A GYERMEKÁGYI LÁZ FÖLÖTTI VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉG
KÖZTEM S AZ ANGOL ORVOSOK KÖZÖTT
(1860.)Miután a halvanynyali mosások eredménye meggyőzött arról, hogy a gyermekágyi láznak mi legyen valódi oka, nézetemet több szülházak főnökeivel levelekben közlém, hogy az emberiséget s annak lehető legnagyobb részét ezen ostortól a lehető leggyorsabban megmentsem.
Az első felelet meglepő gyorsasággal SIMPSON tanártól Edinburghból érkezett.
SIMPSON tr. igen is ingerült hangon irt levelében a többi közt azt is felelé, mikép levelem csak bizonyítékul szolgál arra, hogy az angol irodalomban járatlan vagyok, különben tudnám, miszerint az angol orvosok rég abban a meggyőződésben vannak, hogy a gyermekágyi láz ragályos kór, s annak meggátlására halvany-mosásokat használnak.
Hogy az angol orvosok a gyermekágyi lázat ragályos kórnak tartják, s ellene halvany-mosásokat használnak, minden bizonynyal előttem is ismeretes volt, de én nem tartom a gyermekágyi lázat ragályos kórnak. SIMPSON tanár a gyermekágyi lázról nézetemet csak elhamarkodott megítélése következtében tartá azonosnak az angol orvosokéval s az kitetszik a köztem és F. H. ROUTH londoni orvos között váltott levelezésekből.
Tanársegédkedésem ideje alatt dr. ROUTH Bécsben az I. szülészeti osztályt látogatá, a látottak bizonyossá tevék tanaim igazságáról. Hazájába azon szándékkal utazott vissza, hogy tanaimat ottan terjeszteni fogja; első levelét 1849. január 23-án kaptam Londonból következő tartalommal:
"Comitiis in ultimis septimanis Novembris (1848) con-
vocatis, illic discursus, in quo tuam inventionem enunciavi reddens tibi, ut voluit justitia, maximam gloriam, praelectus fuit. Enim vero possum dicere, totum discursum optime exceptum fuisse, et multi inter socios doctissimos attestaverunt argumentum convincens fuisse. Inter hos praecipue WEBSTER, COPELAND et Mr. MURPHY, viri et doctores clarissimi, optime locuti sunt. In Lancetto Novembris 1848 possis omnia de hac controversia contingentia legere.
Credis ne novos casus, qui in hospito ex tempore mei abitus admissi sunt, opinionem tuam confirmant?
Febris ne puerperalis rarior est quam antea? Si morbus sic periculosus in cubilibus obstetriciis non adsit ut ante, certa effectus magni momenti denuo firmatus, in Praga quoque, ubi febris puerperalis tam frequenter obvenire solebat, eisdem causis consecuta fuit ingenerari!
Dorset Square, London 21. May 1849.
Meas annotationes de tua inventione in libellulo publicavi.1
Dorset Square, London 3. December 1849.
Jam inventionis tuae fama ac veritas in existimatione publica accrescit, et inter omnes medicorum societates quam res est maxime utilis, percipiunt et agnoscunt, nec vero etiam temere, nam magna est veritas, et praevalebit.
"
MURPHY előbb Dublin, jelenleg Londonban szülészet tanára "The Dublin quarterly Journal of medical science" – august. 1857. – című iratban egy hosszabb czikket közöl, melyben dr. ROUTH iménti előadását megvitatja, s az abban előadott nézethez csatlakozik.2
SIMPSON már maga is felhagyott azon nézettel, hogy a gyermekágyi láz ragályos kór, hanem ezt a sebészi lázzal azonosnak tartja, mondván: "A gyermekágyi, valamint a sebészi láznál sem a láz nem okozza az azt követő lobot, sem a lob az azt követő lázt, hanem mind a láz, mind a lob közös oknak
1 On the causes of the Endemic Puerperal Fever of Vienna. By C. H. F. ROUTH M. D. London 1849. Medico-Chirurgical Transactions Vol. XXXII.
2 What is Puerperal Fever? A question proposed to the epidemiological Society of London. By EDUARD WILLIAM MURPHY. A. M. M. D. Dublin 1857.
következményei; ugyanis az elsőd-vérmegbomlásnak. De mi hát az, mi a vért megrontja, erre elegendőleg megfelelni a későbbi kor jobban kiművelt kórboncz-, szövet- s vegytanának leend feladata."1
Ezen föladatot megoldottuk, mert azt, a mi a gyermekágyi és sebészi láznál a vérbomlást, mint az azt követő láz és az azt követő lob közös okát előhozza, a fölszívódott bomlott állati szerves anyagban fölfedeztük.
