A tudományok népszerűsítése.
A Fauszt-monda és a Fauszt-könyvek.
Az utolsó varázstudós meghalt és fekete kutyája nyomtalanul tünt el a föld szinéről (v. ö. 282-ik l.).
A szabad kutatás eredményeit, a mennyiben az egyház nézeteivel meg nem egyeztek, eretnekségnek bélyegezték; a búvároknak tehát esküvel kellett azokat
visszavonniok, ha nem választották inkább a máglyahalált. De hiszen azokat a férfiakat, kik a varázslatban maguk sem hittek és kiknek munkája lépésről-lépésre lerontotta a régi varázslatos tanokban való hitet: nem lehetett könnyen varázslattal vádolni. Megdöntötték az asztrologiát, a jóstudományok legfontosabbját, a többiek alapját, midőn a földet megfosztották a világ középpontjában elfoglalt helyzetétől, midőn kiszámították a bolygók pályáit és törvényeket találtak a világtestek sebességére. A többi bűbájos tudományok alatt is inogni kezdett a talaj, midőn az eső testek mozgására, az inga lengéseire es a légnyomásra vonatkozó kisérletek világossá tették a belátással bírók előtt, hogy a természet tényleges megértése csak úgy érhető el, ha a földi tünemények okait a földön, nem pedig felsőbb világokban keresik. Ily módon a búvárok lassankint elvágták az égi és intellektuális világokkal való bűvös összeköttetést, és ebből a szempontból az egyház a szabad kutatás férfiait mint segítő és szövetséges társakat csak üdvözölhette. Nem is emelte ellenük soha a varázslat vádját. A nagy tömeg pedig csak az egyháztól kiinduló jelszókat követte; ezért nem is talált alkalmat, hogy az újabb kor férfiait mondák és csodás történetek koszorújával fonja körül, a mint azt elődeikkel tette volt. A tudós varázsolók tehát már csak a történelemben és a mondában éltek. Nem is tartott tovább egy fél századnál és a népköltés már felkapta őket. Mindazokat a kalandos történeteket, melyeket elmult századok búvárairól beszéltek, a nép költészete, mintegy gyujtópontba, egy személy köré gyűjtötte. Ez semmiképen sem volt valami új, addig ismeretlen dolog. Az "arany legendában" (legenda aurea) a régi időkből kölcsönzött mintával
rendelkeztek, mely az egész középkoron át ismeretes és keresett olvasmány volt. Ez a legenda elmondja, hogyan üldözte és kínozta a keresztény ó-kor egy híres varázsolója, antiochiai CZIPRIÁN, bűvészete erejével a keresztényeket, különösen pedig egy keresztény szűzet, JUSZTINÁ-t, kit bírni vágyott. De ámbár CZIPRIÁN a gonosz szellemek egész raját és később magát az ördögök fejedelmét uszította ellene, kik csalogató bűbájjal próbálták elcsábítani, imádságaival mindezeket legyőzte. Midőn CZIPRIÁN látta, hogy az ördögök mit sem tehettek a leány ellen, az ördögöket gúnyolta ki, megszakítá a fejedelmükkel kötött szövetséget és maga is kereszténnyé lett, és ámbár sok nagy bűn nyomta lelkét, mégis nagy egyházi férfiú lett és végül vértanu halált szenvedett.
Nem lehet határozottan megítélni, vajjon ez a CZIPRIÁN tényleg élt-e valaha? Valószínűleg történelmi esemény a legendának a magva, de minthogy a mese kétféle, részben teljességgel ellentmondó változatban kering, valószínű, hogy a históriai anyagot az idők folyamán lényegesen átalakították. Nevezetesen a CZIPRIÁN csodálatos varázslásairól szóló leírások az ó-kor vége felé erősen fölszaporodtak; valószínű, hogy e köré az egy személy köré gyűjtötték mindazt a regét, a mely e kor varázsolóiról, az alexandriai bölcselőkről, egyáltalában forgalomban volt. Később azután ezt a CZIPRIÁN-t érdemetlenül az a kitüntetés érte, hogy történelmi személyiséggel, a karthagói CIPRIANUS püspökkel cserélték össze, kihez a mondabeli CZIPRIÁN-nak nincsen egyéb köze, mint hogy eredetileg mindketten pogányok voltak és vértanu halállal multak ki. De, hogy nem a karthagói püspök volt az, kinek élete körül a monda fejlődött, világosan kiderül
abból, hogy CZIPRIÁN és JUSZTINA meséjét már régen megírták a keleten, mielőtt ott a karthagói püspöknek egyáltalában hírét hallották volna.
