Sienkiewicz Tűzzel-vassal című regényének
hazai cenzúrázására irányuló kutatásaim
járulékos levéltári leleteiAz itt összegyűjtött anyag érdekes hátteret kínál kutatásom cenzúratörténeti részéhez, de nem tartozik szorosan a tárgyalt regényhez, és mennyisége okán is szétfeszítette volna annak összefoglalóját.
2026. július 9-ei kutatónapomon Budapest Főváros Levéltárában kezdtem olvasgatni az Európa Könyvkiadó MSZMP-alapszervezetének taggyűlési jegyzőkönyveit. Ezekből idézek az alábbiakban néhány jellegzetes szakaszt. Ha külön nem jelölöm, akkor hozzászólásokból idézek, melyek mellett rendszerint sok hasonló, és esetleg néhány ellentétes tartalmú hozzászólás is elhangzott.
1958. február 24.:
[Domokos János:] "Beszámoló a kiadói pártszervezet eddigi munkájáról, továbbá milyen feladatok várnak a decentralizálás után az egyes pártszervezetekre.
[...]
Az elmúlt tíz hónap alatt legrendszeresebben az Európa Kiadó pártcsoportja működött. Megvitattak vállalati kérdéseket, de nem mindegyikben jutottak el a megoldáshoz. Például az ellenforradalom óta csak most mondták meg nyíltan véleményüket S[...] és A[...]né magatartásáról. Problémák vannak egyéb vállalati dolgokban is, például az elő és utószavak és egyes könyvek (pl. Monterland) kiadásánál, amelynek szerzője kollaboráns volt, és ráadásul a könyvet Illyés Gyula fordította.
[...]
A Móra Ferenc Kiadónál minden döntőbb vállalati ügyet az igazgató és a pártszervezet egyetértésben intézett, és közösen vették fel az irodalmi klikkek elleni harcot is. Hibát követtek azonban el pl. S[...] ügyének halogatásában, gondolván, hogy máshol még nagyobb csirkefogók is megmaradtak állásukban, halogatták S[...] elküldését. Nem volt helyes az álláspont, harcolni kell azért, hogy megszabaduljunk a saját területünkön lévő nem oda való elemektől, és akkor tudunk jogosan harcolni más problémák megoldásáért is.
[...]
A Szépirodalmi Kiadónál sem jó a párttagság megoszlása az egyes csoportok között. Kevés a párttag szerkesztő, és a meglévők sem elég aktívak. Olyan súlyos hibák történtek például, hogy Örkény Istvánt állományon kívüli lektorként alkalmazták még a legutóbbi hónapig. Nem kellett volna felszólításra várni az elküldéséhez, teljesen egyértelmű volt az ő magatartása, és itt nem lehetett semmi probléma. Vagy például Veres Péternek nem merték megmondani a János és Julcsa című könyvének hibáit. Továbbá fizetésemelést adtak az ellenforradalom alatt és után tőlünk legtávolabb álló dolgozónak, H[...] J[...]nak. A kiadónál tisztában vannak ezekkel a hibákkal, és most a nyilvánosságra hozás után reméljük, nagyobb gonddal és lelkiismeretességgel fognak ezek kijavításához. A hibákért nem csak az igazgatók felelnek, hanem a kommunisták is.
[...]
A Budapesti P[árt]b[izottság] vizsgálata és a kiadói aktíva fokozottabban előtérbe tolta a pártszervezetek felelősségét, mint a pártirányítás legfontosabb szerepét a kiadóknál, az igazgatók felelőssége mellett. Felsőbb pártszervek és saját kommunista lelkiismeretünk kötelezővé teszik számunkra a felelősségvállalását, amit csak akkor lehet jól végezni, ha teljes egyetértés van az igazgató és a pártvezetés között. Ezzel kapcsolatban nincsenek rossz tapasztalataink, de új időszak következik be az egyes kiadók munkájában, ezért kell fokozottabban hangsúlyozni. Minden fontosabb kérdésben a legteljesebb egyetértésnek kell lenni az igazgató és a pártszervezet között (káder, honorárium, kiadáspolitika). A kiadói aktíva által felvetett olyan konkrét feladatokat kell majd a kiadók pártszervezeteinek megoldani, mint például azt, hogy ezen a területen ingadozó elemek nem dolgozhatnak. Ezért a kommunisták között a legteljesebb egyetértésnek kell lenni, hogy valamennyien részt vegyenek ebben a csatában, meg kell követelni a fegyelmi szabályok betartását a titoktartás stb. terén."
[...]
L[...] E[...]né az Északnyugati átjáró kiadásáról beszél. Nem érti, miért merült fel most is a kérdés, miután az aktíván nem volt róla szó. A könyv szerinte nem remekmű, de szórakoztató és érdekes, körülbelül Dumas Monte Cristójának a mértékét üti meg, tehát semmiképpen nem lehet mint a rossz könyv prototípusát említeni. Utal a kiadó anyagi helyzetére. Egy ilyen könyv bevételéből három másik nagyon jó mű kiadására lehet vállalkozni. Természetesen az idei év más, mint a tavalyi, de akkor sem lehet ezt a könyvet, mint elítélendő példát felhozni. Az Élet és Irodalom rossz kritikát mond ugyan róla, de azért a könyv még nem lett rosszabb és gyengébb.
[...]
Domokos: Elmondja, hogy az 1957. év nagyon nehéz esztendő volt. A valóság az, hogy felnőtt egy nemzedék nálunk, anélkül, hogy ismerné a polgári irodalom csúcsait jelentő műveket. Szempont, hogy a szocialista irodalom mellett a polgári irodalmat is ismerjék az emberek. A Monterland könyv kiadása egy jóváhagyott irodalompolitika. Aczél elvtárs véleményét idézi, miszerint ilyen esetben mindenképpen a mű a döntő, tehát ez adja meg a döntő véleményt. A Monterland könyvet szerinte nem azért adták ki Franciaországban, mert üzlet - mivel erre a pártnak nincs szüksége. - A Francia Kommunista Párt támogatja és bátorítja Monterlandot értékes mai könyvek megírására. Ez náluk politikai kérdés. Knut Hamsun könyvét például ki akarták adni nálunk, de a norvégektől nem kaptuk meg a jogot. Ha ez sikerül, kiadásra kerül ez a könyv is, pedig ő még a norvégek szerint is kollaboráns író. Most készítik elő például Camus-nek a könyvét, pedig köztudomású, hogy nyilatkozott az 1956-os magyar ügyben, és most nem nyilatkozik az algériai ügyben. Természetesnek tartja, hogy Illyés Gyulát foglalkoztatják, sőt kiadják a közeljövőben a "Kínai szelencé"-t, melyben modern szocialista kínai versek is szerepelnek. Ezután arról beszél, hogy nem helyes a kiadóknál a belső munkatársak kiadói foglalkoztatása (saját vállalatnál). Ez korrupció."
1959. január 26.:
T[...] F[...] tagjelöltfelvételi kérelme. [...]
Ehhez sokan mondtak véleményt. Közülük csak Dékán Istvánét idézem:
"Dékán István: T[...]t nem régen ismeri, de közel fél éve közös szobában dolgoznak. Ismeri gondolkodását, problémáit, ha csak nagy vonalakban is. Úgy érzik, hogy mindig nagy élmény, ünnepi alkalom tagjelöltfelvételt tárgyalni, nem csak a jelölt, hanem az egész párttagság számára. Ez az az alkalom, amikor legjobban megmutatkozik a párttagság felelőssége a pártért, és leginkább érzi az ember magának a pártnak a jelentőségét. Minden lejáratott frázis ellenére nagy feladat, szép, felelős és nehéz dolog dönteni abban, hogy ki legyen tagja a pártnak. G[...] elvtárshoz csatlakozik. Nem tud egyetérteni G[...] és K[...]né elvtársakkal, még kevésbé C[...]nével. Egyik vélemény egyértelműen pozitív, a másik egyértelműen negatívumokra épül fel. T[...] sem az egyik, sem a másik, hanem olyan ember, becsületes, őszinte, vívódó, gondolkodó ember, aki hibákból és erényekből tevődik össze. Ezt bizonyítja azoknak az elvtársaknak a felszólalása, akik csak még jobban meggyőzték ebben a véleményében úgy érzi helyes véleményt alkotott magának T[...]ről, mikor olyan elvtársnak értékeli, akinek pozitív tulajdonsága az egyenesség, őszinteség, a problémákon való becsületes, jó szándékú rágódás, azok őszinte feltárása, válasz igénylése, ezek mindig pozitív irányban hatnak. T[...] az érzelmeivel is és az eszével is marxista, határozottan és egyértelműen a fejlődésnek, a szocializmusnak a híve. Hiányzik ugyanakkor a gyakorlati tapasztalat, amit csak hosszú évek alatt lehet megszerezni, erre nem volt még módja. Meggyőződése, hogy T[...]nek a párthoz való közeledése őszinte, belső kényszerből adódik, mentes mindenféle számítástól, karrierizmustól. Csak akkor vetette fel, amikor leszámolt az elkövetett hibákkal, mert voltak politikai eltévelyedései, érzi, hogy ma már meg fogja tudni állni a helyét a párt segítségével. Érzi, hogy erre neki szüksége van. A pártnak is szüksége van minden új harcosra. Egyetért a felvételi javaslattal."
*
1959. március havi taggyűlés.
"V[...]né elvtársnő: Sok kérdés merült fel, de csak a személyi vonatkozásokhoz szól hozzá. Úgy gondolja, bizonyos magyarázatok szükségesek a kiadó helyzetével kapcsolatban. 1957-ben valamennyi kiadót elővették a személyi változtatások miatt. Simó elvtárssal is beszélgettek ez ügyben, de meg kell mondani, hogy nem töltötte valami nagy lelkesedéssel el az elvtársakat a Kiadói Főigazgatóság javaslata. Simó elvtársat elvitték, a tervet megvalósítani nem tudta. Utána Domokos elvtárs volt a helyettese és az irodalmi vezető is. A Kiadói Főigazgatóság beleegyezett, hogy a személyi változtatásokat egyrészt az 1956-ban ért támadások miatt, másrészt a túlzott igénybevétel miatt ne Domokos elvtárs hajtsa végre. B[...] elvtársnő most kényelmetlen helyzetben van a személyi változtatások miatt. A pártbizottságnak az volt a véleménye, hogy revizionizmus volt kialakulóban. W[...] elvtársnak nem kell mondani, hogy egy kiadó arculatát nem csak az mutatja meg, hogy rossz hatású könyvet adnak-e ki vagy sem. De meg kell nézni azt a kérdést is, hogy milyen lektori jelentések jönnek be, és ezzel kapcsolatban milyen a kiadó arculata. A kiadó a nyugati irodalom kiadója, nagyon kényes témákkal foglalkozik. Fordítókkal foglalkoznak, és nem csak olyan lektorok dolgoznak, akik kommunisták, hanem olyanok is, akik nyelvet jól tudnak. És milyen az a gyűrű, amelyik a kiadót körülveszi? Milyen mértékű a behatolás, s milyen mértékű, hogy vissza tudják verni a támadásokat. Konkrétan lehet megfogalmazni, hogy van lehetősége a revizionizmus behatolásának. A kiadói főigazgatóság beterjesztett egy javaslatot a budapesti pártbizottságnak, hogy nem lenne-e helyes, ha a kiadói pártszervezeteket hivatali pártszervezetként kezelnék. Eddig nem kaptak választ. Egyetért S[...] elvtársnővel. Az elvtársak üljenek össze és nézzék meg, hogyan állnak azok a javaslatok, amelyek a csoportvezetőktől beérkeznek. B[...] elvtársnőnek segíteni fognak az átszervezésben. Van is már néhány jelölt. A kiadó teljes átszervezését kellene elrendelni. A lektorátusnak a teljes működéséért kell felelni. Az nem tűrhető el, hogy valaki tartósan szembenáll velünk. Ha sok nehézség mellett is, de feltétlen meg kell találni az utat, hogy a lektorátust a követelményeknek megfelelővé tegyük.
[...]
Dékán et.: [...] A pártszervezetnek nem jelentéktelen a befolyása a vállalatnál. Van tekintélye, és ez a tekintély csak növekedik. De a pártszervezeten belül túl családias a hang. Például nem szól senki a másiknak, ha az túl pongyolán fogalmaz, azzal, hogy úgyis tudjuk, mit akar mondani. Vagy a hang olyan, ha szólnak, hogy aki elköveti a hibát, és a szemére vetik, nem veszi komolyan. Ha a párt szerepét növelni akarjuk a kiadónál, és a pártszervezetet számbelileg is növelni akarjuk, akkor itt kell elsősorban kialakítani azt a harcos szellemet, amely hozzá fog járulni az egész kiadó szellemének megjavításához. W[...] elvtárs azt mondta, hogy ismerjük a dolgozók véleményét. De ennél többet is tehetünk. Vannak emberek, akik bizonyos más világnézetet képviselnek, de azért nem is nagyon igyekszünk, hogy megpróbáljuk közelebb hozni őket a pártpolitikájához, anélkül, hogy kommunistát nevelnénk belőlük, csak annyira, hogy ez munkájukban is tükröződjön. Domokos elvtárs már többször is elég élesen bírálta azokat, akiknek munkájában politikai hibák előfordultak. De kell, hogy ez egy bizonyos légkört teremtsen, hogy milyen műveket válogassanak ki, és így tovább. [...]
[...]
K[...]né elvtársnő: [...] Sokan vannak nálunk, akik rövid időn belül nyugdíjba mennek. Utánuk majd jól megválasztjuk, hogy a helyükre kiket tegyünk. Addig türelmet kér, mert ezek között az emberek között nagyon megszilárdult a párt tekintélye. Sokat változtak ezek az emberek, akiket eddig nem sokra tartottunk. Például B[...] T[...] tavaly még nem utasított volna még el egy olyan könyvet, ami neki egyébként nagyon tetszett, de az egyik kommunista szereplőt nem a legjobb színben tüntette fel. Tudja, megérti, hogy ezek nem nagy dolgok, de azt hiszi, hogy a legutóbbi lektori értekezlet óta, amikor egyesek olyan kemény bírálatot kaptak Domokos elvtárstól, azóta eredményesebb a munka. [...]"
*
1959. augusztus 30.
P[...] F[...]: "Javaslat a lektori szakoktatás bevezetésére.
[...] Gondolok például arra a kezdeményezésre (még a Szépirodalmi Kiadónál), amikor megbíztuk a Nyelvtudományi Intézet munkatársát, Deme Lászlót azzal, hogy olvassa el három megjelent könyvünket, és azok stílusáról stb. mondja el a lektori plénum előtt az észrevételeit. A szakoktatásnak ez a gyakorlati fajtája, mely közvetlenül munkánkból indul ki, igen megnyerte a lektorok tetszését, az előadónak sikere volt, hasznosnak bizonyult, s joggal hiszem, hogy a jövőben is érdeklődésre tarthat számot.
Ebből az esetből kiindulva felhívtam egy-két elvtárs figyelmét a Magyar Nyelvőr egyik cikkére, mely igen komoly formában, sok idézettel alátámasztva elemezte Jankovich Ferenc Colas Breugnon fordítását. Nagyon tanulságos cikk, megérdemli a figyelmet, sok problémát fed fel – a fordítói szabadság kérdését stb. – Nem tudom, maga a latin csoport megvitatta-e saját berkeiben ezt a cikket (feltétlenül illő lett volna), de véleményem szerint nem ártana a lektori plénum előtt megvitatni, esetleg a szerző és a fordító bevonásával.
Ezekből a példákból kínálkozik a tanulság: felújítani a kapcsolatot a Nyelvtudományi Intézet vagy a Magyar Nyelvőr munkatársaival, és időnként egy-egy konkrét művet az ő közreműködésükkel elemezni. S ebből a szempontból vajon nem lett-e volna helyes Mészáros István archaizálási törekvéseit kissé alaposabban szemügyre venni?) Egy további példa a sok közül: megjelent nemrég Franyó Zoltán Goethe-Faust fordítása. A román sajtóból láthatjuk, hogy nagy hozsannával fogadták ezt a fordítást. Úgy gondolom, nemcsak a mi Goethe kiadványunkat szerkesztő Lator Lászlót, hanem minden egyes lektort érdekel. Csakugyan jobb-e ez a fordítás az eddigieknél, ha igen, miben jobb, stb. Olyan probléma ez, melyre saját erőnkből is meg tudjuk adni a választ. Lator Lászlóval beszéltem erről, és ő hajlandó a Sárközi és Franyó-féle fordítást egybevetni és erről egy kis előadást tartani...
[...]
Persze a világnézeti nevelésnek is van még sok lehetősége. Egy, sajnos, meg nem valósított példára kell hivatkoznom. Annak idején elhatároztuk, hogy a csoporton belül megvitatjuk Die Magd des Jürgen K. című könyvvel kapcsolatos ellentmondó lektori jelentéseket. Ha ez el is maradt, más alkalommal más könyvvel kapcsolatban érdemes megcsinálni ezt a vitát. Nyilvánvaló, hogy hasznos lesz. (Érdekes, hogy legutóbb Dygat
Podróż című művével kapcsolatban születtek külső munkatársak részéről igen lelkes hangú jelentések.)
[...]"
*
A kiadói alapszervezet munkaterve
1960. január 1. - június 30.
II. Termelési tevékenység.
[...]
