390. ábra. – Az elektromos jacquard átlyukasztotta papirosszalagok.

A 390. ábra például szolgál erre az átlyukgatásra nézve; eme példa segítségével fogjuk megmagyarázni a WHEATSTONE-féle készüléknek ide vonatkozó részét. A szalag közepén egymástól egyenlő távolságban levő lyukak sorát látjuk, mely sor arra való, hogy a papiros az áttevőn szabatosan legombolyodjék; ugyanis egy fogas korong, melyet az áttevő órakerékműve hajt, a középső lyukakba kapaszkodik s magával viszi a papirost.

391. ábra. – Az érkező állomáson automatikusan nyomtatott sürgöny.

A másik két pontsor a MORSE-féle jelek pontjait és vonásait képviseli; ugyanis egy egyenes vonalban vagyis szemközt fekvő két lyuk pontot, rézsút fekvő két lyuk pedig vonást jelez. A középső sornak egy magános lyuka két betű közének, három magános lyuka pedig két szó közének felel meg. Látjuk tehát, hogy a nyomtató jelvevőnek a 390. ábra szalag-darabját a 391. ábra jeleire kell átírnia, mely jelek ismét a közönséges nyelvre fordítva azt mondják, hogy

WHEATSTONE'S TELEGRAPH

A sürgönyök preparálására vagyis átlyukgatására szolgáló készűléket a WHEATSTONE-féle lyukasztót, a 392. ábra tünteti elő; az ábra alsó része a készülék alaprajza. Az a, b, c három gomb megfelel három emeltyűnek, melyeknek egyike a pontot jelző lyukakat, a másodika a vonásokat jelző lyukakat, a harmadika, a középső gombnak megfelelő pedig a középső vonal lyukait hozza létre, még pedig oly módon, hogy egy aczélcsúcsnak a PP' mozgó papirosra való szorúlása a fentebb előterjesztett módon szétosztott és elhelyezett lyukakat üti.

392. ábra. – Wheatstone lyukasztója.

Így tehát külön tisztviselők állíthatják össze vagyis írhatják meg a sürgönyöket a nélkül, hogy a vonal drótját igénybe kellene venni. Ebből már most következik, hogy az ehhez a preparáláshoz megkivántató idő nem esik az áttevés rovására; s ez automatikus módon és pedig egészen szabályszerűen és folytonosan történvén, a legügyesebb tisztviselőtől végrehajtott áttevés gyorsaságánál sokkal nagyobb gyorsaságot enged meg.

---

538

393. ábra. – Wheatstone automatikus telegráfja. A jelek áttevésének diagrammja.

Kísértsük most meg a magyarázatát annak, hogy a szalag a reája előzetesen írt jeleket miképen teszi át a drótra. E végre kísérjük figyelemmel a 393. ábra diagrammját, mely az áttevő készülék különböző részeit tünteti elő. R ebonitból készített s dűltnégyszög alakú billegőrúd, melyet a készülék kerekei oly módon billegtetnek, hogy eme szabályszerű és egyenletes billegő mozgásnak mindegyik fázisa megfelel a lyukgatott papiros előre csuszamodásának, még pedig a papiros középső vonalának egyik lyukától a másikig. Az erre a billegőrúdra erősített 1 és 2 peczkek

---

539

az A és B fém-emeltyűknek váltakozva nekitámaszkodva, emezekkel az R-nek mozgásával tökéletesen összhangzó billegő mozgást közölnek. Az ugyanezeknek az emeltyűknek karjai végeire erősített M és S pálczák függélyesen lengenek, még pedig a pp' papirosnak ama két lyuksora alatt, melyek a sürgöny jeleinek felelnek meg; ha ezek a pálczák felfelé mozogtukban eme lyukak egyikére találnak, a szalagon keresztül hatolnak; ha pedig teli közre akadnak, emelkedő mozgásuknak határ van szabva. Azonnal fogjuk látni, hogy az első esetben pozitiv vagy negatív áram fut a vonalra, s hogy az ellenkező esetben pedig a közlekedés meg van szakítva vagyis hogy semmi áram sem kering.

394. ábra. – A Wheatstone-féle elektromos jacquard jeleinek áttevése.

Valóban, az A és B emeltyűkarok, a H és H' pálczák s az ezek végein levő K és K' nyaklók játékának közletésével, megindítják a D korongot, melynek fémszeleteit egy közbülső szalag szigeteli el. Ez a korong épen úgy leng a középpontja körül, mint az R billegő, minélfogva a C és Z emeltyűk, melyek elseje az oszlop pozitív sarkával, másodika pedig az oszlop negativ sarkával összeköttetésben van, a korong mindegyik felére erősített egy-egy peczeknek neki támaszkodnak. A 394. ábra előtünteti a korongnak amaz egymásra következő helyzeteit, melyek a teljes lengések egy-egy felének felelnek meg. Könnyű átlátni, hogy a vonalat az első helyzetben pozitiv, a másodikban pedig negativ áram futja át. Ezek a váltakozva pozitiv és negativ áramok szakadatlanúl következnének egymásra, ha a pp' átlyukgatott papiros nem volna helyén, mert ez

---

540

esetben az S és M pálczák emelkedő mozgásának nem volna határ szabva s az áramvezeték, az 1 és 2, továbbá az a és b peczkek közletésével, szakadatlan maradna. Ugyanez történnék akkor is, ha a pálczák, a mennyiben lyukakkal találkoznának, mind a nyugvó, mind pedig a mozgó szalagon keresztűlhatolhatnának.

Igy ellenben, azokon a pontokon, melyeken a szalag nincsen átlyukgatva, a pálczák játéka korlátozva lévén, a szögemeltyűk nem követik többé mindvégig az 1 és 2 peczkeket. Könnyű belátni, hogy ebben az esetben a földdel vagy a vonallal való összeköttetés meg van szakítva, s hogy semmi áram sem kering.

Így tehát minden egyes lengésnél a sürgönynek egy pontja ellenkező áramot ad; ugyanez egy vonásra nézve csak a második lengésnél következik be.

Még csak azt kell megmutatnunk, hogy az ellenkező áramok sora, melyek az átlyukgatott szalag közeinek megfelelő időközökben szökkennek a vonalra, miként lesz automatikus módon beigtatva a jelvevőkészülékbe s hogy ugyanebben miként lesznek MORSE-féle jelekkel visszaadva a betűk s egyéb jelek, melyekből a sürgöny áll.

A jelvevő nem egyéb mint egy MORSE-féle író- vagy nyomtatógép, melyet a 395. ábra egészben véve tüntet elő. De ez a készülék egy lényeges pontban különbözik azoktól, melyeket a közönséges MORSE-féle rendszerben az átvevésre használnak.

395. ábra. – Wheatstone automatikus telegráfjának jelvevője.

---

541

A papiros, melyre a sürgöny jelei íródnak, a festéklapdával szemben, itt is egyenletesen gombolyodik tova. Midőn a nyomtató-kerék érintkezésbe van hozva a papirossal s ezt a festéklapdára nyomja, a papiroson nyomtatvány áll elő. Ezt a nyomást pedig létre hozza az a tengely (396. ábra), melyet magukkal visznek a T és T' fegyverzetek, melyek nem egyebek, mint az NS állandó mágnes sarkaira erősített lágyvasdarabok. Ezek a fegyverzetek tehát állandó polározódásnak vannak alávetve s az EE elektromágnes sarkai közé vannak illesztve, mely elektromágnes a vonalra váltakozva szökkentett áramokat kapja.

396. ábra. – Wheatstone nyomtató jelvevőjének részletei.

A mint áram kering, a fegyverzetek vonzatnak, és csak akkor térnek vissza rendes helyzetükbe, midőn ellenkező áram érkezik az elektromágnesbe. Ez az eredmény rögtönösen jön létre, ha az áttett jel pont, mert miként fentebb láttuk, a pontot olyan pillanatnyi áram adja, melyre egy igen rövid időtartamú, ellenkező irányú áram következik. Ilyenkor a nyomtató kerék is csak igen rövid ideig érintkezik a papirszalaggal s egy pont nyomtatódik le. Midőn a következő jel vonás, ebben az esetben is egy rövid időtartamú áram van, de a melyre egy ellenkező áram csak hosszabb időköz után következik. Tehát a nyomtató-kerék s a papiros-szalag közötti érintkezés maga is hosszabb, s a nyomtatott jel vonás.

