NYOLCADIK FEJEZET.
A Discovery kunyhójában.
1911. március 5. – április 13.
1911. március 7., kedd de. – Tegnap átmentem WILSON-nal a Pram Pointra. Az öböl sarkában a jég még nem engedett föl. Tömérdek fókát találtunk rajta. Egyet megöltünk belőlük, és húsát magunkkal vittük.
Társaink ezalatt a kunyhót igyekeztek melegebbé és kényelmesebbé tenni: kályhát rögtönöztek, a nyílásokat nemezzel eltömték és a többi.
Kétszersült, kávé, tea bővében van, cukor, só elegendő, sőt fényűzésül ott van még a csokoládé, malaga, lencse, zabliszt, szardínia és gyümölcsíz. Friss fókahúsban sem szenvedtünk hiányt. Ideiglenes otthonunkban tehát tűrhetően érezhetjük magunkat.
Március 9., csütörtök de. – Kunyhónk berendezésén újabb javításokat tettünk. Kályhánk sok tüzelőt emésztett, átalakítottuk, és most fókazsírt égetünk benne. Az időjárás csodálatos.
BOWERS néhány emberrel tegnap reggel elment azokért a készletekért, amelyeket a balesetkor – mielőtt a lovak mentésére került a sor – az úszó jégtábláról biztonságba helyeztünk. Holnap estére várom őket vissza.
Március 10., péntek de. – WILSON-nal tegnap elmentem megint a Castle Rockra, hogy megfigyeljük, nem lehetne-e hozzáférhető utat lelnünk téli szállásunkra a szárazon át. Kétségtelen, hogy az Evans-fok felé az Erebus lejtőinek legnehezebben járható szögletén kellene átküzdenünk
68
magunkat. Messziről tekintve úgy tűnik fel, hogy az egész hegyoldalt keresztül-kasul szabdalják a hasadékok.
Március 11., szombat. – BOWERS gyalogos száncsapata tegnap késő este megérkezett.
Bámulatos, milyen pompásan fel lehet használnunk azt a sok mindenféle dolgot, ami a Discovery-expedíció idejéből itt maradt a kunyhóban és a kunyhó körül.
Március 13., hétfő. – Az időjárás elromlott. Tegnap tisztességes vihart kaptunk. Az öböljég lábát ma reggel erősen ostromolják a hullámok. A szétporló víz csaknem a kutyák szállásáig permetez.
Kályháink szombat este gyalázatosan füstöltek. Olyan feketék vagyunk mindnyájan, mint a kéményseprők. A füst és zsír szaga át- meg átjárta ruháinkat.
Március 15., szerda. – Vasárnap óta állandó a déli szél. Hétfőn és kedden fölmentem a Crater Hillre. Tartottam tőle, hogy jegünk a Pram Pointon fölenged, és akkor mi lesz a friss fókapecsenyével? Tegnapig nem mozdult a jég.
Tegnap a hegytől lejövet furcsa alakot pillantottam meg: GRIFFITH TAYLOR volt. Most érkezett vissza csoportjával (DEBENHAM, WRIGHT és EVANS altiszttel) első nyugati szánutazásából. Útja csupa érdekes kaland. De hadd beszélje el ezt és tudományos megfigyeléseit ő maga; bizonyosan sok figyelemreméltó mondanivalója lesz a környék fiziográfiájáról és eljegesedéséről. (1)
Március 17., péntek de. – Tegnapelőtt tizenegy fókát öltünk a Pram Point jegén. Jó fél tonnára való hússal és zsírral megrakodva tértünk vissza.
Ma kelt útra az utolsó csoport a Corner Campre: EVANS hadnagy, WRIGHT, CREAN és FORDE az egyik szánnal, BOWERS, OATES, CHERRY-GARRARD és ATKINSON a másikkal. WRIGHT-tól igen derekas vállalkozás, hogy csatlakozott hozzájuk, mindössze egynapos pihenő után.
DEBENHAM lett most a főszakács, és szemmel láthatólag élvezi tisztjét.
(1) Lásd: II. rész. G. TAYLOR: A nyugati utazások. Első út: 1911. jan. 27. – márc. 14., 233–250. lap. Az eredetiben: II. kötet, 182–221. lap.
69
TAYLOR csupa jókedv. Most gazdagabbak vagyunk az ő anekdotáival.
Kunyhónkban a kényelem fokról-fokra emelkedik. A kályhákat új csövekkel szereltük fel; nem füstöl és kevesebb tüzelőt fogyaszt.
Az átjáró friss jegét ide-oda sodorta a szél. Minden tevékenységünk mellett is türelmetlenné tesz a veszteglés, aminthogy türelmetlen leszek majd a téli szálláson is. Bánt, ha rágondolok, hogy szállítóerőnket mekkora veszteség érte. Az előnyomulás nem megy majd olyan simán, mint eleinte képzeltem. Hiába, a déli sark mégiscsak nagy hajtás ide!
Március 18., szombat de. – A csütörtök délelőtt kezdődő szél újra feltámadt. Tegnap heves délkeleti szél fújt, estére elcsöndesült, és éjfélkor kisütött a Hold. Azután elborult megint, és a hőmérséklet –12 fokra emelkedett.
A mai heves déli szélrohamok közelgő vihart jósolnak.
Március 20., hétfő. – Szombat este ismét szilaj déli szelünk és hófúvásunk volt. Az öböl jegének lábánál megtörő hullámok permetege szinte a kutyákat eléri. Tegnap –24 fokon alul szálló kemény hideg mellett egész nap dühöngött a szél. A kutyák nagyon megsínylik a folytonos rossz időjárást. A kis fehér kutya, amelyik visszatérő utunkban a hasadékba esett, tegnap kimúlt. Nyilván belső sérülést is szenvedett. Három másik is gyenge bőrben van.
Másrészt örülni is van okunk a hideg szeleknek, mert remélhető, hogy előbb-utóbb is lehűtik a vizet annyira, hogy befagy. A Hut Pointhoz szorított friss jég már is megszilárdult; jó szerencsénkre két fókát találtunk ma rajta.
Március 21., kedd. – Tegnap este megint délről támadt fel a szél, majd dél-délnyugatra fordult és erősségben elérte a tízes számot. (1) Hatalmasan megostromolta a fokot, permeteggel árasztva el a kunyhót egész a tetejéig, sőt szegény
(1) A szél erősségének fokát többnyire 1-től 10-ig terjedő számokkal szokás meghatározni. A Scott-expedíció meteorológusa 0-tól 12-ig terjedő számozással (az úgynevezett Beaufort-féle skálával) határozta meg a szelek erősségét. Ebben a számozásban a 10-es szám vihar-erősségű szelet (storm force) jelent, amelynek óránkénti sebessége körülbelül 110 kilométer. – Némely táblázat a tengeri mérföldekben kifejezett óránkénti szélsebességet foglalja egybe ötösével, ilyen módon: 5 mérföldön alul; 5-tól 10-ig; 10-től 15-ig, stb., 56-tól 60-ig. Végül: 60-on felül. Megfigyeltek 84 mérföldes (156 kilométeres) orkánokat is, de bizonyos, hogy a pusztító erejű sarki viharok (blizzards) szélsebessége ezt a számot is gyakran jóval meghaladta. – Szokásos végül a másodpercenkénti szélsebesség megjelölése, méterekben.
70
VINCE síremlékét is, amely tíz méternyire van a tenger színe felett.
Ez a harmadik déli szélviharunk, amióta ezen a helyen tanyázunk. Hajó ezeket ki nem bírhatta volna az öbölben; tiszta szerencse, hogy 1902-ben, amikor a Discovery itt telelt, megkímélt ez az időjárás.
A szélvész hatása is egészen kivételes. A jég lábát borító fodros hó felszínét mélyen fölbarázdálta a vihar és sós lerakodással lepte be. Az öböl délnyugati sarkában a jéglábazat levált, és kibukkant alóla a puszta szikla. A fókák jégtábláját elsodorta a szél.
A kutyákat nem tudjuk védelemben részesíteni ebben az eszeveszett időben. Oly küzdelmes őket fogvatartanunk, hogy nagyobbrészt szabadon kell bocsátanunk őket. Így tán mégis jobban megvédik magukat a hideg ellen. Néhány már úgyis elszabadult. A marakodóbbakat lehetőleg ezután is láncon tartjuk.
Március 23., csütörtök de. – Hétfőn és kedden a geológusokkal rándultunk ki, és tanultunk tőlük egyet-mást a kőzetekről. Tegnap a Crater Hillen voltam. Az átjáró felett a stratusfelhők tengere terült szét függöny módjára. Keletre és délre tőle kéken ragyogott az ég, és a nyugati hegység is tündöklő napsugárban fürdött. A felejthetetlen nagyszerű képet a felhők fátyola lassan-lassan elrejti szemem elől.
A Pram Point-öbölben jókora darab friss jég fagyott oda szilárdan a régi jégtábla mellé, de az átjáró csak nem akar befagyni sehogy.
Március 24., péntek de. – Tegnap láttuk első ízben a jéglábazat keletkezését az öböl déli oldalán. Másfél-két méteres fal a víz fölött, kétannyi a víz alatt. A tengerfenék egészen tisztán látszik a rajta nyugvó fehér fal alatt. Ez az
71
egész part mentén a jéglábazat jellegzetes alakulata. Csak a hullámok vájó munkája folytán keletkező felszíni üregek miatt tűnik fel itt-ott a jégfal túlhajlónak.
A depócsoport tegnap reggel végre visszatért a Corner Campről. Kifelé menet sűrű ködben utat tévesztett. A mi viharunkat ez a csoport is meglehetősen megérezte.
A tenger még mindig nem fagy be. Amikor elállt a szél, képződött valami vékony jéglepel, de nincs elég hideg, hogy a jég meghízhasson. A dagály is késlelteti a tenger beállását.
Újabb húsznapos itt-tartózkodásra beosztottuk készleteinket.
