L

  • LÁB – Bodrogköz – a bokorháló két kávája; Komáromban a hálókötőtű alsó, kivágott vége; általánosan a pántoknál a beakasztó horog.
  • LÁBAS czölöpépítmény – H. O. – olyan, a mely a parttól távolabbra esve, szabadon kiálló czölöpökre volt építve. *
  • LÁBASHOROG – Csongrád – kabakhoz kötött, tehát úszó horog; l. Lábóhorog.
  • LÁBFA – Csongrád – l. Lábvető, Rúgófa.
  • LÁBMETTŐ – Bodrogköz – l. Lápmetsző, itt ezt a szerszámot a jég alatt való halászásnál a vezérrúd hajtásra használják.
  • LÁBMETTŐ LEGÉNY – Bodrogköz – rúdhajtó a jég alatt való halászásnál; l. Vezeres.
  • LÁBÓ – Nagy Bereg – czölöpsorok közzé gyepből és zsombékokból vert keskeny gát; legtöbbször könyökösen futó s a könyökökben "kashelyekkel"; l. Kashely. A lábó különben a csíkász közlekedési útja is.
  • LÁBÓHOROG – Tápé – gyönge czérnával kikötött kabakhorog; a horogra kerűlt hal a czérnát elszakítja s addig nyargal a kabakkal, míg kifárad; a halász a kabak nyomán találja meg a prédát; l. Lábashorog.
  • LÁBVETŐ – Komárom – az evező padok előtt levő, keresztbe alkalmazott dorong, melyben a húzó legény lábát megveti, hogy egész erővel evezhessen; l. Rúgófa.
  • LÁBVETŐ – a kullogó keresztfája, a melyen a halász lábait megtámasztja. *
  • LADIK – Komárom – halászhajó. MIKLOSICH szerint a szláv ladijka. Kétséges, mert leginkább a deszkából ládaszerűen összerótt alak viseli e nevet.
  • LAFTOLÓ HÁLÓ (val halászni), – Komárom – s hálót nem a partra, hanem csigával s hajóba húzni; l. Laptoló háló.
  • LAFTOLNI – Komárom – a háló elakadásánál tartóztatva evezni; l. Laptolóháló.
  • LÁGY HAL – általánosan – az olyan hal, a mely s szárazra kivetve hamar hal meg s romlásnak índúl, pld.: a pisztráng, galócza stb.
  • LÁGYSZÁRNYÚAK – Malacopterygii, mint alrend.*
  • LAJFÁNT – Komárom – erősebb fonal, a háló állítása körül; nyilván a német "Leinfaden". Leginkább a szétbontott kötélnek (Leine) egyik fonala.
  • LAJT – Szeged, Komárom, Tata – kerékre alkalmazott hosszú, lapos hordó, melyben vizet hordanak, de halat is szállítanak; Komáromban az a fedeles kád is, a melyben az élő halat targonczán a piaczra szállítják.
  • LÁNAKESZEG – H. O. – l. Lánna keszeg. Bodrog mentén.
  • LÁNCZLÉK – Bodrogköz – Hajtólyuk a jegen; l. Lánczosrúd.
  • LÁNCZOSRÚD – Bodrogköz – hosszú rúd, a végén reászegezett lánczczal. A téli szákkal való halászáskor evvel hajtják a halat.
  • LANKÁS PART – általánosan – mely igen lassan ereszkedik a vízbe.
  • LÁNNAKESZEG –- Pelecus cultratus L. Bodrogköz.
  • LÁP – Ecsedi láp tája – az ingó, de járható rész, a melybe a lápkútakat metszik; különben a rengeteg mocsárvilág egéssze is.
  • LAPÁT – Velencze – kissé kivájt lapát, mely evezésre és vízkihányásra is szolgál.
  • LAPÁTKESZEG – P. K. – Tiszaföldvár. Abramis brama L. adult. H. O.
  • LAPFORMA HALPÉNZEK – squamae placoidae.*
  • LÁPIBOT – Börvely – villásvégű bot, melylyel a csíkász az ingó lápot vizsgálgatja, hogy biztosan léphessen.