Látjuk tehát, hogy miként hozzák létre az áttevő készülék papirosának lyukai, helyzetükhöz és szétosztásukhoz képest, a vonalon az ellenkező áramoknak többé-kevésbé rohamos egymásra-következését, mely áramok maguk a jelvevőben létrehozzák azokat a nyomtatott jeleket, melyek az áttett sürgöny jeleit híven reprodukálják.

397. ábra. – A Wheatstone-féle automatikus telegráf állomásának átnézeti terve.

Tekintsük most át a WHEATSTONE elektromos jacquard-jának alkalmazásával megvalósított előmenetelt. A következő részleteket BONTEMPS-nak, a telegráf-vonalak inspektorának művéből * merítjük, a ki azokat a The Nature angol folyóíratból fordította.

"Hogy a rohamosan áttevő automatikus rendszernek az élénk for-

* Les systèmes télégraphiques. Paris, 1876.

---

542

galmú vonalokon való értékéről fogalmat nyeijünk, elégséges, ha a MORSE-készüléket az elektromos jacquard-dal ugyanazok között a körülmények között összehasonlítjuk.

"Hogy az ilyes készülék, mely az áttevésnek ilyetén gyorsaságát az átvevésnek ép oly hatalmas eszközeivel egyesíti, hasznosítható legyen, szükségessé vált, hogy a kézi munka megtakarítására és a drót maximális szállító-képességének kizsákmányolására az áttevésnek s az átvevésnek különös módja fogadtassék el. A sürgönyök most csoportjával érkeznek a géphez, melynek a sürgönyöket a drót segítségével át kell tennie, mi azt mondja, hogy egy 500 kilométernyi vezeték számára 12 harmincz-szavu sürgöny lesz egy folytonos szalagba lyukgatva és az áttevő-készüléktől egyszerre tovaszállítva s vice versa. Például a london-birminghami drót 12 sürgönyből álló négy külön csoportot képes egy óra alatt elküldeni s hasonló három csoportot képes átvenni. Ez egyenértékű 84 harminczszavú sürgönynyel; egy szóra egyre-másra 5 betűt számítva, ez egészben véve 12,600 betűnyi összeget, perczenként pedig 210 betűnyi összeget képvisel. Ez megint megfelel 42 szónak perczenként, ide számítva valamennyi vétel-jelentést és a szokásos formaságokat.

"Az ilyetén gyorsaság közönséges jó időben mindig elérhető, s a feladó s az átvevő állomáson csak öt tisztviselőből álló személyzetet kíván

---

543

meg, nevezetesen két tisztviselőt a sürgönyöknek a papiros-szalagba való lyukgatására, kettőt az írásra s az áttevésre, s egy ötödiket a készülékek kezelésére, a vételek jelentésére, az ismétlések kérésére, stb. Ha parlamenti vagy hirlapi sürgönyökről van szó, még sokkal nagyobb gyorsaságot lehet elérni, először is azért, mert most már nem kell többé a sürgönyöket csoportosítani, továbbá, mert az áttevések mind az átvett, mind pedig a feladott sürgönyökre nézve rendszerint csak egy irányban történnek, mely körülmények a kezdeti áttevés lassúságát tetemesen csökkentik. Az aberdeen-londoni dróton egészen 40 szóig lehet menni; a london-edinbourghi dróton 50 szót lehet kapni; Newcastle-upon-Tyne és London között egészen 60 szóig mentek, s végre Glasgow és Liverpool között 120-ig. A gyorsaság fordított viszonyban van a vonal hosszával." *

Jelenleg egy automatikus áttevő készülékről beszélnek, melynek elve, miként a WHEATSTONE-féle készüléknél, szintén a sürgönyök áttevésére szolgáló szalagok előzetes átlyukgatása, s mely készülék, mint mondják, Boston és New-York között 250 millenyi (400 kilométer) vonalon működik. A FOOTE, ROMDAL és ANDERSON feltalálóktól a rendszeren tett javítások állítólag olyanok, hogy az áttevés gyorsasága perczenként 1000–1200 betűre rug. A Nature szerint, a honnét ezeket a részleteket vettük, "egy egyedüli drót, melyet két végén tizenöt lyukgató, tizenöt másoló és két ügyes tisztviselő szolgál ki, óránként 1200 sürgönynek preparálását, áttevését és kézhezadását teszi lehetővé; olyan szám ez, a minőt csupán csak egy dróttal eddigelé sohasem értek el." Hogy miben állanak azok a javítások, melyek ezt az eszközt a WHEATSTONE jacquardja fölé helyezik, azt ez idő szerint még nem mondhatjuk meg.**

* "Az automatikus készülékeket Európának majdnem valamennyi nagy vezetékén használják. Nyilván való, hogy az automatikus rendszernek legjobb oldala nem csupán nagy szabatosságában, hanem még a gyorsaságnak a munka útnak indításánál nyert fokozásában áll. Mondhatni, hogy a drótok szállító-képessége megkétszereződik. Azonban WHEATSTONE rendszere a kezelési költségek szaporodásával jár. Ha egymásután két órán át működik, mindegyik végállomáson két lyukgató tisztviselőt, egy igazítót s három irnokot vesz igénybe. (Ternant, Les Télégraphes.)

** Az amerikai társaság, mely evvel az eszközzel való forgalmat kezeli, különös módot gondolt ki a drótja üzlet-képességének fokozására, mely mód azonban csak ott lehetséges, hol az elektromos telegráfia a magán-műiparágak közé tartozik. A társaság a közönségnek lyukasztókat oszt ki, a melyekkel kiki maga készítheti el a sürgönyeit átlyukgatott szalagok alakjában. Sőt mi több, a helyett hogy a MORSE-féle jelekkel átvett sürgönyöket lemásolnák és átírnák, magukat a szalagokat viszik el a czímzett felekhez. A társaság ily módon időt és tisztviselőket takarít meg. A sürgönyök díja a hosszaságuktól függ, ugyanis a sürgönyöket, tekintet nélkül a szavak számára, yard-számra fizetik.

---

544

2. Egyidejű áttevés. – A duplex- és quadruplex-rendszerek.

Egy és ugyanazon telegráf-drót üzlet-képessége fokozásának problémáját egy második módon is meg lehet oldani; ez a módszer abban áll, hogy ezen az egy dróton egyszerre két sürgöny indíttatik útnak, még pedig akár ugyanabban az irányban, akár az ellenkező irányokban. Midőn a két sürgöny egyidejű áitevése ellenkező irányokban történik, azaz midőn két állomás egymással egyszerre közlekedik, az áttevésnek ezt a módját duplex rendszerűnek, vagy egyszerűen duplexnek mondják. Ha a két sürgöny a drótot egyszerre s ugyanabban az irányban futja át: ez a diplex rendszer. Végre a quadruplex rendszer a duplex és diplexnek olyatén kombinálásából áll, hogy ugyanaz a drót egyidejűleg négy sürgönyt tesz át, és pedig kettőt ugyanabban az irányban, kettőt pedig ellenkező irányokban.

Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy ezek az elnevezések nem vonatkoznak valami különös természetű telegráf-készülékekre. Mindössze is csak olyan berendezésekről van szó, melyeket az egy vonalon való elektromos közlekedés eszközeinek kombinálása végett fogadtak el, vagyis olyan ügyes csoportosításokról, melyeket a fentebb meghatározott hatások czéljából gondoltak ki, s a melyek általában véve minden telegráfkészülékre, a MORSE-, HUGHES-, WHEATSTONE- stb. készülékekre egyaránt alkalmazhatók.