4. Megbeszélünk fordítási problémákat, elsősorban a Marx-Engels művek alapján (szó szerintiség, terminológia stb.). A klasszikus szerkesztőségen, más szerkesztőségeken dolgozó lektorok bevonásával.
[...]
5. Fentivel hasonló megbeszélést tartunk a magyar szerkesztőségen. Célunk az, hogy a magyar szerzők művein végzett munka néhány sajátos vonását megbeszéljük. A magyar szerkesztőkön kívül erre az eszmecserére meghívjuk mindazokat a lektorokat, akik vállalatunknál magyar szerzők művein dolgoznak.
2026. július 27-ei kutatónapomon a Magyar Nemzeti Levéltár - Országos Levéltár Daróczi úti kutatótermében jártam. Előrebocsátom, hogy az anyagot szoftverbe való bediktálás útán készítettem, s így bennük – elsősorban központozási - hibák előfordulhatnak.
[Művelődésügyi Minisztérium]
HU-MNL-OL-M-KS 288-33, Tudományos és kulturális Osztály, 1957-1963 (állag),
ezen belül az 1962-10. őrzési egység (51-es doboz).
Előterjesztés könyvkiadásunk néhány kérdéséről.
I.
[...]
- Az élő magyar szépirodalomban megfigyelhető íróknak és kiadóknak az a tudatos törekvése, hogy a mai életünk kérdéseit állítsák előtérbe, és szép számmal jelentek meg olyan munkák is, amelyek azt bizonyítják, hogy az 1956 után tőlünk távolálló írók kezdik megérteni a mai valóságot, és ellentmondásaik ellenére is közelítenek a párt politikájához. Fiatal írók tollából is megjelent néhány biztató mű.A mai külföldi szépirodalom kiadásánál az volt a törekvés, hogy elsősorban a szovjet és általában a szocialista irodalom új eredményeit ismerje meg olvasóközönségünk, de emellett - a korábbi években követett helyes gyakorlat szerint - megjelentek a nyugati irodalom jelentős alkotásai is.
Az ifjúsági és gyermekirodalomban sikerült a klasszikusok iránti igényt jobban kielégíteni, és megjelent néhány színvonalasabb új magyar ifjúsági mű is. Megnőtt a leány- és fantasztikus regények száma.
II.
A könyvkiadás és könyvterjesztés néhány problémája.
Szépirodalmi könyvkiadásunk fő feladata a mai magyar irodalom támogatása. Könyvkiadásunknak is szerepe van abban, hogy az írók a mai élet, főleg a falu átalakulása és erkölcsi kérdések felé fordulnak. A mai tematika azonban nem minden, sok írásból az derül ki, hogy egyes írók nem ismerik a valóságot. Az élet felületén maradnak, és úgynevezett örök emberi problémákat helyeznek el mainak látszó keretbe, anélkül, hogy az egyén és a társadalom közötti tényleges összefüggéseket megmutatnák. Vannak írók, akik kísérletezés ürügyén polgári filozófiai irányzatoknak tesznek engedményeket. Gyakori az egzisztencialista életérzés, az apolitikus, individualista magatartás és a naturalizmus, olykor a pornográfia jelentkezése.
A szerkesztőségek ideológiai tevékenysége különösen a kritikai tézisek megjelenése óta megjavult. Az ú. n. problematikus kéziratokat szélesebb körben megvitatják. A vitákban a szerkesztőségek általában helyes álláspontot foglalnak el. Bátrabban utasítják el a nem megfelelő kéziratokat. (1960-ban 44 írószövetségi tag kéziratát nem fogadták el). A munka javulását bizonyítja az a segítség is, amelyet egyes íróknak nyújtanak a kéziratok megformálásával kapcsolatban. Ennek ellenére sok eszmeileg és művészileg gyenge könyv lát napvilágot.
Szerkesztőségeinkben elvi és magatartásbeli problémák vannak. A szerkesztők egy része szerint nem szabad korlátozni a kísérletezés szabadságát. Szerintük még az elhibázott művek is megérdemlik a nyilvános vitát, és a megjelentetés segíti az író fejlődését. Ez a szemlélet is oka az eszmeileg és művészileg gyenge munkák kiadásának, de szerepet játszik ebben az írói közvélemény is, amely nyomást gyakorol a kiadókra, azt hangoztatva: minden időszakban a nagy művek mellett sok gyenge és kiadásra került. Ez az írói közvélemény szűkítési tendenciákkal vádolja a szerkesztőségeket, és egyes elbátortalanodott szerkesztők sokszor jobb meggyőződésük ellenére, a dogmatizmus vádjától félve elvi engedményeket is tesznek. Az úgynevezett írópedagógia különösen a fiatalokkal kapcsolatban érvényesül. Előfordul, hogy a szerkesztőségek kezdőket íróvá kiáltanak ki, és erre hivatkozva kiadnak gyenge, ki nem érlelt kéziratokat is. Mindehhez magatartásbeli problémák is hozzájárulnak. Gyakran előfordul, hogy a szerkesztőségeken belüli vitákat egyes lektorok felhatalmazás nélkül ismertetik az írókkal, és ezzel mérgezik az amúgy is pletykás irodalmi élet légkörét. Hozzá kell tenni, hogy az irodalmi élet nyomása ebben a vonatkozásban is érvényesül. A bátran kiálló szerkesztőket, kiadói vezetőket valósággal megfélemlítik. Gyakran a kommunista írók és kritikusok sem segítenek abban, hogy erősítsék a szerkesztőségek elvi határozottságát. Ezért a helyzetért felelős a kiadói vezetés és a Kiadói Főigazgatóság is.
2. Az irodalmi életben és a kiadóknál bizonyos zavart idéz elő az 1956-ban vagy utána kompromittált írók kérdése. A jelenlegi álláspont az, hogy a megfelelő színvonalú műveket is csak akkor adjuk ki, ha jelentkezésük egyúttal korábbi tevékenységük kritikáját is tartalmazza. Felmerül a kérdés, hogy ez a szigorú álláspont már nem túlhaladott-e, tekintetbe véve az irodalmi lapoknál követett gyakorlatot.
3. A mai nyugati polgári irodalom kiadásában művészileg és eszmeileg is szigorúbb mércét alkalmaztunk. Kiadói emberek, fordítók, írók felvetik, hogy bővebb választékra volna szükség, elsősorban az értelmiség tájékoztatása érdekében. És azt is, hogy ebben a vonatkozásban nincs kellő összhang a színházak, a filmforgalmazás, a rádió gyakorlata között.
4. A kiadói feladatkörök rendezésénél nem történt döntés abban, hogy az irodalmilag néha kisebb értékű, de politikailag hasznos, és a közönség által igényelt (a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban is kiadott) kém- és egyéb kalandos történeteket megjelentessük. Az igény mind a vásárlóközönség, mind a fegyveres testületek részéről jelentkezik.
5. Az ifjúsági és gyermekkönyvkiadásban hiányok mutatkoznak egyrészt az ifjúság politikai erkölcsi nevelésének segítése, helyes kalandvágyának kielégítése, másrészt az ismeretterjesztés és az iskolareform felállította követelmények főleg a politechnikai képzés segítése szempontjából.
6. Egyes könyvkiadási joggal nem rendelkező szervek az utóbbi időben egyre több szépirodalmi, helytörténeti, idegenforgalmi és úgynevezett közhasznú könyvet adnak ki, gyakran árdrágítást is előidézve a sajtóigazgatási rendelet kijátszásával. (Például a Szolnok Megyei Lapkiadó Vállalat ismételt figyelmeztetés ellenére adott ki több ízben horgolókönyvet és szakácskönyvet.) Ezt nem helyeseljük szakszerűségi és papírtakarékossági okokból. Ugyancsak megfontolandó: helyes-e, hogy a közvetlen felügyeletünk alatt nem álló szervek (BM, HM) az oktatási-szakmai célra rendelkezésükre bocsájtott papírt a rendeletek megszegésével nem hivatalos célokra használják fel. (A BM például általában alacsony színvonalú szerzőkkel és fordítókkal dolgoztatva bűnügyi kisregényeket ad ki, a HM papírkeretéből az MHS ad ki saját vállalkozásban műszaki brosúrákat, stb.)
7. A könyvkiadás 1962. évi terveit az 1961-ben ténylegesen felhasznált papírmennyiségre alapoztuk. Terveink papírfedezete mai napig nincs biztosítva. Az a veszély fenyeget, hogy a felkeltett igényeket nem tudjuk kielégíteni.
III.
Feladatok.
Az említett problémákból kiindulva könyvkiadás és könyvterjesztés előtt a következő időszakban az alábbi feladatok állanak.
1. A mai magyar szépirodalomban emelni kell a kiadhatóság mércéjét. A kiadók segítsék jobban az írók alkotó munkáját azzal is, hogy ne fogadjanak el elsietet, alacsony színvonalú kéziratokat. Támogassák a szocialista, realista törekvéseket és lépjenek fel határozottabban és vitatkozóbban kiadás előtt a polgári irányzatok ellen nagyobb gonddal és igényességgel foglalkozzanak a fiatal írókkal. Az értékes műveket becsüljék meg azzal is, hogy nagyobb nívójutalmakban részesítsék őket, és jelentessék meg nagyobb példányszámban és új kiadásban. A kiadói főigazgatóság és a kiadók az 1962. évi szépirodalmi kiadói terveket a fenti célkitűzések érvényesítése érdekében vizsgálják felül és alakítsák át.
Ha az 1956-ban vagy utána ellenséges, magatartást tanúsított, vagy súlyosan megtévedt írók konstruktív mondanivalójú színvonalas művekkel jelentkeznek, azokat a kiadók megjelentethetik.
2. E feladatok ellátása érdekében állandóan erősíteni kell a kiadói irányítást, és nyílt vitákkal a szerkesztőségek elvi eszmei egységét. A szerkesztőségeknek nem a mai irodalom különböző irányzatait kell képviselniük, hanem a kommunista irodalompolitika bázisaivá kell válniok.
A könyvkiadás társadalmi ellenőrzésének megerősítése a viták szélesebb körűvé tétele, könyvkiadásunk társadalmi bázisának szélesítése érdekében alakuljanak meg és működjenek a szépirodalmi kiadóknál is, külső szakemberekből is a társadalmi szervezetek, könyvtárak képviselőiből a kiadói tanácsok. A szerkesztőségi tanácsok tanácsadó testületek. Feladatuk a kiadói vezetés támogatása az éves és távlati kiadói tervek összeállításában, a vitás kérdések eldöntésében, a problematikus kéziratok megtárgyalásában és az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás kialakításában.
A Kiadói Főigazgatóság fokozza a szépirodalmi kiadók személyi megerősítését, folytassa ideológiai és szakmai tanfolyamait és vitáit. Építse ki nagyobb mértékben a gyakornoki rendszert az utánpótlás jobb megszervezése érdekében, és külön gondoskodjék a vezetők pótlásának biztosításáról.
3. A mai nyugati polgári irodalom kiadásában alkalmazzák az eddigi alapelvet. Ismertessék az értékes társadalmi mondanivalójuknál fogva fontos, ideológiailag esetleg vitatható, de nem ellenséges alkotásokat; akadályozzák meg az eszmeileg és művészileg értéktelen munkák megjelentetését. Gondoskodjanak arról a kiadók és az irodalmi folyóiratok szerkesztőségei, hogy a problematikus munkákról megfelelő kritikák jelenjenek meg, viták alakuljanak ki, amelyekben biztosítják a marxista álláspont fölényét.
A könyvkiadás, színházak, a rádió és a filmforgalmazás javítsák meg együttműködésüket a mai nyugati polgári irodalmi és művészeti irányzatokhoz tartozó művek megjelentetésével, illetve előadásával kapcsolatban.
4. A papírellátástól függően jelentessenek meg néhány kém- és kalandos regényt magas példányszámban a Magvető Könyvkiadónál, (évi 8-10 kötet).
5. Az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztálya, a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Tanács és a Kiadói Főigazgatóság bevonásával biztosítja, biztosítsa a távlati, tudományos és könyvkiadási tervek összehangolását.
6. Az ismeretterjesztő könyvkiadásban arra kell törekedni, hogy megjavuljon a nagy tömegeknek szóló társadalomtudományi, technikai, természettudományos ismeretterjesztő könyvkiadás. A javaslatok kialakításánál tekintetbe kell venni a külföldi műveket is, különösen a baráti országokban megjelent ismeretterjesztő munkákat. Az ismeretterjesztő könyvkiadás problémáiról előterjesztést kell készíteni az MSZMP Agitációs Propaganda Bizottságának.
A Kiadói Főigazgatóság alakítsa ki a Korszerű műveltség könyvtára című sorozat tematikai tervét, és a papírellátástól függően 1963-ban, legkésőbb 1964 elején kezdje meg az egyes művek megjelentetését és így tovább.
7. A Kiadói Főigazgatóság vizsgálja felül az ifjúsági könyvkiadás távlati terveit és biztosítsa, hogy az iskolareform célkitűzéseinek megfelelően olyan kiadványok jelenjenek meg, amelyek elősegítik az ifjúság politikai, erkölcsi nevelését, a korszerű műveltség kialakítását és ezzel összefüggésben a politechnikai oktatást. Az iskolai könyvtárak könyvellátását meg kell javítani, és az igények kielégítése érdekében az eddigi sorozatokban (iskolai könyvtár), és azokon kívül minden évben be kell iktatni a kiadói tervekbe a szükséges könyveket.
[...]
IV.
Határozati javaslat.
Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága egyetért a jelentéssel és az abban megszabott feladatokkal.
Budapest, 1962. február 7.
Aczél György s. k.
Kedves Sz[...] elvtárs!
Mellékelten megküldöm a kijavított és az érdekeltekkel megbeszélt tájékoztatót a szépirodalmi könyvkiadás néhány kérdéséről.
Elvtársi üdvözlettel,
Budapest, 1962. április 19.
Köpeczi Béla
[...]
II.
1. Az eredmények ellenére a kiadók tevékenységében fogyatékosságokat tapasztalunk, főleg a mai magyar szépirodalom kiadása tekintetében. Kevés jelentős munka jelenik meg, és viszonylag sok a szürke, igénytelen írás. Ennek okát mindenekelőtt irodalmunk jelenlegi állapotában kell keresni. Igaz, hogy az írók nagy többsége a mai élet kérdései felé fordul, de a mai tematika nem minden. Sok írásból az derül ki, hogy szerzőik világnézetileg bizonytalanok, vagy éppen polgári, kispolgári hatások alatt állnak. Emellett nem ismerik eléggé a mai valóságot sem. Az eszmei zavarosság, az élményanyag hiánya legtöbbször művészi igénytelenséggel párosul. A kiadók szerkesztőségei ebben a helyzetben engedményeket tesznek, és ezt az eljárást megpróbálják érvekkel is alátámasztani.
2. Egyes problematikus kéziratok megjelentetésével kapcsolatban a szerkesztőségekben gyakran olyan hibás álláspont alakul ki, hogy helytelen korlátozni a kísérletezés szabadságát, és az ilyen munkákat ki kell adni, a kritikára bízva a helyes marxista álláspont kialakítását. Ezt a nézetüket azzal is alátámasztják, hogy a vitatott kéziratok ma nem elsősorban közvetlen politikai kérdéseket érintenek, hanem eszmei erkölcsi problémákat, amelyeken lehet vitatkozni.
3. A szépirodalmi kiadók szerkesztőségeire erős írói nyomás nehezedik. Ennek is következménye, hogy viszonylag sok szürke munka jelenik meg. Az ilyesfajta kéziratok elfogadásánál gyakran jelentkezik a rosszul értelmezett író-pedagógia, tehát az a nézet, hogy gyengébb munkákat is meg kell jelentetni az írók továbbfejlődése érdekében. A szerkesztőségek hivatkoznak az irodalom általános helyzetére és arra a körülményre is, hogy minden történelmi korszakban jelentek meg gyenge művek, viszonylag kevés múlt volt a kiemelkedő alkotás. Előfordul az is, hogy a kiadók az írók anyagi helyzetére való hivatkozással jelentetnek meg gyengébb munkákat.
4. Az utóbbi időkben megnőtt a kiadók önállósága, de egyes vezetők és szerkesztők még mindig nem vállalják az ezzel járó felelősséget. Egyesek éppen egy szűk írói és értelmiségi közvélemény nyomása miatt húzódoznak a nyílt elvi vitáktól és főleg a kéziratok visszautasításától. Az írói közvélemény egy része szűkítési tendenciákkal vádolja a szerkesztőséget, s az elbátortalanodott szerkesztők a dogmatizmus vádjától félve hajlamosak az engedményekre. Előfordul az is, hogy a szerkesztőségeken belüli vitákat egyes lektorok még azok lezárása előtt ismertetik az írókkal, és ezzel is mérgezik az amúgy is pletykás irodalmi élet légkörét.
5. A marxista kritikusok és írók sem támogatják eléggé a szerkesztőségek elvi munkáját. Az is igaz viszont, hogy egyes szerkesztők a megjelent könyvekről szóló marxista véleményeket nem mindig fogadják el, mert helytelenül értelmezve feladatukat, kötelességüknek tartják az általuk kiadásra javasolt munkákat megvédeni. Mindez azt bizonyítja, hogy nincs kellő együttműködés a kritika és a kiadók között.