A Cziprián-mondához hasonlóan fejlődött a Fauszt-monda is. Ennek történelmi magva SABELLICUS GYÖRGY, kóbor ezermester és iparlovag, ki önmagát "ifjabb Fauszt"-nak nevezte és a nép hite szerint összeköttetésben állott az ördöggel. Ezt a felfogást még megerősíté az a körülmény, hogy SABELLICUS ismeretlen módon erőszakos halállal mult ki; ebből az a hír támadt hogy az ördög maga vitte el testestül-lelkestül. Halála körülbelül az 1540-ik évre esik. Úgy TRITHEIM apát, valamint WEIER JÁNOS, AGRIPPA tanítványa, úgy írják le ezt a SABELLICUS FAUSZT GÖRGY-öt, mint a kit személyesen láttak s kiről sokat lehetett hallani. "Ifjabb Fauszt"-nak nevezte magát megkülönböztetésül FAUSZT JÁNOS könyvnyomdásztól, kit mestersége a nép szemében szintén szemfényvesztővé és az ördög czimborájává bélyegzett. Később feledésbe ment, hogy FAUSZT, a könyvnyomdász és FAUSZT, a szemfényvesztő két különböző személy volt és ily módon SABELLICUS GYÖRGY valósaggal azonos lett FAUSZT JÁNOS -sal.
A Fauszt-monda legrégibb ismertetése 1587-ben jelent meg nyomtatásban SPIES JÁNOS kiadónál Majna m. Frankfurtban. Mint tehetséges parasztfiút írja le FAUSZT-ot, a ki jómódú rokona házához kerül, honnan később az egyetemre küldik theologiát tanulni. Miután a magiszter-fokot nagy kitüntetéssel megszerezte, rossz társaságba keveredik, varázslatra adja magát és végül az ördögöt idézi. Ezzel szerződést köt, hogy 24 esztendeig szolgáljon neki, a minek ellenében lelkét a gonosznak köti le. A könyv azután hírt ad az ördöggel folytatott hosszú beszélgetések-
ről, melyekben az a varázslat titkaiban bővebben kioktatja FAUSZT-ot; később azután leutazik a pokolba, melyet megtekint, utóbb pedig a föld körül utazik. Ez utazása közben mindenkit ámulatba ejt varázsművészetével. Itt azután alkalma nyílik a szerzőnek, hogy mindazokat a mondákat, melyeket régebben a középkor tudós varázsolóiról regéltek, FAUSZT személye köré gyűjtse. Egyebek között FAUSZT a pápa palotájába jő, itt mindenféle csínyt visz véghez s kigúnyolja a pápát és a magas klérust. Ez tanusítja, hogy a Fauszt-monda protestáns talajon keletkezett.
A mondának tizenkét évvel később, 1599-ben megjelent feldolgozása, a WIDMANN-féle Fauszt-könyv, világosan kimondja, hogy FAUSZT-ot a pápaság, ennek ördögbűvölései és pogányoskodása csábították varázslatra. A történet azzal végződik, hogy az ördög a szerződés lejártával minden hasonérzelműnek rémületére és intelmére FAUSZT-nak borzalmas véget vet. Más vége a dolognak nem is lehetett. Míg a pogány CZIPRIÁN tudatlanságból vétkezett és ezért még megmenthető volt azzal, hogy jámbor kereszténnyé vált, a theologus FAUSZT-ra nézve nem volt más menekülés, minthogy ő cselekedetei bűnösségének teljes tudatában adta magát a varázslatra.
