TERMÉSZETTAN
FELGYMNÁSIUMOK ÉS FELREÁLTANODÁK
SZÁMÁRAIRTA
ŠUBIC SIMON,FORDITOTTÁK
KRUESZ KRIZOSZTOM ÉS KÜHN RAJMUND,
SZ. BENEDEK RENDI TANÁROK.
PEST, 1862.
KIADJA HECKENAST GUSZTÁV.Pest, 1862. Nyomatott Landerer és Heckenastnál.
TARTALOM.
ELSŐ OSZTÁLY.
Első szakasz
Bevezetés
1. §. A természeti tudományok fölosztása; a természettan fogalma
A. A testek általános tulajdonai
2. §. A testek tulajdonai
B. A részecserők hatásai
3. §. A testek halmazállapotai
4. §. A folyékony testek külön nemei
5. §. A szilárd testek külön nemei
6. §. A rugalmasság nagysága és határai
7. §. A testek erősségének nemei
8. §. A tapadás
9. §. Az olvadás
10. §. Jegőczödés
11. §. A vegyületek és ezeknek oka
12. §. A vegyületek törvényei
13. §. A vegyületek különböző fokai s nevezetesb nemei
1
1
2
2
14
14
15
16
16
17
19
20
20
21
22
25
Második szakasz
A testek egyensulyáról általában
1. §. Az erőműtan fogalma és felosztása
2. §. Az erőt meghatározó elemek
3. §. Az erő megmérhető
4. §. Egyenértékü erők
5. §. Eredő- és összetevő erők
6. §. Az erő munkája
7. §. A képzelt mozgásnak elve
Az erők egyensulya a gépeken
8. §. A gépek fogalma és fölosztása
9. §. Az erők egyensulya az emeltyün
10. §. Az erők egyensulya a hengerkeréken
11. §. A csiga és az erők egyensulya a csigán
12. §. A lejtő és az erők egyensulya a lejtőn
13. §. A csavar és az erők egyensulya a csavaron
14. §. Az ék és az erők egyensulya az éken
15. §. A kötélgép s az erők egyensulya e gépen
16. §. Az összetett gépek hatása
17. §. Az erők munkája az erőmüveknél
Az erők összetétele és szétbontása
18. §. Az egy pontra derék-szög alatt ható erők eredője
19. §. Bármely szög alatt egy pontra ható két erőnek eredője
20. §. Két pontra ható nem egyenközü irányu erők eredője
21. §. Két pontra ható egyenközü erők eredője
22. §. A sulypont meghatározása
23. §. A testek egyensulya és megállása
32
32
32
32
33
33
33
34
36
36
37
50
51
52
54
55
57
58
59
60
60
62
66
67
72
77
Harmadik szakasz
A mozgásról általánosan
1.§. A moztan
2. §. Egyenletes mozgás
3. §. Egyenletesen sebesedő mozgás
4. §. Az erők moztani mérése
5. §. A sebességgel mozgó testnek munkája
6. §. A mozgás összetétele
7. §. A görbe irányu mozgás és a röperő
8. §. A föld forgásából származott röperőnek hatása ugyancsak
a földnek alakjára és a nehézségerőre
9. §. Haladó mozgás
10. §. Forgó mozgás
11. §. A tehetetlenségi nyomaték
12. §. A szabad tengely
13. §. d'Alambert elve
14. §. A testek összeütközése által származott mozgás törvényei
15. §. A testek mozgása a lejtőn
16. §. Az ingánesés törvényei
17. §. Az elhajított testek mozgása légüresnek képzelt térben
18. §. A középponti mozgás és a nehézkedés
19. §. A nehézkedés alkalmaztatása az árapályra
20. §. A mozgás akadályai
79
79
80
80
82
84
84
87
92
94
95
96
100
101
103
109
111
121
126
129
132
Negyedik szakasz
Hignyugtan
1. §. A hignyugtan föladata
2. §. Általános föltételek, melyek alatt a külerők hatását tapasztaló hig testek
egyensulyban maradhatnak
3. §. Az egyenlő nyomás elve
Az egyensuly állapota csupán a nehézségerő hatása alatt
4. §. Egynemü folyadékok közti egyensuly a közlekedő csövekben
5. §. A nehéz folyadék nyomása az edény fenekére
6. §. A nehéz folyadék nyomása a lejtős fenékre és az edény oldalára
7. §. Különböző folyadékok közti egyensuly a közlekedő csövekben
8. §. Archimedes elve
9. §. Az uszó testek egyensulya
10. §. A szilárd és hig testek fajsulyának meghatározása a hignyugtani mérleggel
11. §. A folyadékok sűrűségének meghatározása sürmérők által.