  • LAPICZKA – Keszthely – a horog lapított része, a melynél fogva a talpallóhoz (cserke, pekle, patony) kötik.
  • LAPICZKA – Keszthely – l. Bécze.

    809
  • LAPICZKÁS FOGAK – dentes scalpriformes.*
  • LÁPI PÓCZ, Umbra canina MARS.*
  • LAPISKA – H. O. – Abramis Brama L. Bódva mentén, Komjátiban; így "lapiska vagy p..afedél".
  • LAPISTYÁN – Balaton – Rhodeus amarus AG. biztos.
  • LAPKÓ – Schmidt Sándor – Abramis Brama L. Szendrő.
  • LÁPKÚT – Börvely – az ingó lápon a természetes vagy a lápmetszővel kivágott kis tükrök, a melyekbe a csíkkasokat beállítják, hogy a levegőre felszálló csíkok betévedjenek.
  • LÁPMETSZŐ – Börvely – félholdalakú, a nyélhez keresztbeálló vágó szerszám, a melylyel a lápkútakat kimetszik.
  • LAPOCZKA – os scapulare.*
  • LAPOCZKA – Felső-Rákos – l. Bécze.
  • LAPOCZKA – Szolnok – félzsindely nagyságú, vékony deszka, melyet pös helyett az inra kötnek.
  • LAPOCZKAFA – Miskolcz – l. Bécze stb.
  • LAPONYA – P. K. – Rhodeus amarus AG. kétes név.
  • LAPOS DÉVÉRKESZEG – P. K. – Abramis ballerus L. Szatmár.
  • LÁPOS HELY – Komádi – a hol a növényzet a vízen takarót alkot. Csíkfogásra alkalmatos; l. Láp.
  • LAPOSKA – H. O. – Abramis brama L. Máramaros megye.
  • LAPOS KESZEG, Abramis Ballerus L.*
  • LAPOSKESZEG – H. O. – Abramis brama L. Berettyó-Ujfalu.
  • LAPOSKESZEG – Körös mentén – az Abramis fajok.
  • LAPTÁR – Balaton – kisebb ladik, a melyen a segédszemélyzet foglal helyet; a fogott halak fölvételére szolgáló láda s a vontató kötelek is ezen vannak elhelyezve. A Balatonon éles orrú, mély járású; különben általánosan is ez a neve, egy kivétellel, l. Laptató.
  • LAPTÁRHÁM – Szolnok – a laptáros farhámja.
  • LAPTÁROS – általánosan – a halászbokornak az az embere, a ki a partra való halászáskor a parton marad s az egyik apacsot a part közelében megtartja, míg a többi a ladikon beevez, kiveti a hálót, kerít s a másik apacsot kihozza a partra. A laptáros igen kemény munkát végez.
  • LAPTÁROS APACS – Csongrád – az az apacs, a melyet a laptáros a part közelében tart.
  • LAPTATÓ – Baja – l. Laptár.
  • LAPTOLÓHÁLÓ – Komárom, Budapest – berendezése olyan, mint a léhés vagy öreghálóé; de csak 70 m. hosszú, 12 m. széles. A folyó közepén halásznak vele. Kivetéskor az egyik apacsot dézsa vezeti, a kerítést a ladik végzi, mely a dézsa után iramodva azt könnyen eléri.
  • LÁPVÁGÓ – Derczen, Nagy-Bereg – kurta kasza, hasonló a magyar velenczei gyalázkához; a vész tisztítására való.
  • LÁTOTT HAL – Tihany – kizárólagosan Tihanyban, őszkor dívik, a mikor a gardahal – Pelecus cultratus – nagy tömegekbe verődik, a melyek a félsziget csúcsairól láthatók. A hegyenjáró jelekkel igazgatja a versengő halászhajókat; l. Hegyen járó.
  • LAZACZ – közhasználatban – Trutta Salar L. Népies magyar elnevezése nem lehet, mert csak az Északi-tengerbe szakadó folyókban él, nálunk a Poprádban, melynek vizét magyar szigony nem vágja, magyar háló nem járja. GALGÓCZI-nál (1622) megvan; lengyelül: Losoš.
