IV.
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI.
(A LATIN EREDETIBŐL FORDÍTVA)
Bécs, 1768. április 6.
Levelezésünk kezdeteűl azt véltem neked megírandónak, hogy most mit cselekszünk Bécsben s hogy mit cselekesznek velünk.
12-én értem Bécsbe s HELL atya által fogadtatván, megtudtam, hogy a következő nap volt kitűzve arra, hogy ő fölsége, a császárné elé járulhasson. Mindketten elmenénk az udvarhoz. HELL mindenfélérol beszélt, végre megkérdeztetvén, hogy maga teszi-e meg a nagy útat, azt felelé, hogy útitársa kint várakozik s csak felséged engedelmét várja, hogy lábaihoz borúlhasson. Mire a császárné azt válaszolá, hogy látni akarja őt, csak lépjen be; erre HELL atya hívására bebocsáttattam. Ő felsége pedig a nevemet kérdezé s hogy hová való vagyok s kik a rokonaim? Csillagászati tanúlmányaimra áttérve, oly nyájasan, oly barátságosan és oly leereszkedőleg kérdezősködött felőlök, hogy e bizalmas, fesztelen társalgása engem egészen elbájolt. Végre azt köté lelkemre, hogy HELL-jét, mint mondá, épen és egészségesen hozzam vissza. Ujra a csillagászati tanulmányokra víve vissza a beszéd fonalát, e tudományt száraznak mondá és nehéznek, de egyszersmind kedvesnek s kiváló fínomnak, sokkal szebbek lévén a szemlélet alá vett csillagok a földön futó emberi testeknél. De kedvesim, szóla közbe: "nem fog-e megártani a nagy hideg, van-e jó bundátok?" ezekre kellőleg felelve, végre kezet nyújtott, melyet tiszteletteljesen megcsókolva távoztam, miután ugyanazon szavakkal újra figyelmembe ajánlotta HELL atyát. Innét visszatérve HELL-el a collegiumba, a szokott módon megvendégeltetvén, az ebéd befejeztével PILGRAM páter édes anyjához mentünk, ki fehérruhánkról és ágyneműnkről gondoskodott. Itt találtam 15 nappali és ugyanannyi éjjeli inget, közönséges és selyem lábra-valót nyolcz párt, zsebkendőt 12; egy szürke, hat forintos posztóból készült egész öltözéket és egy másik nyolcz forintnyi fekete posztóból valót, papucsot, czipőt, csizmát, kalapokat; az ágynemű két vánkosból állt, lepedőkből, paplanokból, pokróczokból, gyapjú-takarókból, me-
517 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
lyekhez még egy hálóköntös is járult. 14-én a császárnál voltunk kihallgatáson, ki hasonló leereszkedéssel és szívességgel fogadott, mint előtte való nap a császárné. Vállalatunk okairól, hasznáról s messzevágó fontosságáról kérdeztetvén, bő s kimerítő feleletekkel szolgáltunk. Kedvesen lepett meg az a részvétteljes gondoskodás, mellyel ő felsége épségünk és egészségünk iránt érdeklődött. Azon észrevételére, hogy egy Vénus miatt ő nem tenné ki magát annyi alkalmatlanságnak, azt felelte HELL: "csakhogy az égi Vénus, felség!" Sokat vitatkoztunk még a földmozgás fölött is, és ezen tárgyra vonatkozólag a császár HELL-nek erről
egy tanúlmányt adott át, hogy azt észrevételeivel bővítve, sajtó útján bocsássa a közönség kezei közé; legközelebb a lapokban is közöltetni fog. Végre miután többször nyilvánítá abbeli óhaját, hogy dolgaink folyásáról gyakrabban kíván hallani és olvasni, abban történt megállapodás, hogy mennél gyakrabban gyóntató atyjának küldjünk levelet, melyre nagyon kiváncsi ő felsége. Azután a fenséges főherczegekhez mentünk, mindenütt szívélyesen fogadtatva, tőlük jó kívánságoktól terhelten távoztunk. Az nap a Terezianum rectoránál voltunk vendégségben, kinek nevedben átadtam az üdvözletet. Végre búcsút vettünk a város nevezetesb férfiaitól és mindenik kivánsága azon nyilatkozatban összpontosúlt, hogy az Úristen hozza vissza egészségesen azt, kit csak fájdalommal bocsátanak el közülük. GONDOLA gróf, a sz. Benedeki rendből, temensi püspök és mainzi prépost, a szentszéknek északon apostoli helyettese, egy sajátkezűleg írt ívet adott át, melyen 12 feloldás és felhatalmazás adatik útravalóúl; ezek a [pápának] fentartott eseteknek gyónásban való feloldása, ezek között van a "Bulla Coena" [nagycsütörtökönként felolvasott kiközösítő bulla] is; fogadások [fogadalmak] feloldása és cseréje; misemondó ruhák és eszközök megáldása; délesti időn valamint egy napon ugyanegy pap részéről való kétszeri misézés [engedélyezése]; teljes bűnbocsánatnak halálos esetkor való megadása, s több effélék. PILGRAM atya már megkapta a császári rendeletet, mellyel mint HELL helyettese egész fizetéssel neveztetett ki; átvette egyúttal a HELL fogalmazta utasítást is, melyhez magát alkalmaznia és azonkívül az Ephemerides-eket is folytatnia kell. Útra keltünk április 16-án és sietni fogunk, hogy május végeig Haffniába * érjünk, mivel a király megváltoztatta ama szándékát, hogy Dán- és Norvégország tartományait látogassa meg, be kívánván útazni Német-, Olasz- s Francziaországot s mint hallani Rómát is, hogy a pápát látogassa; Bécsben is várják. Ha tudni akarod, hogy miként találnak meg leveleid, úgy írd leveledet a rendes mód szerint, küldd PILGRAM ANTAL atya neve alatt Bécsbe,
* Kopenhága.
518 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
ki azokat érkezése szerint a dán követhez viszi, ez pedig Haffniába fogja küldeni. Nem nevezek névszerint egyeseket, kiket tisztelj nevemben, minthogy mindannyit tisztelni akarom, főleg mégis a Pater Rectort.
Isten Veled. Sajnovics János.
Prága, 1768. május 5. Április hó 26-át, mely napon, mint már jeleztem, Bécs városától távozandók valánk, két nappal megtoldottuk, minthogy sokan voltanak, kiktől búcsúznunk kellett. 28-án azonban tényleg útnak indúltunk; mindketten a petrinusok divatja szerint rendezett, göndörített s beporozott hajzattal; papi nyakravalót és ruházatot hordtunk, az enyim ibolyaszínű, a HELL páteré pedig barna volt. A bécsi collegium rectorához mentünk, hogy búcsúzzunk; elképzelhető, hogy a tanodai atyák közül alig volt egy is, ki minket furcsa átváltozásunkban látni ne óhajtott volna s valóban csodáltuk, hogy látásunkra senki se nevetett, mindannyian a legnyájasabban és a körülményekhez mért őszinteséggel üdvözöltek, dícsérték és czélszerűnek találták öltözetünket, sőt magam is álmélkodtam, mily jól állott az HELL atyának. Nyolcz órakor ott várt már a collegium kapuja előtt zárt, üveges, rúgós kocsink a Jauch-Zug fogatával, melyben elhelyezkedtünk, a bécsiek tömegétől a piaczról bámultatva. Velünk volt egy fogadott szolga s HELL páter csinos kutyácskája. PILGRAM ANTAL atya is váratlanúl bevetette magát a hintóba, kísérni akarván minket egy kis darabig és Stokerauig el is kísért bennünket, hol édes anyja és családja kitünő ebédre marasztaltak. E nap esős vala, a többi derűs és igen meleg, tegnap épen mennydörgés és zivatar volt. Öt nap alatt Iglau, Kolin s Glan városokon át Prágába érkeztünk máj. 2-kán, hol a szt. Kelemenről nevezett collegium rectora HELL-t levélileg már előzetesen meghívta volt vendégnek. Ide beszálltunk. E város hasonló Bécshez, collegiuma egy egész várossal ér fel; csodálattal tölti el a szemlélőt szobái, csarnokai, ebédlője nagyszerűségével, ez utóbbit a nagyszombatival összehasonlítva, valóban templomnak hinnéd! Itt váratlanúl PRILESZKY atyával, a Cochian ezred tábori papjával találkoztunk, ki el sem is távozott többé oldalam mellől. Szívélyesen üdvözöl benneteket. 3-án szemlélet alá vettük azokat, mik a mennyiségtani toronyban és a természettani muzeumban láthatók voltanak. Itt egy parallacticus műszeren, milyent LANDIUS leírt, és egy fényes gyártású mozgatható quadranson kívül nincs Nagyszombatnak irigyelni valója, hol kényelmesebb minden. Ebéd után a rector négylovas hintaján a vár bástyáin vonúltunk végig, megtekintettünk majd csaknem minden templomot és azokat fényeseknek találtuk. 4-én mindketten szt. Nepomuk oltáránál mutattuk be a szentmise-áldozatot. Ezután meg-
519 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
mutatták nekünk a kincstárt, hol az érsek helyettese ritka szívességével kitünő szolgálatot tett nekünk, végre megtekintettük a császári és érseki lakokat és a domus professae templomát, melynek szt. István templomán kívül Bécsben sem találni párját. Az ebédet a collegium kertjében a rend nehány barátival költöttük el. Ebéd után Drezdának indúltunk; azon hír, mely mint egykoron te is erősítetted, hitelre talált, t. i. hogy a collegium levéltára lepecsételtetett, nem volt egészen alaptalan. A dolog így áll: midőn a collegium hét millió lefizetésére ítéltetett, a maga védelmére eredeti okmányai hitelesített másait a bírókhoz küldötte; ezek kételkedvén a felett, hogy az eredeti okmányok az archivumban léteznek-e, ehhez fordultak, s onnét az eredetieket nemcsak felmutattatták magoknak, hanem azon ígérettel, hogy visszaadják, el is vitték, ez alatt kibocsáttatott ő felsége rendelete, hogy az okmányok jövőre az állam nyilvános oklevéltárában lesznek megőrzendők, és így elvesztettük azokat. Nem rég Csehországban gonosz emberekből egy társulat alakult, mely hamis levelek segélyével a provincialis ügyvéde és különböző rector nevében több mint 12,000 forintra rúgó adósságot csinált, s továbbra is folytatta volna ezt, ha a csalást fel nem fedezik, és az illetőket el nem fogják. Több írásra érkezésem nincsen; legyetek boldogok és emlékez[zetek] meg rólam a szentmise-áldozatban. Sajnovics János.
Lipcse, 1768. május 15. Azt hiszem, a május 5-én írt levelemet megkaptad. Mi következő napon indúlva Zuelbern, Budin, Leitmeritz, Lobositz, Aussig, Peterswalda városokat útba ejtve, Cseh- és Szászország határain keresztül hatolván, Pirnán át Drezdába értünk. Ide csatolom a helyneveket, hogy a térkép segedelmével útunk irányát világosabban lássad. A hadjárat romjai még mindig szemlélhetők, utóhangjai mindenütt még hallhatók; valóban szánandók az itteni emberek, kik nyomorúságokból még eddig sem emelkedhettek ki. Magát Drezda városát nagyszerű épületek díszítik ugyan, de ezek nagyobb része még födél nélkül és romban hever. Mennydörgés és villámlás közt érkeztünk meg; azt hihettük volna, hogy ismeretlenül jövünk, holott pedig a város-kapunál azon kérdéssel állított meg a vámos, vajjon a hintóban nem HELL MIKSA páter, a császári csillagász, útazik-e, ki mint írásban elémutatá, a szerzetes házba, így hívták munkálkodó tagjaink székházát, magától a ház főnökétől van meghíva. A ház a bástyák egy részét alkotja, alapja a bástyák alapja, tetején ágyúk fenyegetik az ellenséget, az Elba folyam az épület alját mossa, mely gyönyörű kilátással kecsegtet, de nem budaival. Az itteni hét páter a házon kívül mindig, otthon többnyire világi ruhát visel; nyugdíjukat a választó fejedelemtől húzzák, a kié a ház is, a melyért az
520 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
atyák bért fizetnek, valamint a választó kertjének használata fejében is, mert a szerzeteseknek magán tulajdont bírni itt tilos. Van itt több más udvari páter is, ki a választó székhelyéhez közel magánházakban van elhelyezve; ezek valahányszor a fejedelemhez mennek, szerzetes ruhát öltenek, a városban világit. Ezen atyák közvetítésével belépést nyertünk az özvegy választó fejedelemhez, magához a választó fejedelemhez, ki még az idén elfoglalja székét s három fi- s hét nőtestvéréhez; örömmel tapasztaltuk a fenséges családnak ügyeinkhez való őszinte ragaszkodását s messze terjedő reményeit, valamint a mi császári családunkhoz való hasonlatosságát. Mindenütt a legkegyesebben fogadtatva, az udvari atyáknál valánk ebéden, melyet a választó fejedelem négy tál étellel megtoldott volt. Az épület maga és felszerelése valóban királyi, melyet nagyszerűségével csak azon kath. egyház múl felül, melyet nem rég a megboldogúlt lengyel király és a választó fejedelem emeltek. A legmagasztosabb épület némileg az ó-kori Diana-templomhoz hasonlít s kívül több mint kétszáz oszlop és szent szobor díszíti; nagyszerűbb templomot sem eddig nem láttam, sem pedig látni nem fogok. Kitárták azután előttünk a természetrajzi tárgyaknak, az állatok, ásványok és csigáknak gyűjteményét, továbbá a természettani és mathematikai szereket is, mindenütt magok az igazgatók lévén gyűjteményeik bemutatói, kitünő és híres kalauzai. Hogy mennyi és mily ritka dolgokat láttunk, itt bővebben leírni nem lehet, csak egy achattá változott 30 mázsányi fatuskót említek. A második ebédre a császári követhez, gr. WURMBRAND ő méltóságához valánk hivatalosok; ide is eljutott azon hír, mintha KERÉNY és PARHAMER atyák váczi kanonokokká lettek volna kinevezve. Felterjesztették volt ellenünk a múlt dietán azon kérelmet, hogy XAVER herczeg, a választó fejedelemség adminisztratora, tiltson el minket az udvartól, és hogy a köz ne higyje, hogy a vallás ürügye alatt teszik azt, kívánták, hogy minket szent Benedek-rendiekkel és más jámbor és tudományos férfiakkal helyettesítsenek. A fejedelem azt felelte, hogy ő gyóntató atyát óhajt, s hogy kik közül válassza azokat, arra nézve az alattvalóktól nem fogad el rendelkezést. Itt van a legértékesebb képekkel bővelkedő, csodálatra méltó építkezés, mely felül múl minden bécsit és több millió értéket képvisel. Harmadnapra parókásan Lipcsére indúltunk; ne hidd, hogy az álhaj nem jó nekünk; mindenki dícsért benne és most Lipcsében az egyetemi tanárok közt lépdegelünk, fogadva a minket nem illető üdvözleteket; a többit majd máskor mondom el. Addig is, Isten veled, emlékezzél meg Sajnovics Jánosról. Üdvözöld WEIS pátert; azt izenem neki, hogy midőn ezeket írom, HELL atya mesterséges mágnesekkel, melyekből vagy tizenkettőt hoz-
521 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
tunk magunkkal, csodákat művel. Ezen mágnesek csaknem egészen ismeretlenek a lipcseiek előtt; oly barométereket, milyeneket szintén magunkkal hoztunk, itt, valamint Prágában és Drezdában is osztott szét, azon czélból, hogy magassági méréseket tegyenek vagy két évig, a mikor ezek alapján egy nevezetes természettudományi kérdést fog megoldani.
