Lomb. 3 k. D. 24. – Ézs. 35. 59. – Ján. 15. Gal. 5. 6. 1. Kór. 12. – Lomb. 1. 2. 3. 4. Sentent.

Fő és végrehajtó oka az isten kegyelme, melyből lesznek minden jó tettek; érdemlő oka, vagyis a miért lesznek a választottakban jó cselekedetek: a Krisztus érdeme. Mert az isten kegyelemből, a Szentlélek által a Krisztus érdeméért hajtja végre mi bennünk a jó tetteket, hitet, reményt, szeretetet. Ézs. 26. Zsolt. 60.

Alaki oka a Szentlélek, a ki a bűnbánatot, jó cselekedetet, hitet munkálja és végrehajtja a választottakban. Eszközlő: a hit. – Mert a hitből alkot a Szentlélek szeretetet és jó cselekedeteket. Gal. 5.

A kegyadomány háromféle: első a megigazitó és benső. Ez az isten kegyelme, Krisztus érdeme, a Szentlélek megszentelése, ez a lélek eledele, mely az éhező lelkeket megszenteli, megtisztítja. Ez könyörületességnek és igazságnak (veritas) neveztetik. Luk. 11. Mát. 23. Erről mondatik: Adjatok alamizsnát és azonnal mindenek megtisztulnak. Az alamizsna eltörli a bűnöket. A lelket megelégitő kenyér a Krisztus, a lélek szomjuságát eloltó viz az isten kegyelme, a Szentlélek. Igy tanitják az Atyák Ágoston 10 köt. Mát. 6. és Luk. 11 r.-re, 9 köt. Jánosra. Lom. 4. könyv 13. r. Ágoston 3. 6. 7. köt. az egyházi dogm. 54. fejez. Enchi. 75. r.

A másik a Szentlélek gyümölcse a jó cselekedetek, szeretet. Ez az emberek előtt törli el a vétkeket és tisztit meg, nem az isten előtt.

Ez a szó kegyelem különféle értelemben vétetik. Kegy és kegyelmesség helyett még a pogányok is használják. Azután használják az isten jótetszése, szeretése és könyörületessége helyett. Eféz. 1. 2. Róm. 3. 7. Harmadszor használják a Krisztus érdeme, engedelmessége vagy elégtétele helyett. Róm. 3. 5. 6. Bővölködött az isten kegyelme az egy ember Jézus Krisztus kegyelmében. Itt a kegyelem vétetik először az isten könyörületességeért, mely végrehajtó oka az üdvnek, a második helyen a Krisztus érdeméért az üdv érdemlő okáért. A Krisztus kegyelmében; azaz megtart az isten az ő kegyelméből, a Krisztus kegyelméért, azaz érdeméért, váltságaért, engedelmességéért. Róm. 3. 4. 8. Mélai, orangéi, trienti zsin.

Negyedszer veszik a bűnbocsánat helyett, a Szentlélek ajándéka helyett és a könyörületesség vagy a Krisztus érdemének eredménye helyett, igy a Szentlélek gyümölcsei és maga a Szentlélek s az isten minden ajándékai helyett a választottakban. Kegyelmet nyertünk a kegyelemért, azaz az isten kegyelmességeért és a Krisztus érdemeért. Bűnbocsánatot nyertünk és minden üdvességes jókat. Tehát az üdv okáért és eredményeért veszik. 1 Kór. 15. 1 Tim. 1. 2. isten kegyelméből vagyok a mi vagyok, az isten kegyelméből vagy jó tetszéséből. A kegyelem a mely én velem volt. Ne oltsátok ki a kegyelmet, azaz a Szentlélek ajándékait. 58. zsolt. Az atyák igy magyarázták a kegyelem szót.

Lomb. 3. 4 könyv sen.

Mert a kegyelem viszonylagosan ellenébe tétetik a cselekedetek érdemének. Róm. 3. 4. 6. 11. Eféz. 2.

