XIV. FEJEZET.
AZ ELEKTROMOSSÁG A HÁBORÚBAN.
1. Az elektromos telegrafia a hadműveletekben.
HOGY a meglevő telegráf-vonalakat parancsok átvitelére, s a hadseregek különböző hadtesteinek gyors közlekedésére [érintkezésére] felhasználták, ez annyira természetes, hogy ahhoz, mit az elektromosságnak izenetváltásokra való alkalmazásáról fentebb mondottunk, mit sem kellene hozzátennünk, ha még tovább is nem mentek volna, s külön tábori telegráf-szolgálatot nem szerveztek volna. A tábori telegrafiának a franczia hadseregben való első alkalmazását 1857-re, arra az időszakra vezetik vissza, a melyben RANDON tábornagy Nagy-Kabylországot meghódította. A rabszolgaháborúban az amerikaiak a táborzó seregek használatára állandóan alkalmazták a közlekedésnek ezt a módját. 1870 és 1871-ben a német csapatokat már a háború kezdetétől fogva kisérték telegráf-dandárok, melyek tökéletesen be voltak gyakorolva a vonalak lerakásában és kezelésében, mely nem csupán a tisztán hadi műveletekre, hanem még a hadi és élelmi szerekkel való ellátásra is kiterjeszkedett. A következőkben TERNANT-nak a telegráfokat tárgyaló munkája nyomán néhány nagy-érdekű részletet fogunk közölni, a melyek vázlatosan előadják VON CHAUVIN német mérnöknek jelentését a porosz hadi telegrafiának eredményeiről az 1870-diki háborúban.
"Poroszországban, úgymond, és pedig béke idején, a közigazgatási hivatalokban működő egyéneket rendeltek ki a hadi szolgálat begyakorlására. Kevéssel a hadjárat megkezdése után 300 telegráftiszt állott készen, hogy a hadsereg előcsapatával elinduljon, s a közlekedés a hadsereg utócsapatával gyorsan létre lett hozva. A telegráf-csapat MORSE-
féle készülékekkel volt fölszerelve, s a beszélő-készüléket egy esetben sem alkalmazták. Az előcsapatot kisérő dandár könnyű póznákkal és rézdrótokkal volt fölszerelve, de használt szigetelt drótokat vagy kábeleket is, a melyek a földre voltak fektetve, vagy a vonal szükségeihez képest még fel is voltak függesztve. A MORSE-készülékeknek körülbelül akkora súlyuk volt mint a közszolgálatbeli készülékeknek.
"Egy második dandár kicsiny méretű póznákon egy kevésbé könnyű vonalat állított fel, mely vonal azokat az izenetváltásokat közlette, a melyek segítségével Poroszországból élelmi s hadiszereket lehetett útnak indítani. Egy harmadik telegráf-dandár, mely az utócsapatot a franczia területen való előnyomulásában követte, a második dandár ideiglenes vonalait végleges vonalakká alakította át, mely végleges vonalaknak ugyanaz a szolgálat-képessége volt, s ugyanoly méretei valának mint az állami vonalaknak. A telegráf haszna különösen a városok s az erősségek ostrománál tünt ki. Párist a telegráfvonalakból 150 kilométernyi áramkör övezte körül, s könnyű belátni, hogy ezt a roppant nagy területet nem lehetett volna katonákkal megrakni. A franczia ágyúk lövettávolságán kívül levegőben vezetett drótokból két vonalat is állították fel. E vonalak mindegyike 4 dróttal volt felszerelve, s e drótok 24 különböző állomás között létesítették a közlekedést, s Páris körül mindennap ezer meg ezer sürgönyt váltottak. A német császár MOLTKE előtt azt a nézetét fejezte ki, hogy a telegráf nélkül lehetetlen lett volna Párist ostromolni, vaqy Metz-et oly sokáig körülzárva tartani. A telegráfnak egy másik jó oldala a hadi és élelmi szereknek a telegráfos közlekedés segítségével való beszerzésében és pótlásában nyilvánult. Az óriási hadsereg szükségleteit Németországból merítették, mert az elfoglalt tartományokban nem lehetett elegendő élelmi szert találni."
