A TTKV sorozat hirdetményei
[válogatás]

A vastagított évszámú hirdetményekhez névsor tartozik.

1873 1875 1875 1876 1878 1879 1880 1881 1891–1902 1895 1896 1899 1904
1905 1908 1911 1912 1917 1919 1926 1926 1933 1934 1937 1938 1940 1941 1942



Bernhard von Cotta: A jelen geologiája. 1873. [A sorozat első kötete.]

ELŐSZÓ
"A JELEN GEOLOGIÁJA"
MAGYAR KIADÁSÁHOZ.

[részlet]

A természettudományi társulat kebelében most két éve DAPSY LÁSZLÓ úr penditette meg azt az eszmét, hogy venné fel a társulat működése ágai közé külföldi jeles népszerű természettudományi műveknek magyar nyelven való kiadását. A választmány előterjesztésére az 1872. januárban tartott közgyülés az új működési ág létesítését jóváhagyta, s a kibocsátott felhivásra aprilis hónapban már annyi aláiró érkezett, hogy a vállalat biztositva volt, és megindításához hozzá lehetett fogni.

A kiadandó munkák első kötetéül a választmány BERNHARD VON COTTA "Die Geologie der Gegenwart" czímű művét szemelte ki, melynek első kiadása német nyelven 1866-ban jelent meg, s azóta öt év alatt már két új kiadást ért. Maga a fordítás alólirottra, revisiója pedig Dr. HOFMANN KÁROLY úrra a kir. Földtani intézet főgeologjára bizatott. [...]

PETROVITS GYULA.



Természettudományi értekezések Arago, Bessel, ... Virchow népszerű munkáiból. 1875.

ELŐSZÓ.

A természettudományi könyvkiadó vállalat előrajzában, melylyel a természettudományi társulat könyvkiadó bizottsága 1872. tavaszán a közönséget aláirásra fölhívta, a jelen kötet nem volt megemlítve. Ezen értekezés-gyüjtemény összeállítását, – "mely a természettudományok különböző ágai szerint megosztva, 10–15 kitünő népszerű előadás fordítását foglalandja magában" – a társulat választmánya 1873. márczius 13-án tartott ülésében rendelte el, határozatát azzal indokolván, hogy az aláirók nagy része bizonyára örömmel fogja venni e kötetet, mely a már kiadott, nagyobb terjedelmű és komolyabb tanúlmányra szánt munkákkal összehasonlítva, könnyebben érthető, változatosabb és mindamellett klaszikus becsű olvasmányt fog nyujtani azoknak is, kik az eddigi köteteket magukra nézve kevésbbé élvezhetőknek találták.

E határozat értelmében az "Értekezések" kötete úgy volt összeállitandó, hogy abban a természettudományok minden ága, s a mennyire a körülmények engedik, minden kitünőbb népszerű irója egy-egy értekezés által képviselőjére találjon. Kiinduló pontúl az Arago-Humboldt-féle korszakot vettük, melyben a természettudományok magasabb értelemben vett népszerűsitése kezdetét vette. A terjedelem 20–25 nyomtatott ívet nem haladhatván túl, mellőznünk kellett több kitűnő irót, kiktől szintén óhajtottunk volna egy-egy értekezést e gyüjteménybe fölvenni. Cottát, Helmholtzot, Huxleyt, Tyndallt, a népszerűsités e kitünő mestereit olvasóink könnyebben nélkülözhették, minthogy tőlök úgyis egy-egy kötetet adtunk e cyklusban. Az eredetileg megállapitott tartalomjegyzékből kettő maradt ki:

Faraday: History of a Candle; és
Proctor: The Sun (Other Worlds than Ours)

A halhatatlan Faraday előadása, minthogy nagy terjedelme az elénk szabott tért jelentékenyen túllépte, a jövő cyklusra maradt; a Proctoré pedig azért hagyatott el, minthogy az egész kötet, melyben ezen értekezése megjelent, a második cyklusban úgy is ki fog adatni.

Midőn e művek forditása már a sajtó alá került, esett értésünkre, hogy Humboldt "Steppen und Wüsten" czímű értekezését Mentovich Ferencz a "Marosvásárhelyi Füzetek"-ben már lefordította. Azt hiszszük, hogy olvasóink mindamellett fájdalommal vették volna, ha a gyönyörű leirást, melyben Humboldt maiglan is utoléretlenül áll, egyszerűen kihagyjuk.

Budapest, 1875. február 10-én.

SZILY KÁLMÁN,       
a természettudományi társulat e. titkára.



Richard Proctor: Más világok mint a mienk. 1875.

A k. m. természettudományi társulat kiadásai

megszerezhetők a kitett árakon egyenként minden jóhitelü könyvárusnál, vagy a társulat titkári hivatalában: Budapest, V., régi Lloydépület, a Duna felől.



Samuel W. Johnson: Hogy nő a vetés. Kézi könyv a növény chemiai alkatáról, szerkezetéről és életéről, mezőgazdasággal foglalkozók számára. 1876.

ELŐSZÓ
A MAGYAR KIADÁSHOZ.

Ma már nálunk is mindinkább fogy az olyan régi világbeli, patriarchalis emlékezetü mezőgazdák száma, kik bizonyos önelégültséggel szerették vitatgatni, hogy a gazdálkodásra a tudományos ismeretek nem csak hogy nem szükségesek, sőt határozottan ártalmasak. Ma már egy nagy rész, talán a nagyobb rész, belátja, hogy mentől öntudatosabb és "mentől teljesebb a mezőgazda elmélete, föltéve, hogy a többi képességek egyenlők, annál sikeresebben gazdálkodhatik. Mentől többet tud, annál többet tehet. Mentől behatóbban, értelmesebben és világosabban tud gondolkozni, annál takarékosabban és előnyösebben működhetik."

E meggyőződést mind szélesebb körökben elterjeszteni, a mezőgazdaság alapját képező természettudományi ismeretek elsajátítására a vágyat serkenteni, s ennek kielégítésére tőle telhetőleg alkalmat nyujtani: ez a természettudományi társulat egyik főtörekvése. Már 1869-ben pályadíjat tűzött ki "egy a műveltebb közönség igényeihez mért mezőgazdasági vegytan megírására." A pályázathirdetésnek nem levén sikere, a kitüzött czélt egyenes megbízás útján kivánta elérni. Jó nevü gazdasági tanintézeti tanárokat kért fel és bizott meg a munka megirásával. Ez sem vezetett eredményre: a megbízottak rendre visszaléptek. De azért a társulat választmánya nem csüggedett, és a sok sikertelen kísérlet után sem hagyott föl üdvös tervével. Körültekintett a világirodalomban, egy olyan munkát keresve, melynek fordítása az eredeti hiányát leginkább pótolhatná. Akkoriban jelent meg JOHNSON SÁMUEL, newhaweni tanártól Észak-Amerikában egy idevágó munka "How Crops grow" czím alatt, mely az oczeán innenső felén is csakhamar nagy mértékben magára vonta a figyelmet. Alig látott ugyanis a munka New-Yorkban napvilágot, Londonban azonnal egy második, angol nyelvű kiadás jelent meg. Németországban egy világhírű tudós, a mezőgazdasági vegytan tudományos megalapítója, a nagy LIEBIG saját fiával fordíttatta le németre, hogy a németországi tudományosan képzett gazdák is megismerkedjenek e művel, mely – mint LIEBIG az előszóban mondja – a növény fejlődésének és növekedésének élettani folyamatait és alaktani viszonyait kitünő világossággal, tömörséggel és az ez irányban történt búvárlatok teljes ismeretével irja le. * A természettudományi társulat mindig a legjavát keresve, a mezőgazdasági vegytan és élettan köréből e munkát és annak időközben megjelent II. kötetét ("How crops feed") választotta fordításra.

* E sorok irásakor veszszük a hírt, hogy az olasz fordítás most van sajtó alatt Milanóban, "Come crescano le messi" czím alatt; fordítója Giglioli, a kir. muzeum vegytani segéde.

Az I. kötet lefordításával a társulat könyvkiadó bizottsága engem volt szíves megbízni; a fordítás revisiójára és az eredetivel való összehasonlítására BALÁS ÁRPÁD és CSANÁDY GUSZTÁV keszthelyi gazdasági intézeti tanárokat kérte fel. – De még tovább is terjedt gondoskodása. 1868 óta, midőn JOHNSON munkáját irta, a növényi vegytan is és különösen a növényi élettan jelentékeny haladásokat mutathat fel. Uj tények állapíttattak meg, uj vonatkozások derültek ki, melyek egyes nézetek vagy föltevések módosítását vagy elejtését vonták maguk után. A társulat ezeket sem akarta figyelmen kivül hagyni. Két kiváló szaktudósunkat kérte fel a fordítás kefelevonatának gondos átolvasására és a mondott irányban megjegyzések tételére. WARTHA VINCZE műegyetemi tanár úr e szempontból a vegytani részt – az I. szakaszt, a 202-ik lapig – vizsgálta át, JURÁNYI LAJOS egyetemi tanár úr pedig a munka többi részeit, melyek a növény szerves alkatát, szerkezetét, fejlődését, tárgyalják. Becses megjegyzéseik "Függelék a magyar kiadáshoz" czímű fejezetbe foglaltattak össze.

A fordítás stylusáért és a műnyelvért első sorban maga a fordító levén felelős, kötelességem az utóbbira nézve, minthogy ez nálunk még ma sincs végleg megállapítva, elmondani a vezérelvet, melyet fordításom közben követtem.

Tizenöt éve már, hogy a m. tud. akadémia a műkifejezések dolgában egy egészen helyes és könnyen követhető vezérelvet állapított meg, melyet ekként formulázott:

"Kivánatos, hogy a műszók magyaríttassanak, a műnevek általános megmagyarítása nem kivánatos."

És mégis hány tudományos munkában és hány érdemes tankönyvben kell még ma is aféle: hamany, kesreny, neheny, cselföléleg, hamdárdag, sejtenye, sajtonya, kemnye stb. borzasztó alkotásu és hangzásu szókkal találkoznunk. Még ma is vannak érdemes tudósaink és tanáraink, kik az ilyen prokrustesi módra agyonkínzott, szerencsétlen hangrakásokat magyar szóknak tartják. Bizony-bizony ideje lenne már a tudományos irodalmunk pajkos korára emlékeztető "egyedem-begyedem"-féle tréfákkal valahára felhagyni.

Vannak ismét mások, kik a chemiai elemek állítólagos magyar neveit csakugyan már restelik használni, három vagy négynek azonban mégis kegyelmet adnak. Az éleny, köneny, légeny és széneny nevekkel még legjelesebb chemikusaink műveiben is találkozunk. De miért maradjanak meg épen ezek, ha a nehenyeknek, hamanyoknak pusztulniok kell? Talán jobb alkotásuak vagy jobb hangzásuak? Bizonyára nem! Az talán még sem komoly inditó ok, hogy ezeknek az elemeknek a németben is van külön nevök, tehát a magyar [nyelvben] is legyen! De nincs sem az angol, sem a franczia, sem az olaszban. A ki az allégecssavat elfogadja, annak a cselföléleget sem szabad visszautasítani. Elvem a műszók megválasztásában az volt, a melyet Tyndall fordításának előszavában SZILY KÁLMÁN formulázott: "individuumokat vagy individuumok gyanánt tekinthető tárgyakat, ha nincs közhasználatú nevük, hagyjuk meg internationalis nevükön; az oly műszókra azonban, melyek tulajdonságokat fejeznek ki, keressünk magyar elnevezéseket. Uj szót talán csak egyetlen-egyet talál az olvasó e munkában, s annak is megvan az az érdeme, hogy voltaképen nem is egészen új. Értem a fehérjét. Eddig az albumint a puristák fehérnyének nevezték, s e nevet meglehetősen közkeletüvé is tették. Mégis, ha meggondoljuk, hogy nye szóképző nem létezik a magyarban, és ha ezen oknál fogva borzalommal kell elfordulnunk a kemnye, tápnya, sajtonya-féle szörnyetegektől, ugy bizony a fehérnye korosabb volta iránt sem viseltethetünk tisztelettel. Az albumin, mint tudva van, a tojás fehérjétől kapta nevét; nem jobb-e tehát, ha az eféle testeket egyszerűen fehérjének nevezzük, úgy, mint a magyar ember nagyjáról, aprajáról, öregéről beszél. A fehérje-félének pedig megvan az analogonja a javabeliben.

Végül még csak egy szóm van az olvasóhoz. A ki csak ugy lapozgatva szokott olvasni, az ne kapjon e könyvbe, alapos előkészület nélkül meg nem fogja érteni. Ellenben meg vagyok győződve, hogy a ki komoly akarattal fog e mű tanulmányozásához, s a ki szigorúan megtartja a könyvben követett gyönyörü egymásutánt, az valami különösebb előkészület nélkül is igen sok tanulságot fog belőle meríthetni.

Kelt N.-Lónya, 1876 deczember 1.

Duka Marczell.



Samuel W. Johnson: Miből lesz a termés. Kézi könyv a légkörről és a talajról. 1878.

ELŐSZÓ
A MAGYAR KIADÁSHOZ.

E kötettel a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat II. cyklusa be van fejezve.

Midőn a természettudományi társulat könyvkiadó bizottsága 1875 tavaszán a II. cyklus előrajzát kibocsátotta, egy-egy évre 50–50 nyomtatott ívet 2–2 kötetben, tehát a három évre összesen 150 nyomtatott ívet 6 kötetben biztosított a vállalat aláíróinak.

E helyett adott (kevés híján) 190 nyomtatott ívet 8 kötetben, u. m.:

PROCTOR: Más világok mint a miénk
LUBBOCK: Történelem-előtti idők
GREGUSS GY. Összegyűjtött értekezései
SMITH A tápszerek
Népszerű Természettudományi előadások
JOHNSON Hogy nő a vetés
JOHNSON Miből lesz a termés 		1 kötet
2   "
1   "
1   "
1   "
1   "
1   "
  8 kötet

Az utolsó kötetnek még ez év elején kellett volna megjelennie. Megkéstét az okozta, hogy a fordító, ki e munkát magára vállalta, gyengélkedő egészsége miatt kénytelen volt a fordítástól időközben visszalépni.

Nehogy a munka megjelenése még nagyobb késedelmet szenvedjen, a fordítás megosztatott BALÁS ÁRPÁD és MENDLIK ALAJOS tanár urak között. Az első felét (1–178-ik lapig) MENDLIK úr, a többit BALÁS úr fordította. A műnyelvi összeegyeztetést az alólirott teljesítette.

A munka rendeltetéséről felvilágosítást ad a szerző előszava (a tulsó lapon), mely után a tárgymutató következik. A tartalom-jegyzék a munka végéhez van csatolva.

Budapest, 1878. november 15-én.

Szily Kálmán,        
a Természettudományi Társulat I. titkára.



Elisée Reclus: A Föld és életjelenségei. 1879.

ELŐSZÓ
A MAGYAR KIADÁSHOZ.

RITTER KÁROLY-nak, az újkori földrajzi tudomány alapvetőjének felfogása szerint a Föld nem csupán a természeti erők véletlen játékának eredménye, nem holt tömeg, hanem élő, fejlődő és tökéletesedő szervezet, a népeknek, az emberi nemnek bölcsője, lakó- és nevelő háza; a földrészek és országok megannyi különböző egyediségek, melyek határozott befolyást gyakorolnak a népek sorsára, társadalmi és állami állapotaik, anyagi és szellemi műveltségök alakulására. Az ember létele teljesen a Földhöz van kötve, életét ezer meg ezer szívós, felbonthatatlan gyökérszál fűzi hozzá, s minden ember, minden nemzet szülőföldjének, hazájának viseli képét s tükrözi vissza jelvonásait.

A mit RITTER inkább vallásos ihletettségénél, a világteremtő bölcseségéről való erős meggyőződésénél fogva sejtett és gyanított, azt utóbb világosabban és tudományosan fejtették ki és alapították meg. Ma már senkisem kételkedik a természet és történelem belső kapcsolatáról s mindenki tudja, hogy a földrajzi tényezők kellő ismerete nélkül a népek történeteit meg nem érthetjük. Azért a földrajzi tudomány különböző ágai közül az a legjelentékenyebb, mely a Föld természeti viszonyait tárgyalja, s ezért annak ismerete minden mívelt emberre nézve nélkülözhetetlen.

A physikai földrajz köréből nálunk eddigelé jobbára csak többé kevesbbé sikerült iskolai könyvek jelentek meg, melyek a mívelt olvasóközönség klvánalmait ki nem elégíthetik. A külföldi irodalmak e tudományszakból számos, részint igen alapos és nagyszabású munkákat mutathatnak fel. Példáúl idézhetjük KLÖDEN nagy geographiai munkájának első kötetét és HUMBOLDT "Kosmos"-át. Ez utóbbi munka az összes tudományokat felkaroló nagy lángésznek, óriási munkásságban eltöltött hosszú életnek a gyümölcse, de ma már elavúlt mű, a tudományoknak azt az állapotját tükrözteti vissza, melyre az ötvenes években emelkedtek volt, s melyet az utóbbi negyed század alatt az összes természettudományok körében tett kutatások eredményei már túlszárnyaltak. KLÖDEN munkája szorgalmas német szoba-tudósnak a műve, melyben minden tény és adat nagy szorgalommal össze van hordva s mely igen becses adattár, de olvasása oly fárasztó és úntató, mint akár szótáré; a szaktudós mint repertoriumnak jó hasznát veszi, de a nagy közönség el nem olvassa.

