HOUZEAU: A CSILLAGÁSZAT TÖRTÉNETE
ÖTÖDIK FEJEZET
AZ EMPIRIKUS KORSZAK – AZ ELSŐ
MEGFIGYELÉSEK
A megfigyelésük tevékeny korszaka megkezdődik. – A napfordulatok megfigyelése. – A Nap zenit-átmeneteinek megfigyelése. – A fogyatkozások megfigyelése. – A csillagászat hivatalos tiszte. – Almanachok szerkesztése. – Árnyékvető műszerek. – A délvonal kitűzése. – A vízórák. – Tulajdonképeni csillagászati megfigyelések. – Szögmérő műszerek. – Alexandria, obszervatóriuma és könyvtárai.
A megfigyelések tevékeny korszaka megkezdődik
Eddigelé oly csillagaszattal volt dolgunk, melyet csakis az érzékek révén felfogottnak mondhatnánk. Az ember a jelenségeket csak úgy nagyjában és hagyomány révén tartotta számon: az írást bizony még nem használta széltiben. Számításaiban csakis a cziklusok figyelembe vételére terjeszkedett ki. A mi pedig az okokat és a törvényeket illeti, arra szorítkozott, hogy analógia révén az égi testeket élettel, tevékenységgel és akarattal ruházza fel.
Azonban eme passzív korszaknak immár végére jutottunk és azon vagyunk, hogy egy új korszak küszöbét lépjük át. Az ember igazi megfigyeléseket kezd gyűjteni s ezeket meg is őrzi. A megfigyelések, melyek eleddig csak esetlegesek voltak és csak abban
a mértékben tétettek, melyben maga-maguktól kinálkoztak, idők folytán szántszándékosakká és szabályszerűekké válnak. És az emberi szellem ugyancsak igyekszik, hogy ebből az első anyagból mindjárt építsen is valamit. Az égnek istenségekkel megelevenített képe csakhamar fizikai rendszerek alkotásának enged helyet.
A régi megfigyelések dolgában mindazonáltal nem kell hogy vakon induljunk mindazok után, a miket az első historikusok feljegyeztek. Igy például nem kell hogy tényleges megfigyelés-számba vegyük azt, a mi csak a szellemi mozgalom kezdete volt, vagy a mint jelenleg mondanók, a táblázatok hipothézises korszaka volt. Az a nézet, hogy a bolygók egyazon pontból kiindulva egyszerre indultak meg, az ó-kor népeinél nagyon el volt terjedve. * Igyekeztek is, hogy rátaláljanak erre a kiinduló pontra, dc midőn ezt megjelölték volt, tényleges megfigyeléssel megállapítottnak egyáltalában nem gondolták. Igy kell felfogni a Nap, a Hold és az öt bolygónak az Orion-csillagzat északi részén való történelem előtti egyesítését, melyről Khinában némely foglalatos történelmi mű és néhány csillagászati mű emlékezik meg, mely művek egyébiránt mindannyian későbbi keletüek a –212-iki nagy könyvégetésnél. Mindössze is csak egy elméleti megállapításról volt szó, mely a számítások kiinduló pontja gyanánt használható. Igy állott a dolog az indiai táblázatok korszakával is. Az első tényleges megfigyelések tárgya az éjnapegyenlőségek és a napfordulatok voltak,
* L. alább, VI. fejezet, A preczesszió és a nagy időszakok.
a melyekre az embernek bizonyos tekintetben közvetetlen szüksége volt. A napfordulatok azok a jelenségek, melyeket a különböző népek évkönyvei a legrégebbi időkben említenek.
A napfordulatok megfigyelése
A Su-king-ből kitűnik, hogy Khinában már YAO ideje, tehát a –XXIV. század óta, csillagászok hivatalosan voltak megbízva az éjnapegyenlőségek és a napfordulatok következetes megfigyelésével. A napfordulatok meghatározására olyan gnómont használtak, melynek pálczája hegyes végű volt; árnyékának vége tehát szükségképen el volt mosódva. Eme pálczának magassága nyolcz khinai lábra rúgott. A legrégibb napfordulatmérést, melynek számadatai ránk maradtak, a –XII. század végén CSEU-KUNG hajtotta végre Lo-yang városában, a Sárga Folyótól délre. A Khinában ily módon megfigyelt nap-fordulatok közül LAPLACE felhasználhata még a +173, +461, +629 és +1729-ik évben tett megfigyeléseket, melyek segítségével az ekliptika ferdeségének csökkenését határozhatta meg. (1)
LUCANUS-nak gyakran idézett következő verse:
Umbra nusquam flectente Syene,
oda czéloz, hogy a nyári napfordulat napján a Nap Syenében, a jelenlegi Asszuanban, függélyesben áll. Ezen a napon az égi test képét egy kútnak fenekén lehetett látni. (2) De meg kell jegyeznünk, hogy a –X. század közepétől kezdve az ekliptika ferdesége
(1) Connaissance du temps, 1811, p. 450.
(2) PLUTARCHUS: De oraculum defectu, cap. 5. – STRABO: Res geographicae, lib. XVII, cap, 1. § 48.
csökkenésének szükségképen véget kellett vetnie eme megfigyelésnek, sőt hogy még a napkorong széle sem érte ezen egyptomi város zenitjét.
Ha eme példák után azt látjuk, hogy Görögországban az e fajta megfigyelések csak a –V. századra vezethetők vissza, úgy fogalmunk lesz a klasszikus czivilizáczió és tudományok lassú fejlődéséről. APSEUDES archonátusa idejére, –431-re kell leszállanunk, hogy a nyári napfordulatnak arra a híressé vált megfigyelésére találjunk, melyet METON és EUCTEMON Athénben tettek. Ez a klasszikus ó-kornak a legrégibb megfigyelése, melyet HHIPPARCHUS, PTOLEMAEUS és követőik hasznukra fordítottak.
Mindezeket a megfigyeléseket a gnómonnal tették. Ellenben a perui inkák a felkelő vagy lenyugvó Naptól vetett árnyék azimutját használták fel. De mivel ez az azimut a napfordulat idő táján igen lassan változik, a maximum pillanatának megállapítására igen elmés és érzékeny eljárást eszeltek ki, mely mindekkoráig nem volt kellőképen megmagyarázva. Azon leszünk, hogy a legrégibb historikusok * leirásai nyomán megkisértsük ezen eljárás mibenlétének feltüntetését.
Ha néhány nappal a napfordulat előtt két jelző póznát vagy két határkövet akként állítunk egy vonalba, hogy napfelkeltekor az egyiknek az árnyéka a másikra essék, úgy a következő napokon az árnyékok már nem
* CIEÇA DE LEON: Cronica del Peru, 1553, cap. 92; D'ACOSTA: Historia natural y moral de las Indias, 1590, lib. VI, cap. 3; GARCILASO: Primera parte de los commentarios reales lib. I, cap. 22; GEMELLI CARRERI: Giro del mondo, part. VI, 1700, lib. I, cap. 5.
fognak pontosan összevágni. Jeleinket úgy állíthatjuk fel, hogy még a napfordulat napján is a két tárgy között, mint valami résen vagy tisztáson át, csak egy keskeny fényszelet hatoljon keresztűl. Megkivántatik, hogy ez a sugárnyaláb a napkorongnak legelőbbre jutott szélétől induljon ki, tehát például a legészakibb pontjától, ha a nyári napfordulatról van szó. Mert ha a korong akármelyik pontjától indulna ki, a következő napon már egy másik, azaz nem egyazon ponttól kiinduló fénynyaláb törne át a résen és nem lehetne észrevenni, hogy a Nap visszafutott. Szóval, a messziről és csaknem egyazon vonalban nézett két póznának olyas dioptra-félét kell alkotnia, melynek néző-résében a felkelő Nap rendszerint nem kerül elő, de a mely résnek nekitűz a legelőbbre jutott szélével a napfordulat napján, és csakis ezen a napon.
Ezen a napon nem csupán akkor fog egy sugár áthatolni, a mikor a Napnak már bizonyos magassága van, hanem már abban a pillanatban is, a melyben vízszintes átmérője a horizontban van. Ennek a sugárnak a résen való áthatolásával, mely Nap legelőbbre jutott szélének felkelésével összevág, kellett a napfordulat idejét megállapítani. E végből pedig a peruiak a következőket gondolták ki.
Jelző rudaik monumentálisak voltak, azaz jelzők gyanánt két tornyot használtak, melyek a carmencai dombon Cuzco közelében voltak felállítva. E tornyok, A és B, körülbelül 5 méternyi magasságúak voltak és succanga nevet viseltek. Az EF felkelő Napnak északi szélétől kiinduló EM sugár a két torony között érintőlegesen ment át. Sőt este a GH lenyugvó Nap GN
sugarának is át kellett mennie, mert a két érintő szimetrikus.
Már most eme sugarakat kellett észlelni. E végből jóval magasabb két tornyot, C és D-t, építettek; ezek voltak az észlelő állomások vagy az obszervatóriumok. Magasságuk mintegy hatvan méterre rúgott. A bennük levő őrök kivárták azt a napot, melyen a horizonton levő égi test szélétől származó fényszelet reggel és este a két jelző-torony között áthatolt. Mikor ez a jelenség beállott, kihirdették a napfordulatot.
Nyilvánvaló, hogy eme tornyoknak a kellő vonalba való állítása nagy pontosságot kivánt. Alapjaikat bizonyára napfordulati napon tűzték ki. Az egész berendezésből már most azt kell következtetnünk, hogy a cuzcoi tornyok nem sokkal a spanyolok odaérkezte előtt épültek, mert két vagy legfeljebb három század elteltével az ekliptika ferdesége csökkenésének hatásait, melyek eme szélesség alatt csaknem egészen a horizonton ötlenek fel, bizonyára megállapították volna; már pedig az inkáknak nem volt erről a változásról fogalmuk.
Ugy látszik, hogy a megfigyelést duplán tették.
A tornyok egy rendszere Cuzcotól nyugatra, egy másik rendszere pedig keletre feküdt. Nem gondoljuk, hogy e körülmény két különböző napfordulat megfigyelésére utal, hanem hogy inkább arra mutat, hogy duplán (talán reggel az egyik, este pedig a másik oldalon) figyelték meg a fontosabbik napfordulatot, mely bizonyara az északi volt, mert a Nap Cuzco zenitjétől sokkal kevésbbé tér el dél felé. Egyébiránt a vízszintesben álló Nap azimutjai a két napfordulatkor nem szimétrikusak az egyenlítőhöz viszonyítva; Cuzcoban a juniusinak azimutja +24°5', a deczemberié –24°21', mely értékek, nem tekintve a minőségi jeleket, 16'-czel különböznek. Nagyon sajnos, hogy a spanyol hódítók lerombolták a tornyokat. GARCILASO mondja, hogy 1560-ban még fenállottak, de ezen az idöponton túl nem sokáig maradhattak fen.
A Nap zenit-átmeneteinek megfigyelése
Az inkák még egy másik megfigyelést tettek, mely iránt szintén élénken érdeklődtek: ez azon pillanat megfigyelése volt, amelyben a Nap a zenitjükön átment, vagy inkább déli kirándulásából visszajövet másod ízben ment át. Ez az ő félgömbjük nyarának vége felé esett meg, és ez a csillagászati jelenség esztendejük legnagyobb ünnepére adott alkalmat. A jelenség megfigyelésének igazi vallásos jelleme volt. A dolog nem külön e czélra rendelt helyen történt, miként a napfordulat megfigyelése, hanem valamennyi templom előtt egyazon időben végeztetett el. Az egyházat környező udvaron vagy magaslaton díszesen faragott kőoszlop volt felállítva, és pedig a közepén egy nagy körnek, melynek
terjedelmét csak a helyiség terjedelme korlátozta. Az oszlop talpát egy kelet-nyugati vonal futotta át. Azon a napon, a melyen az árnyék e vonal mentén mindkét oldalon vonult, és délben az oszlop valamennyi lapja meg volt világítva, "mintha a Nap a tetejére ült volna pihenni", nyilvánvaló volt, hogy az égi test átment az illető hely zenitjén.
Midőn ez az időpont közelgett, a papok nagyon figyelmesen ügyeltek az árnyéknak az azimutális vonalhoz való hajlására és midőn ez a szög elenyészni látszott, kihirdették a jelenség létrejöttét. Eme megfigyelésnél mt sem mutatja világosabban a napjárású naptár hiányát. (1)
A mint meggyőződtek, hogy a Nap függélyesben áll, az oszlopot virágokkal és jószagú füvekkel díszítették fel, a templomba pedig aranyból, ezüstből és drága kövekből készült áldozati tárgyakat vittek, végre az oszlop tetejére tették a Nap székét vagyis trónusát, (2) mondván, hogy ezen a napon az égi test egész fényével ült az oszlopra.
