XLVII.
ISMERŐS TÁJAKON
A HERING -TONNÁK berakott tömege úgy hozta magával, hogy Throndhjemben egy napi késéssel vetettük ki a vasmacskát, még pedig délután két óra tájban. Az eső, mely a kikötőig kísért, elállott s így elbúcsúzva a szerzett új ismerősöktől, kik innen Krisztiania felé vasúton igyekeztek, nyomban a hegyek felé vettük útunkat, hogy legalább a kövek alól szedjük ki a bogárságot, ha van.
A kanyargó Nid hídján átkelve, meghágtuk a Kristiansten hegyet, mely a várostól keletre fekszik és szép kilátást nyújt a Throndhjem-fjord széles víztűkrére. De a tenger nem villogott, mert nehéz borulat ereszkedett a tájra; kis vártatva szakadni kezdett az eső, lekergetett a városba, hol, a mennyire csak telt, kiegészítettem fénykép-gyűjteményemet.
A fotografálás egész Norvégiában nagyon ki van fejlődve s minden valamire való tájnak, egyes hegynek, néptipusnak és népviseletnek képét, még pedig jól sikerűltet, meg lehet szerezni. Valóban remekek, noha egy kicsit drágák, példáúl: a Lyngen-fjord panoráma fölvételei, a melyeken az egész havaslánczolat áttekinthető.
A kurta vacsora egy kikötőbeli matróz-lebujban esett meg, hol véletlenül víg társaság volt együtt s megismerked-
463 |
A RÉSZEGESKEDÉS HAJDAN |
tetett a norvég "korhelykedéssel", ha ezt a jámbor sörözést és mulatozást annak lehetne nevezni. A jó emberek fecsegtek, nevetgéltek, cserélgették a sapkájokat, ennyi volt az egész.
Egyáltalában az alkohol-fogyasztás Norvégiában a lehető legkisebb mértékre van szorítva, a mi első sorban a törvényhozásnak és a társadalom belátásának, szilárd jellemességének köszönhető; mert ez nem volt mindig így. A nyílt szemmel útazó BUCH figyelmét ki nem kerülhette az alkoholizmus dúlása, mely akkoron a század első tizedében még szerte uralkodott s arra bírta a kiváló útazót, hogy e szomorú jelenség fölött való elmélkedésnek úti rajza hetedik szakaszában igen nagy részt szenteljen.
Ő azt találta, hogy – különösen az északi részben – tulajdonképen a kereskedők az uralkodók s az országot jobban lehetett volna kereskedéseik alapján, mint egyházak – Praestegjelde – szerint fölosztani. A prédikátor hatása, írja, csak a nép lelki világára terjed ki, a kereskedő ellenben a nép egész polgári létét, boldogúlását tartja kezében.
A nép akkoron mindent koczkáztatott, hogy a kereskedőhöz juthasson s a pálinkához férhessen; mindig többet ivott, mint a mennyi haláért telt, tehát belékerűlt a kereskedő könyvébe; szóval folyt az eladósodás, helyesebben a számító, tudatos eladósítás, mint nem egy kontinentális országban még manapság is. (*)
Megjegyzi BUCH, hogy akad lelketlen kereskedő, a ki ezen a réven valóságos csapása a vidék népének; de hozzáteszi, hogy aránylag csak kevés van ebből a fajtából; sőt akadt ezek között a kereskedők között nem egy – BUCH meg is nevez egy kiválót – a ki mindenképen azon volt, hogy a nagy baj terjedésének gátat vessen. És nyilvánvaló, hogy ezen a jellemességen fordúlt meg az az eredmény, a mely a mai Norvégiának teljesen más arczulatot adott.
(*) Ezek közé a szerző bizonyára Magyarországot is beleértette. Lásd életrajzában a zsidóságról alkotott véleményének formálódását. [NF]
464 |
ISMERŐS TÁJAKON |
BUCH elmélkedései fején találják a szöget, a mikor mondja, hogy a finn, a kvaen értelmi színvonalát épp úgy föl lehet emelni, mint bármely más népét, előbb azonban ki kell őket ragadni az alkoholizmus körmei közűl.
És a népnek ez a szenvedélye BUCH idejében igen sajátságosan nyilatkozott. Nem fogyasztotta a szeszt, mint rendes italt a háznál, nem vitte magával a tengerre, nem élt vele rendesen mint erősítő, melegítő, vagy az emésztést javító itallal, hanem majdnem kizárólagosan a kereskedőnél itta, mindig az elázásig és megtörtént, hogy a mikor a szokásos törvénykezési napon a kerűlet bíráskodó tisztviselője jegyzőjével kiszállott, hogy a nép ügyét-baját elintézze, a felgyülekezett népség teljesen elázva, a földön fetrengett. Új határnapot kellett kitűzni!