A higtestek egyensulya a nehézség és részecserők öszmüködő hatása mellett
12. §. A hig testben müködő részecserők
13. §. Mint hat a folyadék a részecserők által önmagára?
14. §. Mint alakul a folyadék fölszine, midőn reá nem csak a higtömegekben, hanem
az edény falaiban is rejlő részecserők hatnak?
15. §. A hajcsövek tüneményei és ezeknek megfejtése
16. §. A be- és kiszivárgás
A higmoztan alapvonalai
17. §. Torricelli tétele; vagyis az edény fekmentes fenekén kifolyó viznek sebessége
18. §. A kifolyó folyadék mennyisége
19. §. A viznek mozgása a csövekben
20. §. A higmoztanos oldalnyomás
21. §. A folyó viz ütése
22. §. A vizhullámok
135
135
135
136
139
139
141
143
146
146
150
151
154
162
162
163
165
167
169
171
171
172
175
177
179
180
Ötödik szakasz
Légnyugtan
1. §. A légnemü testek és feszerejök mértéke
A. Légnyugtan
2. §. A légköri lég nyomása
3. §. A légsulymérő
4. §. Mariotte törvénye
5. §. Gay Lussac törvénye és annak egyesitése Mariotte törvényével
6. §. Léghőmérő
7. §. Különféle légnemek feszereje, faji feszerő
8. §. A légszivattyu szerkezete és hatása
9. §. A légszivattyuval végrehajtandó kisérletek és annak alkalmaztatása
10. §. A légnemek faj sulyának és sürüségének meghatározása.
11. §. Mily törvények szerént fogyatkozik a légkör feszereje és sűrűsége
a földtőli távol nőttével, föltéve hogy a mérséklet és nehézség a külön
rétegekben ugyanaz marad
12. §. A magasságmérés légsulymérővel
13. §. A testek sulyvesztesége a légben; a mérleges légsürmérő s a léggolyó
14. §. A lég feszerejének és nyomásának alkalmaztatása
15. §. A kevert légnemek egyensulya
16. §. A gázok elnyeletése és átömlése
B. A párák és gőzök nyugtana
17. §. A párolgás és ennek okai
18. §. A párolgás törvényei
19. §. A párák sürűségének meghatározása
20. §. A légkörnek általános és viszonyos páratartalma; a párák átmenete
csepfolyós állapotba
21. §. Nedvmértan
22. §. A párolgás befolyása a szerves testek nedveinek mozgására
23. §. A gőzerőmű
A légmoztan alapvonalai
24. § A terjedékeny testek mozgásának oka
25. §. A zárt helyekből kiiramló gázok törvényei
26. §. A mozgó lég ütése
27. §. A szelek
183
183
184
184
186
192
198
201
204
205
210
211
214
215
217
219
223
224
226
226
227
229
230
233
236
237
240
240
241
243
244
Hatodik szakasz
Delejesség
1. §. Természetes és mesterséges delejek
2. §. A mozgékony delejnek iránya, földdelejesség
3. §. A föld hatása a delejre; elhajlási és lehajlási tű, delejes hatány
4. §. A delejes távol hatásnak törvényei
5. §. A delejtű delejes hatásának megitélési módja
6. §. A földdelejességet meghatározó elemek
7. §. A delejtű irányára működő vastömegek befolyásának megszüntetése
8. §. Körösztdelejesség
9. §. A delejes tünemények megfejtésére fölvett vélemény, a vas és aczél delejessége