Az angol irodalom sokféle termékei között találhatunk oly munkákat, melyek a physikai földrajzot népszerűn tárgyalják s a mívelt közönség kívánalmait kielégíthetik. De tudtunkra sem a német, sem az angol és olasz irodalomban nincsen e szakból oly munka, mely úgy alaki mint tartalmi tekintetben ELISÉE RECLUS "A Föld" czímű munkájával versenyezhetne. Ezt szemelte ki tehát a Természettudományi Társulat Könyvkiadó bizottsága, hogy irodalmunkban meghonosítsa.* Az eredeti franczia 1867-ben jelent meg első kiadásban, s már 1870-ben második kiadása következék; a magyar fordítás a negyedik kiadás szerint készült, mely 1877-ben jelenék meg. Tehát a munka tíz év alatt négy kiadást ért, s már ez a körülmény is tanúsítja, hogy nagy tetszésben részesült s hogy valóban jeles mű.

* A bizottság a fordításra titkos pályázatot indított és a beérkezett próba-munkák beható megbírálása után a két legjobbnak szerzőjét: KIRÁLY PÁL gymn. tanárt és RÉVÉSZ SAMU mérnököt bízta meg. A fordítás átvizsgálására HUNFALVY JÁNOS kéretett föl. A fordítók az I. köteten úgy osztoztak meg, hogy "A víz körútját RÉVÉSZ SAMU, a többit pedig KIRÁLY PÁL vállalta magára.

ELISÉE RECLUS kitünő tudós s egyszersmind kitünö író. A francziák általában jól értik az irás és szerkesztés mesterségét, de gyakran, nem ok nélkül, egyoldalúsággal és felületességgel vádolják őket; különösen azt vetik szemökre, hogy a külföldi irodalmakban, névszerint a német elmemüvekben járatlanok. ELISÉE RECLUS nemcsak a franczia és a többi latin eredetű nyelveken írt könyveket forgatta, hanem jól ismeri az angol és német szakmunkákat is. Sokat búvárkodott a könyvtárakban, de épen oly sokat búvárkodott a természetben is. Folyvást gyarapította ismereteit a könyvekből, de azután újra meg újra visszatért a természet ölébe, a természetet úgy szólván a tettén törekedett meglesni, hogy a Föld életének különböző nyilatkozásait, hogy a természeti tünemények lefolyását és öszszefüggését közelről megfigyelhesse és tanúlmányozhassa, s egyszersmind a törvényeket is kifürkészhesse, melyeknek azok hódolnak. Tehát a földi élet jelenségeit nem csupán leírásokból ismeri, hanem mint szemtanú is megfigyelte; azért nemcsak helyesen tudja azoknak mivoltát és folyamatát leírni, de oly elevenséggel, oly közvetetlenséggel ecseteli, mint személyes tapasztalatait és éleményeit. Munkájának minden szakasza tanúskodik azon közvetetlenségről, mely az olvasót elbájolja. Igazán mondhatjuk, hogy ELISÉE RECLUS munkája a nemes lelkesedés, a személyes ihletettség terméke. Nem oly mesterkélt, oly tárgyiasan elvont munka, mint HUMBOLDT "Kosmos"-a, mely a természetet a maga nagyszerű nyugalmában, rendíthetetlen törvényességében akarja visszatükröztetni, hanem oly munka, mely a természetet mintegy emberi érzékekkel, emberi indulatokkal és szenvedélyekkel ruházza fel.

A tartalom gazdagságának és változatosságának megfelel az alak ragyogó szépsége és bája. RECLUS alapos tudós, de egyúttal dús phantasiával is meg van áldva s a nyelvvel oly mesterileg bánik, hogy még a franczia írók között is kevés van hozzáfogható. Munkájának némely részletei oly műremekek, minőket csak a jeles költők képesek alkotni.

*

Ha valamely más művelt nyelven ír az ember, soha eszébe nem jut szóba hozni azt, hogy mily úton járt munkájának nyelvi részében. Sajnos, nekünk kell; két okból kell, először mert nyelvtanunk szabályai még nincsenek valamennyien megállapítva, és másodszor mert ez esetben, a physikai földrajznak új törésföldjén jártunk.

Általánosat csak annyit mondunk, hogy a mennyire tőlünk kitelt, szem előtt tartottuk nyelvészetünk legújabb vívmányait, s ha itt-ott mégis letértünk az igaz útról, ha egy-egy meggyökeredzett régi, szabályellenesen alkotott szó – nem műszó – mégis talán becsúszott, mentse azt a megszokás és a kényszerűség hatalma.

A műnyelvre vonatkozókat így foglalnók össze:

Az olyan szókat, melyeket az illető nyelvből minden irodalmi nyelv átvesz, mi is változatlanúl átvettük:

lande-ok; pampa; föhn; seiche; bugor; stb.

Nem újítottunk minden áron, hanem ha a szó világosabb és határozottabb volt, mint a mit csinálhattunk volna, meghagytuk:

terrasz; lagúna; lavína; moréna; vulkán; kráter; stb.

A mely szók az irodalomban már azelőtt is benn voltak, azokat – ha jók voltak – mi is használtuk:

forgó (tourbillon); jégár (glacier); sellő (rapide); szurdok (combe); töbör (entonnoir).

Ha valamely fogalomnak kifejezésére nem volt irodalmi szavunk, nyelvkincsünk nagy bányájában a népnyelvben keresgéltünk. Hisz a többi irodalom is így segít magán. Így fogadtuk be azután ezeket:

aszó, vízhagyta holt völgy (vallée morte); bütü (hegyb. jégb.) felnyulakodó rész a hegyen v. jéghegyen (aiguille de rocher); csurgó (fontaine); debrő (couloir) vízmosta mély völgy; érnye, forrás; fertő, mocsár; gubarcz, földduzzadék; agyag-gubarcz mud-lump; göbü (mouille), a folyó vizekben levő mély hely; gyűrűvölgy (cirque), körvölgy; hegyfark (promontoire) előhegy, előhegység; homokbuczka (dune); horhó, horhos (ravin); hozoványföld, hordalék; keringő, vízörvénylés; mocsolya, pocséta (boue); nyelő, ravaszlyuk (entonnoir); padhát (platte-forme); ponk, dombnál kisebb emelkedés; rianás (crevasse); sikátor (defilé); sió,, zuhogó, hegyi patak; súgó (recif), a vízből kiálló zátonyos hely; szilag, parczella; vápa, völgyfenék; zakota, oly völgy, melynek csak egy kijárása van; zákányosság (troubles de l'eau).

Ha a fogalomnak népnyelvünkben nem volt kifejezője, s ha jó szerével módját ejthettük, csináltunk neki, így született az:

áradvány (alluvion); jegeshó (névé, firn); leolvadás (ablatio); rekeszzátony (barre); sekélység (râcle); szirtzátony (ecueil); tölcsértorkolat, ármedencze, (aestuarium); uszadék (épave).

Az olvasó e kis gyüjteményből is láthatja, hogy épen nincs ok nyelvünkre rápirítani hogy szegény volna. Ha mégis szemünkre vetné, hogy hát miért nem oly szép ez a munka mint az eredeti, akkor ne nyelvünknek rójja fel, ne annak hogy az – mint mondani szokták – nem elég gördülő, nem könnyen folyó, hanem tulajdonítsa annak, hogy a mi erőnkből nem telt ki jobban. Két nyelv szépségei soha nem födik tökéletesen egymást; az eredetinek szépségeit, melyeket lefordítani nem lehet, a fordítónak saját nyelve szépségeivel kellene pótolnia, nekünk tehát a magyarnak zamatosságába és tősgyökerességébe kellett volna öltöztetnünk a mi munkánkat. S ha e műnek ilyetén fogyatkozása van, az nem nyelvünkön, hanem csak a fordítókon múlt.

Budapest, 1879. julius 1.

A FORDITÓK.



Friedrich Erismann: Népszerű egészségtan. 1880.

ELŐSZÓ
A MAGYAR KIADÁSHOZ.

Erismann egészségtana egy évnél alig hosszabb idő alatt második kiadást ért, az egész német irodalomban nagy tetszésben és a tudományos körök elismerésében részesült; a bajor, bádeni és osztrák miniszteriumok hivatalosan ajánlották tankönyvül s iskolai és tanitói könyvtárakba megszerzésre. E nagy siker maga is mutatja, mily nagy szükség volt egy könnyen érthető, minden mívelt ember által használható utmutatásra az egészségtan kérdéseiben, és hogy mily szerencsés volt e munka szerzője feladatának teljesitésében. A Kir. M. Természettudományi Társulat választmánya csak kijelentett czélját munkálja akkor, mikor e művet a magyar közönség olvasó asztalára juttatja; a természettudományok közül egyiknek népszerűsítése sem oly sürgetős, mint az egészségtané. Igaz, hogy az ember egészsége és az őt környező természet közt levő viszony ismerete, – az élettan és társadalomtudomány, a kórtan és meteorológia s más ilyesek egybefüggésének felderítése koránt sem sem tökéletes és világos még; tehát nagyon csalódnék az, ki könyvet azon reménynyel venné kezébe, hogy abban az élet minden elöfordulható viszonyaira talál dogmatikus, önnyen megérthető és követhető utasitásokat. De a figyelmes és gondolkozó olvasó megtudhatja belőle mindazt mit az egészségtan, e még fiatal és bonyolodott tárgyú tudomány, ma már tanúlságúl adhat, megismerheti belőle mindazon veszedelmeket, melyek megelőzése agy elhárítása akár családjában, akár müködése körében minden öntudatosan élő embernek feladata; tisztán fog előtte állani a nagy tudós, Claude Bernard azon mondásának igazsága, hogy "az ember ugyanazon törvények szerint hal meg, melyek szerint él," hogy tehát mikor a "halál pusztít", akkor tulajdonképen az emberek életviszonyai pusztítanak.

Az egészségtan aránylag sokra haladt már eddig is s nem képzelhetünk olyan gondolkozó embert, kit vagy egyéni boldogsága szempontjából, vagy magasabb emberségi eszmék érdekében e tudomány nem vonzana. És ha mindazok, kik a Természettudományi Társulat kiadványait olvassák és kikre az ezekből átvett közhasznú ismeretek lassanként elterjesztésének nemes feladata nehezedik, belátják az egészségtan nagy fontosságát, köz- és magánegészségügy javitásának jelentőséget társadalmi és nemzetiségi tekintetben, akkor e könyv kiadásának valóban oly országos haszna lehet, minőt a leghelyesebb és szigorúbb hatósági vagy törvényhozási intézkedésektől sem várhatunk. Ha mindig többen és többen tanúlják meg belőle, hogy az emberi egészséget fenyegető legnagyobb veszedelmek és csapások elhárithatók bizonyos viszonyok változtatása által, talán sikerülni fog az egészségügy terén értékesíteni azon hazafiúi lelkesedés és buzgólkodás egy részét, melyet újabb időben a közviszonyok javitásának más, és kevésbbé sikeres módjaira fordítanak.

E könyv minden embert érdekelhet ugyan, s nemesen népszerű előadásánál fogva mindenki meg is értheti, de főképen a vidéken volna kivánatos elterjedése, hol az egészségügynek javítása még nehezebb, mert több előitéletbe és téves nézetbe ütközik. Ezért tanitók, lelkészek, községi és megyei tisztviselők és más mívelt emberek olvasmányáúl nem ajánlható eléggé. Reméljük, hogy az olvasásnak újabb időben annyira megerősödött vágya erre is ki fog terjedni s így e könyvnek módjában lesz megtenni azon üdvös hatást, melyet a benne foglaltak minden olvasójára gyakorolnak.

H.-M.-Vásárhely 1880. október 30.

A forditó.     
[Dr. Imre József]



Paul Topinard: Az anthropológia kézi könyve. 1881.

Aláiróinkhoz.

E kötettel a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat III-ik cziklusa be van fejezve.

Ezen cziklus előrajzának kibocsátásakor a Természettudományi Társulat egy egy évre 50, tehát a három év alatt összesen 150 nyomtatott ívet igért az aláiróknak, oly kiállításban, mint a milyen a két első cziklusé volt. Kiadta pedig e következő műveket:

RECLUS, A Föld I. kötet: A kontinensek, – A Föld II. kötet: Az óczeán, a légkör, az élet,
ERISMANN, Népszerű egészségtan,
TOPINARD, Anthropológia,

a melyek együttvéve – RECLUS munkájának két kötetét a vállalat kiadványainak rendes nagyságára redukálva – kevés hiján 190 nyomtatott ívet tesznek, a melyeket 522 ábra és 54 színes műmelléklet diszítenek.

Társulatunk megelégedéssel tekinthet vissza ezen könyvkiadó cziklusára: kiadványai úgy belső tartalmuk, mint kiállításuk gazdagsága által egyaránt elismerést nyertek; örömmel tekinthet reá, mert elmondhatja, hogy ezen kiadványai, közművelődésünk e jeles munkásai, közel kétezer példányban terjedtek szét hazánk müvelt olvasó köreiben.

Budapest, 1881 július hó.

Fodor József
e. titkár.        



Heller Ágost: A physika története. I. kötet. 1891.

ELŐSZÓ.

Gondolkodásunknak a tudományok első korszakaiban megállapított eszközei sorában van egy, mely, mióta a jelen század első évtizedeiben ujra felkarolták, hatalmas eszköznek bizonyult ismereteink rendezésére és bővítésére. A gondolkodás ez eszköze az "evolutio" termékeny eszméje. Megfelelője a mennyiségek birodalmában az infinitesimalszámítás, a mely immár két évszázad óta ad lendületet a mathematikai módszerekkel megközelíthető tudományoknak.

A fejlődés menetét az érzékek világában számtalan esetben az események beláthatatlan sorozatán figyelhetjük meg, de észlelhetjük a saját gondolkodásunk világában is, midőn valamely tárgyról szerzett ismeretünk történetét szemügyre veszszük. A természeti tüneményekről való ismeretünk, a physika története csak a legujabb időben lépett azon problemák körébe, melyek behatóbb tanulmány tárgyát alkotják. A physikai főfogalmak és főbb elméletek fejlődéséről való nézetek csak lassan tisztulnak és a feladat megoldásától ma még nagyon távol állunk. A mi pedig magának a feladatnak fogalmazását illeti, azt röviden következő szavakban fejezhetjük ki: Adassék elő azon nézetek, fogalmak és elméletek fejlődésmenete, a melyekből a természettüneményekrol való ismeretünk keletkezett. Kijelölendő, hogy miként merülnek fel az egyes eszmék, melyek a felállított elméleteknek mintegy magvát teszik. Ilyen eszméknek gyakran évezredekről szóló történetök van, p. o. az atomelméletnek, másoknak ellenben csak nehány évszázadra vagy csak nehány évtizedre menő a történetök; mint p. o. a gyorsító erő fogalma, a physikai energia eszméje stb.

A physika történetének ilyen általános szempontból felfogott tárgyalása nehéz feladatnak tekinthető; sokkal nehezebb ezen felfogásnak megfelelni, mint akkor, midőn megelégedtek a felfedezések száraz felsorolásával és midőn régibb nézetekről és elméletekről csak mellékesen, még pedig főleg azon szempontból volt szó, hogy kimutattassék, milyen képtelenek és fogyatékosak azok az elméletek a jelenleg uralkodókhoz képest. A mi napjainkban mindinkább általános meggyőződéssé válik, hogy a physika történetének más a feladata, olyan t. i., mely az általános történetirás elveinek megfelel és akként formulázható, hogy a physika története a physikai eszmék fejlődésének kritikai méltatása.

A mint a Mészalpok üregeiben egész folyók egy csapással eltűnnek s utjokat hosszú földalatti pályákon folytatva, eltünésök helyétől távol egyszerre ismét előbukkannak: ép így tünnek el bizonyos időkben a természettüneményekre vonatkozó felfogások, melyek évszázadokon keresztül a tudományos meggyőződések sarkpontjait alkották, hogy egy későbbi korszakban ismét, még pedig talán egyszerre több helyen is újra felbukkanjanak.

Ha valamely korszak eszmevilágát ismerjük, mely korszakban bizonyos physikai elmélet keletkezett, ennek történeti jogosultságát is be fogjuk látni és azt a meggyőződést szerezzük, hogy minden physikai elmélet, akárhogy ellenkezzék is mai felfogásunkkal, mégis szükséges, át nem ugorható lánczszemnek tekintendő abban a fejlődési folyamatban, melynek eredménye a jelenkor physikai világnézete.