Március 25., szombat de. – Két meglepően meleg nap után ma reggelre már nyoma sincs a jégnek. Pedig már csak egy hét választ el attól az időtől, amikorra reméltem, hogy az Evans-fokon leszünk.
Március 26., vasárnap du. – Tegnap reggel fagyos szélben az Arrival Heights mentén, délután pedig az Observation Hill keleti lejtőjén jártam. Délután megenyhült a szél, és csodaszép estét élveztünk. A tengert befogta a jég, de éjjel a délkeleti szél megint szétkergette a jégtakarót. Ma a Gapen keresztül a Crater Heightsra, és onnan megint az Arrival Heightsra látogattam el.
Március 27., hétfő du. – A Hut Point körül, dél felől megállt a jég, de észak felé egy kilométernél nagyobb szélességben nyílt víz húzódik. A Glacier Tongue (gleccsernyelv) mindkét oldalán szintén nyílt vizek tátonganak. Elsétáltam a Gapen keresztül.
Örömmel mondhatom, hagy társaim nagyobb része szeret kinn lenni a szabadban, járni-kelni, bár akad egy-kettő, aki szívesebben melegszik a tűz körül.
A kutyák napról-napra bozontosabbak; bundájuk szépen gyarapszik. (1) Némelyik önként örömest kísér sétáinkon, még hófúvásban is.
(1) Nagyon érdekes, szinte rejtélyes a kutyák rögtönös alkalmazkodása a déli sarkvidéki télhez és nyárhoz. Az északi félgömbön márciusban tavaszodik. Szibériában a kutyák ilyenkor kezdik levetni téli bundájukat. Délen a március az ősz kezdete. És íme, a kutyák bundája "szépen gyarapszik" – márciusban.
72
Március 28., kedd. – Lassan-lassan mégis befagy már a tenger. A Hut Pointtól délre szépen hízik a jég, de vannak még nyílt víztükrök is. Az északi kis szigetek körül is megállott a jég, de nem tudjuk, összefüggő-e a jégpáncél arrafelé.
Március 30., csütörtök. – A Hut Pointról a Turtleback-szigetig semmi hajlandóságot nem mutat a tenger a befagyásra. Úgy látszik, soká itt rekedünk. Türelmünket erős próbára teszi ez a veszteglés. Nem lepne meg, ha májusig itt kellene várakoznunk. Tegnap láttunk néhány sirályt tanyánk körül. Ma egyet sem.
Reggel két bálna mutatkozott. Sajátságos megfigyelni, hogy habár a jég sehol se vastag, messze elúsznak, ki a nyílt vízre vagy a vékony jég tájékára, hogy lélegzetvételre fölbukjanak.
Március 31., péntek. –. WRIGHT fölhívta figyelmemet, hogy a telített oldatú sós víz fagyáspontja a 0° Fahrenheit (–17,8° C) körül van. – Tegnap a jég vastagsága 15–20 centiméter volt. A gleccsernyelvtől délre jóval túl a Turtleback-szigeten és északra a szigeteken túl is megszilárdult a jég. Csak keskeny vízszalag maradt közvetlen a gleccsernyelvtől északra.
Még jó egy hétig bőségben lesz mindenünk, de nemsokára mérsékelnünk kell a "fényűzést"; fókahús, zsír és kétszersült bővében van akár jóval hosszabb időre is.
Április 1., szombat. – TAYLOR jégbe fagyott halakat talált; nagyobbrészt aprók, de van köztük 10–15 centiméteres. Azt hiszem, fókák elől menekülve keveredtek bele a jegedző vízbe s nem tudtak belőle szabadulni.
A Hut Pointtól délre már biztonságban járunk-kelünk a jégen.
Április 2., vasárnap de. – Első ízben kerültem meg a tengerjégen az Armitage-fokot. Tegnapelőtt egy fókát, tegnap egy császárpingvint öltünk. Sirályokat is láttunk, és újabb három fókát. A jég most már összefüggően az Evans-fokig terjed, de a gleccsernyelvig igen vékony még. Három-négynapos szélcsend elég lenne, hogy tökéletesen
73
megszilárduljon. Minimumhőmérőnk 20 foknál nagyobb hideget mutat a fagypont alatt. (1)
Április 5., szerda de. – Egyre erősbödő szélben –27 fokig szállt alá a hideg. Itt az ideje, hogy kimozduljunk. Cukrunk is fogytán van már.
A sirályok, úgy látszik, elköltöztek; vasárnap láttuk az utolsót. Kedvező tünet, mert a sirály a nyílt víz hirdetője.
Tegnap WILSON finom fókamájat készített pingvinzsírral. Csukamájolaj-íze volt, és nemigen méltányoltuk, de azért WILSON ezt jegyezte föl naplójába: "pompásan sikerült, emlékeztetett a nagyon megromlott szardínia olajára." Bezzeg ha hetek óta vonszolnók a szánt, mint a Discovery-expedíció idejében, nem sokat válogatnánk.
Április 6., csütörtök de. – Tegnap kora reggeltől délután ötig szakadatlanul sütött a nap. Szélcsend uralkodott, és a tenger csaknem teljesen beállott. Elsétáltunk a jég szélére, ahol az esti szél fölkergette a vékony jégkérget a vastagabb jégpáncél tetejére. Érdekes tünemény. (2) A jégkéreg emelkedés közben széjjelrepedezik és hosszú nyelvekben fölébe tolódik a másiknak. Amíg a mozgás tart, állandóan mintha madarak csicsergését hallanók az erdőben. "A jég énekel" – mondottuk mi erre.
Délután. – Csaknem négy kilométernyire elbarangoltam a friss jégen észak felé. Vastagsága 8–9 centiméter. Este megbeszéltük útrakelésünk tervét a téli szállásra. Gyalogszerrel szombaton indulunk, a kutyákat vasárnap, a lovakat hétfőn indítjuk, – ha ugyan az időjárás megengedi.
Április 7., péntek. – A jég észak felé is elérte a 12 centiméter vastagságot, igaz, hogy néhol még nyílt csatornák húzódnak. TAYLOR elég vigyázatlanul bele is szakadt egy helyütt, ahol még egészen vékony volt a jéglepel. Segítségére
(1) Ha így fejezzük is ki, hogy ennyi és ennyi fokot mutat a hőmérő, Celsius-fokra gondolunk, habár szó szerint véve az angolok hőmérője Fahrenheit-fokokat mutatott.
(2) Ezt a tüneményt a Balaton déli partján is ismerik, amikor a szél kiveri a jeget. Szerk. [Dr. Cholnoky Jenő]
74
siettünk, de jégcsákányával egymagában kikapaszkodott. Az egész dolgot tréfára vette.
Az idő kedvezni látszik a holnapi indulásra. Némelyikünk szinte sajnál megválni pompás tanyánktól, ahol oly kényelemben élünk immár ötödik hete. De hadd beszéljem el néhány szóval, milyen pompásan éldegélünk itt a Hut Pointon, a Discovery kunyhójában:
Üres ládákra telepedve, – egyik kezünkben jókora vajaskenyér, másikban gőzölgő teáscsajka – körülüljük a tüzet. Ebéd után serény jövés-menés kezdődik megint; nemigen van, ami soká a négy fal között marasztaljon – jobb is nekünk a mozgás a szabad levegőn.
A korai szürkület meg a vacsora közeledése kerget be öt-hat óra tájban. Farkasétvággyal fogunk hozzá, egymással vetélkedve, hogy ízletesnél-ízletesebb falatokat rögtönözzünk – fókamájból. Egyetlen eledel – azt hinné az ember – nem sok alkalmat nyújt a változatosságra, de egy kis liszt, egy marék mazsola, egy kanál curry-por vagy egy kis borsóliszt csodákat művel. Akárhogy is, nem ununk rá erre a mi fókamájpecsenyénkre, és nem múlik nap (vagy legalább ritkán), hogy elégedett felkiáltások ne fogadják "szakácsaink" remeklését. Igaz, csak tegnapelőtt esett meg WILSON-nal, – aki valóságos lángelmének bizonyult új és új "fogások" kieszelésében – hogy majdnem eljátszotta tekintélyét... Azt javasolta, hogy pingvinhájban süssük ki a fókamájat; kötötte az ebet a karóhoz, hogy a pingvinhájat meg lehet szabadítani kényes avas ízétől. Előkerítettük a hájat, nagy gonddal lefejtettük; szemre nagyon tetszetős zsír vált belőle. Ámde – a látszat csalt. A fókamáj-"pástétom"-ból csak úgy dőlt a pingvin-illat", amolyan jó tömény kiadása annak a sajátszerű zamatnak, amely benne terjeng a pingvinhúsban is.
Három hős keresztülette magát az egész csajka fókamájon, de mi többiek az első falat után elhatároztuk, hogy már csak inkább megelégszünk egy kis kakaóval és kétszersülttel.
Vacsora után pipaszó mellett beszélgetünk; derült, kellemes órája a napnak: amikor napfényre bújnak az em-
75
lékek, megannyi világot járt, hányt-vetett életű ember emlékezései. Alig van ország a Nap alatt, amelyikben egyikünk vagy másikunk ne járt volna, olyan sokfelől verődtünk össze csupa más és más hivatás mellől.
Lassan-lassan fölszedelőzködünk, kiteregetjük hálózsákjainkat, levetjük cipőnket és belebújunk a kényelmes, puha rénszarvas-hálózsák melegébe. Mert ilyenkor amikor jól kiszáradnak a zsákok a kunyhóban, a hálózsák igazán pompás enyhely. Hála a halzsírlámpa sikerességének és gyertyáinknak, olvasgathatunk is lefekvés után még egy-két óra hosszat. Nyolc-kilenc órai alvás egyfolytában meg se kottyan, de akárhányszor vannak közöttünk, akik éjféltől akár délig is kihúznák, jeléül, hogy ez a mi végletekig egyszerű életünk rendkívül egészséges. Füstfogta képünk és maszatos kezünk láttára az avatatlan nem is gyanítaná, hogy milyen jól megy a sorunk.