Abban az időben, midőn senki sem kételkedett az ördög személyes létében és egyes kritikus elmék is legfeljebb csak a vele való tulajdonképeni szerződés lehetőségét tették kérdés tárgyává, a Fauszt-könyv természetesen nagyon elterjedt, épületes olvasmánnyá vált. Ennek következtében egész sora jelent meg a kiadásoknak és új feldolgozásoknak, és minthogy FAUSZT doktor így az egész tudós varázslat személyesítőjévé lett, vállalkozó szerzőnek nagyon is tetszetős
eszme volt, hogy FAUSZT néven varázslatos munkákat adjon ki. Így a XVI. század végével, többnyire e néven egész halmaza támadt a munkáknak, melyek mind szellemidézésre szolgáló útmutatásokat tartalmaztak. Így több ilyen munka van efféle czímekkel: "Dr. Fauszt, a pokol nagy és hatalmas leigázója", "A hatalmas tengeri szellem", "Dr. Fauszt János mirákulumos, mester- és csodakönyve, vagy a fekete holló, melyet a pokol háromszoros leigázásának is neveznek" és i. t. E könyvek tartalma világosan tanusítja, hogy AGRIPPA es más varázstudósok munkáinak útmutatása szerint készültek. Ezeken kívül más munkák is vannak, melyeket szintén gyakran hoznak kapcsolatba FAUSZT-tal, melyek azonban valószinűleg csak sokkal régebbi keletű zsidó munkák szabad átdolgozásai; ilyen pl. a német nyelven irt "Semiphoras et Schemhamphoras Salamonis Regis", továbbá "Fauszt négyszeres pokolszorítója" és mások. A még meglevő "Clavicula Salamonis" azonban nem fordítása vagy átdolgozása a "Salamon kulcsa" cz. régi kabbalás munkának (v. ö. a 325. lapon lévő jegyzettel). Végül akad még néhány latin munka, így pl. a "Verum Jesuitarum libellus" varázslatokkal, melyeket CZIPRIÁN-nak tulajdonítanak. Valószinűleg nincs más köze e művekhez, mint hogy nevét kölcsönözte nekik. Eredetileg e munkák, melyek a XVI. század végén és a XVII. század kezdetén keletkeztek, csak kéziratok alakjában voltak meg, melyekért 200 tallért is megfizettek, a mi abban az időben óriási összeg volt; a szerzőknek nyilván hasznosabb volt, ha kéziratban adták el, mint ha kinyomatták. Nyomtatott példányokat csak a XVII. század végével találunk; némelyikük ugyan azt hirdeti magáról, hogy
1500 körül nyomták, de a nyelvezet, nyomás és papir azt bizonyítja, hogy legalább is 200 évvel fiatalabbak. (1)
14. ábra.
(1) Ezekből a különféle munkákból keletkezett az a Ciprianus, melyből a 14-ik és 15-ik ábra való. Az eredetit a kopenhágai kir. könyvtárban őrzik.
15. ábra.
A XVII-ik és XVIII-ik századnak ebben az egész FAUSZT irodalmában feltűnik annak kifejezetten népszerű jellege szemben a régibb idők varázslatos munkáival. Ez utóbbiakban szintén megtaláljuk ugyan a szellemidézéshez szükséges összes utasításokat, de a
varázsolónak, magának kell, még pedig részben felette körülményes számítások alapján, a szellemek neveit, szigillumait, stb., valamint az idézésekhez szükséges szókat is kitalálnia. Ezek a nehézségek elesnek a FAUSZT-könyvekben, melyekben idézve találjuk a neveket, szigillumokat, imákat és bűvöléseket, úgy, hogy magának a varázsolónak e tekintetben nincsen semmi teendője. Ebből kiviláglik, hogy a filozofusok és természetbúvárok többé már nem foglalkoztak a varázslattal, s az iránta való érdeklődés a nép mélyebb rétegeihez szállott le.
A "kuriozus" tudományok.
Valamint a szellemidézés tudománya a FAUSZT-könyvek révén lett népszerűvé, úgy a többi varázs-tudomány is számos könyv útján vált a népnek hozzáférhetővé. Ezek részben régibb ismert latin szerzők fordításai, részben a különféle tudományágak újabb feldolgozásai voltak. Minél előbbre haladunk a korban, azt látjuk, hogy a könyvek annál könnyebben alkalmazhatók, azaz annál népszerűbbek lettek. Mindenre már megállapított szabályok voltak, úgy, hogy a kérdező találékonyságára, ihletére semmi sem volt bízva. Még olyan divinácziós módszereket is, mint az oneiromantia, az álomjóslás, mely az ó-kor összes népeinél az egyéni ihlettől függött és melyről AGRIPPA azt mondja, hogy szabályait egyáltalában nem lehet megállapítani, rendszerbe szedtek. A dolgot kényelmesebbé már nem lehetett tenni; de az álmok ilyetén durva kezelésének a jóstudományra és az ebben való hitre szükségképen halálthozóan kellett hatnia. Hasonlóan áll a dolog a legtöbb egyéb varázs-
tudományról is; minél inkább válnak gépiesekké, annál könnyebben jön rá az ember, hogy többet ígérnek, mint a mennyit meg tudnak tartani. Népszerűsítésük tehát mindennél jobban hozzájárult hitelük megrongálásához.
Jellemző az is, hogy az ú. n. kuriozus tudományok e kézikönyveinek szerzői módszerük értékéről mindig nagyon elővigyázatosan nyilatkoznak. Éppen nem ritka dolog, hogy a szerző előszavában világosan megjegyzi, hogy ezeket a dolgokat bizonyára már amúgy sem igen hiszi senki; a mellett az ellenkezőről van meg győződve.