Az említett dr. ROUTH-vali levelezésből kiviláglik SIMPSON tanár tévedése, gyermekágyi lázróli tanaimat az angol orvosokéval azonosnak tartván. Jóllehet az angol orvosok tapasztalták, hogy a szétbomlott állati anyagoknak egészséges gyermekágyas nőkrei átvitele gyermekágyi lázat hoz elő, de ők ebből egészen más következtetést húztak, mint én, mit is a következő angol észleletekből később bebizonyítandunk.
Dr. ARNETH-nek ezen angol észleletekre vonatkozó munkájában2 következőket olvasunk:
Egy egész hosszú sorozata az angol észleleteknék bizonyítja, hogy a rothadt anyagoknak általában, különösen pedig a hulla maradványoknak a szülő nőkrei átvitele gyermekágyi lázat hoz elő. De ők ezen eseteket, mint alább látandjuk, egész máskint magyarázzák.
"E tárgy fölött megjelent szakiratok közül Londonban mi sem gerjeszte nagyobb figyelmet, mint STORRS ROBERT-nek egy hirlapi czikke. S. irásban kereste meg kartársait e tárgy feletti észleleteik s nézeteik nyilvánítása végett. E tudakozódás eredménye következő lőn:
REEDAL Sheffieldben egy roszindulatú lágyékfekély s a borék [herezacskó(n)] és ülepen orbánczos lobban szenvedő fiatal embert kezelt, kit naponta bekötött s ki végre meghalt. Nővére, ki őt ápolá, arczán és fején hasonlókép orbánczot kapott, mihez később hagymázos jellegű láz csatlakozzék, melynek két nap mulva áldozatául esett. – Míg REEDAL ezen beteget kezelte, 1843-ik évi october 26-ától novemb. 3-ikáig, öt nőnél nyujtott szülési segélyt, kik mindnyájan gyermekágyi lázat kaptak és elhaltak.
1 Edinb. Monthly Journal 1850.
2 Über Geburtshilfe und Gynaekologie in Frankreich, Grossbritannien und Irland. Wien 1853, bei Wilhelm Braumüller.
"Ezen szerencsétlenekhez közvetlen a fekély tisztogatása után ment. Ellenben két, szintén az ő segélyét igénybe vevő szülőnő, mivel ezeket ama szerencsétlenséget okozó beteglátogatás után több óra mulva látogatta volt, jelentéktelen megbetegedés után felgyógyultak. R. az említett szülőnők meghalálozása után megszünteté látogatásait a fiatal embernél, saját magát tekintvén a betegség elterjesztőjéül, és ez idő óta gyakorlatában oly kevés gyermekágyi lázzal találkozott, mint azon orbánczos beteg kezelése előtti időben.
SLEIGHT Hullban jelenti, hogy ő egy fenés orbánczos beteget kezelt s ugyanezen időben egy szülési esethez is hivatott, bár a szülés könnyen és szerencsésen ment végbe, a nő mintegy 20 óra mulva gyermekágyi lázat kapott és 18 órai betegség után meg is halt.
HARDEY, szintén hulli lakos, egy lágyék és egy melli orbánczos tályogot kezelt; ezen időben igen hulltak vetélés után a juhok, marhák és galambok. H. egy hó leforgása alatt 20 szülőnöt ápolt s ezek közül 7 elhalt; mindegyiknél a szülés rendes lefolyású volt, de ezen szerencsétlen kimenetelnek semmi oka nem vala fölfedezhető, az egész környéken senki nem lepetett meg hasonló bántalom által.
Gyakori halvany-mosások és egészen új öltözék megszünteték e kór további terjedését.
Hullban egy kizárt sérv műtétele után támadt fenésedés következtében elhalt férfi bonczolatánál három orvos jött össze. A hullarészeket mindnyájan megérinték. Ezek közül egyik a bonczolat után azonnal egy szülőhöz hivatott; ez és még néhány általa kezelt szülők gyermekágyi lázban haltak el. Szinte ez [ugyanez] történt két szaktársával is, kiknek gyakorlatában a hulla-vizsgálat után hasonlókép több gyermekágyi láz mutatkozott. A véletlen bizonyos idő mulva ismét összehozta őket s egymásnak elpanaszlák szerencsétlen eseteiket. Szülészeti gyakorlataikat egy időre megszünteték, s később ismét elkezdvén azt, gyermekágyi láz miatt nem panaszkodhatának.
