TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT
A M. TUD. AKADÉMIA SEGÍTKEZÉSÉVEL
KIADJA
A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

LXXXV.

A XIV-DIK (1911-1913. ÉVI) CZIKLUS
MÁSODIK KÖTETE
A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁÍRÓI SZÁMÁRA

ÓCZEÁNOGRÁFIA

IRTA
DR. RICHARD J.

FORDÍTOTTA
DR. PÉCSI ALBERT.

AZ EREDETIVEL ÖSSZEHASONLÍTOTTÁK:
DR. KÖVESLIGETHY RADÓ ÉS DR. SOÓS LAJOS.

1 ARCZKÉPPEL ÉS 344 RAJZZAL.

BUDAPEST, 1912.
KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

Elektronikus kiadás:
Németh Ferenc, 2005.

Tömörítve: A szövegek (460k),   a kis képek (3,2M)
Nagy képek: 1. (2,7M),    2. (2,6M),    3. (2,7M),    4. (2,6M),    5. (2,7M).
A nagy térképek (1,7M).

ALBERT, Monacói herczeg.

TARTALOMJEGYZÉK

Titkári előszó (V) A szerző előszava (VII) Tartalomjegyzék (IX) Bevezetés (1)

I. Fejezet. A tengerek mélységei és határai. I. A mélység mérése. Szondálások. Szondálók és járulékos műszerek. Közvetlen mélységmérés. – II. Mélységmérés propellercsavar segítségével. III. A mélység mérése a viznyomás alapján. – IV. A mélység mérése a tengervíz összenyomhatósága alapján. V. Mélységmérés a hang terjedése alapján. VI. Mélységmérés a nehézség változásai alapján. Akkumulátorok és dinamóméterek. Szondálógépek (3–55)

II. Fejezet. A szárazföldek és tengerek kiterjedése. A tengerek és szárazföldek területe közti viszony. – A sarki tengerek aránytalan eloszlása. – Tengeri és szárazföldi félgömb. A Föld lemerült és kiemelkedett domborzata közti viszony: a legmagasabb hegy és a legmélyebb tengerfenék. A tenger közepes szintje. – A különböző mélységek és magasságok területi viszonya. A partvonalak összes hossza. – A mélységet ábrázoló térképek. – A wiesbadeni konferenczia. – THOULET batimetrikus térképének terve, melyet a monacói herczeg megvalósított. Tengerfenéki terminológia. – Az óczeánok fenekének domború alakja. – A különböző tengerfenekek helyrajza. – Kontinentális talp. – Tengeralatti völgyek (55–90)

III. Fejezet. A tengerfenék talaja. A tengerfenék szerkezete. – A tengeri üledékek különféle eredete. – Egy fenékminta leírása. A tengerfenekek osztályozásának és elemzésének tanulmányozása. – Litológiai térképek. Parti lerakódások; szárazföldi eredetű lerakódások; kék, vörös és zöld iszapok. Vulkáni iszap és homok. – Korál-iszap és homok. – Tengeralatti kavicsok. – Tengeri eredetű lerakódások; globigerina-, pteropoda- és diátomáczea~iszapok. – A nagy mélységek vörös agyagja. – Kémiai alakulások a tengeralatti üledékekben; mangángömböcskék, glaukonitok, foszfátkonkrécziók, phillipsitek. – A sziliczium. – A mészkarbonát. – A tengervíz aranytartalma. – Az arzén. – A pelagozit. – A tengeralatti kitörések (90–114)

IV. Fejezet. A tenger vize. A hőmérséklet. – Műszerek: közönséges hőmérők, kiömlő hőmérők, maximum-minimum hőmérők, átforduló hőmérők. – Regisztráló hőmérők. – Elektromos hőmérők. A tenger hőmérséklete: a felületen, a közbenső rétegekben, a fenéken, az egyenlítő alatt és a sarki tengerekben (115–138)