Jelenleg a hadi telegráf-szolgálat valamennyi európai hadseregben szervezve van, Francziaországban, Ausztria-Magyarországban, Angolországban, Olaszországban, Oroszországban, stb. Az elektromos kiállításon látni lehetett a különböző országoktól elfogadott mintákat, készülékeket, kocsikat, szóval az egész felszerelést. Egy hadi telegráfvonalnak kiépítése kevés munkából áll: a drótok szállításából s legombolyításából, a póznák felállításából, ha a vonal a levegőben van vezetve, s az állomások berendezéséből. Amerika és Svédország eme különböző műveletekre három kocsit alkalmaz: egyet a drótok és kábelek szállítására, a másodikat a szigetelőkkel felszerelt póznák szállítására, a harmadikat pedig az állomásbeli készülékek szállítására. Belgium csak egy kocsit alkalmaz, de csakis akkor, midőn a vonal szigetelő póznák nélkül közvetetlenül a földre
XV. TÁBLA.
TÁBORI TELEGRAFIA
Egy vonal lerakásának műveletei a harcztéren.
lesz fektetve; a kocsi három szakaszra van osztva, egy fedett kocsiszakaszra, az állomásra s a kábelek szertárára.
A drótok legombolyítása rendszerint automatikus módon történik. Egy hengerkerék, melyet a kocsikerekek hajtanak, a kocsi haladásával lépést tartva rakja le a drótot. Az angol tábori telegráf-kocsikban kétsorosan három-három drót-tekercs van; e tekercsek a tengelyöket a kocsikerekek egyik tengelyével összekötő tágas korongok segítségével forognak, s a kocsi hátsó részében vannak elhelyezve. A kocsi elején a bak alatt levő ládákban az elektromos telepek, a beszélő s a galvanométer vannak. Végre a két tekercs-sor között levő hosszúdad térbe 20 könnyű öntöttvas póznát tesznek; e póznák egymásra tolható részekből állanak, a melyeket a lerakás alkalmával úgy húznak szét, mint a messzelátó csöveit.
Francziaországban a hadi telegráfvonalak lerakásánál ekként járnak el. A felszerelés állomás-kocsikból áll, melyek két szakaszra vannak osztva; az egyik szakasz hivatal-helyiségül szolgál, a másik a tekercseket tartalmazza. Minthogy a 8 tekercs drótjának hossza csak 16 kilométer, nagyobb távolságoknál az állomás-kocsik előtt tekercshordó szekerek mennek, melyek a drótokon kívül még a póznákkal s a lerakáshoz megkivántató mindenféle szerszámmal vannak megrakva. Midőn a hadművelet kocsikra nézve meg nem közelíthető hegyes vidékeken foly, a szerelvényt öszvérek hordják; a drótok legombolyítására használnak még taligákat is, a meltyekre a tekercseket helyezik.
Mindegyik műhelylyel egy altiszt, két káplár és tizenkét közember jár. A vezető őrmester kitűzi a vonalat, a katonák pedig három csoportra oszlanak; az első csoport a póznák gödreit ássa, midőn a vonalat a levegőben vezetik, a második csoport legombolyítja a drótokat, s gondoskodik az összefonásokról s a kapcsolatokról, végre a harmadik a drótot a póznákhoz erősíti s ezeket felállítja.
Ha a XV. táblára egy pillantást vetünk, fogalmat szerezhetünk egy tábori vonal lerakásának különböző mozzanatairól.
Még semmit sem mondottunk a sürgönyök áttevésére s átvevésére szolgáló készülékekröl. Ezek rendszerint MORSE-félék; mindazonáltal az Egyesült-Államokban a sürgönyt hangról olvassák, más szóval átvevőül beszélőt használnak, miként ez Amerikában elvégre a közönséges telegrafiában is szokásos. A beszélőnek, nem tekintve azt, hogy a MORSE-féle írókészüléknél nem sokkal egyszerűbb s nem kisebb térfogatú, a harcztéren az a nagyon rossz oldala van, hogy nem hagyja a sürgönyök írott nyomát, mely körülmény a felelősség biztosítására nézve nagyon is fontos. Francziaországban a beszélőt csak kémszemléknél vagy olyan
műveleteknél alkalmazzák, melyeknek czélja a vonalak felállítása, vagy végre az átmeneti állomásoknál. Egyébként pedig magától értetődik, hogy a sürgönyök titkos írással vannak írva. Az olyan közlekedésre nézve, mely szóbeli is lehet, a telefon igen jó szolgálatokat tehet, a mint hogy minden tábori telegráf-állomást el is láttak mágneses telefonokkal.