Ebből a szempontból tekintve, a physika története általánosabb jelentőségűnek tünik fel, mely a szaktudomány határain messzire túlterjed, minthogy nem egyéb, mint amaz általánosabb értelemben vett philosophia történetének kiegészítő része, mely történet az emberi szellem összes eszméinek fejlődését magába foglalja. Ekként fontos hodegetikai [bevezető] elemet rejt magában, mert az eredményes és czéltudatos tudományos kutatás számára mindenesetre igen hasznos, sőt mondhatnók mulhatatlan szükséges kellék, hogy a physika alapvető eszméinek fejlődésmenetét ismerjük, hiszen ezen tudomány történetének minden lapján olvashatjuk, hogy mily nagy tévedésekbe estek még a legnagyobb gondolkodók is, midőn ezt a természetes fejlődésmenetet nem ismerték, vagy félreismerték. Erős meggyőződésem, hogy a felsőbb tanintézeteken, a tudományegyetemeken, melyek feladata a tudományos gondolkodásra és kutatásra nevelni, a mennyiben a főiskola czimére számot tartanak és nem a puszta szakiskolák színtájára sülyednek, hogy ezeken a valódi értelemben vett főiskolákon a physikai tudományok történetének rendszeres előadásáról már a közel jövőben gondoskodni fognak, még pedig a jeleztem magasabb szempontból, mely a physika, chemia, physiologia és egyéb kapcsolatos tudományszakok számára általános encyclopaedikus tanulmányúl szolgáljon, a mint ez a philosophiai tanulmányokra nézve már is régóta történik.

E munka, melynek első kötete most hagyja el a sajtót, a Magyar Tudományos Akadémia III-dik osztályának megtisztelő megbizatásából jött létre, mely azt külön kiadványai sorában kiadni határozta. Tekintve azonban, hogy a munka tartalmánál fogva nagyobb kört is érdekel, az akadémia III-dik osztálya társulatunk tisztelt elnökének indítványára, a műnek kiadását a Királyi magyar Természettudományi Társulatnak oly módon engedte át, hogy a mű a Társulat könyvkiadó vállalata sorában megjelenjék, miádtal másfél ezer tagból álló, nagyobb olvasókör számára hozzáférhetővé válik, a mű kiadásának költségeit illetöleg pedig a magyar tudományos akadémia a szerző iránt megbizatását fentartva, az irói tiszteletdíj költségét viseli, a kinyomatás költsége ellenben a Társulatra száll. Ezen kölcsönös megállapodás létrejöttekor a mű mint az akadémia kiadványa már sajtó alatt volt; ez magyarázza, hogy a betük, az alak és az orthographia tekintetében miért tér el a könyvkiadó vállalat többi köteteitől.

Évek óta foglalkozom a physika történetének a legujabb korig nagyon is elhanyagolt feladatával. A physika Newton korszakáig terjedő régibb történetével foglalkozó munkámat a Kir. magy. Természettudományi Társulat 1881-ben a Bugát-féle pályadíjjal tüntette ki. A jelen századig terjedő nagyobb művet írtam néhány évvel ezelőtt német nyelven, * melyben az előbb hangoztatott nézeteimnek kifejezést adni először kisérlettem meg. Ugyanezeket az elveket a jelen műben fejlettebb alakban iparkodom érvényre juttatni. A problema nehéz és minden e téren megjelenő munkának homlokára kellene írni, hogy csupán "kisérlet" gyanánt tekintendő. Felkérem ennélfogva valamennyi szíves olvasómat, midőn hosszú fáradságos munkámnak e termékét kezemből bocsátom, hogy az idéztem nehézségeket szem előtt tartsa, mert itt is, ha valahol, módosított alakban áll a Hippokrates-féle mondás: "Ars longa, vita brevis". [Hosszú a művészet, rövid az élet.]

Budapest, 1891 május havában.

Heller Ágost.

* Geschichte der Physik Von Aristoteles bis auf die neueste Zeit. – Két kötet, Stuttgart, Ferd. Enke 1882–1884.



Heller Ágost: A physika története a XIX. században. II. kötet. 1902.

ELŐSZÓ.

Mikor a Királyi Magyar Természettudományi Társulat VII. (1890–1892. évi) cziklusát megindította, 150–180 ívnyi illusztrált könyvilletményt igért aláíróinak. Ámde a cziklusban megjelent munkák: SCHMIDT SÁNDOR, A drágakövek, két kötetben; GOTHARD JENŐ, A fotografia gyakorlata és alkalmazása; ELISÉE RECLUS, A hegyek története; HELLER ÁGOST, A physika története a XIX. században. I. kötete; Emlékkönyv a Királyi Magyar Természettudományi Társulat félszázados jubileumára; BREHM E. ALFRÉD, Az északi sarktól az egyenlítőig és WARTHA VINCZE, Az agyagipar technologiája, összesen nyolcz kötetben, már magukban véve is meg adták a megigért ívszámot. Ennek következtében a választmány elhatározta, hogy HELLER AGOST, A physika története a XIX. században czímű művének II-ik kötetét ajándékul adja az előfizetőknek.

Az ajándékkötet szerzője nagyon is érezte az "Ars longa, vita brevis" bölcs mondás igazságát, melyet az I. kötet bevezetésének végére illesztett: valóban, az ő élete rövid volt a letünt század fizikája történetének megírására, s bár az I. kötet megjelenése óta tíz év mult el, műve mégis csonkán maradt!

Eredeti terve az volt, hogy a fizika történetét 1890-ig fogja megirni. Meg is irta l860-ig. Tehát már csak az utolsó "könyv" megirása volt hátra, midőn a halál 1902. szept. 4-én elragadta körünkből. Iratai között ott volt annak is a bevezetése és beosztása, a mit e mű végén közlünk.

Őszintén sajnálhatjuk, hogy e harmincz évnek bizonyára igen érdekes története hiányzik e műből. Mindamellett így is becses egész ez, mely a tudománytörténetben hézagot pótol; azért Választmányunk f. é. okt. 15-én tartott ülésén el is határozta, hogy közre bocsátja abban a terjedelemben, a melyben a boldogult szerző hagyta.

Budapesten, 1902. november havában.

Paszlavszky József,
 első titkár.     



Antonio Ròiti: A fizika elemei. 1895.

BESZÁMOLÓ
A TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT
NYOLCZADIK, 1893–95. ÉVI CZIKLUSÁRÓL.

Társulatunk könyvkiadó vállalata e kötettel befejezi a nyolczadik három éves cziklust, életének huszonnegyedik esztendejét, a mely századnegyed alatt immár 56 kötet munkával gazdagította természettudományi irodalmunkat.

Maga az épen lefolyt nyolczadik cziklus a következő könyvilletményeket szolgáltatta ki aláiróinak:

HERMAN OTTÓ: Az északi madárhegyek tájáról, 75 képpel, 3 színes táblával és 1 térképpel, 36.5 íven;
SZABÓ JÓZSEF, Előadások a geológia köréből, 197 képpel, 4 műlappal és 2 térképpel, 24.5 íven.
DE CANDOLLE: Termesztett növényeink eredete, fordította PAVLICSEK SÁNDOR, revideálta MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR, 61 képpel, 33.25 íven;
RECLUS E.: A patak élete, fordította HENTALLER ELMA, revideálta SCHAFARZIK FERENCZ, 16 képpel, 11.5 íven;
GRABER V.: Az állatok mechanikai műszerei, fordította THANHOFFER LAJOS, revideálta ENTZ GÉZA és PASZLAVSZKY JÓZSEF, 315 rajzzal, 26.5 íven.
RÒITI A.: A fizika elemei, I., 11. kötet, fordította CZÓGLER ALAJOS, revideálta és a fordítást kiegészítette BARTONIEK GÉZA, 881 rajzzal, 3 színes műlappal és 1 térképpel, 94 íven.

A lefolyt cziklus hét kötet könyvilletménye tehát 225 rendes 8o íven jelent meg 1545 rajzzal, 7 színes táblával és 4 térképpel, csinos angol vászonkötésben. E szerint a díszes kiállítású és oly bőven illusztrált könyvilletményeknek egy-egy íve az aláiróknak mindössze 6 krajczárjába kerül. Az illusztrált természettudományi munkák a külföldön 11–15 krajczárba kerülnek nyomtatott ivenként. Valóban Társulatunk az évi díjakat a munkáknak minden tekintetben gondos és a kor színvonalán álló kiállítására fordította.

A cziklus befejezéseig e könyvilletményeket 1760 példányban rendelték meg. Kulturális szempontból érdekes tudnunk, kikből áll Társulatunknak ez a könyvpártoló, majdnem állandó derék testülete; s azért a cziklus előrajza értelmében összeállítottuk az aláírók statisztikáját s egyszersmind közöljük a nyolczadik cziklus pártoló tagjainak betűrendes névsorát.

A nyolczadik cziklus pártoló tagjai polgári állásuk szerint a következőkép oszlanak meg:

Hölgyek
Tanárok, szaktudósok
Egyesületek, intézetek
Orvosok, gyógyszerészek
Birtokosok, gazdák, erdészek
Jogászok, ügyvédek, birák
Mérnökök, szakhivatalnokok
Kereskedők, iparosok, gyárosok
Lelkészek
Tanítók
Főrangúak
Magánzók, katonák, irók 		  30
302
295
293
260
242
148
  60
  46
  37
  31
  16 		az egésznek
       "
       "
       "
       "
       "
       "
       "
       "
       "
       "
       " 		2 %-a
17   "
17   "
17   "
15   "
14   "
8   "
3   "
2   "
2   "
2   "
1   "

Budapest, 1895 deczember 15.

A K. M. Természettudományi Társulat
titkársága.      

[A pártoló tagok névsora]



Thanhoffer Lajos: Előadások az anatómia köréből. 1896.

A TERMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT
KILENCZEDIK (1896, 1897. ÉS 1898. ÉVI) CZIKLUSÁNAK
ELŐRAJZA.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatának már huszonnégy éves multja van. Ez idő alatt ötvenhat kötetből álló oly becses kis könyvtárt juttatott a művelt magyar olvasó közönség birtokába, melyben a legjelesebb természettudományi irók munkáival igyekezett hazánkban a természettudományi ismereteket terjeszteni és megkedveltetni.

A magyar olvasó közönség teljesen fölfogta a természettudományoknak a mai korban való jelentőségét, megértette Társulatunk törekvését és könyvkiadó vállalatát növekvő pártolásban részesítette.

E fokozatos pártolás reményében indítja meg Társulatunk a vállalat kilenczedik cziklusát és kéri a természettudományi ismeretek iránt érdeklődőket, hogy részesítsék ezt a kilenczedik három éves cziklust is oly örvendetes pártfogásban, mint a megelőzőket s a maga részéről igyekezni fog az érdeklődést hézagpótló és a tudomány szinvonalán álló könyvilletmények kiadásával megérdemelni.

Az eddig kiszemelt munkák a következők:

ISTVÁNFFI GYULA: A jóféle és mérges gombák könyve, színes képekben.

KELLER C. A.: A tenger életvilága, képekkel és chromolithografiai színes műmellékletekkel (nagyobbszabású díszes munka).

KLUG NÁNDOR: Az érzékszervek élettana, sorozatos előadások, számos rajzzal.

PARKER: A biologia elemei, rajzokkal.

SCHMIDT: A fotografozás kézikönyve, sok rajzzal.

THANHOFFER LAJOS: Előadások az ember anatomiája köréből, rajzokkal és műlapokkal.

Ezen kivül a külföldi irodalmat folytonosan figyelemmel fogjuk kisérni s hazai iróinkat munkára buzdítani és ha időközben czéljainkra alkalmasabb új munkák jelennének meg, igyekezni fogunk, hogy a felsoroltakon kivül még más, vagy megfelelőbb műveket is juttassunk aláiróink birtokába.

A cziklusban előirányzott munkák kiállításában a csinosság és jó ízlés fog bennünket vezérelni. A könyvilletmények mind bekötve jelennek meg.

Az aláírási díj három évi, 1896., 1897. és 1898-ra szóló kötelezettséggel, évenként a következő: a Természettudományi Társulat tagjai és a Közlöny előfizetői részéről 6 forint; nem társulati tagok részéről 8 forint, a mely összegbe már a bekötés költsége is bele van értve. Alapítványt a könyvkiadó vállalatban külön is lehet tenni 150 forinttal, a mely esetben az alapító a könyvilletményeket egész életén át kapja. A ki 200 frtos alapítványt tesz, az a Természettudományi Közlönyt, Pótfüzeteket és könyvilletményeket egész életén át díjtalanul megkapja.

Az egy-egy évi díjat rendszerint november hónapban kérjük be utánvétellel azon aláiróktól, kik addig be nem küldik.

A cziklus pártoló tagjainak névsorát kultur-statisztikai szempontból a könyvilletmények utolsó kötetében közölni fogjuk.

A könyvkiadó vállalat eddigi megrendelőit, hogy az aláírás beküldözgetésének terhétől megkiméljük, erre a cziklusra is aláíróknak tekintjük, hacsak ellenkező szándékukról ez évi junius elsejéig nem értesítenek bennünket.

Új aláírók jelentkezése egyszerű levelezőlapon történhetik, a mely a Társulat titkári hivatalához (Budapest, VII., Erzsébet-körut 1. sz.) intézendő.

Budapest, 1896. márczius hónap.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat
választmánya nevében

a természettudományi könyvkiadó vállalat bizottsága:

SZILY KÁLMÁN elnök.
BORBÁS VINCZE
CSAPODI ISTVÁN
CSOPEY LÁSZLÓ
ENTZ GÉZA
Báró EÖTVÖS LORÁND
HELLER ÁGOST
ILOSVAY LAJOS
KLEIN GYULA
LENGYEL BÉLA
MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR
PASZLAVSZKY JÓZSEF
PETHŐ GYULA
SEMSEY ANDOR
THANHOFFER LAJOS
WARTHA VINCZE

bizottsági tagok.



Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról. 1893.

A TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT
NYOLCZADIK (1893., 1894. ÉS 1895. ÉVI) CZIKLUSÁNAK
ELŐRAJZA.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatának már huszonegy éves multja van. Ez idő alatt negyvenkilencz kötetből álló oly becses kis könyvtárt juttatott a művelt magyar olvasó közönség birtokába, melyben a legjelesebb természettudományi írók munkáival igyekezett hazánkban a természettudományi ismereteket terjeszteni és megkedveltetni.

A magyar olvasó közönség teljesen fölfogta a természettudományoknak a mai korban való jelentőségét, megértette Társulatunk törekvését és Könyvkiadó-vállalatát növekvő pártolásban részesítette.

E fokozatos pártolás reményében indítja meg Társulatunk a vállalat nyolczadik cziklusát.

A cziklus könyvilletményeinek kiszemelésében Társulatunk arra törekedett, hogy a díszesebb kiadású és könnyebb olvasni valók mellett olyan alapvető nagyobb kézikönyveket is adjon, a melyek már rég óta igen érezhető hiányt pótolnak irodalmunkban. Ilyen lesz most a kisérleti fizika kézikönyve. Ez az egy nem népszerű munka, hanem tudományos kézikönyv lesz, melynek megértése némi előképzettséget fog kivánni. Igaz, hogy e művet a pártolók egy része nem fogja egész teljességében élvezhetni, hanem azért bízunk tagtársaink ügyszeretetében, hogy pártolásukkal lehetővé fogják tenni, hogy irodalmunk egy oly művel gazdagodhassék, melyre nagy szüksége van. Különben is ez az egésznek alig egy ötödét fogja tenni; a többi négy ötöd, úgy mint eddig, közönségesen érthető, népszerű munka lesz.

A kiszemelt munkák a következők:

CZÓGLER ALAJOS: A kisérleti fizika kézikönyve, Roiti olasz munkája alapján. Revideálja Eötvös Loránd báró.

DE CANDOLLE: Termesztett növényeink eredete, számos rajzzal. Fordítja Pavlicsek Sándor, revideálja Mágócsy-Dietz Sándor.

ENTZ GÉZA: Az állatvilág háztartásáról, sorozatos előadások képekkel.

GRABER: Az állatok mechanikai műszerei, számos rajzzal. Fordítja Thanhoffer Lajos.

HERMAN OTTÓ: Az északi madárhegyek tájáról, számos képpel és színes műlapokkal.

RECLUS: Egy patak élete, rajzokkal.

STRAUB SÁNDOR: Az elektrotechnika kézikönyve, rajzokkal.

SZABÓ JÓZSEF : Előadások a geológia köréből, számos képpel és műmellékletekkel.

Ezen kivül a külföldi irodalmat folytonosan figyelemmel fogjuk kisérni s hazai íróinkat munkára buzdítani, és ha időközben czéljainkra alkalmasabb új munkák jelennének meg, igyekezni fogunk, hogy a felsoroltakon kívül még más, vagy megfelelőbb műveket is juttassunk aláíróink birtokába.

A cziklusban előirányzott munkák kiállításában a csinosság és jó izlés fog bennünket vezérelni. A könyvilletmények mind bekötve jelennek meg.