V. Fejezet. A tenger vize. (Folytatás.) Tengervíz-minták gyűjtése. – Különböző szerkezetű: csavarral, futósúlylyal zárható, elszigetelő burkolatú merítő palaczkok. – A nyomás és az összenyomhatóság; a piezométerek; az összeroppanás. A fajsúly és a sűrűség; mérésük: piknométerrel, részben vagy egészben bemerülő areométerrel; a sótartalom meghatározásával; a törésmutató meghatározásával, az elektromos vezetőképességgel. – A sűrűségkülönbségek érdekes folyományai: a holtvíz. A tengervíz átlátszósága; mérése fehér koronggal. – A szemvédő cső. A lebegő részecskék mennyisége THOULET szerint. – A tengervíz színe: a fénysugarak elnyeletése; a Capri-i kék barlang. – A tenger színének meghatározása. FOREL skálája; THOULET színmérő csöve. –– A fény behatása a tengervízbe: FOL, SARRASSIN stb. kísérletei. REGNARD regisztráló fotometrográfiai készüléke és kísérletei (138–174)

VI. Fejezet. A tenger vize. (Folytatás.) A tengervíz kémiai összetétele. – Feloldott ásványi anyagok. – A sótartalom; meghatározása a sűrűség, a törésmutató és a klórtartalom segítségével. A sótartalom változásai : a szelek, a folyók és a megfagyás határa. – A tengervízben feloldott gázok: a minták beszerzési módja. – A gázok a fenéken sem nagyobb mennyiségben, sem nagyobb nyomás alatt nem fordulnak elő, mint a felületen. – A Travailleur látszólag ellentmondó megfigyelései. – A gázok függőleges körzése. – Feloldott szerves anyagok (175–184)

VII. Fejezet. A jég. Tengeri és szárazföldi jég; eredete és alakulása. Tengerbe nyúló glecserek. – Arktikus és antarktikus jéghegyek. – Az antarktikus jég nagy fala. – Jégmérők, parti torlaszok. – Fenékjég. – Az úszó jég határai stb. (185–195)

VIII. Fejezet. A tenger mozgásai. A szabadhullám. Elemei és mérése. – Paris admirális hullámjelzője; a sztatoszkóp használata. – Interferenczia. A kényszerhullámok. – Fenékhullámok. – Rengéshullám. – Vihar-hullámok; erejük; sziklafalak és partok rombolása. Parti szalagok. – A tengerjárás. – Ár és apály. – A tengerjárás észlelése; regisztráló máreográf. – A tengerjárás magassága különböző helyeken. – Álló hullámok. (195–221)

IX. Fejezet. A tenger mozgásai. (Folytatás.) Az áramlások: általánosságok. – Felületi áramlások: tanulmányozásuk különböző eszközei. – Úszók, úsztatási kísérletek. – Mélységi áramok. – Sebességük és irányuk közvetlen mérésére való készülékek. E készülékek használata. THOULET módszere. A hőmérséklet és sótartalom mérésén alapuló módszer. – BJERKNES és SANDSTRÖM módszere. – CLÈVE-nek a plankton tanulmányozásán alapuló módszere. – Az áramlások különféle fajai: okaik. Az óczeánok általános vízkörzése. – A Sargasso-tenger. – Függőleges körzés. A Golf-áram és elágazásai. Északsarki medencze és áramlások. – A Jeanette és a Fram útja. – Az áramlások irányának, terjedelmének és erősségének változásai. – Tengerjárási áramok. – "Mascaret" – Vulkáni eredetű áramlások. (223–278)

X. Fejezet. Az óczeán biológiája. Általános ismeretek. Benthosz, plankton, nekton. – Az élőlények tengeri eredete. Quinton elmélete. – Az élet eloszlása a tengerben. – Partszéli, partvidéki és mélységi régió. A nagymélységi állatokra ható nyomás, a felpuffadás, Regnard kísérletei. – A hőmérséklet hatása az állatokra. – Műszerek és módszerek. Felszíni gyüjtések: felszíni hálók és varsák, a plankton gyors megvizsgálására való műszer. – Élő szervezetek gyűjtése adott vízrétegben. Önműködve záródó mélytengeri hálók, nagy függőleges háló, nagynyílású hálók, a plankton mennyiségi adagolására való háló, a szivattyú módszere. Különböző kotrók és dobvarsák (279–352)

XI. Fejezet. Az óczeán biológiája. (Folytatás.) A TENGERI NÖVÉNYEK. Az állati élet a növényi élettől függ. – Baktériumok, gyüjtési eljarasok. A bakteriumok eloszlása a tengerekben. – Foszforeszkálás. A baktériumok szerepe. – Algák: zöld, barna, piros, meszes, kék algák. – Növényi plankton. – Posidoniák és zosterák (353–375)