Húsz oldalas füzetkében, melynek ezíme: "Astrologischer Wahrsager zu jedermanns Nutz verfertigt im Jahr 1703", ezt olvassuk:
Ő "Geneigter Leser! Weiln der Gebrauch folgender Tabellen gar leichte, als ist nicht mehr dabey zu erinnern, als dass die Zeichen nicht zu gebrauchen, als nur vermittelt eines Calenders des Jahrs, darin man ist. Sie werden gewisslich (jedoch nicht anderst, als glaublicher Mutmassung nach) in den Stern-, Artzney-Kunst und andern Menschlichen Geschäfften und Wissenschafften keinen schlechten Nutzen haben; obschon ein und andere düncken solte, dass sie nicht sonderlich nützlich oder nothwendig, lehret doch die tägliche Erfahrung ein anders. Er lebe wohl und gebrauche sich dieses zu seinen besten." [Tisztelt olvasó! Mivelhogy e táblázatok használata felette egyszerű, tehát nincs más megjegyezni való, minthogy a jelek csakis azon évbeli naptár segélyével használhatók, melyben vagyunk. Bizonyára (de csak hihető feltevés szerint) hasznosak leendenek a csillagászati, orvosi tudományban és egyéb emberséges ügyekben és tudományokban; ámbátor úgy tetszik, mintha egyikük-másikuk nem volna valami nagyon hasznos és szük-
séges, mégis a mindennapi tapasztalat mást tanusít. Éljen boldogul és használja fel a dolgot előnyére.]
A varázstudonányokban való hit tehát lassankint megszűnt és ezzel együtt az irántuk való érdeklődés is. Az utolsó e fajta művek századunk (1) elején jelentek meg. Azután szünet állott be, míg az ötvenes évekkel a spiritizmus ismét a varázslatra irányította a művelt világ figyelmét. De a nép között, különösen a "javas asszonyok" sorában még számos babonás felfogásra és furcsa orvosi tanácsokra akadunk, melyek a tudós varázslatnak közvetlen maradványai.
A népbabona korunkban.
Nem foglalkozhatunk mindazokkal a babonás hiedelmekkel, melyek a nép körében még manapság is élnek. A babona nemcsak minden egyes országban, de ugyanazon ország különböző vidékein is különféle. Azonfelül alig lehet megállapítani, hogy mit hisznek még és mit nem hisznek már bizonyos időben; számos babona puszta szólásmód alakjában él tovább, midőn az emberek már régen megszűntek e szóknak jelentőséget tulajdonítani. Olyan kisérlet tehát, mely a napjainkban még meglevő babonának leírását tűzné ki czéljául, meglehetősen eredménytelen munka volna. Ellenben érdekel bennünket annak a kimutatása, hogy honnan erednek századunk babonás nézetei és varázslatos eljárásai. Ezt természetesen csak nagy vonásokban lehet kimutatni, a mikor a részletekre nem igen lehetünk tekintettel. Először is a varázstudósok hagyatékát szándékozunk szemügyre venni.
(1) Lehmann itt természetesen még a XIX-ik századról leszél, mint "századunk"-ról.
Ide tartoznak a tisztán asztrologiai meghatározások, a Holdnak és egyéb bolygóknak hatása különféle cselekményekre, betegségekre s több efféle. Továbbá tekintetbe jönnek a nagyszámú szimpathiás gyógyító eszközök és mágneses kúrák, melyek még nagy mértékben használatban vannak és többnyire a paraczelzisták módszereinek többé-kevésbbé elferdített alakjai. Továbbá használatban van még a varázsvessző alkalmazása források feltalálására, olyan eljárás, melyet bizonyos vidékeken sok régi kútfúró ma is elvitázhatatlan szerencsével használ. Végül említendő még, hogy a mondák, melyek régóta CZIPRIÁN nevéhez fűződtek, éppen nem mentek feledésbe; ha nem is használják e könyvet szellemidézésre, mégis még mindig babonás félelem tárgya. A babona és varázslás ez ágait határozottan a régi bűbájos tudományra vezethetjük vissza.
Másrészt még sok mindenféle babona van, mely a pogányság korából való. A manókban, törpékben, váltott gyerekekben, rejtett kincsekben, kisértetekben és boszorkányokban való hit oly régi időkbe követhető, a mennyire történelmi hagyományaink egyáltalában visszanyúlnak. Nyilván nagyon régiek a varázsigék és bűvölések is, melyek félig keresztény, félig pogány jellegükkel pogány varázsmondások puszta átalakításainak bizonyulnak. Számos sajátszerű módszer, mely a boszorkányok és gonosz szellemek ellen való védekezésre irányul, a boszorkányosság virágkorában érte ugyan el fejlődése tetőfokát, de ezzel az a lehetőség, hogy itt csak keresztény formákba öltöztetett pogány felfogásokról van szó, éppen nincs kizárva. Végül a babonás hiedelmeknek és eljárásoknak egész tömege marad még, melyek eredetével, úgy látszik, sohasem leszünk tisztában.