Magyar nyelvű vitáim
római katolikusokkal és másokkal
(Internetto, Index)
A szerzői jogi törvény kimondja (34/A. § (1):
A művet
a) a forrás, valamint az ott megjelölt szerző feltüntetésével kritika vagy ismertetés céljából, illetve
b) a mű felidézése, valamint humor vagy gúny kifejezése útján, karikatúra, paródia vagy stílusutánzat (pastiche) céljából bárki felhasználhatja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti felhasználás során az eredeti műből való átvételre a cél által indokolt terjedelemben kerülhet sor.
Ebből következik, hogy én, aki kritika céljából idézem vagy átveszem ellenfeleim hozzászólásait, a törvény által definiált "szabad felhasználás" egyik esetét valósítom meg, és ehhez nem kell tőlük engedélyt kérnem. Éppen az volna tisztességtelen eljárás a vitakrónika összeállításakor, ha nem közölném ellenfeleim érvelésének teljes szövegét. Ha bizonyos vitapartnereim utólag szeretnék visszavonni e hozzászólásaikat, akkor azokat kivágom e kivonatból. Persze az ilyen hozzászólásokból vett idézeteimet ekkor is érintetlenül hagyom.
Ajánlásképpen kigyűjtöttem néhány rövid pengeváltást.
A Mária-kultusz (Zip: 1.05M)
Ezt én indítottam. Mivel kapásból reagáló ellenfelem, (fedőneve: Rez) elég harmatos vitázó, a vita forrásanyagnak nemigen használható. Tárgya kezdetben minden, ami a római Máriával kapcsolatos, aztán egyre kevesebb: ellenfelem offtopic kérdések mögé menekült. |
Ezután újabb vita következett, amelyet egy azóta hitehagyottá, majd római katolikussá lett ortodox keresztény, Vigor nyitott, de rövid ütésváltás után abbahagyta az erősködést. (Stílusához itt egy rövid kivonat, már abból az időből, amikor saját vallást akart gyártani magának.) |
Ezután mások folytatták: a vita olyan elméleti kérdésekig jutott, mint "szabad-e származtatott hitigazságokra újabb tételeket alapozni?" Érdekes színfoltja a vitának Mirabolan, aki azonban hajlamosnak látszik arra, hogy máriás magánkinyilatkoztatásokat hozzon fel érvek gyanánt. A folytatásban: örök szüzesség, szeplőtelen fogantatás. |
A csecsemőkeresztség (Zip: 480K)
Elindítója szintén Rez, aki kezdetben csak néhány témát vetett fel, majd ezek olyan sebesen szaporodtak (háznépkeresztségek, eredendő bűn, szakramentális mágia, népegyházi tagszerzés), hogy kénytelen volt álcázott visszavonulót fújni. A vele való vita megrekedt, mert ellenfelem kínjában fokozatosan elhagyogatott minden szálat. |
A vita közepén éles csatározásba bocsátkoztam vele arról, hogy egy csúfondáros "behódoló" írásomnak vajon tényleg bedőlt-e vagy csak megjátszotta magát. Handabandázó ellenfelemet így akartam ráébreszteni: aki nem konyít a vitatkozás tudományához, azt nagyon könnyű becsapni, és nagyon valószínű, hogy önmagát is becsapja. Ugyanebben az írásban mintegy mellékesen tisztáztam egy felnőtt fejjel megtért, higgadt r.k. asztaltársnak, Fuly-nek (ejtsd: Füli), hogy miféle római katolikusok azok, akikkel szívesen közösködöm. Ezekről a "reformkatolikusokról" idővel többet is szeretnék mondani; most elég lesz annyi, hogy a II. Vatikáni Zsinatot én is becsülöm. |
E témában következő vitapartnerem, Nan komoly és képzett római katolikus, és inkább beszélgetni és spekulálni szeret. Nagy erőfeszítéssel igyekszik az én eléggé harcias érveim menetét követni, és empatikusan a bőrömbe bújni. Hosszú és főként nagyon szép vitát folytattunk a szakramentumokról, a mágikus "ex opere operato" hatékonyságról, az Isten országáról és más hasznos témákról. A folytatásban (Etikus-e a csecsemőkeresztelés?) viszont egyre inkább elmentünk a megigazulás és az eleve elrendelés irányába.