Lübeck, 1768. jun. 5. Megírtam a minap Lipcséből, hogy az egyetemi tanárok között mozgunk, mint közülök bármelyik; mert midőn a városba jöttünk, az itteni szokás szerint nevünket feljegyezték, éjen át kinyomatták és reggel azokat az emberek közt szétosztották, hogy minden tudományos ember megtudja a híres HELL megérkezését. A tanárok tehát sietve jöttek szállásunkra, hogy bennünket üdvözöljenek, közöttük az egyetem nagyságos rectora maga is; ezeket viszont meglátogatva, mindenütt kitünő tisztelettel és jóakarattal fogadtattunk, főleg HANFIUS tanár, ki Petersburgban kilencz évig a csillagászat tanára volt, fölöttébb örvendett, hasonlókép dr. WINKLER a természettan tanára is, az elektromos tünemények elméletének kitünő előmozdítója. A Pozsonyból származó BELL doktornak, azon BELL fiának, ki Magyarország helyrajzát kiadta, kocsiján és kíséretében egész nap körülhordoztattunk. Meglátogattuk a város bírája vezetése alatt a város nyilvános könyvtárát és annak aranyban gazdag kincstárát és az egyeteméét magának a nagyságos rectornak vezénylete mellett. Minden egyebet a tanárok mutattak meg, tanítványaik tömegétől körülvéve, kik szünet nélkül nap fogytáig HELL-et nemcsak látni akarták, hanem vele beszélni is óhajtottak. KAPRINAY atya utóbbi művét BELL úgy fényes stílusa, mint tárgya s mint állítá, szép észrevételei miatt, fölöttébb dicsérte. A város könyvtára távolról sem hasonlítható össze a nagyszombatival, az egyetem épülete pedig a legnyomorúltabb, a régi dominicanusok elhagyott szobáiban és folyosóin elhelyezve. Gazdag kép- és természetrajzi gyűjteményekkel magánszemélyeknél s tehetős kereskedőknél is találkoztunk. A várat a szász választó fejedelem bírja s benne három káplánja lakik, kiknét négy napig szállva voltunk. Május 6-án innét elindúlva, Halle városának tartottunk, hol rokonoddal, méltóságos ÖTTVÖS úrral találkoztam, és Hallén, valamint Eisleben, Halberstadt, Braunschweig, Celle, Lüneburg városokon és az utóbbinak pusztaságán (Lüneburger Heide) és Zarendorfon keresztül Harburgba értünk; e várost csak az Elba-folyam választja el Hamburgtól. Itt poggyászainkat hajóra rakva, harmadfél [2,5] óra alatt a révpartot elértük, pünkösd ünnepe előestéjén. Hamburg hatalmas kiterjedésű, kitünően erősített, téres sétányokkal ellátott s ezektől körülvett város; épületei egyéb iránt nem valami
522 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
különös építkezési izlésröl tanuskodnak, alig van kapuja, melyen kocsi beférhetne; az alsóbbrendű emberek pinczékben éldegelnek folytonos gyertyavilágítás mellett, még pedig minden házban. A várost keresztül-kasúl átszelő csatornák penészes nedvességet szülnek és dögleletes bűzt árasztanak. A nagyságnak semmi nyoma. A tudományosság száműzve van. A nyernivágyás itt tetőpontját leli. Itt látható az emberiség és minden nép szemétje, gyülevésze. Minden vallást s minden bűnt bántatlanúl tűrnek; az ételek többnyire nyomorúltak, marhahús alig látható, roppant ára miatt, minthogy azt a hajósok elviszik. A népség reggelije vajas kenyérből, egy pipa dohányból és egy korty sörből áll, ugyanez szolgál neki ebédül, uzsonnáúl és vacsoráúl; de ha lakomát csapnak, a legdrágább ételeket tálalják fel s mit hónapok éhsége árán megtakarítanak, azt egy lakomáért pazarolják el. RAAB gr. császári követ még mindig ágyban fekvő beteg s jobb lába bajában még sokáig fog sínlődni. Kétszer látogattunk el hozzá s benne rendünknek, vallásunknak legragaszkodóbb pártolóját tisztelhettük; jelen volt leánya, férjezett ZICHY grófné is, ennek férje azonban távol volt Hollandiában. Az ünnepek után egy nap alatt Lübeckbe értünk, itt tudtuk meg, hogy királyunk a Segeberg városához közel levő, tőlünk pedig négy mértföldnyire eső Drauen-Thalba fog menni; poggyászainkat tehát hátra hagyva, 30-án oda indúltunk. Még az nap a király megérkezett a várba számos kísérettel, s valóban alig bírom leírni az udvarnokok örvendezését, azon kitüntetést és jóakaratú kedvezést, a mellyel találkoztunk. BERNSTORFF grófnak, az udvari főminiszter ő nagyméltóságának bemutattatván, csakhamar azon férfiúval ismerkedtünk meg, ki akár nagy eszét, akár mély tudományosságát, akár leereszkedő nyájasságát tekintjük, felül áll mindazon dícséreteken, mellyel országszerte ünnepeltetett. * Midőn HELL megköszönte, hogy e meghívással őt a dán udvar megtisztelni kegyeskedett, a miniszter a leghizelgőbben azt válaszolta, hogy ezt HELL nem Dániának, hanem világhírű nagy érdemeinek tulajdoníthatja, a mire midőn HELL azt felelte, hogy egész tehetségével azon lesz, hogy a királyi akarat teljesüljön, a miniszter úgy nyilatkozott, hogy ők erről meg vannak győződve és csak érdemei elismerésének akarnak méltó kifejezést adni. Ilyen volt körülbelül az a fogadás, melyben a minisztertől kétszer részesültünk. Említsem-e még, hogy a miniszter maga székekkel kínált meg minket, és a legalsóbb helyt foglalta el, vagy fél óráig társalogván velünk, mintha más teendője sem lett volna akkor, midőn a királynak közeli hosszabb útazása fölöttébb szükségessé tehette volna a miniszter jelenlétét. Most csak a királyról írok majd még egy keveset,
* Ez THOTT OTTÓ gróf volt.
523 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
előre bocsátván, hogy itt a királyi asztalnál a főtisztekkel és tanácsosokkal szoktunk ebédelni. Történt első nap, hogy az ebéd befejeztével HELL és én a királyi kertben, mely folyam mellett van, sétálgatánk, midőn véletlenül egy ladikot pillantunk meg, melyet egy úrfi egymaga minden kíséret nélkül hajtott; köszöntöttük, az könnyeden elsurrant; mi a testőrség valamely tisztecskéjének tartottuk, midőn ő a ladikkal megfordúl és fenszóval így kiált felénk: "kik magok?" Ekkor kétes sejtelem alatt, vajjon nem-e ez a király, hallgatánk, megújítja kérdését, egyúttal felegyenesedve a hajóban, rendjelt és ruháján a királyi csillagot láttuk meg és a királlyal találtuk magunkat szemközt, mire HELL így szól: "Felséges uram! én a császári csillagász vagyok Bécsből és legalázatosabban lábaihoz borulok". Viszont a király: "ah, HELL atya" gyorsan üdvözölve bennünket, távozik; másnap este hét órakor elejébe bocsáttatván, szemtől-szembe kellemes külsejű, megnyerő ifjut ismertünk meg benne, kit nem szeretni nem is lehet. Kardosan állott előttünk, hóna alatt kalapjával, vidámon fogadva üdvözletünket. Erre észleletünk hasznosságáról, a wardoei állomás czélszerű voltáról, más fejedelmek közreműködéséről s több mathematikai dologról is értekezvén, többször ismétlé, hogy szerencséjének tartja, hogy oly férfiakkal találkozott. Felőlem is kérdezősködvén, hogy vajjon mathematikus vagyok-e én is, HELL megmagyarázá neki, hogy én azért szegődtettem társul, hogy azon esetre, ha őt valami váratlan észleleteiben akadályozná, legyen valaki, ki a király tervezetének megfeleljen: ezt a király helyeselte és azon napra tiszta időt kivánt. Erre HELL azt felelte: hogy ha nem kedvezne akkor az idő, úgy egy más terve is van e helyen, melynek kivitele és valósítása ő felségének több hírt és dicsőséget, a közönségnek pedig nagyobb hasznot fog hajtani a Vénus bolygónak a Nap előtt való elvonulásánál. Hogy e felelet tetszett a királynak, az könnyen elgondolható. Más napra ismét maga elébe bocsátott, hogy megadja MOLTKE gr. úrhoz Haffniába viendő parancsát, mely szerint pontosan eszközöltessenek a reánk vonatkozó intézkedések, melyeket sajátkezűleg meg is írt, lepecsételt és szerencsés útat kívánva, személyesen át is nyujtott. Innét Lübeckbe visszaérkeztünk, hogy másnap tengeren Haffniába menjünk. A király előtte való nap száz embernyi kíséretével TRAVENTHAL gr. név alatt Hannoverába útazott, úgy hiszem
Bécsbe is el fog menni. Sajnovics János.
Haffnia, 1768. jun. 21. Minthogy kevés érkezésem [ráérő időm] van, röviden végzek. Jun. 9-én elhagytuk Lübecket és a Balti-tengerre bocsátkoztunk. Az első nap és éj szerencsésen múlt el, de 10-én délután négy órakor az ég beborúlt, a tenger fehér színt öltött, a szelek mindenhonnét fúni kezdettek és a növekedő
524 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
hullámok a különben nem igen nagy hajót keservesen ide s tova hajigálták s kívülem senki sem volt, ki szédelgő fejjel, felkavart gyomorral adóját Neptunnak megadni ne lett volna kénytelen. HELL atyát a többieknél keményebben vette elő a baj. Éjfélig dühöngött a zivatar és félvén a hajótöréstöl, már is vasmacskát szándékoztak vetni a hajósok, midőn az ég kiderült, a hullámok lecsendesedtek s mi másnap szerencsésen bevitorlázhattunk Haffnia révébe. Legislegelőször a vendégfogadóba szálltunk, majd követségünk titkára, dr. MENEI-től az épen távol levő követ üres lakásába meghívatván, annak palotájába mentünk át s miután a követ megérkezését megtudtuk és innét is távozni kényteleníttettünk, HORREBOW királyi csillagász és egyetemi rector úrnak számunkra már régen készen álló lakását foglaltuk el, melyben öt igen kényelmes szoba állott rendelkezésünkre. Fényesen megvendégeltetvén gazdáinktól, nemcsak tiszteltetve, de kedveltetve is lettünk. MOLTKE gr. ő excellencziájánál, kinek a király sajátkezűleg írt levelével ajánlott, azt eredményezte ez ajánlat, hogy tudtúl adta nekünk, hogy háza folyvást nyitva áll számunkra s hogy minden másnap szívesen látott vendégei vagyunk. És valóban, az ebéd, melyet fényesen diszített főtermében adott, igazán királyi volt, nem is voltak ott mások, mint csak főminiszteri méltóságok és követek, kiket hivatalos ebédre a király szokott meghívni, ezúttal vegyesen azon tudósokkal, kiket most a HELL kedveért hívtak meg. Nagy kitüntetésben részesítette HELL atyát THOTT gróf is a múltkor. Hogy többet beszélhessen, barátságos ebédre hítt meg minket, melyen a háziakon és a királyi csillagászon kívül senki sem volt hivatalos. Holnap velünk együtt az egész egyetemet meg fogja vendégelni. Alig hihető, hogy mennyire kapnak rajtunk. A tudósok mindegyike megtisztelve érzi magát, ha minket asztalához ültethet. Ha pedig otthon vagyunk, egymásnak nyujtja a kilincset a látogatók serege. Mindenki vágyik arra, hogy HELL-t, a kitünő, műveiből és híréből ismert férfiut szemtől szembe láthassa és vele beszélhessen; valódi csodaférfiak vagyunk mi itt. Ugyancsak örvendez ennek két társaságunkbeli hittérítő s a katholikusok serege s nem alap nélkül sejdítik, hogy a mi útazásunk rájuk nézve is hasznos. Van itt a tudósok között egy irányunkban fölötte barátságos férfiú, NYBURG a neve, ki hét évig Ázsiában útazott s hat társát vesztve egymaga jött vissza onnét, hogy éleményeit most kinyomassa. Itt van a híres KLOPSTOK is, ki a város közelében az ifjú BERNSTORFF grófnál időzik; a minap mi is kirándúltunk hozzá és gazdagon megvendégeltetvén, újra meg vagyunk híva hozzá, de az időből aligha ki nem fogunk fogyni. Sajátságos kellemes látvány, midőn asztalaikat miattunk böjti ételekkel rakatják tele, magok is alig érintvén a húsételeket. Megváltoztatván a körülmények miatt tervünket, mely szerint Svédországon keresztül kellene útaznunk, julius
525 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
elsején Krisztiániába, aztán Throndhjembe s innét saját hajónkon Wardoëba fogunk menni, hogy jobbra a száraz föld legyen mellettünk, balra pedig a szigetek essenek, így kedvünk szerint a partra kiszállva, az éjeket tetszésünkre a száraz földön tölthessük. Throndhjemig két szolgát fogadunk, egy németűl és egy dánúl beszélőt; az egyik folyvást mellettünk marad, a másik pedig egy vagy másfél napra megelőzne bennünket és az állomásokon a szükséges lovakat, a vendégfogadókban az ebédeket és vacsorákat meg fogja rendelni. Throndhjemben egy tanuló is csatlakozik hozzánk, ki már egyszer a megyéjét látogató püspöknél megfordúlt Wardoëben; ily előkészület mellett reményljük, hogy augusztus hóban állomásunkon leszünk. Ebből látszik, hogy a költségekre nem lehetett tekintet, s hogy tévednek, kik azt hiszik, hogy HELL-t azért küldötték ki valamely franczia vagy angol tudós helyett, hogy a költségeket megkíméljék. És csakugyan alig hihető, hogy mennyibe kerül ez expediczió a tudomány érdekében! HELL saját kitünősége miatt lett kiküldve, tanusítják azt közkézen forgó jeles művei, melyek a könyvtárakban elsőrendű helyeken díszlenek. Most még csak azt írom meg, hogy nincs egyéb kívánságom, mint hogy az Úristen egészséget adjon, melynek segedelmével arra törekedhessem, hogy az útazásomból hazánkra némi haszon, a társulatra pedig dicsőség háromoljék. Isten veletek. S. J.