  • LAZACZ – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Salmo, esox. Az Orbis pictus (1708) a semlinggel egyértelműnek veszi.
  • LÁZÁCZ (sic!) – Janus 1729 – Trutta Salar.
  • LAZACZFÉLÉK – Salmonidei, mint család.*
  • LAZACZ PISZTRÁNG, Trutta Salar L.*
  • LEÁNY KONCZÉR, Leuciscus virgo HECK.*
  • LEÁNYHAL – Nyelvőr és H. O. – Leuciscus virgo HECK. Győr.
  • LECSERLECS – H. O. – Acerina cernua L. Komádi, l. Lezsér.
  • LEERESZTŐ VÉK Kopácsi – l. Bedöntő.
  • LEGEL – Tata – a ponty, mikor a tó fenekén tenyésző növényzetet tépi. Szegeden ugyancsak a ponty a "földmorzsákat" legeli a "szirtok" tövén; l. Szirtok.
  • LEGYES HOROG, kis kosztos horog, a melyre legyet húznak; apróhalra való.
  • LÉHÉS – általánosan – a fonal, a melyből a hálók kötve vannak; de sok helyen az

    810

     öregháló maga is, mely tavakon zsákos – gyalom – folyókon csak ritkán az. Igazi halászneve öregháló – 600 méterig hosszú, 24 méterig mély – a Balatonnál néha "húzóháló" is; Csongrádon a megtöltött hálókötőtű is "léhés".
  • LÉHÉS FÖLE – Komárom – a parás ín [Nem szerepel! – NF]; l. azt.
  • LÉHÉSHAL – Agárd – az a hal, mely a háló kátáján kívül a léhésben megnyaklott; az osztalékon felül a halászlegényeké: "a részen kívül jutott egy kis léhéshal is". Osztásra csak az jut, a mely a kátában fogódzott.
  • LÉHÉS INA – Komárom – az ólmós és pősős kettős in; l. Alin.
  • LÉHÉSSZEDŐ – Csongrád – az a két legény, a ki a hálónak a hajóba való betakarításakor a tulajdonképeni hálórészt szedegeti, öblítgeti, belőle a gazt kirázogatja; I. Gazember.
  • LEJSZA – Latorcza mentén – l. Vejsze; egyebütt csak a terelő, illetőleg rekesztő nád vagy vesszőfalazat.
  • LEJSZAFŰ (FŐ) – Latorcza mentén – l. Fej, Kürtő.
  • LÉK – Balaton – a jég alatt való halászatnál az az apró lyuk, a melyen át a háló vontató köteléhez kötött rúdakat előre tologatják; l. Áglik, Sorlék,Vék.
  • LEKELNI – Bodrogköz – a jeget halászás czéljából kilyukasztaní, l. Vekelni, Vekelő, Föllekelni, Jegelni, Jegellő.
  • LEKELŐ – Szolnok – nehéz véső vas, a jég kilekelésére való; l. Jegellő (Hegykő).
  • LEKELŐ – Tápé – l. Jegellő.
  • LEKELŐ SZAKÓCZA, l. Szakócza.*
  • LEKELŐ VAS, közönségesen csak lekelő.*
  • LEKÖVELNI – Keszthely – a balatoni 40 öles horog inát nappal póták a vízszínén tartották; este kövekkel a fenékre sülyesztették, az az: lekövelték.
  • LEKÖVELNI – Latorcza mentén – a hálót: nagyobb kővel nagyobb mélységbe ereszteni.
  • LÉKVÁGÓ – Bodrogköz, jég alatt való halászat – l. Jegellő, Lekelő, Vekelő.
  • LÉLEKVESZTŐ – Bodrogköz – l. Bödön.
  • LELKESITI – Miskolczi Gáspár – s hím hal az ő magvával az elbocsátott ikrát = termékenyíti.
  • LENGE – Kopácsi – l. Pelőcze.
  • LENYAKALNI – Bódva – a halat, azaz: a szigonnyal a nyakszirt táján eltalálni s a víz fenekéhez mintegy leszegezni.
