A SPITZBERGÁK FÖLDRAJZI KÉPE

Írta: CHOLNOKY JENÕ dr.

Az elõbb olvasott fejezeteket ki kell egészítenünk a szigetcsoport földrajzi képével. A Spitzbergák a sarkvidéki felfedezések történetében igen nevezetes szerepet játszanak rendkívül kedvezõ éghajlatuk miatt. Ilyen közel a rejtelmes északi sarkhoz, nyílt tengeren sehol sem lehet eljutni. Ezért innen próbált a sarkra eljutni gyalogszerrel Parry, léghajóval Andrée és repülõgéppel Amundsen. Itt van Földünk legészakibb állandó emberi letelepülése, a szénbányák kedvéért. Sehol máshol az ember ilyen messze északon állandóan letelepülve meg nem élhet, ilyen messze északon még eszkimók sem laknak Észak-Amerika szigetvilágában.
Ezért a Spitzbergákat érdemes alaposan megismernünk. Aki csak a felfedezések történetét vagy az elõbbi fejezeteket olvassa, az ugyan már sokat tud a Spitzbergákról, de még igazán elképzelni ezt a mienktõl annyira eltérõ világot mégsem tudja, s különösen pedig nem tudja az okát annak, hogy miért ilyen különös jellegüek a spitzbergai tájképek.
1910-ben szerencsém volt boldogult Semsey Andor anyagi segítségével a stockholmi geológiai kongresszus alkalmával rendezett tudományos kiránduláson részt venni, a Spitzbergák egyik legkitûnõbb ismerõjének, De Geer bárónak, a svéd professzornak vezetése alatt. Talán soha életemben annyit nem tanultam, mint itt. Egészen új világ
132
tárult föl elõttem, s mivel a Spitzbergák tüneményei olyan föltûnõen mások, mint a mi vidékeinké, sok mindent észrevesz az ember, ami a svédeknek talán nem tûnt föl, hiszen saját hazájukban jól ismert, rokon tünemények között nõttek föl.
*
Az északi és a déli sarkvidék közt lényeges különbség van. A déli sarkvidéken hatalmas nagy kontinens terül el, majdnem akkora, mint Dél-Aamerika. A három nagy óceán, a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán mindegyike érintkezik ezzel a meglehetõsen tagozatlan, nagy magasságú felvidékkel borított kontinenssel, átlag a déli sarkkör (66° 30') mentén. A kontinensek közül csak Dél-Amerika kerül aránylag közel hozzá, de ennek sincs vele szorosabb érintkezése. Körös-körül rémítõen elhagyatott, hideg óceán terül el, megszûnik minden emberi letelepülés, sõt még az állati és növényi életnek legnagyobb része is, amint a kontinensre lépünk. Növényt még senki sem talált az Antarktiszon, állatok is csak a partján élnek. Azt mondhatnám, hogy a kedves, okos pingvinek az egyedüli birtokosai ennek az élettelen, halott világnak.
Milyen más az Északi-Sarkvidék! Ide benyúlik a kontinensek közé az Atlanti-óceán, s a sark környékét terjedelmes tenger borítja el. Az északi sarkkör Norvégia derekán megy keresztül, magas mûveltségû népek, villamosan világított városok közt, végig megy Szibéria zord, de még erdõs tájain, Kanada erdeinek északi határán. Alaszkában a Yukon folyót ott metszi, ahol a klondyke-i aranymezõk vannak. A sarkkörön belül norvégok, lappok, szamojédek, jakutok, jukagirok, tunguzok, csuvasok, eszkimók stb. laknak! Mindezt annak köszönhetjük, hogy az óceán nyúlik ide be s meleg tengervíz nyomul oda, ahova a napsugarak nem tudnak elegendõ meleget juttatni!
133
Ha a tengernek köszönhetjük azt, hogy itt aránylag olyan enyhe a levegõ, akkor kétségtelen, hogy a mérsékelt égöv melege ott fog a legmesszebb északra hatolni, ahol a sarkvidéki tenger összeköttetésben áll az óceánnal.

49. kép. A Spitzbergák környezetének térképe.

És éppen ennek az összeköttetésnek a torkában feküsznek a Spitzbergák!
49. képünk a Spitzbergák helyzetét mutatja a környezõ tengerekhez és szárazföldekhez képest. A térképen a szárazföldek fehér foltok, a tengerek vonalkázva vannak,
134
éspedig annál sûrûbben, minél mélyebb a tenger. A jelmagyarázat számai a tenger mélységeit jelentik méterekben.
Az északi sark környékén 3000 méternél mélyebb tenger van. Ez a nagy mélység a Spitzbergák és Grönland között összeköttetésben áll az Atlanti-óceán északi részének hasonló nagy mélységeivel. Az összekötõ mély tengerrészt összeszorítják a Spitzbergák.
A Spitzbergák, Norvégia és Szibéria északi partjai közt aránylag sekély tenger terül el. Nagy darabokon ez a tenger nem mélyebb 200 méternél, de sehol sem mélyebb 400 méternél.
Az ilyen sekély tengerek feneke mindig meredeken lejt le a mély tengerek 3000–4000 méteres mélységei felé. Határozottan elkülönülnek a nagyon mély és a nagyon sekély tengerek. Ezeket a sekély tengereket úgy kell tekintenünk, hogy ezek a tenger jogtalan foglalásai a szárazföldekbõl. Ha a tenger vize 400 méterrel leapadna, mind szárazra kerülnének ezek a jogtalan foglalások, és lényegesen megváltoznék a kontinensek alakja. Egész Nagy-Britannia Európához csatlakoznék, eltûnne az Északi- vagy Német-tenger, a Balti-tenger és ez a most említett, sekély Spitzberga-tenger.
De aztán nagyon nagyot, 2–3000 métert kellene apadnia a tengernek, hogy megint feltûnõbben megváltozzék a kontinensek alakja.
A tudománynak az a felfogása, hogy ezek a 2–300 méter mély, aránylag sekély tengerrel borított részek a kontinensekhez tartoznak. A tengernek különös áradása van a mai geológiai idõben, hogy a kontinenseknek ilyen tekintélyes részei el vannak öntve. Ezt a jogtalan döntést transzgressziónak nevezzük.
Régmúlt geológiai idõkben még sokkal nagyobb transzgressziók is voltak. El volt öntve pl. Oroszország,
135
Magyarország stb. Voltak idõk, amikor a mainál kisebb transzgressziók is voltak, a kontinensek valóban teljesen szárazra kerültek, akkor a Föld éghajlatának másnak kellett lennie, mint amilyen ma.
A Spitzbergák, a Ferenc József-föld, Novaja Zemlja és a kis Beeren-sziget, Norvégia és a Spitzbergák közt középen fekszenek, tehát hozzátartoznak Európa és Ázsia egyesült kontinenséhez. (*)
Izland szigete teljesen vulkáni felhalmozódás. Ez a sziget [keletkezését tekintve] tehát nem tartozik egyik kontinenshez sem. Nem szabad azt hinni, hogy talán valami elsüllyedt kontinensnek az utolsó maradványa! Szó sincs róla! Éppen ellenkezõleg, most születõ kontinens! Csupa lávából meg kihányt hamuból, bombákból van fölépítve. Vulkánjai most is mûködnek, tehát még most is épül. Ugyanilyen eredetûek a Faeröer-szigetek is.
Sajnos, még mindig kísért az Atlantisz mondája, még mindig akadnak olyan sarlatánok, akik a szenzációra éhes publikumnak újra beadják ezt a tudománytalan fantazmagóriát. Nincs itt a helye, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de meg kellett említenünk, mert van olyan hipotézis is, hogy az Atlantisz annak idején feltartóztatta a Golf-áramot, s emiatt volt jégkorszak Észak-Európában! De hisz Kanadában is, a Himalájában is, Új-Zéland szigetén, Dél-Amerikában, sõt meg az egyenlítõn emelkedõ Ruvenzorin, Kénián és Kilimandzsárón is volt jégkorszak. Ezeket is az Atlantisz okozta?
A Spitzbergák, a Ferenc József-föld és Novaja-Zemlja tehát Európához tartoznak, Európával közös kontinentális talapzaton nyugosznak. Grönlandtól mély tengeri árok

(*) Ezt a két kontinenst csak történelmi tradíciók választják el egymástól. Természettudományos szempontból nem lehet õket elválasztani, azért rendesen összefoglaló néven Eurázsiának nevezzük õket.