Az amautá-k, a hogy Peruban a tudósokat és bölcselőket nevezték, észrevették, hogy mentül inkább megy az ember északra, annál rövidebbé válik a déli árnyék a nyári évszakban. Északi Peru oszlopait, mint például a quitoi oszlopokat, nagyobb tiszteletben tartották, mert azt mondották, hogy a Nap függélyesebben és kényelmesebben ült rájuk. A zenit-átmeneteket még a távolabbi északi vidékeken is megfigyelték, különösen
(1) L. fentebb, III. Fejezet, p. 151.
(2) Spanyolul silla, vagyis szék.
pedig Mexikóban. Egy régi, 3 méternyi átmérőjü bazalt-kövön, melyet a mult század végén Mexikóban találtak, az állatkörön, éjnapegyenlőségeken és napfordulatokon kívül még a Nap két függélyes átmenetének szintén hieroglifás ábrázolatait látni, mely átmenetek az ennek a szélességnek megfelelő rendes időpontjaikkal vannak megjelölve.
A quitoi templomnak és az egész szomszédos vidéknek oszlopait SEBASTIAN DE BELALCAÇAR spanyol kormányzó rendeletére döntötték le. Egyebütt pedig a tartományok közigazgatásával megbízott kapitányok rombolták le. Igy dolgoznak a hódítók!
A fogyatkozások megfigyelése
A mi a fogyatkozások megfigyeléseit illeti, a legrégiebbek azok, melyek a khinai évkönyvekben maradtak ránk. A –VI. századbeli CONFUCIUS Su-king-jában hat, Süncziu czímű könyvében pedig harminczhat megfigyelés van feljegyezve. Valamennyi között az a legrégibb, mely a Su-king yao-tien czímű fejezetében található. Ez a Napnak az a fogyatkozása, mely a Skorpió π-jétől és σ-jától határolt fang nevű osztályrészben a harmadik őszi hónap első napján, kevéssel CSONG-KAN császár trónralépte után történt meg. A chronológia szerint, mely e helyütt igaz, hogy kissé bizonytalan, ez az uralkodó –2158-ban lépett a trónra. Eme chronológia magyarázói azonban ezt az évszámot a kelleténél mintegy húsz évvel korábbinak vélték. A csillagászati számítások helyben hagyták ezt a véleményt. OPPOLZER, ki a Nap és a Hold legjobb új-kori táblázatait használta, azt találta, hogy ez a fogyatkozás a –2136
évben bizonyúl igaznak. (1) Ime tehát egy megfigyelés, mely négyezer évnél régibb!
Eme régi fogyatkozás idejétől a XVII. század végeig a MAILLA-tól átvizsgált khinai évkönyvek 460 napfogyatkozást szolgáltattak. GAUBIL, a khinai munkák tanulmányozása eredményeként, 656-ot tett közzé, melyek részben az előbbeniekkel megegyeznek. Ugyan ő 32 holdfogyatkozást is hozott tudomásunkra. Mindezeket DELAMBRE állította össze. (2) CONFUCIUS Süncziu-jának fogyatkozásait JOHN WILLIAMS vizsgálta át, (3) a Su-king legrégibb fogyatkozásait pedig OPPOLZER, kinek munkáját az imént idéztük.
A babiloniakról azt tartották, hogy a fogyatkozások megfigyelésének igen terjedelmes lajstromával rendelkeztek. Mondják, hogy NAGY SÁNDOR Görögországba küldötte volt a csillagászatnak ezt a becses emlékét, melyet a hódítása előtti 1903-ik évből, tehát a –2226-ik évből valónak gondoltak. Az ilyen évkönyvek léte nem vonható épen kétségbe, de a nekik tulajdonított régi származás tévedésen alapúl. Az egyedüli forrás, SIMPLICIUS latin fordítása, a melyből az említettük évszámot merítették, az eredetinek nem hű fordítása. Az azóta közzétett görög szöveg mesés évszámot tartalmaz, mely egy milliomnál is nagyobb, (4) s ennélfogva semmi szabatos értéke sincs.
Annyi azonban igaz, hogy az assziriaiak hosszú időn
(1) Berichte der Akademie zu Berlin, 1880, p. 166.
(2) Histoire de l'astronomie ancienne, 1817, t. I. pp. 355–389.
(3) Monthly notices of the Astronomical Society of London, vol. XXIV, 1864, p. 167.
(4) SIMPLICIUS: Commentarius in Aristotelis libros de coelo, lib. II, cap. 12.
át és rendszeresen jegyezték fel a fogyatkozásokat. Erről nagyszámú idézet, sőt hivatalos jelentés is tanuskodik, mely utóbbiak közül néhányat a ninivei táblácskákon találni. A –929-iki és –808-iki fogyatkozások históriai eseményekkel való összefüggésükkel vannak idézve.
DIOGENES LAËRTIUS szerint (1) az egyptomiak NAGY SÁNDOR hódítása idejében 373 napfogyatkozásnak és 832 holdfogyatkozásnak emlékét őrizték meg, mely számok eme jelenségeknek egyazon, helyen körülbelül tizenkét vagy tizenhárom évszázadon át tehető megfigyeléseinek felelnek meg. Rendszeres lajstromaik tehát körülbelül a –1600-ik évre volnának visszavezethetők.
Eme régi időkben egy nép sem számlálta az éveket szakadatlan sorozatban, mint a hogy jelenleg tesszük; országlások vagy legfeljebb dinasztiák évszámaira hivatkoztak. Valahányszor a dinasztia vagy épen az uralkodó változott, az évszámozást elülről kezdették. Igy van ez még jelenleg is a régi szokásokhoz oly hű Angolországban. (2)
Hogy tehát egy régi kelet megállapíttassék, ismerni kellett az országlások rendjét, és ha az időköz hosszú, például nyolez vagy tíz százados volt, az egész lajstromnak hézag nélkül való kitöltése gyakran nagy nehézségekbe ütközött. Maga ez a lajstrom sem volt kielégítő, mert a különböző országlások nem állottak kerekszámú
(1) DIOGENES LAËRTIUS: De vitis ... clarorum philosophorum, in proemio.
(2) Nagy-Britannia törvényhozásában és törvényszéki és hatásági végzéseiben nem beszélnek például egy 1833-iki törvényezikkről, hanem IV. Vilmos uralkodása 3-ik évének egy törvényczikkérűl: a törvényeket országlások szerint keltezik. Ilyen volt az ó-koriak eljárása is.
évekből. Némelyek tavaszkor, mások őszkor vagy még más évszakokban kezdődtek. Ilyenkor tehát a körülmények részletes ismeretére volt szükség. Az összegezés nem volt könnyű és sok tévedésre adott alkalmat. Oly nagyok voltak a nehézségek, hogy valószínüleg ezek miatt nem vehette PTOLEMAEUS hasznát a NABONASSAR aerájánál (1) régibb fogyatkozásoknak, mert nem volt biztos az évszámokban.
Ellenkezőleg állott a dolog, midőn az állami méltóságok, meghatározott napon lépvén hivatalba, hivataloskodásuk évét azért ruházták fel nevükkel, hogy pontosan váltsák fel egymást minden esztendőben. E méltóságokat éponimáknak azaz nevezőknek hívták. Ilyenek voltak a római konzulok, az athénei archonok, és miként a ninivei táblácskákból kitűnik, bizonyos assziriai tisztviselők. Szerencse, hogy a British Museum-ba vitt táblácskákon ez éponimáknak oly lajstromait találták fel, melyek csaknem hézag nélkül közel három évszázados időszakot töltenek ki. (2) Egyikük (3) egy nagy napfogyatkozást említ, melynél a teljes-árnyék öve átment Asszirián és a melynek időpontját OPPOLZER (4) –762-re igazolta be.
Ezek azok az assziriai fogyatkozások, melyek PTOLEMAEUS-nak azokat az adatokat szolgáltatták, melyeket az ő hold-elméletében felhasznált. Kiinduló pont
(1) –747-ben, Nabonassar aerájának kiinduló pontjában, az éveket, nem tekintve az országlásokat, egyvégtiben kezdették számlálni.
(2) G. RAWLINSON: The cuneiform inscriptions of Western Asia, vol. II, 1863, pl. 52.
(3) Ibid., vol. III, 1866, p. 1. Lásd szintén G. SMITH: The assyrian canon, 1870.
(4) Berichte der Akademie zu Berlin, 1880, p. 166.
gyanánt a Holdnak –720-ban Babilonban megfigyelt fogyatkozását vette fel. Az imént mondottuk, hogy régiebbeket nem használt. Mindazokat, melyeket feljegyzett volt, az újkori táblázatok beigazolják, miként ezt LAPLACE határozottan megállapította. (1) Azonban könnyű észrevenni, hogy a régi csillagászoknak mily nehézséggel kellett megküzdeniök, midőn eme jelenségek időpontját pontosan akarták meghatározni. Néha ez csak mintegy félórai különbözettel sikerült, és gyakran esett meg, hogy egynegyed-órányit hibáztak.
A Mahabharatában egy fogyatkozás van említve, melyet Indiában észleltek; ennek évszáma OPPOLZER szerint –1409. (2) Valamennyi görög fogyatkozás, miként gondolható, jóval ujabb keletű. A következőknek históriai értékük van és a csillagászatnak szolgálatot tehetnek, mert a megfigyelések helye és ideje némileg részletezve van:
–584, THALES fogyatkozása, midőn bealkonyodott, a médek és a lydiaiak ellen való háború idején;
–556, a larisszai fogyatkozás Thesszaliában, midőn a perzsák ezt a várost ostromolták;
–399, a CICERÓ-tól említett ENNIUS-féle fogyatkozás;
–364, az alexandriai fogyatkozás, mely THEON kommentárjában van feljegyezve;
–309, AGATHOCLES fogyatkozása.
Ugyanez időtájban történt, hogy NICIAS, megijedve a holdfogyatkozástól, mely épen akkor állott be, midőn
(1) Connaissance des temps, an VIII (1880), p. 371.
(2) A már említett Berichte-ben.
ismét hajóra volt szállandó, (1) visszavonulását a következő holdtöltéig elhalasztotta, mely késedelem vesztét okozta. Ugyanez időtájban történt az is, hogy egy napfogyatkozás nemcsak a thébai hadsereget, hanem még magát a thébai tanácsot is rémületbe ejtette. (2)
Az európai historikusok és krónikások eme klasszikus időktől kezdve az új-korig számos fogyatkozást jegyeztek fel, melyek azonban ritkán vannak szabatosan megfigyelve és időpontjuk nincs mindig pontosan meghatározva. E megfigyelések pontossága nagyban függött az időmérés módjától. E dologban tehát a műszerek tökéletesedése ép oly fontos körülmény, mint magának a megfigyelésnek a fejlődése.
A csillagászat hivatalos tiszte
Azokban az országokban, melyekben az égi jelenségek feljegyzése rendszeresen történt, eme foglalkozásnak hivatásszerűvé kellett válnia. Kétségtelen, hagy a csillagászat Egyptomban, hol is a papok kezeiben volt, hivatalosan volt szervezve. Nem különben bizonyos az is, hogy e papok ősidők óta rendszeresen figyelték meg az égi jelenségeket, különösen pedig hagy feljegyezték a fogyatkozásokat. SENECA beszéli, hogy CONON alexandriai csillagász, ki ARCHIMEDES-nek barátja s ennélfogva aránylag új-kori volt, ebből a szempontból vizsgálta át Egyptom csillagászati évkönyveit. (3) De munkája nem maradt ránk. A papiruszok révén csak annyit tudunk,
(1) 412-ben; THUCYDIDES: De bello peloponnesiaco, lib. VII. cap. 50; PLUTARCHUS: De vita Niciae, cap. 24.
(2) –374-ben; PLUTARCHUS: De vita Pelopidae, cap. 31.
(3) SENECA: Questiones naturales, lib. VII, cap. 3.
hogy a rendszeresen és kellő módon feljegyzett egyptomi megfigyelések kiterjeszkedtek a bolygók mozgására is. BRUGSCH-nak sikerült lefordítania a bolygó-megfigyelések egy katalógusát, csak az a baj, hogy időpontjuk mindekkoráig nincs megállapítva.
