– körűlbelől tizenkét osztrák krajczárt – kaptak, a felügyelőnek e bér kétszerese járt ki naponként. E napon a papnál ebédeltünk s a kormányzó is részt vett; volt báránysűlt, lisztes gölödény [gombóc], habbá vert tejfel s még valami tészta-nemű, mely vörös borral volt leöntve. A kormányzó arról panaszkodott, hogy a halászat az egész partvidéken hanyatlik, még pedig emberek hiánya miatt, a kiknek nagy része a sülynek esett áldozatúl. A tarándszarvasok között is nagy vész pusztított. A pap háza nyomorúságos, mindössze két kamara; mi pedig a püspöktől parancsot hoztunk, hogy nála lakjunk. E napon embereket küldtünk ki, hogy az observatoriumhoz követ és mohát gyüjtsenek.II.
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSAHELL MIKSÁNAK, a múlt század magyar születésű és tagadhatatlanúl elsőrendű csillagvizsgálójának, magyar nyelven írott életrajzát ma sem bírjuk. És ha ennek okát kutatjuk, itt is szemben állunk avval a jelenséggel, hogy – az épp oly természetes mint szomorú fejlődési menet során – csak a legújabb időben kezdjük kutatni tudományos fejlődésünk menetét, evvel együtt annak a kevés férfiúnak életét is, a kit hazánk földje szült s a ki a tudomány egyetemében nyomot hagyott.
HELL MIKSA azonban mindenképpen kivétel. Az életrajz-írók nem vonzódhattak oly ember felé, a kit kortársai súlyos vádakkal illettek, a kinek becsületét a rákövetkező kor elsőrangú szakemberei sem bírták teljesen tisztázni; ma már tudjuk, hogy azért, mert nem érték föl szellemét.
Az elhanyagolásnak főoka ebben rejlett.
HELL MIKSA a múlt században Selmeczbányán született, hol atyja a bányák gépmestere – Kunstmeister – tehát a gépészetben szakértő, a mathematikában jártas ember volt. Semmi kétség, hogy ez hatott a fiúra is, ki a csillagvizsgálat szolgálatában mindig bizonyos gyakorlati irányokat is művelgetett.
Iskoláinak bevégzése után HELL MIKSA a Jézus-társaságba lépett be és hazánkban az oktatás terén széles körben
488
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA
munkálkodott; ő volt az, a ki a magyar csillagvizsgáló intézetek rendezése körűl legtöbbet fáradozott.
Működött az utóbbi irányban Budán, Egerben és Kolozsvárt; mint oktató Nagy-Szombatban és Lőcsén is.
A csillagászatban oly sikereket ért el, hogy MÁRIA TERÉZIA magyar király őt hívta meg a bécsi csillagvizsgáló intézet vezetésére, hol feladatát nagy buzgósággal végezte és számos más művön kívűl, sorban kiadta a múlt század egyik első rangú csillagászati folyóiratának, az Ephemeridáknak, köteteit. Ezen az alapon korának elsőrendű auktoritásává [szaktekintélyévé] nőtte ki magát.
Munkásságának és hírnevének delelőjén állott, a midőn a múlt század csillagászati tüneményeinek legfontosabbja, a Vénus bolygónak a Nap korongja előtt való elvonúlása volt másodszor bekövetkezendő – az első 1761-ben volt – a melynek szerencsés és pontos megfigyelésétől függött a Nap parallaxisának és ennek alapján a Nap és a Föld közötti távolságnak pontosabb meghatározása.
A tünemény ismétlődése, mely 1769-dik évi junius 3-ára volt kiszámítva, esti órára következett be, Európában tehát csak a sarkkörben, hol nyár folyamán a Nap nem nyugodott le, volt észlelhető; a legjobb pontnak pedig Vardő, akkor még dán terűleten, volt kijelölve; a Föld túlsó oldalán pedig California és a Hudson-öböl.
Dánia akkori királya elhatározta, hogy a megfigyelést végrehajtatja; bécsi követe Páter HELL-re irányozta figyelmét, ki meghívást kapott s kit MÁRIA TERÉZIA király [!] el is bocsátott arra az útra, a melyre az akkori közlekedési viszonyok között oly önfeláldozás és bátorság kellett, a minőt csak nemes lélek, a tudomány komoly és mégis rajongó szeretete szülhet.
HELL MIKSA úti társúl és segítőűl rendtársát, a Tordasról, Székes-Fejérmegyéből való SAJNOVICS JÁNOS-t választotta.
489
AZ ÚTIRÁNY
És el is indúltak ketten 1768-dik évi április 28-án Bécsből Prágának, Drezdának, Lipcsének tartva; majd Lübekbe jutottak és a tengerhez érve, ezen útaztak, míg június 22-en Kopenhágában – Haffnia – meg nem állapodtak. Itt felkészűltek, majd svéd területre átkelve és kocsira szállva, szinte járatlan útakon érték el Krisztiániát.
De a száraz földön való útazás gonosz része még csak ezentúl következett s nem egyszer a végveszedelem szélére sodorta az utasokat.
Augusztusban elérték végre Trondhjemet – Nidrosia, – hol a tengeri útra készűltek fel, immár hárman, mert tolmács-szolgálatra és a csillagászatba való bevezetésre melléjök rendeltetett BORGREWING norvég tanuló.
Körűlbelől ugyanazon a tengeri úton haladtak, a melyen én; érintették Tromsőt, Hammerfestet – akkoriban kevés lelket számláló halásztelepeket; – áthaladtak a Magerősundon, azt pedig már a XXXIV. fejezetből tudjuk, hogy innen mily hányódások, mily főben járó veszedelmek között érték el nyomorúlt bárkájukon 1768. október hó 11-én, tehát a Bécsből való elindúlástól számítva öt hónapi és tizenhárom napi útazás és törődés után rendeltetésök helyét Vardőt, vagy Wardoe-t, a mint ők írták. Az út rendkívűliségéről csak akkor alkothatunk magunknak helyes fogalmat, ha elgondoljuk, hogy úttalan útakon csillagászati eszközöket szállítottak magukkal.
Az út nehézségeit majd megismerjük SAJNOVICS leveleiből; addig is lássuk SAJNOVICS naplójának * kivonata nyomán, hogyan és mivel töltötték el csillagászaink azt az időt, mely megérkezésök és a tünemény között fogyott el s nyolcz hónapot és huszonhárom napot tett, és azt is, mely elútazásukig telt el.
* A latin nyelvű naplót a bécsi cs. k. csillagászati intézet őrzi.
490
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA
Tudjuk tehát, hogy 1768. október 11-kén szállottak Vardőben partra. A napló azután így szól:
Wardő 1768. Október 12-kén reggel egy melléképületben miséztünk, mire elfogadtuk a kormányzó, a hadnagy és a városi sebész látogatását – az utóbbi még a borotváláshoz sem értett. Látogatóink kíséretében kiszemeltük az observatorium helyét; a kormányzót azonban nem látogathattuk meg, mert tegnap óta a délnyugoti szél iszonyúan tombolt; ezért otthon étkeztünk.