A hegymászás egészséges sportját megkedveltük. Az Evans-fokon erre nem lesz annyi alkalom. De már türelmetlenül várom, hogy viszontlássam téli szállásunkat. Vajon hogy állott ellen házunk az északi szél rohamainak? Nem tudok szabadulni a nyugtalanító gondolattól, hogy a tenger valamelyik szilaj szélvihar alkalmával megrongálhatta otthonunkat.
Április 9., vasárnap de. – Péntek este beborult. Tegnap reggeltől fogva huszonnégy órán keresztül egész tisztességes orkán dühöngött. Az átjáró jege a Hut Pointon túl északra megrepedt, és amodább egy darabját a legelső szélroham elragadta. Látható ebből, mily kockázatos volt előbb is a friss jégen járnunk. El is határoztuk, hogy a lovak útnak indítását még későbbre halasztjuk.
Tegnap láttunk néhány sirályt; szokatlan ebben a késői időszakban. Fókák nem mutatkoznak.
Április 10., hétlő du. – Ma akartunk indulni, de oly erősen havazott, hogy alig láttunk száz lépésre. Nem lett volna tanácsos bizonytalan utunknak ilyen időben nekivágni.
Április 13., csütörtök. – Kedden reggel 9 órakor pompás időben végre a gyalogos csapat fölkerekedett a Hut
76
Pointról. BOWERS, EVANS altiszt, TAYLOR és én egyik sátorral; EVANS hadnagy, GRAN, CREAN, DEBENHAM és WRIGHT a másikkal. WILSON, MEARES, FORDE, KEOHANE, OATES, ATKINSON és CHERRY-GARRARD a Hut Pointon maradt.
Délután a hegymászókötél segítségével szerencsésen leereszkedtunk a tengerjégre; megterhelt szánjainkat is baj nélkül lebocsátottuk. A sókristályokkal borított jégen nehezen vonszoltuk a szánokat. Fél hat körül értük el a gleccsernyelvet, s alkalmas ponton elég könnyen fölkapaszkodtunk rája.
A gleccsert hasadékok szelték keresztül-kasul. Némelyikunk olykor bele is bukott egy-egy repedésbe, de azért aránylag könnyen haladtunk előre a kemény felszínen. Fél hét tájban a sötétség hirtelen beköszöntött; mindamellett még órákig folytattuk előnyomulásunkat, míg végre a kis Razor Back-sziget közelében este tíz után, mivel már éppenséggel semmit sem láttunk, tanyát ütöttünk.
Éjszaka feltámadt a szél. Reggel dühöngő viharra ébredtünk. BOWERS és TAYLOR fölmásztak a szigetre. Fenn rettentő szélvészt tapasztaltak. Egész nap hiába vártuk, hogy a vihar lecsöndesedjék. Délután védettebb helyre tettük át tanyánkat, a sziget szélmentes oldalának egyik jégplatójára. A sátraink fölött csaknem függőlegesen fölmeredő szirtek aljában meglehetősen védve voltunk, de a sziklás hegyháton végigsöprő orkán süketítő zajában egymás szavát alig értettük. Itt ért bennünket a második éjszaka. Élelmiszerünk már csak egy étkezésre való volt, de itt legalább nyugodtan lehettünk, hogy nem sodor magával a szél ki a nyílt tengerre.
Reggel hétkor keltettem fel társaimat, és csakhamar útban voltunk. A szokásos nyomorúságos körülmények között folytattuk vándorlásunkat. Télies időben, kemény hóvihar után a tanyabontás mindig keserves. A kora reggeli szürkület borongós kedvre hangolt. Ruháink keményre fagytak testünkön, ujjainkat megmarta a fagy.
Cudar hideg szél fújt még mindig, de már csak vagy négy kilométernyire jártunk téli szállásunktól. A fok felé közeledve az élet jóleső jelei kezdtek mutatkozni: régi láb-
77
nyomok a hóban, egy selyemfonal a meteorológus ballonjáról, – egyebet aztán nem is láttunk jó ideig.
Meglepetésemre a szilárd jég túlterjedt a fokon; megkerülve jutottunk át az északi öbölbe. Először is a meteorológiai szekrény tűnt szemünkbe a Wind Vane Hillen. A következő pillanatban fölbukkant a kunyhó. Nagy kő esett le a szívemről, amikor megpillantottam, szemmel láthatólag épen és sértetlenül. A tenger tehát megkímélte otthonunkat.
Két alakot vettünk észre az ólak körül. Amint megláttak, berohantak a kunyhóba, hogy hírül adják az újságot.
Három perccel később a kunyhó lakói, mind a kilencen – SIMPSON, NELSON, DAY, PONTING, LASHLY, CLISSOLD, HOOPER, ANTON és DIMITRI – harsány üdvkiáltásokkal, futva jöttek felénk.
– Hogy-mint vagytok, nincsen semmi baj? – tudakoltuk nyomban egymástól. Nem telt bele egy perc, minden fontosabb eseményről értesültünk. A legnevezetesebb ezek között "Hackenschmidt" lovunk kimúlása. Akármily súlyos is a veszteség, akaratlanul is eszembe jutott, mennyi bajunk volt mindig ezzel a csökönyös, makrancos állattal. Hihetőleg nem sok hasznát vettük volna. Egyik kutyánk is elpusztult azóta, de ez a hír nem lepett meg, mert már akkor nagyon beteg volt, amikor téli szállásunkat elhagytuk.
Rossz újság mindössze ennyi várt reánk. Egyébként házunkban minden a legdicséretesebb tevékenységről tett tanúságot. Öröm volt körülnézni meghitt hajlékunkban.
A Hut Pointon való kezdetleges élet után csodálatosan hatott reánk a meleg, száraz otthon minden kényelme: palotaszerű méretei, ragyogó világítása és fényűző berendezése. Milyen jól esett civilizált ember módjára étkezni és belemerülni a fürdő pompás meleg vizébe, amelyet három hónapja nélkülöztünk. És a tiszta ruha gyönyöre! Minden sarki utazó jól ismeri ezeket a feledhetetlen gyönyörűségeket.
|
Scott kapitány |
A depóelhelyező csoport visszatérte után a téli szálláson |
78
KILENCEDIK FEJEZET.
Újra együtt a téli szálláson.
Április 16., húsvétvasárnap. – Tegnap este rakétát bocsátottunk fel, hogy hírt adjunk a Hut Pointra szerencsés megérkezésünkről. Föllángoló fény hozta meg a választ, hogy megértettek.
Nem sok időbe telt, hogy megismerkedjem az átalakulásokkal. A kunyhó lakói méltán büszkék lehetnek művükre.
Legelőször is SIMPSON meteorológiai állomásának tökéletes berendezését csodáltam meg. Alább még részletesebben óhajtok szólani erről a mintaszerű állomásról és furfangos műszereiről, amelyek óráról-órára vagy szüntelenül, megszakítás nélkül jelzik a szelek járását, a légnyomás, hőmérséklet, elektromos feszültség adatait és egyéb légköri jelenségeket.
Fotográfus-műterem sem volt még soha olyan fejedelmileg berendezve a sarkvidéken, – talán másutt se – mint a mi PONTING-unké. De a felvételek tüneményes művészi színvonala bőségesen igazolt minden áldozatot. Távollétünk alatt egész albumra való szebbnél-szebb kép gyűlt össze, nem is szólva a mozgókép-filmekről, amelyekből jó sok tekercset hazaküldött a Terra Novával. (1) PONTING valóban semmi alkalmat el nem szalasztott a felvételekre. Művészi gondja kiterjedt a legcsodálatosabb finom árnyalatokra. Igazi vérbeli művész.
NELSON, a biológus és DAY, a gépészmérnök, eredeti tervükhöz képest együtt rendezték be munkahelyüket. Mindkettejüket a rendszeretet és a csín-érzék jellemezte. DAY-t teljes elismerés illeti a fűtés, világítás és szellőztetés kérdésének kifogástalan megoldásáért. A motoros szánok tökéletesítésén is sikerrel buzgólkodott.
Szakácsunk, CLISSOLD, maga volt a megtestesült ügyes-
(1) A felvételeket annak idején, még a háború előtt, budapesti mozgókban is bemutatták. Legutóbb, 1926-ban, ismét elkerült Budapestre ez a film, új feldolgozásban.
79
ség és leleményesség. Sütőkemencéjében a kenyér megkelését villamos csengés és vörös lámpa kigyúlása adta hírül. Ezt az önműködő jelzést CLISSOLD a maga találékonyságából megjavította. Rájött, hogy az örökös csengés nem túlságosan idegcsillapító, és a lámpa is hamarosan kiég ilyen módon. Olyan készüléket eszelt ki, amely nem jelez állandóan, hanem a jelzést tetszés szerinti időközökben megismétli. Ezek után nem lepett meg túlságosan, amikor láttam, hogy tud ládákból szánt szerkeszteni. Ekkor már tudatában voltam, hogy a mi szakácsunk egészen kivételes szakács.
Állataink mesteri elszállásolásával a két orosz fiú és LASHLY szerzett érdemeket. Sajnálkozva gondoltam ismét szegény lovainkra, amelyeknek pompásan berendezett óljai üresen maradtak.
Április 18., kedd. – Tegnap reggel egyheti eleséggel két szánon nyolcadmagammal (LASHLY, DAY, DIMITRI, BOWERS, NELSON, CREAN, HOOPER és én) elindultam vissza a Hut Pointra. Sok nehézség után ma délben érkeztünk meg. Otthagyott társainkat kitűnő hangulatban találtuk. Bennünket nem nélkülöztek túlságosan. Távollétünk óta rossz idő járt rájuk, és ami még nagyobb baj, a jég megszilárdulása azóta se haladt.