246
246
246
247
250
254
256
262
263
264
Hetedik szakasz
Villamosság
1. §. A villamosság alaptüneményei
2. §. Jó és rosz villamvezetők, elszigetelő anyagok
3. §. A két ellentett villamossági állapot
4. §. A megosztas általi villamozás
5. §. A villamos tünemények megfejtésére szolgáló vélemény
6. §. Az egyensuly föltételei és a villamos messzehatás törvénye
7. §. A villammutatók és sűritők
8. §. A villamgép
9. §. A fegyverzett palaczk; villamos telep
10. §. A villamtartó
11. §. A villamszikra tartama és a roham erőssége
Érintési villamosság
12. §. Alapkisérletek
13. §. A villamos feszültség törvényei
14. §. A Volta-féle lánczok
15. §. A Volta-oszlop villamos feszültsége
16. §. A villamroham hatásai
17. §. A roham átváltozásának oka; állandó villamlánczok
18. §. Gálván képezés
19. §. A delej és villamroham közti kölcsönös hatás
20. §. A villamdelejes hatás törvénye, s a villamrohamok kölcsönös hatása egymásra
21. §. A villamroham delejező hatásának törvényei
A villamdelejes hatásnak alkalmazása
22. §. Galvánmérők
23. §. A villamdelejes mozgatók és órák
24. §. A Merse-féle villamdelejes távhirlő
25. §. A villamrohamok inditás általi gerjesztése
26. §. A hővillamosság
27. §. A vezetők ellenállása
28. §. Ohm törvénye
29. §. Ohm törvénye folyó vezetőkre alkalmazva
30. §. Mint számitjuk ki Ohm törvénye szerént a villamfolyam erősségének
függését a villamláncz elemeinek száma- és nagyságától?
31. §. A villaminditó erőnek és a galvánláncz ellenállásának meghatározása
32. §. A rohamosztás
33. §. Az ismert villamgerjesztési módok
34. §. A légköri villamosság
266
266
266
267
267
268
269
272
274
278
279
280
281
281
282
283
284
286
290
291
293
294
300
301
301
305
306
309
317
319
321
322
324
328
329
332
333MÁSODIK OSZTÁLY.
Nyolczadik szakasz
Hangtan
1. §. A hangtannak föladata
2. §. A hangnak oka és feltételei
3. §. A hangok nemei
4. §. A hangébresztő rezgései
5. §. Mily törvényeknek hódol a test valamely részecskéje, midőn egyenes vonalban rezeg?
6. §. A lenditések hullámalaku elterjedése az egyenletes rugalmasságu közegben
7. §. A hang terjedése a légben, annak erőssége és sebessége
8. §. A hang visszaverődése
9. §. A hang visszaverődésén alapuló jelenetek
10. §. A hullám találkozás
11. §. Két egyenlő de ellenkező irányban haladó hullámsor találkozása által származott álló rezgés
12. §. A hosszrezgési löket terjedési sebességének kiszámitása egyenletes sürűségü rugalmas közegben
13. §. Egy keresztrezgési löketnek terjedési sebessége kifeszített huron
14. §. A hur keresztrezgésének törvényei
15. §. Zöngőtestek, a zöngemagosság, s ezek mértéke
16. § Zönglejtő és zöngeköz
17. §. A lég sipokbani hintázásának törvényei
18. §. Rugalmas pálczák és lemezek rezgése
19. §. A hangtalálkozásnak kimutatása