6. Nem támaszkodnak a kiadók eléggé a szélesebb közvéleményre, és csak az utóbbi időkben kezdődött meg olyan szerkesztőségi tanácsok összeállítása, amelyek a társadalmi szervezetek képviselőit is magukban foglalják, és segítséget nyújtanak a kiadói tervek összeállításában, egyes kéziratok megvitatásában.
7. A mai külföldi irodalom kiadásában két helytelen álláspont jelentkezik. Az egyik az, hogy a szovjet irodalom új, esetleg vitatható alkotásait színvonalbeli kérdésekre hivatkozva csak lassan vagy egyáltalán nem jelentetik meg. A másik, hogy egyesek a mai nyugati polgári irodalom kiadásának további szélesítését kívánják, olyan művek kiadását, amelyek a dekadens, modernista irányzatok termékei.
III.
1. Szépirodalmi könyvkiadásunknak a szocializmus építésében előttünk álló feladatokhoz kell igazodnia. Olvasóközönségünk igénye megnőtt, olyan műveket követel, amelyek a szocialista eszmeiség alapján művészileg magas színvonalon ábrázolják a mi életünk valóságát. Kiadóinknak az a feladata, hogy támogassák azt az irodalmat, amely eszmei és művészi szempontból egyaránt fel akar zárkózni társadalmunk gazdasági és politikai fejlődési szintjéhez.
2. A kiadóknak a párt irodalompolitikáját kell a gyakorlatba átültetni. Határozottan fel kell venniök a harcot a szerkesztőségekre nehezedő kispolgári nyomással. Arra kell törekedniök, hogy szervezettségüket felhasználva egészségesen befolyásolják az irodalmi életet és az írókat.
3. Emelni kell a művek kiadásában az eszmei és művészi mércét. Biztosítsák a kísérletezés szabadságát, de gondoskodjanak arról, hogy ez helyes eszmei alapon történjék, s hogy az írók ne térjenek vissza idejétmúlt eszmékhez, ne legyen ürügy a kísérletezés az ideológiai visszafordulásra. A szerkesztőségekben bátorítani kell a vitaszellemet, gondoskodni kell arról, hogy politikai és irodalmi kérdések elemzésével kialakuljon a szerkesztőségek eszmei egysége. Határozottan szüntessék meg a jótékonysági kiadáspolitikát.
4. Működtessék a külső szakemberekből a társadalmi szervezetek, könyvtárak, stb. képviselőiből álló szerkesztőségi tanácsokat. Ezek feladata legyen a kiadói vezetés támogatása az éves és távlati tervek összeállításában, a vitás kéziratok megtárgyalásában és az ezekkel kapcsolatos állásfoglalás kialakításában.
5. A kiadók működjenek együtt jobban az irodalmi folyóiratok és lapok szerkesztőségeivel, a marxista kritikusokkal. Gondoskodjanak arról, hogy megjavuljon a kritikai reagálás a kiadott könyvekre, és a vitatott munkákról megfelelő kritikák jelenjenek meg.
6. A szovjet irodalom kiadásában törekedjenek az új, érdekes alkotások nagyobb számban és gyorsabban való megjelentetésére. A nyugati polgári irodalom kiadásában alkalmazzák az eddigi alapelvet: ismertessék az értékes társadalmi mondanivalójuknál fogva jelentős, ideológiailag esetleg vitatható, de nem ellenséges, művészileg jó alkotásokat; akadályozzák meg az eszmeileg és művészileg értéktelen munkák megjelentetését.
7. A Kiadói Főigazgatóság és a kiadók vezetése folytassa a szépirodalmi kiadók személyi megerősítését. Építse ki az utánpótlás jobb megszervezése érdekében a gyakornoki rendszert. Szervezzen ideológiai és szakmai tanfolyamokat a szerkesztők számára.
Budapest, 1962. április 19.
[Művelődésügyi Minisztérium]
HU-MNL-OL-M-KS 288-33, Tudományos és kulturális Osztály, 1957-1963 (állag),
ezen belül az 1961-3. őrzési egység (33-as doboz).
A Kiadói Főigazgatóság 1960-61. évi munkatervének teljesítése és az 1961-62. évi munkaterv irányelvei.
[...]
II.
A jövő évben az egész könyvkiadás és könyvterjesztés területén arra kell törekedni, hogy a munka ideológiai-tartalmi színvonala emelkedjék. Ma már a könyvkiadásban nem a közvetlen politikai problémák állanak előtérben, hanem elsősorban a világnézetiek. Egész könyvkiadásunkkal meg kell értetni, hogy a békés egymás mellett élés politikája és a szocializmus építésében elért sikerek nem jelenthetnek ideológiai leszerelést, ellenkezőleg: a marxizmus-leninizmus hatékonyabb terjesztését és a polgári nézetek és hangulatok elleni fokozottabb küzdelmet. Nagyon fontos problémánk emellett a szakmai és művészi igényesség érvényesítése. A kiadók magasabb mércét kell, hogy állítsanak eszmei, szakmai és művészi szempontból egyaránt az egyes kéziratok elé. Mélyedjenek el a kéziratok problémáiba, rendezzenek róluk vitákat, egyes esetekben a Kiadói Főigazgatóság szervezzen vitát kiadási ágak vagy egy-egy kézirat problémáiról. Törekedni kell arra is, hogy a kiadói főigazgatóság és a kiadók jobban inspirálják az írókat, s a szakmai ismeretterjesztő könyvkiadásban, de egyes esetekben a szépirodalomban jobban éljenek a megrendelés jogával. A megrendelés lehetőségeit is figyelembe véve pótolni kell azokat a hiányokat, amelyek főleg a társadalomtudományi könyvkiadásban mutatkoznak immár évek óta. A könyvterjesztésben elsősorban a propagandamunkát kell megjavítani, jobban kell érvényesíteni kultúrpolitikánk irányelveit e téren is. Könyvkiadásunk és könyvterjesztésünk továbbra is a nagy tömegek könyvellátását, világnézeti és műveltségbeli gyarapodását tartsa szem előtt. Ezeknek a feladatoknak a megfelelő szintű ellátásához szorosan hozzátartozik az állami irányítás további megjavítása. Az állami irányításnál abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a kiadók és a terjesztő vállalatok fontos láncszemei, sőt maguk is szerves részei az állami vezetésnek. Ez azt is jelenti, hogy nagyobb önállósággal és felelősséggel kell dolgozniuk. Fontos alapelvünk az is, hogy szélesebb alapokra kell helyezni a könyvkiadás és terjesztés társadalmi bázisát. A munka megjavítása természetesen elsősorban a kádereken múlik, ezért minden vonatkozásban a kádermunkát kell előtérbe állítani. Gondoskodni kell egyes kiadók problémáinak alapos megismeréséről, és ezzel kapcsolatban főleg a szépirodalmi kiadók vezetésének megerősítéséről. Az utánpótlást körültekintőbbé és folyamatosabbá kell tenni, több lehetőséget kell teremteni a meglévő káderek továbbképzésére és előrehaladására. A káderképzés és fejlesztés lehetőségeit rendszerbe kell foglalni, hosszú évekre előre gondolva. A Kiadói Főigazgatóságon belül meg kell szüntetni az erők szétaprózódását, a legfontosabb, elsősorban elvi kérdésekre kell azokat koncentrálni.
[...]Budapest 1961. május 2.
Köpeczi Béla.
Jelentés.
Tárgy: a politikai bizottság 1960 szeptemberi határozatának érvényesülése a Művelődésügyi Minisztérium munkájában.
A Kiadói Főigazgatóság szakterületén a takarékos gazdálkodás legfontosabb feladatainak megvalósítására mozgósították az erőket. Vonatkozik ez elsősorban a honoráriumgazdálkodásra, mert a kiadók az alsó és felső határú díjtételek között általában a maximális lehetőséggel szeretnek élni, azokat a szerző, de főként a mű jelentőségéhez mérten nem differenciálják, és így kultúrpolitikailag is helytelen gyakorlatot folytatnak. (Lásd a revizori vizsgálatokat, KNEB jelentését). Ennek a gyakorlatnak a felszámolását célozza a főigazgatóság ez év áprilisában a "szerzői jogdíjrendszer gyakorlati alkalmazására" kiadott határozata, amellyel sokrétűen szabályozza a fizetési lehetőségeket a művek irodalmi jelentősége, sikere (az igen nagy példányszámban nyilatkozik meg), az olvasóréteg nagyságának és igényeinek megfelelően. A papírgazdálkodásban elsősorban az "ugyanazon papírmennyiségen több nyomott felületet" elv (tehát több könyv) megvalósítására törekszik. Ezt a súlyban megfelelőbb, könnyebb, tehát olcsóbb papír kiválasztásával igyekszik elérni. Könyvek kiállításában mutatkozó túlzott és felesleges igényesség leépítését tűzték ki célul. A túldíszesség, a túlillusztráltság helyett a tipográfiában, a belső harmóniában, a tartalom és a forma összhangjában kívánja a szép könyvhöz szükséges feltételeket megteremteni.
[...]
Budapest, 1961. július 12.
[Művelődésügyi Minisztérium]
HU-MNL-OL-M-KS 288-33, Tudományos és kulturális Osztály, 1957-1963 (állag),
ezen belül az 1961-18., 19. őrzési egység (39-es doboz).
Jelentés
a Kiadói Főigazgatóságon folytatott beszélgetések tapasztalatairól
A Művelődésügyi Minisztérium pártbizottsága megbízásából négytagú brigád ([...]) tájékozódó beszélgetést folytatott a Kiadói Főigazgatóság munkatársaival. A brigád tagjai beszéltek a főigazgatóság párt-alapszervezetének vezetőségével, a hivatalvezetőkkel, a főigazgatóság minden ügyintézőjével és több adminisztratív munkatársával.
[...]
A munkatársak és a vezetők szeretik munkájukat és lelkesedéssel végzik azt. Egy-két kivételtől eltekintve, - amire jelentésünkben még visszatérünk, - szakmai szempontból a helyzet, a főigazgatóság minden részlegén kielégítő, politikai szempontból az alapszervezeti vezetőséggel egyetértésben szilárdnak mondható. Szakmai téren talán egy kis önteltség, - néha túlzott elégedettség is érezhető. Az ilyenfajta hibák megszüntetése érdekében vannak olyan helyes kezdeményezések, amelyek a társadalmi bázis kiszélesítésére irányulnak, például a szakminisztériumokkal való kapcsolat megjavítására, hogy a könyvkiadókat jobb módszerekkel irányíthassák. (Szükséges lenne szerkesztői tanácsok létrehozása a szépirodalmi kiadók mellett is.) A KF mellett működő kiadói tanácsot véleményező hatáskörben és személyi vonatkozásban is bővíteni kellene.
A kollektív szellem, ameddig általános KF kérdésekről van szó, jó. Nem ennyire jó a személyi kérdések kölcsönös megítélésében. A legjobban a probléma a bérkérdések felvetésekor kerül előtérbe, ahol elsősorban összehasonlítgatások formájában jelentkezik, és egyszeri beszélgetés után is érezhető ellentétet kelt elsősorban a kiadói, terjesztői, valamint a gazdasági részlegek között.
Problémaként merült fel, hogy céltudatos nevelő munka az elmúlt időkben sem a főigazgató, sem az osztályvezetők részéről nem folyt. Az irányítás egységes vitelét pedig nehezítette az a körülmény is, hogy a vezetők nem adtak mindig pontos információt intézkedéseikről, a kiadók vezetőivel folytatott beszélgetésekről beosztottaiknak, másrészt ugyanez fennállt a KF-en belül a főkönyvelőség vezetője részéről is.
A főigazgató irányító tevékenysége - munkatársaival való kapcsolata.
Köpeczi elvtárs munkatársai körében felkészültsége, tárgyismerete, széles látókört biztosító tapasztalatai és sok pozitív emberi tulajdonsága következtében komoly megbecsülésnek örvend. Mindenki igen pozitívan értékeli messze a hivatali munkáján is túlterjedő irodalompolitikai, kritikai, sőt nemzetközi síkra is kiterjedő diplomáciai tevékenységét. Ugyanakkor csaknem egyhangú volt a vélemény munkájának néhány el nem hanyagolható negatív vonásáról: Így elsősorban vezetői módszereiről, amely, mint megállapították, éppen a fennálló túlterheltsége következtében közel sem mondható folyamatosnak. A bizalmatlanság bizonyos jelei is tapasztalhatók voltak Köpeczi elvtársnál, aminek megnyilatkozási formája, hogy nagy elfoglaltsága mellett néha olyan kérdésekkel is maga foglalkozott, amelyek előadói szinten is megoldhatóak lehettek volna. Jobban kellene támaszkodni a régi, tapasztalt munkatársakra. Az egyes vezetői kinevezések elhúzódása rossz hangulatot okozott, és bizonyos lebecsülést, a munka nem megfelelő értékelésének a gondolatát váltotta ki az emberekből. Köpeczi elvtárs az osztályvezetők véleményét különösen személyi kérdésekben nem mindig igényelte, sokszor csak [...] elvtársnővel állapodott meg, és az elhatározásról csak utólag tájékoztatta az osztályok vagy a pártalapszervezet vezetőségét. (A mai helyzet ebben a vonatkozásban már változásokat mutat.)
A minősítések céljuknak megfelelően igen hasznosnak bizonyultak. A belső minősítések szóbeli megtárgyalása kissé elhúzódott, írásba foglalásukra csak 1961 elején került sor. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az írásos anyagok a megbeszélések jegyzőkönyvét tartalmazzák, és nem az összefoglaló általános értékelést. (A KF munkatársai is ezeket a jegyzőkönyveket írták alá.)
Vezetői módszerének és egyben a kádernevelésnek is problémája, hogy beosztottainak tudomása nélkül a kiadói vezetőkkel vagy külső szervekkel néha olyan kérdésekben is külön megállapodott, amelyekben osztály-szinten már állást foglaltak. Az ilyen hibák elkerülése érdekében helyes volna, ha a megbeszélésekhez meghívnák az ügy illetékes előadóját. Ezzel elkerülhető volna az is, hogy a kiadók visszaéljenek az előbbi helyzettel az előadók tájékozatlanságával.
Köpeczi elvtársat munkájának megszervezésében akadályozta a megfelelő helyettesek hiánya, túlterheltsége, szerteágazó feladatainak sokoldalúsága. E helyzet megoldására hivatott a két helyettes, [...] és [...] elvtársak. Mindketten felkészült, széles látókörű, a vezetői munkában kipróbált elvtársak. Vizsgálódásaink lezárásának időszakában már több mint egy negyed éve dolgoztak beosztásukban, feladataik és hatáskörük meghatározására azonban addig nem került véglegesen sor. Eddigi nagyobb zökkenők elkerülése, - a brigád megítélése szerint - inkább a két elvtárs pártszerű együttműködésének tudható be.
A beszélgetések során vetődött fel az a probléma is, hogy szükség volt-e két helyettesre a kiadói főigazgatóságon. A brigád úgy tapasztalta, hogy a két helyettes beállítása szükséges volt, és máris eredményeket hozott. A munkatársak elmondták, hogy a két helyettes bekapcsolása folyamatossá tette az ügyintézést, megszilárdította a vezetést és a munkatárvezetést és a munkatársak kapcsolatát. A vezetés munkájának megosztása lehetőséget ad arra, hogy a kiadáspolitika és az állami irányítás elvi kérdései megfelelő vitákban tisztázódjanak.
Budapest, 1961. április 15.
Jelentés
a könyvkiadás és a könyvterjesztés egyes kérdéseiről.
II.
A könyvkiadás és könyvterjesztés fő problémái
[...]
4. Történeti, művészettörténeti, de néha szépirodalmi könyveinkben is problémát jelent, hogy a szomszéd népekhez fűződő sok évszázados kapcsolataink számos vonatkozása nem tisztázott. Ez lehetőséget ad arra, hogy bizonyos nacionalista tendenciák jelentkezzenek, amelyek ronthatják a viszonyt a baráti, népi demokráciákkal.
[...]
III.
Feladatok
Az említett problémákból kiindulva könyvkiadás és terjesztés előtt 1961-62-ben a következő főbb feladatok állnak.
[...]
5. A kiadók és a kiadói főigazgatóság gyűjtsék össze azokat a történeti jellegű kérdéseket, amelyek a szomszéd népekkel kapcsolatosak, és a Központi Bizottság tudományos és kulturális osztálya biztosítsa, hogy a tudományos intézetek ezeket megvizsgálják és kidolgozzák a megfelelő tudományos álláspontot.
IV.
Határozati javaslat
Az Agit.-Prop. Bizottság tudomásul veszi a Kiadói Főigazgatóság jelentését a könyvkiadás és könyvterjesztés munkájáról, problémáiról, és egyetért az abban foglalt feladatokkal.
KIADÓI FŐIGAZGATÓSÁG
Készült 25 példányban
ELŐTERJESZTÉS AZ AGIT.-PROP. BIZOTTSÁGHOZ
a zárt terjesztés rendszerének bevezetésére.
2. A zárt terjesztés rendszerében kiadandó könyvek tervét évenként az illetékes kiadók javaslata alapján a Kiadói Főigazgatóság állítja össze és a Központi Bizottság Tudományos-Kulturális Osztálya hagyja jóvá. A könyveket az egyes kiadók készíttetik el és látják el - szükség esetén - megfelelő előszóval és apparátussal.