BUCH 27-30 tallérra teszi a pálinka akkori fogyasztását fejenként, mi egy tonnánál több pálinkának az értéke s felénél több volt annál az összegnél, [annak az összegnek?] a melyet akkoron a köz-soron levő ember megkereshetett.
A ma fennálló törvény egész szigorával az alkohol ellen fordúl és mintaszerűen van végrehajtva.
A nagy városok legjobban berendezett vendéglőiben is annak, a ki a teához rumot kér, csodálkozva s röstelkedve mondja a pinczés: "Hiszen ez csak a samlagban – a szesz rakodótárban – kapható".
Ezek a samlag-ok pedig gyéren vannak az országban; így Jemtland 325 négyszögmérföldnyi területére csak egy samlag esik, * Oestersundban; az eladható mennyiség is meg van szorítva; a pálinkás lebujoknak mellékutczákban való keletkezése pedig teljes lehetetlen. Csak a samlag az, a melyben a szeszes ital kapható, ezt pedig a városok legélénkebb, mondhatni legelőkelőbb pontjain nyitják meg, hogy evvel is reáhassanak a nép szégyenérzetére.
* Dr. HALÁSZ IGNÁCZ, i. h.
465 |
THRONDHJEMBEN |
Norvégia gyors felvirágzásának, népe kiváló tulajdonainak igen nagy hasznára van e törvény s a szeszes italoktól való tartózkodás ma már nagy körben tudatossá vált. A kereskedő a pálinka révén nem tartja többé kezében a nép polgári boldogúlását és annak ellenkezőjét; a mi pedig a szeszfogyasztás alábbszállásából eredő állami jövedelmi veszteséget illeti, ezt többszörösen is helyreüti a józansággal járó fokozott munkásság, az evvel járó adóbírás, egy szóval a vagyonosodás.
A "Lofoten" hajónak éjfélkor kellett volna indúlnia; de a rengeteg rakodás eltartott reggelig, és augusztus tizenegyedikének reggeli nyolczadik órája is elmúlt már, a mikor a vasmacska lánczát beakasztották a gőzdaru forgattyújába, hogy a hajót fölszabadítsa.
A midőn a hajó a fjord kijárása felé vette irányát, el kellett haladnia az egy halomszigetre épített Munkholm piczi tengeri vár mellett, a melyet kapitányunk a lobogó fölvonásával és négy kölyökágyú lövéssel üdvözölt.
Az ég borús, a tenger tarajos hullámokat vetett, a táj hangulata szép s különösen a földség hegyi képe tündöklött a távolság kékjében.
A társaság nagyon megfogyott. LANDMARK már Namsosban hagyott el; itt Throndhjemben kiszállott MOHN tanár családjával, vele a norvég társaság java; sok turista, ki mar alig várta, hogy a hajótól szabadúljon és vasútra szállhasson; különösen azok rohantak el örömtől sugárzó arczczal, a kik az annyira szelíd szigetközi részeken sem bírtak menekülni a tengeri betegség támadásaitól. Jól is jártak.
Elhagytuk a színlős szigetet, majd a szép " Kjejunge fyr"-t; a szél folyton fokozódott, vele a hullámjárás is. A "Lofoten" igen kitűnő hajó s terhe is nyomott már valamit, így sokáig tartotta magát s a hullámzásban nem igen ingott meg; de végtére is megérezte a nagyobb hatalmat s
466 |
ISMERŐS TÁJAKON |
engedett. Vízhegyről vízszakadékba kerültünk; a női társaság elhalványodott, a szemek a félelem kifejezését öltötték s a tengeri baj kitört.
Estefelé a haragvó tenger szépsége nagyszerű volt. Az eső, a köd elfödte a földséget s így csak a háborgó tenger látszott; és mint már annyiszor útunkon, itt is megszakadt a felhőzet s az alant járó Nap sugara belévillant a háborgásba, még pedig pásztásan. És ekkor mintha valami pajkoskodó hatalom ezernyi ezer tükröt villogtatott volna felénk, úgy czikázott, majd tünedezett s ismét villant a fény a tornyosúló hullámok folyton változó felületén. Ehhez a hullámzáshoz már annyira hozzá voltam törődve, hogy folytonosan írtam és rajzolgattam.