Azért nevezik kegyelemnek, mivel az üdv az elválasztott hivőknek ingyen és ajándékból a mi erőnk és tetteink érdeme nélkül, vagy a törvény segélye nélkül ajándékoztatik. És valamint a törvény

Először az isten végzésénél fogva. Mert az Isten elvégezte, hogy minket ingyen idvezit. Továbbá, mert az elválasztásnak, teremtésnek és megigazitásnak végcélja, tudniillik az örök élet – az isten dicsőségének magasztalása – ingyen adatik, és azt az istenre kell vinnünk, nem a mi érdemeinkre. Róm. 5. 6. 8. Eféz. 1. 2.-ben a dicsőség és tartozott tisztelet az isteni kegyelemnek tulajdonittatik.

Harmadszor, hogy legyen erős az igéret, legyen erős az uj szövetség, melyben isten a maga törvényeit sziveinkbe beirja. Ő végzi el a cselekedeteket mi bennünk. Ezék. 11. 36. Jerém. 31. Ézs. 26. Zsolt. 60. 73.

Negyedszer, hogy a hit meg ne hiusuljon, sem pedig szivünk és lelkiismeretünk, üdvességünk felől való bizonytalanság s kétkedés által ne zavartassék, hanem legyen nyugodt. Midőn a törvény és cselekedeteink minket rémitenek, s meg nem erősitnek, mint a kik az üdvre elégtelenek s önmagukban tisztátalanok vagyunk Róm. 4. 5. ha megigazulunk, a hitben nyugalmat találunk Eféz. 3. János 2. 3.

Ötödször, hogy az isten tökéletessége és mindenhatósága felmutattassék. Azért veszi magának az üdv minden részét összevéve, hogy a mint a mi erőnk nélkül teremthetett ugy meg is tarthasson. Ézs. 40. 41. 43. Fil. 1. 2. A ki elkezdette bennünk a jót, ugyanaz el is végezi. Ézs. 50. 55. 59. Nem rövidül meg az istennek keze. Ézs. 46.

Kizárja a törvény cselekedeteit mint okokat, a mi cselekedeteinket, érdemeinket, a kegyesek és angyalok minden áldozatos tényeiket mint okokat, s a hitet megelőző cselekedeteket. A hitet pedig mint az üdv eszközét, és azokat a cselekedeteket, a melyek a megigazulás eredményei s hitből lesznek a Szentlélek által, nem ugy zárja ki mint az üdv jelét és eredményét, hanem kizárja mint érdemlő okot.

Az érdem kétféle: a Krisztusé és az embereké.

Az emberek érdemei a halál, kárhozat, mivel az emberek cselekedetei magokban, kegyelem, hit és Szentlélek nélkül bűnök, az emberek igazsága az isten előtt tisztátalan. Ézs. 4. 6. 9. 11. Dán. 9. Tit. 3. Fil. 3. Eféz. 2. a mélai, orangéi, trienti zsin.

A Krisztus érdemét kétféleképen veszszük tekintetbe: Krisztusban és a választottakban. A Krisztusban okszerüen mint az ő tulajdon tetteinek, munkájának jutalma jőnek tekintetbe a törvénynek, megigazitásnak és hitnek érdemei. Ő szenvedéseivel, tetteivel, elégtételével megérdemli az örökéletet az ő megszerzett igazságáért, midőn az isten törvényét tökéletes engedelmességével, szeretetével és cselekedeteivel betöltötte; a mint mondatik Mát. 5. 19. Róm. 8. 10. Ézs. 43. 53. Zsolt. 22. 68. 69., hogy a Krisztus eleget tett, a törvényt betöltötte azzal, hogy a bűnt kárhoztatá a bűn által. Gal. 3. 4. Róm. 8. 2 Kór 5.

A választottakban Krisztus érdemei betudás szerint, ajándékból és kegyelemből nem okozatilag vagy érdemlőleg vannak, mintha a választottak saját erejökkel szereztek volna érdemet; hanem a menynyiben a Krisztus a maga hit által megszerzett igazságát és kegyelmét a Szentlélek segélyével igy ajándékozta a választottaknak és érdemlett nékünk mindeneket, és a mi nevünkben szenvedett. Tehát az

(1) Negyedszeri hivatk. a trienti zsinatra.

Az igaz bűnbánat istenhez térés a mi bűneink és veszedelmünkből, mely isten kegyelméből a választottakban hit által munkálkodó és az isten ismeretére vezérlő Szentlélektől és a bűnök valóságos megbánásából szármuazik, hogy az isteni kegyelem dicsősége magasztaltassék mi általunk. Eféz. 1. Hózs. 14.