20. §. A testek együtthangzása
21. §. A hallszerv
1
1
1
1
2
3
6
9
11
14
15
18
21
23
25
26
30
33
37
39
39
40
Kilenczedik szakasz
Fénytan
1. §. A látás föltételei s testek különfélesége a fényre vonatkozólag
2. §. Hullámzási elmélet
3. §. A fény egyenes irányu terjedésének következményei
4. §. A fénymérés
5. §. A fény sebessége
6. §. A fény visszaverődése
7. §. A fény visszaverődése sik tükrök által
8. §. A sik tükrök alkalmazása
9. §. Gömbidomu vájtükrök
10. §. Gömbidomu domboru tükrök
11. §. Az egyszerü fénytörésnek törvényei
12. §. A hasábok általi fénvtörés és a szinszórás
13. §. Az átlátszó testek törési mutatójának meghatározása a légkörre vonatkozólag
14. §. Gömbidomu lencsék általi fénytörés
15. §. A gyüjtő és szóró lencséknéli jelenetek
16. §. A lencsék által megtört sugaraknak gömbidom miatti eltérése
17. §. Szini eltérés; szintelenitett hasábok és lencsék
18. §. A szem
19. §. A látott tárgyak nagysága, távolsága és mozgása
20. §. Láttani eszközök
21. §. Górcsövek
22. §. Távcsövek
23. §. Sötét kamra
24. §. Fénytalálkozás
25. §. A fény hajlása szük hasadékok által
26. §. Vékony testek színei
27. §. A közegeken átmenő fény erősségének fogyatkozása és ennek befolyása
a testek természetes szinére
28. §. A fénynek kettős törése
29. §. A fény sarkitása kettős törés által
30. §. A sarkitási állapotnak, és a kettős törésnek megfejtése
31. §. Visszaverődés és egyszerü törés általi fénysarkitás
32. §. Kettős törésü vékony lemezek szinjelenetei a sarkitott fényben
33. §. Sarkitó készülékek
34. §. A körös és kerülékes sarkitás
35. §. A fénynek szervélettani és vegytani működése
42
42
42
43
47
48
49
50
52
55
59
60
64
69
70
73
76
71
78
85
87
88
91
96
97
100
105
109
111
114
116
118
120
122
126
131
Tizedik szakasz
A hő
1. §. Hő és hőmérsék
2. §. Hőközlés
3. §. Hővezetés és sugárzás
4. §. Vezetés általi hőterjedés
5. §. Sugárzás általi hőelterjedés
6. §. A sugárzó hő vizsgálására szükséges készülékek
7. §. A hősugarak egyenes vonalu terjedése, visszaverődése, megtöretése és sarkitása
8. §. A testek hősugárzási és elnyelési tehetsége
9. §. A hő hatásai; a kiterjedés és halmozat megváltozása
10. §. A testeknek hő általi kiterjedése
11. §. A meleg okozta kiterjedésnek törvényei s ennek alkalmazása
12. §. Hőmérés, fajhőség, és hőfoghatóság
13. §. A testek folyékonysági melege
14. §. A párolgási hőnek meghatározása
15. §. Az égési folyamat
16. §. A testek égésénél kifejlődő meleg meghatározása
17. §. A hő forrásai és a hőnek erőműtani egyenértéke
134
134
134
134
135
137
138
141
142
144
145
147
150
154
155
156
158
160
Tizenegyedik szakasz
A csillagászat alaptanai
1. §. A nagy világtérben tájékoztató előismeretek
2. §. Miként határoztatik meg valamely bolygónak távola és nagysága?