Kiválóan emelte e remek tengeri képet négy halfarkas – Stercorarius parasiticus, – mely igazán bámulatos ügyességgel és gyönyörűen nyilalt és ívelt a hullámok forrongásának közepette.
Hét órára minden elsímúlt, mert a hajó elérte Kristiansund kikötőjét, mely – mint már tudjuk – teljesen védve van, tószerű és csöndes.
Maga a város körülfogja a kikötőt és tulajdonképen négy szigeten áll; az összeköttetést apró, laposfenekű és egészen egyszerű propellerek végzik, melyeknek gőzgépe, mint valami vaskályha, szabadon áll. Minthogy ezek a kis alkotmányok teljesen a víz fölszínén úsznak, haladásuk igen gyors, sikló. Igen gyönyörködtetett a piczi "Kvik" és "Rapp" oda-vissza nyilalása, mely öt-öt perczenként folyt.
A kikötő csupa élet. Nagy gőzhajók szedik be a tőkehalat, úti czéljuk Spanyolország; kis gőzösök igen nagy sajkákon és roppant vendégoldalak között, ezernyi ezer új hering-tonnát vontatnak a lábas rakodók felé s alig valamivel kevesebb a sótonna is. Mindez előkészület a fő heringhalászatra, mely augusztustól októberig tart s a melynek Norvégia dé-
467 |
HERINGHALÁSZAT |
libb partja, Throndhjemtől körűlbelől Stavangerig a színhelye.
A norvég partvonal halászati tekintetben két részre oszlik. A sarkkörbe eső rész szolgáltatja a Gadus-fajok után a tőkehalat és melléktermékeit, a májolajat és a fejekből őrlött csontlisztet; a déli rész adja a heringet, mert ez a rész alkalmatlan is volna akkora hal szárítására, a mekkora a nagyobb Gadus morhua, mely itt sózás nélkül csontszárazra szikkad.
A tőkehal halászatának középpontja, mint tudjuk, a Lofótokra esik, és kiváló pont Vardő is; a heringhalászat derekát a szép Molde táján találjuk meg, hol juliusban külön hering-halászat is esik. A juliusi heringgel rakodott e vonalon a mi hajónk is.
A halászság keményen áll még régi hite mellett, hogy a heringek seregei, a melyek a fölszínen való tovavonúláskor ezüstösen ragyogtatják a tengert – Silberblick – a Jeges-tengerből jönnek, holott a tudomány azt bizonyítja, hogy a tenger nagy mélységeiben s azoknak a pontoknak közelében élnek, a hol őket az ember halássza, – a változás pedig annyi, hogy ívás idején elhagyják a mélységet, így láthatóvá és halászhatóvá válnak. A természetrajz avval okolja meg e jelenséget, hogy Grönlandban a hering nagy ritkaság, gyéren van Island körül is, úgyannyira, hogy ott nem tárgya a külön halászatnak, tömegei pedig csak a sarkkörön kívül eső partokon jelennek meg. Az, hogy az egyes seregek különböző időben mutatkoznak és ívnak, onnan származik, hogy külön-külön és a tenger más-más részein tartózkodnak. És való is, hogy az ívás bekövetkezésére a helyek természete hatással van.
Norvégiában a heringfogás körül az őrháló dívik, a melylyel a fjordokba nyomuló sereg visszavonúlási útját elállják, hogy azután kerítő-hálókkal kihalásszák a benrekedt töme-
468 |
ISMERŐS TÁJAKON |
get; az őrháló mellett nagyban használják a 40 méter hosszú és 20 méter széles eresztő-hálókat is oly szemnagysággal, hogy a sovány hering átbujhatik, a derék, kövér ellenben megnyaklik.
Norvégia nagy részét szolgáltatja annak a körűlbelől tíz milliárd heringnek, a mely Európa partjain sózás, füstölés, sütve-eczetezés alá kerűl s részben friss állapotban is elfogy.
Azt a megkülönböztetést, mely a németeknél dívik, nem bírtam a norvégeknél norvégűl kihozni; a német ez:
Grüner Häring |
= friss hering; = sós hering; = füstölt hering; = sütve-eczetezett hering. |
A Pöckel H. és a Bückling név BEUKEL-ről, a sózás javítójáról – 1416 – van véve.
Állapot szerint van:
Matje-Häring |
= szűz hering; = tetemes hering; = silány hering. |
A "Matje" holland szó, mely leányt jelent s a név arra vonatkozik, hogy a két éves hering még nem ívott; a Voll-H. az ívás előtt álló teljes fejlődésű ikrást és tejest jelent, a Hohl-H. pedig a leívott silány halat.