A bűnbánatnak szerző oka az isteni kegyelem. Érdemlő oka a Krisztus; alaki oka a Szentlélek; eszközlő: a hit és az ige; végoka az uj engedelmesség. Midőn pedig a bűnbánat által ujjászületés, uj teremtés és megváltozás jő létre, ez történik a cselekedetek, bűnök és érdemek megöldöklésével a magunk, a bűnök s a világ megtagadásával stb. Máté 16. Márk. 8. Róm. 5.6. Jerem. 1. 30. Zsolt. 31. 51. Továbbá történik megelevenités, megujitás, uj sziv, uj lélek adása, akaratunk megjavitása által, midőn a Szentlélek a kegyelem által megelevenit, megujit. Eképen a hit az igaz bűnbánatnak főrészét teszi s az isteni kegyelemmel és isten igaz ismeretével kutfeje a bűn bánatnak. Az atyák Pálra és a Prófétákra. A melai, orang., trienti zsin. Lom. 2. 4 könyv 14. r.

A hitből szükségképen következnek (mert hitből és isteni kegye lemből lesznek) a töredelem, bűnvallás, uj engedelmesség. Mert ha a hitet a tördelmesség és a bűnvallás megelőzik, azok bűnök: minthogy lehetetlen, hogy az okot (azaz a hitet és isteni kegyelmet) az eredmények megelőzzék, t. i. töredelmezés, bűnvallás és jó cselekedetek. Mert a mi hitből nincsen, bűn az. Róm. 14. Az istenhez közelgetőnek hinni kell. Zsid. 11. 12. Semmi bűnbánat, semml cselekedet nem tetszik hit nélkül. Minélfogva hibáznak, a kik a töredelmezést, bűnvalláat elibe helyezik a hitnek, az eredményt az ő okának. Senki sem

Az isten kegyelme és a Krisztus az ő érdemével okszerinti alapja az üdvnek s egyháznak. A Krisztuson épült fel az igaz egyház 1 Kór. 3. Mát. 16. Továbbá eszközlőleg alapja az egyháznak az ige, a próféták és apostolok tana 1 Tim. 3. 4. 2 Tim. 2. 4. 1 Pét. 2. Felépittettek az apostolok és proféták fundamentomára a fő szegletkövön a Krisztuson. Zsolt. 76. Ágoston 1. 3. 4. 6. 8. 9. köt. Jánosra, tanitja, hogy a Krisztus az egyetlen egy alap.

Az a szikla, a melyen Péter és az egyház épült a Krisztus, a hit és igaz vallás. Nem Péter, nem a pápa, nem az emberi cselekedetek és emberi hagyományok. Ágoston Retract. könyv 7. 9. köt. és másutt. Igy tanitanak az atyák mindnyájan Tertul., Cyprian, Orig., Ambrus, Kryzoszt., Theo., Beda, Anzelm, Máté és Pálra. A kőszikla Jézuson és nem Péteren épült az egyház. – Mát. 16. 1 Kór. 3. Eféz. 2.

Az egyház kétféle. Az igaz egyház látható gyülekezete azon választottaknak, elhivottaknak, ujjászületteknek, hivőknek és megigazultaknak, a kik megtartják az üdv alapját a Krisztust és a tudomány alapját, a próféták és apostolok tudományát, helyesen és törvényesen élnek a sákramentomokkal, kárhoztatják minden istentelen hagyományait az embereknek, harcolnak az Antikrisztussal, bűnnel, világgal vitézkednek az ő fejök a Krisztus alatt, megtartva a hitet, jó lelkiis-

Az igaz egyház megmarad isten örök szövetségében, az isten lelke és igéje nem vétetik el az igaz egyháztól. Ézsa. 54. 56. A Krisztusra és a Krisztus tudományára van az épitve, kárhoztatja az emberi hagyományokat; hallgatja a Krisztust és isten igéjét s megőrzi az isten beszédét, elferditetlenül él a sákramentomokkal, az üdvesség okát s minden részét isten kegyelmében, a Krisztus érdemében s nem az emberek érdemeiben helyezi; harcol az Antikrisztussal, hadat folytat a bűnnel, világgal, gonoszsággal és sátánnal, megmarad a hitben mind végig, vannak jó tettei, melyek bizonyságot tesznek hitéről.