Október 13-kán ismét miséztünk. Azután öt munkást fogadtunk, kiknek az volt a feladatuk, hogy az observatorium gerendázatát elkészítsék. A felügyelőről és építőmesterről a kormányzó gondoskodott. A munkások egyenként hat Stűwer napszámbért
Október 14-kén a hideg szél elűlt; holmink a hajóról partra szállíttatott; a Niebuhr-féle quadránst nyomban fel is állítottuk. Délben a kis erősségben a kormányzónál ebédeltünk, hol abban állapodtunk meg, hogy a legénység egy részét építő anyagért hajónkon a földségre küldjük. A rákövetkező éjjel nem tudtunk aludni, mert szobánk tele volt egerekkel, melyek folytonosan futkároztak s mindent összevissza rágtak. Ezek az állatok nem régen származtak be; néhány évvel ezelőtt egy orosz lisztes hajóról jöttek s azóta roppantúl fölszaporodtak. * Vardő lakosságát arra utasították, hogy a délre fekvő Varanger-fjordból macskákat hozassanak. Meglátogattuk Sikol kapitányt is, kinek éppen oly nyomorúlt a lakása, mint a papé és a hadnagyé; az utóbbinak felesége Hamburgból való, tud németül. Egy itt lakó kereskedőt is meg-
* Mint FOSLIE-tól, a tromsői muzeum őrétól tudom, ezek az igazi házi egerek – Mus musculus L. – melyek csakugyan az orosz lisztes hajókkal kerűltek Vardőbe. H. O.
491 |
SAJNOVICS NAPLÓJÁBÓL |
látogattunk. Az égboltot hófelhők borították, a földön lábnyira hevert a hó. Este a tenger színével egyező barometrumot állítottunk fel. Október 18-kán kopenhágai ingaóránkat függesztettük föl. Október 19-kén korrespondáló napmagasságot vettünk föl; délután vadászatra indúltunk és két hófehér fajdot lőttünk. * Október 20-kán a kormányzóval meglátogattuk a fegyvertárt, hol 400 régi puskát őriznek; puskapor bőviben van. A fegyvertár ajtajának szemöldökfájába a következő szavak vannak bevésve: "Anno 1599 maji erat hac in domo Christianus IV. rex Daniae et Norvegiae;" ** azt mondták, hogy a király e szavakat krétával sajátkezűleg írta fel s valaki más azután az írás szerint bevéste. Október 22-kén meridiánus vonalainkat húztuk. Október 24-kén legjobb termometrumunk tört el. Október 25-kén korrespondáló magasságokat mértünk; a rossz idő miatt azonban az eredmény gyarló volt. Október 26-kán. Az eddig meglehetős időjárás rosszra fordúlt, hideg, hó és vihar köszöntött be. Október 27-kén. A vihar még növekedett. A tenger tornyos hullámokat vetett s kevésbe múlt, hogy még mindég kikötve álló hajónk el nem pusztúlt. A szél ablakon, ajtón befütyült s a hideg ugyancsak megsanyargatott. Reggel a termometrum szobánkban csak +1° meleget mutatott, a pinczében pedig megfagyott a rózsavíz s szétrobbantotta az üvegeket; ezért borainkat egy jobb pinczébe költöztettük. Este reájöttünk, hogy a sziget kapitánya a pappal és a kormányzóval nagy háborúságban él, a mi reánk nézve elég szomorú dolog, a mit később még meg is keserűlhetünk. Október 28-kán. A vihar egyre tart. HELL átnyújtott a parancsnoknak egy folyamodást, a melyben az observatorium építéséhez és megfigyeléseinkhez segítséget kér s minthogy a folyamadáshoz a pap és a kapitány részére egy-egy üveg rozólist [fűszeres pálinkát] mellékeltünk, az igen jól fogadtatott. Október 31-kén három derék bundát vásároltunk s az egyikkel a kormányzónak kedveskedtünk. November 1-jén. Mintha derülni akarna. Délutáni sétánkon a pappal és a kormányzóval találkozván, az utóbbi vacsorára hívott meg,
* Ryper, Tetrao albus = subalpinus. Ez a hófajd. H. O.
** Azóta egy másik király is hozzácsatolta kezeírását: "Vidi! Oscar l873". H.O.
492 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
a mi itt teát és kávét jelent. Itt abban állapodtunk meg, hogy hajónkat eladjuk s a viszaútazásra mást hozatunk Throndhjemből. Megjött a posta is, egy levélhordó, ki Talvik, vagy Altenről gyalog jár. Egyetlen fegyvere egy vadászpuska. A mély hó miatt az éjszakát akárhányszor a szabad ég alatt húzza ki; néha mégis tarándos szánkához fér. Hozott a kormányzónak egy Kopenhágában kelt, a hadügyi miniszteriumtól való levelet, mely juniusban iratott s a kormányzót utasította, hogy mindenben kezünkre járjon s ha szállásunk nem tetszenék, a magáét adja át. November 2-kán. Úgy intézkedtünk, hogy hajónk szakácsa minden nap ételrendet készítsen s ezt bemutassa, minthogy nyomorúlt, száraz norvég konyhája sehogy sem volt ínyünkre. November 4-kén. Három eleven tarándot kaptunk, ezekből egyet a parancsnoknak, egyet a papnak ajándékoztunk. November 5-kén. A napot levélírással töltöttük, hogy a levelek a 11-kén induló postával elmehessenek. November 10-kén. A várőrség a szárazra vonta ki a hajónkat s csak most sült ki, mennyire megviselte az út és a kikötőben való veszteglés. November 12-kén. A kormányzó meglátogatott s azt tanácsolta nekünk, hogy ne adjuk el a hajót, hanem javíttassuk ki; ne hozassunk mást Throndhjemből. Minthogy azonban régebben éppen az ellenkezőt tanácsolta s akkor a legénységet is durva, tudatlan népnek mondta, holott most szerfölött dicséri, nem követjük tanácsát. Eredeti megállapodásunk mellett maradván, a kormányzó rossz kedvvel távozott. Nyilvánvaló volt, hogy a kopenhágai levél változtatott lelkületén, a mit az alattasaival szemben követett bánásmód is szembeszökővé tett. November 15-kén. A posta csak most indúlt. Páter HELL kénytelen volt a munkások ellen panaszt emelni a kormányzónál, mert haszontalankodtak. Csak kilencz óra tájban fogtak munkához, tizenegykor enni mentek, hogy csak két órakor jelenjenek meg ismét, fél négykor pedig be is rekesszék a napi munkát, minthogy ilyenkor a sötétség már beállott. A parancsnok ekkor kiszabta a munkaidőt s az építés most már haladott is. November 18-kán. Három katona és egy halász a kapitány csónakján a tengerre szállott; hogy ott halásszon; alig hogy hogy elindúltak, roppant keleti vihar tört ki s egész napon át nem is engedett. Lemondtunk a reményről, hogy ezeket az embereket még meglát-