Április 21., péntek. – Délelőtt tíz után útrakeltünk a téli szállás felé. MEARES, DIMITRI, LASHLY, KEOHANE, NELSON, DAY és FORDE a Discovery kunyhójában maradt. Velem voltak tehát WILSON, ATKINSON, CREAN, BOWERS, OATES, CHERRY-GARRARD, HOOPER. Az újonnan érkezők öröme a téli szálláson határtalan.
Április 22., szombat. – Evans-fok: téli szállás. A szánutazás időszaka véget ért. Jó, hogy itt vagyunk megint biztos otthonunkban. Kész szerencse, hogy estére megérkeztünk, s nem kellett a szabadban tölteni az éjet. Most már hozzáfoghatunk téli munkánkhoz.
Április 23., vasárnap. – Téli szállás. Holnapra beköszönt a hosszú téli éjszaka. A Nap aranyos fényt áraszt szét utoljára a Barne-gleccseren. A Napot magát nem látjuk a gleccsertől, amelynek finom jégszirtjei sötét árnyékba kerültek a rózsás világítású sugarak alatt.
80
A hosszú, csöndes félhomály ezüstös kapocsként fogja egybe a tegnapot a mával; a csillagtalan éjjelen reggel és este egybeölelkeznek.
A múlt éjszakai heves szél magával vitte a friss jeget.
Azt kezdem hinni, túlságosan is nagy kényelemben élünk, de remélem, ez nem kényeztet el bennünket. Jól esik tapasztalnunk, hogy minden társunk kitűnő kedvben van. Mindezidáig nyoma sincs közöttünk semmi széthúzásnak.
Április 24., hétfő. – Éjszakára "őrt" állítottunk, főleg az eddig halványan mutatkozó aurora australis (1) megfigyelésére. Feladata volt óránként vagy még gyakrabban körültekinteni, nincs-e valami látnivaló. Az éjjel elsőnek én voltam soros.
Távollétünk alatt SIMPSON apró selyemléggömbökkel kísérletezett. Ma reggel is föleresztett egyet. A hidrogénnel töltött ballon egy köbméter térfogatú. Finom selyemfonala amellett, hogy kilométerenkint alig nyom 14 grammot, 550 grammnyi súlyt bír meg. Az alul reá alkalmazott hőmérő és légsúlymérő súlya nem több 70 grammnál.
Április 25., kedd. – Tegnap egész nap aránylag csöndes, meleg idő járt, de ma leszállt a hőmérséklet –25 fokra. A McMurdo-átjáró végre befagyott! Az előttünk föltáruló képből ítélve a Hut Pointnál maradt csoport hamarosan ideát lesz velünk. Ha három napig vihart nem kapunk, MEARES útnak indíthatja csapatát.
Élénk, tevékeny élet folyik szállásunkon, mindnyájan találunk valami tennivalót. Kirándulások dolgában sem akadunk fenn, bár a hegymászásra itt nem nyílik annyi alkalom, mint a Discovery-kunyhó környékén. Ma elsétáltam az északi öböl partja körül a Barne-gleccser kéklő jégszirtjei alá.
Április 27., csütörtök. – Már a negyedik szélcsöndes nap. A jég gyorsan hízik.
Megkerültem az Evans-fok előtti szép alakulatú jéghegyeket.
Télen tartandó előadásaink és vitáink iránt nagy érdeklődés mutatkozik; ma egész sorozatot állítottam össze
(1) Angolok a déli sarkvidéken, 113–114. lap, képpel.
81
belőlük. Vagyunk hozzá elegen; együttvéve a legsokoldalúbb társaság.
Április 28., péntek. – Ma ellátogattam az Evans-foktól délre levő gleccser gyönyörű jégbarlangjába. PONTING hosszú exponálással lefotografálta.
Jégbarlang. – A távolban a Tent- (Sátor-) sziget
[Nem biztos, hogy a kép a fenti szöveghez tartozik – NF]
Este a déli fény szokatlanul tiszta tüneményében gyönyörködtünk; az Erebus fölött jelentkezett.
Április 29., szombat. – WILSON-nal elmentem az Inacessible-szigetre. A 160 méter magas dombtetőről kitűnő kilátás nyílik a környékre és az átjáró jegére. Fölérve a hegyre, délről közelgő vihart figyeltünk meg. A borulatban sorra eltünedeztek szemünk elől a Bluff, a Black-sziget, a Hut Point és a Castle Rock. Hazafelé tartva utolért a szélvész és üvöltve száguldott végig a sziklák között, maga előtt söpörve a havat, amikor leértünk a tenger jegére. Félek, hogy az átjáróból megint kiűzte a jeget. Nyugat felé gyanús fekete folt mutatkozik.
Április 30., vasárnap. – Amitől tartottam, bekövetkezett. A gleccser jegén fölkapaszkodva mintegy 200 méter magasságba, világosan megfigyelhettük, hogy a Hut Pointtól a Turtle-szigetig végig nyílt víz terül el. Szegény társaink a Discovery kunyhójában megint el vannak vágva tőlünk, csakúgy, mint régebben.
Érdekes sétát tettem. Két kilométerre is föl lehet kaptatni a gleccser testén, mielőtt az első hasadékokra bukkannánk. A látvány nagyszerű. Olyan tiszta napokon, mint a mai is, a napvilág – inkább szürkület – néhány óráján át jól lát még az ember.
Május 2., kedd. – Előadásaink sorozatát WILSON kezdette meg. A déli sarkvidéki repülő madarakról beszélt igen édekesen. Ma rendeztük egyúttal első futball-játékunkat; a hirtelen támadt déli szél az én csapatomat három gólhoz segítette.
Délután baljóslatú nyílt csatornát vettem észre, kívül a szigeten. Félek, hogy túlterjed a Hut Pointról ide vezető úton. Nyugtalanul várom már vissza ott rekedt társainkat.
Május 3., szerda. – A hőmérséklet még mindig magas; tegnap –25° volt a legnagyobb hideg, szélcsöndes, derült
82
időben. Különös megfigyelés, hogy csöndes időben a 20 méter magas Wind Vane Hillen két-három fokkal mindig melegebb van, mint a kunyhó mellett.
Este SIMPSON tartotta meg első meteorológiai előadását ezen a címen: "Fénygyűrűk, dicsfény, szivárvány és az Aurora australis".
Május 4., csütörtök. – A Wind Vane Hill kis magasságából nem tudom megítélni, hogy a tegnapi 50–60 kilométeres szél megmozdította-e a jeget az átjáróban. Ameddig láttam, be van fagyva, s bár sötétnek tűnik föl, lehetséges, hogy ez a szegényes világítástól ered.
Határozottan ATKINSON a legjobb futball-játékosunk, de HOOPER, EVANS altiszt és CREAN is ügyeskedik.
Kimentem a tengerjégen az Arch-halmon túl egy kilométernyire; a jég vastagsága ott tíz centiméter. Alighanem a tegnapi szél óta keletkezett ez a jégkéreg, tehát legfeljebb tizenhat óra leforgása alatt. Ez a gyors fagyás örvendetes tünet, de a jégmező hirtelen megmozdulása déli szél idején annál kevésbé biztató.
Május 5., péntek. – Egész éjjel és nap csöndes idő járt, megint. A hőmérséklet minimuma –24,5 fok. Mi az oka ennek a viszonylag enyhe időnek? A Wind Vane Hillen ismét két fokkal melegebb.
Örömmel gondolok reá, mily tevékeny munka folyik szállásunkon. Senki sem tétlenkedik. Munkánk eredményességében csöppet sem kételkedem.
Semmi sem leplezheti le jobban az emberek igazi jellemvonásait, mint az ilyen expedíciós élet, szoros együttlétben. Itt mit sem ér az álarc vagy színeskedés. Mindenkinek megmutatkozik valódi belső értéke.
WILSON gyönyörű rajz- és festménygyűjteményének gyarapításán fáradozik, és emellett jó tanáccsal és tettel bármikor készséggel támogat mindnyájunkat. Tudását, eszét nagyrabecsüljük.
SIMPSON is mestere a maga tudományának, és fáradhatatlan az önjelző műszerek megfigyelésében és más tudományos észlelésekben. Kettő helyett dolgozik. Az állandó
83
meteorológiai és mágnességi megfigyelések terén túltesz minden eddigi sarki expedíció észlelő munkáján.
WRIGHT a jéggel összefüggő problémák, az elektromos tünemények, radioaktivitás élesszemű megfigyelője. Erélyes, mohó, ízig-vérig tudományos törekvésű ifjú. Csupa jóakarat.
EVANS hadnagy – másodparancsnokunk – világos eszű, a maga dolgaiban kiválóan lelkes buzgalmú. Neki köszönhetjük a pontos csillagászati időjelzést, a környék gondos térképezését. Segítőtársa GRAN, a fiatal norvég hadnagy.
TAYLOR széles tudású, kiválóan sokoldalú és örökké buzgó bajtársunk. Kitűnő tolla van, – amit csak ír, az mind érdekes. Ma rendkívül lebilincselő előadást tartott a modern fiziográfia alapfogalmairól.