S. ALLEN Yorkban betegeinek egy egész sorát veszté el gyermekágyi lázban, hanem csak az esetek elsejét birá orbánczczal összeköttetésbe hozni. – Gyakorlatában két havon át már egy gyermekágyi láz sem fordult elő, midőn egyszerre egy, segéde által ápolt szülő megbetegedvén, segéde a szü-
lésnél egy felső öltönyt viselt, melyben az előtte való éjt egy gyermekágyi lázas betegnél töltötte. – Az érintett nő férje a gyermekágyi láz minden jellegével biró hashártyalobot kapott, miben meg is halt. Tudomása szerint gyakorlatában ez volt az első eset, hol ezen kór a beteg környezetére is átment."
Ennyire mennek a STORRS által felszólított szaktársak irásbeli nyilatkozataik.
STORRS saját észleletei eredményét említi föl, melyek véleménye szerint eléggé bizonyítják e kór ragályosságát, és azt is, miként eseteinek nagyobb része állati méregben találja eredetét, mely másoknál is roszindulatú kórokat okoz, az orvosi kezelést meghiúsítja, s ép e miatt e kórt elhárító szerek kimutatását szükségessé teszi.
I. "1841. jan. 8-án STORRS D. nőnél nyujtott szülési segélyt, ugyanazon nap Richardson asszonynál is foglalatoskodék, ki üszkös orbánczban szenvedett, mindkét nő ugyan egy szolgáló által ápoltatá magát. D. gyermekágyi lázban halt el, sőt nővére, ki őt ápolá, hagymázba esett.
II. Jan. 13-án STORRS B. szülőnőnél volt, ez is meghalt, néhány napra B. napája [anyósa] hagymázba esett és meghalt. Azon nő, ki mindkettőjöket ápolá, valamint ennek fia is hagymázba estek, de felgyógyultak.
III. Szinte jan. 13-án STORRS Par asszony szülésénél volt jelen, ki szinte elhalt, férje hagymázas jellegű orbánczot kapott, de felgyógyult. Az elhunytnak szomszéd barátnője orbánczot, mellhártyalobot és tályogot kapott, de felüdült, az ápoló nő azonban nem volt oly szerencsés, mert hagymázban mult ki.
Egy IV. és V. beteg fölépült, hason [hasonló] kórt senkinek sem okozott.
VI. Febr. 12-én STORRS a már említett Richardson úrnőnél egy tályogot nyitott föl és erre a három angol mértföldnyire lakó P. úrnőt látogatá meg, ki szintén meghalt. Nővére hagymázos jellegű orbánczot és herpest kapott, mire egy borzasztó emlőtályog következett.
VII. STORRS P. úrnő szülésénél nem vala jelen, csak a szülés után látogatá meg; hanem P. úrnő Bt. asszonynak ezelőtt pár nappal köldök-zsinór fenésedés következtében meghalt gyermekét terité ki. – STORRS az említett kóresetek alatt Bt. nő. szülésénél nyujtott segélyt, Bt. nő meghalt, csakhamar
utánna gyermeke is, köldök-zsinór és nemi részek fenésedése következtében.
VIII. W. úrnő STORRS keze alatt szült és meghalt, ő előtte való reggel Richardson úrnőnél egy tályogot nyitott föl.
STORRS 14 napig tartó útra kelt, így hivé magát egészen megtisztíthatni.
IX. Márt. 21-én éjjel STORRS W. szülőnőnél volt, miután előtte való reggel Richardson úrnőnél ismét egy tályogot nyitott volna föl, W. úrnő szinte [szintén] meghalt.
X. Hasonló sorsra jutott 22-én szült Dk. asszony is.
Néhány hó mulva, miután ezen gerj már valamennyire kialudt, STORRS tanár segéde Richardson úrnőnél egy kötést alkalmazott, erre következő nap egy fiatal nőnél nyujtott szülési segélyt, ki is heves hashártyalobot kapott, mégis kétszeri érvágás után felépült. – Ennél a kór inkább sthenicus
(*) jellegű volt."