136
választja el, itt tehát valóban megszakad az a kontinentális gyûrû, amely a sarkvidéki tengert körülveszi.
De csakis ezen az egy helyen szakad meg. Mert Európa folytatódik Ázsia északi részében, Ázsia északkeleti végét pedig csak a sekély Bering-szoros választja el Északi Amerikától. Ázsia keleti vége és Alaszka közös, összefüggõ kontinentális talapzaton nyugosznak, tehát ott a sarkvidéki tengert körülvevõ kontinens-gyûrû nem szakad meg. Amerika szárazföldjét a szigetektõl, különösen Grönlandtól csak sekély, fjord-szerû csatornák választják el, tehát Grönland is közös kontinentális talapzaton nyugszik Észak- Amerikával.
Sõt valószínû, hogy az Új-Szibériai-szigetek a sarkvidéki tenger eddig még ismeretlen részén át szigetsorban folytatódnak át az Észak-Amerikához tartozó Prince-Patrick szigetek felé. Ezt azért említjük föl, mert ha Amundsen az Északi-Sarkon keresztül a Bering-szoros felé vette volna útját, akkor alighanem felfedezte volna ezeket a szigeteket. A szigetek létezését a következõ okokból sejthetjük. A Golf-áram behatol a Jeges-tengerbe, de csak a Spitzbergákig. Innen visszafordul és Grönland keleti partjai mellett, mint igen keskeny, sebes áramlás fut vissza az Atlanti-óceánba. Nansen a "Fram"-ot, szép hajóját az Új-Szibériai-szigeteknél befagyasztotta a tengeri jégbe, mert tapasztalat szerint innen a jég észak felé szokott elvonulni. Az volt a reménye, hogy a jég a befagyott hajót az északi sarkon át fogja cipelni valamerre Grönland felé. De nem így történt. A Fram nem is érte el a 85° északi szélességet, és a Spitzbergáktól északra kiszabadult a jégbõl! Kanada és Grönland közt a sok tengerszoroson át nem lehet a sarkok felé nyomulni, annyi jég jön le mindig a Jeges-tenger felõl. Valósággal eltorlaszolja a bejáró utat.
A tenger vize tehát a felszínen mindig az Atlanti-óceán
137
felé áramlik, a Bering-szoroson nem megy ki egy csepp víz sem!
A víznek ez az áramlása onnan származik, hogy a tengeri jég édesebb vízbõl van, mint a tenger vize. A jégképzõdésnek ugyanis csodálatos tüneménye, hogy a megfagyó vízbõl kimarad a só. A sarkutazók tudnak is édesvizet csinálni tengervízbõl úgy, hogy megfagyasztják a vizet valami edényben. A képzõdött jég mellett marad igen sós, sûrû víz; ez nem tud megfagyni, annyira sós. A jég azonban sokkal édesebb. Még nem egészen édes, de ha kétszer, háromszor ismétlik ezt a megfagyasztást. és a sûrû sóoldat-maradékot mindig letöltik, akkor végül teljesen iható, édes vizet kapnak.
Mármost a tenger felszínén felhalmozódó temérdek jég olvadó vize édes. Fenn úszik a sósvíz felszínén, mint az olaj. Ez áramlik szét és folyik az Atlanti-óceán felé. Az Antarktisz körül szétáramló édes vizet pontosan ismerjük. Csodálatosan szabályos tünemény.
Ez a szétáramló víz egyáltalában nem megy a Bering-szoros felé! Mind csak az Atlanti-óceán felé! Világos, hogy valami gátnak kelt lennie a Sark és a Bering-szoros közt. Nem lehet az más, mint az említett szigetek sora, vagy valami nagyobb sziget, Ázsia és Amerika összefüggõ kontinentális talapzatán.
A Spitzbergák csodálatosan enyhe éghajlatát a szél állandó járása és a széltõl indított Golf-áram melegvize okozza.
Mindegyik óceán északi részében igen alacsony légnyomás uralkodik. Feltûnt ez az alacsony légnyomás az Antarktisz körül is már Ross kapitánynak. A rendes, 760 mm légnyomás helyett 740–720 mm-es légnyomások vannak.
Az északi sarkvidéken ezt az alacsony légnyomású zónát megszakítják a kontinensek és nagy szigetek. Ezek sokkal jobban lehûlnek, mint a tenger, azért úgy mondjuk,
138
hogy anticiklonális helyzet keletkezik. Nagy légnyomás, a kontinens fölött lefelé szálló légáramlás és a partokon szárazföldi szelek. A tengerek fölött azonban megmaradnak
a kis légnyomású foltok, s mivel ezeket minden oldalról nagyobb légnyomás veszi körül, tehát úgynevezett ciklonális helyzet keletkezik.
A kis légnyomást az okozza, hogy a mérsékelt égöveken állandó nyugati szél fúj. Ennek az okát nem tudjuk, de tény. Akármilyen másodrangú szélrendszerek komplikálják is, a nyugati szél mindig ott van, szüntelenül, szakadatlanul áramlik a levegõ nyugatról keletre. Ha a sark felõl nézünk a Földre, akkor ez a nyugati szél körben futni látszik. Valóban így is van. A levegõ a pólus körül sokkal gyorsabban forog a Föld tengelye körül, mint maga a Föld. Ezért lapultabb alakja van a levegõ ideális határának, mint a Földnek. Más szóval úgy is mondhatjuk, hogy a forgó levegõt a centrifugális erõ szétszórja a sarkvidékrõl, s ott alacsonyabb légnyomás támad, mert hisz megkevesbedik a levegõ.
Az Atlanti-óceán északi részében különösen alacsony légnyomás van Izland közelében. Az alacsony légnyomású hely körül a levegõ az óramutató járásával ellenkezõ értelemben körülkering. Csakhogy furcsa keringés ez! A déli oldalán viharerõs a nyugati szél, a keleti oldalán erõs a déli szél, de az északi oldalán csak nagyon gyönge keleti szél fúj. Vagyis igaz, hogy a levegõ itt örvénylik, de legnagyobb része nyugatról keletre keresztül rohan rajta. Ez az az erõs nyugati és délnyugati szél, amely a Golf-áram vizét hajtja Európa felé. Az áram nekiütközik Európának. Egyik ága északkelet felé tart, elönti meleg vizével Nagy-Britannia és Norvégia partjait, felnyomul a Spitzbergákig, s csak ott fordul vissza. Valahol okvetetlenül vissza kell térnie, különben vízfelhalmozódás támadna a Jeges-tengerben.
139
A Golf-áram másik ága Európa partjain délre fordul, elsurran Afrika mellett, mint Kanári-áramlás és visszatér az egyenlítõhöz. Ott a passzátszél hajtja a vizet állandóan keletrõl nyugatra, s oda szállítja a vizet, ahonnan a Golf-áram elhurcolta. Bezárt körpálya keletkezik tehát az Atlanti-óceán északi felében.
A Golf-áram meleg vize fölmelegíti a fölötte levõ levegõt. Ezt a meleg, páradús levegõt az állandó nyugati szél ráviszi Európára. Ezért olyan csodálatosan enyhe Európa északnyugati része. Érdemes megnézni a térképen, hogy a 70° északi szélességû kör mentén milyen területek vannak a Földön.
Norvégiában körülbelül ezen a szélességen van Tromsö városka. Csinos kis városka. Villamos világítása, kényelmes szállodái, fényes üzletei, tekintélyes kereskedelme egészen
140
európaiassá teszik. Csak az alacsonyan járó Nap, a hosszú téli sötétség, a napokig tartó nappal nyár derekán, meg az utcán járó lappok és rénszarvasok figyelmeztetnek rá, hogy messze északra vagyunk. Nyáron alig van éjszaka, sõt mivel a sarkkörön túl vagyunk, nyár derekán vannak olyan napok, amelyeken egyáltalában nem nyugszik le a Nap, viszont december második felében vannak olyan napok, amikor egyáltalában nem kell föl. Tromsõben sohasem szünetel a kereskedelem, mert a tenger nem fagy be. A Duna is, a Balaton is befagyhat. De Tromsö elõtt a tenger sohasem.
A Föld többi része ezen a szélességen alig lakható. A 70° szélességi kör Szibíriában az Ob széles torkolatán megy keresztül. Az állandóan fagyott talaj tundráin csak szamojédek élnek arktikus életet, de azok is a tengerpartra kényszerülnek, mert messzebb a partoktól meg nem élhetnek. Tovább keletre a Jenyiszej, Katanga, Olenyek és Léna alsó folyásainak vidékén, még tovább keletre a Jana, Inigirka és Kolima torkolatának vidékén a vadászó tunguz, jakut és jukagir népek kedvéért van ugyan néhány kis orosz erõd, de ezeknek bizony nagyon szomorú a sorsuk! A Jana torkolata vidékén a Föld eddig ismert leghidegebb helyén megy keresztül ez a szélességi kör. Mennyit szenvedhettek itt fogoly katonáink, hisz idáig elhurcolták õket! Itt a kis Verhojanszk õrállomáson meteorológiai feljegyzéseket végeznek. Kétségtelenül pontos, megbízható feljegyzések szerint itt a januárius hónap közepes hõmérséklete 54°! Észleltek már 62°-ot is! Az Antarktisz belsejében januáriusban bizonyosan még hidegebb van, de ott még télen nem volt senki.
Innen keletre alig ismerjük Szibéria legkeletibb részét. A 70°-os kör kifut a tengerre oda, ahol Nordenskjöld hajója másodszor fagyott be. Itt a parton a csukcsok laknak. Az eszkimóknál sokkal mûveletlenebb, alig ismert nép.
A Bering-szoroson túl Amerika szárazföldjének éppen legészakibb szélén fut végig a mi körünk. Nem lakik itt állandóan senki, csak amikor a szigetek közé érünk, ott találkozhatunk eszkimókkal. A szigetek közt ezen a szélességen veszett oda a Franklin-expedíció 300 embere. De hány más expedíció küzdött itt borzalmas szenvedések és emberélet-veszteségek közben!
Végül Grönlandot metszi a kör Disko-szigetén át, s a vad Scoresby-fjord déli partján jön ki megint az Atlanti-óceánra, Grönland nyugati partjain, ezen a szélességen vannak ugyan állandó eszkimó-telepek, de a keleti part hozzáférhetetlenül vad, fenséges fjordvidék. Elhagyatottsága, zord nagyszerûsége talán egyedül áll az egész Föld kerekségén. És Grönland belseje ezen a szélességen teljesen el van temetve jéggel, majdnem ezer kilométernyi szélességben. A jégtakaró terjedelme több, mint 1.800.000 km², tehát majdnem hatszor akkora, mint a történelmi Magyarország.
Ez a csodálatos anomália Norvégia partjaitól északra felterjed a Spitzbergákra is. A szigetcsoport éghajlata nagyon óceáni. Kevés különbség van tél és nyár között. A legmelegebb hónap, július középhõmérséklete 4–5°C, a leghidegebb hónap rendesen a februárius, mert akkor legvastagabb a tenger jégpáncélja s legkevésbé engedi meg, hogy a tenger meleg vize mérsékelje a hideget. Februárius középhõmérséklete –20° körül van. Néha a március még hidegebb, de megesik, hogy januárius túltesz mindkettõn. Így tehát a hõmérséklet közepes ingadozása 24° körül lehet. Ez eléggé szelíd ingadozás, óceáni éghajlat.
Annál különösebb, hogy viszont a csapadék meg nagyon kevés. Minden eddig gyûjtött tapasztalat azt mutatja, hogy az évi csapadék összege alatta marad a 200 mm-nek, rendesen 180 mm körül van. Ne felejtsük, hogy Alföldünkön a legszárazabb vidékek évi csapadékösszege 500 mm-en felül
142
szokott lenni! A tapasztalat azt mutatja, hogy a mérsékelt égöveken ott, ahol a csapadék 200 mm-nél kevesebb, ott teljesen növénytelen sivatag van. Ezt nagyon fontos tudnunk, mert ezzel a spitzbergai tájképek igen érdekes részleteit tudjuk meglepõ egyszerûséggel megmagyarázni.
Természetes, hogy a csapadéknak itt, a Spitzbergákon egészen más szerepe van, mint a mérsékelt égövek alatt. A csapadék legnagyobb része itt télen, mint hó esik le, s ennek olvadó vize a száraz nyáron öntözi a növényzetet.
Azonkívül tudjuk, hogy a Spitzbergákon a talaj fél métertõl lefelé állandóan meg van fagyva. A fagyott föld tökéletesen vízzáró, tehát a csapadékvízbõl semmi sem szivároghat el a mélyebb rétegekbe. Ezért a teljesen vízszintes, vagy éppen homorú térszíneken a nyáron felolvadt, legfelsõ, félméternyi vastag réteg teljesen átázik. Lucskos, iszapos mocsárrá lesz, de mivel a moha és zuzmó-növényzet sûrûn belepi, valami különös, szotyogós, cuppogós talaj lesz belõle, mintha vizes spongyákon járnánk.
A lejtõkrõl, magaslatokról, fennsíkokról ez az olvadékvíz igen gyorsan eltávozik, s nyár derekán egyes helyeken valóságos sivatagokat látunk. Nincs ott semmiféle növényzet, alig van valami iszap, vagy agyag a felszínen, hanem csupa kõ és kõ.
Nagy különbség van a Spitzbergákon a napsütés tekintetében is. Nálunk, a mérsékelt égövön határozottan meg lehet különböztetni az északi és déli lejtõket, mert a déli lejtõk hasonlíthatatlanul több és intenzívebb sugárzást kapnak, mint az északi lejtõk. Ezért pl. a jó, édes szõlõ, a tüzes bor, a füge, mandula, õszibarack nálunk csak a déli lejtõkön terem. Az északi lejtõket rendesen erdõk borítják.
A Spitzbergákon nem így áll a dolog. Ott télen át, azt mondhatjuk, nincsen napsütés. Elõször is három hónapig nem kel föl a Nap, ha föl is kel még tél elején és végén, olyan
143
alacsonyan jár, s ilyenkor annyi a borulás, hogy napsütésre nem számíthatunk (december, januárius, februárius). De már októberben és novemberben is minimális, gyakorlati értelemben semmi jelentõsége sincs a napsütésnek. Hisz a 80.°-on szeptember 23-án a Nap, délben 12 órakor csak 10°-kal emelkedik a látóhatár fölé. Nálunk december 23-án, amikor legalacsonyabb jár, akkor is délben 19° magasan van a horizont felett, tehát majdnem kétszer olyan magasan, mint odafönn szeptember 23-án és március 21-én.
Viszont a három nyári hónapban a Spitzbergákon egyáltalában nem megy le a Nap. A 80.°-on június 23-án 33,5° magasan delel, tehát olyanformán, mint nálunk március elején vagy október közepén. Éjfélkor 10°-kal alacsonyabban van, de állandóan fenn van az égen, s ilyenkor az ég rendesen derült. Ezért aztán a hegyek déli és északi oldala majdnem egyforma napsütést kap. Vízszintes síkon állandóan süt a Nap s itt természetesen harmat vagy dér egész nyáron át nem képzõdhetik.
A hegyek két oldala azonban olyan, mintha éjjele és nappala volna. Ezeken képzõdhetik harmat, sõt az meg is fagyhat, s erõsen hozzájárulhat a hegyoldal pusztításához.
Lényeges különbség van tehát a Spitzbergák és Magyarország éghajlata között. Még ha nálunk annyira lehûlt is a levegõ, hogy jégkorszak volt Európában, akkor is más volt a mi éghajlatunk, mint ma a Spitzbergáké. Nálunk mindennap felkelt a Nap akkor is, mint ma, s mindennap lenyugodott. Az Északi-sark akkor is csak ott volt, ahol ma, minden más fantazmagóriát ki kell zárnunk. Ezt onnan tudjuk majdnem egészen pontosan kimutatni, hogy eljegesedés volt abban az idõben az egyenlítõn is, pl. a Kilimandzsárón, a Ruvenzorin stb. De itt volt legmagasabban a hóhatár. S minél jobban közeledünk az egyenlítõtõl a sarkok felé, annál alacsonyabb volt a hóhatár, annál nagyobb mértékû
144
az eljegesedés. De nem szabad felednünk, hogy nagy hó- és jégtömegek csak ott halmozódhatnak föl, ahol van elég hóesés. Ázsia pusztái akkor is nagyon száraz éghajlatúak voltak, tehát olyan nagymértékû eljegesedést Ázsia belsejében és Szibériában nem várhatunk, mint amilyen volt az óceánok közelében, a csapadékosabb éghajlatok alatt.
Ezért a Spitzbergákon a jégkorszakban hatalmas jégtakaró fejlõdhetett ki, sokkal nagyobb mértékû, mint amilyen ma borítja be a szigetvilág egy részét. Ennek részleteit majd késõbb ismerjük meg.
*
Most mindenekelõtt nehány szóval meg kell ismernünk a szigetcsoport hegyeit és völgyeit.
A szigetcsoport két nagyobb és több apróbb szigetbõl áll. Legnagyobb köztük a fõ-sziget. Nincs külön neve, nevezzük fõ-szigetnek, bár rendesen Nyugati Spitzbergák néven emlegetik a hozzá közel fekvõ kis szigetekkel együtt. A második az Északkeleti-Föld, de már jóval kisebb. A kisebb szigetek közül csak a Károly herceg-földet említsük meg. Ez keskeny, hegyes, hosszú sziget a fõ-sziget nyugati oldala mellett.
A szigetcsoport fölépítésében különbözõ korú rétegek vesznek részt. Legrégibbek a fõ-sziget északnyugati sarkán és még nehány helyen, északon található kristályos palák. A kristályos palák valami régi hegység lepusztult maradványai. A geológiai ókorban ezeket a lepusztult hegymaradványokat ellepte a tenger. Az ókor elejérõl, a szilur korszakból valók azok az erõsen elváltozott, hatalmasan feltorlaszolt üledékes rétegek, amelyeket a svéd geológusok hekla-huk formációnak neveztek el. Ezek már erõsen ki voltak mozdulva helyükbõl, amikor rájuk telepedett a devon-tenger rétegcsomója. Ezek is felgyûrõdtek, lepusz-
145
tultak, s akkor rakódták le a karbon-korszakbeli rétegek. Ezeket viszont elfedik a perm-korszakbeli rétegek, s végül ezeknek tetejébe telepedtek a geológiai középkor elsõ rétegei, az úgynevezett triász-rétegek. A karbon-korszak régibb rétegei meg vannak zavarodva, újabb rétegei sokkal nyugodtabban feküsznek (51. kép), de ezek is erõsen lepusztultak, amikor a triász korszak rétegei lerakódtak. Ezeket azért szeretik a geológusok, mert nagyon sok szaurusz-kövületet találnak benne. A kövületek ugyan nem szokták nagyon érdekelni az olvasót, de ezek a kövületek nagyon érdekesek. A szauruszok ugyanis a geológiai középkor szörnyetegei voltak. Óriási hüllõk, irtóztató fogakkal, esetleg denevérszárnyakkal. Némelyik sokkal nagyobb volt, mint a ma élõ legnagyobb állat, a bálna [ez túlzás!], vagy az elefánt. Ezeknek az óriási csontjait lehet itt igen gyakran találni. Más világ volt itt akkor, mint ma! Növénylenyomatok már a karbon-korszakból is elõkerülnek, de a triász szauruszai kétségtelenül bizonyítják, hogy ebben az idõben itt sokkal melegebb volt, mint ma s a szigetcsoport szárazföldi összeköttetésben állt valamelyik nagy kontinenssel. A triász-rétegekkel szépen együtt települnek a jura-kori rétegek. Ezekben szén is van, de nem ez a legfontosabb széntelep.
A jura-korszak után ugyanis mintegy 1200 méter vastag, változatos homokkõréteg-csoport következik. Ebben vannak a legvastagabb széntelepek. De ennek a hatalmas