Nidrosia. 1768. aug... Írtam atyaságodnak junius havában HELL nevében múlt és jövő útazásunk okáról és czéljáról, hogy a bécsieket kielégítsem, kik irántunk való jó akaratuknál fogva dolgaink iránt érdeklődnek, írok most fényes bizonyítékúl annak, hogy bár föld és tenger számtalan mérföldjei választanak el egymástól bennünket, kedves emléküket mégis magunkkal hordjuk. Jul. 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, délután fél ötkor a hegyek közé indúltunk három négyes fogatú kocsival, az első a király költségén készűlt, 170 forintba került, legkényelmesebb rúgós hintó volt a mi számunkra. A másik 60 császári talléron szerzett kocsi a csillagászati műszereket vitte és egy harmadik HORREBOW úr haffniai csillagászé volt, ki bennünket nejével együtt Helsingőr városáig elkísérni méltóztatott. A Zeland-sziget legészakibb városába szerencsésen elérkeztünk estve felé, miután a Cronborg nevű várat megszemléltük, HORREBOW úr rokona gazdag ebédre hívott meg bennünket; délután a királyi kert élvezetében gyönyörködtünk, estve pedig HANZEN igazságügyi tanácsosnál voltunk kitünő vacsorán, mí alatt a város polgármestere intézkedéseket tett, hogy következő nap reggel a Sund-on átkelhessünk. Másnap reggel a kerekektől megfosztott szekerek a hajókra rakattak s velünk együtt partra szállíttattak, itt pedig a Svédor-
526 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
szághoz tartozó Schonen-tartomány partján podgyászunk kimondhatatlanúl alkalmatlan és egy egész napba kerülő rendőri vizsgálat alá esett volna, ha a helsingőri polgármester a helsingborgi vámőröknél ki nem eszközli, hogy a kocsik csekély idővesztesség [!] mellett a nélkül, hogy jószágaink megvizsgáltatnának, körülzsinórozva és királyi pecséttel ellátva tovább mehessenek. Itt ez az útazás módja: minden egyes mérföld után gyakran két postaállomás is található, mindegyikén egy férfiú van, ki az útazók részére lovakról gondoskodni tartozik; az útazók egy nappal korábbban lovast menesztenek előre, ki a lószerzőt tudósítja, hogy a következő napra bizonyos időre a kellő számú lovakra van szükség; erre a lószerző a szomszéd gazdáktól összeszedi a szükséges lovakat és készen tartja, míg az idegenek meg nem érkeznek; az útazók, kik a tudósítást előre megtenni elmulasztották, órákig várhatnak, míg lovakat kapnak, főleg, ha többre van szükség. Mi nekünk saját kocsinkhoz 4, a társzekérhez 6 vagy 8-ra volt szükségünk, a szolgának egy paripa kellett, nemkülönben a dán tolmácsnak is, ki Haffniában került mellénk. Ha a megrendelő bár mi ok miatt elkésik és a megrendelt lovak a kellőnél tovább várakozni kénytelenek, az útazó királyi parancsnál fogva bírság alá esik; minden egyes lóért egy tallért (imperiális) fizetvén. * Ez esett meg rajtunk is, mert az út nehézsége miatt nem értünk el a kitűzött időre, mi egyébiránt nem volt csoda, minthogy a társzekér elé gyakran tizenkét lovat is kellett fognunk. Különben Schonen-tartományban ritkábbak a rossz útak, sőt többnyire nagyon is jók, hasonlók az ausztriaiakhoz; azonkívül az útazás sem költséges; egy lóért mérföldenként nyolcz stűwer-t kell fizetni. 48 ilyen egy svéd imperiált tesz, egy svéd imperiál pedig tíz garassal ér fel, vagy is három svéd egyenlő egy osztrákkal. Ily módon két napig útazva, Engelholm, Loholm, Halmstadt, Warber, Gothenburg, Bahus, Quistrom és Helle városokon át Schonen határait elhagyva, Fridrichhall mellett Norvégiába értünk. Eddig mindenben kísért a szerencse, szerencsések valánk még a szerencsétlenségben is. Bahusnál igen magas és széles volt a folyam vize, melyen romlatagúl ácsolt, a tehernek nem elégséges járó művel kellett volna átkelnünk. Már a folyam közepén mindenütt víz tolult be a kompba, a hajó lassanként sülyedni kezdett s már-már egy lábnyinál mélyebben álltunk a vízben, midőn szerencsésen a parthoz vergődve és a terhes kocsitól a hajót megszabadítva, a hajóművet megmentettük, mely ha még husz lépésnyire a parttól lett volna távol, mindannyian elmerülünk, a mint ez pár hó előtt e helyen egy földműves társasággal megtörtént, mely marháival együtt odaveszett.
* Ez a ma is dívó Skyd-rendszer. H. O.
527 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
De a mily jók az útak a Schonen-tartományban, oly förtelmesek a határon. Norvégián végig meg nem közelíthető, hegyeknek látszó magaslatokat kellett áthágnunk, melyeken kövek és sziklák annyira akadályozták a menést, hogy a lovak nem léphettek; innét pedig borzadalmas völgyekbe voltunk kénytelenek leszállni, melyekbe a lebocsátkozás még sokkal terhesebb és veszélyesebb volt, két kereke többnyire kötve lévén a kocsinak, melybe még két ember is kapaszkodott, hogy lovastól a mélységbe ne essék. Ily fáradságteli volt az út Krisztianiánál is, a hová julius 13-án, tizenkét ily terhes nap s hegyen, völgyben való menés után elértünk; a benszülöttek pedig mosolyognak, midőn az idegenek az útak göröngyössége miatt panaszkodnak és ezen útakat még jóknak tartják és mondják, hogy a még hátra levők még sokkal rosszabbak; s fájdalom, igaznak bizonyúlt jóslatok. Négy napot Krisztiániában töltöttünk, a Város előkelőitől az összes nemesség jelenlétében fényesen megvendégelve s kitüntetve, mi alatt rendekezés tétetett újabb útazásunk ügyében, s pedig ekképp: rúgós kocsinkat s társzekerünket megőrzés végett egy kereskedőre bíztuk, minthogy már előzetesen is lehetetlennek látszott, hogy azokon Nidrosiába vagy Throndhjembe jussunk; ezek helyébe számunkra ügy nevezett repülő csézát (chaise) készítettek, melyet cariolnak neveznek; áll pedig ez az egy tengelyű, két kerekű szekérmű egy-egy személyre való kényelmes ülőhelyből, mely elé két rúd közé egy ló van fogva, ez hordja és húzza is a cariolt. HELL pateré vörösre mázolt, arannyal ékesített volt és 60 tallérba, az enyém zöld színre festve pedig 50-be került; podgyászunk öt, karn nevű két lovas szekérre rakatott. Julius 18-án kivonúltunk Krisztianiából. Valóságos ünnepélyes kivonulás volt ez, hasonló egy csillagász diadalmenetéhez. Kezdetben mindjárt egy nagy hegyet kellett megmásznunk, mely után csak hamar hosszú sora emelkedett ki a folyvást növekedőknek; hasonlók e hegyek kályha alakú, nagy, alúl üreges kúpokhoz, melyek között a járó kerekek robaja a mennydörgő ég moraját utánozza; az útak nagyobb része csak amúgy véletlenűl egymásra esett szirtdarabokkal van tele, többnyire össze-vissza, akadályozva a menetet, hogy csak a szünetlen s legéberebb figyelem mentheti meg a legügyesebb kocsist is a felfordulástól. Mi magunk voltunk a magunk kocsisai, de oly szerencsések és ügyesek voltunk, hogy HELL-t egyszer sem érte baj, én magam csak egyszer dőltem ki a csézából. Írnék többet az itteni útazás egyéb veszedelmeiről is; de minthogy ezeket látni kell, mert leírni lehetetlen, abba hagyom szándékomat. Képzelj magadnak egy óriási hegyet, mely oldalt csaknem függőleges sziklafalat alkot; fejed fölött e sziklatömeg lezuhanással fenyegetődzik, lábad alatt pedig alámosott, hajmeresztő mélységből éles sziklák ormai közől tajtékzó hegyi patakok hullámai,
528 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
vagy egy sötétszínű mély tó, vagy a hullámzó tenger öble tátong feléd és ezen sziklafal melletti úton kell haladnod, útad pedig oly keskeny, hogy ha balra térsz, el nem kerülheted a veszedelmet, halál fia vagy és a kiálló szirtek megis kényszerítnek többször, hogy kitérj! Óh ha e kétségbe ejtő helyzetben csak egy perczig is láttak volna a bécsiek, lemondottak volna örökre a reményről, hogy bennünket valaha ismét látni fognak. Még inkább növeszti a veszedelmet, hogy ez úton nem egyszer hatalmas patakokkal találkozik az útas; ezek a hegyet mindig kétfelé szelni látszanak. Ekkor hidak kapcsolják össze a két hegyoldalt, de milyen hidak! fadeszkák bizony ezek minden erősítő, minden támasz nélkül. A mint rálép a ló, inogni kezd az egész alkotmány és rettegés és félelem fogja el az idegent, ki azt hiszi, hogy a híddal együtt a rohanó hullámokban fogja lelni sírját. Az útazás ily veszélyei közt valóban nem csoda, hogy szekérműveinknek majd tengelyei, majd kerekei törtek össze; ezek kijavítása sok pénzbe és időbe kerülvén, Nidrosiába vagy Throndhjembe csakis jul. 30-án érhettünk. Egész úton nyoma se volt a faluknak, milyenek nálunk vannak; az itteni földművesek családjaikkal együtt negyed vagy fél mérföldnyi távolban laknak egymástól faházakban, melyek fakéreggel vagy gyeppel fedvék és tavaszkor virítók. Minden gazda főházán kívül több kis házzal is bír szükségleteihez képest vagyona megőrzésére; láttam gazdát, ki főházán kívül még vagy húsz kisebb házacska fölött rendelkezett. Tejjel és vajjal s többnyire friss hallal vendéglik meg az idegent; hús itt nem igen található, a kenyeret zabból lepény alakban sütik, * a miért is már Krisztianiában gondoskodtunk kenyérről. A lovakkal való útazás módja hasonló a svédhez, csak az ár kétszeres; mi, kik királyi útlevéllel jártunk, minden vámtól mentek valánk, minthogy pedig többnyire 18 lóra volt szükségünk, nem csekély összegbe kerültünk a kormánynak. De nézzük az érem másik oldalát, szemléljük az útazás kellemeit is. Kedvesen lepett meg bennünket, hogy eddig csaknem mindig a viruló tavasz élvezetei között útaztunk és mindenütt virágzó rétek, zöldelő erdők, kalászokban gazdag szántóföldek gyönyörködtették szemünket, főleg a búza-, árpa- és zab-vetéssel teli, műveltebb földek semmivel sem voltak hátrább a magyarokéinál. Gyönyörű és meglepő látványt nyujtanak a legmagasabb hegyekről sokszor 60-80 lábnyi függőleges magasságról le-lezuhanó hegyi patakok. Nem kevéssé lepett meg a természet azon tüneménye, mely jul. 24-én játszódott le szemünk előtt, tudniillik a Tosse hegyén menvén keresztül, az út mentében hóra akadtunk, mellyel midőn mint idő szerinti [az időhöz képesti] különlegességgel játszadoztunk, az ég villámlott fejünk fölött. A helységeket, me-
* Fladbroed.