STORRS reményli ezen értekezés által eléggé bebizonyitottnak (miből azért közlénk oly hosszú kivonatot, minthogy a gyermekágyi láznak ilyetén angol nézet értelmébeni elterjedésében kétkedőknek mindenütt ez tartatik eléjök):
1. Hogy a gyermekágyi láz érintés által átvihető.
2. Hogy ezen kór állati méregből, különösen orbáncz és ennek következményeiből s néha hagymázból származik.1
3. A gyermekágyi láz, nem tekintve a beteg környezetét, majd orbánczot, majd hagymázt, sőt a férfi nemnél szintén a gyermekágyi lázhoz igen hasonló lázat hoz elő.
4. Hogy általában a legészszerűbb és leggondosabb kezelést is eredménynélkülivé teszi.
(*) Lásd a 221. oldal alján lévő magyarázatot. [NF]
1NUNELEY még tovább megy ("A treatise on the Nature, Causes and Treatment of Erysipelas" London 1849), mi a következő nyilatkozatából kitetszik:
87-ik lapon írja: A gyermekágyi láz és az orbáncz azonossága (identity) bebizonyítására a legjelesebb okokat és tényeket hozandom föl bizonyos pontok alatt.
89-ik lapon így szól: Bizonyos vagyok arról, hogy az orvosi tudományban általános beegyezés által bevégezettnek tekintett több kérdés közül általában egy sem nyugszik biztosabb alapokon, mint azok, melyeket a gyermekágyi láz és az orbáncz azonossága bebizonyitására felhozánk. – Egyébiránt megjegyzendő, hogy a londoni 1842-ik évi halott-névjegyzék 251 személyt említ meg, mint orbánczban elhunytat.
Dr. STORRS ezen szomorú tapasztalás érzetében, jegyzékében javasolja, hogy hasonló szerencsétlenségek megakadályozása tekintetéből, a szülész szülőnőhöz soha ne menjen oly öltözékben, melyben már más beteget is meglátogatott; ezen elővigyázat különösen a felső öltönyre, mint ezen kórt okozó anyag leggyakoribb átvivőjére fordítandó. – Ha pedig hagymáz vagy orbáncz uralkodnék, ezen figyelem a gyermekágyas nőkre is kiterjesztendő.
Bármily bonczolat, orbáncz vagy hagymázos egyéneken tett műtét után a sebész legfőbb kötelessége, mielőtt szülőhöz nyulna, kezeit a lehető legszorgosabban megmosni, s öltözékét egészen megmásítani, a keztyűket sem vévén ki, mert a kéz és kar a mérget leggyakrabban átvivő testrész.
Ha ezen kór egy orvos gyakorlata körében meghonosodott, 2-3 hétre hagyja el lakát, egészen változtassa meg öltözékét, szorgalmasan mosakodjék és kerüljön minden oly kóresetet, mely ezen állati méreg forrásául szolgálhat.
ROBERTSON-nak hasonló közleménye Angolhonban roppant figyelmet gerjesztett. A jótékony társulat által segélyzett szülők és gyermekágyasok körébén igen kiterjedt gyakorlattal biró bába-asszony egy szülőnőt ápolt, ki gyermekágyi lázban elhalt. Következő hóban (decemb. 1830) ugyanazon nő távoleső városrészekben 30 szülőt ápolt., kik közül 16-an gyermekágyi lázat kaptak s el is haltak. – Ezen esemény annyival is inkább feltünő vala, minthogy e társaság ugyanakkor 380 szülőnőt szinte csak szülésznők által ápoltatott, kik gyermekágyból, leszámítva az imént említetteket, mindnyájan minden baj nélkül felépültek. Az egylet orvosai komolyan javaslák, hogy ezen szülésznő falura menjen s gyakorlatát egy időre szüntesse meg.
Ezen határozat után rövideden a gyermekágyi láz a város különböző részében több más orvosok és bábák gyakorlata körében is mutatkozott; s dühöngött egész juliusig, és pedig még eddig Manchesterben nem tapasztalt dühhel és kiterjedésben.