|
A vita újra feléledt, mikor a "Református kontra katolikus" c. topik is ebbe az irányba kezdett kanyarodni. Itt Lépcsőmászó, egy derék és alapos r.k. pap állt ki a gyepre. A bibliai vitaszálakon kívül ember- és lélektani, dogmatörténeti és tekintélyelvi kérdések is előtérbe kerültek, főként abban a kérdésben, hogy milyen alapon tagadta meg Róma azt a régi tanítást, miszerint a kereszteletlenül elhalt csecsemők elkárhoznak. Sajnos a vitába belecsobbant egy magát reformátusnak mondó, de érvelésében igénytelen asztaltárs, bizonyos Ryrie. Az őhozzá kapcsolódó hozzászólásokat egyként áthelyeztem a Pellengérre. |
A mise (Zip: 608K)
A mise mint lakoma. Én indítottam, amikor a Nan-nal folytatott vitában erősen felgyűlt az úrvacsorára vonatkozó mellékes anyag. Itt is ez az ellenfelem fejtette ki a legalaposabb érveket, de csatlakozott hozzá egy valódi r.k. pap, Satya is. Elsősorban az eukharisztia "hatékonysága," a közösségi és a magánmise került elő, megfűszerezve az "illő felkészülés" mikéntjével és mértékével. Általánosabban pedig a szakramentumok érvényességének r.k. fogalmáról beszélgettünk. Valószínűleg sokáig ez marad a leszelídebb hangú topicom. |
A mise mint áldozat. Én indítottam, Maurice de la Taille század eleji r.k. liturgiatudós egy beszédének bírálatával. Erre először Rez felelt, a tőle megszokott színvonalon, majd Nan sokkal alaposabban. Vigorral egy kevéssé kapcsolódó, de azért érdekes mellékszálat követtünk egy darabig arról, hogy meddig mehet el az ész a teológiában. A vita derekán a higgadt református Haliho csatlakozott még a beszélgetéshez. Ez különösen hozzájárult ahhoz, hogy a vita a maga medrében maradjon.
|
A vitának nincs vége. Rez-nek kedve szottyant egy kis viadalra, és párbajra hívott másokat a r.k. tannal kapcsolatban. Rövid huzakodás után én is ráleltem a topikra, és a miseáldozatot választottam "fegyvernemnek." Az itt álló párbajkrónika akár a Pellengér rovatba is kerülhetne: ellenfelem kritikán aluli szinten vívott, s a tetejébe még mosdatlan szájjal tajtékzani is kezdett a személyem ellen. A topik semmit nem ad az eddigiekhez. |
Jóval később, mikor az Iván Gábor alig fékezett őrjöngése miatt elszállingózott római katolikus hozzászólók helyébe lassan újak kezdtek jönni, a R.k.tév. topik is megelevenedett. A főszereplők: ChonGhe (ortodox), Józsikácska3 és Katolikus2 (római katolikusok), Magyarpityu (református), Szipucsu2 (HGY-s) és én. A téma most az átlényegülés volt, méghozzá elég sokféle szempontból. A bizonyítások az ortodox fél jóvoltából némiképpen eltértek a nyugati kereszténységben bevett logikai szigorúságtól, de ez nem okozott nagyobb összeütközéseket. |
||
Kárhozatos bálványimádás? 2012-ben a Magyar Református Egyház zsinata úgy döntött, hogy a Heidelbergi Káté fordításának revíziója során meghagyja a szövegben a 80. kérdéshez fűzött nevezetes polemikus szavakat, amelyeket a tridenti zsinat ellenirányú anathémái váltottak ki: "a katolikus mise "alapját tekintve megtagadja Jézus Krisztus egyszeri áldozatát és szenvedését, és ezért kárhozatos bálványimádás." Ezt követően a református sajtóban és portálokon élénk vita bontakozott ki. A Facebook segítségével én is hozzászóltam, valamint az Indexen is kifejtettem véleményemet. Egy közepes fegyverzetű r.k. hitoktatón, Katolikus2-n kívül egy valódi teológus is megszólalt, s így megőrzésre érdemes párbeszéd jött létre. |