Az aláírási díj három évi, 1893, 1894 és 1895-re szóló kötelezettséggel évenként a következő: a Természettudományi Társulat tagjai és a Közlöny előfizetői részéről 6 forint; nem társulati tagok részéről 8 forint, a mely összegbe már a bekötés költsége is bele van értve.

Az egy-egy évi díjat rendszerint november hónapban kérjük be utánvétellel azon aláíróktól, kik addig be nem küldik.

A cziklus pártoló tagjainak névsorát kultur-statisztikai szempontból a könyvilletmények utolsó kötetében közölni fogjuk.

Budapest, 1893. februárius havában.

A Kir. Magy. Természettudományi Társulat választmánya nevében
a Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat bizottsága:

SZILY KÁLMÁN, elnök.

Csopey László, Báró Eötvös Loránd, Heller Ágost,
Lengyel Béla, Mágócsy-Dietz Sándor, Paszlavszky József,
Semsey Andor, Thanhoffer Lajos, Wartha Vincze,
bizottsági tagok.



Dr. Alföldy Dénes: A meteorológiai műszerek és elemek. 1899.

A TERMÉSZETTUDOMÁNYI
KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT
tizedik (1899., 1900., 1901. évi) cziklusának
ELŐRAJZA.

Társulatunk e vállalatával, a melynek immár huszonhét éves múltja van, arra törekszik, hogy irodalmunkban hézagpótló s a tudomány színvonalán álló olyan munkákat adjon a természetdományok kedvelőinek, melyek biztos tájékozást nyujtanak a korszerű, a közéletben, a társadalomban napi renden levő természettudományi kérdésekről, s az olvasót arra a színvonalra segítik, melyre a természettudományok mai korában minden művelt embernek törekednie kell.

Az az örvendetes pártolás, melyben tisztelt tagtársaink és a természettudományi műveltség terjesztésének más harczosai vállalatunkat eddigelé részesítették, bátorít bennünket, hogy a jónak bizonyult úton haladjunk tovább is.

A jelzett szempontok vezetik Társulatunkat most is, midőn az 1899., 1900., 1901. évre terjedő, tizedik cziklust megindítja, kiadásra a következő munkákat szemeli ki:

Laufenauer Károly: Előadások az idegélet köréből, rajzokkal, képekkel.
Pertik Ottó: A baktériumokról, népszerű előadásokban, rajzokkal.
Rátz István: Az élősdi állatokról, népszerű előadásokban, rajzokkal.
Alföldy Dénes: Utmutatás a meteorológiai eszközök használatában és a megfigyelésekben, rajzokkal.
Rodiczky Jenő: Orvosi növények termesztése, rajzokkal.
Todd: Népszerű csillagászat, rajzokkal (angol).
Lehmann: Babona és bűvészet [varázslat], rajzokkal (dán).
Lampert: Az édesvizek élete, színes műlapokkal, rajzokkal (díszmunka).

Mint máskor, most is megjegyezzük, hogy, ha időközben a czélnak megfelelő más munkák kiadása is czélszerűnek mutatkoLnék, Társulatunk meg fogja ragadni a kedvező alkalmat.

Az aláirás három évre 1899., 1900., 1901. évekre kötelező; a díj évenként a Természettudományi Társulat tagjai és a Közlöny előfizetői részéről 6 forint, nem társulati tagok részéről 8 forint, a mely összegbe már a bekötés költsége is bele van értve. Alapítványt a Könyvkiadó-Vállalatban külön is lehet tenni 150 forinttal, a mely esetben az alapító a könyvilletményeket egész életén át kapja. A ki 200 frtos alapítványt tesz, az a Természettudományi Közlönyt, Pótfüzeteket és könyvilletményeket egész életén át díjtalanul megkapja, a mit melegen ajánlunk különösen intézetek, egyesületek, iskolák figyelmébe.

Az egy-egy évi díjat rendszerint november hónapban kérjük be, vagy pedig magukat a könyvilletményeket küldjük el az évi díj utánvételével.

A cziklus pártoló tagjainak névsorát kultur-statisztikai szempontból a könyvilletmények utolsó kötetében közölni fogjuk már csak azért is, hadd lássa az utókor, kikből állott Társulatunknak az a derék könyvpártoló testülete, mely a természettudományi műveltséget nemcsak megszerette, hanem terjeszteni is törekedett.

A Könyvkiadó-Vállalat eddigi megrendelőit, hogy az aláirás beküldözgetésének terhétől megkiméljük, erre a cziklusra is aláiróknak tekintjük, hacsak ellenkező szándékukról nem értesítenek bennünket.

Uj aláirók jelentkezése egyszerű levelező lapon történik, a mely a Társulat titkári hivatalához (Budapest, VII., Erzsébet-körút 1. sz.) intézendő.

Kurt Lampert: Az édesvizek élete. 1904.

ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ.

Mindenki, a kit a vizeinkben hemzsegő élet érdekel, érezhette és érezte oly vezérkönyv hiányát, a mely a biologiai búvárkodás ezen területén elért eredményeket összefoglalva, a nagyközönség számára is hozzáférhetővé teszi. LAMPERT munkája e hiány pótlására van hivatva. Hogy e mű valóban a közkivánságnak és közszükségletnek tesz eleget, legjobban az bizonyítja, hogy megjelenése óta, öt év alatt, több nyelvre lefordíttatott s a Kir. Magyar Természettudományi Társulat a műnek hazai nyelvünkre való átültetésével szolgálatot tett a magyar olvasó közönségnek.

E mű koránt sincs csupán arra hivatva, hogy a belvizek titokszerű életét a természetkedvelővel megismertesse s hogy az állattan más területein működő szakbúvárnak áttekintést adjon a biológiai tudományok legújabb hajtásának mai állásáról, hanem egyszersmind arra is, hogy a kezdő búvárt bevezesse a belvizek tanulmányozásába; sőt az édesvizi állatok egy-egy csoportjával foglalkozó szakbúvár is nemcsak élvezettel olvashatja, hanem bizonyára tanulhat is belőle s szivesen fog hozzá fordulni, hogy a búvárkodásának szűkebb körén kívül eső egyéb belvizi élőlényekkel is megismerkedjék. Különösen szivesen fogják venni a vizi életet tanulmányozó zoologusok azt, hogy e mű ama növényekkel is megismerteti őket, a melyekkel úgy gyűjtő kirándulásaikon, mint laboratoriumaikban végzett tanulmányaik közben lépten-nyomon találkoznak s a melyeknek biologiájából mulhatatlanul kell annyit tudniok, a mennyi az állatok tenyészésének, előfordulásának s elterjedésének megértésére nélkülözhetetlen.

LAMPERT a saját vizsgálatait hazájának belvizein tette, de a Németországra vonatkozó adatokon kívül, melyek, a belvizi állatok túlnyomó részének kozmopolita elterjedése miatt, legalább is Közép-Európa belvizeire egyaránt jellemzők, kellő méltatásban részesítette a távoleső földrészeken tett kutatások eredményeit is. Magyar szempontból dicséretre méltó jóoldala LAMPERT művének, hogy hazai búváraink adatait is figyelembe vette: a hazai belvizi faunára vonatkozá adatok nagy része az eredeti német szövegben is megvan. Magától értetődik, hogy a magyar kiadásnak egyik feladata volt, hogy a hazánkra vonatkozó adatokat teljesebb mértékben vegye fel s a hol szükséges, élesebben emelje ki.

Ezen, valamint nehány szükségesnek látszó megjegyzésen, továbbá egyes lényegtelen rövidítésen kívül különbség a magyar és az eredeti kiadás szövege között nincsen.

Mint társulatunknak idegen nyelvből átültetett összes kiadvanyaiban, úgy ezen mű fordításában is nem a betűre, hanem az értelemre fektettünk súlyt, a mi a fordítást itt-ott átdolgozássá módosította.

Az e1őadottak után szükségesnek tartom néhány szóval a használt műszavakról is megemlékezni.

Egészben véve a Társulatunk kiadványaiban s az elismert jó nyelvérzékű szerzőinktől használt műszavakkal éltünk, de több új műszót is kellett alkalmaznunk, a melyek a munka végén levő betűrendes jegyzékben foglaltatnak. Az újakon kívül egy-két oly régibb műszót is fel kellett elevenítenünk, a melyről tévesen hittük, hogy hibásan van képezve. Ilyen a kandics-rák név, mely e munkában az evezőlábú rákok (Copepoda) synonymájaként van említvé. Kandics régi jó szó, mely egyszeműt jelent ("Kandits: luscus, cocles, einäugig" PÁRIZ PÁPAI).

A vizi bogaraknak e műben használt nevével is be kell itt számolnom. A nép a mindenütt közönséges nagy vizi bogarakat csíkbogár vagy csíkféreg néven ismeri. E név voltaképen gyűjtőnév, mert a két nagy vizi bogarat, a Hydrophilust és Dyticust köznyelven nem szokták egymástól megkülönböztetni. ("Dytiscus etiam vizi bogár aut Tsik-féreg nominant; quia numerosi eadem cum Flutis, qui lubrici sunt, pisciculi, stagna incolunt". J. GROSSINGER, Universa Historia physica Regni Hungariae. IV. 1794, p. 372–74.) Tudtommal FÖLDI JÁNOS 1801-ben megjelent magyar állattanában használt a Hydrophylus és Dyticus megkülönböztetésére legelőször külön nevet: a Dyticus számára megtartotta a maga épségében a népies Tsikbogár nevet, melyből a Hydrophylus számára a Tsibor nevet formálta. A negyvenes-ötvenes évek szókészítői az ízlésüknek megfelelő csibor nevet fogadták el s a Hydrophilusra alkalmazták.; a Dyticust pedig a hibásan képzett merüly névvel jelölték, mely a görög δυτικός-nak, a mi alámerülőt tesz, hű magyarosítása akar lenni. Mi öregek, kik HANÁK természetrajzából merítettük első állattani ismereteinket, annak idejében még csibort és merülyt halásztunk. Újabb szerzőink nagy része visszatért FÖLDI-hez, a kinek sok jó műszava között bizony akad egy-egy rossz is. Nem szorul bizonyításra, hogy semmivel sem okolható meg, hogy miért nevezzünk mi magyarok két különböző családba tartozó vizi bogarat egyazon névvel, mert hiszen a csibor név nem egyéb, mint a csíkbogárnak csonkított alakja. Tekintetbe jő itt még az is, hogy a két nagyon egyformán hangzó név könnyen összetéveszthető, a mi fogalomzavarra ad okot. Ezeket tartva szem előtt használtam e könyvben a Hydrophilus megnevezésére a köznyelvből csonkíttatlanul átvett csikbogár, a Dyticuséra pedig a rosszul képzett merüly helyett a merülőke nevet.

A ragozott állat- és növényneveknek a műben használt írásmódját sem hagyhatom egészen szó nélkül. A ragozott fajnevekre, ha utánuk a szerző neve is ki van tévő, irodalmunkban kétféle írásmód van használatban: az egyik szerint a rag kötőjellel a szerző, esetleg szerzők neve után csatoltatik (pl. Pisidium fossarum-CLESSIN-ot), a másik szerint pedig a szerző neve előtt közvetetlenül a fajnévhez (pl. Pisidium fossarum-ot CLESSIN). Én az utóbbi írásmódot tartom helyesebbnek s azért ezt követtem; mert 1. a rag az illető faj nevéhez tartozik, nem pedig a szerzőéhez; 2. mert minden nyelven így szokás, sőt deklináló nyelveken nem is lehet máskép írni (pl. Astacum fluviatilem FABRICIUS); az, hogy a mi nyelvünk a praepositiókat nem a szó elé teszi, hanem a szóhoz ragasztja, csak megerősíthet abban, hogy a praepositiót is közvetetlenül a fajnévhez csatoljuk; 3. pedig azért, mert az első írásmód azon kívül, hogy egészen fölösleges kötőjel alkalmazását teszi szükségessé, még az olvasást is megnehezíti (pl. Acineta lingviferá-CLAPARÈDE et LACHMANN-val).

Reménylem és kivánom, hogy a magyar közönség is szívesen fogadja e könyvet s hogy e mű a belvizek tanulmányozásának hazánkban is szerezzen új barátokat.

Budapesten, 1904. szeptember hóban.

Dr. Entz Géza.



BESZÁMOLÓ A TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT TIZENEGYEDIK, 1902–1904. ÉVI CZIKLUSÁRÓL.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1872-ben indította meg könyvkiadó-vállalatát, a melynek tizenegyedik cziklusát e kötettel befejezzük. A vállalat harminczhárom éves multján immár, 74 kötet munkával gazdagította természettudományi irodalmunkat.

Maga az éppen most végződő tizenegyedik cziklus a következő könyvilletményeket juttatta az aláírók asztalára:

HOFFMANN KÁROLY-tól: Magyarország virágos növényei, 67 táblán 375 szines és 582 szövegközti képpel.
HERMAN OTTÓ-tól: A magyar nép arcza és jelleme, 14 táblával és 45 rajzzal.
ALMÁSY GYÖRGY-től: Vándor-utam Ázsia szívébe, 226 szövegközti képpel, 18 táblával, 3 szines képpel és térképvázlattal.
DARWIN G. H.-tól: A tengerjárás és rokontünemények naprendszerünkben, 52 rajzzal.
LAMPERT K.-tól: Az édesvizek élete, 223 szövegközti képpel, 8 szines és 4 fénynyomatú táblával.

Ezen öt kötet könyvilletmény 1506 rajzzal és 45 műlappal van illusztrálva.

A cziklus befejezéséig e könyvilletményeket 1538 példányban rendelték meg. Kulturális szempontból érdekes tudnunk, kikből áll Társulatunknak ez a könyvpártoló, derék testülete; s ezért a cziklus előrajza értelmében összeállítottuk az aláírók statisztikáját s egyszersmind közöljük a tizenegyedik cziklus pártoló-tagjainak betűrendes névsorát.

A tizenegyedik cziklus pártoló-tagjai polgári állásuk szerint a következőkép oszlanak meg:

Hölgyek
Egyesületek, intézetek
Orvosok, gyógyszerészek
Birtokosok, gazdák, erdészek
Tanárok, szaktudósok
Mérnökök, szakhivatalnokok
Jogászok, ügyvédek, birák
Kereskedők, iparosok, gyárosok
Tanítók
Főrangúak, írók, művészek
Lelkészek
Katonák		   27
375
260
239
226
177
115
  40
  27
  23
  19
  10
az egésznek
"   "
"   "
"   "
"   "
"   "
"   "
"   "
"   "
"   "
"   "
"   "
  1.8
24,4
16.9
15.5
14.7
11.5
  7.5
  2.6
  1.8
  1.5
  1.2
  0.6		 %-a
  "
  "
  "
  "
  "
  "
  "
  "
  "
  "
  "

Összesen:

 1538   100 %-a

Budapest, 1904 október 1.

A K. M. Természettudományi Társulat
titkársága.                    

[A pártoló tagok névsora]


A Kir. Magy. Természettudományi Társulat átalány-kedvezménye.

A Kir. Magy. Természettudományi Társulat választmánya, hogy immár ötrendbeli folyóiratának és Könyvkiadó-Vállalata kiadványainak megszerzését megkönnyítse és egyszerűsítse, 1904. deczember 16-án tartott ülésén elhatározta, hogy iskoláknak, egyesületeknek, intézeteknek, kaszinóknak és könyvtáraknak, valamint a Társulat tagjainak, 1904. évtől kezdve az alább felsorolt kiadványokat, melyek bolti előfizetési ára 48 korona,

30 korona évi átalányösszegért adja.

A kiadványok ezek:

a) Természettudományi Közlöny, a társulat havi folyóirata, évenként 50 ívnyi tartalommal jelenik meg. Előfizetési ára 10 kor.

b) Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz czímű évnegyedes folyóirat 12 ív tartalommal; a Közlöny kiegészítő része. A természettudományok haladásáról, újabb kutatások eredményeiről stb. referál. Előfizetési ára 2 kor.

c) Magyar Chemiai Folyóirat, havonként 2 íven jelenik meg, melyek közül egyik szakközleményeket hoz, a másik pedig önálló, eredeti, nagyobb szabásű munkálatokból áll, melyek részint a tiszta tudománynak, részint egyes alkalmazott ágainak specziális részét tárgyalják s mint külön kötet is megjelenik. Bolti ára 10 kor., a Társulat tagjainal 6 kor.

d) Állattani Közlemények, kéthavonként megjelenő folyóirat, mely a zoológia körébe vágó kutatásokról, eseményekről ad számot. Előfizetési díja 5 kor., a Társulat tagjainal 3 kor.

e) Növénytani Közlemények, kéthavonként megjelenő folyóirat, mely a hazánk flóráján vonatkozó kutatásokon kivül értesít a botanikai fontosabb mozgalmakról is. Előfizetés díja 5 kor., a Társulat tagjainak 3 kor.

f) Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat, 1872-ben alakult. Hároméves cziklusokban részint hazai, részint külföldi legjelesebb íróktól 150–180 ívnyi illusztrált munkákat ad aláiróinak. Aláírási díja, háromévi kötelezettséggel évenként 16 kor., a Társulat tagjainak 12 kor.