ROBERTSON nem érzi magát hivatva annak megmagyarázására, hogy azon bába eseténél a kór átvitele miként történt, de még sem mulaszthatja el két eset megemlítését, melyek véleménye szerint eléggé kimutatják, hogy ezen kór egy beteg-
ről a másikra általvitetett. – Ugyanis egy orvos, egy szegény, gyermekágyi lázban szenvedő nőnél húgycsapot alkalmazott, még az éjjel egy más szülőnőhöz hivatott szülésénél segélyt nyujtandó, másnap reggelre a szülőnő rázó lázat kapott a kezdődő kór minden jelenségeivel. – Egy más orvos, egy gyermekágyi lázban meghalt nő bonczolata után azonnal egy szüléshez hivatott, 48 óra mulva a kór által ez is megragadtatott.
CHURCHILL tudósát, miként CAMPBELL Edinburghban nem hivé kezdetben ezen kór ragályosságát, de később nézetét megváltoztatta és L. LEE-hez irt levelében következő eseményt beszél el.
Ő 1821. octob. hóban egy elvetélés után támadt gyermekágyi lázban meghalt nőnek hulláját bonczolván, nemző részeit zsebre dugva, [!] előadásra magával vivé. Még azon este, ugyanazon öltönyben egy szülőnőhöz ment, ki csakhamar meghalt.
CH. következő reggel, a nélkül, hogy öltönyét megváltoztatta volna, egy fogó-műtétet vitt véghez. Ez, és ezen kívül még több általa kezelt szülők megbetegedtek, s hárman közülök meg is haltak. 1823. julius hóban egy gyermekágyi lázban elhalt nőnek bonczolásával foglalkozó tanítványainak nyujtott segélyt, ezen mindent nélkülöző szegény lakásban kezét elég szorgalmasan meg nem moshatván, haza ment. Haza érkezve tudósíttatik, hogy két szülő segélyeért folyamodott, ő a nélkül, hogy kezeit megmosná s öltönyét megváltoztatná, siet ezen nők fölkeresésére; mindkét nő megbetegedett és meghalt. Ily és hasonló esetek – mond a tudósító – még nagyobb számban is találhatók.
A felhozottakból, de különösen dr. CAMPBELL gyakorlatábóli szemelvényből eléggé kitünik, hogy ők e kór átvitelét nem oly értelemben veszik, mint SEMMELWEIS és SKODA értetni akarják; ugyanis nem rothadt állati anyagoknak a nő nemzőrészeire, hanem a kórnak, mint ilyennek (qua talis) egy nőről a másikrai átvitele által.
Hogy ők így hiszik, már a közlöttekből is kitetszik, de
1 On the Diseases of Women by FLEETWOOD CHURCHILL. 3. edit. Dublin 1850.
CHURCHILL nyilatkozatából még világosabban kitűnik. "A tények figyelmes észlelése és vizsgálata után, én nem kétkedhettem többé a felett, hogy e kór beoltás és érintés által tovább terjeszthető; ugyanis: hogy ezen kór egy gyermekágyi lázasról egy más evvel érintkezett, vagy csak szoros szomszédságban lévő egyénre átvihető."
Azon kérdés elhatározása, melyik e két nézet közül a valódi és helyes, könnyen megfoghatólag igen nagy gyakorlati jelentőségű, mert ha az angol nézet érvényesül, akkor nem tiltatik el a nem gyemtekágyi lázban elhalt egyén hullájávali foglalatoskodás, míg jelenleg szabadon megyünk egyik gyermekágyi lázastól a másikhoz, minden ruhaváltoztatás nélkül, daczára az angol nézeteknek, kik e kór átvihetőségének tanait annyira kiterjesztik, miként hiszik, hogy ezen kórt egy gyermekágvi lázas nőtől jövő egészséges egyén (tehát orvos) a nélkül, hogy csak érintkezés történt volna, egy másik egészséges szülőnőre átviheti. Szerintök ezen átvihetési tehetség több ideig megmaradónak képzeltetik, s épen ezért az angol írók által fölállított szabály értelmében javaltatik, hogy egy orvos, kinek gyakorlatában több gyermekágyi lázas nő találtatik, több időre szüntesse meg a szülőnők körüli segélyét s változtassa meg öltözékét. Erre vonatkozó bizonyítékul fölemlítik, hogy míg egyes orvosok vagy szülésznők kezeltjeik közt több gyermekágyi lázat számlálnak, ugyanakkor mások hasonló eseményről nem panaszkodhatnak.