DEBENHAM, másik geológusunk, gyakorlott, nagy munkabírású, nyugodt ítéletű: az alaposság és lelkiismeretesség valódi megtestesítője.
|
BOWERS örökké éber praktikus eszének sokat köszönhetünk. Igazi intézőnk ő nekünk. Megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz az élelmezés, ruházkodás és fölszerelés bonyolult kérdéseiben, a készletek és anyagok beosztásában. Mindenütt ott van, mindenhez ért, mindenre ráér. A legserényebb és legfáradhatatlanabb segítőtárs. A fizikusok munkahelyének szomszédságában végzi csöndes mikroszkópi vizsgálódásait ATKINSON. Az ő feladata a háló kivetése. De nemcsak a halak biológiájával foglalkozik, hanem elsősorban az élősdiek tanúlmányozásával. Alig múlik el nap, hogy valami új változatot ne mutasson nekem mikroszkópja lemezén. Az ő laboratóriuma mellett van PONTING sötétkamarája. PONTING-ot egészen áthatja a művészi lelkesedés. Mintha nem is a mi világunkban élne, mindnyájunktól különbözik. A jelenségeket tisztán festőiségük alapján ítéli meg. És egyedüli öröme, ha művészi képekben örökítheti meg, ami szépet művész-szeme fölfedezett. De bármennyire belemerüljön is a maga munkájába, éppenséggel nem érzéketlen a mások dolga iránt. |
H. R. Bowers hadnagy (Birdie) |
84
CHERRY-GARRARD zoológusunk is a szabadban érzi jól magát. Egész szívével veti rá magát feladataira. A leggyöngédebb segítőtárs. Nehéz pillanatokban ismerszik meg odaadása, józansága, szilárd kitartása. Ő szerkeszti sarki újságunkat, a South Polar Times új füzeteit. (4) Odakint is hasznos kísérletekkel foglalkozik: kőkunyhókat épít és fókazsírkályhákat állít beléjük. Ezeknek a próbaépítkezéseknek jó hasznát fogják venni a fő szállástól távollevő csoportjaink.
OATES egészen a lovaknak szenteli gondját. Hiszem is, hogy a lehetséges legjobb erőben lesznek állataink, ha a szánutazásokra kerül a sor. Segítségül ott van mellette ANTON, ez a kitűnő kis orosz legény.
EVANS altiszt és CREAN a hálózsákok, csizmák és mindenféle szánfölszerelés javítómesterei.
Elmondhatom, hogy senki sem tölti tétlenül a napot; lustálkodásra nem is nyílik sok alkalom.
Május 7., vasárnap. – A napvilág már igen megrövidült. Nem értjük, miért nem jön meg csoportunk a Hut Pointról.
BOWERS és CHERRY-GARRARD hőmérőszekrényt állított fel mintegy másfél kilométernyire a kunyhótól északnyugat felé. A szekrényt DAY kétkerekű járművén szállították ki a tengerjégen. Egy másik kisebbet a Ramp magaslatán helyeztek el. A déli öbölben is állítunk majd hőmérőt az adatok teljessége kedvéért.
Tegnap fölbocsátott léggömbünk szolgáltatta az első pontos följegyzést a 4–15 kilométer magas légréteg hőmérsékletéről.
Május 9., kedd. – Az előadások során tegnap én beszéltem útiterveinkről. Egyetértettek mindnyájan velem abban a véleményemben, hogy a sark elérése a lovak segítségével és gyalogos vontatással remélhető. Úgy látszik, egyikünknek sincs sok bizalma a kutyákban, ha a gleccserre és a nagy platóra kerül a sor.
(1) A Discovery-expedíció téli szállásán SHACKLETON "indította meg" ezt a félig tréfás, félig komoly "újságot", később két kötetben könyv alakjában is megjelent Angliában. Lásd: Angolok a déli sarkvidéken, 108. l. Könyvünkben még lesz róla szó.
85
Az átjáró már több, mint egy hete szilárdra fagyott. Az időjárás csodásan nyugodt, bár ma egy kissé bizonytalan. Lehet, hogy ez késlelteti MEARES-t, vagy talán a holdvilágra vár, amely egy-két nap múlva kisüt. A jég vastagsága 23 centiméter. Úgy látszik, MEARES megvárja, amíg eléri a 30 centimétert. Már szeretném, ha megjönne.
PONTING gyönyörű képekkel kísért színes nyelvű előadást tartott Burmáról. BOWERS és SIMPSON, akik szintén megfordultak a pagodák országában, érdekes visszaemlékezésekkel járultak hozzá az est sikeréhez.
Május 13., szombat. – Tegnap DEBENHAM magyarázta el nekünk a kőzetek keletkezését és osztályozását.
Ma tea után ATKINSON meglepett a kellemes újsággal, hogy a kutyafogat megérkezett a Hut Pointról. Azonnal kiözönlöttünk a jégmezőre, hogy üdvözöljük MEARES-t. Jelentette, hogy a lovak is útban vannak.
A kutyákat kifogtuk és láncra kötöttük. Félórával később DAY, LASHLY, NELSON, FORDE és KEOHANE is megérkezett a két lóval. Ember, állat egyaránt jó erőben.
Nagy megnyugvással látom együtt egész telelő csoportunkat. Igyekeznünk kell kényelmes szállást adni mind a tíz lovunknak. Rajtuk fordul meg most a sarki szánút sikere avagy balsikere.
A Discovery kunyhójánál a mi távozásunk után még jó sok fókát öltek, s ha a többi eleséget fölélték is lassankint, fókahús és zsír bővében maradt. Három napja elejtettek egy "tengeri leopárdot", (1) a másodikat, amely eddig a McMurdo-átjáróban mutatkozott.
Sajátságos, hogy a visszatérők nemigen kaptak a téli szállás fényűző ételein. Velünk is így történik, ha nem vagyunk előbb egy-két napig sátoros életre utalva. Úgy látszik, nagyon kevésre van szüksége az embernek. Csak fókahús, liszt, zsír, tea, kakaó és cukor legyen bővében, minden egyéb mellékes.
(1) Fókaféle. Latin neve Stenorhynchus leptonyx. Kígyószerű teste 3–4 méter hosszúra nő. Félelmetes fogazata van. Ragadozó. Gyomrában császárpingvineket és olykor kisebb fókákat is találtak. Egyetlen veszedelmes ellensége az Orca gladiator.
86
Mélyen megragad és gyönyörködtet az a rendkívül szívélyes és meleg bajtársi együttérzés, ami téli szállásunkon uralkodik. Alig fogják elhinni nekem, ha megörökítem itt a színigazságot, hogy közöttünk soha súrlódás, széthúzás nem támadt. Nekem nincsen mire "fátyolt borítanom", nem kell semmit mesterségesen felednem vagy takargatnom.
Hangsúlyozom, a mi hajlékunkban nyoma sincsen feszültségnek. Minden alkalom csak arról győz meg egyre nyomatékosabban, hogy egész otthonunkat átlengi a barátság szelleme.
Éppen csak jellemzésül hadd jegyezzem föl, hogy az este OATES, egy délceg lovasezred kapitánya, székeken és asztalokon mászkált négykézláb DEBENHAM-mel, a fiatal ausztráliai diákkal.
Valódi öröm ilyen embereket tudnom magam körül.
TIZEDIK FEJEZET.
Két hét a téli éjszakából.
1911. május 15., hétfő. – Egész nap heves északi szél fújt, óránkint mintegy ötvenöt kilométer sebességgel. A séta nem volt kellemes.
WILSON tanulságos előadásban ismertette a pingvinek életét. Érdekes volt PONTING hozzászólása, aki megfigyelte, hogy az Adélie-pingvin úszni tanítja fiókáit. (1) Ez a kérdés még nincs kellőképpen megvilágítva, ámbár éppenséggel nem lehetetlen a dolog, mert ismeretes, hogy az északi "tengeri medve" (Otaria ursina) kicsinyeinek is úgy kell megtanulniuk az úszást.
Május 17., szerda. – Éjfélkor egyik kutyánk vonítására lettem figyelmes. Kérdezősködésemre azt a választ kaptam,
(1) JAMES MURRAY, a Shackleton-expedíció zoológusa szerint ez legfeljebb kivételes lebet. Egy másik MURRAY – az első Scott-expedíció zoológusa – újabban könyvet is írt a pingvinekről: Antarctic Penguins. By Dr. George Murray Derick, E. N., Zoologist to the Scott Expedition. – London: William Heinemann.
87
hogy hátsó lábát fájlalja, és ezért fedél alatt szállásolták el. Reggelre a szegény állat kiszenvedett. WILSON megvizsgálta a tetemet, és semmi elfogadható magyarázatra nem bukkant. Ez a harmadik kutyánk, amelyik ilyen rejtélyes módon pusztult el. Félek, kevéssé bízhatunk kutyáinkban.
Fölmentem a Ramp tetejére. Elég világos volt, hogy ellássak tanyánkra. Valami otthonias, jóleső van ebben a képben. Valahogyan nagyobbnak érezzük itt magunkat, mint az Armitage-fokon. Nem nyom úgy el a környező vidék, mint ott a nagy hegyek.
OATES pompás kis előadást tartott a lovakkal való bánásmódról. Beszélt a táplálék kérdéséről. Az a szándéka, hogy télen lágy takarmányon tartja őket, és tavasz felé (októberben) tér át a szilárdabb tápanyagokra. Ezidőszerint az etetés rendje a következő:
Reggel: szecska. Délben, jártatás után: hó (víz helyett), szecska és zab, vagy ehelyett (másodnaponkint) olajpogácsa. Délután ötkor: hó, meleg korpapép olajpogácsával vagy főtt zabbal és szecskával; végül egy kis széna. – Ez az étrend jó húsban tartja az állatokat, de nehéz munkára nem képesíti őket.
Május 19., péntek. – A futball az egyetlen sport, amit e kevés világosság mellett gyakorolhatunk. Ebben aztán egyre ügyesedünk. Azt hiszem, téli testedzésünk kielégítő.
Este WRIGHT értekezett a jég problémájáról.
Május 20., szombat. – Kemény déli szél dühöng; havazik, és csípős a hideg. WILSON és BOWERS mindamellett fölment a Rampre. A szél erőssége –37 fok hideg mellett elérte a hetes számot. Nagy éljenzéssel fogadták a fagyássebekkel visszatérő vándorokat; a derültségben része volt a gyöngék kárörömének WILSON esete fölött, aki feltűnően fogyatékos fejfedővel járt kinn.
BOWERS meteorológiai állomásait a kezdőbetűk alapján tréfásan Archibald, Bertram és Clarence névre kereszteltük.
Ma este nagyszerű sarki fényben gyönyörködtünk. Sohasem láttam még ehhez foghatót. Észak-északnyugattól dél-délkelet felé az eget folyton változó titokzatos fényívek,
88
szalagok és függönyök világították be fel a zenitig. Kivált a hullámzó függönyalakulatok voltak elbájolók.