3. A könyvek előállítása a rotaprint vagy foto-rota eljárással történne. Ez egyrészt olcsóbbá teszi az előállítást, másrészt külsejében is kifejezi, hogy szűkebb kör számára készült kiadványról van szó. Ha az ily módon előállított könyvek példányszáma nem haladja meg a 300-at, megtakarítható a devizakihatással járó szerzői díj, és a szerző beleegyezésének kikérése sem szükséges.
4. A zárt terjesztés rendszerében két fokozatot kell megállapítani. Az első fokozatba kifejezetten bizalmas anyagok tartoznak, elsősorban politikai művek. Ezeket a kiadványokat "kézirat gyanánt" jelzéssel, példányonként nyilvántartási számmal kell ellátni, és fel kell tüntetni rajtuk a mű bizalmas jellegét. Az átvételre jogosultakat figyelmeztetni kell a mű bizalmas kezelésének biztosítására.
A második fokozatba azok a nem különösen bizalmas jellegű kiadványok tartoznak (pl. közgazdasági, filozófiai művek), melyeknél az olvasókörét mégis kívánatos szabályozni. Az egy csoportba tartozó műveknél a "bizalmas" megjelölést és számozást nem alkalmazzuk.
5. Az igénylésre jogosultak körébe a vezető párt és állami funkcionáriusokat, egyetemi oktatókat, tudományos intézetek dolgozóit, elméleti kérdésekkel foglalkozó szakembereket, pártoktatókat, a pártapparátus munkatársait, a tájékoztatási hivatal, illetve az írószövetség által javasolt újságírókat, írókat és kritikusokat, a minisztériumok vezető munkatársait, a tudományos könyvtárakat stb. javasoljuk bevonni. Az átvételre jogosultak körét, - a művek jellegétől és témájától függően - a kiadók javaslata alapján a Kiadói Főigazgatóság művenként határozza meg, és a Tudományos-Kulturális Osztály - a tervjóváhagyással egyidejűleg, - hagyja jóvá.
6. A lebonyolítást az Állami Könyvterjesztő Vállalat Vörösmarty-téri boltja végzi. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat a megadott címanyagra, rendelésre felhívó körlevelet küld ki. Az első kategóriába tartozó kiadványok esetében a mű bizalmas jellegére a felhívólevélben utalni kell. Második kategóriába tartozó mű esetén csak azt kell feltüntetni, hogy a könyv nem kerül árusi forgalomba.
7. A példányszámot utólag az előjegyzők számának figyelembe vételével, de általában maximálisan 300-ban kell megállapítani. A köteten rövidített impresszumot kell alkalmazni a példányszám feltüntetése nélkül.
8. A zárt terjesztés céljaira szolgáló kiadványokat kereskedelmi jegyzékekben, hirdetésekben, a lapok "új könyvek" rovatában, könyvtári bibliográfiákban szerepeltetni nem szabad. A tudományos könyvtárak példányait a zárt kezelés szabályai szerint kell tárolni és lehet kölcsönözni. Közművelődési könyvtárak a könyvekből nem kaphatnak. Az antikváriumok sem az első, sem a második kategóriába tartozó könyveket nem vásárolhatják és nem árusíthatják.
A kötelespéldány szolgáltatási kötelezettsége a művekre nem áll fent, tiszteletpéldány belőlük nem adható.
9. A kötetek önköltsége, - 300 példány à 15 ív - hozzávetőleg a következőképpen alakulna:
| Szerzői díj
|
– – –
| Fordítói díj 500 Ft./ív
|
7.00 Ft
| Kontrollszerkesztés 160 Ft./ív
|
2.00 Ft
| Nyomda és papírköltség 500 Ft./ív
|
7.00 Ft
| Kiadói rezsi 72 Ft./ív
|
1.80 Ft
| Terjesztői jutalék 9%
|
1.65 Ft
|
| 20.145 Ft
| |
Az egy kötetre eső önköltség tehát körülbelül 67 forint. Ez körülbelül forint 4.40-es ívárnak felel meg. Miután az alacsony példányszám következtében a művek előállítási költsége magas, azokat az önköltségi ár mintegy 50%-os csökkentésével kellene forgalomba hozni. Az ártámogatáshoz szükséges évi körülbelül 120.000 forintot a kiadói tervekben irányoznánk elő.
10. Az 1962-ben és a későbbi években kiadásra javasolt néhány mű jegyzékét és ismertetését a melléklet tartalmazza.
Budapest 1961. március 25.
Dr. Köpeczi Béla s.k.
főigazgató.
I. sz. melléklet
A ZÁRT TERJESZTÉS RENDSZERÉBEN KIADÁSRA JAVASOLT
MŰVEK JEGYZÉKE.
1./ Guderian: Egy katona visszaemlékezései. (Heidelberg 1952.) (Zrínyi Kiadó) - A szerző egykori hitlerista tábornok, a Szovjetunió elleni háború aktív résztvevője. Könyve tulajdonképpen emlékirat, amelyben a hitlerista hadvezetés tevékenységét, a hadműveleteket és azok tapasztalatait tárgyalja. Nézetei sok tekintetben megegyeznek a nyugatnémet militarista körök hivatalos nézeteivel.
2./ Teller Ede: Our Atomic Future - A szerző, az "hidrogénbomba atyja", az Egyesült Államokban élő magyar származású fizikus, könyvében az imperialista háborús politika álláspontját képviseli.
3./ Sartre: Existentialisme et marxisme. Critique de la raison dialectique. - Sartre a marxizmus fontos alaptételeit,- pl. a kapitalizmus és az imperializmus lényegét leleplező megállapításokat - látszólag elfogadja, de vitatkozik a szocialista országok konkrét gazdasági és társadalmi intézkedéseivel. A proletárdiktatúrát az általa elfogadott és valódinak deklarált "marxizmus" és erkölcs nevében elutasítja.
4./ W. Heisenberg, Physik und Phiolosophie. (Hirzel Verlag, Stuttgart 1959.) - Az ismert fizikus filozófiailag érdekes műve.
5./ Churchill emlékiratai.
6./ De Gaulle emlékiratai (A Szovjetunióban kiadták).
7./ Gyilasz: Az új osztály.
8./ Horthy: Ein Leben für Ungarn.
9./ Kállay Miklós: Hungarian Premier. (New York, 1954.)
10./ Károlyi Mihály emlékiratai
11./ Mindszenthy, Svájcban megjelent műve
12./ A második világháború. - A könyv eredeti címe: A német fegyveres erők becsületének könyve. Volt hitlerista tábornokok visszaemlékezései a második világháborúra. A Szovjetunióban is kiadták a második világháború címmel.
13./ Cookridge, az angol titkos szolgálat titkai. A szerző az angol titkos szolgálatnak a második világháború idején kifejtett tevékenységét ismerteti, és akaratlanul is leleplezi az imperialistáknak a népek ellen elkövetett bűneit és felforgató tevékenységük módszereit.
14./ Bradley: Egy katona feljegyzései. - A mű az ismert amerikai tábornok háborús emlékirata. A szerző a nyugaton folytatott angol-amerikai hadműveletek tapasztalatait igyekszik összegezni. Nézetei sok tekintetben megegyeznek az amerikai imperialista körök hivatalos nézeteivel.15./ Liddel-Hart: A nagy stratégia. - A szerző a nyugati világ egyik legismertebb katonai teoretikusa. Ebben a művében a hadművészet történetét tárgyalja az ókortól a második világháborúig. Részletesen foglalkozik a második világháborúval. A Szovjetunióról a szövetségesnek kijáró tisztelettel beszél, és elítéli a militarizmus minden fajtáját.
16./ Eisenhower: Keresztes hadjárat Európában. A szerző az angol-amerikai csapatok nyugat-európai partraszállását és hadműveleteit, valamint azok tapasztalatait ismerteti. Könyvének sok érdekes és tanulságos részlete van, melyekből az angol-amerikai hadvezetés módszereit ismerhetjük meg.
17./ Hagen, Walter: Die geheime Front. (Wien, Linz, 1950).
18./ Mc Cartney: Oktober Fiftienth. - History of Modern Hungary. Edinburgh, 1956.19./ Schmidt Paul:, Statist auf diplomatischer Bühne 1923-45. Bonn 1951.
[Művelődésügyi Minisztérium]
HU-MNL-OL-M-KS 288-33, Tudományos és kulturális Osztály, 1957-1963 (állag),
ezen belül az 1960-18. őrzési egység (26-os doboz).
TÁJÉKOZTATÓ
a könyvkiadás és könyvterjesztés 1960. évi és második ötéves tervének néhány kérdéséről.
3. A második ötéves terv egyes kérdései.
A kiadók a művelődéspolitikai irányelvek alapján elkészítették ötéves tervjavaslataikat, amelyeket azonban tartalmilag át kell dolgozni. A tervjavaslatok a kiadók általános célkitűzéseit a sorozatok és a nagy összefoglaló munkád tervét tartalmazzák. Az irányelvek a következők:
[...]
k) A káderhelyzet a könyvkiadásban és terjesztésben részben bérezési, részben pedig más okokból nem kielégítő. Ma gyakran az alacsony bérek miatt sem tudunk megfelelő munkaerőket felvenni. A kiadói alkalmazottak bére messze elmarad részben a sajtó, részben a nyomdaipar dolgozóinak bérétől. (Egy kiadói szerkesztő átlagbére 2.086.- Ft, egy újságíró II-é 3.050.- Ft, a kiadói műszaki vezetőé 2.711.- Ft. a nyomdai műszaki vezetői pedig 3.200 Ft.) A könyvterjesztés dolgozóinak jövedelme alig haladja meg a belkereskedelem más ágaiban foglalkoztatottakét a forgalomtól függő kategóriákban, a forgalomtól független bérkategóriákban pedig fizetésük az országos kiskereskedelmi átlag alatt van. (A könyvterjesztésben 1.600.-, az országos kiskereskedelemben 1.850- Ft.) Éppen ezért az országos bérrendezés során felül kell vizsgálni a kiadói és terjesztési alkalmazottak bérezését.
A termelés növekedése és a minőségi javítás érdekében a kiadókban foglalkoztatottak számát körülbelül 20%-kal kellene emelni. (A Kiadói Főigazgatóság 13 kiadójánál a szükséglet körülbelül 200 fő, a több mint 70 gyakornokot is beleszámítva.) A terjesztésben a forgalomtól függően országosan körülbelül 450 fős létszámemelésre van szükség. A létszámemelés, valamint az idősebbek nyugdíjazása mindkét területen nagyobbrészt fiatal munkaerők beállítását indokolja. Ezzel kapcsolatban szükség van az egyetemeken a káderek időbeni kiválasztására. A meglévő munkatársak közül egyeseket üzemi ösztöndíjjal a megfelelő főiskolákra kell küldeni, több szerkesztőt kell javasolnunk a pártfőiskolákra is. Szükségünk volna 4–5 kulcspozícióba (főleg a szépirodalmi kiadóknál), megfelelő műveltséggel és szervezői tapasztalattal rendelkező, pártfőiskolát végzett, vagy a Szovjetunióban tanult vezető munkatárs.
MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
TUDOMÁNYOS ÉS KULTURÁLIS OSZTÁLY
Készült 18 példányban
JELENTÉS
az ifjúsági- és gyermekkönyvkiadás néhány problémájáról.
[...]
III.
A kiadó munkáját néhány vitatott elvi probléma eldöntetlensége is befolyásolja. Ezek a következők:
a) Sokat vitatott kérdése az ifjúsági- és gyermekirodalomnak a valószínűtlen elemek szerepeltetése a cselekményben. A kérdés az: megengedhető-e, hogy a gyermek számára felfoghatatlan, elvont dolgok "történjenek" a mesékben, vagy a nagyobbaknak szóló írásokban. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ifjúsági írók közül csak a legjobbak képesek valószínűtlen elemekkel pozitív hatást elérni. Helyes törekvés tehát, ha ifjúsági irodalmunk elsősorban az objektivitás talaján áll. A reális elemek a jellemzők, különösen a mesekorszak után, (8 éves kortól). A mesében nem károsak a valószínűtlen elemek, de csak akkor, ha az ábrázolás magas művészi szinten történik, és nem zavarja a gyermek valóságról alkotott képzeteit és hatásában pozitív.
b) Ugyanilyen és bizonyos vonatkozásban elvi kérdés is a szerelem, a testiség, a szerotika jelenléte vagy megkerülése az ifjúsági irodalomban. A szocialista erkölcs nem tűri a hazugságot, hanem adott korhoz mérten a realitásokra épül az iskolai és egyre inkább a családi nevelésben is. A könyvkiadásnak az egyik legnehezebben megoldható probléma: hány évesnek mit, hogyan lehet ábrázolni az irodalomban? Annyi bizonyos: erotikára, alantas ösztönök táplálására, leírására, sem az ellenkezőjére nem kerülhet sor. Mindenképpen a helyes mértéket kell megtalálni a közlésben és az ábrázolásban.
c) Az is élő probléma, kiadhatók-e a felszabadulás előtti, elsősorban művészileg és tartalmilag is értékes, és tegyük hozzá, annak idején sikeres ifjúsági- és gyermekkönyvek. A klasszikusok (Móra, Gárdonyi, Benedek Elek, Móricz Zsigmond, stb.) kiadása különösebb nehézséget nem okoz. Azonban ma sem tisztázott megnyugtatóan, - legalábbis a közvélemény számára - például Sebők Zsigmond, Donászi Ferenc, vagy a külföldiek közül May Károly könyveinek újrakiadása. Tény, hogy ezekben a művekben nacionalizmus, vallásosság, burzsoá osztályszemlélet van, amit azonban a közvélemény elé kellene tárni, mert néha még haladó gondolkodású, sőt kommunista szülők is gyermekkoruk legjobb olvasmányainak tartják egyik-másik ilyen könyvet. (Azóta persze nem olvasták el mégegyszer.)
e) Helyes nyelvi kultúránk alapjait gyermek- és ifjúsági irodalmunknak kell leraknia. Ez azonban nem csak a pedagógiai és nyelvtudomány külön ügye, hanem mindannyiunk politikai kérdése is. A megjelenő művekben még mindig sok a magyartalanság, "jassz-nyelvi" kifejezés stb. Legyen ez a nyelv világos, szabatos irodalmi nyelv. Az idegen nyelvek helyes kiejtését közöljék a könyvek.
[...]
Budapest, 1960. június 6.
MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA
TUDOMÁNYOS ÉS KULTURÁLIS OSZTÁLY
Szigorúan bizalmas!
Készült 15 példányban.
Tu/1129.
JELENTÉS
a Politikai Bizottság részére
a könyvkiadás és könyvterjesztés munkájáról és feladatairól.
[...]
II.
A könyvkiadás és könyvterjesztés távlati tervei és problémái.
[...]
3. A könyvkiadás világnézeti és szakmai munkájának megjavítása döntően a kiadók vezetési színvonalának megjavításától és a szerkesztőségek megerősítésétől függ. Bár az utóbbi időkben egyes szerkesztőségek határozottabban képviselik a helyes álláspontot, még mindig találkozunk a liberalizmus, a bátortalanság megnyilatkozásaival, eszmei és színvonalbeli szempontból egyaránt érvényesül egyes irodalmi klikkek befolyása is.
Ebből a szempontból elsősorban a szépirodalmi kiadók és a Tankönyvkiadó vezetésének és lektorátusának a megerősítésére van szükség. A Kiadói Főigazgatósághoz tartozó kiadók szerkesztőinek több mint 30%-át kicseréltük. Új erőket, köztük sok gyakornokot állítottunk munkába; a szépirodalmi kiadóknál azonban a minőségi javítást gátolta, hogy a kritikusok nem szívesen vállalnak munkát a könyvkiadásban. Nem tudunk szakembereket találni egyes szakmai kiadókhoz sem (például Műszaki Könyvkiadó, Medicina stb.) A könyvkiadás szakembereinek ideológiai és ideológiai és szakmai továbbképzése nem elég szervezett.
A káderkérdések megoldását akadályozza az is, hogy a kiadói munkatársak bérezése nem megfelelő, elmarad a sajtó és - a műszakiaknál - a nyomdaipar dolgozóinak bérétől is. (Egy kiadói szerkesztő átlagbére 2.086 Ft, egy második kategóriába sorolt újságíróé 3.050 Ft, a kiadói műszaki vezetőé 2.711 Ft, a nyomdai műszaki vezetőé 3200.- Ft.)
[...]
III.
Határozati javaslatok.
[...]
2. A könyvkiadás második ötéves tervét a következő irányelvek szerint kell összeállítani:
[...]
c) A szépirodalomban a könyvkiadás fordítsa a mai témák felé az írók figyelmét. A mai külföldi irodalomban is főleg a szocialista-realista törekvésű könyveket jelentessék meg. Ezen a területen emelni kell az eszmei- és művészi mércét. Gyorsítsák meg a világirodalom nagy klasszikusainak sorozatos kiadását.
[...]
g) A kiadók lépjenek fel a polgári nézetek és az igénytelenség ellen. Álláspontjukat nyílt vitákban, bátrabban védjék meg és számolják fel a liberalizmust, a klikk-szellemet a könyvkiadásban.