Ugy hiszem, ezen események egyszerűbben is megfejthetők, ha feltesszük, (a mint a fennemlített eseteknél is kimutatható) hogy ezen gyakorló orvosok hulla-bonczolással, vagy mi egyre megy, más rothadt anyagokkal, mint tályogmegnyitás, sebek tisztogatása és békötése, gyermekágyi lázasok tisztogatása és vizsgálatával foglalatoskodtak.1 Többen a fennemlített orvosok közül, Angolhonban kelendő nézet sze-
1 Dr. MARTIN, a müncheni bába-tanoda igazgatója, szíveskedett velem szóval közleni, hogy működése első éveiben a gyermekágyi láz sokat áldozatul ejtett, a nélkül, hogy ennek oka ezen egészséges fekvésű intézetben kitaláltatott volna. Később értesíttetik arról, hogy a bábák a szülepeket [méhlepényeket] az árnyékszékbe dobják, ezen rosz szokás megszüntetése után az intézet egészségi állapota állandólag javúlt.
rint, ha gyermekágyi lázban több nőt szerencsétlenül elvesztének, gyakorlatukat egy időre megszüntették. Azon körülmény, hogy gyakorlatuk isméti megkezdésével, néha több havi időköz után, szerencsétlenebbek nem valának, kétségenkivülivé teszi, hogy az általok vélt ok többé nem szerepelhetett, s erősen megingatá abbeli meggyőződésüket, mintha előbb is az szolgált volna okul.
" (*)
Szinte az az én véleményem is, hogy az érintett foglalkozás volt oka, azon foglalkozás után észlelt gyermekágyi lázaknak.
De én ezen adatokból az angol orvosoktól eltérőleg egészen más következtetéseket vonok.
Én nem tartom a gyermekágyi lázat ragályos kórnak, mert ezen kór nem minden gyermekágyi lázas nőről vihető át egészséges egyénre, és mert ezen kórt egy egészséges egyén nem gyermekágyi lázas betegtől is megkaphatja. Minden himlős képes bármely egészséges egyénnél himlőt előhozni, és egy egészséges egyén himlőt csak himlős egyéntől kaphat el, méhrákostól himlőt még eddig senki sem kapott.
De egészen másként áll a dolog a gyermekágyi láznál. Ha a gyermekágyi láz oly alakban folyik le, hogy nem termeszt szétbomlott anyagot; akkor ily egyénről egészségesre át nem vihető; ha pedig a gyermekágyi lázban szétbomlott anyag képződik, mint például endometritis septica-nál, akkor a gyermekágyi láz egészséges egyénre igen 1s átvihető. Bármely gyermekágyi lázas hulláról a gyermekágyi láz egészséges egyénre átvihető, csak a hulla poshadási foka veendő tekintetbe; továbbá a gyermekágyi láz nem gyermekágyi lázas kórtól is eredhet, például fenés orbáncz, méhrákból stb. Bármely halálnemben kimultnak hullája képes gyermekágyi lázát előhozni, ha a poshadás kellő fokát elérte.
Egy ragályos kór csak oly anyag által terjesztetik tovább, melyet hason-betegség teremt. Csontszú még sohasem hozott elő himlő-ragályt. A gyermekágyi láz nemcsak a gyermekágyi láz terménye, hanem a különböző kórok terményei által terjesztetik tovább. Bármily halálnemben meghaltnak hullája képes gyermekágyi lázat okozó anyagot előhozni.
Ebből következik a hullával és oly betegekkeli foglalatoskodás tilossága, kiknek kórok szétbomlott anyagot terem a gyermekágyas állapot minden tekintetbevétele nélkül.
(*) Itt ér véget STORRS cikkének kivonata. [NF]
Megdönthetlen igaznak tartom, hogy egy állatorvos, ki egyszersmind szülészettel is foglalatoskodnék, elhullott állatokról vett szétbomlott anyag által egy szülőnőnél gyermekágyi lázat hozhatna elő.
Tehát a gyermekágyi láz nem ragályos, hanem szétbomlott anyag által egészséges egyénre átvihető kór. A gyermekágyi láz az orbáncz és következményeihez épen csak oly viszonyban áll, mint bármely más szétbomlott anyagot termelő kórhoz. A gyermekágyi láz az orbánczhoz úgy viszonylik, mint bármily poshadt hullához.
Midőn az angol orvosok a gyermekágyi lázasokon kívül csak az orbánczot és következményeit tekinték a gyermekágyi lázat előhozó szétbomlott anyag forrásául, akkor azt igen szűk határok közé szoríták, mi már a fennemlített adatokból is‚ kitűnik, mert nem csak orbáncz volt azon kór, a honnét a fönt elsorolt gyermekágyi lázas eseteknél az anyag vétetett.