A sarki fény rendesen halványzöld színű, de most határozottan vöröslő fényözön előzi meg a világos figurák alakulásait. A kísérteties zöld fény mintha virágzó rózsák közt szökkenne világra. Végtelenül képzeletizgató ez a tünemény, és ebben rejlik legfőbb varázsa. Az alakok, színek és mozgások titokzatosan elenyészők – nem valószerűek. Misztikus jelek és jóslatok nyelvének, – szinte természetfölötti, isteni jelbeszédnek tetszik. Egyenesen kihívja a babonás képzelgéseket.
Érdekes, hogy PONTING nem tudta fényképező lemezére varázsolni az aurora jelenségét. A norvég STÖRMER tanárnak állítólag sikerült. Hasonló az eset a csillagokkal, amelyek PONTING fotográfiáin rövid csíkokként tűnnek fel, holott STÖRMER már pontoknak fotografálta őket. Szinte rejtélyes ez a dolog.
Május 22., hétfő. – WILSON, BOWERS, ATKINSON, EVANS altiszt, CLISSOLD és én a DAY-féle négykerekű járművel elrándultunk a Royds-fokra. Vittünk magunkkal hálózsákokat, főzőkészüléket és egy kis élelmiszert. A sóvirágos, sekély hóval borított térszínen a kerekekkel könnyebben haladtunk, mint szántalpakon. Azt hiszem, sok eset van ilyen a tengerjégen. Harmadfél óra alatt elértük a Royds-fokot. Meglehetős sötét volt már, amikor a sziklák között bukdácsoltunk és Shackleton kunyhóját birtokunkba vettük. A hőmérséklet leszállt –35 fokra, és a kunyhó belsejében is nagy volt a hideg.
Május 23., kedd. – Az éjszakát hálózsákjainkban elég kényelmesen töltöttük. Reggel a kunyhóban és a kunyhón kívül levő készleteket vizsgáltuk át.
Jó sok lisztet, dán vajat és paraffint találtunk, és egyéb cikkeket, akkora mennyiségben, hogy kis csoportunk akár hat-nyolc hónapig eléldegélhetett volna rajta. Szükség esetére jó tartalék lesz számunkra.
Magunkhoz véve néhány bőrdarabot és öt zsoltároskönyvet, – amelyekből idáig csak hét példányunk volt – visszatértünk az Evans-fokra.
89
Május 26., péntek. – Csöndes, derült nap, kellemes változás a tegnapi heves vihar után. Roppant különbség, ha az ember kimehet és kinyújtóztathatja tagjait. Kimentem ma reggel a Rampre. Nyílt víznek nyoma sincsen már. Aggodalmam a Hut Pointnál levő társaink hazatérését illetőleg véget értek.
Délután előkerestem a sít és síbotokat, és kirándultam a tengerjégre. A felszín egészen jó a legutóbbi havazás és szél óta. Ez igen örvendetes, mert most már a szánkirándulásokat rendszeresíthetjük, és sín húzhatjuk a szánokat. A gyönge jéggel való örökös bajlódás megszűnt immár. Különös, hogy a Discoveryvel itt töltött években ez a kényelmetlenség teljesen megkímélt.
Rendkívül jól élünk. Kívánni sem lehetne ízletesebb fogásokat. Nem tudom elképzelni, hogy a skorbutot megkaphassuk.
NELSON ismertette ma népszerű előadásban a biológus feladatait.
Érdemes volna értekezést írni arról a tárgyról, mennyivel gazdagabb a mai sarkutazó érdeklődésének köre a régiekénél. És mennyivel másként hat a sarkvidéki környezet mireánk, mint elődeinkre, akik félelmesnek, iszonyatosnak érezték maguk körül a természetet. Ugyanazok a szaggatott hegyormok, amelyek elrémítették volna a régieket, ma festői, nagyszerű természeti szépségszámba mennek.
Nem a belső költői fogékonyság érzése változott meg: a babonás elfogultság kiveszése és a szélesebb körű tudás hozott bennünket közelebb a természethez. Ez a titka sokkal nagyobb biztonságérzetünknek.
Május 27., szombat. – Kellemetlen, hideg, szeles nap. Nem mozdultam ki.
Este BOWERS a szánutazó táplálkozásáról értekezett. Szorgalmasan kiböngészte és nagy ügyességgel állította össze a sarki irodalom adatait. Nem árt néha vitatkozni kissé erről a tárgyról, hadd hallja az ember a különféle felfogásokat. Legélénkebb vita a kakaó és a tea körül támadt; én hajlandó vagyok a teának adni elsőbbséget.
Május 28., vasárnap. – Délután sível megkerültem
90
az öblöt, és egyenesen keresztülvágva tértem vissza. Szél majdnem semmi, az ég derült. Csodálatosan enyhének tetszett az idő ahhoz képest, hogy a hőmérő –32 fokot mutatott. A fázás érzete nem a hőmérő adatai szerint igazodik. Sok függ a széltől, a levegő nedvességétől és a levegőben lebegő jégkristályoktól. Nem tudom egészen megmagyarázni magamnak ezeket a hatásokat, de bizonyos, hogy 20–25 fokos hidegben, ugyancsak szélcsöndben, akárhányszor jobban fáztam, mint ma a 32 fok mellett.
Május 29., hétfő. – Ismét szép csöndes napunk volt. Délelőtt is, délután is kirándultunk. Reggel WILSON-nal és BOWERS-szel az Inaccessible-sziget közelében felállított hőmérő felé igyekeztünk, amikor meghallottuk a rendesen hozzám szegődő kutya vonítását. Közelebb érve hozzá, látjuk ám, hogy egy fiatal tengeri leopárddal viaskodik. Ez volt a második, amit az idén találtunk a McMurdo vidékén. Meg kellett ölnünk szegény állatot a gyűjtemény számara. Sajátságos, hogy haláltusája közben semmiféle hangot nem adott.
Este PONTING igen kedves előadást tartott Japánról, saját felvételeivel.
Május 30., kedd. – ATKINSON jelentett ma megint egy tengeri leopárdot. A tegnapival ellentétben ez jelentékeny zajt csapott: torkából ziháló morgás tört elő.
Május 31., szerda. – Az idő borult, hőmérséklet –25 fok. Kimentem a fokra ebéd után. A hófelszín tapadós volt nagyon a sível. Valami nyomasztó volt a levegőben, roppant kimelegedtem, és csupasz kézzel, födetlen fővel tértem haza.
Délután ötkor a legteljesebb szélcsöndből minden átmenet nélkül hirtelen déli szél kerekedett, óránkint 70–80 kilométeres. Azóta egyre tart a vihar, heves rohamokkal, amelyek sebessége 40–110 kilométer. Sohasem tapasztaltam még ily hirtelen támadt szélvihart. Intő példa, hogy mily veszedelem fenyegeti, aki magányosan elbotorkál, még ha csak kis távolságra is a kunyhótól.
Ma este WILSON rendkívül érdekes előadást tartott a vázlatkészítésről. Beszélt többi közt a durva vázlatról és
91
a színek írásbeli följegyzéséről, (1) a színes krétarajzok helyett. Ezt a módszert, ha fagytól dermedt a kéz, igen célszerűnek tartja.
Mondanivalóit szokott szerénységével adta elő, de akaratlanul is elárulta mélyreható, tökéletes tudását. WILSON, mint ember is nagy-nagy magasságban áll, hogy mekkora magasságban, alig sejtettem a legutóbbi időkig.
Nincsen egyetlen tagja sem társaságunknak, aki oly általános nagyrabecsülésnek örvendene, mint ő. Ma este értettem csak meg, mily türelmesen, és mily állhatatossággal áldozott mindig időt és figyelmet mások segítségére és oktatására. Neki része van úgyszólva minden előadásunkban, és akár gyakorlati, akár elméleti dolgokról van szó, alig teszünk egyetlen lépést anélkül, hogy vele ne tanácskozzunk. Tudományos gárdánk feje jár elöl a jó példával, s ez mindennél hatásosabban segít fenntartani közöttünk azt a bajtársi együttérzést, amely a mi kis csapatunkat mindenkor oly áldásosan jellemezte.
TIZENEGYEDIK FEJEZET.
Tél derekán.
1911. június 1., csütörtök. – Egész éjjel szilaj szélrohamok dühöngtek, sebességük meghaladta a 115 kilométert. Hőmérséklet alig 12 fok a fagypont alatt. Még ma reggel is zúg a szél. Rájöttünk, hogy a heves szelek egészen kedvezően hatnak a szellőztető készülékre. A levegő kielégítő frisseségének nyilván sok része van egészségünk megőrzésében.
A lovak "becéző neveit" szabályoztam (valódi neveik már feledésbe merültek): James Pigg, Bones, Michael, Snatcher, Jehu, China, Christopher, Victor, Snippets, Nobby.
Június 3., szombat. – Az éjjel elcsöndesedett a szél, de ma hajnalban egészen váratlanul feltámadt megint,
(1) Ilyen módon készült vázlataiból bemutat néhányat az eredeti munka: Scott's Last Expedition (Smith, Elder & Co., London 1914).
92
óránkint 55 kilométer sebességgel. Egy percnél rövidebb idő alatt a hőmérséklet öt fokkal emelkedett. Ez volt a legfeltűnőbb és legérdekesebb példája a hőmérséklet emelkedésének déli szél idején. (1)
SIMPSON pompás világossággal magyarázta ma el tudományos műszereit. SIMPSON csodálatraméltó úgy is, mint munkás, úgy is, mint tudós és úgy is, miut előadó.
Június 4., vasárnap. – WILSON, BOWERS, CHERRY-GARRARD, LASHLY és én megkezdtük az első iglu (hókunyhó) építését. Eltérők a vélemények arra nézve, hogy milyen formájú eszköz a legcélszerűbb hótömbök vágására. CHERRY-GARRARD-nek kése van hozzá, amelyet az én rajzom alapján LASHLY készített; WILSON fűrésszel, BOWERS meg nagy kanállal vágja a havat. Én hajlandó vagyok azt hinni, hogy a kés a legalkalmasabb, de a többiek még nem ismerik el.