529 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
lyek útunkba estek, nem jegyzem ide, minthogy a bécsiektől használt térképek nem igen hasznavehetők; az egyetlen egy használhatót VANGENSTEIN adta ki, de ezt a bécsiek nem ismerik. Állításom bizonyításáúl jegyzem meg, hogy a HOMANN-féle térképek Throndhjemet a 65 fok s nehány percz alá helyzik, holott valódilag a 63 fok s 26 percz * alatt keresendő; így ugyanazon lapok Throndhjemet Krisztiániánál keletibbnek jelzik, holott tényleg Krisztiánia, mint HELL atya észleleteiből tudjuk, nyugatibb fekvéssel bír. Eljutottunk tehát Throndhjembe, Európa e végvárosába, július 30-án és megszálltunk az ezen tartomány kormányzójától már előzetesen számunkra rendelt vendégfogadóban. Egymás után jelentek meg HELL tiszteletére a város előkelői, kik között egy katonatiszt a tábornok nevében kérte volt meg HELL-t, hogy az őrségben levő katholikus katonákat katholikus szentségekben részesíteni szíveskedjék, rendelkezésére bocsátván ehhez egy nagy és fényes termet a régi királyi lakban, melyet Königshofnak neveznek. HELL úr erre szívesen késznek nyilatkozott, de minthogy a terem e czélra rögtön nem volt felszerelhető, más nap szt. Ignácz napján egy kereskedőnek szobájában, ki egy maga volt itt katholikus, miséztünk, azután pedig naponta amaz említett teremben mondottunk szent mise-áldozatokat, miután a jelenlevő 150 katona meg is gyónt és meg is áldozott. Miután pedig visszaadtuk a tisztelgő látogatásokat s mindenkitől a tisztelet és jóakarat nyilvánításaival halmoztattunk el, nyolcz nap merő fényes mulatságokban telt el, melyeket az előkelők majd a városban, majd azon kívül tiszteletünkre rendeztek s ha netalán egy napra szünet is állott be némelykor, azt kénytelenek valánk helyre pótolni éjjeli hangversenyekben, a melyeket kedvünkért sor szerint tartottak különös művészettel s műízléssel. HEYDEN,** VAGENSEIL, GAZMANN és a többi bécsi itt éppen nem ismeretlen művészek s műveik kedveltetnek. Míg ezek történtek, az itteni Amtmann, így hívják a gubernatort [kormányzót] hivatalos nevén, intézkedéseket tesz, hogy mennél kényelmesebben jussunk el Wardoë-ig, és ott tűrhetőleg megtelelhessünk. Minthogy pedig azon útazási mód, melyet a haffniai miniszterium utasítása elénkbe szabott, nem csekély nehézségekkel jár, ő más rendszert ajánlott. Tágas hajót szereltetett fel számunkra, mely nekünk és összes ellátásunknak elég tágas vála és a zajos tenger hullámainak is tudott ellenállani, felfogadván öt hajóst, kik minket oda vigyenek, velünk ott teleljenek és jövő évben minket onnét vissza is hozzanak. Megrakatta továbbá hajónkat minden szükséges szerrel az átteleléshez, főleg nagy fa- s szénkészletről gondoskodott,
* Tulajdonképen 63° 25' 30''. H. O.
** Tulajdonképen HAYDN. H. O.
530 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
mert Wardoëban fa nélkül szűkölködnek, ezt csak a lapplandi Kolából és Moszkvából (!) szerezhetni meg. Építő fát és deszkát hozatott számunkra, azonkívül meszet és téglát is, hogy a szükséges építkezési anyaggal rendelkezhessünk; kályhákról sem felejtkezett meg, melyek sokkal nagyobbak s finomabb szerkezetűek a mieinknél és Krisztianiában és Haffniában közhasználatban vannak; tarándszarvas palástot is kaptunk és halbőrből készült kesztyűt, melyet itten dívó téli kalapok, nyakravalók, harisnyák és dupla lábbelik, főleg pedig kitünő ágybeli egészítettek ki. Hasonlólag arról is gondoskodtak, hogy éhséget és szomjat tűrni ne kényteleníttessünk, megrakták hajónkat edényekbe zárt hússal, sós hallal, szalonnával, borsóval, babbal, répával, káposztával, két rendbeli liszttel nagy mennyiségben. Küldöttek azon felül teát, kávét és hollandi csokoládét s mindezekhez evőszereket: 6 pár kést, új, számunkra készített ezüst kanalakkal, fehér asztalneműeket, tányérokat, azon kívül minden szükséges konyhafelszerelést s egyéb ezer apróságot; szakácsúl pedig hat és fél imperiálisért egy férfiút rendeltek mellénk, kinek foglalkozása különben pástétomsütés volt, hogy kenyerünket is süsse. Borról sem feledkeztek meg, rendelkezésünkre állott fehér s vörös bor; sőt pálinka is, azonfelül minden szükséges alkatrész a sörfőzéshez. Így vagyunk elkészülve a jövő útra, mely hogy szerencsés legyen, arra kérjük atyaságodat, hogy azokkal együtt, kik ezeket olvasni fogják, könyörögj érettünk a mindenhatónál. Isten veled. S. J.
Wardoë, 1768. nov. 14. Wardoë városában vagyunk tehát, Isten kegyelméből épek és egészségesek, hiszem, hogy ezt azok is tudni kívánják, kik ezen sorokat olvasni fogják. A szigetnek akarom képét nyújtani s meg akarom azt is írni, hogy mikép jutottunk ide s mit művelünk itt. Wardoë szigete körülbelöl az é. szélesség 70° 20' alatt fekszik. * Nagyszombatnál körülbelől 55 percczel keletibb fekvésű, mondom körülbelűl, mert fínomabb észleletek megtevésére még eddig nem került a sor. Nyugotra e sziget egy negyed mérföldnyi szárazfölddel bír, a többit vastagabb jegű Jeges-tenger keríti, területe egy mérföldnyi, lapos ugyan, de érdes kőrétegektől durván áttörve. Mohán és a süly ellen mindig kéznél tartott cochlearián kívül mit sem terem itt a természet, ** se a szigeten, se a szomszéd szárazföldön csemetét vagy fát nem lelhetni. A tüzelő fát sok mérföldről szállítják ide, többnyire Oroszországból, mi
* Pontosan: 70° 22' 33''. H. O.
** Most már van burgonya. H. O.
531 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
is Throndhjemben láttuk el magunkat azzal. Nagy hideget eddig nem szenvedtünk. Réaumur-féle hőmérőnk skálája októberben a fagypont alatt hat foknál nagyobb hideget nem jelzett, de a legdühösebb szelek uralkodnak, csak nem mindig sötét felhőkbe burkolva az eget. Úgy délután két órakor gyertyát gyújtani kényteleníttettünk. A barometrum szerfölötti változásoknak van alávetve; a legmagasabb és eddig tapasztalt legmélyebb állás között való ingadozás eddig 24 vonalat tett kí, holott tudjuk, hogy az egyenlítő alatt e változás csak két vonalnyi volt. HELL ugyancsak örül, hogy barométerre alapított elmélete helyesnek bizonyúl be s határozottan reményli, hogy Földünk felületének nagyságát sokkal pontosabban fog sikerülni a barométerrel megállapítania, mintsem azoknak sikerült, kik roppant költséggel és fáradozással méregették a délkör fokait. De ha a borura némelykor derű áll be, és az ég kitisztúl, meglepő látványt nyújt az éjjeleket megvilágító északi fény. A kis szigetbe a tenger északról és délről olykép hatol be, hogy két öblöt és ezek útján vagy száz lépésnyi szélességben földszorost alkot, mely a szigetet mintegy ketté választja. A földszoros kellő közepén a királyi kincstár költségén a praefectus egy faházat épített élelmezési tárháznak; ezt környezi a plébános laka és a kereskedőé és több földmíves háza, a nyugoti oldal közepén pedig egy kis erősség emeltetett, melyet Wardhuusnak neveznek, melynek egy parancsnok alatt negyven katonája van. Az említett tárház-épületet lakásnak szemelte ki magának HELL, minthogy azonban a csillagászi vizsgálatoknak nem felelt meg, azt kérte, hogy a ház nyugoti oldalához csillagvizsgáló tornyot építsenek. Rögtön a ki csak mozogni tudott a szigeten, szolgálatunkba állott, a templom újításához beszerzett gerendákat és deszkákat a lelkész adta, a katonák egy szakasza az alaphoz való kövek repesztéséhez fogott, más része homokot hordott halomra, ismét mások moha szedésével voltak elfoglalva, a legügyesebbek a faszerkezet összetákolásával és a deszkák gyalulásával fáradoztak s valóban oly tevékenységet fejtettek ki, hogy öröm volt szemlélni a sürgés-forgást a munkálkodók közt. Azonban a rohanó szelek éles volta és a közbe jött hózivatarok nagyon késleltették a munka előmenetelét, s miután a napok is rövidek voltak, bizony lassabban folyt a kelleténél. Elkészültével két observatoriumunk lesz, egy északi és egy déli, külön-külön falazott gnomonnal, melynek segítségével a délkörben a Nap mindkét delelésének magasságát észlelni lehessen; egy másik fal a távcsövek elhelyezésére vár. Közepén kályhával ellátott szoba van, főleg szent czélokra fentartva. Addig ketten, HELL s én egy szobát foglaltunk el lakóhelyül. Felkelünk hajnalkor (a Nap 9-kor kel fel nálunk), misét mondunk a szomszéd szobában, melyben egy oltár van felállítva; ezután bécsi csokoládét hörpintünk reggelire, stb. Eledelül az szolgál, a mivel
532 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
Throndhjemben egy egész évre elláttak, a húson kívül; de eddig az is nagy bőségben kapható itt, mert bárányokon s teheneken kivül, melyeket e vidék nyújt, tarándszarvasokat is szállítanak ide, melyeknek húsa a szarvasokétól nem igen különbözik, szalonkák1 pedig, melyekből szolgánk a tengerparton múltkor egy lövésre tizenegyet ejtett el, valamint nyulak, fajdtyúkok2 és más vad szintén nem ritka ezen a tájon télszakon. Társalgás nélkül szintén nem szűkölködünk; a lelkész kellemes férfiú, az itt levő kapitány, ki az utóbbi porosz háborúban kitüntette magát, valamint az itteni vár parancsnoka szíves jó akarattal vannak irányunkban s kölcsönösen felkeressük egymást, az idő tehát múlik, sokszor sebesebben mint óhajtanók. Ime itteni életünk dióhéjba szorítva; de Throndhjemből ide hogyan jutottunk? Throndhjem városa előkelőinek királyi paranccsal meg volt hagyva, hogy lehetőleg legnagyobb gondot arra fordítsanak, hogy minket Wardoë városába legkényelmesebben átszállítsanak, és egy évi tartamra minden szükségessel ellássanak. Hajót készítettek tehát számunkra, melynek előrészén alacsony szűkebb szoba készült a hajósok számára, farában pedig egy magasabb és tágosabb számunkra, azaz "cajutta" a mi részünkre. Ez utóbbi ablakos volt és asztallal, ülőhelyekkel, három ággyal és tűzhellyel volt felszerelve, a tüzelő hely ép úgy szolgált az ételek elkészítésére mint a fűtésre. A hajót megrakták csillagászati műszerekkel; fával, liszttel, borral, sörrel s minden szükséges szerrel, melyet akkora konyha és asztal megkívánt; a hajóművet "Uraniá"-nak nevezték el és egy tapasztalt kapitányra bízták, ki Wardoë-ben már kétszer megfordult volt, kinek rendelkezése alá négy, biztos, határozott s elég bőséges díjban felfogadott hajós adatott. Hozzánk csatoltak még egy tanulót is,3 ki azelőtt a püspök keze ügyében járt; ő volt a mi gondnokunk, gazdaságunk vezetője, udvarmesterünk; engedelmünkkel Finmarkennek új praefectusa is hozzánk csatlakozott, ki épen most Finmarken határain új állomása székhelyét volt elfoglalandó. Augusztus 22-én szálltunk hajóra tizenketten, HELL, én, Finmarken praefectusa, ennek szolgája és a mi szolgánk, a tanuló, kit udvarmesterünknek nevezék, szakácsunk, kit HELL kedveért 60 imperialison váltottak ki, és a négy hajós. Találkozott [találtatott] egynehány nőcske is, ki különféle ürügy alatt szintén csatlakozni akart, a kiket azonban HELL igen szigorúan elutasított. Tizenkét órakor tehát a vasmacskát fölszedve, dagadozó vitorlákkal elhagytuk a révpartot. Vitorlánk csak egyetlen egy vala; de hatalmas
(1) Valamely csapatosan járó Tringa. H. O.
(2) Lagopus subalpinus, Ryper. H. O.
(3) Borgrewing. H. O.