|
A kis távolságú közlekedésre, vagyis arra nézve, mit mozgékony telegrafiának lehetne nevezni, TROUVÉ a készülékeknek egy igen egyszerű szellemes rendszerét kombinálta ki, mely rendszer a harcztéren az imént leírt tábori telegrafia mellett igen fontos szolgálatokat tehet. A két állomás személyzete a két közlekedő egyénből, egy tiszt- vagy altisztből s egy közemberből áll. Mindegyikük fel van szerelve egy teleppel s egy jeladó- s jelvevő-készülékkel. A vonal egy két-drótú kábelből * áll, mely egy tartó-félének felső részére illesztett vastag tekercsre |
541. ábra.– Hordozható tekercs s elektromos telep. Trouvé tábori telegráf rendszere. |
* A két vezető, melyek közül az egyik az odavezető drót, a másik pedig a visszavezető drót, guttapercsa-bevonattal van szigetelve s mindakettő egy kaucsuk szalag-burkolat alatt van egymással egyesítve. Az ily módon megővott kábel tehát nedves talajon is feküdhetik s az esőnek is ki lehet téve.
544. ábra. – A Trouvé-féle készüléknek alkalmazás-módja a tábori telegrafiában.
van felgombolyítva; a katona ezt a tartót, miként a borjút, a hátán viszi. A tekercs drótja abban a mértékben gombolyodik le a földre, a melyben a katona előre megy; a tekercs alatt levő ládában van az elektromos telep (DANIELL-féle nedves telep). A tiszt a kardszíjon hasonló telepet visz magával.
|
542. ábra. – Trouvé-féle beszélő. |
Az izenetváltásnál a két állomásbeli szolgálattevő kezébe veszi a készülékét, melyből három vezetődrót indul ki, az egyik a készüléket a teleppel köti össze, a másik kettő a vonal két drótjával közlekedik. Az 542. ábra előtünteti a beszélőt, mely egy zsebóra-alakú doboznak külsejére erősített jeladóból vagyis MORSE-kulcsból, továbbá a doboz belsejében levő s fegyverzettel ellátott elektromágnesből áll. A dobozt a bal kézben tartva, a jeladót a jobb kéz mutató ujjával könnyen lehet kezelni. Az ily módon a vonalon áttett MORSE-jelek a fegyverzet megfelelő mozgásait hozzák létre, mely fegyverzet a doboz fenekén levő gombot |
megütve, a hosszabb vagy rövidebb koppanások sorát idézi elő. Eme koppanások megfigyelése lehetővé teszi a sürgöny elolvasását.
|
543. ábra. – Telegráfos óra. |
TROUVÉ még egy másik készüléket is szerkesztett, a melyet telegráfos órának (543. ábra) nevez. Ez olyan mutatólapos jeladó-jelvevő-féle készülék, melyet egy rovátkás gombbal oly formán kezelnek, mint a hogy a remontoir-zsebórának mutatóit szokták megigazítani. |
2. Az elektromos fény a harcztéren. – Ostromok. – Kémszemlék a szárazon s a vizen.
A XIII. fejezetben leírtuk a készülékeket, melyek a nagy hajókon arra szolgálnak, hogy a szemhatár bármelyik pontja felé elektromos fénynyalábot vessenek, hogy így a hajók útját megvilágítsa, s a hajókat az összeütközéstől megóvja. Könnyű belátni, hogy háború idején ugyanezeket a készülékeket kémszemlékre, mind a szárazon mind a vízen éjjeli hadműveletekre, végre jeladásokra lehet felhasználni.