Eme probléma legelső eszméje, s egyúttal a legelső megoldása, melynek dicsősége egy osztrák tudóst, a bécsi GINTL doktort illeti meg, 1853-ra vihető vissza. Mindazonáltal az alkalmazása csak jóval később vált lehetővé. STEARN duplex rendszere az első, mely a new-york-buffaloi vonalon működött; Francziaországban a páris-havre-i vonalon alkalmazták a HUGHES-féle készülékre, de miként mondottuk, épen úgy mint minden más duplex-rendszer bármely telegráf-készülékre egyaránt alkalmazható. Azóta nagyszámú hasonló rendszert találtak fel; most tehát a fődolog az, hogy működésük általános elvével ismerkedjünk meg.

Vegyünk figyelembe két MORSE-rendszerű állomást (398. ábra), melyek a LL' vonaldróttal vannak összekapcsolva. Mindakettő egyformán van fölszerelve, vagyis megegyező készülékekből van összeállítva; egyszerűség kedveért a készülékek közül csak a P és P' oszlopokkal, s az R és

---

545

R' jelvevőkkel összekapcsolt a és a' jeladókat jegyezzük fel. A jelvevők fegyverzetei az A, B és A', B' elektromágnesek sarkaival szemben vannak, de a tekercsek drótjai akként vannak felgombolyítva, hogy ha vagy ugyanaz az áram, vagy egyenlő erejű két áram egyidejűleg futja át a tekercseket, a sarkokra gyakorolt eredő hatás semmi. Egy szóval, semmi mágnesezés sem lesz, mert a mágnesség, melyet az áramok a lágy vasban ébreszteni törekszenek, ellenkező polárossággal egyszerre keletkezik. A jelvevő fegyverzete semmiféle hatásnak sem lesz alávetve.

Ezt előre bocsátva, most azon leszünk, hogy megvizsgáljuk, vajjon mi történik akkor, midőn csak az egyik állomáson, például a baloldalin van áttevés. Ennek az állomásnak a tisztviselője megnyomja az a kulcs gombját. A P telepből az O pontnál szétágazó drótba áram indul. Az áram magától oszlik két részre: az egyik fele az A tekercsen át a vonaldrótba megy; a másik fele a B tekercsbe s innét le a földbe szalad, és pedig oly formán, hogy, mint föntebb mondottuk, az R jelvevő semmi hatásnak sem lesz alávetve. Mi kivántatik meg ahhoz, hogy az áttett áramnak szétágazó két része egymást ily módon semlegesítse? Nyilván való, hogy semmi más, mint hogy e részek egyenlő erejűek legyenek, s következésképen, hogy a vezetékek egyenértékűek legyenek, vagyis hogy az ellenál-

* Két külön-külön s egymással ellentétesen működő tekercs helyett csak egy tekercset is lehet alkalmazni; ebben az esetben a tekercs a lágyvas-mag körül tekert két külön, de tökéletesen egyenlő spirálisból áll. A tekervények iránya ugyanaz lévén, az egyenlő erejű s ellenkező irányú áramok egymást lerontják; az egyenlő irányú áramok hatása pedig megkétszereződik.

---

546

lásuk az árammal szemben egyenlő legyen. Hogy ezt az eredményt elérhessük, kell, hogy a B tekercs vezetékét alkalmas mesterséges ellenállás közbeiktatásával növeljük. A X áram-szabályzó (rheostat) vagy ellenállás-doboz arra van számítva, hogy ezt a hatást egész szabatosan létrehozza.

Eme fogásnak, mely minden duplex-rendszernek lényeges kelléke, köszönhetjük, hogy a jelvevőjét annak az állomásnak, melyből a jel vagyis az áram kiindul, semmiféle mozgás sem éri, s a másik állomás jeleinek elfogadására készen marad.

Lássuk most, miképen hat a másik állomáson az az áramrész, mely a vonaldrótot követte. Először is az A' tekercsen fut át, s azután az O' ponton át a földben vész el. Az áramnak egy másik része, mely az O' pont-nál ágazik el, szintén átfutja a B' tekercset, de ugyanabban az irányban mint az elsőt, minélfogva a lágyvas mag eme kettős hatás miatt megmágneseződik és a jelvevő R' fegyverzetét vonzza. A jel tehát át van téve.

A fentebb leírt berendezés tehát olyan, hogy az állomások egyikéről áttett minden jel ennek az állomásnak jelvevőjére épen nem hat, hanem csakis az érkező állomáséra. Lássuk most, mi történik akkor, midőn mind a két állomás egyszerre tesz át jeleket, mert ez a tulajdonképeni feladata minden duplex-rendszernek.

Tegyük fel tehát, hogy az a és a' kulcsok mindegyike le van nyomva. A vonaldrótot az oszlopokból kiinduló egyenlő elektromindító erejű két áram egyszerre futja át; ezek az áramok a dróton egymást lerontják vagy ellensúlyozzák, mert egyenlők és ellenkező irányúak. De ugyanekkor azok az áramrészek, melyek az O és O' pontokban való szétágazásuk után a B és B' tekercseken s az X és X' rheostatokon át a földbe futottak, a jelvevőkre közvetlenül hatnak; a fegyverzetek meg vannak iudítva, s a jelek át vannak téve. Midőn az áttevés egyidejű, mindegyik jelvevő a tőle útnak indított két áramrész differencziális hatása miatt, e részek egyike a másik állomásról a vonalra szökkentett résztől ellensúlyoztatván, a másik állomás jeleit fogja fel.

A duplex-rendszerek száma jelenleg igen nagy, mert az ugyanazon elven alapuló kombinácziókat sokféleképen lehet változtatni. Általában két tipusra vezethetők vissza: az első tipus az, a melyiknek az imént igyekeztünk az elvét megállapítani, s ezt differencziális rendszernek nevezik. A többi a WHEATSTONE-féle híd alkalmazásán alapszik; e hídról néhány szóval még meg fogunk emlékezni. Irjuk még le DU MONCEL nyomán

* Lásd a Lumière éleclrique 1881 szept. 17-iki számát, melyből a TOMMASI-féle duplex-rendszer leírását és rajzát vettük.

---

547

egyikét azoknak a duplexeknek, melyek az 1881-iki nemzetközi elektromos kiállításon szerepeltek: ez a TOMMASI rendszere, melyet Nantes és Páris között, a nyugati vasut egyik vonalán próbáltak ki.

"Ennél a rendszernél mindegyik állomáson két telepet alkalmaznak; eme telepek egyikének kétszer akkora elektromindító ereje van mint a másiknak, s a vezetékbe még beiktatnak egy pótló ellenállást, mely kétszer akkora mint a megfelelő jelvevő elektromágnesének ellenállása. Magának a kulcsnak olyan különös berendezése van, hogy ennek segítségével áramzárónak s áramszakítónak is játszhatja a szerepét. E végből a vége el van látva a c, illetve c' szigetelt karmantyúval, ez pedig érintkeztető csavarral, mely az r, s illetve r' s' két rugó között lenghet, s a kulcs maga a illetve a' pontban áramszakítót alkot.

399. ábra. – Tommasi duplex rendszerének terve.

"Miként a 399. ábrában látható, a jelvevők elektromágnesei egymással a vonaldrót által vannak összekötve, ezenkívül a két kulcs e, e' szigetelt karmantyúival is össze vannak kapcsolva. Maguk a kulcsok egy elágazáson közlekednek a vonallal; ez elágazásba van beiktatva az az R, R' ellenállás, mely kétszer akkora mint a megfelelő elektromágnes ellenállása. Végre, figyelembe véve, hogy a P, p és P', p' telepek * úgy vannak a készülékekkel összekötve, miként ezt a 399. ábrán láthatni, azaz a két állomásra nézve ellenkező irányban, a közlekedésnél ím ez történik:

"A két állomás szünetelő állapotában a vonal s az E, E' elektro-

* A 399. ábrában a telepek így jelölendők: a középső balra P, jobbra P'; a szélső balra p, jobbra p'. Ford.

---

548

mágnesek a talajjal a c, c' karmantyúk, s a földdel összekötött s, s' rugók révén közlekednek. Tehát az oszlopok egyike sincs a vezetékbe iktatva.