493 |
SAJNOVICS NAPLÓJÁBÓL |
hassuk. Egész napon át a borulat oly erős volt, hogy gyertyát kellett gyujtanunk. November 19-kén. Az idő kiderült s déltájban megpillantottuk a Napot, melynek egész korongja refractio útján a szemhatár fölött mutatkozott, noha számításunk szerint a korong középpontja a szemhatár alatt állott. Estére a négy halász, kit már senkisem várt, mégis haza vergődött. November 20-kán. Az éjjel a vihar annyira dühösködött, hogy kis házunkat komolyan féltettük. A vihar kitépte az ablakszárnyakat, darabokra törte s messze elhordva, hóba temette. November 21-kén. A vihar dúlt; de a havazás és a felhőzet elfogta a kilátást. Szolgánk egy pár madarat lőtt, melynek neve itt Alca Grile". * November 22-kén. Az observatorium fedele is elkészült. November 25-kén. Néhány vadruczát lőttünk. A börtönben egy fogoly halt meg s ezt a sebész felbonczolta. November 27-kén, vasárnap a mi tanítványunk a templomban közmegelégedésre prédikált. Az ebédet gyertya fényénél költöttük el. Raskonitz, ki ide van száműzve s velünk ebédelt, azt beszélte nekünk, hogy a földség belsejében "Finner"-ek laknak, kik jobbmódúak és inkább vendégszeretők is, mint a parti lakosok; házaik kényelmesek; vannak porczellán tányérjaik és ezüst kanalaik. Ez a Raskonitz állítólag Moltke grófnak kereskedelmi ügyvivője volt s azért került ide, mert a király asztali készletéhez tartozó ezüst kanalat lopott. Estére a papnál tánczmulatság volt, hol a honoracziórok [tisztviselők] éjfél utáni két óráig mulattak. November 29-kén. Egész napon át viharzott és havazott. Egy katona e napon vesszőztetést szenvedett; a vesszőket mértföldnyi távolságról hozták a szigetről. Deczember 1-jén. Ismét hófajd-vadászatra mentünk, minthogy e madarak e napokban mutatkoztak. A pap otthon maradt, hogy a prédikácziót tanúlhassa; nyilvánvaló, hogy tanítványunk sikere iriggyé tette. A kormányzónál határoztatott, hogy a sziget előkelősége télen át tánczmulatságokat tartozik rendezni. A kormányzó átadja a termet, a résztvevők 12 stűwert fizetnek. E napon akkora havazás volt, hogy a hó a kormányzó házának ablakait egészen betemette; sok ponton a
* Az Uria grylle; norvég neve tejste. Az "Alke" ellenben az Alca torda L. H. O.
494 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
hó az ereszt éri. A lakosok reggel ki sem jöhettek a házakból s ez addig tartott, míg a katonák az útakat ki nem árkolták. A vár körül is így állott a dolog, de úgy könnyítettek magukon, hogy a sánczok koronáján közlekedtek. Deczember 5-kén. Nagy és erősen világító északi fényt láttunk.
Deczember 8-kén. Fát vettünk, melyet Havningsbergből hoztak ide. Deczember 10-kén. A munkások számát leszállítottuk, minthogy az observatorium már majdnem elkészült. Deczember 13-kán. A kormányzó egy fertály borjút küldött, melyet pár font csokoládéval viszonoztunk. Deczember 14-kén. Az observatorium elkészült. Deczember 17-kén. Felállítottuk az ingaórát. E napon a kerületi főnöktől egy ember érkezett s azt az üzenetet hozta, hogy valahányszor csak szükséges, az állam költségén haza írhatunk. Deczember 19-kén. Az observatoriumba kályhát állíttattunk, hogy oly osztályt nyerhessünk, a melyben tanítványunk lakhatik. Deczember 20-kán. A leölt és bőröstől a hóba bekapart tarándszarvas húsa teljesen elromlott. Deczember 23-kán. A pap egy friss ölésű tarándszarvassal és néhány hófajddal ajándékozott meg; egy idevaló lakostól még 12 hófajdot vettünk. E napon felállítottuk szerszámainkat, hogy a holdfogyatkozást megfigyelhessük. Igen sok ember jött, hogy a holdfogyatkozást szemlélhesse, melynek teljesnek kell vala lennie; am a felhőzet annyira beborította az ég boltozatát, hogy a Holdnak még csak a nyoma sem volt látható. A pap ezért néhány nem éppen illő megjegyzést tett, a mivel tudatlanságát nagyon is elárulta s a miért azután annak módja és rendje szerint el is bántunk vele. Deczember 24-kén. A kormányzónál nagy társaság volt együtt. Deczember 25-kén. Isteni tisztelet után a sziget valamennyi notabilitása tisztelkedett nálunk: csokoládéval jóltartottuk őket. Deczember 26-kán nagy társaság volt nálunk.
1769. januárius 7-kén. A posta megérkezett, hozott nekünk leveleket és hamburgi újságlapot. Throndhjemből Scheller úr öt kicsiny, de nagyon szép hermelinbőrt küldött.
Januárius 11-kén. Korrespondáló napmagasságot mértünk; a reá következő napok ismét sötétek voltak.
495 |
SAJNOVICS NAPLÓJÁBÓL |
Januárius 21-kén. Ismét megpillantottuk a Napot, noha még a szemhatár alatt állott.
Januárius 24-kén. Komaságot vállaltunk a kereskedőnél; adtunk a papnak s az asszonynak egy-egy aranyat; nem voltak megelégedve.
Januárius 26-kán. Vettünk 200 hófajdot, mely Vadsőről jött; hozzá néhány füstölt tarándszarvas-nyelvet.
Februárius 1-jén. Havningsbergből néhány paraszt érkezett; igazán nyomorúságos állapotban voltak. A vihar vízzel töltötte meg ladikjukat s a víz nyomban befagyott; igazán a halál torkában voltak. Három napja, hogy nem jutottak kenyérhez s azért jöttek, hogy itt effélét koldúljanak.
Februárius 2-kán. Este nagy északi fényt láttunk, melynek sugárzása nagyon mozgékony; sugara és fénye nagyon különös volt.
Februárius 8-kán. Az égbolt észak felé egészen tiszta. Reggeli négy óráig folytonosan észleltünk. Délszaknak a vihar az észlelést lehetetlenné tette. Ugyan így volt a következő napon is. Erre kitisztúlt az ég s így maradt 15-16-áig úgy, hogy egész éjszakán át észlelhettünk.
Februárius 17-kén. Séta közben egészen a part közelében egy bálnát láttunk, úgy néhány fókát is.