XII. Fejezet. Az óczeán biológiája. (Folytatás.) A TENGERI ÁLLATOK. A Protozoák, a Bathybius, a Foraminiferák, a Radiolariák, a Noctilucák. A foszforeszkálás és a tejtenger. – A szivacsok. – A tömlőállatok: csalánsejtek, Hydrariák, Medúzák, Siphonophorák, hypnotoxin, Alcyonariák, Actiniák, polipok, korállzátonyok és atollok. A Ctenophorák. – A tüskésbőrűek: tengeri csillagok, kigyókarúak, tengeri sünök, Holothuriák, Comatulák. – A férgek: Gephyreák, Bryozoák, Chaetognaták, Nemertinák, Brachiopodák, a soksertéjű gyűrűsférgek (376–434)

XIII. Fejezet. Az óczeán biológiája. (Folytatás.) A TENGERI ÁLLATOK. Az ízeltlábúak: atkák; nyílt tengeri felemásszárnyúak (Halobates). Rákfélék: ágascsápúak, kagylós rákok, evezőlábúak kacslábúak, gyökérfejűek, Pycnogonidák. – Amphipodák, Izopodák, Schiropodák, Decapodák: homár, languszta, krevett, remeterák, Galathea, tarisznyarákok. (435–468)

XIV. Fejezet. Az óczeán biológiája. (Folytatás.) A TENGERI ÁLLATOK. A puhatestűek: kagylók, csigák, tengeri pillangók. – Lábasfejűek. – Tunicaták: Appendiculariák, Ascidiák, Pyrosomák. (469–498)

XV. Fejezet. Az óczeán biológiája. (Folytatás.) A tengeri állatok. – Gerinczesek: Amphioxus; halak: czápafélék, zománczpikkelyű halak, csontos halak. – Hüllők: kigyók és tengeri teknősök. – Tengeri madarak. – Tengeri emlősök: czetfélék, úszólábú ragadozók. (498–542)

XVI. Fejezet. A mai oczeánográfia. A mai oczeánográfia. – A különböző nemzetek főbb expedicziói. – Az állandó nemzetközi tengerkutató bizottság. Az oczeánográfia Francziaországban: THOULET stb. – A monacói oczeánográfiai múzeum. – Az Albert monacói herczeg alapította előadások, az Oczeánográfiai Intézet és szaktanfolyamok. (543–554)

Név- és tárgymutató (555)

TITKÁRI ELŐSZÓ.

A franczia szellem egy újabb remekművét nyujtjuk át előfizetőinknek. Nem annyira tárgya, mint előadási módja új és alkalmas a figyelmet lekötni. A tenger hatalmas méreteivel, titokzatos mélységével, gazdag állatvilágával, sekélyebb vizeinek változatos növényzetével mindég érdeklődés tárgya volt. Ámde a tenger tüzetes tanulmányozása fizikai, kémiai, biológiai tekintetben nem könnyű. Alapos tudás és sok pénz egyaránt szükséges hozzá. A műveltebb és vagyonosabb nemzetek is csak nagy előkészületekkel birtak tudományos expedicziókat szervezni. És nagyon kétséges, hogy ha gazdasági érdekek nem fűződnek vala a tengerek tanulmányozásához, az a tudomány, a melyet Oczeánográfiának nevezünk, állhatna-e fejlettségének mai fokán. Miként rendkívül sok tudományos feladatot azért sikerült megoldani, mert találkoztak [akadtak] egyesek, a kik mélységes szenvedélylyel és szakadatlan kitartással keresték a megfejtés módját: azonképpen az Oczeánográfiának is javára vált, hogy egyesek temérdek anyagi és szellemi áldozatot hoztak annak kinyomozására, a mi a tengerben és a tenger fenekén van és azoknak a tényezőknek megismerésére, a melyektől a tengerben az élőkkel és élettelenekkel kapcsolatos jelenségek függenek.