51. kép. A Pyramid-hegy szerkezete. 1. Devon, 2. Alsó-karbon, 3. Felsõ-karbon.

146
vastagságú rétegcsomónak korát nem lehet még pontosan megmondani. Úgy látszik, hogy legelsõ rétegei kréta-korszakbeliek, a felsõbbek átmennek a geológiai újkor (harmadkor) korszakaiba. Körülbelül a miocén-korszakhól valók azok a szénrétegek, amelyeket az Advent-öbölben most nagymértékben bányásznak.
Ezek a harmadkori rétegek egészen táblásan feküsznek, alig vannak megzavarodva. S a fõ-sziget déli része majdnem egészen belõlük van fölépítve, a Jég-fjordtól délre De még a triász, sõt a karbon is eléggé táblásan fekszik, csak a sziget nyugati és északi részén vannak erõsen feltorlaszolva. Különösen a nyugati szegélyen valóságos fiatal lánchegység-darab nyúlik el északnyugattól egész a fõ sziget déli csúcsáig. Azért ezen az oldalon a legváltozatosabb a hegyvidék képe, itt vannak azok a hegycsúcsok, amelyekrõl az egész szigetcsoportot elnevezték az elsõ felfedezõk.
Mert a szigetek többi része nem érdemelné meg a Spitzberga nevet! Magas, de vízszintes rétegekbõl felépített platókat, nagykiterjedésû fennsíkokat lehet látni mindenfelé.
Ezt a felépítést legjobban mutatja az 52. kép. Mintha gipsz-mintában állna elõttük a Jég-fjord és környéke. A táblák közé nyúlik be az ágas-bogas fjord, igazi fjord, bár óriási nagy. Annyira nagy kiterjedésû, hogy a svéd geológusok nem is merték igazi fjordnak tekinteni, hanem azt hiszik. hogy nagy besüppedések, tektonikus (hegyképzõ) erõk hatása alatt.
De nem félnék kimondani, hogy egyszerû fjorddal van dolgunk.
A jégkorszakban a Spitzbergákat hatalmas, talán 1000 méternél is vastagabb jégtakaró fedte el, talán összefüggésben a Ferenc József-földdel. Ennek legfényesebb bizonyítéka éppen az, hogy a mai gleccserek felszíne felett, a gleccserek völgyeiben mindenütt meglátszik a hajdani jégsúrolás. Még
148

52. ábra. A Nyugati-Spitzbergák középsõ részének, a Jég-fjord környékének tömbszelvénye. Vízszintes méretek: 1:1.200.000, magasságok: 1:300.000, a torzítás tehát négyszeres. A szelvény hossza és szélessége 120–120 km. A fehér foltok hóval és jéggel fedett, nem térképezett részletek.

148
jobban bizonyítja azt az a sok tengeri színlõ, amelyet most a tenger színe fölött nagy magasságokban csodálhatunk.

53. kép. A Tempel-szöglet délkeleti oldaláról. Felemelt turzás, színlõk. Balra fenn a törmelékgarmadán szintén régi, tengeri színlõ. (Cholnoky felv.)

53. képünkön lehet látni ilyen fölemelt tengeri szinlõket, a Tempel-szöglet délkeleti oldaláról. Valamikor a tenger 50–60 méterrel magasabban állt, mint ma, a szigethez képest. Ugyanezt a tüneményt egész Norvégiában és Svédországban nyomon lehet követni. A Spitzbergákon sokkal kevesebb nyom maradt meg, mert a jég terhétõl felszabadult szigetcsoport rögtön kiemelkedett, amint a jég eltûnt. Norvégiában ez nem volt lehetséges, mert Skandinávia a tengerbõl csak igen fokozatosan emelkedett ki, a jég visszahúzódása közben.
A fjordokról biztosan tudjuk, hogy gleccserek vájták ki õket mai alakjukra.
149
Valószínû, hogy a jégkorszak elõtt azon a helyen már völgy volt, hiszen a jég sem mászkálhat hegygerinceken, hanem a már kész völgyeket használja föl, hogy a hegytetõkrõl lenyomuljon. Lehet, hogy a Jég-fjord helyén is volt talán valami besüllyedés, tektonikus árok, tán valami régi folyóvölgy. De a fjordot mai ágas-bogas alakjára okvetetlenül a jég dolgozta ki, hisz magának a fõágnak is, meg minden mellékágnak is külön, önálló, medenceszerû mélyedése van.
A hatalmas fjordot a legnagyobb eljegesedés idején teljesen megtöltötte a jég, talán még a platókat is elfoglalta. De az utolsó eljegesedés idején hosszú ideig lehetett a fjordban olyan gleccser, amelynek felszíne mintegy 400
150
m magasan volt a mai tenger színe fölött. Ezért ebben a magasságban sok kis kár-fülkét lehet látni (54. és 55. ábra).

54. kép. Kis kár-völgy a Mimer-öböllel szemben, a Billen-öböl keleti partján, a Nordenskjöld-gleccsertõl délre. Elõtérben az Aeolus-hajó látszik, amint felfutott a sekély fenékre. A hajó a háta mögött levõ, körülbelül 900 m magas sziklafalak elõtt mintegy 6 km távolságban Van. (A Mátra tetõpontja Gyöngyös fölött körülbelül 900 m.)