||
Egyéb
Faragott képek (Zip: 224K) Ezt én nyitottam, és rögtön egy megállapodott r.k. ellenfél, bizonyos Hal jött partnernek. Alaposan kiveséztük a Tízparancsolat felosztásait különböző felekezetekben, a képtiszteletet és a bálványimádást. Aztán a vita újraindult egy másik topicban, és jött Nan, aki a vitát a művészetek és az esztétika irányába akarta elvinni. Alig tudtam egy-két jól irányzott képtisztelő dogmával visszakormányozni a teológiához. (1] ~ 2]) Aztán Lépcsőmászó vállalkozott vitára, vele is csörtéztünk egy kicsit. A párbeszédbe, amely az eddigieknél több patrisztikát és krisztológiát tartalmaz, Haliho, Attus és mások is beszálltak. |
A pápa és a bibliatársulatok (77K) 1832-ben XVI. Gergely római pápa dögvésznek nevezte a protestáns bibliatársulatokat. Amikor ezt egy más célra szánt topicban feldobtam, széles mozdulatokkal nekemrontott egy r.k. pap- vagy teológusnövendék, indexes nevén Leander. Az összezördülés utóbb elcsitult, de sok hasznos tudnivaló maradt fenn a jegyzőkönyvben. |
Egyház és legitimitás (109K) A HGY-sekkel folytatott romláskéréses vitához kezdettől fogva hozzászólt néhány római katolikus asztaltárs. Mivel ők itt szövetségeseim, nem szoktam esetleges különbségeinket kiélezni. Amikor azonban a HGY-s KRI a tridenti anathémákat hozta fel arra, hogy a r.k felekezet is átkozódik, Balázs nem bírta tovább, és széles fronton támadást intézett a protestáns önigazolások ellen. Feleltem, és ez a szál önálló topikot szült. Aztán e topik elpihent, és jó pár évvel később éledt csak újra, mikor az ortodox ChonGhe felekezeti önajánlását és protestánsbírálatát kezdtem támadni egy kereszt-vita kapcsán, és onnan ide jöttem át e szállal. Ez a vita sokkal tovább tartott, mint az előző fázis, és az ellenfél meglehetős ellehetetlenülésével zárult. A témák: ortodox és protestáns lelkiség, liturgia, az ész és a szív viszonya. |
||||
|
||||||
Az eleve elrendelés (Zip, 363k)
Ezt is én indítottam még 1999-ben, de kezdetben nem római katolikusok jöttek, hanem mindenféle saját vallású ember, akik különféle eszméket kértek számon rajtam. Én ugyan igyekeztem a vitát a kereszténységen belül tartani, de egyedül Balázs volt erre hajlandó. Még Rez is beállt abba a szidalmazókórusba, amely saját agyalmányai után indulva semmibe vesz minden keresztény (bibliai és patrisztikus) érvet. Az ő és a szabadgondolkodó exkeresztény Paleokrites kiabálását néhány megfontolt protestáns asztaltárssal (Haliho, Domestos, Cserfa) együtt igyekezünk tompítani: [1 ~ 2 ~ 3 ~ 4 ~ 5 ~ 6]. Egyik táborba sem állt be Biga Cubensis, akinek hat év elteltével válaszoltam 2006-ban: 7] A vitának az évek során nagyon sok résztvevője támadt, köztük olyanok is, akik ma már a fórumtörténelemhez tartoznak... Aztán Metafizikus fórumtárs áldozott sok időt és fáradságot a témára: 8]. Aztán az ex-hitgyülis Dam-Ba és a r.k. Józsikácska jött vitapartnernek: [9 ~ A ~ B ~ C]. Ezután egy Amet nevű swedenborgiánus próbálta a predestinációt a maga prófétájának írását lengetve megdönteni, de rövid úton elvérzett: [D]. Majd [E] apró hozzászólások következtek, alig valami új tartalommal.