533 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
s nyolcz darabból volt összetéve. Felső, egy darabból álló része egy maga oly terjedelmes mint a többi négy alsó együtt véve, az alsóbbak pedig akkép kapcsolódnak egymásba, hogy a legalsó a közvetetlenül felette levőtől és a harmadiktól, ez pedig a negyediktől könnyeden elválasztható. E vitorla-kezelési módszer itt igen szokásos, mert ha a szél növekszik, a legalsóbb egy vagy két vitorladarab eltávolításával a szél ereje kisebbíthető, mert a túlságos szélben a nagy vitorla könnyen tönkre teheti a hajót. Három órai menet után egyszerre elállt a szél, majd meg is fordúlt olyan erővel és rendetlenűl, hogy kénytelenek voltunk a vitorla alsóbb darabját eltávolítani és a révparton, mely szerencsére közelünkbe esett, menedéket keresni; annyira hányattattunk még a révben is a hullámok erejétől, hogy felkavart gyomrunkban csak is gyógyító cseppekkel állíthattuk helyre a megzavart egyensúlyt. Ez volt jövő útazásunk bekóstolója. A hat következő napon nem fújt a szél vagy csak igen kevéssé, úgy hogy midőn 16-án a wallersundi kikötőbe bevitorláztunk, csak hat mérföldnyi útat tettünk volt meg. E hely Wall-fischtól azaz bálnától vagy czethaltól vette nevét azért, mert a közel tenger hemzseg e halnemtől. Láttunk mi is e halóriásokból sokat, melyek fél testtel a víz felett levegő után kapkodtak s egyúttal fél lábnyi széles és öt vagy hat ölnyi magas vízoszlopot löktek ki irtózatos robajjal, de saját károkra, mert egy bizonyos négy láb hosszú és két láb széles neme az ugró halaknak, melyet Springer-eknek neveznek, a mint az ösmert zörejt hallja, mindenhonnét elősiet s nagy ugrásokban közelíti meg a czetet (mint a szarvast ugorva űzőbe veszik a harasztokban a vadászebek). Ki-kivetik magokat e halak 4-6 lábnyi magasságban a vízből és ív alakú szökésekben hamar utolérik az üldözöttet, mely egy percz alatt 10 vagy több ily ragadozó állattól látja magát körülvétetve. Az ellenségek aztán az egész test, főleg pedig a fej körül folytatják ugrándozásaikat és éles fogaikkal támadást intéznek ellene. A czet hasztalanúl iparkodik szabadúlni kísérőitől, teste irtózatos tömegét nagy keservesen mozgásnak indítván, ismételve vízoszlopokat lövelvén ki, eredménytelenül tolván hanyat feküdve hátát a vízben előre, végre midőn már nagyon is érzi ellenei marczangolásait, mi sem maradt hátra, mint hogy még ideje korán a tengermélységbe bocsátkozzék le, mit ha nem tesz, roppant hús- és hájdarabokat szelnek ki testéből, és ha kimerült, meg is ölik, a halászoknak engedvén át becses zsákmányúl. Láttuk, midőn ily halóriás alig 12 lépésnyire hajónktól ily ugrókkal, melyeket Speck-Hauer-oknak neveznek, küzködött; és a mi figyelemre méltó, az ugrók nem falják ám fel a kihasított hátdarabokat, hanem átengedik martalékúl a madaraknak, melyek csoportosan gyülnek össze a viadal színhelyén, felborzalt tollaikkal mintegy helyeslésöket nyilvánítják és ha csak lehet, csőreikkel és karmaikkal egyet-egyet csipkednek a szoron-
534 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
gatott szegény czeten.1 Az itteni lakosok nem élnek czethalászatból, mert az elevenek több hasznot hajtanak, számtalan heringet kergetvém be hálóikba; a mint t. i. a heringek a mély tengerben czettel találkoznak, milliónyi tömegben a magas tengerről elrohannak és a part felé sietnek, hol a sekélyebb vízbe a czet nem követheti őket, itt pedig a kifeszített hálókba jutnak és alig hogy egyik veszélybol kimenekültek, a másikba esnek. Láttunk magunk is ily hatalmas megszámlálhatatlan hering-tömeget, a mint a parthoz tódúlt, oly forrongásnak indítva a tenger felszínét, mintha nagy záporeső verte volna fel tükrét, a sereg mögött pedig a czet lövelte ki vízsugarát komoly méltósággal.2 A wallersundi kikötőben három napig késtünk az ellenkező szél miatt; a tengerparton igen jó vendégfogadó volt, hol zene mellett töltöttük az időt. HELL mandarát pengetett, melyet Throndhjemben kapott, a finmarkeni praefectus pedig fuvolán vagy valami czimbalom-félén kísérte játékát. 30-án lassan mozdultunk előre, 31-én nagyon veszélyes, több hajótöréstől hirhedt, a tengerparttól távol fekvő nyolcz mérföldnyí tengeri útat kellett megtennünk. Az irtózatos szél vadúl korbácsolta a tenger hullámait, a hajó majd hegymagasságra emelkedett a fel-feltornyosúló hullámokon, majd ismét a tenger fenekére leszállni látszott és hol balra hol jobbra hányatva, eresztékeiben recsegett és széthullással fenyegetőzött; nagyobbította még a veszélyt az esős köd, mely miatt sem a hegyeket, sem a tengerben levő szirteket látni nem lehetett. Ez alkalommal hajónk kapitánya először fordúlt a mágnestű segítségéhez, mit a partjáró hajók rendesen nem szoktak tenni. Végre Thran3 felett kikötőt értünk. Szept. 1-én s 2-kán elég kényelmesen hajókáztunk. 3-án és 4-én a mioloni kikötőben vesztegelni voltunk kénytelenek; osztrigákat fogtam; szebbek az itteniek és jobbak is a bécsieknél s minden esetre olcsóbbak is, mert két száza fél imperiálba kerül. A norvégek csemegének tartják, én még nem szántam el magamat, hogy megízleljem e különlegességet. 5-én szél ellen mentünk Helgelandig, 6-án és 7-én csekély távolságnyit haladtunk csak és így folyt útunk délig 8-án és 9-én is, ekkor megakadtunk a Salten melletti hegynél. Szélcsend uralkodott, a magára hagyatott hajó folyvást körben forgott, de a hullámoktól keservesen hányattatva, mert ezek, jóllehet szélcsend uralkodott, a csak hat mérföldnyi távolságban haladó hires Malstrőmtől folyvást nyugot felé tolatának. A szélcsend jobban kifárasztott bennünket a minap kiállott vésznél. Este felé egy csekélyet haladhattunk előre a kikötőben, körülbelül azon pontig, mely a HOMANN-féle
(1) Az egészben helyes leírás nem a "Springerre", mely a Delphinus, hanem a "Speckhauerre" vagyis az Orca gladiatorra [kardszárnyú delfin] vonatkozik. H. O.
(2) Ez természetesen a bálnának és a heringnek csak véletlen találkozása. H. O.
(3) Igen sok név ma már nem határozható meg, ez talán Threnen. H. O.
535 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
térképen Salten1 névvel van jelölve. 10-én ellenes széllel küzködve, 11-én pedig szél iránt hajtatva, reggeli négy órától délesti négyig 20 mérföldnyit haladtunk s a Segen nevű kikötőben nyugodtunk meg. 12. 13. 14. 15 és 16-kán ismét ellenszelünk volt, két napot és egy éjet a parton a bírónál töltöttünk, kit itt Lensmandnak hívnak, de ennek tovább terhére lenni nem akartunk, azért hajóra szálltunk és a többi időt a kajuttában töltöttük. 17-én útnak indítottuk a hajóművet és az előbbihez hasonló széllel egy nap alatt egy kis mérföldnyi előhaladás után a szomszéd kikötőbe értünk, hol ismét megrekedtünk négy napig. Én a parton kagylókat szedtem, főleg pedig remete-rákocskát, mely lakásúl üres csigákat választ magának, azokba farkával belebujik, belőlük kikandikál és velök mászik; neve szt. Bernát remetéje (pagurus sancti Bernardi). Szept. 22. 23. 24 és 25-én Woglio, Promes s Senjen helyeken át csaknem szélcsendes időben Stromse-be értünk. Itt a tenger negyed mérföldnyi szélességben nagyon veszélyes, főleg félelmetes a Malstrőmben, melyben az, ki az árapály- és dagályra kellőleg nem figyel, menthetetlenül veszve van. Mi 26-kán dagály idején nagy erejű széllel szerencsésen áthatoltunk rajta. Számtalan 10-12 ölnyi átmérőjű, kerekded víztükröket láthatni itt, a melyeknek vizét állónak s nyugodtnak mondanád, kerülete azonban mérsékelt alacsony, de folytonos hullámzásban van. Ha ez alacsony vízen megy át a hajó, az ily kerekded víztükör körül örvényszerű forgásnak indúl és keringni kénytelen, míg szét nem törik és el nem merül. Sok hajós tanúlt itt már a maga kárán. Este Manersundnál szálltunk ki, Loppen-hez közel; itt három napig az ellenkező széltől tartóztatva, a napokat a parton a kereskedőnél, az éjeket hajónkon a szobában töltöttük. Az egész tengerpart meredek sziklákból és magas hegységekből áll, melyeknek kopaszsága csak itt-ott van fedve gyér nyírfa-erdőcskével. Lapályról itt szó sincs, nincs is itt egy arasznyi föld, melyet a norvég használatlanúl hevertetne; felhasznál ő minden zugot, vet szántóföldecskéjén árpát, zabot, ez ugyan ritkán vagy sohasem érik meg, de zölden learatja és léczekre akgatja szárítás végett. Azért megvan mindegyiknek a maga tehene és juha, mely neki tejjel és vajjal szolgál, a melyből sajtját készíti; halászatból él itt mindenki. 30-án Finmarkot vagy Laplandot értük el, mert eddig Norvégia határai közt mozogtunk. Ezen tartomány rút szikláival és a tengerből függőlegesen kiemelkedő idomtalan hegyeivel még inkább elüt Norvégiától. Ide Loppen, Seiland és Hamerfest-en át október 1-én értünk; ma reggelre valamint [miként] a vitorlák, úgy a hajókötelek merően meg voltak fagyva. 2-án kedvező széllel indúlhattunk meg, de a sűrű havazás miatt, mely minden kilátást elzárt elő-
* Helyes. Bodő táján a leghíresebb áramlás. H. O.
536 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
lünk, kénytelenek voltunk az egész vitorlát kifeszíteni, hogy sziklákba ne ütközzünk, mi miatt a szelek és vizek dühének annyira ki voltunk téve, hogy kapitányunkat a kormányról csak nem lesöpré. Midőn éjre kikötőt leltünk, csak növekedett veszélyes helyzetünk, mert a visszafolyó ár annyira apasztotta a kikötő vizét, hogy hajónk feneke a tenger alját csiszolta és már-már a sziklákhoz dörzsölődött és mi, ha a hajósok még jókor észre nem veszik és a viharos éj, hóförgeteg, szelek rohama ellen harczolva, több órai nehéz munka után biztosabb helyre nem vezetik a hajót, halálunkat lelhettük volna. 3-án Kilingbe1 értünk; itt az idők mostohasága miatt három napig a lelkésznél időzvén, alkalmunk volt a tengerparti finn lakókkal megösmerkedni. Kőből rakott házaik terjedelmes sütőkemenczéhez hasonlók, melyeket a barmok az emberekkel együtt foglalnak el; nálunk valóban magok az állatok kényelmesebben vannak elhelyezve. Október 7-én balra hagyván Kielviket, a Nord-Cap körülhajózása nem esvén szándékunkba, a Porsanger nevű öblön átmentünk a Nordkyn felé. Ompang2 mellett meglepő tüneményes látványt nyújtott a tenger villogása; valóban, mintha csak tüzes habokat szelt volna ketté hajónk. 8-án és 9-én ellenszéllel Havningberghez értünk, itt azonban csakugyan a halál fiai lettünk volna, ha az Isten különös kegyelme csodálatosan meg nem ment bennünket. Parttal nem igen rendelkezhettünk, melyhez hajónkat kötéllel megerősíthettük volna s minthogy a növekedő szél a hajót nagy erővel a magas tenger felé hajtá, a part és a hajó közt alig volt egy igen csekély köz, mit volt tehát mit tennünk: három vasmacskát bocsátottunk le, borzadás közt várva a sors további rendelkezését. Irtózatosan dühöngött egész éjen át a szél és perczenként vártuk a hajókötelek szakadását, de ime, reggel mit látunk! a két fő vasmacska, mert puszta sziklára esett, melybe nem fogódzhatott, mit sem tartott, csak ez egyik, a leghitványabbik, mely a part mellett fúródott le, csak ez az egy állt ellen a habok és szelek rohamainak. Álmélkodva szemléltük a történteket, hálát adva érte az isteni gondviselésnek. Be akartuk ugyan várni a szélcsendet, de attól tartván, hogy a szélroham az ellenkező irányba csap át, belenyugodtunk a hajósok véleményébe, kik tanácsosabbnak hitték a legkisebb vasmacskát is felhúzni és a hajót a menekülés reményében a ragadozó tenger hullámainak és sivító szélrohamainak átengedni, mintsem a hajóval együtt mindnyájunkat a szirtekhez való csapás és menthetetlen pusztulás veszélyének kitenni. Bevonva tehát a vitorla alsó négy darabját, ott hagytuk a bizonytalan partot és a hullám-völgyek és hullámhegyek közé vettetvén, a tajtékzó habok veszélyeibe
(1) Ez Kjelvik, Magerő szigetén. H. O.
(2) Ez Omgang. H. O.
537 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
merűltünk. Csak az ismeri a tenger rémeit, ki magát a tengert ismeri; főleg egy óriási hullám követte ádáz dühösséggel hajónkat, összecsapott fölötte s mivel ártani nem tudott, mérgében a cajuttre borúlt és az ablakokon és deszkázaton keresztül hatolva, megtölté az egész szobát. Ez alatt rohanó sebességgel, hosszúnak látszó, de rövid két óra alatt Wardoëba értünk. A szél megállott, a parancsnok úgy mint a többiek örömmel és csodálkozással fogadtak. Alig szálltunk ki azonban, a szél ismét sivítani kezdett, az ég elborúlt és roppant förgeteg keletkekezett, mely egy napig szünetlenül dühöngött; abban mindannyian megegyeztek, hogy elvesztünk volna, ha e zivatar a tengeren ér. Kérd az Istent, hogy jövőre is megőrizzen minket. Az úr veletek. Wardoë, Európa végén. S. J.
Wardoë, 1769. április 5. Múlt év november havában megírtam neked, hogy mikép jutottunk Wardoëba, most arról akarok írni, hogy miként vagyunk itt, mint élünk, mit művelünk, milyen az időjárásunk, s egyéb másról, hogy igéretemet beváltsam s kivánságaitokat kielégítsem. Mikor november 20-kán a Napot délszakon felkelni s nem sokára ugyanott lealkonyodni láttuk, az hosszú időre búcsúzott el tőlünk; a világosságot sötétség váltotta fel, valóban meseszerű, egyiptomi sötétség. A felhők, melyek az eget szünetlen fedve tartják, koromfeketék, fölötte sűrűk és különösek; alig lehet a gyertyát egy-egy órára nélkülözni, deczemberben délben az ebédet is gyertyafénynél költjük el. Fájdalom, a csillagok is szüntelen fedve voltak szemeink elől, a miért is az északi szélesség meghatározását jobb időkre kelett halasztani, így szintén a decz. 23-ára eső nevezetes holdfogyatkozás is látatlanúl haladt el felettünk, szintén nem csekély szomorúságunkra. Ez alatt folyvást dühöngnek a szelek, hol az Eurus, hol a Notus s legtöbbnyire a viharos Affricus, és ezek vajmi másként fújnak a mieinknél, egy perczig sem nyugszanak, hanem ragadozó folyamokként irtózatos üvöltéssel zúgnak, még pedig oly erőszakos dühhel és rohammal, hogy nem egyszer tartottunk attól, hogy faszerkezetű lakházunkat a közel tengerbe söprik. Azt hinné talán valaki: ezek csak reáérnek az alvásra? pedig épen nem, mert soha sem aludtunk oly keveset, mint most alszunk e hosszú éjeken, mert ámbár 11 órakor lefekszünk, még is reggeli három vagy négy óra előtt nem igen alszunk el. Rendesen kelletlen, aggasztó, ismeretlen érzelmekkel párosúlt hideg veriték veri ki az embert, mely miatt nyugodni nem igen tud, * s nemcsak mi idegenek sínlődünk e nyomasztó állapotban, közös ezen helyzet minden itteni lakóval. Azért itten éjjel
* V. ö. a XIII. szakaszban, QUIGSTAD levelével. H. O.