Több részlet maradt ránk Khaldeának hivatalos csillagászatából. Hogy itt az ég rendszeres megfigyelése szervezve volt, erről a ninivei táblácskák tanuskodnak, melyek a többi között magukban foglalnak álló és bolygó csillagok megfigyelésére vonatkozó lajstromokat, továbbá táblázatokat, melyek Vénusz, Jupiter és Marsz három bolygónak felkeléseit tartalmazzák, végre egy lajstromot, mely a Hold változásait a hónap mindegyik napjára felöleli. Úgy szintén találunk bennük a Sárkány α-jára vonatkozó megfigyeléseket, mely csillag akkoriban a legszembeötlőbb jelenség volt a sark közelében. E táblácskák hatvan könyvet alkottak és –XVII. századbelieknek kell lenniök, mert aganéi Sargon királynak vannak ajánlva. Más kevésbbé régi táblácskákból két Vénusz-megfigyelés került elő, az egyik –758-beli, a másik –684-beli.
Khaldea hivatalos csillagászai számot adtak uralkodójuknak minden megfigyelésükről. A ninivei Kujundsik-palota egynéhány táblácskája révén ránk is maradtak ilyes jelentések, melyek nyomán elképzelhetjük, hogy mily természetű jelenségeket fürkésztek. Példa-képen hármat idézünk közülök. * Az olvasó észre fogja
* F. LENORMANT: Manuel d'histoire ancienne de l'Orient (3-me édit.), t. II, 1869, p. 200–201.
bennük venni a dicsérő szólamokat, melyek valóságos asztrológiai jó-kivánságok.
Lássuk először is egy éjnapegyenlőségnek a megállapítását: "Nisan-hó 6-ikán a nap és az éj egyenlők voltak: 6 dupla órája volt a napnak, 6 dupla órája volt az éjnek; Nebo és Merodach védje meg a királyt, az én nagy uramat." (1) A British Museum K 86 táblácskájából kitünik, hogy különös gondot fordítottak azokra az időpontokra, melyekben a Hold a csomópontjain ment át, mi azt bizonyítja, hogy a holdpálya hajlását ismerték és a fogyatkozások tapasztalati okát felfogták; NABOÏDDIN ninivei fő-asztrológus az épületek alapítójának, a királynak, az ő nagy urának. Nebo és Merodach legyen kegyelmes az épületek alapítója, a király, az én nagy uram iránt. A hó 15-ikén megfigyeltük a Holdnak a hold-csomóba való belépését, minek meg volt a maga hatása. A Hold elborult." (2) Voltak esetek, hogy az eredmény nem felelt meg a várakozásnak, azaz a csomópontján átmenő Hold nem okozott fogyatkozást, vagy pedig maga sem sötétült el. A következő példa nyilván oly esetre vonatkozik, melyben egy napfogyatkozást, és pedig bizonyos mértékben igazolva vártak: "A királynak, a nagy úrnak, az ő alázatos szolgája ISTAR ... arbélai fő-asztrológus. Békesség a királynak, az én nagy uramnak. Nebo, Merodach és Istar legyen kegyelmes a király, az én nagy uram iránt. Sivan-hó 29-ikén megfigyeltük a hold-csomót, a Hol-
(1) G. RAWLINSON: Cuneiforrn inscriptionS of Western Asia, vol. III, 1866, pl. 51, no 1.
(2) Ugyanott, vol. III, 1866, pl. 51, no 7.
dat azonban nem láttuk. BELZUN, Himirdan-város helytartója esztendejének dúz-hava 2-ikán." (1)
CYRUS hódítása (2) óta a babiloni csillagászati kollégium sokat veszített fényéből. A bel-i lépcsős-emeletes gúlát, miután XERXES összerombolta volt, odahagyták. Mindazonáltal NAGY SÁNDOR hódítása előtt külön csillagászati iskolák alakultak, melyek közül STRABO az orchéneit és a borsippait említi.(3)
Khinában a –XIII. században maradandóan tanulmányozták az eget. A Cseu-li-ben a szolgálat egész szervezetét látni. (4) A Fung-siang-si-nek nevezett tiszteletbeli csillagásznak, ki megszabott számú tisztviselőkkel rendelkezett, hivatalos kötelessége volt, hogy a csillagok délkör-átmeneteit megfigyelje és helyzetüket feljegyezze. Vele egyetemben egy tiszteletbeli asztrológusnak, kit Pao-csang-si-nek neveztek és a kinek szintén meg voltak a maga tisztviselői, az volt a tiszte, hogy a megfigyeléseket magyarázza, az égen végbemenő változásokat feljegyezze, végre hogy a bujdosóknak, különösen pedig Jupiternek mozgását tanulmányozza, hogy a jövendő kedvező vagy kedvezőtlen eseményeket megjósolhassa.
A csillagászati hivatal első kötelessége volt, hogy kihirdesse a fogyatkozásokat, és hogy e jelenségek részleteit már néhány nappal előbb a császárral megismertesse. Ezután nagy hirdetményeket függesztettek ki, hogy a népnek is legyen tudomása a dologról. Erre mindenki figye-
(1) Ugyanott, vol. III, 1866, pl. 52, no 9.
(2) A –VI. században.
(3) STRABO: Res geographicae, lib. XVI, cap. 1, §. 6.
(4) CSEU-LI: XVII. könyv, 29. §.‚ XXVI. könyv, 13, 16, 18. §§.
lemmel várta a jelenséget. A hivatalos csillagászok a fogyatkozás minden sajátos vonását feljegyezték, s midőn vége volt, a róla való jelentést elvitték a császárhoz.
Mivel az éjféli ég az év folyamában szüntelenül változik, a csillagászati testületnek nem különben kötelessége volt, hogy negyvenöt-naponként új csillagabroszt mutasson be a császárnak, körülbelül oly formán, mint a hogy a mi népszerű csillagászati folyóirataink olvasóikat az ég állásának váltakozó térképeivel látják el. A csillag-abroszt meg kellett toldaniok a légkör állapotával, továbbá a mérsékletet és az esőt, a viharokat, a betegségeket és az élelmi szerek árát illető jövendölésekkel.
Az obszervatórium tetején öt csillagász folyvást virrasztott; minden reggel az éj folyamában tett megfigyelésekről jelentést állítottak össze s ezt a testület főnökének nyujtották át. Az öt őrködő csillagász egyike a zenitre figyelt, a többi négy pedig a négy világtájra fordította tekintetét. A tulajdonképeni csillagászati megfigyelések altól állottak, hogy feljegyezték a Holdnak és a bujdosóknak ugyanazokhoz az álló csillagokhoz való visszatérését.
A –VII. század óta az üstökösök és a hullócsillag-rajok jelenségét rendszeresen lajstromozták. A száz khinai kötetet magában foglaló MA-TUAN-LIN-féle nagy encziklópédiában (1) és pedig a LXXXIII. kötet 284-ik fejezetében, J. WILLIAMS negyvenöt napfolt-megfigyelést talált, melyek szabad szemmel tétettek. Eme megfigyelések a +301-től +1205-ig terjedő időszakból
(1) MA-TUAN-LIN: Wen-hian-thong-kao (a XIV. század elejéről).
(2) Monthly notices of the Astronomical Society, Vol. XXXIII, 1873, p. 371.
valók. A khinaiak a többi között feljegyezték a 826-iki és 832-ik‚ nagyon szembeötlő foltokat is. Köztudomásra hozták nem csupán az 1604-iki és 1572-iki új-kori időleges csillagokat, hanem még a –133-ikit is, (1) mely HIPPARCHUS-t az ő katalógusának összeállítására késztette, és talán egy még jóval régiebbet, egy –2240-belit. A –68-ik év február havának 14-ikén a Marsznak a Holdtól való elfedését jegyezték fel; ez a legrégibb kellőleg észlelt bolygó-fedés, (2) melyet a csillagászat évkönyvei említenek. PTOLEMAEUS egy –282-iki fedésről tudósít, melyet ENCKE számított ki; (3) ekkor azonban a Hold egy álló csillagot borított: a Szűz α-ját (Spica) borította.
E. BIOT Khina huszonöt historikusának nagy gyüjteményében 37 Merkur-megfigyelést talált, melyek a –I. századtól a +XI. századig terjednek. Ezek közül 13 megfigyelés Merkurnak állócsillagokkal való találkozására vonatkozik; LE VERRIER ezeket kiszámította, (4) és kettőt kivéve, melyeknek időpontja nyilván helytelenül van adva, igazaknak is bizonyúltak. Eme megfigyelések egyike különösen érdekes: ez a bujdosónak a Szűz η-ja és γ-ja közötti átvonulása, mely két csillagnak kevés híján egyazon szélessége van. A jelenség úgy a Merkur-táblázatoknak mint a khinai megfigyeléseknek egyaránt próbaköve. Nos, a táblázatok szerint a bujdosó +155. szeptember 19-ike és 20-ika között, a mennyei biroda-
(1) Journal asiatique, 3-me série, t. IX. 1840.
(2) ARISTOTELES részletek említése nélkül szól a Marsznak a Holdtól való egy elfedéséről (De coelo, lib. II, cap. 12)
(3) Astronomische Nachrichten, LI. Bd., p. 97.
(4) Comptes rendus de l'Académie des seiences (de Paris), t. XVII, 1843, p. 732.
lom csillagászai adatainak megfelelőleg, csakugyan átvonult az említettük két csillag között.
Tudjuk, hogy az etruszkok is szerkesztettek csillagászati évkönyveket, de megfigyeléseikből mi sem maradt ránk. Az inkák, mindamellett hogy figyeltek a fogyatkozásokra, maradandó feljegyzéseket nem tettek. HUYANA CAPAC nevű inka 1525-ben napfoltot látott. Emlékeztek egy üstökösre is, mely HUASCAR inka halálakor jelent meg. Kevéssel ezután, midőn ATAHUALLPA már PIZARRO foglya volt, egy másikat láttak. Az ilyes jelenségeket közelgő szerencsétlenségek hiradóa gyanánt tekintették. Ugyanezt az eseményt megelőzőleg a hulló csillagok egy nagy zápora is hullott, "sok csillag, nagy és kicsiny, futkosott éjjel," * ez meg másnemű rémületnek volt az okozója: annyira nem mentek, hogy igazi szerencsétlenség jeléül tekintették volna. A cumana- es para-partvidéki benszülöttek, midőn üstököst láttak, miként a fogyatkozások alkalmával, szörnyen verték a dobokat, hogy elűzzék.
Az aztékek, kiknek hieroglifáival formailag jobban meg lehetett őrizni az eseményeket mint az inkák quipo-zsinegeivel és csomóival, kevéssel az európaiak odaérkezte előtt láttak hozzá a fontosabb csillagászati jelenségek lajstromozásához. Igy a párisi Bibliothéque nationale LE TELLIER-féle kéziratában a következő fogyatkozásokat találni: az 1476 február 25-ikit, az 1496 augusztus 8-ikít, az 1507 január 13-ikit, az 1510 május 8-ikit, továbbá ott van az 149o-ki üstökös és egy 15o9-ből való
* GARCILASO: Primera parte de los commentarios reales, 1609, lib. I, cap. 34.
észrevétel az állatköri fényről. (1) Mindezek a keletek a hódítást megelőző félszázadból valók. E lajstromokat bizonyos ideig még a spanyol uralom megalapítása után is vezették.
Almanachok szerkesztése
Kétségtelen, hogy Assziria a szülőföldje azon évi kiadványoknak, melyeket almanachoknak nevezünk. Ezek eleintén mindössze is csak két összehasonlító táblázat voltak, melyek az ég állásának és az évszakok folyásának változásait tüntették elő; az "évfolyam könyve" volt ez, a minőt később a klasszikus népeknél, az araboknál és a középkorban is találunk. Szint' így találunk az "évfolyam könyvei"-re HESIODUS-ban, a khartagói MAGO Geoponica-jában, OVIDIUS Fasti-jában, COLUMELLA De re rustica-jában, VIRGILIUS Georgica-jában és PLINIUS Historia naturalis-ában. Azonban a khaldeai asztrológusok kibővítették azokat a bekövetkezendő országos csapásokkal és politikai eseményekkel. E kiadványok hivatva voltak, hogy már amúgy is igen nagy tekintélyüket és erkölcsi hatalmukat még inkább fokozzák. A népek életének eme korszakában nem kell, hogy a jóslatok mindvégig beteljesüljenek; néhány szerencsés véletlen is megteszi a maga hatását. Nem annyira a siker, mint inkább a látszólagos jósló képesség lepi meg az embereket.
Egyptomi táblácskák, melyeket BRUGSCH fejtegetett (2) és J. S. BIOT magyarázott, (3) a bolygók járását 29
(1) A. DEHUMBOLDT: Vues des Cordillères, t. II, 1816, p. 299. 301.
(2) BRUGSCH: Mémoire sur des observations planétaires consignées dans quatre tablettes égyptiennes, 1856.