Ezen folyóiratok és kiadványok egyszer s mindenkkorra is biztosíthatók a következő módon:

Vidékiek, ha 120 koronával, budapestiek 200 koronával a Társulat örökítő tagjai sorába lépnek, megkapják élethossziglan a Természettudományi Közlönyt és a Pótfüzeteket; 400 korona pártoló tagsági díj ellenében pedig ezeken felül a Könyvkiadó-Vállalat illetményeit is.

Alapítványt a Könyvkiadó-Vállalatban külön is lehet tenni 300 koronával.
A Magyar Chemiai Folyóirat alapítványának összege 200 korona.
Az Állattani Közlemények alapítványának összege 100 korona.
A Növénytani Közlemények alapítványának összege 50 korona.



A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT KIADVÁNYAINAK
RENDKÍVÜLI ÁRLESZÁLLÍTÁSA.

A K. M. Természettudományi Társulat Választmánya 1903. év október 21-én tartott ülésén (tekintve, hogy kiadványainak főczélja, hogy a közönség között mennél szélesebb körben elterjedve szolgálják a Társulatnak a természettudományi ismeretek terjesztésére irányuló törekvését) elhatározta, hogy kiadványainak meglevő néhány példányát általában rendkívül leszállított áron bocsátja a tagok és előfizetők (iskolák, intézetek) rendelkezésére.

A megrendelés egyenesen a Természettudományi Társulat titkárságához intézendő (Budapest; VIII., Eszterházy-utcza 16. szám).

A rendkívül leszállított árú könyvek a következők:
(A nagyobb számok a bolti, a kisebbek pedig a tagtársainknak és állandó előfizetőinknek szóló leszállított árakat jelentik.)

Abafi-Aigner, A lepkészet története Magyarországon. 3–1 kor.
[...]
Wartha, Az agyagárúkról, 103 rajzzal és 25 műlappal. 6–3 kor.



Szutórisz Frigyes: A növényvilág és az ember. 1905.

A
 TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT
TIZENKETTEDIK (1905., 1906., 1907. ÉVI) CZIKLUSÁNAK
ELŐRAJZA.

Társulatunk e vállalatával, a melynek immár harminczhárom éves multja van, arra törekedik, hogy irodalmunkban hézagpótló s a tudomány színvonalán álló munkákat adjon a természettudományok kedvelőinek.

A természettudományi művek természetével jár a számos, sokszor igen költséges kép, az illusztráczió. A mostani cziklus illetményei is mind dús illusztrácziót kivánnak s maga a lepkekönyv színes tábláival mintegy 20,000 koronába kerül.

Ilyen drága munkák kiadására csak abban a reményben vállalkozunk, hogy tisztelt Tagtársaink tömeges aláírásukkal lehetségessé teszik e tetemes költségeknek pénztárunk károsodása nélkül való fedezését.

Választmányunk a könyvkiadó bizottság ajánlatára a tizenkettedik cziklusba kiadásra a következő munkákat szemelte ki:

1. ILOSVAY LAJOS, A szerves chemia elemei. Népszerű előadások rajzokkal.
Ama sorozatos előadások bővített szövege lesz ez a mű, melyeket a szerző Társulatunkban februárius havában tart.

2. SZUTÓRISZ FRIGYES, A növényvilág és az ember. 198 képpel. Átnézi KLEIN GYULA. Történeti alapon tárgyalja mindazokat a növényeket, melyek az emberrel valami vonatkozásban állanak, mint táplálék, fűszer-, vagy orvosi növények, képzőművészeti és aesthetikai szempontból szerepelnek, iagy a népszokásokkal ethnografiai jelentőségre jutottak stb.

3. ABAFI-AIGNER LAJOS, Magyarország lepkéi. A Berge-féle lepkeatlasz 50 színes táblájával. Revideálja HORVÁTH GÉZA.
Tagtársaink régi vágyának teszünk eleget, midőn a mult cziklusban legjelent növényatlasz párjául e felette tánulságos mű kiadására vállalkozunk. Szép és hű képeivel nemcsak nagy segítséget nyujt e munka a lepkék megismerésében, hanem Magyarország nagyobb lepkéinek rendszeres foglalata is lesz.

4. MÁGÓCSI-DIETZ SÁNDOR, A növények táplálkozása. Népszerű előadásokban, rajzokkal.
Azon sorozatos előadások bővített szövege ez, melyeket a Szerző Társulatunkban tartott. Alig van érdekesebb jelenség a növényországban, mint a táplálkozás folyamata, kivált olyan körben fogva fel, mint a szerző, a ki a növény testének alkotó elemeiből kiindulva, fejtegeti a táplálékokat, kisérletekkel tárja elénk a táplálékok felvételét, feldolgozását s a növénynek testévé való alakulását, kiterjeszkedve a táplálkozás különféle módjaira, a humusz-lakó, a fánlakó és az élősdi növények táplálkozásmódjára is.

5. WICHELHAUS. Népszerű előadások a chemiai technologia köréből, rajzokkal. Fordítja PFEIFFER IGNÁCZ, revideálja WARTHA VINCZE.
Népszerű chemiai technologiája sem volt eddig irodalmunknak, pedig mennyiünket érdekel ez a hatalmasan fejlődő tudományág, mely elénk tárja a közhasználati anyagok mivoltát és készítése módját.

Az aláírás három évre: 1905., 1906. és 1907. évre kötelező. A díj évenként a Természettudományi Társulat tagjai és a Közlöny előfizetői részéről 12 korona, nem társulati tagok részéről 16 korona (a mely összegbe a bekötés költsége is bele van értve).



Henri Poincaré: Tudomány és föltevés. 1908.

ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ.

Nehezen határoztuk el e munka kiadását. Sokan úgy vélték, hogy ilyen elvont filozofiai munka nem lesz keresett olvasmány. Lehet, hogy a kételkedőknek lesz igazságuk. Minket azonban megnyugtat, hogy a magyar közönségről kedvezőbb véleményünk volt és föltettük, hogy mégis sokan lesznek, a kik Poincaré elmélkedéseiben ha nem is gyönyörűséget, de legalább okulást fognak találni. Különben ilyen munkára szükségünk van, mert még mindig elég zavar uralkodik a tudomány és föltevés értelme között.

Törekedtünk, hogy a munka fordítása lehetőleg hű legyen és az eredetinek se tömörségét, se szépségét ne másítsuk meg.

A szöveg nehézségeit az által igyekeztünk mérsékelni, hogy magyarázó jegyzetekről gondoskodtunk. Ezeket a revizor javaslatára Zemplén Győző írta meg.

A mennyire a tárgy természete megengedte, az idegen mesterszavakat kerültük, de sohasem a revizor, vagy más szakférfiak véleményének meghallgatása nélkül.

Említésre érdemesnek ítéljük, hogy homogént egyneművel, izotrópot egyöntetűvel, konvekcziót elszállítással, antropoform mechánikát emberi felfogású mechánikával tartottuk egyértékűnek.

Azokat a szavakat, a melyek úgyszólván már teljesen meghonosodtak, mint a milyenek: differencziálhányados, indukczió, dedukczió stb. megtartottuk.

Azzal a meggyőződéssel bocsátjuk útnak Poincaré "Tudomány és föltevés" czímű munkáját, hogy kiadásával a magyar közművelődés ügyének hasznos szolgálatot tettünk.

Kelt Budapesten, 1908. november havában.

Dr. Ilosvay Lajos.



Dr. Mágocsy-Dietz Sándor: A növények táplálkozása. 1909.

ELŐSZÓ.

Közel harmincz éve, hogy a Természettudományi Társulat választmánya elhatározta, hogy könyvkiadó vállalatában eredeti művek kiadásáról is gondoskodik. A választmány, ezzel az intézkedésével kiegészíteni kívánta irodalmunkat, valamint e művek tartalmának előadatásával módját akarta ejteni annak is, hogy székesfővárosi tagtársaink mutatványokkal és kísérletekkel élénkített előadásokban ismerjék meg a természettudományok közérdekű részeit és ismerjék meg azt is, hogy a tudós miként keresi fel a természet rejtett igazságait, miként igyekszik megállapítani a jelenségeket és vonja le belőlük a megmásíthatatlan természeti törvényeket.

A növények táplálkozásának bonyolult folyamata mindenkit érdekelhet. A természetbarát a gazda egyaránt vágyhatik tudni: mik azok a szervek, amelyek a növények életében fontos szerepet visznek? Min fordul meg működésük? Mik azok a táplálékok, melyek a növények növekedéséhez, rendeltetésük betöltéséhez szükségesek? A táplálékon felül, miféle tényezők működnek közre, hogy a növények idő előtt el ne pusztuljanak?

E tudnivalók megismertetését tűzte ki czéljául Dr. Mágocsy-Dietz Sándor egyetemi tanár, mikor még évekkel ezelőtt sorozatos előadást tartott a növények táplálkozásáról és mikor előadásainak tárgyát, különös tekintettel a növénytermelők igényeire, tetemesen kibővítve, e műben megírta. Ismereteink a növények táplálkozásáról, utóbbi időben nemcsak bővültek, hanem tisztultak is és különösen a nitrogén felvételének körülményeit ma egészen más világításban látjuk, mint láttuk nehány esztendővel ezelőtt.

E kötetnek, mint könyvkiadó vállalatunk XIII-dik cziklusa első, 1908-dik évre eső részének, már régen meg kellett volna jelenni. Azonban a szerzőt nagy elfoglaltsága gyakran megakadályozta munkájában s megjelenése hihetőleg még tovább húzódik vala, ha Dr. Szabó Zoltán készséggel nem segítette volna a sajtó alá rendezés munkájában.

Tisztelt olvasóink figyelmét nem kerülheti ki, hogy társulatunk e művet gazdagon látta el szöveget magyarázó rajzokkal. Ezeknek összeválogatása a szerzőnek, a közlés-jogának megszerzése a társulatnak sok gondot okozott; de se a szerző, se a társulat nem kimélte a fáradságot, hogy egy minden tekintetben színtájon álló növénytani munkával kedveskedhessék a magyar közönségnek.

Hálával emlékezünk itt meg mindazokról a kiadókról, a kik megengedték, hogy a tulajdonukban levő rajzokat közöljük s hogy köszönetünknek nagyobb súlyt kölcsönözzünk, minden rajznál a forrást is megneveztük.

Szeretnők, ha tisztelt olvasóink olyan nagy melegséggel fogadnák e művet, mint a mekkora igyekezetet mi fejtettünk ki, hogy megelégedésöket kiérdemeljük.

Kelt Budapesten, 1909 augusztus havában.

Dr. Ilosvay Lajos.



Johannes Walther: A Föld és az élet története. 1911.

Beszámoló
a Természettudományi Könyvkiadó-Vállalat tizenharmadik,
1908–1910. évi cziklusáról.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat 1872-ben indította meg könyvkiadó-vállalatát, a melynek tizenharmadik cziklusát e kötettel befejezzük. A vállalat harminczkilencz éves multja folyamán 83 kötet munkával gazdagította természettudományi irodalmunkat.

Maga az éppen most végződő tizenharmadik cziklus a következő könyvilletményekkel növelte az aláírók könyvtárát:

Tudomány és föltevés. 1 arczképpel és 3 rajzzal, írta Poincaré Henri, fordította Szilárd Béla.

A növények táplálkozása, tekintettel a gazdasági növényekre. 415 képpel, írta Mágocsy-Dietz Sándor.

A földgömb és a légkör fizikája. 131 rajzzal és 14 színes térképpel, írta Berget Alfonz, fordította Bogdánfy Ödön.

Az elektromosság és gyakorlati alkalmazásai. 400 képpel, írta Zemplén Győző.

A Föld és az élet története. 368. képpel, írta Walther J., fordította Gorka Sándor.

Ezen 5 kötet könyvilletményt 14 színes térkép és 1318 szövegközti kép díszíti.

A cziklus befejezéséig e könyvilletményeket tagtársaink 1514 példányban rendelték meg. Kulturális szempontból érdekes tudnunk, kikből áll Társulatunknak ez a derék könyvpártoló testülete; s ezért a cziklus előrajza értelmében összeállítottuk az aláírók statisztikáját s egyszersmind közöljük a tizenharmadik cziklus pártolótagjainak betűrendes névsorát.

A tizenharmadik cziklus pártolótagjai polgári állásuk szerint a következőképpen oszlanak meg:

Hölgyek
Egyesületek, intézetek
Tanárok, szaktudósok
Mérnökök, szakhivatalnokok
Birtokosok, gazdák, erdészek
Orvosok
Jogászok, ügyvédek, bírák
Gyógyszerészek
Kereskedők, iparosok, gyárosok
Főrangúak
Tanítók
Lelkészek
Katonák
Írók, művészek 		28   az egésznek
452
218
213
197
161
78
66
36
24
20
8
8
5 		1.9 %-a
29.9
14.4
14.0
13.0
10.6
5.2
4.4
2.4
1.6
1.3
0.5
0.5
0.3

Összesen

 		1514 100%

Budapest, 1911. április.

A K. M. Természettudományi Társulat
titkársága.           

A PÁRTOLÓ TAGOK NÉVJEGYZÉKE



Dr. Aujeszky Aladár: A baktériumok természetrajza. 1912.

TITKÁRI ELŐSZÓ.

A baktériumok nemcsak azért méltók figyelemre, mert az élő lényeknek úgyszólván csak a mi korunkban felismert alakjai, hanem azért is, mert az orvostudomány és az ipar egyes ágai e láthatatlan lények életkörülményeinek pontos megállapítása után indultak hatalmas fejlődésnek. Különösen a közegészségügynek vált javára a baktériumok tanúlmányozása; hiszen amióta a betegségeket, a járványokat okozó baktériumokat ismerjük, könnyű megtenni azokat az óvóintézkedéseket, a melyekkel a betegségeket elkerülhetjük és a járványok ádáz pusztításait mérsékelhetjük.

Társulatunk már több évvel ezelőtt szándékozott olyan könyvet adni a magyar olvasóközönség kezébe, a melyből a baktériumok természetrajzát megismerheti, életföltételeikről, hasznos és káros hatásaikról tájékozódhatik. Ilyen munkának előpostája volt az az előadássorozat, a melyet DR. PERTIK OTTÓ tudományegyetemi tanár még 1897-ben nagyszámú hallgatóság előtt tartott. Sajnos, az előadások könyvalakban nem jelenhettek meg, pedig égető szükség lett volna rá, hogy azokat a téves véleményeket, a melyek ezekről a néha valóban veszedelmes szervezetekről elterjedtek és a melyek inkább félelmet, mint okulást keltettek, kiigazítsa.

Társulatunkat nagyon lekötelezte DR. AUJESZKY ALADÁR, a m. kir. állatorvosi főiskola tanára, hogy e munka megírására vállalkozott, de lekötelezte az olvasóközönséget is, mert most már az ismereteknek olyan területét tekintheti át, a melyen sokáig valóban nehéz volt az eligazodás.

A kutatások még nincsenek befejezve, de az eddig talált eredmények is már annyira becsesek, hogy ismeretük a tanultságnak és a műveltségnek elengedhetetlen kelléke.

Kelt Budapesten, 1912 november havában.

Dr. Ilosvay Lajos
titkár.       

A SZERZŐ ELŐSZAVA.

A mióta PREISZ HUGÓ jeles "Bakteriológiá"-ja l899-ben, tehát 13 esztendő előtt, elhagyta a sajtót, nem jelent meg hazai irodalmunkban mű, mely a baktériumok általános természetrajzával, nevezetesen pedig a betegséget okozó baktériumok ismertetésével foglalkoznék. A bakteriológia fejlődése, előrehaladása pedig rohamos, mintha csak versenyeznék az idő kerekének gyors fordulásával. A legutóbbi években sok rendkívül fontos fölfedezés történt a mikroorganizmusok tanának terén, melyeknek minél szélesebb körben való ismerete a dolog tudományos oldalán kívül már csak azért is hasznos és értékes, mert a fertőző betegségek ellen való védekezésben, az e betegségek ellen való küzdelemben is jelentékeny segítséget nyujt. Eppen ezért készséggel vállalkoztam a K. M. Természettudományi Társulat abbeli megtisztelő fölszólításának teljesítésére, hogy tekintettel a bakteriológia újabb haladására, a baktériumok természetrajzát a Társulat könyvkiadó vállalata számára megírjam.