A tenger tanulmányozásának ügye iránt alig érdeklődik valaki jobban, mint I. ALBERT monacói herczeg, a ki az Oczeánográfiának nagyszerű intézetet is állított Párisban. De ő még többre igyekszik. Diplomácziai úton fölszólította a Földközi tengeren érdekelt államokat, közöttük Magyarországot is, hogy egy földközi tengeri bizottságot alakítsanak. Kívánatos volna, hogy e bizottságban minden résztvevő ország egy fizikussal, egy oczeánográfussal és egy biológussal vegyen részt. A czél tudományos és gyakorlati. A tengerről még nem tudunk mindent, a kutatások hozzájárulhatnak ismereteink bővítéséhez, azután meg a tenger bővelkedik halászat- és ipar terén értékesíthető anyagokban és eszköze a világforgalomnak. Minthogy Magyarországtól távol van a tenger, nem nagyon törtük magunkat a tengerről szóló tapasztalatok gyüjtésére. Pedig elég régen elhangzott már az intelem: Tengerre magyar! Megszámlálhatatlan tudományos és gazdasági feladat kinálkoznék, ha a tengert jobban ismernők és szeretnők. Talán némelyek új nézőpontból fogják keresni rendeltetésüket, ha RICHARD J. szép munkáját figyelmesen elolvassák!

A fordítás gondos átnézését DR. KÖVESLIGETHY RADÓ és DR. SOÓS LAJOS tagtársainknak köszönhetjük, kik közül az előbbi a fizikai, az utóbbi pedig a biológiai részt hasonlította össze az eredetivel.

Kelt Budapesten, 1912. márczius havában.

Dr. Ilosvay Lajos
titkár.       

ELŐSZÓ.

Jelenleg alig van a franczia irodalomban kettőnél több összefoglaló oczeánográfiai munka, igaz, hogy ezek alapvető művek: Az egyik THOULET-nak, kissé már elavult (1890) oczeánográfiai kézikönyve, a másik ugyanazon szerző "Az óczeán, törvényei és problémái." (1904) czímű munkája. Az előbbiekhez számítható DE LAPPARENT mesteri geológiai kézikönyvének az oczeánográfiáról szóló fejezete, mely tüzetesen foglalkozik e tárgygyal az utolsó kiadásban.

Könyvünk, melyet a közönség elé terjesztünk, nem akarja helyettesíteni THOULET műveit: ez nem kézikönyv s másrészt nem versenyezhet "Az óczeán" czímű, oly vonzóan és szépirodalmi stílusban megírt munkával.

A mi czélunk oly könyvet adni a közönség kezébe, a mely a széleskörű tudományos népszerűsítést szolgálja. Átnézetet akartunk nyujtani a tenger tanulmányozására szolgáló jelenlegi módszerekről és eszközökről, valamint az oczeánográfiában elért eredményekről. A kitűzött czél értelmében el kellett hagynunk vagy csak igen röviden tárgyalnunk bizonyos fejezeteket a melyek túlságosan kényesek, vagy kevéssé vonzók,vagy a melyekről a tudósok még vitatkoznak; jelentékenyen megrövidítettük a történelmi részt, a melyet más, közismert munkák bőven tárgyaltak. Viszont számos rajzzal kísérve, a megfigyeléseknek jelentékeny mennyiségét ismertetjük, a melyek eredményeinek összesége alkotja a mai oczeánográfia alapjait.

Hálás köszönetet kell mondanom e helyen a kitűnő tudósoknak, barátaimnak és a kiadóknak, a kik megengedték, hogy munkáikból meríthessek; ezek a részek teszik könyvemnek legjavát. Túlságos sokan vannak ahhoz, hogy itt idézhessem neveiket s ki volnék téve annak, hogy egyiket-másikat kifelejtem; de az idézetek megtalálhatók a megfelelő fejezeteknél.

Kiváló örömöm telik benne, hogy könyvemet I. ALBERT monacói herczeg ő fenségének ajánlhatom, a ki szíves volt ajánlatomat tiszteletem s hálám jeléül elfogadni, és annál jogosabban, mert nélküle nem is jutottam volna arra a gondolatra, hogy jelen munkámat megírjam. Több mint húsz éve vagyok munkatársa s tizenhét tudományos, évenként ismétlődő hajóútjában vettem részt s így módomban van oly megfigyeléseket és észrevételeket közölni a milyenekre csak a tengeren, különös körülmények közt tehetni szert. Ezek előrebocsátása után az olvasó meg fogja érteni, hogy főképpen a herczegnek és munkatársainak kutatásai és eredményei teszik jelen mű fejtegetéseinek tárgyát. Egyébként általánosan ismeretesek azok a szolgálatok, a melyeket a tudomány a nagyszerű Oczeánográfiai Intézet alapítójának köszönhet.

Monaco, az oczeánográfiai múzeumban, 1907. nov. 15-én.

Dr. Richard.