Februárius 20-kán. Egész éjen át észleltünk. A csillagok egy nagyon terjedelmes északi fényen ragyogtak át.
Februárius 26-kán. Vasárnap, prédikáczió helyett Küster Postillájából néhány lap olvastatott fel. Este észleltünk.
Februárius 27-kén. E napon kezdődnie kellett volna a halászatnak. A halászok ki is szállottak a tengerre ünneplő ruhában; de az ellenkező szél miatt vissza kellett térniök.
Márczius 1-jén. A kormányzónál ebédeltünk; sokat beszélt a Hollandiában dívó útazási módokról. A csatornákon ladikokon útaznak, a melyeket partonjáró lovak vontatnak. Télen át azonban, a mikor a csatornák befagynak, a ladikok alá vasakat raknak, akár csak a szánok alá s ekkor alkalmas széltől dagadó vitorlákkal oly sebesen iramodnak a jég hátán, hogy a ladik fedélzetén való tartózkodás veszedelmessé válik.
Márczius 2-kán. Egy háló miatt, melyet a kereskedőtől elloptak, nagy lárma támadt, végtére is egy részét megtalálták a pap cselédjeinél, a többi a hóba volt bekaparva.
Márczius 4-kén. Délutáni két óráig észleltünk.
496 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
Márczius 5-kén. Sétaszánkázásra vállalkoztunk egy lappszánkón, melybe egy tarándszarvas volt befogva. Gyorsan haladtunk; de többször fel is fordúltunk.
Márczius 11-kén. Végre megjött a várva várt hajó, mely fát hozott. A hajó árbocza eltört, innen a késedelem.
Márczius 12-kén. Néhány útazó kereskedő látogatott meg; egyikök Grönlandban járt. Nagy érdeklődéssel nézték csillagvizsgáló szerszámainkat és elektromos gépeinket.
Márczius 14-kén. Egyike a legderültebb napoknak, a melyet e tájakon értünk. Esti hat órától reggeli hat óráig folytonosan észleltünk.
Márczius 18-kán. Derűlt idő; szép északi fény mellett sok észleletet végeztünk.
Márczius 22-kén. A posta megérkezett, hozott leveleket Bécsből és Rómából.
Márczius 23-kárt. A zöldcsütörtök [nagycsütörtök] itt is ünnepnap volt.
Márczius 26-kán. Húsvét vasárnapja, szép, derűs nap volt. A reákövetkező éjszakán nagy vihar támadt.
Április 1-jén. Két nagy fókát lőttünk. A hím ölesnél hosszabb volt; szemét és szívét a sebész felbontotta. A húst és a zsírt a lakosok mohón vásárolták, a bőrét szénával tömtük ki.
Április 4-kén. Ismét egy kisebb fókát lőttünk.
Április 7-kén. A kitavaszodás jeléül egy pár hóvirágot kaptunk.
Április 9-kén. Egész napon át erősen havazott.
Április 15-kén. Altenről csónak érkezett avval a hírrel, hogy kerületi főnök májusban ide szándékozik jönni. Onnan kaptunk pár hermelinbőrt és néhány üveg bort.
Április 18-kán. A nap szép tiszta; korrespondáló magasságot mértünk és sokat észleltünk.
Április 21-ke. Gyásznak szentelt nap volt Kopenhágának a svéd hadaktól való ostromlása emlékére. Ebből az ötletből délután a templomban prédikáczió volt.
Április 23-kán. Ismét a magasságot mértük és sok észleletet tettünk; 24-kén ugyanezt műveltük.
Április 28-ka. Bécsből való elindulásunk évfordulója s kevésbe múlt, hogy Páter HELL halála napja ne legyen. Egy fiatal kereskedő vigyázatlanságból házunkra lőtt; a töltés nagy része összezúzta azt az ablakot, a melynél HELL ült és dolgozott.
Április 29-kén. Egy kiküldött ember érkezett hozzánk Thrond-
497 |
SAJNOVICS NAPLÓJÁBÓL |
hjemből. Kopenhágából márczius 4-kén indúlt. Máskülönben a posta Kopenhágából ide csak egyszer jár évenként s a postás Throndhjemtől idáig negyedfél [3,5] hónapon át igyekszik. Levelet írt HORREBOW * Kopenhágából, PILGRAM ** Bécsből s a kerületi kapitány Throndhjemből. Április 30-kán. A postás feleleteinkkel visszaindúlt. Május 1-jén. Erősen havazott. Szerződést kötöttünk, hogy hajónkat 25 tallérért kijavítva kapjuk meg. Május 5-kén. Ismét levelek jöttek Throndhjemből, még pedig a püspöktől, a Stiftfőnöktől és Hagendrup-tól; az utóbbi azt adta hírül, hogy a kopenhágai tudományos akadémia Páter HELL-t egyhangúlag tagnak választotta. Május 8-kán. Néhány kisebb hajó ide menekült a nagy vihar elől. Május 12-kén. Egy norvég hajó érkezett, mely hírül hozta, hogy április 23-kán angol csillagvizsgálók az Északi-fok tájára érkeztek s Hammerfestnél partra szálltak. Május 14-kén. Hír érkezett, hogy Kildinben egy orosz csillagvizsgáló meghalt. Május 15-kén. Hozzáfogtunk a szögmérésekhez, melyek Vardő terűletét illették. Május 18-kán. Erős sátrat állítottunk s húztunk alatta egy déli vonalat, hogy a mágnestű mozgásait észlelhessük. E napon láttuk először az éjféli Napot az északi szemhatáron. Május 19-kén. A méréseket folytattuk; este azonban a nagy szél arra kényszerített, hogy a sátrat felszedjük. Május 25-kén. Éjjel erős forgó szél támadt. Május 27-kén. Korrespondáló magasság és napmagasság mérése. Este a szögméréseket folytattuk. Fényes nappal pompás északi fényt láttunk, azalatt, a míg a Nap észak-nyugaton sűrű felhők alatt bujkált. E fény sugarai rendkívül nagyok, színesek és számosak voltak. A leghosszabb sugár fölért a zenithre, rendkívül mozgékony volt, a mennyiben majd rövidült, majd ismét kinyúlt. A sziget legnagyobb részéről a hó eltakarodott; a földséget azonban, különösen délnyugot felé, még hó borítja. Május 30-kán. Folytattuk a méréseket s észleltük a mágnestű állását.
* Csillagász Kopenhágában.
** Rendtársuk és HELL helyettese.
498 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
Junius 1-jén. Hajónk elkészült.
Junius 2-kén. Az obszerváczióra mindent előkészítettünk.