Arra törekedtem, hogy az általános bakteriológia elemeit – különös tekintettel a betegséget okozó mikroorganizmusokra, de mellőzve az egyes baktériumok részletesebb ismertetését – lehetőleg könnyen megérthető modorban és elegendő fölvilágosító példa fölsorolásával adjam elő, úgy hogy mindenki megérthesse, a ki az alapvető, általános természettudományi ismereteknek nincsen híján. Talán nem fog gáncs érni azért, hogy a szöveg élénkítése kedvéért, kivált az elvontabb tudományos részek fejtegetése közben – mintegy pihentetőül – itt-ott egy-egy szépirodalmi idézet vagy történelmi adat is helyet kapott és hogy ugyanezért a czélért munkámba néhány olyan képet is fölvettem, a melyek – mint a pestisre és a kolerára vonatkozó, részben fantasztikus képek – nem annyira tudományos, mint művészeti nézőpontból tekintendők.

Könyvem anyagának beosztására nézve legczélszerűbbnek véltem, ha elmondandóimat nyolcz részbe foglalva tárgyalom. Az általános bevezető rész után – a melyben a bakteriológia jelentőségét, a baktériumok hasznát és kárát, a nevezetesebb járványokat, valamint a bakteriológiai ismeretek fejlődésének történetét vázolom – a baktériumok elterjedtségéről szóló rész következik. A harmadik részt a baktériumok vizsgálatának módjaira vonatkozó általános tudnivalók, a negyediket a baktériumok morfológiája, az ötödiket a baktériumok biológiai tulajdonságainak ismertetése, a hatodikat a baktériumok betegséget okozó hatásának méltatása, a hetediket pedig az immunitástan körébe vágó tudnivalók tárgyalása alkotja. A nyolczadik részben a betegséget okozó protozoonok, valamint a baktériumokhoz közel álló és betegséget okozó más növényi mikroorganizmusok (penész- és élesztőgombák) rövid áttekintését adom, mint a mely szervezeteknek megemlítése bakteriológiai könyvből nem maradhat ki. Végül Függelék-ként könyvem végén jónak láttam néhány, a bakteriológiai technika körébe tartozó fontosabb vizsgáló eljárást is közölni.

Ámbár könyvem megírásakor első sorban saját laboratóriumi gyakorlati tapasztalataimra támaszkodtam, természetszerűen nem hagyhattam figyelmen kívjil a ma már nagyon gazdag bakteriológiai szakirodalom termékeit sem. E tekintetben a különféle folyóiratokon kívül különösen a KOLLE-WASSERMANN-fé1e nagy gyüjtőmunka, a KRUSE-féle "Allgemeine Mikrobiologie", valamint HEIM bakteriológiai tankönyvének legújabb kiadása alkották forrásaimat.*) A nitrifikáló, a denitrifikáló és a nitrogént lekötő baktériumokról szóló fejezetek megírásakor jó hasznát vettem MÁGOCSY-DIETZ: "A növények táplálkozása" czímű, Társulatunk kiadásában megjelent tüzetes művének. Megemlítem még, hogy könyvem néhány fejezetében itt-ott egy-két kisebb részletet szakfolyóiratokban már megjelent saját dolgozataimból is fölvettem, természetesen a szükségnek megfelelő átalakítással.

*) A különböző szerzők idézésekor – csekély számú kivételt nem tekintve – nem terjeszkedtem ki annak megemlítésére, hogy dolgozatuk mily czímen és hol jelent meg. Az irodalmi források ily megjelölése nagyon megnövelte volna a könyv terjedelmét és különben is nélkülözhető.

Az idegen szavak írásmódjára, mint általában a helyesírásra nézve a K. M. Természettudományi Társulat ortográfiájához alkalmazkodtam.

A képek jelentékeny része eredeti, intézetemben természet után készült rajz, illetőleg fotográfia. E rajzokat kevés kivétellel Z. KISS EMIL készítette, a ki az öt színes táblát is festette. Az eredeti képeken kívül természetesen más munkákból való alkalmas rajzokat is fölhasználtam.

Köszönettel kell megemlékeznem a laboratóriumban is buzgó segédeimről és munkatársaimról, DR. SZÁSZ ALFRÉD és DR. SCHMIEDHOFFER GYULA kir. bakteriológusokról, a kik könyvem néhány fejezetében az irodalmi adatok gyüjtésében segítségemre voltak és ezzel előmozdították, hogy munkám – nagyfokú hivatalos elfoglaltságom ellenére is – a kiszabott időre elkészüljön. Végül hálával tartozom a K. M. Természettudományi Társulat Titkárságának is, a miért minden, e könyv sajtó alá rendezése közben fölmerült óhajomat teljesíteni szíves volt és szerény munkámat – költséget nem kímélve – valóban díszes köntösbe öltöztetve adta ki.

Budapesten, 1912 augusztus 23-án.

A szerző.



Dr. L. O. Howard: A házi légy életmódja, fertőző betegségeket terjesztő szerepe és irtásának módja. 1917.

A FORDÍTÓ ELŐSZAVA.

Midőn DR. HOWARD-nak, az Északamerikai Egyesült Államok földmívelésügyi minisztériuma Rovartani Osztálya főnökének munkáját megkaptam, rögtön benső szükségét éreztem annak, hogy ezt a könyvet le kell fordítanom magyarra. E benső kényszer forrása a tárgy maga volt és nem fakadt sem a szerző iránt érzett kartársi vonzódásból, sem az évek hosszú során a gyakori személyes érintkezésből kifejlődött baráti jó viszonyból, sőt nem is a tárgy újdonsága vitt reá.

A könyv tartalma előttem nem volt új dolog, mert amerikai és angol kartársaim idevonatkozó sok évi fárasztó munkáját tövéről-hegyére ismerem. Elhatározásomra döntő volt az a világos kép, a melyet HOWARD könyvében a házi légy okozta veszedelemről ad s a mely oly közelről érinti – hogy ne mondjam sújtja – az emberiséget. Ez a veszedelem pedig olyan, hogy azt sem jó tanács, sem kényszerítő parancs, sem fenyegető rendelet nem háríthatja el; ezt csak a közmívelődés emelkedése oszlathatja el. Az ember szellemi világát, a közfelvilágosodást kell annyira emelnünk, hogy minden ember belássa azt a bajt, mely a házi légy útján az embereket fenyegeti és melyet az orvosi karral vállvetve a rovartan munkásai s ezek között első sorban HOWARD derítettek ki.

A természetrajzi helyes ismeretek terjedésének nagy szükségességét és kétségbevonhatatlan hasznát talán semmi sem mutatja érthetőbben és semmi sem igazolja a természetrajzi tudás mélyen lényegbevágó fontosságát, mint a most közrebocsátott munkában foglalt sok fontos adat a házi légy életéről.

E munkáról nem nyilatkozom. Beszél az majd eleget magáért. Itt csak azt jegyzem meg, hogy ez a könyv valóban azok közé a könyvek közé tartozik, melyeknek tartalmát ismerni kell a tanítónak, az orvosnak, a közigazgatási tisztviselőnek, a katonának a gazdának, mert e könyv nemcsak gondolkodásra való gazdag anyagot ad mindenkinek, hanem sok megoldásra váró terhes feladatot is jelöl ki.

Erős a meggyőződésem, hogy HOWARD könyve, a melynek szerzője meleg és őszinte rokonérzéssel viselkedik hazánk iránt, nagy segítség lesz a légy okozta veszedelmek elhárításával járó feladatok megoldásában.

A fordító.       
[Jablonowski József]



Dr. Schaffer X. Ferenc: Általános geológia. 1919.

Kiadja a Magyar Természettudományi Társulat.

ELŐSZÓ.

Az általános földtan az utóbbi évtizedekben hatalmas fejlődésnek indult. Elméleti részében a geografiai, fizikai és chemiai tudományok, alkalmazott részében a technika csodás vívmányai, a bányakutatások és a mélyfúrások egyengették nagyarányú előrehaladása útját. A világháború sem bénította meg a földtani vizsgálódást s a rettenetes és mindent lenyűgöző világégés közepette a geológiának főképpen gyakorlati ága lendült fel. A hadviselő államok egymással versenyre kelve iparkodtak hegységeik kincseit felkutatni s különösen a kőszén, vasércz, aluminium és egyéb hasznos fémek geológiai kutatására vonatkozó vizsgálatok jelentenek e téren nagy haladást. Mindezek a kutatások, bár a geológiának csak egyes ágait fejlesztették, természetesen nagy hatással voltak az általános geológiai ismeretekre is.

A magyar geológiai irodalom az utóbbi időkben vaskos monografiákkal gyarapodott, melyek hazánk egyes vidékeinek földtani szerkezetéről és hasznosítható anyagairól szólanak. Ezek az értékes munkák, valamint földtani folyóirataink becses tudományos anyagot tartalmaznak, azonban nem alkalmasak arra, hogy a Földről szóló tudomány alapvető ismereteibe vezessék be azt, a ki a Föld keletkezéséről, anyagáról, változásáról és fejlődéséről összefoglaló képet akar kapni. Ez utóbbi czélt szolgálták hosszú ideig SZABÓ JÓZSEF, Geológia (Budapest, 1883), PAPP KÁROLY – TREITZ PÉTER, A Föld (Műveltség Könyvtára, Budapest, 1906) és BÖCKH HUGÓ, Geológia (Selmeczbánya, 1909, 2 kötet) czímű könyvei, melyek közül a legelső már teljesen elavult, az utóbbi kettő pedig elfogyott. Ugyancsak teljesen eltűnt a könyvpiaczról WALTHER J., A Föld és az élet története (Budapest, 1911) czímű kiadványunk, mely nagy vonásokban és mesteri összefoglalásban tárta az okulni vágyók elé a Földnek és a földi életnek izgatóan érdekes multját és fejlődését.

Ilyen körülmények között Társulatunk Választmánya szükségesnek ítélte, hogy oly általános irányú földtani művet juttasson a magyar közönség kezébe, mely közérthető összefoglalásban nemes egyszerűséggel ismerteti a bolygónkra vonatkozó általános geológiai ismereteket. Választása SCHAFFER X. F. bécsi egyetemi tanárnak "Általános geológiá"-jára esett, mely megítélése szeriny leginkább alkalmas arra, hogy tartalma népszerűvé váljék.

Kérésünkre SCHAFFER tanár úr nemcsak örömmel adta meg az engedélyt a mű kiadására, hanem a német szöveget számunkra tetemesen kibővítette úgy, hogy a magyar fordítás tulajdonképpen e mű második, javított kiadása. Értékét nagyban fokozzák a revizornak: DR. PAPP KÁROLY egyetemi tanár úrnak nagybecsű pótlásai, melyeknek során többek között a tektonika alaptanaiban (131. lap) a bányásziránytűk, geológus-kompasszok használatát, a karsztvizek fejezetében hegységeink karsztos jelenségeit (337. lap), továbbá a Nagy Magyar Alföld hajdani pusztáit (435. lap), a németországi és keletgalicziai kálisótelepeket (449 –452. lap), azonkívül a 484. lapon a szicziliai kéntelepek eredetét, saját kutatásai alapján, eredeti szelvényekkel értelmezi és magyarázza. A Függelék tíz fejezetében húsz képpel illusztrálva magyarországi példákkal világosítja meg mindazt, a mit a szerző főképpen osztrák és német példákkal világított meg, ezért a Függelék hasznos útmutatásokkal szolgál az elméleti és az alkalmazott geológiával foglalkozó szakembereknek is.

Miként az eredeti német munkának finomságait ADAMETZ LOTTI kisasszony nagy mértékben elősegítette, úgy a magyar fordítást is női kéz végezte. A mű fordításának nehéz munkájára PAPPNÉ DR. BALOGH MARGIT úrasszonyt sikerült megnyernünk, a ki mint LÓCZY LAJOS és KÖVESLIGETHY RADÓ tanítványa az általános geológia és fizikai földrajz terén észak-szaharai kutatásaival szerzett érdemeket. Gondos és szakavatott munkájával nagy hálára kötelezte Társulatunkat.

Azzal a reménynyel bocsátjuk ezt a nehéz időkben készült művet útjára, hogy kedvező fogadtatásra talál.

Budapest, 1919. augusztus havában.

Dr. Gorka Sándor,
titkár.      

A SZERZŐ ELŐSZAVA
A MAGYAR KIADÁSHOZ.

A Magyar Természettudományi Társulatnak az az elhatározása, hogy Általános geológia cz. könyvemet magyar nyelven kiadja, több oknál fogva az élénk öröm és elégtétel érzését ébresztette fel bennem. Mindenekelőtt nagyra becsülöm azt a megtisztelő elismerést, a melyben Magyarország vezető természettudományi társulata munkámat részesítette, éppen az a társulat, a mely a hazai tudományok terén oly hosszú időn keresztül folytatott sikeres működésre tekinthet vissza és szabad választásával azokat a szempontokat méltányolta, a melyek engem művem megfogalmazása alkalmával vezettek. Ide tartozik az anyag elrendezésének sorrendje, a melyet úgy választottam meg, hogy elkerüljem az ismétléseket s mindig a már ismertekre építsek, továbbá olyan fejezetek beható tárgyalása, a melyek sem az előadó-teremben, sem a kirándulások alkalmával nem vehetők eléggé tekintetbe, mint pl. a földrengés, a vulkánizmus, a meteoritek stb. Az így biztosított szabatos előadás a könyvnek talán szintén egyik sajátos előnye. Kivánatosuak találtam, hogy a fordítást kisebb változtatásokkal és kiegészítésekkel pótoljam.

Úgy hiszem, hogy munkám nemcsak a hivatásos geológusoknak és a geológiával foglalkozó főiskolai hallgatóknak, hanem a természettudományok minden barátjának ösztönzésül fog szolgálni arra, hogy a geológia egyes fejezeteibe mélyebbre hatoljanak, s ezáltal Földünk multjának még számos rejtett és titkos kérdését felderíteni segítsenek.

Kelt Bécsben, 1918. februárius havában.

Schaffer X. Ferencz.



Hans Molisch: Növényélettan mint a kertészet elmélete. 1926.

Előszó a magyar kiadáshoz.

Sokat emlegetett jelszava napjainknak a többtermesztés. A háborúokozta gazdasági pusztulás szünését, a csonka haza életlehetőségeinek javulását és a jobb jövő megalapozását várjuk tőle. A hegyeitől, bányáitól, erdőségeitől és ipartelepeinek jó részétől megfosztott magyar medence legfontosabb erőforrása a mezőgazdaság. Ezért igyekszünk földjeink terméshozadékát fokozni, terméketlen szikeseinket megmenteni, a homokos területeket erdősítésekkel megkötni és mívelhetővé tenni, a gyógynövények tenyésztését felkarolni stb. A kis területeken hatalmas értékeket termelő kertészet egyik legfőbb tényezőjévé válhatik a többtermesztésnek, gondoljunk Hollandiára és az olasz-francia Rivierára, hol a lakosság jórészének a kert, a vetemény, a virág ad kenyeret, sőt jólétet. Rátermettségét a szorgalmas és ügyes magyar kertész és földmívelő, amikor kitermelte a hazai földből a makói hagymát, a szegedi paprikát, a kecskeméti barackot, már bebizonyította. Mi sem áll útjában, hogy a kertészet többi ágában is tanujelét adja képességeinek. Napjainkban azonban mindjobban megszaporodtak azok a kapcsok, melyek a kertészetet és a növénytant, elsősorban a növényélettant egymással összefűzik. Eredményes, okszerű kertészetet, kertészkedést űzni, növényélettani ismeretek nélkül manapság már nem lehet.

Ezek a meggondolások vezették Társulatunk Választmányát mikor elhatározta MOLISCH HANS bécsi egyetemi tanár első ily-irányú és úttörőnek mondható munkájának a fordítását és kiadását. Meg vagyunk győződve, hogy hasznos szolgálatot teszünk ezzel a növénytant gyakorlatilag művelő kertészeinknek és rajtuk keresztül a többtermesztés eszméjének is. De élvezettel és haszonnal forgathatja a könyv lapjait a növényfiziológus is.

A fordítást (kivéve egy kisebb részletet, melyet HUSZ ÖDÖN fordított) VARGA FERENC főgimnáziumi tanár, az eredetivel való összehasonlítás fáradságos munkáját pedig MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR egyetemi ny. r. tanár, a budapesti botanikus kert igazgatója végezte. A munka tetszetős kiállításában Társulatunk elment azokig a határokig, melyeket a még mindig nehéz gazdasági viszonyok lehetővé tettek.

Budapest, 1926 május hó.

Gombocz Endre
 első titkár.     



Dr. Emil A. Göldi: A rovarok szerepe a betegségek terjesztésében. 1926.

ELŐSZÓ.

Közvetetlenül a világháború kitörése után egyre nagyobb és ijesztőbb mértékben beigazolódott, hogy a Rovarok (Insecta) és a velük rokon Ízeltlábúak (Arthropoda) milyen fontos szerepet visznek az embert és a házi állatokat pusztító betegségek előidézésében és elterjesztésében. Ezért Társulatunk Választmánya örömmel fogadta JABLONOWSKI JÓZSEF kísérletügyi főigazgató, választmányi tag és DR. ID. ENTZ GÉZA alelnök, egyetemi tanár indítványait, kik közül az előbbi HOWARD L. O.: The House fly; (London, 1912), utóbbi GÖLDI A. E.: Die sanitarisch-pathologische Bedeutung der Insekten und verwandten Gliedertiere, namentlich als Krankheits-Erreger und Krankheits-Überträger (Berlin, 1913) című munkájának magyar nyelvű kiadását javasolta. A Választmány választása azért esett e két műre, mert e könyvek, tartalmukat tekintve, egymást szervesen kiegészítik és mert szerzőik hivatásuknál, életkörülményeiknél és tudományos kutatásuk különleges irányánál fogva e téren olyan, személyesen szerzett tapasztalatokkal és széleskörű tudással rendelkeztek, mint talán senki más.