A szombattartás
Az ismeretes apostoli intésre való tekintettel ("aki ügyel a napra, az Úrért ügyel" stb.) sosem volt kedvem belekötni azokba, akik a maguk részéről kötelezőnek tartják a szombatnapi nyugalmat. A képvitában azonban ellenfelem (Lépcsőmászó) makacskodása folytán belesodródtam először a szombattörvény elavulásának vitakérdésébe, majd miután Szombatosok, egy masszív nyugodalompárti asztaltárs megjelent a színen, egyre hevesebben kezdtünk vívni egymással. Most kivételesen nem akartam az ellenfél egész teológiáját felölelni és megcáfolni a vitakrónika számára, csupán azt az elvet hangsúlyoztam erőteljesen, amit az apostol így fejt ki: "ne engedjétek újra megkötözni magatokat." Szombatosok derék ellenfélnek bizonyult, de néhányat ütött övön alul is (azaz téves logikai ösvényekre tért), amiért is a vége felé keményebben bántam vele. A vita megszakadt, de csak kettőnk között: az erre rendelt topikban az itt olvasható érvek többszöröse található mindkét részről.
A szombatvita évekkel ezután újjáéledt, méghozzá a R.k.tév. topikban, ahol én a magam részéről a felekezetek ünnepszabályozási jogát védtem. Ekkor megjelent Munyamunya fórumtárs, és máris kezdetét vette az előzőnél messzebb tekintő vita arról, hogy a vasárnap mint istentiszteleti nap mennyire bizonyítható az Újszövetségből, hogy csak évente szabad úrvacsorázni vagy hetente is lehet, és persze a szombat körüli kulcshelyek értelmezéséről is.
A Prédikátor könyve és a túlvilág
A holt szentekhez való ima r.k. gyakorlata kapcsán került elő a Prédikátor könyvével való szokásos ellenbizonyítás. Ezzel kapcsolatban azonban felmerülnek az a kérdés, hogy ez a könyv mennyiben tartalmaz mára is érvényes tanítást a holtak állapotáról. Ellenfelem, Ilang-ilang a teljes igenlő választ képviselte, tagadván a kijelentés olyan értelmű előrehaladását, amely valamely korábbi tanítást érvénytelenítene. Én viszont emellett álltam ki, legalábbis e könyv esetében.
A Sola Scripturáról
Itt több ellenfelem is akadt, és vegyes témájú hozzászólások közé kerültek az ide tartozó írások. Az első eléggé kilóg a sorból, mert nem közlöm az előzményét. Ennek csak technikai oka van: egy ismert (kultúrateista, volt HGY-s) fórumtárs alkalmi, s éppen a napokban kitiltott nickjének válaszoltam vele - de mivel a szóban forgó írását kitörölték vala, teljesen mellőznöm kellett az idézeteket. (Törölt hozzászólás részleteinek visszamásolása is tilos az Indexen, bár ebben éppen nem volt semmi szabályzatba ütköző.) Sajnos magamnak sem őriztem meg az ő írását, tehát itt sem tudom közölni. Valamelyes vigaszt jelent, hogy már az írásban is összefoglaltam érvelésének kulcsfontosságú elemeit. - Az ezutáni vitapartnerek: a római katolikus Panchea (derék és mérsékelt fórumtárs) és Józsikácska3 (újonnan a fórumra szabadult ömlesztőgép, kevés önálló gondolattal), akinek a neve alatt közlöm az egész anyagot. A témák: képtisztelet, Sola Scriptura, purgatórium.
A 144000-ről
Jehova Tanúi felekezetének egyik kulcstana, hogy nem minden hívő fog a mennybe jutni: szerintük a ma élő igazak túlnyomó többsége a földön fog örökké élni. Ezek nem születnek újjá Szentlélektől, nem gyermekei Istennek, nem társörökösei Krisztusnak, nem királyok, nem papok - valami okból mégis bemerítkeznek, és a teremtmény voltuk folytán ők is imádkozhatják a Miatyánkot. Az erről szóló tanítás részleteiről leginkább a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel c. kiadványukból lehet tájékozódni, de ott sincs teljesen kifejtve minden részlet. Ezért inkább az Érveljünk az Írásokból c. könyvükből csatolok négy oldalt GIF-formában a topikkivonat elejére. Vitapartnerem, Bethsabé saját bevallása szerint nem Jehova Tanúja, de szavajárása, teológiája és érveléstechnikája nagyon erősen annak mutatja.