A Nap itt már nyolcz órakor leáldozott, még pedig már az északi ponttól számítva mintegy 40 foknyira nyugoton; a felhőzet megszakadt, a közökben kéklett az esti ég, rajta halovány csillagok gyönyörködtették a szemet. Itt már öreg este köszöntött reánk.
Reggelre kelve 12-én – az ég kitisztúlt s csak könnyű szél játszott a tenger nyugalomra térő hullámzatával. Hat órakor Molde előtt voltunk s megnyílt délkeletre a kilátás a
469 |
A JÉGVÁGÓ MADÁR |
remek Romsdal-fjord hegyi képére, mely egy fínom párafátyolon át és éppen a távol kékjébe mártva, tündöklött felénk. Nyolczkor már ismét továvitt a "Lofoten", melynek födélzete vígabbá vált pár lipcsei és hamburgi festőművészszel és művésznővel, kik tanúlmány-útakról tértek haza felé.
Tizenegy óra tájban a kies Alesund állomást és városkát közelítettük meg.
A tenger szoros, a melyen hajóztunk, megpezsdűlt a szárnyasoktól, köztök olyanoktól is, a melyeket mindeddig nem láttam.
Az ezüstös sirály és ifjú, csak az imént szárnyra szabadúlt nemzedéke itt-ott csapatosan ringatódzott a hullámháton; hullámvölgybe kerűlve, mintha a tenger elnyelte volna e seregeket; a szárnyon mozgok halásztak; de ezektől a halfarkas kapdosta el a prédát; a hajó előtt alkák bukdácsoltak; ezek is csapatosan mutatkoztak; egy ponton azonban merőben új jelenség lepett meg. Előbb jókora távolban a hajótól, majd közelebb búvár alakú madarak vetődtek a tengerszínre, a melyek sem bukással, sem röpüléssel nem igyekeztek menekűlni, hanem úgy ugráltak szárnyon-lábon tova a tenger fölszínén, mint tavaszkor a szerelmes kecskebéka a tó hinárján. Előbb a messzelátó, majd a puszta szem is tudatta velem, hogy ez a csodálatos kaczororrú jégvágó madár, a Mormon arctica vagy fratercula, a norvégek "Lundfugl"-ja.
Ez a madár középnagyságú, vastag nyakú, igazán buksifejű; szeme környéke vörös hártyás, pofája és álla szürke, dolmánya, nyakörve és fejeteteje fekete, hasa fehér, szeme sötétbarna, lába czinóbervörös, körmei föltűnően erősek. Legnevezetesebb az orra, mely oldalról tekintve, majdnem háromszögletes s annyira oldalt-lapított, hogy kaczorszerű élt alkot; tövén és csúcsa előtt több rendbeli redőszerű ormó [kiugrás, párkány] fut keresztbe. Ez a csodálatos orr, hegyén halavány kláris-
470 |
ISMERŐS TÁJAKON |
vörös, a keresztormók között leghalaványabb; tövén kékes, a zugok pedig narancssárgák.
Kitűnő bukó és épp ily úszó is. Nagyobb fészektelepei itt, a sarkkör tájára a Lovunden és Threnen szigetekre esnek, hol e madár alkák és uriák között fészkel, de ezekkel merő ellentétben, rövid csöveket váj a turfába, a melyekbe egyetlen tojását letojja. Fölhasználja különben a sziklák mélyebb, sötétebb repedéseit is.
Menet pedig sem ezt, sem az alkát nem lehetett e tájakon látni, mi annak a jele, hogy e madarak junius második felében már fészkelő telepeiken voltak.
A Mormon arctica (73. kép) elterjedési öve északnak a 80-ik szélességi fokig terjed, délnek rendszerint az Északi-tengerig ér; de a nélkül, hogy rendes vándorútra kelne, elvetődött már a Földközi-, sőt az Adriai-tengerre is. Táplálékját nyilván repedésekből szedi, noha bizonyos, hogy röpülve a vizet is hasgatja bárdos csőrével.
73. kép – Mormon arctica vagy fratercula *
Délután elértük a Nord-fjord torkolatát, majd a Fröj-fjord északi bekezdését, hol a hajó gőzkürtje ismét megszólaltatta a fönséges Hornelen sziklafal viszhangját. Ez tudatta velünk, hogy közel van Bergen városa.