(3) Journal des savants 1856, p. 705.
egymásután következő évben tüntetik elő, és pedig időszámításunk 105-ik évétől a 133-ikig bezárólag. Erre az egész időközre megadják a napokat, melyeken az öt bujdosó az állatköri jelek mindegyikébe lép. Eme belépés nyugat felől akkor esik, midőn a bolygó előre jár, kelet felől pedig akkor, midőn visszafut. Egyébiránt itt nem közvetetlenül az égen tett megfigyelések forognak szóban, hanem valóságos ephemeridák, melyek számítás eredményei, mert az adatok felölelik azokat az időpontokat is, melyekben a bujdosók a Nappal konjunkczióban, tehát láthatatlanok voltak. Eme táblácskák 16-ik évfolyamában Jupiter és Szaturnusz a Kos jelében egymást utolérték volt, tehát e pillanatban ez a két bolygó az ég bizonyos pontján kölcsönös konjunkczióban volt, mely körülmény lehetővé tette eme becses régiség keletének pontos meghatározását. A hinduk máig is szerkesztenek almanachokat, melyekben előre kiszámítja a fogyatkozásokat és a bujdosók helyzeteít, és pedig azokkal a szabályokkal számítják ki, melyek a Szurja-Sziddhántá-ban tapasztalatilag vannak előterjesztve. Ezek a számítások olyan titok-félék, melyet csakis a brámák ismernek. A szinghaliaknál a legügyesebb csillagászok egyúttal a főpapok; de ROBERT KNOX utazása idején, vagyis a xvii. század második felében, a takácsokra bízták az almanachok és minden szokásos csillagászati művelet gondját. Ezek az almanachok magukban foglalták a Hold korát, meghirdették úgy a nap- mint a holdfogyatkozásokat és a szántás-vetésre alkalmas időt. A sziámiak is készítenek almanachokat, melyekben előre megmondják a fogyatkozásokat. A törökök egész a
legujabb időkig hasonlóképen készítettek hivatalos almanachot, melyet a xv. századbeli perzsa táblázatok nyomán állítottak össze és még a perzsa rusnámeh névvel is neveztek. A Konstantinápolyban látható fogyatkozások, úgy a nap- mint a holdfogyatkozások, elég szabatosan vannak benne feltüntetve. Azonban Khina az az ország, melyben ez a dolog már réges-régen közhasználatossá lett.
A khinai kormány hivatalosan készíttet évenként két almanachot, melyek szerényebb mértékben a Párisban kiadott Annuaire-nek és Conaissance des temps-nak felelnek meg. Az első almanach közhasználatra való és számtalan példányban nyomtatják. Csillagászati adatok gyanánt a Nap felkelését és lenyugvását, a Hold fényváltozásait és a Napnak mindegyik állatköri fél-jelbe való érkezését foglalja magában. Ezen felül a tudományos ephemeridák még megadják a bolygók fekvését mindegyik napra, hosszbeli távolságuk at a legközelebbi meghatározó csillagtól, mindegyik jelbe való beérkezésüket és konjunkczióikat. Ugyanitt figyelemmel kísérik a Hold csomóinak mozgását, úgyszintén a bolygókét, miként ezt a hinduk a Sárkány farka és feje elnevezése alatt teszik. *
A hivatalos csillagászok testülete nagy pompával nyujtja át ezeket az almanachokat a császárnak, a vérrokon herczegeknek és herczegnőknek, kik is azok elfogadására gyülekeznek össze. Az ember az hinné, hogy azt olvassa, hogy a franczia Bureau des longitudes tisz-
* V. ö. avval mi fentebb a II. fejezetben (p. 108.) mondatott.
teleg újév napján az államfőnél, hogy neki az Annuaire-t és a Connaissance des temps-t nyujtsa át. Azonban Khinában a csillagászok ajándékukhoz még egy, csakis a császárnak szánt táblát csatolnak, mely kéziratban van meg, és a melyben a megujult év folyamára ki vannak számítva a Holdnak a bolygókkal yaló konjunkczióí es azon legfényesebb állócsillagokkal való találkozása, melyektől találkozáskor legfeljebb 1 foknyira áll el.
Eme császári naptár főszerkesztője a ta-ssze vagyis a "nagy krónikás". Neki kötelessége, hogy azt a birodalom valamennyi főtisztviselőjéhez eljuttassa, hogy közigazgatási működésükben kalauzuk legyen. Mindamellett, hogy eme szokások igen régiek, a meglevő khinai almanachok sora az 1576-ik éven túl nem vezethető. Ez időtájban Pekingben szerkesztették és nyomtatták azokat, a nélkül, hogy valami európai eredetű dolgot beléjük felvettek volna. Az első hittérítők csak 1581-ben érkeztek oda, s különben is sok ideig nem éreztették befolyásukat. A szerkesztők az 1280-iki tényleg megfigyelt téli napfordulatra támaszkodtak, és a tropikus évet 365 nap, 5 óra, 49 percz, 12 másodperczesnek vették, mi közel fél-perczczel több a kelleténél. *
A mexikóiak és máják chronológikus kerekei több évre előre voltak készítve, s velük könnyen meg lehetett találni a napok neveit. Az észak-európai néptörzseknek szintén meg voltak a maguk almanachjai; de
* (GAUBIL): Lettres édifiantes et curieuses des missions étrangères, t. XXVI, 1783, p. 276.
a kelta-román czivilizáczió ideje-korán éreztette vekik a befolyását. Az úgynevezett rúnás pálczák rövid táblácskák vagy laposra faragott pálczák voltak, melyeken a Nap járása és az ünnepnapok jelekkel voltak előtüntetve. Ezek valóságos almanachok voltak. De még a legrégiebbeken is ott találjuk a vasárnapi betűt és a római egyház aranyszámát. Tehát valószínűleg csak a VI. vagy a VII. századra vezethetők vissza. (1) Manapság minden művelt vagy félművelt nép, a világ bármely részén lakjék is, a mi szabatos ephemeridáinkra támaszkodik, midőn éveit, ünnepeit és dolgait szabályozza, vagy pedig az égi jelenségekről tudomást akar szerezni.
Árnyékvető műszerek
Már az első csillagászati megfigyeléseknél is érezni kellett a pontos időmérő műszerek szükséges voltát. A felmerülő nehézségek nappal voltak a legfelötlőbbek, mikor csak egyetlen egy égi test segítségével lehetett eligazodni. Hosszú időn át be kellett érni az árnyék hossza révén való felületes tájékozódással. A XVII. század közepén Madagascarban járt FLACOURT-nak egy elbeszélése nyomán fogalmunk lehet, hogy az ősnépek mi módon jutottak a gnómon feltalálására. (2) Ez időtájban eme nagy sziget maláji lakói az araboktól kapták a bolygók neveit és a nap felosztását. A Nap magasságáról tudomást szerzendők, a madagascariak az ember árnyékához folyamodtak, a melyet szaa névvel jelöltek. Mivel náluk ez éggömbnek alig van ferdesége,
(1) O. VORMIUS: Monumentorum danicorum libri VI, 1643; T. BARTHOLINUS: Antiquitates danicae, 1689.
(2) PREVOST D'EXILES: Histoire générale des voyages, édit. 4o, vol. VIII, 1750, part. II, liv. II.
a mértékek az évszakokkal nem igen változtak A szaa-t talphosszal mérték. Midőn például 24-szeres talp hosszra rúgott, azt mondották, hogy a Nap 1 órányira van a felkelésétől vagy pedig a lenyugvásától.
Iitt első kezdeteit látjuk a sciotherikának, vagyis az árnyékvető műszerek mesterségének. Eleintén nem voltak tulajdonképeni napórák. A nap állását kisebb-nagyobb megközelítéssel az árnyék meghosszabbodásából vagy megrövidüléséből itélték meg. A babiloni árnyék-mutatón lábakkal mérték az árnyékot még jóval annak utána is, hogy az igazi napórák készítését megtanulták volt. (1) ARISTOPHANES-ből kitűnik, hogy az ő idejében szintén csak a gnómon árnyékának hosszával tartották számon a nap haladó járását. (2)
E végből oszlop vagy obeliszk lába körül konczentrikus köröket vontak. Ezt az oszlopot, mely körül vont körökön az árnyékot szinte fordulni látták, polosz-nak nevezték. (3) Mivel pedig ezen árnyék mindenkori hosszával igazodtak el a nappali órákon, e készüléket horologium-nak is nevezték.
A Mexikóban kiásott azték állatkör (4) szerkezetéből az látszik kitűnni, hogy ezt a nagy követ "polosz" gyanánt használták, de az árnyékvető pálczák különböző lyukakba illeszkedtek, hogy ilyeténképen az árnyékvégek bizonyos korlátok közé szoruljanak.
A mi gnómon szavunk egyszerűen gnómé-ből, isme-
(1) IDELER: Handbuch der Chronologie, 1825, I. Bd., p. 235–236.
(2) ARISTOPHANES: A nőuralom (ford. ARANY JÁNOS) 653. vers.
(3) JULIUS POLLUX: Onomasticon, lib. VI, cap. 46; lib. IX, cap. 110; ATHENEUS: Deipnosophistae, lib. VI, cap. 42.
(4) LEON Y GAM: Descripcion de los dos piedras que se fallaron en Mexico, 1792.
retből, származik. Minden ó-kori nép egy obeliszk árnyékához folyamodott, hogy az idő folyásán eligazodjék. Láttuk, hogy a khinaiak már igen régen használták a gnómont a napfordulatok megfigyelésénél. (1) A –XII. században CSEU-KONG ugyanezekből az észleletekből a geografiai szélességet számította ki, (2) a miként ezt igen hosszú időn át Görögországban és egész Európában tették volt, és a miként még a tudományok ujjászületése korában és GASSENDI idejéig tették. A khinai gnómon pálczás volt. A Perzsiában feltalált lyukas gnómon általános használata csak a XIII. század táján terjedt el, és pedig valószínűleg azon perzsa csillagászokkal való érintkezés révén, kik ez időtájban KUBLAI császár udvarába jöttek. Mindazonáltal Khinában ez a berendezés már a Cseu-pei-ben volt megemlítve, mely mű HAN korából való, s megmondja, hogy bambusz-nádba egy lyukat vájva miként kell ezt a gnómont készíteni; evvel azonban nem törődtek. A XIII. században az araboknál ABUL HASSZÁN szintén a lyukas gnómont használta. Míg azonban ezt az eljárást nem igen sokra becsülték, addig a khinaiak már igen régen megpróbálták, hogy árnyékvető műszereiket igazi mérésekre alkalmazzák. A pálcza talppontja körül kisimított terü-
(1) L. fentebb a jelen fejezetben. p. 254.
(2) A Napnak a napfordulatok idején való legnagyobb (delelő) magasságainak számtani középértéke az egyenlítőnek a horizont feletti magasságát adja. Ez a magasság pedig egyenlő az illető megfigyeiő hely geografiai szélességének pótszögével. – Az említettük magasságokból egyidejűleg az ekliptika ferdesége is kiszámítható: az ekliptika ferdesége egyenlő eme magasságok félkülönbségével. A Nap magasságainak tangensét pedig a függélyes pálcza hosszának az árnyéka hosszához való viszonya adja. (Ford.)
letet négy főrészre, s ezeket ismét 24–24 részre osztották be.
HERODOTUS szerint Nyugaton a khaldéusok volnának az elsők, kik napórákat szerkesztettek. (1) Mindazonáltal bizonyosnak látszik, hogy az egyptomiaknak is már réges-régen voltak ilyes eszközeik. De azért mégis csak aránylag ujabbkori görög szerzőkben van róluk szó, (2) és mindekkoráig egy ilyen eszközt sem találtak. PLUTARCHUS leírja azt az egyiptomi egyenlítői napórát, melyet az ő idejében Egyptomban használtak. A mutatótáblácskát az egyenlítő síkjában helyezték el; az árnyékvető pálcza pedig a világtengely irányában volt rajta keresztültűzve, úgy hogy a pálcza a táblácska mindkét lapján kiállott. A Nap mozgását, legalább egy nap folyamában, egyenletesnek tekintve, az árnyék a táblácskán egyenlő időkben egyenlő szögeket írt le. (3)
A –III. században BEROSUS khaldeai papban az a gondolat támadt, hogy az árnyékot homorú és ferde délkörön fogja fel. (4) Ezt a készüléket szkafé-nak nevezték. Egy ilyet a mult század első felében Róma közelében a régi Tusculum helyén találtak. (5) A rajta levő beosztás tizenkét órás volt. A jelen század közepén a pompeji-i ásatások alkalmával egy másikat találtak, melynek teljes vájtfélgömbje volt. (6) Jelenleg a nápolyi múzeumokban, a British Museumban és a Louvre-
(1) HERODOTUS: Historia, lib. II, cap. 109.