HOWARD műve JABLONOWSKI JÓZSEF kitűnő fordításában "A házi légy életmódja, fertőző betegségeket terjesztő szerepe és irtásának módja" címen az 1917. év őszén megjelent, GÖLDI művének kiadása körül azonban váratlan nehézségek merültek fel, melyek közül csak azt említjük fel, hogy GÖLDI művének megjelenése (1913) óta éppen a világháborúban szerzett tapasztalatok alapján oly nagymértékben gyarapodtak a rovarok betegségterjesztő szerepéről szóló ismereteink, hogy a mű kiegészítésekre szorult. GÖLDI lekötelező szívességgel vállalkozott is erre, azonban hosszas betegeskedése és halála megakadályozták ebben. További nehézséget jelentett a munka magyar kiadásának revideálására felkért tudós-tagtársainknak: DR. RÁTZ ISTVÁN állatorvosi főiskolai tanár, választmányi tagnak és DR. ID. ENTZ GÉZA egyetemi tanárnak és Társulatunk alelnökének egymásután következő elhunyta. Tetézte a bajt, hogy a GÖLDI-munka magyar kiadása részére vásárolt kitűnő minőségű papirost a román megszálló csapatok visszaszerezhetetlenül tulajdonukba vették s a klisék megszerzése is GÖLDI betegsége és halála miatt sok nehézséggel és nagy időveszteséggel járt. Az ezután következő mostoha gazdasági viszonyok, melyek Társulatunk könyvkiadói tevékenységét megbénították, ismét hátráltatták a már rég kiszedett mű megjelenését.

Közben a betegségterjesztő rovarokról szóló külföldi irodalom nőttön-nőtt s megszerzése egyre nehezebb lett. Pedig a munkának változatlan alakban való megjelentetésére most már gondolni sem lehetett. Ezért alulírott elvállalta, hogy a mű második részét kiegészíti, a harmadik részt pedig, mely időközben teljesen elavult, új szöveg megírásával pótolja.

Így született meg sok nehézség közepette e mű, melynek magyar kiadására nézve a következőket bocsátjuk előre:

Az eredeti művet DR. GRÚSZ FRIGYES egyetemi klinikai tanársegéd fordította le. Ebből csak az első rész jelent meg igen csekély módosítással, a második rész már jelentős pótlásokra szorult, a harmadik rész pedig teljesen újból megírt fejezet. A pótlások, valamint a harmadik rész alulírott munkája. Úgyszintén alulírott vállalja a felelősséget a beiktatott új képekért. A műben megjelent 286 kép közül csak 86 származik GÖLDI eredeti művéből, mely egyébként mindössze 178 képpel volt illusztrálva, a többi, szám szerint 200 kép, új. A fontosabb újabb irodalomról szóló jegyzék a könyv végén szintén alulírott munkája.

A pótlások beiktatásánál és az új rész megírásánál egyaránt arra törekedtünk, hogy a munka eredeti általános jellemvonása és sajátos rövid tárgyalásmódja csorbát ne szenvedjen s hogy a könyv alaptervezete változatlan maradjon.

Társulatunk régi bevált szokása szerint ezt a kiadványunkat is revideálta az e célra felkért revizor. A revizió fáradságos munkáját DR. AUJESZKY ALADÁR, állatorvosi főiskolai ny. r. tanár, az állami bakteriologiai intézet igazgatója, választmányunk érdemes tagja volt szíves vállalni s ezzel nagy hálára kötelezte le Társulatunkat.

Budapest, 1925. május hó 20-án.

Dr. Gorka Sándor,        
egyetemi ny. r. tanár,         
a Kir. Magy. Természettudományi Társulat
első titkára                   



James Jeans: A világegyetem. 1933.

A REVIZOR ELŐSZAVA.

A kozmogóniai elméletek a mult század vége felé kezdték hitelüket veszíteni. Nemcsak KANT híres elmélete, (1) hanem LAPLACE-é (2) is – amely az elmult században "KANT–LAPLACE"-féle elmélet néven (3) egyeduralkodó volt – tarthatatlannak bizonyult.

(1) "Allgemeine Naturgeschichte und Theorie des Himmels". 1755.
(2) "Exposition du Système du Monde," 1796.
(3) KANT–LAPLACE-féle elmélet nincsen, mert KANT elmélete a kozmogóniai elméletek közül az úgynevezett meteorit-hipotézisek csoportjának a főképviselője, LAPLACE-é pedig a ködelméletek csoportjának kimagasló reprezentánsa; lényegileg tehát két különböző elmélet a kettő.

Csakhamar kiütköztek a mult században keletkezett kozmogóniai elméletek fogyatkozásai is. Mindezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a csillagászati megfigyelések akkori eredményei még nem voltak alkalmasak exakt támpontokul kozmogóniai elméletek felállításához. Ennek igazolására elég arra mutatnunk, hogy a mult század végén még nem ismertük a Nap felületi hőmérsékletének az értékét. Az addig talált adatok egyezerötszáz és tízmillió fok között váltakoztak. Szokássá vált azért akkoriban valamely reménytelennek látszó problémát azzal a szólásmóddal jellemezni, hogy "olyan, mint Napunk hőmérsékletének a kérdése".

Mivel három évtizeddel ezelőtt még nem ismertük Napunk felületi hőmérsékletének értékét, könnyen megérthető, hogy a korábbi kozmogóniai elméleteknek sok olyan hipotétikus elemet kellett tartalmazniok, amelyeknek jogosultságát visszamenőleg igazolni nem lehetett. Ez a tény, valamint az a körülmény, hogy LAPLACE-nak matematikailag jól megalapozott elméletébe vetett bizalom megrendült, azt eredményezte, hogy a szakkörök a kozmogóniai elméletekkel szemben tartózkodóvá váltak.

Kedvező fordulat a kozmogóniai problémák megítélésében csak a jelen század második évtizedében állott be. Ezt azok a kutatások idézték elő, amelyeknek módszerei kozmogóniai problémákra alkalmazhatók voltak. Ezáltal egyes, kevéssel korábban még tudománytalannak tartott, kozmogóniai kérdések tudományos problémákká váltak.

Az új tudományos segédeszközök nagy részét a fizika forradalmi fejlődése során kialakult atómelmélet, a hőelmélet és az elméleti mechanika modern fejlődése, s természetesen elsősorban az asztrofizika rohamos fejlődése nyujtották.

Az atómelmélet lebbentette fel azt a titokzatos fátyolt, amelytől korábban nem véltük tisztán felismerhetni a Nap és a csillagok pazar energiaforrásait. A sugárzástörvények pedig bepillantást nyujtottak nekünk a csillagok belső szerkezetébe és a Mindenség felépítésének rendszerébe egyéb asztrofizikai módszerekkel karöltve. DARWIN, G. H., EMDEN, R., POINCARÉ, H., JEANS, H., EDDINGTON, A. S., LOCKYER, lord KELVIN és más kutatóknak az elméleti mechanika körében mozgó vizsgálatai reávezettek oly eredményekre, amelyek részben naprendszerünk, részben a kettős csillagok, részben a csillaghahnazok és a kozmikus porfelhők keletkezésének kérdésére vetnek némi fényt. De tovább nem folytatjuk a fejlődés kialakulását, mert rajta mesteri módon vezet minket végig JEANS "The Universe around us" c. könyvében, amely a kir. magy. Természettudományi Társulat Természettudományi Könyvkiadóvállalatában "Világegyetem" címén jelenik meg. A könyv hat fejezetre oszlik.

A csillagászat tanulmányozásának értékéről szóló igen lendületes és felettébb tanulságos bevezetés után az első fejezetben tájékoztató kirándulást teszünk a világűrben. Naprendszerünk megismerése után a Tejútrendszerbe és a rajta túleső régiókba jutunk el, megismerkedünk az égi objektumok főbb csoportjaival, fontosabb fizikai tulajdonságaikkal, a kozmikus mélységmérések főbb módszereivel, a világszigetek jelentőségével s a relativitás-elmélet és a kozmogóniai elméletek imbolygó fényében a Mindenség szerkezetével. A második fejezet az atómelmélet azon részeit tárgyalja, amelyek a későbbiek megértéséhez kiválóan fontosak. E fejezetben találjuk a sugárzástörvények vázlatos ismertetését is. Az itt termelt építőtéglákból épült fel a könyvnek a Naprendszer és a csillagok koráról szóló, valamint a csillagenergia forrásaival foglalkozó harmadik fejezete. "A Mindenség felépítése" című IV. fejezetben ismerteti JEANS a ködök és csillagok születéséről szóló újabb, főleg azonban az általa vallott nézeteket. Az elméletek hipotétikus voltát azonban becsületesen kiemeli (pl. 214. o.). A modern asztrofizikai kutatások egyes érdekes eredményeinek szellemes tárgyalását találjuk az ötödik, a csillagok szerkezetének, fizikai tulajdonságainak és jövő fejlődésének kérdésével foglalkozó fejezetben. Végül a hatodik, az utolsó fejezetben a tér-idő-anyag kérdéséről, az élet értelméről és céljáról, a Föld és jövendő sorsáról vallott, igen sok hipotétikus vonással és filozófiai szövétnekkel [!] átfont nézeteit ecseteli igen érdekfeszítően JEANS. Hipotétikus nézeteinek mintegy filozófiai alapot igyekszik adni, mintha arra akarna reámutatni, hogy a felvetett kérdésekben a végső fórum a filozófia. Ezt a felfogását egyébként nyiltan kifejezésre is juttatja e könyv folytatásául tekinthető "The mysterious Universe" című könyve előszavában, amelyben a természettudományok kötelességének vallja a filozófia elé tárni mindazt, amivel biztosított eredményekben és segédfeltevésekben rendelkezik. Hogy azonban ez volna a természettudományok kötelessége, az nagyon is vitatható.

JEANS ezt a bő anyagot mesterien tárgyalja. Ami tárgyalásában magától értetődőnek látszik, az a valóságban az ő sajátos előadásának rendkívül művészi módja. Bár tárgyi adatai mindig megbízhatók, egyéni nézeteit sok helyütt csak a tárgyat fölényesen uraló kutató szellemes csevegésének kell tekintenünk. Ezzel semmikép sem akarjuk kisebbíteni JEANS érdemeit vagy magyarra átültetett könyvének becsét, csak arra akarunk reámutatni, hogy egy új világfelfogás kialakulása van folyamatban, amelynek egyik fanatikus harcosa maga JEANS s könyve és a hozzá hasonlók ezen cél érdekében íródnak. Bennük majd a haladó tudomány maga fogja a selejtezés munkáját elvégezni.

A Természettudományi Társulat nagy hálára kötelezte a magyar kultúrát és tagjait, amikor JEANS szóban forgó könyvét magyarul megjelentette. Elsősorban az asztrofizika legújabb haladásáról kap ebben az olvasó egységes és elmélyülésre alkalmas képet. Másodsorban a természettudományos gondolkodás kiszélesítésére is jótékony hatással lesz JEANS könyve. Végül az sem lehet közömbös, hogy tanulnivágyó közönségünk honnan meríti ismereteit, mert újból hangsúlyozzuk, hogy JEANS többnyire kiemeli, hogy mikor lép a kétes értékű nézetek ingoványos talajára. Kozmogónia pedig ilyenek nélkül egyenesen elképzelhetetlen.

Külön hálával tartozik a könyvkiadóvállalat és a tisztelettel alulírott dr. TERKÁN LAJOS egyetemi magántanárnak, a svábhegyi csillagvizsgáló obszervátorának, valamint dr. DUNST LÁSZLÓ és dr. POSONYI ERZSÉBET csillagvizsgáló intézeti tisztviselőknek, akik a kézirat és a korrekturák ismételt átnézésében segítségemre voltak.

Budapest-Svábhegy, 1933 július havában.

Dr. Tass Antal.



Dr. Császár Elemér: A Röntgen-sugárzás és gyakorlati alkalmazásai. 1934.

ELŐSZÓ

A Röntgen-sugárzás ma már az emberiség közkincse és közszükségleti cikke. Minthogy a hazai irodalmunkban eddigelé nem jelent meg olyan mű, amely csupán e sugárzással foglalkoznék, mégpedig rendszeresen és a közönség szélesebb rétegeinek is megfelelő módon, ezért írtam meg e könyvet.

A munka felöleli a Röntgen-sugárzásnak egész tárgykörét. Megemlékeztem benne mindazokról a tudományos eredményekről, amelyeket korunk a sugárzás törvényeinek és tulajdonságainak kikutatásában elért. De nagy súlyt helyeztem a sugárzásnak igen széleskörű gyakorlati alkalmazására is, nem hagyva figyelmen kívül az orvosi alkalmazást sem, melyben azonban csak a sugáradag (dózis) mérésével foglalkozhattam behatóan.

Minthogy munkámat a magyar társadalom széles rétegeinek szántam, nem választhattam a szigorúan tudományos tárgyalási módot, de nem választhattam a teljesen elemit sem. Olyan közepes útvonalon kellett haladnom, amelyen követni tud a tárgy iránt érdeklődő és a kezdő is, de amelyről a szakember is reá nézve hasznos tekintetet vethet a táj részleteibe. Ezért a jelenségek leírását gyakran rövid matematikai tárgyalással is kísértem. Hogy azonban ezek a részletek ne gördítsenek akadályt az olvasó elé, ezeket kisebb betűvel szedettem és zárójelbe tétettem annak jeléül, hogy elolvasásuk mellőzhető a megértés hátránya nélkül.

Köszönetet mondok Császár Jenő, Gubacs Gábor, Szalkay Ferenc, Szili László és dr. Vermes Miklós uraknak, akik a korrektúra fáradságos munkájában nagy segítségemre voltak és becses tanácsaikkal is támogattak.

Hálás köszönetemet fejezem ki a Kir. Magy. Természettudományi Társulatnak azért, hogy munkámat könyvkiadó-vállalatának sorozatában, díszes kiállításban bocsátotta a nagyközönség rendelkezésére.

Köszönetet mondok végül a Kir. Magy. Egyetemi Nyomdának, amely mindent elkövetett, hogy a munka minél kifogástalanabb kiállításban hagyja el a sajtót.

Budapest, 1934. dec. 6.

A szerző.



William Beebe: Félmérföldnyire a tenger színe alatt. 1937.

ELŐSZÓ.

E munka szerzője, BEEBE (mond Bíb) WILLIAM (született Brooklyn-ban 1877 július 29-én), a Newyorki Állattani Társaság forróföldövi kutatóosztályának igazgatója, mint szakember a halak és madarak fejlődésével, továbbá tengertannal foglalkozik. Ismerik világszerte, mert az immár hatvanadik életévébe lépő kutató tudós nagy számú felfedezéséről és kutató útjairól nemcsak a szakköröket értesítette tudományos közleményeiben, hanem mint kiváló író, gazdag megfigyeléseit és benyomásait a nagyközönség számára is közzétette. Munkái közül többet idegen nyelvekre is lefordítottak. E művek legnagyobb részének már címe is felkelti a kiváncsiságot, mert az olyan cím, mint Galápagos, vagy a világ vége, meseszerű kalandot ígér s ez a mű valóban olyan megfigyeléseket közöl, melyeket költői lélek örökített meg. Hasonlóképpen a Dzsungelben, az Arcturus kaland, a Nap útja mind olyanok, melyeket a bírálat elragadtatással fogadott. Hogy mindeme műveit megírhatta, abban bizonyára angolszász-normann származásának, a viking örökségnek is része van. Ez tette világjáróvá. Körülutazta a Földet, felszállt a levegőbe, járt a forróöv őserdeiben, megfordult a sarkok vidékén, bejárta úgyszólván mind az öt világrész magas hegységeit s nnnt a természet rajongója, mindenünnen szeretettel telt szívvel, tudásban gyarapodva tért vissza.

BEEBE e műve előszavában Önvédelem címen azt írja, hogy "a tudós részére a természet nemcsak a tények leggazdagabb tárháza, hanem egyszersmind értékelés és élvezetek kimerítheteúen forrása". Egy Beebe-stílusú természetvizsgálónak ezt a vallomását külön is hangsúlyoznunk kell, mert ez nemcsak az egész műnek vezérfonala, hanem ma ugyanezt hirdeti a természetvizsgálóknak nagy száma is. Az értékelés szerényebbé, de nemesebbé is teszi a tudóst. Ezt ma, amikor még mindig sokan a létért küzdő törtetőt, a mással nem törődő, rideg észembert tartják a természetvizsgáló megtestesítőjének, homloktérbe kell állítanunk. E természetélvezet és értékelés alkalmas arra, hogy azt az ürt, amely a természettudományok és szellemtudományok között fennállani látszik, tartalommal kitöltve, áthidalja és az ellentétes világnézet szószólói legjavát egy táborba egyesítse, mert feltárja, hogy a tudós előtt az élőlények bonyolult jelenségeit, a természetnek tisztán matematikai és fizikai értelmezése legtávolabbról se meríti ki.