"Midon a baloldali állomás tesz át egy jelet, a P telep a vonallal az R elágazáson át közlekedik; de midőn az áram az L vonaldróttal találkozik, két irányba is kanyarodhatik, úgymint jobbra a vonaldrótba, balra az E elektromágnesbe. De ezen az oldalon nem talál kijáratra, mivel egyrészt az s rugó nincs többé érintkezésben a c karmantyúval, másrészről pedig azt az útat, melyet a most a c karmantyúval érintkező s rugó előtte megnyit, az ellenkező áramú p telep elállja. Mindazonáltal, mivel ez az utóbbi áram csak fél olyan erős mint a nagy telep árama, az ember azt hihetné, hogy ezen az oldalon egy áramrész mégis csak lefolyhatna; de mivel a nagy telep áramát az R ellenállás meggyengítette és mivel ennek az áramnak is csak az egyik ága követhetné ezt az útat, valósággal semmi áram sem fog ezen az úton keringeni, s a P telep árama majdnem teljes erővel fog hatni az elektromágnesre a jobboldali állomáson, hol is az s' rugó közletésével a földbe fut le. Ekkor tehát minden úgy történik, mint a közönséges áttételnél. Természetes, hogy ugyanez állana akkor is, ha a jobboldali állomás tette volna át a jelet.

"Ha most a két állomás egyidejűleg tesz át egy jelet, a két vonal-telep lánczolatos összeköttetésbe lép s áramuk a két állomáson kétszeres erővel hatna a jelvevőkre, ha nem találnának az R és R' elágazásokra és a p és p' telepekre, melyek azon vannak, hogy az egyensúlyt helyreállítsák. Valóban, a P telep árama, midőn a jobboldali állomásra érkezik, részben az E' elektromágnest, részben pedig az R' elágazást futja át.

Ezen az utóbbi úton a'-nél a P' teleptől erősbíttetik, de nemkülönben erősbíttetik E'-ben a p' teleptől is, melylyel az r' érintkezés s a c' karmantyú közletésével van kapcsolatban; s mivel az R' elágazásban az ellenállás kétszer akkora mint az E' elektromágnes ellenállása, s mivel másrészről a p' telep fél olyan erős mint a P' telep: a létrehozott hatások egymást kiegyenlítik, s a jelvevőre nézve minden úgy történik, mintha az áttevő készüléknek telepe egyedül hatott volna reá. Magától értetődik, hogy a másik állomáson ugyanezek a hatások jönnek létre, mivel a vezetékek berendezései teljesen részarányosak."

3. Egyidejű áttevés. – Gray harmonikus telegráfja.

ELISHA GRAY amerikai tudós, kinek nevével a telefonnak szánt fejezetben még találkozni fogunk, az egyidejű áttevésnek egy olyan rendszerét

---

549

gondolta ki, melynek elve különbözik az imént előterjesztett rendszer elvétől, s részben az elektromos áramoktól tovaterjesztett hangrezgések egyidejűségének törvényéből van merítve. Innét van, hogy ezt a rendszert harmonikus telegráfnak nevezik.

GRAY harmonikus telegráfja több jel egyidejű áttevésének problémáját a következő módon oldja meg. Egy különös áttevő-készülékből kiinduló minden jel megfelel egy változó erősségű áram útnak indításának, s ezen áram változásai maguk is egy lemez rezgéseivel függnek össze, mely lemez meghatározott és állandó hangot ad. A vonaldrót átteszi ezt a változó áramot, ezt az elektromos hullámot a jelvevő-készülékbe, s a jelvevő rezgéseit egy rugalmas lemezzel közli, mert ez a lemez úgy van hangolva, hogy csakis ezek a rezgések hatnak reá, egy szóval, mert az áttevő-készülékkel egy hangra van hangolva. Mivel két, három vagy négy készülék ugyanabban az időben működik, s ugyanazon a drót n ugyanannyi külön elektromos hullámot egyszerre tesz át, ezek a hullámok az érkező állomáson mintegy ki lesznek válogatva: mindegyikük a neki megfelelő egyidejű jelvevőre fog hatni, s minden jel, minden sürgöny, mintán a drót-útat a többivel együttesen tette meg, a többitől függetlenül lesz áttéve.

Azon leszünk, hogy a harmonikus telegráfot lényeges alkatrészeiben előtüntetve, megkisértsük megmagyarázni, hogy miként lehet ezt a czélt elérni.

P P' P'' .... jelentik az áttevő állomás telepét, mely egyrészt a földdel, másrészt a vonaldróttal van összekötve. Ez a telep annyi csoportra van osztva, mint a mennyi külön áttevő van az állomáson, s e csoportok mindegyike el van látva egy elágazó vezetékkel, melybe egy-egy V V' V'' ... rezgő lemez, s egy-egy A A' A'' ... érintkeztető csavar van igtatva.

400. ábra. – Gray harmonikus rendszerének terve.

A feladó állomástól a vonalra szökkentett áramok az érkező állomáson a sorjába rakott E E' E'' elektromágneseket futják át. Az ezeknek sarkaival szemben elhelyezett, s egyik végükön szilárdan megerősített K K' K'' rezgő pálczák úgy vannak beigazitva, hogy a feladó állomás három rezgő lemezével unisono három külön hangot adnak. Az induló állomásnak rezgetői, melyek mindegyikét egy telep s egy külön elektromágnes indítja meg, állandóan alá vannak vetve egy meghatározott rezgő mozgásnak, mely mindegyikükkel azt az alaphangot szólaltatja meg, a melyre beigazítva van. Valahányszor egyikük az érintkeztető csavarjához ér, az áram a megfelelő elágazó vezeték bezáródása miatt meggyengül, hogy aztán, amint az érintkezés megszünt, előbbeni erősségét rögtön visz-

---

550

szanyerje. Innét erednek az áramerősség változásai, a melyeknek sebessége a rezgető rezgésszámától függ; ezek a változások annyi elektromos hullámot hoznak létre, a hány külön rezgető van. Ennek a három hullámsornak, mely egyidejűleg tétetett át a vonalra, az átvevő állomásra érkezte alkalmával mindegyike magával összehangzó három pálczára talál, mely pálczák mindegyike csakis a vele összhangzó hullám hatása miatt fog rezegni.

Tegyük fel már most, hogy az egyik rezgetőnek a mozgását meggátoljuk: a megfelelő elektromos hullám azonnal meg lesz szüntetve; s a jelvevő pálczája, melyet azelőtt rezgetett, szintén nyugalomba jön. Ha a rezgetőnek rövid a megállapodása, a jelvevő-pálczáé is az lesz; hasonlóképen, ha hosszú. A feladó állomáson előidézett hosszú és rövid megállapodások sora az átvevő állomáson azonosan visszaadódik; és ha az állomások például MORSE-féle jelekkel közlekednek, könnyű belátni, hogy a jelek egy áttett sürgönyt fognak adni, melyet Amerikában beszélővel fognak fel, de a melyet közönséges MORSE-készülékkel is fel lehetne fogni.

Midőn a három vagy a négy áttevő készülék egyidejűleg dolgozik, a jelvevők rezgő pálczái is egyszerre működnek, de mindegyik csak a megfelelő rezgető megállapodásainak megfelelőleg indíttatik meg. Látjuk tehát, hogy ez a rendszer biztosítja az áttevés egyidejűségét.

A megelőző leírásnak csak az volt a czélja, hogy megkisértse a magyarázatát annak az elvnek, melyre ELISHA GRAY támaszkodott, midőn harmonikus telegráfját foganatosította. De ez a leírás nem volna elégséges, ha eme telegráf minden egyes részének részletes működéséről szá-

---

551

mot akarnánk adni; e részeket azon minták nyomán fogjuk előterjeszteni, a melyek a nemzetközi elektromos kiállításon szerepeltek.

401. ábra. Gray harmonikus telegráfjának rezgetője.