538 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
szoktak látogatóba járni az emberek egymáshoz és kávéval és teával vendégelni egymást, mint akár csak nappal történni szokott. Nagy hidegről azonban nem panaszolkodhatunk, mert ez eddig csakugyan mérsékelt volt, egyetlen egyszer mutatott a Reaumur skálája tizenötöt az O fokon alól. A barometrum sok nagy és rögtöni változást jelzett, de nem november 20-áról, a mint azt Bécsben észlelték. Csodálatos, hogy deczemberben ugyanazon változást ugyanazon napokra jegyeztük, melyek Bécsben november hóra estek. Békével és türelemmel néztünk tehát elébe a jobb napoknak s vártuk a Nap fényét, mely a sötétséget eloszlatandja. Végre felvirradt januárius 15-én, midőn ismét megpillantottuk a Nap képét s pedig ritka látványúl felkelni dél felé és ugyanazon tájon lenyugodni, de csak is a mását, az igazi még a szemhatár alatt lappangott. Ez némelykor már szétűzi a felhőket, a tiszta napokat és éjeket hozván vissza; öt vagy hat oly tiszta felhőtlen napunk volt már, melynél tisztábbakat nem igen kivánhattunk; fel is használtuk ám kellőleg a sarkmagasság meghatározására. Körülbelűl 70 csillagról állítottuk össze levezetéseinket, felhasznált éjeinknek pedig azt köszönjük, hogy a tudományos világ az északi fény valódi okát meg fogja tudni. HELL t. i. bölcseleti és csillagászati szemmel vizsgálat alá véve az északi fényt, fölfedezte, hogy se az elektromosságtól, se a kén és sórészecskék vegyületétől, se a jégtől nem ered, mint némelyek hitték; de a Nap atmoszférájától sem. Honnét ered tehát? fogod kérdezni; feleletül szolgálnak majd HELL-nek amaz észleletei, melyeket e tárgyról pontos észrevételei és bizonyításai kíséretében Isten segedelmével visszajövetelekor Bécsben ki fog nyomatni. Csodálni fogod, hogy mind eddig rá nem jöttek az északi fény igazi okára. Hát csak megirom neked, hogy bizony jóízűen nevettünk, mikor a bécsi újságból az ilyen északi fény észlelését azon észrevétellel megtoldva olvastuk, hogy a Hold keltével elenyészett! Az említett tiszta napok nagyon ritkák, az ég többnyire borúlt, szeles és havas; most is esik a hó, mely mint mondják, csak julius havában fog elolvadni. Ezeket hittem az időjárásra vonatkozólag ide jegyzendőknek. Most élelmezésünkről irok meg némely dolgokat. Emlékezhetel még, hogy Throndhjem előkelői a király parancsára hajónkat minden kigondolható házi eszközzel és azon felül enni valókkal egy évi tartamra ellátták volt, hozzá adván egy embert, ki kitanúlt pástétomsütő volt ugyan, de a főzés mesterségéhez is értett. Ez készíté tehát ebédjeinket és vacsoráinkat, még pedig elég bőségesen. Egy koszton csak heten vagyunk ugyan, ú. m. HELL, én, a hozzánk csatlakozott throndhjemi deák, mint házvezetőnk, szolgánk, szakácsunk, házi szolgánk és egy vén banya, ki a konyhában forgolódik; azért azonban Wardoë lakosságának csak nem fele asztalunkról éldegél, melyről
539 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
nemcsak főtt ételek kerülnek számára, hanem liszt, borsó, kenyér, égett bor s több efféle osztódik ki közöttük. De valamint mi osztunk másoknak, úgy kapunk mi is másoktól élelmi czikkeket ajándékba, ilyenek: tej, tojás, hal, bárány és tehénhús. Október, november s deczember havakban felváltva hol bárány- hol tehénhússal éltünk, vagy tarándszarvasok húsával is. Irtunk ugyan a szomszéd helységbe, hogy számunkra nyulakról, foglyokról és tarándszarvas-húsról gondoskodjanak, de januáriusig nem küldtek semmit, ekkor érkeztek meg tarándszarvas fogatú szánkóik, pulylkjaik, melyeken a nyúlakon kívül vagy kétszáz hófajdot is szállítottak; mindkettő téli időben vakító fejér színben pompázik. Rendesen négy tál étellel élünk, de ha vendégséget adunk, körülményeinkhez képest fényes ebédeket csapunk; hét tál étel is járja, nyalánkságokkal és csemegékkel, melyeket szakácsunk zamatosan és ízlésesen tud elkészíteni. A szomjat rendesen vízzel oltjuk, de bor nélkül se szűkölködünk, van fejér és vörös, sőt franczia is; sör kétféle, erős és gyönge, mindkettő saját gyártásunk. Kávéval és teával szintén bőven el vagyunk látva; (hogy e tájakon az ivásra való hajlam gyakran túl megy a mértéken, tudva levő dolog). Van csokoládénk is, de ez rohamosan fogy. A böjti napok igen terhesek, mert bár a tenger közepén vagyunk, friss halat nem igen kaphatni, minthogy a folytonos szelek és viharok nem igen bocsátják a halászt a nyílt tengerre, hogy halászhassék. A lappokról még nem emlékeztem meg, szóljunk még ezekről is egy pár szót. A lappok hegy- és erdőlakók, tengerre csak akkor szállnak, ha baj éri őket, a nyarat sátrakban töltik, a télre csaknem földalatti gunyhókba vonulnak. Gazdaságuk és mindenük a tarándszarvas. Mennél több tarándja van a lapplandinak, annál gazdagabb. A hol a lapp mohát talál a hegyeken, ott letelepedik. A mint ezt állatai lelegelték, összeszedi sátorfáját és családostól más hegyekre vándorol s ott addig marad, míg szarvasai eleséget találnak, e nép tehát vándornép. Szarvasa tejjel, vajjal, sajttal és hússal látja el, bőréből ruhát készít magának. Egy része bocskort hord, a másik csizmafélét; gatyát mindegyik visel, e fölött pedig ágyékától bokáig érő szűk nadrágot, hasonlót a magyarhoz. Az ing fölé egy szűk újjú, térdig érő, zsák szerű köntöst húznak, melyet zsinórral vagy övvel szorítnak a testhez, a nyakravalónak két vége a mellre csüng le és zacskónak használtatik: az egyikben tartja a lapp aczélját és tűzkövét a tűzcsiholásra, a másikban pénzét, vagy valamely értékesebb tárgyát. Haja nyiratlan, fejét kalpagféle süveg födi. Téli összes öltözete bőrből áll. A nők úgy öltözködnek mint a férfiak. Termetük nem magas, arczok nyílt, természetök vidámságra hajlandó; jó kedvökben nem szokatlan, hogy midőn a norvégek társaságából hazatérnek, azok beszédmódját és cselekvésmodorát eltulajdonítják és utánozzák, úgy hogy tényleg színjátékbódéban
540 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
véled magadat, midőn az egyes lapp egy egész norvég társaság minden tagját személyenként arcz- és tagjátékkal mímelve utánozza. Szarvasaikat míg fiatalok, nem bocsátják árúba; azért a szép tarándbőr drága és ritka dísz az előkelő norvégek köpenyein. Ha szerencsétlenség fosztja meg a lappot szarvasaitól, tönkre megy, lakát a tengerparton kénytelen elhelyezni, olyankor halászatból él. Némelykor járványos a tarándszarvas kidőlése, és véginségre jut ekkor sok lapp is. Szállítási illetőleg közlekedési eszközük fölötte nyomorúlt, ez az említett pulke-féle csónak-szekérmű mindene, egy valóságos csónak, mely elé a tarándszarvas van kötve szarvainál fogva * kötéllel. A hajtó benne ül és gyeplőül tartja a kötelet, megindítván az állatot, melyet hegyen-völgyen, síkon-szirten egyforma sebességgel hajt. A csónak ilyenkor jobbra balra farol. A friss és elég mély hóban ez nem is kellemetlen; de ott, hol sziklák állanak ki vagy talán fatörzsek veszélyeztetik a menést, nagy óvatosságra van szükségük, hogy az egyensúlyt megtartsák, mely ha egyszer elveszett, a szekérmű konokúl oldalra fekszik és csúful össze-vissza ránczigálja az útast, kit azért rendesen úgy oda kötnek a csónakhoz, mint a csecsemőt a bölcsőhöz szokták; így jártunk egy alkalommal HELL-el is oly ösvényen, melyen a hó már lenyomva, kemény és síma volt, úgy, hogy a csónak abba már be nem vehette magát. Hol balra hol jobbra kezdett farolni, én súlyt vesztve, csakhamar a hóban hevertem, a szarvas ennek daczára tova iramlott az előttem szélsebességgel rohanó kalauz lapp után; szerencsémre nem voltam hozzá kötve a csónakhoz. Ez történt azután HELL-el is. Jó úton, a kellő hóban, ismétlem, a legkényelmesebb útazási nemek egyike ez. Egyéb mulatságunk nem volt, mert a szél és a hó mindenben akadályozott. Üldögélünk tehát otthon, könyvek olvasásával, tengeri moszatok meghatározásával és csigák vizsgálatával töltvén hasznosan az időt, úgy hogy magányunk gyümölcsét, reményljük, egykor a közönség is élvezhetni fogja. Tanúlmányozásunk tárgyává tettük a tenger vize mennyiségének leapadását is, mert szemünkkel láthatjuk, mint emelkedik ki évről évre mindinkább és inkább a szárazföld; tanúlmányoztuk a tenger villogását, t. i. a tenger azon tulajdonságát, melynél fogva éjjel mint a tűz fényleni látszik; okát máris megfejtettük. Ha az ég még junius 3-án is kedvező napot hoz reánk, örömmel – minden nyomorúságról megfelejtkezvén – s örvendve megyünk majd hazánkba, dicsőítve és magasztalva a nagy kegyelmű Istent, ki e nyomorúlt éghajlat alatt, ily kedvezőtlen időjárás ellenére is, folytonos jó egészséggel áldott meg; mert nem egyszer fejezték ki csudálkozásukat e fölött magok a benszülöttek is, kik e levegőhez szokva vannak, de alig birták ki a tél nehézségeit és a sülytől
* Ezt nem jól látta, mert a gyeplőszár van odakötve. H. O.
541 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
keservesen kínoztattak. Közülök négy meg is halt; sokat HELL a magával hozott gyógyszerével ki is gyógyított, mert az itteni különben elég ügyes sebészmester, minden orvosság hiányában, a betegeken segíteni nem tudott. A torma és cochlearia a sülyben sínlődők egyedüli orvossága, de tormájuk nincsen, a cochleariát pedig ilyen időben a hó alúl kikaparni nem tudják. De lelkük ügyéről is gondoskodott HELL páter. Az előtt t. i. keserves gyűlölet töltötte el egymás ellen e nép előkelőit, a mi sokszor czivakodásra, szidalmazásra és verekedésekre adott alkalmat; ezen állapot HELL közbejöttére megszünt, és azok, kik hajdan utálattal fordultak el egymástól, most otthon felkeresik egymást; egy asztalhoz ülnek és emberségesen bánnak egymással, mit egyedül csak HELL-nek köszönnek. Ezek a jó emberek minket hozzájuk hasonlóknak véltek, kik velök éjeken át kártyázni és az éjszakákat tánczmulatságokban tölteni fogjuk. Tehát mindjárt kezdetben meg lett határozva az a nap, melyen hetenként a parancsnoknál éjjeli mulatság lesz tartandó; sértésnek tekintették, ha a nemességből akár a férfiak akár a nők közül valaki a bálról távol maradt volna; nem is kételkedtek az illetők, hogy mi is, mihelyt első dolgainkat elrendezzük, részt veendünk. De úgy beszédeinkből mint magunk viseletéből csakhamar észrevették a római kath. pap méltóságát, csodálkozásra ragadtatva magános létünk, mérsékletünk, józanságunk, főleg pedig szemeinknek a nőnemtől való visszatartóztatása által. El is álltak ezen tánczvigalmaktól, melyeket mi meg nem jelenésünkkel kárhoztattunk. Nagy figyelemben és tiszteletben részesítvén bennünket, valahányszor hivatalosan fordultunk meg köztünk vagy ebédre voltunk hivatalosak, nejeiket és leányaikat szemünk elejébe sem bocsátják, mit főleg talán azért tesznek, mert a gyöngébb nemet soha sem híttuk meg vendégségeinkre, ámbár a férfiak részére nem egyszer fényesebb lakomákat is rendeztünk. Az előkelő norvégek leányai ma férjhez menetel reménye nélkül elhagyatva éldegélnek, mert a férfiak őket épen akkor, mikor nőkolostorainkat fitymálják, házaikban apácza módra nevelni kénytelenek. Tanúlmányaink általában leginkább a természetrajzba vágnak, minthogy borús ég, szél és hózivatar mellett természettannal kevésbbé lehet foglalkozni. A tengeri moszatokból, úgy a tengerparton növő, vagy tőle kivetett növénypéldányokból igen sokat tanulmányoztunk. Sokszor puszta fűnek hittük azt, a mi tényleg valóságos állatnak válik be. A csillagalaku tengeri állatokról, kagylók és rákfélékről sok olyast tudunk, mit még a tengerpart lakói előtt is titok födött. Azon kívül még két oly nevezetes tünemény foglalkoztatja elménket, melyeknek fontossága és következményeiböl folyó haszna egy maga már dúsan kárpótolja a királyi bőkezűség kiadásait. E váratlan fölfedezés egyike: a tenger apadásának kiszámítása. Észleltük
542 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
ugyanis, hogy a tenger vizének a földgolyón folytonos apadása mellett nagy mérvekben növekszik a szárazföld; ebből ép oly érdekes mint fontos és hasznos kérdések támadnak: hová lesz tehát e nagy vízmennyiség? elnyeli-e a Föld gyomra? micsoda változást idéz elé a Föld belsejében és a benne rejlő tüzekben? vajjon az atmoszferába jut-e és annak súlyát növeli-e naponként? vagy kihat-e az éghajlatra és az abban mozgó emberekre és egészségi állapotokra? Gondolkodóba ejtheti itt még a politikust is a szakmájába vágó kérdések egész özöne, mint példáúl: ha terjed a Föld területe, terjed-e gazdászata is; az pedig bizonyos, hogy ez folyvást apad, és ennek következtében egész országok elpusztúlnak; van a politikusoknak min törjék eszüket, hogy a
veszélyt elhárítsák, stb. stb. Ez a királyok figyelmét sem kerülheti el. Másik fölfedezésünk ennél sokkal szebb, csaknem egész Európára kiterjed és Magyarországot is igen közel érdekli, és oly fontosnak véljük, hogy még titokban tartjuk és eddig csakis Dánia királya ő felségével közöltük. Valahányszor e dologról beszélünk, pedig igen sokszor beszélünk róla, hálát adunk az Istennek, hogy ezen tudományos működésünkben, melyre az ő dicsőítésére vállalkoztunk, ily hatalmasan áld meg, hogy nagy műve alkotásában alapítóknak tekinthetjük magunkat. Kérjétek az Urat, hogy minden az ő dicsőségére és egyháza felmagasztalására történjék. Ha még Nagyszombatban van, kérlek, tiszteld nevemben a rector urat, nemkülönben MUSKA, CSAPODY, KENYERES, WEIS, FIRÉSZ, SZENTIVÁNYI, HERSING, GALIK és a többi atyát is. KAPRINAI-t, azt hiszem, hogy visszatértemkor megörvendeztetem, de még inkább FALUDY-t, ha az Isten szerencsésen hazavezérel. Kérlek azon kívül, hogy levelemet, a mint csak lehet, fivéremmel is közöld. Augusztusban hozzánk menesztett leveledet ez év márczius havában kaptuk meg. Nagy örömünkre szolgált, a mit HELLER császári gyóntató atya leveléből olvastunk, hogy a fönséges ház, főleg annak feje, MÁRIA TERÉZIA, HELL sorsa iránt érdeklődik s hogylétéről gyakrabbi tudósításokat óhajt nyerni. Ugyanazon postával a bécsi, párisi és haffniai leveleket is hozták meg, és a római generálistól [rendfőnöktől] való levelet is, mely atyai szép szavaival szintén igen megvígasztalt. Ilyenek voltak leginkább a reám vonatkozó atyai szavak: "reménylem, hogy társa tiszt[elendő] Atyaságodnak vígasztalására és a mikor szüksége lesz reája, segítségére is leend, mit annak idején, ha majd érkezése lesz, meg fog írni; ez a többiek közt nagy örömömre lesz, mert minden hozzám intézett levele nekem valóban igen kedves. Hátra van még, hogy hozzánk intézett soraikért mind tisztelendőséged mind társa számára az Isten kegyelmét és mindennemű áldását kérjem az égtől." E levél ily czím alatt érkezett ide: Monsieur Maximilian HELL Prêtre Catholique et Astronome Imperiale Royale a Warthouse en Norvege.