Egy e nembeli különös szolgálatot 1871-ben szerveztek, a midőn a németek Párist ostromolták. A fény létrehozására FOUCAULT-regulátorokat alkalmaztak ugyan, de abban az időben a mágnes elektromos gépek még ritkák valának, s egy eset kivételével, melyről mindjárt szólani fogunk, az elektromos telephez folyamodtak. "A lámpa, mondja SAINT-EDME, * egy különös szekrénybe volt illesztve, mely szekrény mozgékony ablaktáblával volt ellátva, úgy hogy tetszés szerinti gyors fényvillanásokat létesíteni; a nyalábot egy hatalmas tükör verte vissza, mely tükör úgy volt felállítva, hogy a nyalábot tetszés szerint összehajlóvá, párhuzamossá vagy széthajlóvá lehessen tenni. Végre színes ernyőkkel az optikai telegrafiában megkivántató vörös, zöld vagy kék nyalábokat lehetett előállítani. Elektromos forrásul szükségképen az elektromos telephez kellett folyamodni; mágnes-elektromos gépek nem voltak, s elvégre is a gőzgépek táplálására megkivántató kőszén az ostrom vége felé különben sem lett volna. Csakis a montmartre-i erősség lámpáját táplálta egy mágnes-elektromos gép árama (XVI. tábla). A mágnes-elektromos gép áramától szolgáltatott fényív szükségképen jóval erősebb volt, mint azok a fényívek, melyeket az 50 elemből álló salétromsavas telepek hoztak létre, mert eme gép tényleges hatásképessége 100 elemmel egyenértékű. Ezen
* L'Électricité appliquée aux arts mécaniques, è la marnie, au theâtre, Paris, 1871.
XVI. TÁBLA.
AZ ELEKTROMOS FÉNY PÁRIS OSTROMÁNÁL.
A butte-montmartre-i állomás.
ügyesen kezelt lámpának sugarai az argenteuil-i fensíkot söpörték, s a fénynyaláb még az egyenes vonal mentén 10 kilométernyire fekvő orgemont-i erősséget is elárasztotta. A németek hiába próbálgatták várainkat éjnek idején megrohanni; az elektromos fény ébren őrködött."
"Az ostromlók szintén alkalmazták a volta-ívet, és pedig mind az éjjeli munkálataik tanulmányozására, mind pedig az ütegeik czélpontjának megvilágítására; a fénynyalábok terjedésének határa világosan mutatta, hogy ők a maguk részéről mágnes-elektromos gépeket használtak áramtermelőkül. A készülékek felállításában és kezelésében nyilvánuló ügyességből még az is kitűnt, hogy a törzskarok ügyes elektrikusokkal rendelkeztek." Ránk nézve tizenkét év folyt el a rettenetes év óta, a melyben a védelem eszközeit rögtönösen kellett előteremteni, holott a támadás eszközei hosszasan tanulmányozva, s előre kigondolva valának. Reméljük, hogy a tapasztalás oktatásait azóta hasznunkra fordítottuk, s hogy jövendőbeli ellenfeleink készen fognak találni.
A legnevezetesebb körülményeket, a melyek között az elektromos fény háborúk alatt jó szolgálatokat tehet, MARTIN DE BRETTES, kiváló tisztjeink egyike, vázlatosan így terjeszti elő: "Valamely erősségnek kikémlelésére, úgymond, az ostromlónak létre kell hoznia pillanatokig tartó világítást, mely czéljaira elegendő, de sokkal rövidebb tartamú, semhogy az ostromlottnak figyelmét felkelthetné. Hogy valamely ütegnek tüze egy kitűzött czélpontra irányíttassék, kell, hogy ez a tárgy elég hosszú ideig legyen megvilágítva arra nézve, hogy jól lehessen czélozni. Hogy az ostromlottat a futóárok megnyitásával meg ne lepjék, azt a területet, a melyen ez a művelet sikeresen végrehajtható, folyvást meg kell világítania. A harczmezőt s a réseket roham közben szintén folytonosan tartó fénynyel kell megvilágítani." Mindez föképen az ostrommunkálatokra, a támadásra és a védelemre vonatkozik; ez utóbbi esetben a készülékeket maradandó állomáson lehet elhelyezni.