3. §. Valamely csillag helyének meghatározása a látköri és egyenlitői sikokra vonatkozólag
4. §. A földszinén létező helyek földrajzi szélessége és hosszasága
5. §. A napnak évi és naponkénti tetsző mozgása
6. §. A föld a nap körül kering
7. §. Az év, a nap és éj különböző tartama évközben, s az évrészek
8. §. Az idő meghatározása: a valódi és közép idő, meg az idő egyenlet
9. §. A hold, annak fényváltozatai, a nap- és holdfogyatkozás
10. §. A bolygók
11. §. Az üstökösök, futócsillagok, tüzgolyók, állatövi fény
12. §. Az álló csillagok
165
166
168
169
172
173
176
179
182
184
187
189
191
Függelék
Természettani föladványok191
A szerző előszava
Az iskolai könyvek szerzője, rendesen a szakemberek jeles műveivel rendelkezik, melyek részént tudományos könyvek, részént szakközlönyökben letéve, különféleképen fölfogott kidolgozott tárgyforrásul kinálkoznak. A szerző föladata, ugy rendezni el a tantárgyat, hogy ez kellő világosságban jelentkezzék, a tételek értelmes kifejtését lehetővé tegye, és a tudományos elveket, a győzelmeskedő szellem e látfokait, mindenütt kijelelje, ugymint, melyek által a tantételek nagyobb mennyiségét ugyanazon szempont alá helyezni és mintegy egyszerre áttekinteni lehetséges; amikor eztán a tanulók szemei előtt majdnem önkényt föltünnek azon fényes ösvények, melyeken a látszólag magánálló törvények összhangzó egészszé egyesülnek. Az elvek segélyével a legkiterjedtebb és legnehezebb tanrészletek is könnyen érthetőkké válnak, holott az egyes tételek az elvek szellemi kapcsa nélkül, az ifiu elméjét csak terhelik, és a logikailag gondolkodó értelem fejlesztésére nézve hatás nélkül maradnak. Pedig a logikailag tiszta gondolkozás szellemi tehetségeink közt bizonyára első helyen áll. Ezt a gymnásiumok szervezése is bizonyitja, hol a tanulók számara az értelem szabályszerü kifejtésére a bölcsészettan előcsarnoka nyittatik föl. A többi tantárgyaknak elvek szerénti fejtegetése a bölcsészeti tanulmányokkal egyesülve, a szellemet a gondolkozás elemeinek lépesőzetén bizton oda vezérli, hogy szabadon és önállólag itéljen s helyesen következtessen. Ennélfogva még ott is, hol az elvek hiánya miatt a tantétek bebizonyitásánál a tünemények kisérlet általi bebizonyitására szorulunk, arra kell
IV
törekednünk, hogy a tárgyat az ifiu elméhez mérten, de egyszersmind oly világosan és rendezetten előadjuk, miszerént a mennyiségtanban valamire jártasb ifiu mintegy kényszerittessék, a tételt mennyiségtanilag kifejezni. A tünemények ezen áttétét a mennyiségtan terére avégett, hogy mennyiségtanilag bebizonyittassanak, ugy kell tekinteni, mint a tünemény kellőleg megfejtett tényének egyszerüsitett szemléletét, mely az értelmet további következtetéseiben hatalmasan elősegiti; nem pedig mint önkényszerü járulékot, melyet az ifiunak haszontalan teher gyanánt kellene vagy szabad volna tekintenie. Az ismeretesb tünemények nek az ifjak fölfogásához mért megfejtése, s csakis ez, képessé tesz bennünket néhány könnyebb elméleti igazságnak leszármaztatására, melyek vagy tényleges okok, vagy igazult véleményekből kivonva a tapasztalati tények és logicai gondolkodás segélyével oly általán érvényes eredményre vezetnek, mely részeire szétbontva, az egyes jeleneteknek megfelelő törvényeket szolgáltatja.
Részemről annálinkább ragaszkodom azon nézethez, hogy a gondolkozás fejlesztésénél alkalmasb eszközökhöz kell nyulnunk, mint a minőket eddig egyik másik tantárgyra nézve tanintézeteinken alkalmaztunk; minélinkább meg vagyok győződve, hogy a logicai törvények gyakorlati alkalmazása többet használ, mint azoknak száraz beemlézése, s mintegy észrevétlenül ugyanazon czélhoz vezet. A reáliskolákra nézve pedig e körülményt még nagyobb figyelemre kell méltatni csak azért is, minthogy ezeknél a bölcsészeti tanulmányok teljesen kihagyattak. Ezekből világos, hogy a mennyiségtani megfejtések, elvek, és némi kezdetleges elméleti fejtegetések gymnásiumoknál szintoly szükségesek, mint a reáltanodáknál. A tünemények imént emlitett fejtegetési modorának az a föladata, hogy a tanonczok gondolatit bővitse, a belsejökben csirázó eszméket fejleszsze, s ezeknek mintegy irányzóul szolgáljon. A természettani tanulmányok ekkép fölfogva, s szakavatott tanár által mintegy fölelevenitve és istápolva, a serdülő ifjuságnak nemcsak önálló kincset nyujtanak, mely a
V
természeti erők és az általok előidézett tünemények terén uralkodó törvények ismeretében áll, hanem azonfölül lelki erejöket is oly módon fejlesztik, hogy férfihoz illő önállóságra vergődjenek.