543 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
Ezeket akartam megirni. Adja az ég, hogy egykor majd élő szóval többet mondhassak el. Isten veletek, emlékezzetek meg rólunk az oltárnál, azért kérem mindazokat, kik ezen levelemet olvasni fogják. S. J. U. I. HELL igen kéret, szerezz neki 4-6 fontnyi jó sárga dohányt s tedd le Pozsonyban, hol illő köszönettel majd át fogja venni.
Wardoë, 1769. jun. 6. "Téged Isten dícsérünk," így zengünk mi a hálaadás legbensőbb hangján s ti is hangoztassátok ezt velünk; kérünk ezért mindnyájatokat, mert megáldotta az Úr vállalatunk [vállalkozásunkat] s megengedte, hogy Vénus bolygónak a Nap korongja előtt való átvonúlását teljesen és tökéletesen észlelhettük. Beteljesült tehát a leghatalmasabb dán király óhaja, be az egész ország kívánsága, kielégíttetett az összes tudományos világ várakozása; hogy nagy dicsőség háromlott ez által a mi kedves anyánkra, társulatunkra, főleg a jelenlegi sanyarú időszakban, ti magatok legjobban fogjátok megítélhetní. Oh mily keserű gúnytámadásoknak leendett vala kitéve társaságunk, ha e hajózási expediczió, melyet tőle annyian irigyeltek, s mellyel ily nagy király épen a mi társulatunk egy férfiát tisztelte meg, feladatának főczélját el nem érte volna! Ha e gondolat átvonúl lelkemen, örömkönnybe lábadnak szemeim azon meggyőződésben, hogy az Isten kegyelme csak is könyörgésteknek és azon miseáldozatoknak köszönhető, melyeket e czélból bemutattatok a legfőbb lénynek. Adjatok tehát hálát az Istennek, ki kérésteket meghallgatta és pedig annál forróbban, minthogy a jótétemény nem is közönséges, hanem igazán csodával párosúlt vala. Május hó 27-étől junius 3-áig nem láttuk a Napot, mert felhők borították az eget folytonosan; e napon, miután a Napnak megfelelő délmagasságát megállapítottuk, szintén felhők mögé bújt az. Esti kilencz órakor ott álltunk a távcső előtt félelem és remény között, HELL, én és a nidrosiai tanuló, figyelvén, nem láthatnók-e meg az emelkedő Napon a belépő Vénust? És ime, nyilás támadt a felhőzeten s mint egy ablakon keresztül megpillantottuk a Napot és a belépő Vénus mindkét érintkezését pompásan szemléltük ... Alig tartott öt perczig e látvány és sűrű felhők borították a Napot, melyekből többé ki nem bontakozott; öt óra folyásig elborúlt, így a kilépés érintkezésének megláthatásáról le kellett mondanunk. Szomorúan, bús arcczal álltak mellettünk a vendégek, fájdalmukat és részvétöket mély csendben tanusítván. Hogy mi mit éreztünk, azt elgondolhatni. Minden reményünket Istenbe vetettük. Az alatt közeledett az idő melyben a Vénus kilépendő volt, midőn a Nap sugarai az őt elfödő legsűrűbb felhőzetet kezdették áttörni s végre egészen szétoszlatni.
Wardoë, Európa véghatárán. Vincze napján. Éljenek mind azok, kik ma nevök napját tartják. Barátod
544 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
Teljes fényében tündöklött ekkor a Nap és a kilépő Vénus mindkét érintkezése a legpontosabban volt észlelhető. Határtalan örömünkben álmélkodva, dícsértük az ég kegyességét. Vendégeink előtt a csoda szó szokatlan, sőt talán nevetséges is, de azért egyhangúlag nyilváníták, hogy nem természetes okok rendes működésének, hanem csak különös isteni kegynek köszönhető, hogy ez égi tünemény oly meglepő tisztasággal és a szokott mostoha időjárás közepett ily mintegy tetszés szerint elővarázsolt, legkívánatosabb derült égi körülmények közt volt szemlélhető. Én e csodára, a míg élni fogok, hálásan fogok visszaemlékezni. Azután az ég a legderültebb maradt, a Nap fogyatkozását legpontosabban lehetett észlelni és a délkörön fel is vétetett. Délután újra meghatároztuk a legtisztább égnek megfelelő magasságokat és a mikor ezek közül a legutóbbit jelölöm, rögtön rettenetes zivatar keletkezik északon, mely a legsötétebb felhőkkel borítja be az eget, a Földet és a tengert egyaránt. Azóta, jóllehet ma már hatodikát írjuk, a Napot nem láttuk. A többi szomszéd csillagász sorsáról mit sem tudunk. Kettő április hóban érkezett ide Angliából, a Nord-Capnál helyezvén el észlelőjét, egy másik angol hajó a Spitzbergákra vitte csillagászát; az Isten kegyelme legyen velök a dühöngő tengeren e borzasztó égöv alatt. Többet nem írhatok, mert siet a staféta [futár], kit HELL Haffniába menesztett, hogy ő királyi felségének a szerencsés észlelést örvendetes hírül vigye. Isten segedelmével f. hó junius 22-én szándékozunk innét távozni és Throndhjemből az ő engedelméből írni fogok nektek. Isten veletek, emlékezzetek meg rólam a szent mise-áldozatban. Kérlek közöld ez örvendes hírt a többivel is. S. J.
Throndhjem vagy Nidrosia, 1769. szept. 2. Hála az Istennek, ki minket a nidrosiai vagy throndhjemi kikötőbe augusztus hó 30-ára szerencsésen vissza vezérelt. Hogy mily rengeteg veszélynek valánk kitéve a 226 mérföldnyi tengeri úton, arról csak annak van fogalma, ki a Jeges-tenger kimondhatatlan dühét és a számtalan hajótörésről hírhedt kőszikláit és a szirtjeit saját tapasztalásából ismeri. Ezek leírásával nem untatlak tehát, mert attól tartok, hogy az igazat sem fogod elhinni, mert a ki távol a tengertől a csendes száraz földön él, a felzúdúlt tenger hullámait és sivító szelek rohamait, biztonságban érezve magát, derült homlokkal lenézheti. Leírom tehát visszaútazásunkat, hogy azoknak, kik iránta érdeklődnek, eleget tegyek. Nagyobb hajónk, mely a múlt októberi szélvészben annyira megviseltetett, javításban lévén, csak junius 22. készült el. A nidrosi püspöké pedig, t. i. ama kisebbik, mely a dán udvar parancsára különösen a mi rendelkezésünkre bocsáttatott, junius 27-én még nem érkezett Wardoëbe. E napon tehát, mert szele kedvező volt, mindenünket a nagy
545 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
hajóra vitetvén, erre tettük át szállásunkat, búcsút mondván a szigetnek s minden lakosának, kik ámbár örvendeztek szerencsés megváltásunknak, saját érdekökben azonban még sem örültek távozásunknak, már csak azért sem, mert kénytelenek valának e senkinek sem kedves helyen maradni, melyről mindenki elkívánkozik és ezernyi ezer sóhaj közt óhajtja szabadulását. De négy mérföldnyi útazás után a kedvező szél megfordúlt, és mi nemcsak a következő éjen, hanem a reája virradó egész napon, sőt a második éjen is, nemcsak hogy egy ponton rekedtünk meg, hanem attól is kellett tartanunk, hogy az áramlás ereje vagy két mérföldnyire visszasodor és mi újra Wardoëba vitetünk vissza. Hogy tehát ez meg ne történjék, junius 29-én a reggeli órában a nem kedves emlékű havningbergi kikötőbe kellett menekülni, mely múlt év október 11-én a végveszedelemmel fenyegetett. Itt nemcsak menedéket kellett keresni, hanem hatalmas ellenkező szél miatt három nap vesztegelni is kellett; ugyanezen nekünk nem, de nekik kedvező szél segedelmével a püspöki hajó Kjelvikből, mely a Nord-Cap alatt fekszik, ide ért és hajónkat a kikötőben észrevevén, hozzánk csatlakozott; fel volt ez szerelve négy vitorlával, s hogy szélcsendben is használható legyen, tizennyolcz evezőlapáttal el volt látva. Cajutte-je fényesen be volt rendezve, de szűk vala és kályhája hiányzott, mert csak is a megyéjét látogató püspök egy személyének volt szánva, kályháját pedig HORREBOW haffniai német csillagász úr a hely szűke miatt eltávolítandónak ítélte. Itt meg kell említenem, hogy ez a HORREBOW két társával a haffniai udvartól szintén a Vénus észlelésére küldetett Tromsoë norvég szigetre s hogy ezen püspöki hajót ő használta Throndhjemtől Dunoëig, de vele Tromsoët el nem érhette és hogy innét menesztették a hajósokat, Wardoëbe értünk. Mi azonban a hajót nem foglaltuk el, hanem élve a julius 3-iki kedvező széllel, a nagyobbal megindúltunk és a püspöki hajóval, mely a miénket követte, egy éji útazás után másnap dél táján elértük a Nordkynt vagyis Kinroth-ot. Itt a hullámzó magas tengerben a szél megszűnt, nem sokára sűrű köd közepett megeredtek az ég csatornái, minden kilátást elzárva előlünk s ámbár egynehány órai ború után beköszöntött a derű, tovább indúlnunk nem lehetett, minthogy a szél megálltával az egész éjen át és a reá következő julius 5-kén a háborgó tenger játékává lettünk és a mennyire a dagály előre segített, annyira vitt újra vissza az apály. A legkelletlenebb egyébiránt az volt, hogy a köd miatt a hajósok a partot nem különböztethették meg, miből az következett, hogy midőn este felé egy kis szél kezdett lengedezni, kapitányunk azon véleményben, hogy már Kjelvik helység alatt van, észak felé irányzá menetét; később, miután a szél megszünt és az áramlás a parttól tova vitt bennünket, kettős erővel iparkodott, hogy a sziklák közelébe jusson, de a
546 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
mint ezeket is megközelítette és észrevevé, hogy tévesen vette az irányt, megdöbbenve vallá be, hogy nem ismeri ki magát, hogy hol vagyunk. Megijedtünk s arról tanácskoztunk, hogy éjnek éjszakáján a legsűrűbb ködben mit tevők legyünk? De ime az Isten megkönyörült rajtunk, hajót hozván fel a szemhatárra, melyen oroszok halásztak, kiktől megtudtuk, hogy Kjelviken túl, a Nord-Cap alatt vagyunk. Ezt megtudva, ellenkező irányt adtunk a hajónak, de szélcsend lévén, a tenger dagálya hatalmas erővel a sziklák felé vitt, a melyektől azelőtt makacson távol tartott; rettegtünk, hogy a hajó a szirttömegekhez vágódik és menthetetlenül elveszünk. A veszedelem mindenkit az evezőkhez parancsolt, a hajósok s mindenki evedzőt ragadott, maga HELL is a kormányhoz legközelebb esőt ragadta meg, hogy az áramlásnak, mely a sziklák felé tartott, egyesített erővel ellenállhassunk. A mily borzasztó a tenger ádáz dühében, oly kétségbe ejtő a szél nélküli komor csendben. Ily aggodalmak közt feltűnt egy negyed mérföldnyi távolban keleten egy hatalmas angol fregatt, mely az angol észlelőket hazájokba visszaviendő vala. Nagy kíváncsisággal közelítettünk feléje, hogy észleléseik eredményéről tudomást szerezzünk, de ismét oly nagy és sűrű köd támadt köröttünk, hogy e reményről le kellett mondani; az angolok a Nord-Cap felé vitorláztak, mi pedig oda, honnét csak imént ők jöttek, Kjelvik felé, a hová meg is érkeztünk június hó 6-án tizenegy órakor. Nagyszerű három árboczú, 36 ágyúval felszerelt Cadet nevű angol fregatt volt ez, 180 hajóssal s 24 tengeri tiszttel, mely a két angol észlelő, DITON és BELLA urak rendelkezésére bocsáttatott. Ezeket április havában indították el Angliából és tíz napnyi út után szállították Nord-Capra. Egyik közülük Kjelvikben, két mérföldnyire Nord-Captól, a legmagasb sziklákon állította fel a magával Angliából hozott észlelő házát, a másik inkább dél felé Hammerfest helységnél ütötte fel észlelőjét; de mint későbben hallottuk, egyike sem látta a Vénust azon áthatatlan köd miatt, mely junius 3-kán és 4-kén e téreken a szemhatárt elborította volt. Valóban sajnálatra méltó férfiak, kik az út ennyi fáradozásai és a lakás sanyarúsága ellenére tudományos szomjukat le nem csillapíthatták, nem is említve az utazás roppant költségeit, melyhez a királyi bőkezűség ily hajó és annyi ember felszerelésével oly pazar módon járúlt hozzá. HELL atyának azonban méginkább zokon esnék, hogy e tudós férfiakkal nem találkozhatott, ha épen ez esetleges akadályban nem tisztelné az isteni bölcs intézkedést és az isteni akarat kifolyásának nem tekintené a hajó kormányzója tévedését is, mely e találkozást megakadályozta, mert ha csak 12 órával érkezik korábban Kjelvikbe, az angolokat még ott találjuk... ennyit az angolokról. Most folytassuk a mi útazásunkat. Míg Kjelvikben valánk, irtózatos szélvész keletkezett, mely dél-