A sírból kigurult halottakról
Ugyancsak Jehova Tanúi fordításában található egy bizarr fordítás a Máté 27,52-53-ra: "És az emléksírok megnyíltak, és sok, alvásba merült szent teste előtűnt (és emberek, akik a feltámadása után kifelé jöttek az emléksírok közül, bementek a szent városba), és láthatóvá váltak sokak számára." Eszerint tehát nem feltámadtak az illető halottak, csak a testük gurult ki a sírjukból, és az őket meglátó temetőlátogatók mentek be a szent városba, és újságonták el a hullalátásukat a többi embernek. Ez az értelmezés ugyan nem kulcsfontosságú tanítás az Őrtoronyban, és bármikor vissza is vonhatnák a többi tanuk sérelme nélkül, de erőltetett kezelése és a hozzá való makacs ragaszkodás nagyon jellemző rájuk. A vita az Index fórumán kezdődött, és az ottani hozzászólásaimra hivatkozott évekkel később egy ismerősöm egy igen hasznos fórumon (jehovatanui.blog.hu). A vitában, miután az elemzés a görög szövegig hatolt le, az őrtornyos álláspont teljesen szétesett.
Jézus istenségéről
Ezt az örökzöld témát idővel részletesebben is tárgyalom. Ezúttal csak egy, a Pellengér határmezsgyéjén mozgó vitát teszek be, melyet egy Jehova Tanújával (Custodia, korábban száz nickje volt) és egy majdnem-JT-vel, Bethsabéval folytattam.
Vegyes viták r.k. témákról
Néha belebocsátkozom olyan összetűzésekbe is, ahol nehezebb az okiratszerű bizonyítás: vagy a téma jellege miatt, vagy azért, mert még nem született dogmatikus kijelentés Róma szájából. Mindkettőre például szolgál az a szexuális vonatkozásokat is hordozó vita, amely a "Volt-e Jézusnak testvére?" topikban járult az indító kérdéshez. A protestáns oldal lényegében azt állította, hogy a Mária örök szüzességéről szóló r.k. dogma végső forrása a szinte manicheus testgyűlölet, amely az óegyházra fölöttébb jellemző volt. A topik első fele a BZoltan, egy magabiztos kötekedő és újprotestáns ellenfelei alacsony színvonalú veszekedését tartalmazza (ezt kevés kihagyással, de apró betűvel idézem). BZoltan – úgy tűnik – nem vallja a hagyományos r.k. tanok mindegyikét, viszont szemlátomást úgy gondolja, hogy (liberálisnak tűnő) dogmaértelmezései egybeesnek Róma önértelmezésével. (Alapállását egyébként nehéz megállapítani: írásai nagy átlagban rövidek, gorombák és bizonyítás nélküliek.)
Ekkor tévedtem be a topikba, hogy mindkét félnek (és a muzulmán Luyo-nak) kioszthassak néhány tapintatos tanácsot, hogyan kerülhetik el a további félreértéseket. Ettől azonnal megindult a haddelhadd: BZoltan több súlyos tévedéssel tetézte eddigi szereplését, és minősíthetetlen hangon becsmérelni kezdett engem. (A vele való vitában hosszú időre elhallgattam, mert könyvtárakban kellett anyagot gyűjtenem.) A topiknyitó, bizonyos Franzli55 is nekemtámadt, és sekélyes ellenérveket szolgáltatott álláspontom ellen. Többek között ateistának nevezett és szufista tanok hirdetésével vádolt meg, de persze egyiket sem bizonyította.
A topik ezután mások vitájával folytatódott: Lépcsőmászó és a nehéz természetű Cserfa vitázott Mária tanítványságáról olyan stílusban, amit kénytelen voltam kihagyni az idézetből, és csak a saját hozzászólásaim köré fűződő anyagot közölni. Ez a szál tisztességesen le lett aztán zárva.