Junius 3-ka, szombat volt az a nap, a mely miatt az egész útat megtettük. Noha tegnap este az egész égboltozatot felhők borították, reggel felé a felhők annyira eloszlottak, hogy reggeli három óra tájban a Napot megpillanthattuk. Ezután ismét eltűnt. Négy órakor, a szent mise után, a Nap ismét ismét kiragyogott. Nyomban megmértük a Nap magasságát. Erre összefüggő pásztákban fehér felhők mutatkoztak, melyek, mint valami északi fény, folytonosan erre-arra mozgolódtak. A szél eleintén észak felől fújt, később nyugotról áramlott. A delelő vonalon megkaptuk a Nap kulmináczióját. Délután a korrespondáló napmagasságnak második felét is megkaptuk; az észlelés vége felé az egész égboltozat fehér felhőkkel volt elborítva. A szemhatár úgy észak mint délfelé tiszta volt. Délnyugot felől gyenge szél áramlott és rövid időn annyi felhő halmozódott délnyugot felől, hogy tanítványunk Borgrewing nem folytathatta napészleléseit. Úgy hat óra tájban a Nap a felhők közül kiragyogott s megmutattuk a tanítványnak, hol kell figyelni. A felhőzet nyolcz óráig tartott. Kilencz óra után a Nap felé irányoztuk csöveinket, mely néha-néha a felhők közül kibukkant. És végre is, Isten különös kegyelméből, ily pillanatban láthatóvá és észlelhetővé vált a belépő Vénus bolygónak külső és belső érintkezése a Nappal. A mi kapitányunk nyomban kilencz ágyút süttetett el és fölvonatta a lobogókat. Az erősség kormányzója követte példáját s kitűzte a zászlót. A vendégek, a kik az observatóriumban jelen voltak, hogy a Vénust a Napban megpillanthassák, egy derűs időközben öt perczen át láthatták a tüneményt. Hat órára terjedő idő alatt azonban egyetlen egy pozicziót sem lehetett megállapítani, szinte hihetetlen és mégis igaz! Feszülten vártuk a bevégződést, noha senki sem reménykedett, mert azt a helyet, a melyen a Nap haladt, sűrű felhőzet borította. Reggel három óra tájban az erős délkeleti szél elhordta a felhőzetet úgy, hogy a kilépő csillagnák a Nappal való belső és külső érintkezése jól volt észlelhető. Most a kereskedő három kölyökágyúját egymás után hatszor süttette el. Vardő összes lakossága örült. Mi lelkünk egész ihletével imádkoztunk; "Te Deum laudamus!" s azután kissé megpihentünk. Barometrumra, mágnestűre gondolni sem kedvünk, sem időnk nem volt.
Junius 4-kén. Ragyogó időben megkaptuk a korrespondáló tengermagasságot. E napon, kopenhágai idő szerint úgy tíz óra tájban, a
499 |
SAJNOVICS NAPLÓJÁBÓL |
napfogyatkozásnak be kellett következnie. Páter HELL megfigyelt a kezdetet, velem együtt pedig a tünemény végét. Volt déli obszervácziónk, megmértük a magasságot is. A mint a magasságot mértem, az egész légkör hirtelenül sűrű ködbe borúlt, mely fínom eső alakjában szitálódott a földre s végre az egész égboltra terjedt ki. Sötétség támadt, melynek tartósságát elgondolni sem lehetett. Baj lett volna, ha tegnap így lett volna!
Junius 5-kén Bécsbe és Kopenhágába írtunk.
Junius 6-kán. A postás a levelekkel elindúlt. Ebédre vendégeink voltak s számos felköszöntő mondatott az uralkodókra, miniszterekre, az idevaló hatóságokra; az ágyú folytonosan dörgött. Estére megjött Throndhjemből a rég várt főnök; reményt nyújtott, hogy az angol csillagvizsgálók is látták a Vénus elvonúlását.
Junius 13-ka táján az idő ismét rosszra fordúlt; folytonosan havazott s a termometrum sokáig állott a fagyponton.
Junius 14-kén. Hajón néhány orosz érkezett Koláról s azt beszélte, hogy ott a tünemény idejében az égbolt felhőkkel volt borítva, a csillagvizsgálók már útra is keltek oly hajón, mely a part hosszában elszórt többi észlelőt is fölszedte.
Junius 23-kán. Egy expressz Bécsből levelet hozott, a melyből nagy örömömre azt olvastam, hogy József császár Rómába útazott. Vivat!
Junius 27-kén. Arra figyelmeztetett hajósunk, hogy a szél az elútazásra kedvező. Délnyugoti szél fújt. A szent mise után hajóra szállítattuk holminkat; a hajó egy öbölben volt kikötve.
A kormányzó egy felirás szövegét küldte hozzánk elolvasás végett, még pedig német és norvég nyelven, melyet Páter HELL emlékére egy kőbe akart vésetni. Abban állapodtunk meg, hogy evvel várni kell, míg Kopenhágából intézkednek. A sziget lakói sajnálták távozásunkat s el akartak kísérni. A szegényekről bőven gondoskodtunk. Végbúcsút a kormányzó házában vettünk. A midőn két óra tájban távoztunk s akkor is, a mikor a fedélzetre léptünk, a kormányzó három-három ágyúlövéssel üdvözölt. Négy lövéssel viszonoztuk s elhagytuk Vardőt.
Eddig a napló.
Magyarjaink könnyű bárkája ezután ismét hullámhátra, szél szárnyára került; új viszontagságok és veszedelmek között hányódott.
500 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
Páter HELL, ki egy útirajz tervét forgatta agyában, a hol csak szerit ejthette, kiszállott a partra és figyelt.
Már Hammerfestben értesült, hogy az angolok hiába tették meg a nagyszabású előkészűleteket; az idő borús volt s ők nem láttak a tüneményből semmit; azok a norvégek is csak így jártak, a kik a sarkkörbe kiszállottak volt. Úgy állott tehát a dolog, hogy sem az oroszok, kik HELL-től keletre állottak – Kola félszigetén, – sem az angolok, kik nyugotra állottak tőle, nem láttak a tüneményből semmit, mert az égboltot teljes borúlat fogta el; csupán a vonal közepe táján figyelő HELL-nek kedvezett az ég, egyedül ő látta a Vénus belépését elég jól, a kilépést igen jól.
Mi, a kik ez északi tájak éghajlatát, meteorológiai viszonyait ma alapos kutatások eredményei szerint ismerjük, a minthogy az irodalomból bárki is megismerheti, nem találunk bámulatosat abban, hogy azon a vonalon borúlat uralkodott, közepe táján pedig a felhőzet mégis megszakadt s a Nap kiragyogott: mert ez ott gyakori tünemény. Igen, de hol volt akkor a meteorológiai ismeret, a mely ma megmondja nekünk, hogy az a vállalat a legvakmerőbbek egyike volt azért, mert hiszen Vardőnek évenként csak 25 % tiszta napja van, 75 % eső és borúlat; és megmondja azt is, hogy itt a hirtelen változás egészen természetszerű.
HELL kortársai csak arra tekintettek, hogy ő "olyan tájon" látta a tüneményt, a hol mások nem látták. És biztosra vehető, hogy ez a mozzanat volt az, a mely a gyanút felköltötte.