A kár-fülkék kezdetleges gleccserek medrei. Az Alpoknak igen jellemzõ formái. Kicsi kis eljegesedett hófolt fekszik most bennük, de azelõtt sokkal nagyobb jég- és hótömeg töltötte meg, s ennek hatására mélyedt ki a fülke. Csodálatos látványok ezek! Olyan jól lehet felismerni ezekrõl a
151
hajdani eljegesedést, mintha könyvbõl olvasnánk. Az Alpok gyûrõdött kõzetrétegei vagy rétegzetlen gránittömegei közt a kár-fülkék valami gömbölyû félkosárhoz hasonlítanak.
A spitzbergai kár-fülkék féltölcsér alakúak, mert vízszintes, táblás rétegekbe vannak belevágódva.
Az 54. kép mindjárt a spitzbergai méretekrõl is jó fogalmat nyujt. A plató felszíne mintegy 900 méter magas. A plató falain jól látszanak a vízszintes rétegek. A kár-fülke óriási tölcsére mintegy 500 méter mélyen van belevágódva
151
a rétegekbe. Fenekén és oldallejtõin hófoltok fehérlenek, a a sziklaoldalakon pedig nagyszerû kõfolyások látszanak. Ezekrõl majd késõbb szólunk. A méretek megértése végett meg kell jegyeznem, hogy a képen látszó gõzhajó az az "Aeolus" nevû személyszállító gözõs, amellyel mi a Spitzbergákra kirándultunk. A hajó felfutott valami kis zátonyra a Billen-öbölben, s mialatt kiszabadítani igyekeztek, azalatt mi az innensõ parton sétáltunk. A hajó a látható túlsó parttól 6 (hat!) kilométer távolságra van!
Az 55. ábra kevésbé bemélyedt, másik kár-fülkét mutat. A plató itt is 800 m magas. A kár-fülkébõl hiányzó anyag nagy része ott látszik, óriási törmelékkúp alakjában, a fjord partján.

55. ábra. Kis kár-völgy az Advent-öböl északkeleti oldalán. A plató magassága körülbelül 800 m a tenger színe fölött.

152

56. kép. Mt. Capitolium a Cora-szigetrõl nézve. A legmagasabb pont 900 m. magas a tenger szintje fölött. Elül a Sefström-gleccser morénájának anyagából készült turzások. (Cholnoky felv.)

A fjordokat tehát, amint mondtam, a legutolsó eljegesedés idején tartósan megtöltötte körülbelül a mai kár-fülkék alsó színéig. Ezután a jég elkotródott, nyílt fjord lett a hajdani gleccseróriás helyén. A fjord rettentõen meredek falait eddig a jég alátámasztotta. De a jég eltûnése után a falak nem bírtak megmaradni. Nézzük csak az 56. képen látható, 900 m magas, majdnem függõleges falakat! Az alátámasztását vesztett fal omladozott. Helyenkint valóságos suvadások támadtak. Ilyen óriási suvadást mutat az 57. ábra. A svéd geológusok sajnos ezeknek a suvadásoknak szakadásait vetõdéseknek nézték! Igazi vetõdést, tehát hegyképzõ erõkkel létesült, függõleges elmozdulást nem láttam a fjord széle körül. Igazi vetõdést lehetett látni benn, a hegyek között! Az egyiket különösen jól meg lehetett figyelnünk. Nem részletezem ennek magyarázatát. De hogy egészen megértsük, oda kellett volna mennünk, felmászni a hegytetõkre. Egy heti kirándulással, nehéz és veszedelmes hegymászásokkal meg lehetett volna oldani a dolgot. Olyan repülõgéppel, amivel mindenütt le lehet szállni és megint mindenütt föl lehet emelkedni, nehány óra alatt teljesen
153
tisztába jöhettünk volna a kérdéssel! Ha úgy lehetne hegyrõl-hegyre szállni, mint a madár száll ágról-ágra!

57. kép. Rogyás a Delta-fok fölött az Advent-öböl és a Sassen-öböl közt.

*
A Spitzbergák mai eljegesedése eléggé mérsékelt. Nagy darab platók sötétlenek nyáron hótakaró nélkül. A nyugati és északkeleti partok közelében sokkal erõsebb az eljegesedés, mint a fõ-sziget belsejében. Ennek oka az, hogy a partokon hirtelen kiemelkedõ hegyeken sokkal több csapadék válik ki, mint a sziget belsejében. Ennek így is kell lennie! A Jég-fjordba futó gleccserek óriások ugyan, de a fjord és mellékfjordjainak méreteihez képest elenyészõ kicsinyek.
Egyébként a kicsi kis hófolttól egészen a grönlandi típusú gleccseróriásig, messze a tengerbe belenyúló jégfolyamokig mindenféle rendû és rangú gleccser van a szigetcsoporton. Az elõbbi részekben közölt, gyönyörû légi fényképeken mindenfélét lehet látni.
Minden gleccser nagyon érzékeny az idõjárás szeszélyes ingadozásaival szemben. A spitzbergai gleccserek sem kivételek. Havas, hideg telek után hatalmasan megnyúlnak, száraz, enyhe telek után megint visszahúzódnak. Nagyon szépen mutatja ezt az 58. képen bemutatott Sefström-gleccser.

58. kép. A Sefström-gleccser térképe, de Geer térképe után. Mérték 1:200.000. Az évszámok a gleccser végzõdésének idejét mutatják.

Ez az 5–6 km széles gleccser 1882-ben átlag mintegy 4 km-rel rövidebb volt, mint ma. A rajzon meglátni a régi határát. 1882-tõl 1896-ig elõre nyúlt mintegy 6 kilométerrel, és rátelepedett a kis Cora-szigetre. Feltúrta maga elõtt a tengerfenék iszapját, s olyan morénát halmozott fel, amely világosan a tenger fenekérõl került elõ. Ebben a feltúrt iszapban pedig olyan csiga- és kagylóhéjak vannak – egészen friss állapotban –, amilyenek ma a spitzbergai tengerekben nem élnek, pl. a Mytilus edulis. Kettõt tanulunk ebbõl. Elõször is nem kell fényesebb bizonyítékot felemlí-
154
teni arra nézve, hogy a gleccserek csakugyan túrnak. Hisz legalább 50 méter mélységbõl túrta fölfelé, a Cora szigetre a gleccser ezt a tengerfenéken rejlõ anyagot! Messzirõl jött, durva, karcolt kövek is vannak benne. Világos tehát, hogy a mai kort közvetlenül megelõzõleg itt melegebb volt. Ez a kor megfelel a mi lösz-hullásunk idejének! Ez is értékes tanulság.
A gleccser aztán megint visszahúzódott, de a vége ott maradt a Cora-szigeten. Az ott maradt darab s a gleccser homlokfala közt pompás sikátor volt látható! 1910-ben, ottjártamkor még mindig nagyszerû látvány volt.
A többi spitzbergai gleccser is impozáns látvány. 74. képünk a Von-Post-gleccsert mutatja, a Tempel-öböl végén.

74. kép. A Von-Post-gleccser a Tempel-öbölben, déli morénájáról tekintve. Cholnoky fényképe.

155
A jégfolyam 3,5 km széles, homlokfala a víz fölött 20–25 m magas. Elõtte a víz mintegy 30 m mély, tehát a gleccser jégtömegének vastagsága itt a végén 50 méternél több! Gondoljuk el, hogy milyen óriási mennyiségû jeget szállít ez a gleccser a tengerbe. Gyönyörû közép-morénák látszanak a felszínén, hisz több oldalgleccserbõl tevõdik össze. A közép-morénák mindig két ilyen mellékgleccser egyesülésénél elõugró sziklafok lábától indulnak ki. Ezt a tüneményt a Sefström-gleccser térképén is (58. kép) jól láthatja az olvasó. A Von-Post-gleccser jégfalán valóságos belsõ-morénák is látszanak. A töredezett jégfalba a tenger véges-végig határozott fülkét mosott, a víz felszínén. A gleccser olvadó vize pedig határozott, barlangszerû szájadzásokon tör elõ. A
156
parti morénák hatalmas nagyok, mindenféle kõzet törmelékét lehet bennük találni.
A Billen-öbölben a Nordenskjöld-gleccser mintegy 4 km hosszú homlokzattal végzõdik. Mint gleccser aránylag rövid darabon egységes, de óriási gyûjtõ-területe van. Szinte csonkán látszik végzõdni, hiányzik az igazi, hosszú, alpi típusú gleccser-nyelv. Ez a csonkaság arról tanúskodik, hogy a tengervíz aránylag nagyon meleg. Mintha a gleccser a tenger színével egyszerre más klímaterületre lépne, ahol nincs életképessége. Szinte kívánatosnak látszik, hogy ez a gleccser az északról jövõ Hörbye- stb. gleccserrel együtt kitöltse a Billen-öhlöt s a fõ-fjordban érjen véget.
Sokkal jobban elõrenyúlnak azok a gleccserek, amelyek a nyugati lánchegység területérõl jönnek bele a Jég-fjord fõ- és északi ágába. Ezek nem végzõdnek fjordok mélyén, hanem némelyik tompa félsziget alakjában messze elõrenyúlik a nyílt medencébe. Ilyen pl. a Nansen-gleccserrel egyesült Bore-gleccser, vagy a Wahlenberg- és Svea-gleccser, de leginkább a már említett Sefström-gleccser.
Talán a legszebb látvány mindjárt a Jég-fjord bejárójában a Kjerulf-gleccser (61. és 62. ábra). Alig tudok megragadóbb látványra emlékezni, mint amilyen ez a kép volt. Este, amikor horgonyt vetett kis hajónk, az Aeolus ebben az öbölben, köd volt, nem lehetett a gleccsert látni, bár éjjel is tökéletes napfény szokott lenni. Reggelre eltûnt a köd, s gyönyörû világításban állt elõttünk a Kjerulf-gleccser szépen rétegzett, gyönyörûen szabályos, 2 km hosszú jégfala. Mögötte a jég- és hótakaróból kiemelkedõ sziklacsoportok, elõtte a sötét tenger, néhány vakító fehér, úszó

61. kép. A Kjerulf-gleccser a Safe-öbölben. (Cholnoky felv.)

158
jégdarabbal. A kis fjord nyugati partján kisebb gleccserek jöttek le egész a tengerpartig, otthon szintén óriások, itt egészen eltörpülnek a hatalmas fõgleccser méretei mellett. A gleccser árnyékos jégfala mintha smaragdból volna. Mesés zöldes színben ragyog át rajta a napsugár. Ez a tejben oldott fûzöldszín, a sziklacsoportok sötét ibolyaszínével, meg a tenger mélységes zöldeskékjével olyan csodálatos, színpompás ellentétbe került, amilyent csak a legtisztább színû drágakövekkel lehetne utánozni. A vakító fehér hófoltok, a rájuk esõ árnyék kobaltkék homálya csak még jobban kiemelték ezt a mélytüzû színpompát.

62. kép. A Kjerulf-glccser homlokfala a Safe-öbölben. A jégfal 30 m magas. (Cholnoky felv.)