Vegyes (és kevésbé összefüggő) beszélgetéseket tartalmaz az Amit nem tudok a vallásodról... kérdezek c. topik, továbbá az Ismerjük meg a katolikusokat. Az elsőben a miséről, a másodikban védőszentekről, érdemekről, a búcsúkról, a lábmosásról.
Viták más vallásúakkal bibliai témákról
A Keresők kérdései - változatos válaszok c. topikban felmerült az a gyakran hangoztatott állítás, hogy a lélekvándorlás tana eredetileg benne volt a Bibliában (csak később kitörölték belőle), de nyomokban ma is vannak rá bizonyítékok. Itt több topiktárs (Spirit1, Vándorlós) ajánlkozott ellenfélnek, illetve a végén a topiknyitásra okot szolgáltató istenkereső, Harmonikás is beszállt a csetepatéba. 1 - 2 - 3.
Több topikban vitába bonyolódtam egy Kitadimanta nevű fórumtárssal, aki többek között amellett kardoskodott, hogy az emberiség őseredeti vallásában, és ezen belül a zsidókéban is volt egy anyaistennő Jahve mellett. Ehhez járult az ő részéről némi gnosztikus érdeklődés, Mária Magdolna feltüntetése Jézus hitveseként, és persze a főgonosz, Esdrás megbélyegzése, amiért állítólag kiküszöbölte a judaizmusból a női princípiumot. A vita teljesen parttalan, de tanulságos.
A beszélgetés idővel több topikba szóródott: a folytatásban arra a témára helyeződött át a súlypontja, hogy Jézus zsidó volt-e, illetve Péter körül volt-e metélve. E téren ellenfelem nagyon sok önkényes feltevést engedett meg magának, és igencsak következetlen álláspontra sodródott mind a bibliai kijelentéseket, mind a történelmi hátteret illetően.
Hodász András néhány videójának cáfolata
Hodász András római katolikus pap és hitvédő 2020-ra nagyon népszerű lett a hazai internetes felületeken. A hagyományos tanítás mellett mindenkor kiáll, s ezzel együtt pergő, humoros videókat készít a Youtube-ra. Papifrankó nevű csatornájára húszezernál többen iratkoztak fel, és némelyik videója elérte a százezres megtekintésszámot. Sokan "celebnek", amolyan sztárpapnak tekintik fiatalos, laza, és egyszersmind határozott kijelentései miatt. Munkásságának általános megítélésére nem vállalkozom, de azt kénytelen vagyok előrebocsátani, hogy a lazaság sokszor felületességbe, hatásvadászatba csap át videóiban.
Mivel szóbeli vitákba egyáltalán nem bocsátkoztam eddig, az én szerepem e videó megcáfolásában a külső segítőé volt. A tényleges cáfolatot Nagy Gergely református lelkész, teológus és hitvédő (kalvinistaapologetika.hu) vállalta el, úgy, hogy először én állítottam össze egy jó tömött, rövid cáfolóiratot, aztán ő hozzátette a saját gondolatait, és így készített egy cáfolóvideót.
Moderációs viták
2008 decemberétől kezdve az Index fórumáról Serenic fórumtársat különböző felhasználónevein rendszeresen tiltogatni kezdték, mégpedig örökre. A büntetésnek lehetett tán valami alapja, de az örökös tiltásnak aligha. (A magát még felhasználónéven sem azonosító moderátor lényegében tartalmilag foglalt állást a vitában, és Serenic politikai véleményét deklaráltan tartalmi alapon kárhoztatta. Mivel én nem írok a Politika fórumra, magáról a kérdésről nem kívántam vitázni - csak arról a bánásmódról, ami neki ennek nyomán osztályrészül jutott. Mert mikor ő sérelmezte az illető moderátor által neki, a liberálisnak kiutalt "náci" minősítést, válaszul több moderátor is úgy nyilatkozott, hogy a felhasználónevek (nickek) nem személyek, nincsenek személyiségi jogaik, ezért ezért velük kapcsolatban nem is említhető a "becsületsértés" kategóriája. Én ezt az álláspontot elvből helytelenítettem (fenntartva, hogy nem a nicknek, hanem a használójának vannak törvény garantálta jogai), ahogy régebben a szerzői jogi vita kapcsán is. Ez ügyben igyekeztem meggyőzni néhány moderátort különféle topikokban. A vita eléggé tarka képet mutat: némelyikük hajlandó és képes is volt az érdemi válaszolgatásra, mások kevésbé. Mindenesetre a válasz puszta megkísérléséért is köszönetet mondok nekik, mert az Index.hu Zrt. nem fizet a munkájukért, és nem is tartozik a feladataik közé a fórumjog-elméleti vita folytatása. (Nekem is alig sikerült olyan topikot találnom, ahol ez meg volt engedve: az emberi erőforrások védelmében általában nem vitáznak saját munkájukról, és különben is nagyon sok a dolguk.) A második szakaszban folytatódott az elméleti vita, de Metafizikus fórumtárs egy predestinációs hozzászólásának visszatételéért is kiálltam; az eset nagy felzúdulást keltett.