A 401. ábra előtünteti a berendezését a rezgetönek, melynek V lemeze az O pontban van megerősítve, s az A, B elektromágnesek váltakozó hatása miatt leng. E mágnesek magvai egy külön telepből egyidejűleg mágneseztetnek meg, de az egyik mágnesnek, például az A-nak, mely kellőképen kiszámított hosszúságú dróttal van körültekerve, öt- vagy hatszorta nagyobb az ellenállása mint a másiknak. A lemez, miután az erősebb mágnestől vonzatott, hozzá ér egy érintő-csavarhoz, mely az áramot elágaztatja és meggyengíti; de most a másik elektromágnes lesz az erősebbik, s magához vonzza a lemezt. Ezután az áram újra meg lévén szakítva, az elágazás megszünik, s az elektromágnesek visszanyerik előbbeni viszonylagos erősségeiket; A újra vonzza a lemezt és így tovább. Így keletkezik a rezgések sora.

402. ábra. – A harmonikus telegráf áttevője.

Az áttevő (402. ábra) a baloldalon látható MORSE-féle kulcsból és egy különös berendezésből áll; ez utóbbinak az a rendeltetése, hogy az áramok erősségét, melyet a rezgetők akaszai máskülönben sokkal erősebb arányokban változtatnának, kellőképen szabályozza.

---

552

403. ábra. – A harmonikus telegráf jelvevője.

Végre a 403. ábra a jelvevőt és a beszélőt tünteti elő. Ezt az utóbbi készüléket általánosan használják az Egyesült-Államokban, hol az átvevő tisztviselők csak meghallgatják a jeleket a nélkül, hogy ezeket irott vonásokkal felfognák. A jelvevő főrésze egy aczélpálcza, mely az egyik végén szilárdan meg van erősítve és úgy van beigazítva, hogy a mikor rezeg, a

---

553

megfelelő rezgető lemezének hangjával teljesen egybevágó hangot adjon. A másik vége szemközt van avval az elektromágnessel, melyet a vonalra szökkentett áramok futnak át; hogy azonban az ezen áramokban az áttevőktől létrehozott változások az aczélpálczára hassanak, kell, hogy az e hangnak megfelelő rezgés-számmal összhangban legyenek. Tehát az áram változásai ki lesznek válogatva, mit a jelvevők maguk hajtanak végre.

A kísérletek, melyeket a GRAY harmonikus telegráfjával Amerikában a Western-Union vaspálya vonalán Boston és New-York között (320 kilométer) két hónap alatt hajtottak végre, kitűnő eredményekre vezettek. Jóllehet, kevéssé kedvező körülmények között tétettek, a siker teljes vala. "A kisérletek egyikénél, mondja A. GUÉROULT, * öt tisztviselő kilencz órányi időközben 2124 sürgönyt tett át, mi óránként 236 sürgönynek, vagy személyenként és óránként 47 sürgönynek felel meg. Egy másik alkalommal a legügyesebbek közül kiválasztott négy tisztviselő öt óra alatt 1184 sürgönyt, vagy személyenként és óránként 59 sürgönyt tett át."

4. Többszörös áttevés. – A Meyer-féle s a Baudot-féle telegráf.

Bármelyik áttevés-mód gyorsasága az áramok számától függ, melyeket az illető rendszerrel bizonyos idő, például egy másodpercz alatt a vonalra lehet vetni. Az áramindításoknak ez a valódi száma, melyet a gyakorlat állapít meg, nagyon gyenge arányban van avval a lehetséges vagy ideális számmal, mely a drót szállító-képességét jelzi. Ez a gyorsaság függ még azoknak az áramoknak a számától is, melyeket minden egyes önálló jel (betű, számjegy, vagy a szavakat elválasztó köz) megkíván, és végre a készülékeket kezelő tisztviselő ügyességétől. Egyre-másra úgy számítják, hogy egy közönséges MORSE másodperczenként 1.5 vagy 2 önálló jelet indít útnak; HUGHES telegráfja 3-ig megy, s ezek a számok rendszerint megkétszereződnek, ha eme rendszerekre a duplexet alkalmazzák. Azonban az automatikus telegráfok arról tanúskodnak, hogy másodperczenként 100 áramot, vagyis körülbelül 25 önálló jelet lehet egy drótra (a MORSE-készülékkel) szökkenteni, minélfogva még a legjobb rendszerek is még korántsem zsákmányolják ki a drót elektromos jelvivő-képességét. Innét eredtek az áttevés tökéletesbített rendszerei vagyis módszerei, melyek fölött az imént tartottunk szemlét.

* Lumière électrique, 1882. jan. szám.

---

554

Ezekhez egy új módszer járult, a melynek első eszméje 1860-ra vihető vissza. Valóban, ez időtájban tette közzé ROUVIER, a franczia telegráf-vonalak egyik felügyelője, többszörös áttevésű tervét, melynek általános elve a következő: Az áttevés ideje felosztandó szabályszerű és időszakos közökre, melyek mindegyikének egy külön jeladó van szánva; bizonyos számú tisztviselő mindegyike a vonaldrótot akkor használja, mikor rá kerül a sor, úgy hogy a munkaidő s a szünet rájuk nézve váltakozva következik egymásra s hogy a vonaldrót eme fogás alkalmazásával folytonos tevékenység állapotában van. Az erre az elvre alapított többszörös áttevésű első rendszert MEYER találta fel 1871-ben s a MORSE-féle jelekre alkalmazta; ez a rendszer névszerint a páris-lyoni vonalon s a svájczi s az osztrák hálózat nagy vonalain működik.

MEYER többszörös telegráfjának áttevő készülékei billentyűsoros jeladók. Mindegyikük négy fehér s négy fekete billentyűből áll; ha ez utóbbiak egyikét lenyomják, rövid időtartamú áram, egy pont jön létre; midőn egy fehér billentyűt nyomnak le, vonás keletkezik. Midőn egyidejűleg játszanak a fehéreken vagy a feketéken, a pontok és vonalak kombinácziója áll elő, mely jelek összessége, miként a MORSE-féle betűrendben, betűt, számjegyet vagy bármely más jelet képezhet.

A jelvevők mindegyikének nyomtató alkatrésze egy negyedkerületű spirális-ív (föltéve, hogy négy jeladó van). Egy elektromágnes fegyverzetét képező emeltyűnek csúcsa a papirost az áram-keringés tartamával egyenlő idő alatt a spirálisra nyomja: innét vonás vagy pont keletkezik a papiroson, mely fordulatonként 3 milliméternyi sebességgel gombolyodik tova azok előtt a hengerek előtt, melyek a spirális-ívekkel vannak ellátva. A jelek ily módon harántosan nyomtatódnak. Ennélfogva két egymásra következő betűnek összezavarodása lehetetlenné válik és a sürgöny egészét képező szalag is tetemesen rövidebb lészen. Ehhez még hozzátehetjük, hogy mindegyik jeladót két jelvevővel lehet ellátni, az egyikkel az induló, a másikkal az érkező állomáson, s hogy ennélfogva kétszeres ellenőrzés van.

Azonban a MEYER-féle telegráfnak főalkotórésze a distributor, melynek az a rendeltetése, hogy a telep áramát oly módon vezesse a vonaldrótra, hogy a minden egyes jeladó előidézte áramindítás egymásután a feladó állomás jelvevőjébe, innét pedig az átvevő állomás jelvevőjébe jusson. A MEYER-féle distributor szilárd fémkerék, mely a kerületén 48 egyenlő elszigetelt részre van osztva. Minden egyes körnegyed, mely 12 osztályrészből áll, egy-egy jeladóúl szolgál. Négy kettős osztályrészű csoport nyolcz szigetelt drótból álló nyalábbal a jeladó

---

555

billentyűsorának nyolcz billentyűjével van összekapcsolva; a csoportok között levő többi négy osztályrész a földdel van összekapcsolva.

Egy óramű, melyet kúpinga szabályoz, egyszerre indítja meg a jelvevők spirálisait s egy rugalmas pálczát vagy síkárlót, mely a distributor korongjának karimáját futja körül. A síkárló ily módon minden egyes jeladót s a megfelelő jelvevőt egy negyed forgás időtartama alatt a vonallal érintkezésbe hozza. Így tehát a vonal emez időtartam alatt a négy tisztviselő mindegyikének rendelkezésére áll. A tisztviselőt különben egy kicsiny emeltyűnek koppanása értesíti arról, hogy az útnak indított jel létrejött.