A gleccserfalakat hajóval megközelíteni nem tanácsos, mert állandóan omlások mennydörögnek rajtuk. Egyszer itt, másszor amott válik le egy-egy háznagyságú jégdarab, s dübö-
159
rögve omlik bele, összezúzódva, a tengerbe. Sajnos, igazi jéghegy születését nem láthattunk, ekkora szerencsénk nem volt. De a spitzbergai gleccserek nem nyúlnak annyira elõre a tenger vizébe, hogy lebeghetnének, mert a tenger vize aránylag nagyon meleg. Pedig igazi jéghegy csak akkor keletkezhetik, ha a gleccser vége már olyan mélyre kerül, hogy lebegni kezd. Valóban, a tengervíz magas hõmérséklete megszüntet, illetõleg lehetetlenné tesz itt bizonyos típusosan arktikus jelenséget!
*
A gleccserek szembeszökõ nagyszerûségeivel együtt azonnal feltûnnek a roppant meredek sziklafalak, a temérdek durva törmelék és a lejtõk pusztulásának különös módja. Ezek a jelenségek sivatagi tünemények.
A Spitzbergáknak ez adja meg különös, szinte fenséges arculatát. Az erõs erózió elvégre mindent lepusztít. A lejtõket lelankásítja, a magaslatokat lehordja, s a tájék barátságos, de szelid, szinte érdektelen lesz. A Spitzbergákon a jégkorszakbeli jég pusztítása után valóságos sivatag jelent meg. Az erózió igen erõsen csökkent, s helyette a sivatagokon észlelhetõ lepusztulás támadta meg a hegyeket.
A Jég-fjord oldalfjordjait mindenütt 600–1000 méter magas, majdnem függõleges sziklafalak határolják. De ezeken a sziklafalakon nem látni azokat a vízmosásokat, oldalvölgyeket, szakadékokat, amelyek a mi éghajlatunk alatt az ilyen magas hegyoldalakat barázdálják. Norvégiában a fjordok meredek oldalai már le vannak gömbölyödve, hatalmas vízesések zuhognak le róluk. Mindenütt látszik a folyóvíz romboló hatása, pedig Norvégia fjordjainak oldalfalai sokkal ellenállóbb kõzetekbõl vannak, mint a spitzbergai fjordokéi.
160
A Jég-fjord körül leginkább vízszintes rétegbõl vannak a platók. Ezek lepusztultak rendesen valami nagyon ellenálló, kemény rétegig. A platók tetején sok helyen meglátni még a lepusztult vízszintes rétegek maradványait olyan lépcsõs magaslatokban, mintha valami vékony, nagy könyvre kisebb könyvet, erre még kisebbet stb. tennének. Az ilyen maradványok rétegei puhábbak, mint az, ami a platót beborítja s a további lepusztulástól mintegy megóvja. A megmaradt réteg-lépcsõzet piramisa azért nem pusztult le, mert ott valami igen kemény vulkáni kõzet hatotta át a rétegeket.
A megmaradt, kemény platótakaró tetejét nem mindig borítja el hó, s ha csakugyan hómentes, akkor érdemes felmásznunk! Meglepõ látványban lesz részünk! De elõbb nézzük meg a falakat, amelyeken ugyancsak nehéz volt, valami kár-fülke segítségével felmásznunk. Mert a falak felsõ része teljesen függõleges, csak a falak lábánál van óriási törmelék. Spitzbergai utazásunk második napján kerültünk ilyen óriási, meredek törmelékgarmadák lábához. Egyik útitársammal megállapodtunk abban, hogy azalatt az egy óra alatt, amíg a hajó ott áll, felmászunk az egyik törmelékgarat csúcsáig, hogy keletkezésüket jobban kitanulmányozhassuk.
Az ám! A növénytelen, emberhangtalan szörnyû pusztaságban nem tudtuk megbecsülni, hogy mire vállalkoztunk! A fal 1000 m magas volt (56. kép), a törmelékgarmadák majdnem a falak derekáig felnyúlnak, tehát csúcspontjuk magassága 400–500 méter! Négyszer-ötször olyan magasak, mint a Gellérthegy! Erre még jó úton sem lehetne félóra alatt felmászni! De a törmelékgarmada lazán egymásra hullott, óriási kövekbõl van. Legjobb példát mutat erre a 63. kép. Ez a kép az Advent-öböl fölött emelkedõ törmeléklejtõnek kivételesen igen lankás része, az
161
egyik eltûnt gleccser morénájával összefolyva. Az óriási kövek közt semmi puha málladék, semmi agyag! Csupa száraz, szögletes, néha iszonyú nagy kõdarab, alig lehet rajta járni. Csak a kövek felszínét ellepõ zuzmók, itt-ott félénken meghúzódó mohapárnák emlékeztetnek az életre.

63. kép. Törmeléklejtõ az Advent-öböl fölött. (Cholnoky felv.)

Az ilyen törmelékfelhalmozódás a mi éghajlatunk alatt is lehetséges, kivételesen, rövid idõre. A vihnyei Kõtenger jó példája ennek. De nálunk ez csak rövid életû. A kövek elmállanak, közeiket megtölti a málladék, gyorsan ellepi a növényzet s a kõtenger elveszti félelmes arculatát. A 63. ábrán látható kõtenger azonban igen régi, hisz pleisztocén kori (diluviális) gleccser morénájával van összegabalyodva! Így tehát sok ezer esztendõs! A kövekben levõ kristályszemcsék ragyognak, a kövek éle friss, alig
161
alig van legömbölyödve. Oly lazán henteregnek egymáson, hogy lépésünk alatt minduntalan kibillennek! Mintha még most is lassú mozgásban volna a pokoli kõhalmaz. Mozog is! Majd késõbb meglátjuk miért és hogyan. Különösen a meredek oldalú törmelékgarmadák kövei feküsznek nagyon labilis állapotban egymás fölött. Sajnos, az ilyent nagyon nehéz fotografálni, hisz a gépet is nehéz fölállítani!
A törmelékgarmadák fölött függõleges barázdák vannak a sziklafalakon, csodálatosan szabályos közökben. Az említett alkalommal nem juthattunk föl a garmadán a barázdákhoz, hisz alig tudtunk a garmada egy negyedrésznyi magasságáig, talán 100 méterig feljutni. Aztán vissza kellett fordulnunk. A lejutás még talán nehezebb és veszedelmesebb volt, mint a felkapaszkodás, nem lehet sietni lefelé, annyira labilis a kövek helyzete. De könnyen kitörheti itt az ember a lábát! S ha az ügyetlen lépés következtében a laza kõhalmaz megindul, akkor alig van menekülés, a lavinaszerûen meginduló kõfolyás halálra gázolja az embert.
Csak éppen, hogy leértünk kellõ idõre a hajóhoz. Örültünk, hogy fényképezõgépeinket épségben hoztuk le, s csak turistaruhánkon támadtak nemkívánatos szellõztetõ nyílások.
Más alkalommal sikerült feljutni a platóra s közelrõl megtekinteni ezeket a furcsa, szabályos réseket. 64. ábránk mutatja be a spitzbergai sziklafalak rendes szerkezetét.

64. kép. Törmelékgaratok a spitzbergai sziklafalakon. (Vázlatos rajz.)

Fenn a fal tetejének peremén, óriási féltölcsérek sorakoznak egymás mellé, egymástól esetleg csak egészen éles fokkal elválasztva. Borzalmas letekinteni a plató peremerõl az ilyen 200 méter mély, függõleges falú féltölcsérbe. A féltölcsér falait a kõzet eredeti repedéseinek mentén keletkezett, félelmetes hasadékok csipkézik. Rajzunkon a
163
középsõ féltölcsér oldalait berovátkoló rések alsó végénél, ott, ahol a tölcsér kezd összeszûkülni, rétegpárkány vezet körül. A jobboldali rés alsó végétõl kissé balra látható pont jelezné azt az életunt hegymászót, aki ide le merne ereszkedni.
A tölcsér alább összeszûkül, mélyen berovott hasadék lesz belõle, s ennek alsó végénél kezdõdik a törmelékgarmada. Ezt a féltölcsért az alatta levõ rovátékkal együtt garatnak neveztük el. A garat alatt van a garmada. Az 53.,
164
56. és 65. képeken különféle részletjelenségekkel bonyolítva, a garat-garmada rendszernek különféle típusait látjuk. Sõt a fennebb közölt légi fényképek közül is a 11. ábra jobb szélén is jól látni hasonló képzõdményeket. A sokféle változatosság a vízszintes rétegek különféle ellenálló képességének következménye.

65. kép. Törmelékgaratok és garmadák a Tempel-plató délkeleti sarkán. A plató lábánál fölemelt turzás. A plató magassága 800–900 m (Cholnokv felv.)

A mi éghajlatunk alatt is lehet hasonló jelenséget. meredek hegyoldalakon látni. Az Alpokban az ilyen kõfolyásokat "Muhre" néven nevezik. Láttam egy szépet a Fonyódi-hegy meredek északi lejtõjén, a templom alatt. (*)

(*) Rajzát ld. Cholnoky: A Balaton hidrográfiája. 257. old., 113. ábra. A Bal. Tud. Tan. Eredm. Budapest, M. Földr. Társ. Balaton-Bizottságának kiadványa.

165
aztán meg a Sebes-Körös szûk völgyében, a révi Zichy-cseppkõbarlanggal szemben. De hisz van a magas hegyvidéken elég.
A garmada roppant meredeksége mindjárt bizonyítja, hogy a köveket nem a lefolyó víz szállítja le, hanem csakis önsúlyukkal mozognak lefelé. A kifagyás, a hõmérséklet-ingadozás, a szél stb. megtámadják a garat felsõ tölcsérjének falait s onnan peregnek le ezek az óriásmorzsák a garmadába. Ha víz szállítaná a törmeléket, akkor az nem állhatna meg ilyen meredek lejtõvel. Akkor a törmeléklejtõ lankásabb lesz, s a képzõdményt nem nevezzük többé garmadának, hanem törmelékkúpnak. Ilyent mutat az 55. rajz. Balról a kár-fülkébõl kijövö, olvadó hólé patakja készített törmelékkúpot, jobbról rendes vízmosások lábánál látunk hasonló, fluviális (folyó víztõl származó) képzõdményt.
A garatrendszernek ilyen csodálatos kifejlõdése a mi éghajlatunk alatt lehetetlen. Ez pusztai jelenség. A Nílus egyiptomi kanyonjának függõleges határfalai elõtt ugyanez a tünemény vehetõ észre. Kanyonnak nevezzük a terasztalan völgyeket, különösen ha meredek oldallejtõi vannak.
A garatok közt maradó, elõugró sziklapilléreket, különösen ha a garattölcsérek elválasztó sziklaélei nagyon elpusztultak, a magyar ember szószék néven szokta nevezni. Használjuk ezt föl morfológiai névgyûjteményünkben, s azt mondjuk, hogy a spitzbergai sziklafalakat meglehetõs szabályos közökben garatrendszerek barázdálják, a garatrendszereket egymástól szószékek választják el, s a hegy lábát a garatokon lepergõ törmelék garmadái borítják el. Két szomszédos garmada közt tûnik el a szószék lába. Ez a szabályos elrendezõdés a kõzet repedezettségének következménye, s típusosan sivatagi jelenség.
Egyetlenegyszer volt alkalmam a garatrendszert
166
munkában látni. Hajónk az Advent-öböl és a Delta-fok között igen közel ment a csodálatosan meredek sziklafalakhoz, s talán a hajó indította hullámok kis rázkódása okozta, hogy az egyik tölcsérben megindult a törmelék, s kígyózó, hosszú vonalban zúgva omlott alá a törmelékgarmadán. Ha ez valakit ott ért volna! Hordónyi kövek játszi könnyedséggel ugráltak lefelé, vészes sebességgel!
Még csak azt kell megjegyeznünk, hogy a garatrendszerek ilyen szabályosan csak vízszintes rétegekbõl fölépült lejtõkön képzõdhetnek. Az elõbbi részekben közölt légi fényképek legtöbbjén nem látni, mert a képek közül a legtöbb a fõsziget északi és északnyugati oldalán készült, részben tömeges kõzetekbõl, részben erõsen megzavart rétegekbõl fölépült hegyvidéken. Az ilyen hegyek lejtõin ez a szabályosság nem várható.
Ha a Spitzbergákon sok esõ volna, a törmelékgaratok vízmosásokká, a garmadák törmelékkúpokká alakulnának át, s egyszerre megszelídülne a tájkép.
Ez az elsõ igazi sivatagi jelenség a szigetcsoporton.
*
A sivatag tüneményeinek más képviselõit a platók tetején fedezhetjük föl, ha a plató teteje hómentes. Az Advent-öböl fölött délnyugatra emelkedõ, 600 méter magas fennsíkon láttam elõször, de éppen a lehetõ legtökéletesebben kifejlõdve.
A fennsík legfelsõ rétege a geológiai újkorból való, néhány centiméter vastag homokkõ-lemezekbõl áll. Elég kemény, tömött és egyenletes. Ennek a homokkõnek darabjai alig-alig megkopva, összevissza forgatva, csodálatos takaróval fedik a fennsík tetejét (66. ábra).