A könyvkiadás világnézeti és szakmai munkájának megjavítása érdekében emeljék a kiadók vezetési színvonalát és erősítsék meg a szerkesztőségeket, főleg a szépirodalmi jellegű kiadóknál és a Tankönyvkiadónál. A kommunista irodalomkritikusok helyezkedjenek el nagyobb számban a kiadók szerkesztőségeiben. A társadalmi ösztöndíjasok közül is többet kell elhelyezni a kiadókban, és a kiadók meglévő munkatársai közül is küldjenek egyeseket üzemi ösztöndíjjal a megfelelő főiskolára. 4–5 kulcspozícióba (főleg a szépirodalmi kiadóknál) megfelelő műveltséggel és szervezői tapasztalattal rendelkező, pártfőiskolát végzett, vagy a Szovjetunióban tanult vezető munkatársat kell beállítani. Szervezettebbé kell tenni a kiadóknál folyó ideológiai és szakmai továbbképzést.
[...]
4. A Kiadói Főigazgatóság a könyvkiadás legfőbb időszerű elvi kérdéseiről tartsa meg a kiadók aktívaértekezletét. Ezen vitassák meg a Politikai Bizottság határozatait, az eddigi munka tapasztalatait és a második ötéves terv irányelveit.
Budapest, 1960. június 1.
Orbán László
A határozatot kapják:
Orbán László, Benke Valéria, Aczél György, Honvédelmi Minisztérium, Szakszervezetek Országos Tanácsa.
JELENTÉS
A SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓK PÁRTSZERVEZETEINEK MUNKÁJÁRÓL.
A Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság 1958. január 13-án megtárgyalta négy Budapesten működő szépirodalmi könyvkiadó pártszervezetének munkáját és ezzel kapcsolatban kapcsolatosan fontos határozatokat hozott.
A Párt-Végrehajtóbizottság határozata óta közel 2 1/2 év telt el. Ez alatt az idő alatt a Párt és az ország életében jelentős változások történtek. A budapesti pártbizottság kulturális és köznevelési osztálya által kiküldött brigádnak éppen ezért nem csak azt kellett megvizsgálnia, hogy a végrehajtó bizottság határozatait hogyan hajtották végre, hanem azt is, hogy a nagymértékű fejlődésünkkel együtt járó újabb problémákat hogyan oldották meg a kiadók és a kiadók pártszervezetei. A kérdés ilyen irányú felvetése azért is indokolt, mert a Párt művelődéspolitikai irányelvei és még inkább VII. kongresszusunk határozatai kultúrforradalmunk továbbfejlesztését pártpolitikai munkánk szerves részévé tette. A mostani felülvizsgálat célja az volt, hogy megállapítsuk: a szépirodalmi könyvkiadóknál működő pártszervezeteink mit tettek és mit tesznek ezen feladatok végrehajtására.
A kiküldött 11 tagú brigád a Magvető, a Szépirodalmi, az Európa és a Helikon Könyvkiadók pártszervezeteinek munkáját vizsgálta 1960. április 21-től június 4-ig. Beszélgettek a párttitkárokkal és a vállalatok igazgatóival, pártvezetőségi tagokkal, párttagokkal és pártonkívüliekkel. Tanulmányozták a kiadók éves és ötéves tervét, valamint a pártszervezetek munkaterveit. Részt vettek különböző rendezvényeken stb.
A felülvizsgálatra kiküldött brigád tapasztalatait az alábbiakban foglaljuk össze:
1. A Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság határozata után 1958 januárjában összehívták a kiadó kommunista aktíváját, februárban pedig megtartották a kiadók vezetőinek, szerkesztőinek, lektorainak és pártvezetőségeinek közös tájékoztatóját. Az aktíván és a tájékoztatón a végrehajtó bizottság határozatait és a könyvkiadással kapcsolatos legfontosabb kérdéseket beszélték meg.
2. A Végrehajtóbizottság határozata kimondta, hogy a könyvkiadók csúcspártszervezetét meg kell szüntetni, és létre kell hozni az önálló alapszervezeteket. Ez megtörtént. Az V. ker. Pártbizottság 1958 augusztusában, a VII. ker. pártbizottság pedig 1959 márciusában nagyon alapos, gondos vizsgálatot végzett a kiadói pártszervezetek munkáját illetően, s több fontos határozatot hozott.
3. A legsürgetőbb, a legdöntőbb feladat a könyvkiadók személyi összetételének megváltoztatása volt. El kellett távolítani a magyar könyvkiadás területéről az ellenséges elemeket, és helyükre új, politikailag szilárd, szakmailag képzett embereket kellett állítani. Milyen eredményeket értünk el ezen a téren a végrehajtó bizottság határozata óta?
Megállapíthatjuk, hogy általános és jelentős változás történt mindegyik kiadónál, még a Magvetőnél is, ahol az ellenforradalom leverése után a helyzet tisztázását nagymértékben nehezítette az irodalmi élet összekuszáltságán, feszült légkörén túl az is, hogy a kiadó élére nem oda való emberek kerültek. (Hegedüs Géza, Bodnár György, stb.) Ennél a kiadónál kellett igénybe venni a legnagyobb mértékben az adminisztratív eszközöket. A párt irodalompolitikájával szemben elfoglalt magatartásuk miatt el kellett bocsátani Hegedüs Gézát, Abonyi Bélát, Pilinszki Jánost, Tóbiás Áront, Bodnár Györgyöt és Kónya Juditot. A Szépirodalmi Könyvkiadónál is fokozatosan javult a személyi összetétel. A határozat után két szerkesztőt elbocsátottak - Örkény Istvánt és Vajda Miklóst –, akiknek politikai magatartása károsan hatott a kiadó munkájára. Az Európa Könyvkiadónál is több jelentős változás történt.
Az elbocsátások, a nyugdíjazások, az alacsonyabb munkakörbe való besorolások, egyrészt az új, politikailag megbízható, szakmailag képzett erkölcsi magatartásukban szilárd dolgozók munkábaállítása, másrészt azt eredményezte, hogy kiadóink egyre jobban teljesítik a szocialista könyvkiadás feladatait. Az új munkatársak ([...]), többségükben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.
Az állami és a pártvezetés erősödése a kiadóknál azt eredményezte, hogy a korábban még bizonytalankodó, ingadozó, téves vagy helytelen nézeteket valló több pártonkívüli szerkesztő, lektor világosan látja a tennivalókat. Érti és lelkesen dolgozik a párt művelődéspolitikai irányelveinek megvalósításáért. A volt MDP tagok jelentős része a párthoz közelállónak tudja magát, és képviseli a párt politikáját a lektori-szerkesztői munka során. Az országos konszolidáció kisugárzott a kiadók egész munkájára és közrejátszott a kiadók politikai arculatának megváltoztatásában. Fejlődött, kialakult az a gárda, amely szakmai tudásával és politikai aktivitásával a kiadók ideológiai bázisát is biztosíthatja. Jellemző példa a változásra J[...] F[...]. J[...] F[...] szerkesztői jelentései teljesen megbízhatóak, jóllehet a költői magatartása még távolról sem tükrözi ugyanezt a politikai tisztánlátást és ideológiai határozottságot.
Az elért jelentős eredmények ellenére mindegyik kiadó pártszervezetének az a véleménye, hogy van még javítani való vállalatunk személyi összetételén. Ezt a megállapítást indokolja az a tény is, hogy a könyvkiadás kulturális életünk egyik legfontosabb területe, ahol igazán jó munkát csak az végezhet, aki a marxizmus-leninizmus talaján áll. Az írókkal való tárgyalások, a kéziratok sorsa feletti döntés, a szerkesztői munka, az elő- és utószók megírása vagy megírattatása, még a jegyzetek elkészítése is politikai tisztánlátást, ideológiai határozottságot, egységes világszemléletet követel. A marxizmus-leninizmus és a párt művelődéspolitikájának lojális elismerése hovatovább kevésnek fog bizonyulni, meg kell majd követelnünk a kiadók dolgozóitól, hogy teljesen azonosuljanak világnézetünkkel. A kiadók dolgozóinak nagy része pártonkívüli, ezek magatartása népi demokratikus rendszerünk irányában lojálisnak mondható.
Ez a lojalitás abban tükröződik, hogy a munkájukat általánosságban igyekeznek jól elvégezni. Távlatilag ez a lojalitás szépirodalmi könyvkiadóknál, ahol a szerkesztési munka egyben marxista ideológiai munkát is jelent, nem elegendő. Naponta vitatkozni kell a párt álláspontja alapján az írókkal. Itt a lojalitás kevés. A kiadók önállósága megnőtt, tartalmi kérdésekben maguk döntenek, ezért a szerkesztői-lektori gárdának szilárd marxista alapon kell állania.
A személyzeti kérdésnél meg kell említeni, hogy új dolgozók beállítása nem könnyű feladat. Köztudomású, hogy az ellenforradalom kulturális területen sokkal nagyobb mértékben hatott, mint az értelmiség más területein. Ezért gyakorlatilag nagy nehézségbe ütközik olyan képzett és politikailag megbízható elvtársak, pártonkívüliek felkutatása, akikkel a személycserék lebonyolíthatók. Ide tartozik az is, hogy egyes elvtársak nem szívesen jönnek a könyvkiadás területére, mert itt naponta az írókkal szemben, az egyes művek kapcsán politikailag és ideológiailag határozottan állást kell foglalni, ami nem könnyű, kényelmes és népszerű feladat, s ezért nem vállalják. De nehezíti a helyzetet a bérezés kérdése is. A könyvkiadás területén 1957-ben bérrendezés történt. Az e célra rendelkezésre bocsátott összeggel korrigálták a dolgozók fizetését, azonban ezután is bérfeszültség mutatkozik az ugyanazon végzettséggel rendelkező, más területen elhelyezett szakemberek és a könyvkiadás dolgozóinak fizetése között. Véleményünk szerint a fizetésrendezés kérdésével - a lehetőségekhez képest - foglalkozni kell.
4./ Egyik legfontosabb feladatként jelölte meg a budapesti Párt-Végrehajtóbizottság a kiadók munkatársainak eszmei-politikai nevelését. Leszögezi a határozat azt is, hogy itt gyors eredmények nem várhatók, hosszú és komoly munkával kell a változást elérni. A határozat évében - mivel az oktatási évad az előző év októberében már elindult - említésre méltó eredményt az oktatás, nevelés területén elérni nem lehetett. A párt és az intézet vezetősége a hogyanra keresvén a választ, a legeredményesebbnek látszó oktatási formákon törték a fejüket. Ez a kísérletük kezdetben kevés eredménnyel járt, mert az alapszervezetek vezetőségeit magukra hagyták, nem kapták meg a budapesti és a kerületi pártbizottságoktól az ígért támogatást. Egységes központi elgondolás helyett mindegyik alapszervezet a maga egyéni elgondolását valósította meg. Ezért a kiadókon belüli pártoktatás meglehetősen formális volt. Sem a témát, sem a módszereket tekintve nem történtek kezdeményező lépések, a kiadók jellegének megfelelő pártoktatás beindítására. A párttagok jelentős része a pártoktatásban vett részt, de nem a jó szakmai munkához feltétlenül szükséges marxista filozófiát és esztétikát tanulmányozta, hanem zömében inkább a politikai gazdaságtant, a magyar és nemzetközi munkásmozgalom történetét, stb. Az önkéntes témaválasztás ellenére is a tanulmányi előmenetel meglehetősen alacsony volt. A pártonkívüli dolgozók egy része a pártoktatás "időszerű kérdések" című tanfolyamán vett részt. Mivel a munkatársak többsége egyetemi végzettséggel és elég nagy irodalmi műveltséggel rendelkezett, a tanfolyamot olyan magas színvonalon kellett volna megszervezni, hogy a hallgatóság érdeklődését lekösse, újabb ismeretekkel gyarapítsák tudásukat. Ez sajnos nem így történt. A kiadók több alkalommal vitát rendeztek, ahol a párt kultúrpolitikai kérdésekben elfoglalt álláspontját beszélték meg. E viták azonban csak részben voltak eredményesek, a munkatársak nagyobbik része nem mondta el véleményét, még a kommunisták sem vették ki részüket elég felkészülten a vitákból. Egyes lektorátusok megbeszélték a szerkesztés közben problematikusnak ítélt kéziratokat - ez helyes volt –, de ez csak szűk körben maradt, és így nem hasznosíthatta a vitát és annak eredményét valamennyi munkatárs.
Az 1959/60-as oktatási évben javult a helyzet a kiadóknál, de az oktatás kérdése még mindig gyenge lábon áll. Itt szükséges a legtöbb tennivaló. A dolgozók között nagyon kevés a marxizmus-leninizmust alaposan ismerő munkatárs. A marxista, valamint a polgári esztétika és filozófia eklektikusan keveredik még több lektornál. Több lehetőséget kellett volna biztosítani, hogy ilyen témákkal foglalkozó konferenciákon vegyenek részt, hiszen ideológiai területen dolgoznak, és az ilyen irányú továbbképzésükre feltétlenül szükség van. Az 1960-61-es oktatási évben feltétlenül törekedni kell arra, hogy minél többen látogassák a filozófiai, esztétikai konferenciákat.
A szerkesztőségi dolgozók eljártak a Kiadói Főigazgatóság által rendezett speciális előadássorozatra, amely aktuális ideológiai és kiadáspolitikai kérdésekkel volt kapcsolatos. Ezek az előadások jók, érdekesek, hasznosak voltak. Hibájuk és hiányosságuk, hogy nem meghatározott időközökben tartják őket, nem a legfontosabb és legidőszerűbb kérdéseket tárgyalják, és a dolgozók számára a részvétel nem kötelező. A Kiadói Főigazgatóság is arra törekszik, hogy a jövőben a kiadók vezetői és munkatársai részére rendszeresebb ideológiai képzést biztosítson - az egyetemi oktatók segítségével. (A tervek szerint az egy vagy kétéves filozófiai és esztétikai stúdium szinte kötelező lenne az arra rászoruló, főleg fiatalabb lektorok részére)
Az Újságírószövetségben most alakul a lektori szakosztály, amely bizonyos fokú szakmai és politikai képzést szintén nyújthatna: a tervek szerint a marxista esti egyetem esztétikai előadásait kívánják tanulmányozni.
Egyre általánosabbá és gyakoribbá válik az elvi viták rendezése egy-egy irodalompolitikai, esztétikai kérdésről, vagy a kiadó gyakorlatában felmerült konkrét problémáról. Ezek a viták nagyon hasznosak, de a résztvevők aktivitását fokozni kell, mert a hozzászólók száma nagyon lassan emelkedik. A pártszervezeteknek az eddigieknél sokkal többet kell foglalkozniuk olyan elméleti kérdések napirendre tűzésével, amelyek a kiadó egész munkáját érintik. (Pl. kezdeményezésükre nagyobb körben kellene megrendezni egyes problematikus kéziratok vitáját stb.)
Külön foglalkoznunk kell a Magyar Helikon Könyvkiadónál előállt "speciális" helyzettel. A kiadónál szervezett oktatás nincs. Az ott dolgozó elvtársak ezt azzal magyarázzák, hogy kísérleteztek különböző politikai oktatással, de ezek nem váltak be. A szervezett oktatás elmaradásának természetesen nem ez az igazi oka. Az elvtársakban az önelégültség szelleme él, úgy vélik, hogy a kiadó vezetői és a lektorátus dolgozói politikailag jól képzettek, és ezért nincs szükségük semmiféle szervezett oktatásban való részvételre. A rendszeres oktatást szerintük pótolnák az esetenként pártnapokon - vagy egyéb alkalmakkor - megrendezett elméleti viták. Ezt a tarthatatlan állásfoglalást az elkövetkezendő oktatási évadban feltétlenül fel kell számolni.
A Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság határozata feladatként adta a kiadói pártszervezeteknek, hogy termelőüzemi pártszervezetekkel vegyék fel a kapcsolatot, és az üzem patronálja a kiadót. A határozat után a Szépirodalmi Könyvkiadó a Ganz-Mávaggal, az Európa Könyvkiadó a Csepeli Vas és Fémművekkel, a Magyar Helikon Könyvkiadó pedig a Goldberger gyárral vette fel a kapcsolatot. Ez a kapcsolat néhány üzemlátogatásra, baráti beszélgetésekre szorítkozott, majd az akció teljesen megfeneklett. A sikertelen kísérlet magyarázata egyrészt az, hogy a kiadók pártszervezetei egy ilyen nagy jelentőségű és eredménnyel bíztató kapcsolatot magukra hagyva nem, csak a Budapesti Pártbizottság Kulturális-Köznevelési Osztályának támogatásával tudnának tartósan kiépíteni. Véleményünk szerint a kapcsolat kiépítésének módjára és a patronálás formájára vonatkozó javaslatot a Budapesti Pártbizottság Kulturális Köznevelési Osztályának kell rövid időn belül kidolgoznia, és a végrehajtást megkezdenie. A sikertelen kísérlet magyarázata másrészt az, hogy a kiadók pártszervezetei nem ismerték fel eléggé a kapcsolat pozitív hatását, nem érzékelték megfelelően, hogy mit kaphat a kiadó abból, ha egy nagyüzemmel szoros kapcsolatot épít ki. Az üzemlátogatások alkalmával inkább arról beszéltek, hogy mit tudnak ők adni az üzemnek. A kapcsolat annál is inkább fontos, mivel a lektorok nagy része üzemben nem dolgozott, és nagy többségük nem is a munkásosztályból származik. Az üzemek és a munkások életének megismerése elengedhetetlenül fontos, hiszen a kéziratokat hozzáértéssel csak a mai élet problémáinak ismeretében lehet eldönteni. Csak az esztétikai hozzáállás nem lehet elegendő. (Jászberényi elvtárs, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója lehetségesnek tartja, hogy negyedévenként egy-egy lektor egész munkaidejét valamely termelőüzemben töltse, hogy az ottani életet alaposan megismerhesse. A kiadó ezt tudja vállalni, munkájában nem jelentene kiesést.)
A Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság határozata kimondta azt is, hogy "folytatni kell a harcot az összefonódások, a klikkek, az erkölcstelen anyagi juttatások ellen, és itt a felvilágosító munka mellett adminisztratív intézkedéseket is kell tenni." Megállapíthatjuk, hogy ezen a téren komoly eredményeket értek el. Megszűntek az ellenforradalom nyomán keletkezett csoportosulások, illetőleg ezek szokványos személyi kapcsolatok terére korlátozódtak. Ma már a gyakorlati munkában is alig érezhető, hogy egyes írók különösebb befolyással bírnának a munkatársakra. A kiadók megfelelően szélesítik társadalmi bázisukat és a külső lektorokat, szakmai tanácsadókat főleg az Irodalomtörténeti Intézet kutatói és vezetői közül választják ki.
Korrupciós jelenségekkel a vizsgálat során a brigád tagjai sehol sem találkoztak. A Kiadói Főigazgatóság szabályzata a belső dolgozók különmunka vállalási lehetőségeit, szabályozta a belső dolgozók külön munkavállalási lehetőségeit, hogy e téren se történhessen visszaélés.
5./ A káros burzsoá szemléletet terjesztő irodalom visszaszorításában komoly eredményeket értek el a könyvkiadók. Ez az általános konszolidáción és a végrehajtott személycseréken túl annak köszönhető, hogy mind a pártszervezetek, mind az állami vezetés éberen és önkritikusan vizsgálja saját munkáját. Ma már helytelenítik egyes korábban napvilágot látott ideológiailag, illetve színvonal szempontjából problematikus művek megjelentetését (Pl. Sabatier: Bulvar, Stefanik: Juharlevelek, Katz: Kutyapósta, Ginzburg: Baktérítő, Dimov: Elkárhozott lelkek, Moravia: Római lány stb.) Vitatható az is, hogy a Szépirodalmi Könyvkiadónál szükség volt-e Kassák Lajos könyveinek és Karinthy Frigyes vagy Tersánszki több művének túlzott arányú kiadására.
A Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság határozata után még egy ideig könyvkiadásukban volt tere a polgári irodalomnak és a polgári esztétikai nézeteknek is. Ez nem csak azzal indokolható, hogy a kiadókat korábbi szerződéseik kötötték, hanem többek között azzal is, hogy a pártszervezetek nem léptek fel kezdeményezően. A megjelent felesleges, hibás és néha káros könyvek kritikája után, még inkább a Párt művelődéspolitikai irányelveinek közzététele után határozottabban vették fel a harcot az ilyen könyvek megjelenése ellen. Egyéni beszélgetéseken, lektorátusi értekezleteken vetették fel a problémát, és a taggyűlési beszámolók is harcoltak a polgári irodalom káros hatása és kiadása ellen. Az elért eredmények arra kötelezik pártszervezeteinket, hogy a jövőben még erőteljesebben küzdjenek a polgári hatások ellen, de az egyes művekben meghúzódó periférikus témák, ál-maiság, ál-konfliktusok ellen is.A kiküldött brigád nem csak azt tartotta feladatának, hogy a könyvkiadásunkban elért eredményeket regisztrálja, és a jelentkező negatív vonásokra hívja fel a figyelmet, hanem azt is, hogy az elért eredményeinket hogyan fejleszthetjük tovább. Itt néhány problémáról kell beszélni.
A Magvető Könyvkiadó kulcskérdése, hogy a mai élettel - s főként a munkásosztály problémáival foglalkozó műveket adjon ki. Jóformán alig van olyan regényünk, amely a magyar munkásosztály életét, a munkásmozgalom fejlődését tárgyalná megfelelő művészi színvonalon. Igaz, hogy nem a kiadók írják a könyveket, de a kiadóknak - elsősorban a kommunista munkatársaknak - kell betölteniök azt a szerepet, hogy ilyen témák megírására serkentsék az írókat.
Az Európa Könyvkiadónál még a közelmúltban is állandóan felvetődő probléma az arányok kérdése volt, vagyis az, hogy a szovjet, a népi demokratikus és a nyugati könyvek kiadását illetőleg a klasszikus és a modern írók műveit milyen arányban jelentessék meg. Ez a bizonytalanság többek között azt eredményezte, hogy a kiadó 1958-59-ben nagyon kevés szovjet művet adott ki. A (1958-ban 170 kiadott könyv között csak 8 szovjet szerző munkája szerepelt!) Persze nem gondolunk arra, hogy valamilyen merev kategóriát alakítsunk ki, hanem bátrabban nyúljanak hozzá a tartalmában és művészi megoldásban egyaránt értékes, célkitűzéseinket előmozdító művek kiadásához.
A kiadó ezen az ingadozásán már túljutott és erőteljes harcot folytat, hogy az orosz klasszikusok megjelentetése mellett biztosítsa a szovjet művek túlsúlyát. Ennek megvalósítása érdekében szovjet szerkesztőségi csoportot hoztak létre.
Helytelen volt még az elmúlt évben is jelentkező gyakorlat, amely arra irányult, hogy egyes új nyugati irányzatok képviselőinek műveit még abban az esetben is megjelentessék, ha ez bizonyos zavarokat okozna. Ma már az az álláspont van kialakulóban, amely az ilyen jellegű bemutatást a Nagyvilág folyóirat tevékenységei körébe utalja.
II. A jelenlegi politikai helyzet a kiadóknál.
A Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság határozata a könyvkiadói pártszervezetek feladatairól, majd később a kulturális életünkre vonatkozó fontos párthatározatok, végül a VII. kongresszusunk egyre határozottabbá, lendületesebbé tette a kiadók politikai életét. A dolgozók általában pozitívan értékelik a Párt politikájának szilárdságát, őszinteségét, és azt a szocialista humanizmust, amely a politika szellemében és gyakorlati érvényesítésében, nem utolsósorban a megnyilatkozások emberséges hangjában megnyilvánul. Nagyon jó hatást gyakorol rájuk, hogy a politikai élet vezetői munkahelyeiken, tanácskozásaikon is felkeresik a dolgozókat, és közvetlenül is foglalkoznak problémáikkal. (Marosán, Aczél, stb. elvtársak) Az a tapasztalat, hogy ilyenkor a pártonkívüliek közül is többen megszólalnak olyanok is, akiknek hangját addig csak nagyon ritkán lehetett hallani.
A dolgozók túlnyomó többsége egyetért a párt politikájával, követi azt, tudja, hogy a mai pártvezetés gyakorlatában a szavak és a tettek között nincsen törés. Ma már egyesek nyíltan bevallják, hogy az ellenforradalom leverését követő egy-két évben csak sok fenntartással fogadták el a párt politikáját. Az események - a bekövetkezett pozitív változások - azonban meggyőzték őket arról, hogy fenntartásaik alaptalanok voltak. (Az erőszak alkalmazása, az egypártrendszer fenntartása, a szabadság fogalmának helyes értékelése, a tsz-mozgalom fejlesztése stb.)
A vállalatoknál kialakult az a szilárd kommunista mag, amely körül számos, a párt politikájával teljesen egyetértő pártonkívüli tömörül. A pártonkívüliek egy másik csoportjára a szakmai lelkesedéssel párosult lojalitás a jellemző. Vannak néhányan olyanok is, akik egyetértenek a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseivel, és elért gazdasági eredményeinkkel, de kultúrpolitikai elgondolásainkat csak részleteiben fogadják el. Persze ezek nem hangoztatják nyíltan nézeteiket, csak elejtett mondatokból, szűk baráti körben hangoztatott véleményükből következtethetünk különállásukra.
A pártszervezetek az elvi egység megteremtésére törekedtek, hogy a pártonkívüliek irányában egységesen képviselhessék a párt politikáját. Ennek eredményeképpen nőtt a kommunisták tekintélye és fokozódott a pártonkívüliek politikai érdeklődése és aktivitása. A pártonkívüliek köréből sokan őszintén feltárták problémáikat, esetleges kételyeiket is.
Különösen megnyugtatóan hat rájuk az az őszinte megnyilatkozás lehetősége, bár még mindig nem eléggé élnek vele.
A politikai helyzet elemzésénél - ideológiai területről lévén szó - feltétlenül ki kell térni a párt művelődéspolitikai irányelveinek érvényesüléséről a kiadóknál. Itt csak egy kérdéssel akarunk foglalkozni, azzal: mit csináltak a pártszervezetek művelődéspolitikánk népszerűsítése és alkalmazása érdekében?
Megállapíthatjuk, hogy a pártszervezetek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kiadók tevékenysége mindinkább megfeleljen a párt kultúrpolitikai irányvonalának. Céltudatosan törekedtek arra, hogy az általános elvi kérdéseket munkaértekezleteken, szerkesztőségi üléseken, taggyűléseken megvitassák és a tanulságokat megfelelően alkalmazzák a párttagság nevelésében, a pártonkívüliek között folytatott propagandában és a kiadók ideológiai, valamint gyakorlati tevékenységében. A taggyűlések és a munkaértekezletek behatóan foglalkoztak művelődéspolitikánk főbb kérdéseivel. (Pl. a népiesek kérdése; a lojális magatartás kérdése; hogyan érvényesül a kiadó éves és ötéves tervében a pártművelődés politikája; a polgári nézetek visszaszorítása könyvkiadásunkban; feldolgozták az SZKP XXI. és az MSZMP VII. kongresszusának anyagát; megvitatták a párthatározatokat a felszabadulás utáni irodalmunk fejlődéséről és a vallásos ideológia elleni harcról; foglalkoztak a szocializmus, a szocialista realizmus és a modernség kérdésével stb. stb.) Fő feladatként jelölték meg, hogy a kommunistáknak törekedniük kell arra, hogy a pártonkívüli munkatársakat a meggyőzés útján fokról fokra közelebb vigyék a szocialista világnézethez. A pártvezetőségek értékelték egy-egy párttag vagy pártonkívüli dolgozó munkáját és politikai magatartását is. Pártszerűen harcoltak az itt-ott jelentkező objektivizmus, álhumanizmus, kozmopolitizmus ellen, és leleplezték az irodalom úgynevezett szabadságáról szóló frázisokat. A kiadók legfőbb feladatként a szocialista tartalmú művek kiadását jelölték meg. Hangsúlyozták, hogy a kiadóknak az eddiginél jobban kell szolgálniuk a munkás és paraszt tömegek jó könyvvel való ellátását, világnézeti nevelését, kulturális színvonalának emelését, ízlésük fejlesztését. Célul tűzték ki a kritikai realista írók műveinek nagy számban való megjelentetését, a modern polgári irodalom haladó alkotásainak megfelelő magyarázattal és megfelelő arányban történő kiadását. Emelni kívánják a szovjet művek megjelentetésének arányát a leggondosabb válogatás alapján. A mai polgári irodalom kiválogatásánál a kilátástalanságot és a pesszimizmust már nem tartják elegendőnek a megjelentetéshez, a formakísérletezés pedig csak pozitív tartalom esetén kaphat polgárjogot. A mi életünket - elsősorban a munkásosztály életét - ábrázoló irodalom számbeli és minőségbeli emelése érdekében tárgyalásokat folytattak beérkezett és fiatal írókkal egyaránt[;] remélhető, hogy ezek a tárgyalások eredményesek lesznek.
A párt politikájának érvényesülése reálisan lemérhető a kiadók munkáján. Sokkal több mű - egyesek több kiadásban is - magasabb példányszámban jelent meg, ami az olvasóközönség szélesebb érdeklődési körére és a témák helyes kiválasztására utal. Lényegesen kevesebb a tartalmi vagy művészi szempontból kifogásolható munka, mint korábban bármikor. A könyvtárak növekvő látogatottsága, a könyvkereskedések állandóan emelkedő forgalma - többek között - a kiadók jó munkájára utal. A könyvek külső kiállítási színvonala nagyon jelentősen emelkedett, és komoly haladást tettünk előre az illusztráció területén is.
Sok újabb kezdeményezéssel gazdagodott könyvkiadásunk. (Pl. a különböző sorozatok.) Minden bizonnyal van szerepük a könyvkiadóknak abban is, hogy az úgynevezett "hallgatói [!] írók" közül ki korábban, ki későbben, de megszólalt.
Az eredmények mellett beszélni kell a még meglévő negatív jelenségekről is. A párt művelődéspolitikájának következetes érvényesítése nem minden lektornál érvényesíthető. Itt főleg a polgári műveltségű, s ami ezzel gyakran egybeesik, polgári származású lektorok egy nem jelentős részére gondolunk.
A párt művelődéspolitikájának maradéktalan érvényesülését elsősorban azok a nézetek akadályozzák, amelyek a kiadói tevékenység ideológiai kérdéseivel kapcsolatosak. Bár a pártonkívüliek egyike sem képvisel politikamentes álláspontot, és igyekszik saját területén érvényesíteni a párt kultúrpolitikáját, sok esetben nem tudja legyőzni azokat a visszahúzó ballasztokat, amelyeket polgári műveltségével hozott magával.
Az ilyen természetű nézetek között kell megemlíteni az objektivizmust. Egyik megnyilatkozási formája az a felfogás, hogy a polgári irodalom-szemlélet által hagyományosan értékesnek tekintett műveket a mi körülményeink között is ilyeneknek fogadhatjuk el. Megnyilatkozik ez a nézet abban is, hogy a kiadóknál némelyek bizonyos polgári írók egyes haladó tartalmú műveinek megjelentetése helyett sorozatban való kiadásukat tartanák kívánatosnak, tekintet nélkül azok tartalmi értékeire, nevelő hatására. (Mauriac, Maurois, Pristley, Jókai, Krúdy, Gárdonyi stb.)
Az objektivizmus mellett megnyilvánul a sznobizmus és az arisztokratizmus is, amely mind a művek megválogatásában, mind az előszavakban a bonyolultat, a kevésbé érthetőt a világos és egyértelmű kifejezési mód elé helyezi.
Vannak olyan nézetek is, amelyek szerint a mai magyar irodalmat művészi, maradandó színvonalon csak a népiesek képviselik. Ugyanezek lekicsinylő hangon beszélnek általában a kommunista írók alkotásairól.
Előfordul még a kritikában hajbókolás egyes nyugati írók előtt. De hasonló jelenségek akkor is akadnak, ha a mai magyar irodalom egyik vagy másik nagyságáról van szó.
Ezen nézetek ellen elsősorban a kommunistáknak kell felvenniük az elvi harcot, és szívós felvilágosító munkával kell meggyőzni a nézetek hirdetőit tévedéseikről.
III. A pártépítés kérdései.
A budapesti Párt-Végrehajtóbizottság határozata megállapította, hogy "az ellenforradalom előtt, alatt és után a könyvkiadásban a revizionizmus általános előretörése volt észlelhető." "Bár az utolsó időben a revizionizmus és a jobboldali veszély nyíltan nem jelentkezik, s inkább a politikai témák és a mai élet problémáinak kerülésében a múltba és "társadalmon kívülre" való fordulásban nyilvánul meg, mégis a revizionista eszméknek a hatása ma is érezhető a kiadóknál."
A határozat óta eltelt időben a párt eddigi politikája főként kultúrpolitikai határozatai, állásfoglalásai nyomán a revizionista nézetek vereséget szenvedtek, legexponáltabb képviselőit eltávolították a könyvkiadás területéről is. Nem állíthatjuk azonban egyértelműen, hogy könyvkiadóinknál a revizionista nézetek teljesen eltűntek. Az igaz, hogy nyíltan ma már ritkán jelentkeznek, de nincsenek megsemmisítve, egyes kérdések kapcsán a felszínre jönnek, még a pártszervezeten belül is. (Jellemző erre az Európa Könyvkiadónál T[...] F[...] tagjelölt felvételi kérelme, amely olyan éles vitát robbantott ki, amely a pártszervezet egységét is fenyegette, s a vita csak a kerületi döntés után jutott nyugvópontra.) A VII. kerületi Pártbizottság egy évvel ezelőtti értékelése szerint "különösen az Európa Kiadónál mutatkozik erősebben a revizionista veszély. Jellemző, hogy igen élesen reagálnak egyes szektásnak vélt álláspontokra, míg vastagon revizionista nézeteket "elszólásnak" minősítenek, vagy nem is veszik figyelembe. Gondolunk itt konkrétan az Európa Könyvkiadó legutóbbi taggyűléseire." A pártszervezeteknek változatlanul a kétfrontos harcot kell folytatniuk, de sokkal határozottabban kell szembefordulniuk a revizionista nézetekkel, mint eddig tették.
A párttagok és tagjelöltek száma a határozat óta kiadóinknál emelkedett. Az Európa Könyvkiadótól 1958. január 1. óta három párttag távozott el, viszont 8 párttagot alkalmazott a vállalat, és 2 tagot, valamint 2 tagjelöltet vettek fel, ezek mind számmal. A Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőségében 1958 elején csak 4 párttag dolgozott, ma 8 szerkesztőségi dolgozó párttag. A Magyar Helikon dolgozói közül 1958 januárjában 10 párttag és 1 tagjelölt volt. 1960-ban 9 párttag és 2 tagjelölt. (A tagjelölteket a kerületi pártbizottság még nem hagyta jóvá.)