Könnyű belátni, hogy valamely e fajta rendszernek lényeges kelléke, hogy a készülékek mozgása a két állomáson egyidejű legyen. Midőn a HUGHES nyomtató telegráfját leírtuk, már láttuk, miként lehet ennek a kivánalomnak eleget tenni.

A BAUDOT-féle többszörös nyomtató telegráf, melyet most leszünk leirandók, az áttett sürgönyt, miként a HUGHES-készülék, közönséges betűkkel nyomtatja le. Valódi csodája ez a szabatosságnak és gyorsaságnak; a szerzője a nemzetközi elektromos kiállításon el is nyerte a legmagasabb kitüntetések egyikét, a dísz-okíratot. Egész fejezetekre volna szükségünk, ha eme rendszer valamennyi alkatrészének működését meg akarnók értetni; azonban csak azt kísérthetjük meg, hogy világosan előtüntessük, hogy a különböző részeiben mi a leglényegesebb.

Képzeljünk egy vonal végein két állomást, melyek mindegyike hat jeladóból és hat jelvevőből áll, s lássuk először, hogy az első állomás tisztviselőitől egymásután s a reájok kerülő sorban útnak indított jelek miként kerülnek a vonaldrótra s hogy ezután e jelek miként hatnak a másik állomás megfelelő jelvevőire.

Eme feltevés mellett a teljes berendezés ugyanarra a drótra nézve mindegyik állomáson hat jeladóból s hat jelvevőből áll. De a jeleket ugyanazok a tisztviselők teszik át és veszik át, a kölcsönös közlekedés kívánalmai szerint.

A BAUDOT-féle rendszer jeladója, melyet a 404. ábra tüntet elő, öt billentyű sorából áll, mely billentyűk két csoportba vannak osztva; az egyik csoport két billentyűjét a balkéz középső- és mutatóújja, a másik csoport három billentyűjét pedig a jobbkéz mutató, középső- és gyűrűsújja nyomja. A szalag, mely ezt a két csoportot elválasztja, tért hagy közöttük, mely tér a hüvelykújjak számára van föntartva; e térben van a T fogantyú, mely arra való, hogy helyzete szerint a jeladót nyugalmi vagy átvevő állapotba és működő vagy áttevő állapotba helyezze.

---

556

404. ábra. – A Baudot-féle telegráf jeladója.

A B szekrényben vannak azok a részek, melyek arra valók, hogy a billentyűk mindegyikét az oszlopokkal s a vonaldróttal összeköttetésbe hozzák. Nyugalmi állapotban a jeladó öt billentyűje, midőn a distributor, mely azonnal szóba fog jönni, alkalmas helyzetben van, negativ áramokat indít meg; ellenben midőn le vannak nyomva, vagyis dolgozó állapotban positiv áramokat szökkentenek a vonalra. A distributor minden fordulatánál a hat jeladó mindegyikére nézve tehát akár öt positiv, akár öt negativ áramindítás van, s ezeknek az áramoknak a billentyűsor öt billentyűjén való kombinácziójából állította össze BAUDOT mindazokat a jeleket, melyekre a telegráfiai közlekedésnek szüksége van. Minthogy öt elem kombinácziójának * száma 32, vagy inkább 31 (mivel az első kombinácziót maga a nyugvó jeladó teszi), összesen 31 jel van, melyek különben még meg vannak kétszerezve egy ahhoz hasonló műfogással, melyet a HUGHES-rendszerriél láttunk alkalmazva. A következő táblázat előtünteti az áram-kombinácziók jelentését s következőleg a jeladó ujjrakását is.

* Tulajdonképon két elem ötöd-osztályú variácziója ismétléssel, melyek száma 32. Ford.

---

557

Nyugalom A vagy 1 B   "   8 C   "   9 D   "   0 E   "   2 É   "   stb. F   "   F G   "   7 H   "   H I   "   o J   "   6 K   "   ( L   "   = M   "   ) Számjegyek köze

– – – – – + – – – – – – + + – + – + + – + + + + – – + – – – + + – – – – + + + – – + – + – + + – + – – + + – – + – – + – + – – + + + + – + + – + – + + – – – + -

Hiba N vagy № O   "   5 P   "   % Q   "   / R   "   – S   "   ; T   "   ! U   "   4 V   "   ' W   "   ? X   "   , Y   "   3 Z   "   : T   "   . Betűk köze

– – – + + – + + + + + + + – – + + + + + + – + + + – – + + + – – + – + + – + – + + – + – – + + + – + – + + – + – + – – + – – + – – + + – – + + – – – + – – – – +

Az első három elem a jeladó jobboldali három billentyűjének felel meg, a következő kettő pedig a balkézzel kezelt billentyűknek. Ha például az M betűt kell útnak indítani, a jobbkéznek csak a középső ujja nyomja a megfelelő billentyűt, a balkéz két ujja pedig egyidejűleg nyomja le az illető billentyűket; az útnak indított jelet az áramoknak ez a kombinácziója jellemzi: – + – + +

Lássuk most, hogy ezek az áramok miként vettetnek a vonaldrótra s miként fogatnak fel az érkező állomáson. Ezt a kettős szerepet a distributorok játszszák.

Ezek szigetelő anyagból készített korongok, melyek felületén a kerületük mentén fém-részek vannak elosztva, a melyek a jeladó billentyűivel összefüggnek. Mindegyik korong fel van osztva hat egyenlő gerezdre, melyek mindegyike öt érintkeztetővel van ellátva, annyival, mint a mennyi billentyű van mindegyik jeladón. Mindegyik gerezd egy-egy állomásnak van szánva; de ezeken kívül még egy különös gerezd is van, a melyet igazító-gerezdnek neveznek, mert az a rendeltetése, hogy azokat az áramokat tegye át, melyek arra valók, hogy a mozgást szabályozzák, vagyis hogy az induló s az érkező állomás két distributora között az egyidejűséget hozzák létre.

Egy emeltyű, mely a korong tengelye vagyis középpontja körül foroghat, el van látva egy síkárlóval, mely egyenletes forgó mozgásnak van alávetve. Ez a síkárló minden egyes körülforgása alkalmával egymásután végig csúszik a hat gerezden, s mivel összeköttetésben van a vonallal, emerre rászökkenti azokat az áramokat, melyeket a gerezdek mindegyikének öt osztályrészén felszed, mely áramok majd pozitivok, majd nega-

---

558

tivok a szermt, a mint mindegyik jeladó billentyűi nyugalmi vagy dolgozó állapotban vannak.

Hogy a dolgot szabatosabban tüntessük elő, kövessük a 405. ábrában az A, B, C, D, E, F hat gerezd egyikétől útnak indított jel áramai áttevésének útját.

405. ábra. – Az áttevés s az átvevés előtüntetése a Baudot-féle többszörös telegráfnál.

A megfelelő jeladónak nyugalomban levő billentyűi a gerezdnek 1, 2, 3, 4, 5 osztályrészeit összeköttetésbe hozzák a negatív sarkával egy telepnek, melynek pozitiv sarka a földdel van összekötve. Ha ellenben a billentyűk bármelyike le van nyomva, érintkezésbe jön egy akaszszal, az úgynevezett dolgozó gáttal, mely a megfelelő osztályrészt összeköttetésbe hozza a pozitiv sarkával egy második telepnek, melynek negativ sarka a földdel van összekötve. Az ábrának az áttevő állomást előtüntető baloldali részét vizsgálva, látjuk, hogy az 1 és 3 billentyűk nyugalomban vannak, holott [míg] a 2, 4 és 5 billentyűk dolgoznak. Ez esetben, a mint a síkárló az A gerezd öt osztályrészén végig csúszik, a vonalra szökkentett áramok ebben a sorrendben következnek egymásra: – + – + +; tehát az M betünek megfelelő jel van áttéve. Midőn a síkárló a mozgását a B, C, D, E, F többi gerezd mentén folytatja, épen így és egymásra következtetve teszi át azokat a pozitiv és negativ áramokat, melyek mindegyik jeladó billentyűinek állása szerint eme gerezdekre vezettettek. Így megy ez tovább a síkárlónak a korong osztályrészei mentén való minden teljes körülfordulásánál.