A sziget déli oldalán jelentéktelen földcsuszamlás történt. Hét-nyolc szikla, talán összesen egy-két tonna súlyú, legördült a tenger jegére. Érdekes példa reá, hogy a jégtábla miképpen válhat szállítóeszközzé.
PONTING a jéghegyeket fotografálja magnéziumfényben. Kint járva a szigettől délre, odaláttam a magnéziumfény villámlásszerű villanásait, jóllehet az egész sziget közöttünk volt. Nyilvánvaló, hogy a magnéziumfény roppant alkalmas lehet jelzésekre. Följegyeztem, hogy kísérleteket tegyünk.
Június 5., hétfő. – Egész nap déli szél fújt. Az ég borult, levegő teli hókristályokkal. A hőmérséklet gyorsan felszökkent a –9 fok fölé. Minden tünet vihar közelgésére vall, de csak nem jelentkezik. A jó ég tudja, mit akar ez a rend-kívül enyhe hőmérséklet. Sétát tettem a sziklák közé. A levegő túlságos meleg és fülledt.
TAYLOR a Beardmore-gleccserről tartott előadást. A jégár teste a Ferrar-gleccserhez viszonyítva menedékesen emelkedik. Ha a hasadékok oly gyakoriak, ahogy jelentik, (2) a gleccser
(1) Pompás példája az Antarktisz felvidékéről leszálló szél "főn"-jellegének. Szerk. [Dr. Cholnoky Jenő]
(2) SHACKLETON expedíciója tapasztalta est, amely elsőnek jutott el e messze déli szélességekig. (Az Antarktisz szívében.)
93
mozgásának jelentékenynek kell lennie. Úgy látszik, három olyan része van a gleccsernek, amelyet a hasadékok erősebben megszabdalnak és ahol az esés meredekebb. Elmagyarázta a talált kőzetek geológiáját. DEBENHAM is hozzászólt az előadáshoz. Utána érdekes vita indult meg.
Június 6., kedd. – A hőmérő fölszaladt –7 fokra. Estére elült a szél, az ég kitisztult, és csak a hegyek körül maradozott el néhány tépett felhő. A hegy mögül felbukkant a Hold és végigsétál a felhőtlen északi égen. Festői kép.
Születésem napja. Magam bizony könnyen megfeledkeztem volna róla. Nem így szíves bajtársaim. Délebédkor óriási "születésnapi kalács" jelent meg asztalunkon. Cukrozott tetejét CLISSOLD leleményesen földíszítette csokoládérajzokkal, cukrozott gyümölccsel, zászlókkal és az én arcképemmel. Körös-körül fölöttünk ott díszelegtek szánfogataink lobogói.
Ebéd Scott kapitány utolsó születésnapján.
Balról jobbra: Atkinson, Meares, Oates (áll), Cherry-Garrard, Taylor, Nelson, Evans, Scott (az asztalfőn), Wilson, Simpson, Bowers, Gran (áll), Wright, Debenham, Day.
CLISSOLD kitett magáért. Kitűnő fókalevest főzött. Ezt követte az ürüpecsenye, ribiszkekocsonya, gyümölcssaláta, spárga és csokoládé. Ital is volt: almabor, sherry és édespálinka. Az almabor eredetét nem sikerült megfejtenünk.
A fényűző lakoma derült, vitázó kedvre hangolta a szíveket. Amíg ezeket írom, egyik csoport a sötétkamrában tárgyalja nagy hévvel a politikai eseményeket, egy másik sarokban az anyag eredetének a kérdését feszegetik, amodább meg katonai problémákról folyik a szó. Csupa gyerekes jó fiú! Sehol egy éles szót vagy bántó megjegyzést nem hallani – a disputa általános nevetésbe fullad. NELSON egy pár harisnyát ajánl fel TAYLOR-nak, hogy tanítsa őt geológiára!
Június 7., szerda. – Pompás szép nap. Délután kimentem a jégre déli irányban. Megnéztem NELSON-t jégbarlangjában és BOWERS-t hőmérője mellett. A simára csiszolt havon könnyen siklott a sí. Ragyogó holdfény áradt szét a tájon. Remek idő egy kis téli sétára.
Este én voltam a soros előadó. A jégbarrierről és a szárazföldi jégről beszéltem. Igyekeztem sok új szempontot megvilágítani.
94
Az előadást érdekes vita követte, amely éjfélig együtt tartott bennünket.
Június 11., vasárnap. – Tegnap egész nap dühöngött a szél. Ma újra kisütött a Hold, és teli fényét szétárasztja a tájék fölött. Szinte azt hinnők, visszatért a Nap.
Így tél derekán nem sok újdonság kínálkozik megörökítésre. Azt hinné az ember, néhány rövid jegyzetbe beleszoríthatja mindazt, ami történik. De valójában mégsem telnek oly eseménytelenül napjaink. Ma például legalább három fontos megbeszélést folytattam az időjárásról és a jégviszonyokról. Mindezekről sok feljegyzést lehetne tenni; azonkívül is egész sereg apróbb intézkedés történt a nap folyaman.
Ha itt is ennyire hézagosak a naplójegyzetek, képzelhető, mily nehéz feladat a nap eseményeinek hű tükrét adni a civilizált életben. Itt a sarkvidéken érti meg az ember, miért oly küzdelmes a naplóírás odahaza.
Június 12., hétfő. – Az idő nem kegyes hozzánk. A mai nap nem volt éppen szeles, de a Hold felhők mögé rejtőzött. Nagyon árvának érzi magát az ember nélküle. Nem tudom, mi lesz a Crozier-foki csoporttal a jövő hónapban, ha a szerencse nem kedvez neki.
DEBENHAM és GRAN még hetedikén reggel elindultak a Hut Pointra, de máig sem jöttek meg. Pedig már másnapra vártuk őket vissza.
BOWERS és CHERRY-GARRARD egy éjszakára elment a Royds-fokra. TAYLOR és WRIGHT is ott járt ma, de már itthon vannak.
Este EVANS tartott előadást a térképezésről. Lassan, szinte félénken beszélt, de igen tartalmasan és szemléltetőn.
Június 13., kedd. – Délután az Inaccessible-szigetről visszatérve DEBENHAM-et és GRAN-t otthon találtam. Heves szelek tartóztatták őket oly soká az Armitage-fokon.
Amikor a Discovery-kunyhóba megérkeztek, szegény kis "Mukáka" kutyánkat összetekergőzve ott találták az ajtó előtt. Szánalmasan sovány és kimerült volt, de volt még benne annyi erő, hogy ugatással fogadja őket. Ezt a kutyát januárius 7-én, a készletek partraszállításakor az a baleset
95
érte, hogy elgázoltuk és jó darabon vonszoltuk a szántalp alatt. Azóta nem sok hasznát vettük. A Hut Pointon töltött hetek alatt nyomorúságos bőrben volt szegény. Hátsó részén nem akart kinőni a szőre, és már-már azt hittük, ilyen körülmények között el kell pusztulnia. Az Evans-fokra visszatérőben szabadjára engedtük futni a szánok mellett.
Megérkezve a téli szállásra, még külön megkérdeztem DIMITRI-t, megvan-e a kutya, és azt a választ kaptam, hogy velünk együtt megjött az is. Később kiderült, hogy DIMITRI tévedett: a kutya útközben elmaradt, és nem került elő azóta sem. Mindössze néhány napja tudtam meg ezt, és már egészen lemondtam róla. Valódi csoda, ha elgondoljuk, hogy ez a szegény állat sántán, félig csupaszon, magára hagyatva teljes egy hónapig elélhetett. Amikor megtalálták, véres volt a szája. Bizonyosan fókával verekedett. Szinte megfoghatatlan, hogyan ásta át magát a kemény fókabőrön. Az éhség nagy hatalom.
Június 14., szerda. – A viharok csak nem hagynak nyugtot. Reggel vékony stratusfelhő jósolta meg közeledtét. Mint rendesen, hirtelen szélrohammal köszöntött be, hóförgeteggel. A havazás megszűnt később, de a szélrohamok még mindig száz-százhúsz kilométeres sebességgel dühöngenek. Mily gyors a változás körülöttünk a tegnapi szép nap örömei után.
Este NELSON tartotta meg második biológiai előadását. Kifejtette az apró növényi szervezeteknek, mint minden élet alapföltételének fontosságát. Kitűnő előadó. Tárgyát rendkívül világosan meg tudja értetni.
Június 16., péntek. – DEBENHAM a vulkánokról beszélt ma velünk. Amit mondott, igen érdekes, de kissé egyhangúan adta elő, és a hallgatóság egy részét már-már az álom kerülgette. Befejezésül a környék vulkánosságát ismertette. A Castle Rockról az a véleménye, hogy "vulkáni dugó", az Observation Hill régi vulkán része, és semmi köze a Crater Hillhez. Az Inaccessible-sziget nincs összeköttetésben az Erebusszal. Az előadás után parázs vita kerekedett és fölélénkítette a kedélyeket. Eleven vita indult, meg a vulkánosság és a tenger egymáshoz való viszonya fölött. Miért
96
vannak a vulkánok a tengerek közelében? DEBENHAM szerint nem okról és okozatról van itt szó, hanem két okozatról; mind a kettőnek közös oka van.
Június 19., hétfő. – Jó ideje egyforma szabályossággal folynak napjaink. CLISSOLD elsőnek kel föl hét órakor, hogy elkészítse reggelinket. Fél nyolckor HOOPER hozzáfog a söpréshez és megteríti az asztalt. Nyolc és fél kilenc közt az emberek odajárnak jégért, ANTON megeteti a lovakat, DIMITRI a kutyák után néz. HOOPER föllármázza az alvókat, hogy már későre jár; rendesen egy negyedórával többet mond nekik. Általános nyújtózkodás, álmos humorral fűszerezett reggeli üdvözlések.