De a dolog nem ment símán.
Öreg éjszakát értünk, az eget pedig nehéz borulat födte el. És a midőn éppen a Sogne-fjord torkolata irányában az Indre Sulen és Losna-szigetség közötti veszedelmes tengerszorosba jutottunk, ebben oly vak sötétség támadt, hogy a hajó kénytelen volt a vasmacskát kivetni s a virradatot veszteg állva bevárni.
Végre 10 órakor reggel elértük a "Reggenfrakken" – esőköpönyeg – népes városát, hogy nyomban részesűljünk is egyikében azoknak a tartós záporoknak, a melyekről Bergen és vidéke híres.
Itt két napot kellett töltenünk, mi nem is volt unalmas,
* Μορμών = rém; fratercula ac fraterculus = kis testvér, az összetartásra, társas életre vonatkozik.
471 |
POLGÁROK ÜNNEPE |
mert ott volt a muzeum, melynek különösen eszkimó sírleleteit tanulmányoztam. *
Az első napon tanuja voltam egy hazafias tüntetésnek [felvonulás] is, mely a szép "Torve-Almening" téren folyt, hol az első norvég országgyűlés elnökének, CHRISTIE-nek egyszerű szobra áll, mely ennélfogva a norvég önkormányzat, majdnem teljes függetlenség emléke is. Nagy néptömeg, élén zenekarral indúlt a főútczából a helyszínére, hol hazafias dalok hangzottak fel avval a szabatossággal s a hangnak amaz üdeségével, mely a skandinávokat kitünteti.
* Lásd "A beszélő halász-szerszámról" szóló XXXVIII. szakaszt.
472 |
ISMERŐS TÁJAKON |
Nincs nép, mely könnyebben állana az idegennel szóba, mint a bergeni s mint már az északi részen számtalanszor, itt is meggyőződtem arról a teljes antagonizmusról, [ellentétről] mely a norvég és svéd között fennáll. A norvég komolyan sértésnek veszi, ha a svéddel azonosítják s ez talán az egyetlen pont, a hol lelki nyugalma elhagyja. Rajtunk, kikben nevelésünk során szinte megkövesedett a svéd-norvég egység fogalma, akárhányszor megesett, hogy önkéntelenűl, akaratunk ellenére szólítottuk ki norvég barátaink érzékenységét; ebben pedig úgy látszik, a norvégek teljesen egyértelműek. [egységesek]
Benéztem a "Tydskebryggen" – német híd – tulajdonképpen lábas rakodó part 16 híres tárházába – Gaard – is, a német "Hansa" e norvég hajtásába, mely egykoron az ország kereskedését magához ragadta volt.
Ezek az épületek roppant magasak, keskenyek; de igen mélyre nyúlnak a Flöjfjeld-hegy töve felé s mind e mai napig is ezek alkotják fő- és középpontját a norvég halkereskedésnek.
A berakott száraz tőkehal tömegek, a májolajos és heringtonnák szinte beláthatatlan sorai majdnem nyomasztó hatással vannak a szemlélőre és roppant értékűek. Minden tárház előtt a darú, mely a rakodópart mellé kikötött hajókat és a tárházat szolgálja.
Ezek a tárházak a lübecki és brémai nagykereskedők fiókjai voltak, a kezelő személyzet a fennálló szabály alapján nőtelen volt és minden tárház formális alkotmánnyal bírt. Nagyon sajnáltam, hogy azt a külön muzeumot, mely e tárházak múltját tünteti föl, nem nézhettem meg.
Este – 14-én – hét órakor a "Lofoten" fölszedte a vasmacskáját, lassan és óvatosan bonyolódott ki a bergeni kikötő árboczerdejéből s mi, kik a födélzeten állottunk, nem kerűlhettük el ennek az élénk népnek hurrázását, kendőlobogtatását. Minthogy nem vettük magunkra, mert abban a
473 |
HAJÓSOK BÚCSÚZÁSA |
hitben voltunk, hogy kizárólag a beszállott bergenieket illeti, hát bizony átkiáltottak, hogy mi is lobogtassunk ám!
Másnap reggel Stavangerben voltunk, melynek kikötője pezsgett az élettől, noha a város még aludt. Az élénkséget az okozta, hogy egy csapat ifjú hajós búcsúzott el övéitől, Hamburgba indúlva, hogy ott a világ tengereit járó hajókra elszegődjék, mi rendesen három évre történik. Az ifjak daloltak, az anyák sírtak; akárcsak a mi katonasorozási jeleneteink, avval az egy különbséggel, hogy az apák és pajtások szeme villogott: hiszen a fiúk tengerre szállottak világot látni.