Ily nézetek vezettek engemet e tankönyv szerkesztésénél, melynél leginkább oda törekedtem, hogy világosságot és áttekintést nyujtsak anélkül, hogy a fölállitott elvhez hütlenné váljam, vagy a szigoru bebizonyitást elhanyagoljam, s az egyes érdekesb tanrészeket mostohán kezdjem. Általán azon voltam, hogy az államok jólléte és a népek müveltségével oly szoros kapcsolatban álló alkalmazott mennyiségtan igényeinek eleget tegyek. Ennélfogva nemcsak alkalmas alapról gondoskodtam, hanem az épületet is olyformán törekedtem fölemelni, hogy ennek segélyével az ifju, kivált ha ismereteit az e könyvben közlött tudomány alapján utóbb az egyetemeken tovább fejleszti és tökélyesbiti; a szakemberek vallomása szerént, oly férfiuvá váljék, kinek képessége a kor előhaladt müveltségének megfelel, s ki az állam jólétét és szellemi érettségét saját körében méltán képviselhesse. Ezen nézeteket szemmel tartva, egyuttal az Org. Entwurf azon ujjmutatását is követém, mely szerént a szerzőnek ovakodnia kell az előkészitő tanintézetekben bármely tantárgyat kimeriteni akarni; de igen is rajta kell lennie, hogy alapos ismereteket és tiszta áttekintést nyujtson. Ha itt-ott kivánatosnak látszanék a tanonczot a tudomány bővebb fejlődésébe vagy annak irodalmába bevezetni, mindez az illető tanár kötelességéhez tartozik, ki e czélból az ifiut a következő munkára utalhatja "der Entwickelungsgang der Physik von den ältesten Zeiten bis auf die Gegenwart von K. Robida, Prof. zu Klagenfurt, 1854, melyhez Rigisterbände für Poggendorfs Annalen kiegészitő részül szolgálnak.
Meggyőződve lévén azon állitás igazságáról, hogy az oktatás csakis ugy válik az ifjura nézve gyümölcsössé, ha őt önálló mnnkásságra vezérli; valamint arról is, hogy az ifiu az akár mennyiségtani képlet, akár kisérlet által kifejlett
VI
természeti törvénynek öntudatára s birtokába csak ugy juthat el, ha azt biztosan alkalmazni tudja; azért a tankönyv végéhez természettani föladatokat függesztettem, és ki merem mondani, hogy a helyes föladatok megfejtése, mely kezdetben csak a tanár vezérlete mellett történhetik meg, nem kevésbbé szükséges, mint a kisérlet, sőt hogy általa a kisérlet maga is valóban érthetővé válik.
Végül legyen szabad megemlitenem, hogy e könyv szerkesztésénél forrásokul Kunzek A. tr., és Ettingshausen tanácsos urak munkáit, s más külföldi müveket használtam, valamint azt is, hogy a vékony lemezeken mutatkozó szinek mmegfejtésére vonatkozó csinos bebizonyitás Krist J. szüleménye. A föladatok nagyobb részét Fliedner tanártól kölcsönzém.
Azon tudós férfiak, kik Kunzek könyvét "Lehrbuch der Physik mit mathematischer Begründung" ismerik, az én munkámhan könnyen fölfödözhetik a hasonló tárgyalási mo dort, de egyszersmind a tárgy sajátszerü kezeltetését is észrevehetik.