66. kép. Kõsivatag (hammada) az Advent-öböl fölött. (Cholnoky felv.)

Igazi hammada ez! Ilyent csak a sivatagon lehet látni. A kõdarabok körülbelül könyv nagyságúak, mindenféle-
167
képpen összeforgatva, egymáshoz tömve hevernek a felszínen (66. kép). Ha elhányjuk õket, észrevesszük, hogy lefelé mind kevesebb és kevesebb a rendetlenség közöttük, mind több és több homok és agyag tölti meg a lefelé kisebbedõ hézagokat, s mintegy félméternyi mélységben összerepedezve ugyan, de eredeti helyükben találjuk meg már a rétegeket.
Mi az az erõ, ami ilyen csúnyán bánik a sziklafelszínnel? Nem más ez, mint a fagy és a napsugár váltakozása, az ún. kifagyás. A rétegek közé beszivárgó s ott megfagyó víz feszítõ erejével szétrepeszti, majd helyükbõl egészen kimozdítja a köveket. A Zord-völgyben, a Green-öböl nyugati mellékvölgyében találtam erre vonatkozólag néhány kitûnõ példát. A tömör, nagy, jurakori homokkõ-tuskók össze-vissza vannak repedezve, s ha csak gyöngén megbolygat-
168
juk is õket, azonnal szertehullanak. Ha bõven esnék itt az esõ, milyen hamar szétmállanának ezek a kövek, s milyen gyorsan letakarodnék a törmelék és málladék, hogy csupasz sziklafelületet vagy pedig finom törmelékkel borított alluviumokat találjunk egymás mellett. Itt a kövek bámulatosan kevéssé kopottak és mállottak. Hisz itt minden olyan állandó, olyan tartós ebben a sivatagi éghajlatban!
Az Advent-öböl északnyugati sarkán, a plató meredek pereme alatt valami régi bánya van, bizonyosan szenet kerestek benne. A bánya faácsolatának egy része künn van a szabad levegõn, kitéve szélnek és esõnek. A gerendák egyikébe 1896-os évszám van belekarcolva. A gerenda és a karcolás 1910 nyarán, tehát 14 év múltán olyan ép, olyan friss volt, mintha csak tegnap vésték volna oda. Még a fa sem pusztul el itt a szabad levegõn, nem csoda, ha a kövek összerepedezve, de épen, mállás nélkül megmaradtak.
A hammadán a kövek némely helyen tökéletes zûrzavarban feküsznek, nagy területen. Ez az igazi hammada, a sivatagok jól ismert fajtája. A sivatagokon a szél munkája óriási. Minden apróbb törmeléket elszállít s helyenkint csak a durva, nagy kövek takarója van meg. A Spitzbergák hammadáin a köveket a kifagyás lazítja, repedezteti apróbb darabokká, a Szaharán a rettenetes nappali napsugár és az éjjeli kisugárzás váltakozása. Nappal a tûzõ Nap hevében a közet felszíne 50–60°-ra fölmelegszik, éjjel pedig 0°-on alul is lehûl. Ez a heves hõmérséklet-ingadozás úgy bánik a kõvel, mint a forró víz a pohárral. Azonnal darabokra repedezik tõle. A napsugár csak lassan, de biztosan dolgozik.
A sivatag hammadái a legnehezebben járható területek. Irtózik tõlük minden karaván. A fekete, szögletes kövek tönkreteszik az állatok lábát, a gyalogos alig tud elõre vánszorogni.
Ilyen igazi hammada ez a szörnyû kõtenger is a plató
169
tetején, a Jég-fjord környezetében. Alig lehet rajta járni. A kövek tökéletes rendetlenségben, rendesen élükre állogatva hevernek.
De hogy a sarkvidéken vagyunk, arra néhány lépés után mindjárt figyelmeztet bennünket az a meglepõ tünemény, ami egyszer engem annyira bámulatba ejtett, hogy fél nappal elkéstem miatta a hajóról. Ez a tünemény a kövek szabályos, poligonális, vagyis sokszögû vonalakban való elhelyezkedése. De ez már a tundra-jelenségekhez tartozik, s ezekrõl késõbben szólok. Még néhány adatot kell említenünk a sivatag-jelenségek közül.
Az Advent-öböl mélyén kis, lankásoldalú völgy vezet föl a platóra. Ezen mentünk föl mi is. A völgy tele van hányva szögletes kövekkel. Furcsa látvány! A völgy fenekén semmi nyoma a pataknak, vagy vízmosásnak. A feneket éppen olyan laza, durva kõtenger fedi, mint a völgyoldalakat. Ez a kõtenger egyik oldalon a plató magasabb részeirõl lejövõ, kezdetleges gleccser morénájába megy át, a másik oldalon az elõbb leírt hammadába.
Ha itt megeredne az esõ – amúgy felhõszakadásszerûen, mint nálunk szokott néha –, akkor itt olyan lavina keletkeznék, hogy szinte leírhatatlan! Az évezredek óta majdnem változatlanul ott heverõ kövek egyszerre lezúdulnának s beleomlanának a fjordokba. Durva delta képzõdnék belõlük. A második nagy esõ a még megmaradt törmelékbõl rendes, nálunk jól ismert törmelékkúpot építene a delta fölé. A völgy kitisztulna, fenekén a patak, vagy vízmosás bevágódna, s ez a sivatagi jelenség eltûnnék. Az igazi sivatagokon, a melegebb égövek alatt vannak ilyen vízáradások néha. Ezek rémületes mennyiségû törmeléket tudnak megmozdítani a vádikban. Valóságos hegyomlások ezek. Ilyen vízözön a Spitzbergákon nincs, ennyiben még sivatagabb a Szaharánál is.
170
A sivatagokon mûködõ, pusztító erõk közül talán legfontosabb a szél. Meg kellett tehát vizsgálnunk a mi arktikus sivatagunkon, hogy van-e csakugyan a szélnek pusztító hatása, észlelhetõ-e az úgy nevezett defláció? Nehéz itt megállapítani, mert nagyon kevés homok képzõdik, s ami mégis kipereg a kõzetbõl, azt a szél mindjárt beleviszi a fjordokba. Kifúvást azonban bõven lehetett látni. Különösen a Nordenskjöld-gleccser elé nyúló kemény kavicsturzáson lehetett látni, hogy a szél minden laza anyagot elmozdított, s a mohapárnák hosszú gyökere kinn fekszik a kavicson, a szél az alig-alig kapaszkodó, szegény mohacsomókat nagy körben forgatja. Mivel a meredek sziklafalakra felmászni nem volt módomban, a defláció mértékérõl nem szerezhettem kellõ tapasztalatokat.
*
A sivatag tüneményeivel párosul a tundra-jelenségek egészen idegen, meglepõ tünemény-csoportja.
A tundra általánosan ismert szó. Azokat a területeket jelenti az északi sarkvidéken, amelyeken a hideg és a föld fagya miatt nem nõhet már erdõ, hanem vastag moha és zuzmó lepi el. A tundra csakugyan csakis ott jelenhet meg, ahol a föld bizonyos mélységben állandóan meg van fagyva. A fagyott föld felszínén nyáron felolvad egy fél méter vastag réteg, de ez alatt aztán állandó fagy következik. A Spitzbergákon a szénbányákban a szikla hõmérséklete 0°. Ha feltesszük, hogy a talaj hõmérséklete itt is 30 méterenként lefelé emelkedik egy fokkal, akkor világos, hogy 120 méter mélységben találunk meg nem fagyott talajvizet.
Amúgy mellékesen megjegyezve, ez nagyon különös jelenség. A bányák elõtt a nyílt fjord vize 200 méter mély. A víz hõmérséklete jóval 0° fölött van. Így tehát a fjord vízszíne alatt 120 m mélységig a tengervíz olvadt állapotban, a talajvíz fagyott állapotban van!
171
A fagyott földön felolvadó, legfelsõ, mintegy fél méter vastag réteg folytonosan mocorog. Amikor a víz megfagy, kiterjed. Ez a felolvadó földréteg is megfagyáskor kiterjed, olvadáskor megint összehúzódik. Ha megolvadás után még ki is szárad, akkor még inkább összehúzódik. A mozgás igen lassú. Minden õsszel megfagy, s akkor kiterjed s minden tavasszal megolvad s akkor összehúzódik, megrepedezik, mint a kiszáradó, agyagos iszap, a pocsolya fenekén. Ha ez a megolvadó és újra megfagyó réteg lejtõn fekszik, akkor részecskéinek mozgása a kiterjedéskor és összehúzódáskor mindig nagyobb mértékben történik lefelé, mint fölfelé. Mondhatnám, hogy olyan féregszerû mozgást végez, amelynek eredménye egy évben csak néhány tizedrész milliméter, de néhány évszázad alatt már métereket tehet ki, s a meg-
172
olvadó, felsõ törmelékburok lassan nyomul lefelé a lejtõn, esetleg szabályos hullámokba torlódik, egyes helyeken a szétvált darabok alsó része a lopva folydogáló víz miatt könnyebben csúszik s a darabok oldalt fordulnak.
A 67. ábrán látunk olyán tundrát, amely tégla alakú hasábokra bomlott szét, a hasábok alsó része elõre csúszott, s a hasábok szépen lefeküdtek. A 68. ábra mutatja mostani helyzetüket. Nagyon gyakori jelenség ez lankás lejtõkön, de igen különös látvány. Mintha óriási gõzeke szántotta volna föl a tundrát, de olyan csodálatos eke, amelyik igen szabályos, téglaalakú hantokat metsz ki.

68. kép. Lefeküdt tundra tömbszelvénye.

Az ilyen lefeküdt tundrán is dúsan zöldellnek a mohák, de csakis a hantok tetején. A hantok oldalán a szél dolgozik s kiszabadítja a gyökereket. A mohán kívül zuzmók és apróvirágos növények is helyet foglalnak, és sokszor édes színpompájukkal mosolyt varázsolnak a fagyos, sivatagos világ múmiaarcára. A mohapárnák néha dúsan, zártan fedik a felszínt, de ez ritkább, inkább laposan homorú felületeken, vízállásos helyeken fordulnak elõ. Gyakoribb az, hogy a párnák bizonyos szabályos hézagok, ürességek körül helyezkednek el. (70. kép.)
Az ilyen szabályosan elhelyezkedett mohatelepekkel fedett tundrát poligonális tundrának nevezzük. A mohapárnák poligonális alakokat kerítenek körül, a poligóniu-
173
mok átmérõje néha csak néhány deciméter, de néha egy-két métert is kitesz. Alakjuk természetesen változó, nem pontosan egyforma nagyok s nem is egyforma alakúak. A mohapárnák árokszerû mélyedésben vannak, a poligónium üres közepe feldomborodik. Néha tisztán kövek vannak a felszínen, néha, s ez a gyakoribb, a poligonium közepe agyagos.
Ennek a csodálatos jelenségnek magyarázatára a következõket kell elõre bocsátanunk.
A hó olvadó vize a kövek között, a törmelékben szivárog alább. Mélyrõl jövõ források a föld fagya miatt nem lehetségesek, de az óriási törmelékgarmadák kövei közül a garmadák lábánál sok víz szivárog elõ, s ilyen helyeken süppedõs, iszapos helyek vannak, tele nyerszölden virító tundrával. A tundra színe elárulja már a fakadékot. A víz azután a tundra kövei közt határozott utat vesz, ennek az útnak mentén a törmelék finomabb, agyagosabb részét elhordja. Emiatt itt a kövek besüllyednek. Csakhogy a tundra a fagyás és megolvadás következtében mozog, és a mélyedést erõs oldalnyomással ismét megszüntetni törekszik. A vízfolyástól jobbra és balra fekvõ, agyaggal tömített törmelékréteg lassanként összetolódik, összenyomja a vízfolyásban tisztára mosott, lazán fekvõ köveket. De aztán túl hajlik föléjük s a törmelék beleomlik a vízfolyás sekély mélyedésébe. Az így odakerült iszapot megint elhordja a víz, csak a kövek maradnak ott, szépen élükre állítva. A hammadában valóban a vízfolyásokat élükön álló, nagy kövek jelölik a törmelék többi, zûrzavaros részével szemben (69. ábra).