(2) GEMINUS Isagoge in phaenomena, cap. 6; CLEMENS ALEXANDRINUS Stromata lib. VI.
(3) PLUTARCHUS: De oraculorum defectu, cap. 3.
(4) VITRUVIUS: De architectura, lib. IX, cap. 9.
(5) ZUZZERI: D'una antica villa scoperta sul dosso del Tusculo, 1746.
(6) QUARANTA : L'orologie a sole di Beroso scoperte in Pompei 1854; v. ö. (BAJARDI) : Le antichità di Ercolano; Pitture: t. III, 1762, p. 337.
ban meglehetős számmal vannak régi napórák. Csaknem mindegyikük félkörü, és vájt félgömbtől csak annyiban különböznek, hogy a déli rész, a ráktérítőtől kezdve, el van hagyva. Van köztük egy, mely kúpfelületnek homorú oldalára van vésve; (1) ez Párisban van és Tyrus környékéről való.
A kúpos napórák nagyon szellemesek voltak. A kúp csúcsszögét az illető hely szélességének kétszeresére szabták, és a kúp geometriai tengelyét a világtengely irányában helyezve el, vízszintes síkkal való metszetet készítettek, mely metszet parabolás test-szélt adott. A kúpból tehát olyan hajófenékforma alak maradt; ebbe vetült az árnyéka egy pontnak, mely úgy a kúp mint a parabola-metszet tengelyében feküdt. Az árnyékpont a nappali idő folyamában naponként egy körívet írt le a napóra öblében. (2) E köröket az éjnapegyenlőségekre és a napfordulatokra külön megjelölve látni. A parabola két szára közé foglalt nappali ívet egyenlő részekre osztván, legott megkapták az időleges órákat. Ezen órák görbéit az egyes pontok összekötésével könnyű volt megrajzolni. E görbék az egyenes déli vonaltól két oldalt szimetrikus hiperbolák voltak, melyeknek a nyári napfordulat és téli napfordulat között levő közben igen csekély görbületük volt. Egy másik kúpos napóra, melyet Kis-Ázsia nyugati részén, latmoszi Hekatéban találtak, és melyet –III. század-
(1) (WOEPKE): Journal asiatique, 6-e série, t. I, 1863; (LAUSSEDAT): Comptes rendus de l'Académie des scienses (de Paris), I. LXXI. 1870, p. 264.
(2) A mellékeli ábrában a sürűsen vonalazott rész megtalált maradvány képe; a többi a megfelelő kiegészítés. A mutató el van hagyva. (Ford.)
belinek lehet tartani, nagyobb számú körrel volt ellátva. Ezen ugyanis meghúzták mindazokat a köröket, melyek megfeleltek a Nap mindegyik állatköri jel közepén való átmenetének, azaz a melyeket az árnyékvető pálcza végének árnyéka ezen időpontokban leírt. (1)
Mindaddig míg függélyes pálczát használtak, melynél a végpont árnyékát figyelték meg, az árnyékvonalaknak (óravonalaknak) a vízszintes mutatólapon való megszerkesztése némi nehézséggel járt. Az úgynevezett arachné (pók), (2) melyet EUDOXUS-nak tulajdonítanak, valószínűleg olyan vízszintes napóra volt, melyen úgy az időleges órák vonalai, mint az ezeket keresztező hiperbolák, melyeket az árnyék valamelyik pontja az év különböző szakaiban leír, meg voltak raj-
(1) (G. RAYET) : Comptes rendus de l'Académie des scienses (de Paris), I. LXXXVIII, 1874. p. 841.
(2) VITRUVIUS: De architectura, lib. IX, cap. 9.
zolva. E rajzolat valóban hasonló lehetett a pókhálóhoz. De mindekkoráig semmi ilyes műszert nem találtak. ARISTARCHUS korongja vízszintes napóra volt, melynek szegélye köröskörül fel volt perdítve, hogy az árnyékok messze ne fussanak.
Jó módszerek az árnyékvonalak szerkesztésére csakis akkor voltak, midőn a geometriai elméletek fejlődtek és a kúpszeleteket tanulmányozták volt. Valóban, a pergai APOLLONIUS * volt az első, ki eme szerkesztés elméletét tökéletesbítette. A mennyiségtani tudományok fejlődésével az éggömb köreinek vízszintes síkra való vetületének ábrázolását gondolták ki. Ezt a rajzolatot HIPPARCHUS-nak lehetett köszönni, ki is azt analemmának nevezte; az ő elvei szerint készített mutatólap még jelenleg is analemmás néven ismeretes. Ezen egy ellipszises görbe van, mely az egyenlítő vetülete, és a melynek egy függélyes pálcza árnyékától sorban ért [érintett] osztályrészei [beosztás-szakaszai] az órákat adják. Az órákat tehát többé már nem egy mozgó pontnak a mutatólap hálózatán való átmenetei révén, hanem egy árnyékvonalnak azimutjaival olvasták le. De mivel az osztályrészek maradandók, az évszakok szerint meg kell változtatni az azimutális szögek csúcsait, azaz a függélyes pálcza helyzetét. E végből a mutatólap el volt látva egy, a délvonal irányában vésett rovátkával, a melyben a pálczát, hogy az illető napra beállítsák, elcsúsztatták. A hónapok nevei e csúsztató két oldalán, és pedig először előremenőleg, azután pedig visszafutólag voltak
* A –III. században.
feljegyezve. (1) Ilyen volt az az ezüstözött napóra, melyet a mult század első felében Herculanum romjai között találtak. (2) Mindazonáltal a legegyszerűbb vízszintes napóra az volt, a melyiknek pálczája a világtengely irányában hajolt, és az egyenlő órákat az árnyék szélével jelölte. De ez a napóra soha sem volt népszerű az ó-koriaknál, minek oka nyilván abban rejlik, hogy az egyenlő órákat nem igen használták.
A gnómonika, fejlettségének azon a fokán, melyen azt az alexandriai korszakban látjuk, a geometriának azt a fejlettségét kivánta meg, melyet ez időpontban csakis a görögöknél ért volt [vala] el. Akkoriban a görög geometriának nem volt párja sem Indiában, sem Khinában. Az Újvilágban voltak ugyan gnómonok, de egy ottani nép sem készített igazi napórákat. A zsidóknak a –VIII. század végén voltak árnyékvető műszereik, miként ez kitünik az árnyéknak ama visszahúzódásából, melyről úgy mondják, hogy ACHAZ idejében történt meg. (3) Görögország kissé késett e műszerek meghonosításával. Jól tudjuk, hogy ebben az országban mily időtájban kezdették használni a napórákat. A –VI. században ANAXIMANDER, ki Kis-Ázsiából jött, Spartába egy gnómont hozott, mellyel a többi között a napfordulatokat is megfigyelte. (4) Athénben, a pnyx-ben, –434-ben állí-
(1) Az analemmás napóra leirását l. BEDOS DE CELLES: La gnomonique, 1760 (utolsó kiadás 1790), chap. X, sect. 3.
(2) (BOSCOVICH): Giornale de'letterati, 1746; (BOJARDI): Le antichità die Ercolano esposte eon quelche spiegazione; Pitture: vol. III, 1762, pref.
(3) Reges: lib. II, cap. XX, v. 9–1; ISAJAS: cap. XXXVIII, v. 8.
(4) DIOGENES LAËRTIUS: De vitis clarorum philosophorum, lib. II, cap. 8, 11.
tottak fel egy napórát. (1) A –IV. század közepén Syracusában a Pentapyla-téren is volt egy, melyet DION szószék gyanánt használt, midőn Szicziliába való visszatértekor a népet buzdította. (2)
Rómában –292 előtt semmi gnómon sem volt; ez időtájban PAPIRIUS CURSOR a szamnitáktól zsákmányolt egyet, s ezt a Quirinus-templom közelében állíttatta fel. (3) Az első igazi napóra, melyet eme városban. ismertek, VARRO feljegyezése szerint az volt, melyet egy századdal később VALERIUS MESSALA konzul, a második pún háború eseményeivel kapcsolatban, Cataniából hozatott, (4) és a fórumon a nyilvános szószék mellett állíttatott fel. Csakhamar észrevették, hogy a geografiai szélesség változása miatt nem lehetett hasznát venni. MARTIUS PHILIPPUS, czenzor korában, jobbat tétetett a helyére, –162-ben. (5) Ez időtájban a rómaiak még nem láttak volt víz-órát.
A gazdag magánzók a napórákra való felügyeletet rabszolgákra bízták, kiknek is kötelességük volt az árnyék hosszát hírül adniok. A nyilvános életben ugyanezt a tisztet accenses-nek nevezett hajdú-féle egyének látták el a praetor udvarában, honnét is az időt úgy kiáltották ki a népnek. Hogy jobb és egyúttal monumentalisabb műszerük legyen, a –I. század vége felé AUGUSTUS Egyptomból vitetett Rómába egy 32 méternyi magasságú obeliszket s ezt a Mars-mezőn állíttatta
(1) GÖTTLING: De Metonis heliotropio Athenis posito, 186o; v. ö. VAN BEEK CALKOEN: Dissertatio mathematico-antíquaria de horologiis veterum sciothericis, 1797.
(2) PLUTARCHUS: De Vita Dionis, cap. 38.
(3) CENSORINUS De die natali, cap. 23.
(4) 187-ben.
(5) PLINIUS: Historia naturalis, lib. VII, cap. 60.
fel. Tartására a föld alatt egy faltömeget építettek, melynek mélysége egyenlő volt az obeliszk magasságával. A délvonal vízszintesen kirakott köveken volt beosztva és az osztópontok díszítményekkel berakott rézszeletekkel voltak megjelölve. Hogy az árnyék fekvését jobban meg lehessen határozni, FACUNDUS NOVUS mathematikus ajánlatára az obeliszk tetejére golyót tettek. * Később ledöntötték ezt az oszlopot, s estében összetörött. Jelenleg a föld alatt levő darabjai a felettük épített házak pinczéin mennek át.
A napórák formáinak változatossága és a közhasználatra szántaknak monumentális jelleme fogalmat nyujt az árnyékvető műszereknek a társadalmak községi szervezete idejében való fontosságáról. Csillagászatinak mondható érdeklődés tartotta ébren az egész lakosságot. A nap beosztása a Nap naponkénti mozgásának törvényeire támaszkodott, és ha a Napot valami felhő elborította, az időnek úgyszólván még a tudata is odaveszett.
A délvonal kitűzése
Eme népszerű gnómonika követelményei, különösen pedig a napóráknak a világtájakra való beállítása miatt meg kellett tanulni a délvonal meghúzását. Ugyanezt a vonalat a földmérésnél is használták. A ghizeh-i gúláknak a világtájakra való beállítása pontosságát eme műemlékek fokozatos pusztulása miatt nem lehet szabatosan felbecsülni. Annyit azonban mégis mondhatunk, hogy a hiba nem rúgott egy negyed fokra, sőt valószínű, hogy ennél jóval
* PLINIUS: Historia naturalis lib. XXXVI, cap. 9, 10, 11; BANDINI: Dell'obelisco di Cesare Augusto, 1750.
kisebb volt. A délvonal meghúzásának mestersége bizonyára igen régi volt Egyptomban, de hogy miként jártak el, erről nincs tudomásunk.
A turini múzeumnak van egy műszere, mely az eljáras szempontjából igen érdekes; e műszer egy egyptomi hierogrammhoz való volt. * Rendeltetése a Nap megfigyeése, és pedig úgy a napfordulatok meghatározása, mint a délvonalak meghúzása volt. Közvetetlen czélja a mindenkori árnyék irányának igen pontos meghatározása. E végből egy egyenes vonalzónak, mely az iránynak lapon való meghúzására való, egyik végére kicsiny négyszögű oszlop van illesztve. Az oszlopnak a vonalzó felé fordított lapja függélyes dupla-vonással van ellátva, e fölé pedig hajlott helyzetű pálczika van téve, mely arra való, hogy árnyékát eme finom vonásokra vesse. Miután a vonalzó lapját vízszintes síkra fektették, az eszközt maga-maga körül mindaddig forgatták, míg a pálcza árnyéka a két párhuzamos vonás közé pontosan beilleszkedett; ekkor meg voltak bizonyosodva, hogy a műszer a Nappal függélyesen szemközt áll, és hogy a vonalzó az égi test azimutjában van. A műszer egy darab teljesen kicsiszolt fekete porfirból van, a melyen a vonások kidudorodnak, mi az elkészítését bizonyára nagyon megnehezítette. E műszer elvének és a czéloknak, melyekre alkalmazható volt, sajátos jelleme van, mely miben sem emlékeztet a görög csillagászatra.