Első pillanatra tán viszásnak látszik, hogy a légtünettannak a csillagászattal egyetemben nem szántam különálló fejezetet. Ámde ez nem nagy baj, miután az alkalmazott természettan legtanulságosabb részét – a csillagászattant – csakugyan külön tárgyaltam; a többi részekre nézve pedig tanácsosnak lenni véltem, hogy a természettan azon részeibe szőjjem, amelyektől megfejtést nyernek, s melyekre nézve felüditő példák és alkalmazásokul szolgálnak. Épen ily joggal igazolható az is, hogy a hőtan egyik másik részét más fejezetek alá soroltam. A kisérleteket szinte csak röviden érintettem, leginkább azért, hogy a tanár alkalmat nyerjen a tanonczoknak saját érkezése és a tanonczok képessége szerént valamit azt, [?!] sajátjából is nyujtani, a tanonczok pedig a tanár kiegészitő szavainak szükségét érezzék. Föl akarván továbbá e könyvet arra is használni, hogy az ifjak általa figyelemre es önmunkásságra szoktassanak, a mennyiségtani képletek kifejtésénél röviditéseket alkalmaztam.
VII
Müvemet azon ohajtással bocsátom közre, hogy az ifiuság ismereteit oly fokban gazdagitsa, amint szándékom tartá; a szakemberek részéről pedig oly értelemben biráltassék meg, valjon megfelel-e az emlitett képességgel biró ifjak szükségeinek? nem pedig ott áll-e, ahol a tudomány jelen fejlettsége mellett állhatna? Végre fölkérem a szakembereket, jeleljék ki nekem azon részeket, melyeket szeréntök könnyebben és érthetőbben lehetne tárgyalni, mint ahogy én jelen munkámban tevém.
Pest, 1861. julius havában.
A szerző.
A forditók előszava
igen rövid; amennyiben csakis azt akarják mondani, 1-ör, hogy szerzőnek fönkifejtett nézeteit helyeslik; 2-or, hogy szerző kitüzött föladatát csakugyan helyesen fejtette meg. Ritka azon fizikai könyv, mely oly csekély téren annyi igazságot fejtene meg, amennyit Subic természettana. E mű nekünk ugy tünt föl, mint egy karcsu, de vasból összeállitott, s magasra fölemelkedő torony, melynek csucsához a szorgalmas ifiu tulságos fáradság nélkül följuthat. Hogy szerző nem törekedett a tanulást gyermekjátékká tenni, az igaz, ámde az igen könnyü mű sem ész sem jellemfejlesztésre nem való. Ha az ifju megszokja legyőzni a nehézségeket: akkor önerejéhez bizalmat nyer, és ezután többet mer. Jelen munkának főérdeme valóban abban áll, hogy a természettant magasabbra fogván a további tanulást nemcsak lehetségessé, hanem kellemessé is teszi, ugymint melyhez biztos alapot és szép készletet szolgáltat.
VIII
Irodalmunkra nézve tán nem lesz káros dolog, hogy ily munkát annak mezejére átültettünk, habár csak azért is, hogy jelen körülményeink közt az intézeteknek oly eszközt szolgáltat, mely a vegyes nyelvü tanintézeteknél néllkülözhetlen. Van azonban más ok is, melynélfogva jelen munkának magyaritása a magyar irodalom hasznára válik, s ez a több rendbeli eszme, mely hazánk nyelvén tudtomra még nem volt kifejezve, s melyhez ugyszólván uj szavakat kelle gyártani. Ez hihetőleg nem mindenütt sikerült, ámde ha nem is, legalább alkalmat adtunk a helyesebb műszónak föltalálására. Amitől azonban őszintén tartunk, az abban áll, hogy nem várt körülményeinknél fogva a forditás kicsiszolására nem fordithattunk annyi időt, amennyit a munka és czélja joggal követelt, s hogy minden ügyekezetünk mellett néhány sajtó hibát elnem kerülhettünk, melyeknek szives elnézését kérjük. – Amit Subic természettanában keveselettünk az a vegytan; mely valóban mostohán van benne tárgyalva, hollott a magyar emberre nézve, a vegytan sok tekintetnél fogva érdekes tanulmány. E hiányt pótolandók, a mű végéhez vegytani pótlékot adtunk, mely a gymnasiumi szükségleteknek bőven megfelel; a reáltanodáknál a vegytant ugyis önálló tudományként tárgyalják.
KRUESZ KRIZOSZTOM,
pozsonyi igazgatóKÜHN RAJMUND,
esztergomi tanár.