Throndhjemig eltartott azután az út több mint egy hónapig – julius 30-ig. Itt ismét egy hónapnál tovább – szeptember 12-ig – időztek; Kopenhágáig újra egy hónap – október 17 – múlt el.
Kopenhágában a sok mindenféle ünnepeltetés, szereplés, jövés-menés ette az időt s eltelt az 1769-ik év a nélkül,
501 |
A GYANÚ |
hogy a legfeszűltebb várakozásban levő csillagászok megkapták volna HELL megfigyelésének eredményét, holott a CHAPPE és DYMOND-félék – Kalifornia és Hudson-öböl – már rendelkezésökre állottak.
Így történt, hogy 1770-ben a franczia LALANDE már nem bírta tovább türelemmel s április 3-án a még mindig Kopenhágában időző HELL-hez levelet intézett, a melyről SAJNOVICS azt jegyzi meg, hogy fenhéjázva vonja kérdőre HELL-t a késlekedés miatt és gonoszúl fenyegetődzik benne. *
Ez rendkívül súlyossá változtatta a magyar csillagász helyzetét, mert kiszólította ellene a haragot.
Valójában pedig HELL műve, mely a vardői megfigyelés eredményét foglalta magában, az "Observatio Transitus Veneris ante diseum Solis die tertia Junii Wardoehusii facta" csak 1771-ben jelent meg; ekkor pedig kisűlt, hogy a mily mértékben egyezik egymással a CHAPPE és DYMOND eredménye, oly mértékben üt el ezektől a Páter HELL-é, kinek eredménye nagyobb parallaxist adott, a miből következett volna, hogy a Nap közelebb áll a Földhöz, mint a hogy a többiek számították. HELL csillagász kortársainak szemében most körűlbelől úgy tűnt föl az ügy, hogy HELL ott látta a tüneményt, a hol mások hiába lesték, hogy húzta-halasztotta az eredmény közlését s végre mikor kiadta, akkor kisűlt, hogy merőben elüt attól, a melyet mások nyertek. Hozzá kell még venni azt is, hogy a mások eredménye egymás között megegyezik. A gyanú tehát felütötte fejét.
Ebből azután igen elkeseredett vita támadt, melyben HELL-t ellenesei nyilvánosan azzal vádolták, hogy azt a vardői észlelést úgy költötte; majd meg azt mondták, hogy mások eredményéből hamisította.
* "in qua littera satis arroganter quaeritur tarditatem communicatae observationis cum Parisinis et minas satis contumeliosas adjicit." Sajnovics naplója.
502 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
A sors pedig úgy akarta, hogy Páter HELL ne érje meg életében becsületének helyreállítását. Meghalt 1792-ik évi április 14-én; sőt a sors elég kegyetlen volt HELL-hez, hogy a gyanút holta után még súlyosabbá tegye. Ez pedig így történt.
ENCKE, századunk első felének híres csillagásza, hozzáfogott, hogy a Vénus bolygónak a Nap korongja előtt való múlt századbeli elvonúlásaiból – 1761 és 1769 – újra kiszámítsa a Nap parallaxisát; elővette tehát HELL munkálatát is és arra az eredményre jutott, hogy a Nap parallaxisa 8.51 ívmásodpercz, holott HELL megfigyeléséből 8.8-8.9 ívmásodpercz következett volna, a mi a távolság kiszámításában sok ezer mérföld különbséget jelentett.
Evvel szegény Páter HELL ügye végképen elveszettnek látszott, mert ENCKE auktoritása akkoron föltétlen volt.
HELL utolsó éveit visszavonúlva, kipróbált barátjánál, PENKLER JÓZSEF bárónál töltötte s erre hagyta azután összes kézíratait is, kitől halála után az unokaöcsre, MÜNCH-BELLINGHAUSEN GYÖRGY báróra szállottak, ki azokat az idősebb LITTROW közbenjárására a bécsi cs. kir. csillagvizsgáló intézetnek ajándékozta. LITTROW becsületbeli kérdést látott abban, hogy hivatalbeli elődjéért HELL-ért, tegyen meg mindent, a mi becsületét helyreállíthatná és ezért megbízta fiát, LITTROW KÁROLY LAJOS-t, ki utóbb szintén a csillagvizsgáló igazgatója volt, hogy a HELL kézíratai között feltalált vardői s mint látszott eredeti csillagászati napló alapján vegye tüzetes vizsgálat és bírálat alá az egész vardői megfigyelést s az abból származtatott eredményeket.
Az ifjú LITTROW ennek eleget is tett s kiadta az eredményeket 1835-ben a következő czímű műben: "P. Hell's Reise nach Wardoe bei Lappland und seine Beobachtung des Venus-Durchganges im Jahre 1769. Wien, 1835."
Oly lelkiismeretességgel és odaadással szenteli magát az
503 |
LITTROW FÁRADOZÁSA |
akkori ifjú asszistens e nemes föladatnak, hogy lélekemelően hat még a mai olvasóra is. Mindent elkövet, hogy HELL-t rehabilitálhassa; de teljes eredményt nem érhet el, mert abban a naplóban, éppen a legnyomósabb helyeken, vakarások vannak és sok szám utólagosan, más tintával van bevezetve. LITTROW azon van, hogy az eredeti számokat valahogyan megkaphassa, mi itt-ott sikerül is, sok helyen azonban lehetetlen. LITTROW azután a bevezetőben ezeket mondja: "Készségesen vallom meg, hogy e papírokat avval az óhajtással fogtam vizsgálat alá, vajha egy olyan férfiút, mint Páter HELL, ki korának mégis csak legképzettebb s legszorgalmasabb asztronómusa volt, ki azonfölűl főembere volt annak az intézetnek, a melynek – mint látszik – szolgálatomat szentelni én is hívatva vagyok, ki atyámnak a hivatalban elődje volt, tisztázhatnám attól a szemrehányástól, hogy megfigyelésem önkényesen változtatott. Fájdalom, óhajtásom nem teljesedett, vagy legalább nem abban a mértékben, a hogyan óhajtottam volna."
HELL mentségére LITTROW azt a föltevést koczkáztatja meg, hogy HELL-t "valami félig megértett elmélet bírta arra, hogy megfigyelése adatain utólagosan igazítson, változtasson; későbben pedig talán álszégyen tartóztatta vissza attól, hogy hibáját bevallja s megfigyelését eredeti tisztaságában közrebocsássa."