A vita képe hasonlatos ahhoz az anekdotához, amikor Vlagyimirov nagymestert Moszkva "városligetében", a Szokolnyiki-parkban egymás után hívják ki a fogadásból sakkozó amatőrök. A tétet fordulónként duplázzák. Mikor azonban az amatőr harmadszor is veszít, hirtelen odalép hozzá egy társa, és "telefonhoz hívja." Erre leül a helyére egy másik amatőr, és ő folytatja Vlagyimirovval szemben. Az persze előbb-utóbb kifárad és elveszít egy játszmát. A megnövekedett tétet persze elbukja, mert ezután egyetlen amatőr sem ül le vele aznap. Másnap pedig a dolog kezdődik elölről. - A különbség az, hogy itt az ellenfeleim sokkal hamarabb elfáradtak. Ezt illusztrálja a vita harmadik szakasza, melyben azt kifogásoltam, hogy az Index belső jogszabállyá emelte a fórumozók anonimitását, és ebből adódóan a jogfosztottságukat is. Sajnos ez ügyben érdemileg senki nem védte meg az indexes álláspontot, így inkább nem-moderátori jogú fórumtársakkal beszélgettem egy jót.
Sajnos a Lelki fájdalmak a moderáció ürügyén c. topikból 2012 utolsó napján kitiltottak engem, így egy korszak lezárult: többé nemigen fogok tudni az Indexen fórumjog-elméleti vitákat folytatni. A kitiltás története is nagyon tanulságos. Hozzáteszem: egyetlen, a kitiltás szempontjából lényeges hozzászólást sem vágtam ki, és egyetlen értesítést sem kaptam, amit itt ne közöltem volna. Másutt sem mondtam semmi olyasmit, ami a kitiltásra okot adott volna. Valószínű, hogy az illető adminisztrátor (Murder Incorporated, korábbi nevén Cziffra Panama) csak lakatot akart tenni a számra.
(Utólagos kiegészítés: valószínű, hogy a honlapomon kivonatolt vitajegyzőkönyveket kifogásolta, mégpedig szerzői jogi okból. Ezt persze nem tudta érthetően elmondani nekem, mikor érthetően megkérdeztem, miért tiltott ki. Mikor ez kiderült, leszedtem a honlapomról a kivonatokat. Aztán Murderből számos túlkapása és elviselhetetlenül pökhendi modora miatt elege lett a munkáltatójának, és messze hangzóan kirúgta. És ahogy a szerzői jogi törvény kiegészült azzal a passzussal, amelyet e lap tetején idéztem, menten visszaillesztettem az eredeti kivonatokat a honlapra.