Lássuk már most, hogy e jeleket miként fogják fel az érkező állomáson. Egy distributor, mely egészben véve hasonló ahhoz, melynek működését az imént beszéltük meg, mely tehát ugyanoly módon van hat gerezdre és egy igazító gerezdre felosztva, szintén egyenletes mozgásnak

---

559

van alávetve. A síkárló, mely a korong osztályrészein végig csúszik, e részek mindegyikén ugyanabban a pillanatban megy át, a melyben az induló állomás distributorának a síkárlója is átmegy; a mozgások egyidejűsége különben folytonosan szabályozva vagy igazítva van, miként erről később még szólani fogunk. De az átvételre szolgáló mindegyik osztályrész összeköttetésben van egy elektromágnessel, melyre, a mint a síkárló áthalad, a vonaldrótra szökkentett áram hat. Az elektromágnes sarkai között egy polározott fegyverzet leng; mozgásának két gát szab határt, mely gátoknak, az áttett áram iránya szerint, neki fekszik.

A fegyverzet a gátra szorul mindaddig, míg ellenkező áram érkezik. Az öt fegyverzetnek, a síkárlónak az A gerezden átmente utáni helyzetét vizsgálgatva látjuk, hogy a fegyverzetek a megfelelő jeladótól áttettnek föltételezett – + – + + kombinácziót mintegy lefordították.

Ez volna a BAUDOT-féle telegráf áttevés- és átvevés-módjának persze nagyon is rövid foglalatú előterjesztése. Azonban szükséges, hogy kiegészítsük a leírását a leglényegesebb alkatrésznek, vagyis a distributornak, melyet nagyobb világosság kedveért eddigelé annyira vázlatosan tüntettünk elő, hogy bizonyára lehetetlen volna e vázlatból teljes fontosságát átlátni. A 406. ábra természetes nagyságának ¹/₈-ában tünteti elő. P egy bevölgyelt csiga, melyet egy külön mótor forgat, s mely a mozgását az A vízszintes tengelylyel közli; ez a tengely fel van szerelve egy lendítő koronggal, mely, miként az ábrában látjuk, a csigához van ékelve, továbbá a T spirális-

---

560

alakú rezgő-lemezből álló sebesség-szabályozóval. A tengely vége pedig el van látva egy hajtókerékkel, mely az R kúpos fogaskerékbe kapaszkodik. Ez utóbbi keréknek függélyes tengelye magával viszi az F kart, mely nem egyetlenegy síkárlóval, hanem tiz seprő-alakú síkárlóval van fölszerelve, mely seprők hasonlítanak a GRAMME-féle gép áramgyűjtőjéhez.

406. ábra. – Baudot telegráfjának distributora.

A G vízszintes ebonit-korong el van látva a fémes érintkeztetőknek kilencz kör-sorával; melyek mindegyikén a mozgó karon levő kilencz síkárlónak egyike-egyike fut körül. A szélső két sor az áttevésnek van szánva: e sorok egyike össze van kötve a vonallal, a másika pedig minden egyes jeladónak az gátjaival, melyekről már mondottuk, hogy a vonaltelepnek részint a pozitiv sarkával, részint pedig a negatív sarkával vannak összekötve. A következő két kör-sor az átvevésnek van szánva; az egyik indulásnál való ellenőrzésre s a helybeli nyomtatásra szolgál, mely czélra egy külön telep van felállítva; a másik sor a jelfogók elektromágneseivel közlekedik. Az ötödik sornak, melynek síkárlója össze van kötve a nyolczadik sor síkárlójával, mindegyik gerezdén csak négy igen kurta érintkeztetője van; ezek arra valók, hogy egymásra következő két áramindítás között a földdel való összeköttetést oly módon hozzák létre, hogy az egyidejűségnek csekélyes hibáit enyhítsék s a jelfogó működését biztosabbá tegyék. E végre a nyolczadik sor, mely folytonos, össze van kötve a földdel. A 6-ik és 7-ik sor síkárlói egy helybeli telepnek áramát a 6-ik sor különböző érintkeztetőihez vezetik; az egyik síkárló a jeladóval közlekedik s létrehoz egy jelet, mely a tisztviselő figyelmét kevéssel az időpont előtt hívja fel, amelyben a síkárló azon van, hogy a tisztviselő állomásához tartozó gerezdre átfusson s a melyben össze kell állítania a billentyűk kombináczióit a következő jel számára. Végre a 9-ik s utolsó sornak síkárlója össze van kötve egy tizedik síkárlóval, mely a 4-ik sort kevéssel eme sornak síkárlója előtt futja körül; egy helybeli negativ telep így egy áramot indít meg, melynek az a rendeltetése, hogy a jelfogók fegyverzeteit a nyugalmi helyzetükbe vissza hozza.

A hetedik vagy az úgynevezett igazító gerezdnek áramai arra valók, hogy egy külön elektromágnes közbenjárásával az érkező állomás distributorában a síkárló-tartó kapcsoló csavarának megszorítását vagy meglazítását létesítsék akkor, midőn ez az állomás a mozgását az induló állomás distributorának normális sebességű mozgásához képest akarja szabályozni. Ez a kikapcsolódás az O mellék-fogaskerék közbenjárásával jön létre; ezt a kereket a jelfogónak egy gépezete hajtja, a melynek leírása azonban nagyon messzire vezetne.

---

561

X. TÁBLA.

A BAUDOT-FÉLE TÖBBSZÖRÖS NYOMTATÓ TELEGRÁF ÁLLOMÁSA.

---

562

---

563

Most a jelfogóhoz értünk, a melynek tényleges berendezését a 407. ábra tünteti elő.

AA a szárai egy patkó-mágnesnek, melynek meghajlított része a talapzatba merül.

Eme mágnesnek sark-toldalékai között egy keresztben fekvő lappal ellátott lágyvas-henger, melyet egy rézdarab két egyenetlen részre oszt, két csúcscsal a tengelye szintjén magukon a sarkokon nyugszik, s ily formán egy polározott fegyverzetet képez, mely a tengelye körül lenghet. A sarkok tengelyének, melylyel a fegyverzet közlekedik, befolyása alatt a keresztbe fekvő lap valóban leng is és pedig majd jobbra, maj balra a szerint, a mint az alatta s vele szemben fekvő elektromágnesek egyik vagy másik sarka vonzza. Ezen elektromágnes tekercseit a vonalra vetett vagy pozitiv, vagy negativ áramok futhatják át. A fegyverzet lengéseit egy vaspálcza tágítja, a melynek vége két gát, az a nyugalmi és a b dolgozó gát között fekszik (408. ábra); csak az utóbbi gátnak van egy ezüst-érintkeztető~e, mely az elektromos közlekedés létrehozására van rendelve. Midőn a vonalról negativ áram érkezik, az elektromágnes tekercseinek A és B magvai polárosságot nyernek, minélfogva a fegyverzet pálczája a nyugalmi gáthoz szorulva a baloldali helyzetbe jut: ellenben midőn a polárosságok ellenkezők, vagyis midőn az áram pozitív, a pálcza jobbra helyezkedik el. Azt már láttuk, hogy miképen vannak a tekercsek a distributor érintkeztetőivel és a földdel összekapcsolva Midőn az

407. ábra. – Baudot telegráfjának jelfogója.

408. ábra. – Jelfogó keresztmetszet.

---

564

átvevő síkárlók átfutottak a megfelelő gerezden, a jelfogók öt fegyverzete úgy helyezkedik el, hogy az átvett kombinácziót megtartja; ezután egy helybeli áramnak a hetedik síkárló érintkeztetöjéhez való útnak indítása által ugyanez a kombináczió át van téve a jelvevő elektromágneseihez, hol is a nyomtatás létre jön.