  • LEPENY HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Solea, Thymallus. Itt csak az utóbbi helyes, az előbbire reácsábította a "lepény", mert a Solea tengeri lapos keszegúszó hal.
  • LEPÉNYHAL – Kenessey, H. O. – Thymallus vexillifer AG. A Szilágyságban. Tótúl "lipeň ". GALGÓCZI-nál megvan (1622); P. K. hibásan, Abramis brama L. Léva.
  • LEPI – Szolnok – a tapogató, mikor nem vesszőből, hanem hálóból való.
  • LEPŐ – Komárom – l. Tapogató.
  • LEPŐ –a tapogatónak hálóból készűlt neme.*
  • LERAGADT – Balaton-Füred – a kötél, mikor a jégre reáfagy.
  • LESBE ÁLL – Miskolcz – a csuka, mikor közel a vízszínéhez veszteg áll; a német "Hecht mi Gelege".
  • LESHÁLÓ – Algyő – islégből kötött, hosszú őrháló, l. Őrháló, Rácsháló.
  • LESI – Berettyó-Ujfalu – l. Ághegyháló stb.
  • LESŐ BAK – Máramaros – a halászszék vízfelőli végén az a rész, a melyre a halász az ághegyháló rúdját megtámasztja, hogy a hálót könnyen kiemelhesse.
  • LESŐ (háló) – Bodrogköz – l. Billegháló, Villik, Villing.
  • LESŐHÁLÓ, lesi helyett.*
  • LESŐ HARCSA, Silurus Glanis L.*
  • LÉSZA – Tápé, őshalászat – a magyar vejszének a szárnya; l. Lejsza.
  • LÉSZA – Udvarhelymegye vizei – l. Bocskorvarsa.
  • LETARTÁS – Komárom – az öreg v. piszkéshálónál a húzás vége felé, mikor már közel van az a hálórész, a melyben a hal megfogódzott, az ólmos ínat gondosan leszorítgatják, hogy a hal alatta ki ne bujhasson. A mester dolga, melyet rengeteg méltósággal a ballábbal s a szákra támaszkodva, végez.
  • LESZÚRNI – Szeged – a fenékhorog karóját a partba; a halászregula szerint "a ki hamarább ér a helyre, az elveti a horgot, leszúrja a karót a partba: ott azután más nem vethet".

    811
  • LEUCKART KESZEG, Abramis Leuckartii HECK.*
  • LEZSÉR – l. Taknyos Lezsér.
  • LOBBANTÓ – Bodrogköz – l. Tapogató. A Magyar Velenczén divóval talál.
  • LÓGGA – H. O. – Squalius dobula HECK. Füle, Bárdocz.
  • LÓGÓS – Velencze – vendégpara az öregháló felső inán. Jel, mely a jég alatt való halászatnál mutatja, mennyire kerűlt ki a háló. Rendesen hat lógós van, három-három a háló mindenik szárnyán.
  • LÓPIÓCZA – Szeged – szerte divó halélés, vagyis csali, horogravaló.
  • LÓSZERKÓ – Szeged – a nagyobb sirályok; halászmadarak.
  • LOSZOS PISZTRÁNG – P. K. – Trutta Salar L. A nevet nyilván PETÉNYI csinálta, még pedig a Dunajecz mentén dívó "Losoš " kaptájára. Lásd Lazacz.
  • LOSZSZOS – Szirmay Andr. – Trutta Salar L.
  • LÓTETŰ – Komárom – tavaszkor használt csali (Gryllotalpa vulgaris); használata el van terjedve.
  • LOVASBÁRKA – Budapest – lásd: Nyargalóbárka.
  • LŐBŐ – H. O. – Alburnus lucidus HECK. Nyilván a német "Lauben" magyarosítása, Hegykő, Fertőtava.
  • LÖK – Kuthy – "nagyot lök magán (a harcsa), de nem viczkándozik", nem egészen hű.
  • LUKAS – Agárd – hurokalakú kötés a kihúzó kötél felehosszán – l. Bötök.
  • LUSTA HAJÓ Balaton, őshalászat – lassú járású; a bödönről mondják, a mióta lapos fenekű járóműveket is használnak.
  • LYÉK – Balaton – l. Lék.