De LITTROW fáradozásának mégis volt eredménye, még pedig kettős. Az első az, hogy minden kétségen fölül kitűnt, hogy HELL az átvonúlást megfigyelte, így tehát a koholás súlyos vádja elbukott; a második az, hogy LITTROW kimutatta, bár ENCKE eredményeinek nyomása alatt állott, hogy Vardőben a Vénus belépését a segédkező BORGREWING, a kilépést ellenben HELL figyelte meg helyesen. A szám ez:
|
Belépés 9 h 32' 1''. |
504 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
Ez adatok nagyobb parallaxishoz vezettek, mint a minőt ENCKE kiszámított; már pedig maga ENCKE is indíttatva érezte magát arra, hogy parallaxisát 8.51 ívmásodperczről 8.57 ívmásodperczre fölemelje. De hát ez még így is messze állott a HELL 8.8-8.9 ívmásodperczre rugó eredményétől; és szegény Páter HELL haló porában sem érhette el a teljes tisztaságot.
Így állott azután a HELL ügye harmincz hosszú éven át egészen 1854-ig, a mikor a csillagászat fejlődése dűlőre vitte az ENCKE-féle számot, mely nem állhatott meg; az ügy menete evvel a, HELL javára fordúlt.
Az első, a ki az ENCKE-féle napparallaxis tarthatatlanságát vitatta, HANSEN volt, a ki rámutatott, hogy a Hold mozgását csak akkor lehet az elmélettel összeegyeztetni, ha a napparallaxis nagyobbodik, a Nap távolsága tehát kisebbedik.
A híres LEVERRIER 1868-ban ugyanerre az eredményre jutott.
A csillagászati évkönyvek erre legottan 8.85-8.9 ívmásodpercznek vették a Nap parallaxisát, tehát HELL eredményével megegyezőnek, a mi annál bámulatosabb, mennél bizonyosabb, hogy a Vénus átvonúlásain alapuló módszer alapjában véve nem bizonyúlt abszolut jónak a Nap parallaxisának pontos megállapítására, mert az irradiatio bizonytalanná teszi a határt, így az érintkezést is.
A Vénus átvonúlásának századunkban a mostani rendkívül kifejlett eszközökkel végrehajtott megfigyelése igen sajátságos eredményekre vezetett s következő parallaxisszámokat adott:
|
AYRI szerint |
8.76 ívmásodpercz. |
505 |
DR. WEISS LEVELE |
Ezt a rendkívüli ingadozást nagyon jellemzően világítja meg TUPMAN kimutatása, hogy t. i. a közvetetlenűl egymás mellett és teljesen egyforma értékű, vagyis jóságú műszerekkel figyelő csillagászok, noha a tünemény lefolyását ugyanazokkal a szavakkal írták le, az idő-adatokban mégis húsz, sőt harmincz másodpercczel különböztek egymástól.
Világos, hogy – nem tekintve az irradiatio okozta akadályt – itt az észlelő személyes tulajdonságai ís közrehatnak. A megpillantás, a megpillantottnak időre való áttétele és rögzítése az idegműködéstől függ, mely egyénről egyénre más és más; az egyiknél gyorsabb, a másiknál lassúbb.
Mindez azután Páter HELL javára billenti a mérleg serpenyőjét; a csillagászati végeredmény pedig teljesen neki adja az igazat a csillagászat tudományának mai magaslatán is.
De hát az a sok vakarás, a számok megváltoztatása, milyen elbírálás, milyen beszámítás alá esik?
Nem állhattam meg, hogy ne forduljak kérdéssel HELL egykori kedves intézetéhez, egy pár fölvilágosító szóért. És WEISS tanár következő véleményt mondott az ügyről:
Währing, 1892. augusztus 2-án.
Igen tisztelt uram! Bocsásson meg, hogy becses levelére csak most felelek ; az iskolai év letelte előtt a legjobb akarattal sem találhattám meg azt az időt, mely egy terjedelmesebb válaszadásra megkívántatik.
Teljesen bizonyos, hogy HELL korának egyik elsőrendű és legderekabb csillagvizsgálója volt; bizonyítja ezt már magában az is, hogy Dánia királya avval a meghívással tisztelte meg: figyelné meg a Vénus bolygónak 1769-ki átvonúlását államainak területén, még pedig oly pontról, mely e nevezetes tünemény tudományos kihasználására nézve fekvés szerint a lehető legalkalmasabb. Teljesen alap nélkül való az a többszörösen emelt, régibb keletű vád, hogy HELL a Vénus átvonúlását egyáltalában nem figyelte meg, hanem csak úgy költötte;
506 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
LITTROW fölfedezte HELL naplóját s ennek alapján kimutatta a vád tarthatatlan voltát. Éppen azért csodálkoztam, a midőn becses soraiból arról kellett értesülnöm, hogy az a mese a folyóiratokban még mindig fölmerül. Ez ismét világos bizonyítéka annak, hogy az ujságíró urak kivált az ú. n. pikáns dolgokat szeretik minden kritika nélkül egymástól leírogatni.
Azonban a napló megtalálása HELL nevére másnemű és aligha gyöngébb árnyat borított, t. i. azt, hogy a mások közléseit bevárta s azután a maga megfigyeléseit akként változtatta, hogy a mások eredményével összehangozzanak. Az a napló pedig, a midőn megtalálták – mint akkor látszott – e vád jogos voltát nem egy, még pedig megdönthetetlen bizonyítékkal támogatta. Ma azonban a koczka ismét HELL javára fordúlt. Éppen ezért terjedelmesebben kell róla szólni.
Abban az időben, amidőn ENCKE az 1761. és 1769-dik évi Vénus-átvonulások alapján a Napnak a Földtől való távolságára vonatkozó híres értekezését írta (1822 és 1824), a legkisebb négyzetek módszere éppen csak hogy meg volt állapítva; ENCKE számítását pedig bátran a legelsők közé lehet sorolni, a melyekben ez a módszer nagyszabású alkalmazást nyert. Éppen ezért akkor még nem ismerték azt az óvatosságot, mely okvetetlenül szükséges a végből, hogy állandó hibák forrásai elkerültessenek s így a hibás következtetés is lehetetlenné váljék: az emberek – ellenkezőleg – azt hitték, hogy a megfigyeléseknek puszta chablonszerű kiszámításában a legkisebb négyzetek módszere segítségével megállapított valószínű hibák egyszersmind mértékét adják annak a bizonytalanságnak is, a mely az eredményben még benne lehet.
ENCKE számításai révén azt találta, hogy a Nap parallaxisa 8''.57-et teszen, a valószínű hiba pedig csak 0''.037, így nagyon valószínű, hogy 8''.53 és 8''.61 ívmásodpercz között foglaltatik; e határokat pedig mindenesetre csak jelentéktelen mértékben hághatja át.
A Nap e parallaxisával azonban HELL megfigyeléseit – a menynyire akkor ismertetve voltak – összeegyeztetni nem lehetett; ezek sokkal nagyobb parallaxist, olyat követelnek, mely 8.8'' és 8.9'' között foglaltatik.