69. kép. A tundrás hammadán keletkezett vízfolyás szerkezete.

Ilyen élén álló kövek segítségével nyomon követhetjük a törmelék alatt lappangó vízfolyást. Az élén álló kövek és a zavartalan hammada érintkezésének vonalán üdén zöldellõ mohapárnák élnek, szintén szépen megjelölve a kis
174
eret. A spitzbergai lankásabb lejtõket, kõmezõket nagyon jellemzik ezek s feltûnõvé válnak a tundrától ellepett, agyagos törmelék mezõitõl, mint moha nélkül, teljesen fedetlen kõsorok.
Némely helyen ezek a kövekkel jelzett vízfolyások egyszerre sajátságos törmelékpúpok alatt tûnnek el. Ezek a púpok néhány méter átmérõjû, kerek, agyagos foltok. A lejtõ szerint vett alsó oldaluk meredek lépcsõszerû, s itt tele van nagy kövekkel és mohával, a púp közepén pedig nincs kõ, csak agyagos iszap, kopaszon, mohátlanul. Néha több lépcsõben egymás fölé emelkednek, s olyan helyen vannak, ahol a vízfolyás esésében egyszerre csökkenés, lényeges lankásodás jelentkezik. A púpok alatt a vízfolyás, élén álló kövekkel jelezve, szépen tovább folytatódik.
Ezek a púpok nem mások, mint a kövek közt szivárgó kis ér zátonyai vagy törmelékkúpjai. Mivel az esés csökkent, a vízfolyás munkaképessége is megcsappant, s iszapját nem bírja tovább vinni, hanem lerakja, s a lerakott iszaptömeget jobbról-balról megkerüli. Természetes, hogy az iszap a kövek fölé kerül, mert máshol nem térhet ki, illetõleg, mert a tundra mozgása kiveti. Ezt majd a poligonális tundra magyarázata világossá fogja tenni (70. ábra).

70. kép. Poligonális tundra vázlatos rajza.

A fagyott föld fölött megolvadt törmelékréteg agyagos földbe ágyazott, különféle nagyságú kövekbõl van ere-
175
detileg (71. ábra a). A törmelékréteg megfagyásakor erõsen összenyomódik és esetleg föl is vetemedik a fagyos földrõl. Oroszországi tundrákon ez jól ismert jelenség. Kunhalom nagyságú felpúposodások láthatók, sokszor hosszú sáncok. A Balaton jegén képzõdõ túrolásokhoz hasonló jelenségek ezek.
A keményen összenyomódott tundrát megolvadása után poligonális repedések fogják behálózni. A poligóniumok vagy sokszögek vastag tundraréteg esetén nagyok, vékony réteg esetén kisebbek lesznek. A repedésekkel ugyanis a tundraréteg sokszögletû hasábokra válik. Az az erõ, amely a hasábokra való válást elõidézi, nem más, mint a megolvadással járó összehúzódás. Vastagabb tundrán nagyobb szakító erõ kell, tehát nagyobb területû sokszögek válnak el.
A kiszáradó agyagrétegben is kicsi sokszögek keletkeznek; ha az iszap vagy agyagréteg vékony és nagy sokszögek, ha az agyagréteg vastag.
A megrepedezett tundra keresztmetszete most olyan, mint a 71. ábra b rajza mutatja. Tegyük föl, hogy amikor a repedések keletkeztek, akkor egy-egy kõ a törmelékbõl
176

kivált és belehullott a repedésbe. Amikor a tundra újra megfagy, ez a repedés újra bezárulna, de nem megy ám a dolog többé olyan könnyen, mert most útban vannak a belehullott kövek!
A fagy következtében keletkezett kiterjedés azonban óriási nagy erõ! Ennek játék legyõzni a törmelék belsõ súrlódását és bezárni a hasadékot. A sokszögû hasáb talpa ennek következtében összenyomódik, az agyag és a kövek egyrésze fölfelé kitér a nyomás elõl, s a hasáb teteje fölpúposodik.

Újra megrepedezik a tundra. Ugyanabba a hasadékba most az elõbbi összenyomódás következtében meglazult

71.kép. A poligonális tundra keletkezésének magyarázata. a – Kifagyás folytán keletkezett, reziduális kõzettörmelék. b – A megrepedezett kõzettörmelék. c – A poligonális tundra vázlatos metszete.

177
kövek közül megint belehullik egy. A játék ismétlõdik. A törmelék részecskéi igen lassú, de állandó körmozgásban vannak. Fenn a sokszögû tundradarab felsõ részén a kövek kifelé mozognak, a repedések felé, lenn, a törmelék alsó rétegén befelé mozognak, a hasáb közepe felé, de a kövek a fenékrõl fölemelkedni nem tudnak. Csak a finomabb, képlékenyebb anyag mozdul fölfelé. Ezt a mozgást a 72. ábra rajza mutatja. A nyilak mutatják, hogy az egyes kövek, részecskék, homok- és agyagszemek milyen irányban mozdulnak el. Ez a mozdulat egy évben csak néhány tizedrész milliméter lehet, de évezredek alatt ez azt eredményezi, hogy a nagy kövek mind a hasadékba kerülnek, az agyag és homok pedig összetorlódik a tundra-hasáb közepén. A nagy köveken a mohapárnák megmaradhatnak, mert gyökereiket olyan részek közé nyújtják le, amelyek inkább süllyedõben vannak. A tundra-sokszög közepén a moha nem maradhat meg, mert a törmelék mozgása gyökerüket kitolja.

72. kép. A poligonális tundra keletkezésének magyarázata. A nyilak a kövek mozgásának irányát jelzik.

Hozzájárul még a tüneményhez az is, hogy a szivárgó víz természetesen a repedéseken talál utat s mindig táplálja a mohapárnák gyökereit, de ezen kívül segít eltávolítani az odakerült iszaprészecskéket is. Valóban a tundra-sokszögeket kerítõ repedések igen gyakran szemmel látható vízfolyások.
Fenn az Advent-öböl délnyugati oldalán emelkedõ fennsík hammadáján ugyanez a tünemény észrevehetõ. De ott
178
annyi a kõ, hogy a sokszögek közepén is kövek látszanak. Csak az a különbség, hogy a sokszögû részek szélein, a repedések mentén élén állnak a kövek, s ellepi õket a satnya növényzet. A sokszögû mezõ közepe itt is magasabb. Igazán olyan csodálatos a kép, hogy elsõ pillanatra az ember el sem tudja képzelni, hogy mit lát.

*
Így tehát a Spitzbergákon három igen különbözõ jelenséget látunk együtt szerepelni. Az egyik az eljegesedés, a másik a sivatag-jelenség, a harmadik a tundra-jelenség. Szinte csodálatosnak látszik, hogy a sivatag-jelenség megfér a másik kettõvel s nem zárják ki egymást.
Nagyon fontos ezt tudnunk. Nálunk Magyarországon a pleisztocén (diluviális) eljegesedés idején nagyon száraz éghajlat volt. Az Alpokban és Kárpátokban hatalmas gleccserek töltötték meg a völgyeket, a magyar medencében pedig fújta a szél a futóhomokot, vagy legjobb esetben a gyéren füves pusztákon hullott a por s lösz lett belõle.
A Spitzbergákon a tájképek idegenszerûsége és zordsága akkor tûnik föl igazán, amikor megjelenik a köd, a sarkutazók réme, s vele a vihar és esõ. Amikor a sarki Nap alacsony állásából bájos alkony-fénnyel világítja be a holt szikla- és jégvilágot, akkor szinte mosolyogni látszik minden. Elõttünk a zöldeskék, mély fjordvíz fodrozik, s remegõ képekben varázsolja vissza a hegyek, gleccserek mélyen színezett képeit. A fjord fölött irtóztató törmelékhalmazok és félelmetes sziklafalak emelkednek. Meg kell szokni a szemnek ezt az idegenszerû látványt, hogy a méretekrõl kellõ fogalmat szerezhessen. S amint ott bámuljuk a vöröses színû, kékes árnyékolású, alvilági falakat, tompa dörejre figyelmeztet a Spitzbergákat jól ismerõ, kedves svéd tudós. Az egyik garaton most omlanak alá szobanagyságú szikla-
179
tömbök, s csörömpölve, dörögve zúzódnak szét a garmadán. A távcsõ némileg tájékoztat a pokoli méretekrõl. Ekkora hegyomlás még az Alpokban is katasztrófát jelentene, s telekürtölnék vele Európa minden újságát. De ki tartja számon ezt itt, a halál birodalmában? A dörgõ kõfolyást még sokáig visszhangozzák a szomszédos sziklafalak, mintha igen távoli mennydörgés volna.

73. kép. Mozgó tundrával elfedett vándorkõ a Nordenskjöld-gleccser végénél. (Cholnoky felv.)