A gyermekágyi láz ugyanazon kór, a mely a sebészek, boncznokok és sebészi műtéteknél támad. A gyermekágyi láz férfi és nőszemélynél ugyanegy kór, ha vérrendszereikbe szétbomlott anyag vitetik be.
Felbőr vagy vastagabb felhám-rétegen keresztül a szétbomlott anyag nem szívódik föl, hogy fölszívódhassék sebészek és boncznokoknál, sérülésnek kell előremenni.
KOLLETSCHKA mint hírhedt kórboncznok, számtalanszor bemocskolá kezét szétbomlott anyagokkal és egészséges maradt; egyszer egy szúrás a fölszívódást lehetővé tette, s tudjuk ennek mi lőn a következménye.
A test bármely pontja szolgálhat felszivódási helyül, ha a felhám vagy felbőrtől lemezteleníttetett.
A terhes, szülő s gyermekágyas nőknél van egy hely, hol sem felhám, sem felbőr nem létezik; és ez a méh belfölszíne a belső méhszájtól fölfelé, és ez a gyermekágyi lázat okozó szétbomlott anyag fölszívódási helye. Ha szülés következtében sérülések támadnak, akkor a nemzőrészek, sőt az egész testnek bármely sérült helye szolgálhat fölszívódási helyül.
A pesti egyetemi szülészeti klinikán az 1857/8-ik évben két gyermekágyas nemzőrészei fenésedtek meg, az egyikhez ápolóul kirendelt tanítványnő ujja varrótűvel meg volt sértve
és nyirkedénylobot kapott a hónaljmirigyek elgenyedésével s csak több havi nehéz betegség után épült föl.
A szülházak egyéneinél rendesen csak a nemzőrészek alkalmasak felszivódási helyül, szükségkép kell, hogy a gyermekágyi lázat okozó szétbomlott anyag a nemzőrészekbe vitessék be; miután a szülész ruhája nem vitetik be a szülrészekbe, azért az angol szokás, ruhát változtatni, nehogy a gyermekágyi láz ezáltal átvitessék, ártalmatlan bár, de fölösleges elővigyázat.
És és tanítványink Bécsben az 1848-ik évben, oly tárgyakkali foglalatoskodás után, melyek gyermekágyi lázat előhozni alkalmasak, sohasem változtattuk meg ruháinkat, csak kezeinket tettük ki a halvany hatásának, és az 1848-ik évben 3556 szülő közül csak 45, vagyis 1.27 százalékot veszténk el gyermekágyi lázban.
Az érintett esetekben, hol a szülész ruha-változtatás nélkül egészséges szülőknél tett látogatást, kik aztán gyermekágyi lázban elhaltak, bizonyosan nem az illető ruhája, hanem keze volt hordója a szétbomlott anyagnak; mely miután nem vala megváltoztatható, de megfertőztetleníthető [!] lett volna. Ha az érintett foglalatoskodás következtében a ruha annyira bemocskoltatott szétbomlott anyaggal, mennyivel inkább kell a kezeknek lenni, midőn a vizsgálat ezekkel történt.
Hogy gyermekágyi láz származzék, conditio sine qua non, miszerint a szétbomlott anyag a nemzőrészekbe vitessék be. Szétbomlott anyaggal bármennyire bemocskolt kézzel, szülházakban úgy mint azokon kívül, bármily orvosi vizsgálatot tehetni, csak bel-szülvizsgálatot‚ nem (exploratio obstetricia interna) a nélkül, hogy a vizsgált egyén a gyermekágyi láz veszélyének kitétetnék.
Hogy felbőr a szétbomlott anyag felszívódását megakadályozza, bizonyítja azon körülmény, miszerint a szülész egészsége veszélyeztetése nélkül naphosszant kezem hordja a szétbomlott anyagot; ezen anyag belső vizsgálat alkalmakor, a méh belfölszinével, ha csak egy perczre is, érintkezésbe hozatik, fölszivódik és gyermekágyi lázat okoz.
A boncznokok keze óra hosszant érintkezik poshadt hullarészekkel és ők egészségesek maradnak, ha pedig sérülés következtében a felbőrtől lemezteleníttetik, származik azon
kór, a mit KOLLETSCHKA és tanítványnőnknél származni láttunk.