Helyesírási vita a "pufog" szóról
2012 őszén egy általam leírt szó, a "pufog" írásmódjába ellentmondást nem tűrően belekötött egy Fülig Dzsimmmi nevű fórumtárs (3856). Azt állította, hogy a szót "puffog"-nak kell írni, kivéve ha a kipufogóról van szó, mert az szerinte is pufog. De - folytatta - ha emberre mondjuk ezt, az azt jelenti, hogy az illető szellentget (3935). Én természetesen védtem a szó általam alkalmazott akadémiai írásmódját (3877), mire ellenfelem csípőből gyalázni kezdte az akadémiai helyesírási szótárat (3937, 3970, 3984). A posztmodern vitázók szokása szerint nem-standard forrásokra kezdett hivatkozni: egy tájnyelvet elemző nyelvészeti munkára (3941), egy guglis statisztikára (3989), egy nyelvész blogjára (3992), a régi irodalmi találatokat is tartalmazó Wikiszótárra (3956), a bárki által szerkeszthető netes Népszótárra (3970), elavult helyesírású könyvek elektronikus kiadásain alapuló Wikipédia-cikkre (3874, 3900), egy standard szótár forrás-alakváltozatot jelölő szócikk-elemeire (4704). A kétségbeesés odáig ragadta Füig Dzsimmmit, hogy mikor látta, hogy egy netes (nem-akadémiai) helyesírás-ellenőrző szószedetben az egyik, magát névvel vállaló közreműködő a "puffog" alakot "pufog"-ra javította (az akadémiai norma explicit említésével), akkor e javítást őkelme megpróbálta valamiféle összeesküvés részének feltüntetni (3960). Ennek során egy hungarista blogról linkelt be valami véresszájú lejárató förmedvényt az illető webes szerkesztő ellen (3959). Közben nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy az illető szószedet nem az akadémiai helyesírási szótár volt, és vadul harsogni kezdte téveszméjét, miszerint az Akadémia egy külső senki beszólására törölt bizonyos szavakat a szótárából (3959). Mikor erre a tévesztésére ráébresztettem, fapofával letagadta, amit mondott (4405, 4457). Ekkor már tudható volt, hogy ellenfelem megkötötte magát álláspontja mellett, és ebben a vélekedésében ki is tart akkor is, ha teljesen kivetkőzik minden vitázói erényből. És így is lett. Akármit idéztem neki régi szótárakból (3991, 4283), a történeti-etimológiai szótárból (4701), a Szókincstárból (3991), akadémiai természetrajzi könyvekből (4702), illetve Sven7 fórumtárs az értelmező szótárból (4118), őkelme mindet félreütötte, éspedig a legszemtelenebb hangon. Végül (állítása szerint) felhívta az Akadémiát, előadta nekik a vitánkat (persze saját bevallása szerint is hézagosan). Azt állította, hogy a telefonban válaszoló szakember neki adott igazat (4740, 4756). Én ezt az ellenőrizhetetlen bizonyítékot nem fogadtam el, hanem úgy döntöttem, hogy a krónikát kiteszem a honlapra, és írásban kérek szakvéleményt az Akadémiától. Az itt zárójelben álló számok az illető hozzászólás sorszámát jelölik, az általam levélben felkért szakember könnyebb tájékozódását segítendő. A vita az ő válasza hiányában abbamaradt, de a végigolvasása (erős gyomrúaknak) így is nagyon tanulságos.
Pellengér
Először magamat állítom pellengérre, mint olyan vitázót, aki a kelleténél élesebb hangot szokott használni némely ellenfeleivel szemben. 2004 végéig kb. 7 megabájtot írok vala az Index fórumaira (szövegformában), s ebből 300 kilobájt (azaz 4,3%) az ellenfelet minősíti vagy eljárását szidalmazza. Erre nem leszek büszke, és igyekszem leszokni róla.
A vita tisztasága és jó hangulata azonban nemcsak rajtam áll. Előfordulhat, hogy egy-egy kötekedő vagy felszínes alak az idők folyamán tulajdonommá vált kevéske empátiát is kikezdi, s ilyenkor én is visszazuhanok a korábbi riasztó színvonalra, a rugalmatlan eretnekvadász szerepébe. Ez hosszú távon elkerülhető, ha bizonyos ellenfeleim időnként visszaolvassák saját írásaikat, melyekkel ők adtak nekem pofonokat (lovagiatlanságokat, üres pufogást, becsmérlést stb.), és némiképp elszégyellik magukat. Ez ugyanis azt jelzi, hogy egy kicsivel már túlléptek akkori önmagukon, és nem követnék el újra e hibákat. Meg vagyok győződve ugyanis, hogy aki időnként nem tekint vissza saját útjára, az nehezebben fog fejlődni.