E művet, melyben, mint a szerző mondja, a tenger mélyébe tört be, a szöveg teljes terjedelmében nyujtjuk a magyar közönségnek. Így a könyvet szívesen fogadhatja mind a szórakozást kereső olvasó, mind pedig a szakismereteit gyarapítani óhajtó szakember. A mű első fele ugyanis közvetlen és élvezetes leírásban eleveníti meg a tenger parti és mélységi birodalmát, a második rész, amelynek fejezetcímeit a függelék-jelző különbözteti meg, szakszerűbb adatokat közöl.

BEEBE stílusa ötletes, élénk és elragadó, sokszor a komoly tárgyalásból hirtelen tréfába csap át s nem mindig könnyű eldönteni, hol kezdődik nála a költő képzeletének működése, mellyel a valóságot szépíti meg. Mindez a fordítókra súlyos feladatot rótt, mert úgy érzik, hogy nem egyszer legjobb igyekezetükkel sem tudták átültetni az eredeti mű minden szépségét, s azt a szeretetreméltó könnyedséget, mellyel a szerző a legsúlyosabb kérdéseken is átsiklik. Hogy a magyartól annyira eltérő gondolkodás- és kifejezésmód s az egészen más rendszerű nyelv átültetése egymagában is sok gondot okozott és sokszor meg sem oldható nehézségek elé állította a fordítókat, magától értetődik. A fordítók elsősorban hűségre törekedtek, olyan értelemben, hogy a szerző gondolatát a magyar gondolkodás- és kifejezésmódnak megfelelően tolmácsolják nyelvünkön.

Az előforduló klasszikus idézetek egy részét, amint a szövegben fel is tüntettük, az eredetiből dr. Csengery János és dr. Förster Aurél egyetemi ny. r. tanár magyar fordításában közöljük, amely részben még meg sem jelent s így a fordítás átengedését külön is köszönjük.

Budapest és Tihany, 1937 február havában.

A fordítók.



Charles Fitzhugh Talman: A levegő birodalma. 1938.

ELŐSZÓ.

E könyv szerzője egyike Amerika legkiválóbb népszerűsítő természettudományi íróinak. Detroitban született 1874. augusztus 31-én és 1936. július 24-én halt meg Washingtonban. Sokáig volt az Egyesült Államok meteorológiai intézetének (Weather Bureau) hivatalos észlelője, s a világ minden táján végzett meteorológiai megfigyeléseket, így a Nyugatindiai szigeteken, Colonban a Panama-csatorna mentén, Jamaica-szigeten és Bostonban. Végül 1900. május 9-én meghívták az intézet központjába, s ott a könyvtárt bízták rá. A meteorológia tanára is volt 1914-től. Korunk nagy világnyelvein, az angolon, francián és németen kívül jól ismerte a klasszikus műveltség két ókori nyelvét, a görögöt és a latint is.

Az Egyesült Államok meteorológiai intézetének 60.000 kötetet számláló hatalmas könyvtárában TALMAN az időjárás tudományának népszerűsítésével kezdett foglalkozni. Ismertető cikkeket írt népszerűsítő folyóiratokba és napilapokba. A komoly szakismeretről és élvezetes stílusról tanuskodó cikkeket a szerkesztőségek szívesen látták, s így érthető, hogy számuk a szerző haláláig meghaladta a háromezret. Legnagyobb részük a Nature Magazine, Popular Mechanics, New York Times és a Tycos Rochester c. lapban jelent meg.

Ugyanitt látott napvilágot e könyv harminc fejezetének nagyobb része is mint önálló közlemény. Ismeretterjesztő összefoglalások voltak, de olyan alaposak és mégis szórakoztatók, hogy végül könyvalakban is megjelentek. Ez magyarázza, hogy TALMAN munkája nagyon elüt mindenféle rendszeres kézikönyvtől vagy tankönyvtől. Az egyes fejezetek bizonyos mértékig megtartották önállóságukat és eredeti frissességüket.

Ennek a körülménynek tulajdonítható, hogy ez a munka két tekintetben is páratlan a népszerűsítő természettudományi munkák közt. Egyrészt kitűnő bevezetés a meteorológía szakszerű tudományába, másrészt eloszlatója annak a sok tévhitnek, amely az időjárásról a nagyközönség körében évezredek óta felhalmozódott. Mindkét szempont párhuzamos Társulatunk célkitűzéseivel, s így örömmel ragadtuk meg az alkalmat, hogy TALMAN munkáját a magyar közönségnek is rendelkezésére bocsássuk.

A magyar olvasó részére DR. RÉTHLY ANTAL, a M. Kir. Meteorológiai Intézet igazgatója írt függeléket, amelyben ismerteti a magyar meteorológiai intézetet és munkáját, főként azt a részét, amely a várható időjárás megszerkesztésével foglalkozik. Nincs közönségesebb napi beszélgetési tárgy, mint az időjárás és főként a várható időjárás. De vajmi kevesen áldoznak még olyan csekély időt is arra, hogy kissé komolyabb ismereteket szerezzenek ezen a téren. Reméljük, hogy e munka fejezetei és függeléke megkedvelteti a magyar közönséggel is az elmélyedést a meteorológiai szakismeretekben.

Rapaics Raymund.



Új Kincseskönyv. Gyakorlati tanácsadó. 1940.

ELŐSZÓ.

Napjainkban, amikor minden állam a lehető legteljesebb önellátásra rendezkedik be és gazdasági életében a legnagyobb függetlenségre törekszik, nem csodálkozhatunk, ha ugyanez az igyekezet jelentkezik szűkebb körben: a család életében is. A mindennapi élet kicsiny, de nehéz gondjai arra szorítják az egyént, a családot, hogy a maga körében a lehetőség határain belül szintén kísérelje meg az önellátás keresztülvitelét. Mi sem bizonyítja ilyenfajta törekvések meglétét jobban, mint az a nagyszámú kérdés, tudakozódás, mely a Természettudományi Társulat titkári hivatalát keresi fel, kutatva azokat a lehetőségeket, melyekkel az egyén, a család élete gazdaságosabbá volna tehető. Száz és száz kérdés óhajt arra nézve felvilágosítást, mit hogyan lehet házilag előállítani, mit lehet csekély anyagi eszközökkel otthpn is termelni, hogyan lehet az otthon termelését gazdaságosabbá tenni.

Ez a minden téren jelentkező és állandóan fokozódó törekvés késztette Társulatunkat arra, hogy az annak idején olyan nagy sikereket elért és rohamosan elfogyott Kincseskönyvet új formában kibocsássa. Ez az Új Kincseskönyvünk, mely Az otthon és gazdasága számos fejezetét is magába olvasztotta, nem egyszerű második kiadása a réginek. Nem tekintve, hogy valamennyi adata, melyek közül nem egy természetszerűleg elavult, gondos felülvizsgálaton ment keresztül, az Új Kincseskönyv számos új fejezettel is bővült. Ilyenek a légoltalom, a balesetek megelőzése, az első segélynyujtás, a házi anyagismeret fejezetei.

Bizton reméljük, hogy az Új Kincseskönyv éppoly kedvező fogadtatásban fog részesülni tagtársaink részéről, mint elődje.

Budapest, 1940 december hó.

Dr. Gombocz Endre,
első titkár.        



R. Gheyselinck: A nyughatatlan Föld. 1941.

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT 100. ÉVÉBEN

ELŐSZÓ.

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat könyvkiadóvállalatában eddig már több földtani vonatkozású munka jelent meg, mint pl. Cotta: A jelen geológiája (1873), Reclus: A hegyek története (1891), Szabó József: Előadások a geológia köréből (1893), Walther: A Föld és az élet története (1911) és Schaffer: Általános geológia (1919). Ezek azonban mind elfogytak. A Természet Világa című sorozatban legutóbb kiadott két földtani vonatkozású kötet rendszeres és részletes tárgyalásával magasabb igények és követelmények kielégítését célozza.

Így a korszerű földtannak népszerű, mindenki számára könnyen érthető és élvezetes formában való tárgyalása újra időszerűvé vált. Ezért esett a Természettudományi Társulat választmányának választása Gheyselinck: A nyughatatlan Föld c. munkájára. Ez a könyv már szerencsés kézzel összeválogatott és pompásan kiállított képanyaga miatt is szélesebb érdeklődésre tarthat számot. Kevés népszerű földtani mű van a világirodalomban, melynek képanyaga ennyire gazdag és változatos lenne, mint Gheyselinck könyvéé. A munka tárgyalási módja: egyszerűsége, világossága, meggyőző okfejtése és lebilincselő nyelvezete pedig nemcsak komolyan tanító, hanem mindenki számára élvezetes olvasmánnyá teszi ezt a művet.

Ezért látszott Gheyselinck munkája különösen alkalmasnak arra, hogy a földtan alapkérdéseit szélesebb rétegekkel ismertesse meg s így a természettudományok ezen, a nagyközönség előtt oly kevéssé népszerű ágának is híveket toborozzon.

A természettudományoknak alig van olyan ága, mint a földtan, amely iránt a nagyközönség olyan kevés érdeklődést tanúsítana. Pedig ez a tudomány korántsem a poros kövek, a szürke kövületek és a száraz adatok halmaza. A Föld nem mozdulatlan, változatlan és élettelen égitest. Ellenkezőleg! Rengeteg mozgalmasság, örökös változás, fejlődés jellemzi a Föld, illetőleg a rajta levő élet történetét. Bolygónk tehát teljes joggal viseli a könyv címében szereplő nyughatatlan Föld elnevezést. Csakhogy ez a nyughatatlan Föld, mozgalmas történetét, változatos eseményeinek sok-sok csodáját, az élet fejlődésének sokezer lebilincselő mozzanatát nem a hétköznapok nyelvén meséli el. Minden kőzetdarab, minden ércdarabka, minden megkövült szerves maradvány e mozgalmas események valamelyikéről, a nyughatatlan Földről beszél. Csak értenünk kell ennek a beszédnek a nyelvén. Erre a nyelvre tanít meg bennunket Gheyselinck munkája. A fárasztó részletek elkerülésével rávilágít a földtani jelenségek nagy összefüggéseire, nagy szakaszaira. Meglátjuk belőle, hogyan ismerhetjük fel a Föld történetének hatalmas eseményeit, fejlődésének törvényeit. Segítségével megértjük, hogyan kelthető életre a megfigyelt földtani jelenségekből és tárgyakból Foldunk mozgalmas története. Reméljük, hogy a magyar fordításnak is sikerülnie fog ezt a nyelvet megérttetni és megszerettetni mindazokkal, akik nyitott szemmel akarnak a szabadban járni.

Sok nehézséggel kellett fordítás közben megküzdeni. Sok olyan műszó van a földtanban, amelyre eddig még nincs jó és általánosan használt magyar kifejezésünk. A Természettudomnáyi Társulat hagyományaihoz híven azonban igyekeztünk minden fogalomra megtalálni a megfelelő magyar kifejezést. Igyekeztünk Gheyselinck élvezetes és szórakoztatva tanító írásmódját megtartani, de ugyanakkor az idegen műszavakat a könyvből a lehetőséghez képest száműzni.

Minden séta, amelyet a szabad természetben teszünk, egész sereg földtani megfigyelésre nyújt alkalmat. Minden kőbánya, minden agyaggödör előtt elgondolkodhatunk ama erők működésén, melyek az illető kőzetet létrehozták. Minden kavicsdarab emlékeztethet bennünket a földtörténeti események óriási távlatára. Sok földtani tárgy vagy természeti kép felidézheti bennünk azokat az irtózatos erőket, amelyek hirtelen katasztrófák, tűzhányók kitörései, földrengések alakjában rázták meg Földünk testét, vagy ama lassan ható folyamatokat, melyek észrevehetetlenül, fokozatosan alakították, formálták bolygónk arculatát s felébresztheti bennünk azt a tudatot, hogy nemcsak a teremtés koronája, hanem egyszersmind a Föld évmilliárdos történetében csak jelentéktelen kis porszem vagyunk. Megtanuljuk a földtanból, hogy az élet sok megnyilvánulása kapcsolatban áll a földtörténeti eseményekkel. Új, szélesebb látókörű világ tárul elénk, amelyben sok emberi kicsinyesség, amelyet a hétköznapok szürke világában oly fontosnak tartunk, jelentéktelen semmiséggé törpül!

Budapest, 1940. karácsony napján.

Dr. Zsivny Viktor,
Dr. Bogsch László.



Entz Géza – Sebestyén Olga: A Balaton élete. 1942.

ELŐSZÓ.

A Természettudományi Társulat e munka kiadásával legnagyobb és leglátogatottabb tavunk megismerését a legszélesebb körökben igyekszik lehetővé tenni. De az ilyen természetű munka nem lehet csupán szórakoztató olvasmány. Szerzők nem avval a szándékkal írták ezt a művet, hogy az olvasó egyszeri átlapozás után félretegye, hanem azért, hogy újra és újra elővehesse, ha a Balaton életét érdeklő kérdésről kíván tájékozódni.

Hangsúlyozni szeretnők, hogy ez a munka nem pusztán összefoglalása a Balaton életére vonatkozó részletkutatások eredményeinek. A Magyar Biológiai Kutatóintézet kötelékébe tartozó szerzőknek immár több mint 10 évre terjedő saját, még nem közölt tanulmányai, tudományos megfigyelései, az éveken át rendszeresen vezetett "Balatoni napló" feljegyzései gazdagítják a Balaton kutatásának az irodalomban (A Magyar Biológiai Kutatóintézet Munkái, XII. 1940. 154–165 o.) fellelhető eredményeit.

A Balaton életéről rajzolt kép, noha a mai helyzetet igyekszik feltárni, nem pillanatfelvétel, mert a tó életét nem mint állapotot, hanem mint folyamatot ismerteti. E mellett az utóbbi másfél évtized rendszeres kutatásának eredményeit is igyekszik összekapcsolai a Balaton-Bizottság már csaknem félszázados megállapításaival, éppen ezért rámutathat a tó életében aránylag nagyobb időközökben mutatkozó változásokra is. A vizsgálatok folytonosságának egyik biztosítéka az is, hogy ENTZ GÉZA, a kutatások mai vezetője, résztvett annak idején a Balaton-Bizottság munkalataiban is.

Ennek az összefoglalásnak cél szerint való közvetlen elődje ID. LÓCZY LAJOS-nak az a munkája, amely a Balaton-Bizottság kutatásainak eredményeit 1921-ben ismertette. Közkézen forognak tavunkról más ismertető ösazefoglalások is. Ezek közül megemlítjük a BR. WLASSICS GYULA szerkesztésében megjelent Balatoni kalauzt (1925) és LUKÁCS KÁROLY-nak a Magyar Szemle Társaságtól kiadott s 1941-ben második kiadást ért Balaton című ismertetését. Vázlatos áttekintés található JAKAB FERENC-nek több kiadást ért kis balatoni könyvében (1931, 1932, 1933), valamint a DORNYAY- és VIGYÁZÓ-féle Balatoni Kalauzban (1934). Érinti a Balaton életét BANKÓ BÉLA könnyű tollal megírt Vízen és vízparton című könyve is, mely a tihanyi biológiai intézetből vezetett kirándulás keretében elmondja azt, amit minden magyar embernek tudnia kellene a Balatonról.

Hogy összefoglalásunk aránylag teljes képet vázolhat a Balaton életéről, azt a szerzők a Balaton kutatásában résztvett számos búvár [kutató] segítségének köszönhetik. Kérdéseinkre a magyar szakemberek a legnagyobb készséggel adták meg a kért felvilágosításokat, önzetlen segítségükkel sikerült hiányzó adatokat pótolnunk, tévedéseket helyesbítenünk.

A táblákon levő fényképek legnagyobb része a Magyar Biológiai Kutatóintézet felvétele. Ezt a sorozatot kiegészítik azok a képek, melyeket CHOLNOKY JENŐ, ENTZ BÉLA, HALLER LÁSZLÓ, HOMONNAY NÁNDOR, KELLER OSZKÁR, LUKÁCS KÁROLY, NAGY ISTVÁN, ROTARIDES MIHÁLY és UNGER EMIL, továbbá a M. Kir. Honvéd Térképészeti Intézet volt szívea átengedni. ZILAHI SEBESS GÉZA, SZEMES GÁBOR és v[itéz]. VARGA LAJOS eredeti rajzai is gazdagítják e művet.

Mindazon szaktársaink, akik segítségünkre voltak, fogadják e helyen is hálás köszönetünket.

Tihany, 1942. április havában

a szerzők.