Ez az egyház az örök elővégzet szerint gyakran láthatatlan, azaz a választottak gyakran kivül vannak a látható gyülekezeten. Ján. 10. 11. Ézs. 1. 3.

A választás jelei szerint és a mennyiben a választottak elhivandók és mégelevenitendők, a látható gyülekezetben vannak. Róm. 8. Feje és egyetlen alapja az igaz egyháznak egyedül a Krisztus. Jegyese is az igaz egyháznak egyedül a Krisztus. Hózs. 2. A pápa vagy az Antikrisztus sem nem jegyese, sem nem feje, sem nem alapja a közönséges (katholikus) egyháznak: hanem mint nagyravágyó parázna, magát az isten felibe emeli, Krisztus szűz aráját megfertőzteti.

Mát. 24. 2. Thess. 2.

A hamis egyház az Antikrisztus csoportja, mely a rosz szellemek tudománya, emberek hagyományai, saját cselekedeteik felett az ördög nevében van összegyüjtve, mely az isten igéjét és a sákramentomokat azoknak tulajdon céljok és hasznok ellen visszatartva, hadat folytat az igaz egyházzal, kárhoztatja Krisztus intézményeit nyilván vagy titokban. Megtartva a bálványokat és más szennyeket s

A bűnvallásnak két nemét állapitjuk meg: magán bűnvallást és nyilvánost. A magán bűnvallás ismét kétféle. Az első isten előtt a törvény és evangyéliom szerint. Midőn igaz hitből és isten isméretéből a mi elismert, vádolt, kárhoztatott bűneinket a törvény szerint megvalljuk, vétkünket, méltatlanságunkat, cselekedeteink gyarlóságát, igazságunk tisztátalan voltát, érdemeink elégtelenségét elismerjük; hogy a mi legtöbb vétkeink nagyobbak, hogy sem mi vagy valamely teremtmény eltörölhetné, halálra és örök kárhozatra vagyunk méltók, vége van üdvességünknek, elvesztünk magunkban. Igy kiöntvén isten előtt minden bűneinket, kárhoztatván igazságunkat és tetteinket mint sárt, szennyet és bűnt isten előtt, elismerve, hogy szükölködünk isteni kegyelem és a Krisztus érdeme nélkül, hogy egészen az isteni kegyelemre támaszkodunk, magunkban semmit sem bizunk: kérjük az isten kegyelmének és könyörületességének a mi bűneink felett bővölködő sokaságát, esedezünk a bűnbocsánatért, a Szentlélekért és mennyei ajándékokért, a mennyei bölcseségért. Igy gyóntak a szentek. Azt mondottam, megvallom magam ellen az én büneimet és te megbocsátod az én hamisságomat. Hogy az ily bűnvallókat az isten meghallgatja, bűneiket megbocsátja és elengedi, az bizonyos. Ezék. 3. 11. 18. 23. 33. Zsolt. 49. 1. Ján. 1. 23. Ha megvalljuk a mi bűneinkel, hiv az isten és megbocsátja azokat. Zsid. 11. 12. Lásd Kryzoszt., Theof. Orig. Béda Mátéra, Pálra a 31. 51. zs.-ra.

A másik bűnvallás a magán oktatás vagy tanácskozás, midőn

A bűnvallás és felmentés egymásnak kölcsönösen ellenébe tétetnek. A feloldozás tehát kétféle. Magánfeloldozás az isten előtt, lelkész előtt, és felebarátunk előtt. Isten azoknak, kik bűneiket hitből vallják meg és kérnek bűnbocsánatot, a Krisztusért minden vétkeiket okozatilag megbocsátja és őket igérete szerint felmenti. Az egyházi szolga a kulcsok hatalmánál fogva az evangyéliom szava szerint csak a hivőknek bocsát meg a Jézus Krisztusban, és az isten kegyelmi igéretét hittel elfogadókat szabaditja fel a Krisztus nevében, oldja fel a választott hivő bűneit, azaz bizonyitja az evangyéliomi szolgálat részéről, hogy a hivőknek a Krisztusban ingyen, isten kegyelméből megbocsáttatnak bűneik. Mát. 6. 16. 18. Ján. 20. Ágoston, Ambrus, Kryzoszt. Jérómós, Cyprián, Béda e helyek felől.