Az első szülészeti kóroda szobáinak fekvése miatt, naponta kétszer, következő rendben tartatott az általános beteglátogatás: először a szülszobát meglátogatva, a gyermekágyasok egyik felét, aztán a betegszobákat, s végre a gyermekágyasok másik felét látogattuk meg.
Ha a kórszobán beteg gyermekágyasoktól kezeinket befertőztettük, az egészséges gyermekágyasok második felével szükségkép érintkezésbe jöttünk, üterét, hasát megtapogattuk, szóval egész orvosi vizsgálatot tevénk, csak bel-szülvizsgálatot nem, a nélkül, hogy előbb kezeinket chlorban ne mostuk volna, és ez által épen nem szaporítottuk a gyermekágyi lázat, mert az 1848-ik évben 3556 szülőnő közül 45-öt, tehát 1.27 százalékot veszténk el.
A gyermekágyi láz eszerint felbőrön keresztül nem vehető fel, tehát nem úgy többül, mint a himlő, ugyanis egy egészséges egyén test-fölszínének egy himlőbeteg légkörébeni jutása által. Ellenben, ha a beteg egyének kipárolgása a körléggel a méhűrbe bejut, minden bizonynyal gyermekágvi lázat okoz.
Imént oda nyilatkozánk, miszerint az angolok azon szokása, hogy egy beteg látogatása után, mielőtt egy egészséges szülőhöz mennének, ruhájokat megváltoztatják, bár ártalmatlan, de fölösleges elővigyázat; mert a ruha nem jut oda, hol rendes esetben a felszívódás történik, a méhűrbe. Az öltöny csak akkor hozhat elő gyermekágyi lázat, ha kipárolgása a körléggel együtt a méhüregbe jut. Egy öltöny pedig ennyire aligha befertőztettetik valaha. [!] Bécsben mi sohasem változtattuk meg öltönyeinket, s én most sem teszem. Az öltöny azon esetben is hozhat elő gyermekágyi lázat, midőn például annak bemocskolt ujja vizsgálat alatt a szülés által megsérült nemzőrészekkel érintkezik, mely bizonyára igen ritkán előforduló esemény.
Ily értelemben hiszem, hogy az öltöny veszélyessé válhat, de nem az angol értelemben, kik hiszik, hogy a gyermekágyi ragály, mint a himlő-ragály, a ruhák által egészséges gyermekágyasokra átvihető, kik ezen ragályt épen úgy, mint a himlő-ragályt, a test külfölszínén keresztül magokba fölvehetik, és ezáltal gyermekágyi lázat kaphatnak.
Rendes állapotban csak a méh belfölszíne, de sérülések után bármily helye a testnek szolgálhat felszívódási helyül (atrium).
Az angol orvosok, ha gyermekágyi lázban szerencsétlenül több nőt elvesztének, nem elégesznek meg halvany-mosásokkal, hanem szülészeti gyakorlatukat is egy időre megszüntetik, vagy több heti útra mennek, hogy magokat a gyermekágyi ragálytól egészen megtisztítsák. Mi a halvany-mosásokkal a szétbomlott anyagot megsemmisítjük és az ily megfertőztelenítést (desinfectio) elégnek tartjuk.
Mi Bécsben az 1847-ik évi ápril hóban 312 szülő közül 57-et, tehát 18.27 százalékot; május hóban 294 szülő közül 36-ot, 12.24 százalékot veszténk el gyermekágyi lázban. Május hó közepén kezdettük meg a halvany-mosásokat, az olvasó előtt tudva van, mily eredménynyel, a nélkül, hogy én vagy tanítványaink megszüntettük volna foglalatoskodásainkat.
Én azt hiszem, mikép a gyermekágyi láz származása és továbbterjedése feletti nézetkülönbséget, köztem és az angol orvosok között, a mennyiben az angol orvosok e kórt szétbomlott anyagok által eredni hiszik, elég világosan kifejtettem.
A lényeges különbség az én nézetem és az angolok nézete között a gyermekágyi láz származása felett abban áll: hogy én a gyermekágyi láz minden esetére, egyet sem vévén ki, csak egy okot, ugyanis: szétbomlott anyagot veszek föl és hiszek, míg az angol orvosok, jóllehet a gyermekágyi lázat szétbomlott anyagoktól eredni hiszik, ezenkívül még minden régi, e gyermekágyi láz származása körül szereplő járványos és tájbeli okokat, régi jogaikban elismernek.