Az első készülékeknél a berendezés más vala. A patkómágnes egyik sarkának lágyvas-toldalékában rováték volt, melybe késpenge-élen függélyes lágyvas-fegyverzet illeszkedett. E fegyverzet középső része, mely két egyenes s ugyanavval a tengelylyel szemközt fekvő elektromágnes magvai előtt feküdt, eme magvak között lengett; a fegyverzet felső vége pedig ugyanekkor két gát között lengett, mely gátak egyike, a nyugalmi gát a negativ, a másika a dolgozó gát pedig a pozitiv áramkeringéseknek felelt meg. A fegyverzet a mágnestől, a melylyel érintkezésben volt, polározva volt, s az egyik vagy másik magnak vonzása fogva tartotta mindaddig, míg a distributor tizedik síkárlója, kevéssel a következő kombináczió elindítása előtt, nyugalomba nem helyezte. A szemközt fekvő két gerezd mindegyik csoportjához öt jelfogó tartozott, hol az egyik, hol a másik tevén szolgálatot; ezeken kívül még egy különálló jelfogó is volt, mely igazítóul szolgált. Az új berendezésnél mindegyik jeladónak öt önálló jelfogója van, úgy hogy egy hat áttevővel bíró állomásnak egy és ugyanazon az asztalán harmincz jelfogó van.

Eddigelé a BAUDOT-féle telegráfnak csak ama műszereit írtuk le, melyeknek az áttevéshez s az átvevéshez van közük. Láttuk, hogy egy állomásnak hat jeladója s a megfelelő hat jelvevője miként cserélheti ki a jeleit a rá kerülő sor szerint folytonosan, a segítségével egy közös distributornak, mely e szerint a vonaldrót egész üzletképességét kihasználja. Midőn a készülék teljes működésben van, a forgás sebessége perczenként 150–180 fordulatra rug, mi másodperczenként 2.5–3 fordulatnak felel meg; egyszerű számításból kiderül, hogy minden egyes jeladó a megfelelő jelvevővel, fordulatonként egyszer, ¹/₁₆–¹/₂₀ másodpercznyi időközben közlekedik. Eme rövid időközben teszi át a tisztviselő az öt billentyű kombinácziójából származó betűt vagy jelet; egy fordulat s a rá következő fordulat között a következő jel elkészítése történik.

* Jól megjegyzendő, hogy rendszerint nincs az állomásnak mind a hat jelvevője az átvevéssel egyszerre elfoglalva; egynémelyikük áttesz, míg a többi átvesz. Hogy a készülék eme működéseinek egyikéről a másikra átmenjünk, elégséges, ha a gerezdek mindegyik csoportja között a kellő összeköttetést létesítjük, s láttuk, hogy a jeladő fogantyújának állása tetszésünk szerint hozza létre az áttevést vagy az átvevést.

---

565

Azokkal a sebességekkel, melyekről az imént szólottunk, egy hat tisztviselőt foglalkoztató állomás az egyik vagy másik irányban perczenként 900–1080, vagy óránként 45000–64800 jelet lesz képes áttenni, mi figyelembe véve a szavak választó közeit s egy szóra egyre-másra 5 betűt számítva, 450–540 húsz-szavú sürgönynek felel meg. A valóságban a megszakítások, a tévedések s az ismétlések miatt ekkora gyorsaságot egyáltalában nem lehet elérni; mindazonáltal egy drótnak üzletképessége a BAUDOT-féle készülék alkalmazásával óránként legalább is 300 húsz-szavú sürgönyre rúg, mi jóval túlhaladja minden más rendszernek gyorsaságát. Azonkívül a sürgönyök nyomtatva vannak áttéve, s még hátra van, hogy a nyomtatásra való műszereket vázlatosan leírjuk.

A nyomtató készülék eme bámulatra méltó rendszernek nem utolsó része. Az itt a kérdés, hogy a pozitiv és negativ áramoknak a mindegyik gerezdtől áttett s a mindegyik megfelelő gerezdnek jelfogó-elektromágneaeitől felfogott kombinácziói miként alakulnak át nyomtatott betűkké a végtelen papiros-szalagon, mely a két állomás egyikén is, másikán is tova gombolyodik? Most ennek a magyarázatát fogjuk megkisérteni, a

---

566

nélkül azonban, hogy kiterjeszkednénk az aprólékos részletekre, melyek a gépezetnek teljes megismerésére szükségesek volnának.

409. ábra. – Baudot telegráfjának nyomtató jelvevője.

A jelvevő három főrészből áh: a jelfogóját már leírtuk. A 409. ábra előtünteti a tulajdonképeni nyomtató-készüléket, mely, nagyon bason]ítván a HUGHES-készülék nyomtatójához, részletes leírásra nem szorul. Hogy azonban az E betűkerék megfeleljen a rendeltetésének s hogy a nyomtató-gamó fölemeltessék a kívánt pillanatban, azaz akkor, midőn az illető betű a papirossal szemben elhalad s a papirost a nyomtató-betűhöz szorítsa: kell, hogy egy külön gépezet hozzon létre összehangzást eme gamó s a jelfogó elektromágneseinek öt fegyverzete között. Ezt a gépezetet, ezt az átfordító műszert kombinátornak nevezték el: ez a BAUDOT-féle telegráfnak a legszellemeseb s bizonyára a legeredetibb része.

410. ábra. – A Baudot-féle telegráf kombinátora.

A kombinátor egy vízszintes szilárd korongból áll, a melyre a korong tengelyével egyközepesen öt vágás van róva. E vágások mindegyike két nyomra van osztva és a nyomokkal egyenlő szélességű övekkel van elkülönítve. A körnek 360 foka közül 310 fok a rendszer 31 tényleges kombinácziójának vagyis jelének megfelelő 31 tízfokú gerezdre van elosztva és a fenmaradó 50 fok a semleges gerezdet alkotja. Mindegyik vágásnak két

---

567

nyoma közül az egyik, a korong karimájához közelebb fekvő, egy jelvevő-elektromágnes fegyverzete nyugalmi helyzetének felel meg; a másik, a középponthoz közelebb fekvő pedig a dolgozó helyzetnek felel meg. Ez oknál fogva a külső nyomot nyugalmi nyomnak, a belsőt pedig dolgozó nyomnak nevezik. Az egyik is meg a másik is barázdásan van bevésve, de a vágásnak és a gerezdnek sorrendjéhez képest különböző mélységekben. Vegyük figyelembe például az M betűt, melynek a 20-ik gerezd van szánva; tudjuk, hogy a rá vonatkozó kombinácziót a – + – + + jelek képviselik. Az első s a harmadik vágásban a nyugalmi nyom lesz a legmélyebbre vésve; a 2-ik, 4-ik s az 5-ik vágásban ellenben a dolgozó nyom lesz a legmélyebbre vésve, miként ezt ennek a gerezdnek vagyis az öt vágás kettős nyomainak keresztmetszete mutatja.

Ezt feltéve, képzeljünk egy kart, mely a korong tengelye körül foroghat. Forgó mozgásának szögsebessége épen akkora, mint a betűkeréké. Ez a kar el van látva egy kocsival, melyek rámájába a ttt .... öt emeltyű van igtatva, s ezek végein az egyes vágások fenekére illeszkedő ggg .... függélyes peczkek vannak. Az emeltyűk a ráma síkjában lenghetnek s oly módon helyezkedhetnek el, hogy akár a nyugalmi, akár a dolgozó nyomba illeszkedhetnek. Ez az elhelyezkedés, melyet a jelvevő-elektromágnesek mindegyik fegyverzetének mozgásával kapcsolatos gépezet idéz elő, akkor megy végbe, midőn a kocsi a semleges gerezdet futja körül. Tegyük fel, hogy ezek az elektromágnesek az M betűnek megfelelő jelkombinácziókat kapták. Ez esetben az emeltyűk, épen úgy mint a peczkek, melyekkel el vannak látva, oly módon illeszkednek, hogy a peczkek a következő nyomokba jutnak:

---

568