A keresztyén atyafi, midőn megsértetik felebarátjától, ha a sértő atyafi tőle szivből bocsánatot kér, a sérelmet megbocsátja és kibékül az ő atyjafiával. Mát. 5. Jakab 2. Eféz. 4. 5. Cyprián az uri ima magyarázatáról irtak.

A nyilvános feloldozás áll az evangyéliomi szolgálatban. A kegyelem evangyélioma szerint hirdetik a ieikipásztorok, hegy a hivőknek a Krisztusban ingyen megbocsáttatnak bűneik, a hitetlenek pedig elkárhoznak, a mint ezt a Krisztus és az apostolok is cselekedték. Csel. 2. 4. 5. Ján. 5. 6. Az egyház a kiközösitettet felmenti, midőn azt az egyház közösségébe visszaveszi. Igy tanitják az atyák és a mélai, trienti, orangei zsin.

Lomb. 1. k. 18. r. – Eféz. 2. 4. Róm. 3. – Ézs. 40. 43. 54. 2 Kór. 2.

A kulcsok kétfélek: belső kulcsok a Háromságnak az a hatalma, melylyel a bűnöket ingyen a Krisztusért a Szentlélek belső szolgálata által a választott hivőknek elengedi, vagy megbocsátja; ezt a kulcsot nevezik Dávid kulcsának. Mert az istennek van belső szolgálata, melyben a Szentlélek titkos és mennyei szolgálattal tanitva szolgál, melyben a választottak az Atyától hivatva hallgatnak és tanulnak. Ján. 6. Ézs. 43. 54. 64. Mik. 7.

Külső kulcsok az isten igéjével és a sákramentomokkal való külső szolgálat. A hívó választottaknak, az elővégzet szerint elhivot-

Az evangeliomszerü kedvezmények: a bűnöknek ingyenes elengedései isten kegyelméből a Krisztus érdeméért a Szentlélektől ger-

A mi bűneinkért örök elégtétel a Krisztus váltsága, az ő örökké való áldozatja által. Zsid. 9. 10. 1 Tim. 2. Tit. 3. Zsolt. 22. 69. Egyedül a Krisztus tett eleget istennek a mi bűneinkért, adott egyenértékű bért, tett bennünket tökéletesekké mindörökre, eltörlötte s megváltotta bűneinket.

A polgári elégtétel visszaadása az elvett dolognak, avagy közlésbeli igazság. A keresztyén elégtétel a hitnek gyümölcse, a hitnek munkája, az isten igazságának való szolgálat. Róm. 6. Az elvett dolgot egyedül a Krisztus adta vissza és a választottak is Krisztusban adják vissza az elvettet. Midőn az elvett dolog vissza adható, a hol az elvett dolgot visszaadni lehet, ott szükséges az elégtétel. Ennél fogva mindig vagy közvetve a Krisztus által vagy közvetlenül mi magunk által tartozunk vissza adni az elvett dolgot. A pápistás elégtétel gonosz vélemény, mese, tehát azt visszavetjük. Az igaz bűnbánatnak gyümölcsei a kegyesek elégtételei, mely a Szentlélektől, a Krisztus érdemében való hit által kegyelemből szereztetett.

Minden mi vétkeink megtisztitója az isten kegyelme, a Krisztus vére és a Szentlélek megszentelése a hit és ige által. Istennek kegyelrne a Krisztus vérében; a Szentlélek által hittel tisztít meg, mossa el bűneinket és szabadít meg az örök veszedelemtől. Az isteni kegyelemnek és a Krisztus váltságának érdeme a bűnt és büntetést elengedte és elégette. Tökéletesen eleget tett bűneinkért. Zsid. 9. 10. Róm. 38. Gonosz és ördögi költemény az a pápistás, földalatti, örök tűzzel lángoló purgatorium, melyről gonoszul azt költik, hogy a lelkek ottan tisztulnak meg. Mert nincsen az másban igazsága, ellenkezik az isten kegyelmével és Krisztus érdemével. A bűnöket megtisztitó, kiégető tűz és víz az isteni kegyelem, a Krisztus vére, a Szentlélek elégtétele. Pál az 1. Kór. 3. részében az itéletnek és a bűnt büntető kárhozatnak tüzét érti a "napon" és "tűzön", tudniillik a gyötrelmeket;