A falak lába elõtt ott van a keskeny partszegélyen a tundra. Szomorú, sötét-szürkészöld színébõl csak itt ott csillanik ki a vizenyõsebb helyek üde zöldje. Amott a lankás lejtõn látjuk a rejtelmes, lefeküdt tundra téglahasábjait, mint valami óriás-szántás szabályos hantjait. A mozgó, mászó tundra rányomult az egyik nagy vándorkõre. (73. ábra.) Ez az óriási, messzirõl jött, környezetében egészen
180
idegen kõkolosszus a jégkorszak maradványa. A jégkorszak óriási gleccserei szállították ide. Most örökre be van fagyva az altalaj fagyott rétegeibe, a tundramozgás nem érinti. Ezért a tundra rámászik, zöld prémmel borítva az álmodozó kõ gömbölyûre kopott fejét.
A másik oldalon a sziklafalak közül óriási méretû, 4–5 km széles gleccser tör elõ. Elõtte a fjord sötét vizén vakítóan fehér jégdarabok úszkálnak. A gleccser morénáin a sivatag és a tundra jelenségei látszanak. Milyen ellentét! De a gleccser zöldes jegén átderengõ napsugár zöldesen foszforeszkálni látszó fényt gyújt ki a gleccser függõleges homlokfalán. Mintha kísértet járna itt a halott sziklavilág kolosszális sírhalmai között.
Ilyenkor, napsütés idejen mindez oly szolid, olyan mosolygós. Az ember el sem tudja képzelni, hogy aki beletéved ebbe a csodás világba, anélkül, hogy közelében hajó vagy emberi tanya lenne, az elveszett. A sarkvidék sziklái igazán kõszívûek, a gleccserek a halál tanyái!
Csak akkor szerezhet az ember igazán helyes fogalmat a sarkvidék borzalmairól, amikor megjelent a szél és a köd.
Szerencsére egy-két napig ebben is volt részem, amíg a Spitzbergákon tartózkodtam. A Green-öböl nyugati oldalán van egy kis völgy. Nincs neve, azért elneveztem Zord-völgynek. Ebben a kis völgyben végeztünk egyik nap tanulmányokat, s itt lepett meg bennünket a sarkvidéki rossz idõ.
Nyugati szél támadt, s Grönland felõl nedves hideget és ködöt hozott magával. A Green-öblöt a nyílt tengertõl elválasztó félszigetszerû nyúlványt magas hegy borítja, ebbe van belevágódva a Zord-völgy, úgy, hogy egészen átfûrészeli a félszigetet. Nyugati oldalán a völgy vize a nyílt tengerbe, keleti oldalán a Green-öbölbe ömlik, tehát a gleccser-eredetû völgy fenekének közepe táján vízválasztó van.
A völgy feneke teljesen kidolgozatlan, vad, elhagyott
181
gleccsermeder. A Magas-Tátra nagyszerû, gleccser-eredetû völgyteknõi, mint a Nagy-Tarpatak, vagy a Kis-Tarpatak felsõ völgye hasonlítanak hozzá legjobban. Óriási, gömbölyûre kopott vásott sziklák, alattuk tengerszemek, majd vízesések, óriási kövekbõl feltorlaszolt morénák váltakoznak.
A Zord-völgyben ezekhez a jégkorszakból maradt képekhez most hozzájárulnak a sivatag és a tundra elemei. A Zord-völgy gömbölyded vásott szikláit durva kõtörmelék fedi, a szikla szétaprózódott darabjai. A kis, olvadó hólébõl keletkezett patak alig találja útját a rengeteg kövek között. A völgyfenéken mindenütt csak repedezett kõtuskók, még csak tundra is elvétve akad rajtuk.
A vigasztaian dimbes-dombos romhalmaz fölött fölmeredõ sziklafalak komorsága, félelmetes zordsága szinte lenyûgözõ. A sziklafalak legfelsõ éleit eltakarja a felhõ. Amint felfelé nyomulunk a völgyön, hogy elérjük a tompa vízválasztót, szembe kell kapaszkodni a széllel. Nagyon egyenletes erõsségû, erõs szél ez, néha jobban megerõsödik s viharrá hatalmasodik. Hogy süvöltenek, hogy bõgnek a sziklafalak! Azt hinné az ember, hogy nem maradhat itt a helyén semmi, ez a vihar ledönti a merész bástyákat, megmozdítja a lazán hentergõ köveket.
Dehogy teszi! Ami megmozdítható volt valami, azt már mind megmozdította, ami le akart omlani, az már mind leomlott tavasszal, mert az olvadás akkor lazítja meg a legtöbb sziklát.
A vihar permetezõ esõt szór a szemünkbe. Mintha jég volna, olyan hidegnek tûnik fel. Szinte velõkig hat ez a vihar szárnyán hozzánk verõdött vízpor.
Az eget nyugaton szennyesszürke, rohanó felhõzet borítja be. Keleten derültebb a látvány, ott a felhõk nem ilyen összefüggõek, de azért éppúgy rohannak, s köztük nem tud áttörni sem a Nap, sem a kék ég. A nedvesség miatt
182
koromfeketének feltûnõ sziklák a rongyos felhõk nyargaló foszlányai közt szinte ijesztõek. A vizes kövek romhalmaza közt tétován lezuhogó kis pataknak csak itt-ott van mederhez hasonló kis árka. Mintha a teremtés második napján volnánk, életnek nyoma sincs, az ég még nem vált el a Földtõl s a vizek még határtalanul kóborolnának a térben s az alig megteremtett Földön.
Szerencsére az esõ itt nem nagyon esett, mert hisz a szél a hegy nyugati oldalán emelkedett föl, tehát ott esik az esõ, itt a keleti oldalon a szél már alászáll, s tudjuk, hogy ahol a szél leszáll, ott csapadék nem keletkezhetik.
Amint azonban a vízválasztó nyereghez közeledtünk, oly sûrû lett az aprószemû esõ, és olyan sûrõ köd fogadott bennünket, hogy eltévesztettük egymást szem elõl. A nehéz járás miatt nagyon szetszóródott a társaság, majdnem mindenki egyedül bukdácsolt a kövek közt. Útitársaim egészen eltûntek szemem elõl. A nedves, síkos köveken óvatosan kellett felfelé kapaszkodni, s nem figyelhetett az ember az irányra. Így történt, hogy fenn a nyergen az a veszedelem érhetett bennünket, hogy teljesen eltévesztjük az irányt, s esetleg a másik oldal felé indulunk le. Ki tudná megmondani ebben a szörnyû vizes, ködös levegõben, hogy az egyenetlen térszínen merre van kelet és nyugat? Szélcsendben ez a veszedelem nem is hinnõk el, hogy mennyire végzetes lehet. De szerencsére az orkán tájékoztatott, hogy merre kell fordulnunk, ha vissza akarunk térni.
De tapasztalatlanabb társaink így is zavarba jöttek, s eleinte csak egy-két "halló!" kiáltás hangzott. Végül már zengett az egész völgy, jól hallottuk vezetõnk sztentori hangját, s lassankint összeverõdve, visszafordulva kikerültünk ebbõl az elátkozott sötétségbõl.
Amikor a köd alól kibújtunk és egyszerre végigláttuk a Zord-völgyet, le a Green-fjordig, még sokkal zordabbnak,
183
még sokkal félelmesebbnek tûnt fel a kép. A fjord vizét most tajtékzó hullámok fehér tarajai sávozták, mintha a haragos elem fogát vicsorgatná felénk. Hajónk biztos révben horgonyzott, a sziklafalak szélárnyékában, nekünk egyáltalán semmi félelemre és aggodalomra nem volt okunk.
... De képzeljük most el, ha ilyen idõben, ismeretlen vidéken, szánvontatással lezsarolt menekülõk vonszolják magukat az öböl felé, s ott nem várja õket senki, csak a bizonytalanság, hogy meg lehet-e kerülni a fjordot, s a kétségbeesés, hogy mekkora kerülõre kényszeríti õket ez a mélyen benyúló öböl ismét! Milyen borzalmas helyzet lehet ez! Nincs sátor, amelyben barátságos tûz fogadná a fáradt menekülõket, s ahol mnegszárogathatná átázott ruháit, fölmelengethetné gémberedett tagjait. A minimumra lecsökkentett élelmiszer-adagok miatt a test fáradt, az idegrendszer kimerült, a megbódult fantázia rémképeket varázsol a vánszorgó alak szeme elé!
Igazán nagy lelkierõ, óriási elszántság kell ahhoz, hogy valaki a még ma [1926] nagyon megbízhatatlan repülõgéppel próbáljon az Északi-sarkra jutni! Ha kényszerül leszállni s nem tud többé fölemelkedni, akkor a legrémesebb gyalogút áll elõtte. Nem is beszélek a befagyott, torlott jégen való áthatolásról, nyáron, temérdek nyílt víz kerülgetése közben. De ha elérte az expedíció a Spitzbergák északi szélét, onnan most a partok mentén, a fjordokat kerülgetve kell visszatérniök, a most leírt, rettenetesen zord tájképek közt!
Közben elmúlik a nyár, itt az õsz, kezdõdik a rendes ködök és hóviharok ideje. A hõmérséklet mélyen zérus alá száll, a lejtõket ellepi a hó, s a tengeren kezd a jég megtorlódni, a fjordok vékonyan befagynak.
De mit csinálnak, ha gleccseren kell keresztülmenni? A tenger felõl meg nem kerülhetik, mert nincs csónakjuk, vagy pedig csónakkal a háborgó tengeren nem is lehet megkísérelni a jégfal elõtt, a zajló, hánytorgó jégdarabok közt
184
átsurranni! A gleccseren kell átmenni, s a jégfolyam 4–5 km széles. Némelyik elég sima és oly kevés rajta a repedés, hogy nem nehéz rajta átmenni. De láttuk pl. a Wahlenberg-gleccsert! Kétségbeesett vállalkozás volna, még a leggyakorlottabb alpinistától is, ezen átmenni! A gleccser homlokfalán folyton dörögnek a jégomlások, a gleccser csodálatos gyorsan nyomul elõre. Felszíne a különféle irányú repedésekkel majdnem pillérszerû darabokká van szétszabdalva, s a jég mozgása majdnem szemmel látható. Ezt a gleccsert pl. messze fenn lehetne csak átszelni, óriási kerülõt kellene tenni miatta, a legnehezebb úton, a legvadabb hegyvidéken át.
Ha Amundsen nem találkozott volna vadászhajóval, neki is ez a keserves sors jutott volna osztályrészül. De õ a szerencse fia volt minden vállalkozásában. Sikertelen sarki próbálkozása igazolta Mittelholzer aggodalmait, amelyeket ebben a könyvben mondott el.
Amundsen utazása csak azt igazolta, amit Peary tapasztalt, amikor az északi póluson járt. Úgy látszik, nem hitte ot, hogy Peary csakugyan a sarkon járt, mintha bántaná hiúságát, hogy ezt a sarkot nem neki sikerült elérni elõször, mint a délit. A sarkvidéki tenger 3000 méteres mélységeit igazolta. A nyáron olvadozó és gyorsan mozgó torlott jégen való leszállás és fölemelkedás veszedelmei nyilvánvalókká váltak. Korán van még repülõgéppel ilyen vakmerõ vállalkozásokba kezdeni.
Igazi eredményeket Mittelholzer hozott haza fényképfelvételei révén. Örökbecsûek ezek a felvételek, s mély bepillantást engednek meg erre a halott világra, a fagy és a sivatag szörnyû egyvelegére. A sarkvidék és a sivatag mindegyik egymagában is halálos ellensége minden életnek, a tundra csak kaján, álnok mosoly rajta, mintha hívogatna, hogy a halálba csaljon bennünket.
185
...És ma mégis több ezer ember él a szigetcsoporton. Csakis úgy tudnak megélni, hogy a Föld termõ vidékeirõl egymás sarkába hágó hajókkal szállítják föl az élelem, védelem és kényelem nélkülözhetetlen eszközeit. Ha ezek a hajók nem tudnák õket a téli szükségletekkel ellátni, menthetetlenül elvesznének mindannyian.
És minden borzalmassága, minden kegyetlensége mellett is milyen fenségesen szép ez a tájék! Derült nyári napokon alig tudunk megválni a csodálatosan nagyszerû képek látványától! Mert itt a természet leghatalmasabb erõi meglassított életfolyamattal mûködnek. Az erózió alig dolgozik, hisz nincs elég csapadék; a pusztító mállás nem gázolja le a hegyeket a sárba, hanem büszkén emelik fejüket az ég felé, dacolva vésszel, viharral.
S a kép legnagyobb szépsége éppen az, hogy nincs benne ember! Ha a tengertõl eltávozunk, minden állati élet is megszûnik. A tenger vizében, az állatélet igazi színterén nyüzsög a sok élõlény. A tenger fölött ott sikonganak a sirályok, a tundrákon látni valami tyúkféle madarat, de benn, a felvidéken, távolabb a tengerpartjától megszûnik minden élet, s a kõ, a hó és a jég veszi át mozdulatlan, hallgatag világát.
Csak az orkán üvölt, mintha a halál démonai õrülten parodizálnák a gyászmise orgonáját...