A párttagok és tagjelöltek számának növekedése a statisztika tükrében kedvező képet mutat. Ha azonban a növekedés eredetét közelebbről vizsgáljuk, akkor az elért eredmény távolról sem megnyugtató. A Szépirodalmi Könyvkiadó az elmúlt két és fél év alatt egyetlen párttagot vagy tagjelöltet sem vett fel. A párttagok számát csak az újonnan felvett munkatársak szaporították. Nagyjából hasonló a helyzet a többi kiadónál is - kivételt az Európa Könyvkiadó képez. A párttitkárokkal folytatott beszélgetések során kiderült, hogy mindegyik vállalatnál van néhány dolgozó, akiket az elvtársak világnézetük, munkájuk, emberi magatartásuk alapján feltétlenül kommunistáknak tartanak. Kiállnak a párt politikája mellett, társadalmi munkát végeznek, rendszeresen részt vesznek az alapszervezetek által rendezett összejöveteleken is. Jogosan felmerül a kérdés: miért vannak ezek az emberek a párt keretein kívül? Azért, mert egyik másik pártszervezet azon töpreng, hogy ki tegye a kezdeményező lépést: a kommunisták vagy a pártonkívüliek. Ezek a dolgozók többségükben volt MDP tagok, akik az ellenforradalomban nem kompromittálódtak, szeretnének ismét a párt tagjai lenni, szégyellik eddigi távolmaradásukat, de nem kapnak megfelelő biztatást a jelentkezésre. Komolyan kell foglalkozni ezekkel a dolgozókkal, hiszen a pártszervezet most is számít rájuk. Az Európa Könyvkiadó pártvezetősége gondosan mérlegeli a tag, illetőleg a tagjelöltfelvétel lehetőségét. Számontartja mindazokat, akik párttagként figyelembe jöhetnek, és fejlődésükhöz egyéni foglalkozás, valamint munkájuk és magatartásuk bírálata útján is hozzájárul.
A brigádvizsgálat tartalma alatt egyhangú határozattal vette fel a pártszervezet a tagjelöltek sorába B[...] I[...]t, s ezzel az alapszervezet taglétszáma 18-ra emelkedett.
Legközelebbi feladatként az alapszervezet vezetősége S[...] Gy[...] tagjelöltként való felvételével foglalkozik.
A pártszervezeteket a Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság határozata értelmében 1958 tavaszán decentralizálták. Ennek pozitív hatása az elmúlt időszakban már érezhetővé vált. A pártszervezetek többet és jobban foglalkoznak a vállalatok könyvkiadási munkájával, és arra jelentős hatást is gyakorolnak. Megtárgyalták a kiadós kiadók éves és ötéves tervét; segítették a vállalatvezetést a szükséges személycserék lebonyolításában; tudatosították a dolgozók között a párt fontosabb határozatait; javaslatokat tettek fontos témák irodalmi feldolgozására és beszélgettek írókkal is, hogy a javaslatokból irodalmi alkotások szülessenek; javasolták idegen nyelven megjelent értékes írások magyarra fordítását; mgakadályozták néhány polgári szemléletet járasztó írás megjelenését; támogatták a vállalat vezetősége erőfeszítését a munkafegyelem megszilárdítására, a takarékosságra és a határidők betartására (ezeken a területeken még sok a tennivaló) irodalompolitikai vitákat kezdeményeztek, stb.
A párttitkárok a pártszervezet képviseletében résztvesznek minden olyan értekezleten vagy megbeszélésen, ahol a kiadó irodalompolitikai és jelentősebb gazdasági kérdései tárgyalásra kerülnek. A pártvezetőség és a kiadók vezetőségei között a viszony jó. Az igazgatók fontos kérdésekben igénylik a pártvezetőségek véleményét, sőt a Szépirodalmi Kiadónál Jászberényi elvtárs szinte túlzásokba megy, és jelentéktelen kérdésekben is a pártszervezet javaslatát kéri.
A taggyűlések általában színvonalasak, a beszámolók gondosan, a kiadói dolgozók igényeinek megfelelően irodalmi színvonalra törekedve készülnek. Ennek eredményeként a taggyűléseken élénk és őszinte a véleménynyilvánítás. A taggyűlések harcos szelleme, szilárd állásfoglalása azonban még nem megfelelően jelentkezik a pártonkívüliek között folytatott agitációban. A pártszervezetek felvilágosító tevékenységét fokozni kell, erre van lehetőség és alkalom, mert a pártonkívüliek érdeklődnek a politikai, ideológiai kérdések iránt. Az agitációs munka tartalmasabbá tétele megköveteli, hogy a pártvezetőségek határozottabban lépjenek fel és követeljék meg, hogy minden párttag végezzen pártmunkát. A párttagok között több író, kritikus és irodalomtörténész van. Ezek közül néhányan nagy elfoglaltságukra hivatkozással nem veszik ki részüket a pártépítés feladataiból.
A kommunisták és a pártonkívüliek kapcsolata általában jó. A pártonkívüliek pozitíven értékelik a kommunistákat, különösen, ha politikai felkészültségük, szilárdságuk megfelelő szakképzettséggel párosul. A pártvezetőségek tagjait becsülik, s a pártszervezetek meglehetős tekintélyt élveznek.
A könyvkiadás és ezen a területen lévő pártszervezetek munkájának megjavítása érdekében a Budapesti Párt végrehajtó bizottság a következő határozatot hozta:
1. Az augusztusi taggyűléseken az alapszervezetek tárgyalják meg a Budapesti Párt-Végrehajtóbizottság, "A szépirodalmi könyvkiadók pártszervezetei munkájáról" szóló jelentését és határozatát. A taggyűléseken vegyenek részt a kiadók pártonkívüli vezető káderei is. Hozzanak intézkedéseket a határozatok végrehajtására, és erre mozgósítsák a párttagokat és a párton kívülieket egyaránt.
2. A további eredményes munka érdekében szükséges, hogy néhány szakmai és politikai szempontból kevésbé megfelelő munkaerő más területen nyerjen elhelyezést, illetőleg alacsonyabb beosztásba kerüljön helyükre, valamint a betöltetlen státuszokra elsősorban fiatal, a marxizmus-leninizmust jól ismerő, politikailag szilárd, szakmailag megfelelő ítélőképességgel és esztétikai készséggel rendelkező munkatársakat kell állítani. A Kiadói Főigazgatóság segítse javaslatokkal a könyvkiadók vezetőit, hogy megfelelő szerkesztők kerüljenek a távozók helyére. Az alapszervezetek feladata az, hogy egyrészt segítséget nyújtsanak a szükségessé vált személycserék lebonyolításában, másrészt a vállalatnál dolgozók megfelelő politikai és ideológiai nevelésével javítsák a kiadók munkáját. A szerkesztőségek személyi összetételének javítása ma már elsősorban a meglévő erők nevelése útján történjék.
3. Az elkövetkezendő oktatási évadra a kerületi pártbizottságok agitprop osztályai a kiadók pártszervezeteivel közösen vizsgálják meg, hogy milyen módon lehetne biztosítani a kiadók ideológiai területen dolgozó munkatársainak, hogy nagyobb arányban vegyenek részt a pártoktatásban. Kívánatos, hogy a felsőbb pártszervezetek az eddiginél nagyobb számban biztosítsák a kommunista lektorok magasabb pártiskolákon történő képzését, mivel a kommunisták tekintélyét szilárd helytállásuk mellett szakmai hozzáértésük emeli legjobban, s teszi őket a vállalati közvélemény tényleges irányítóivá, kívánatos, hogy az állami szervek különös gondot fordítsanak magasabb szakmai képzettségük biztosítására, mindokolt esetben aspirantúrán való részvételükre, hogy minél többen juthassanak tudományos fokozat birtokába.A kiadói munka sajátos igényeinek megfelelő ideológiai és szakmai képzés biztosítására a Kiadói Főigazgatóság kötelező részvétellel rendezzen magas fokú, esetleg vizsgával egybekötött többéves filozófiai-esztétikai tanfolyamot.
A kiadók pártszervezetei folytassák azt a helyes gyakorlatot, hogy a kultúrpolitikai kérdések megvitatásán kiváló szakembereket kérnek fel. A pártszervezeteknek az eddigieknél sokkal többet kell foglalkozniuk olyan elméleti kérdésekkel, amelyek a kiadó egész munkáját érintik. (Pl. nagyobb körben kellene megrendezniük az egyes problematikus kéziratok vitáját.)
A lehetőségekhez képest biztosítani kell, hogy a kiadóvállalatok lektorai az eddiginél nagyobb számban tehessenek tanulmányutakat elsősorban a Szovjetunióba, és azokba az országokba, amelyek alaposabb megismerése szakmai munkájuk eredményességét elősegíti.
4. Az üzemekkel való kapcsolat a patronálás kiépítése érdekében a budapesti pártbizottság dolgozza ki az együttműködés módszerét és formáját, és nyújtson segítséget az akció megindulásakor.
5. Az alapszervezetek döntő mértékben felelősek azért, hogy a párt kulturális és politikai célkitűzése a kiadók tevékenységében megvalósuljon. Az alapszervezet kommunistáinak állandóan és folyamatosan ismerniük kell vállalatuk minden megnyilvánulását, a tervezéstől - a terv végrehajtásáig, a személyi problémáktól - a gazdasági kérdésekig. Az állami vezetésnek állandó és folyamatos tevőleges segítséget kell nyújtaniok.
6. A kiadók kommunista dolgozói a helyi alapszervezet által kidolgozott módszerekkel aktív módon vegyenek részt a kiadási politika kialakításában, kezdeményezésében, valamint ezek végrehajtásában és ellenőrzésében. Fordítsanak különös gondot az éves és távlati tervek politikai - ideológiai ideológiai megalapozottságára, és akadályozzák meg művelődéspolitikánknak meg nem felelő művek kiadását, az antimarxista eszmeáramlatok érvényesülését.
7. Illetékes helyen fel kell vetni a szerkesztőségi dolgozók bérezési elmaradottságát.
Révész Ferenc sk.
[A hátoldalon, kézírással, alig kibetűzhetűen néhány hozzászólás vázlata található.]A Szépirodalmi Könyvkiadónál (1950–1998) létrehozott lektori jelentéseket példás rendben tárolja a Magyar Nemzeti Levéltár a Lángliliom utcai kutatóteremben. Itt 2026. július 27-én jártam, és úgy találtam, hogy – a kiadó profiljának megfelelően – szinte csak magyar szerzők műveiről szólnak a jelentések. Ezekből is izgalmas dolog volna részletesebben csemegéznem, de ezúttal megállom, hogy csak néhány sajátságos fordulatot idézzek, a lektor és a bírált szerző és műve említése nélkül, pusztán az évszám megjelölésével, a műfaj futólagos jellemzésére:
2026. augusztus 5-én a Daróczi úti kutatóteremben újra egy nagyot merítettem a Kiadói Főigazgatóság irataiból. Ezúttal a külföldi levelezéseket és a "magánfeleknek" írott leveleket néztem át az 1958-1960-as évekből. Az előbbiek közül az érdekesebbeket idecsatolom, megjegyezve, hogy a leiratokat diktálószoftverrel készítettem, így azok központozása olykor eltérhet az eredeti dokumentumoktól.
*
INVĂŢĂMÎNTULUI ŞI CULTURII
RPR
DIRECŢIA GENERALA A EDITURILOR DIFUZARII CARTII
SERVICIUL:
Str. Spiru Haret nr. 12
Telefon 4.24.00
Kiadói Főigazgatóság
Budapest
V. Szalay u. 10-14.
Kedves elvtársak!
Folyó hó 10/11131 számú levelünkre visszatérve közöljük, hogy Haranghy: Részletes kórbonctan, I-II. (150 pl.) című könyvét az alábbi módosítással rendeljük meg. Az első kötet 378-ik oldalán a következő mondatot kérjük kihagyni: ".... A megbetegedés több jellegzetes esetét Erdélyben is megfigyeltem..."
Chaucer: "Canterbury mesék" című könyvet szintén kérjük szállítani, - 1500 példányban azzal a kéréssel, hogy a számunkra készülő példányokból szíveskedjenek kihagyni a következő írásokat:
A hajós meséje (105-119 old.)
A papi poroszló meséje(134-154 old.
Boros: "Merre tart Nyugatnémetország" című könyvből 1000 példányt rendelünk az itt következő szöveg kihagyásával: .... A beengedett diszidensek 50% fémipari munkás, 25% bányász, 10% a mezőgazdaságban talált munkát, 15% pedig a kisiparban, a szórakoztatóiparban és háztartásokban helyezkedett el...." (294-295 oldalon). Mellékeljük az Ifjúsági- és Tankönyv Kiadó 1960-as tervét.
Bukarest 1959. X. 15.
Elvtársi üdvözlettel,
*
SLOVENSKÉ VYDAVAT'ELSTVO KRÁSNEJ LITERATÚRY. N. P.
magyar szerkesztőség
Bratislava
Martanovičova 10.
Kiadói Főigazgatóság
Ferenczi elvtársnő kezébe
Szalay u. 14.
Budapest V. kerület
7.X.1959.
Folyó hó 1-i 60358/1959 sz. levelük értelmében közöljük B. Němcová: A három aranytoll c. mesés-kötetének pontos technikai adatait:
[...]
A kéziratra vonatkozólag elfogadtuk a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó beavatkozásait és a kifogásolt meséket kihagytuk a kötetből.
[...]
Elvtársi üdvözlettel
*
60.009/1959
Ministerul Invatamintului si Culturii
Directia Generala a Editurilor
si Difuzarii Cartii
Bucuresti
Kedves elvtársak!
Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig c. regényének a Román Népköztársaságban történő előállításával kapcsolatban sajnálattal közöljük, hogy a régebben többször megjelent rövidített ifjúsági kiadás megjelentetésére, illetve átvételére nem vállalkozhatunk, mint hogy néhány évvel azelőtt az e tárgyban lefolytatott vizsgálat és vita megállapította, hogy a rövidítés a szerző kifejezett ellenkezésére történt és nagymértékben csökkentette a mű eszmei és esztétikai színvonalát. Ennek alapján azt kérjük, hogy ha a teljes szöveg Román Népköztársaságban való előállítására nincs mód, a művet a közös könyvkiadásból kivenni és az ott lévő nyomdai anyagot visszaszármaztatni szíveskedjenek.
Budapest, 1959. szeptember 5.
Elvtársi üdvözlettel:
Dr. Köpeczi Béla
főigazgató
*
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Budapest, VII. Lenin körút 9-11.
Telefon 221-679, 223-826, 223-614, 221-860.
Egyszámlaszám MNB-8.
Levelünk száma:
Ügyintézőnk: D[...]né / Kné
Levelünk jele és kelte:
Budapest 1959. szeptember 4.
Tárgy: Csehszlovák-magyar és
román-magyar közös
könyvkiadás.
Kiadói Főigazgatóság
Ferencziné elvtársnőnek
Budapest.
Mellékeljük Kis József: Két szerelem c. kiadványunk szerkesztetlen másodpéldányát; a kifogásolt oldalakat a szerző átírta. Kérjük, szíveskedjenek az önöknél maradt harmadpéldány 171-172. oldalát a mellékelt megfelelő oldalakkal kicserélni, és a kéziratokat a román, illetve csehszlovák elvtársakhoz továbbítani.
Elvtársi üdvözlettel
Melléklet.
*
59874/1959
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kováts Miklós elvtársnak
Budapest
A román Kiadói Főigazgatóság levelében újra foglalkozott a Balkáni népmesék című kötettel. Idézzük levelükből az alábbi részt:
"Balkáni népmesék című kötetre vonatkozóan közöljük, hogy korábbi levelünkben említett írások hiánya nagyon késlelteti a rendelés feladását, különben a kötetet a "Mesemagyarázó" utószó nélkül rendelnénk meg. A "Mesemagyarázó" számos apró kifogásolható kitételt tartalmaz, amely téves következtetésekre adhat alkalmat. Ezen kívül tárgyi tévedéseket és pontatlan megfogalmazásokat is tartalmaz. Figyelmükbe ajánljuk a mesemagyarázó 6. oldalának utolsó bekezdését, valamint a 7. oldal utolsó két bekezdését.
Itt jegyezzük meg, hogy Románia 1877-ben nyerte el nemzeti függetlenségét, nem pedig 1878-ban.
Tekintettel arra, hogy a Balkáni népmeséket feltétlen meg szeretnénk rendelni, kérjük sürgősen elküldeni a hiányzó írásokat, és egyben szíves válaszukat az utószó elhagyására tett javaslatunkra."
Kérjük, hogy a hiányzó részt haladéktalanul küldjék meg, valamint válaszukat a fenti észrevételekre vonatkozóan.
Budapest, 1959. szeptember 1.
Ferenczi Istvánné s.k.
főelőadó.
*
MINISTERUL INVĂŢĂMÎNTULUI ŞI CULTURII
RPR
DIRECŢIA GENERALA A EDITURILOR DIFUZARII CARTII
SERVICIUL:
Str. Spiru Haret nr. 12
Telefon 4.24.00
Bukarest, 1959. juli. 2.
Kiadói Főigazgatóság
Budapest. V.
Szalay u. 10-14-es sz. V. em.
Kedves elvtársak!
[...]
III.
[...]