Ám ilyen parallaxist ENCKE – számításaiból indúlva – lehetetlennek állított s éppen ezért akkor ismételve is felütötte fejét az a nézet, melynek – ha nem csalódom – legelőször is LALANDE adott szavakat, hogy t. i. HELL megfigyeléseit vagy csak úgy költötte, vagy legalább
507 |
DR. WEISS LEVELE |
is mások megfigyelései szerint átalakította, még pedig történetesen olyanok szerint, a melyek magok is hamisak voltak. A midőn későbben (1833) C. L. LITTROW megtalálta HELL naplóját, abban csakugyan igazítások voltak; nevezetesen még azokban a megfigyelési mozzanatokban is, a melyek a Vénus átvonúlását illették. Sőt még ennél is több volt az, hogy HELL mellett egy rossz messzelátón ugyan, de tényleg megfigyelte a Vénus átvonúlástát egy fiatal dán, BORGREWING is ; * a tőle származó számokat HELL nem változtatta meg, ezek pedig sokkal jobban egyeztek az ENCKE-féle értékekkel, mint a megváltoztatott HELL-féle számok. Mindezek után úgy látszott, hogy alig férhet kétség ahhoz, hogy HELL megfigyeléseit tényleg, még pedig a felismerhetetlenségig megváltoztatta, tehát hamisította, s hogy ebben a tekintetben a szédelgés vádja teljes mértékben és méltán sujtja. Eljárásának indító okát vagy azt keresni, vajjon mások megfigyelései szerint változtatott-e és kik után, ilyen vagy amolyan okból cselekedett-e? az itt teljesen irreleváns [lényegtelen] volt. Azóta azonban, a mint már fennebb megjegyeztem, a koczka HELL javára fordúlt. Kitűnt ugyanis, hogy ENCKE számítása a tőle való napparallaxisnak valószinű hibája tekintetében egy tévedésen alapúl s hogy a múlt században lefolyt Vénus-átvonúlások a Nap parallaxisának kiszámítására egyáltalában alkalmatlanok . Továbbá az is kitűnt, hogy a Nap parallaxisa sokkal nagyobb annál, a melyet ENCKE megállapított s valóban 8''.8 és 8''.9 között van, miként HELL megfigyeléseiből is következik. Ennek belátása után HELL változtatásai egészen más színben tüntek föl különösen akkor, a midőn tekintetbe vétettek azok a sajátságok is, a melyek az akkori csillagvizsgálóknál közkeletűek voltak. Az akkori csillagászoknak nem kis száma égett a vágytól, hogy mint igen jó, ügyes és pontos megfigyelő hírre kapjon, ennek a hiúságnak pedig HELL – úgy látszik – rabja volt: a legjobb megfigyelő hírére vágyott. Hogy ezt a czélt elérjék, úgy jártak el, hogy az eredmény érintése nélkűl megváltoztatták az egyes megfigyeléseket, oly formán, hogy azok majdnem teljesen összevágtak.
* BORGREWING, a HELL-ék "tanulója", csak annyiban dán, a mennyiben Norvégia akkoron dán birtok volt. BORGREWING telivér norvég volt, a füvészetet LINNÉ-től tanúlta; de – a mint nekem FOSLIE, a tromsői muzeum őre megírta – az irodalom terén nem működött. H. O.
508 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
A teljes világosság kedvéért ide iktatom a következő példát. Órám korrekczióját példáúl öt megfigyelt Nap-magasságra alapítottam s ezt
találtam: Közép érték: +2 m. 16.05 |
ezt pedig így közöltem: Közép érték: +2 m. 16.05 |
Ha a "találtam" sorozat szerint közlöm, rossz megfigyelő hírébe keveredem, ha azonban az "így közöltem" sorozat szerint adom ki, mindenki megbámúlja ügyességemet, s a megfigyelés művészetét.
Az ilyen eljárás természetesen nem helyes; sőt még mindég félre is vezet, mert az ember a megfigyeléseket jobbaknak tartja, mint a minők tényleg s ezen a réven sokszoros ellenmondásba is keveredik; azonban ez a múlt században tényleg és erősen dívott, és annyiban nem volt teljesen ártalmas, a mennyiben a megfigyelések eredményét nem alterálta [módosította] s csak nagyobb pontosság színében tüntette fel, mint a minő azokat valóban megillette.
Én magam a HELL-féle kéziratba töbszörösen betekintettem s ezen az alapon a következő nézetet vallom:
1. Az a kézirat, a melyet C. L. LITTROW a HELL eredeti naplójának tartott, nem az eredeti napló, hanem annak már másolata. Hogy az eredeti hol maradt, még ismeretlen dolog, lehet, hogy Dániában; ha ugyan még megvan.
2. Az idő-meghatározásokon, a melyeket HELL a Vénus átvonúlása előtt és után végzett, hogy azokhoz képest óráit igazítsa, változások történtek, azonban aligha olyanok, a melyek az eredményre kihatottak volna, hanem csak olyanok, a melyek a megfigyeléseket jobb színben tüntették föl, mint a minők tényleg voltak.
3. A Vénus átvonúlásának időbeli pillanatán is változtatott HELL; ezek a változtatások azonban – a mennyiben a csillagvizsgáló intézetünk birtokában levő kéziratból még kivehető és megítélhető – ama nagy bizonytalanságnál fogva, mely az akkori hiányos eszközökből és megfigyelési módszerekből a megfigyelt momentumok tekintetében önként következett, lényegtelenek.
Az imént mondottakból ön – igen tisztelt uram – kiveheti, hogy én HELL-t nem tartom szédelgőnek s ebben ma a csillagászok bizonyára
509 |
DR. WEISS LEVELE |
egyetértenek. Én csak azt tartom, hogy HELL kora egyik visszaélésének maga is engedett, s a megfigyeléseket, a nélkül hogy az eredményt megbolygatta volna, akként változtatta, hogy egymással jobban egyezzenek; a Vénus átvonúlásának reánk maradt megfigyelését pedig a korhoz képest egészen jónak találom. SAJNOVICS fölfedezett levelei iránt nagyon érdeklődöm, azokat megismerni nagyon szeretném. – Fogadja stb.
Prof. Dr. E. Weiss.
Ezek után tiszta és világos, hogy még abban az esetben is, ha az eredeti napló nem kerülne meg, Páter HELL bűne csak az, hogy korának embere volt.
És most még egy pár szó arról a jegyzetről, a melyet Páter HELL elmenetele előtt a vardői egyház anyakönyvébe írt s a melyről norvég barátaim természetes nagyságú fényiratot küldtek nekem.
JOHANNESSEN prépost Vardőben erről azt írja, hogy a jegyzet az 1769. januárius elsején megnyitott anyakönyv 363. oldalán foglal helyet. A fényirat kicsinyített másolata a 75. képen látható; bevezetése és fordítása a XXXV., a többi a partvonalról szóló szakaszban olvasható.
510 |
HELL MIKSA ÉS VÁLLALKOZÁSA |
75. kép. – HELL MIKSA jegyzete a vardői anyakönyvben.