WILSON és BOWERS Ádám apánk módjára öltözve a hóval telehordott mosdómedence mellett találkoznak, és hozzáfognak testük alapos ledörzsöléséhez ezzel a fagyos matériával. Valamivel később megjelennek a többiek, akik kevésbé hősiesen már beérik egy kis mosdóvízzel. Fél kilenc után én is kiugrom pompás ágyamból, és tíz perccel kilenc előtt már ott ülök zabkása-reggelim mellett. A késedelmeskedők is előszállingóznak, és kilenc órára együtt vagyunk mind az asztal körül.
Kilenc óra 20 percre végzünk a reggelivel. Reggeli után HOOPER újból jól kisöpri a kunyhót, elmosogat és rendet csinál. Fél tízre megkezdi mindenki napi munkáját. Az emberek a szánutazás előkészületeivel foglalatoskodnak. A hálózsákok javításával, sátrak átalakításával elkészültünk már, de még sok más feladat vár megoldásra: élelmiszeres tarisznyák készítése, cipőtalpak szegezése és a többi és a többi. A tisztek ezalatt zavartalan végzik tudományos dolgaikat.
Fél kettő után gyűlünk össze délebédre. Azután ha az időjárás megengedi, a lovak jártatása és egyéb testgyakorlat következik úgy egy órára. Ennek végeztével a tisztek folytatják tudományos munkájukat, a legénység pedig szórakozással üti agyon az időt vacsoráig, amit fél hétkor tálalnak. Az esti étkezés után még olvasunk, írunk vagy játszunk valamit, esetleg egyet-mást elvégzünk még dolgainkból. A gramofon is rendesen megszólal ilyenkor. A hét három
97
estéjét pedig az előadások töltik be, ezeken mindnyájan résztveszünk.
A Castle Berg (Kastély-jéghegy)
Tizenegy órakor az acetilénlámpákat eloltjuk; aki még fennmarad, vagy az ágyban olvasni akar, gyertyát gyújt magának. Éjfélre rendesen minden világosság kialszik, és csak az éjjeli őr virraszt fenn olajlámpájánál.
Így múlik egyik nap a másik után. Ha nem is nagyon tevékeny élet, bizonyára nem is tétlen. Kevesen alusznak többet napjában nyolc óránál.
Szombat délután vagy vasárnap reggel általános fürdés, borotválkozás, ruhaváltás járja. Ezek és a megszokott vasárnapi istentisztelet figyelmeztetnek reá, hogy ismét lepergett egy hét.
Ma este DAY tartott előadást a motoros szánokról. Erősen bízik bennük, de félek, DAY reményei vérmesebbek, mint amilyen megbízhatók szánjai.
Június 20., kedd. – Tegnap este a hőmérséklet elérte a –40 fokot. Ez eddig a legnagyobb hideg. A Ramp magaslatán öt fokkal enyhébb volt. Csöndes napunk volt, mint rendesen nagy hidegek idején. A növekvő Hold világánál síkirándulásra indultam.
A Crozier-foki csoport nagyban készülődik már az indulásra. Folyik a tanácskozás, hogy annyi kényelmet biztosítsunk nekik, amennyit csak a szigorú körülmények megengednek. SVERDRUP könyvében, a "New Land"-ben találtam valami följegyzést a kettős sátor hasznáról. EVANS altiszt mindjárt ki is bélelt egyet oly módon, hogy a két réteg között hely maradjon a levegőnek. Erős a bizalmam ebben a sátorban, de azért a hókunyhók kérdésével sem szűnünk meg foglalkozni.
Másik újabb haladást jelent az az elhatározás, hogy dunnalúd pelyhéből készült hálózsákokat visznek magukkal rénszarvasbőr helyett.
DAY a fókazsírkályha megszerkesztésén fáradozik a Hut Pointon szerzett tapasztalatok fölhasználásával. Ha ez jól sikerül, az utánunk jövő sarki expedíciók dolgán lendítünk vele, mert világos, hogy a kielégítően fűlő fókazsírkályha fölöslegessé teszi a tüzelő szállítását parti utazásokon.
98
A Crozier-foki utazás eredeti célján felül egyúttal kísérletezés, több irányban is. Minden egyes ember más és más összeállítású élelmiszert kap, hogy a gyakorlat mutassa meg a zsír és szénhidrát legkedvezőbb arányát.
WILSON kettős szélálló ruhát visz magával gyapjú alsóruha helyett.
Az újfajta szegezésű cipőket is kipróbálják. Visszatértünk a Discovery-expedícióban utoljára használt típushoz, némi javítással. Az acélszögeket a finn-csizmára alkalmazzuk; ez csak félolyan nehéz, mint a rendes sícsizma, könnyen fölvehető és pompásan véd.
Június 22., csütörtök. – A tél dereka. A Nap legalacsonyabb állását 22-én délután fél három tájban érte el greenwichi középidő szerint. Ez megfelel 23-án hajnali fél háromnak a 180. délkör helyi idejében. Mai estebédünk tehát az az étkezés, amely legközelebb esik a Nap pályájának ehhez a kritikus fordulópontjához. A télközép ünnepét az odahaza karácsonykor szokásos módon ünnepeltük meg.
Már a tea mellé megszeltünk egy hatalmas Buszard-féle süteményt, CHERRY-GARRARD jóvoltából. Az Union Jackeket és a szánok lobogóit fölaggattuk a nagy asztal körül, amelyre a szokásos bögrék és mázos limonádéskancsók helyett most poharakat és pezsgős palackokat állogattunk. Hét órakor letelepedtünk az asztal mellé különleges gazdag lakománkhoz.
A fogások fényes sorát remek fókalevessel kezdtük meg, aztán áttértünk a roastbeef-re, melléje szakácsunk yorkshire-i puddingot, sült burgonyát és kelbimbót tálalt. Ezek után égő plum-pudding és kitűnő ünnepi sütemény, majd pedig ízletes ajóka és halikra következett. A mi szemünkben rendkívüli ételsor már idáig is, hát még ha hozzávesszük a pompás nyalánkságokat, amelyek teli tálakban borították el asztalunkat: égetett mandula, cukrozott gyümölcsök, csokoládé és mas ínycsiklandozó édességek. És mindenekfelett számlálatlan palack pezsgő és finom likőrök a felköszöntők mellé.
Rövid beszédben felhívtam a figyelmet reá, hogy mai ünnepünk nem csupán a tél derekát jelöli, hanem egyúttal
99
expedíciónk terv szerinti tartamának fele idejét. Eleddig egy nyár és a tél fele része múlt el, hátra van még a tél másik fele és a második nyár.
Elmondottam, hogy ami a jövőt illeti, legyen bár akármi szerepe a véletlennek, a tapasztalat megmutatta, hogy lehetetlen lett volna rátermettebb bajtársakat gyűjtenem magam köré, hegy vállalkozásomban támogassanak, mint akik a tavasszal útra kelnek velem a déli sark felé. Köszönetet mondtam mindnyájuknak, hogy "vállukat nekifeszítették a kerekeknek."
Az expedíció sikerére ürítettük poharunkat.
Mindenkit sorjában felszólítottunk, hogy beszéljen, bal szomszédomon kezdve, körös-körül az egész társaságon. Mondanom sem kell, hogy mindnyájan szerényen és röviden szólaltak fel, és – amit nem is vártam – valamennyien rendkívül szíves szavakkal emlékeztek meg rólam, úgyannyira, hogy el kellett hárítanom magamtól a végül is még korai dicséreteket. Mindamellett hálával töltött el az őszinte méltánylás, amellyel irányukban való magatartásom találkozott.
Estebéd végeztével együtt maradtunk még a legderültebb hangulatban. A gramofon vidám dalokat játszott. Az asztalt elszedtük, félrefordítottuk, lábait kiszedtük, és sorbaraktuk a székeket. Egész tágas előadóterem támadt ilymódon, és PONTING ezt az alkalmat arra használta fel, hogy a mindnyájunkat legjobban érdeklő környékbeli felvételekből vetített képsorozatot mutasson be.
Ezután visszaállítottuk az asztalt társasjátékra. Az asztalra tejes puncs került, és ebből ittunk CAMPBELL csapata és a Terra Nován maradt barátaink egészségére. Ekkorra már az ital éreztetni kezdte lelkesítő hatását.
A hangulat tetőpontjára emelkedett, amikor egyszer csak megjelent BOWERS, nyomában néhány kísérőjével, akik óriási karácsonyfát cipeltek be. Ágain égő gyertyák, csillogó holmik és apró ajándékok mindegyikünk számára. Megtudtam, hogy az ajándékokat Miss SOUPER-nek, WILSON-né nővérének köszönhetjük, aki kedves figyelemmel gondolt reánk odahaza. A fát BOWERS ügyeskedte össze botokból
100
és zsinegekből, színes papirosdíszítéssel borítván be az ágakat. A szeretetreméltó meglepetés sok örömöt szerzett.
Amíg a kunyhó falai közt folyt a vigasság, odakünt a természet, mintha csak ünnepünk fényét akarná emelni, libegő sarki fény csodáját bűvölte ra a keleti égre. Sohsem láttam szebb és élénkebb tüneményt. Villogó fényű hajladozó ívek és függönyök támadtak és terjedtek szét az égboltozaton, lassan-lassan elhalványulva, hogy azután ismét ragyogó életre keljenek.
A világosabb fény mintha folyó tűzből volna, olykor-olykor egymásba fonódott ívekbe sűrűsödött, amelyekből tündöklő sugarak lövelltek fölfelé, hogy azutan hullámzó vonalakban halványabb alakzatokba olvadjanak.
A tél derekának megünneplésével reánk hajnalodott az az időszak, amelynek, bármerre forduljon is a szerencse kereke, a legnagyobb jelentőségűnek kell lennie életünkben.