A khinaiak nagy súlyt fektetvén a kulminácziókra,
* Rajzát és helyreállítását l. Mémoires de l'Académie des sciences de l'Institut, t. XX, 1849, pl. I.
szükségképen kell hogy a délvonal meghúzására alkalmas módszereket tanulmányaik körébe vonták légyen. A historikusok feljegyezték, hogy a birodalom történetének legrégibb idejében a délvonalat úgy húzták meg, hogy a Nap felkeltekor és lementekor megjelölték az árnyékokat, azután meghúzták a szögfelező vonalat. (1) A Cseu-li-ben vagyis a szertartások könyvében, mely a CSIN-SIN-HONG alatti könyv-égetéskor nem pusztult el, egy módszert látni, melyet réges-régen alkalmaztak; (2) e módszer a sarkcsillag kitéréseire volt alapítva. A csillagnak e pontokbeli helyzetein két függélyes síkot vetettek és az azimutális szöget megfelezték. A Cseu-pei, mely a Han-dinasztia idejéből való, tehát későbbi keletű, ugyanezt a dolgot ismétli, de hozzá teszi az árnyékok azimutális irányának megfigyelését napkelte- és lementekor, és a szögnek két részre való osztását.
Figyelemre méltó, hogy PTOLEMAEUS sehol sem jelzi az eljárást, melyet az alexandriai csillagászok a dél-vonal kitűzésénél követtek. Az V. században PROCLUS egy pálczás gnómon két egyenlő árnyékát használta, melyek hosszát víz segítségével vízszintezett síkon mérte. (3) De a gyakorlatban ebben az eljárásban nem igen lehet megbízni, mert a roszul meghatározott árnyék végpontja nagyon bizonytalan.
A –I. században, tehát midőn a geometriai ismeretek és a trigonometria használata már el voltak ter-
(1) SOUCIET: Observations mathématiques ... tirées des anciens livres chinois, t. I, 1729, p. 5.
(2) A Cseu-li a –XII. századból valónak látszik lenni; a –VI.-nál bizonyára régibb.
(3) PROCLUS: Hypotypuses, édit. Halma, 1820; p. 82. ‚
jedve, HYGINUS egy módszert adott elő, mely különböző reggeli órákban vetett három árnyéknak hosszára van alapítva. A Scriptores rei agrariae közé felvett egy megjegyzésből tudjuk, hogy a római földmérők ehhez a módszerhez folyamodtak, * melynél nem kellett az esteli megfelelő magasságra hosszasan várakozni és néhány felhőnek elvonulása nem hiúsíthatta meg az eredményt.
ULUG-BÉG, tábláinak bevezetésében, még a megfelelő árnyékhosszak módszerét is előterjeszti, de ezen felül még megmutatja, hogy a délvonalat megkaphatjuk oly módon is, hogy egy függő-ón árnyékának azimutját kiszámítjuk a Nap mindenkori magasságából, mely az asztrolábiummal vagy a magassági körrel van mérve. Hogy az Újvilág népeinek miféle módszerük volt, ezt nem tudjuk; azonban a mexikói és yucatani gúlák a világtájakra vannak beállítva és pedig a pontosság oly mértékével, hogy a hibák határai sehol sem terjednek túl 1 fokon.
A víz-órák
A folyadékoknak kellőképen szabályozott kifolyása az időmérésnek nagy segítségére volt. Valószínű, hogy a víz-órákat, melyeket a görögök clepsydráknak neveztek, többrendbeli különbözö czivilizáczió-székhelyen gondolták ki.
Midőn eme műszereket használni kezdették, az időfelosztás fogalma is határozottabb alakot öltött. Megértették az időtartam szabályszerű folytonosságát. Igaz ugyan, hogy a víz-órák kezdetben nagyon ritkák voltak, és hogy a köznép nem értett hozzájuk; de mivel mind-
(1) (MOLLWEIDE): Monatliche Correspondenz, XXVIII. Bd., 1813, p. 396; CANTOR : Die römischen Agrimensoren, 1875.
denkinek valami fogalma mégis csak volt róluk, az idő folyását gondolatbeli művelet révén kapcsolták velük össze. Sejtették, hogy mégis csak van valami mérték. Ilyes értelmi színvonalon találta ROBERT KNOX a XVII. században Ceylon népét. (1)
A sziget királyának egy víz-órája volt, de ez a palotában volt elhelyezve és a köznép nem fért hozzája. A nép csak hozzávetőleges órákat számlált, mindazonáltal a napot, napfelkeltétöl naplementéig, 30 részre, az éjt pedig más 30 időleges részre osztotta. Nem volt ugyan lehetséges, hogy az időt pontosan meghatározza e fajta osztályrészek szerint, melyek mindegyike az évszakokhoz képest csak 21–26 perczre rúgott, de beérte avval, hogy tudta, hogy az idő ilyes pontossággal megmérhető a végből, hogy a mérés-számoknak kisebb-nagyobb megközelítéssel közéleti hasznát is vehesse. Itt látni, hogy miként alakul át a hozzávetőleges idő órákkal mért idővé.
A khinaiak jó eleve rájöttek az idő mechanikai mérésére. Legrégibb víz-óráik nagyon behatóan vannak leírva a Cseu-li-ben, mely a –XII. századból valónak látszik lenni. Ezeket nyilvános czélokra használták, és a költők is gyakran megénekelték ezt a kifolyó vízzel való zajtalan időmérést. (2) E víz-órák két edényből állottak: egy felsőből, melyben a vizet rövid időközökben való hozzátöltögetéssel csaknem maradandó szinten tar-
(1) PREVOST D'EXILES: Histoire générale des voyages, édit. 4o, vol. VIII, 1750, liv. I, description de l'île de Ceylon.
(2) D'HERVEY DE SAINT DENIS: Poésies de l'époque des Tchang, 1861, p. 57, 242, 244, 277.
tották, és egy alsóból, melybe a víz cseppenkértt hullott alá. Az utóbbiban a víz szintje feljebb-feljebb szállott, és az edény fenekére egy beosztott függélyes pálczika volt állítva, melynek osztályrészeit khe-nek nevezték. A –XII. században a teljes napi időszakban 100 khe-t számláltak, mi a mérő vessző egy-egy osztályrészét 14 perczesnél valamicskével többre rúgtatta.
A Cseu-li megszabja, hogy miként kell az órákat a délkör-átmenetek megfigyelésénél használni. A Su-king pedig az éjnapegyenlőségekre és a napfordulatokra való alkalmazásukat YAO és YU idejére vezeti vissza. A Hia-dinasztia kis naptárában, a Hia-sztao-csing-ben, melynek keletét eme dinasztia idejére (1) teszik, a csillagok délkör-átmenete az időmeghatározás eszköze gyanánt van feltüntetve. A használt órák víz-órák voltak. Megjegyezhetjük még, hogy CSEU-KONG, ki –1110-ben a Vízöntő ε-jának az éjnapegyenlőségi ponttól való távolságát figyelte meg, ezt a távolságot csak egy másik, esti időben látható csillag közvetítésével mérhette meg, mi több órányi időköznek mérését tételezi fel, tehát magától működő óraművet tételez fel. Indiában is sokáig használták a folyadékok kifolyását az idő mérésére. A XII. században írt Bhaskara költeménynek hősnője a készülék medenczéjébe hajazatából egy gyöngyöt ejt, mi megakadályozza a víz apadását. (2)
Az e nembeli víz-órákon kívül még olyanok is voltak, melyek fenekükön parányi nyilással ellátott fémcsészékből állottak. A csészét vizes kádban úsztatták,
(1) A –XXII. századra.
(2) J. TAYLOR: Bhascara Acharja, Lilawati, translated 1816.
de idővel megtelt és felbillent. Egy őr, kinek mindig jelen kellett lennie, legott kivette a csészét, kiürítette és megint a vízre tette. Ez a készülék meg volt csaknem egész Ázsiában1 hol még jelenleg is használják. A mongoloknál akként van berendezve, hogy 22 1/2 percz alatt teljék meg, mely időtartamot gari-nak nevezik. Egy napi időszakban tehát 64 ilyen időtartam van.
A víz-órákat Egyptomban (1) és Khaldeában (2) réges-régen használták. Az előbbeni országban PIERRET szerint a XVIII. dinasztia idejében, a –XVII. vagy –XVI. században, már voltak ilyen eszközök. (3) Khaldeában pedig eleintén vizen úszó és lyukas csészék voltak. (4) A –III. század közepe táján az alexandriai CTESIBIUS a víznek oly edényből való kifolyását használta fel, a melyben a víz szintje maradandó volt. Az elfogyasztott víz egy úszót emelt, mely el volt látva egy alakkal, mely az időt beosztott oszlopon pálczikával mutatta. Ez az oszlop egy, a kifolyó víztől hajtott kerékmű révén a tengelye körül lassan forgott s ily módon a mutató pálczika alatt különböző görbe vonalakat tüntetett elő, melyeken a különböző hónapok időleges órái voltak feljegyezve. (5) E mellett CTESIBIUS víz-órája úgy volt csinálva, hogy egy évig járjon. BAILLY az ő Histoire de l'Astronomie
(1) HORAPOLLO: Hieroglyphica, lib. I, cap. 16; MACROBIUS: Expositio in somnium Scipionis, cap. 21.
(2) SEXTUS EMPIRICUS: Adversus mathematicos, lib. V. cap. 24; PAPPUS: Scholia in Ptolemaei magnam Compositionem, lib. V.
(3) PIERRET: Dictionnaire d'archéologie égyptienne, 1875; art. clepsidre.
(4) A rómaiktól használt ilyes csészékre nézve l. APULEJUS: Metamorphoses, lib. III; VEGETIUS: De re militari, lib. III, cap. 8.
(5) VITRUVIUS: De architectura, lib. IX, cap. 4, 8, 9; PAPPUS: Scholia in Ptolemaei magnam compositionem, lib. V, cap. 14; PROCLUS: Hypotyposes, éd. Halma, 1820, p. 107.
ancienne-jének egyik műlapján PERRAULT nyomán közzétette az óra egy helyreállításának rajzát.
Ezek a készülékek idők folytán egész Keleten elterjedtek. Azonban oly terjedelmesek és oly költségesek voltak, hogy sok időn át csak nyilvános czélokra szolgáltak. Egy hagyomány szerint PLATO honosította meg azokat Görögországban. A görög víz-órák két rendbeliek voltak. Az első rendbeliek az időt a kifolyt víz súlyával, a második rendbeliek pedig folyton növekedő térfogatával jelölték. (1)
Rómába az első e fajta készüléket a –II. század közepén SCIPIO NASICA, ki akkoriban czenzor volt, hozta be. (2) Azonban e gépek még JULIUS CAESAR idejében is oly kevéssé voltak elterjedve Közép-Európában, hogy avval, melyet ez a hadvezér magával vitt, először ki kellett próbálni, hogy mennyivel rövidebbek a nyári éjek a britanniai szigeteken mint Italiában. (3)
Több keleti város egész az arab korszakig tartott fen nagy és szép nyilvános óraműveket, melyeket kifolyó víz hajtott. Néha a víz egy alaknak a szemem szökellett ki, mintha az eltünő idő felett keseregne. Másutt meg egy sas a csőréből fémgolyókat hullajtott egy csengő medenczébe, mely golyók estükkel az órákat ütötték. Ezen óraművek leghíresebbjei közül, mint olyanokat, melyekben a művészies kivitel szépsége a mechanikai szerkezet elmésségével párosult, különösen
(1) GALENUS: Diagnosis morborurn animae, összes műveinek bázeli görög kiadásában (1538) I. köt. p. 363–365; SEXTUS EMPIRICUS: Adversus mathematicos, lib. V, cap. 24; PAPPUS: az id. helyen.
(2) PLINIUS: Historia naturalis. lib. VII, cap. 9.