Az anyák és lányok sírása bizonyos fokig meglepett, mert ezek északon egészen máskép viselkedtek; és nem felejthetem el azt a fiatal norvég asszonyt Tromsőben, kinél rozmárcsontvázat kerestem, s ki arra a kérdésemre, hol az ura? a legnagyobb lelki nyugalommal azt felelte: fókavadászaton a Jeges-tengerben! Tudni kell pedig, hogy ezek a fókaölők májusban szállanak ki és szeptemberben vetődnek haza – ha ugyan hazatérnek; hogy ez utóbbi mit jelent, arról világosan szólott az özvegyasszonyok nagy száma.
Az az ifjú csapat hajónkra szállott, hurrázása csak akkor szűnt meg, a mikor a czipókerekre koptatott fok elfogta, elfödte a város képét.
Reánk nézve ez a menet a norvég partokon való utolsó hajózást jelentette, mert Krisztiansand innen csak egy nap s ekkor Hamburg felé kell szakadnunk.
A mi nyögő művészeinkre rossz idő járt, mert lekéstek a vasútról, a mellyel a hírhedt Ekerő-hajózást el lehet kerűlni; valami kétségbeesés-féle szállotta meg őket, a midőn látták, hogy a hajó legénysége mint kötöz meg mindent, a mi nincsen odaszögezve. De megtörtént, hogy a tenger nem ott tánczoltatott meg, a hol szokott, t. i. Stavanger és Ekerő között; nyugtalan volt ugyan, de egyéb semmi. Bementünk a Flekke-fjordba, hol a hullámok teljesen elűltek, e gyönyörű
474 |
ISMERŐS TÁJAKON |
hely tengere oly síma volt, mint a tükör, maga a tájkép pedig valóságos idill.
A síma víztükör fölött a legfínomabb alkotású s legszebb röptű halászmadár, a Sterna macroura, csapatosan lengett; benn a vízben a harang-meduzák sorosan mozogtak idestova.
A fjord hegyi képe igazán vadregényes; és mégis szelíd, mert a párkányokon álló fenyvek és nyírek megenyhítik e sziklavilágot, és megenyhíti különösen a szélesebb párkányokon lengő – vetés. Minden behajlásban ott a csínos, tisztaságos, ragyogó ablakú házikó, körülötte egy kis bársonyos gyep, a párkányzatokon a többi gazdaság, a mi úgy értendő, hogy a tíz, tizenöt lépés hosszú, egy lépés széles sziklapárkányon, jó magasan, valószínűleg felhordott földrétegen terem a rozs, a zab, mely még nem érett meg.
Egy szakadékban, a földség felől jöve, egy ezerszer át meg átbukó hegyi patak rohan a tenger felé, mely látható folyásának dereka táján ugyancsak megforgatja a kis malom kerekét. Egy kirúgó sziklafokon a hófehér világító házikó a Nap verőfényétől tündöklő fényszórójával. Igazán gyönyörű egy hely!
Ebben a kis paradicsomban betegeink talpra álltak, s az igen kedves lipcsei művész dalolt, tánczolt örömében, mert őt gyötörte a rút nyavalya leginkább; de hát változott a kép; nem értük meg a Nap lementét, a melyre örültünk, mert a tengerbe kell vala szállania: elnyelte a köd.
A mint a fjordból kikerűltünk, a háborgó tenger hulláma ugyancsak fölkapta a hajót; meg kellett vetni a lábat, hogy megállhassunk. A vígságnak hirtelen és keserves vége szakadt.
A nyugoti szemhatáron egy az égbolt felé élesen határolt ködpad jelent meg, mely a Jeges-tengerére emlékeztetett; erről azt állította a kapitány, hogy hónapokig tartó szelet jelent. A szél viharszerűen fújt, nyomása alatt pedig a "Lofoten" annyiféle mozgást és ingást végzett, a mennyit egy hajó
475 |
A LINDENAES TÁJÁN |
csak végezhet. A hullámjárás igen magasra hágott s völgye csak úgy nyeldeste a kis vitorlásokat, a melyekkel találkoztunk. Egy pár különösen rakonczátlan hullám rácsapott hajónk födélzetére is.
Tíz óra harmincz perczkor estve megkerűltük Norvégia legdélibb fokát, a Lindenast, reggel fél ötre Krisztiansand kikötőjében állapodtunk meg; de csak rövid időre.