457 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
nyugatról indúlva, szünet nélkül 12 napig dühöngött; máskor ugyan a kikötőben való létünkkor a hajón szoktunk tartózkodni és az éjeket is azon tölteni, most azonban annyira ide s tova vetette azt a vihar, hogy elhagytuk a hajót, nyugvó helyet azon kívül keresve. E napokban a hajósok olyan gondatlanságnak adták tanújeleit, melyet nem szívesen jegyzek ide. HELL atya minden poggyászát a püspöki hajóra rakatta azon szándékkal, hogy jövőre ő és én ezen a hajón fogjuk folytatni útunkat; merész elhatározás volt ez, főleg, ha még a hátralevő út nehézségeit vesszük tekintetbe. De az Isten HELL-nek ezen szándékát is megáldotta, mert mindjárt másnap, junius 18-án derűlt ég alatt, kedvező széllel 12 napnyi rabságunknak véget vethettünk, reggeli öt órakor a püspöki hajón megindúlván, miután az elhagyott hajó reggeli háromkor már megelőzött bennünket. Dél felé az ellenkező szél miatt vasmacskát vetettünk a szomszéd parton, mit szívesen is tettünk, mert az ebéd megfőzésére amugy is ki szoktunk szállni a partra. Akkor kezdi azonban csak vakarni a fejét a szakács, mert az összes eleség minden főző- és konyhaszer az edényekkel együtt feledékenységből s megrovandó gondatlanságból, a másik hajón maradt, a mely két órával már előre ment. Hús, liszt, vaj, kenyér, fazék, tál, tányér, szóval minden a másik hajón volt. A leves tehát csokoládéból készült; elfogyasztottuk biz azt a fazékból tányér nélkül is, a kenyeret pedig kölcsön vettük a hajósoktól. Ez alatt ugyanazon szél, mely hajónkat hátramaradásra kényszeríté, a nagyobb hajót oda terelte, hogy a már megtett útat újra megtegyük s hozzánk közeledjék. A szakács is áthelyezte ekkor mindenét és vacsorát készített, melyet szabad ég alatt, sziklák között, szeleknek és szúnyogoknak kitéve, de jó kedvvel költöttünk el. Julius 19. és 20. napja tűrhető lett volna, ha szél fújt volna, de a folytonos szélcsend miatt szünet nélkül kézbe kellett venni az evezőket, mi a hét hajóst tökéletesen kifárasztotta. Végre Hammerfest alá értünk. Itt Finnmarken fő praefectusát, HAGEN urat találtuk, ki több királyi tiszttel ez idő szerint hivatalos vizsgálati körútazását teljesíté. Ennek szintén szándékában volt, hogy Wardoëban észleleteink megtevésén jelen legyen, de az ellenkező szél miatt két nappal elkésett, több helységben aztán vizsgálatait teljesítvén Wardoëtől búcsút vett, jóllehet azonban Kjelvikben ismét találkozott velünk, mégis előbb ért Hammerfestbe. Ő két nappal ezután hajónkra jött és Talvig nevű lakhelyére vitt, oly kedves helyre, milyet Finnmarken sziklái között sejteni is alig lehetett. Itt a préposttal és az összes tiszti karral vagy négy napot felette kedvesen töltöttünk el. Julius hó végéről és az egész augusztusról, minthogy a papiros úgy is fogytán van, csak röviden írok. Időjárásunk többnyire igen kellemes s csak ritkán szakította meg kevés eső; e mellett még a szél is csaknem folyvást kedvezett.
548 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
Útunkat akkép rendeztük, hogy az éjt majd a lelkésznél, majd valamely kereskedő lakásán töltöttük; ebédünket többnyire a szobában, ritkán a szabad ég alatt, ámbár itt jobban esett, költöttük el. Míg a szakács az ebéddel elkészült, HELL atya észleletekkel volt elfoglalva, hol a sarkmagasság, hol a mágnestű eltérésének megállapítása járta és oly szerencsés volt, hogy vagy 24 helyről meghatározott csillagászati pontokkal rendelkezett; mire Finnmarken és Norvégia már rég óta nélkülözött szabatos térképei elkészítésére oly fölötte szükségünk volt, mert a közkézen forgó eddigi térkép hemzseg a hibáktól; azon pedig, mely itt a hely színén a levéltárban őriztetik, hosszúsági és szélességi fokok épenséggel nincsenek. Már e tekintetben is Dánia udvara HELL iránt igen lekötelezettnek érezheti magát. A mágnestű eltérésére vonatkozó észrevételei pedig szintén kiváló szolgálatokat teendenek a tudósoknak, kik e téren egymagok nem láthatnak mindent s munkálkodásaikban könnyítve fogják magokat érezni. Nem ritkán kellemes munkák is vegyültek a komoly vizsgálódások közé, leginkább akkor, mikor a tenger apályának észlelésekor a HELL atyától a legkényelmesebb használatra elkészített mérési pálczák alkalmazására került a sor; hogy e mérések mily véghetetlen nagy fontossággal bírnak következményeikben, már máskor megírtam. Nem csekély számú adattal járúl expedicziónk majd a természetrajzi anyag bővítéséhez is, u. m. a kagylók, rákok, tengeri moszatok, tengeri és szárazföldi növények kitünő, ritka és válogatott tömegével, melynek gyűjtésére leginkább Dunoë szigete igen alkalmas volt. Közelebbről vettük szemügyre HORREBOW csillagász említett vizsgálati állomását is, ki egy dombon ütötte fel csillagászati sátorát, de kelletlen időjárás miatt az átmenetet nem láthatá; Throndhjemben többen is összejöttek e ritka látvány megfigyelésére, ilyen volt KRASENSTEIN társaival és azok, kik Orosz-Lapplandiából jöttek az átmenetel megszemlélésére és mint tudjuk, a haffniaiak is, kiket hasonló akadályok fosztottak meg fáradozásaik eredményétől. Oh csodálatos isteni gondviselés, ki annyi készülő és iparkodó közt egyédül HELL-t részesíté azon szerencsében, a melyért oly sokan hasztalanúl epedtek és fáradoztak! Hogy mily örömmel és az egész város mily tüntetésével [éljenzésével] fogadták Throndhjemben, alig írható le. Augusztus 30-án jutottunk a város közelében a Munkholm nevű vár alá, mely mozsarainkból való üdvözletünkre három ágyúlövéssel felelvén, az egész város a kikötőbe sietett és kiszállásunkkor örömriadásra fakadt. A parancsnok ladikján sietett a tengerre előnkbe, hajónk üdvözlésére. Minthogy pedig nincs szándékunk nyolcz napnál továbbra halasztani itt maradásunkat, már előzetesen is el voltunk árasztva ebédre való meghívásokkal. Tegnapelőtt ő excellencziájánál, a praefectusnál, voltunk hivatalosok, tegnap pedig leírhatatlan örömmel fogadott bennünket
549 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
a püspök. A város polgármestere, ki egyuttal az itteni Akadémia titkára, ennek diszleveleit nyújtotta át HELL-nek, melyben ez év januárius hava 29-én az Akadémia tagjává választatott; egyszersmind egy kitünő latin költemény kezéhez juttatásával is megtisztelte őt. Holnapután az Akadémia gyűlést fog tartani, melynek ünnepélyes szertartásait még nem ismerem. Többet nem írhatok, de kérlek, írj gyakrabban, mert nyolcz levelemre csak két feleletet küldöttél; ez nem igazságos, már csak azért sem, mert a telet alighanem Haffniában fogjuk tölteni. Üdvözöld nevünkben a rectort s mindnyáját egyenként, főleg PRILESZKY atyát. Isten veletek. S. János.
Haffnia. 1770. februárius 10. Hosszabb hallgatásomat kedvesen szakította félbe leveled, melyben a nagyszombati egyetem állapotáról és sok egyéb másról oly kedvesen tudósítottál és a felől biztosítottál, hogy te és tiéid egészségesek vagytok. Isten kegyelmével magamról is ezt írhatom, mert ámbár az itteni időjárás bizony egészségtelen, eddigelé jól érezzük magunkat a császári követ házában, mely annak távolléte alatt üres s egyedül nekünk szolgál lakásúl. Ebédünk és vacsoránk a vendégfogadóból jár, ha csak az udvarhoz, valamely miniszterhez vagy más előkelőbbhez nem vagyunk hivatalosok, mi nagyon gyakran szokott megtörténni; a nap és éj többi óráit folytonos munkával töltjük el. Mert mindjárt megérkezésünk után, mely október 8-ára esett, hivatalos tisztelgéseink befejeztével, HELL hozzáfogott a Wardoëben tett csillagátvonúlás kiszámításához. Az erre vonatkozó értekezését a kir. tudományos társulat gyűlésén, melynek újonnan választott tagja, november 24-én kezdé felolvasni és háromszori felolvasás után be is fejezte. A kézirat aztán kinyomatott s negyedrétű tíz ívnyi könyvalakban napvilágot is látott. Tegnap ebből egy példányt ő felségének a királynak, egyet pedig Frigyes herczegnek, a király fivérének, nyújtott át, mely alkalommal leírhatatlan kegyességgel fogadtattunk. A fogadás tudományos értekezéshez hasonlított, vagy fél óráig tartott s a királyt azon szíves nyilatkozatra indította, hogy ő HELL működését és ennek nagy hasznát felfogván, tökéletesen tudja méltányolni és hogy ezekkel bőségesen ki van elégítve. Az említett műben pedig 12 fejezet van, vagyis annyi a czíme azon tárgyaknak és új találmányoknak, melyek a Vénus bolygónak a Nap korongján való átmenetelét illető észleletekhez nem tartoznak ugyan, de melyeket HELL a majd Bécsben kiadandó északsarki expedícziójáról való művében terjedelmesebben előadand. Már magok ezen puszta czímek is nagy várakozással töltötték el az itteni tudományos köröket, bizonyságúl annak, hogy mi wardoëi időzésünket valódi munkásságban és nem nyugodva töltöttük el, és a tudomány érdekében szeren-
550 |
SAJNOVICS JÁNOS LEVELEI |
csés eredménnyel használtuk fel. Egy példányt HELL atya nektek is küld; nem tudom, hogy mikor kapjátok majd meg. Annyit tudunk, hogy Észak-Amerikában a Hudson-bayban az angol észlelők – DYMOND tökéletesen látták az átvonúlást. Így a franczia abbé DE CHAPPE is, ki a spanyolokkal Kaliforniába ment, szintén tökéletesen kielégítve jött vissza. Azon angolok sorsáról, kik a déli sarkhoz útaztak, nem hallottunk ugyan még semmit, de a Nap parallaxisát az eddig tudva levő expedicziókból is ki lehet majd számítani. Jelenleg HELL az északi fény okáról való elméletét írja és erről szintén a királyi tudományos társulat gyűlésén kezdi majd meg felolvasását. Magam is készítettem egy értekezést és ezt hasonlólag felolvastam e tudományos társulat körében, mely tagjai közé vett fel, még pedig három gyülésen, a tagok nagy helyeslése és éljenezése közt. Hogy miről szól értekezésem, visszajövetelem után fogjátok megtudni; addig ideírom a czímét: Joannis SAJNOVICS S. J. Hungari Tordachiensis e comitatu Alba-Regalensi Dissertatio J. T. N. etc. Illustrissime Regiae scientiarum Societati dedicata. * Nem sokára Finnmarken és Norvégia egy része térképének megrajzolásába kapunk bele, azon csillagászati és mágnestű-észleletek alapján, melyeket eddigelé útunkban gyüjtöttünk; fontos munka ez, minthogy ezen területről jó térképünk még nincsen. Midőn a minap a királyi egyetem ő felsége a király születése napját ünneplé, HORREBOW csillagász úr egy nyilvános beszédében különös magasztalással dícsérőleg emelte ki HELL-t, rólam sem felejtkezvén meg. Ha még valami nevezetesb fog történni, megírandom. Április végével vagy május elején elhagyjuk e
tájakat és a nélkül, hogy Franczia- vagy Angolországot, tervünk szerint, meglátogatnók, egyenesen hazánkba térünk vissza. S. J.
* Ez a magyar és lapp nyelv rokonságárál szóló Dissertatio volt. H. O.