(3) CAESAR: Commentarii de bello gallico, lib. V, cap. 13.
ki kell emelnünk a gazai (1) és a damaszkusi (2) órát és azt, a melyet ABDALLAH perzsa kalifa 807-ben az akkoriban Aachenben levő NAGY KÁROLY-nak ajándékba küldött. (3) Még a XIII. században is II. FRIGYES császár mint ritkaságot mutatta azt, melyet MALEK AL-KAMEL egyptomi szultántól kapott. (4)
A tulajdonképeni csillagászati megfigyelések
A víz-óramű egyike volt azon eszközöknek, melyeket nem csupán pillanatnyi jelenségek, mint például fogyatkozások időpontjának, hanem még a csillagoknak az éggömbön való helyzete meghatározására is használtak. Az a módszer, mellyel a khinaiak a Nap helyzeteinek meghatározására SSZE-MA-CZIEN idejében, azaz kevéssel időszámításunk kezdete előtt éltek, a tőlünk jelenleg használt eljárástól csakis a műszereknek, tehát a méréseknek is, csekélyebb pontosságában különbözik. Hajnalban napfelkelte előtt egy kiinduló pontul használt csillagnak a délkörön való átmenetét észlelték, ezután megindították a víz-órát, mely forgásnak indított egy teljes égglóbust, mely rectasczenziós és deklinácziós körökkel volt ellátva és kicsiben az éggömböt és ennek mozgását ábrázolta. A Nap kulminácziójának pillanatában nem maradt egyéb hátra, mint hogy a glóbus délköre alatt kitűzzék a megfelelő
(1) CHORICIUS GAZAEUS: Orationes, declarationes, fragmenta, 1846, p. 148.
(2) BENJAMIN TUDELENSIS: Itinerarium, 1764, p. 55; ABD-ALLATIF: Relation de l'Égypte, traduite par S. de Sacy, 1810, p. 577.
(3)(GODEFRIED): Cronica van der hilliger Stat van Coellen, 1499; EGINHARDUS: Vita Caroli magni, Bredow-féle kiadás, 1806, p. 69; PERTZ: Monumenta Germaniae historica, t. I, 1826, p. 195.
(4) FREHER: Rerum germanicorum scriptores, 1717, t. I. p. 398.
pontot, melynek deklinácziója az árnyék hosszából volt meghatározandó.
Ha bolygóval volt dolguk, a deklinácziót úgy határozták meg, hogy az égi testet a délkörön való átmenete pillanatában forgó tengelyre illesztett csővel megirányozták. A csőnek a vízszinteshez való hajlását megmérvén, a többi a számítás dolga volt. (1) A Su-king sün-tien fejezete emez eljárás használatát a –XXIII. századra vezeti vissza.
A hinduk is úgy határozták meg a csillagok deklináczióját, hogy az égi testre kulminácziója pillanatában a gnómon pálczájának csúcsára erősített csövet irányoztak. Ezután a csövet zsineggel meghosszabbították egész a földig, hol is megmérték az inklináczió szögét vagyis a magasságot. Az időszámításunk kezdetéről való Cseu-pei-ből kitünik, hogy a khinaiak ugyanerre a czélra szintén mérő-zsinórt használtak, de cső nélkül. A Szurja-sziddhánta számos kommentátora közül az egyik szintén szól a gnómon végére erősített csőről, mely a csillagok megirányozására való, s melyet fonállal a földig meghosszabbítanak, hol is a horizonthoz való hajlását mérik.
SEXTUS EMPIRICUS (2) és MACROBIUS (3) elbeszélik, hogy az első csillagászoknak mi módon sikerült meg-
(1) A deklinácziónak a kulminácziós magasságából való kiszámítása nagyon egyszerű: ha az égi test az északi félgömbön van, az egyenlítőnek a horizont feletti magassága (a geografiai szélesség pótszöge) a megfigyelt magasságból levonandó; ha az égi test a déli félgömhön van, a kivonás rendje ellenkező. (Ford.)
(2) SEXTUS EMPIRICUS: Adversus mathematicos lib. V.
(3) MACROBIUS: Expositio in somnium Scipionis, lib. I, cap. 21.
jelölniök az egyenlő távolságú pontokat az állatkörön, és elbeszélésüket a Louvre-nek csillagászati tárgyú papirusza hitelesíti. (1) Megmérték a vizet, mely parányi nyilású edényből egyazon csillagnak két egymásra következő felkelte között eltelt. A víz térfogatát 12 részre osztván, egymásután folyasztották ki mindegyik tizenketted-részt, miközben megfigyelték a fel-feltünedező csillagokat. Hogy az éggömb egész kerületét kitűzhessék, a műveletet két ízben, két különböző évszakban kellett végre hajtaniok. A dolog természetében rejlik, ha úgy gondoljuk, hogy az edényekben, melyekből a víz kifolyt, a víznek maradandó szintje volt.
Midőn a HIPPARCHUS-tól tanított gömbi trigonometria lehetővé tette az éggömbön húzott idomok ívei és szögei közötti viszonylatok kiszámítását, az idő megtalálására új módszer kinálkozott: ez a szünanatolai csillagok módszere volt. Igy neveztek olyan két csillagot, melyek adott pillanatban egyazon függélyes síkban állottak. Ugyancsak a trigonométria törte az útját annak a csillagászati módszernek, mely a XVII. század közepéig használatos volt, és a mely már PTOLEMAEUS-ban (2) is meg van. E módszer az óraszögnek valamely csillag megfigyelt magassága nyomán való kiszámítása volt. Nappal a Napot vették, melynek hosszúságát az Alexandriában meglevő táblák révén néhány ívpercznyi pontossággal ismerték. Éjjel pedig ismeretes csillagnak magasságát mérték meg. Maga az eljárás tizenöt év-
(1) (LETRONNE): Journal des savants, 1841, p. 70.
(2) PTOLEMAEUS: Magna compositio, lib. V, cap. 14.
századon át ugyanaz maradt, csak a műszerek tökéletesbültek és a táblák javultak.
Szögmérő műszerek
A szögmérő műszerek legkényesebb oldala a beosztás volt. Nyilvánvaló, hogy háromszázhatvan fok-szám, melyet a görögök a körön kitűztek, az esztendő megközelítő tartamára volt alapítva, minek nyomát azonban HIPPARCHUS előtt (1) nem találjuk. Annak előtte a kerületnek közönséges tört részeit használták; egy adott ív a kerületnek például 1/3, 1/4, vagy 1/20 része volt. Figyelemre méltó, hogy a khinaiak a kört hasonló módon, és talán észszerűbben, bár kevésbbé kényelmesen, 365 1/4 fokra osztották. Ez a beosztás meg van az innen-onnan HIPPARCHUS korabeli Cseu-pei-ben. (2) Mit sem módosítottak rajta, mikor megtudták, hogy az év 365 1/4 napnál rövidebb. De midőn a jezsuita hittérítők az európai csillagászatot behozták volt, a mi 360 fokos beosztásunkkal helyettesítették. (3)
Vajjon Egyptomban régenten meg volt-e a körnek 365 részre való beosztása? Az egyedüli jel, mely ide mutat, OSYMANDIAS-nak 365 rőfnyi kerületű állítólagos arany-köre, melyet CAMBYSES vitt el, midőn Egyptomot meghódította volt. A mi magát a kört illeti, az egész dolog vagy mesebeszéd, vagy legalább is szertelen túlzás. (4)
Midőn a gömbi háromszögek megoldására szolgáló módszerek ismeretesekké váltak, a beosztott körök
(1) (LETRONNE): Journal des savants, 1817, p. 745.
(2) Időszámításunk kezdetét kevéssel megelőző korból való.
(3) A XVII. század közepén.
(4) (LETRONNE): Mémoire de l'Académie des inscriptions de l'Institut de France, t. IX, 1837, p. 367.
használata legott nagy jelentőségre tett szert. Az akkoriban használt műszerek alapeszméje ím a következő.
ARCHIMEDES, HIPPARCHUS és PTOLEMAEUS éjnapegyenlőségi armillái, (1) melyeket krikoi izémerinoi-nak neveztek, két gyűrűből állottak, melyeknek közös középpontjuk volt, de síkjaik egymásra merőlegesek voltak. Az egyiket, a kisebbiket, a délkörbe, a másikat, mely amazt körülfogta, az egyenlítőbe állították be. Az előbb láttuk, hogy a görög csillagászok miként találták meg a délkört. Hogy pedig az egyenlítőt megkapják, a téli és nyári napfordulat megfigyelésének középértékét vették. A műszer ekként be lévén rendezve, az éjnapegyenlőség pillanatát az egyenlítői gyűrű domború felének a homorú felére vetett árnyékából ítélték meg. Azonban HIPPARCHUS és PTOLEMAEUS az egyenlítő síkjának állásában csak 6 percznyire mertek bízni, mt az e fajta észleleteknél az éjnapegyenlőség pillanatát egy-negyed napnyi tartammal tette bizonytalanná.
Szívesebben is használtak mozgékony köröket, melyeknek állását minden pillanatban meg lehetett igazítani; ilyenekből állott HIPPARCHUS asztrolabosz-a. (2) Ez a műszer valóságos aequatoriál volt, órakörrel és deklinácziós körrel, melyekhez velük mozgó még más két kör volt kapcsolva; az egyik az ekliptikát, a másik az éjnapegyenlőségek koluráját képviselte. Végre volt még egy harmadik alhidáda kör, mely fel volt szerelve
(1) PTOLEMAEUS: Magna compositio, lib. III, cap. 2, és CABASILAS kommentárja ugyanehhez a könyvhöz.
(2) PTOLEMAEUS: az Id. helyen és CABASILAS kommentárja.
irányzó peczkekkel vagyis dioptrákkal. Mindezek a körök nagyon bonyolódott műszert alkottak, mely, tekintve még az irányozás tökéletlen voltát, nem igen adhatott megbízható eredményeket; de a műszernek meg volt az a jó oldala, hogy közvetetlenül meg lehetett mérni a csillagok hosszúságát és szélességét, úgy a mint aequatoriáljainkon a rectasczenziókat és a deklinácziókat nézzük le. A körök átmérőit rendszerint 1 rőfnyire, tehát egyre-másra 0.46 méternyire szabták, minélfogva minden 1 foknyi ív hossza igen közel 4 milliméterre rúgott. Mindamellett, hogy a méretek ilyen nagyok voltak, HIPPARCHUS hosszúságai néha 2 fokot hibáznak.
PTOLEMAEUS idejében, és még sokáig azután, délköri megfigyelésekre valóságos fali kört használtak, melynek messzelátó helyett az alhidáda körön két irányzó peczke volt, melyek árnyékainak a Nap megfigyelésekor egymást fedniök kellett. Az Almageszt szerzője e műszert egyszerűen köröknek, küklai-nak nevezte. (1) Azonban THEON az ő Kommentárjában a krikoi szót használja, melyet armillákra szoktak fordítani. PROCLUS a helyett, hogy e műszert kőoszlopra támasztotta volna, alsó limbusánál fogva egyszerűen lábasra állította. A tőle használt irányzó peczkek át voltak lyukasztva. (2) PTOLEMAEUS is használt, ERATOSTHENES és HIPPARCHUS nyomán, fali negyedkört, melyet plinthisz-nek, négyszögnek nevezett: ez magába a kőbe volt vésve,
(1) PTOLEMAEUS: Magna compositio, lib. I‚ cap. 10.
(2) PROCLUS: Hypotyposes éd. Halma, p. 78–83.
közepébe pedig irányzó peczek volt helyezve; eme peczek árnyéka a beosztáson közvetetlenül megjelölte a zenit-távolságokat. (1)
A görögök legrégibb szögmérő műszereinél az irányzó peczkek vagy a néző-rések mozgékony körre voltak erősítve. Vonalzó, vagyis igazi alhidáda, mely ezt a kört helyettesíti, az asztrolábiumnak az V. századbeli JOHANNES PHILOPON-tól való leírásában (2) van először említve. Ezt a vonalzót dioptrá-nak nevezték. Mindazonáltal POLYBIUS historikus már a –II. században megemlíti az irányzó csövek szabatosabb használatát, (3) melyekkel a khinaiak már oly régen éltek, és használatuk nem volt ismeretlen ARISTOTELES előtt sem. (4) Az e féle csövekkel felszerelt műszerek rajza adott alkalmat arra a felületes feltevésre, hogy az ókoriaknak messzelátóik voltak.
PTOLEMAEUS, miután észrevette, hogy a Holdunkra vonatkozó méréseket igen pontosan kell végrehajtani, délköri műszereinek pontosságát elégtelennek ismerte fel, és a parallaktikus vonalzókat, parallaktikoi kanonesz-t eszelte ki, melyeknek hossza négy rőfre vagyis mintegy két méterre rúgott. Ezek derékszögű háromszöget formáltak, melynek két oldala szilárdan, és pedig az egyik vízszintesen, a másik függélyesen, mind a kettő pedig a délkör síkjában állott. A harmadik oldal hajlása változtatható volt; ezt kulminácziója pillanatában a Holdra irányították. Az átfogó hossza változatlan
(1) PTOLEMAEUS: op. cit. lib. I, cap. 10.
(2) JOH PHILOPON: De astrolabio, in init.
(3) POLYBIUS: Historia universalis, lib X, cap. 46.