Nyikolaj Csukovszkij: Balti égbolt c. mű kéziratát átnéztük, a fordítást, általában jónak találjuk, de szükségesnek tartjuk, hogy a kiadó még egyszer átnézze a munkát. Megemlítjük, hogy a kézirat 589. oldalán "... utólértük a németeket, vagyis az iparunk érte utol az övéket" helyett az orosz nyelvű szöveg pontos fordítása: "... elhagytuk a németeket, vagyis az iparunk túlhaladta..."
Elvtársi üdvözlettel
V. Bihari
Vezérigazgató-helyettes
Melléklet:
1 előzetes rendelés
*
56.118/1959.
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kováts Miklós elvtárs kezéhez
Budapest.
A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadónak közös könyvkiadást a felajánlott kéziratokkal kapcsolatban az alábbi választ kaptuk:
[...]
Fekete Gyula A kék sziget c. művel kapcsolatban a következő változtatásokat kérik:
1./ A kézirat 361-ik oldalán a 6. bekezdésben a szerző a következőt mondja: "Szállj le közénk örökkévalóság, távozz tőlünk Elmúlás hatalma, pusztítsd hitetlen ellenségeinket!" Bár ez a megállapítás a Diana bolygón hangzik el, nem szükséges, hogy hangsúlyozva legyen, hogy ott is hívők és hitetlenek élnek. Ezek a kifejezések számunkra ma nem szimpatikusak és anachronisztikusak.
2./ Az utószóban a 370. oldalon utolsó bekezdés, amelyet különben nagyon sikerültnek találunk. A szerző a következőt mondja: "Gondolkozzék el az olvasó, mi lenne, ha a rövid átmenettel hazájában is ingyenessé tennék az élelmezést, a ruházkodást, a lakást? Nem pusztán és nem elsősorban gazdasági kérdés ez." Bár igaz, hogy ez nem kizárólag gazdasági kérdés, de első sorban gazdasági kérdés, és csak azután párhuzamosan etikai probléma.
Kérjük a kiadót a kölcsönös könyvkiadás érdekében, hogy ezt a két ideológiai hozzászólásunkat vegye tekintetbe, s azokat távolítsa a szövegből el."
2./ A megküldött kézirat alapján nem veszik át Benedek Elek: A vitéz szabólegény című művet. Indokuk: ideológiai okokból.
[...]
Budapest, 1959. február 19.
Ferenczi Istvánné s.k.
főelőadó.
*
55.161/1959.
Magyar Helikon Könyvkiadó
Parczer Ferenc igazgató elvtársnak
Budapest.
A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztőségétől levelet kaptunk, melyben Seghers: Utak az éjszakában c. mű utószavának 3. oldalán szereplő következő mondatot kifogásolják:
"Ebből a sűrűségből, melynek nép a neve, jönnek ki azok a bibliás időkre emlékeztető népi prófétázók..."
Idézzük továbbá levelükből a következő részt is:
"Mint ahogy azt Ponican elvtársunk személyesen már Budapesten is említette, az utószóban szereplő bibliás időkből és népi prófétákból kevés haszna volt a népnek.
Javasoljuk és kérjük, hogy a kifogásolt mondatot stilizálják át. A népet nem kell emlékeztetni a bibliás időkre és annak prófétáira, éppen ellenkezőleg, segíteni kell, hogy ettől a múlttól megszabaduljon."
Budapest, 1959. január 12.
Ferenczi Istvánné s.k.
=
főelőadó.
*
60.884/1960
Európa Könyvkiadó
Domokos elvtárs kezéhez
Budapest.
A Bukaresti Kiadói Főigazgatóság a mai napon megrendelte a közös kiadás keretében
Rubinovitz:
Vitéz Dávidka naplója c. művet 2000 pld.-ban a következő módosítással a 8. oldalon.:
Június 22.: Még sötét volt mikor apuka mindnyájunkat felébresztett, hogy figyeljünk csak, milyen rettenetes dörrenések hallatszanak északkelet felől. Olyan dörrenések voltak, hogy a föld is rengett. Egész nap hallottuk a dörrenéseket. Estefelé zsidók jöttek Kielce felől, azok mesélték, hogy a németek megtámadták Szovjet-Oroszországot. Ekkor értettem meg az egész napi lövöldözést.
A részükre készülő példányszámot kolofon szöveg nélkül kérik.
Budapest 1960. december 3.
Ferenczi Istvánné s.k.
főelőadó.
*
56.817/1960
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kováts Miklós elvtársnak
Budapest.
A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó közölte, hogy elolvasta Erich Kästner A repülő osztály című mű kéziratát, és ezzel kapcsolatban közli az alábbiakat:
Kästner könyve igen olvasmányos és optimista írás, szívesen vesszük át a közös kiadás keretében, de a következő megjegyzéseink vannak:
A könyv helyenként eléggé szembeötlően kapcsolódik az anachronisztikussá vált "szent karácsony" fogalmához, és régi, keresztény karácsonyi, reminiszcenciákat ébreszt. Így a 19. oldalon a fiatalok a "Csöndes éj, szent ez az éj" című karácsonyi dalt éneklik, és azt tervezik, hogy majd a karácsonyi ünnepségen nézők, tanítók, tanítványok együtt fogják énekelni" és éppen ezzel akarják biztosítani az este sikerét. A 112-113. oldalon is a szöveg nemkívánatos módon eleveníti fel a régi "karácsonyi" hangulatot . Hasonló összefüggésben másutt is többször szerepel az említett dal. Szent Péter neve többször is előfordul idézőjel nélkül, ezzel személye a valóság illúzióját keltheti.
A folyamatban lévő kulturális forradalom idején el akarjuk kerülni a hagyományos, régi vallásos elképzelések örökségének ápolását; a könyvet szívesen átvesszük, de csak azzal a feltétellel, ha akadna lehetőség arra, hogy az említett részeket kihagyják, vagy legalábbis elfogadhatóan módosítanák. Föltételezzük, hogy ez a módosítás a fordítónak nem okoz nagyobb nehézséget, annál is inkább, mert másutt a szövegben sikerült már hasonló megoldást találnia, amikor például Jézus nevét Karácsony apóra változtatta.
Azt ajánlanánk még, hogy a 13. oldalon Uli von Simmes diáklány nevéből elhagyják a nemesi származásra utaló "von" szócskát, amely őt a kollektíva fölé emeli.
Ha a kiadó eleget tehet kívánságainknak, kérjük közölje levélben, hogy a könyv szövegében hol, milyen változtatásokat eszközölt. A levél vétele után telefonon azonnal értesítjük a kiadót a végleges rendelés ügyében."
Budapest, 1960. április 1.
Haan Andor s.k.
osztályvezető.
*
SLOVENSKÉ VYDAVAT'ELSTVO KRÁSNEJ LITERATÚRY. N. P.
magyar szerkesztőség
Bratislava
Martanovičova 10.
P.T.
Kiadói Főigazgatóságnak
Budapest V.
Szalay utca 14.
1960. II. 10.
Engedjék meg, hogy Hegedűs Géza A fáraó írnoka című regényének kéziratához megtegyük következő megjegyzéseinket, észrevételeinket.
A regény mind tartalmi, mind formai tekintetben határozottan jó. A szocialista realizmus szemlélete mindvégig érvényesül benne. Az egyiptomi papok jellemzése ráillik a későbbi keresztény papokra is: ha a katona zsákmányt ejt, nagy része a papoké. A földművelő terményének nagy része ugyancsak a papoké. Aki nem akarja a sajátját a papoknak adni, azt rossz sorssal fenyegetik ezen és a túlvilágon. A papoknak annyi az istenük, mint adószedőjük. A regény hősei is kitűnően vannak jellemezve, Echnatont, Thotmöze, Teta, Áj és a többiek mind igen plasztikus alakok. Meggyőző erővel domborodik ki a reakciónak a haladással szembeni örök gyűlölete: a reakció megtestesítői, a papok hiába várják a régi jó idők visszatértét. Echnaton uralkodása idején hiábavaló minden rémhírterjesztés és felkelésre irányuló felhívás, bujtogatás.
Mégis akad a regényben néhány eszmei fogyatékosság, gyenge pont, amit azonban a szerző könnyűszerrel kiküszöbölhet:
1. oldal, második bekezdés: Ezt körülbelül a következő formában javasoljuk megváltoztatni: "Ennek a tettnek eszmei alapja a gondolkodástörténet egyik legrégibb nagy fordulata volt. A vallások történetében Echnatonnal kezdődik az úgynevezett egyistenhit, amely a rabszolgaállam projekciója volt az emberek fantáziájában. Mivel az államnak a földön egy uralkodója volt, az emberek fejében ez a körülmény oly módon tükröződött, hogy az égnek is csak egy uralkodója lehet. S ezt a képzeletbeli égi uralkodót az emberek megtették istennek. Ám az emberi fantázia projekciójában egyúttal az uralkodó király körül csoportosuló főurak és nemesek is égi lakókká, égi arisztokráciává formálódtak. És nem csak Echnaton vallása, hanem a későbbi úgynevezett egyistenhívő vallások is - a zsidóság, a kereszténység, a mohamedanizmus - mind csupán efféle fantasztikus projekciói az emberi elmének. Az egy isten fantasztikus projekciója mellett mindenütt megvannak az égi lakók szintúgy fantasztikus projekciói. Vagyis egy istenhit lényegében sohasem létezett, s nem is létezik. Minden monoteizmus kénytelen engedményeket tenni a politeizmusnak, amelyből nyugodtan mondhatjuk, sok minden megmaradt az összes úgynevezett egyistenhitű vallásokban. Az első ilyen egyistenhitű vallás valóban nagyon rég keletkezett, az i.e. 14. században, tehát 1400 évvel a kereszténység előtt, összesen 3300 évvel ezelőtt. Egyiptomnak, akkor már ..." stb., stb.
A 95. oldalnak megfelelő számozatlan oldalon a 14. sor alulról: javasolnánk egy kevésbé idealisztikus formulázást. S nem ártana, ha valamilyen módon az ateizmus csíráját is magába foglalná - hiszen ateisták mindig is voltak –, ami az egész problémát leegyszerűsítené: a fáraó igyekezett megszabadulni a papok hatalmának nyűgétől, és e célból Átont, a napot teszi meg Istennek, aki szembeállít a papok úgynevezett isteneivel. Ez a koncepció egybehangzana a regény utószavával is, amely éppen a papok elleni küzdelmet akarja kihangsúlyozni.
A 120. oldal első bekezdését az utolsó mondat idealisztikus tartalma miatt javasoljuk megváltoztatni. Ez a mondat ugyanis idealisztikusan úgy van megszövegezve, mintha a nap mögött valamiféle valóságos, láthatatlan isten trónolna.
Ezen kívül kérnénk ilyen értelemben átdolgoztatni a többi idealisztikus szemléletű szövegrészeket is, melyeket a szerző kétségkívül könnyen megtalál és megfelelően átdolgozhat.
A 112. oldalon a 13. sorban alulról: a "rettegő" szó helyett a "bosszúálló" vagy hasonló értelmű szót ajánljuk.
A Naphimnusz című fejezetet a következőképp javasoljuk kiegészíteni az elején:
Te fényességes Nap,
élet indítója!
Elárasztod a földet szépségeddel.
Sugaraid elborítják a földrészeket,
és mindent, amit teremnek.
Messze vagy, de sugaraid a földön pihennek,
mikor lenyugszol a nyugati szemhatáron ... stb.
A himnusz befejezése pedig a következő lehetne:
Te vagy szívemben.
Senki sem ért meg téged,
kivéve engem, a te fiadat,
a te testedből fogant Echnatont.
(Ez mind része Echnaton himnuszának.)
A fejezethez ezen kívül lábjegyzetet javasolnánk hozzáfűzni, körülbelül a következő szövegezésben: "Az olvasó figyelmét felhívjuk arra a körülményre, hogy isten fiának fantasztikus elképzelése nem kizárólag keresztény elképzelés. Isten fiának ilyen fantasztikus elképzelése már Echnaton előtt is többször előfordult, Babilonban, ahol Tammuszt és Bél Mardukot is ilyen elképzelés alakjában, mint isten fiait, mint megváltókat tisztelték; ilyen elképzelés szülte istenfiak voltak továbbá Attisz a kisázsiai Frígiában, Duszáresz Arábiában, Saváziosz Tráciában, Adonisz Szíriában, Mitra Iránban; a vallások története ezeken kívül is ismer még jó néhány istenfiát-megváltót. Ezeknek az istenfiaknak, megváltóknak a szociálisan elnyomott emberek fantáziája már sok évszázaddal a mi időszámításunk előtt isteni eredetet és szűztől való születést tulajdonított. Már Echnaton apjának, III. Amenhotep fáraónak is szűztől való születést tulajdonítottak. Az összes említett és nem említett istenfiak-megváltók - milyen csoda - az illető legendák szerint mind december 25-én születtek, ami azt bizonyítja, hogy valamennyien Nap-istenek voltak, akiknek tiszteletére december 25-ét ünnepelték (téli napforduló). Mindezek a vallások a régi római birodalom területén el voltak terjedve. Ezeket a legendákat aztán jó néhány évszázad elmúltával egyszerűen alkalmazták egy "új" istenfia-megváltó alakjára, aki - csakúgy, mint összes elődei - csupán az elnyomott emberek fantáziájában, isteni beavatkozás következtében "szűztől" született és Jézus néven vált közismerté. A keresztény elképzelésben tehát nincs semmi új. A keresztény messiás hit a kereszténység előtti összes messiás hiteknek összegezett kopírozása; az első keresztények, a "megváltót" csak abban az alakban tudták elképzelni, amelyet már elődeiben "ismertek."
120/30. oldal, 10. sor alulról: "Megkezdődött Kutaton építése, a falak előbb térdig növekedtek, azután már vállmagasságig értek..." Ez a mondat ellenkezik a 120/16. oldal utolsó két sorával, ahol Echnaton "... átköltözött a félig emelt falak... közé."
254. oldal, utolsó bekezdés, 255. oldal, első bekezdés: Javasoljuk a szöveg megváltoztatását, hozzávetőleg ilyen értelemben: "Nem múlt el azonban Áton vallása sem. Az elnyomottak és megalázottak hol nyíltan, hol titokban megőrizték. De ennél sokkal fontosabb volt Echnaton fellépése, ami csaknem társadalmi forradalmat jelentett: akkor történt először, hogy egy mozgalom tudatosan és következetesen szembefordult a papsággal, s habár egy újabb vallás köntösében lényegében mégis magával a vallással fordult szembe, mivel Áton kultusza inkább valamiféle korai természetfilozófiának, mintsem szoros értelemben vett vallásnak tekinthető." - A két bekezdés többi részét javasoljuk elhagyni, nem csak azért, mert Átonnak Adonájjá, vagy Adonisszá való metamorfózisának túl merész hipotézisét tartalmazzák, hanem azért is, mert az egyistenhit iránti szimpátiák fölösleges látszatát kelthetik, ezen felül pedig nem fedik az izraeli egyistenhit keletkezésének tényét.
Kérjük a T. Főigazgatóságot, szíveskedjék észrevételeinket a szerzővel megkonzultálni, mert meggyőződésünk, hogy a jelen irodalom termékeinek menteseknek kell lenniük minden idealisztikus csökevénytől, maradványtól.
Az általunk javasolt módosítások a regény eszmei színvonalát kétségkívül emelnék, s a marxista-ateista világszemlélet terjedését még jobban elősegítenék. A szerző az olvasót gondolkodásra késztetné abból a szempontból is, hogy már 3300 esztendővel ezelőtt is voltak - mint ahogy mindig is voltak - ateisták.
Örülnénk, ha javaslatainkat a szerzővel pozitív irányban konzultálnák, és ez irányú értesítésüket érdeklődéssel várva maradunk
elvtársi tisztelettel:
*
55.933/1960
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Kováts Miklós elvtárs kezéhez
Budapest.
A román Kiadói Főigazgatóság Ákos: Ismeretlen világ - az állatok c. művet ezer példányban megrendelte azzal a feltétellel, ha a számukra készülő példányoknál az alábbi részeket kihagyják:
100-101. oldal: "Jellemző példája a nemzeti gyűlölködésnek, hogy minden nemzet a szomszédját tisztelte meg azzal, hogy ezt az ellenszenves rovart róla elnevezte. Nálunk svábbogárnak hívják, az osztrákok orosznak nevezik, az oroszok porosznak, és így tovább..."
112-113. oldal: "1917-1923. között, mikor a Szovjetuniónak az első világháború után még a polgárháború borzalmait kellett elviselnie, harmincmillió ember betegedett meg ott kiütéses tífuszban s három-millió halt bele. A járvány dühöngése olyan méreteket öltött, hogy Lenin kiadta a jelszót: végezni kell a tetvekkel, vagy a tetvek végeznek a szovjethatalommal..."
Budapest, 1960. február 15.
Ferenczi Istvánné s.k.
főelőadó.
*
55.650/1960
Kultúra Külkereskedelmi Vállalat
Pálfiné elvtársnőnek
Budapest.
A román Kiadói Főigazgatóság Móra: Sétálni megy Panka c. művet 5.000 pld-ban megrendelte azzal a feltétellel, ha öt verset a kiadó kihagy. Erről legutóbb már tájékoztattuk önöket. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a román elvtársak kérésére négy verset elhagyott a műből, a Didergő király című mesét azonban kihagyni nem tudják. A román Kiadói Főigazgatóság ma érkezett táviratában a Didergő király című verssel együtt véglegesítette az 5.000 pld-os megrendelést.
[...]