(4) ARISTOTELES: De generatione animalium, lib. V, cap. 1.
maradt; hogy az emelkedés szögét meghatározzák, a derékszög két szárát mérték meg. *
Nagyon érdekes ezt a szerszámot összehasonlítani avval, melyet majdnem egyazon időtájban Khinában használtak; az összehasonlításból kitűnik, hogy a két helyen a tudományok egészen önállóan fejlődtek. SSZE-MA-CZIEN Ssze-ki-je, melynek egy része fenmaradt, a történelmi adatok nagy halmaza között elénk tárja azokat a műszereket is, melyeket ez a tudós a –II. század végén használt. A szögeket félméternyínél nagyobb átmérőjű réz-körökön mérte. A görögök armilla-rendszere helyett pedig a teljes égglóbust használta, melyről az előbb már szólottunk; e glóbusnak egyetlen felszerelése egy, a délkört képviselő gyűrű volt. A glóbuson, melyet a víz-óra az idővel arányosan forgatott, a csillagok fekvését, kulminácziójuk sora szerint, szinte gépiesen tűzdelte ki. A khinaiak alapsíkja régóta az egyenlítő volt.
A délköri árnyékok naponkénti megmérésére gnómont használtak, melynek hosszát szigorú szabályok nyolcz khinai lábra szabták. A XIII. századbeli KO-SEU-KING elsőnek merészkedett a pálcza törvényes méreteit túllépni, hogy szabatosabb megfigyeléseket tehessen.
Midőn VERBIEST a XVII. század közepe táján a pekingi obszervatóriumot a császár rendeletére birtokába vette, a többi műszer között egy roppant réztáblára akadt; ez fel volt szerelve egy beosztott átmérővel,
* PTOLEMAEUS: op. cit., lib. V, cap. 12.
melyre merőlegesen egy szintén rézből való oszlop volt állítva. A tábla karimája közelében egy barázda volt vájva, melybe vizet öntöttek, hogy a tábla síkját vízszintesbe állítsák. Ez a műszer a délköri árnyékok megfigyelésére volt rendeltetve.
A vízszintes irány meghatározására a vizet évszázadokon át csak szabadon, azaz akként használták, hogy esetleg lefolyhasson. A táblácskákra, melyeket vízszintezni akartak, a vizet egyszerűen ráöntötték. Ellenben a függő ón nagyon régi keletű. Már a legrégibb egyptomi hieroglifás feliratokban is látni egy háromszöget, mely mindenképen olyan, mint a kőmívesek vízszintezője, s a melyet CHAMPOLLION valóban ilyen műszernek tart. (1) A faraók utáni korban ez a háromszög már fonálon függő ólommal fordul elő, mi nyilván elárulja a rendeltetését. A függő ónt HOMER két ízben is említi, (2) és tudva van, hogy a görög csillagászok és műépítők folyvást használták. (3) Igazi neve kathétion volt, de nevezték diabétész, khórobatész és sztathmé-nek is.
A látszólagos átmérők mérésére HIPPARCHUS külön dioptrát gondolt ki, a melynél a szem elé állított irányzópeczekbe rés volt vágva, a másik peczek pedig telire volt hagyva. De emezt el lehetett csúsztatni, hogy a szemhez közelebb vagy távolabb essék; úgy állították, hogy teljesen elfedje a tárgyat, melynek átmérőjét megmérni akarták. Ezután a dioptra beosz-
(1) CHAMPOLLION: Grammaire égyptienne, 1836, p. 355, 356; Dictionnaire égyptien en écriture hiéroglyphique, 1842, p. 359, 360.
(2) HOMERUS: Odyssea, lib. XXI, v. 121; lib. XIII, v. 197.
(3) PTOLEMAEUS: Magna compositio, lib. I, cap. 10, lib. V, cap. 12; VITRUVIUS: De architectura, lib. VIII, cap. 6.
tott vonalzóján leolvasták a két peczek közötti távolságot. (1)
A Nap megfigyelése különös nehézséggel járt, mert az égi test fénye elvakította az észlelőt. ARCHIMEDES, a Nap átmérőjét megmérendő, felkelése pillanatát választotta. Fogyatkozások alkalmával, midőn korongjának egy része el volt takarva, szintén bántalom nélkül lehetett rá nézni. (*) Midőn azonban teljes fényében ragyogott, az irányzó vonalat akként tűzték ki, hogy a vonalzó egyik peczkének árnyéka a másik peczekre essék. SENECA kormozott üvegek használatáról is szól; azt is mondja, hogy a fogyatkozások lefolyását úgy figyelték meg, hogy a Napot olaj- vagy szurok-fürdő felületén szemlélték. (2) Az ujkori Európa népei is sok időn át beérték egy kád vízzel, midőn a napfogyatkozásokat nézegették. Faluhelyen nálunk még most is használják ezt a készséget, és mivel a víz a szabadban sohasem csendes, a képek ugrándoznak, és a nézők még mai napig is meg vannak győződve, hogy a Nap és a Hold viaskodását látják.
Alexandria obszervatóriuma és könyvtárai
Az eddig mondottak után hajlandók leszünk azt következtetni, hogy a görög csillagászat, bár jóval később fejlődött, mintegy észrevétlenül kortársai fölé kerekedett. Lehetséges, hogy felülkerekedését a mennyiségtani tudományok haladásának köszönhette, mely tudományok hatalmas segítségére voltak. De azt is gondolhatnók, hogy ez utóbbi haladás, miként magá-
(1) PTOLEMAEUS: Magna compositio, lib. V, cap. 14.
(2) SENECA: Quaestiones naturales, lib. I, cap. 12.
(*) Ezt az állítást nem kell készpénznek venni. A Nap látható és ultraibolya sugárzása, különösen a mostani ózonlyukas időben, percek alatt maradandó károsodást okozhat a szemfenéken található idegvégződésekben, a kormozott üveg dacára. A hatás sokszor csak évek, évtizedek múlva jelentkezik. Galilei időskori megvakulását a napfoltok, Petőfi egyik szemének meggyöngülését az 1842-es napfogyatkozás közvetlen megtekintése idézte elő. A víztükörben vagy sötétkamrával történő megfigyelés azonban nem veszélyes. [NF]
nak az égi testek tudományának magasabb színvonala is, csak nagyobb logikai tehetségnek és a buvárkodó képesség nyomatékosabb törekvéseinek eredménye. Annyi áll, hogy PLATO, EUCLIDES, ARCHIMEDES és APOLLONIUS geometriai nagy kutatásaitól kezdve a csillagászat a görögöknél csakhamar jóval magasabb színvonalra emelkedett, mint a minőt bármely más egykorú nép az ő elkülönözött fejlődésével elérhetett; és ez a csillagászat lőn alapjává azon épületnek, melyet az újkori népek emeltek és a melyet még most is mind magasabbra emelnek.
A könyvtárak a tudományos szerszámkészletnek elannyira elengedhetetlen járulékai és a haladásnak elannyira fontos kellékei, hogy nincs mit csodálkoznunk, ha azt látjuk, hogy a szóban forgó korszakban már nagy könyvgyűjtemények voltak. A ninivei palotában, melynek építését SZANHERIB kezdette meg és a –VII. század közepén ASSZURBANIPAL fejezte be, egy könyvtár volt, melyet a király "alattvalóinak okulására" gyűjtött. Ez az értékes gyűjtemény agyag-táblácskákból állott, melyeken a betűk két oldalt úgy voltak felírva mint valami könyv lapjainak két oldalára. És sorszámozva is voltak, akár egy könyv lapjai. Ha azt akarták, hogy tartósak maradjanak, égetéssel megkeményítették. Az ó-korban gyakran esett meg, hogy az írást valami lágy anyagba vájták. PLATO a törvényeket tárgyaló egész értekezését viasz-lapokra írta és egyik tanítványa másolta bőrre.
A ninivei könyvtár táblácskái, melyeket LAYARD szedett össze, jelenleg a londoni British Museum-ban vannak, mely azokat fac-similékben tette közzé. Maga
a palota is pompás volt, és fenmaradt faragott díszítményei, tekintve választékosságukat és hibátlan kivitelüket, az assziriai művészet legszebb maradványai. A táblácskák nagyobb része egy terjedelmes grammatikai encziklopédiából valók, mely az írásbeli nehézségeket legalább is oly mértékben mutatja, mint a nyelvbelieket. Miként Khinában, úgy itt is, mindent ugyanakkor tanultak, a mikor olvasni is tanultak, mert a dolgok ismerete együttjár a szavak ismeretével.
Midőn a tudományok Nyugaton is fellendültek, minden művelődési középpontban keletkeztek könyvtárak; de végtére is Alexandria lőn a fényárasztó középponttá. ATHENAEUS (1) feljegyzése szerint e nagy egyetemi város könyvtáraiban a többi között meg voltak az ARISTOTELES- és THEOPHRASTUS-tól gyűjtött könyvtárak, melyeket tulajdonosuk, NELUS, PTOLEMAEUS PHILADELPHUS-nak eladott volt. A bruchiumi könyvtár, mely JULIUS CAESAR támadásakor a hajóhad égése alkalmával pusztult el, volt a régibb. (2) RHAKOTIS könyvtára a Serapeum egy részét foglalta el, hol is a múzeummal egyesíttetett. Ehhez járúlt ANTONIUS bőkezűségéből a pergamusi nagyszerű könyvgyüjtemény.
Maga Róma is, midőn már megszünt volt a tudományok művelését félvállról nézni, szintén igyekezett,hogy az emberi szellem írásba foglalt jeles termékeit összegyűjtse. PAULUS AEMILIUS alapította itt az első nyilvános könyvtárt, melyet LUCULLUS gyarapított. (3) AUGUS-
(1) ATHENEUS: Deipnosophistae, lib, I.
(2) AULUS GELLIUS: Noctes atticae, lib. VI; AMMIANUS MARCELLINUS: Historia, lib. VI, cap. 22.
(3) PLUTARCHUS: De vita Luculli, cap. 83.
TUS a mons aventinusi könyvtárt alapította. (1) Nővére, OCTAVIA, ANTONIUS neje, egy másikat alapított, melyet fia után MARCELLUS könyvtárának neveztek. (2)
De Alexandriának, mint a tudós világ fővárosának, nem vott versenytársa. Néhány évszázadon át időszámításunk kezdete előtt valóságos főhadiszállása volt az értelmi mozgalomnak. Könyvtárait és obszervatóriumát úgy tekinthetjük, mint szembeötlő jelét a buvárkodás színvonalának és az ottan együttlevő tudósok tevékenységének.
A –III. században ERATOSTHENES a Porticusnak nevezett téren aequatoriális armillákat állított fel, melyekkel a Napnak az egyenlítő síkján való átmenetét figyelte meg. (3) Ugyanez idő tájban ARISTYLLUS és TIMOCHARES különböző megfigyeléseket tettek, és az első obszervatóriumot szervezték, mely a következő idők folyamában tovább fejlődött és fenállott a –V. századig, mikor is a keresztény fanatizmus elpusztította az alexandriai egyetemet.
A sötétségnek eme reakcziója alkalmával történt, hogy HYPATIA, a tudós nő, vesztét találta. A szerzetesek annyira felbőszültek a holttestén, hogy csontjait összezúzták és a húst kagylóhéjjakkal szedték le róla. (4) Azon gyűjtemények között, melyeket a THEOPHILUS püspöktől vezetett (5) eme népcsődületek egyike alkalmával
(1) PLINIUS: Historia naturaiis, lib. XXXV, cap. 11; SUETONIUS: De vita Augusti, cap. 26; ISIDORUS: Origenes, lib. VI, cap. 4.
(2) PLUTARCHUS: De vita Marcelli, cap. 51.
(3) PTOLEMAEUS: Magna compositio, lib. I, cap. 1; lib. III, cap. 2.
(4) DRAPER: A history of the intellectual development of Europe, eredeti kiadás 1843, p. 240.
(5) CASSIODORUS (V. század): Historia ecclesiastica, lib. IX, cap. 27.
elpusztítottak, ott volt a múzeum gyűjteménye is, melyben a természet három országának terményei először voltak összegyűjtve. Hasonlóképen pusztították el a könyvtárakat is, elannyira, hogy OMAR kalifa, kire később a pusztítást rá akarták fogni, már semmi elégetni valót sem talált. * Eme szomorú időpont óta a tudományos fejlődés meg lett szakítva a görög czivilizáczió körében, tehát az egész művelt Európában is, mely amannak nyomai után indult. Ekkor történt, hogy a szent szikra átszállott az arabokra, kik az emberiség gondolkodó és fürkésző fejévé lettek.
* DRAPER: id. mű. p. 236.